Pál Feri atya előadása a KAPSZLI Pszichológiai Napokon

Vidám, felszabadult pillanatokban lehetett része annak, aki ellátogatott Pál Ferenc Szorongástól az önbecsülésig című előadására április 9-én, a KRE pszichológia szakos hallgatói köre által szervezett KAPSZLI Pszichológiai Napok utolsó napján. A minden évben megrendezésre kerülő ingyenes három napos rendezvény ezúttal a kapcsolataink, vagyis a „társas játékaink” témáját járja körül különféle aspektusokból, betekintést nyújtva abba, milyen szinteken befolyásolja életünket a párkapcsolatunkkal, társadalmi csoportokkal, más generációkkal, a családunkkal, vagy éppen az önmagunkkal való viszonyunk.

Bár a kinti időjárás borongós és szürke volt, a Pszichológia Intézet „Monopoly” fantázianevű nagyterme pezsgett az élettől: százával érkeztek a kíváncsi érdeklődők, hogy meghallgassák az ismert és népszerű római katolikus papot, mentálhigiénés szakembert, aki a tőle megszokott könnyedséggel, kedvességgel, humorral tartotta meg előadását. Pál Feri atya az előadás címéhez híven gondoskodott róla, hogy azon résztvevőknél, akik esetleg szorongva vagy szomorúan érkeztek az előadására, a negatív érzéseket vidámság, helyes önértékelés, magas önbecsülés váltsa fel. A több száz fős hallgatóságot még egy váratlan esemény is felrázta: leánykérés történt, ám, ahogy ezt az előadó humorosan megfogalmazta, ilyen élményt sajnos nem tud minden alkalommal biztosítani a hallgatóságnak…

A 2017-es KAPSZLI központi témáját a kapcsolati dinamika, a „társas játékaink” adta – ebbe a témakörbe illeszkedett bele Pál Feri atya előadása, aki lendületes felvezetőjében Virigina Satir (1916-1988) amerikai írónőt, pszichológust és szociális munkást idézte. Satirt olyan problémákkal keresték meg, amelyeknek központi eleme az alacsony önbecsülés volt. Megfigyelte, hogy minél nagyobb a krízis a páciensek életében, annál kisebb esélyt látnak arra, hogy az adott helyzetet meg tudják oldani – vagyis önbecsülésük annál gyengébb és kisebb volt. Ugyanakkor azt tapasztalta, hogy sokan képesek együtt élni a mély és komoly krízisekkel, mások pedig a legkisebb problémáikat sem képesek megoldani és ez zavarja, frusztrálja őket. Az amerikai pszichológus azt a kérdés tette föl, hogy ha nem a probléma mélységén múlik a megoldás eredményessége, akkor mi lehet a probléma gyökere? Ekkor fedezte fel az önbecsülés fontosságát. Azt is megfigyelte, hogy ha nem a megfelelő módon becsüljük meg önmagunkat, a kommunikációnk, társas megnyilvánulásaink négyféleképpen tudnak torzulni, a valóságtól eltérni.

E négy kategóriában az a döbbenetes, hogy mindegyiknek megvan a maga haszna, lélektani profitja, hiszen lelkünk semmit sem tesz cél és ok nélkül. Ugyanakkor ezek közül egyik sem viszi előre a kapcsolatokat, csak rövid távú és egyoldalú haszonnal kecsegtet. Mégis sokan használják ezeket, mert a pillanatnyi előnyük az adott helyzetben megoldásnak tűnik.

Az első kategória a visszatámadó kommunikáció. Pál Feri atya hétköznapi témát hozott: egy képzeletbeli szituációban a feleség elsózta a levest és ezt a férje a szemére hányta. A visszatámadó kommunikációt akkor használjuk, amikor megtámadva érezzük magunkat és a támadó ellen mi is támadást indítunk: „Sós a leves? És te a múltkor milyen rántottát készítettél? Borzasztó volt!” A visszatámadás nincs összefüggésben a fizikai külsővel, bárki bármikor alkalmazhatja – elsősorban azok teszik ezt, akik számára a világ lelki értelemben egy veszélyes hely, ahol bárki megtámadhat minket. Lélektani haszna pedig az, hogy hozzáférhetünk az énerőkhöz, stabil képet tudunk magunkról közvetíteni. Ekkor a kommunikáció tartalmát a befogadó fél határozza meg.

Mások nem a visszatámadást, hanem az ún. engesztelést választják. Ők azok, akik beismernek minden rosszat, amelyet elkövettek, vagy inkább, amelyek őket jellemzik. „Igen, sós a leves, mindig elrontok mindent, én vagyok a világon a legügyetlenebb ember”. Ennek haszna, hogy átvesszük a kontrollt a támadó fél kezéből, mi határozzuk meg, hogy mit mondunk saját magunkról. Azok használják elsősorban, akiket sok bántás, bántalmazást ért mind lelki, mind fizikai értelemben. Mikor ugyanis saját magamat szidom, akkor nem adok túl nagy teret a másik félnek a bántásra.

A harmadik esetben a bántott fél okoskodni kezd. Bár mindkét nem használhatja, az előadásban elhangzottak alapján ez a fajta kommunikáció inkább a férfiakra jellemző. Ilyenkor a bennünk működő szomorú, feldolgozatlan érzéseket elnyomjuk és a racionalitást, az ésszerűséget választjuk. „Igen, elsóztam, de a múltkor is nagyon megizzadtál, nem árt egy kis só neked, hiszen a nátrium-kloridra ugyanolyan szükséged van, mint a többi fontos vegyületre.”

A negyedik kategória során eltereljük a beszélgetést. Hallunk egy mondatot, aminek súlyos a tartalma és inkább elhárítjuk magunktól, vagy pontosabban úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna. „Sós a leves? Nézd már, milyen fura színt választott a szomszéd a kerítés lefestésére!” Az előbb felsorolt négy eset során állandósulhatnak a párkapcsolati krízisek, hiszen a problémákat mélyítjük azzal, hogy nem valós megoldásokhoz nyúlunk, akár épp a kommunikációnk által.

Pál Feri atya számos, a saját életéből vett példáról számolt be előadásában. Ezek központi gondolata, hogy az önbecsülés nem egyenlő az önértékeléssel, és hogy szükségünk van olyan pozitív élményekre, amelyekhez mindig visszatérhetünk. Mindannyian eldönthetjük, hogy megbízunk magunkban, de nem hallgatunk feltétlenül magunkra. A múltból megmaradt sebek és bántások ugyanis folyamatosan szólhatnak lelkünkben, de hozhatunk egy olyan döntést, aminek értelmében nem fogunk ezekre a belső sérelmekre hallgatni. Arra kell hallgatnunk, aki szeret minket, valójában tehát a kapcsolódás a fontos – önmagunkkal és másokkal egyaránt, e szeretethez nem társíthatunk feltételeket. A realitás megtagadása akkor jelentkezhet, amikor önbecsülésünk nem a megfelelő. Önmagunk megbecsülése azt jelenti, hogy kíváncsi vagyok önmagamra, hogy alapvetően pozitív érzelmi viszonyt ápolok saját magammal. Eldönthetem, hogy haragszom Istenre azért, amim nincs, vagy hálás vagyok neki azért, amim van. Az önbecsülésnek semmi köze a tökéletességhez, sőt akkor tudunk egészségesen élni, ha vállalni tudjuk a saját tökéletlenségünket és dolgozunk a hibák kijavításán, feldolgozásán.

Fotók: Madar Dávid

Közösségi Média

Közösségi média

Sport a Károlin

Sport a Károlin

 

Károli Podcast

Károli Podcast

Károli Klub

Károli Podcast

Napi biztatás

Napi biztatás

 

Tudomány, kutatás

Tudomány, kutatás

Galéria

galéria, fotógép

Szakirányú továbbképzések

Szakirányú továbbképzések