„A szépség múlandó, de a tudás örök” – interjú Magyarország Szépével

Koroknyai Virág hazánk szépségkirálynője és egyetemünk hallgatója, gyermekkora óta modell. 12 évesen kijutott a Little Miss World versenyre, ahol megszerezte a Little Miss Europe címet, 2017-ben pedig elnyerte a Magyarország Szépe címet és tavaly óta elsőéves joghallgató a Károlin. Elért eredményeiről, tapasztalatairól és terveiről kérdeztük.

 

Hogyan kezdődött? Érdekeltek a ruhák és a divat kislány korodban, vagy valaki sugallatára szerettél volna szépségkirálynő lenni?

12 éven keresztül FitKideztem (koreográfiát zenére bemutató korosztályspecifikus sport – a szerk.), és a fitneszversenyeken dolgozó fotós kereste meg a szüleimet, hogy elhívjon egy stúdiófotózásra. Amikor azon részt vettem, nagyon megtetszett a dolog és a fotóstól megtudtuk, hogy léteznek gyermekszépségversenyek is. Javasolta, hogy nevezzek egyre, mert szerinte lenne esélyem.

Kérdezték a szüleim, hogy szeretném-e kipróbálni, mire mondtam, hogy persze. Hiperaktív gyerek voltam, aki mindenre kíváncsi. Mikor még 11 éves voltam, megnyertem itthon a Little Miss Hungaryt, így kimehettem Törökországba a Little Miss Worldre, ahol három helyezést osztottak ki, de mindhárman elsőnek számítottak közülük egy abszolút győztessel. A három győztesből választottak engem Little Miss Europe-nak. Akkor fogadtam meg, hogyha elég idős leszek hozzá, a Magyarország Szépén is szeretnék elindulni.

 

Mennyire érezted rögösnek az utat? Voltak olyan fordulópontok, ahol megtorpantál és majdnem abbahagytad a modellkedést?

Sok volt, mert ez egy veszélyes szakma, főleg fiatal lányok számára. Helyén volt az eszem, de jó volt, hogy számíthattam a szüleimre. Bármit meg tudtunk beszélni, elkísértek a fotózásokra, és végig mellettem álltak annak ellenére, hogy én jobban akartam a dolgot. Azt mondták, addig csináljam, ameddig szeretném. Abba is hagytam egy időre, amíg gimnáziumba jártam, mert nem maradt rá időm az ingázás, az edzések és a hétvégi versenyek mellett. Gimi után jelentkeztem először a Magyarország Szépére, ahol csak negyedik lettem. Rossz érzés volt, miután addig akárhány szépségversenyen elindultam, mindig első lettem. Be is fejeztem, egy ideig nem próbálkoztam. Két évvel később egy nehezebb időszak miatt önbizalomhiányom volt. Nem éreztem jól magam a bőrömben, és gondolkoztam, hogy mi segítene ezen. Ekkor döntöttem úgy, hogy megpróbálom még egyszer a Magyarország Szépét, de változtatok azon, ahogy először hozzáálltam. Akkor a gyerekkori fogadalmam hajtott, így nem volt átgondolt lépés. ’17-ben újra megpróbáltam, készültem és edzettem rá, aminek meg is lett az eredménye.

 

Korábban utaltál a szakma veszélyeire. Milyen veszélyeket tapasztaltál?

Rengeteg a hamis megkeresés. A verseny után például megkeresett egy férfi azzal a kéréssel, hogy reklámozzak egy céget. Általában ezek a megbeszélések – amíg még lehetett, a járvány előtt – kávézókban, nyilvános helyen vagy az adott cégen belül történtek. Elhívott, hogy egy kávé mellett személyesen beszéljünk a részletekről. Elmentem és kiderült, hogy csak találkozni akart velem, valójában nincs semmilyen megkeresés. Ennél negatívabb élményem szerencsére nem volt, viszont még óvatosabbá váltam. Egy menedzsertől kértem segítséget, aki attól kezdve eljött velem a találkozókra. Egy másik, kicsit necces felkérés az volt, hogy januárban utazzak ki Koreába forgatni nyolc napra. Egyik napról a másikra írjak alá egy szerződést, egy gyors Skype-interjú, és mehetek is, mert bekerültem a kiutazók körébe. Volt egy kis félelmem, hogy ez tényleg igaz-e, hogy pont Magyarországról keresnek szereplőt. Hatalmas lehetőség volt és jól sült el.

 

Milyen forgatásra hívtak Koreába?

Szépségkirálynőket kerestek egy reality showba, ami nem olyan volt, mint az itthoni valóságshowk, tehát nem kellett 24 órán keresztül kamerák előtt állnunk. Megvoltak a forgatási idők. Arról szólt, hogy négy különböző nemzetiségű szépségkirálynő mennyire tudja megismerni Koreát kicsivel több, mint egy hét alatt. Koreai nyelvleckéket kaptunk, elmentünk tipikus éttermekbe és egy óvodába, ami megdöbbentő élmény volt. A koreai óvodákban egyetlen játék sincs. Az óvodában a gyerekek nem játszanak, hanem tanulnak, mert a szülők azért adják be őket, hogy megtanulják az ABC-t és a számokat. A négy lány közül én értem vissza utoljára a felfedezőútról, és a bemutatkozásokból hallottam, hogy a harmadik lány tud magyarul. Kiderült, hogy az anyukája magyar, az apukája egyiptomi. Nagy élmény volt, hogy Magyarországtól 10 ezer km-re is beszélhettem valakivel az anyanyelvemen. Hatalmas sikerrel ment le a 8 részes sorozat a koreai tv-ben. Az utolsó rész leforgatása és a hazautazásunk előtt egy nappal kiderült, hogy négy napig mi vezettük a koreai sajtót. Azt mondták, utoljára az olimpia alatt volt ekkora a nézettség, ezért is hívtak vissza minket tavaly áprilisban leforgatni a második évadot, de a vírus törölte a programot. Szeretnék megtanulni koreaiul, miután egy hét alatt annyit tanultam.

 

Mit kellett vállalnod, miről kellett lemondanod a szakmáért?

Később kezdtem az egyetemet, ami nyilván egy hátulütője a pályának, de jobb volt így, mert megértem a feladatra. Le tudok ülni tanulni, koncentrálni, összpontosítani a feladatra, ami elengedhetetlen egy nehéz egyetemi szak elvégzéséhez. Most már az egyetem előrébb áll a fontossági sorrendben, mint a modellkedés. Nem adom fel azt sem, de megváltozott a sorrend, mert a modellkedés terén már elértem, amit szerettem volna. Később szeretném kipróbálni magam műsorvezetőként, de ahhoz is még érnem kell és nem szeretném elsietni.

 

Mit szeretsz a modellkedésben a legjobban?

A hétköznapokban nem szoktam magam sminkelni vagy kiöltözni, ezért egy fotózás alkalmával teljesen megváltozom. Szeretem azt az érzést, hogy odamegyek melegítőben, kócos hajjal, smink nélkül, leülök, és teljesen más embert varázsolnak belőlem. Önmagam vagyok mindkét esetben, de minden lány szereti, ha átváltozhat.

 

Van-e példaképed, szépségideálod, akit követsz?

Sosem voltam rajongó típus, tehát sem a színészeket, sem a modelleket nem követem. Szívesen beszélgetnék többet – mint amennyi alkalmam volt – Julia Morley-val, a Miss World ötletgazdájával. Megdöntötte a sztereotípiákat azzal, hogy jótékonysági célra használja fel mindazt, amit a lányok szépséggel el tudnak érni. Inkább azért nézek fel valakire, mert valami maradandót alkot, nem csupán a szépségéről híres.

 

Jelenleg több mint 24 ezer követőd van az Instagramon. Milyen érzés ennyi emberre hatással lenni, „influenszer” szerepet vállalni?

Furcsa érzés, de maximálisan önmagamat próbálom adni. Nem vállalok el minden reklámot, mert azt szeretném, hogy az Instagram oldalam ne egy hirdetőtábla legyen, hanem a személyiségemet tükrözze. Lehet, hogy ezzel nem keresek annyit, de nekem ez nem számít. Ha valaki követni szeretne, önmagamért tegye, ne azért a termékért, amit reklámozok.

 

A családod támogatta a modellkarriert?

Mindig is támogattak, bár féltés is van bennük, és próbálnak mindentől megóvni. Mivel tudják, hogy mindenképp megvalósítom, amit egyszer elhatároztam, támogatnak. Sokkal jobb így, hogy mellettem állnak.

 

A Miss World Hungary a jótékonyságról szól. Milyen jótékonysági akciókban vettél részt?

A verseny során a hátrányos helyzetű gyermekek mellett álltam ki, mivel már korábban is foglalkoztam velük. Pontosabban két gyermekkel, pedig mindenkivel szívesen foglalkoznék, ha az időm nem lenne véges. Játszottam, tanultam velük, és bármilyen problémájuk volt, teljes mértékben mellettük álltam. A másik terület a kutyák védelme. A Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítvány örökbefogadó napján vettem részt, és ezzel kapcsolatban támogatok szervezeteket, illetve ideiglenesen befogadtam egy kiskutyát, amíg nem találunk neki gazdit.

 

A jótékonykodás melyik területe áll hozzád a legközelebb?

Sajnos a verseny óta nem tudom folytatni, de nagyon közel áll hozzám a hátrányos helyzetű gyerekek segítése, mert borzasztó látni, hogy szülő nélkül vagy alkalmatlan szülővel kell felnőniük, ráadásul hátrányos helyzetből indulva. Ez nagyon nehéz kezdete az életnek. Sok minden gyerekkorban dől el, hogy milyen irányba mehet tovább a fiatal. Később is lehet változtatni, de a gyermekkor a legmeghatározóbb időszak az ember jövőjét tekintve.

 

A Miss World miatt 30 napot töltöttél Kínában. Hogy sikerült az öt napos túrád a hegyekben?

A hegyekben felfáztam, és út közben nem tudtunk megállni autóval, mikor arra lett volna szükségem, úgyhogy a 30 nap alatt a hegyi túra volt a legrosszabb, pedig azt vártam a legjobban. Egyébként hatalmas élményekkel gazdagodtunk, végig alversenyeken vettünk részt. Sok időt töltöttünk buszon vagy repülőn, mert rengeteg helyre vittek Kínában.

 

Milyennek találtad a kínai kultúrát?

Pár dologgal európaiként nem tudtam azonosulni, mint például a köpködéssel sem. Mindig van náluk egy köpőcsésze, úgyhogy természetes módon a kultúrájuk része, hogy jártukban-keltükben köpködnek. Másrészről, mivel nagyon vékony alkat voltam mindig is és itthon is azt javasolták, hogy hízzak, mégis szenvedtem a kínai étellel. Mindennek furcsa íze volt. Az itthon kapható kínainak köze nincs a kínai kínaihoz, ami sokkal fűszeresebb. A csípős brutálisan erős. Mit meg nem tettem volna egy szelet rántott húsért! Olyan dolgokat ettem a szálláson, aminek nem lehet más íze a megszokottól: gyümölcsöt és fagylaltot, mert még a víz is más volt: nagyon édes.

 

Mennyi szabadidőt kaptatok?

Semmi szabadidőnk nem volt. Keveset aludtunk, mert kora reggel, 4-5-től hajnali 1-2-ig forgattunk. Azért sem adtak szabadidőt, hogy ne mászkáljunk egyedül. 140 országból érkeztek lányok, akikre nem lehet egyszerre figyelni. Még boltba is csak legfeljebb öten, kísérővel mehettünk. Az érkezéstől kezdve nagyon vigyáztak ránk. Kínában rendőri kísérettel voltunk városnézéseken. Már a reptéren is várt ránk valaki, és bármi gond adódott, intézkedtek, sosem hagytak minket magunkra. Amikor egy lánynak allergiás rohama volt, azonnal mentőt hívtak. A verseny végén pedig kivittek a reptérre, felraktak a gépre és hazaküldtek.

 

Ezután beindult a modellkarriered. A világ mely pontjait jártad be vele? Melyik volt a legizgalmasabb helyszín?

A verseny előnye, hogy jó kapcsolatot tudtam ápolni a részt vevő lányokkal. Az ukrán lánnyal meglátogattuk egymást, és az ukrán szervezőséggel annyira jóban lettem, hogy elhívtak a következő verseny táborába, akikkel elmentünk Mykonosra meg Kijevbe. A külföldi munkákkal mindig óvatosabb voltam, inkább a biztosra mentem itthon. Korea volt az első, amire rábólintottam.

 

Tervezel-e külföldi utat a mostani járványhelyzetben?

Tervezhetnék, de nem érezném etikusnak, hogy mialatt rengeteg itthon a korlátozás, én elmegyek külföldre szórakozni egy fotózásra. Ha nem sürgős, akkor nem utazom. Úgy gondolom, hogy ez a normális, hogy mindenki betartja az utasításokat, hogy hamarabb túllegyünk az egészen.

 

Nagy váltásnak tűnik a csillogó divatvilág után a jogász szakma. Mi motivált arra, hogy a sikereket félretéve egyetemre kezdj járni és a jogi pályát válaszd?

Gimi után a szüleim azt mondták, hogyha nem a továbbtanulást választom, akkor dolgoznom kell. Itthon nem lehet túl jól megélni a modellkedésből, hacsak a modell nem vállal el mindent, ami az én esetemben kizárt dolog, úgyhogy elkezdtem dolgozni egy ügyvédi irodában. Minél nagyobb rálátást kaptam, annál jobban tetszett, és egyre több feladatot bíztak rám. A szüleim mindig is szerették volna, ha lenne egy diplomám, és még a verseny után elkezdtem marketinggel foglalkozni, bejárni a ranglétrát. Mégsem szerettem volna olyan területen diplomát szerezni, amiben már dolgoztam és képzettség nélkül is tudtam felfelé lépegetni. Jobban szerettem volna olyan szakot választani, amely nem elsajátítható egyetem nélkül. Közben elindultam a Magyarország Szépén, ami miatt abba kellett hagynom a munkát az ügyvédi irodában. Eljött az ideje, hogy elkezdjem az egyetemet.

 

A modellkedés átmeneti munka számodra vagy az ügyvéd/jogász/bírói tevékenység mellett is szeretnéd folytatni?

Nem szeretném teljesen elengedni a modellkedést, viszont szeretnék a jövőmre koncentrálni, hiszen a szépség múlandó. Úgy érzem, hogy fontosabb dolgok is vannak ennél. Szeretnék más területen tanulni, ahol kiemelkedhetek, ami inkább a tudásról szól. Lehet, hogy átmeneti volt a modellkedés, mert nem tudom, mennyire fogják jó szemmel nézni a fotózásokat egy ilyen komoly szakmában. Remélem, el tudják majd fogadni az emberek, hogy Magyarország Szépe voltam és mást is le tudok tenni az asztalra.

 

Miként esett a Károlira a választás? Hogy tetszik a képzés?

Több egyetemre is felvettek tavaly – az ELTE és a Pázmány is köztük volt, de kifejezetten a Károlira szerettem volna jönni. Akikkel beszélgettem, azt mondták, hogy sokkal gyakorlatiasabb az itteni jogászképzés, mint máshol, ami nekem könnyebbség. Abszolút meg vagyok vele elégedve, csak az online órákkal gyűlik meg a bajom, mert otthon nehezebb koncentrálni, mint a tantermi oktatás alatt. Több a zavaró tényező, de gondolom, a tanároknak sem egyszerű, hogy egy monitort néznek, amin magukat látják. Ezt az áldozatot viszont mindenkinek meg kell hozni.

Közösségi Média

Közösségi média

Sport a Károlin

Sport a Károlin

 

Károli Podcast

Károli Podcast

Károli Klub

Károli Podcast

Napi biztatás

Napi biztatás

 

Tudomány, kutatás

Tudomány, kutatás

Galéria

galéria, fotógép

Szakirányú továbbképzések

Szakirányú továbbképzések