
A speciális ellátási igény a súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutató, illetve pszichoaktív szerekkel küzdő 12. életévét betöltött gyermekek esetében állapítható meg. Amennyiben a tünetek kimerítik a speciális szükséglet kategóriáját, speciális gyermekotthonba, lakásotthonba, illetve gyermekotthon speciális csoportjába kerülnek elhelyezésre, ahol az állapotukhoz igazodó ellátásban részesülnek.
A szakirodalmi elméletekre és gyakorlati tapasztalatokra támaszkodva megállapítható, hogy a gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyermekek és fiatalok a kortársaikhoz képest a stresszhelyzetekkel nehezebben birkóznak meg, coping stratégiáik maladaptívabbak, éretlenebbek.
A vizsgálat a preferált megküzdési stratégiák, a pszichológiai immunrendszer, az agresszió és frusztrációs tolerancia, az egyén nyílt viselkedési tendenciáinak feltérképezése mellett, a szakellátás keretein belül zajló segítő foglalkozások hatásmechanizmusaira fókuszál. A szakellátás által biztosított programok, tréningek, terápiás technikák hatásvizsgálata utánkövetéses módszerrel történne. A vizsgálat egy évvel később történő megismétlésekor várhatóan – a szakellátás hatékony segítségnyújtásának köszönhetően – a gyermekek személyiségállapotában javuló tendenciákat tapasztalhatunk.
A kutatás eredményei rávilágíthatnak a szakellátás (konkrétabban az ellátási formák, intézménytípusok, szakmai programok) erősségeire, gyengeségeire. A kérdőíves és tesztes állapotfelmérés értékes információkkal szolgál a szakemberek számára főként a kezelési módokat illetően.
Kulcsszavak: gyermekvédelem, speciális ellátási szükséglet, megküzdés, coping stratégiák