Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pszichológia Doktori Iskola

csilla.agoston@gmail.com

---

Bevezetés

A koffein a világ egyik leggyakrabban használt pszichoaktív szere. Egyes táplálkozási kutatások szerint az Amerikai Egyesült Államokban élő gyermekek és felnőttek 80-90%-a fogyaszt koffeintartalmú ételeket és italokat (Juliano, Ferré és Griffiths, 2009). Magyarországon elterjedt a kávé, fekete- és zöldtea, kóla, illetve újabban az energiaital-fogyasztás is. Ez utóbbi különösen a fiatalok közötti egyre nagyobb népszerűsége és egészségügyi veszélyei miatt érdemel kiemelt figyelmet. 2011. november 1. és december 31. között hazánkban 123 regisztrált esetben idézett elő rosszullétet az energiaital-fogyasztás, és az érintettek 88%-a 19 év alatti volt (ÁNTSZ sajtóközlemény, 2012).

A koffein bizonyítottan enyhe stimulánsként hat a központi idegrendszerre. Fokozza az éberséget, a végrehajtó funkciók közül javítja a kontrollfunkciókat és a munkamemóriát, illetve csökkenti reakcióidőt különböző kognitív feladatokban (Giles, Mahoney, Brunyé, Gardony, Taylor és Kanarek, 2012), növeli az észlelt energikusságot és csökkenti az észlelt fáradtságot (Olson, Thornton, Adam és Lieberman, 2012), növeli a stressz-reaktivitást (Lane, Adcock, Williams és Kuhn, 1990), és szorongásos tüneteket is okozhat (Broderick és Benjamin, 2004). A rendszeres napi koffeinfogyasztás bizonyítottan összekapcsolódik az alvászavarokkal és a napközbeni álmossággal, felnőtteknél és gyerekeknél egyaránt (Roehrs és Roth, 2008).

Koffeinfüggőség és koffeinmegvonási tünetek

A koffeindependencia vagy koffeinfüggőség máig vitatott jelenség, számos pro- és kontra érv elhangzik arról, hogy érdemes-e önálló kórképként szerepelnie a diagnosztikus rendszerekben. Heishman és Henningfield (1992) szerint a koffein részben megfelel a kábítószer-függőség elsődleges szempontjainak: pszichoaktív hatású, megerősítőként működik, ugyanakkor függőséget okozó potenciálja alacsony. A koffein okozta fizikai függőséget állatokkal és emberekkel végzett kísérletek is igazolták. A tünetek annál súlyosabbak, minél nagyobb az elfogyasztott koffein mennyisége, mintázatuk pedig változatos (Strain és Griffiths, 1995).

A megvonási tüneteket kétféleképpen lehet mérni: retrospektív módon, kérdőíves módszerrel, vagy prospektív klinikai kutatásokkal (pl. Evans és Griffiths, 1999) – ez utóbbiban többnyire nagyobb a tünetek előfordulása (Dews, O’Brien és Bergman, 2002). A megvonási szindróma általában az utolsó koffeinadag elfogyasztása után 12-24 órával kezdődik, 20-48 óránál éri el a tetőpontját, és körülbelül egy hétig tart. A megvonási tünetek nagy mennyiségű koffein (600 mg/nap) relatíve rövid idejű adása (6-15 nap) után regisztrálhatók (Griffiths és Woodson, 1988).

Juliano és Griffiths (2004) a koffeinmegvonás szakirodalmának szisztematikus áttekintése során tíz validnak tekintett tünetet talált, amelyek a következők: fejfájás, fáradtság, csökkent energia/aktivitás, csökkent figyelem/éberség, álmosság, csökkent elégedettség/jóllét, depressziós hangulat, koncentrációs nehézségek, irritáltság, „ködösség”/zavarosság. A validitás kritériuma az volt, hogy az adott tünet az 57 megvizsgált kutatásból legalább hatban – amelyek közül legalább kettő kettős-vak elrendezésű – szerepel, és ahol a szerzők képesek elkülöníteni a koffein okozta hatásokat a megvonási tünetektől. Ezenkívül megközelítőleg valid tünetnek tekinthetők az influenzaszerű tünetek, az émelygés/hányás illetve az izomfájdalom vagy -merevség.

Hughes, Oliveto, Liguori, Carpenter és Howard (1998) a koffeinfüggőségi és -megvonási tünetek mérésére dolgoztak ki eljárást az általános pszichoaktívszer-dependencia tüneteire támaszkodva. A kutatásukban résztvevők (n=162) 56%-a mutatott erős sóvárgást vagy voltak sikertelen próbálkozásai a fogyasztás abbahagyására, 50%-uk sok időt töltött a szer használatával, 28%-uk több koffeint használt, mint amennyit szándékozott, 18%-uknak voltak megvonási tünetei, 14%-uk használta az ártalmak ellenére, 8%-uknál alakult ki tolerancia és 1%-uk adott fel más tevékenységeket a használat kedvéért. Mintájukban a koffeinhasználók 30%-a a függőség három vagy több kritériumát teljesítette, 11%-uk tartósan, 34%-uk pedig átmenetileg próbálta leállítani a fogyasztást a kutatást megelőző évben. A leggyakoribb megvonási tünetek a fejfájás, álmosság és fáradtság voltak (Hughes és mtsai 1998).

A koffein elterjedtsége, hatása és a függőségi- és megvonási tünetek kialakulása miatt fontos kérdés, hogy milyen motivációk vezérlik az embert a koffeinfogyasztás fenntartására, és hogy vannak-e olyan motivációs faktorok, amelyek képesek bejósolni a fogyasztás mértékét, illetve a koffeinfüggőség kialakulását.

A koffeinfogyasztási motivációk

Az ember számos okból lehet motivált a koffeinfogyasztásra, de erre korábban többnyire csak anekdotikus adatok szolgáltak bizonyítékul. A koffein – stimuláns hatása mellett – a fogyasztó számára a függőség kapcsán kialakuló megvonási tünetek elkerülése miatt is vonzóvá válhat. Ezek a megfigyelések képezik az alapját a pozitív és negatív megerősítések modelljének (Heinz, Kassel és Smith, 2009): a koffein pozitív megerősítőként működik, ha fogyasztásakor valami jó történik és negatív megerősítő, ha a fogyasztásakor valami rossz abbamarad (Gősiné Greguss és Bányai, 2006).

A koffeinfogyasztás egyik oka lehet a folyadékpótlás, ami elsődleges homeosztatikus motiváció – a koffeinnek a közhiedelemmel ellentétben pozitív hatása van a folyadékháztartásra, vízhajtó hatása alacsony (Rogers és Smith, 2011). Számos társadalomban elfogadott társadalmi szokás kávéval vagy teával kínálni a vendéget (Gősiné Greguss és Bányai, 2006), az elsődleges nem-homeosztatikus motivációk közül tehát közrejátszhat a fogyasztásban a társas kapcsolatokra irányuló motiváció is. Egyes kutatások arra utalnak, hogy a koffeintartalmú kávé segíthet javítani a társas támogatást, ugyanakkor növeli a depressziós tünetek előfordulását (Tse, Chan, Shiu, Chung és Cheng, 2009).

Ha egy tevékenységet, például a koffeinfogyasztást, rendszeresen végzünk, akkor önmagában, az eredeti okoktól függetlenül motiváló erővé válhat, ez a motívumok funkcionális autonómiája (Allport, 1937/1985, idézi Gősiné Greguss és Bányai, 2006); ide tartozhat a rituálészerű kávéfogyasztás is.

A koffeinfogyasztók gyakran az ízük miatt fogyasztanak koffeintartalmú italokat (Rogers és Smith, 2011), annak ellenére, hogy a koffein alapvetően keserű, azaz averzív inger; ízének preferenciája nagy valószínűséggel operáns kondicionálással állandósulhatott, az általa kiváltott pozitív hatásokkal való asszociáció révén (Rogers és Smith, 2011). A koffeintartalmú italok érzékleti minőségei – például az íz és az illat – összekapcsolódhatnak az elfogyasztott koffein okozta hangulati változásokkal (Rogers és Richardson, 1993), a hangulati változáson kívül pedig a valós vagy várt teljesítménybeli nyereségek is hozzájárulhatnak a fogyasztásra való motiváltsághoz (Kuznicki és Turner, 1986). Liguori és Hughes (1997) szerint a koffeintartalmú tartalmú ital típusától függetlenül nő a fogyasztók önbeszámolós munkamotivációja és csökken az álmosságuk és lustaságuk.

Célkitűzések és hipotézisek

A fentiek alapján kutatásunk célja az volt, hogy feltárjuk a koffeinfogyasztás motivációs hátterét egy, a jelenlegi vizsgálathoz létrehozott motivációs kérdőív segítségével. A szakirodalmi források és a koffeinfogyasztók állításai is többfajta koffeinfogyasztási motivációra engednek következtetni. A kutatás további célja annak megállapítása, hogy eltérő motivációk állak-e a különböző koffeintartalmú termékek fogyasztásának hátterében, illetve hogy a koffeinhasználat problémásságát – vagyis a koffeinfüggőségi és a koffeinmegvonási tünetek mennyiségét – képes-e bejósolni a koffeinhasználat mértéke és különböző koffeinfogyasztási motivációk.

Módszer

Minta

A kutatás során alkalmazott kérdőívcsomagot összesen 598 fő töltötte ki. A minta egyrészt egy nyugat-magyarországi cég munkatársaiból (n=198), másrészt az ELTE hallgatóiból (n=400) állt. Utóbbi részminta az ELTE Kerekes Úti Kollégiumának lakóiból (n=255), az ELTE PPK másodéves, pszichológia mesterszakos hallgatóiból (n=22) és elsőéves, pszichológia alapszakos hallgatóiból (n=123) tevődött össze.

Eszközök

A kutatás során felvett kérdőívcsomag az alábbi, a jelen elemzésekhez felhasznált eszközöket tartalmazta.

A demográfiai adatok (nem, kor, lakhely, iskolai végzettség, jelenlegi tanulmányok, munkaviszony, szubjektív gazdasági helyzet) mellett felmértük a koffeinfogyasztás mértékét a táblázatos formájú Caffeine Consumption Questionnaire (CCQ) (Landrum, 1992) segítségével, amelyet a Magyarországon kapható koffeintartalmú termékekhez alakítottuk, emiatt esett ki több, az USA-ban kapható koffeintartalmú üdítőital, és maradt benne a kávé, instant kávé, tea, energiaitalok, koffeintabletta és az „egyéb” kategória. A kávé, instant kávé, fekete tea, kóla és zöld tea átlagos koffeintartalmát szakirodalmi adatok (Roehrs és Roth, 2008, Rogers és Smith, 2011, 2003, Barone és Roberts, 1996) alapján kalkuláltuk, az energiaitalok és a koffeintabletta esetében pedig a Magyarországon kapható termékeken feltüntetett koffeintartalmat vettük alapul (1. táblázat). A résztvevőknek jelölniük kellett, hogy az adott koffeintartalmú terméket a nap melyik szakában fogyasztják, továbbá hány adagot fogyasztanak belőle.

1. táblázat: Az egyes termékeknek jelenlegi kutatásban használt koffeintartalma

Koffeintartalmú termék	Koffeintartalom (mg)
Kávé (150ml)	100
Instant kávé (150ml)	60
Fekete tea (200ml)	50
Energiaital (250ml)	75
Koffeintabletta (1db)	100
Kóla (200ml)	30
Zöld tea (200ml)	17

A koffeinfüggőség és a megvonási tünetek felmérésére a Hughes és mtsai (1998) által kifejlesztett 17 tételes mérőeszközt használtuk. A szerzők a teszt-reteszt interjúk alapján megállapították, hogy akinél az első mérés során teljesült a dependencia kritériuma, annál a második mérés 97%-os biztonsággal ugyanúgy megállapította a dependenciát. A mérőeszköz első tíz kérdése a függőségi tünetekre kérdez rá, itt „igen”-nel és „nem”-mel felelhet a válaszadó, majd két kérdésre („Mennyire lenne nehéz Önnek abbahagynia a koffeinfogyasztást?”, „Mennyire függ Ön a koffeintől?”) egy négyfokú skálán kell válaszolnia. A következő hét kérdés a megvonási tünetekre kérdez rá, itt is „igen”-nel és „nem”-mel lehet válaszolni. Az elemzés során a koffeinfüggőségi tünetek összepontszámával és a koffeinmegvonási tünetek összpontszámával számoltunk.

A résztvevők egy, a jelenlegi kutatáshoz induktív kutatási módszerrel összeállított 39 tételes kérdőívet is kitöltöttek, amely a koffeinfogyasztás motivációinak felmérésére szolgált. A kérdőív megkonstruálása előtt egy rövid felmérést végeztünk kisszámú koffeinfogyasztó (n=26) segítségével, akiknek az „Azért fogyasztok koffeintartalmú italokat, mert...” kezdetű állítást kellett többféleképpen megválaszolniuk; a válaszok alapján állítottuk össze a kérdőív tételeit. Az 1. sz. Mellékletben feltüntetett kérdőív a Koffeinfogyasztási Motivációk Kérdőív (KMK) elnevezést kapta. A kiemelt tételek a végső faktorstruktúra megalkotása során szelektálásra kerültek.

Eljárás

A kutatásban alkalmazott, nyomtatott formájú kérdőívcsomagon kívül a résztvevők minden esetben kaptak egy tájékoztató és belegyező nyilatkozatot, amely információkat tartalmazott a vizsgálat céljáról és menetéről, az adatkezelés módjáról – kitérve arra, hogy a kutatásban való részvétel anonim módon zajlik – és az elállástól való jogról. Az aláírt nyilatkozatokat a kérdőívektől különállóan gyűjtöttük az etikai követelményeknek megfelelően.

Eredmények

Leíró statisztikák

A statisztikai adatelemzéshez az SPSS 17 statisztikai programot használtuk. A kitöltők átlagéletkora 27,83 év (SD=10,59 év), 71%-uk nő. 26%-uk él Budapesten, 50,3%-uk vidéki városban, 23,8%-uk pedig falun. Az iskolai végzettséget tekintve 3,7%-uk általános iskolát, 11,7%-uk szakmunkásképzőt végzett, 65,3%-uknak van érettségije és 19,3%-uknak főiskolai vagy egyetemi diplomája. 50,2%-uk dolgozik valamilyen formában, 66,1%-uk pedig tanul valamilyen formában. Legnagyobb részük (62,7%) életkörülményeit átlagosnak tartja.

A résztvevők átlagosan 211 mg koffeint fogyasztanak naponta (SD=150 mg) és átlagosan 9,92 éve fogyasztanak koffeint (SD=9,31 év). A kitöltők 22,2%-a csak kávét, 15,4%-a csak fekete teát, 2,7%-a csak energiaitalt, 0,2%-a csak koffeintablettát, 1,5%-a csak egyéb koffeintartalmú terméket (kólát és zöld teát), 58%-a pedig többféle koffeintartalmú terméket fogyaszt naponta. A koffeinfüggőségi tünetek vizsgált populációban mért gyakorisága a 2. táblázatban, a koffeinmegvonási tünetek százalékos előfordulása pedig az 3. táblázatban szerepel.

2. táblázat: a koffeinfüggőségi tünetek százalékos gyakorisága a vizsgált populációban

Koffeinfüggőségi tünetek	Valid %
Koffeintartalmú italt ivott, bár tudta, hogy ennek negatív következményei lehetnek (pl. alvási nehézség).	35,8
Olyan erős vágyat vagy késztetést érzett valamilyen koffeintartalmú ital elfogyasztására, hogy nem tudott ellenállni neki.	32,6
Több koffeint fogyasztott, mint amennyit szándékozott.	26,4
Koffeint fogyasztott, hogy elkerüljön egy vagy több a koffeinhez kapcsolható elvonási tünetet (pl. fejfájás, émelygés, fáradtság).	25,1
Több koffeintartalmú italt kellett fogyasztania, mint korábban, annak érdekében, hogy ugyanazt a hatást elérje.	11
Megpróbálta csökkenteni vagy abbahagyni a koffeintartalmú italok fogyasztását, de ez nem sikerült.	7,5
Jelentős mennyiségű időt töltött a koffeintartalmú italok fogyasztásával vagy beszerzésével.	5,7
Valamilyen társas, foglalkozási vagy kikapcsolódási tevékenységét csökkentette vagy feladta a koffeinhasználat miatt.	1,7

3. táblázat: a koffeinmegvonási tünetek százalékos előfordulása a vizsgált populációban

Koffeinmegvonási tünetek	Valid %
Álmosság	44,3
Fáradtság	38,6
Fejfájás	21,8
Depresszió, levertség	5,2
Émelygés, rosszullét	3,5
Szorongás	2,2
Hányás	0,3

A résztvevők 22,9%-a tapasztalt három vagy annál több függőségi tünetet. Ha megvizsgáljuk az önbevallásos függőséget („Mennyire függ Ön a koffeintől?”), akkor mindössze 2% gondolja úgy, hogy nagyon függ, 11,6%, hogy függ, 32%, hogy kicsit függ, 54,4% pedig, hogy egyáltalán nem függ a koffeintől.

A koffeinfogyasztókat az általuk fogyasztott koffeintartalmú termék alapján három csoportra osztottuk: az első csoport tagja csak kávét fogyasztanak, a második csoport tagjai több fajta koffeintartalmú terméket fogyasztanak vegyesen, a harmadik csoport tagjai pedig szintén többfajta koffeintartalmú terméket fogyasztanak, de kávét egyáltalán nem. Ezt a fajta csoportosítást az indokolja, hogy eléggé alacsony azok száma, akik csak fekete vagy zöldteát, csak energiaitalt, csak kólát vagy csak koffeintablettát fogyasztanak. A kávét egyáltalán nem használó koffeinfogyasztók aránya 30,27%, a csak kávét fogyasztóké 22,24%, a mindenféle koffeintartalmú italt vegyesen fogyasztóké („vegyes”) 47,49% a jelenlegi mintában.

Koffeinfogyasztási Motivációk Kérdőív

A Koffeinfogyasztási Motivációk Kérdőív faktorstruktúrájának megismerésére feltáró faktoranalízist végeztünk, Maximum Likelihood elemzéssel és Promax forgatással. A ferde forgatás indokolt, mivel a különböző motivációk együtt járhatnak.

Az első faktoranalízis alapján (KMO=0,944, Bartlett-féle szfericitásteszt p<0,001) hét faktor bontakozott ki, viszont nem volt olyan tétel, amely a hetedik faktoron rendelkezett a legmagasabb töltéssel, így a hétfaktoros megoldást elvetettük. A hatfaktoros modell (KMO=0,944, Bartlett-féle szfericitásteszt p<0,001) a variancia 60,1%-át magyarázta.

Ezután következett a tételek szelekciója az alábbi két kritérium alapján: négy tétel eltávolításra került, mert egy faktoron sem érte el a tétel a 0,4-es faktorsúlyt három tétel pedig túl magas – 0.5/0.2 vagy 0.6/0.3 arányt meghaladó – kereszt-töltéssel rendelkezett. A végleges, hat faktoros modell (KMO=0,941, Bartlett-féle szfericitásteszt p<0,001) faktorstruktúráját a 4. táblázat mutatja be. A skálák belső konzisztenciája öt esetben jó, egy esetben elfogadható, a faktorok közötti korreláció minden esetben 0,7 alatt van (5. táblázat).

4. táblázat: A Koffeinfogyasztási Motivációk Kérdőív faktorstruktúrája

	Faktor
	Éberség/ teljesítmény-fokozás	Szociális/ rekreáció	Szokás/ rituálé	Érzékleti tulajdonságok	Hangulat-javítás	Fiziológiai mutatók szabályozása
... mert segít ébren maradni	,988
... mert segít, amikor fáradt vagyok	,971
... mert segít a koncentrációban	,883
... mert frissebb leszek tőle	,869
... mert élénkít	,809
... mert felpörget	,709
... mert segít felébredni	,684
... mert testileg és szellemileg is fittebbnek érzem magam	,647
... mert úgy érzem, hogy ilyenkor megtelek energiával	,639				,356
... mert a kávézás társasági esemény		,922
... mert a társasági érintkezésben fontos a kávézás		,907
... mert egy jó beszélgetéshez kellemes kísérő egy kávé		,839
... mert jól esik társaságban a beszélgetés mellé		,786
... mert összehoz másokkal		,754
... mert a társaságban mindenki iszik		,678
... mert jó egy pohár kávé mellett lazítani		,494
... mert szertartássá vált számomra			,969
... mert a mindennapjaim részévé vált			,923
... mert hozzászoktam			,691			,424
... mert egy élvezetes szokássá vált			,654
... mert egy kellemes rituálé			,647
... mert finom				1,047
... mert szeretem az ízét				,918
... mert szeretem az illatát				,545
... mert hidegben jól esik egy forró ital				,436
... mert javítja a hangulatomat					,945
... mert jobb kedvem lesz tőle					,834
... mert oldja a feszültséget					,603
... mert megnyugszom tőle					,495
... mert szeretem az ezzel járó hangulatot					,462
... mert jót tesz a vérnyomásomnak						,491
... mert akkor kevésbé fáj a fejem						,488

5. táblázat: Faktorkorrelációs mátrix

Faktor	Éberség/ teljesítmény-fokozás	Szociális/ rekreáció	Szokás/rituálé	Érzékleti tulajdonságok	Hangulat-javítás	Fiz. mutatók szabályozása
Éberség/teljesítmény-fokozás	,949 a	,313	,313	,292	,569	,416
Szociális/rekreáció	,313	,914 a	,536	,499	,554	,347
Szokás/rituálé	,313	,536	,912 a	,696	,477	,431
Érzékleti tulajdonságok	,292	,499	,696	,837 a	,491	,338
Hangulatjavítás	,569	,554	,477	,491	,853 a	,415
Fiz. mutatók szabályozása	,416	,347	,431	,338	,415	,659 a

a A skála Cronbach-alfája

Koffeintípusok és motivációk

Egyutas ANOVA-val ellenőriztük, hogy a fogyasztott koffeintartalmú termék alapján különböző csoportok eltérő motivációkkal rendelkeznek-e. A motivációknál minden esetben a regressziós becsléssel létrehozott faktorszkórokat alkalmaztuk. Az eredményekből az látszik, hogy minden motivációban különbség mutatkozik a csoportok között. A Szociális/rekreáció és a Fiziológiai mutatók szabályozása skálák esetében LSD és Bonferroni, a másik négy skála esetében pedig – a normalitás sérülése miatt – Games-Howell post hoc elemzést használtuk. Az Éberség/teljesítményfokozás volt az egyetlen, ahol mindhárom csoport között szignifikáns különbség volt [F(2)=34,53, p<0,001]. A kávét egyáltalán nem fogyasztók éberségre vonatkozó motivációja volt a legalacsonyabb (p<0,001), őket követték a csak kávét fogyasztók (p<0,001), a legerősebb, éberségre vonatkozó motivációjuk pedig a vegyes csoportba tartozóknak volt (p<0,001). A vegyes és csak kávét fogyasztó csoport között a többi motivációban nem volt szignifikáns különbség.

A kávét egyáltalán nem fogyasztók Szociális/rekreációs [F(2)=36,26, p<0,001], Szokás/rituálé [F(2)=53,77, p<0,001], Érzékleti tulajdonságok miatti [F(2)=9,92, p<0,001], Hangulatjavítási [F(2)=18,97, p<0,001] és Fiziológiai mutatók szabályozására vonatkozó [F(2)=50,69, p<0,001] motivációja mind a vegyes csoporténál (egységesen p<0,001), mind a csak kávét fogyasztókénál (egységesen p<0,001) szignifikánsan alacsonyabb volt.

A koffeinfogyasztás problémásságának bejóslása

A stepwise módszerrel alkalmazott többszörös lineáris regresszió-elemzés alapján a koffeinfüggőségi tünetek legjobb bejósló modellje a variancia 27,9%-át magyarázza. A függőségi tünetekkel a legszorosabb kapcsolatot a naponta elfogyasztott koffein mennyisége (B=0,003, béta=0,263, t=6,913, p<0,001) mutatta, ezt követte az Éberség/teljesítményfokozás, mint motivációs faktor (B=0,380, béta=0,253, t=5,500, p<0,001), majd, végül a Hangulatjavítás faktor (B=0,269, béta=0,174, t=3,830, p<0,001).

A koffeinmegvonási tünetek legjobb bejósló modellje a variancia 37,9%-át magyarázza. A függőségi tünetekkel a legszorosabb kapcsolatot a Fiziológiai mutatók szabályozása, mint motivációs faktor mutatta (B=0,470, béta=0,323, t=7,451, p<0,001), ezt követte az Éberség/teljesítményfokozás (B=0,305, béta=0,237, t=6,081, p<0,001), majd a naponta elfogyasztott koffein mennyisége (B=0,001, béta=0,151, t=3,991, p<0,001), végül a Szokás/rituálé faktor (B=0,124, béta=0,095, t=2,332, p<0,021). A multikollinearitás mindkét regressziós eljárás esetében elfogadható volt (VIF<1,7).

Megvitatás

Az eredmények alapján jól látszik, hogy a koffeinfogyasztási motivációk több faktort képeznek. Az embereket egyrészt motiválja a koffein stimuláns hatása, amelyre számos szakirodalmi adat alapján lehetett következtetni. A várakozásokkal összhangban szintén erős faktor a koffein társaságban történő és kikapcsolódáshoz kötődő használata, illetve – a motívumok funkcionális autonómiájának feltételezését megerősítve – a rituálészerű koffeinhasználat. Az Érzékleti tulajdonságoknak elnevezett faktor a koffeintartalmú ital ízére, illatára és hőmérsékletére vonatkozik. Érdekes eredmény a hangulatjavításra vonatkozó faktor megjelenése, mivel az akut koffeinfogyasztás negatív affektusokat is okozhat. A jelenség magyarázatát valószínűleg a negatív megerősítési elméletek adják, miszerint a koffeinhasználó a koffeinmegvonás nyomán megjelenő negatív tünetek (köztük a szorongás és depresszió) megszüntetése miatt tartja fenn a koffeinhasználatot. A gyengébb belső konzisztenciájú, mindössze két tételből álló Fiziológiai mutatók szabályozása faktor egyrészt rámutat a koffein testi funkciókat (pl. vérnyomást) befolyásoló hatásaira, másrészt szintén kiemelheti a koffein, mint negatív megerősítő szerepét. A fejfájás ugyanis – amelyik az egyik ide vonatkozó tételben is szerepel – szintén megjelenik a koffeinmegvonási tünetek között, ráadásul a 28. tétel („…mert hozzászoktam”) magas töltéssel rendelkezik ezen a faktoron. A folyadékpótlásra vonatkozó feltételezett motiváció az elővizsgálatban mindössze egy embernél jelent meg, és az erre vonatkozó egyetlen tétel egyik faktorba sem illeszkedett.

A koffeintartalmú termékek alaposabb vizsgálatakor kiderül, hogy a feltörekvő energiaitalok mellett a kávé és tea megtartotta vezető szerepét. Az összehasonlítás során a kávét egyáltalán nem fogyasztók minden motivációban jóval alacsonyabb értéket mutattak a csak kávét fogyasztó és a vegyesen fogyasztó csoporthoz képest. Ez az eredmény arra utalhat, hogy a tételek között esetleg nagyobb többségben vannak a kávéfogyasztók által megfogalmazott motivációk, ezért értek el magasabb pontszámokat. Másfelől viszont érdemes lenne a jövőben a kérdőívet a csak teát vagy csak energiaitalt fogyasztók nagyobb mintáján is tesztelni.

Végül a többszörös lineáris regresszió-elemzések alapján megállapítható, hogy a koffeinfüggőség szempontjából veszélyeztetettebbek azok, akik éberség/teljesítményfokozás vagy fiziológiai mutatóik javítása miatt fogyasztanak koffeint, illetve akiknél szokássá, rituálévá vált a fogyasztás. A megvonási tüneteket pedig a motivációk közül leginkább az éberség/teljesítményfokozás és a hangulatjavítás jósolja be. Ez rávilágít a koffein stimuláns hatása és a negatív megerősítésre vonatkozó elméletek jelentőségére. Természetesen mindkét esetben jelentős hatása volt az elfogyasztott koffein mennyiségének is.

A vizsgálat egyik korlátja a különböző típusú koffeintartalmú termékeket fogyasztók aránytalan előfordulása, ami a minta bővítésével a jövőben orvosolható. Fontos továbbá a Koffeinfogyasztási Motivációk Kérdőív faktorstruktúrájának további ellenőrzése megerősítő faktoranalízis elvégzésével, kibővített mintán. A jelenlegi kutatás során a koffeinfogyasztás témakörében végzett feltáró munka mindazonáltal jó alapot adhat a további ilyen irányú kutatásoknak és elvezethet a koffeinfogyasztás jellegzetességeinek pontosabb megismeréséhez.

Felhasznált irodalom

ÁNTSZ Sajtóközlemény (2012). Energiaital túladagolás: háromnegyede a 18 év alatti fiatalokat érinti. https://www.antsz.hu/felso_menu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/archivum/sajtoszoba_archivum_2012/energiaital_tuladagolas.html?query=koffein Letöltve: 2013.08.26.

Barone, J.J., Roberts, H.R. (1996). Caffeine Consumption. Food and Chemical Toxicology, 34(1), 119-129.

Broderick, P., Benjamin, A.B. (2004). Caffeine and psychiatric symptoms: a review. Journal of Oklahoma State Medical Association, 97(12), 538-42.

Dews, P.B., O’Brien, C.P., Bergman, J. (2002). Caffeine: behavioral effects of withdrawal and related issues. Food and Chemical Toxicology, 40(9), 1257-61.

Evans, S.M., Griffiths, R.R. (1999). Caffeine Withdrawal: A Parametric Analysis of Caffeine Dosing Conditions. The Journal of Pharmacology and Experimental Therapeutics, 289(1), 285-294.

Giles, G.E., Mahoney, C.R., Brunyé, T.T., Gardony, A.L., Taylor, H.A., Kanarek, R.B. (2012). Differential cognitive effects of energy drink ingredients: Caffeine, taurine, and glucose. Pharmacology Biochemistry and Behavior, 102(4), 569–577.

Gősiné Greguss A., Bányai É. (2006). A motiváció. In Oláh A. (szerk.) Pszichológiai alapismeretek. Bölcsész Konzorcium (pp. 321-369). http://mek.niif.hu/05400/05478/05478.pdf Letöltve: 2012. április 3.

Griffiths, R.R., Woodson, P.P. (1988). Caffeine physical dependence: a review of human and laboratory animal studies. Psychopharmacology, 94(4), 437-451.

Heinz, A.J., Kassel, J.D., Smith, E.V. (2009). Caffeine expectancy: instrument development in the Rasch measurement framework. Psychology of Addictive Behavior, 23(3), 500-511.

Heishman, S.J., Henningfield, J.E. (1992). Stimulus functions of caffeine in humans: Relation to dependence potential. Neuroscience & Biobehavioral Reviews, 16(3), 273-287.

Hughes, J.R., Oliveto, A.H., Liguori, A., Carpenter, J., Howard, T. (1998). Endorsement of DSM-IV dependence criteria among caffeine users. Drug and Alcohol Dependence, 52, 99-107.

Juliano, L.M., Ferré, S., Griffiths, R,R. (2009). Caffeine: pharmacology and clinical effects. In: Ries, R.K., Fiellin, D.A., Miller, S.C., Saitz, R. (eds.). Principles of Addiction Medicine (pp. 159–178). Philadelphia, PA: Lippincott Williams & Wilkins.

Juliano L.M., Griffiths, R.R. (2004). A critical review of caffeine withdrawal: empirical validation of symptoms and signs, incidence, severity, and associated features. Psychopharmacology, 176, 1-29.

Kuznicki, J.T., Turner, L.S. (1986). The effects of caffeine on caffeine users and non-users. Physiology and Behavior, 37(3), 397-408.

Landrum, R.E. (1992). College students’ use of caffeine and its relationship to personality. Coll Stud J 26, 151–155.

Lane, J.D., Adcock, R.A., Williams, R.B., Kuhn, C.M. (1990). Caffeine Effects on Cardiovascular and Neuroendocrine Responses to Acute Psychosocial Stress and Their Relationship to Level of Habitual Caffeine Consumption. Psychosomatic Medicine, 52, 320-336.

Liguori, A., Hughes, J.R. (1997). Caffeine self-administration in humans: 2. A within-subjects comparison of coffee and cola vehicles. Experimental and Clinical Psychopharmacology, 5(3), 295-303.

Olson, C.A., Thornton, J.A., Adam, G.E., Lieberman, H.R. (2012). Effects of 2 Adenosine Antagonists, Quercetin and Caffeine, on Vigilance and Mood. Journal of Clinical Psychopharmacology, 30(5), 573-578.

Roehrs, T., Roth, T. (2008). Caffeine: Sleep and daytime sleepiness. Sleep Medicine Reviews, 12, 153–162.

Rogers, P.J., Richardson, N.J. (1993). Why do we like drinks that contain caffeine? Trends in Food Science & Technology, 4(4), 108-111.

Rogers, P.J., Smith, J.E. (2011). Caffeine, mood and cognition. In Benton, D. (ed.) Lifetime nutritional influences on cognition, behaviour and psychiatric illness (pp. 251-271). Cambridge, UK: Woodhead Publishing Ltd.

Strain, E.C., Griffiths, R.R. (1995). Caffeine dependence: fact or fiction? Journal of the Royal Society of Medicine. 88, 437-440.

Tse, W.S., Chan, C.C.S., Shiu, S.Y.K., Chung, P.Y.A., Cheng, S.H. (2009). Caffeinated coffee enhances co-operative behavior in the Mixed Motive Game in healthy volunteers. Nutritional Neuroscience, 12(1), 21-27.

Mellékletek

1. számú melléklet: Koffeinfogyasztási Motivációk Kérdőív

Azért iszom koffein tartalmú italokat…	soha / majdnem soha	időnként	az esetek felében	az esetek nagyobb részében	majdnem mindig / mindig
... mert szertartássá vált számomra	1	2	3	4	5
... mert segít, amikor fáradt vagyok	1	2	3	4	5
... mert szeretem az ízét	1	2	3	4	5
... mert segít a koncentrációban	1	2	3	4	5
... mert akkor kevésbé fáj a fejem	1	2	3	4	5
... mert javítja a hangulatomat	1	2	3	4	5
... mert a társaságban mindenki iszik	1	2	3	4	5
... mert egy élvezetes szokássá vált	1	2	3	4	5
... mert úgy érzem, hogy ilyenkor megtelek energiával	1	2	3	4	5
... mert a társasági érintkezésben fontos a kávézás	1	2	3	4	5
... mert segít ébren maradni	1	2	3	4	5
... mert jobb kedvem lesz tőle	1	2	3	4	5
... mert jól esik a cigarettázás mellé	1	2	3	4	5
... mert frissebb leszek tőle	1	2	3	4	5
... mert a mindennapjaim részévé vált	1	2	3	4	5
... mert a kávézás társasági esemény	1	2	3	4	5
... mert jót tesz a gyomromnak	1	2	3	4	5
... mert szeretem az ezzel járó hangulatot	1	2	3	4	5
... mert jobban alszom tőle	1	2	3	4	5
... mert akkor motiváltabban dolgozok	1	2	3	4	5
... mert feldob	1	2	3	4	5
... mert egy jó beszélgetéshez kellemes kísérő egy kávé	1	2	3	4	5
... mert oldja a feszültséget	1	2	3	4	5
... mert egy kellemes rituálé	1	2	3	4	5
... mert segít felébredni	1	2	3	4	5
... mert finom	1	2	3	4	5
... mert élénkít	1	2	3	4	5
... mert hozzászoktam	1	2	3	4	5
... mert folyadékot viszek be vele	1	2	3	4	5
... mert néha jó érzés felpörögni	1	2	3	4	5
... mert összehoz másokkal	1	2	3	4	5
... mert megnyugszom tőle	1	2	3	4	5
... mert hidegben jól esik egy forró ital	1	2	3	4	5
... mert felpörget	1	2	3	4	5
... mert szeretem az illatát	1	2	3	4	5
... mert jól esik társaságban a beszélgetés mellé	1	2	3	4	5
... mert testileg és szellemileg is fittebbnek érzem magam	1	2	3	4	5
... mert jót tesz a vérnyomásomnak	1	2	3	4	5
... mert jó egy pohár kávé mellett lazítani	1	2	3	4	5