Pécsi Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar
Pszichológia Doktori Iskola

panyililla@gmail.com

A végtag-amputációt követő rehabilitáció hatékonysága, a protézis beválása nagyban függ az egyén pszichológiai alkalmazkodásától, motiváltságától. Az új élethelyzet, a beszűkülő funkcionális képességek, a testképben és az énképben bekövetkező változások óriási kihívást jelentenek. A beavatkozás utáni kezdeti időszakban számos pszichés probléma merül fel (Pl.: gyászreakció, szorongás, depresszió, nehézségek a szociális helyzetekben, alacsonyabb színvonalú jóllét és életminőség, a testtel való elégedetlenség, az énkép és identitás felbomlása). Az alkalmazkodás folyamata során a betegeknek meg kell küzdenie a felmerülő testi- és lelki problémákkal, újratanulni mindennapi aktivitásaik kivitelezését, elfogadni a testképükben bekövetkezett változásokat és mindezt beépíteni egy merőben új szelf-koncepcióba. Az amputáció komoly trauma az egyén életében, mely globálisan megrengeti a pszichológiai működést, a korábbi identitást. Az amputáció következtében fellépő pszichés reakciók vizsgálata rendkívüli jelentőséggel bír, mivel az eredmények könnyen visszaforgathatóak a gyakorlatba, a betegek rehabilitációjának folyamatába.

Kulcsszavak: alsó végtag amputáció, testkép, identitás, szelf determináció