Kerekasztal-beszélgetés a közösségi média mindennapos, életünkre gyakorolt hatásáról
Közösségi média és digitális világ kérdéseit boncolgatták a 10. alkalommal megrendezett Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó egyik programpontján Timár Borbála médiapedagógus, dr. Baracsi Katalin internetjogász és dr. Guld Ádám médiakutató segítségével. A beszélgetést Vajda Zsuzsanna újságíró vezette a Református Művelődésért Kutatóműhely (RefCOO) szervezésében. A beszélgetésben elhangzottakat az alábbiakban olvashatják.
Miért érdemes digitális műveltségre szert tenni?
A médiával átitatott környezetben a digitális műveltség segíthet visszavenni az irányítást a digitális világ fölött, hogy ne a média befolyásoljon minket, hanem tudatos döntéseinkkel tudjuk kiélvezni a média előnyeit, ismerve annak kockázatait is.
Internetjogászat kezdete, jelene, foglalkozási területei
Nincs jelenleg olyan egyetemi mesterképzés, ami külön az internetjogászatra fókuszálna, de jogász diplomával rendelkezők számára elérhető a Pécsi Tudományegyetem infokommunikációs szakjogász képzése. Internetjogászokra azért is lehet szükség, hogy tisztában legyünk azzal, hogy az online és offline tér szabályai ugyanazok. Minden felhasználó meghatározott jogokkal rendelkezik: létezik a digitális biztonság fogalma, ami nem egy alkotmányos alapjog, de a világon mindenhol számontartott jogosítvány, amely segítségünkre lehet, ha bajba kerülünk a világhálón. A jelenlegi magyar büntető- és polgárjogi szabályok minden interneten előforduló helyzetet szabályoznak, viszont a felhasználók ezeket ritkán olvasgatják esti szabad óráikban, miközben próbálják megfejteni az egyes paragrafusok jelentését. Az internetjogász munkájának egy része, hogy közérthető formában ismerteti a jogszabályokat, érzékenyíti az embereket, felkelti az érdeklődésüket a jogra, ami nem egy száraz, unalmas terület, hanem egy segítő eszköz a digitális mindennapokban.
Social Dilemma (2020-as dokudráma) – Mennyire realista a film valójában?
A film legnagyobb előnye, hogy a már ismert problémákat a szélesebb nyilvánosság előtt is kinyilvánítja, viszont egy részüket leegyszerűsíti, hatásvadász módon jeleníti meg. Az algoritmusok és politikai álhírek szerepét jól bemutatja, viszont leginkább a digitális világ veszélyeit emeli ki, hogy elrettentsen és dokumentarista köntösbe bújva befolyásolja közönségét (ti. felszólít, hogy töröljük magunkat minden közösségi médiafelületről.)
Lássuk az előnyöket és a kockázatokat
A technológia önmagában nem jó vagy rossz, hanem az a mód lehet az, ahogyan a felhasználó hozzányúl. Élethelyzetenként változó a megközelítés. A kérdés, hogy a felhasználó mennyire találja meg a helyes egyensúlyt a digitális világban. Nem az egyes platformok törlése, hanem a felhasználó kiegyensúlyozott aktivitása segítheti a hibák kiküszöbölését. Az egyénnek szerepe van az addikció kialakulásában is: akkor beszélünk függésről, amikor valami negatív értelemben befolyásolja a normál életvitelünket. Ezt jelentheti a szociális kapcsolatok leépülése, valós baráti kapcsolatok hiánya, napi 12 óra időtöltés a számítógép előtt, hátfájdalom, elhízás, az alvási ciklus megváltozása a digitális média használatával összefüggésben. Ha a tüneteket nem hagyja figyelmen kívül, az egyén felelőssége változtatni. Kiskorúak esetén pedig a szülő kell, hogy szabályozza a médiumok használatát. Azonban abban az esetben, ha például a 14-15 éves gyerek normál körülmények között napi 60 percet tölt közösségi médiafelületen, ahol a barátaival beszélget vagy kapcsolatot tart külföldi rokonaival és az eszköz letétele nem okoz gondot, akkor már az önszabályozás útjára lépett a fiatal. Tehát lehet mértékkel, jól használni a digitális eszközöket.
Algoritmusok döntenek helyettünk
Sokak számára sajnos ez a kényelmes, ezért lehetetlen őket meggyőzni arról, hogy a döntés a kezükben van. Kialakul a harmadikszemély-hatás a digitális térben: az ember azt hiszi, hogy ha ő azokat a híreket olvassa, akkor mindenki más is ugyanúgy gondolkodik. A harmadikszemély-hatás elmélet lényege, hogy egyrészt az egyén önmagát („I”, illetve „Én”) és azokat, akiket magához hasonlónak tart vagy feltételez („You”, illetve „Te” vagy „Ti”), védettnek vél a média befolyásoló hatásaival szemben. Eközben az ember bekerül egy buborékba, és kizárja magát a valóság megismeréséből, elhatárolódik a szemléletváltás lehetőségétől azáltal, hogy megismeri mások véleményét. Elmegy mellette a világ.
Digitális jóllét
Tágabb értelemben utal az ember online és offline élete közötti egyensúlyra, amikor úgy használjuk a médiát, hogy az testi és lelki egészségünket nem károsítja. A tudatosításnak korlátai vannak, sokszor nem elég tudatosítani. Látom, hogy információ-szűrő buborékban vagyok, de mit kell tennem? Olvashat az ember ellentétes politikai oldalhoz kapcsolódó sajtótermékeket, de ezt senki nem teszi meg örömmel. Az extremizmus esetében egyértelmű, hogy józan ésszel nem lehet meggyőzni mély médiabefolyásoltság alatt álló, agymosott személyeket. Úgy lehetünk tudatosak, hogy megelőző módon védekezünk. Az információ-szűrő buborék jelenség és a kényelmességből fakadó káros, beszűkült gondolkodás megakadályozása azáltal jöhet létre, hogy folyamatosan többféle forrásból tájékozódunk. Ha nem szeretnénk, hogy irányított gondolkodásunk legyen, hallgassunk meg más véleményeket is.
Szűkebb értelemben a digitális jóllét az egészségre, harmonikus életre vonatkozik. Ezt az iparági szereplők is elkezdték figyelembe venni. Ez első szinten a telefonunk alkalmazásait érintő fizikai változásokban nyilvánul meg: a képernyőidő mérése, a képernyőidő csökkentése, éjszakai világítás bekapcsolása mind olyan funkció, ami a digitális jóllétet szolgálja.
A digitális jóllét eltér gyermekek és felnőttek esetén. Egy 8 éves gyermek nem képes magán kontrollt gyakorolva időkeretbe helyezni az internethasználatot, míg a felnőtt ezt megteheti, hiszen gyakran a munkaeszköze az internet. Az, hogy egy gyerek könnyen rájön arra, hogy hogyan kell alkalmazásokat letölteni, hogyan kell megvágni egy TikTok videót, vagy hogyan kell videót feltölteni a YouTube-ra nem jelenti azt, hogy közben odafigyel a képernyőidőre és arra, hogy milyen tartalmat fogyaszt, ezért váratlanul láthat olyat, amitől megijed, és nem tudja, mit kell tennie akkor sem, amikor valaki meztelen képet kér tőle az online térben. Mindez szintén a digitális jóllét kérdése. Ideális esetben mindenki maga tudja meghúzni azt a határt, hogy mikor teszi le a telefonját. Családi körben megoldás a digitális szerződés kötése, iskolai vagy egyetemi környezetben pedig a digitális házirend bevezetése, ami angolszász országokban már két évtizede szokás. A digitális házirend sikere abban rejlik, hogy minden érintettet bevonnak a szabályalkotásba, így nem a másik feje fölött hoznak döntéseket. Ha a diák maga is aktív részese a kialakult rendnek, sokkal könnyebb tartania magát a szabályrendszerhez.
Az önszabályozás is fontos része a digitális jóllétnek. A digitális eszközök folyton változnak, amivel együtt a felhasználók is folyton feszegetik a saját határaikat.
Digitális írástudás/tudatlanság
A digitális média nem csupán a szabadidő és szórakozás felülete. A komfortfunkciókon túl használható hétköznapi sikerek elérésére – akár a helymeghatározó megfelelő használatával könnyebben tájékozódunk, nyelveket tanulhatunk, beiratkozhatunk Magyarországról egy nemzetközi egyetem online képzésére, amelyet praktikusan, költséghatékony módon el tudunk végezni, miközben olyan munkakapcsolatokat építhetünk ki hálózatépítő platformokon, amire 15-20 éve esélyünk se lett volna. Ezek a digitális írástudás szükséges készségei, amik szintén javítják a digitális jóllétet.
A gyermekek hozzáállása a médiához
Felnőtt egy olyan szülői generáció, aki maga is aktív internetes felhasználó, közösségi médiafelületen is megjelenik. A társadalom egy szűk kisebbsége ebből a generációból már tudatosabban odafigyel a változásokra, hogy mikor, hogyan vesz új eszközt, mik a technikai újdonságok – pl. szülői felügyeleti rendszer, vagy gyerekbarát böngésző beállítása. Bizonyos szülői közösségek eldöntik, hogy egy alsós gyereknek nem lehet semmilyen okoseszköze.
Másfelől sok szülő ügyet sem vet a kérdésre, hátat fordít, és ráhagyja gyermekére azt is, ha bajba kerül, és azt feleli a kérdésére egy bejövő üzenettel kapcsolatban: „Te töltötted le ezt az alkalmazást. Oldd meg!”. A gyerekek médiatudatosság iránti érdeklődése miatt nagyon könnyű beszélni velük az iskolában arról, hogy olvasnak-e álhíreket, az álhírek olvasása hogyan hat az életükre, vagy pl. akarnak-e e-sportolók lenni. A szülők lemaradását kellene behozni, akik a jelen világ iránti érdeklődés híján el fogják veszíteni a kapcsolatot a gyerekükkel.
A gyerekek belenőnek a digitális korszakba, ezért az óvodások digitális médiafogyasztásáról is zajlanak kutatások. Születésüktől kezdve a környezetükben élő felnőttek, nagyobbak szokásai alapján is rengeteget tudnak a gyerekek a digitális médiahasználatról, tehát a szülők felelőssége felbecsülhetetlen.
Kisebbségben vannak azok a szülők, akik szélsőségesen tudatos módon nem engedik a digitális világ közelébe gyereküket 12 éves korukig. A társadalmi rétegződés szempontjából megfigyelhető erről az attitűdről, hogy kifejezetten a felsőbb osztályokhoz, kivételezett társadalmi csoportokhoz köthető. A digitális média így a társadalmi egyenlőtlenség újratermelődésének az eszköze. Mivel az előrejelzések alapján azok a gyermekek, akiknek a digitális detox is az életük része, azok a szociális készségeket nagyon jól el fogják sajátítani, amik arról szólnak, hogy hogyan mozgunk közösségben, hogyan kezeljük a társas szituációkat, hogyan leszünk egy csoport vezetői és hogyan teremtünk kapcsolatot valós időben és térben. Ez akkora előnnyé válik számukra szemben azokkal a gyerekekkel, akik a digitális környezetben elszigetelve, individualizálva, atomizálva szocializálódnak, hogy a következő 15-20 évüket maximálisan pozitívan fogja befolyásolni.
Kitől várhatunk online védelmet?
A törvények mellett segítségnyújtó szerepük van az iparági szereplőknek, akik előre haladtak a felelősségvállalás terén. A közösségi oldalakra, ha valaki most próbál meg regisztrálni 13 éves kora előtt, akkor hamis adatot kell megadnia. A szolgáltatók erősen óvják a 18 év alatti korosztályokat: pl. a Facebookon megjelenő durva tartalmakat szürke felület takarja. Sokkoló tartalmat csak akkor láthat a felnőtt felhasználó is, ha készen áll rá, de 18 év alattiaknak ezek egyáltalán nem jelennek meg. Továbbá az idegenek kapcsolatfelvételét is szigorúbban szabályozzák a szolgáltatók a fiatalkorúak esetében. Természetesen az iskoláknak, az oktatásnak, valamint a családnak is nagy szerepe van a fiatalok védelmében.
Magyarország érdekes helyzete, hogy az oktatásba eddig korlátozottan tudott bekerülni a digitális világ témája. Az oktatásban és a segítségnyújtásban is egyelőre a civilek járnak élen. Mindenki feladata a tudatosság, de az egyén felelőssége, hogy a jogszabályok ismeretében tudatosan tevékenykedjen online felületeken.
Mi is a közösségimédia-platform?
Nem olyan, mint egy hagyományos sajtóorgánum, mint az újság vagy a rádió, hanem egészen más, illetve egyáltalán nem közszolgálati szerepet tölt be. A személyiségi jogokon túl érdemes lefektetni egyéb szabályozásokat is. Ausztrália, Kanada és Franciaország tart ott, hogy pár éven belül megalkot egy olyan szabályozást, amit majd a többi ország Európában át fog venni. Norvégiában a digitális tudatosság jegyében már megalkottak egy törvényt, amely szerint, ha az Instagramon egy influenszer túlfilterezett tartalmat oszt meg, akkor azt egyértelműen jelezni kell a testképzavarok és az önértékelési problémák csökkentése érdekében. Sok fiatal szeretne hasonlítani ahhoz, amit az Instagramon lát, pedig az a tartalom beauty-filter nélkül másként mutatna.
Közösségi irányelvek
Csak olyan alapelvekről van szó, amelyeket az egészséges emberi erkölcs is diktál. Lényegében magába foglalja, hogy amit a való életben nem tennél meg a másikkal, azt a virtuális térben se tedd meg. Akkor se, ha sokkal könnyebb kegyetlenséget gyakorolni olyan térben, ahol nem látom a másikat, és ő sem látja, ki az elkövető. Néhány éve elérhetők ezek az elvek magyar nyelven is, melyek közül néhány így szól: Ne gyűlölködjünk. Ne kövessünk el bűncselekményt. Tartsuk tiszteletben az emberi méltóságot. Engedéllyel tegyünk ki tartalmakat. Ha mástól idézünk, megfelelő forrásmegjelölést használjunk. Ezeken az alapvető irányelveken a Facebook is gondolkodott, viszont az még nem egyértelműsített, hogy amikor egy fiók letiltásra kerül, az mi alapján történik. Hivatkoznak a közösségi irányelvek x-y pontjaira, de az emberek számára ez kevésbé egyértelmű, mivel nemigen olvassák el az irányelveket. Itt fontosabb lenne a közérthető kommunikáció erősítése.
Felhasználói jogok
A rólunk készült kép, videó és hangfelvétel esetén minden esetben hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy a felvétel elkészüljön. A hozzájárulás mellett arról is kell rendelkezni, hogy a felvételt hol és milyen formában fogják használni. Kevésbé köztudott, hogy bármikor kérhetjük, hogy a rólunk készült tartalmakat töröljék. A képmás mindenki személyes tulajdona, amivel rendelkezhet, ezért nagyon fontos figyelni, hogy engedéllyel használják-e fel mások a rólunk készült képeket. Ha olyan felvételt látunk, amihez nem járultunk hozzá, az oldaltól lehet kérni, hogy törölje azt. Polgári perben sérelemdíjat lehet kapni, ha ezt a kérést visszautasítják. Ebből a szempontból fontos jogosítvány, amivel mindenki rendelkezik, a felejtés joga: magyar nyelven lehet írni a Google-nek olyan tartalomról, ami már irreleváns vagy engedély nélkül került fel, és a Google a kérésre el fogja tüntetni a keresőmotorjából, viszont az kizárólag az európai keresőmotorból kerül ki. A Google ezek után abban az esetben, ha valaki újból fel akarja tölteni a leszedett tartalmat, nem fog levelet írni az érintettnek, hanem automatikusan ki fogja törölni azt.
Digitális figyelemelterelés, információs telítettség
Önreflexió és tudatosság nélkül az egyén nem jut el arra a felismerésre, hogy azért depressziós vagy rossz a hangulata, esetleg fáradt, mert egész nap egy képernyőt nézegetett ahelyett, hogy valós térben és időben találkozott volna emberekkel. Kutatások igazolták, hogy a Z generációban (1995-2010 között születettek) sokan érzik magukat sikertelennek, frusztráltnak, magányosnak, elidegenedettnek, miközben napi 10 órát töltenek közösségi médiafelületeken annak az illúziójában, hogy társaságban töltik az időt kialakult kapcsolati háló és barátok körében. Az ember evolúciós viselkedésére viszont az jellemző, hogy évezredeken keresztül úgy szocializálódott, hogy a társaság fizikai. Ahhoz, hogy a társasági igénye kielégüljön, nem elég, ha az ember csak egy képernyőt nézeget, hanem érzékelnie kell a másik ember fizikai jelenlétét, hogy a szemébe nézzen, megérinthesse beszélgetés közben, vagy reagálni tudjon a másik nonverbális üzeneteire. A pandémiás időszak próbatételei között tudhatóak a Zoom-megbeszélések, ahol online videós meetingeken nagy százalékban elveszett a nonverbális kommunikáció megértést segítő jótékony hatása. Online kommunikáció során plusz nehézséget jelent kihámozni az információt a sok digitális zajból. A social média óriási illúziója, hogy általa sok emberrel vagyunk kapcsolatban, de ne feledjük, hogy ha jól akarjuk magunkat érezni, tényleg emberek közé kell mennünk, hogy valóságosan megélhessük a kapcsolatainkat.
Szakmai- és magánélet egyensúlya
Szakmai és privát profil létrehozásával kikerülhető a két élettér összemosódása, konfliktusa. A személyiségmarketing, illetve self-branding foglalkozik a virtuális szakmai jelenléttel. A mai munkaerőpiacon minden állásra jelentkező digitális lábnyoma állandóan az érdeklődés középpontjában áll. A HR-munkatársak egy jelentkező anyagainak bírálatakor minden bizonnyal ellátogatnak különböző közösségi médiafelületekre is, hogy megnézzék, ki mit oszt meg magáról. Két fontos tanácsra hallgathat a felhasználó ezzel kapcsolatban. Először is, tervezze ilyen szemmel a karrierjét, tudatosítsa minél előbb, hogy eljön az az idő, hogy valaki ránéz a privát profiljára szakmai szemmel. Másrészről pedig fontos emlékezni arra a triviálissá vált mondatra, hogy digitális környezetben minden megmarad. Előáshatók lesznek valaki múltjából az egyszer régen, öntudatlanul felpakolt tartalmak.
Hogy lehet kitörni a közösségi médiabuborékból?
Apró lépésekkel is ki lehet szúrni ezeket a buborékokat. Ne tiltsuk le azokat a barátainkat, akik nagyon ellentétes véleményt fogalmaznak meg a világ állásáról. Tartsunk benn mindenkit a merítésben, mert rajtuk keresztül fogunk a világ olyan szegletére rálátni, ami a saját látóterünkből kiesik. Tudatos attitűd szükséges ahhoz, hogy a mai átpolitizált világban felfigyeljünk arra, hogy az érdeklődésünket és tájékozódási szokásainkat nagy mértékben a politikai érdeklődés határozza meg, ami egy zárt buborékot eredményez. Nem kell mást tennünk, mint a mi politikai nézeteinkkel ellentétes három politizáló portált követni, hogy a cikkjeiken keresztül a másik oldalból is lássunk valamennyit. Folyamatos érdeklődés és kíváncsiság szükséges amellett, hogy megfelelő pszichológiai, szociológiai és technológiai ismeretekre is szert tegyünk arról, hogy hol milyen tartalmakkal találkozhatunk. Életkortól függetlenül nagyon fontos a kritikus gondolkodásmód, mert már a legfiatalabb óvodáskorú felhasználókkal is érdemes elkezdeni az egész életen át tartó tanulást.
A kereséseinket tágíthatjuk egy egyszerű módon, hogy ne mindig az előzményeink alapján kapjunk ajánlásokat, ami által sosem látjuk a teljes spektrumot. Amikor megnyitjuk a Google-t, megjelenik a Gmail-fiók kis ikonja a jobb felső sarokban, ami sokkal inkább személyre szabott kereséseket generál. Kijelentkezett Gmail-fiók esetén viszont általánosabb találatokat kapunk. A cookie-kezelés is szerepet játszik a keresési találatainkban, amely szűkíti az érdeklődési körünket. A cookie-k segítségével lekövethető, hogy mit teszünk a számítógépünkön, ezáltal fogja tudni a ruhabolt már a bejelentkezésünk előtt, hogy miket vásároltunk, mikre kerestünk rá. Ha a cookie-kat nem fogadjuk el, vagy kitöröljük a böngészőnkből, akkor sokkal több tartalomhoz férhetünk hozzá.
A közeli jövő változásai
Meghatározó trend lesz a mesterséges intelligencia által generált álló- és mozgókép, a deepfake technológia térnyerése, valamint a CGI (Computer-Generated-Imagery), melynek köszönhetően odáig jutott a technika, hogy úgy tudnak számítógépek személyeket generálni, hogy a róluk készült képek – mozgó- vagy állóképek – nem beazonosíthatóan ábrázolnak mesterséges kreálmányokat, amelyek ugyanolyannak tűnnek, mint a való életben élő emberek. Szinte láthatatlanul, hihetetlen gyorsasággal zajlik ez a fejlődés, amiről nem tudnak a tömegek, de parányi előrejelzések és gazdasági folyamatok ebbe az irányba mutatnak. Az elmúlt évben jelent meg az Egyesült Államokban az első olyan CGI ügynökség, ami kizárólag digitálisan létrehozott influenszereket foglalkoztat. Ennek következménye lehet, hogy a jövőben a valós influenszerek háttérbe szorulnak, mivel ezek a digitális kreálmányok pont úgy viselkednek, ahogy mi akarjuk. Az influenszer-marketing egyik legnagyobb kockázata, hogy a tizenéves fiatal egyszer csak érzékeny tartalmat oszt meg magáról, vagy beszól valakinek, tehát nem kontrollálható. A kontrollfunkció az új karaktereken keresztül maximálisan gyakorolható. Ezek a változások a technika fejlődésével törnek előre a közeli jövőben – a nagyközönség számára fél- vagy egy éven belül lesznek nyilvánosak.
