Pénzügyi tudatosság az egyetemisták körében

Pénz. Rengeteget (túl sokat is) beszélünk róla, azonban bizonyos dolgokkal talán mégsem vagyunk tisztában. Az egyetemista korosztály valamelyest foglalkozik a pénzügyekkel, ám mégis kevesen tudják, hogyan lehetne hatékonyan beosztani azt, amijük van. Szilvási Ádám független pénzügyi közvetítővel – akinek ügyfelei elsősorban fiatalok – beszélgettünk erről a kérdéskörről.

Mit jelent pénzügyi értelemben az öngondoskodás, és mennyire ismert ez az egyetemisták körében?

Ez a fogalom azt jelenti, hogy saját magunk, külső segítség nélkül igyekszünk megteremteni az anyagi biztonság feltételeit. Legyen szó családalapításról, lakhatás problémákról vagy váratlan balesetről, mi magunk próbáljuk kezelni a felmerülő pénzügyi problémákat. Annak idején végzős egyetemistaként nagyon kevés fogalmam volt az öngondoskodásról, és tanácsadóként is azt tapasztalom, hogy a mai egyetemista korosztály, bár halott már erről a fogalomról, mégis egy távoli, a jövő homályába vesző dolognak tartja.

Tapasztalataid alapján milyennek látod a fiatalok és a pénz kapcsolatát? Hogyan viszonyul az egyetemista korosztály a pénzhez?

Többnyire az a gondolkodásmód érvényesül, amit otthonról hoznak. Ez általában azt jelenti, hogy mindenki szabadon költekezhet a havi fizetéséből, minden másról majd a szülő gondoskodik, így nem kell odafigyelni a megtakarításra. Kevesen vannak azok, akik olyan közegben nőttek fel, ahol megtanulták, hogy helyesen gondolkodjanak a pénzről, átlássák a megtakarítás fontosságát. Azt tapasztalom, hogy ha a diákok kapnak valamekkora összeget otthonról, esetleg diákhitelt vesznek fel, ösztöndíjhoz jutnak, egy nagy részük ezt teljesen feléli, nem tudja elképzelni, hogy ebből félre is lehet tenni.

Mik motiválják az egyetemisták költekezését?

Általában nem nagy összegek elköltéséről beszélünk, és ezért itt a veszélyes pont az, hogy mindig meg lehet magyarázni, mire és miért kellett éppen elkölteni a pénzt. Ez később is megmaradhat: a fizetés nagyságától függetlenül mindig megmagyarázzák azt, hogy – az adott életszínvonal megtartása érdekében – miért kellett azokat a bizonyos összegeket elkölteniük. Így akár teljesen „lenullázódhatnak” a hónap végére. Nem kell extra dolgokra gondolni, a pénz általában valamilyen alapvetően fontos szükségletre megy el, mint étkezés, albérlet, kollégium, szórakozás, stb. Ezek teljesen indokolt kiadások. A megtakarító és a költekező diák között elsősorban nem az a különbség, hogy mire költik a pénzt, illetve hogy mekkora összegből tudnak gazdálkodni, hanem az, hogy előbbi rögtön félre tesz, megtakarít és utána költ, utóbbi pedig addig költ, amíg el nem fogy a pénze. Ezt pedig elsősorban az a minta befolyásolja, amit otthonról hoztak.

Mennyire tudatosak az egyetemisták pénzügyileg?

Ahogy az öngondoskodás fogalmának ismertsége, úgy a pénzügyi tudatosság is általában kevesekre jellemző. Ugyanakkor még a pénzügyileg tudatosabbak sem rendelkeznek mindig olyan stratégiákkal és rendszerekkel, amelyek hosszú távon fenntarthatóak, és segítenek elérni a céljaikat. Például egyetem után elhelyezkednek valahol, lesz egy fizetésük, mely az ösztöndíj többszöröse. Erre a váltásra sincs stratégiájuk, sőt az első fizetésből rögtön kielégítik azokat az elhalasztott szükségleteket, amelyekre már régóta vágytak. Az államtól és/vagy szüleinktől való hosszú távú függés később anyagi nehézségeket fog jelenteni. Többen igyekeznek tudatosan gondolkodni, de ehhez szükséges egy rendszer kialakítása, ebben nyújthat egy független pénzügyi szakember segítséget nekik.

Milyen szempontokat kell figyelembe venni, mikor pénzügyi terveket készítünk?

Amikor valakivel átbeszéljük a saját pénzügyi helyzetét, először megvizsgáljuk azokat a célokat, amelyeket maga előtt lát. Utána rátérünk egy olyan modellre, amit „tudatos pénzügyi építkezés modelljének” nevezek – ez azt mutatja meg, hogyan lehet hosszútávon stabilan építkezni, milyen területeket kell figyelembe venni ahhoz, hogy valaki pénzügyileg talpon maradhasson.

Az alsó szint az öngondoskodás szintje. A váratlan kiadások kezelése, élet-, baleset- vagy betegségbiztosítás. A munkaerő kiesése esetén ugyanis a kiadások megnőnek, a bevételek viszont lecsökkennek. Ilyen, előre nem tervezett esemény sajnos bárkit érhet; nem mindegy, hogy ilyenkor hogyan kezeljük pénzügyileg az adott helyzetet, és sajnos nem egyszer a saját zsebünkbe kell nyúlni.

Vannak előre tervezhető kihívások is. A nyugdíj esetében nagyon fontos látni, hogy ez nem mindig egy meghatározott, előre kiszámítható korhoz kapcsolódik. Nem biztos ugyanis, hogy valaki 65 évesen megy nyugdíjba – lehet, hogy már 55 éves korában olyan egészségügyi állapotba kerül, hogy sajnos nem alkalmas többé a munkavégzésre. Aki az utolsó évekre halogatja a nyugdíjfedezet felhalmozását, sokkal nehezebb helyzetbe kerül, mint aki ezt a munkavégzése első 20-30 évében már megkezdte. A nyugdíjra való felkészülés sokakban megfogalmazódik, de a valóságban sokan nem szembesülnek ennek súlyával, és a halogatás időszakában értékes éveket veszítenek el.

Milyen célokat szoktak megfogalmazni az egyetemisták?

A leggyakoribb a saját lakás vásárlása, vagy egy saját vállalkozás elindítása, melyhez természetesen megtakarítás, kezdőtőke szükséges. Általában a fiatalok szeme előtt csak a legközelebbi célokat szoktak lebegni; pár éven belül autó, aztán lakás – ennél távolabbi cél nem igazán szokott megfogalmazódni bennük. Ez inkább egy életvezetési, szervezési probléma – tudják, hogy egyszer majd szükség lesz nyugdíjra, de nem tudják, hogy ez konkrétan hogyan fog majd kinézni. Nyilván el kell érni egy adott életkort, hogy bizonyos kérdések foglalkoztatni kezdjenek bennünket, mint például a „fészekrakás” vagy családalapítás. Vannak azonban olyan események, amelyek váratlanul következnek be. Érdemes mindenre előre, idejében felkészülni.

Hogyan lehetne elérni, hogy a most felnövekvő generációk pénzügyileg tudatosabbak legyenek?

Sajnos sem az oktatási rendszer, sem a szülők nem hívják fel megfelelően a figyelmet a pénzügyi tudatosságra – már ha egyáltalán szó esik erről az iskolában vagy otthon. Az első lépcsőfok, hogy beszélünk a pénzről, arról, hogy ez önmagában nem jó vagy rossz, a kérdés inkább az, hogy mire használjuk fel és hogyan tesszük azt. Piacgazdaságban élünk, szükségünk van arra, hogy foglalkozzunk ezzel a témával. Az egyetemista korosztály számára az önképzést tudom ajánlani – megismerni a pénzügyek világát, azt, hogy ebben a rendszerben hogyan tudnak majd saját magunkról gondoskodni. A hosszú távú pénzügyi stratégia érdekében pedig mindenképpen érdemes segítséget kérni hozzáértőktől.

Gyakornoki program

Gyakornoki program

Galéria

Galéria

Névjegy

Névjegy

Blog

Károli Gáspár Református Egyetem – Blog

Online tanácsadás

Sport a Károlin

Sport a Károlin

nyelvvizsgaközpont

Youtube