Mélységes alázat és kemény elszántság – interjú Dr. Tomka Jánossal

Dr. Tomka János főiskolai tanár, a KMPG Akadémiának volt ügyvezető igazgatója, mely Magyarország egyik vezető könyvvizsgáló, adó- és üzleti tanácsadó társasága. Bár eredeti végzettsége okleveles villamosmérnök és mérnök-tanár, szakmai pályája során folyamatosan a vezetéselmélet és a tudásmenedzsment kutatásának irányába orientálódott, végül ez vált legfontosabb tudományos kutatási területévé. 1977-ben jutott ki az akkori NSZK-ba, majd az ott szerzett tudást és vállalatirányítási tapasztalatokat már a rendszerváltás után kezdte Magyarországon kamatoztatni. Önmagát keresztyény meggyőződésű, vezetéstudományi területen dolgozó tanárnak vallja, aki több évtizedes munkássága során többször került vezető pozícióba.

Milyen tárgyakat tanít egyetemünkön?

Többfajta tárgyat oktattam az elmúlt években, legyen szó szervezeti és vezetői etikáról, szervezetszociológiáról, vagy munkahelyi és munkaerőpiaci képzésről. Az órák során számos etikai, erkölcsi kérdést is megvitatok a hallgatókkal, ezt egy fontos feladatnak látom. A gazdasági képzések az Állam- és Jogtudományi Karhoz tartoznak, így főleg ezen a karon oktatok, de kezdettől fogva más karokon is tartok előadásokat vezetéstudományi területen. A szervezethez, vállalathoz kapcsolódó tárgyakat (például szervezeti kommunikáció, illetve humán erőforrásmenedzsment) egykor a Bölcsészettudományi Karon is tanítottam, továbbá nagyon örülök annak, hogy a Hittudományi Kar is felkért. Náluk a hatodéves teológushallgatók képzésében segítettem, jelenleg pedig a hetedik félévüket hallgató teológusoknak tartok vezetési ismereteket, de más, hasonló jellegű szemináriumokat is tartok, mint például „a vezetés újszövetségi alapelvei”, vagy a „konfliktuskezelés az egyházban” nevű kurzusokat. Három fő érdeklődési köröm van, ezek közül az első – és számomra legfontosabb – a Biblia és a menedzsment kapcsolata, a második a szervezeti és vezetői etika, a harmadik pedig a tudásmenedzsment.

Oktatott tárgyai között központi helyet foglal el az etika. Hogyan viszonyulnak a fiatalok ehhez a területhez?

Azt tapasztalom, hogy a hallgatók közül nagyon sokan tájékozatlanok az etika terén, nem kapnak megfelelő erkölcsi útmutatást, emiatt nem tudnak erkölcsi ítéleteket hozni. Több órámon szövegelemzéssel foglalkozunk, olyan történetekre fókuszálva, melyekben komoly etikai dilemmák és kérdések fogalmazódnak meg. Hasonlóan sok időt szánok az Újszövetségben olvasható aranyszabály elemzésére, amely így szól: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek cselekedjenek veletek, ti is ugyanazt tegyétek velük.” (Máté 7,12) Diákjaim őszintén elmondják, hogy igazságosságot szeretnének, egyenlőbb bánásmódot, tiszteletet, de rádöbbennek, hogy ugyanezt nem feltétlenül adják meg másoknak. Ilyenkor nagyon jó feltárni ennek okait, útmutatást adni.

Milyennek látja a mostani fiatalság vállalkozói kedvét?

Azt gondolom, vállalkozó kedv kell mindenkinek, aki a munkaerőpiacra akar kilépni. A fiatalok esetében a vállalkozói kedvet meghatározza az, hogy nehéz elhelyezkedniük a diplomás végzettségükkel, ezért nem mondhatjuk azt, hogy „vállalkozzatok akkor is, ha egyébként nehéz elhelyezkednetek.” Ha valaki nem találja meg a helyét, nincs motivációja, a lehetőségei szűkösek, nem fog a vállalkozás irányába elmozdulni. Az embereknek különböző az ún. karrierhorgonyuk, mely fogalom azt fedi le, hogy kinek milyen a motivációja, milyen képességei, értékei vannak. Egyeseknél vállalkozói karrierhorgony figyelhető meg, ám sokan nem ebbe a kategóriába esnek. Az elhelyezkedés hiánya kényszervállalkozóvá teheti a fiatalokat – erre a rendszerváltás időszakában számos példát láthattunk; akkor sokan elindultak fiatalként, de végül zátonyra futottak.

Eredetileg mérnökvégzettséget szerzett. Miért választotta mégis a tudásmenedzsmentet kutatási területéül?

Az én életemben a mérnöki végzettség az elindulása volt annak a folyamatnak, amelyen keresztül eljutottam a tudásmenedzsment és a vezetéselmélet kutatásához. Volt váltás a kettő között, de ez nem volt éles. Az életszakaszaim egymásra épültek; Németországban már projektvezetőként dolgoztam, majd hazatérésemkor, 1993-ben kerültem a KMPG-hez, ahol az újonnan induló informatikai tanácsadási részlegnek lettem a vezetője. Ezt a tisztséget felkérés útján vállaltam el, és ez már önmagában is jelentős vezetői feladatkört jelentett. Később, 1999 után, a cégcsoport operatív vezérigazgató-helyetteseként pedig rákényszerültem arra, hogy vezetést tanuljak – itt az első két hétben többet tanultam, mint hat év alatt, részlegvezetőként. Ekkor már régóta érlelődött bennem annak a gondolata, hogy egy tudásmenedzsment akadémiát kellene felépíteni. A KPMG-n belül ezt sikerült is megvalósítanom, és az akadémia vezetése szintén jó tanulás volt a számomra. Az életpályám során a váltások tehát egymásra épültek.

Mit jelentett az Ön számára a KPMG Akadémia vezetése?

Óriási lehetőségeket kaptam a KPMG-ben. A vártnál később, 1993-ban érkeztünk vissza Magyarországra, és igen nehéz helyzetben találtuk ekkor magunkat. Júliusban még nem tudtuk, gyermekeink hol kezdik majd a tanévet, adósságok is terheltek bennünket. Németországban önálló céget alapítottam három másik tulajdonossal együtt. Ez a cég sikertelen volt, ám egyedüli ügyvezetőként nagyon sok tapasztalatot nyertem, amelyeket máshol nem tudtam volna megszerezni. A KPMG-hez bekerülni óriási csoda, Istentől jövő kegyelem volt, ahol tudtam, hogy mindent meg kell, hogy tanuljak, mégis nagyon hálás voltam a lehetőségért.

Az életkörülményeim, a német adóhatóságokkal szembeni tartozásaim, illetve az új lehetőség alázatossá tettek, ami fontos vezetői erény. Vezérigazgató-helyettesként jól tudtam hasznosítani azt, hogy mérnök vagyok, rendszerekben tudok gondolkodni. Vezetőként pozitív visszajelzéseket kaptam, ez nagyon megerősítően hatott; feletteseim látták továbbá eredményességét annak, ahogyan kialakítottam a munkatársi gárdát és ügyfeleket szereztem. Néha egy vezetőnek roppant nehéz lépéseket kell tennie, egy keresztény vezetőnél ez különösen nagy dilemma. Sokan nem mernek kemény döntéseket hozni keresztényként, de ez igenis szükséges. A nulláról építettem föl az informatikai tanácsadási részleget, ehhez szükséges volt néha keménynek lenni.

Ön szerint milyen a jó vezető?

Ezt a kérdést az elmúlt 150 évben folyamatosan feltették a vezetéselméletben, és mindegyik kornak megvolt, megvan a saját válasza. Túl ezen, a Bibliában is számos példát látunk a jó vezetőre. A legjobb megfogalmazásnak mégis Jim Collins amerikai üzleti tanácsadó, író gondolatát tartom, aki egy külön kutatócsoporttal kereste a jó vezető tulajdonságait. Számos kutatás eredményeképpen azt tudta megállapítani, hogy a jó vezetőt két dolog jellemez egyszerre: az egyik a mélységes alázat, a másik a kemény elszántság. Nem a hősiesség, a népszerűség megőrzése kell, hogy jellemezzen egy jó vezetőt.

Néhány évvel ezelőtt ki sem lehetett azt mondani, hogy az alázatosság vezetői erény, pedig valóban így van. Nem egyfajta alázatoskodás, hanem valódi alázat ügyfelekkel, beszállítókkal, feletteseivel szemben, felismerve azt, hogy az adott vezető nem tud mindent, tanulnia kell. A másik oldalon pedig ott az acélos elszántság, tudva azt, hogy az adott pozícióban a nehézségeket valahogy meg kell oldanom, ki kell tartani a célok mellett. Azért tudok e két tulajdonság kiemelésével mélységesen egyetérteni, mert a Bibliában is ugyanezt a modellt látom. Jézus maga is nagyon alázatos és elszánt volt – az ő életútja egy örökérvényű példa számunkra.

Miért lehet eredményes a Biblia szerint gyakorolni a vezetést?

A vezetéstudomány több területből táplálkozik: egyrészt a munkával kapcsolatos ismeretekből, másrészt a szervezettudományokból, harmadrészt az emberekkel foglalkozó tudományterületekből (pszichológia, szociológia stb.). Mindhárom területet megtaláljuk a Bibliában is, mint kinyilatkoztatott igazságot. Az ott megfogalmazott kijelentésekkel még a hittől távol álló vezetéselméleti tudósok is egyetértenek. Ma hat vezetői stílusról beszélhetünk, és azok a jó vezetők, akik ebből négyet magukévá tettek, valamint az adott helyzettől függően váltani tudják ezeket.

Mindegyik stílusnak megvan a maga értelme és haszna, de a különféle helyzetekben más és más stílust kell alkalmazni. Még a kényszerítő vezetői stílusnak is megvan a létjogosultsága, például válsághelyzetek, katasztrófák idején. Ezen stílusok mindegyikét megtaláljuk a Bibliában, és nem szükséges hozzá hatalmas kutatásokat végezni. A Vezetés egykor és most – A Biblia és Menedzsment című könyvben (Nemzeti Tankönyvkiadó, 2011) kifejtem, hogy Jézus a Nagyhét alatt hogyan alkalmazta mind a hat vezetési stílust, ami számomra egy Isten-bizonyíték is. Ha őszintén tanulmányoznánk a Bibliát, és alkalmaznánk azt, ami benne van, sokkal hamarabb jutnánk eredményre. Magam is átéltem azt, hogy mit jelent a Biblia szerint vezetni.

Tudna példát mondani?

Számos példát láttam erre a saját életemben. Volt, hogy második vezetőként be kellett mennem az első számú vezetőhöz – és nem tudtam, hogyan fogok kijönni. Szakmailag teljesen felkészültem, bár legbelül rengeteg feszültség gyülemlett föl bennem. Aznap reggel kaptam egy bölcsességet Istentől a Bibliából, és tudtam, hogy az adott szituációban mit kell tennem, mit kell válaszolnom.

Egy másik eset is eszembe jut, mikor a KMPG Akadémiában egy elég nagyszabású projektet indítottunk el. Az egyik ügyfél ajánlott egy trénert, akiről csupa jót mondtak el. Elbeszélgetést kértem ettől a trénertől, aki túlságosan sokat használta a technológia szót, és ez gyanússá vált, hiszen nem technológiai témáról beszélgettünk, hanem vállalatvezetésről volt szó. Mint kiderült, a tréner annak az üzleti hálózatnak volt az embere, amelyet a Szcientológiai Egyház épített ki hazánkban. Több kollégámmal egyeztetve végül nem kértük fel ezt az embert, és ez egy óriási megerősítés volt számomra. Ezzel a trénerrel szemben egészen más stílust kellett alkalmaznom, mint a beosztottaimmal, vagy a kollégáimmal.

Miben lehet más egy keresztény üzletember?

Egy keresztény és egy világi üzletembernek alapvetően ugyanazokat a feladatokat kell ellátnia, ugyanolyan sokrétű kihívásoknak kell megfelelniük. Meggyőződésem, hogy előbbinek legalább olyan jól kell végeznie a munkáját, mint az utóbbinak. A példaadás kulcskérdéssé válik akkor, amikor valaki keresztényként lép ki a piacra – ha valaki rossz példával jár, nem egyenes, nem egyértelmű, nem veszi figyelembe a probléma nagyságát, akkor nagyon sokat árthat a keresztény hitelességnek, és sokan csalódnak emiatt. Az erőforrások is mások lehetnek; egy keresztény üzletembernek ott van a hite, a Biblia, mint tükör, és ott van az Istennel való kapcsolata. A felelőssége is nagyobb, hisz élnie kell ezekkel az erőforrásokkal. Hasznos útmutatás lehet az, amit Jézus egy helyen így fogalmaz meg: „Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű” (Máté 11,29) vagy „legyetek tehát okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok”. (Máté 10,16) Az alázatot, a hatékony kommunikációt valóban tanulni kell.

Milyen vezetéselméleti tendenciákat láthatunk hazánkban?

Ma nagyon divatos a coaching kifejezés, és valóban fontos, hogy a vezetők megismerjék ennek eszköztárát. Ugyanakkor azt látom, hogy vannak olyan vezetők, akik némi tájékozódás után kijelentik magukról, hogy coaching-típusúak, miközben önkényesek, és valójában nem tudják, milyennek kellene lenniük. A tendenciákkal kapcsolatban tehát azt a problémát látom, hogy óriási szakadék van az elmélet és a gyakorlat között. A gyakorlott vezetők nem tudják követni az elméleteket, de hajhásszák őket abban a reményben, hogy valami használhatót megtudnak belőlük. Sokszor csodamódszerekben gondolkoznak, ami veszélyes, nem megbízható. Szintén elterjedt nézet az, hogy az ún. hősies vezető a legjobb, aki mindent magára vállal, mindent megold, míg a többiek csak végrehajtanak – ehelyett azonban sokkal hatékonyabb, ha valaki elkötelezett, felkészült, és feladatokat delegál.

Milyen változásokat tart szükségesnek az üzleti világban?

Nagyon fontosnak tartom, hogy a vezetők elsődlegesen ne a saját karrierjüket építsék, ne a székük megőrzésével foglalkozzanak, ne a saját érdeküket nézzék. Ma nagy hangsúlyt fektetnek egyes nagyvállalatoknál arra, hogy „megőrizzék a vezető arcát”; külön stábok működnek, amelyeknek az a feladatuk, hogy egy kínos helyzetet kezeljenek, és megmentsék a vezető imázsát – pedig egészen egyszerűen csak igazat kell mondani, és ha egy vezető hibázik, azt be kell ismerni, bocsánatot kell kérni. Gyakorlatban kell megvalósítani az alázat és az elszántság kettősségét – ezt a vezetőknek is meg kell tanulniuk.

Milyen visszajelzéseket kapott A Biblia és a menedzsment sorozattal kapcsolatban?

Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, a Vezetés egykor és most kötet első ezer példánya három hónap alatt elfogyott, újból ki kellett nyomtatni. Szerzőtársammal, Bőgel Györggyel írtuk az eddig két kötetből álló sorozatot, és a könyv megjelenése után rengeteg helyről jöttek megkeresések, hogy tartsunk előadásokat a témában, mind egyházi, mind világi körökben. Ugyanakkor a vártnál nagyobb érdeklődés ellenére jelenleg kevés helyen lehet kapni, aminek egyik oka, hogy a Nemzeti Tankönyvkiadót átnevezték, aztán a kötet a kiadó megszűntetése után más kiadókhoz került. Minden esetre a KEVE (Keresztény Vezetők és Üzletemberek) Társaságnál be lehet szerezni a példányokat. Az olvasói visszajelzések arra sarkalnak minket, hogy folytassuk a sorozatot.

Kitekintésként azt mondhatom, hogy a harmadik kötet is készülőben van – munkacíme: Mit hagyunk magunk után? – A Biblia és a menedzsment III. A fókuszpontban a jövő nagy társadalmi problémái lesznek. Abban reménykedünk, hogy az olvasóközönség másfél-két év múlva a kezében foghatja majd a következő kötetet.

Gyakornoki program

Gyakornoki program

Galéria

Galéria

Névjegy

Névjegy

Blog

Károli Gáspár Református Egyetem – Blog

Online tanácsadás

Sport a Károlin

Sport a Károlin

Szakirányú továbbképzések

Youtube