Életútinterjúk

A Magyar Református Egyház elmúlt száz éve életútinterjúk tükrében

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságának projektünkhöz nyújtott támogatása három életútinterjú elkészítését tette lehetővé. Cseri Kálmán budapesti, Korsós István noszvaji és Victor István hejcei lelkész osztotta meg velünk életének, lelkipásztori pályájának történetét. Az egyenként 10-12 órás interjúk rövidített, szerkesztett változatával, a beszélgetőtársaink családját, felnövekedését, lelkészi szolgálatuk helyszíneit bemutató fotókkal, valamint a három lelkész 5-6 generációs családfájával ismerkedhetnek meg a weblap látogatói. A szó szerint lejegyzett nyersinterjúk nem publikusak, azonban – szabályozott körülmények között – kutatók által helyben tanulmányozhatók.

Programunk célját, hasznosságát abban látjuk, hogy az egyháztörténettel, s nemkülönben a magyar társadalom, politika és kultúra történetével foglalkozó kutatók, az ezt tanító egyetemi, középiskolai tanárok – de még az általános iskolai tanárok is – munkájukhoz olyan jól használható, izgalmas anyagokhoz jussanak, melyek nemcsak informatívan mutatják be Magyarország elmúlt száz évének egy széles körben nem eléggé ismert fejezetét, hanem személyességükkel életközelivé, átélhetővé is teszik azt. A különböző forrásokból származó bő jegyzetanyag különösen az egyháztörténetben, teológiában kevéssé járatos tanárok, kutatók számára jelenthet hasznos segítséget. Az interjúk a személyes történeteken keresztül egyben hozzájárulhatnak a református önismeret elmélyítéséhez is.

Két idősebb, szinte egykorú interjúalanyunk – Korsós István és Victor István – esetében a gyülekezeti munka vidéki gyülekezeteket jelent. Korsós István lelkészi szolgálata döntően Noszvajhoz kötődik, míg Victor István életének meghatározó színhelye Hejce. Ugyanakkor mindkettőjük életében meghatározó helyszín Sárospatak: Korsós István a pályakezdés fontos éveit tölti itt, míg Victor István gimnazista évei telnek a Sárospataki Református Kollégiumban, ahova negyven év múlva, 1990-ben tér vissza vallástanárként. Cseri Kálmán néhány vidéki év után budapesti gyülekezetek lelkésze; az ő életében a pasaréti gyülekezetben eltöltött évtizedek lesznek különösen fontosak. Történeteikben így egymás mellett láthatjuk a kisváros, a jómódú pasaréti környék reformátusságát, illetve a noszvaji és hejcei tradicionális gyülekezeteket, melyek mind erős, sajátos színekkel, gyakorlattal rendelkeznek. Látjuk a helyi gyülekezeti hagyományt folytató és az azt megújítani kívánó lelkészi gyakorlatot, a lelkészekben zajló belső változásokat. Három egymás kiegészítő és átfedő történet részesei lehetünk.