Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pedagógiai és Pszichológiai Kar
Pszichológiai Doktori Iskola

tormabogi@gmail.com

Egy szakma választása ma már nem jelent feltétlenül életre szóló elköteleződést, nem ritka a pályaelhagyás és pályakorrekció sem, sokan pedig valódi elköteleződés nélkül maradnak egy szakma mellett. Ugyanígy elképzelhető persze a virágzó pályafutás is. Vizsgálatunkban középiskolai pedagógusok körében először arra kerestük a választ, milyen tényezők mentén fordul egyesek pályája a kiégés, míg másoké a szakmai kiteljesedés irányába. Eredményeink szerint a pályához való viszony alakulásában a megküzdési kapacitások hatékonysága a legfontosabb magyarázó tényező, mely hatást a munka közben átélt flow tovább erősíti. Az erőfeszítések és jutalmak kiegyensúlyozatlansága, valamint a túlterheltség szintén jelentős, a pályán eltöltött idő viszont csak a kiégés esetében. Vizsgálatunk másodsorban arra irányult, hogy személyközpontú statisztikai módszerek segítségével azonosítsuk a fenti változók mentén leírható jellegzetes mintázatokat, amikkel a pályához való viszony alakulásának finom különbségei megragadhatók. Konklúziónk szerint érdemes kiaknázni a munka közben átélt flow protektív hatását, hiszen fokozza a (szakmai) kiteljesedés érzését, s ezzel előmozdítja a pozitívabb pályához való viszonyt, ami hosszú távon nemcsak a pedagógus lelki egészségének megőrzéséhez járul hozzá, hanem a diákok jobb iskolai közérzetéhez, tanulási teljesítményéhez is.

Kulcsszavak: kiteljesedés, kiégés, megküzdés, pedagógusok