Egy korábbi interjúban elmondta, hogy a családi hagyományokat követve választotta a jogi pályát. Milyen mintákat, példákat látott maga előtt, amitől az Ön számára is ilyen vonzó lett ez a hivatás?
Apai ágon felmenőim mind a könyvek és a tanítás bűvöletében éltek. A család Sárospatakról származtatja magát, Trócsányi Bertalan még az 1800-as végén könyvkereskedést és nyomdát alapított annak érdekében, hogy a pataki jogakadémia hallgatóit jegyzetekkel ellássa. Gyermekei közül József Sárospatakon lett jogtanár, Dezső Pápán teológiai professzor, György a Parlamenti Könyvtár főigazgatója, Zoltán pedig író és művelődéstörténész. A későbbi leszármazók közül Zsolt híres történész lett, Miklós a Pécsi Egyetem tanára, édesapám id. Trócsányi László pedig nehéz időkben is elismert jogtudós volt. Ezzel a családi háttérrel vonzó lett számomra, hogy kövessem elődeim példáját, szeressem a könyveket és az egyetemek szellemiségét. Az evangélikus hitvallású anyai ágról a gyakorlatiasságot örökölhettem, ezért is vállaltam két évtizeden keresztül az ügyvédi hivatást.
Fotó: Bazánth Ivola
Rektor úr korábban belga és luxemburgi nagykövet volt, majd három évig vendégprofesszor a Jean Moulin Lyon 3 Egyetemen, illetve vendégelőadó a Louvaini Katolikus Egyetemen, ezt követően párizsi nagykövet… egyik kutatási témája a frankofón államok jogi és politikai berendezkedése. A francia nyelv és kultúra iránti szeretete honnan eredeztethető?
Az élet útjai kiszámíthatatlanok. A francia nyelvvel még a középiskolában találkoztam, majd igyekeztem nyelvtudásomat csiszolni. A nyelvet azonban igazából a gyakorlatban lehet megtanulni, így amikor Louvain-la-Neuve-ben, Belgiumban voltam ösztöndíjas, a velem egykorú fiatal oktatókkal beszélgetve mélyíthettem el nyelvtudásomat – nem vitatva, hogy a beszélgetésekre néha egy jó belga sör társaságában került sor. Később pedig a diplomáciában és az egyetemi kapcsolatokban is jó hasznát vettem a francia nyelvtudásnak. Büszke vagyok arra, hogy a Szegedi Tudományegyetemen folyó frankofón kezdeményezéseknek egykor motorja lehettem.
Már február 1-jei rektori kinevezése előtt is több szállal kötődött a Károli Gáspár Református Egyetemhez. Részt vett például az Állam- és Jogtudományi Kar felállításában, illetve a jogászképzés megindításában is, továbbá az Alkotmányjogi Tanszék kutatóprofesszora volt. Milyen emlékekkel és érzésekkel érkezett rektorként az egyetemre?
Hegedűs Loránt egykori püspök ambiciózus tervekkel fogott hozzá az egyetemépítéshez. A jogi kar felállítása az ő ötlete volt. A nagy dilemma az volt, hogy hol legyen a jogi kar? Kecskeméten, ahol egykoron a Református Jogakadémia működött vagy Budapesten. Nem volt könnyű döntés. Néhány kecskeméti év után végül Budapest lett a „győztes”, ennek indoka többek között az akkreditációs követelmények, másrészt Budapest vonzereje volt. Örülök, hogy a jogi kar felállításában közreműködhettem, az akkori tanári kar többségével baráti viszonyban is voltam. Később eltávolodtam az egyetemtől, igaz voltak időszakok amikor meghívtak egy-egy kurzus megtartására. Szabó István püspök úr hívó szavára vállaltam el azt, hogy ismét felvegyem a fonalat a jogi karon és az Alkotmányjog tantárgyat oktassam. Akkor még nem gondoltam arra, hogy egyszer az egyetem rektora leszek. Balog Zoltán püspök úr volt, aki rektori megbízatásomat kezdeményezte, amelyet aztán – hosszas megfontolás után – örömmel elfogadtam.
Fotó: Bazánth Ivola
Rektori feladataiban mennyire tudja kamatoztatni korábbi, széleskörű tapasztalatait, amit eddig miniszterként, nagykövetként, jogászként vagy tanárként megélt?
A látásmódomra mindenképpen hatással van, hogy pár évig alkotmánybíró, nagykövet, miniszter, ügyvéd lehettem, ma pedig európai parlamenti képviselő és egyetemi vezető vagyok. Biztos vagyok benne, hogy a tapasztalat segít a munkámban. Egy rektor sok emberrel és feladattal találkozik, döntéseket kell hoznia. A legfontosabb azonban az emberi tényező, el kell fogadtatnom magam a kollégákkal. Ezt nem hierarchiával, hanem emberi szóval kell elérni, egyetértésre kell jutni nehéz ügyekben is. Csak akkor lesz eredményünk, ha a hajót nem különböző irányokba próbáljuk irányítani – azaz én a csapatmunkában hiszek. Nagy a felelősségünk, felelősek vagyunk a hallgatóinkért, a képzések színvonaláért.
Rektori beiktatási beszédében szorgalmazta a határon túli intézményekkel, valamint a Szegedi Tudományegyetemmel való szoros kapcsolat kiépítését is. Vannak már konkrét tervei az együttműködéseket illetően?
Az egyetemek között van egy egészséges verseny, de ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség együttműködésre. A Kárpát-medencei magyar felsőoktatási intézményeket támogatnunk kell, de szükség van arra is, hogy a határon túli magyar intézmények hallgatói megismerhessék egyetemünket, képzéseinket. Ezért szorgalmazom, hogy legyenek nyári táboraink. A Szegedi Tudományegyetem több mint harminc évig otthonom volt, így evidens, hogy erős szálak fűznek ezen felsőoktatási intézményhez. Mindezt az is segíti, hogy nem vagyunk konkurensek. Örülök, hogy ez év júliusában közös angol nyelvű nyári egyetemet szervezünk, ahova várjuk károlis hallgatóinkat is.
Több új projekt előkészületei is megkezdődtek: Nyári Egyetem, Junior Akadémia, Károli Interdiszciplináris Akadémia… Mi ezeknek a projektek lényege, célja?
Az elért eredmények elismerése mellett szükség van a megújulásra. Kellenek az új kezdeményezések, kicsit „fel kell frissülnünk”. Ezt várják tőlünk hallgatóink is. Nem csak diplomát akarunk adni, hanem olyan felelős fiatal értelmiségieket akarunk elindítani az életbe, akik egykoron átveszik tőlünk a „stafétabotot”, felelősséget érezve az országért és tehetségükkel, elért eredményeikkel intézményünk jó hírnevét is öregbíteni tudják. A református egyház oktatási intézményhálózata tetején helyezkedik el zászlóshajóként a Károli. De ez nem hierarchikus viszony, az oktatási intézmények egymásra tekintettel, egymásért működnek, ezért is fontos a középiskolások számára most induló Junior Akadémia. Nagy reményekkel indítjuk útjára ezt az Akadémiát, akárcsak a Károli Interdiszciplináris Akadémiát, amely a tehetséggondozást fogja szolgálni.
Ön szerint milyen a jó tanár?
Nehéz kérdés. Egy tanárnak folyamatosan képeznie kell magát. Mindig újra és újra készülnie kell az órájára. A hallgatók azonnal megérzik, ha valaki rutinból tartja meg az óráját. Másrészről a jó tanárnak érthetően kell előadnia a tananyagot. Kellenek a példák és ha kell, akkor pihentetésként egy-két vidámabb, személyes élmény is megengedhető. Ugyanakkor a református szellemiség megjelenítése is fontos, ha lehetőség van, akkor a példázat érkezhet a Biblia tanításán keresztül is. A jogi karon erre bőven van lehetőség (gondoljunk csak Jézus perére, a Tízparancsolat tanítására). A jó tanárnak van ideje a hallgatókra, és a vizsgáztatáskor arra kíváncsi elsősorban, hogy mit tud a hallgató és nem azt akarja bebizonyítani, hogy mi mindent nem tud… Egyetemi hallgatóink számára fontos, hogy olyan tanár példaképeket találjanak, akikre egész életükben szívesen emlékeznek majd vissza. Az a jó tanár, akit a hallgatók évtizedekkel később is elismeréssel illetnek.
Hogy tudja összeegyeztetni a közéletet az egyetemi katedrával?
Sok egyetemi oktató tölt be közéleti pozíciót. Így volt ez nálam is, de bármilyen tisztséget töltöttem be, mindig megmaradtam egyetemi oktatónak. Az külön jól is esett, ha kormányülésen professzor úrnak szólítottak. Viszont amikor az ember belép az egyetem ajtaján, el kell felejtenie a közéleti tisztségét, és egyetemi sapkáját kell felvennie. Nem tartom helyesnek, ha valaki vegyíti közéleti szerepkörét tanári tisztségével. A tanárnak természetesen van véleménye, értékrendje – ez különösen elvárható egy egyházi felsőoktatási intézményben – ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy a hallgatók ne a közéleti – akár politikai – szereplőt lássák a benne, hanem azt az oktatót, aki azért ment be a tanterembe, hogy tudását megossza a hallgatókkal.
Rektor úr a rektori feladatok mellett az Európai Parlementben is képviseli hazánkat. Hogyan tudja a brüsszeli tapasztalatait és kapcsolatait az egyetem javára fordítani, illetve miként segíti a hazai tudományos életben való jelenléte a képviselői munkáját?
Az Európai Parlamentre úgy tekintek, mint egy nagy politikai agorára. Az egyetemi háttér segítségemre van a politika világában való eligazodásban is, ugyanis számos olyan baráti képviselővel tartok kapcsolatot, akik örömmel üdvözölték rektori kinevezésemet és bízom abban, hogy az egyetem nemzetközi kapcsolatainak bővítésében szerepet tudok vállalni. Biztatom fiataljainkat, hogy használják ki az Erasmus adta lehetőségeket, tanuljanak meg jól egy-két idegen nyelvet, találjanak barátokat határokon belül és kívül egyaránt. Ezirányú törekvéseiket támogatni fogom.
Jövőre ünnepli az egyetem fennállásának 30. évfordulóját: milyen gondolatokkal, tervekkel tekint a jeles évfordulóra?
A református felsőoktatás több évszázadra nyúlik vissza. A Károli Gáspár Református Egyetem egyik szellemi örököse a korábbi kollégiumoknak, jogakadémiáknak. A 30 éves évforduló lehetővé teszi, hogy megemlékezzünk a református felsőoktatás dicső történetéről, számba vegyük napjaink feladatait és gondolkodjunk a jövőről. Bízom benne, hogy méltó módon tudunk együtt emlékezni és ünnepelni.
Fotó: Bazánth Ivola
