Pécsi Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar
Pszichológia Doktori Iskola

latosmeli@gmail.com

Az orvostudomány és a technológia robbanásszerű fejlődése ellenére számos akadályba ütközünk a szerv transzplantáció területén. A Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikájának Transzplantációs osztályán 2010 óta folyó kutatásunkban 47 vese transzplantáción átesett személynél megvizsgáltuk, hogy a hangulati tényezők, a betegséggel és a szervvel kapcsolatos reprezentációk kimutatható összefüggésben állnak-e a vese allograft megfelelő működésével. Kutatásunkban négy mérőeszköz kombinációját teszteltük: a szorongásszint és a hangulati állapot mérésére a Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőívet és a Beck depresszió skálát alkalmaztuk. A betegség- és testreprezentációkat, illetve a gyógyulással, az idegen eredetű szerv testi és pszichés integrációjával kapcsolatos nézeteket pedig egy általunk kidolgozott kérdőívvel és rajzteszttel (ember+vese rajza) vizsgáltuk. Logisztikus regresszióval sikerült igazolnunk, hogy a rajzszínvonal (milyen részletességgel rajzolta le magát a beteg) és a záró kreatinin érték prediktív az 1 éves rejekciós epizódok szempontjából (1. ábra). Vagyis a szerv optimális, hosszú távú működésében a szubjektív testkép reprezentációjának komplexitása meghatározó szerepet játszik. Kutatási eredményeink hasznos információt szolgáltatnak a világviszonylatban is kevésbé kutatott terület pszichés aspektusainak megértéséhez, valamint a pszichológiai intervenció fontosságára hívja fel a figyelmet.

Kulcsszavak: vesetranszplantáció, rejekció, rajzteszt, szubjektív testkép

Kognitív működések, magatartási és pszichés tünetek és életminőség demenciával járó neurodegeneratív és vaszkuláris kórképekben