Május elseje keresztyén szemmel

A munka ünnepével kapcsolatban készített interjút a Református Lapja Dr. Békési Sándorral, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának nyugalmazott tanszékvezető docensével.

Minden munka lehet Isten dicsőségére végzett munka?

Nem a szünet nélküli robotolásra mondott igent Isten, hanem az ember méltóságára, a hozzá méltó munkájának megáldására, és ehhez a pihenés és az ünnepek is hozzátartoznak – hangsúlyozza Békési Sándor. A református teológust többek között arról kérdeztük, mit gondol május elsejéről, a munka ünnepéről.

Mit gondol, hogyan kellene dolgoznia a Szentírás tükrében a keresztyén, református embernek?
A munka méltósága azt jelenti, hogy a tennivaló, a feladat elvégzése közben az ember Isten munkatársa a világban. Ennél nagyobb méltóság nem létezik. Még ha fáradságos, gyötrelmes és sokszor sikertelen is az a munka – sőt annak ellenére –, általa a munkálkodó ember személyes tartást kap, és kifejezheti felelősségét a környezete iránt. Ehhez a méltósághoz persze Isten áldását kell kérnie minden napon. Gondoljunk csak a 90. zsoltár zárórefrénjére: „…kezünknek munkáját tedd állandóvá!” (Károli-fordítás) vagy a Miatyánk kérésére: „…mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.” (Mt 6,11) Fogyasztói társadalmunkban inkább a pénz értékéről és a tőke érdekéről esik szó – a munka méltóságáról kevésbé vagy egyáltalán nem. Mintha a munkáltató csak a munkavállaló kötelességét látná a munkában a megfizetett munkabérért, a dolgozó pedig a munkát kényszernek, szükséges rossznak fogná fel a megélhetésért. Ez a torz szemlélet azt az egyéni igényt erősíti, hogy lehetőleg minél kevesebb munkával lehessen minél több pénzt keresni. Ezzel szemben a Szentírás az emberre bízott Édenkert őrzése kapcsán már a teremtési rend értelmében a munka méltóságát emeli ki. A humán kultúra a földműveléstől egészen a szellemi művelődésig a munka áldásában fogan. Igaz, hogy a Szentírás szerint az isteni ítélet az emberi bűn miatt a munkát fáradságossá tette, hiszen az sokszor csak tövist és bogáncskórót terem, de az Úristen a munka méltóságának áldását nem vette ki az emberi élet lehetőségei közül. Ne felejtsük el, hogy az Úristen nemcsak a munka gyümölcseiben, hanem az ünnepnapok kijelölésével is nyújtja áldását. Ugyanis nem szünet nélküli robotolásra mondott igent, hanem az ember méltóságára és munkájának megáldására, amelyhez az ünnepek is hozzátartoznak.

Minden munka lehet Isten dicsőségére végzett?
Az ember méltóságát munkája adja – függetlenül attól, hogy fizikai vagy szellemi, futószalagon betanított feladatot vagy alkalmi közmunkát végez. Azonban van emberhez méltatlan munka is: a rabszolga- és a kényszermunka. A megaláztatás nem az Isten dicsőségét szolgálja, inkább állandó veszélyként fenyeget, hiszen bármilyen nemes tevékenységet méltatlanná tehet. Nyugati civilizációnkban – különösen a pénzpiaccal szemben – a kétkezi munka és a földművelés általában lenézett, alulfizetett. A szakmunka tönkretétele, majd lebecsülése óriási kára egy társadalomnak. Az agrikultúra és a kézművesség életünk ősi alapja. Ha nem lenne mit enni, nem sok értelme lenne a high-tech-nek. Ott, ahol a kétkezi munkából nem lehet megélni, nagyon megromlott az emberi társadalom.

A protestáns etikának van hatása a munkaetikára?
Emil Brunner etikájában a munka az Isten parancsán alapuló teremtési rend, amelynek lényege az öröm és a szabadságból eredő felelősség. A munkában nem a természettel, hanem a másik emberrel kerülünk kapcsolatba, és ilyen értelemben közösségi ügy, amelyet a civilizáció démona tesz tönkre. A munka szekularizációjával egyrészt némelyek több szabadidőhöz jutottak, másrészt viszont elkeserítő a tömeges munkanélküliség. Utóbbival az ember épp a méltóságát veszíti el. A kereseti különbség és a vagyoni helyzet sem minden esetben az elvégzett munka mennyiségét vagy minőségét tükrözi. A hamis mammon is félrevezetheti az embert, amikor nagyobb pénzért önmagát zsákmányolja ki. Ezért fontos Szűcs Ferenc etikai tanításában a „megajándékozottság ökonómiájának” gondolata, amely az Újszövetség értelmében (Mt 20,1–16) azt jelenti, hogy a teljesítményelv relatív igazságosságával szemben már a munkához jutás maga a méltóság. Jézus Krisztus szavaiból pedig – „…méltó a munkás az ő jutalmára” (Luk 10,7) – a protestáns etika állandó alapképletnek veszi azt, hogy a munkás jövedelmének annyinak kell lennie, hogy azzal emberhez méltó életet élhessen.

Van egy új pszichológiai kifejezés, a „job crafting”, azaz a hivatás belülről fakadó újraértelmezése, amely szerint fontos, hogy legalább a munkavállaló becsülje meg a saját munkáját. A modell megalkotója példaként a kórházi takarítókat hozta: az ő munkájukat gyakran lenézik, miközben a beteg gyógyulása szempontjából óriási jelentősége van a tisztaságnak. Mit gondol erről?
A munkának mint teremtési rendnek a motorját az öröm és a gyönyörűség adja. Nemcsak a megmunkálandó anyag tölt el gyönyörűséggel a fizikai és a szellemi munkában, hanem annak tudata is, hogy ha majd elkészülök, másoknak szolgálok, örömet, segítséget, tanítást adok vele. Ezért választ olyan munkát az ember lehetőség szerint, amely örömet szerez, tetszik neki. Ha pedig ilyenre nincs lehetősége, akkor – megvizsgálva önmagát, hogy mire teremtette és hívta el az Isten – belső, szabad késztetéséből maga vállalkozik olyan feladatra, amelyben örömét leli. Ezt az örömöt elvenni az embertől Szentlélek elleni bűn.

Mit gondol a munka ünnepéről, május elsejéről?
Május elsején születtem, tehát elsősorban a szüleimre gondolok, akik rengeteget dolgoztak életükben. A munkásmozgalom által kivívott ünnep mindannyiunk számára fontos. Ekkor végiggondolhatjuk azt, hogy mit köszönhetünk felmenőinknek, mit tehetünk azért, hogy több örömünk és másoknak jobb szolgálatunk legyen a munkánkban, valamint hogyan őrizhetjük meg a méltóságunkat munkaviszonyainkban.

Isten éltesse Dr. Békési Sándor tanár urat születésnapja alkalmából!


Forrás: Hegedűs Márk, Reformátusok Lapja
Fotó: Sebestyén László