Az egyház valósága

2017 októberében a Reformáció 500 éves évfordulója alkalmából a KRE Hittudományi Kara és a Magyarországi Református Egyház megemlékezéseinek kiemelt eseményeként egy disputát és egy beszélgetést rendezett.
A rendezvénysorozat célja, hogy a magyarországi keresztyén/keresztény közösségek számára egy kötetlenebb csatornán keresztül nyilvánvalóvá válhasson a katolikus, református és evangélikus egyházak viszonya és a jövőbeni együttműködés keretei.

Az első alkalommal Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke és Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke a keresztyénség helyzetéről és egyházaik mindennapjairól beszélgetett a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán október 12-én. Az eseményt Kodácsy Tamás református lelkész moderálta, aki személyében és családja révén is összeköti a református és evangélikus egyházakat.

Közeledés lépésről lépésre

Fabiny Tamás az egymás közötti és a nemzetközi ökumenikus párbeszéd előzményeiről elmondta: 1999. október 31-én Augsburgban írták alá lutheránus és római katolikus teológusok a Megigazulásról szóló közös nyilatkozatot, melyhez 2017 nyarán a Református Egyházak Világszövetsége is csatlakozott; 2016. október 31-én pedig szintén az evangélikus és katolikus egyházak írtak alá közös állásfoglalást Lundban. Az evangélikus vezető szerint „2016-ban megtörtént az ökumené reformációja”.

Fekete Károly a közös nyilatkozat aláírása előtt meg nem tárgyalt kérdések miatti személyes ellenérzését fejezte ki. Mint mondta, a református egyházban nem kapta meg a megérdemelt visszhangot a nyilatkozathoz való csatlakozás, miközben érdemes arra is figyelni, hogy a katolikus egyház tanai sok esetben gyengíthetik a „solus Christus” elv jelentőségét. Azonban a közös nyilatkozat egyik legfontosabb pontjának tartja, hogy a katolikus testvérek is a Bibliára akartak koncentrálni, nem pedig a dogmatikumra: „A Szentírás a tájékozódási pont, innen indulhat a párbeszéd.” Az evangélikus püspök felhívta a figyelmet, hogy a nyilatkozat nem kiegyezés az egyházak között, hanem egy fontos alapkérdésben, a megigazulástanban sikerült közelebb kerülni egymáshoz, míg más kérdésekben további párbeszéd szükséges.

Testvéri kapcsolatok

„A létszámban egyelőre nagyobb református egyháznak nem szabad ezt a kérdést úgy felvetnie, mintha a nagyobb testvér bekebelezné a létszámban kisebb testvért” – válaszolt Fekete Károly arra a kérdésre, vajon Magyarországon megvalósulhat-e a nyugat-európai modell, melyben a protestáns egyházak jellemzően egyesült protestáns egyházak, a gyülekezetek pedig megtartják saját hitvallásukat

Fabiny Tamás az esetleges egyesülésről elmondta, az egyházak unióját a múltban több alkalommal politikai erők kezdeményezték, ami nem szerencsés, az ilyen törekvéseknek belülről kell jönniük. „Emellett jó lenne, ha a protestáns kifejezést nem csak reformátusokra és evangélikusokra értenénk, és nem feledkeznénk el a kisebb protestáns egyházakról sem, amelyek sérelmezik, hogy a reformáció jubileumi évének megünneplésében is kevésbé jutottak szóhoz” – tette hozzá.

Az evangélikus püspök azt is megemlítette, az evangélikus és református teológiai képzésben lehetne még szorosabb az összefogás. Mint mondta, különös, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem indításakor nem került szóba közös protestáns egyetem alapítása. Fabiny Tamás arra is kitért, hogy a két felekezet tagjai néha humorosan „cikizik” egymást, de ennek nem szabad átcsapnia a másik leszólásába és határok átlépésébe.

Valós számok

„Ne fentről várjuk az egyháztagság növekedését, az állami segítség nem ment fel az alól, hogy a lelkipásztorok figyeljenek gyülekezeti tagjaikra” – hangsúlyozta Fabiny Tamás a 2011-es népszámlálás és az idei egyszázalékos felajánlás eredményeivel kapcsolatban. Mint mondta, a missziói tudat megkerülhetetlen, ebben fejlődés szükséges.

Fekete Károly szerint sajnos az egyszázalékos eredmény tükrözi azt, amit minden gyülekezetét ismerő lelkipásztor tud: az egyháznak nagyon sok szociálisan rászoruló és minimálbérre bejelentett tagja van, amihez még az elöregedés is hozzájárul. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye református egyházmegyéiben például aktívan járnak az egyháztagok istentiszteletekre és gyülekezeti programokra, de a munkanélküliség elkeserítő méreteket ölt. „Sokkal inkább szükség van a gyülekezeti összefogásra, mint ahogy azt az ország más pontjain elképzeljük” – mutatott rá a református püspök, majd azt is hozzátette, a Tiszántúli Református Egyházkerület 114 gyülekezete kap támogatást, a kerület minden negyedik gyülekezetének van szüksége segítségre a megmaradáshoz. „Hiába látnak híveink nagy számokat különböző állami feladatok átvállalásával kapcsolatban, világosan kellene beszélnünk arról, hogyan is állunk anyagilag” – hangsúlyozta.

Fabiny Tamás úgy fogalmazott, a kommunikáció azt sugallja, hogy az egyházak sok pénzt kapnak az államtól, ezért még a hívek is azt gondolhatják, nincs olyan nagy szükség adományaikra. „Azt a tudatot nem lehet eléggé erősíteni, hogy a hívek tartják el lelkészeiket, a gyülekezetek fenntartását ne másoktól várjuk, hanem önmagunktól, a hívek áldozatkészségétől” – tette hozzá.

Személyes jelenlét

A megszaporodó közfeladatok, illetve az egyre bővülő felekezeti oktatási és szociális intézményesített rendszer miatt az állam és az egyház viszonya egyre nehezebben választható el. Azonban „időzített bomba” lehet, ha nem nő az egyháztagok száma és valamilyen okból kifolyólag megszűnik a támogatás, ezért tagjainkban tudatosítani kellene, hogy hosszútávon az adományok segítségével tartható fent az egyház működése.

Fekete Károly szerint erről őszintén kell beszélni, a presbiterválasztás hónapjai lehetőséget adnak egy újfajta kommunikációra, ami a valós helyzetről szól. „Semmiképp sem szabad a nagyarányú támogatást és a látszólagos eredményeket egymás mellé állítani, erre nem érvényes, hogy »kis pénz, kis foci, nagy pénz nagy foci«, ez a hitéletben nincs egyenes arányban” – figyelmeztetett.

Az emberi lelkek gyógyítása az egyház számára szintén nem lehet pénzkérdés, mert tud úgy közeledni a krisztusi evangéliummal, hogy az gyógyító legyen és másfajta életformát kínáljon – foglalta össze a református püspök. Mint mondta, a lelkészeknek egyre inkább muszáj emberközeli megoldásokat találniuk az elidegenedett társadalom megszólítására. „A hivatali lelkipásztorkodás ideje egészen biztosan lejárt, különben azokat is elveszítjük, akik jelenleg gyülekezetbe járnak” – hívta fel a figyelmet.

Ez Fabiny Tamás szerint is komoly probléma, azonban személyes jelenlét nélkül nem várható el a támogatás. Mint mondta, nálunk sokszor hiányzik a belső szolidaritás, az állami támogatásokról pedig folyamatos párbeszédet kellene folytatni: gyakran tapasztalható, hogy hiába tervez az egyház egy bizonyos összeggel, az esetleges politikai lobbi más egyházi feladatra szánja azt. Bár ezekben az esetekben is jó célt szolgál a támogatás, de a fontossági sorrendet mégiscsak a belső egyházi szervezet ismeri.

A legdrágább kincs

Fabiny Tamás a keresztyénség közös alapjainak fontosságát is hangsúlyozta, mint mondta, Luther Márton önmagát 1517. október 31-én katolikusnak tartotta, ezért ezen a napon valójában az ő reformkatolicizmusát ünnepeljük. Egyik legfontosabb üzenete első tételében olvasható, ennek alapján érthető meg, hogy a reformáció megtérési mozgalom, melyben ő maga is reformátorrá vált. „Jó, ha elindulunk október 31-ével, de az a kérdés, mi történik »október 32-én« – mutatott rá.

Fekete Károly Luther 62. tételre utalva hozzátette: az ünnepi évben is folyamatosan megjelenik, hogy az egyház legdrágább kincse Jézus Krisztus evangéliuma, ez pedig intés arra is, hogy sem az anyagi forrásokkal, sem a hétköznapi kérdésekkel kapcsolatban nem felejthetjük el, mi a legdrágább kincs. „Ha ez megvan, akkor van reménység az egyszázalékos eredmények és a statisztikai adatok ellenére is, és reménység abban is, hogy a lutheri örökség és a kálvini megszentelődéstan egybekapcsolódik és Isten országát közösen tölthetjük be minden keresztyén felekezettel” – zárta gondolatait és a beszélgetést is Fekete Károly.

 

 

Fabiny Tamás
1982-ben szentelték lekésszé, ezt követően Siófokon, Kötcsén és Balatonszárszón szolgált segédlelkészként. 1984-85-ben, 1993-94-ben és 1997-98-ban Erlangenben, 1985-86-ban pedig Chicagóban folytatott külföldi teológiai tanulmányokat. 1986-tól kőbányai segédlelkész, majd 1987 és 1999 között ugyanitt gyülekezeti lelkész volt. 1996 és 2006 között a Duna Televízió külső munkatársaként dolgozott, 1999 és 2006 között pedig az Evangélikus Hittudományi Egyetem Újszövetségi Tanszékének főállású oktatója lett. Teológiai doktorátust és habilitációt is szerzett, majd 2005-ben az Északi Evangélikus Egyházkerület gyülekezetei püspöküknek választották. 2010 júliusában a Lutheránus Világszövetség Közép- és Kelet-Európáért felelős alelnöke lett.

Fekete Károly
1989-től, lelkipásztori szolgálata mellett a Debreceni Teológiai Akadémia Rendszeres Teológiai Tanszékén volt gyakornok, majd tanársegéd és adjunktus. 1995-ben doktori fokozatot szerzett a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben. Disszertációjának címe: „Makkai Sándor gyakorlati teológiai munkássága". 1996-tól a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszékén tanszékvezető egyetemi docense lett, 2009-ben habilitált a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemen, 2010-től egyetemi tanárként dolgozott. 1997-2005, majd 2011-től a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora volt, 2014-ben a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökévé és a Magyarországi Református Egyház Zsinatának alelnökévé választották.

A felekezetek közötti párbeszéd október 17-én, kedden 18:00-tól folytatódik katolikus-református kollokvium formájában: Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és Bogárdi Szabó István református püspök tanulmányozza a katolikus és református egyházak különbözőségeit.

Szöveg: Farkas Zsuzsanna, fotó: Dimény András, videó: Füle Tamás / parokia.hu

 

Galéria

Galéria

Névjegy

Névjegy

Reformáció 500

Reformáció 500

Sport a Károlin

Sport a Károlin

Blog

Károli Gáspár Református Egyetem – Blog

Online tanácsadás

nyelvvizsgaközpont

Youtube