Nem-besorolt

„Vértelen ellenreformáció”

2019. február 7-8. között Sárospatakon nagy sikerű egyház- és művelődéstörténeti konferenciát tartottak a Kárpát-medence teljes spektrumáról meghívott eladók és érdeklődők részvételével.
A „Vértelen ellenreformáció” nevet viselő, a magyar protestantizmus 18. századi korszakát vizsgáló tudományos tanácskozás 4 szekcióban, 18 meghívott előadó részvételével zajlott le ökumenikus módon – a főelőadók és referálók között római katolikus, evangélikus és református felekezetű és nézőpontú kutatók is szerepeltek, a beszélgetések és viták hangnemét is a zord, ellenreformációs téma ellenére barátságos hangulat uralta.
A konferencia főszervezői feladatait Egyetemünk Egyház- és Társadalom Kutatóintézetének Reformáció Öröksége Műhely tudományos kutatói főmunkatársa, dr. Csorba Dávid vállalta magára.

A négy szekcióban (fogalomértelmezés, helytörténeti források, nemzetközi hungarológiai kutatások, módszertani kérdések) folytatott tanácskozásokon új, lehetséges nézőpontok is szóba kerültek:  protestáns arisztokrácia szerepvállalása 1670 előtt és után, könyv- és olvasástörténet tanulságai, halotti beszédek adatai, egyház- és vármegyék, illetve katolikus levéltári gyűjtemények hasznosítása.

Az említett nézőpontok bevonása gazdagíthatja az ellenreformáció forrásait, s árnyalhatja a 19. századi felekezettörténetből kibomló, sokszor sematikusan kezelt történelemképet is, mely erősen rányomta a bélyegét a hazai felekezeti identitás alakzataira.
A szervezők a konferencia írásait mind az eszmetörténeti, mind a forráskritikai tanulságok miatt a közel jövőben tervezik megjelentetni.

A rendezvény sajtónyilvános volt, az Európa Rádió és a Zemplén TV helyben, a Reformátusok Lapja pedig azóta is több ízben tudósított róla, s adott közre interjúkat.

A rendezvény a Sárospataki Református Kollégium intézményeinek, a Hosszú Reformáció Kelet-Európában (1500-1800) Kutatócsoportnak és az Egyetemünk Egyház- és Társadalom Kutatóintézetének Reformáció Öröksége Műhelyével közös szervezésében valósult meg.

Beszélgetés Prof. Dr. Szabó Andrással, akit idén Apáczai Csere János-díjjal tüntettek ki

„Szinte a kezdetektől fogva itt vagyok, nagyon sok mindent éltem meg az utóbbi 22 évben. Az egyetem kezdeti korszakainál is jelen voltam, így érzelmileg is kötődöm az intézményhez, úgy érzem, hogy már benne vagyok kicsit a kövekben, különösen is a Bölcsészettudományi Karon. Ezért tanítok az egyetemen, és szeretnék is maradni, ameddig lehetséges. Nagyon szép emlékeim vannak a Károliról…”

2018. június 1-én pedagógusnap alkalmából idén is átadták az Apáczai Csere János-díjat azoknak a pedagógusoknak és főiskolai, egyetemi oktatóknak, akik kiemelkedő oktatási – nevelési – gyógypedagógiai munkát végeztek. Az 1973-ban alapított díjat idén a Károli Gáspár Református Egyetemen oktatója is elnyerte. Dr. Szabó András professzor úrral, a Bölcsészettudományi Kar Régi és Klasszikus Magyar Irodalmi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanárával beszélgettünk a díjról és az egyetemen végzett munkájáról.

Először is szeretnénk gratulálni a díjhoz! Nem kicsi elismerés ez, hiszen az Apáczai Csere János-díjjal a kiemelkedő oktatói munkát jutalmazzák. Milyen érzés volt, amikor értesült arról, hogy elnyerte ezt a kitüntetést?
Így a pályám vége felé járva nyilvánvalóan nagyon örültem neki, egy ilyen elismerés nagyon jól esik. Külön öröm volt, hogy azt a díjat kaptam meg, amit egy régi, magyar szerzőről és tanárról, egy jelentős erdélyi református egyéniségről neveztek el.

Hogyan és miért lett egyetemi tanár? Volt egy meghatározó pillanat az életében, amikor eldőlt, hogy Ön a katedrára lép?
Érdekes történet volt ez, hiszen a rendszerváltás előtt nem nagyon kerülhettem egyetem közelébe. A Kádár-korszakban nem számítottam éppen megbízhatónak, mert református lelkészcsaládból származtam, édesapám dr. Szabó Andor volt, ráadásul a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába jártam, ott is érettségiztem. Nem voltam KISZ tag, sem párttag, nem jelentettem a környezetemről, így az akkori rendszernek nem voltam éppen barátja, s édesapám sem a békepapok közé tartozott. Ennek következtében szóba se jöhetett 1990 előtt, hogy egyetemen tanítsak. 1993-ban kezdődött meg az oktatás a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán, én 1995 óta vagyok óraadó oktató, tehát nem sokkal az alapítás után már tanítottam itt. 1996-tól lettem teljes állású tanár, így mondhatni, hogy már csaknem a kezdetektől itt vagyok. Az oktatói pálya azonban kicsit családilag is kódolva volt, olyan ároni famíliából származom, amelyben lelkészek és tanárok is voltak, apai nagyapám is református tanítóként dolgozott. Ilyen előzmények után nem volt meglepő, hogy én is tanári pályára léptem. Korábban elsősorban kutatással foglalkoztam, több munkahelyem is volt, többek között itt a Ráday Könyvtárban is dolgoztam.

Eszébe jutott valaha, hogy középiskolai tanár legyen?
A saját iskolám, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma megkeresett egyetemista koromban, hogy menjek vissza tanítani. Akkor is és még most is úgy érzem, hogy a középiskolai tanítás nem nekem való, sosem vonzott engem. A felsőoktatás már más, hiszen itt tudománnyal kell foglalkozni, a diákok is sokkal felnőttebbek, érettebbek.

A magyar irodalom mindig nagy szerelem volt?
Igen, főleg a régi része. Azon belül is főleg a családommal, hitemmel összefüggő területek, művek, mint a reformáció irodalma, Szenczi Molnár Albert, vagy Károlyi Gáspár. Az egyetemen a szakdolgozatomat is az utóbbi témából írtam, ez mindig is érdekelt és foglalkoztatott.

A MarkMyProfessor oldalán utánanéztem kicsit annak, hogy mit is gondolnak a diákjai Önről, oktatói munkájáról, óráiról. Csak egy párat szeretnék kiemelni: „Felkészült, nagy tudású, csak dicsérni tudom.”; „Humoros előadásokat, szemináriumokat tart. Nagy tudású ember, fiatalos.”; „ A Károli egyik legjobb tanára. Mindig nagyon felkészült volt, a diákokkal hamar megtalálta a közös nevezőt.”; Szinte csak pozitív hozzászólásokat találtam. Mi ennek a titka?
Örülök neki, hogy ilyen reakciók vannak, általában a hallgatói visszajelzések is jók szoktak lenni velem kapcsolatban. Gondolom, látják rajtam, hogy az, amit tanítok, az érdekel, az foglalkoztat, és azt szeretem csinálni. Azt próbálom átadni, amit megtanultam, és amit kutattam. Magyar szakon hivatalosan a középkortól a 18. század végéig tartó magyar irodalmat kell tanítanom a diákságnak, így tulajdonképpen az egész régi magyar kultúrát kell megmutatnom. Ezt a több évszázadot próbálom lelkesen és lelkesítően átadni és ezek szerint sikerül is.

Van olyan „titok”, amivel tudatosan fűszerezi az óráit?
Mint meséltem, lelkész és tanító családtagok nyomdokaiban járok, így biztosan vannak olyan módszerek, amelyeket családilag hordozok magamban. Emellett azonban több évtized után megtanulja az ember, hogy mi az, amit érdemes inkább elhagyni és mi az, amit érdemes megtartani. Leginkább az határozza meg az órát, hogy szeretem a tárgyam, és ezt próbálom továbbadni.

Hány féléven keresztül tanítja általában a hallgatóit?
Általában első évben tartok előadást a magyar szakon, így két félévet biztosan mindenkivel találkozom. Ezután még egy-egy választható tárgy oktatójaként szoktam a hallgatók életébe kerülni, így van, akit akár 3-4 féléven keresztül is tanítok. Meg persze felbukkanok még a magiszteri képzésben is.

Milyen szemináriumokat szokott meghirdetni?
Általában azokkal a témákkal kapcsolatban hirdetem meg a szemináriumokat, amelyekkel foglalkozom. Volt már példa arra, hogy Szenczi Molnár Albert életművének különböző kérdéseivel foglalkozó szemináriumot tartottam, de a wittenbergi magyar diákokat is kutattuk szemináriumi óra keretein belül. Balassi Bálint egy fiatalkori fordítását, kegyességi munkáját, a „Beteg lelkeknek való füves kertecské”-t is elemeztük már egy féléven keresztül, és Bocskai István is volt már központi témája egy-egy szabadon választható tárgyamnak. Ilyenkor hiányolom kicsit, hogy nincs átjárás az egyetemen belül, mert vannak olyan témák, amelyek a lelkész szakos hallgatók számára is sok érdekességet rejthetnek. Régebben művelődéstörténetet tanítottam a teológián, noha csak a nem lelkész szakos hallgatók számára. Nagyon jónak láttam már akkor is, hogy kölcsönösen átjárhattunk a másik karra.

Mi az, amit nagyon fontosnak tart az egyetemi oktatásban?
Többféle képzési célunk is van, hiszen képzünk olyan diákokat, akik később tudományos pályára lépnek, ahogy képzünk olyanokat is, akik középiskolai tanárok lesznek, valamint olyanokat is, akik a diploma után a kulturális élet valamely területén helyezkednek el. Ezeket a diákokat másképp kell tanítanunk, mást kell átadnunk nekik. A legfontosabb azonban az, hogy általános műveltséget, tájékozottságot kapjanak – az én szakomat tekintve a magyar irodalomról, szűkebben pedig a régi magyar irodalomból. Szeretném, ha tudnák hova helyezni a dolgokat, vagy tudnák hol keresni a válaszokat, ha kérdések merülnek fel bennük. Jó lenne, ha nem csodálkoznának, amikor meghallják Szenczi Molnár nevét, hanem eszükbe jutna egy-egy műve, vagy életének egy-egy fontos mozzanata. Nagyon fontos az is, hogy azoknak, akik ilyen pályára szeretnének lépni, azoknak megadjuk a szakmai ismereteket, amelyekkel megfelelő szakemberekké válhatnak.

Az óráimon azt szeretném leginkább átadni, hogy merjenek gondolkozni, keresni és kutatni, és ne fogadjanak el mindent olyan nagy készséggel! A szemináriumi dolgozatok célja is az, hogy a diák kutasson, megtanulja, hogyan kell utánanézni kérdéseknek, felvetéseknek, és aztán hogyan kell szembesíteni a különböző véleményeket. A magyar irodalom is olyan terület, ahol nincsenek kész sémák, válaszok. Sokszor keveset tudunk egy-egy korszakról, és ilyen esetekben különböző tudósok különböző álláspontokat fogalmaznak meg, amelyek esetleg tökéletesen ellentétesek. Ilyenkor a diáknak el kell olvasni ezeket, és el kell döntenie, hogy melyik álláspont tetszik neki, melyiket tartja leginkább magához közelebb állónak. Nincsenek kész igazságok, sokszor nekünk kell gondolkoznunk, körbejárnunk a problémát és kitalálnunk egy megoldást!

Van példaképe?
A példakép szót kevésbé szeretem, mert sokak számára ez egy kicsi pót-Istent jelent, egy tökéletes embert, akit lehet követni. Így ilyen értelemben példaképem nincs, de sok olyan nagyszerű tanárom volt, akik segítettek, támogattak. Láttam a hibáikat, ahogy a jó, hasznos dolgaikat is, és ezekből sokat tanultam.

Hogyan lehet az, hogy a kutatások és a két egyetemi oktatói állása mellett a diákok mégsem azt látják, hogy Ön fáradt, hanem életvidáman áll a katedrára?
Azt hiszem az egész időbeosztás kérdése. Ez természetesen lemondásokkal jár, olykor nem tudok elmenni egy-egy rendezvényre, vagy nem jutok el elégszer színházba vagy hangversenyre, holott az utóbbi nagy kedvencem! Ha tanítás van, akkor meg kell válogatnom a programokat aszerint, hogy mire van energiám, és mire nem jut már az erőmből, időmből.

 

Egyetemi adjunktus

A Károli Gáspár Református Egyetem
Bölcsészettudományi Karának
Angol Nyelvészeti Tanszéke

pályázatot hirdet
egyetemi adjunktus (indokolt esetben egyetemi docens)
munkakör betöltésére.

A jogviszony időtartama: 2018. szeptember 1-től 2019. szeptember 1-ig határozott (1 éves) jogviszony, mely a jogviszony lejáratakor hosszabbításra kerülhet.

Foglalkoztatás jellege: teljes munkaidő

A munkavégzés helye: 1146 Budapest, Dózsa György út 25-27.

A munkakörbe tartozó lényeges feladatok:

Az Angol Nyelvészeti Tanszék oktatási feladataihoz tartozó szemináriumok és előadások tartása az anglisztika alapképzésben, az angol nyelv és kultúra tanára osztatlan tanárképzésben, az anglisztika mesterképzésben, valamint a rövid ciklusú angol nyelv és kultúra tanára (levelező) képzésekben elsősorban a következő területeken: leíró nyelvtan, bevezetés a nyelvészetbe, nyelvtani rendszerezés, íráskészség-fejlesztés, szóbeli prezentációs készségek fejlesztése, speciális kollégiumok az elméleti és alkalmazott nyelvészet területein. Emellett aktív részvétel a tanszék kutatómunkájában és pályázati tevékenységében, oktatásszervezési feladatok ellátása, írásbeli és szóbeli vizsgáztatás, szakdolgozat-vezetés, diákköri dolgozatok és szakkollégiumi kutatások témavezetése.

Illetmény és juttatások:

Az illetmény: besorolás szerint.

Pályázati feltételek:

  • egyetemi végzettség, angol nyelv és irodalom szakos diploma;
  • PhD fokozat valamely nyelvtudomány területén (különös tekintettel az alkalmazott nyelvészet területeire);
  • az elméleti és alkalmazott nyelvészet területén, illetve egyéni kutatási témájában széleskörű tudás és tájékozottság, az MTMT-n dokumentált, életkornak megfelelő, magas színvonalú kutatási és publikálási háttér;
  • szemináriumok és előadások végzésére való alkalmasság és jártasság;
  • Windows, Office, Moodle, Neptun, google docs felhasználói szintű ismerete;
  • az Egyetem Alapító Okirata Preambulumában foglalt értékekkel való azonosulás (ld. http://www.kre.hu/portal/index.php/home/szabalyzatok.html)


A pályázat elbírálásánál előnyt jelent:

  • lezárult, illetve folyamatban lévő habilitációs eljárás;
  • református lelkészi ajánlás;
  • az MTMT-n dokumentált NAT, INT2, illetve INT1 besorolású publikációk;
  • tanári végzettség;
  • budapesti vagy környéki állandó lakhely


A pályázat részeként benyújtandó dokumentumok:

  • szakmai önéletrajz és publikációs jegyzék;
  • rövid motivációs levél.


A pályázat benyújtásának határideje és módja:

2018. május 31-el bezárólag elektronikusan a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. email címre.

A pályázat elbírálásának határideje:

2018. június vége

 

Szociális vezetőképzés a Károlin

Kijelölésre került a Károli Gáspár Református Egyetem, mint szociális vezetőképzés szervezésére jogosult egyetem, további információkat ezen a honlapon találnak.

 

Aktuelle Aspekte der Reformation – Gibt es einen globalen Reformationsbedarf im 21. Jahrhundert?

500 Jahre Reformation – internationale Konferenz der Andrássy Universität Budapest (AUB)
Veranstaltungskonzept (Stand: 17.10.2017)

Im runden Jubiläumsjahr der Reformation möchte die Andrássy Universität eine interreligiöse und interdisziplinäre Plattform für einen Dialog in Form einer Konferenz anbieten. Dadurch möchte sich die AUB im ungarischen öffentlichen Leben auch besser sichtbar machen und positionieren.

Bei der Veranstaltung sollen sowohl bekannte Meinungsträger der historischen Kirchen in Ungarn als auch Wissenschaftler aus den verschiedenen Wissenschaftsbereichen zu Wort kommen.
- Termin: 8. November 2017
- Sprache: Deutsch
- Organisation: die Universitätsleitung und der Mittelbau der AUB
- Ort: Andrássy Universität Budapest, Pollack Mihály tér 3, 1088 Budapest
- Begleitprogramm: Wanderausstellung: Hallescher Pietismus und Reformation. August Hermann Francke in der Nachfolge Martin Luthers (Englisch) (Attila Verók - Eszterházy Károly Universität Eger)

Programm:
10:00-11:00 Begrüßung
Dietmar Meyer, Rektor (AUB) und Melani Barlai, Vertreterin des akademischen Mittelbaus (AUB)

Keynote speech

Sándor Fazakas
(Reformierte Theologische Universität Debrecen): Protestantische Identität und gesellschaftliche Gestaltungsaufgabe. Europäische Integration und ,,soziales Europa" als Herausforderungen des ungarischen Protestantismus

11:00-11:30 Pause

11:30-13:00 Panel I. Historische und literarische Perspektive der Reformation
Harald Roth (Deutsches Kulturforum östliches Europa e.V. Potsdam): Reformation in Siebenbürgen und die Anfänge der siebenbürgischen Glaubensfreiheit
Zoltán Csepregi (Ev.-Lutherische Theologische Universität Budapest): Schlafende Heilige, wachende Schwestern und Brüder: Anfänge der Reformation im Königreich
Péter Ötvös (Universität Szeged): Studium in Wittenberg und Exil in Ungarn
Moderation: Orsolya Lénárt (AUB)

13:00-14:30 Pause

14:30-16:00 Panel II. Wirkung der Reformation
Botond Kertész (Ev.-Lutherisches Zentralmuseum Budapest): Nation, Freiheit, Progress, Tradition - Protestanten im öffentlichen Leben von Ungarn der Neuzeit
Matthias Riedl (Central European University Budapest): Religiöses Denken und die Rechtfertigung politischer Gewalt (am Beispiel des Reformators Thomas Münzer)
Moderation: Andra-Octavia Drăghiciu (AUB-Universität Graz)

16:00-16:30 Pause

16:30-18:00 Rundtischgespräch: Reformation und Kirchen: Gibt es einen globalen Reformationsbedarf im 21. Jahrhundert?
Rita Perintfalvi (Research Fellow Status - Universität Wien, Katholisch-Theologische Fakultät, Institut für Systematische Theologie und Ethik)
Thomas Koelliker (reformierter Pfarrer und Theologe, Zürich-Zollikon, Schweiz)
Asztrik Várszegi OSB (Erzabt von Pannonhalma)
Gergely Prőhle (Generalkurator der Ev.-Lutherischen Kirche in Ungarn)
Moderation: Marcell Mártonffy (AUB)

18:00-18:30 Vorstellung der Wanderausstellung: Hallescher Pietismus und Reformation. August Hermann Francke in der Nachfolge Martin Luthers
Attila Verók (Eszterházy Károly Universität Eger)
Die Ausstellung wird in den Räumlichkeiten der AUB während der Konferenz zu sehen.

 

Alkategóriák

1. oldal / 3