Debreceni Egyetem
Humán Tudományok Doktori Iskola

oroszne.zsuzsa@foh.unideb.hu

---

A probléma ismertetése

Napjainkban az egészségügyben lezajló változások, a betegellátás új rendszerének megvalósulása új szakmai, gazdasági, pszichológiai, szociális, etikai kérdéseket vet fel. E kérdések megválaszolása, az ellátás minőségének biztosítása részben technikai, orvostudományi feladat, de nem feledkezhetünk meg a pszichoszociális környezetről, a beteg kezelésében és ápolásában közvetlenül, vagy közvetett módon részt vevő egészségügyi személyzet attitűdjeiről és magatartásáról, emocionális, mentális állapotáról, mely erősítheti vagy gyengítheti az előbbi hatását. A segítő hivatásban dolgozó egészségügyi szakemberek tudása, mentális állapota kulcsfontosságú a betegellátás rendszerében, a hatékonyság megvalósításában. Az orvosok, orvostanhallgatók inkább a figyelem középpontjába kerültek, de az egészségügy más területein, a „frontvonalon” dolgozó segítőkre, akik nap, mint nap a betegek, kliensek között dolgoznak, kevésbé fókuszálunk.

Vajda Zsuzsanna megfogalmazásában a „segítés, segítségnyújtás: ellenszolgáltatás nélküli közreműködés, támasznyújtás. Néhány évtizede a segítés intézményes, foglalkozásszerű rendszerei épültek ki a fejlett országokban; ilyen, ún. segítőfoglalkozás pl. a szociális munkás, családsegítő, pszichoterapeuta.” (Vajda, 1997,295.p.) A segítés, mint professzió különböző területeken nyilvánulhat meg, a szociális munkás, a mentálhigiénikus, a pszichológus, a pszichoterapeuta, az orvos, a pszichiáter, a lelkipásztor és a pasztorálpszichológus hivatások (Bagdy, 1996). Léteznek speciális segítő szakmák (pszichiáterek, pszichoterapeuták, pszichológusok, szociális munkások), melyek elsődleges tevékenysége a segítségnyújtás nehéz helyzetekben, és e hivatások mellett sok más olyan foglalkozást is találhatunk, amelyek a szakmai munka és ismeretek mellett lényegi sajátosságának a segítést tartja; pl. pedagógus, pap, orvos, nővér, jogász, rendőr, tűzoltó, katonai kiképző. (Nagy József 1995)

A Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán segítő hivatásra készülő hallgatók oktatásában több éve veszek részt. Szociális munkás, védőnő, mentőtiszt, ápoló szakemberek lesznek hallgatóink. Célunk olyan szakemberek képzése, akik kompetensként, hatékonyan látják el munkájukat, de célunk az is, hogy sikeres, önmagát ismerő, és megfelelő megküzdési képességekkel rendelkező személyiségekké váljanak, hogy saját mentális egészségüket is megőrizhessék, mely kulcsfontosságú az egészségügy rendszerében.

A felsőoktatási képzésben jelentős átalakulásoknak vagyunk tanúi. A korlátozott idői és képzési követelményekhez igazodva próbálunk célzottan, a hallgatói lehetőségekhez, igényekhez igazítva alakítani e személyiségbeli és szakmai készségeket, képességeket.

A segítő szakmák képzésében a teoretikus tudást és gyakorlati rutint nyújtó (specifikus) tárgyak mellett fontos az ún. hivatásszemélyiség (Bagdy, 1996) fejlesztése. A segítő szakmák esetében pl. empátia, kongruens kommunikáció, kommunikációs tudatosság, agressziókezelés stb.). Valamint az egészséges mentális státusz, a hatékony pszichés terhelhetőség megvalósítása. A képzési modulok, tréningek egyénekre szabott jellegét befolyásolja a hallgatók pályaképe, pályamotivációja, valamint mentális egészségi állapotuk.

Az elmúlt két évtizedben a hallgatói elvárások, motivációk is megváltoztak a felsőoktatással szemben, valamint megjelent a posztadolescens nemzedéke. Ez az az életkor, amelyet a szakirodalom az életkor feladataival összhangban többek között emering adulthood-nak (készülődő felnőttség) (Arnett, 2007), „the boomerang age”-nek (Mitchell, 2007) neveznek, ami leginkább a felsőoktatásban lévő és onnan kikerült fiatalokra jellemző. Nagy próbatétel számukra, és krízishelyzetként is értelmezhető, hogy alkalmazkodniuk kell a bizonytalan emocionális, egzisztenciális létből származó nehézségekhez. A kapunyitási krízis jelensége ez, utalva ezzel az életciklus váltásból származó problémákra (Magyari, 2009). Ebben az időszakban a fiatalok egy része folyamatosan megkérdőjelezi önmagát, elveszti stabil identitás érzését. Bizonytalanná válik a pályaválasztás, párválasztás, családalapítás. Sokan a depresszió jeleit mutatják. Margitics (2006) vizsgálatában a főiskolai hallgatók esetén a szubklinikus depresszió fokozott jelenlétét találta, melynek okai között a belső kontroll, az egyéni életvezetési készségek hiányát is látta. A tömegessé váló felsőoktatásban egyre nagyobb arányban jelennek meg olyan hallgatók, akik komoly problémákkal kénytelenek megküzdeni. Jellemzőek életvezetési, mentálhigiénés, szomatikus problémák, betegségek. (Lisznyai, 2010)

Minden hivatás esetében fontos kérdés, hogy az azt választó milyen motivációval indul, lép a szakemberré válás útjára. A legtöbb esetben az önmegvalósítás, a saját igények, szükségletek kielégítése áll a választás mögött. Néhány egyéb tényező (család gazdasági-társadalmi státusza, a szülők iskolázottsági szintje, foglalkozása, attitűdjei, anyagi lehetőségek) meghatározó jelentőséggel bírhat (Snell, Stokes, Sands, 1994). Az egészségügy ismert válsága kapcsán nyilvánvalóak a negatívumok, amelyek e szakmákban dolgozók mindennapi munkáját nehezítik, a fárasztó, fizikai és lelki értelemben egyaránt nehéz munka, alacsony bérek, a megbecsülés hiánya, nagyarányú fluktuáció, a hivatást választók egyre csökkenőaránya. A mindennapi megterhelő fizikai és pszichés igénybevétel következtében az egészségügyi dolgozóknak kifejezetten kedvezőtlen az egészségi állapota, morbiditási és mortalitási mutatói, és körükben gyakori a pszichoszomatikus tüneteik előfordulása. (Pikó, 2001; Molnár, 2002; Pikó, 2006)

E tények ismeretében középpontba kerülnek a pályaválasztási motivációval, pályaorientációval kapcsolatos kérdések, valamint a munkavégzéshez szükséges készségek képességek feltérképezése, ismerete is. Fontossá válnak azok a pszichés, mentális tényezők, amelyek a hatékony munkavégzéshez és életvitelhez nélkülözhetetlenek.

Számos kutatás készült az ápolók körében, melyek eredményei arról számolnak be, hogy a pályaválasztást leginkább belső motivációs tényezők befolyásolják, mint az emberek szeretete, segítés szándéka, a törődés elesett emberekkel, a pálya iránti érdeklődés. Ezen kívül a család és a barátok hatása, példája is jelentős befolyásoló erővel bír. A karrier lehetősége, presztízs azonban kevésbé, vagy egyáltalán nem motiváló tényező. A külföldi munkavállalási lehetőség egyre vonzóbb a pályaválasztással kapcsolatban. (Bodrogi, Kálmán, 2001; Kovácsné, Feithés, Balázs, 2004; Piczil, Kasza, Markovic, Pikó, 2005; Kovácsné, 2008;). A segíteni akarás, törődés attitűdök eredményezik, hogy a segítő szakma negatívumai ellenére a szakemberek képesek hivatásukat hatékonyan ellátni. (Fónai, Pattyán, Szoboszlai, 2001).

A humán segítés fejlett empátiás készséget, együttérzést, segítőkészséget igényel és ezzel együtt fokozott pszichés megterhelést jelent, mely jelentősen növeli a burn out kockázatát. (Gelsema, 2006). Az egészségügyben dolgozókkal végzett kutatások arra is rámutatnak, hogy a mindennapi professzionális munka számos stressz forrással (túlmunka, alacsony presztízs, fizetés, támogató környezet hiánya, kompetenciák tisztázatlansága, stb.) jár. (Hegney, Plank, Parker, 2006). A stresszel való megküzdés nem minden esetben eredményes, jelentősen befolyásolja az egyén teherbíró képessége, személyisége, pszichoszociális környezete és a munkavégzés feltételei. (Pikó, Piczil, 2000). Az eredménytelen stressz-kezelés, a káros szociális és pszichés megterhelések kivédésének hiánya testi, lelki tüneteket és betegségeket okozhat. A kutatások rávilágítanak a magyar egészségügyben dolgozók rossz szomatikus és mentális állapotára. (Hegedüs, Szabó, Szabó, Kopp, 2008). Éppen ezért válik fontossá a hivatásválasztás korai szakaszában azon készségek, képességek kialakítása, fejlesztése, amelyek a hatékony és egészségvédő professzionális munka végzésében segítséget jelent az egészségügyben dolgozók számára.

Jelen kutatás célja, módszerei, vizsgált személyek

Az előadás a különböző segítő szakmákra készülők pályaképét, pályaválasztási attitűdjét, motivációját, eddigi életük és iskoláik során szerzett segítői képességeiket, mentális egészségre utaló jellegzetességeit kívánja bemutatni. Kutatásom célja, e tényezők feltérképezése, milyen jellegzetességekkel bírnak hallgatóink, hol vannak erősségek, elakadások, gyenge pontok. Tapasztalataink azt mutatják, vannak. Ennek ismeretében a szakmai készségfejlesztő tárgyak tematikájába beépítve, megvalósítható a hatékony szakmai és mentális fejlesztés.

A vizsgálat a Debreceni Egyetem OEC Egészségügyi Karán készült. Vizsgálati személyek 245 fő, (210 nő, 86% 35 férfi, 14%) első évfolyamos mentőtiszt (60 fő, 25%), diplomás ápoló (41fő, 17%), szülésznő(70 fő, 28%), egészségügyi ügyvitelszervező (74 fő, 30%) szakos hallgatók. A vizsgálat szempontjából célszerű bemutatni, néhány jellegzetességet hallgatóinkról. Tanulmányi átlaga a hallgatók 68%-ának 3-as, 4-es, a többieknek gyengébb. 42%-uk szüleivel lakik, 16% albérletben, 38% kollégiumban. A szülők iskolai végzettsége általában középfokú, az apák esetében 67%, az anyák esetében 75%

Pályaválasztásukkal kapcsolatban a következő témákat vizsgáltuk:

• Hány évesen döntött úgy, hogy ezt a szakmát választja
• Milyen tényezők befolyásolták és milyen mértékben szakmaválasztását
• Elképzelését arról, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik egy jó szakember
• Elképzelését arról, hogy milyen szükséges tudással és képességekkel rendelkezik a szakember
• Milyen előnyök és hátrányok jellemzőek a választott szakmájában
• Miért vonzó számára a választott szakma
• Milyen elképzelése van arról, hogy a végzés után mit csinál

A mentálhigiénés státusz feltérképezésére standardizált skálák állnak rendelkezésre, melyek elemzése jó indikátorokat szolgáltathat. Ezek segítségével megtudhatjuk, hogy hogyan birkózik meg az egyén a nehéz élethelyzetekkel, problémákkal, rendelkeznek-e a racionális stratégiákkal, a kognitív átstrukturálás képességével. A következő mentális jellemzőkre helyeztük a hangsúlyt:

• depresszió, (Beck Depresszió kérdőív)
• pszichológiai immunrendszer (7 alskálája pozitív gondolkodás; kontroll érzése; kihívás, rugalmasság; társas monitorozás, empátia; érzelmi kontroll; én-hatékonyság; impulzus kontroll)
• szubjektív jóllét (LSS)
• coping stratégiák (Kopp és Skrabski 1995. 22 tételes kérdőív)

Az eredmények segítségével hatékony, komplex szakmai készség és személyiségfejlesztést kívánunk megvalósítani.

A hallgatók pályaválasztásával, pályaképével kapcsolatos eredmények

Az első ábrán láthatjuk, hogy a Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar Ápolás és Betegellátás és Egészségügyi ügyvitelszervező alapszakos hallgatói zömében az érettségi körül döntöttek úgy, hogy ezt a szakmát választják. A társadalmi gazdasági bizonytalanságok közepette ez nem meglepő, valamint az életkorból adódó bizonytalanságokat figyelembe véve sem várhatunk más eredményt. Kevés azon hallgatók száma, akik igazán elkötelezettek, korán szakmát választottak.

A következő táblázatban (2. ábra) nyomon követhetjük, hogy a szakmaválasztásban milyen tényezők, milyen mértékben játszott szerepet a megkérdezettek körében.

	Egyáltalán nem volt fontos	Csak kis mértékben volt fontos	Fontos volt	Alapvetően fontos volt
1 – szülei tanácsolták	26,1%	40%	27,8%	6,1%
2 – tanárai tanácsolták	61,4%	29,4%	8,4%	0,8%
3 – ismerősei, barátai tanácsolták	38,4%	42,4%	17,6%	1,6%
4 – ismerősei, barátai is ide jelentkeztek	66,5%	19,6%	11,4%	2,5%
5 – a családban is van ilyen végzettségű,	73,2%	13,7%	9,8%	3,3%
6 – a szak, a szakma egy (kiemelkedő) képviselőjétől hallott róla	64,9%	19,2%	11,0%	4,9%
7 – ez a szakma érdekli	2,0%	11,4%	27,8%	58,8%
8 – szeretne segíteni az embereknek	2,4%	9,4%	36,2%	51,0%
9 – így tudja megvalósítani elképzeléseit	2,9%	14,3%	46,9%	35,9%
10 – máshová nem vették volna fel	77,1%	13,5%	8,2%	1,2%
11 – nem nagyok a követelmények	69,0%	24,5%	6,5%	0,0%
12 – ezzel a diplomával könnyű lesz elhelyezkedni	11,8%	22,0%	52,2%	14,0%
13 - ezzel a diplomával külföldön szeretnék elhelyezkedni	29%	22,0%	32,7%	16,3%
13 – ezzel a diplomával jól lehet keresni	20,8%	24,9%	40,8%	13,5%
14 – mindenképpen diplomát szeretne szerezni	16,7%	9,9%	26,9%	46,5%
15 – mindegy, hogy mit, csak tanuljon	75,9%	15,9%	5,3%	2,9%

2. ábra. Szakmaválasztást befolyásoló tényezők (N=245)

Láthatjuk, hogy hallgatóink estében is belső motiváció, érdeklődés, a segítőkészség a befolyásoló tényező. E mellett hangsúlyt kap a diploma megszerzésének vágya, azonban a tanulás, mint motiváló tényező sajnos kevésbé játszik szerepet. A család, a barátok, a pedagógusok, a szakma képviselői kevésbé befolyásolnak. A szakma hatékony végzéséhez szükséges segíteni akarás vágya szerencsére jelen van hallgatóink körében, melyre építhetjük a segítői készségeket.

A következő, 3. ábrán felsorolást láthatunk arról, hogy véleményük szerint milyen a jó szakember. Nyitott kérdésként, a tartalomelemzés után a következő válaszlehetőségeket kaptuk.

A szakmaiság, az alapvető segítői attitűdök (empátia, segítőkészség, türelem) kerülnek előtérbe. Mintegy harmada a megkérdezett hallgatóknak gondolja úgy, hogy a határozottság is fontos erénye a segítő szakembernek. Kiemelendő, hogy a munka szeretete, a kreativitás, a jó kommunikációs készség, a team munka fontossága, melyek a mentális egészség megőrzése szempontjából fontos készségek, kevés leendő segítő szakmaképében van jelen.

A következő, 4. ábra mutatja, hogy nyitott kérdésünkre, mi szerint milyen tudásra, képességekre van szüksége a jó szakembernek, tartalomelemzés után milyen válaszlehetőségeket kaptunk.

Láthatjuk, hogy a szakmai tudás elsődleges. Ezen kívül azonban nagyon szegényes a szükséges képességekre vonatkozó tudás. Itt is inkább a segítés közismertebb tényezői, és a pályaválasztásban motiváló elemek jelennek meg, míg pl. az önismeret, érzelmi kontroll, jó kommunikációs és konfliktus megoldási készség, melyek a stressz-kezelés fontos eszközei, csak ötlet szintjén, néhány hallgatónál van jelen.

Az 5. ábra a választott szakma előnyeire vonatkozó gondolatait tartalmazza hallgatóinknak, szintén tartalomelemzés után.

A hallgatók ötöde nem is fogalmazta meg erről véleményét, kevés ismerettel rendelkeznek. Akik gondolkodtak a témáról, azoknál a segítőkészség, a biztos álláslehetőség fordul elő leggyakrabban. Sajnos kevés ötletük volt arra vonatkozólag, hogy miért előnyös ezt a szakmát választani. Ez nehezíti a hatékony szakemberré válást, és a mentális egészség megőrzést is.

Hasonló bizonytalanságot mutatnak a választott szakma hátrányairól tartalomelemzéssel nyert adatok is, melyet a 6. ábrán láthatunk.

Kevés elképzelésük van a nehézségekről, milyen problémás helyzetekkel kell megküzdeniük. A presztízs és a fizetés alacsony voltával, a fertőzésveszély lehetőségeivel néhányan tisztában vannak. A megkérdezettek negyedénél jelenik meg az a tudás, hogy a választott szakma felelősséggel és sok stresszel jár. Az erről való ismeret fontos kiindulópontja lehet a mentális egészség megőrzésének.

A 7. ábra arra a kérdésre adott válaszlehetőségeket tartalmazza, szintén tartalomelemzés után, hogy miért vonzó ez a szakma számukra.

Itt is megfigyelhetjük a válaszok egyszerűségét, kevés kreatív ötletet tartalmaznak. A hallgatók 20%-a nem is gondolkodott e kérdésről. A válaszadók felénél a segítői attitűd, mint vonzó tényező a legfontosabb. A mindennapi munkában való helytállás során fontos tényező annak ismerete, hogy milyen pozitív, előnyös jellemzői vannak a tevékenységnek. A képzés során ennek tudatosítása alapvető feladat.

Az alábbi táblázatban (8. ábra) képet kaphatunk arról, hogy a végzés után milyen terveik, elképzeléseik vannak a hallgatóknak. Az alábbi kérdésekre a hallgatók a következőképpen válaszoltak százalékos megoszlásban

	igen	nem
a szakjával összefüggő területen, szakmában dolgozik	95,9%	4,1%
a szakjának megfelelő szakmában dolgozik külföldön	61,6%	38,4%
nem a szakjának megfelelő szakmában dolgozik	27,8%	72,2%
nem a szakjának megfelelő szakmában dolgozik külföldön	24,1%	75,9%
tanulni akar egy újabb szakon (újabb szakmát)	42,4%	57,6%
A szakmában dolgozni és tovább tanulni	66,5%	33,5%
nem a szakmában dolgozni és tovább tanulni	13,5%	86,5%
nem gondolkodott még erről	7,3%	92,6%

8. ábra. Végzés utáni tervek (N=245)

A megkérdezettek jelentős részének (92,6%) van elképzelése erről, bár még csak első évesek. Nagy százalékban (95,9%) a szakmában kívánnak elhelyezkedni, ami szakmai elhivatottságukat tükrözi, és csupán 27,8%-uk gondolkodik azon, hogy más szakmában is dolgozna. Nagyarányú a külföldi munkavállalás lehetősége is, igaz a szakmai karriert előnyben részesítik itt is. A továbbtanulást kevesebben választják, főleg a szakmában kívánnak ismereteket szerezni, de a megkérdezettek közel fele (42,4%) új szakot is választana.

A 9. ábra a végzés utáni terveket befolyásoló tényezőket veszi számba. A hallgatók a felsorolt válaszlehetőségek közül választhattak, és minősíthették az ábrán látható módon. A válaszok gyakoriságát százalékban mutatom be.

	Egyáltalán nem volt fontos	Csak kis mértékben volt fontos	Fontos volt	Alapvetően fontos volt	Nem tudja, nem válaszolt
Jó kereseti lehetőség	6,1%	15,1%	35,9%	38,8%	4,1%
Szakmai elhivatottság	1,2%	9,4%	36,7%	49,0%	3,7%
Lakóhelyhez való közelség	33,1%	30,2%	22,9%	9,4%	4,5%
Szülőkhöz való közelség	31,8%	38,0%	19,2%	6,5%	4,5%
Presztízs	5,7%	20,8%	46,9%	20,8%	5,7%
Kreatív munka	6,5%	20,4%	45,7%	23,7%	3,7%
Kihívást jelentő munka	4,1%	16,7%	42,4%	33,5%	3,3%
Munkahelyi kapcsolatok	6,1%	16,7%	46,1%	26,9%	4,1%
Előrelépési lehetőség, karrier	4,5%	15,9%	40,8%	34,7%	4,1%
Település formája	26,9%	25,3%	31,4%	9,8%	6,5%

9. ábra. Végzés utáni terveket befolyásoló tényezők (N=245)

A hallgatók nagy része tisztában van jövőre vonatkozó elképzeléseivel. A szakmaiság, a karrier és a kereset a legmeghatározóbb tényezők. Életkorból adódóan megjelenik az önállósodási törekvés, a szülőkhöz, lakóhelyhez való közelség kevésbé fontos. Azonban a hallgatók nagy része kistelepülésről érkezik, ahol kevés a munkalehetőség, így ebből arra is következtethetünk, hogy a megkérdezettek reálisan látják lehetőségeiket. A mentális egészség, a stresszkezelés szempontjából fontos tényezők, a társas kapcsolatok, kihívás, kreativitás, presztízs is erőteljesebben megjelenik, mint befolyásoló tényező.

A hallgatói mentális státusz vizsgálatának eredményei:

A 10. ábra a Beck depresszió skála rövidített változata alapján kapott hallgatói eredményeket mutatja be. Súlyos depresszióval nem találkozunk, ám figyelemreméltó, hogy a megkérdezettek közel fele, (53,3%) enyhe depressziós jellegzetességekkel bír.

A következő, 11. ábrán a pszichológiai immunrendszer kérdőív 7 alskálájának kérdéseiből nyert hallgatói eredményeket mutatja be. A hét alskála a következő:

• pozitív gondolkodás
• kontrollfunkciók
• rugalmasság
• empátia
• én-hatékonyság
• érzelmi kontroll
• impulzus kontroll

Választásunk azért esett ezekre a skálákra, mivel a mentális egészségre alapvető befolyással bírnak, valamint a segítői hivatás hatékony szakmai művelésében is jelentős hatással vannak.

Az ábrából láthatjuk, hogy hallgatóink mind a pozitív gondolkodás, mind a kontrollfunkciók, mind a rugalmasság, mind az empátia, valamint az én-hatékonyság dimenziókban is jó színvonalú önjellemzést adnak. Az indulati és érzelmi kontroll tekintetében azonban vannak hiányosságok. Ezeket figyelembe véve a stresszel való megküzdés, a mentális státusz erősítése az alapvető feladat.

Az Életstílus elégedettség skála (LSS) hallgatói eredményeit mutatja a 12. ábra. A saját életről kialakított vélemény, (7 fokú skálán) a szubjektív jólét a hallgatóink esetében jó színvonalúnak mondható.

A 13. számú táblázatban láthatjuk, hogy a megküzdési módokkal hogyan jellemzik önmagukat a segítő hivatásra készülő hallgatók.

MEGKÜZDÉSI MÓD	Gyakoriság
Problémaelemzés	83,3%
Segítségkérés	76,8%
Céltudatos cselekvés	76%
Érzelmi egyensúly keresése	69,5%
Alkalmazkodás	68%
Visszahúzódás	50%
Érzelmi indíttatású cselekvés	24,8%

13. számú táblázat A megküzdési módok gyakorisága (N=245

Láthatjuk, hogy a problémafókuszú megküzdési módok (problémaelemzés, céltudatos cselekvés) túlsúlya érvényesül. Az emóciófókuszú megküzdési módok közül az érzelmi egyensúly keresése, az alkalmazkodás és a segítségkérés coping stratégiákkal szintén nagyobb arányban jellemzik önmagukat. A visszahúzódás megküzdési módra adott önjellemzések kevésbé dominánsak. Az érzelmi indíttatású cselekvés a megkérdezettek közel harmadára jellemző.

A megküzdési módok ilyen megoszlása több kérdést is felvet. Egyrészt a segítői hivatás a problémaelemzést kívánja meg. Így szerencsések a kapott önjellemzések. Másrészt a kapott eredményekben tükröződnek a modern társadalom elvárásai, napjaink teljesítményorientált értékei. Az individualizmus, az aktivitás preferenciája, ami a segítő szakma hatékonyságát csökkenti, színvonalát mérsékelheti. Harmadrészt a segítői hivatás igényli az érzelmek megfelelő kezelését is, ami a kapott eredmények alapján nehézséget okoz hallgatóinknak.

Összefoglalás

Kérdőíves vizsgálatom során arra a kérdésre kerestem a választ, hogy milyen pályamotivációs elképzelésekkel, pályakép ismeretekkel rendelkeznek a Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar Ápolás és Betegellátás alapszakos hallgatói. Valamint milyen mentális jellegzetességekkel bírnak, milyen nehézségek, problémák merülnek fel ezzel kapcsolatban. Ennek ismeretében kell a szűkös óraszámú szakmai készségfejlesztés tárgyak tematikáját alakítani, a hallgatói igényekhez formálni.

A vizsgálat alapján az alábbi tényezőket kell figyelembe venni:

• A pályaválasztást nem előzte meg hosszú hivatásbeli elköteleződés. Hallgatóink nagy része az érettségi körül döntött úgy, hogy ezt a szakmát választja.
• A szakma hatékony végzéséhez szükséges segíteni akarás vágya jelen van hallgatóink körében, mint pályaválasztást motiváló tényező.
• Szülők, barátok, pedagógusok és szakmát képviselő személyek nem befolyásolták pályaválasztásukat.
• A külföldi munkavállalás lehetősége jelentős motiváló tényező a szakmaválasztásban.
• A szakma végzéséhez szükséges segítői és mentális készségek ismerete hiányos. A szaktudás és a segítőkészség, valamint az empátia kivételével kevés vélemény nyerhető a hallgatóktól. Egyéb szükségszerű készségek fontosságára is figyelmet kell fordítani.
• A szakma előnyeire, hátrányaira és vonzóságára vonatkozó tudásuk is szegényes. A hallgatók ötöde nem is fogalmazta meg erről véleményét, kevés ismerettel rendelkeznek. Fontos, hogy a választott szakmájukat sokan stresszel teli hivatásnak látják. Azonban a megküzdéshez szükséges eszközök ismerete hiányos. Az erről való ismeretek tudatosítása fontos kiindulópontja lehet a mentális egészség megőrzésének.
• A hallgatók nagy része tisztában van jövőre vonatkozó elképzeléseivel. A szakmaiság, a karrier és a kereset a legmeghatározóbb tényezők. Ezen kívül a kreatív munka, társas kapcsolatok biztonsága, kihívás is jelentős befolyásoló tényező. A mentális egészség, a stressz-kezelés szempontjából ezek jól hasznosítható információk.
• A megkérdezettek mentális státusza jó színvonalú. A segítő hivatás ellátásához szükséges empátia, én-hatékonyság, rugalmasság dimenziókban pozitívan értékelik önmagukat. A mentális egészséget segítő pozitív gondolkodás szintén eredményes. Azonban megjelenik az enyhe depresszió és a kontrollfunkciók hiányosságai, melyek a stressz kezelésben, nehéz helyzetek megoldásában jelenthetnek segítséget. Ezeket figyelembe véve a stresszel való megküzdés, a mentális státusz erősítése az alapvető feladat.
• A megkérdezettek körében a segítő hivatáshoz szükséges problémafókuszú megküzdési módok (problémaelemzés, céltudatos cselekvés) túlsúlya érvényesül. Azonban az érzelmi megterhelés kezelésben szerepet játszó emocionális fókuszú coping eszközök kevésbé vannak jelen.

Nekünk oktatóknak ezek az eredmények figyelemreméltó üzeneteket közvetítenek. Egyrészt jelen van a segítői attitűd, odafordulás elesett emberek felé, amely fontos alapját képezi a szakmai fejlődésüknek. Másrészt kevés ismerettel és eszközökkel rendelkeznek a szakma, a hivatás hatékony gyakorlása szempontjából. Ezért eszközöket kell biztosítani számukra, hogy valóban segítőként, a beteg és önmaguk javára tudjanak részt venni a gyógyító munkában. Valamint a racionalitás túlsúlya, az érzelmekkel való nehézkes bánásmód megjelenése felhívja a figyelmet arra, hogy az emóciók közvetítésével, értelmezésével foglalkozni kell. Végezetül a motiváltságukat, igényüket az empátiás megnyilvánulásokra, a segítői magatartásra tiszteletben kell tartanunk és helyes útra kell terelnünk.

Felhasznált irodalom

1. Arnett, J., J. (2007): Emerging Adulthood: What Is It, and What Is It Good For? Child Development Perspectives, Volume 1, Issue 2, pages 68–73, December 2007.
2. Bagdy E.(1996): Hivatás és személyiség In.:Bagdy Emőke (szerk) A pedagógus hivatásszemélyisége KLTE Pszichológia Intézet Debrecen
3. Bodrogi Balázs, Kálmán Zsolt (2001): Diplomás ápoló hallgatók elképzelései az ápolói karrierről. Nővér, 14. 5. 6–10.
4. Fónai Mihály, Pattyán László, Szoboszlai Katalin (2001): Szociális munkások pályaképének néhány eleme. Esély, 6. 89–109.
5. Gelsema, T. I. (2006): A longitudinal study of job stress in the nursing profession: Causes and consequences. Journal of Nursing Management, 14. 288–299.
6. Hegedűs, Szabó, Szabó, Kopp (2008) Egészségesebbek-e az egészségügyben dolgozók? Összehasonlító vizsgálat (2002-2006), Nővér 21. 1. 3-10.
7. Hegney, D., Plank, A., Parker, V. (2006): Extrinsic and intrinsic work values: Their impact on job satisfaction in nursing. Journal of Nursing Management, 14. 271–281.
8. Kovácsné Tóth Ágnes, Feith Helga, Balázs Péter (2004): A diplomás ápoló hallgatók pályaválasztási motivációja és pályaelhagyás. Nővér, 17. 6. 9–14.
9. Lisznyai Sándor (2010): Készülődő felnőttség. Kutatás a fiatalok mentálhigiénés állapota témakörében In: Életszakaszok határán Közösségi és egyéni tanulási feladatok szerk: Puskás-Vajda Zs.- Lisznyai S. FETA Könyvek 5. Budapest
10. Lukacs F. (2007) Egyetemisták es főiskolások pályaválasztási bizonytalansága és a pályakonzultáció. In: Puskas-Vajda Zs. (szerk.) Felsőoktatásban tanuló fiatalok problémái, útkeresése, pályafejlődése a 21. század kezdetén Magyarországon. FETA Könyvek 2., Budapest.
11. Magyari Judit (2009): A családi narratívák és a jövőtől való szorongás összefüggései pályakezdő fiataloknál In: Egy igazolt praxis felé Újabb eredmények a pszichológia és a felsőoktatási tanácsadás hazai kutatásaiból szer: Puskás-Vajda Zs.- Lisznyai S. FETA Könyvek 4. Budapest
12. Margitics Ferenc (2006): A szubklinikus depressziós tünetegyüttes háttértényezőinek vizsgálata főiskolai hallgatóknál Doktori értekezés, Debreceni Egyetem
13. Mitchell, B. A. (2007) The Boomerang Age: Transitions to Adulthood in Families. Transaction Publishers, U.S.A. Murdock, N. L., & Gore
14. Molnár Edit (2002): Ápolók egészségi állapota. Nővér, 15. 4. 4–10.
15. Nagy József (1995) Segítés és pedagógia. Kísérlet a nevelés újraértelmezésének mibenlétére Magyar Pedagógia 95. évf. 3-4 szám
16. Piczil Márta, Kasza Bálint, Markovic Marija, Pikó Bettina (2005):Határon innen és túl…Szegedi és vajdasági ápolók élet- és munkakörülményei. Nővér, 18. 2. 3–10.
17. Pikó Bettina, Piczil Márta (2000): „És rajtunk ki segít…?” - Kvalitatív egészségszociológiai elemzés a nővéri hivatásról. Esély, 10. 110–120.
18. Pikó Bettina (2001): A nővéri munka magatartástudományi vizsgálata: pszichoszomatikus tünetek - munkahelyi stressz - társas támogatás. Lege Artis Medicinae, 11. 4. 318–325.
19. Pikó Bettina, Piczil Márta (2006): A pszichoszociális munkakörnyezeti jellemzők összefüggése az elégedettséggel nővérek körében. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7. 4. 301–310.
20. Snell, A. F., Stokes, G. S., Sands, M. M. (1994): Adolescent life experiences as predictors of occupational attainment. Journal of Applied Psychology, 79. 131–141.
21. Vajda Zsuzsanna (1997) Segítés In.: Báthory – Falus (szerk) Pedagógiai Lexikon III. Budapest, Keraban 295.p.