Az interjút készítette, szerkesztette: Grezsa-Klein Marianna
Budapest, 2016. március-július
Milyen érdekesen csapongónak tűnik az élet így, ahogyan mondom. Igen, az ágak, a szálak, a kötelékek valahogy úgy szerteágaznak… De talán nem is kell nagyon rendbe szedettnek hangzania, mert úgy nagyon száraz, kopogós és olyan beszabályozott volna, s az élet bármilyen is, de beszabályozni nem hagyja magát…
Gyermekkor a nagycsaládban
1941. augusztusában születtem, háborús időszakban voltam pici baba, s még édesanyám is meglehetősen meglepődött az én jelentkezésemkor, hiszen szoptatta még a bátyámat. 11 hónap korkülönbség van köztünk, úgyhogy szinte csak a „kötelező idő”. Egészen csodálatos, hogyan is történhetett ez, hogy ilyen hamar útnak indultam. Családunk számára ez az időszak, ez a pár év ’41 és ’46 között bizony nagyon viszontagságos volt. Édesapámat tábori lelkésznek szólították, és az orosz frontra kivitték. Nekünk Pesterzsébeten volt családi házunk – tehát pesterzsébetiek vagyunk apai és anyai ágon egyaránt –, de a második világháború éveiben sokat költöztünk, ugyanis míg édesapám távol volt, a család vidékre kényszerült rokonokhoz.
 |
 |
 |
Copyright © 2023 Károli Gáspár Református Egyetem. Minden jog fenntartva.