Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pedagógiai és Pszichológiai Kar
Pszichológiai Doktori Iskola

tormanoja@gmail.com

Kutatásom célja annak feltárása volt, hogy vélekednek a magyar maratonisták a holtpont élményről, és milyen stratégiákat alkalmaznak annak leküzdésére. Az eredmények segíthetik a sportolókat az élménnyel való megküzdésben.

A 27. Budapest Maraton teljesítői közül 278 fő vett részt az internetes kutatásban. A kitöltők átlag életkora 37,77 év, 78,1%-uk volt férfi, 43,2%-uk élete első maratonját teljesítette. A kitöltés során nyitott kérdések segítségével a futás során jelentkező holtpont élményről alkotott elgondolásaik, tapasztalataik megfogalmazására kértem a futókat.

A kitöltők 77,3%-a számolt be holtpont élményről, amit 73,9%-uk elkerülhetőnek tart. A sportolók többsége a megterhelés hatására bekövetkező fáradást (37,2%), nem megfelelő felkészülést (33,5%) vagy rossz taktika választását (15,8%) tekinti kiváltó tényezőnek. A holtpont leküzdéséhez használt eszközként a legtöbben önbuzdítással élnek (34,4%). A pozitív gondolatokat alkalmazóknál később jelentkezett a holtpont élmény (p<0,05) és rövidebb ideig is tartott (p<0,1), valamint kevesebb holtponton kellett átesniük (p<0,05), mint a negatív gondolatokról is beszámolóknak. A holtpont élmény leküzdésében a legeredményesebbnek a rövid távú önbuzdítást alkalmazók bizonyultak, ez a stratégia a hosszú távú önbuzdításnál is eredményesebbnek tűnik (p<0,001).

A kutatás eredményeként közelebb kerültem a magyar maratonisták holtpontról alkotott képének megértéséhez, az általuk alkalmazott stratégiák hatásosságának vizsgálatához.

Kulcsszavak: holtpont, maratonfutás, megküzdési stratégiák