Eötvös Loránd Tudománegyetem
Pszichológia Doktori Iskola
Kognitív fejlődés, Személyiség- és Egészségpszichológiai Program

editbabos@yahoo.com

Szakirodalmi adatok bizonyítják az állatok pozitív hatását az ember testi és lelki jóllétére (Friedman és mtsai, 1980; Babos és mtsai, 2001; Wu és mtsai, 2002; Barker és mtsai, 2005). Ugyanakkor eddig még nem irányult kutatás az állat csoportdinamikát érintő hatásáról csoportpszichoterápiás térben. Tuckman (1965) szerint minden csoportnak négy fejlődési szakaszon (alakulás, viharzás, normázás, működés) kell végighaladnia. Yalom (2001) továbbá kiemelte a csoport lezárásának nehézségeit. Feltevésünk, hogy a terápiás kutya jelenléte szorongáscsökkentő hatása révén legintenzívebben a csoportalakulás és viharzás, valamint a befejezés szakaszaiban jelenik meg.

Módszer: egy 7 fős, kutyával asszisztált pszichoterápiás gyermekcsoport vizsgálatát végeztük el. A gyermekek életkora 10-12 év között volt (5 fiú és 2 lány). A foglalkozásokat videóra rögzítettük, a felvételeken viselkedéselemzést végeztünk. A felvételek feldolgozásakor mennyiségi elemzést alkalmaztunk, melyben rögzítettük az idői és mennyiségi adatokat, illetve előzetesen kidolgozott megfigyelési szempontrendszer alapján független megítélőktől nyert adatokat használtunk.

Eredmények: a csoportfolyamat végére javult a gyerekek önszabályozása, csökkent az agresszió és impulzivitás. A gyerekek a csoportalakulás kezdeti szakaszában és a lezáró szakaszban használták többet a kutyát. Azonban a középső, nyugalmasabb szakaszban, amikor lehetőség volt arra, hogy a csoporttagok a saját belső életük nehezebb témaköreit is behozzák a csoportba, szintén magas volt a spontán kutyasimogatások száma.

Következtetések: a kutya jelenléte nemcsak a gyerekek egyéni jóllétét befolyásolja pozitív módon, de a csoportalakulás folyamatát is facilitálja.

Kulcsszavak: állatasszisztált terápia, csoportdinamika, gyermekterápia