
A Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán segítő hivatásra készülő hallgatók szociális munkás, védőnő, mentőtiszt, ápoló, szülésznő) oktatásában több éve veszek részt. Célunk olyan szakemberek képzése, akik kompetensként látják el munkájukat, de célunk az is, hogy saját mentális egészségüket is megőrizhessék, mely kulcsfontosságú az egészségügy rendszerében.
A felsőoktatási képzésben jelentős átalakulásoknak vagyunk tanúi, melyek nem kedveznek azon képzési követelményeknek, melyek a szakmai és személyes képességek, készségek fejlesztését segítik elő. Az elmúlt két évtizedben a hallgatói elvárások, motivációk is megváltoztak a felsőoktatással szemben, valamint megjelent a posztadolescens (Arnett, 2007) nemzedéke.
A segítő szakmák képzésében a teoretikus tudást és gyakorlati rutint nyújtó (specifikus) tárgyak mellett fontos az ún hivatásszemélyiség (Bagdy, 1996) fejlesztése valamint az egészséges mentális státusz, a hatékony pszichés terhelhetőség megvalósítása. A képzési modulok, tréningek egyénekre szabott jellegét befolyásolja a hallgatók pályaképe, pályamotivációja, valamint mentális egészségi állapotuk.
Az előadás a különböző segítő szakmákra készülők pályaképét, pályaválasztási attitűdjét, motivációját, mentális egészségre utaló jellegzetességeit kívánja bemutatni. A vizsgálat a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán készült. Vizsgálati személyek első éves hallgatók. Vizsgáltuk a pályaválasztásukat befolyásoló tényezőket, elképzeléseiket jövendő szakmájukról, a hatékony munkavégzéshez szükséges képességekről. A mentálhigiénés státusz feltérképezésére standardizált skálák (Beck Depresszió kérdőív, DAS, PISI, LSS, coping stratégiák Kopp és Skrabski 1995) állnak rendelkezésre melyek elemzése jó indikátorokat szolgáltathatnak. Az eredmények segítségével hatékony, komplex szakmai készség és személyiségfejlesztést kívánunk megvalósítani.
Kulcsszavak: segítő szakmák, felsőoktatás, mentális státusz, egészségpszichológia, pályamotiváció, pályakép