Napi biztatás

Naponta frissülő tartalom

Szeptember 24.

"Mi ugyanis a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét." (Gal 5; 1-6)

Bonyolult mondatszerkezet, gondolatkifejtés s ha még hozzávesszük a szabadság fogalmát, melynek kibontása az idézet, még összetettebb lesz. Az a reménységünk, hogy a krisztusi szabadság igazsága megjelenik a Szentlélek által s mindez a hitben történik. Másképp: szabadságunk nem magátértetődő adottság, hanem adomány, ajándék. Olyan ajándék, amiért Krisztus áldozatot hozott. A szabadság nem természetes állapot, Pál szerint. Így rátekinteni, értékelni, hogy CSAK a mennyei Atyához tartozunk, minden/ki mástól, még önnönmagunktól is szabadok vagyunk! S ezt a Lélek munkálja bennünk, ha hiszünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 23.

"Ezeket átvitt értelemben kell venni, mert ezek az asszonyok két szövetséget jelentenek." (Gal 4; 21-31)

A 2 ezer évvel ezelőtti Pál, egy nála több, mint 2 ezer évvel korábbi történetre hivatkozik. Érteni, értelmezni a Szentírást a mostani korra, az életünkre, hogyan lehet? Nem párhuzamos történetek vagyis az akkori eseményeknek és maiaknak nem minden egyes pontja azonosság, hanem a lényegi mondanivalót kellene engednünk megszólalni, mely örökérvényű. Sára és Hágár, Pál és a hallgatói/olvasói számára két, Istennel kötött szövetséget jelenítenek meg. Nekünk részünk van az üdvösségben, Isten teljességében, ennek örülhetünk, ezért hálát adhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 22.

"Hová lett, a ti akkori boldog örömötök?" (Gal 4; 12-20)

Egy feltételezhetően epilepsziás ember, Pál hírdette Isten szeretetének örömhírét Galáciában s ezt, a hirdető testi nyumorúsága ellenére, a gyülekezetek örömmel fogadták. A fennakadt szem, habzó száj, csikorgó fogak, rángatózó test ijesztő látvány mégis, mint Isten angyalára tekintettek Pálra. Azonban az öröm elillant, mikor az igazat is megmondta velük kapcsolatban. A szépet, jót, örömtelit, kedveset elfogadjuk Istentől, de ha nehézségek, próbatételek, a realitással való szembesítés következik, akkor ellenséggé válik?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 21.

"...hogyan fordulhatnátok vissza ismét a gyenge és szegény természeti erőkhöz..." (Gal 4; 8-11)

Kiindulni az Elsőből, a Teremtőből, a személyes Istenből s eljutni az egyben Utolsóhoz, Végsőhöz, mindenek Beteljesítőjéhez. Túllátni a hétköznapi helyzeteken, az egyének, családok, közösségek, nemzetek s az egész emberiséget mozgató, felforgató, rendező, erőkön. Nem minden egyes eseményt mozgat "Deus ex machina" maga Isten, mi azonban élhetünk úgy, hogy Rá vonatkoztatva, Vele összefüggésben értelmezzük a személyeket, eseményeket. S ez üdvös számunkra.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 20.

"..többé nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, örökös is Isten által." (Gal 4; 1-7)

Szolgaság és szabadság dinamikája jellemzi az elmúlt évszázadok szellemi-lelki-politikai mozgásait, mozgalmait. S a mögöttük megbújó kérdés ma is aktuális; hogyan lehet kötöttségek közepette szabadnak lenni, maradni s fordítva; a szabadság mennyi és milyen kötöttséget hordoz el? Mindentől és mindenkitől való függetlenség nem létezik s az örökség is kötelez, hacsak nem akarjuk elherdálni. A mennyei Atya élet-teljességet ajándékozó szeretetének, kegyelmének vagyunk örökösei. Élhetünk vele, belőle.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 19.

"...mert ti mindnyájan egy vagytok, a Krisztus Jézusban." (Gal 3; 19-29)

"Nomen est omen", neve a sorsa. A keresztségben mindannyian felvettük Jézus Krisztus nevét elsőrendben s aztán polgári nevünket is. Akiknél ez nem csupán üres formalitás, azok mind egyek s ez az egység, együvé tartozás felülírja a meglévő, reális különbségeket. Nem elmossa, nem letagadja, hanem egy magasabb szempont alapján integrálja őket. Így legyen....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 18.

"Krisztus váltott meg minket a törvény átkától..." (Gal 3; 6-18)

A törvény átok, miközben a törvénytelenségektől, a szabályozatlanságtól, rendezetlenségtől szenvedünk? Akkor és azért az, ha nem tudjuk betölteni, ha nem tudunk, nemcsak betű, hanem tartalom szerint is, a törvénynek megfelelően gondolkodni, beszélni, cselekedni, élni. Márpedig - s valószínűleg nem csak a Galata levél szerint - nem élünk, maradéktalanul a szerint. Így "marad" a hit, másképp bizalom, Isten szeretetében, kegyelmében. maradjunk meg ebben!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 17.

"...aki a Lelket adja nektek és hatlmas erőkkel munkálkodik közöttetek..." (Gal 3; 1-5)

A mennyei Atya "munkaterülete" az emberi lélek, az emberi élet. Nincs szüksége olyan előírásokra, mely az emberi cselekvést, akarást, lehetőségeket helyezi előtérbe. Mindezekre szükség van, de mint az isteni munkálkodás következményeire. Akkor látjuk, értjük helyesen életünket, ha a kiindulásnál, a kezdetnél Istent látjuk, Neki adunk hálát s a megvalósításhoz az Ő segítségét kérjük. Ő ezt megadja, ahogy a galatáknak is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 16.

"...többé tehát nem én élek, hanem a Krisztus él bennem..." (Gal 2; 15-21)

Identitás váltás, személyiség csere, agymosás, hasadtlelkűség vagy többes személyiség, miről van itt szó? Egyházias szóhasználattal: megtérés, az addigi, előírások, törvények alapján magát, Isten szerint megfelelő embernek tartó Pál, most, Krisztus halála-feltámadásában találja meg az Isten szerinti életet. S ez oly mértékben válik belsővé, hogy kijelentheti: nem én élek, hanem Krisztus bennem. Elkötelezettség, alárendelés, az isteni irányítás elfogadása, nem túl népszerű fogalmak manapság, nélkülük azonban, nincs teljes Élet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 15.

"...nyiltan szembeszálltam vele, mert okot adott arra, hogy megfeddjem." (Gal 2; 11-14)

Az apostolok fejét, a kősziklát feddi meg Pál, aki "mindenkinek mindenévé lett", mert következetlen. Meddig lehet/kell alkalmazkodni az evngélium hirdetésében a körülményekhez. Inkulturáció, így nevezik a missziológusok azt a törekvést, melyben megpróbálják beágyazni az adott kultúrába az örömüzenetet. Mindez azonban nem kerülhet ellentmondásba az evangéliummal ill. a hirdető életvitelével. Következetesség a hitben, ezért imádkozhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 14.

"...akik csak azért férkőztek közénk, hogy kikémleljék szabadságunkat és így szolgává tegyenek minket." (Gal 2; 1-10)

Üldözési mánia, elvakultság vagy realitás? A krisztusi szabadság szolgasággá formálása, ma is két oldalról fenyeget minket s a kettő egymást feltételezi. Az egyik a szuperkegyesek törvényeskedése, a másik a szabadosok korlátlansága. Jézus tanítványainak szabadsága elsőrendben az önmagától való és valamire(szeretetszolgálatra) adatott szabadság, mely egyszerre köt és old el. Maradjunk meg ebben a szabadságban!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 13.

"...féktelenül üldöztem az Isten egyházát és pusztítottam azt." (Gal 1; 10-24)

Pálfordulás Pál életében, mely megfordította őt, de nem hitetlenből hívővé, hanem zsidóból keresztyénné. Van-e, lehet-e ehhez hasonló élménye a hétköznapi embernek, hisz nem mindenki hivatik el apostolnak. Lehet istenélményünk, megragadhat minket az élet és a szeretet Ura, s ez a megtapasztalás megváltoztathatja életünket, Életre. Ezt adja meg nekünk a mennyei Atya.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 12.

"...el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát." (Gal 1; 6-9)

Krisztusban adatott üdvösség mellé/helyett valami mást is "felvettek" a Galaták, amit Pál élesen s néhány versben többször is elítél. A szinkretizmus(keverék, egyveleg) már ott és akkor is jelevaló volt. Láthatjuk saját korszellemünkből hogyan veszett/vész ki a lényeg s már csak hivatkozási alap, a keresztyén EUrópa, de nem realitás. Lényeglátás, lényeg értés és annak megélése segíthet a centrumban maradni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 11.

"...hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból..." (Gal 1; 1-5)

Kilépni, kiszállni, elkülönülni a világtól az elmúlt évezredekben újra és újra vetődött fel a vágy, az igény, egyénekben, csoportokban a világ elhagyására. Ha ironikus akarnék lenni, az űrhajósoknak sikerült, de ők is csak a Földet és csak egy időre tudták elhagyni. A gonoszságból vagyis az istentelenségből nem tudjuk magunkat kirángatni, kivájni(szó szerint), de Jézus Krisztus egy más összefüggésrendszerbe állíthat minket, az istenibe. Engedhetjük.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 10.

"..szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt." (Mk 16; 9-20)

Három szemtanú vallomása, már "sok" is egy tárgyaláson, a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak kevés. Jézus reakciója érthető, mert hiába küldi a magdalait, az emmausiakat, nem hisznek. A következő mondat azonban szinte megdöbbentő, mert ahelyett, hogy további "képzésen" kellene résztvenniük a tanítványoknak, megkapják megbízatásukat az evangélium hirdetésére. A nem eléggé hívők hirdetik az evangéliumot! Mintha rólunk lenne szó.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 09.

"Ekkor kijöttek és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket.." (Mk 16; 1-8)

Mi mást várhatnánk egy ilyen esetben, mikor feltámad egy nyilvánvalóan halott ember, a Mester, Jézus? Remegés, döbbenet, félelem. Úgyannyira, hogy az angyali felszólításnak sem engedelmeskednek, nem szólnak senkinek semmit. Jézus ugyan beszélt erről, de más hallani és látni, tapasztalni. A Feltámadottal még nem találkoznak, csak a holttest eltüntével. Ezt a létmódot kínálja nekünk is a mennyei Atya, a földi létben még csak töredékesen, de halálunk után kiteljesedve.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 08.

"...aki maga is várta az itsen országát..." (Mk 15; 42-47)

Egy sebtiben elvégzett temetés, hisz péntek naplementével beköszönt a szombat, ami az Úr napja, mikor minden tevékenység tiltott. Arimátiai József gondoskodik Jézus, lehetőségekhez mérten, tisztességgel való eltemetéséről. A test megmosásá, illatos olajokkal való megkenetése maradt vasárnapra. Minden esetleges, szinte kapkodó sietséggel történik, azonban a feltámadás felől tekintve így van jól. József cselekedetét, az evangélista azzal indokolja, hogy várta az Isten országát, másképp, amikor "isten lesz minden, mindenekben". Mi mit, mire várunk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 07.

"Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Mk 15; 33-41)

A legteljesebb egységből a legnagyobb távolságra jut Jézus a kereszten, a mennyei Atyától. Érthetetlen, értelmezhetetlen a hétköznapi gondolkodás számára. Az Ószövetség ismeri a helyettes áldozat fogalmát, gyakorlatát. Itt is ez történik, azokért akik most távol vannak, hogy közel lehessenek az Atyához, a közellévő kerül, a szó szoros értelmében, pokolian messzire. Isten jelenlétében, erőterében létezni, mennyország, tőle távol lenni, pokol.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 06.

"Ekkor keresztre feszítették és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon." (Mk 15;20-32)

A római katonáknak is kell valami jusson, ha már egy ilyen garnizonban kell szolgálniuk, mint ez a poros, lázongó Palesztina. Halált kínzást, kivégzést is eleget láttak s ki tudja megérik-e az obsitot? Miközben a világ megváltása folyik a kereszten, ők kockáznak s a haldokló holmiain osztoznak. Az egyik haldoklik, a másik játszik...ilyen az élet. Ha osztozni akarunk Jézus feltámadásának áldásaiban, akkor még miben kell részesednünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 05.

"Mit tegyek tehát azzal, akit ti a zsidók királyának neveztek?" (Mk 15; 1-19)

A cinikus római, aki nem akar ártatlan vért ontani, úgy kérdez, mint aki nem tudja, hogy Jézust nem tartják királynak. A válasz; feszítsd meg! Tehát a segítő szándék ellenkezőjét éri el, még jobban felszítja az indulatokat. Jézussal valóban királyosdit játszanak, de ez csak a megszégyenítését szolgálja. Az Élet Ura, kap-e megfelelő helyet és elismerést az életünkben?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 04.

"És elkezdett keservesen sírni." (Mk 14; 66-72)

Fájdalmas szembesülése saját gyengeségével, gyávaságával, esendőségével az embernek, amit Péter átél. Bízott magában s még bátor is, hogy követi Jézust az elítéltetés helyére, mégis a fenyegető nyomás alatt megtagadja, átkozódik, esküdözik, hogy sohasem ismerte. A Jézustagadás, az Istentagadás az embert önmagával is meghasonlásba viszi, hiszen teremtő, életadó, értelemadó Atyjával fordul szembe. Péter sírása nemcsak beismerés, nemcsak feloldás, hanem az újrakezdés nulladik lépése. Istennel is lehet újrakezdeni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 03.

"Ő pedig hallgatott és semmit sem felelt." (Mk 14; 53-65)

A hallgatás hatalma vagy a hatalom hallgatása? Ebben az esetben Jézus hallgatása nem beleegyezés s nem csak annak bölcs belátása, hogy úgy is hiába minden érvelés, mert az ítélet már rég megszületett, csak kellő indok kell a végrehajtásához, hanem az elkövetkezők felvállalása. Sokat nem kell várni, mert elkezdődik a megaláztatások, kínzások sora s követi a kivégzés. Felvállalni s kitartani a küldetésünk mellett, próbatételekben, nehézségekben, elhagyatottságban, betegségben, halál ellenében, a hit és az emberség felmutatása.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 02.

"Ekkor mindnyájan elhagyták Őt és elfutottak." (MK 14; 43-52)

Árulás, júdáscsók, fegyveresek, Jézus elfogatása, Péter "akciója" s a tanítványok megfutása, néhány pillanat alatt játszódik le. Az Írásoknak be kell teljesedniük, de van valaki, aki megpróbálja, legalább messziről követni elhurcolt Mesterét, János az. A többiek elfutnak, de neki is menekülnie kell, mert őt is majdnem kézre kerítik. Fenyegető, gunyoros vagy akárcsak ridegen közömbös közegben, hogyan tudjuk Jézushoz tartozásunk megélni, nyilvánvalóvá tenni? Megfutás, meghunnyászkodás vagy mértékletes, de egyértelmű kiállás jellemez minket? Nem hivatkozással, Jézusra, hitre, Istenre, egyházra, hanem magartással odavezetni a körülöttünk lévőket, hogy rácsodálkozzanak: miért így viseldeksz, beszélsz, élsz? Mert Jézus követője vagyok, mégha időnként megfutok is!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 01.

"Amikor visszatért ismét alva találta őket, mert a szemük elnehezült és nem tudták mit feleljenek Neki." (Mk 14; 26-42)

Egy hosszú és fárasztó nap, az utolsó vacsora után az éjszakában virrasztani? Jézus otthagyja őket s gyötrődve imádkozik, tudva mi vár rá. Akkor Istenre figyelni, hozzá fohászkodni mikor a legnehezebb, mikor nem látunk ki a munkából, fájdalomból, szenvedésből, gyászból vagy éppen a sikerből, örömből? Jézus ezt teszi, mert a mennyei Atyához való kapcsolódás, erőforrás. Az élet határhelyzeteiben van szükség támogatásra, erőre, megértésre, szeretetre, nemcsak a megszokottságban, rutinban. S, hogy az a keserú pohár "elmúlik-e" vagy sem nem rajtunk múlik....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 31.

"...ez az én testem....ez az én vérem..." (Mk 14; 12-25)

Vérszerződés, áldozat bemutatása, testvéri közösség gyakorlása, elköteleződés és felkészülés az elkövetkező eseményekre, emlékvacsora, bűnbocsánati alkalom, örvendező együttlét Isten szabadítása felett. Jézus igazi test-vér, mert ezeket is, adja értünk, nekünk s hitben, a Lélek által ez a közösség, akár az úrvacsorai jegyek vétele által, akár nélkülük, de jelevaló az életünkben. Erőforrás, szeretet, öröm!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 30.

"És megharagudtak az asszonyra...." (Mk 14; 1-11)

Irigység, rosszindulat, racionális gondolkodás, mi motivál valakit, hogy a másik - őt nem érintő módon való - cselekedetét el-és megítélje, sőt még meg is rója érte? A nádrusolajjal való megkenetés többes jelentésű; felkenetés: az elkövetkező feladatra (keresztrefeszítés), megkenetés: mivel Nagypénteken hal meg, nem lesz lehetőség a test szokásos megtisztítására, ez az olaj nyugató hatású: utolsó ellazulás a rettenet előtt. Az asszony egy vagyont költhetett az olajra s most tisztelete, szeretete, ragaszkodása jeleként Jézusra "pazarolja". Hogyan fogadjuk mások nagylelkűségét?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 29.

"...meglátják majd az Ember Fiát eljőni a felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel." (Mk 13; 21-37)

Ezt a hatalmat és dicsőséget a szűkebb tanítványi kör (Péter, Jakab és János) a megdicsőülés hegyén már megtapasztalhatta. S eljön a pillanat, mikor minden ember szembesül Jézus dicsőségével és hatalmával. Aki ezt korábban is hitte, várta, remélte, annak ez örömünnep lesz, aki nem, annak szomorúság, hiány, elvettetés. Tartozzunk mi is az örvendezők közé.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 28.

"De aki mindvégig megáll, megtartatik." (Mk 13; 1-20)

Az utolsó idők jeleit mondja Jézus. Az elmúlt, több mint kétezer esztendő alatt sokszor gondolták kisebb-nagyobb csoportok, hogy itt az utolsó idő. D. Bonhoeffer ír az utolsóról és az utolsó előttiről s kifejti; folyamatosan az utolsó előttiben élünk, nemcsak egyénileg - fogantatásunk után egyre közelebb halálunk - hanem az egész emberiség is. Minden napot, mint utolsót kellene megélnii, nem rettegésben, hanem a teljességre törekedve.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 27.

"....ő szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt." (Mk 12; 35-44)

Adakozás, perselypénz, adomány. Miért is kellene jó és nemes célokra adakozni, közösségeket, gyülekezetek támogatni? Mert Pállal szólva "mid van, amit nem kaptál"? A képességeket, lehetőségeket, tulajdonságokat is, alapvetően ,kapjuk akkor is, ha magunk is teszünk értük, fejlesztjük, tanuljuk őket. Nem nagylelkűségről, hanem viszonzásról, visszaadásról van szó. Az özvegyasszony az anyagiakban is bízik Istenben. Mindent kapott, mindent visszaad s újra kapni fog.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 26.

"Azután senki sem merte Őt kérdezgetni." (Mk 12; 28-34)

Jézus kivételesen megfelel a feltett kérdésre s az e mögött lévő elvárásra. A hitvallás, minden zsidó ember hitvallása, fontos bizonyság hallgatóinak, közös az alap. Most nem hangzik el, hogy, "de ki az én felebarátom", sem, hogy "add el mindened, oszt szét a szegények között s kövess engem", viszont a kérdezgetők elhallgatnak. Kérdezhetjük Őt, ennél azonban fontosabb; Ő kérdez minket: életviteled megfelel-e, közelít-e, teremtésbeni küldetésedhez?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 25.

"Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké." (Mt 12; 18-27)

"Élet az élet után" sikerkönyv volt, mely a klinikai halálból visszatértekkel készített interjúkat és azok összegzését írta le. Azok, akik nem hisznek a feltámadásban, miért kérdik Jézust erről? Több oka is lehet, Ő azonban ebbe a csapdába sem lép bele, hanem a hangsúlyt a jelenvaló életre helyezi, indirekt módon. Nem az a fontos, hogy milyen az élet az élet után, hanem, hogy van-e Élet az életben?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 24.

"...tudták ugyanis, hogy a példázatot ellenük mondta." (Mk 12; 1-17)

Fájdalmas telitalálat, mikor Jézus szava létünk lényegét érinti. A szuperkegyesek és hivatásos hívők reakciója; elfogni, elítélni, kivégezni. Jézus azonban nem gonoszságból, rosszindulatból, haragból szól ellenük, hanem értük, hogy változzanak. A változás és változtatás akadályai önönmaguk, mert megelégedettek a saját hitéletükkel. "Isten oltókése" sokszor fájdalmas kezeléssel vesz rá minket a változásra, de mindez az életért van, az elveszíthetetlen örök életért.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 23.

"Milyen hatalommal cselekszed ezeket...." (Mk 11; 27-33)

Felelni és megfelelni vagy nem felelni és nem megfelelni, ez itt a kérdés. Ki szabja meg a kereteket, az elvárásrendet? Az ember állítja fel Istennek vagy Isten az embernek? Jézust nem lehet kényszeríteni sem feleletre, sem megfelelésre, sem bizonykodásra. Ő szabad, mert isteni erővel és hatalommal van jelen az emberek világában. Ha mi szabjuk meg, állítjuk fel az elvárások keretét, nehéz lesz Vele találkozni, ha nyitottak vagyunk jelenléte formájára, tartalmára, céljára, megtapasztalhatjuk az életteljességet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 22.

"....- és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik - annak meg is adatik az." (Mk 11; 20-28)

Egy gyülekezet imádkozott a halálosan beteg ifjú anyuka gyógyulásáért s mégis elhunyt. Sokan kiábrándultak, kitértek hitükből, pedig, a fenti Igére hivatkozva várták imájuk hatását. Jézus példázatokban, hasonlatokban tanított s tanítása lényege, az Atya, emberek életében való jelenléte ill. miképp kapcsolódhat az ember az Isten országához. Ebben az összefüggésben értelmezhető, értelmezendő, a hiszed szívedben, amit kérsz, megadatik. Beleilleszkedni Isten orszába...az élet s az örök élet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 21.

"Kezdte kiűzni azokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban..." (Mk 11; 15-19)

A szelídség nem gyengeség, a türelem nem teszetoszaság, a segítőkészség nem mindent eltűrés. A diaszpórában élő zsidóságnak segítség volt, az idegen pénzek beváltása, templomi pénzre, az áldozati állatok helyben való megvásárlása. Mindez a pogányok udvarában történt, cinikusan mondhatnánk; nekik úgy sem árt, hisz hívőkké nem lehetnek. Jézus az Atya szentségét védve, prófétai módon, az ó prófétákat idézve, helyre állítja a templom szentségét. A mai deszakralizációs folyamatok közepette, vajon van-e erőnk, bátorságunk, kiállni a kapcsolatok, helyek, terek, szokások, rituálék önmagukon túl mutató értéke mellett?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 20.

"...az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi." (Mk 11; 1-14)

Az Úr nevében vonul be Jézus, Jeruzsálembe, az Úr nevében kötik el a szamárcsikót, kölcsönbe. Azóta hányan és hányan hivatkoztak az Úrra, olyat cselekedve, amihez Neki semmi köze nem volt. Emberek, hívők el-és megítélése, üldözése, kivégzése, lelki-szellemi-anyagi megsemmisítése. A szamárcsikó az üdvösségtörténet részese, hordozhatja Jézust. A mi élettörténetünk vajon része lesz-e az üdvösségtörténetnek? Úgy legyen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 19.

"Többen is rászoltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott..." (Mk 10; 46-52)

Botrány, hangoskodás, erőszakos "nyomulás", egy ember, akit nem lehet leállítani, Bartimeus, a vak. Próbálja megragadni a felbukkanó lehetőséget, szeretné visszakapni szeme világát. Istenhez tisztelettel, alázattal, méltósággal kell közelíteni, nem erőszakosan! Bartimeus nyomurúságának mértéke egyenesen arányos Jézusba vetett reménységével s ezt Ő is értékeli. Lehet kiáltani, kérni, követelőzni, tudva, vallva: "..mindazáltal legyen meg a Te akaratod!"

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 18.

"Akik vele voltak, álmélkodtak, akik pedig mégis követték, féltek." (Mk 10; 32-45)

A Jézusból áradó isteni szeretet-erő különféle reakciókat vált ki az emberekből. A tanítványok álmélkodnak, akik követik félnek, a farizeusok, írástudók gyűlölködnek, a nép csodálja. Vajon mitől függ az egyes ember, csoport reakciója s mitől olyan a mi válaszunk, Isten felék irányuló gondoskodására, amilyen? A döntő: van-e, lehet-e, lesz-e bizalmunk; gyermekei vagyunk s azok maradunk, bármi is történjék!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 17.

"Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges." (Mk 10; 17-31)

Látszólag az isteni mindenhatóság hétköznapi értelmezésénél vagyunk, mely a következő kérdést szokta feltenni: hogyan engedheti meg Isten....háborút, járványt, balesetet, gyilkosságot, betegséget, szenvedést, halált? A gazdag ifjú kérdése nyomán; mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet; az üdvösség / szabadulás / kerül előtérbe. Ki lehet az istentelenségtől megszabadított, ha az ember keveset vagy semmit sem tehet ezért? Ajándék Jézusban, amivel, amiből élni lehet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 16.

"Ezért elhagyja az ember apját és anyját és lesznek ketten egy testté...." (Mk 10; 1-16)

Férfi és nő egysége, Jézus szerint, a teremtés kezdete óta adott. Az ember életében, időben, a legelső egy-ség az anyával való, ami aztán differenciálődva, kiterjed a szülői párra, anyára és apára. A második egység, mikor a szülőkkel való egységből kilépve, létrejön egy új, a házastárssal való egység. Mindkettő tükörképe, a teremtésben megalapozott az Isten-ember egységnek. Ezért "szent" a szülő-gyermek és a férfi-nő kapcsolat. Pállal szólva: "Legyetek azzá, amik vagytok...!"

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 15.

"Legyen bennetek só és legyetek békességben egymással!" (Mk 9; 42-50)

Jellegtelen, karakter nélküli, küldetését nem megjelenítőek lennének a tanítványok? Origenész, ókori egyházatya, a mai részlet hatására hajtott végre öncsonkítást; ha van benned ami megbotránkoztat, vesd ki magadból! Az Isten-nélküliség, a bűn állapotával szemben áll a felszólítás; legyen bennetek só! Olyan hozzáadott érték, ami magasabb szintre emeli, új minőséget ad a meglévőnek. Ez a hétköznapok feladata.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 14.

"Ám ők nem értették meg ezt a mondást, de féltek Őt megkérdezni." (Mk 9; 30-41)

Árulás, megöletés, feltámadás... Jézus jövendője érthetetlen, felfoghatatlan tanítványainak, annyira, hogy még rákérdezni sem mernek. A csodatevő, betegeket gyógyító, halottakat feltámasztó, erővel és hatalommal tanító, hogyan érhetene ilyen véget? Erő és kiszolgáltatottság, hatalom és a szolgálatnak alávetettség, tisztaság erői és a gonszság sötét erői, ütköznek ill. vannak jelen Jézus szenvedéstörténetében. Ezt a felfoghatatlant újra és újra el kell ismételni s még így is érthetetlen mikor bekövetkezik. Visszafelé tekintve üdvösségszerző, előretekintve reménységszerző.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 13.

"Amint meglátták Jézust, az egész sokaság nyomban megdöbbent és eléje futva köszöntötte Őt." (Mk 9; 14-29)

Jézus a megdicsőülés hegyéről érkezik vissza, a szűk tanítványi körrel, a többiekhez. Az Atyával való látható, nyilvánvaló egység fényessége, még ott ragyoghat rajta, hiszen, amúgy miért döbbenne meg, az Őt kereső tömeg. A hétköznapi nyomorúságokból tekintve megdöbbentő az isteni tisztaság ragyogása, ha alkalmunk van szembesülni vele. S ez a ragyogás találkozik a fiút megszállva tartó néma és sötét lélekkel s az eredmény a gyógyulás! Erre van, sokszor szükségünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 12.

"...de tanakodtak maguk között, mit jelent feltámadni a halottak közül?" (Mk 9; 2-13)

Ez a tanakodás tart mind a mai napig, azok között akiket e kérdés egyáltalán foglalkoztat. Hogyan, miképp: csak a lélek, a test is, a személyiség vagy vándorol a lélek? Azonosítható módon, Jézus testestől-lelkestől támad fel, azonban először felismerhetetlenül. Gondoljunk az emmausi tanítványokra, akik kb. 24 km-t gyalogoltak Vele s mégsem ismerték fel, CSAK a kenyértöréskor. Kontinuitás és diszkontinuitás egyszerre vagyis lesz azonosság, de mégis valamilyen más formában történik a feltámadás, a halottak közül, Jézus példáján. Ez pedig reménység!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 11.

"Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" (Mk 8; 27-9;1)

Az ormánysági egykézés destruktív reakció volt, egy az addigi szakralis létmódot szétverő, királyi rendeletre. Megszerezni, megtartani, megnyerni fogalmak és tartalmuk adott látszólagos biztonságot s közben az isteni teremtő erőt korlátozták, akadályozták, magzatokat gyilkoltak. Megnyerték a vagyont, de mára már alig van "tüke"ormánysági. Mi a fontos az életünkben: a látszólagos vagy a valóságos biztonság? A kézzelfogható vagy az önmagán túlmutató, lelki-szellemi gazdagság? Élhetünk úgy, hogy a fókusz az örökkévalón van.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 10.

"Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak." (Mk 8; 11-21)

Egy vak, aki tudja milyenek a fák, vagyis nem vakon született, hanem élete során vakult meg. Mi lehet rosszabb, úgy születni, hogy nem lát az ember színeket, formákat vagy az, ha tudja mi az amit nem lát? Jézus meggyógyítja a vak embert, de nem egyszerre, hanem fokozatosan. Látni az embereket, de nem a maguk valóságában, hanem mint....egy növényt, egy állatot, egy ellenséget, egy ellenfelet, egy idegent. A reggel akkor kezdődik, amikor a másikban felismerem a testvért, a rabbinikus tanítás szerint. Ez nem mindig könnyű, de nem lehetetlen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 09.

"Hát még mindig nem veszitek észre és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok?" (Mk 8; 11-21)

Szembesítés...kemény, sőt akár megalázónak is nevezhetnénk. Jézus választotta ki a tanítványokat, akikről pontosan tudta, kik, mik, mennyit értenek, érthetnek az isteni tanításból. S most itt a szembesítés, nem az első és nem is az utolsó: nem látnak, nem értenek, keményszívűek. Jézus azért indulatos, mert a farizeusok jelt kívánnak, bizonyítékot, miközben, csodáival, tanításával, emberi viszonyulásával folyamatosan túl mutat önmagán, az Atyára. Azt akarja, hogy ne biztosítékot és/vagy bizonyítékot keressünk Nála, hanem bízzunk Benne.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 08.

"Szánakozom e sokaságon, mert már harmadnapja, hogy kitart velem és nincs mit enniük." (Mk 8; 1-10)

Micsoda erő áradhatott Jézusból, hogy három napon át, éhesen, a forróságban, hallgatták tanítását. Megtapasztalni, átélni, magunkra hatni engedni ezt az isteni erőt, jó lenne! Jézus megszánja hallgatóságát s aggódik testi állapotuk miatt. Ha szenvedünk, fájdalmunk van, kilátástalanságban, reménytelenségben vagyunk, ott van mellettünk, együttérzésével.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 07.

"Mindent jól cselekedett; a siketeket hallókká teszi, a némákat is beszélőkké." (Mk 7; 31-37)

Keskeny a határ a szenzációhajhász, népszerűséget kereső gyógyító és az isteni küldött között, akinek nem is elsődleges feladata, a gyógyítás. Legkevésbé pedig arra van szüksége, hogy az akkori vagy mai emberek megítéljék, jól cselekszik-e, mikor gyógyít? Ő az Isten-ember viszonyrendszer helyreállítása végett jött, ami vonatkozik lélekre, szellemre, testre, életmódra és az emberi kapcsolatokra is. Az Istennel-emberrel-önmagunkkal-teremtett világgal való kapcsolat teljességét kapjuk ajándékba.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 06.

"Ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az ördög." (Mk 7; 24-30)

Zsidó és kánaáni, férfi és nő, egész-séges és megszállt, rejtőzködő és "nyomulós", adni tudó és kérni tudó. Jézus először kemény szavakkal utasítja el, gyermeke gyógyulásáért segítséget kérő asszonyt. Megtapasztalva bizalmát, hitét; ad az isteni, gyógyító szeretetből. Ha kérünk, valóban szívünk legbelsőbb kívánságát visszük-e az Úr elé s van-e elég bizalom, hogy ha nem úgy, nem ott és akkor, ahogy mi kérjük, teljesül vagy nem teljesül, Ő szerető Atyánk, akkor is?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 05.

"...áldozati ajándék az, amivel segíthetnélek..." (MK 7; 1-23)

Istentisztelet és embertisztelet, Istenszeretet és emberszeretet egymástól elválaszthatatlan, de mégsem azonosak. Jézuson számonkérik az atyák hagyományai betartását, Ő viszont az isteni parancsolatok félretételét veti a szemükre. Egy olyan isteni parancsét, mely az emberszeretetről szól. A kör bezárul s így válhat teljessé az emberi élet, tevékenység, létezés, melyet érdemes kipróbálni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 04.

"...ment feléjük, (Jézus) a tengeren járva és el akart haladni mellettük." (Mk 6; 45-56)

Próbatétel, hogyan fognak reagálni a tanítványok, akik a szembeszélben vesződnek az evezéssel? Megtapasztalása annak, hogy mire jutunk emberi erőnkkel a természeti erőkkel szemben? Átélése az isteni hatalomnak, mely a szelet is meg tudja állítani? Mindhárom egyszerre? Megtenni ami lehetőségünkben áll, esetleg még azon túl is, tudva a lényeges ügyek, dolgok kimentele nem a mi hatáskörünk, de bízhatunk Istenben; tudja mi, mikor, s miért történik!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 03.

"Ti adjatok nekik enni!" (Mk 6; 30-44)

Együttérzést, megértést, munkát, esetleg lelki támaszt tudunk adni, de kenyeret a semmiből, vagy az éppen csak valamicskéből, hogyan? A tanítványok látják a testi szükségletet, az éhséget s valószínűleg maguk is érezik, de a helyzet feloldását nem. Csak férfiak, 5 ezren voltak, egy stadionnyi ember...Enni adni, táplálni isteni, szülői szerep, az asztalközösség megélése pedig alapvetően túl mutat önmagán, Istenre. Ha nem is tudunk mindíg kenyeret adni vagyis testi szükségleteken enyhíteni, de "vetni-aratni-kenyeret sütni, halat fogni" taníthatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 02.

"..bár hallgatva őt (Keresztelő Jánost) , gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta." (Mk 6; 14-29)

A tiszta és a tisztátalan találkozása. Keresztelő János, Jézus unokatestvére, lelki útkészítője és Heródes király, aki testvére feleségével élt, törvénytelen házasságban. Királyi hatalom és isteni hatalom, uralkodó és próféta, igazság és hamisság találkozása. Heródesben volt még lelkiismeret s ha zavarba is hozták Ker. János szavai, mégis szívesen hallgatta őt. Akkor is fogadjuk az isteni szót, ha nemtetsző módon, tartalommal szólít meg minket?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 01.

"...meghagyta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen vádorboton kívül..." (Mk 6; 7-13)

Teljes és totális ráhagyatkozás a szolgálatra. A feladat végzése közben megkapnak mindent, amire szükségük van. A vándorbot támasz és védekező eszköz is egyben, az egyetlen felszerelés ami kellhet. Ilyen hitre, elhivatottságra, bizalom van szükség. Ezért imádkozzunk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 31.

"Csodálkozott is hitetlenségükön." (Mk 6; 1-6)

Miközben Jézus kijelenti, hogy a prőfétát csak a saját haazájában és a rokonai között vetik meg, mégis csodálkozik hitetlenségükön. A régi bölcsesség testet ölt és személyes ellenállássá válik. Istennel, hittel, vallással, egyházzal, egyházi intézmény működésével kapcsolatos, korábbi tapasztalataink megakadályozhatják, az új jézusi tapasztalatok befogadását. Még közöttünk és rajtunk keresztül is történhetnek csodák!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 30.

"Az asszony pedig, mivel tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve jött elő, leborult előtte és elmondta neki a teljes igazságot." (Mk 5; 21-43)

Égető szűkség, szégyenteljes betegség, mely az emberi kapcsolatokra alkalmatlanná s hozzá még tisztátalanná is, vagyis kiközösítetté tett. S a "másik oldalon" az erőforrás, a gyógyulás, a normális, rendezett élet lehetősége. Két ember talákozása, mely egyben Isten-ember találkozása, ami gyógyulással, a nornalitásba való visszatéréssel zárul. Azonban előtte egy utat végig kell járni, a kétségbeesés, az utolsó reménykedés, a titokban való cselekvés, a gyógyulás nyilvánossá tételenek útját. Néha ilyen a gyógyulás útja.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 29.

"Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte...." (Mk 5; 1-20)

Az emberiség régóta tisztában van a jó és a rossz, az isteni és a sátáni jelenlétével, kettejük harcával. Emlékezetm szerint, először Zoroászter vallási újításában jelenik meg, az eurázsiai szintéren, a két "fél" egyenlő erejü küzdelmének gondolata. A régebbi gondolkodásban és a jézusi életgyakorlatban azonban egyenlőtlen a "küzdelem". Az egyik oldalon "légió", egy századnyi tisztátalan lélek s az általuk megszállott, ön-és közveszélyes ember, míg a másik oldalon Jézus. Nincs harc, nincs küzdelem, csak győzelem! Persze nem kicsinyíti a szerencsétlen ember években mérhető szenvedéseit.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 28.

"Mester nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" (MK 4; 35-41)

Életveszély, halálfélelem s közben Jézus alszik. Elhagyott, nem törődik velem az Isten életérzése. Ki ne ismerné, ki ne találkozott volna vele, saját, vagy szerettei életében, halálában? Jézus "csak" ott van. Ez az ott van, azonban több, mint bármi más, mert ha ott van, történhet bármi, tényleg bármi, nem vagyunk magunkra hagyva. S nem csak, hogy nem kevés, hanem minden s ez remény!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 27.

"Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent." (Mk 4; 30-34)

Jézus hallgatóinak maguknak kellett rájönniük, hogy az egyes példázatok mit is jelentenek s ez bizonyos mértékig ránk is vonatkozik. Az egzisztenciális megértés-megélésre való eljutás munkás dolog. Másrészt a tanítványokhoz is hasonlítunk, mert az evangéliumokban s azok magyarázatában sokféle szempontot kapunk a megértéshez. A mustármagnyi hit felnövekedéséhez, elsőrenden, isteni segítség kell, de szükségeltetik az emberi odaszánás is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 26.

"Magától terem a föld, először zöld sarjat, aztán kalászt, azután érett magot a kalászban." (Mk 4; 26-29)

Természeti törvény, emberi élettapasztalat, hogy az élet önmagát akarja továbbadni s ezzel a teremtett világ sokszínűségét és sokféleségét megjeleníteni. Az emberi élet is erre hajaz, de egyáltalán nem csak biológiai, hanem lelki, mentális, spirituális értelemben is. Jézus egy csodáról beszél; az isteni szeretet megjelenik és "termőre fordul" az emberi életben. Ennek lehetünk részesei.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 25.

"Mert azért van titok, hogy kiderüljön és rejtelem, hogy napfényre jusson." (Mk 4; 21-25)

Micsoda ellentmondás, ráadásul kétszeres! Mert hétköznapokban nem így gondolkodunk, cselekszünk. A titkot megpróbáljuk megőrizni, hisz azért titok. A rejtelmet pedig megfejteni. Itt azonban nem a mi cselekvésünkről van szó, hanem az Atyéról. Jézusban Ő hozza nyilvánosságra mindazt, ami az addigi, s lehet a mostani, vallásos ember előtt rejtve van. Kegyelmét, szeretetét, önmaga odaáldozását.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 24.

"Akkor, hogyan értitek majd meg a többi példázatot?" (MK 4; 1-20)

A megértés, bár van köze az intellektushoz, több annál. A szógyök az ér, vagyis valami "vérré válik", annyira belsővé alakul, hogy az élet alkotóeleme lesz. Így kellene Isten szavának, akaratának, Ígéjének életünket alapvetően meghatároznia. A tanítványok nem értik a jézusi példázat lényegét. Az élethelyzetet, a magvetést ismerik, de, hogy mire utal nem. Imádkozhatunk ér-telemért, hogy mi megértsük, hogyan, miképp vonatkozik ránk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 23.

"Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fívérem, nővérem és az én anyám." (Mk 3; 31-35)

Az ősbizalom kialakulásához biztonságos anyakapcsolat, szülőkapcsolat szükségeltetik. S azt is tudhatjuk, hogy az istenkép kialakulásában döntő szerepe van, az apával való kapcsolatnak. Van azonban arra is példa, hogy a fentiek nem adatnak meg s mégis kialakul az ősbizalom Isten iránt. Mert az ember-Isten kapcsolat még mélyrehatóbb, mint bármely, mégoly fontos, emberi kapcsolat. Jézus nem a családi kapcsolatok megtagadását szorgalmazza, hanem, létalapunkra mutat rá.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 22.

"Azt terjesztették ugyanis, hogy tisztátalan lélek van benne." (Mk 3; 22-30)

A Szentlélek elleni bűn, Jézus szerint, ha a benne lévő lelket tisztátalannak mondják. Döbbenetes, hogy Istenért, az Ő fennségének, hatalamasságának védelmében, fiát Jézust, a Sátánnal azonosítják. Isten nem szorul a védelmünkre, ha valamiért, akkor azért érdemes "aggódni", hogy ugyanaz a Lélek lakozzék bennünk, mint Jézusban, az isteni szeretet Lelke. Úgy legyen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 21.

"Azután felment a hegyre és magához szólította, akiket kiszemelt." (Mk 3; 13-21)

Közelebb az Atyához és távolabb a világ zajától, a hegyen hívja el Jézus a kiszemeltekből, a kiválasztottakat, az apostolokat. Időnként hosszabb, rendszeresen rövidebb időre, de szükségünk van az Isten-közelségre s a hétköznapoktól való távolságtartásra. Ez az önamunkról való gondoskodás lelki része. Élünk vele, élünk belőle? Mert ÉLNI csak így lehet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 20.

"...úgyhogy akinek valami baja volt, megrohanta Őt, hogy megérinthesse." (Mk 3; 7-12)

Csodák, gyógyítások, szenzáció, hatalmas tömeg veszi körül Jézust. Elég csak megérinteni Őt és már az is hat, de ez a "megrohanás" fenyegető, veszélyes és csak a felszínt érinti. A testi gyógyulás, gyógyítás még nem minden, a külső életkeretek megváltozása még nem jelent önmagában alapvető változást. A lényeg az Isten-ember kapcsolat helyreállítása, mely magával hozza az embernek önmagával, a másikkal és a teremtett világgal való viszonyának rendeződését. S ez a cél....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 19.

"Elszomorodott szívük keménysége miatt és haraggal nézett végig rajtuk." (Mk 3; 1-6)

Jézus szomorú és haragos, nem sokszor olvasunk ilyet az evangéliumokban. Nem sértettségében, önsajnálatában haragszik, hanem a béna kezű emberért. Amikor lehetne gyógyítani, helyreállítani életet, egészséget, egzisztenciát, akkor sem ez számít, hanem a saját önigazolása, felsőbbrendűsége, "törvénytisztelete" a farizeusoknak és a Heródes pártiaknak. Az Atyának az ember számít, a saját képére és hasonlatosságára teremtett ember. Túl tudunk-e lépni a saját kereteinken, elvárásainkon, szokásainkon, ha a másik szűk-ségét látjuk, tapasztaljuk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 18.

"A szombat lett az emberért és nem a szombat az emberért." (Mk 2; 23-26)

Ha megtartod a rendet, az megtart téged! Szükségünk van kiszámíthatóságra, ismétlődésre, szokásokra, rituálékra, törvényekre, mert egyébként nem tudnánk, még a hétköznapokban sem, létezni. A törvény, rend, szokás nem öncél. Az emberi élet kiteljesedését szolgálják s ha ennek ellentmondó módon alkalmazzák őket, céltévesztettekké válnak. Az isteni jelenlét "mindent visz", az életszükséglet ( ami valóban az ), elsőbbséget élvez, hálaadással. Kell a "szombat", a nyugodalom napja - s ma inkább ez a veszélyeztetett - , de az Istennel való kapcsolat s az élet az első.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 17.

"Amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek." (Mk 2; 18-22)

Isten jelenléte az ember életében örömünnep! Mintha Jézus korában is, s nanapság is, elhanyagolt lehetősége lenne hitéletünknek. Öröm: teremtettságünk, megváltottságunk, megszenteltségünk, az élet adománya, lehetőségek, képességek, emberi kapcsolatok, a teremtett világ csodálatos szépsége, gazdagsága, mind az öröm forrásai lehetnek. A szélsőségesen kiszolgáltatott, nyomorúságos helyzetekben is adódik mindíg, akár mily csekély is, de valami, amiért hálát adhatunk, aminek örvendezhetünk. Megengedjük ezt magunknak?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 16.

"Együtt eszik a bűnösökkel és a vámszedőkkel!" (Mk 2; 13-17)

Tisztátalanokkal, megvetettekkel, kirekesztettekkel vállal Jézus asztalközösséget, ami a szerelmeskeedés után a leginkább intim közösségvállalás. Aki ilyen egységben létezik az Atyával, azt nem veszélyezteti a bűn, hanem a kisiklottakat újra összekapcsolja az isteni szeretettel. Így visszatérhetnek életük értelméhez, céljához, beteljesedéséhez. Az Atyához való kapcsolúdásunk mertékége szerint, vezethetünk vagy vezethetünk újra, másokat Istenhez.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 15.

"...olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó elétti sem fértek el." (MK 2; 1-12)

Jézus jelenléte vonzza az embereket, mer megtapasztalják hatalmát. Kívácsiság, érdeklődés, szenzáció hajhászás, lelki éhség, kisiklott élet, betegségek, nyomorúságok motiválhatják őket. Végül is mindegy miért, de vonzódnak Jézushoz. A gutaütött embert, aki mozdulatlanul feküdt, barátai, rokonai viszik Jézushoz s nem ismermek akadályt, kibontják a lapostetőt, úgy eresztik le köteleken Jézus lábaihoz. Nem tasti gyógyítás következik, hanem bűnbocsánat, vajon miért? Talán tudja már mi lesz a következő lépés s elsőbbséget élvez az Atyával való kapcsolat rendezése, mint a testi rehabilitáció, de aztán a gyógyítás is bekövezkezik. Van-e türelmünk kivárni a "sorunkat", ha úgy adódik?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 14.

"Vigyázz, senkinek semmit el ne mondj...." (Mk 1; 40-45)

Leprás; kitaszított, lassú halálra ítélt ember, rászorulva mások kénye-kedvének, hogy /szó szerint/ odavetnek-e neki valami enni, inni valót vagy sem. Csengőket kellett magára aggasson, hogy már messziről meghallva, ki lehessen kerülni a találkozást vele. A közösség oldalról pedig védekezés a kór ellen. Jézus nem akar látványosság, szenzáció lenni, ezért a tiltás, azonban a gyógyulás öröme olyan elemi erejű, hogy azt nem lehet visszafolytani. Tudunk-e bizonyságot tenni arról, ha az isteni erő változást hoz életünkbe?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 13.

"Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott." (Mk 1; 32-39)

Töltekezés isteni erővel, szeretettel, erre van szüksége Jézusnak, meg erre volna/van szükségünk nekünk is, rendszeresen. Arra, hogy összekapcsolódjon bennünk a mennyei és a földi; az utóbbi meglelkesüljön, az előbbi megvalósuljon. S ehhez, ki kell kapcsolni minden zavaró tényezőt, csak az Atyára figyelve, ráhangolódva. Adjunk időt, esélyt, lehetőséget erre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 12.

"...megfogta a kezét és taplra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz..." (Mk 1; 29-31)

Azóta is hány és hány betegnek, haldoklónak lett volna szüksége Jézus gyógyító jelenlétére, különösen világjárvány idején...Ott és akkor gyógyított, helyreállított életeket ( a beteg egyben bűnös is, az akkori gondolkodás szerint ), de mi van a mostani emberi nyomorúságokkal, mi van velünk? A fájdalomban, szenvedésben ott van velünk, imádkozhatunk gyógyulásért s ha a próbatétel az osztályrészünk, akkor annak elhordozásáért.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 11.

"...úgy tanítottak öket, mint akinek hatalma van..." (Mk 1; 21-28)

Befolyásolás, hatalomgyakorlás, reklámpszichológia, motivációs tréning a politika és a gazdaság kulcsszavai. Jézus tanított, nem az intellektust pallérozta, hanem élni tanította az embereket. Élni, vagyis Istennel, a másikkal, önmagukkal, saját életcéljukkal harmóniában való életre tanította őket. S a tanítás hat-ékony volt, mert hat-alom álllt mögötte s ezt a hatalom nem öncélú volt ( ezt a kifejezést is siikerült büntetőpadra ültetni ), hanem a mindenkori ember jól-létét szolgál/ta//a. A teljes élet ajándékához vezet, ha 'hallgatjuk" az Ő tanítását.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 10.

"Erre azok a hálókat otthagyva, azonnal követték Őt." (Mk 1; 16-20)

Ez az a mondat, amit bizonytalankodva szoktam olvasni, hallgatni. MINDENT otthagyni; munkát, megélhetést, családot, lakhelyet s elindulni, egy ismeretlen ismerős után, nem tudva hová, meddig, miből, miért? Lehetséges ez? Persze, de akkor így kérdem: én ezt a lépést meg tudnám tenni? Túl sok minden köt, túl sok mindenkihez és mindenhez ragasz-kodom. Mégis, szívemben-lelkemben-életemben követem, próbálom követni Őt.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 09.

"Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán." (Mk 1; 12-15)

Nincs hivatás, küldetés, életcél betöltése próbatétel nélkül. Márk nem részletezi miben állt a kísértés, de fontosnak tartja megjegyezni, hogy "vadállatokkal volt együtt és angyalok szolgáltak neki". Jézus pusztai tartózkodásának micsoda kapcsolati háromszöge ez. Vadállatok, angyalok, Sátán s a középpontban Jézus. Kísértés, vonzódás, szolgálat; ezeket fogja majd az elkövetkező három évben megtapasztalni, gyakorolni, átélni. Miképp éljük meg , ha hatást tudunk gyakorolni másokra, ha valaki nekünk tesz szívességet (szolgál) s ha kísértésbe kerülünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 08.

"....eljött Jézus a galileai Názáretből és megkeressztelte őt János, a Jordánban." (Mk 1; 9-11)

Köz-ős-ég, közösség. Megnyílt a menny, mikor Jézus közösséget vállalt a közönséges emberekkel s a menny azóta nem zárult be, mert Isten nem csak Atya a mennyben, hanem Fiú az életünkben, mellettünk s Lélek bennünk. A megnyílt menny megelőlegezi a templom kárpitjának megnyílását, ugyanis azután - jelképesen - bárki beléphetett a szentek-szentjébe, az Isten közelségbe. A megnyíílt menny a jézusi szolgálat kezdete, a meghasadt kárpit pedig küldetése emberi oldalának vége, ami sokak számára egy új kezdet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 07.

"....hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára." (Mk 1; 1-8)

Visszafordulni a semmibevivő útról, megváltozni az értelem megújulása által, nem saját magamra, hanem Isten szeretetére alapozni az életet; a megtérés szinonímái. S ennek az életformának jele, "jegye", "anyaga" a megtisztító víz, ami lemossa az út porát, a szennyet, a mocskot s rányitja az emberi létet az istenire. Micsoda lehetőség...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 06.

"..a pogányok küldetett el Istennek ez az üdvössége." (ApCsel 28; 16-31)

Nehéz és kemény lelki út, amin Pálnak végig kell mennie, a keresztyének üldözésétől, eddig a mondatig. A tisztátalannak tartott, Istentől elvetettnek vallott, lenézett és megvett emberek lesznek, akiké az isteni szeretetből fakadó, élet teljessége. Már itt és most részesei lehetünk s halálunk után teljesedik ki, majd.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 05.

"Amikor Pál meglátta őket, hált adott az Istennek..." (ApCsel 28; 11-15)

Hálásnak lenni életforma, mely utal az ember rászorultságára. Nem könnyű hálásnak lenni - mikor minden a függetlenségre, az adottságok, keretek, szabályok, szokások megváltoztatására indít - vagyis nyilvánvalóvá tenni, hogy nagyon is szűkségben vagyunk. Istennel, sok-sok emberrel, szervezetekkel, szolgáltatókkal, a természet erőivel szemben. Talán könnyebb hálát adni hozzátartozóinkért, szeretteinkért, de már sokkal nehezebb az ellenfelekért, ellenségekért. Pál hálát adott hittestvéreiért...ennyit mi is megtehetünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 04.

"Bizonyára gyilkos ez az ember.....az isteni bosszúállás nem hagyja élni." (ApCsel 28; 1-10)

Bűn és büntetés nem mindig követik egymást mechanikus, az ember számára logikusan levezethető módon. A Pált megmaró vipera, a máltai lakosok szemében az isteni büntetést jeleníti meg, miközben, túl a hétköznapi helyzeten - ha a kígyó veszélyben érzi magát; támad - az Istenhez tartozás bizonyítéka lesz. Egy esemény, három jelentéssel, melyek közül a legfontosabb átértelmezik a másik kettőt. Életünk nehézségeit, próbatételeit, bűneit átértékelheti az isteni megváltás, kegyelem, megszentelődés. Legye így!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 03.

"A katonák ekkor elvágták a mentőcsónak köteleit és hagyták, hogy elsodorja az ár." (ApCsel 27; 27-44)

Ismerjük a mondást: "egy hajóban vagyunk, evezünk". Egy a hajózáshoz nem értő ember Pál, aki figyelmezteti őket, hogy ne induljanak el, amit a szakemberek nem tartanak veszélyesnek, ő biztatja őket, hogy ne rettegjenek, rá veszi őket, hogy egyenek, jelzi a katonáknak, hogy ha a hajósok a mentőcsónakon elmenekülnek, akkor a többiek elvesznek. Kívül álló, kibic, amatőr; s mégis mivel közvetlen istenkapcsolata van, lát, ért, észlel dolgokat, eseményeket. A hit többet-látása a miénk is lehet s használható az egyetem "hajójának" üzemben tartásában.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 02.

"Ezért bizakodjatok, férfiak!" (ApCsel 27; 9-26)

Több napig tartó tomboló vihar közepette, kiszolgáltatva az elemek játékának, hangzik el az idézett mondat. Már mindent kidobáltak a hajóból; hasznost és haszontalant, sodródnak tehetetlenül, rettegve, éhezve....Vajon ki hitt akkor Pálnak? Komolyan lehet venni egy ilyen helyzetben egy ilyen felszólítást? Életünk viharaiban, mikor sok minden elvétetik, mikor sok mindentől meg kell szabadulnunk, reménykedünk-e az isteni szeretet megtartó erejében?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 01.

"...Juliusz emberségesen bánt Pállal..." (ApCsel 27; 1-8)

A katona parancsot teljesít, melynek végrehajtása előtt/alatt/közben nincs vita, ellenkezés, visszakérdezés, mert az fegyelemsértés, rosszabb esetben parancsmegtagadás alá esik. Juliusz Rómába viszi a foglyokat, de közben lehetőséget biztosít Pálnak, hogy a barátai jobb ellátásban részesítsék, mint amit egyébként kapna. Anoním keresztyénnek is hívhatnánk (H: Küng), mert az emberi viszonyulása túl mutat a "természetesnek" gondolton. Vajon életvitelünk, szavaink, cselekedeteink túlmutatnak-e az önös érdekeken, a hasznosságon, céltudatosságon?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 30.

"Szabadon lehetne bocsátani ezt az embert...." (ApCsel 26; 24-32)

A jogi eljárásrend és az igazságról való meggyőződés következménye, nem esnek egybe; el lehetne Pált engedni, de mégsem lehet. A józan ész és a protokoll elválnak egymástól, ahogy - talán nem tévedek - időnként a mi életünkben, munkánkban. Az intézményi életben a szabályszerűségé az elsőbbség, az emberség figyelembe vételével. Törekedhetünk erre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 29.

"Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel?" (ApCsel 26; 1-23)

Pál Agrippa király előtti védőbeszédében a hangsúlyt a halottak feltámadása körüli, a zsidó vallásos csoportok közötti, vitára helyezi, mert ezzel tudja érthetővé tenni a kívülálló számára, miről is van szó. Természetesen Jézus, az Atya általi, halálból való feltámasztása az elsődleges botránykő, de az apostol pálfordulása is jelentős szerepet játszott a gyilkos indulatok felhorgadásában. Lehet-e, van-e feltámadás, ez itt a kérdés. Hit kérdés, élet kérdés, cél kérdés. Csak tudjunk jól válaszolni rá....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 28.

"...nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek...." (ApCsel 25; 13-32)

A damaszkuszi úton Pál "nagy világosságnál ragyogóbb fényességet" tapasztalt, majd három napig nem látott semmit, pontosabban a sötétséget, "látta". Másképp fizikailag is átélhette, milyen az ő létformája önmagában, sötétség s milyen a krisztusi, ragyogó világosság. Ezt az élményt szeretné átélhetővé tenni, az evangélium hirdetése által. Isten nélkül sátáni hatalom és sötétség az életünk, Vele, ragyogó világosság s a szeretet hatalma.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 27.

"A császárhoz fellebbezek!" (ApCsel 25; 6-12)

Mindig van feljebb; elsőfok, másodfok, legfelső bíróság, Kúria, nemzetközi bíróságok....A szakrális létmódban létező magyarság számára, a Szentkorona volt a legfelső földi, de már részben "égi" fórum, ahová, akár még a királlyal szembe is, fordulni lehetett. Pál a császárra apellál, de az igazi ítélőbíró, aki érte is meghalt s feltámadott, a római uralkodó felett áll/t. S ez a végső ítélet a fontos. Az azt megelőző sem mellékes, sőt halálosan komoly lehet, ahogy Pál esetében is. Melyikre tekintünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 26.

"...ha van valami kifogásolható abban az emberben, emeljenek vádat ellene." (ApCsel 25; 1-5)

A Vád című Sára Sándor által készített film, egy megtörtént eset alapján mutatja be, hogyan lesz az áldozatból vádlott, majd elítélt. Nem tudtak hitelt érdemlő és a római jogrendnek megfelelő váddal előállni, a Pált elítéltetni akaró zsidók. Vádaskodás volt, de bírósági eljárásra alkalmas vád nem. Mégis, az apostol két évig fogságba volt emiatt. Ártatlanul, eljárás nélkül fogságban lenni, milyen lehet, hogyan lehet kibírni? S mi mit tehetünk igazságtalan hátratétel, megbélyegzés, kirekesztés, pletyka ellen? Tiszta lelkiismerettel, emelt fővel, hittel, azt kérdezve mit tanulhatok ebből a magam számára, végezni feladatunkat.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 25.

"De amikor az igazságról és önmegtartóztatásról, meg a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült..." (ApCsel 24; 22-27)

"Az igazság szabaddá tesz", de előbb megrémít s Félix csak az elő lépésig jutott. Az igazság, főleg ha önmagunkkal, szeretteinkkel kapcsolatos, bizony sokszor nem örvendetes, hanem ijesztő vagy akár rémisztő is tud lenni. Ilyen vagyok, ilyennek látnak, ismernek s ilyen indulatok, vágyak dúlnak bennem? Ha túljutunk az első ijedségen, előléphet az istengyermekség öröme, lehetősége.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 24.

"...arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen, Isten és emberek előtt." (ApCsel 24; 10- 21)

Az egyetemes keresztyénségen belül többféle felfogás létezik a lelkiismerettel kapcsolatban. A római katólikus teológia az isteni hanggal azonosítja, a református, az emberi természet teljes romlottságából kiindulva, pedig elveti ezt. Ami bizonyos, hogy van köze, ha nem is feltétlenül azonos, a Lélekhez. Minél inkább kötődünk, kapcsolódunk a Szentlélek által, Jézusban a mennyei Atyához, annál inkább lehet tiszta, a lelkiismeret szava.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 23.

"Mi ugyanis megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis...." (ApCsel 24; 1-9)

Egy ember, aki halálos kórt terjeszt veszélyes a közösség többi tagjára, a legkevesebb, hogy el kell különíteni, száműzni vagy adott esetben megsemmisíteni. Egy ember, aki az élet teljességet hírdeti, mint halálos veszélyforrás tűnik fel. Felfordult világ, kifordult világ, még jó, hogy korunkban ez ismeretlen... Hűség, kitartás, alázat szükségeltetik ilyenkor!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 22.

"Akkor foglak kihallgatni, ha vádlóid is megérkeztek." (ApCsel 23; 23-35)

Szembesítés Félix helytartó célja, a vádlók s a vádlott egy térben-időben való megszólaltatása, hogy azután "tárgyilagosan" tudjon dönteni Pál sorsa felől. Az apostolnak római polgárként joga volt, hogy egy ilyen tárgyalás részese legyen. Szembesítés, szembesülés; hogyan viszonyulunk ahhoz, ha szembesítenek minket hiányosságainkkal, hibáinkkal, mulasztásainkkal, vétkeinkkel? A mennyei Atya azonban nem csak ezekkel szembesít minket Jézusban hanem, hogy az Ő gyermekei vagyunk s azzá lehetünk, akik vagyunk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 21.

"...és átokkal kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak addig, míg meg nem ölik Pált." (ApCsel 23; 12-22)

Pusztító, destruktív erők fognak össze Pál eltüntetésére. Nem áldani akarnak, nem az isteni erőket hívják segítségül, hogy valami jó, előrevivő történjék, hanem önmagukra mondanak átkot, ha nem sikerülne a szándékolt gyilkosság. Ez az igazi gyűl-ölet, mindenkit be akar vonzani negatív spiráljába. Saját magukat, Pált, a főpapokat, a véneket, a római katonákat. Azonban akad egy ember akit ezt megakadályozza. Mi mit teszünk, ha közelünkben a gyúl-ölet hullámai csapdosnak?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 20.

"Bízzál, mert amint Jeruzsálemben bizonyságot tettél az én ügyem mellett, úgy kell neked bizonyságot tenned Rómában is."" (ApCsel 23; 1-11)

Próbatételről próbatételre, bizonyságtételről bizonyságtételre alakul Pál élet, erősödik hite, mélyül és differenciálódik érvrendszere. Minden nehézség, próbatétel, szenvedés egy újabb feladatra készíti fel az apostolt. Vajon tudjuk-e hasonlóképp látni életünk fordulópontjait, nehézségeit, szenvedéseit?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 19.

"Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem érdemli meg, hogy éljen!" (ApCsel 22; 22-30)

Nem először és nem utoljára kerül Pál életveszélybe Jézus melletti bizonyságtétele miatt. Egy ószövetségi hitű zsidó ember, aki Messiának vallja a názáretit, botrány, botránkozás, istenkáromlás. Nagy "ugrás" az Ószövetségből az Újszövetségbe, s csak keveseknek sikerül, de ez visz az üdvösségre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 18.

"Mert mindenki előtt tanubizonyságot kell tenned arról, amit láttál és hallottál." (ApCsel 22; 1-21)

Egy életet átformáló, gyökeresen megváltoztató élmény, amit Pál megtapasztalt; istenélmény. A nagy fényességben azzal a Jézussal találkozott, akinek híveit üldözte, bíróságra adta, megölésükkel egyetértett. A damaszkuszi úton szembesülnie kellett az élet Urával s ez gyökeresen megváltoztatta az életét, üldözőből hirdető, Jézus gyűlölőből Jézust szerető lett. Erről a változásról kell bizonyságot tegyen a jeruzsálemiek s az egész világ előtt. A Jézussal való találkozás az Életre való változást jelentheti.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 17.

"...letartóztatta őt és megparancsolta, hogy kötözzék meg két lánccal, majd tudakolta, hogy kicsoda és mit cselekedett." (ApCsel 21; 27-40)

Először a cselekvés; a felzúdulás "okának" lokalizálása vagyis Pál letartóztatása és láncraveretése, s aztán jön a helyzet tisztázása. Az eseménysornak több olvasata is van: római, jeruzsálemi, ázsiai-zsidó, páli és az isteni. Melyik az érvényes olvasat? Mert hitelesnek mindegyik hiteles, de melyik adja a legátfogóbb s a leginkább távlatos értelmezést? S a mi életünk, családunk, egyetemünk, nemzetünk szempontjából?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 16.

"...s addig mindegyikükért bemutatják az áldozatot." (ApCsel 21; 17-26)

A Krisztus-ügy zsidóság között hiteles képviselése érdekében, Jeruzsálemben mindenképp, meg kell tartani az ószövetségi rituálékat. Pál, mint a híres Gamáliel rabbi tanítványa, ismeri a törvényeket, szokásokat, előírásokat s hogy azok beteljesedéséről, Jézusról tudjon bizonyságot tenni, ószövetségi áldozatot is bemutat. Nem képmutatás, nem csalás, nem ámítás, hanem a"kapcsolódási" pont (P. Tillich) keresése, felmutatása. Keressük-e munkatársaink felé a kapcsolódási pontokat?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 15.

"...legyen meg az Úr akarata!" (ApCsel 21; 1-16)

Keresztyén körökben könnyen hallhatjuk a kijelentést/felszólítást, hogy legyen meg az Úr akarata! Az aktuális újszövetségi részletben a tanítványok az apostollal, de maga Pál is hosszú tusakodás után jut döntésre; Jeruzsálembe megy. A Szentírást olvasva, imádkozva, befelé és fölfelé figyelve is akad alkalom, mikor külső-belső harc után érjük meg, fogadjuk el, mi velünk Isten akarata.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 14.

"...én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe és nem tudom, hogy mi vár ott rám" (ApCsel 20; 17-38)

Egy Isten Lelke által vezetett ember, aki nem tudja mi vár rá...ennyire "szerencsejáték" volna a Krisztus követés, belemenni a bizonytalanba, a kiszámíthatatlanba? Miközben Pál nem hétköznapi ember, küldetése, feladata egyszeri, megismételhetetlen és át nem ruházható. A "Jézus esemény" hirdetése, emberek megtérítése, megkeresztelése, a keresztyénség terjesztése. Isteni küldéssel megy, kockára teszi az egészségét, testi-lelki biztonságát, az életét s nem tudja mi vár rá...Akkor már csak a bizalom marad, hogy "mind jó amit Isten tészen".

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 13.

"Sietett, hogy lehetőleg Pünkösd napjára, Jeruzsálembe érkezzen." (ApCsel 20; 13-16)

A szent város, mely a zsidóság odaérkezése előtt is és kiűzetése után is, mind a mai napig, a békesség, a fény, az Isten városa. A Lélek kitöltetésének ünnepére oda kell érni, mert ott már történt egy s más ami, lelkileg is, megrengette a világot. A nagyságos dolgoknak nem csak ideje, de helye is van. Észlelni, megélni, részesének lenni üdvös.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 12.

"Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál sokáig prédikált, és az álomtól elnehezülve, leesett a harmadik emeletről....." (ApCsel 20; 7-12)

Sorsszerűség, tragédia, felelőtlenség, istenbizonyíték? Ha a felszínt nézzük az értelmezés egyszerű; Pál túl hosszan, túl sokat beszélt s egy ifjú látta ennek kárát. Vajon hogyan élte ezt meg Pál, az ifjú s annak urai vagy hozzátartozói? Mert ilyenkor jön a vád, az önvád, a felelős keresés: Isten, Pál, Eutikhosz vagy valaki, valami más. Értelmezhetjük az eseményeket a végük felől vagy Eutikhosz későbbi életútja felől is...Miért is ne?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 11.

"Miután megszünt a zavargás, magához hívatta Pál a tanítványokat, bátorította őket...." (ApCsel 20; 1-6)

Egy majdnem lincselés után, feszült helyzetben maradnak az efezusi hívek városukban s ebben a helyzetben bátorításra van szükség. Amit képviselnek, Jézust és az Ő váltságművét, azt nem tehetik konfrontatív módon, azonban mégis következetesnek kell lenniük. Ekkor nyer hangsúlyt az élettel, életmóddal való bizonyságtétel, ahogy a mi korunkban, a mi helyzetünkben is, s nekünk is elkel a bátorítás.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 10.

"...nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt." (ApCsel 19; 23-40)

Amikor a dolgok a helyükre kerülnek, s Istent Istennek ismerik el, az embert embernek, akkor az addigi zűrzavar helyett isteni rend lesz, ami először zavarodottságot szül. A megszokott, ismert összevisszaság helyett Rend lesz, s ez érdekeket sért, anyagi, szellemi, lelki érdekeket. Így van ez ma is, csak most, mintha fordított lenne a helyzet. Ha megtartod az isteni rendet, az megtart téged.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 09.

"Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?" (ApCsel 19; 8-22)

Sikeresnek lenni fontos manapság s még anyagi előnyökkel is járhat...Jézus nevében gonosz lelkektől megszabadítani a szerencsétlen embereket siker, s még pénzt is hozhat. Ezzel próbálkoztak többen is Efezusban. A gonosz lelkek azonban nem mechanikusan Jézus nevének emlegetésének engedelmeskednek, hanem csak azoknak akik valóban bíznak Jézus gyógyító erejében. Ez a lehetőség nekünk is adatott.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 08.

"Vajon vettétek-e a Szentlelket, mikor hívőkké lettetek?" (ApCsel 19; 1-7)

Az efezusi keresztyének, Keresztelő János keresztségét vették magukra, a bűnbocsánat, megtisztulás keresztségét. A jézusi keresztség ezzel nem ellentétes, de több, mert a részesülőt, az erőnek, hatalomnak és szeretetnek Lelke töltheti be. Így is történt Efezusban, s kérhetjük, imádkozhatunk, hogy mi is részesei lehessünk ennek. Legyen így!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 07.

"...egy Apollós nevű zsidó, alexandriai származású, ékesen szóló férfiú, járatos az Írásokban." (ApCsel 18; 24-28)

Szokatlan, hogy egy hívő zsidónak ilyen nevet adjanak, a gyógyítás, a vadászat és a művészetek görög-római istenségének nevét. Ráadásul a egyiptomi Alexandriából származott, az ókori világ szellemi fellegvárából. Mondhatjuk "felvilágosult", széles látókörű ember lehetett, aki ráadásul kiváló szónok is volt. A lényeg azonban, hogy elkötelezett híve volt a"jézusi útnak". Hit és tudás együtt, kézenfogva; a hit adhat értelmet a tudásnak és a tudás támogathatja a hitet. Megélhetjük ezt Egyetemünkön is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 06.

"...Akvila, aki a fejét Kokreában megnyíratta, mert ez volt a fogadalma." (ApCsel 18; 18-23)

Nehéz, kritikus helyzetekben időnként fogadalmakat teszünk s nem csak Újévkor. Fogadalmat magunknak, másoknak, Istennek, ha ez meg ez történik vagy éppen nem következik be, akkor... Nem tudjuk Akvila miért tette ezt a fogadalmat s azt sem, ott és akkor a környezete, miképp fogadta ezt, a lényeg, amit kijelentett azt megtartotta. Istennel nem lehet üzletelni, de felajánlásainkat van, hogy elfogadja s ilyenkor jó hűségesnek, következetesnek lenni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 05.

"Mostantól fogva a pogányokhoz megyek!" (ApCsel 18; 1-17)

Krízis vagyis válság és fordulat Pál életében. Miután a Lélek által Macedóniába küldetett és ott, valamikori hitsorsosai között beszél Jézus váltságmunkájáról s erre káromlás a válasz, kénytelen újratervezni. A pogányok között kell az evangéliumot hirdetnie. Megalkuvás, a könnyebb ellenállás felé törekvés vagy az isteni szándék megértése? Sokféleképp értelmezhetjük életünk krízishelyzeteit, de a leginkább előrevivő, ha ezekben a helyzeteben is, keressük az Istenhez való kapcsolódás lehetőségét.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 04.

"....mert Őbenne élük, mozgunk és vagyunk." (ApCsel 17; 22-34)

Észérvekkel meggyőzni bárkit is arról, hogy léte, élete kezdete és vége, értelme és célja Istenben van, szinte lehetetlen. Pál athéni beszédében egyszerre foglalkozik lételmélettel, az akkorra már rég deszakralizált görög vallásossággal és tesz bizonyságot Jézus feltámasztásáról. Ez utóbbi a vízválasztó, mert ennek hatására fordulnak el tőle ill. lesznek keresztyénekké némelyek. Bizonyságot tenni arról, hogy mindennek ellenére a mennyei Atya gyermekei vagyunk, a leghatékonyabb érv.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 03.

"Megfogták és az Áreopágusra vitték (Pált)..." (ApCsel 17; 16- 21)

Helye, ideje és rendje van a szólásnak, mert "sok beszédnek sok az alja". A fontos dolgokról való beszédnek - a hitről, Istenről, létezésről - tér és idő kell, meg kellő figyelem. Az athéniakat érdekelte a Jézusról szóló tanítás s ezért vitték Pált a beszélgetés, vitatkozás, a filozófálás helyére. Helyet, teret, időt adni az isteni szónak, a Szentírásnak, az Igének, nekünk nyereség, Istennek dicsőség.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 02.

"...és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok." (ApCsel 17; 10-15)

Zsidó hívők, akiknek fontos Isten szava, akarata, kutatják az írásokat, sőt a Tóra-iskolákban, mind a mai napig, egész ószövetségi könyveket tanulnak meg kívülről. Tenni azért és engedni, hogy a Szentírás belsővé váljék (az ószövetségi prófétának, látomásban, meg kellett enni az irattekercset), életté, s L(l)élekké válhasson. S akkor szeretet, erő és öröm költözik lelkünkbe, testünkbe, életünkbe.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 01.

"Ezzel fel is izgatták a sokaságot és a város elöljáróit, akik ezt hallották." (ApCsel 17; 1-9)

Siker, sikeresség és féltékenység...Thesszalonikában. Az "új" hit követői a "régi" hit hívei részéről elutasítást és ellenségeskedést tapasztalnak. Érthető, hisz Pál és munkatársai először mindíg az ószövetségiek imaházaiban kezdik az evangélium hirdetését s onnét "szerzik" Jézus követőit. Vajon hogyan viszonyulunk mások sikeréhez a munkahelyen, családban, gyülekezetben? Akár örülni is lehetne ezeknek, mert az felemel...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 31.

"Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Pált és Szilászt, a hatóságok elé, a főtérre hurcolták őket." (ApCsel 16; 11-40)

Forintosítani a spirituálist, a szakrális erőket, hasznosítani az isteni jelenlétet, többek célkitűzése volt már sőt, az üdvösségre jutás bizonyítékaként, számonkérni az anyagi jólétet, némely szekták sajátsága. Pál jövendőmondó lélektől szabadít meg egy szolgálólányt, aki nem tesz mást, mint bizonyságát annak, hogy az apostolék a magasságos Isten küldöttei és az üdvösség útját hirdetik. Igazat mond, de a lélek, mely által ezt teszi, nem Istentől való. Milyen Lélekkel/ lélekkel/ lelkülettel szólunk, cselekszünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 30.

" A látomás után igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket Isten..." (ApCsel 16; 6-10)

Szoros kapcsolat Istennel. Kétszer is figyelmezteti őket Jézus Lelke, hogy egy adott térségbe ne menjenek. Amikor azonban felszólítás érkezik, hogy az uticél Macedónia, arra indul Pál és Timóteus, akit szolgatársul választott maga mellé az apostol. Figyelni Isten szavára, üzeneteire, jeleire, nagy lehetőség számunkra.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 29.

"A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben..." (ApCsel 16; 1-5)

A mennyei Atyával való kapcsolatban léttel, Jézusban, a Lélek által, vagyis a hit, lényege, az abban való megerősödés. Az egyre intenzívebb kapcsolat a mennyeiek és a földiek között. Az, hogy Istennek mindenhez köze van, ha nem is "tehet" mindenről. Átélni, megtapasztalni, nem csak én vagyok, nem csak az én erőm, elhatározásom, akaratom, képességeim, lehetőségeim vannak, hatnak, hanem az isteni erő is egyre jobban áthatja életem, létem.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 28.

"Emiatt meghasonlás támadt közöttük és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot....Pál pedig Szilászt választotta társul...." (ApCsel 15; 36-41)

Munkatárs vagy akadályozó; ez itt a kérdés. Mi a fontosabb a megszokott s jól kipróbált hitgyakorlat vagy pedig az isteni küldetés. Péter hallgat az isteni szóra, mely háromszorosan erősíti meg mondanivalóját, el kell menjen a pogányok közé...Nehéz lépés, kétségekkel, kételyekkel és vitákkal övezve. A tapasztalat azonban utal a jézusi tanításra: "...ti Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni..." Képviselni a Jézus "ügyet" ott, akkor és úgy, ahogy nem szoktuk, ez lehet elbizonytalanító, de egyben megerősítő is, ha kipróbáljuk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 27.

"És amikor ellvasták örvendeztek az intésnek." (ApCsel 15; 22-35)

Ez sem fordul elő gyakran a hétköznapokban, hogy valaki/valakik örvendezzenek afelett, hogy megintik őt/őket...Az intés azonban két részből áll, egy figyelmeztetésből, hogy mitől tartózkodjanak (bálványáldozati dolgoktól stb) és egy felszabadító üzenetből, hogy nem kell az összes ószövetségi előírást betartaniuk az üdvözüléshez. A mérleg egyik serpenyőéből kikerülnek súlyok, míg ugyan a másikba kerülnek, de a "nyereség" így is felbecsülhetetlen! Az örök életnek ára van, de megéri!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 26.

"Ekkor elcsendesedett az egész gyülekezet és meghallgatták Pált és Barnabást..." (ApCsel 15; 12-21)

Hitvita: meggyőződések, életgyakorlatok ütköznek nagy érzelmi hőfokon. A tét igen nagy; a választott népen kívül is lehetnek Istennek választottai vagy nem, be kell lépni (a zsidó hitgyakorlatba), hogy átléphessenek (a keresztyénségbe) vagy nem? "Hitvita"-ként jelenek meg a világjárvány kapcsán is kérdések, felvetések. A jeruzsálemi apostoli gyűlésben elcsendesedve, meghallgatták Pált és Barnabást, mert hitték Isten szavát hallják általuk. Ma meghalljuk-e Isten szavát a sokféle vélemény, "kinyilatkoztatás" közepette?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 25.

"A szíveket ismerő Isten..." (ApCsel 15; 6-11)

Egyszerre félelmetes és megnyugtató, hogy Isten ismeri mi lakozik szíveinkben, ahogy ott és akkor a zsidók és pogányok szívbéli gondolatait, vágyait és reményeit is. Félelmetes, mert nem tudjuk elrejteni, mi határozza meg, mi irányítja életünk és egyszerre megnyugtató is, mert Ő tudja mire van szükségünk. Valóban és alapvetően Őrá van szükségünk, a Vele való harmóniára, békességre, szeretetre. S ezt kínálja is nekünk. Élhetünk V(v)ele.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 24.

"..meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét." (ApCsel 15; 1-5)

Van-e, lehet-e közvetlen istenkapcsolata a pogány népeknek, nemzeteknek, embereknek? A jeruzsálemi farizeusok, érhető módon, azt vallották, előbb zsidó-hitűvé kell váljanak, hogy keresztyénekké lehessenek. Csakhogy Jézus a törvény betöltését és új parancsolatot is hozott egyszerre. Ez az út a zsidóság útja, a többiek "könnyített pályán" futhatnak Jézus által. Ami nekünk időnként nehéznek, elviselhetetlennek tűnik, az ott és akkor a könnyebb út volt: Jézus által az Atyához! S ez a Lélek által mai is valós lehetőség!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 23.

"..böjtölve és imádkozva az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek." (ApCsel 14; 21-28)

A Szentlélek kitöltésének és az egyetemes Egyház születésének ünnepén a böjtölés és imádkozás kerül előtérbe. A böjt lényege, hogy nem magamra figyelek, testi szükségleteimre, hanem Istenre s erre még ráerősít az imádság, mely a mennyei Atyához való kapcsolódás egyik kiemelt lehetősége, magunkért....de másokért? A gyülekezeti, egyházi, világi, munkahelyi, családi "vezetőkért" megtennénk ezt? Anthiókiában így cselekedtek....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 22.

"...és látta, hogy van hite, hogy meggyógyuljon." (ApCsel 14; 8-20)

Nyomorúság, evangélium (és hirdetője), a szenvedő ember és a mennyei Atya egyfajta négyszöget alkotnak, melynek sarkai között feszültség áramlik. Itt, ehelyt nincs módunk felvázolni, milyen lehetőségei, variánsai vannak, lehetnek az egymásrahatásnak...egy a lényeg, megjelenik az isteni erő s megtörténik a "helyreállítás". Vajon, ha a mi életünkben jelenvaló vagy erősödő a nyomorúság a "csodanégyszög" többi "sarka" meg van-e, nyitott-e Isten nagyságos cselekedeteire?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 21.

"...és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez." (ApCsel 14; 1-7)

Az öröm után már "csak" jelek és csodák kellenek és a nép boldog, hisz s reménykedik. Az aktőröket pedig királlyá akarják tenni vagy istenítik. A jeleket és csodákat s azok kivitelezését azonban az Úr adta meg. Továbblátni a prófétán, a királyon, a küldötten, mert feladatuk, céljuk, életük értelme a mennyei Atyára való rámutatás. A mienk pedig a realitáson való túllátás, a valóságra, a Teremtőre, Istenre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 20.

"...a tanítványok azonban megteltek örömmel és Szentlélekkel." (ApCsel 13; 38-52)

Kevés az öröm az életben, vallják sokan s az csak rövid ideig tart. A történetben ezen kijelentés előtt arról van szó, hogy Pált és Barnabást kiüldözték Antiókhiából. Másképp az életük múlt azon, hogy elmenekülnek-e a városból. Ilyen körülmények között, hogyan lehet örülni? Úgy, hogy az öröm forrása nem a körülményekben, nem bennük volt, hanem Istentől való volt. Megteltek....nem kellett semmit sem tenni érte, nem kellett a körülményeknek megváltozni, hanem "csak" el-és befogadni az isteni örömöt s a Szentlelket. Ilyen egyszerű.....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 19.

"Én nem az vagyok akinek ti gondoltok engem." (ApCsel 13; 23-37)

Pál, Keresztelő János - Jézus unokatestvére - szavait idézi, antiókhiai beszédében. János pontosan tudta, mi az ő feladata, szerepe, helyzete az üdvtörténetben. Bár tetszeleghetett volna az Üdvözítő szerepében, nem tette. Tanítványai bizton hitték s hirdették volna, hogy ő a Messiás, ha ezt vallja. Cselekedetei, tettei és halála is ebbe az irányba mutattak, azonban, az evangéliumok tanulsága szerint, egy pillanatra sem ingott meg útkészítői küldetésében. Annak lenni és látszani, amik, akik vagyunk, amire elhivattunk, ami a küldetésünk. Szép és nehéz feladat...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 18.

"..ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok!" (ApCsel 13; 13-22)

A messziről jött ember szava érdekes, fontos lehet. Az antiókhiai zsinagógában is gyakorolták, hogy a vendég, felnőtt, férfit - különösen, ha tanultnak, tekintélyesnek látszott - felkérték "prédikálni". Pál, a kiválasztás-kiszabadítás-megváltás üdvtörténeti ívét vázolja fel előttük, hogy eljusson Jézushoz. A hétköznapokban is jó lenne odafigyelni, hogy olyasmit mondjunk, szóljunk, beszéljünk, ami buzdít, épít, előrevisz.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 17.

"De Elimás a varázsló szembeszállt velük...." (ApCsel 13;1-12)

Barnabás és Pál isteni küldetésben Cipruson vannak s a helytartó, hallva róluk, magához hivatja őket, mert érdekli amiről, akiről beszélnek. Elimás a helybeli varázsló, anyagi érdekből is, szembeszáll velük, próbálja megakadályozni az evangélium terjesztését, terjedését. Kísérlete kudarcba fullad, meghomályosult látással, megerőtlenedve hagyja el a "küzdőteret". Az örömhír sokszor vált ki ellenállást, haragot, indulatot; ezt tudnunk s vállalnunk kell, de van/lehet ennek gyümölcse is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 16.

"Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt." (ApCsel 12; 20-25)

Isten életteljességet, megszabadítást és örömöt adó szava-akarata megsokszorozódni akar. Részeltetni akar ebben minél többeket s ebben segítői Barnabás, Pál és Márk. Ma is szükségünk van az életteljesség megtapasztalására s ehhez ma is kellenek, kellenének segítők. Itt a segítő nem csak továbbadja az örömhírt, hanem közben maga iis erősödik a hitben...tenni a másikért úgy, hogy az engem is épít!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 15.

"De azok azt mondták: "elment az eszed?" (ApCsel 12; 6-19)

A Péter kiszabadulásáért imádkozók nem hiszik el, hogy imádságuk célbaért és az angyal álltal kiszabadított apostol áll a ház kapujában. A hit itt egyértelműen bizalom, bízni abban hogy a mennyei Atya akarata, terve megvalósulása útján vagyunk, imáinkban is. S ha bekövetkezik amiért könyörögtünk jöhet a meglepődött öröm és hálaadás.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 14.

"Pétert tehát börötnben őrizték, a gyülekezet pedig bozgón imádkozott érte." (ApCsel 12; 1-5)

Lehetséges-e az eseményeket imádsággal befolyásolni? Másképp: az isteni erőket fel tudjuk-e használni a jelen megváltoztatására? Lehet-e betegeket gyógyítani, haláltól megmenteni, függőségekből kiszabadítani? Ha imádságunk célja megeggyezik Isten tervével lehetséges, DE nem szükségszerű! Péter börtönből való kiszabadulása egyezik az isteni tervvel... Imádkozzunk, kérjünk, de ne feledjük: "...legyen meg a Te akaratod...".

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 13.

"...a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhinség lesz..." (ApCsel 11; 27-30)

A neoprotestáns közösségek némelyikében azt hirdetik, náluk még él a Lélek általi prófétálás, de mi a helyzet nálunk? Az ószövetségi próféciák ( prófétákból van négy nagy és tizenkét kicsi ) alapvetően választási helyzetet teremtenek; " ha megnem tértek.." /ez és ez következik/, s vannak, melyek az isteni tervet ismertetik. Az Újszövetség felől pedig, sokminden szólt, utalt Jézusra. Mi az, mi lehet az, ami nem emberi tudás, előrelátás, valószínűség számítás, hanem a Lélek által adatott előrelátás? "..és letöröl minden könnyet a szemünkről és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak!"

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 11.

"...ki vagyok én, hogy akadályozzam az Istent?" (ApCsel 11;1-18)

Munkatárs vagy akadályozó; ez itt a kérdés. Mi a fontosabb a megszokott s jól kipróbált hitgyakorlat vagy pedig az isteni küldetés. Péter hallgat az isteni szóra, mely háromszorosan erősíti meg mondanivalóját, el kell menjen a pogányok közé...Nehéz lépés, kétségekkel, kételyekkel és vitákkal övezve. A tapasztalat azonban utal a jézusi tanításra: "...ti Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni..." Képviselni a Jézus "ügyet" ott, akkor és úgy, ahogy nem szoktuk, ez lehet elbizonytalanító, de egyben megerősítő is, ha kipróbáljuk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 09.

"Erre Péter behívta és vendégül látta őket." (ApCsel 10; 17-23/a)

Isteni látomások itt és ott s két ember, akik egyébként sosem találkoztak volna, hittestvérré válik. Péter vendégül látja Kornéliusz követeit. A vendégség "szent" dolog. Ábrám is vendégül látja Isten küldötteit, mikor megjelentik, hogy fia születik, élemedett kora ellenére. Mikszáth Az új Zrinyiász c. regényében az elkorcsosult, pénzért való vendéglátásról ír, mely féktelen dühöt vált ki a régi korok emberéből. A vendég, lehet isteni küldött, ezért a róla való gondoskodás kötelesség. Meglátni a másikban az istengyermeket s eszerint viszonyulni hozzá; lehetőség, mely minket is felemel.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 08.

"Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak!" (ApCsel 10; 1-16)

Van, amikor a keresztyén ember nem veszi észre, de azt mondja: mit tudja ezt Isten, majd én megmondom! Vagy: én jobban tudom! Nem mindig könnyen látható ez, hiszen sokszor nagyon mély meggyőződésünk kapcsán akar Isten bennünket formálni. Péter apostolnál is így volt ez: a tisztasági törvényeken kell felül emelkednie. A neki elmondott üzenet nekünk is fontos: ha Isten valamire azt mondja, meggyógyult, megtisztult, megbocsáttatott, akkor az úgy van rendben! Ebben a jó hír az, hogy ránk is mondja ezt Isten!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 07.

"Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát." (ApCsel 9; 31-43)

Tábita vagy görögösen Dorkas az ősgyülekezetben sem volt hétköznapi teremtés. Mivel tudta, hitte és vallotta, hogy sok mindent, sőt mindent, amilye volt - testi, lelki, szellemi - azt Istentől kapta, azért adta tovább a környezetébe élőknek. S a továbbadásban újra és újra megtörténik a csoda, nem megfogyatkozik aki ad, hanem miközben szétosztja tulajdonát s magát, egyre több lesz neki. "Aki mer, az nyer" az a fenti igazságot tapasztalhatja meg, ha megajándékozottként, továbbad.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 06.

"Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték el, hogy tanítvány. " (ApCsel 9; 19/b-30)

Pálfordulása után csatlakozni próbál a gyülekezetbe, de azok félnek tőle. Nem kém? Nem csak beépülne, hogy aztán az információk birtokában szétszedje a közösséget? Börtönbe fogja küldeni a tagokat! Nem csoda, hogy a gyülekezet így érzett, hiszen Saul ezt tette korábban. Bizonytalanság, félelem. De van ott nyitottság is... Megbizonyosodnak róla hamar, hogy Pál tényleg megváltozott, tényleg hitre jutott. És utána befogadják, sőt, támogatják is! Óh, de sokszor előfordul ma is, hogy nem merjük vagy nem tudjuk elfogadni, hogy valaki megváltozik. Mintha nem hinnénk igazán az Isten erejében. Pedig nekünk nem is múlik rajta a szabadságunk vagy az életünk. Legyünk nyitottak a megtérők befogadására, legyünk nyitottak arra, hogy a másik megváltozott!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 05.

"Én megmutatom majd neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért." (ApCsel 9;10-19/a)

Üldözőből - üldözött, gyűlölőből - hirdető, ez Saul élete második fele. Szenvedést, halált, kínzást visz Damaszkuszba s onnét úgy tér meg ( a szó átvitt és hétköznapi jelentésében is ), hogy Jézus nevéért szenvedni fog. A híres damaszkuszi pengét 20 vagy annál több alkalommal kellett megmunkálni, hogy különleges minőségét hozni tudja. A szenvedés megtisztítja Sault, hogy Pállá lehessen. Meglátjuk-e a szenvedés megtisztító hasznát IS?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 04.

"Saul, Saul, miért üldözöl engem?" (ApCsel 9,1–9)

Lehet Istent üldözni? Az üldözöttség nem csak annak teher, aki megölhető, legyőzhető? Ezt a kérdést a feltámadott és mennybe ment Jézus kérdezi Pál apostoltól (megtérése előtti percekben), így a kérdés jogos. Igen, lehet Őt üldözni, és üldözik is ma is. Ugyanis az egyház, a Krisztuskövetők közössége maga Krisztus teste. Jézus azt is mondta, aki egyet is befogad az övéi közül, Őt fogadja be. Vajon, aki egyet is üldöz az övéi közül, nem Őt üldözi-e? De nem csak a világ számos országában zajló keresztyénüldözésre gondolhatunk. Hányan hibáztatják Istent folyamatosan, hányan vannak, akik nem vesznek róla tudomást, levegőnek nézik. Ha ezt egy emberrel teszed, bulliing egy formája. Vajon lehet Istennek is fájdalmat okozni így? Lehet! Talán a Saulnak feltett kérdés kicsit nekem is szól ma?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 03.

"Amikor Fülöp odafutott.." (ApCsel 8;26-40)

Isteni küldetése van Fülöpnek, így nem késlekedhet, szaladnia kell a hintóban utazó etióp pénzügyminiszter után. A téma most nem hitel, kölcsön, átütemezés/felvétel, hanem egy ószövetségi részlet értelmezése, melyet Fülöp Jézusra mutatónak magyaráz. Beszélgetésük csúcspontja a szerecsen ember megkeresztelkedése s ezzel a fekete-afrikai keresztyénség elindulása. Bárcsak mi is tudnánk istengyermekségünkről úgy bizonyságot tenni, hogy az mások élete kiteljesedéséhez vezethetne...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 02.

"Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik, és így szólt: Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket. " (Apcsel 8,9-25)

Pénzen mindent meglehet venni. Sokan tényleg ezt gondolják, és nagyon keserű tud lenni minden bizonnyal számukra a felismerés, hogy mégsem. De ezek vajon tényleg csak mások és én nem gondolom így? Állj meg egy pillanatra, kedves olvasó, és nézz magadba: mennyire bízol a pénzben, a vagyonban, a hatalomban? Erre törekszel? Ez a vágyad, célod, álmod, hogy legyen és akkor minden rendben lesz? Mert akkor hasonló vagy ehhez a Simonhoz, aki már odáig jutott, hogy Isten csodatételeit is pénzen venné meg. Tartsunk ma önvizsgálatot: kiben vagy miben bízunk igazán? S kérjük Istent, hogy növelje bennünk a felé táplált bizalmat!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 01.

"Saul pedig pusztította az egyházat...." (Apcsel 8,1-8)

"Szent gyűlölet" (ha van ilyen), az igazság melletti kiállás haragja, elvetemültség? Az igaz hit védelme. Tulajdonképpen hitvita, "csak" durva eszközökkel, bár az egyik félnek nem adatik meg a védekezés lehetősége. Ez az üldözés szórja szét Palesztina területén a hitvallókat, később a Római Birodalomban s a Földkerekségen. Fájdalmon, üldöztetésen, szenvedésen és halálon át vezet az út emberek gyógyulásához. Lelki, szellemi, testi gyógyulásához. Mint ma...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 30.

"Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! És amikor ezt mondta, meghalt." (ApCsel 7,54–60)

István valóban hűséges és hiteles tanítványa Jézusnak. Halálra kövezik a bátor hitvallásáért és kitartó hitéért, s amikor ez megtörténik, hitének nagyságát mutatja jól: úgy tesz, ahogy az ő Ura, Jézus Krisztus is tett, imádkozik gyilkosaiért. Bár tudnék azokért imádkozni, akik bántanak engem, akiket nem kedvelek, vagy csak épp azokért, akiket nehezen tudok elviselni. Hol van ez István hitéhez képest, s mégis olyan nehezemre esik! Adjon Isten mindannyiunknak egy picit több hitet ma, akik ezzel küzdünk, hogy hasonlóbbak lehessünk Jézushoz és az Ő hiteles követőjéhez, István vértanúhoz!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 29.

"Most pedig az Ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek.." (ApCsel 7;44-53)

István, az első vértanú védőbeszéde vádbeszédbe fordul át. Ti ( a zsidóság vallásos vezetői ) akik meg akartátok óvni Isten tekintélyét az isteni küldöttől (Jézus) árulóivá és gyilkosaivá váltatok....Kemény szavak s rögtön erre válaszul jön a kivégzés. Istennek nincsen szüksége emberi véd-és vádbeszédre, hanem hiteles hitvallásra. Annak elbeszélésére, mit jelent a világjárvány idején az istengyermekség? Erőt, reményt, szeretetet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 28.

"(...) kedves volt az Istennek." (ApCsel 7;17-43)

Mózesről mondja itt a Biblia ezt. De a személye most nem is fontos, figyeljünk magára a gondolatra: kedves valaki az Istennek. Milyen az? Vigyáz rá, féltőn szereti, mint a szülő a gyermekét - hiszen mennyei szülőről van szó, Atyánkról. Terve van vele, s megáldja, mert gondoskodó Isten. Mindezt nem azért teszi, mert jobb lenne a többieknél, hanem mert eleve szerette, meghalt érte Jézus Krisztus, és elfogadja a bűnbocsánatot. Te kedves vagy az Istennek?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 27.

"Valóban így van ez?" (ApCsel 7;1-16)

Az első vértanú István, kivégzése előtt, kihallgatása alkalmával kérdi a főpap, valóban így van ez? Valóban a templom lerombolásáról beszélt a népnek? István "csak" idézte Jézus, már első alkalommal félreértett, félreérthető példázatát: teste templomának lerombolásáról és harmadnapra való megépítettetéséről. István "szerencsés" volt, mert alkalmat kapott hite megvallására. Későbbi keresztyén vértanúkat "csak simán" kivégezték....Beszélni hitünkről, erősít minket és építi a másikat!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 26.

"István pedig – kegyelemmel és erővel telve – nagy csodákat és jeleket tett a nép között." (ApCsel.6;8-15)

Kegyelemmel és erővel telve! Az erő, ami benne volt, ami miatt csodákat tudott tenni, ami miatt nagy dolgokat tehetett, ami miatt nagyszerű beszédet mondott, s ami miatt az első vértanúként tiszteljük: Istentől származik. Nem a saját nevében és nem a saját dicsőségére tette mindezt István, hanem Krisztus nevében, Isten dicsőségére. Amikor te teszed a napi dolgodat, kiért teszed?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 25.

"Nem helyes az, hogy az Isten ígéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál." (ApCsel 6;1-7)

Szervezetfejlesztés, "racionalizálás", észszerűsítés, ami az "ősgyülekezetben" történik? Inkább a teremtés rendjéből fakadó felismerés, kinek, milyen adomány, lehetőség, kegyelmi ajándék adatott! Akinek inkább a Jézus-történet el-és továbbmondása, az nem jó, ha e-helyett, a naponkénti közös étkezés alkalmával az asztaloknál tevékenykedik. Felismerni az elsődleges isteni adományainkat s aszerint élni ill. a másodlagosakat (változó vagy csak hangsúlyában változó) s aszerint cselekedni, volna jó.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 24.

"A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhetne, hogy Isten ellen harcoltok. " (ApCsel 5;33-42)

Gamáliel, a Nagytanács tagja egy olyan érvelést mond el a döntéshozóknak, akik az apostolok üldözésén gondolodnak, ami bennünket is el kell gondolkodtasson. Vajon lehetséges lett-e volna, hogy a tanítványok ennyi terhet, nehézséget és szenvedést vállalnak Jézusért akkor, ha nem tapasuztalták volna meg a feltámadását, amiről folyamatosan beszélnek és aminek az alapján teszik mindezt? Vajon kétezer éve élne-e az egyház és válnának-e Krisztuskövetővé emberek, ha nem támadt volna fel az Úr, és nem lenne megtapasztalható ma is a Lélek által. Gamáliel tanácsa bölcs volt. Ha kételkedsz Jézus feltámadásában, keress hiteles keresztyéneket és beszélgess velük, járj magad utána, hogy igaz-e mindez, s én hiszem, Gamáliel tanácsa alapján Te is megbizonyosodsz az igazságról!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 23.

"..betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét." (ApCsel 5;17-32)

Menekülés a felelősség elől...mert mi van, ha mégis isteni küldött volt Jézus? Az egyik oldalon az apostolok felelőssége, akik nem tehetik, hogy ne hirdessék, amit Jézus által megtapasztaltak. A másik oldalon pedig a nép vallásos vezetőinek felelőssége, hogy "jobb egynek elvesznie, mint az egész népnek". Valaki/k rossz oldalon állnak! Mi hol állunk a Jézus "ügyben"?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 22.

"A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy amikor Péter arra jár, legalább az árnyéka érje valamelyiküket." (ApCsel 5;12-16)

Micsoda hit volt jelen, és a Szentlélek milyen erővel munkálkodott! Gondoljunk bele! Sokan hitetlenül vagy kétkedve olvassák, hogy Jézus, Isten Fia csodákat tett, gyógyított. Ennél még nehezebb elképzelni és elfogadni azt az igazságot, hogy az apostolok is tettek csodákat a Szentlélek erejével, s itt van ennek megtetőzéseként egy még izgalmasabb történet: Péter apostol árnyéka ér hozzá betegekhez, akik meggyógyulnak. Milyen hihetetlen az Isten munkája! Ma, ahogy a betegség napi tapasztalata lett az egész emberiségnek, imádkozzunk azért, hogy Isten ezt a gyógyító erejét használja közöttünk is, ismerőseink, barátaink, családtagjaink között!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 21.

"..feleségének tudtával félretett magának egy részt, egy részét pedig elvitte és az apostolok lába elé tette." (ApCsel 5;1-11)

Anániás és Szafira be akarták csapni az apostolokat s rajtuk keresztül magát, Istent. Súlyos következménye lett; halál. Saját magunkat is, esetleg becsaphatjuk, de a mennyei Atyát nem. Minden ilyen próbálkozás hasadást okoz, a Teremtő s miközöttünk. Ezt még akár tudhatjuk is, de önön magunknak is ártunk, mert a hasadás a lelkünkben is létrejön. Aközött akiknek teremtettünk s akik az adott pillanatban vagyunk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 20.

"Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon." (ApCsel 4;23-37)

Egy francia ateista újságíró azt írta egyszer: ha igaz lenne az evangélium és Krisztus feltámadása, a keresztények még a háztetőkről is ezt hirdetnék. Mivel azonban nem így tesznek, egyértelműen blöff az egész. Micsoda ellentét feszül a 21. század lagymatag kereszténysége és az apostolok lángoló bizonyságtétele között! "Nagy erőkkel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról!" Ma élő keresztények meg kell vizsgáljuk magunkat: mi tesz bennünket elkényelmesedettekké, langyosakká? De nincs ez így mindenhol - a harmadik világ országaiban folyamatos a keresztényüldözés - és a tömeges megtérés is. Mintha ott meglenne az az erő, amiről a Szentírás is beszél. Tőlük kell visszatanulnunk a Krisztus feltámadásának hiteles és erővel teli hirdetését!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 19.

"...megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében." (ApCsel 4;13-22)

Elkezdődik a keresztyénüldözés. Még csak fenyegetés, parancsolgatás formájában, de nem kell hosszú időnek eltelnie, hogy Saul, a későbbi Pál vezetésével, meginduljon a fizikai megsemmisítés is. Jézus neve veszélyes név s látszik hiába végezték ki, erő és isteni hatalom töltötte el még a tanítványait is. Gyógyító, az élet teljességet megjelenítő erő, a jézusi. Ezt lenne jó képviselnünk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 18.

"nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk" (ApCsel 4;1-12)

Miután Péter meggyógyította a sántát a templomkapuban, bíróság elé citálják mint tévtanítót. Péter pedig bátran kiáll és elmondja a nagytiszteletű grémium előtt: nincs másban üdvösség, csak abban a Jézusban, akit hirdet, akit az itt ülő bírák elítéltek és megvetettek és keresztrefeszítettek. Kemény és bátor szavak ezek. A folytatás holnap kiderül, de most ezen az egy dolgon merengjünk el: "nincsen üdvösség senki másban" - se más istenben, se más vallásban, se népi hiedelmekben, se horoszkópban, se munkában, se családban, se önmegvalósításban, se karrierben, se tudományban! Nincs üdvösség másban, csak Jézus Krisztusban! Mit jelent ez a gondolat számodra?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 17.

"...és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét, mindnyájatok szeme láttára." (ApCsel 3;11-26)

Hit és egész-ség. A testi fogyatékosság ellenére is lehet teljes élete az embernek. Ezt a közhelyt tudjuk, ismerjük, átélni persze azért más...A történetben a testi épség is helyre állítódik, megmutatva, hogy Jézusban/által a testi nyavajából való győgyulás is lehetséges. Lehetséges, de nem szükséges. Van, amikor pld. Pál esetében, a testi fogyatékosság a hit erősítésének eszköze s van amikor a fizikai gyógyulás lesz a hit erejének megbizonyítása. A halálos kór fenyegetésében vajon merünk-e bízni Jézus által az Atyában, akkor is ha esetleg nincs testi renováció és/vagy a halál arat? Adja Isten, ezt a halálon túlnyúló hitet!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 16.

"Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj! " (ApCsel 3;1-10)

Egy sánta ember kéreget a templomajtóban. Nem ismeretlen kép ez számunkra sem. Néhány forintot adunk neki, talán egy ennél értékesebb mosolyt vagy egy jó szót is. Péter és János apostoloktól még ennél is többet: gyógyulást! Mégpedig nem mágia és nem keleti orvostudomány útján: Jézus nevében van gyógyulás. De jó lenne, ha ma is a talán sokkal egyszerűbb és személytelenebb forintosított támogatásokon túl a Názáreti Jézus nevével is segítenénk annak, akinek szüksége van rá. Lehet, hogy gyógyulást nem tudunk adni, de Jézusba vetett hitet meg tudjuk osztani egymással - bár lenne olyan bátorsága és öröme sokaknak, mint az apostoloknak!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 15.

"Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk." (ApCsel 2;37-47)

Az ősgyülekezetről olvasunk, melyet a kényszerkollektivizmus is előképének tekintett, hisz mindenük közös volt s mindenki szükségletei szerin részesült a javakból. Ennek létrejöttéhez, fenntartásához azonban a naponkénti közös imádság adta az alapot. A közösség létrejöttéhez és fenntartásához a közös ég kelletik, s hitből, szeretetből, örömből fakad. Ezt lenne jó megélni, megtapasztalni....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 14.

"Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk." (ApCsel 2;29-36)

A feltámadás tanúi! A tanú azt mondja el, amit látott, hallott, tapasztalt. A tanúskodásnak súlya van, a hamis tanúzásnak komoly következményei. Péter apostol és társai tanúskodnak Jézus feltámadásáról: és amikor számon kérik őket, amikor bebörtönzik őket, vadállatok elé vetik őket (ne feledjük, az erőszakos Római Birodalomban vagyunk Kr.u. 1. században!) akkor is vállalják a tanúvallomásukat. És ennek a tanúskodásnak ereje van. Mai keresztyének tanúk vagyunk vagy csak hobbitanítványok?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 13.

"Megismertetted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a Te orcád előtt." (ApCsel 2;14-28)

Örvendező istenhit, Krisztus követés, keresztyénség...ha volna ilyen hogyan tekintenénk rá? Jeruzsálemben a Szentlélek kitöltetésekor, a kívülállók részegeknek vélték az erővel-örömmel betöltött ősgyülekezeti tagokat. Életöröm, teremtettség-öröm, megváltottság-öröm, tanítványság-öröm. Az öröm, a hálával kezdődik, azt pedig "felébreszthetjük" magunkban s kérve a Lélektől, az Atya előtti örvendezés ajándékát.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 12.

"Mindnyájan megteltek Szentlélekkel" (ApCsel 2;1-13)

Jézus mennybemenetele után a tanítványok várakoztak, imádkoztak. Még mindig féltek a nép vezetőitől, akik szűk két hónapja kivégezték Jézust, teljesen megalapozott a gondolat, hogy őket is bármikor elfoghatják. S Jézus ígéretének megfelelően történik valami: megkapják a Szentlélek ajándékát, megtelnek Lélekkel és csodák történnek. A legnagyobb csoda azonban nem a nyelveken szólás és nem a gyógyítások, a legnagyobb csoda a bátorságuk: akik eddig féltek és bujdostak, most a mátríthalált vállalva kiállnak a terekre és az utcákra és nyilvánosan, erővel és lelkesedéssel hirdetik az evangéliumot: Jézus, az Isten Fia meghalt és feltámadt, s van bűnbocsánat!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 11.

"Szükséges, hogy....még valaki tanúja legyen velünk együtt az Ő feltámadásának." (ApCsel 1;15-26)

12 ószövetségi törzs, 12 apostol, akik közül Júdás kiesett s most, hogy az egész népet megjelenítsék egy új "apostolt" kell választaniuk. Ez lesz majd Mátyás, akinek beválasztása nem csak a múlt felé mutató, hanem a jövőbe is, hiszen velük együtt tesz majd bizonyságot Jézus feltámadásáról. Ez az örömteli feladat, lehetőség számunkra is adatott, kinek-kinek a maga módján, adottsága szerint.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 10.

"Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe." (ApCsel 1; 1-14)

A feltámadott Jézus 40 napig tanítja az apostolokat, majd feladatot ad nekik, elbúcsúzik tőlük és felmegy a mennybe. Ahogy felfelé emelkedik és a felhők mögött eltűnik az angyal zseniális kifejezéssel szól hozzájuk: mit álltok itt az ég felé nézve? Lehet, hogy ma tőlünk is ezt kérdezi: mit őllsz itt tétlenkedve, tátott szájjal? Hogy sültgalambot, vagy valami mást vársz, az lehet, de biztos, hogy ennek van itt az ideje? Feladatod van! Érthetjük ezt az egyetemen végzett feladatinkra is, de fontos, értsük ezt a Krisztustól kapott küldetésünkre is!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 09.

"Uram, hát vele mi lesz?" (Jn 21; 20-25)

Jézus Pétert, a követésére szólítja fel, őt pedig az foglalkoztatja, hogy mi lesz Jánossal. Nem ismerős? Kapunk egy feladatot, lehetőséget, felelősséget s minket az kezd el foglalkoztatni, hogy a másikkal mi van/lesz...Történhet ez szeretetből, aggódásból, figyelmességből vagy akár irigységből, de elveszi az erőt, a figyelmet a saját feladatról, a saját életút betöltéséről. Sokakért aggódunk, imádkozunk s így is kell a mai helyzetben, de az rossz lenne, ha mindez élethivatásunk betöltésétől távolítana el minket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 08.

"Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat! " (Jn 21; 15-19)

Péter háromszor tagadta meg Jézust, most Jézus háromszor kérdezi meg, hogy szereti-e őt Péter. Jóvátétel? Koránt sem. Jézus megbocsátott Péternek, akikért ugyanúgy meghalt a kereszten, így extra jóvátételre semmi szükség. Pedagógia, bátorítás: Péternek ki kell mondania többször is, hogy igen, szereti az Urat. Jézus pedig pásztori feladatokat bíz rá, vezetői szolgálatot.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 07.

"..de azon az éjszakán semmit sem fogtak." (Jn 21; 1-14)

A nagy visszatérés....visszatérés a régi életmódhoz a halászathoz, hisz mihez is kezdhetnének? Jézus ugyan feltámadt s újra és újra megjelenik tanítványai körében, de élni, enni, tenni kell. Igen szeretnénk visszatérni az egy évvel ezelőtti megszokott életünkhöz mi is. A profi halászok azonban nem fognak semmit, mert át kell éljék, meg kell tapasztalják, hogy Jézus jelenlétében lesz csak "fogás", mert az életük rövidesen új irányt vesz. Most jön az "ember halászat", az evangélium hirdetése s az csak Jézus jelenlétében lehet sikeres. Ahogy a mi újrakezdésünk is...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 06.

"Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében." (Jn 20,30–31)

Az evangélium elénk tárja Jézus tetteit. Ezek a tanítások, gyógyítások, csodák, s mindennek a betetőzéseként Krisztus halála és feltámadása - jelek. Célja, hogy e jelek megismerése hitet gerjesszen bennünk. Többet is tett az Úr, de ami le van írva, elegendő. S van tovább is: az elmúlt 2000 évben a hívő emberek folyamatosan tapasztalják az élő Jézus erejét. S mindez azért van, hogy életünk legyen. Krisztus életet akar adni, az evangélium az élet evangéliuma. Hívd segítségül az Ő nevét, s életed lesz!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 05.

"Elvitték az Urat a sírból s nem tudjuk hová tették!" (Jn 20; 19-29)

Magdalai Mária vasárnap hajnalban arimátiai József barlangsírboltjához megy, ahová Jézus holttestét elhelyezték, de az azt elzáró malomkő szerű zárókövet, elhengerítve találja. Újabb drámai forulat a Jézus "ügyben". Nem elég, hogy törvénytelenül elítélték, keresztre feszíttették s meghalt, most még a holteste sincs meg...Ebben a pillanatban s még ma is felfoghatatlan mi történt; feltámadt halottaiból, a harmadik napon. A teremtő szeretet diadalmaskodott, a halál erői felett! A végső szó, ami tett, cseleked is egyben, a mennyei Atyáé. Nem a betegség, halál, elmúlás a végső, a végleges, hanem a teremtő, újáteremtő Szertet! S ez érvényes a mi életükre nézve is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 04.

"megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt." (Jn 20;1-18)

Kételkedés és hit. Egymás ellentétének gondolhatjuk, pedig nem így van: egy folyamat állomásai. Péter apostol látja, hogy Jézus sírja üres - a friss gyászba most kérdések és kétely keveredik. Nem csoda, hisz két napja önváddal él: megtagadta az Urat. S most már arra sincs lehetősége, hogy a sírjánál vezekeljen. Péter az érzelmek embere, nincs most hely a hitnek. János azonban máshol jár ugyanazon az úton: látja az üres sírt és hisz! A Te szívedben mi van akkor, mikor hallasz az üres sírról? Kételkedés vagy hit?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 03.

"Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el." (Jn 19; 31-42)

Bepillantást nyerhetünk a római kivégzési szokások menetébe; a keresztrefeszítettek kínos fulladásos halállal szenvedtek ki, hisz kifeszített karjukon függve, egy idő után, már nem tudtak levegőt venni. A szombat s a páskaünnep közeledtével meg kellett gyorsítani az elmúlást. A szombat, péntek naplementével kezdődött s a holttesteket, a Jézussal együtt megfeszített két bűnözőét is, még pénteken el kellett temetni. Azért törik el a lábszárcsontokat, hogy meggyorsítsák a fulladást. Jézus azonban már halott....de, hogy ebben biztosak legyenek, lándzsával oldalbaa szúrják. Rettenes folyamat, azonban, hogy a megváltás bekövetkezhessen, mindennek meg kell történnie. Az út a mélységeken, fájdalmon, szenvedésen, halálon át vezet, hogy eljuthasson/unk az isteni erők győzelméhez!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 02.

"Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét." (Jn 19; 16b-30)

Emberi önzőség? Politikai acsarkodás? Hatalomféltés? A nép jólétének szem előtt tartása? Szakmai irigység? Ezek vezettek Jézus szörnyű kivégzési móddal bekövetkezett halálához? Részben. Mert ezek meghatározták (részben) a hogyanját az ő halálának, de igazából nem ezért halt meg. Ez a halál volt a küldetése - Isten az Ő egyszülött Fiát adta áldozatul helyettünk. Jézus önként felvállalta a bűnt, magára vette érte a büntetést, és önként meghalt értünk! Cserébe megnyílt a lehetőség a bűnbocsánatra, és az örök életre. Ezért kiáltja Jézus halálakor: elvégeztetett! A megváltás megtörtént. De Jézus történetének ezzel nincs vége!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 01.

""Nem királyunk van, hanem császárunk." /mondták a zsidó vallási vezetők/" (Jn 19; 1-16a)

Ez egy kemény önmegtagadás és hazugság. Bár a Palesztina nevű tartomány valóban római megszállás alatt volt, de ezt, az istenkirályságot valló zsidóság sohasem fogadta el végleges állapotnak. Most mégis a római császárt, aki isteni eredetűnek vallotta magát, mint uralkodójukat emlegetik. Saját hitükkel fordulnak szembe, hogy Jézust eltüntessék. Azt aki isteni eredetűnek vallotta magát / "..én és az Atya egy vagyunk..." / kivégeztetik s "helyette" az istentelen isteni eredetű mellett teszik le voksukat. Hányszor fordulunk szembe istegyermekségünk eredetével, hivatásával, hogy más "isteni eredetű" dolgokkal, személyekkel, gondolatokkal, életmódokkal helyettesítsük. Ez önpusztítás s nem ki-és beteljesedés. Jézus küldetésének, életének, tanításának, halálának s majd feltámádásának "hozadéka", hogy azzá lehetünk, akik vagyunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 31.

"(Pilátus) így szólt hozzájuk: Én nem találok benne semmiféle bűnt." (Jn 18; 33-40)

Jézus koncepciós pere elnyúlik. Hurcolják egyik bírától a másokhoz. Pilátos, a római helytartó elbeszélget vele. Jézus frappáns válaszaival igazán elgondolkodtatja. De nem csak emberi retorikáról, vagy ügyességről van itt szó, a Szentlélek munkálkodik. Pilátus kimondja a nagyigazságot: "Én em találok benne semmiféle bűnt." Nem szánta teológiai megállapításnak, s mégis mennyire az! Jézus bűntelen, s ezt a főpapok és az írástudók nem látják, de egy római politikus igen. Jézus úgy vállalta a világ bűnéért a büntetést, hogy Ő teljesen bűntelen. Önmagát áldozta a bűnösökért, hogy nekünk bűnbocsánatunk legyen, s ne kelljen elszenvedni a büntetést. Micsoda áldozatvállalás ez! Ez a megváltás.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 30.

"Akik vitték (Jézust) maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká...." (Jn 18; 28-32)

A megszálló, pogány, bálványimádó, római hatalom épülete a tisztátalanság helye, ahová vallását komolyan vevő zsidó nem lép be, különösen nagy ünnep előtt. A páska ünnep jön, az egyiptomi kivonulás előestéjére való emlékezés, mikor bárányának ajtófélfára kent vére óvta meg, a halál angyalától a zsidókat. Megmenekülés a haláltól s kivonulás a fogságból....most pedig fogságra viszik és halálra adják, az "Isten bárányát". Milyen abszurd helyzet! A törvényt betartva, igaztalanul és törvény ellenesen elítéltetni egy ártatlant, DE ezzel mégis az isteni terv végrehajtójának lenni! Nekünk nem kell ilyen kacskaringós úton, az Ő törvényének betöltőinek lennünk. Lehetünk Jézus követői, CSAK az időnkét "áldozatos" út....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 29.

"Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas." (Jn 18; 24-27)

Pétert ismét kérdezik, s Péter ismét tagad. A kakas pedig megszólal. A kakaskukorékolás egy sajátos hang. Jelzi a változást. Jelzi a pirkadatot. Messzire hangzik. A kakas hangjában van egy kis magamutogatás: én vagyok a király az udvaron, én uralkodom. Péter esetében is így van, a kakas hangjával a Gonosz diadalmaskodik: rávettelek, rászedtelek! Keress a saját életedben olyan jelet, ami azt mutatja, kilóg a lóláb, lebukott a kísértés - s vedd ezt a jelet komolyan, s indítson ez bűnbánatra. Ahogy Pétert is arra indította.https://www.youtube.com/watch?v=K3CenN7d30Y

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 28.

""...titokban nem beszéltem semmit." (mondja Jézus)" (Jn 18; 19-23)

Elkezdődik a kihallgatás s önvallomást várnak Jézustól, hogy megkönnyítse vádlói dolgát. Azonban most sem lehet Őt "csapdába csalni", hivatkozik a hallgatóságára, tanítványokra, népre, papokra, farizeusokra. Vállalja aki, ami s amit tett, mondott. Nincs két Jézus, nincs nyilvános és privát, a médiákban megjelenő, s az otthoni. Tiszta, egyértelmű és világos, ahogy a kezdetekben úgy most is ugyanaz. Isteni egyértelműség. Ennek lenne jó részese lenni!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 27.

"Az ajtót őrző szolgálólány így szólt Péterhez: Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te is? De ő így felelt: Nem vagyok." (Jn 18; 12-18)

Mennyire meg tudom érteni Pétert! Megijedt, össze van zavarodva - elfogták a Mestert. Közel merészkedik Jézus elfogóihoz és a kihallgatás helyéhez, mert minden áron tudni akarja, mi lesz az Úrral. Tudja, mit kockáztat: az életét. Ezért mindent megtesz, hogy lapuljon, hogy ne vegyék észre. Mikor pedig megkérdezik őt, hogy nem Jézus tanítványa-e, hazudik. "Nem vagyok." Eszébe sem jut, hogy ez árulás lenne, eszébe sem jut, hogy Jézus megmondta neki előre, hogy el fogja őt árulni háromszor is! Ez még később jön, most még nem veszi észre, hogy sétál bele a fellengzős "ha kell, meghalok érted"-től a teljes árulásig. Én is hányszor nem veszem észre, hogy egy-egy helyzetben fel kellene vállalnom a hitem, de meghúzom magam, mert bizonytalan vagyok, vagy félek, vagy mert kényelmesebb! Uram, bocsáss meg az ilyen péteri árulásokért, és adj bátorságot és bölcsességet, hogy kiálljak érted!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 26.

"Amikor azt mondta nekik: én vagyok (Jézus) - viszzatántorodtak és a földre estek." (Jn 18; 1-11)

Ez már a "végjáték", Jézus elfogatása. Erő és hatalom nyilvánul meg a jézusi szóban, mint az atyaiban, mikor azt mondta: "legyen s lett" a teremtett világ, Föld, növény, állat és ember. Én vagyok, mondja s felötlik, mikor Mózes a csipkebokornálnál megkérdezi: ki vagy? A válasz: a Vagyok. Nem csupán az időtlen Létező, hanem maga a Létezés. Én vagyok, mondja s kinyilatkoztatás hatása - mely döbbenetes - mutatja, hogy Jézus nem szánalmas szerencsétlenként vesz majd részt az elkövetkezőkben, hanem isteni személyként, hatalommal és erővel. Ezt azonban érettünk alárendeli a megváltás magasztos céljának!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 25.

"De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem." (Jn 17; 20-26)

Jézus könyörög a tanítványaiért, és a tanítványok által Krisztuskövetőkké válókért. Ez a láncolat egészen mai napig tart, így értünk is könyörög. S mi a kérése? Egység! Széthúzás és szétszakadás ellen könyörög és azért, hogy együtt összefogva lássa a követőit. Ha a világ látja, hogy egységben vagyunk, el fogja hinni, hogy Jézus a Fiúisten. Ma ezt a kettőt egyszerre látjuk: van széthúzás (különböző egyházak között) és van egység is (egyházon belül, illetve az ökumenikus mozgalom által egyházak között is). És látjuk azt is, hogy a széthúzás tényleg sokakat elbizonytalanít, az egység pedig sokakat biztat a hitre. Tegyük meg, ami tőlünk telik: ahol vagyunk, legyen az gyülekezet, ificsoport, egyetemi misszió, bibliakör, bármi - keressük az egységet, a közösséget és imádkozzunk is azért, hogy minél többen meglássák, kicsoda Jézus!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 24.

""...én értük odaszenteltem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal." (mondja Jézus)" (Jn 17; 6-19)

Az Ó-és Újszövetségben szent ami Istené, Istenhez tartozó, az Ő tulajdona. Jézus az Atyához tartozik, az Atyáé, sőt Vele egy. Ezt az igazságot közli, többszörösen is, a János szerinti evangélium eme fejezetében. Ha a tanítványok ezt a tényt magukévá teszik, pontosabban, ha engedik, hogy ez az "információ" be-és eltöltse őket, akkor ezáltal megszentelődnek vagyis ők is jézusi módon lesznek egyek az Atyával. Azzá lenni amik, akik vagyunk, azt jelenti; Tőle jövünk s Hozzá tartunk, minden körülmények között s azok ellenére is. Ez adhat erőt....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 23.

"Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. " (Jn 17; 1-5)

Minden ember érzi, hogy az élet több evésnél és ivásnál, szexnél és munkánál. Érezzük, hogy az élet még a szerelemnél, barátságnál, kapcsolatoknál is több. Érezzük, hogy van valami tapasztalaton túli világ. A Biblia Istenről beszél, s az emberek többsége keresi ezt az Istent, bár sajnos nem őt találja meg, hanem más vallásokra, babonákra bukkan, és azokkal próbálja betömni az Isten alakú űrt az életében. Mondhatnánk: mindenki az örök életet keresi. Olyan szép és egyszerű ez a mondat János evangéliumában: az örök élet nem más, mint az egyedül igaz Isten megismerése, akihez Jézuson keresztül lehet eljutni. Egyszerű. Szép. Vonzó. Te ismered az igaz Istent?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 22.

""...az Atya velem van. Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem." (mondja Jézus)" (Jn 16; 29-33)

Egyedül....Jézus egyedül marad a szenvedésben, kiszolgáltatottságban, megalázottságban s a halálban...vagy mégsem? Az Atya vele van, mindíg és minden helyzetben, ezért se miatta, se vele nem kell, a tanítványok lelkét békétlenség háborgassa. Pedig fogja. Késégbeesés, kilátástalanság, reménytelenség, csalódottság. Mintha Jézus hiába mondta volna az idézett kijelentést s "csak" utólag" értik meg mit s miért mondott. Pedig át is élhették volna a sötétség óráiban, napjaiban a békességet. Minket mi akadályoz a békesség átélésében?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 21.

"Most már tudjuk, hogy mindent tudsz" (Jn 16; 23b-28)

Milyen jó az, mikor az embernek szigorlaton ezt mondja a vizsgabizottság! Tudjuk, hogy mindent tudsz, kiválóan megfeleltél, gratulálunk! Ez a mondat azonban máshonnan van. A tanítványok mondják Jézusnak - nem vizsgahelyzet, azonban mégis bizonyítás eredménye. Jézus hitelesen képviseli az Atyaistent, és ez hosszú idő után a tanítványoknak is leesik. Jézus mindent tud, szavai az isteni igazság: megbízható, az, amit mond és teljes. Ha pedig ez így van, akkor követendő is. Te hogy állsz ahhoz, amit Jézus mond?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 20.

""....ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul" (mondja Jézus)" (Jn 16; 16-23a)

Jézus látja előre, hogy milyen lesz a tanítványainak, mikor ő nem lesz. Mikor ő arimátiai József barlangsírjában fekszik s követői egy szégyenletesen, csúfosan és gyalázatosan lezárt "ügy" kétségbeesett és reménytelen követőiként, rettegve bujdokolnak. Szomorú, hogy Jézus nincs jelen fizikailag, szeretteink betegágya mellett s nem gyógyítja meg őket, nem támasztja fel halottainkat, nem hallhatjuk vígasztaló szavait, mikor veszteségek érnek minket. Azonban nem Nagypéntek az utolsó dátum, nem a veszteség, betegség, halál, szétfoszló emberi kapcsolatok az utolsók. Mindezek csak utolsó előttiek (D: Bonhoeffer) s aztán jön az Utolsó, mikor "Isten lesz minden mindenekben". A szomorúság magában hordja az örömet!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 19.

"amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra" (Jn 16; 1-15)

Bár még húsvétra készülünk, a nagy keresztyén ünnepek egymástól el nem választhatóak - így már most megjelenik ebben az igében a pünkösd is. Melyik miről szól? Nagypénteken Krisztus értünk szenvedett, s meghalt azért, hogy nekünk bocsánatot szerezzen Istennél. Húsvét az Ő feltámadásának napja, amely megmutatja számunkra, hogy Isten nekünk feltámadást és örök életet akar ajándékozni. Pünkösd pedig ennek a bizonyos Léleknek a megérkezése, Aki vezet és táplál bennünket mindaddig, míg Krisztus vissza nem jön. Nincs húsvét pünkösd nélkül és nincs pünkösd húsvét nélkül. Áldott készületet!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 18.

""Gyűlölnek engem, ok nélkül." (idéz Jézus a Zsoltárok könyvéből)" (Jn 15; 18-27)

A káosz, a végtelenségig kiterjedt rendetlenség gyűlöli a Rendet, a jó és szép teremtést, s annak rendjét. A teremtettség helyreállítója Jézus, az új Ádám ( Pál ), aki az Isten - ember kapcsolat megtestesítője. Az ok, ami nem OK a két létforma különbségéből fakad. Pontosabban a Lét és a nemlét egymásra feszülésében. Azért "ok nélkül", mert az egyik az Élet, míg a másik a Halál s magától értetődően az Élet mellet áll az élet...vagy mégsem? Ma sem, most sem, pedig szerethetnénk is az ÉLETET, hogy Élet is legyen az életben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 17.

"Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket." (Jn 15; 12-17)

Jézus legfőbb parancsa ez: szeressük egymást. De ne úgy, ahogy emberek szeretik egymást csupán, hanem úgy, ahogyan Ő szeretett bennünket. S az milyen? Önfeláldozó szeretet. Önmagát háttérbe szorító, alázatos szeretet. Az igazsághoz ragaszkodó, attól el nem térő, de a másik iránt megbocsátóan forduló szeretet. Erről ismer meg bennünket a világ, hogy Jézushoz hasonlóan vagyunk jelen.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 16.

""...hogy az én örömöm megmaradjon bennetek és örömötök teljessé legyen." (mondja Jézus)" (Jn 15; 9-11)

Savanyú, megkeseredett, kedvetlen tanítványokkal szoktam találkozni, meg persze görcsös és megkeményedett emberekkel. Hol van Jézus öröme az életünkből? Az Atyával való kapcsolat öröme, az istengyermekség öröme, a Teremtőhöz való tartozás öröme. Hová lett, hol van az öröm, különösen ma, most? A hálával kezdődhet, s amíg az örömet csak "szerekkel" és/vagy pótszerekkel lehet "előállítani", addig a hálát felébreszthetjük magunkban. A hála pedig, mint gyújtószikra, "beindítja" az örömet. Az öröm erő, s most erre az öröm-erőre nagy szükségünk van. Jézus adja, mi pedig felerősíthetjük magunkban s ezáltal magunk körül is!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 15.

"Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni." (Jn 15; 1-8)

Jézus "Én vagyok" mondásai irtó izgalmasak az evangéliumban. Ezek mind rámutatnak isteni voltára, hiszen Isten ugyanígy mutatkozott be az Ószövetségben, és Jézus hasonló erővel és szavakkal mutatkozik be az Újban. Ki Ő? Életadó szőlőtő, aki folyamatosan táplálja a szőlővesszőket, azaz az Ő követőit, akik így tudnak gyümölcsöt teremni. Csak Őáltala van erre igazán lehetőség, nélküle irtóra korlátozottak a cselekedeteink. Nehéz ezt érteni, mert miért ne tudnék jót tenni Isten nélkül is? Ha kutatod az Írásokat, foglalkozol sokat Isten szavával, rá fogsz jönni: tényleg így van. De ezt csak utólag lehet felismerni saját magunkon, előre nehéz megérteni. De egyet mindenképp fontos látni már az elején: Jézus életre táplál!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 14.

"A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, Ő tanít meg mindenre titeket..." (Jn 14; 25- 31)

A tanítványi lét nem statikus élet, hanem dinamikus. Kapcsolatban lét a Szentlélekkel, aki tanít minket. Mindenre megtanít, ami lényeges, fontos, üdvös. Folyamatos tanulásban vagyunk, mint istengyermekek, mert bennünk és körülöttük, körülöttünk és bennünk rengeteg a változás. Kapcsolatban a Szentlélekkel, az emberekkel, a környezetünkkel és önnönmagunkkal: állandó mozgás, s mégis állandóság, mert a "szilárd pont" (Arkimédész) maga a Lélek. A megfoghatatlan és láthatatlan, mégis megtapasztalható Lélek. Rá hagyatkozhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 13.

"Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet" (Jn 14; 22-24)

Jézus többször is elmondja ezt a gondolatot. Ő vezető és király, s az Ő tisztelete, szeretete és követése azt jelenti, hogy a szavait, az Isten igéjét komolyan vesszük és megtartjuk, aköré rendezzük az életünket. Milyen lenne már az, hogy azt mondom a szüleimnek: szeretlek, tisztellek és becsüllek benneteket, de a szavatokat semmibe se veszem. Ugye milyen abszurd! Ugyanilyen abszurd az, amikor valaki azt mondja: hiszek Istenben, de igazéból nem számít, hogy Ő mit akar velem és mit tervez az életemmel. Te szereted Istent?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 12.

""Aki befogadja parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem...." (mondja Jézus)" (Jn 14; 15-21)

A szeretet.....na erről aztán mindenkinek van véleménye, élménye, olvasmánya, hogy mi az s mi nem, meg minek kellene lennie. Leginkább arról, hogy hiányzik: nem kaptuk meg, nem úgy és nem akkor, amikor és ahogy s akitől arra szükségünk lett volna. Fogadd be: engedd belsővé válni a parancsolataimat és élj azok szerint! Ez a Jézus iránti szeretet megjelenítése. Egyszerű nem?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 11.

"amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban" (Jn 14; 12-14)

Vannak költői túlzással élő, megvalósíthatatlan ígéretek: amit csak kérsz, mindent megadok - melyeket mi emberek nem tudunk megtartani. Jézus is ehhez hasonlót tesz, de ő képes rá, hogy be is tartsa, sőt, immár tapasztalat, hogy ez pontosan így is van. Fontos kitétel azonban, hogy az Ő nevében kell kérni. Ez nem csak annyit tesz, hogy ha Jézus nevét matricaként ráragasszuk bármilyen kérésre, akkor az automatikusan teljesül, hanem azt jelenti, hogy ha az Ő akaratával egyező dolgot kérünk - hiszen ha az Ő nevében kérjük, az olyan, mintha Ő kérné, az teljesül. Hányszor van olyan, hogy tudom, mit kérne a barátom, kedvesem, testvérem - ezért én neki azt elkérem, a nevében teszek valamit. Úgysem bánná, ő is így akarná. Hasonlóan működik ez Jézussal is - az ilyen kéréseinket mind meghallgatja és teljesíti.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 10.

""Annyi ideje veletek vagyok és nem ismertél meg engem Fülöp?" (mondja Jézus)" (Jn 14; 7-11)

Az áruló Judás, a megtagadó Péter után, most Fülöp áll előttünk: az értetlenkedő. Három esztendei "együttélés" sem elég, hogy értse, kicsoda Jézus. Elítélni könnyű volna, de sokunknak egy élet sem elegendő, annak megértésére, átélésére, mit jelent az istengyermekség, a tanítványság, a Jézus követés. A mondat mégsem szemrehányó, vádoló, számonkérő...inkább szomorúan ténymegállapító. S ez adhat reménységet, ha azt tapasztaljuk, nem értjük, nem tudjuk követni, nem merünk istengyermekként élni, hogy ez nem a végleges státuszunk. Van, lehet, szükséges a Jézus-követésben való megerősödés.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 09.

"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!" (Jn 14; 1-6)

Jól esik most egy kis nyugtatás. Milyen szépen mondja Jézus! Nem azt mondja, hogy "Nyugodjá' már le!" Azt se mondja, hogy "Mit aggódsz?", meg azt se, hogy "Keep calm and chill out." Ezt mondja: ne nyugtalankodjék a szívetek. Mert a szívünk tele van nyugtalansággal, tele van aggodalommal, tele van elnyűttséggel. És jön Jézus, és azt mondja: bármilyen körülményeid is vannak, bízz Istenben, bízz Krisztusban. Ő minden körülményben Úr, megőriz, megtart és vezet téged! Ne nyugtalankodjon hát a szíved!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 08.

"A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, Ő tanit meg mindenre titeket..." (Jn 14; 25- 31)

A tanítványi lét nem statikus élet, hanem dinamikus. Kapcsolatban lét a Szentlélekkel, aki tanít minket. Mindenre megtanít, ami lényeges, fontos, üdvös. Folyamatos tanulásban vagyunk, mint istengyermekek, mert bennünk és körülöttük, körülöttünk és bennünk rengeteg a változás. Kapcsolatban a Szentlélekkel, az emberekkel, a környezetünkkel és önnönmagunkkal: állandó mozgás s mégis állandóság, mert a "szilárd pont" (Arkimédész) maga a Lélek. A megfoghatatlan és láthatatlan, mégis megtapasztalható Lélek. Rá hagyatkozhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 07.

"Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (Jn 13; 31-35)

Nem arról, hogy milyen okosak vagytok. Nem arról, hogy milyen szép nagy, díszes templomaitok vannak. Nem arról, hogy hány diplomátok van. Nem arról, hogy teleharsogjátok a világot. Nem arról, hogy hány missziói úton voltatok. Nem arról, hogy milyen gyönyörűen dicsőítetek a zenekarral. Nem arról, hogy hány színnel van kiemelve a Bibliátokban a sok-sok igevers, ami megszólított. hanem arról, hogy egymást szeretitek!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 06.

""Amit tenni szándékozol, tedd meg hamar!" (mondja Jézus)" (Jn 13; 21-30)

Miért vált árulóvá Júdás? Irigységből, bosszúvágyból, nyereség reményében vagy rá akarta kényszeríten Jézust fegyveres felkelésre, a rómaiak ellen? Nem tudjuk, de azt igen, hogy Jézus küldetésének teljesítésében szerepe volt. Kiélezve: az Atya akarat volt Júdás árulása? Lehet, azonban ő döntött ezen megoldás mellett, volt saját felelőssége a dolgok alakulásában. S milyen lehetett Jézus számára, hogy egy tanítványa elárulja őt? Bíztatja Júdást: tedd meg hamar! Nem defetizmus, determinizmus, hanem az isteni küldetés tudatos, akaratlagos vállalása, mindannyiunkért. Micsoda szeretet!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 05.

"Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik: Értitek, hogy mit tettem veletek?" (Jn 13; 12-20)

Jézus példamutató vezető. Olyan példát mutatott, amin csodálkozunk, amin elhűlünk, ami után vonzódunk és amit irtóra nehéz követni. Értünk is megtesz mennyi mindent? Lehet, hogy a lábam nem mossa meg, de jön utánam, várakozik rám, megbocsát újra és újra. Kivár, nem panaszkodik, nem őrjöng, nem türelmetlenkedik. Elvisel. És azt mondja minderre: a tanítvány nem lehet nagyobb a mesternél - amilyen példát mutatott számunkra, olyanná kell nekünk is válni. Te érted, hogy mit tett veled?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 04.

""...és elkezdte a tanítványok lábát mosni..."(Jézus)" (Jn 13; 1-11)

Rabszolgáknak való tevékenység, a vacsoravendégek lábának megmosása, mely egyszerre tisztasági és rituális cselekedet. Alkalmassá kell válni az asztalközösségre, a közös étkezésre, mely szintén több, mint egyszerűen a test táplálása. Az asztalközösség az egyik legmélyebb, legintimebb közösség gyakorlás s a közös étel-ital fogyasztás egyszerre az összetartozás kifejezése és a jövőre való ellköteleződés is. A Mester szolgál a tanítványoknak s ezzel a jövendőre is példát ad, hogy követőit nem uraskodásra, hanem Isten- és emberszolgálatra hívta/hívja el. A nagyság, a másokért való létezésben mutatkozik meg s növekszik....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 03.

"nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem." (Jn 12; 44-50)

Jézus földi élete céljának a summája ez: nem ítélni, hanem megmenteni jött. De ne feledjük, ez nem azt jelenti, hogy mindenki csak úgy megmenekül - ez a mentőakció egyrészt irtózatosan nehéz volt (keresztrefeszítést kellett elszenvednie értünk), másrészt ahhoz, hogy érvényes legyen ránk, megtérésre van szükség, aminek része az, hogy felismerem az életem árnyoldalát, bűnbánatot tartok és bocsánatot kérek. Ehhez szükséges volt akkor Jézustól és azóta a követőitől is, hogy beszéljünk a bűnről. De ne feledjük, Jézus nem azért teszi ezt, hogy ítélkezzen, hanem, hogy megtérésre hívjon és örök életet ajándékozzon számunkra. Fordulj te is ehhez a Mesterhez, légy te is részese a mentőakciójának, fogadd el a kegyelmet tőle és kerülj ki az ítélet alól!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 02.

"..mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét." (Jn 12,37–43)

Egyszerű lenne erkölcsi értékítéletet mondani azon vallásos zsidók feleltt, akik nem merték nyíltan megvallani: hitték, Jézus isteni küldött. Mi vajon hányszor választjuk az ésszerűt, a kézenfekvőt, a gyakorlatit vagy amit a "többség" választ, mond? Jézus nem elsőrenden a kézenfekvőt képviseli, hanem a teljességet, az isteni Valóságot, ami lehet kézenfekvő, - ha a helyes látószögből szemléljük - de célja több, nagyobb. Valami több, nagyobb, szentebb és magasztosabb is megjelenhet s átragyoghat életünkön, mint ami kézenfekvő, ésszerű; az isteni szeretet, dicsőség.....így legyen!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 01.

"Aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy." (Jn 12,34–36)

Jézus a világ Világossága - aki benne hisz, az a Világosság Fiai közé tartozik. Szokták mondani pejoratív értelemben emberekre, hogy "ez de sötét" - nem túl szép kifejezés ez arra nézve, akire használják. Jézus használatában ez nem bántás és nem önmagunknál lejjebb pozicionálás ez a szó, hanem kijózanító felfedezés: mindenki, aki nem őt követi, sötétségben jár. Ez a világ tele van árnyakkal és aki az Isten igazságát nem ismeri, az mindenféle alternatív igazságokhoz, fake news-hoz igazítja az életét, ezért mondja Jézus, hogy aki sötétségben jár, az nem tudja, merre megy. Igyekszik lépegetni, ismerős dolgok is vannak, jól meg lehet szokni a lakásban is éjszakára a használatos útvonalakat, de igazán az életet felfedezni sötétben nem lehet. Válaszd a világosságot!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 28.

"Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme." (Jn 12; 27-33)

A Világ Isten szép és jó teremtése...akkor miért az ítélet felette? A kozmosz rendjében, a teremtésben adatott lehetőséggel, "szabadsággal" élve jelen van s működik a káosz. A káosz rend - etlenséget, destrukciót megvalósító jelenlétét, létezését ítéli el- és meg az Atya. A káosz megszemélyesített fejedelme az akadályozó (sátán), a szétdobáló (diabolosz), csaló, embergyilkos (jézusi meghatározás) esik ítélet alá, azokkal együtt,akik nem a teremtés szeretet erejét szolgálják. A háború eldőlt, de a csaták még folynak....jó helyen állunk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 27.

"Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen" (Jn 12; 20-26)

Jézust szolgálni azt jelenti, hogy követjük őt, azaz hasonlóan cselekszünk őhozzá. Mit tett ő? Odafordult másokhoz, kereste és szüntelen teljesítette Isten akaratát, hirdette az Örök Élet evangéliumát. Eltűrte a szenvedést, de felszólalt az igazságtalansággal szemben. Megvetették, s ő ezt elhordozta. Vidám volt és jókedvű. Te miben követed Őt?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 26.

"Tanítványai először nem értették mindezt...." (Jn 12; 12-19)

Nem először, s nem is utoljára nem értik Jézust, cselekedeteit, tanításait, viszonyulásait a mindenkori tanítványok. Sok mindent tudunk, minden információval rendelkezünk vele, róla, de sokszor nem értjük mi, miért történik velünk, körülöttünk, bennünk, ha az Ő tanítványai vagyunk. Az akkoriak azt nem értették ami Jézussal történik, a maiak pedig ami velünk emberekkel. Pedig "egyszerű" a dolog; az Atya dicsőségéről s az emberek javáról van szó, melybe "belefér" a betegség, halál, szenvedés és igazságtalanság is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 25.

"Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával. " (Jn 12; 1-11)

Elég érthetetlen cselekedet, amit Mária tesz. Érthetetlen, s ahogy Júdás meg is jegyzi, pazarló és talán értelmetlen is. Jézus megvédi a nőt. Ez az esemény szimbolikus is - halála után nem végzik el a hagyományos balzsamozást, így Mária ezt "előre megteszi". De a szimbolikánál sokkal több van itt: Mária hálás Jézusnak, s szeretetét és csodálatát ezzel a pazarló kedvességgel fejezi ki. Isten hasonlóan pazarló szeretettel fordul hozzánk, s keresztyénként is mindenünket odaadhatjuk neki. Pont, mint egy barátságban vagy szerelemben. Te mit adsz Istennek?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 24.

"Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt." (JN 11; 53-57)

Az elhatározás, a döntés megszületett: halál! Lázár feltámasztásának még egy vetülete bukkan fel: mivel emiatt sokan hittek Jézusban, el kell tüntetni..Jézus tette véglegesen és végérvényesen szétfeszítette a kor vallásos vezetőinek szűkre szabott hitkereteit. Halálos bűn kihozni valakit a halálból az életre....ezt csak az Atya teheti meg, nem pedig a názáreti ács "fia". Isten az élet, a teremtés istene, miközben az Őt tisztelők, ebben az esetben, a halál istenét csinálják belőle. Halálban az élet, s az életben a halál, mely végül mégis az Életre vezet. Ez adjon reménységet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 23.

"Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is." (Jn 11; 45-52)

A zsidó főpapok tanakodása ez. Közeledünk az evangéliumban a nagyhéthez, Jézus elfogatásához, s egyre inkább ezt látjuk: tanakodnak, gondolkodnak, vakargatják a fejüket: mit tegyünk ezzel a Jézussal. Megrázó ez a mondat. Veszélyt éreznek ugyanis, ha nem tesznek semmit, Jézust nemcsak tömegek fogják követni, hanem mindenki, és ha mindenki őt követi, akkor senki sem fogja követni a főpapokat, elveszítik az embereket, és abból baj lesz, mert végül ők, a hatalomban lévők mindent elveszítenek. Ezt nem hagyhatják, hát cselekedni kell. Ilyen ez, mikor a vallás hatalomhoz jut az államban. Nem baj az, sőt, jó, ha a hatalomban lévők hisznek és a hitük befolyásolja a cselekedeteiket. Imádkozzunk azért, hogy országunk vezetői (mostani és későbbi is) hittel munkálkodjanak. S imádkozzunk azért is, hogy az egyház pedig maradhasson egyház! Mi pedig, bárhol is szolgálunk s bármilyen hivatásra is készülünk, tudjuk Isten akaratát a saját helyünkön teljesíteni!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 22.

"(Jézus) "...megrendült lelkében és háborgott.....könnyekre fakadt....mélyen megindulva a sírbolthoz ment...."" (Jn 11; 33-44)

Hol van Isten mikor emberek szenvednek, betegednek-halnak meg, mikor gyötrelem, fájdalom, szenvedés, megaláztatás a részünk? Itt van és így van jelen Lázár halálakor s minden szenvedés, fájdalom, halál esetén. A jelenben van, a jelenben van jelen az emberi szenvedésben, szenvedéssel együtt. A teljességből jőve s a teljesség felé úton, a jelen nem fölösleges múló pillanat, hanem sokszor a minősített idő, aminek célja s ezért értelme van. A jelen nehézségeiben is jelen van Jézus, akkor is ha saját nyomorúságunk ezt elfedi előlünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 21.

"Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet" (Jn 11; 17-32)

Jézus nem csak egy bölcs tanító a sok közül. Mégcsak nem is csupán egy próféta a sok közül. Mégcsak nem is a legnagyobb próféta, nem egy hatalmas angyal, akinek nagy ereje van. Jézus az Isten Fia, a fölre érkezett és emberré lett Isten maga, aki magára vállalta értünk a halált, aki feltámadt a harmadik napon, s aki ebben a feltámadásban és az örök életben részeltet bennünket is. Ninc smiért félni a haláltól annak, aki benne bízik. ABFRA - ezt írják sokszor a sírokra. A Boldog Feltámadás Reménye Alatt. Életet akar adni az Úr neked is, nemcsak elmúlást. Örök életet. Elfogadod?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 20.

"Mikor meghallotta, hogy (Lázár) beteg, ég két napig maradt azon a helyen a tanítványaival /Jézus/" (Jn 11; 1-16)

Jézus nem volt kényszeres segítő, akinek fontos a saját szerepe, a segítés folyamatában. Tudta engedni az eseményeket a maguk rendjében folyni, ami azt jelentette, hogy meg kellett engedje, barátja Lázár halálát. Kegyetlennek, embertelennek is tűnhet ez, de tudjuk, egyrészt; együttérzett Jézus Lázárral, másrészt tudta mi történik majd ( feltámasztja a halálból ), harmadrészt Lázár halála és feltámasztásában az Ő halála és feltámasztása jelenik meg. Lázár átélhette, amit majd Jézusnak kell megpasztalnia. Átélni valami hasonlót mint Jézus, a böjti készülődés lényege: megszebadulni, lemondani valamiről, ami amúgy életünk része.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 19.

"Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem; de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában." (Jn 10; 31-42)

A sok kétkedőnek mondja az Úr: ha neki nem is hisznek, ha benne nem is bíznak, hát a cselekedetei alapján tegyék! Hányan vannak, akik azt mondják, amit Tamás apostol Jézus feltámadása után: hiszem, ha látom. És mégis, mikor látják, nem hisznek. Tamás azon kevesek közé tartozik, akik dacos kijelentéseik ellenére térdreborultak az Úr előtt. Te meghajtod-e magad Jézus előtt, aki az Atyában van és akiben van az Atya?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 18.

"Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!" (Jn 10; 22-30)

A vallási vezetők jogos igényével csak egy baj van; kizárólag a saját elvárásaik - mely hagyományaikon alapszik - szerinti "felkentet" vártak. A különleges feladatokra megszentelt olajjal hitelesítették a kiválasztott személyt. Jézus felkentsége a megváltásra, az Isten-ember megbékítésére szól. Ezt azonban a vallási vezetők nem ismerik/fogadják el, de azért mégis szeretnének bizonyosak lenni, őszintén vagy színből. Jézus a tetteire utal, mert szavait nem fogadják hitelesítő pecsétként. Vajon a mi cselekedeteink mire, kire utalnak?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 17.

"Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor." (Jn 10; 16-21)

Jajj de sokszor gondoljuk azt, hogy csak mi hiszünk megfelelően, mi vagyunk az igazi keresztyének! Mások, akár még a saját egyházunkban, de más felekezetekben aztán még inkább, nah ők nem ennek a pásztornak a juhai, nem a mi Urunkhoz tartoznak. Jézus egyértelművé teszi: több akol van, de mind az Ő nyája. A Pásztor tudja egyedül, hogy ki tartozik hozzá, mi csak részlegesen látjuk ezt. Tanítson ez bennünket is alázatra és óvatosságra!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 16.

"..én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek.." (Jn 10; 11-15)

Vannak, akik attól tartanak, ha a mennyei Atyával kapcsolatba kerülnek, megrövidülnek, szegényebbek, lekorlátozottak llesznek. Ez a jézusi mondat, több mással együtt, a jánosi evangélium központi üzenetei közé tartozik. Életet és bővölködést ad az Atya Jézusban. Bőség és élet: szeretetben, harmóniában s abban, hogy a helyünkön lehetünk, helyünkre kerülhetünk, minden körülmények között sőt azok ellenére is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 15.

"A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." (Jn 10; 6-10)

Nem mindenki akarja az életet szolgálni. Van, aki pusztít, aki eltulajdonít, aki eloroz. És nem csak fizikai életről van itt szó, a lelki dolgoknál is megvan ez. A legnagyobb pusztító és tolvaj nem más, mint a Sátán, a szétdobáló (görögül: diabolosz). Jézus azonban azért jött, hogy életet hozzon, hogy megáldjon, hogy bőség legyen. Nem csak lelkileg de fizikailag is.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 14.

"Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, üdvözül..." (Jn 10; 1-5)

János evangéliumában sorjáznak a jézusi "én vagyok..." kijelentések. Ezen képes beszék által próbálja meg Jézus, a hallgatóságának érthető tenni, mi az ő "helyiértéke", szerepe, feladata, küldetése. Ajtó....melyen keresztül az élet teljességébe be lehet lépni és jól lehet lenni, jót lehet tenni, a jót lehet venni-kapni. Másutt és másmilyen módon is lehet próbálkozni; ablakon, tetőn, falat bontva vagy éppen falat ásva, de azzal nem jutunk a lényeghez, hitünk, életünk lényegéhez, mely benne van.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 13.

"Jézus ezt mondta nekik: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök." (Jn 9; 39-41)

Aki nem ismeri az Isten akaratát, terveit és szándékát, annak kevésbé ró fel dolgokat. De akik pontosan tudják, ismerik, tanulták, netán még tanítják is, akik "látnak", és annak ellenére az Isten ellen cselekszenek, az Ő akarata ellen mennek, azoknak "megmarad a bűne", azokra keményebb elbírálás vár. Te hol állsz ebben a kérdésben? Ne félelemből, hanem szeretetből és Isten iránti elkötelezettségből, tedd az Ő akaratát!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 12.

"Láttad már őt; az aki veled beszél." (Jn 9; 35-38)

A vakonszületettet kizárták a gyülekezetből, mert a "bűnösségről" és a gyógyulásról szólt. A korabeli vallási vezetők nem tudták elfogadni, hogy az Atya akarata: a teljességre jutás s a részlegesség csak időleges, ahogy a betegség, romlás és a halál is. A vakonszületett látta már Jézust, de még nem tudta, hogy kicsoda Ő valójában. Gyülekezetből való eltávolítása után ismét találkozik vele s ekkor jön el a pillanat, mely hitet ébreszt benne az Emberfia iránt. Látni Jézust, aki, ami Ő a számunkra, ez a hit.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 11.

"Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet." (Jn 9; 24-34)

A vakon született, de immár meggyógyított ember nagyszerű élességgel válaszol a kételkedő és Jézust becsmérlő írástudóknak, akik azon forognak, Jézus, aki egyértelműen bűnös szerintük, hogyan gyógyíthatna Isten hatalmával és segítségével? Egyszerűen képtelenek kilépni saját nyakas nézeteik közül. Erre mondja a vakon született férfi, hogy milyen zseniális dolog, hogy ők nem tudják megmagyarázni, s mégis lát, mégis meggyógyult, mégis működik és cselekszik az Isten. Amikor az Úr a te életedben cselekszik, kibúvókat és ambivalens magyarázatokat keresel, vagy egyszerűen elfogadod, hogy Ő itt van és cselekszik?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 10.

"Őt kérdezzétek meg, nagykorú. Beszéljen ő magáról." (Jn 9; 18-23)

A vakonszületett ember, mert nem ép, ezért a kor felfogása szerint bűnös (vagy a szülei, de ez rá is kivetül), tehát nem teljes ember, nem lehet a szó teljes értelmében nagykorú. Azonban, miután Jézus látóvá tette, mostmár nem csak a korát tekintve, hanem társadalmi státuszában is nagykorú lett. Aki nem látja magát Isten perspektívájában, az kiskorú, aki önmagát az Atyára vonatkoztatva érti, értelmezi, az pedig nagykorú. A vakságból ki lehet gyógyulni s el lehet jutni a igazi önértelmezésre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 09.

"Te mit mondasz róla? Hiszen a te szemedet nyitotta meg." (Jn 9, 13-17)

Tanakodnak a vezetők: ki ez a Jézus? Vannak köztük olyanok, akik már rég eldöntötték, hogy Jézus nem lehet Istentől. És egyre jobban látszik, hogy ez az álláspont nem tartható, de ők makacsul ragaszkodnak. Annyira nem tudnak dönteni, hogy megkérdezik a nemrég még vakot, akit Jézus meggyógyított, hogy valljon színt: ő mit gondol. "Te mit mondasz róla? Hiszen a te szemedet nyitotta meg." Itt a lehetőség a tanúskodásra, a hitvallásra. Mikor valaki megkérdez Téged is: te mit gondolsz erről vagy arról? Ő válaszolt: Próféta. Te mit mondasz róla ma?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 08.

""Míg a világban vagyok, a világ világossága vagyok" (mondja Jézus)." (Jn 9; 1-12)

Világosság nem pusztán fény, hanem az Élet teljességét fejezi ki. Isten teremtő és újjáteremtő "működését". Ezzel szemben áll a sötétség, mely a halált, pusztulást, destrukciót jeleníti meg. Fontos tudnunk, hogy nem két egyenlő erőről beszél János evangéliuma, mint némely közel-és távolkeleti filozófia, vallás, hanem a fény, az Élet győzelméről. S bár ennek látszólag ellentmond, hogy ideig-óráig a sötétség felülkerekedhet, de a végső diadal a világosságé. Erre nézve értelmezhetjük, életünket s a mai világjárványt is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 07.

"Jézus így felelt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok." (Jn 8; 48-59)

A magyar szakosok most biztos felhördültek! Vajon elírás lenne ez a Bibliában vagy egyszerűen Jézus nem tudott ragozni? "Mielőtt Ábrahám lett volna", én "voltam" - lenne a helyes. De ez igazából isteni nyelvtan és Jézus nagyon is jól ragoz, csak az emberi nyelv nem mindent tud kifejezni (és akkor most ne menjünk bele az eredeti görögbe...). Mit akar Jézus mondani? Ő már akkor létezett, amikor Ábrahám még sehol sem volt. Jézus Isten, aki emberré lett - de emberként történt megszületése előtt már jóval létezett - az örökkévalóságban. Ezt nem könnyű megérteni, én se mindig értem. De erről van itt szó. A másik pedig maga a kifejezés állandósága: "Én vagyok". Isten tudja egyedül ezt mondani: Ő van. A létezése állandó, Ő nem változik. Ez a stabilitás, ez a megrendíthetetlen létezés és jelenlét egyedül Őt jellemzi. Mikor Jézus itt és másutt is ezt mondja: Én vagyok, akkor erre a Vagyokságra utal. Mai napon ezen gondolkodjunk: mennyi minden változik bennünk és körülöttünk... milyen érzéssel tölt most el, hogy Isten változhatatlan, állandó és örök? És ebbe a "vagyokságba" engem is be akar vonni?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 06.

"Ti az ördögatyától valók vagytok...." (Jn 8; 37-47)

Egy csúnyán eldurvult vita folyik az írástudók és Jézus között, de mivel élet és halál, örök élet és örök halál a tét, érthető....... Lehet-e Jézus isteni küldött vagy sem? S e kérdés körül "forog" a jánosi evangélium. Az írástudók szerint, Jézus házasságtörő kapcsolatból született, ezért nem lehet isteni küldött. Ő pedig arra utal, hogy bár szóval az "atyákat" követik, de cselekedeteikben az ördögöt, mert annak a fiai. Az eredet mutatja meg ki hova fog jutni. Jézus feltámasztása lesz a "bizonyítéka", hogy Őt az Atya küldte. Milyen a lelki eredetünk s hová tart?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 05.

"Jézus így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, hogy aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája. [...] Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek." (Jn 8; 30-36)

Szeretünk úgy gondolni a 21. századi emberre, hogy legfőbb tulajdonsága a szabadság. Emberi- és szabadságjogok, társadalmi egyenlőség, önmegvalósítás végtelen lehetőségei. Ezektől visszhangzik a sajtó. Mindenhol erről van szó: mihez van jogom, nem lehet korlátozni a szabadságom. Az igazság azonban az, hogy olyan nincs, hogy az ember teljesen független lenne mindentől. És ha a dolgok végső kimenetelét nézzük, kiderül: vagy a bűn szolgája vagyok vagy Krisztus szolgája. Az első rabszolgasor automatikusan a része az életemnek, a második pedig egy "rabszolgafelszaadítást" követő szabad elhatározás. Jézusban régi megkötöttségek oldódnak fel, régi kényszerek lesznek kezelhetők. Amiből eddig nem volt kiút: immár van. Valódi szabadság csak nála érhető el!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 04.

"Egyáltalán, miért is beszélek még veletek?" (Jn 8; 12-20)

Drámai feszültséget mutat ez a "költői kérdés". Isteni küldöttként szóval, cselekedettel és élettel kell Jézusnak a mennyei Atyáról bizonyságot tennie, miközben folyamatosan, kétkedést, hitetlenkedést, elutasítást, gyilkos indulatokat tapasztal, a lelkesedés és elfogadás mellett. Így, ilyen körülmények között végzi élethivatását. Mennyivel könnyebb a mi helyzetünk a Föld eme pontján....s ez mire indít minket?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 03.

"Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (Jn 8; 12-20)

A napokban óriási köd lepte be a várost. Este autóval haladtam át a Rákóczi hídon. Annyira sűrű volt a köd, hogy nem lehetett látni már a híd szélét sem az autóból, hát még a Dunát, vagy a folyó két partján elterülő várost. Az jutott eszembe, hogy ha nem tudnám, hol vagyok, bármit gondolhatnék erről a hídról és hogy hol vezet. A köd, a sötétség, a fény nélküliség ezt teszi: nem látom tőle az élet valóságát, így bármit gondolhatok róla. Jézus olyan világosságot ad nekünk, ami a világ és az élet világossága: rávilágít a valódi dolgokra. Segít tisztán látni, s ebből élet fakad számunkra is.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 02.

"Jézus pedig lehajolva az ujjával írt a földre." (Jn 8; 1-11)

A bibliakutatók egy része szerint Jézus a Tízparancsolat szavait/szövegét, mások szerint jelképeket rajzolt a porba. Kapcsolati szinten pedig a kirekesztendő és megbüntetendő /halálra kövezés/ asszony vádlóiból, hasonló helyzetű társak lettek, a vallás őrei. Kell a rend, s kellenek, akik azt őrzik, de a megbocsátásban és az újrakezdésben van az isteni erő, mely az asszony életében is új távlatot nyit, ahogy a miénkben is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 01.

"Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban" (Jn 7,40–53)

Jézus személye és tevékenysége megosztó volt 2000 éve is és megosztó ma is. Voltak és vannak, akik látva a csodákat, hallva a beszédeit azt mondták: "Ő a Krisztus", azaz a Messiás. Voltak és vannak, akik felháborodnak ezen és nemcsak Krisztust nézik semmibe, de a követőit is. Rengeteg ország van már a fejlett világban, ahol az emberi jogok nevében nem lehet ma kimondani semmire, hogy "bűn" és le kell szedni mindenhonnan a kereszteket, de a szólásszabadság nevében a keresztyénséget egyedül lehet csúfolni. Ez is ennek az evangéliumban kezdődő ellentétnek a folytatása. Te mit gondolsz Jézusról?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 31.

"Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám és igyék!" (Jn 7, 37-39)

3 perc, 3 nap, 3 hét. A mondás szerint kb. 3 percet bírunk ki levegő nélkül, 3 napot víz nélkül és 3 hetet evés nélkül. S mennyit bírunk a létezés igazi értelme, alapja nélkül? 3 évet vagy 3 évtizedet, esetleg 3x3-at? Jézusban nem volt "isten alakú űr" , ezért élt teljes életet és ezt kínálja, akik szomjazzák az élet teljességét. Őt követve, segítségét kérve, részesüljük ebben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 30.

"Meghallották a farizeusok, hogy a sokaság ezeket suttogja róla, és szolgákat küldtek a főpapok és a farizeusok, hogy fogják el őt." (Jn 7; 31-36)

Nem tetszik nekik, amiket Jézus beszél és tesz. Irritálja őket. Tudják nagyon jól, hogy mikor képmutatókról beszél, akkor róluk beszél. Fel vannak háborodva. Mikor bűnről beszél, róluk beszél. Nem veszi be a gyomruk. Ezért el akarják tenni Jézust láb alól - de túl gyávák, hogy maguk cselekedjenek, így másokkal próbálják elvégeztetni a piszkos munkát... Amikor én hallom, hogy Jézus beszél, és érzem, hogy rólam van szó - hogy reagálok? Megsértődök, hogy rólam ilyet ne mondjon, hisz én jó ember vagyok, és ott vannak a gyilkosok meg a háborús bűnösök, velük foglalkozzon inkább, vagy el tudom fogadni és megújulást tudok tőle kérni? A mai nap is egy lehetőség arra, hogy kérjem az Ő kegyelmét!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 29.

"....az Igaz küldött engem, akit ti nem ismertek." (Jn 7; 25-30)

Egy rövid mondatban két olyan kijelentés, melyek egyen-egyenként is elegendők a halálos ítelethez. Isteni küldetéssel jöttem, vallja Jézus, miközben a kortársak tudni vélik, hogy Ő kicsoda s honnét jött. Szerintük Krisztust, mikor eljön senki sem ismeri. A Atya pedig pont azt akarta, hogy a hétköznapiban jelenjen meg az isteni és az ismertben az "ismeretlen". A másik kijelentés: ti nem ismeritek! Ez haragot, gyilkos indulatokat vált ki a kortársak többségéből, akik, Ábrahámra, Izsákra, Jákóbra, Mózesre és a többi prófétára hivatkozva ismerni vélték a mennyei Atyát. A hétköznapokban is Istennel létezni, élni, ez a keresztyénség lényege, ami Jézus által megtapasztalható.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 28.

"Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, és abban nincs hamisság." (Jn 7;14-24)

Rengetegen állítják, hogy Isten szavát hirdetik, az igazságról beszélnek - s közben csak önmagukat képviselik. Mennyien tetszelegnek hitben, hagyományokban! Mennyien játszák el azt a vezetőt, aki másokkal foglalkozik - de közben csak a saját hírnevük, dicsőségük vagy hatalmuk számít. Ne csak nagyban gondolkodjunk: megvan ez kicsiben is. A munkahelyemen, az egyetemi csoportban. De aki Isten akarata szerint cselekszik, aki az Ő dicsőségére él, abban nincs hamisság! És ez felismerhető! Nézzünk szembe önmagunkkal a mai napon, motivációnkkal, működésünkkel: én melyik oldalon állok? Válaszd az Ő dicsőségét a sajátod helyett!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 27.

"Mert a testvérei sem hittek benne." (Jn 7; 1-13)

Vajon milyen lehetett Jézussal egy családban élni? Vér szerinti vagy unokatestvéri kapcsolatról van szó, nem tudjuk, de nincs is nagy jelentősége, mert a nagycsaládi életmódban ez szinte mindegy is volt. Ott élni valakivel, aki szinte semmiben nem különbözik a többiektől, de amiben más, abban meg nagyon. Isteni küldetése van, s ezt ki is mondja, jeleket, csodákat tesz, de mégsem hisznek neki, mert fontosabb, amit látni akarnak, aminek látni akarják! Hányszor járunk el mi is így emberi, családi, közösségi kapcsolatainkban... pedig megláthatnánk a realitást, s az azon túlmutató valóságot is Jézus által.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 26.

"Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad." (Jn 6; 67-71)

Aki Jézus követőjének vallod magad, Te is megkapod ma az úrtól ezt a kérdést: vajon te is el akarsz menni? Állj meg egy pillanatra és gondold végig: mi tart Isten mellett? Mi tart téged Jézus követői között? Annyi minden elválaszthat és annyi minden elbizonytalaníthat. Péter válasza megerősítő: "Uram, kihez mennénk?" Hát kinél van még olyan erő, hatalom és szeretet, mint Nálad, aki életet adsz? Életet ezen a földön, jó életet, amely megbocsátásra épül, a megkönnyebbülésre az emberek közötti békéltetésre - és örök életet, ami nem majd egyszer kezdődik el, hanem már itt a földön. Ha már egyszer megismertelek, nincs értelme máshová mennem - hát hova mennék? Jó itt nekem Veled. Maradok. Kérlek, engedd, hogy maradhassak.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 25.

"..a beszédek melyeket én mondtam nektek, lélek és élet." (Jn 6; 60-65)

Nem okoskodás, kioktatás Jézus tanítása, hanem ÉLET. Az élet teljességéről/ből szól és arra utal mindig. Együtt van benne magasság és mélység, a hétköznapi egyszerűség és az önmagán túlmutató komplexitás. János evangéliuma a legkésőbb íródott, s az ún. gnosztikus filozófiai-vallásos felfogással vitatkozva, de annak fogalmi rendszerét használva állítja elénk Jézust. A lényeg a lélek, s az élet. Ezekről érdemes és szükséges beszélni…

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 24.

"A zsidók vitatkozni kezdtek egymás között, és ezt kérdezték: Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?" (Jn 6; 52-59)

Feltűnt már akkor is Jézus környezetének, hogy valami elképesztő szokatlan gondolatot mondott: önmagát adja értünk és nekünk. Önmagát áldozza fel helyettünk, meghal a mi helyünkben, a mi bűneinkért - és önmagát adja nekünk az úrvacsora szentségében (sákramentum), és Önmagát adja nekünk a Szentlélek által. Nem érted ezeket a mondatokat? Ne ijedj meg, nehezen érthetőek. Ma ne a dogmatika pontos értelmezésével foglalkozz, hanem ezzel a gondolattal: milyen érzés az, hogy Krisztus ezt mondja: Önmagam adtam érted.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 23.

"Én vagyok az életnek kenyere." (Jn 6; 41-51)

A test táplálásával talán még törődünk, ha nem is mindig elég gondossággal, s a legjobb módon, de mi a helyzet a lélek, a szellem táplálásával? Jézus az élet kenyere, vele, általa, benne az élet teljességében részesülhetünk. Őt követve, hozzá fohászkodva, őt "utánozva" (mimézis, ahogy Pál írja) ki- és beteljesedhet életünk, mindennek ellenére is!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 22.

"Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha." (Jn 6; 35-40)

Élet kenyere. A kenyér, ami örök életre táplál. Szükségünk van biológiai életre, tápláló ételre rendszeresen. És szükségünk van lelki táplálékra is. Jézus azt ígéri, hogy aki Ővele aktív kapcsolatban van, aki hozzá folyamodik, aki vele beszélget (imádság), aki az Ő gondolatait böngészi (Biblia), aki az Ő tervei szerint dolgozik és tevékenykedik, aki tőle várja a segítséget, az nem fog éhezni, nem fog szomjazni, hanem mindig kap eleget. Mennyire sok embernek kong a lelke az éhségtől! És teletömik lelki bigmac-ekkel meg mindenféle éjféli nasikkal, amik rövidtávon jónak tűnnek, de hosszútávon nem az életet, hanem a betegséget hozzák el: ezotéria, babonák, horoszkóp, távolkeleti meditáció... Jézusnál viszont lelki bioétel van, semmi kemikália, 100% Lélek!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 21.

"Micsoda jelt mutatsz tehát...." (Jn 6; 28-34)

A korabeli vallásos vezetők bizonyítékot és biztosítékot akartak Jézustól, hogy Ő valóban az Atya küldötte. Természetesen ők szabták meg, akarták meghatározni milyen módon, mely feltételeknek kell/kellett volna megfelelnie Jézusnak ahhoz, hogy elfogadják mint isteni küldöttet. Jézus azonban a hit, az Atyába vetett bizalom embere. Aki hisz Őbenne, s abban, aki elküldte Őt annak teljes élete van, mondja kicsit később. Nincs előzetes bizonyíték és biztosíték, de ha van hit, akkor van hitbizonyosság is. Legyen úgy!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 20.

"nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok." (Jn 6; 22-27)

A tömeg keresi Jézust. Vonzódik hozzá, megy utána és végül megtalálják. Jézus pedig ezt mondja nekik, amit itt olvastok. Megdöbbentő mondat, nem? Csodákat tesz köztük Jézus (pl. pár darab kenyérrel és hallal 5000 család lakik jól) - és nem az isteni jelenlét érdekli őket igazán, hanem a hasuk! Isten sokszor beavatkozik a mi életünkbe is, sokszor megáld bennünket. Én saját magamon azt tapasztalom, hogy bár elsőre felháborodok, hogy nem Isten kell nekik, hanem csak a kenyér, aztán rájövök, hogy sokszor én is így bánok Istennel. Panem et circenses - kenyér és cirkusz kell, fizikai dolgok és vidámság, de az elkötelezett Isten-kapcsolat kevésbé. Pedig ez utóbbi az igazán fontos. Gondolkodj ma el ezen: mit keresel Istennél? Kapcsolatot vagy csak kenyeret és cirkuszt?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 19.

"Én vagyok, ne féljetek!" (Jn 6; 16-21)

Egy különös és szokatlan találkozás Jézussal...már az is elüt a többi esettől, hogy a Mester útra küldi tanítványait, miközben Ő visszavonulva, az Őt erőszakkal királlyá tenni akaró tömegtől, imádkozik. S aztán, már sötétben a vizen járva, a tanítványokat szállító hajóhoz megy. Az éjszakában csak fenyegetés, veszély, kísértet mozoghat ily módon, gondolkodásuk, "hitük" szerint. S meg kell tapasztalniuk, hogy az ételt és az élet teljességet adó Úr, a természeti törvények felett és a sötétségben is Úr.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 18.

"Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye.." (Jn 6, 1-15)

A próbatétel és kísértés két egymáshoz hasonló fogalom. Mondhatnánk azt is, hogy egy éremnek két oldala. Mindkét esetben olyan helyzetbe kerülünk, ahol kiderülhet hitünk erőssége, hűségünk határai, bölcsességünk, figyelmességünk, szeretetünk mértéke stb. Ha sikeres, akkor fejlődünk és erősödünk, ha sikertelen, akkor bűntudat és szomorúság következik. Talán megközelíthetjük úgy a dolgot: ha a fejlődés és épülés lehetőségét látom benne, akkor próbatétel, ha a bukás lehetőségét, akkor kísértés. Ami biztos: Isten velünk van ezekben a helyzetekben is, és bármi történik, épülésünket tudja szolgálni! Legyünk erre nyitottak ezen a héten is!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 17.

"Maga az Atya is aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam." (Jn 5;37-47)

Jézus élete, küldetése, cselekedetei és szavai hitelességét az Atya adja meg. Azonban pont ezt nem tudják, akarják elfogadni a kor vezető vallásos emberei s ez lesz, ami miatt majd halálra ítélik és kivégzik. Isteni küldetése óriási lehetőség, felelősség és teher is egyben. Ahogy az Ő követése is, de így tölthetjük be küldetésünket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 16.

"..azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek." (Jn 5;31-36)

Isten nem azért beszél hozzánk a Szentíráson keresztül, mert kontrollmániás lenne, vagy akkora az egója, hogy nem tudja elviselni, ha nem őrá figyelünk. Isten azért tesz mindent, mert nekünk üdvösséget akar adni - helyreállítani a vele, mint Teremtőnkkel való kapcsolatunkat, azt akarja, hogy békességben és szabadságban éljünk, s áldás lehessen rajtunk. Odafigyelek-e erre az Istenre?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 15.

"..aki az én beszédemet hallja és hisz annak aki engem elküldött, örök élete van.." (Jn 5;24-30)

A már jelenlévő örökkévalóságról beszél Jézus. Itt és most, ebben az életben jelen van/lehet az örökkévalóság. Ehhez csak két dolog kell: meghallani amit Ő mond és hinni az Atyában. Ezen, mint sziklaszirten állhatunk meg életünk változásaiban, jóban és rosszban, örömben és bánatban, születésben és halálban egyaránt. S ez adhat erőt a betegségekben is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 14.

"Megszólalt tehát Jézus, és ezeket mondta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya, mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon." (Jn 5;19-23)

Az Atya és a Fiú kapcsolata különleges. Jézus mindent úgy tett, ahogy az Atyaisten vezette Őt, s ezért bízhatunk abban, hogy az evangéliumban Jézus minden szava és tette az Atyát tükrözi. Rajta keresztül ismerhető meg igazán Isten. Megbízható barát, bölcs mester. Annyira szeret bennünket, hogy életét adja értünk, s közben az Igazságból semmit sem ad le. Sokan megpróbálnak a saját kedvükre "megalkotni egy istent", s abban hinni. A valóságban viszont a kérdés nem az, hogy ki tudok-e találni magamnak egy istent, akit szívesen követek, hanem, hogy vagyok-e elég alázatos ahhoz, hogy megismerjem Istent úgy, ahogy Ő van, s alávessem magam az akaratának. Jézuson keresztül erre van lehetőség!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 13.

"Szombat van, nem szabad az ágyat hordozni!" (Jn 5;10-18)

Istenre való tekintettel kell a szombatot megszentelni, vagyis semmilyen munkát nem szabad végezni. Szombaton különösen és kizárólag Istenre kell figyelni. Azonban Jézus is az Atya dicsőségére gyógyította meg a 38(!) éve beteg embert, aki ennyi ideje várt a Betesda tavánál a gyógyulásra. Az emberi lét teljessé, egésszé, egészségessé tétele is az Atya akarata szerint való. Kellenek napok, órák, időszakok, mikor csak Istenre figyelünk, azonban ez nem jelentheti az emberi szenvedések figyelmen kívül hagyását. Isten- és embertisztelet együtt jár. Imádkozzunk a járványban szenvedőkért és az elhunytak hozzátartozóiért!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 12.

"A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe." (Jn 5,1–9)

Két kérdést vet fel ez a keserű válaszmondat: "Nincs emberem".
Az első: neked van embered? Neked van kihez fordulnod akkor, amikor baj van, amikor egyedül érzed magad, amikor mélyre taszít az élet? Van kivel megosztanod, van kinek elmondanod, van kivel sírnod? Van embered, akiben megbízhatsz, aki nem árul el, nem nevet ki, hanem komolyan vesz?
A második: embere vagy-e bárkinek? Van-e olyan, aki hozzád fordulhat, aki meg is teszi ezt időnként, aki tud veled mélyre evezni és nem csak csevegni, de komolyan is beszélgetni?
Sokszor az emberem és akinek embere vagyok az egy és ugyanaz, úgy hívják: barát, vagy testvér (keresztyén értelemben). A gyülekezet olyan hely, ahol azt gondolom lehet embert találni magadnak, s lehetsz más embere. Neked van embered? Te embere vagy-e valakinek?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 11.

"Menj, a te fiad él. Hitt az ember Jézus szavának és elment" (Jn 4,46-54)

Távgyógyítás világjárvány idején....erre volna szükség! Egy Kapernaumból való férfi gyermeke gyógyulásáért megy Jézushoz, s Ő kijelenti: a dolog elrendezve. Mi kellett ehhez? A személyes találkozás, (Kána és Kapernaum távolsága kb. 30 km a legrövidebb úton, egy napi járóföld), bizalom Jézusban, s erőfeszítés. Hit, hogy ha valamit mond, az úgy is van. Az Ő szava teremtő, újjáteremtő, gyógyító szó. Ha gyógyulásra vágyakozunk, vajon a fentiek meg vannak bennünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 10.

"Befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen" (Jn 4,43-45)

A gyermeki hit azt jelenti, hogy hiszem, mert azt mondták nekem. Ez a bizalomnak gyönyörű megtestesítője. A felnőtt hit azonban azt jelenti, hiszem, mert magam is megtapasztaltam. A galileaiak saját maguk tapasztalták meg, hogy kicsoda Jézus. Látták az ünnepen. Mi másként láthatjuk Jézust az ünnepeken, meg a hétköznapokban. Mit tapasztaltál meg közvetlenül róla? Van-e benned vágy, hogy ne csak hallomásból ismerd, hanem közvetlenül is? Van rá lehetőség!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 09.

"Mondták is az asszonynak: most már nem a te beszédedért hiszünk, mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy Ő a világ megváltója." (Jn 4,39-42)

Ez a bizonyságtétel lényege: eljuttatni másokat is annak a megtapasztalására, hogy velünk az Isten. A tapasztalás szó gyökere a „tap”. Tapad, tapaszt valamihez, vagyis szorosan kapcsolódni, "légmentesen". Úgy kapcsolódni, odatartozni a mennyei Atyához, hogy ne legyen közöttünk "légrés", s akkor mindennapi élmény az istengyermekség öröme. Erre csak utalhatnak mások, de az átélés az személyes és lehetséges!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 08.

"Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be. " (Jn 4,31-38)

Isten országa sok mindenben hasonló a földi országokhoz. Vannak folyamatok, amik időbe telnek és a folyamatrészeket nem ugyanazok az emberek végzik el. Hasonló ez a lelki dolgoknál is: más rakja le az alapokat, más ültet, más gondozza a növekedést, és az aratásnál más az, aki begyűjti az eredményt, az áldást. De egyik sem fontosabb a másiknál, sőt, Isten munkatársaiként meg kell értenünk, hogy ez az egész Róla szól és nem rólunk.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 07.

"Otthagyta tehát az asszony a vedret és besietett a városba...." (Jn 4,27-30)

Egy nő a perifériáról, akinek az életvitele legalábbis kérdéses, ha nem elutasított, megvetett, aki a Jézussal való találkozás következtében nyíltan felvállalja életvitelét a közösség előtt, amiit amúgy tudnak és ismernek, DE ez most nem a ma divatos comming out, hanem bizonyságtétel. Nem zsidó környezetben, egy nő, egy periférián lévő asszony (háromszoros akadály) mutat rá; nem ő a Krisztus?! S pont méltatlanságának és alkalmatlanságának felvállalása teszi hitelessé, a saját közössége előtt hitvallását. "Méltatlanul és alkalmatlanul", de mégis rámutathatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 06.

"Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk." (Jn 4,19-26)

Lélekben és igazságban imádni. Ez azt jelenti, hogy a tárgyi dolgok sokadlagosak. Ez azt jelenti, hogy a templom épületétől nem függ semmi, az egy praktikus dolog kell legyen. Ez azt jelenti, hogy nem a pad vs. szék, orgona vs gitár, liturgikus öltözet vs farmer az igazi kérdés, hanem az, hogy hogy áll a lelked, felkészült-e Isten dicséretére? Hazugságban telnek a mindennapjaid vagy az igazság tölti be az óráidat? Elsősorban nem a mások méricskéléséről szól ez, hanem önmagam rendben létéről. Rendben vagyok?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 05.

"Jézus azt mondta neki: Menj el, hívd a férjedet és jöjj ide!" (Jn 4,11-18)

A párbeszédben, először nem találkozik az emberi realitás és az isteni valóság. Az asszony a maga hétköznapi élethelyzetéről beszél (olyankor jön, mikor mások nincsenek a kútnál s ami arra utal, hogy nem szívesen találkozik a többi vízhordóval); szeretné, ha nem kellene idejárnia vízért s Jézustól remél ehhez segítséget. Ő pedig az asszony létalapjáról szól: hiányzik valami, valaki az életedből, ezért "szomjazol" s ezt a szomjúságot hat férfi sem tudta betölteni. S itt tereli Jézus a beszélgetést egy olyan pontra, ahol az emberi realitás és az isteni valóság találkoznak; hívd ide a férjedet (aki nincs). Még nem megértés, de a fájó tapasztalás, hogy keresek valamit, de nem találom s ami/aki helyette van az kevés.....az Isten-közelség hiányzik. Ez nekünk Jézusban megadatott.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 04.

"A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal." (Jn 4,1-10)

Tabudöntögetés. Jézus lépten-nyomon ezt csinálja. Mit jelentene ez a mai világban? Ki ül le kávézni egy prostituálttal, egy maffiózóval, egy szélsőséges politikussal? A pride mozgalom képviselőivel vagy a legmélyebb cigánysor lakóival ki áll szóba a keresztények közül? Jézus mindegyikükkel sorban találkozik. Sosem ismeri el jónak a tevékenységüket, de velük mindig szóba áll és a találkozásokból sokszor változás lesz. Most is ez történik, a samáriaiakkal a zsidók sosem álltak szóba. Most mégis megtörténik, és ebből a beszélgetésből valami addig elképzelhetetlen lesz!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 03.

"Aki hisz a Fiúban örök élete van...." (Jn 3,31-36)

János evengélista a már itt és most jelenvaló örökkévalóról ír újra és újra. Arról tesz bizonysságot, hogy atöredékes, időleges, mulandó élet keretei között, már most és itt átélhető és megtapasztalható az örök élet, az isteni létezés "teljessége". Nem majd ott és akkor, a halálunk utan, hanem a jelenben lehet az Atya gyermekeiként léteznünk. A Fiú által lehetséges mindez.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 02.

"Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem." (Jn 3,22-30)

Keresztelő János mondja ezt Jézusról. Mikor mondja ezt? Épp Jeruzsálem legnagyobb influencere, tömegek követik, mindenki az ő offline programjaira megy, és tömegek keresztelkednek meg nála. Sztárlelkész, megachurch vezető pásztora. S jönnek hozzá a tanítványok, hogy az a Jézus nevű megjelent és ő is tanít, és ez milyen felháborító már, konkurencia... János pedig azt mondja, a sztár, a közismert személyiség: ez a lényeg, Ő növekedjen én pedig kisebb legyek. Jézus bennem való növekedésével teljesedik ki az igazi emberi lét, és teljesedek ki én is. Nem az a lényeg, hogy ki a sztár a földön, hanem, hogy Jézusra mutat-e? Ha nem, akkor elmúlik, ha igen, akkor Örök!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


2021. Január 01.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülőtt Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,11-21)

Az Újszövetség "központi Igéje" ez a rész. Önzetlenúl "tárgya" érdemeitől függetlenül szereti Isten az egész kozmoszt s benne az embert, minket személyesen, egyen-egyenként. Nem kell végérvényesen elveszni, hanem részesei lehetünk a halálon túlnyúló, személyes és konkrét isteni létezés megtapasztalásában. Ezen gondolatokkal jó kezdeni az új esztendőt!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


2020. December 31.

"Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát." (Jn 3,1-10)

Az öreg Nikodémus értetlenkedése teljesen érthető erre a mondatra, amit Jézus neki mond. Hogy születhetne újjá, aki öreg? Hogy mehetne az ember vissza az anyja méhébe, hogy újra megszülessen? Jézus pedig azt mondja, Lélektől kell születni, onnan felülről. Gondolhatják ma sokan, Jézus itt a reinkarnációról beszél, ott is újjászületésről van szó. Nah igen, de az megint csak a nikodémusi értetlenkedés. Jézus nem arról beszél, hogy a halál után kellene újjászületni, hanem, hogy a halál előtt. Új életet pedig csak Istentől lehet kapni. Ha nem érted még, nem baj: a kérdés ma az, érdekel-e ez annyira, hogy foglalkozz vele?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 30.

"...ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárkodás házává!" (Jn. 2;13-25)

A pogányoknak szánt udvaron, a jeruzsálemi templom előtt lehetett áldozati állatokat vásárolni és a templomi adományoknak szánt pénzt beváltani. Praktikus volt a gondolat, hogy a messziről érkezők is tudjanak áldozatot bemutatni, meg adakozni. Ezzel a vásári zsivallyal azonban megakadályozták, hogy imádkozni tudjanak Izráel Istenéhez azok az "idegenek", akik szerettek volna. Jézus kikergeti az árusokat és a pénzváltókat a pogányok udvaráról, mert az is az imádság helye. Szent haragjában nem mert senki sem ellenállni, mert érezték igaza van. A jövő évbe jó lenne megtisztított szívvel s gondolatokkal átlépni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 29.

"Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, 10 és így szólt hozzá: Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort." (Jn. 2;1-12)

Jézus a vizet borrá változtatta Kánában. Jól ismert történet. Szeretném most az utolsó mondatra felhívni a figyelmet: Jézus nem gagyi borrá formálta a fizet, nem pacsuli tablettás bort teremtett, hanem a legjobbat. Kereszténynek lenni nem gagyit jelent és nem azt, hogy elfogadom az ódon sztorikat és a minőségtelen közösségi életet. Krisztus példája épp ellenkező: minőség számít. A kereszténység nem gagyit akar, hanem minőségit. Mi itt a Károlin és mi itt az egyházban megelégszünk a középszerűvel vagy valami többet akarunk?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 28.

"Megtaláltuk a Messiást...." (Jn. 1;35-51)

Jézus tanítványokat gyűjt magaköré, hogy legyenek, akik közvetlen közelről, látják, hallják, tapasztalják, milyen amikor Isten munkálkodik. András a testvérének, Kéfásnak, a későbbi Péternek mondja: megtaláltuk. Igazából őt találta meg, választotta ki Jézus, hogy a tanítványa legyen. Ettől még igaz, hogy a tanítványok is rátaláltak valakire, valamire, ami régóta hiányzott az életükből: a "személyes" Istenre."Nem keresnél engem, ha nem találtál volna már meg." Blaise Pascal Az istenit keressük, hiányoljuk vagy ha már ránk talált, akkor Neki örvendezünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 27.

"Utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én." (Jn. 1;19-34)

Keresztelő János mondja ezt Jézusról: utánam jön, nagyobb nálam, előbb volt, mint én. Jézus szakálla lehet, hogy rövidebb volt Jánosénál, mert fiatalabb ember volt, de János pontosan tudta, hogy az emberi éveinél sokkal több van itt: Isten jár közöttünk emberként. Nem látszatból, nem színjátékból: valóban emberré született. Jézus hatalmához nem mérhető semmi, ezt János jól tudta, s Jézus meg is mutatta mindezt: csodákban, gyógyításokban, s legvégül abban, hogy a halál nem tudott győzni felette: Ő feltámadt!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 26.

"És az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk...." (Jn. 1;14-18)

Megtestesülés ennél szebben nem is lehetne kiábrázolni, hogy mi történt Karácsonykor. Testet öltött, belépett az isteni az emberi idő-tér dimenzióba. Dimenzióváltás, melyben a végletek leszűkítette létét, de abból mégsem adott fel semmit. Olyan lett mint mi és mégis egészen más. Isten testközelbe jött és maradt. Ez örömet és reménységet ad.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 25.

"Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba." (Jn. 1;6-13)

Furcsa és nehezen érthető gondolat ez, de fontos, hogy értsük: Isten szava, igéje maga Jézus Krisztus, az Ő fia. Ő maga az evangélium, az örömhír: van üdvösségünk! Ő fényként jött el a sötétbe. Világít, utat mutat, bátorít. Karácsony nem az ajándékcsomagolásról szól, hanem az értünk emberré lett Istenről, akivel az Atya megajándékoz bennünket!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 24.

"Kezdetben......" (Jn. 1;1-5)

Igen mindennek és mindenkinek volt "kezdete". Nem csak a fogantatással, születéssel, hanem visszamenve az időben a nemzeteknek, népeknek s az emberiségnek is volt kezdete. Az időn és téren kívül csak a Teremtő létezik. S ahogy van kezdet úgy vég is van. Minden hatalomnak, uralomnak, birodalomnak vége lett/lesz. S ez nem csak szomorú, hanem egyszerre örömteli is. A múlandóság alá rekesztett élet az örökkévaló Istenre hagyatkozhatunk. Tegyük ezt.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 23.

"Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz." (Zsid. 13;7-25)

A világ változik, s benne változom én is. Rengeteg mindent megbántam, mennyi mindent másként csinálnék! Mennyiszer mondtam ki, hogy "szeretlek", "ígérem", "megváltozok" és lettek ezek mind elmúló szavak csupán. Krisztus nem változik! Én változok, de Ő nem! Ha Ő egyszer valamit kimondott, az tuti. Ha Ő egyszer valamit megígért, az biztos! Ha régen mondott nekem valamit, az most is érvényes. Talán pont ezen a karácsonyon lesz itt az ideje annak, hogy hozzá fordulj: Ő biztosan és változhatatlanul vár téged!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 22.

"A vendégszeretetről el ne feledkezzetek, mert ezáltal némelyek, tudtuk nélkül, angyalokat vendégeltek meg." (Zsid.13;1-6)

Utalás Ábrámra, aki akkor még nem Ábrahám volt, de maga Isten vagy angyalok látogatták meg, hogy elmondják nagy nép atyjává lesz öreg kora ellenére. S ő tisztességgel ellátta vendégeit. A vendégszeretet s a vendégjog nálunk is, egészen a legutóbbi időkig érvényben volt. Megosztani amink van, asztalközösséget vállalni, az egyik legbensőségesebb és meghittebb dolog. Jó ha tudjuk gyakorolni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 21.

"Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel." (Zsid. 12;18-29)

Mennyire rendíthetetlenek azok az országok, amik körülvesznek bennünket? 1991-ben szétesett a velünk határos világbirodalom: a Szovjetunió, s létrejött a független Ukrajna. 1992-ben északi szomszédságunkban létrejött az addig sosem létező Szlovákia nevű ország. A délszláv háborúban szétesett a déli szomszédunk: Joguszlávia, de azóta folyamatosan újabb és újabb országok lettek függetlenek a Balkánon. Mennyire rendíthetetlenek és stabilak a földi országok? És ezek a példák csupán a szűk környezetünkből vannak.Isten egy ennél sokkal erősebb és stabilabb ország állampolgárságát kínálja nekünk: Isten országa rendíthetetlen. Legyünk hálásak azért, hogy Ő stabilitást ad, s adjuk meg neki a tiszteletet és az istenfélelmet.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 20.

"Ezért a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket egyenesítsétek ki..." (Zsid. 12;12-17)

"Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent; nem remél." (József Attila) Vagy mégis csak tehet valamit az ember saját magáért, ha nem is önmagából kiindulva. A kettő nem zárja ki egymást; lehet reálisan és józanul látni, láttatni az életünket, ugyanakkor azon túllátva az isteni kegyelemre tekintve, fel-és kiegyenesedhetünk. Közel már az üdvösség!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 19.

"tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt" (Zsid.12;1-11)

Isten célja nem annyi, hogy gyűjtsön magának olyanokat, akik rajonganak érte és imádják őt és így az egóját lehet ezzel is növelni (mint azt rengeteg sztár teszi). Isten célja az, hogy olyan élet lehetőségét adja számunkra, amit eredetileg tervezett: Őt a szeretet motiválja, ami a lényének az alapja. Isten olyan békességet akar nekünk adni, s erről a békességről szólnak a karácsonyi énekek, amiket pár nap múlva mindenhol énekelni fogunk és hallani, ami valódi békesség: terheket le lehet tenni és a bűnre lehet nemet mondani. Felszabadító!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 18.

"..akikre nem volt méltó a világ.." (Zsid. 11;23-40)

A hit hősei üldöztetést, kínhalált szenvedtek s legtöbbjüket el is feledték. Pedig fontos példái annak, hogy nem kell s nem is lehet bizonyos, életbevágó, kérdésekben engedni, kompromisszumot kötni. Nem másokért, hanem önmagunkért vállalhatjuk Jézus szerinti mivoltunkat a nehéz helyzetekben is, de ez akár lehet példa mások számára is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 17.

"hit által..." (Zsid. 11;8-22)

Hosszú felsorolást olvashatunk itt: mi mindent tett hit által Ábrahám. Mi mindent tett azért, mert bízott Istenben és bízott Isten ígéreteiben. Amikor Te cselekszel, akkor mi irányítja a döntéseid? Hit vagy hitetlenség? Bizalom vagy bizalmatlanság? Meggyőződés vagy bizonytalanság? Van Kire tekintened vagy úgy érzed, egyedül kell mindennel megküzdened? Hit által sok mindenre képes lehet az ember!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 16.

"A hit a reménylett dolgok valósága és a nem láthatókról való meggyőződés." (Zsid. 11;1-7)

Van-e valami a kézzelfogható realitáson túl? Vagy még az sem létezik, amit egyébként látunk (virtuális szenzualizmus)? A reménység túlmutat a realitáson vagy inkább felülemelkedik azon Pandémia, betegség - ami ellen egyenlőre nincs gyógyszer - , halál, beszűkült élettér, mindez realitás. A hit azonban összekapcsolja ezt a valósággal, az istenivel. S erről meggyőzöttek vagyunk, Jézus által.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 15.

"hű az, aki ígéretet tett" (Zsid. 10;19-39)

A hűség nehéz dolog. A hűség ritka dolog. Mi a hűség? Annyira ragaszkodni valamihez vagy valakihez, hogy nemcsak a könnyű, boldog és élvezetes időben tartunk ki mellette, hanem a nehézben is. Hűséges vagyok a páromhoz, de csak addig, meg nem gyengül a vonzalom. Hűséges vagyok a közösségemhez, egészen addig, míg felhőtlenül érzem magam köztük. Hűséges vagyok az iskolához, céghez, elvhez, emberhez, amíg nekem jó és jól érzem magam. Ez nem hűség. A hűség az, amikor kitartasz a nehézségekben is, mikor nem minden felhőtlen, mikor megbántanak. A hűségben van nemcsak szeretet és ragaszkodás, de megbocsátás is. Krisztus hűséges hozzánk. Nem fordul el tőlünk akkor sem, ha sokadszorra megbántjuk valamivel (ezt hívjuk bűnnek). És nem vonja vissza az ígéreteit sem, mert hűséges. Te hogy reagálsz erre?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 14.

"Mert egyetlen áldozatával örökké tökéletesekké tette a megszentelteket." (Zsid. 10;1-18)

Teljességre jutni, befejezettnek lenni ez Krisztus tettének, áldozatának következménye az emberre nézve. A tökéletesség nem hiba nélküliség, hanem célhoz érni s ily módon befejezettnek lenni. Befejezett az, aki Istennel, emberrel s a teremtett világgal harmóniában létezik. Erre a "tökéletességre" Krisztus vezethet el minket. Ennek megvalósulását várhatjuk Adventben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 13.

"a végrendelet csak halál esetén érvényes; amíg a végrendelkező él, addig érvénytelen" (Zsid. 9;15-28)

Bízom benne, hogy az ÁJK-sok olvassák ezen a héten a napi igéket, mert nagyon szép jogi utalások vannak folyamatosan. Ma is ilyen került elénk, ezúttal az örökösödésről, azon belül is a végrendeletről. A végrendelet arról szól, hogy a törvény által meghatározott öröklést megváltoztatja a végrendelkező, de az egészen a haláláig megváltoztatható, és természetesen az öröklés bármely formája történik, az csak a végrendelkező halálával lép életbe. A bűnbocsánatot és az örök életet, mint Krisztus végrendeletébe foglalt örökséget hozza elénk itt a Szentírás. Azt mondja: örökösök vagyunk, és az örökléshez Krisztusnak meg kellett halnia! A halálával lett érvényes mindez, s bár neki, mint a Fiúistennek sosem kellett volna meghalnia, mégis önként vállalta, s így az Örök élet örököseivé tett bennünket! De csak azokat, akik hittel elfogadják ezt az örökséget. Tehát az örökösödési jogról itt nem lemondani lehet, hanem (Isten kegyelméből) elfogadni csak, mert nem automatikus. Te örökös vagy?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 12.

"..mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a Krisztus vére..." (Zsid.9;1-14)

Valaki helyett szenvedni...lehet ezt, van ilyen? Akik a generációkon átívelő lelki lenyomatokkal, élményekkel, traumákkal foglalkoznak, tapasztalatból tudják, hogy előttünk járó, általunk nem is ismert családtagok mily módon határozzák meg életünket. (Lásd a holokauszt túlélők harmadik generációjában megjelenő, jellegzetes betegségeket.) Jézus több ezer évvel ezelőtti békítő munkálkodásának, a mennyei Atya s közöttünk, hatása máig élő és ható. Különösen is a Szentlélek által belsővé lehet, hogy nem KELL céltalanul, önbüntetésben, lelkiismeretfurdalásban léteznünk Istennel szemben, hanem elfogadhatjuk atyai szeretetét.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 11.

"Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat" (Zsid. 8;6-13)

A törvénykönyvben szereplő jogszabályok kereteket adnak, illetve gyakran tiltanak. Megtudod belőle, mi a jó és követendő, s mi a rossz és kerülendő. A földi törvények folyamatosan változnak, igazodnak a kor kihívásaihoz. Isten törvénye nem változik, és olyan szép ez a kép, ahogy azt mondja a Biblia ebben az igében: "szívükbe írom azokat" - Isten a szívünket akarja meghódítani, és a törvényét oda helyezi. Olyan ez, mintha azt mondanánk, az anyaság törvényei az anya szívébe vannak írva. A szerelem törvényei a szerelmes pár szívébe vannak írva. A barátság törvényei a barátok szívébe van írva. Ezekről nincs írott törvény, nincs jogi formula. Egyszerűen ott van mélyen gyökerezve a szívünkben. Ilyenek Isten törvényei is, mégpedig pont az előbbiekhez való hasonlóság miatt: Isten törvényei az önfeláldozó szeretet törvényei! A te szívedbe milyen törvények vannak írva?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 10.

"...ezek a mennyei dolgoknak csupán kiábrázolásai és árnyékai..." (Zsid. 8;1-5)

A hitélet emberi keretei, formái, szokásai és szimbolikus cselekedetei, csupán visszfényei a mennyeieknek. Még úgy is, hogy pld. az ószövetségi előírások, szent sátor építése, isteni előírás szerint kellett történjen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 09.

"Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük." (Zsid.7;11-28)

Jézusról mondja ezt az ige. Jézus tud üdvösséget és örök életet adni mindazoknak, akik őt követik. Ennek az életmentésnek és életadásnak a kezdete a most közelgő karácsony, amikor is emberi formát vesz fel, valóságosan kisgyermekként világra jön, hogy a földi élete végén feláldozza magát értünk. S így is tett. És itt van az utolsó mondatban rejlő erő és remény: Jézus él. Ma is. És szünetelenül könyörög értünk az Atyához. Szüntelenül közbenjár értünk. Nincs szükségünk más közbenjáróra, szentekre, angyalokra, mert a legtökéletesebb kezeskedik értünk, a mi mennyei mecénázunk: a Megváltó Úr Jézus Krisztus. Kérjük az ő segítségét ezekben a napokban is, s ő nem hagy minket cserben!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 08.

"...miután hasonlóvá tétett az Isten Fiához, pap marad mindörökké." (Zsid.7;1-10)

Isten útjai kifürkészhetetlenek.....egy ember Melkisédek, aki Isten Fiához hasonlóvá tétetett. Jézus előtt már volt valaki, ezek szerint, aki hasonló volt Őhozzá. Miért kellett akkor ez a hosszú, évezreden keresztül vezető utat, Ábrahámtól Jézusig megtenni. Nem lett volna egyszerűbb, ha Melkisédekkel egyszerűen folytatódik az a fajta istentisztelet, mely hosszú kacskaringók után, Jézussal s majd a keresztyénséggel valósult meg? S vajon az anyaszentegyházban megvalósul az igaz istentisztelet? Jó, hogy voltak s vannak, ott és akkor, meg itt és most, akik a melkisédeki módon tisztelik és követik Istent. S tehetünk érte, hogy a jövőben is legyenek.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 07.

"beteljesült az ígéret" (Zsid. 6;13-20)

Annál kevés rosszabb van, mint mikor valaki, akiben bízol, nem teljesíti az ígéretét. Sokszor belecsúszunk abba, hogy meggondolatlanul ígérünk valamit: ott leszek, felhívlak, megcsinálom, mindig veled leszek... Istennel kapcsolatban az a tapasztalat, hogy Ő mindig megtartja az ígéretét. És a jó hír az, hogy Isten tartogat számodra ígéreteket! Tartogat számodra jó tervet! Szeretne örömet és békességet adni neked. Keresd az akaratát, ismerd meg ígéreteit és bízz benne! Később visszanézve így fogsz te is beszélni: "beteljesült az ígéret."

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 06.

"...törekedjünk az érettkorúságra." (Zsid. 6;1-12)

A vallás-fejlődéslélektan leírja a hitbeli kiteljesedés állomásait. Az érett hit önálló, harmóniában van felekezete hagyományaival, mégis egyéni és személyes, közösségben és a közösségért megélt létforma. Erről ír Karácsony Sándor, a nagy református valláspedagógus is. S erre törekedhetünk. A szóban bennefoglaltatik az erőfeszítés. Ezt nem ajándékba kapjuk, hanem tenni kell érte.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 05.

"Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek tapasztalatuk folytán gyakorlottak az érzékeik a jó és a rossz megkülönböztetésére." (Zsid. 5;11-14)

A pici gyerkőcöknek teljesen más ételt adnak a szülők, mint a nagyobbaknak, vagy a felnőtteknek. Mikor gyermek voltam, nagyon szerettem a kakaóscsigát. Szinte bármennyit meg tudtam belőle enni. Felnőttként ez már kevésbé van így, ha nagyon szükséges, elvagyok vele, de inkább egy-két falatot eszek egy főétel után, mintegy desszertként. Ez részben ízlés kérdése is, részben pedig egyszerűen a fejlődés más szakaszában vagyok. Ugyanígy van ez a hittel is. A kemény kérdésekkel nem lehet akkor foglalkozni, amikor az ember még csak keresi a hitet. Ha viszont már felnőtt hited van, nem ragaszkodhatsz a kezdeti eledelhez. Te hol állsz a hit útján? Kérj segítséget a közösségedtől, lelkészedtől, hogy megfelelő táplálékhoz juss! Keress lelki dietetikusokat!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 04.

"Megértő tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mivel őtt is nyomja az erőtlenség terhe." (Zsid. 5;1-10)

A zsidóság főpapjáról ír a levél szerzője, aki Istennél járt közbe népe és a saját tökéletlensége miatti rászorultság okán. A főpap azonban csak előképe az igazi Főpapnak, Jézusnak, aki megértő tudott/tud lenni irántunk. A tévelygés nem elsőrenden valamilyen szellemi tévút, hanem egzisztenciális fogalom; céltévesztés. Céltévesztett életről van szó, amikor nem a teremtettségünknek megfelelően élünk. S a tudatlanság sem azonos a tanulatlansággal, tájékozatlansággal, hanem jelenti: nem tudjuk kik vagyunk! Az Atya gyermekei Jézus testvére és a Szentlélek temploma. Élhetünk eszerint.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 03.

"Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál" (Zsid. 4;12-16)

Isten szava élő, tehát nem csak egy régi, üres írás, hanem ma is aktuális és érvényes. Isten szava ható, tehát nemcsak irodalmi érdekesség vagy filozófiai mélység, hanem képes megváltoztatni az ember életét. Olyan, mint az éles penge: képes sebezni : mint mikor felismerem benne saját gyengeségeim, tökéletlenségem (ezt nevezi a Biblia bűnnek), akkor bizony mély vágásokhoz hasonló a tapasztalat . S képes gyógyítani is, ahogy sokszor egy vágás, fájdalmas tisztítás, a betegség eltávolítása kell ahhoz, hogy gyógyulás legyen, s az élet újra teljes lehessen. Isten gyógyítani akar a szavával, de ez nem mindig könnyű út. Ebben az adventben bátran vedd kézbe ezt a két élő kardot!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 02.

"Mivel még nem teljesedett be az ígéret...." (Zsid. 4;1-11)

Valami történt, ami befejeződött, de még nem teljesedett be. A "Jézus esemény": születése, munkálkodása, kereszthalála, feltámadása, mennybemenetele befejezett tény. A beteljesedés azonban, az idők teljessége még hátra van, amikor "Istem lesz minden mindenekben". Köztes időben élünk s mi magunk, testünk-lelkünk életünk a beteljesedés terepe. Ha így van ez másoknak is segítség, bizonyság lehet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 01.

"Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor" (Zsid. 3;7-19)

Az elkeseredés ideje a pusztai vándorlásra utal, amikor is a zsidó nép elmenekült Egyiptomból és új hazát keresett. Kicsit hasonlóan a mi népünkhöz is, akik keletről nyugat felé vándoroltak. Eközben a vándorlás közben nagyon nehéz volt az élet, sokszor kellett harcolni népekkel, akiknek a területén áthaladtak, bizonytalanság volt, biztosan sok betegség, időnként éhezés. Egyedül Istenben bízhattak. Ők pedig vágytak vissza a rabszolgasorba, mert Egyiptomban, ha szabadsága nem is volt a népnek, legalább a megélhetés ha szűkös is, de stabil volt. Ez a küzdelem, állandó nehézség, szenvedés elzárta őket Istentől. Nem tudtak rá figyelni. 2020 egy nehéz év. Ebben az adventben hagyod-e, hogy a küzdelmek és a nehézség, a mi covid-os pusztai vándorlásunk elzárjon Istentől?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 30.

"...az Ő háza vagyunk, ha a bizonyságtevés bátorságát és a diadalmas reménykedést mindvégig megtartjuk." (Zsid. 3; 1-6)

Nagy dolog, tulajdon két kezünkkel felépíteni saját házunkat vagy annak kisebb-nagyobb részét. Másként tekintünk rá, másként érzünk iránta, mintha kulcsrakészen kapunk lakást, házat. Minden téglának, csempének, padlóburkolatnak, festett négyzetméternek története van, vagyis érzelmileg kötődünk hozzá/juk. Így van valahogy Jézus is velünk, mert mi az Ő háza, alkotása vagyunk. Teremtettségünk megőrzéséért azoban két dolgot tehetünk. Megvalljuk teremtettségünket másoknak s megmaradunk a reménységben, hogy ez a halálunk után teljeségre jut majd.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 29.

"nem szégyelli őket testvéreinek nevezni" (Zsid. 2; 5-18)

Jézus testvérnek nevezi a követőit. Nem szégyelli, hogy Ő az Úr, a király, a vezető - és bennünket, az Atya által örökbefogadottakat testvéreknek nevez. Hiszel Istenben? Jézus testvérének tekint téged! És nem szégyelli ezt, nem halkan és sunnyogva mondja ki, hogy hát igen, mostohatestvéreim... hanem szégyen nélkül, büszkén és szeretettel gondol ránk így: tanítványai és egyben testvérei vagyunk! Húzd ki magad, járj egyenesen és büszkén ezzel a gondolattal: a világmindenség Ura, a megváltó Jézus Krisztus testvére vagy! Nem semmi!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 28.

"...a Szentléleknek az Ő akarata szerint kiosztott ajándékaival." (Zsid. 2;1-4)

Ajándék, amit a közelgő ünnepek alkalmával adunk és kapunk örömet szerez/het. A jól megválasztott ajándék bizonyosan jelzi szeretetünk, gondoskodásunk. A mennyei Atya ajándékot készített s küldött a mennyei közvetítő, a Szentlélek által nekünk. Lehet a töredékesség ellenére és a töredékességben is kiteljesedett az életünk. Egy olyan élet mely alapvetően nem a külső körülményektől, anyagi-társadalmi helyzettől, mások véleményétől függ, hanem a Teremtő, Megváltó és Megszentelő Istentől. Ezen ajándék elfogadására is készülhetünk a közelgő ünnepeken.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 27.

"azok mind elavulnak, mint a ruha" (Zsid. 1; 5-14)

Az elavulás vesz bennünket körül. Lejár az ételek szavatossági ideje, az elektronikai eszközök garanciája, kimennek az eszközök és a ruhák a divatból, és hát ezek mind el is kopnak, elhasználódnak, tönkre megy az anyag. Az ige itt az emberekről beszél: elavulnak, szemben az örökké való Istennel. Milyen érzéssel tölt el engem, ha arra gondolok, hogy a saját gondolataim, tetteim, érdemeim sőt, én saját magam is elavulok? De van valaki, aki örök: Isten, és minden, ami hozzá kapcsolódik, az nem avul el, hanem örökkévaló - köztük én is.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 26.

"Ő az Isten dicsőségének visszfénye és lényegének mintája.." (Zsid. 1; 1-4)

A minta, a MINTA, ahogy kinéz a mennyei Atya és ahogy kinézhet/ne az EMBER. Egy különös együttállás, egy különös kettősség, együtt és egyszerre az Isten és az ember: Jézus Krisztus. Ha valaha is szeretnénk megtalálni a helyünket, helyi értékünket a földi létben, akkor Őreá tekintve, a Hozzá hasonlóságra törekedve, taláhatjuk meg...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 25.

"Krisztusban tehát egészen nyíltan megparancsolhatnám neked azt, ami kötelességed volna, a szeretet miatt azonban inkább csak kérlek" (Filem 8-25)

Izgalmas kérdést feszeget ez az ige. Ha valami a másiknak kötelessége és olyan helyzetben vagyunk, hogy "megparancsoljuk" vagy "utasítsuk" (oktatóként diákot, HÖK-ösként hallgatótársat, TO-sként ügyfelet, vezetőként beosztottat, de bárki esetében lehet házastársat, kistestvért, barátot stb.) - akkor a szeretet miatt kérést fogalmazunk meg. Ez a keresztényi szabadság, van szabadságom nem megtenni valamit. A szeretet jegyében finomabb vagyok, pedig semmi sem kényszerít rá.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 24.

"..hogy velünk való hitbeli közösséged hathatós legyen mind annak a jónak felismerésére, ami a miénk a Krisztusban." (Filem 1-7)

Az a jó, ami nekem jó, ami nekem kellemes, ami jólesik, kedvemre, ínyemre való....Vagy mégsem? Pál a jó felismerésének "terét", helyét a gyülekezeti közösségben látja. Nem az indiviidum kizárólagos lehetősége a jó felismerése, sokkal inkább, mint a közösség részese, tehet úgyan hozzá, de a felismerés közös lehetőség, teher és áldás egyszerre. Van-e olyan közösségünk, ahol a valóban lényeges dolgokat közösen felismerhetjük, megélhetjük? Ha nincs keressünk, tegyünk érte, ha van adjunk érte hálát!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 23.

"az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöl járni" (Tit. 3;8-15)

Pár napja szó volt a hitelességről. A hitelesség fontos, de nem elegendő. Az ember hatással van a környezetére, családjára, barátaira, diáktársaira, hallgatóira, munkatársaira. Az ember hatással van, tehát influencer. Mai igénk arra hívja fel a figyelmet, a hívő embernek a jó cselekedetekkel kell influencerkedne, nem szavakkal csupán. Ezt jelenti mások előtt járni: példát mutatok, hogy legyen mit követni. Nem kis felelősség ez. Légy bátor, és vállald fel ezt a szerepet, mert akár akarod, akár nem: influencer vagy!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 22.

"Akik hívőkké lettek az Istenben, igyekezzenek jó cselekedetekkel elől járni." (Tit. 3;1-7)

Egy belülről és felülről fakadó létmód, mely számára természetes a jó cselekvése. Nem az elvárások miatt, nem valamely büntetés elkerülése, nem mások jó véleményének kicsikarásáért, hanme, mert "jónak lenni jó". S a jó példa ragadós, ahogy a rossz is. Mi akik tudjuk és hisszük istegyermekségünket elől járhatunk a jóban!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 21.

"Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek" (Tit. 2;11-15)

Lassan itt az advent, lassan itt a karácsony. Ez az ünnep Jézus Krisztus születése. Ezt tudjuk. De miért ünnepelünk egy kétezer évvel ezelőtti szülinapot ma is? Mert ez nem csak egy tortázásról szól. Az Isten megbocsátó kegyelme jelent meg mindannyiunk számára. A lehetőség, hogy nem kell bűnben élni, lehet bocsánatot kapni és lehet bocsánatot adni. Fel lehet szabadulni a bűntudat alól, és fel lehet másokat szabadítani ettől. Ez egy lehetőség, mely minden ember számára megadatik. Mit jelent számomra egy ilyen karácsonyra való készülés ma?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 20.

"Az ifjakat hasonlóképpen intsed, hogy mértékletesek legyenek miindenben." (Tit.2; 1-10)

Amit megtehetek, meg is teszem! Ezzel a szemlélettel gyökeresen szemben áll a páli intések sora, mely szól püspöknek, gyülekezeti vezetőnek, időseknek, férfiaknak, asszonyoknak, ifjaknak és szolgáknak: a mértékletességről. Mindennek van mértéke, pontosabban a teremtett létnek van mértéke, az élet tisztelete és szeretete (A: Schweitzer) és a szintén páli gondolat arról, hogy a testünk a Szentlélek temploma. Ami építi, díszíti, szépíti az jó és hasznos, ami nem az rossz és haszontalan.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 19.

"Azt vallják, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel tagadják" (Tit. 1;10-16)

Gyakori téma a 21. században a hitelesség. Sokszor úgy tűnhet, hogy ez egy új gondolat, új igény, de már a Szentírásnak is felkapott témája - a napu biztatások között is fel-feltűnik. Ma is lehetőségünk van az ige kapcsán megállni és elgondolkodni: hitelesítik-e a cselekedeteim, amit állítok magamról, hitemről, világképemről? Hitelesítik-e a tettem, amit mondok a motivációmról, céljaimról, ars poetica-mról? Mert ha ezek nincsenek összhangban, akkor a cselekedetekkel tagadjuk az állításunk. He viszont összhangban vannak, megfelelünk a Szentírás és a modern kor hitelességi kívánalmainak! A szembenézés lehetőség is: bármit találok, most alkalmam van megtenni az első lépést a változtatás útján!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 18.

"....az élet reménységében..." (Tit. 1;1-9)

Nem örökké tartó, hanem Istenben való élet, mely a halálon túl is megtapasztalható. Egy az isteni szeretet dimenziójában való létezés, melyben az illető egyszerre azonos a földi létezővel, meg attól gyökeresen eltérő is. Kontinuitás és diszkontinuitás egyszerre. Én magam tapasztalhatom meg, nem úgy és abban a fizikai testben, melyben most élek. Reménységem, hogy Istentől jövök és Istenhez tartok s egyszer minden akadály, nehézség nélkül szeretetében lehetek és maradhatok.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 17.

"Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok." (Fil. 4;10-23)

Pál apostol köszönetet mond a gyülekezet gondoskodó szeretetéért. Gondoskodtatok volna, "de nem volt rá alkalmatok" - azaz nem a szándék hiányzott, hanem a lehetőség. Most olyan napokat élünk, hogy a másokért való gondoskodás lehetősége folyamatosan megadatik mindannyiunknak. Van-e a filippi közösséghez hasonló szándék bennem? Mert alkalmam van rá.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 16.

"Semmi miatt ne aggódjatok..." (Fil. 4;1-9)

Lehetséges aggodalom nélkül élni e pandémiás időben? Ne aggódjunk szeretteink, hozzátartozóink és a saját egészségi állapotunk miatt? S ne töltsön el minket aggodalommal, hogy mi lesz gyülekezeteinkkel, anyaszentegyházunkkal, országunkkal, ha sokáig tart a jelenlegi állapot? Pál a mondat folytatásába adja meg a választ; ha hálaadással imádkozunk a mennyei Atyához, akkor erejét veszíti az aggodalom. A hála érvényteleníti az aggódást! Ébresszük fel a hálaadást a szívünkben s nem marad helye az aggódásnak!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 15.

"Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk" (Fil 3,15-21)

Az állampolgárságnak van értéke. Nem könnyű feltétlenül meghatározni számokban, de igenis van értéke. Hogyan? Egy ország megvédi az állampolgárait. Biztosít nekik különböző lehetőségeket, előnyöket. Ha az ember utazni szeretne, az országa diplomáciai kapcsolataitól függ, hogy kell-e vízum vagy sem. Ha baj van, az országod kiment-e egy nehéz helyzetből vagy sem? A mennyei polgárjog is hasonló: olyan ország állampolgárai vagyunk, akinek a kormányzója, elnöke, vagy ahogy a Biblia fogalmaz: Királya védelmez bennünket. Mindenhol van konzulátusa, bárhol odafordulhatunk hozzá - és ami a legfontosabb: közvetlenül hozzá. Nem a titkárnőjéhez, nem a kabinetfőnökéhez, nem a minisztereihez kell fordulnunk, hanem közvetlenül lehet Őhozzá! Mennyei polgárjogod van. Te is képviseled azt az országot - neked pedig védelmet biztosít. Milyen ezt hallanod?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 14.

"..örüljetek az Úrban!" (Fil 3,1-14)

Minden körülmények között és azok ellenére is van okunk, alapunk az örömre. Ez pedig az, hogy az Atya teremtményei, Jézusban gyermekei s a Lélek által Neki szenteltek vagyunk. Rossz betegnek, magányosnak, elhagyottnak, becsapottnak, vesztesnek lenni, DE ezeken túl a fentiek miatt örülhetünk. S a nehéz élethelyzeteken át ragyoghat az Istenben való öröm, ami átértelmezheti, "átkeretezheti" a realitást.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 13.

"Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent" (Fil 2,12-30)

Megvallom, arcul csapott ez az ige. Mindent zúgolódás és vonakodás nélkül tenni. Természetesen ez a mindent arra vonatkozik (ha megnézzük a kontextust), amit teszünk és nem arra, amit mondanak nekünk (tehát nem arról van szó, hogy vonakodás nélkül teljesíts minden kérést!). De amit teszek, azt tegyem jó szívvel, tegyem örömmel, tegyem alázatosan, tegyem zógolódás és vonakodás nélkül. Hányszor mormogok, amikor olyat kell csinálnom, amihez nem füllik a fogam. Hányszor okozza ezt a mormogást a lustaság, a kedv hiánya, az őszinte szándék hiánya. Lassan vége ennek a nehéz félévnek itt az egyetemen is. Mind oktatóknak, mind hallgatóknak, mind más feladatot ellátó munkatársaknak szól ez az ige: a nehéz körülmények ellenére is legyünk derűsek, csináljuk a feladatainkat jó szívvel és kedvvel!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 12.

"Ne nézze ki-ki csak a maga hasznát, hanem mindenki a másét is." (Fil 2,1-11)

Nyerni és nyerni hagyni a másikat is, vagy neked is jó nekem is jó. Szokszor hiányzik ez a szemlélet a hétköznapjainkból, s mindíg rácsodálkozom egyesek milyen természetességgel nyomulnak, tolakodnak, autóznak, vágnak mások elé, semmire sem tekintettel. Pál itt - értelmezésem szerint - nem csupán erről beszél, hanem e köz-ős-ég megéléséről. Arról a hitvallásról, hogy ugyan az a mennyei Atyánk. S ha ez így van csak annyit "vehetek el, vehetek ki a közösből" amennyi feltétlenül szükséges vagy valami úton-módon a felesleget vissza kell juttatni a többieknek, a köznek. S ez egyáltalán nem csak az anyagiakra vonatkozik, hanem szellemi, lelki dolgokra is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 11.

"Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség." (Fil 1,18-30)

A világjárvány, aminek közepette élünk lassan egy éve, tombol. Életeket ragad el. Én magam is veszítettem el nemrég olyat ebben a járványban, aki szívemnek kedves személy volt. Hogy lehet ezt kibírni? Hogy lehet félelem nélkül tekinteni a halálra? Fel kell-e emelnie az embernek a két kezét, s úgy megadnia magát? Van egy út, ami egyszerre önmagunk meg-nem adása és mégis félelem nélkül tekint az előttünk lévőre: Krisztus útja. Aki benne hisz, az tudja, az Ő kezében vagyunk, s van reménység erre a földi életre is, meg az ezután következőre is. Aki Krisztussal tölti ezt az életét, az duplán nyer: már itt áldásokat tapasztal (nem csak anyagi áldásokra gondolok, sőt: megbocsátás, békesség, szabadság, küldetéstudat stb.), s a halál után folytatódik az örök élet. Így érti Pál ezt a mondatot, s vele együtt vallom én is: "Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség."

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 10.

"...az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja." (Fil 1,12-17)

Fogság, börötn, bilincs ezek határozzák meg Pál helyzetét. Ki kívánna ilyesmit önmagának? Ö sem kívánta, mégis megtapasztalta, hogy abban az élethelyzetben is be tudja tölteni hivatását, az evngélium hirdetését. Egy fogoly akit nem összeesküvés, erőszakos cselekmény, lopás, csalás, betörés miatt börtönöztek be, hanem a hite miatt! Ez még az őrséget és a többi rabot is elgondokodásra, kérdésfeltevésre indította. Így tudott Pál a hitéről beszélni. Ha szorongatott helyztbe kerülünk vajon mi jut eszünkbe?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 09.

"meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára." (Fil 1,1-11)

Micsoda biztatás ez számunkra! Isten az, aki a hitet nekünk ajándékozta, Ő az, aki erőt ad a minennapokhoz, aki megtart bennünket a nehézségekben és aki megajándékoz bennünket áldásával. Ő az, aki a növekedésünket adja - nemcsak testileg, hanem szellemileg és lelkileg is! És Ő az, aki ezt a munkát nem hagyja abba - ha elkezdte bennünk, biztosak lehetünk abban, hogy nem fog minket cserben hagyni! Nem rajtam áll tehát minden (de rajtam is sokminden áll), hanem bízhatok abban, hogy Isten nem hagy egyedül!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 08.

"Mert semmit sem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért." (II Kor 13)

Pál AZ igazságról beszél, ami manapság relativizált fogalom. Kinek, minek az igazsága, mely helyzet igazsága (szituáció-etika)? Ő úgy látja, tudja. érti, tapasztalja, hogy Istenben van az egy igazság, ami, aki ellen nem lehet tenni.....vagy mégis? Akkor bizony saját magunknak ártunk, ha az igazság ellen teszünk. Igazság az, hogy Isten gyermekei vagyunk s csak a Vele való harmóniában teljesedhet ki életünk. Éljük meg az igazságot.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 07.

"Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, gőg, pártoskodás lesz közöttetek" (II Kor 12; 11-21)

Az ige joggal félt ezektől minket is! Hányszor fúrjuk a másikat a háta mögött? Hányszor teszünk kellemetlen megjegyzéseket? Hányszor hangolunk a másik ellen? Hányszor sértődünk meg gőgből? Hányszor irigykedünk a másik sikereire? Hányszor viselkedünk önzően (én megdolgoztam érte, nehogy már neki is adjak?!). Ez a működés nem csak a környezetünknek rossz, nemcsak a közösségünknek rossz, hanem nekünk magunknak is. Félt bennünket az ige ettől - minderre Krisztus szeretete a gyógyszer. Akarsz-e meggyógyulni?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 06.

"Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által győz." (II Kor 12; 1-10)

Pálnak "tövis" adatott a testébe s bár háromszor is könyörgött a mennyei Atyához, annak elvételéért, az idézett választ kapta. A bibliatudósok az feltételezik Pál epilepsziától szenvedett. Ennek súlyosabb fajtáinál látványos, a kívülállók számára ijesztő tünetei is lehetnek. Egy prédikátor, aki beszéd közben esetleg összeesik, rángógörcse lesz, szája habzik, fogát csikorgatja félelmetes látvány egyrészt, másrészt pedig megkérdőjelezheti szolgálata hitelességét. Korintusban erről volt szó. Erre Isten válasza: elég neked az én kegyelmem. Az emberi test erőtlensége ellenére is az isteni szó hat és az élet teljességére juttattja az embereket. Nem rambókra és barbi babákra van szükség az evangélium hirdetésében, hanem isteni erőtől átitatott emberekre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 05.

"többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben" (II Kor 11; 16-33)

Pál ebben a fejezetben hosszasan sorolja azt az üldözést, amiben része volt keresztényként. Érdemes végigolvasni. 2020-ban a kereszténység a legjobban üldözött vallás a világon. Szörnyű hírek jönnek Franciaországból ezekben a napokban, de nem csak erre kell gondolni: 2019-es adatok szerint 245 millió ember szenved bántást keresztény hite miatt! Ezek közül sokan tudatosan vállalják a meghátráltatást, aminek az eredménye lehet munkanélküliség, folyamatos szekálás (bullying) az iskolában vagy a munkahelyen, de fizikai bántalmazás, és nem ritkán halál is! Elgondolkodtál-e már azon, hogy miért lehet az, hogy évezredek óta történik és ma is fokozódik: keresztények a hitükért bántalmazást és halált szenvednek el, pedig azzal az egyszerű döntéssel meg lehetne ezt szüntetni, hogy megtagadják Krisztust. Lehet valakinek ilyen fontos az Úr? Mit jelent ez számodra?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 04.

"...a sátán is a világosság angyalává változtatta el magát." (II Kor 11; 1-15)

Valami olyan mintha, de még sem az. A sátánt Lucifernek is nevezik, s a latin lux, világosság szóból ered a neve. Világosság hozónak mutatja magát a sötétség "angyala". Valami függetlenségnek, szabadságnak, felvilágosultságnak tünteti fel magát, de nem az emberi élet teljességét szolgálja. Erre figyelmezteti Pál a korintusiakat. Isten Lelkére hagyatkozva, érett kritikával és bölcsességgel szemlélni a realitást, nagy ajándék. Szükségünk is van rá! Kérhetjük, imádkozhatunk is érte.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 03.

"Nem mérték nélkül, mások fáradozásával dicsekszünk" (II Kor 10; 12-18)

Lehet-e egy keresztény embernek dicsekedni? Lehetséges-e, hogy ha valaki megdicsér, akkor nem álszerényen reagáljon az, akinek ez a dicséret jól esik és esetleg egyet is ért vele, hiszen keményen dolgozott azért az eredményért. Pál apostol egyértelműen fogalmaz: igen, el lehet fogadni a dicséretet. Mértékkel! Ne menjünk át önfényezésbe, hanem mértéktartóan, de fogadjuk nyugodtan a dicséretet. Mások érdemeit ne láttassuk sajátunknak, hanem legyünk ebben szerények és alázatosak.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 02.

"Mert noha testben élünk, nem test szerint hadakozunk." (II Kor 10; 1-11)

Most olvasom a Hunyady c. történelmi regénysorozatot. Micsoda küzdelmek, micsoda csaták sokszoros túlerővel szemben is. S legtöbbször diadal. Győzelem, mert valami többről volt szó, mint egyszerű hadviselésről, élet-halál harcok voltak. Pál lelki harcról ír. A sötétség fejedelme elleni harcról, melyet még a keresztyén közösség tagjaival, tagjaiért is meg kellett vívni. Cselekedetek, szavak, szimbólumok legtöbbször túlmutatnak önmagukon s végül az önazonosság meghatározásához jutunk. Ki vagyok, kihez tartozom, kié vagyok? Ha nem is tudatosul legtöbbünkben e "végső" kérdés és válasz mégis erről van szó. Tehát kihez tartozunk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 01.

"Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert »a jókedvű adakozót szereti Isten«" (II Kor 9; 6-15)

Gyülekezetekben sokszor ennek az igének csak az utolsó tagmondatát idézzük, pedig együtt érthető igazán. S úgy gondolom, igaz ez az ige nemcsak a gyülekezeti adományokra, hanem bármilyen adakozásra, legyen szó akár egy hajléktalannak odaadott kétszázasról, vagy egy ázsiai katasztrófában érintett családoknak küldendő támogatásról. Szívesen vagy kényszerből? Saját döntésből vagy mások nyomására? Adjunk önként, adjunk szívből. Ez a hiteles és ez a kedves Istennek!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 31.

"..mint örvendező adomány és nem mint alamizsna." (II Kor 9; 1-5)

Adni jó, mert attól és azáltal az adakozó is többé lesz. Lehet egyfajta kötelességtudatból, sajnálatból adni s lehet hálából, örömmel. Ez utóbbi még inkább "visszaható", mert megsokszorozza az örömet. Örülni az élet lehetőségének, s azt tovább adni, örülni képességeknek, s azzal másokat gazdagítani. Örülni az anyagiaknak, s azt megosztani, mindezek növelik örömünket. Csak ki kellene próbálni, megtapasztalni.....hát próbáljuk ki.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 30.

"mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is." (II Kor 8; 16-24)

"Nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani" - tartja a mondás. Vigyázzunk azonban, nehogy csak a látszat álljon fenn velünk kapcsolatban. Fontos mindkét része a mondatnak. Pál is erről ír: nem csak az emberek előtt akar tisztességesnek látszani, hanem Isten előtt is. Márpedig pontosan tudja, hogy Istent nem tudja becsapni - így tehát az a tisztesség, melyről ír valódi, s nem csak látszat. Hogy van ez velem?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 29.

"....aki gazdag lévén szegénnyé lett érettetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok." (II Kor 8; 1-15)

Ki a szegény s ki a gazdag, mi a szegéynség és a gazdagság? A látszólagos gazdagság mögött lehet valódi szegénység és a látható szegénység takarhat valódi gazdagságot. "Ahol a kincsed ott a szíved" mondja Jézus. Mi a fontos a belső vagy a külső, a látható vagy a megtapasztalható? A korintusiak tudtak adni a láthatóból azoknak, akik ebben hiányt szenvedtek s ezzel bizonyságát adták belső gazdagságuknak. Jó lenne az isteni szeretetben gazdagnak lenni akkor is, ha a láthatókban esetleg nem bővölködünk, mert a belső gazdagsából adunk láthatót, akkor csodás módon megsokasodik a szeretet és gyakran a látható is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 28.

"Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek." (II Kor 7; 8-16)

Kétféle ember van. Az egyik bizalmát nehezen adja. Meg kell ismernie a másikat, fel kell fedeznie elkötelezettségét, s majd egy idő után, előbb kis dolgokban, majd a bizonyítékok alapján egyre nagyobb dolgokban bízik meg a társában. A másik ember a bizalmat könnyen adja, hamar megbízik, egészen addig, míg nincs oka azt megvonni. Milyen ember vagyok én, hogyan bízok s hogyan bíznak meg bennem mások? Pál itt olyan bizalomról beszél, mely "minden tekintetben" érvényes. Meggyőződéses, mindenre kiterjedő bizalom ez. Hogy állok én? Van-e olyan ember, akiben feltétlen megbízok, s aki bennem megbízhat? Ha van, legyek hálás érte, s tegyek a megtartásért, ha nincs, hogyan tudok ilyen kapcsolatokat építeni?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 27.

"Adjatok helyet nekünk a szívetekben!" (II Kor 7; 1-7)

A teljes be-és elfogadás, ha valakit a szívünkbe fogadunk s ezt kéri a maga és a munkatársai számára Pál a korintusi gyülekezettől. Együttérzés, gondoskodás, figyelem; ilyen szinonímák juthatnak eszünkbe a fentiek kapcsán. Kit, kiket s miért is kellene szívünkbe fogadni, szeretteinken, családtagjainkon, barátainkon túl? Pál a korintusiak számára - többek között - hitsorsos, hitben sorstárs. Vajon a világ legüldözöttebb "vallását" képviselő keresztyén testvéreink mennyire számíthatnak arra, hogy a szívünkbe fogadjuk őket? Vagy - egy apró jel - a múlt vasárnapi perselypénzzel a balatonakarattyai ref. templom építését lehetett támogatni; őket befogadtuk a szívünkbe? Imádkozunk-e naponta a covidban szenvedőkért, elhunytakért s aző hozzátartozóikért? Mindezt azért tehetjük, mert mi már Isten "szívében vagyunk"

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 26.

"Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek" (II Kor 6; 11-18)

Pál nemcsak tanította a gyülekezetet Korintusban, hanem a szíve is megnyílt számukra: szeretete minden nap megnyilvánult feléjük, s megosztotta velük szívét is. Mikor valakivel sokat foglalkozol, hagyod-e, hogy ne csak felszínesen ismerjenek meg, hanem mélységedben is? A szív megnyitása azt is jelenti, hogy a másik felé sebezhető leszek. Pál ezt bevállalta a gyülekezetben, de sajnos viszonzásul elzárkózást kapott. Mégsem megsértődik, hanem újra és újra kéri: nyíljanak meg ők is felé, viszonozzák ezt a szeretetet. Hajlandó vagyok-e türelmesen szeretni akkor is a másikat, ha ő nehezebben nyílik meg felém?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 25.

"...Isten kegyelmét hiába ne vegyétek!" (II Kor 6; 1-10)

Isten kegyelme: annak ellenére, hogy sokszor méltatlanok vagyunk teremtettt mivoltunkban Őhozzá, mégis gyermekeinek tekint minket. Öröm és hála tölthet el minket ezért. Azonban vannak helyzetek, életszakaszok, idők és személyek amikor és akik ezt a lehetőséget sem veszik komolyan. Ő adja, de mi nem "vesszük", kínálja, de nem kell. Azt gondoljuk, elég vagyunk önmagunkban és önmagunknak, hagyjon minket békén a kegyelmével. Ilyenkor számunkra hiábavaló a kegyelem. Nem Isten felől, hanem a mi oldalunkról. Jó lenne elkerülni az efféle állapotokat, s minél gyakrabban élni a kegyelem adta lehetőséggel; a Vele való szeretetközösséggel!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 24.

"Mert Krisztus szeretete szorongat minket" (II Kor 5; 11-21)

Van az a mély szeretet, ami mellett nem lehet szótlanul elmenni. Van az a hatalmas szeretet, ami teljesen nyilvánvaló az embernek. Van az a szeretet, amikor az ember minden porcikájában érez. Van az a szeretet, ami bárhol járok, szinte szorongat, könnybe lábad a szemem, ha csak a másikra gondolok. Krisztus így szereti az övéit, így szeret bennünket - mire indít ez ma téged?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 23.

"Mert mindannyiunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt..." (II Kor 5; 1-10)

A középkori katedrálisok bejárata felett, gyakran a végidők ítélkező Krisztusát ábrázolják, hogy a belépők ne feledjék, élet és halál között kell választani. Örök élet vagy örök halál, Istenben való élet vagy nélküle való. A modern ember nem szívesen hallja, olvassa ezeket a gondolatokat, azonban kikerülhetetlenek. S csak akkor fenyegető, ha nem élünk Isten szeretetével, Krisztus kegyelmével, a Lélek erejével. Ugyan az előtt a Krisztus előtt kell majd megállnunk, aki maga is érettünk már közbenjárt az Atyánál. Mitől kellene hát tartanunk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 22.

"Hittem, azért szóltam." (II Kor 4)

A hit készteti az embert a szólásra. Gyakran arra gondolunk ilyenkor, hogy a "megszólás" vagy a "felszólítás" jöhet hitből: "ezt ne csináld", "az nem helyes", vagy "így csináld". Milyen jó az, amikor a dicséret szól hitből: "jól tetted", "nagyszerű, amit teszel", "áldott vagy" - szóljunk hitből, ne csak feddést, ne csak jobbítást, ne csak iránymutatást - hanem dicséretet is!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 21.

"Az Úr pedig Lélek és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság." (II Kor 3; 4-18)

A szabadság ott jut teljességre, amikor még önön magammal szemben is gyakorolni tudom. S ez akkor lehetséges, ha Isten Lelke tölti be lényemet. Fontos az önazonosság, az identitás, annak megszerzése, megőrzése, s újra meg újra való megmérettetése. Amikor azonban Isten Lelke tölt el, akkor személyiségem központi részével, teremtettségemen keresztül ragad meg. Isten képére és hasonlatosságára lettem teremtve. S mikor önazonos vagyok ebbéliségemmel, akkor vagyok szabad.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 20.

" A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember." (II Kor 3;1-3)

Pál azt írja a korintusiaknak, hogy nincs szüksége ajánlólevélre, mert maga a gyülekezet az ajánlása. Milyen szép gondolat! Az apostol szolgálata a közösségek létrehozása és növekedésének, fejlődésének segítése - s úgy érzi, nincs szüksége külön levélre, mely taglalja képességeit, erősségeit, hiszen a gyülekezet mindent bizonyít. Van-e bármi az életünkben, ami rólunk ilyen "bizonyítványt" állít ki?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 19.

"Mert mi nem vagyunk olyanok, mint sokan, akik üzérkednek az Isten igéjével....." (II Kor 2;12-17)

Régóta és sokan próbálkoznak a spirituáis és szakrális "energiák" forintosításával. S akinek valamennyire sikerül az jó üzletet üthet nyélbe. Végtelen isteni erők és energiák.....rengeteg haszon. Csakhogy, egyrészt ez teljesen sohasem sikerülhet, mert az istenit nem lehet maradéktalanul az emberibe belekényszeríteni, másrészt a szeretet-erőt nem lehet mindenre használni. Pálék szívből hirdetik az evangéliumot vagyis amit átéltek, megtapasztaltak, ami életük részévé lett. Naponta megtapasztalhatjuk mi magunk is milyen, mikor ez az isteni erő tölt be minket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 18.

"Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságosan nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet." (II Kor 2; 5-11)

Ha valaki megszomorítja a többieket, az sokszor őt magát is megterheli. Pál apostol arra hív bennünket, hogy a megbocsátást gyakoroljuk akkor is, ha nagy csalódást okoz a másik és igyekezzünk szeretettel visszafogadni a gyülekezetbe, ha ő is nyitott erre. Nagy ereje van ennek és nagyon meg tudja erősíteni a megbocsátás a kapcsolatokat! Felszabadító mindkét oldalnak!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 17.

"Nemhogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek...." (II Kor 1;23-2;4)

A hit nem lehet az elnyomás és a kiskorúsítás eszköze még akkor sem, ha erre voltak, vannak példák ma is. Az Istennel való kapcsolat öröm, élet-öröm! Mert a Teremtőmmel vagyok harmóniában, akitől a létezést kaptam. S ezt az örömet nem nyomhatja el, ha az egyik már hitben régebb óta jár, mit a másik. Pál az örömben akar részesedni, nem az uralkodásban. Tudunk-e ilyen beállítottsággal viszonyulni egymáshoz az Egyetemen; oktatók, hallgatók, munkavállalók?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 16.

"Vagy amit tervezek, emberi módon tervezem...?" (II Kor 1; 12-22)

Nagyon nehéz tervezni. Világjárvány közepén élünk és emiatt annyi bizonytalanság alakult ki bennünk és körülöttünk, mint még a mi életünkben talán soha. Picit megtapasztaljuk, milyen lehet a háborús övezetekben, s milyen lehetett Pál apostolnak az ókorban. Tervezhetetlen lett az élet és mégis van, aki bizakodón, reménnyel tele tervez. Hogy lehet ez? Isten azt ígéri, hogy velünk van és megerősít minket. Így, ha vele együtt tervezünk és őt nem hagyjuk ki, akkor nem felesleges és nem esélytelen a tervezés. Bízzuk magunkat rá teljesen!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 15.

"Mert amint bőven kijutott nekünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által." (II Kor 1; 1-11)

A hit elsőrenden kapcsolatban létet jelent Krisztussal. Van benne tudatos döntés, érzelem, bizalom, reménység és tárgyi tudás is szükségeltetik hozzá, DE a legfontosabb, hogy minden körülmények között, s azok ellenére is kapcsolatban vagyok Vele. Pál oly szoros kapcsolatban volt Krisztussal, hogy a szenvedéseiben is részesedett. Azonban nem csak szenvedés megtapasztalása volt az övé, hanem a vígasztalásé is. Nem egyedül, nem értelmetlenül és céltalanul szenvedett. Jó lenne ez utóbbit a mostani covidos időkben nekünk is megélni, megtapasztalni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 14.

"Vigyázzatok, álljatok meg a hitben!" (I Kor 16; 13-24)

Vigyázzunk egymásra! Ezt annyiszor halljuk és mondjuk is az idei évben. De nem csak a vírusra igaz ez. Vigyázzunk magunkra és vigyázzunk egymásra a kapcsolatainkban. Vigyázzunk a lelkünkre, a szívünkre. Ne bántsuk egymást, s ne bántsuk magunkat. Vigyázzunk a bűnnel. Ha pedig valami bántás, sérülés jönne, emlékezzünk a megbocsátásra: egymásnak is, magunknak is - van bűnbocsánat. A hitben megállni azt jelenti, hogy a hit segít talpon maradni, van mibe kapaszkodni, van Kire számítani. Ha Rá tekintünk és egymásra vigyázunk, minden rendben lesz!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 13.

"....mindenitek rakja össze és tegye félre azt, amit módjában áll adni...." (I Kor 16; 1-12)

Adakozás, egymás segítése anyagiakkal is. Ez a keresztyén közösségvállalás egyik fontos jele. Vajon a tized gondolata, gyakorlata él-e még közöttünk? Az alapgondolat az, hogy bár megdolgozunk javainkért, Isten iránti hálából jó és nemes célokat, ügyeket vagy éppen rászoruló embertársainkat segíthetjük. Nehéz időkben, szűkös anyagiak közt is lehet, lehetne gyakorolni s vele a tapasztalás is a miénk lehetne; aki ad, annak több marad.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 12.

"Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban." (I Kor 15; 35-58)

Gyönyörű biztatás ez az ige. Most mégis csak az utolsó szavakat szeretném kiemelni: "fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban." 1. Fáradozás: a Biblia nem ígér könnyű életet. Nem ígér lustálkodást. Nem ígéri, hogy minden az ember ölébe hullik. Isten a Szentíráson keresztül világossá teszi: az embernek dolgoznia, munkálkodnia kell és ez fárasztó. 2. Nem hiábavaló: mindez viszont nem a semmiért történik, nem átok és nem világvége, hanem van értelme, van eredménye, van gyümölcse! 3. Ezt a pozitív eredményt áldásnak hívja a Biblia, amit akkor tapasztal meg igazán az ember, ha nem önmagában és nem önmagáért, hanem mindenkor az Úrra tekintve cselekszik.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 11.

"Ha csak erre az életre nézve reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabban vagyunk." (I Kor 15; 12-34)

Nem csak ez az élet (földi) és nem csak a túlvilági (mennyei) számít, hanem mindkettő, együtt és egyszerre. Az egyiket vonatkoztatva a másikra és viszont. S aki összeköti a jelenvalót az eljövendővel az maga Krisztus. Remény ebben a jelenvalóban, hogy szeretetével, erejével, hatalmával a hétköznapokban is itt van. Remény az elkövetkezőkre, hogy nem a semmibe hullunk, hanem - egy most még nem ismert és tapasztalt módon - az Ő szeretetébe lépünk át, egy új testben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 10.

"De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok" (I Kor 15; 1-11)

Hogyan tekintesz saját magadra? Elcseszett, katasztrofális, semmirevaló, alkalmatlan? Sokan látják így saját magukat. De gondolj bele: ezzel a Teremtődet minősíted. Milyen isten az az Isten, aki ilyet volt csak képes alkotni? Hm... lehetséges lenne? A Szentírás arról beszél, hogy Isten gyönyörködik az Ő teremtményeiben. Ez azt jelenti, hogy Isten nélkül érezheted magad borzalmasan és borzalmasnak, de ha az Ő kegyelmét megismered és elfogadod, kiderül, hogy ez az érzés a bűn miatt van, ami teljesen eltorzítja az emberi életet, közösséget. De Istennel kibontakozik a benned elrejtett eredeti csoda! És kiderül, hogy nem elcseszett, hanem szép, nem katasztrofális, hanem bámulatos, nem semmirevaló és alkalmatlan, hanem tehetséges vagy! Ha tökéletes nem is, Istennel mégis tökéletesedő! Megéri így élni és megéri így ismerni a Teremtőt és önmagad!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 09.

"Minden ékesen és jó renddel történjék." (I Kor 14; 26-40)

Igen van olyan, hogy jó rend, ami nem értelmetlen, nem öncélú, nem romboló, hanem felülről és belülről fakad. Amikor az ember a helyére kerül, amikor nem istenkedik és nem állatkodik (elnézést az állatoktól, mert náluk rend van). Lelkileg-szellemileg önazonosan a helyünkön lenni örömteli és megnyugtató dolog, de attól még lehet konfliktusos, nehézségekkel, próbatételekkel tarkított. S a jó rend az esztétikus is általában, mint a természet, mint a virágok, a pillangók, tájak, emberek. A jó rend és ékesség ikertestvérek.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 08.

"Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal." (I Kor 14; 1-25)

A prófétálás szót nyugodtan kicserélhetjük itt erre a kifejezésre: Isten szavát hirdeti. Aki pedig Isten szavát hirdeti, emberekhez szól és ezzel épít, bátorít, vigasztal. Két kérdés merül fel ezzel kapcsolatban bennem: az egyházban mennyire igaz ez a mondat? Mennyire bátorítók, építők és vigasztalók a prédikációk? S itt a másik gondolat: az én szavaim, működésem mennyire ilyen? Rombolok, elbizonytalanítok, elszomorítok másokat? Vagy a jelenlétem pozitív, építő? Aki Krisztuskövető, tehát keresztény, leginkább ezekről a "gyümölcsökről" ismerhető fel.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 07.

"A szeretet soha el nem fogy..." (I Kor 13)

Micsoda mondat, micsoda kijelentés! Szembemegy sokféle emberi tapasztalattal, elgondolással, véleménnyel. Csakhogy nem emberi szeretetről szól a "Szeretet himnusz", hanem az isteniről. Arról, ahogy a Teremtő, Megváltó és Megszentelő Isten az embert szereti. S nem csak az általános embert, hanem téged, engem, őt, minket, s nem csak egyéneket, hanem közösségeket, népeket, nemzeteket. Ezt komolyan véve öröm és hála töltheti el szívünket-lelkünket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 06.

"Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai." (I Kor 12:12-31)

Ha én vagyok Krisztus testének valamelyik tagja, tehát testrésze, akkor melyik testrész vagyok? Nyelv, ami beszél? Fej, ami gondolkodik és tervez? Szív, ami együttérez? Láb, ami odamegy? Kéz, ami cselekszik? Melyik a rám legjellemzőbb? Melyikhez vannak adottságaim, ajándékaim? Csinálom-e, ami rám van bízva? Kapcsolatban vagyok-e más testrészekkel?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 05.

"A kegyelmi ajándékokban különbség van, de ugyan az a Lélek." (I Kor 12;1-11)

A keresztyén közösség tagjain és tevékenységein keresztül a Szentlélek különféle módokon nyilvánul meg. Ezek mind olyan kegyelmi ajándékok (karizmák), melyek építik az egyházat. Vajon felismertük-e, miben, hogyan tudjuk munkálni Isten országát (jelenlétét, hatásos működését)? Ha nem, kérhetjük a Lelket segítsen meglátni, felismerni és megélni karizmánkat.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 04.

"Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön." (I Kor 11;17-34)

Az úrvacsora egy nagyon egyszerű és nagyon misztikus dolog egyszerre. Misztikus, mert hihetetlen, hogy valakinek a kétezer évvel ezelőtti halála hatással lehet rám a huszonegyedik században. Hihetetlen, hogy közösségben tudok lenni azzal az Úrral, aki meghalt értem és feltámadt. Hihetetlen és misztikus, hogy egy falat kenyér és egy korty bor nemcsak emlékezés, mint egy március 15-én felolvasott vers, hanem valamilyen rejtélyes kapcsolódás Krisztushoz és egymáshoz a Szentlélek működésén keresztül. És mindezek mellett annyira egyszerű: mindennap elérhető számunkra a kenyér és a bor. Semmi extra nem kell az Istennel való kapcsolathoz. És amilyen egyszerűen a kenyér és a bor az életünk részévé válik, ahogy megemésztjük és energia, élet lesz belőle, ugyanígy a Krisztus áldozata is életté válik bennem. Ezt hirdeti a keresztény egyház kétezer éve - ezt hirdetjük mi is. Gondoltál már erre?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 03.

"...sem asszony nincs férfi nélkül, sem férfi nincs asszony nélkül, az Úrban." (I Kor 11;2-16)

Az Úrban egy egységet alkot az asszony és a férfi. Bár más-más funkciót, szerepet lát Pál, egyiknek-másiknak, mégis a kettő egy. Magyar nyelvünk is szépen tükrözi ezt, fél(rj) és fele(ség), ketten alkotnak egy egységet. Keresni, várni és megtalálni a felünket jó dolog. Kár, hogy sokaknak nem sikerül, de egyrészt: aki előtte áll imádkozhat érte, aki benne van javíthat rajta. Ami az embereknek nem lehetséges, az Istennek igen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 02.

"Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít." (I Kor 10;14-11;1)

A szabadság a mai világban az egyik legfontosabb jog. Nekem ne mondja meg senki, hogy mit csinálhatok, mit csináljak, mit gondoljak. Nehogy már korlátozzanak! A Biblia helyreteszi a kérdést: mindent szabad. A kérdés nem az, hogy mit szabad és mit nem. A kérdés az, hogy mi használ és mi épít. Mi használ nekem? Mi épít engem? Mit használ a másiknak? Mi építi a másikat? Önmagam felé is fontos ezt a szempontot tudatosítani, hiszen önmagam sem sanyargathatom, önmagam sem tehetem tönkre másokért, de ugyanez igaz fordítva is. A cél nem szentesíti az eszközt. Törekedjünk arra, ami épít!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 01.

"Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék." (I Kor 10; 1-13)

Jó dolog két lábbal a földön állni. Rossz dolog „magatartinak” lenni. Mert a megtartó a mennyei Atya. A „magatarti” ember azt gondolja, hogy nincs szüksége a mennyei jelenlétre, támogatásra, segítségre. Előbb vagy utóbb aztán elesik; lehet a saját, lehet egy másik lábában vagy valamilyen akadályban megbotolva. „Ne hagyj elesnem felséges Isten....” (Ref. Énekeskönyv 257. ének.) A Földön állva, de a Mennybe kapaszkodva lehet botlani, viszont nem kell elesni. S ha igen, abból is lehet tanulni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 30.

"Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél" (I Kor 9; 24-27)

Látod magad előtt a célt? A céltalanság bénító, a céltudatosság motiváló. Igaz ez a tanulmányokban is. Látod, hogy mi értelme annak, amit most tanulsz? Ugyanez igaz a munkavégzésre is: van értelme a napi 4-6-8 órádnak? Ugyanez igaz az élet minden területére. Nem mindenkit zavar a céltalanság, sokan tengődnek napról napra, mert hozzászoktak. Pál apostol felhívja a figyelmünket: az életnek van célja, mégpedig Krisztusban. Te bizonytalan vagy biztos cél felé futsz?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 29.

"Mindezt pedig az evangéliumért teszem...." (I Kor 9;19-23)

Az evangélium örömhír, hogy Isten nem csak Atya felettünk, hanem Jézusban mellettünk, s a Lélek által bennünk is van. Ebből és ezért élhetünk. Pál ezt akarja minden emberhez eljuttatni úgy, hogy közben lelki-szellemi közösséget vállal velük, s ha ez viszonossá válik, akkor ők is részesülnek az istengyermekség ajándékában. Ezért Pál mindent felvállal. Vajon az a csekélység, amit nekünk kellene vállalni, hogy Isten felvállalt minket, miért oly nehéz? Vagy nem is az?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 28.

"prédikálásommal ingyenessé teszem Krisztus evangéliumát" (I Kor 9;1-18)

Sokat mondják: ami ingyen van, az értéktelen. Az emberek csak annak érzik meg az értékét, amiért fizetni kell. Van ebben igazság, de én azt mondom: ami igazán értékes, az ingyen van, mert annyira értékes, hogy egyszerűen nincs az a pénz, ami ki tudná fizetni. Igaz ez a szeretetre, barátságra, szerelemre, odafigyelésre. Nincs az a pénz, amivel ezeket fel lehetne vásárolni. Nem véletlen a jól ismert reklám: "Van, amit nem lehet pénzért megvenni, minden másra ott a MasterCard." Egyetlen ponton sántít mégis ez a gondolatmenet. Az evangélium ugyan nekünk ingyen van, mert még MasterCard-dal sem lehet kifizetni, viszont igazából nincs ingyen. Krisztus az életével fizetett ezért. Értünk. Tényleg igaz: nincs az a pénz, amivel ezt a szeretetet pótolni vagy kifizetni lehetne!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 27.

"De az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet az, ami épít" (I Kor 8)

Alsós füzeteinkre idézetek voltak nyomtatva: pl.: "A tudás fegyver az imperializmus elleni harcban." A tudás valóban lehet fegyver és hatalom, amivel lehet jól, s rosszul is élni. Ismeretek birtokában lehet a másikat lenézni, megvetni, elítélni, alsóbbrendűnek tartani. A hitbeli tudás is válhat ilyen eszközzé. A szeretet viszont épít, mert azt adja a másiknak, amire annak szüksége van. Életet, ahogy Isten is ezt adja nekünk a maga teljességében, gondoskodást, figyelmet, megerősítést vagy éppen figyelmeztetést, dorgálást, próbatételt. S az a csodálatos a szeretet gyakorlásában, hogy ha adjuk nem kevesebb lesz, hanem sokasodik.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 26.

"teljes szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz" (I Kor 7;25-40)

Mihez ragaszkodsz? Mi az, ami miatt mélységesen haragudnál, ha elveszítenéd? Mi az, ami miatt nem tudnál megbocsátani, ha elvennék? Mi az, amit ha elveszítesz, értelmetlenné válik az életed? Ez három fokozata a ragaszkodásnak. Ha Istentől elzárnának, elszakítanának, akkor ezek közül valamelyik teljesülne? Vagy önként feladod ezt a kapcsolatot és elhanyagolod? A mai ige abban segít, hogy tükörbe nézzünk: mennyire ragaszkodunk valójában Istenhez?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 25.

"Ki-ki milyen állapotban nyerte az elhívást atyámfiai, abban maradjon meg atyámfiai" (I Kor 7;17-24)

A mai ember számára akár megbotránkoztatók is lehetnek e szavak, mert Pál nem társadalmi változást akar, hanem belső változást. Nem akarja felszabadítani a rabszolgákat, hanem a lelkeket akarja megmenteni. Hosszú még az út, persze nem történelmi léptékkel mérve, amíg az emberek Isten előtti egyenlősége más formákban is megvalósul nagy általánosságban. Kivételek, sajnos, nem is kisszámban ma is vannak. Ami fontos, hogy mi és közösségeink Istenhez tartozónak valljuk-e magunkat, s eszerint élünk-e?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 24.

"Mert mit tudod te, asszony, vajon megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te, férfi, vajon megmentheted-e a feleségedet?" (I Kor 7;1-16)

Pál apostol itt a hívő-nem hívő párokról beszél. Nehéz téma. Mit tegyek akkor, ha a párommal nem egyezünk hitbeli kérdésekben? Mi van, ha más felekezetűek vagyunk? De én tovább nyitnám a kérdést: mi van akkor, ha más világképünk van? Ha másként gondolkodunk a világról, életről, hitről, gyereknevelésről, pénzről? Sőt, mi van akkor, ha mást gondolunk társadalmi kérdésekről, netán politikáról? Abban biztos vagyok, hogy ideális esetben egy pár akkor tud jól együtt élni, ha közösek az alapok, s kifejezetten a hitbeli alapok. Azt azonban nem gondolnám, hogy minden közös lehet. Így nem kell félni attól, ha bizonyos kérdésekben nincs egyezés. Azt azonban jól meg kell gondolni, mik azok a létfontosságú témák egyik vagy másik fél számára, amiben a különbözőség kulcsfontosságú lehet? Vagy pozitívra fordítva: mik azok a területek, ahol fontos a teljes egység a pároddal? Érdemes ezt jól átgondolni, jól átbeszélni, mert nagyon megkeserítheti a jövőt. Milyen jó, ha a pár úgy tud együtt élni, hogy egységben vannak, közösek a terveik, vágyaik, gondolataik. Isten is örömmel tekint az ilyen családra!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 23.

"Minden szabad nekem, de ne váljék úrrá rajtam semmi." (I Kor 6;9-20)

A szabadság nem korlátok nélküli élet, s a korlátok azért vannak, hogy védelmezzenek az eleséstől, a leeséstől. A szabadság nem jelent függetlenséget, hanem sokkal inkább az Egytől való függés adja meg a többitől való szabadságot. Akik a korlátok nélküliséget és totális függetlenséget hirdetik, tudván tudják, hogy egy destruktív korlátozottságot és függést akarnak. Szabadság az Istentől való függésben valósulhat meg.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 22.

"Egyáltalán már az is nagy kudarc, hogy pereskedtek egymással." (I Kor 6;1-8)

Végtelenül szomorú, mikor a keresztény közösségben olyan konfliktusok keletkeznek, melyek ki is szűrődnek. Nem azt szeretném, hogy dugjuk el a konfliktusokat, mert ez a sokat említett hitelességünkkel ellentétes lenne, hanem azt, hogy ne létezzenek olyan méretű konfliktusok. Egyetnemértés mindenhol van, ahol emberek vannak. Egymás megbántása, megsértése is mindenhol van: nem vagyunk tökéletesek. De egy keresztényekből álló közösségen ezeket meg kell tudni oldani. Ha minden fél komolyan veszi az evangéliumot, akkor ezt meg kell tudni beszélni. Egy másik helyen így int bennünket a Szentírás: először négyszemközt beszéljük meg, utána vigyünk magunkkal egy harmadik, megbízható embert, azután a presbitérium előtt, majd az egész gyülekezet előtt rendezzük. Ez a fokozatosság segíthet abban, hogy békesség legyen. Gyakoroljuk ezt!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 21.

".. nem tudjátok-e, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti?" (I Kor 5)

Egy kis bún is tönkreteszi a gyülekezet Krisztussal való közösségét, s Korintusban nem kis gonoszságról van szó. Ahogy a keresztyén közösségben úgy az egyes ember életében is egy kis rész, terület, ami nem kapcsolódik Istenhez, az szembefordít Vele. Az istentelenül megélt, használt szexualitás, pénz, hatalomgyakorlás és kicsapongó életmód eltávolít minket a mennyei Atyától. S a Tőle való távolság, a halál. Új kovász kell az egyének és közösségek életébe, a krisztusi, mely más életminőségre formál.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 20.

"Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben." (I Kor 4;14-21)

Jajj, de sok a beszéd ebben a világban! "Bort iszik, vizet prédikál" - mondja a mondás. Milyen sokan szólalnak meg hiteltelenül: az iskolában, a családban, a politikában, a művészetben, az egyházban... A kérdés ez: látszik-e az életemen, hogy miben hiszek? Nem beszédben, nem fecsegésben, nem dumában áll az Isten országa, nem ott található meg, nem abból látszódik: hanem az eseményekből, a történésekből, a következményekből. A hiteles élet mutatja az Isten országát, az üres beszéd nem.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 19.

"Mid van amit nem kaptál?" (I Kor 4;1-13)

Minden és semmi....minden amit kaptam, életet, gondoskodást, szeretetet, elismerést és támogatást. S akkor semmi amit eddig letettem az asztalra? Amit teljesítettem, amiért megküzdötte és harcoltam? Emberileg nézve nem az, de ha az üdvösség, az élet teljessége felől nézem vajmi kevés. Milyen önazonosság következik ebbőll? Hasadtlelkűség, kisebbrendűség vagy fennhéjjázás? Éppen nem. A kettő között vagyok én, aki igens sokat tettem, azonban a végső elszámolásnál nem ez esik latba, hanem amit Isten kaptam s elfogadtam. Ha az egyiket vonatkoztatom a másikra, akkor középen ott lesz/van a teljes élet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 18.

"Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést." (I Kor 3;6-23)

Az apostol szavai itt nem csak "álszerénység". Pontosan ismeri a saját értékeit, a saját képességeit, hogy mennyit dolgozott és milyen eredményeket ért el. Ilyen önismeret nélkül senki sem lehet szerény vagy alázatos. De jól ismeri Istent is, az Úr működését és áldásait, s az Isten tervében a saját helyét. Kálvin fogalmazta meg, hogy helyes Istenismeret nélkül nincs helyes önismeret. Ismerjük meg jobban az Urat, s ismerjük meg jobban önmagunkat. Akkor pontosan fogjuk tudni, mit tettünk mi s mit Ő. S a bennünk lévő becsvágy helyett egészséges önbizalom, egészséges alázat és hálatelt élet lesz a miénk.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 17.

"Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel.." (I Kor 3;1-5)

A maga korában mindenkinek a megfelelő táplálékot kell adni. pál a lelki "táplálékról" ír. A korintusi keresztyének még nem értek meg a kemény szembesítésre. Még támogatásra, megerősítésre van szükségük, még nem lehet "rájuk rúgni az ajtót". Ezt a lelkiséget jó lenne gyakorolni felebarátainkkal szemben is. Oly módon szólni, támogatni, figyelmeztetni, hogy a másik még el tudja hordozni, fel tudja dolgozni, mert akkor használ a szó.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 16.

"Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek." (I Kor 2;6-16)

Az embernek vannak tervei, vannak céljai és vannak álmai. Ezek időnként egymáshoz közel eső dolgok, időnként nem. Istennel kapcsolatban meglepő tapasztalat, hogy olyan dolgokat tervez számunkra, ami sokkal jobb annál, mint amit mi gondolunk. Ábrahám egy gyermeket szeretett volna, Isten népek atyjává tette. József a testvérei között akart a legnagyobb lenni, egy országot kormányzott végül. Mózes igazságot akart tenni egy emberért, kivezette a zsidókat Egyiptomból. Isten ezekhez a példákhoz hasonlóan az emberiségnek is olyan dolgokat készített el, amit el sem tudunk képzelni, s nekünk személyesen is. Kész vagy arra, hogy felfedezd, számodra mit tartogat?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 15.

"..a ti hitetek ne emberi bölcsességen, hanem Istennek erején alapuljon." (I Kor 2;1-5)

Hol van ma már a bölcsesség (Szofia), ma már csak logika van (leszűkítve Justitia). Pálnak még a bölcsesség is kevés, mer ő erőről tud, isteni erőről, amit a maga életében megtapasztalt. Ez az erő megfordította őt 180 fokkal s ami ellen addig harcolt, annak az élére ált. Megtapasztalni az isteni erőt különleges, néha félelmetes tapaasztalás. Pedig lehetne sokkal gyakoribb élmény is. Isteni erővel eltelve legyőzhetjük önmagunkat, mint a legnehezebb "ellenfelet" s betölthetjük hivatásunkat.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 14.

"...mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége." (I Kor 1;18-31)

A Biblia egyik legfontosabb kijelentése ez a mondat. A keresztény hit ambivalenciáját mutatja. Egyfelől a vallásos embernek nem fér bele az amit Krisztus csinál(t), akkor se és most se. Egyszerűen megütközést kelt, ha az ember bűnösökkel barátkozik, prostituáltakkal beszélget, kocsmákban beszél Istenről. Másfelől a tudósok egy részének bolondság az egész: bizonyítsd, mérd meg, miért nem csinálja így vagy úgy. Mindkettő vakon követi saját igazát, s nem nyitott Krisztusra. Aki viszont őszintén keresi az Isten közelségét, az rájön, hogy erő és bölcsesség származik Jézustól. Ne félj hát, ha a nagyon vallásosak szerint túl sok, amit csinálsz, s ne félj, ha a tudományban hívők (sic!) csak legyintenek. De vizsgálj meg minden kritikát, s mérd magad a Szentíráshoz! Akkor Igaz lesz rád is, hogy erőforrásod és bölcsességed lesz Krisztus!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 13.

"Isten korintusi gyülekezetének, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek..." (Róma 16;17-27)

Korintus gyülekezetében előfordult minden ismert erkölcsi kicsapongás, pártoskodás, anyagi- és hatalmi visszaélés. Mégis szentek ők, nem maguktól, magukban, hanem Krisztus Jézus érettük hozott áldozatáért és feltámadásáért. Evvel kezdi levelét Pál, mert ez az alapvetéss, a kiindulópont. Nem önmagukban tekinti őket, ahogy az manapság szokás, hanem isteni összefüggésben. Istenhez tartoznak Jézusért a Lélek által. Ez persze nem igazolja, pláne nem helyesli életmódjukat, vétkeiket, bűneiket, hanem helyreállítja, az alapösszefüggésbe állítja őket. Később majd előkerül minden, lesz figyelmeztetés, de a kiindulás: Istené vagyunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 12.

"Akinek pedig van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket az én evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló üzenet szerint" (Róma 16;1-16)

<pIstennek van hatalma. Ízlelgesd ezt a gondolatot. Milyen hatása van ennek rád? Legyintesz, hogy "na persze"? Félelemmel, aggodalommal tölt el? Előhoz valamilyen régi csalódást? Reménységgel, bizalommal vagy tele? Mit hoz elő belőled ez a mondat? Neki pedig "van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket" - nekem személy szerint elég sokszor van szükségem megerősítésre. A bizonytalan, bátortalan időszakokban egy biztatásra, buzdításra van szükségem. Jézus Krisztusról szóló üzenet és az apostolok által hirdetett evangélium (jó hír) ezt teszi. Ha bátortalan vagy, aggodalommal vagy tele az előttünk álló időszak miatt, tudd, az Úrhoz lehet fordulni megerősítésért! Neki nem csak szép szavai, hanem igazi hatalma is van ehhez!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 11.

"..fogadjátok őt az Úrban szentekhez illően..." (Róma 16;1-16)

<pIsten másként tekint, mást IS lát a másik emberben, mint mi. Az ember, természetes módon, kapcsolódni akar a másikhoz, hisz erre vagyunk teremtve. Azonban a kapcsolódás nem mindíg sikerül s gyakra nem oly módon, formában és időpontba, ahogy azt mi szeretnénk. Innen a kapcsolati feszültség, indulat, harag, gyűlölet. Ha megpróbáljuk, mint "szentet" vagyis Istehez tartózót látni, érteni, értelmezni a másik embert, akkor teljesebb képet ragadunk meg belőle. Ez segíthet át sok kapcsolati nehézségen, nyomorúságon át és segíthet a fájdalmak, csalódások elhordozásában is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 10.

"egymást is tudjátok tanítani" (Róma 15;14-33)

Az apostol itt nem egyetemi oktatásról, nem tudományos ismeretátadásról beszél. A hit dolgairól van szó. Igen, a hitröl való beszéd, az Istenröl szóló tanítás nem csak a lelkészek dolga és kiváltsága, hanem minden Krisztuskövetövé. Akkor is, ha csak keveset tudsz erröl az egészröl. Aki hisz Istenben, aki megtapasztalta az Isten szeretetét, az nem tud nem beszélni róla. Olyan ez, mint a szerelem. Lehet, hogy még nem sokat tudsz a friss szerelmedröl, de állandóan róla beszélsz. Legyünk bátrak, és osszuk meg a körülöttünk lévökkel a hitünk tapasztalatait. Tanítsuk egymást!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 09.

"...hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által." (Róma 15;1-13)

A reménység túllát a realitáson és az isteni valóságban bízik, ami mindig sokkal több és teljesebb, mint az előző. Nem látok ki sokszor a "gödörből", nehézségekből, próbatételekből, betegségekből, csalódásokból, gyászból. A Szentlélek adhat és ad is erőt, ha kérjük, várjuk s néha "csak úgy", hogy bár nincs más perspektívám, mint az adott helyzet, mégis, hiszem, bízom, remélem a mennyei Atya minden körülmények között és azok ellenére is a tenyerén hordoz és minden az üdvömet munkálja.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 08.

"…az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm…" (Róma 14; 1-12)

Party. Kényelem. Nyaralás. Jó kajálások. Ruhák. Edzőterem. Szépség. Séta a parton. Saját lakás. Jó fizetés. Sorolhatnánk még, mi minden szükséges a jó, teljes élethez. Legalábbis, elsőre biztosan úgy tűnhet, ez a helyes lista. De hamar rájön az ember, ha mélyebbre néz, hogy ezek egy része tényleg szükséges, de valójában eltérítik a figyelmüket. Mennyivel inkább szüksége van az embernek igazságra - becsületre, elfogadásra. Mennyivel inkább szükségünk van békességre - hogy ne kelljen a létünket félteni, gyomorgörccsel ébredni. Mennyivel inkább szükségünk van felszabadult örömre, önfeledt nevetésre. Ezt kínálja nekünk az Isten országa.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 07.

"Ezért akár élünk, akár halunk az Úréi vagyunk." (Róma 14; 1-12)

Az élet ajándék, s akkitől kaptuk, ahhoz tartozunk, mert Ő tart minket. Ő tart meg, Ő tart fenn. A valakihez, valamihez való tartozás értékét, jelentőségét talán a "vesztegzár" megerősítette bennünk, amikor nem vagy csak alig tudtunk találkozni a számunkra fontos emberekkel. Az életet Istentől kaptuk ajándékban kéretlenül, váratlanu. Nehézségekkel, feladatokkal, terhekkel s még több széppel, jóval, szeretettel. Ezért alapvetően Istenéi vagyunk, s milyen megnyugtató, hogy nem csak a születésben, az életben, hanem a halálban is. A legmagányosabb pillanatban sem leszünk és maradunk egyedül.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 06.

"Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt." (Róma 13,8–14)

Milyen szép továbbvezetés ez a tegnapiból! Semmivel se tartozz a másiknak, csak a szeretettel. Ez nem azt jelenti, hogy ez legyen az egyetlen hiánya a kapcsolatotoknak, amit sosem adsz meg, hanem épp ellenkezőleg: mindig, szüntelen érezd azt, hogy a másiknak adtál már belőle, de nem érkezett el az "elég volt" állapota, mert az evangélium szerint mindig többet kell. "Szeress, és tégy, amit akarsz" mondja Augusztinus (Ágoston), ugyanezt a gondolatot erősítve. Ha az igazi, isteni szeretet itatja át az életünket és a cselekedeteinket, akkor rendben vagyunk.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 05.

"Adjátok meg tehát mindenkinek, amivel tartoztok..." (Róma 13; 1-7)

Ez bizony "fókuszváltás" a mai átlagos szemlélethez képest, mely a nekem jár, jogom van hozzá, megfizettem, megdolgoztam érte, helyett abból indul ki, hogy tartozunk. Születésünkkor az "életkönyvünkbe" a "bevételi oldalon" már rengeteg minden található. (Böszörményi-Nagy Iván), gondoskodás, szeretet, táplálás. Tehát azt kellene tudatosítani, azért hálásnak lenni, amit eddig is kaptunk életünk során. S mivel a "bevételi oldalon" mindig több van, mint a "kiadásin", ezért abból tartozunk másoknak adni. Innen az "adósság" amit, ha nem is mindig ugyan azoknak adunk, akiktől kaptunk, de visszaadjuk. S minél többet adunk, annál több marad nekünk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 04.

"Iszonyodjatok a gonosztól…" (Róma 12,9–21)

Iszonyodni, ez eléggé brutális szó. Valami elemi távolságtartást, menekülést, elfordulást jelent. Mikor a ember nem akar valamire ránézni se, a látványától, szagától, közelségétől is rosszul, sőt, még rágondolni sem bír. Azt mondja a Szentírás, hogy aki Istennel jár, az így van a gonosszal. Milyen messze van ez a cimborálástól! Isten jó, és a jósága miatt nem képes a gonosz közelében lenni (azt el is pusztítja már a jelenléte is). Mennyivel könnyebb lenne az életünk, ha a gonosznak már az árnyékát se bírnánk elviselni. Az Úrral való kapcsolat kiteljesedése ezt lehetővé teszi! :)

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 03.

"..alakuljatok át a ti elmétek megújulásával, hogy megítélhessétek mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." (Róma 12; 1-8)

Az értelem megváltozása a megtérés. Másként értem, látom, értelmezem magamat mint eddig. Most már Istentől eredeztetem látom és Hozzá remélek majd visszatérni. Életem minden mozzanatát a "mindenséghez mérem". Testem nem vidámpark, hanem a Szentlélek temploma, ezért az istenibe próbálom begyakorolni magam (ez az aszkézis szó eredeti értelme) s nem az ördögibe.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 02.

"Bizony, tőle, általa és érte van minden…" (Róma 11,25–36)

Két világkép jellemzö ma a világban: az egyik a magától kibomló, fejlödö, kibontakozó matériáról beszél, amely a forrása mindennek. Cél kevéssé rajzolódik itt ki. Mivégre történik minden? A másik, a vallások pedig az emberi tapasztalaton túlit, az isteni akaratot helyezik a középpontba. A Szentírásból és tapasztalatainkból mi keresztények abban hiszünk, hogy nem véletlenül, hanem a teremtö Isten akaratából jött létre a világ, benne az élet, aki célt adott a létezésünknek.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 01.

"...nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér hordoz téged." (Róma 11,17–24)

Az újszövetségi választott népnek tudnia kell helyét, eredetét. Hitben sem, közösségekben sem, nemzetben sem, de a családban sem vagyunk sem az elsők, sem pedig az utolsók. Az előttünk járó nemzedékek, az ősök, kik néha hősök, néha nem, hordozzák a mi életünket. Helyre állni kellene engedni életünket, szűkebb-tágabb világunkat. Hitbeli, genetikai, történelmi, nemzeti "Óriások" vállán állunk! Tisztelet mindazért, amit tettek, amire mi építhetünk. Részünkről pedig alázat és köszönet érte.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 31.

"ha a gyökér szent, az ágak is azok" (Róma 11,1-16)

A szent megszenteli a mellette lévőket. A szent kifejezés azt jelenti: Istennek elválasztott, elkülönített, Istenhez tartozó. Mi reformátusok nem avatjuk szentté az elhunytakat, de mi is hisszük, vannak szentek. Sőt, az igazi csoda az, hogy az ember már életében szent lehet: Istenhez tartozó teljes valójában. Ez nem jelent tökéletességet, de jelenti a megszentelődés, a szentté válás útját. Ha a szülő ilyen, az hatással van a gyermekére. Ha a házastárs ilyen, az hatással van a párjára. Ha a csoporttárs ilyen, nem marad el a hatás a csoportban. Legyetek szentek, és hassatok a körülöttetek lévőkre!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 30.

"Megtaláltak azok, akik nem kerestek engem (mondja az Úr)...." (Róma 10,14-21)

Istenre találnak, akik nem keresik? Hogyan lehet ez és igazságos ez? Azért lehetséges, mert az Ő keresése az elsődleges, mely mind időben, mind fontosságban megelőzi a mi istenkeresésünket. Akaratunk, vágyunk ellenére nem részesít az üdvösségben, de a Benne és Általa való élet az ÉLET.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 29.

"ő bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt" (Róma 10,1-13)

Ha őszintén és tiszta szívvel szólsz Istenhez, ha szívedben valóban szeretnéd megtapasztalni a segítségét: Ő nem hagy magadra. Ha az "Istenem" kifejezés csak megszokás, automatikus felsóhajtás és igazából bármi mással lehetne helyettesíteni, akkor az nem ér semmit. Ha személyesen szeretnél hozzá szólni és őszinte kíváncsiság, szükség és remény van benned iránta, mint teremtő Atya és megváltó Úr, akkor nem fog téged cserben hagyni!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 28.

"nem azé aki akarja s nem azé aki fut, hanem a könyörülő Istené" (Róma 9,14-33)

Hiiábavaló az ember igyekezete, nem "győzhet", nyerhet, mert úgy is az történik amit Isten akar? Igen, de mit akar Isten? Az embert a maga helyén látni, tudni, megtapasztalni. Az pedig az ember számára a legfőbb jó, az üdvösség, az élet teljessége. Egyszerre "tesz" helyre minket a magunk korlátozottságában s utal Isten kegyelmébe az idézet Íge.A mennyei Atya jót akar velünk s jót ad.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 27.

"nem a cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint" (Róma 9,1-13)

Folyamatosan visszatérő téma, hogy mitől függ az Isten szeretete, az üdvösség és az áldás? Ismét megerősödhetünk: nem kell azon görcsölni, hogy ki tudom-e harcolni az Isten figyelmét és szeretetét, mert Ő maga a szeretet és ezt magától, önzetlenül adja. Viszont nézzem meg a cselekedeteim, hiszen ha azok nem egyeznek azzal, amiről beszélek, akkor valami probléma van. Így tehát a cselekedetek indikátorként mutatják, hogy hol járok a kapcsolatban Istennel, de görcsölés helyett felszabadult és hálás lehetek: nem rajtam van mindennek a súlya, mert Ő, aki elhívott, már elhordozta előre!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 26.

"...semmi....nem szakíthat el minket isten szeretetétől, mely ami Urunk Jézus Krisztusban van." (Róma 8,31-39)

Ez az a "biztos pont" (Archimédesz), melyből még akár a Földet is ki lehetne mozdítani a helyéből. Ez nem védettséget, kipárnázottságot, érinthetetlenséget jelent; nyomorúságok, kísértések, próbatételek, elbukások ellen, hanem éppen azok között, azok ellenére biztos pont. Maradnak a gondok, bajok, betegségek, s marad a halál is DE mi maradhatunk Általa, Vele, "Benne", mert semmi nem szakíthat el minket Tőle!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 25.

"Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését." (Róma 8,18-30)

Lehet, hogy elsőre úgy tűnik, hogy az emberek többségét nem érdekli Isten és nem érdekli a vallás. De én ezt másként látom: az emberek többségét nem érdekli a hiteltelen vallásos ember és az intézményesült egyház. Istent viszont szinte mindenki keresi - legfeljebb valamilyen inkognitó néven. Minden embert érdekli, hogy mi lesz a halál után, hogy mi adja az igaz boldogságot, mi lesz a jövőjével, s sokan fordulnak emiatt horoszkódhoz, ezotériához, jóshoz és sorolhatnám. Pedig, ha tudnák, hogy ezek helyett Istennél van a válasz: annak a kapcsolatnak a lehetősége, ami ezt a vágyat, amit éreznek a biztonságra, megtalálják. Legyünk olyan követei és követői Istennek, akik hitelesek, és nem eltávolítjuk, hanem kapcsolódni segítjük a kereső embereket!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 24.

"...Isten gyermekei vagyunk." (Róma 8,1-17)

Az Isten-gyermekség ajándéka a legnagyobb dolog a világon amit az ember kaphat. Érték és mérték, amiből és ami szerint élni lehet és érdemes.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 23.

"...hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt." (Róma 7,14-25)

Óh jajj, hányszor megtapasztaljuk ennek a mondatnak az igazságát! Pál apostol fején találta a szöget. Milyen sokszor van, hogy pontosan tudom, mi a jó, amit meg kellene tennem, mi a helyes, de valami bennem ezt gátolja, és a helytelent, az önzőt, a könnyebbet, összefoglaló szóval: a rosszat teszem. Ez az emberi sors csapdája, amiből magunktól csak részlegesen tudunk változtatni, próbálkozhatunk, de tényleges változást nem tudunk hozni. Legyen áldott az Isten, aki úgy döntött, nem hagy bennünket ebben, és szeretetéből az Ő Fia által kiszed belőle minket. Mert Ő felszabadított arra, hogy tehessem a jót!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 22.

"...így teremjünk gyümölcsöt Istennek!" (Róma 7; 1-13)

Krisztusi szabadságban lehet "gyümölcsöt" teremni vagyis Istennek tetsző életet élni.Megszabadítva az önmagunkba zártság "vak dió lététől" Istenre és a másik emberre nyitottan élni, szeretetet, kegyelmet, feladatot Tőle elfogadni s azzal élni, ez a gyümölcstermő élet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 21.

"álljatok Isten szolgálatába" (Róma 6,12–23)

Szolgálat nem azt jelenti, hogy az ember önmagával nem törődik, vagy mindent gondolkodás és/vagy önállóság nélkül megcsinál. A szolgálat azt jelenti, hogy odaszánom magam teljesen az ügynek, a személynek, és belső indíttatásból, jelen esetben hitből és hálából megteszek mindent azért, hogy az Úr kedvében járjak - nem szolgalelkűségből, hanem szeretetkapcsolatból. Fontos azonban, hogy ez több egyszerű baráti kapcsolatnál: a barátom a király, akinek, mint alattvalója állok is a szolgálatára. Micsoda lehetőség, mikor az embernek tényleg az uralkodó a legjobb barátja!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 20.

"Így tekintsetek ti is magatokra...." (Róma 6;1-11)

Még a realitás is "változik", ha változik az én hozzáállásom vagyis, ha Krisztusért, mint megváltott Isten-gyermekre tekintek magamra. Ma államalapításunk ünnepén az is kérdés, hogyan tekintünk nemzetünkre, történetünkre? Istentől küldetéssel rendelkezőnek, szerencsétlen ide-oda vetettnek vagy utolsó csatlósnak látjuk, láttatjuk? Krisztusért a közösségek is megváltattak; hála érte.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 19.

"…még jobban kiáradt a kegyelem…" (Róma 5,12–21)

A köztársasági elnöknek van olyan joga, hogy egy valamilyen bűnért elítélt állampolgárt kegyelemben részesítsen, tehát felülemelkedve a jog keretein, saját belátása szerint megkegyelmezzen neki. A kegyelem ezt jelenti: nem érdemlem meg, mégis... nem érdemlem meg, mégis megbocsát. Nem érdemlem meg (nem tettem érte semmit), mégis megajándékoz. Krisztus azért jött el ebbe a világba, azért tette, amit tett értünk, hogy még nagyobb legyen a kegyelem!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 18.

"...mert az Isten szeretete kiáradt a szívünkbe a Szentlélek által." (Róma 5;1-11)

A szeretet azt adja a másiknak amire annak a leginkább szüksége van. Isten életet és lelki-testi bővölködét kínál nekünk, de még ennél is nagyobbat, többet Önönmagát adja nekünk. A Vele való életközösség, szeretetkapcsolat létünk, életünk alapja, értelme és célja. Így érdemes élni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 17.

"…örökölni fogja a világot." (Róma 4,13–25)

Hit által örökölni, nem kevesebbet, mint a világot - ez vár az Isten népére. Mit kell tenni az örökléshez? Pont azt, amit a földi öröklésnél: semmit nem tudsz tenni, mert az örökbehagyó dönt. Szeretetéből gyermekévé és örökösévé fogad, s te hálából viszonzod szeretetét, jó kapcsolatot ápolsz vele. S igen, az örökség nem egy szekrény, nem egy aranylánc, nem egy budai villa, hanem annál sokkal több, amit elképzelni se nagyon lehet: a világ.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 16.

"...boldog ember az akinek az Úr nem számít be bűnt." (Róma 4; 1-12)

Bár kilépni nem lehet a mennyei Atya "erőteréből", de szembeszegülni azért lehet; "gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással". Akkor szegülök szembe, amikor nem Istenen keresztül értem, értelmezem létezésem, hanem önönmagamból kiindulva s ezért ugyanoda visszatérve élek, cselekszem, gondolkodom. Boldog az aki Istenből kiindulva látja, érti önmagát, mert Hozzá tér vissza. Ebben az életben is és az örökkévalóban is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 15.

"Isten igazsága a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek" (Róma 3,21–31)

A Szentírás sok helyen ismétli, sokféleképpen elmagyarázza: hit által van üdvösség, nem cselekedetek által. Isten az Ő egyszülött Fiáért, a Jézusért minket is igaznak tekint, igaznak fogad el. Megbocsátja mindazt az igazságtalanságot, önzőséget, haragot stb. ami egyébként bennünket nélküle jellemez, és átformál, hogy más jellemezzen bennünket ővele, mégpedig a szeretet.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 14.

"Vajon az ő hűtlenségük nem teszi-e hiábavalóvá Isten hűségét?" (Róma 3;1-20)

Isten és ember, ember és Isten. Állandóság, megváltozhatatlanság, változás és ingatagság. Ha magunkra tekintünk az utóbbi jellemző inkább, ha Istenre nézünk az előbbi.Ő életünk középpontja, alfája és omegáj,a s ez adhatja meg a biztos pontot, melyből még a világ is "kimozdítható" (Arhimédesz).Őrá támaszkodjunk, figyeljünk s hozzá térjünk vissza újra és újra.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 13.

"Lélek szerint és nem betű szerint." (Róma 2,17-29)

A szabályok (a törvény) leírja, milyen az ember ideális élete. Rendben van Istennel, rendben van önmagával, rendben van a körülötte élőkkel. Ezt a törvényt ésszel megtartani nem lehet, túl sok, s mi túl kevesek vagyunk ehhez. A betű szerint a törvényt megtartani nem lehet, de az Isten Lelke képes erre, s képes bennünket is így formálni.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 12.

"Mert Isten előtt nincs személyválogatás." (Róma 2;11-16)

Amíg mi emberek különféle szempontok alapján "osztályozzuk" embertársainkat, addig a mennyei Atya a szíveket vizsgálja s a szándékokat is látja. Ez az a közös nevező melyen állunk az Ő szemében Ez nem egyformaság, de Isten előtti egyenlőség, az ítéletben és a kegyelemben való egyenlőség. Azonban még itt is és ebben is a mennyei Atyának szabadsága van!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 11.

"Azt pedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan sújtja azokat, akik ilyeneket tesznek." (Róma 2,1–10)

Az ítélet nem automatikusan elítélést jelent, jelenthet felmentést is. Az biztos: Isten igazsága nem engedi meg, hogy a bűnt ne ítélje meg, de kegyelme végtelen, ezért Jézus áldozatáért elengedi mindazok bűnét, aki hozzá menekül. Ha nincsenek a dolgaid rendezve Istennel, a mai nap egy újabb ehetőség, hogy ezt megtedd, s egy tervei szerint alakuljon az életed. Isten pedig teljes életet akar neked.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 10.

"Az igaz ember pedig hitből él." (Róma 1,16-32)

Hitből, hit által vagyis a mennyei Atyával való szeretetkapcsolatban/ból élni. Az egyszerre egészen más és egyszerre, Krisztusban, nagyon hasonló (K. Barthtal szólva) Atyával harmóniában lenni. Lehetséges ez nekünk, ma, a mi adott körülményeink között? Az Ő segítségével, odafigyeléssel, imádsággal, ráhangolódással újra és újra igen. A hitből élés azt is jelenti, hogy életem középpontja Istenben van s így válik teljes életté.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 09.

"az ő Fiáról, aki test szerint Dávid utódaitól származott, 4 a szentség Lelke szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult." (Róma 1,1–15)

Az evangélium után Pál egyik levelét olvassuk napról napra. Ez a levél ugyanazzal kezdődik, mint amivel az evangélium zárul: sok mindent gondoltak az emberek Jézusról: nagy tanító, csodatévő rabbi, próféta... de feltámadása a bizonyíték: Isten Fia Ő. Bizonyíték? Hát nem bizonyítani kellene ezt az állítást is, feltámadt? Jártál-e már utána ennek a kérdésnek? Mert ez a világ egyik legfontosabbika. Ha Krisztus nem támadt fel, az egész Biblia kamu és legyintve tovább lehet sétálni. De ha feltámadt, az mindent megváltoztat, mert akkor minden, amit a Szentírás mond, igaz, és rád is érvényes. Hajlandó vagy utánajárni az igazságnak?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 08.

"Mondjátok: az Ő tanítványai eljöttek és ellopták Őt..." (Mt 28;11-20)

Ha már egyszer jogtalanul elítéltek és kivégezték Jézust, akkor az üres sírboltra való hazug magyarázat már csak "hab a tortán". Azonban minden hiába, mert a mennyei Atya terve beteljesedik Jézus harmadnapon feltámad a halálból s ezzel nekünk örök életet szerzett.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 07.

"Ne féljetek" (Máté 28,1–10)

Amikor hihetetlen dolgok történnek, az félelemmel tölti el az embert. Egy-egy nagyobb vihar, valami nagyobb váratlan dolog, s megijedünk. Amikor az Isten megmutatja a hatalmát, ugyanez az érzés jelenhet meg. A félelem alapja: rádöbbenünk kicsinységünkre, hogy nem mi irányítjuk az eseményeket. Jézus feltámadása után mindig nyugtatóan köszön a tanítványoknak: ne féljetek. Bármilyen félelem van benned ma, Krisztus ugyanígy közelít hozzád: ne félj, mert bár te ember kicsiny vagy, az Isten, aki veled van hatalmas, a halál sem tudta legyőzni!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 06.

"És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt" (Máté 27,51–66)

A zsidó népnek egy temploma volt. Ennek a legfontosabb része a Szentek Szentje a legbelső szentély, kárpittal elválasztva mindentől, az a hely, ahova senki sem léphetett be és hitük szerint Isten face to face jelen volt itt. Mikor Jézus meghal a kereszten ez a kárpit kettéhasad. Miért fontos ez? Jézus áldozatával Isten már nem elérhetetlen, hanem elérhető. Közvetlen kapcsolat teremthető vele, nem kell ehhez egyház, papok, templom. Te is megszólíthatod. Az egyház nem közvetít ebben, mindössze támogat. Nincs semmi, ami elválasszon Tőle!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 05.

"Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, ezzel a felirattal: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA." (Máté 27,31–50)

Gúnyolni akarták Jézust, megalázni holtában is a felirattal, s közben örök igazságot mondtak ki. Király. Jézus meghalt ott a kereszten, de nem azért, mert az emberek így döntöttek, hanem mert önként vállalta. S az önként vállalt áldozat számunkra bűnbocsánatot jelenthet. Királyi mivoltát mutatja, hogy harmadnapra feltámadt, ami mutatja, hogy Ő több egyszerű embernél: bizonyítéka ez istenségének, s annak, bízhatunk igéretében: nekünk is feltámadást, örök életet akar és tud ajándékozni.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 04.

"Neki sem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó igen csodálkozott." (Mt. 27;3-33)

Jézus Pilátus előtt nem kezdi mentegetni magát, nem magyarázkodik, hanem hallgat. Ez a hallgatás nem a megrettenés, a félelem vagy a gyávaság hallgatása, hanem az elszánt erőé. A Getsemáné kertjében megvívta önmagával a harcot, s most eltökélten és elszántan megy végig az úton, mely először a halálba, majd a feltámadáshoz vezet. A hallgatás, mely erővel teli - Máté leírása szerint - igen, vannak helyzetek mikor hallgatni kell, s ehhez erőt is kaphatunk a bátorság mellé.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 03.

"Péter távolról követte őt egészen a főpap palotájáig, bement az udvarra, és ott ült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz ennek a vége" (Máté 26,57–27,2)

Péter apostolról mindig azt emeljük ki, hogy elárulta Jézust. Bár ez tényleg így van, fontos megjegyeznünk: bátorságról is bizonyságot tett, hiszen próbált Jézus közelében maradni, tudni akarta, mi lesz Jézussal. Biztos vagyok benne, hogy mesterének szeretete, a kíváncsiság, barátai féltése mind keveredtek ebben. Végül, mikor helyzet volt, elbukott. De ne feledjük bátorságát.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 02.

"íme eljött az óra.." (Mt 26;30-56)

Eljött az óra, a valamire adatott "alkalmas" idő, görögül kairosz. Jézus élettörténetének "csúcspontja" felé halad, ami látszólag és a realitást tekintve a mélységek-mélysége, de a valóságban a legmagasztosabb tett a megváltás felé. Elfogatása előtt a Getsemáné kertben imádkozik, míg taníványai békésen horpasztanak az utolsó vacsora étele-bora után. Jézus arra használja az időt amire adatott: készül, felkészül a ráváró szenvedésre, kínos kereszthalálra. Jó lenne élnünk az alkalmas időkkel.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 01.

"Bizony mondom néktek, egyik közületek elárul engem." (Mt. 26;1-29)

Egy áruló tanítvány, aki megtagadja Jézust, vagy csak ki akarja provokálni a fegyveres felkelést a rómaiak ellen. Végül is mindegy mi volt a célja, mert így vagy úgy az isteni tervet hajtja végre. A Fiúnak keresztre kell mennie, hogy a helyettes áldozatot beteljesítse. Így lehetünk minden nyomorúságunk, vétkünk ellenére is Isten gyermekei. Becsüljük meg ez az ajándékot!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Július 31.

"Mert mindenki akinek van adatik, bővölködésig, annak pedig, akinek nincs, még amije van, azt is elveszik." (Mt 25;14-46)

Igen így működnek a dolgok a hétköznapokban; a gazdag még gazdagabb lesz, a szegény pedig még szegényebb. Csakhogy Jézus nem bankár, közgazdász, vállalkozó vagy befektető, hanem Isten országa meghirdetője, megjelenítője. Egyrészt nem anyagi dolgokról, hanem lelkiekről szól, másrészt pedig a Tálentumok példázatában, akitől elveszik a neki adott összeget, azért történik, mert nem használta, amit kapott. Használjuk-e Istentől kapott adományainkat az Ő dicsőségére és embertársaink javára?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 30.

"...és akik készen voltak, bementek vele együtt a mennyegzőbe..." (Mt 25;1-13)

Nem csupán esküvő, lakodalom, mulatság, hanem mennyegző. A szótő: menny...történik valami, átélki a jelenlévők, mintha a menny jönne a Földre le. A mennyei Atya mennyegzőt készít övéinek, olyan örömünnepet, melyben átélhető - mégha csak töredékesen, részlegesen is, de - a mennyei állapot. Ez minden időben igaz, mert "minden a mi üdvösségünket szolgálja". Ez lehet életünk fókusza.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 29.

""Az ég és a Föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak" (mondja Jézus)" (Mt 24;23-51)

Az utolsó időkről beszél Jézus, második eljöveteléről, az utolsó ítéletről. Ebből az "apokaliptikus kavargásból" rendíthetetlen szigetként emelkedik ki, már az ószövetségben is több formában előforduló kijelentés: Isten szava megmarad. Jézus szavai nem veszítik el súlyukat, jelentőségüket, főleg érvényességüket. S ez bármilyen nehéz, esetleg embertpróbáló időket, korszakokat is élünk vígasztaló. Ő nem változik s amit kijelentett nem veszít érvényességéből.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 28.

"De aki mindvégig megáll, megtartatik." (Mt 24;1-22)

Megállni, hűségesnek maradni, minden körülmények között és minden körülmény ellenére is.Jézus az utolsó időkről beszél tanítványainak, melyekben sok nyomorúság, kísértés, háborúság lesz. Sokszor értették már különféle korok emberei a maguk idejére, hogy utolsó idők. Nem tudjuk, nem tudhatjuk "sem a napot sem az órát" mikor jön el az Úr, DE megállhatunk, hűségesek maradhatunk...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 27.

"Íme elhagyatott lesz a ti házatok." (Mt 23;37-39)

Prófécia Jeruzsálemről, a templom lerombolásáról...miután nem engedték magaukat "összegyűjteni" a mennyei Atya védőszárnyai alá, nem védi meg őket senki és semmi a fenyegető jövendőtől. Jézus küldetésének "célszemélyei" ők voltak, de köszönték szépen, nem kértek Isten ilyen módon való jelenlétéből, működéséből. Így az evangélium másoknak fog szólni. Adja Isten, hogy ezzel a csodás lehetőséggel mi élni tudjunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 26.

"de elhanyagoljátok ami a törvényben a legfontosabb: az igazságtevést, az irgalmasságot és a hűséget" (Mt 23;23-36)

Úgy cselekedni, élni, létezni, hogy az Istennek tetsző legyen és egyben "emberbaráti" is..Ez nem tűnik könnyű feladatnak s Jézus korában sem sikerült az írástudók és farizeusok jelentős részének. Vagy a mennyei Atyára hivatkozva "veszítették szem elől" embertársaikat vagy pedig a hétköznapok, az embertársak "takarták ki" a mennyei Atyát életükből. Istenben látni a másikat és az életet s létezésben is meglátni Istent! Ez adassék meg nekünk is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 25.

"Mert aki felmagasztalja magát azt megalázzák és aki megalázza magát, azt felmagasztalják." (Mt 23;1-22)

Istent felhasználni arra, hogy emberek szemében elismert, tekintélyes és komoly hívőnek látszék. Ez volt az írástudók és farizeusok vétke Jézus szerint. Miközben embertársaikat is használták, hogy Isten előtt "érdemeket" szerezzenek. Jézus az ezt követő 8 "jaj"-ban nem fenyegeti őket, hanem leleplezi. Leleplezi, s ezzel lehetőséget teremt a változásra, a változtatásra. Mi leplezetlenül állunk a mennyei Atya színe előtt, s időnként (gyakran?) ezzel még szembesülnünk is kell. Ez minden kellemetlensége ellenére is lehetőség.....éljünk vele.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 24.

"Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene." (Mt 22;34-40)

A halál "kultúrájával" szemben Isten az életet munkálja, akarja teljessé tenni.Jézus vitapartnerei ismét és újra megpróbálják Őt "csapdába" csalni, megint csak eredménytelenül. Jézus ismét a mennyei Atya "lényegére" mutat rá, mely túl van az emberi okoskodáson, törvényeskedésen. Az élet teljessége mellé állni, azt felmutatni lehetőségünk, feladatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 23.

"Ezen a két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták." (Mt 22;34-40)

A kettősen-hármas szeretetparancs a legfontosabb, s ebben egyetértenek a farizeusok (szigorú vallásos mozgalom tagjai) Jézussal. A mennyei Atya felé viszonozni a felőle áradó szeretetet, s ezt adni a másiknak, meg önnönmagamnak is.Így kerülhet az ember az isteni koordináta rendszerben a helyére.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 22.

"Attól a naptól fogva nem is mert kérdezni tőle senki semmit." (Mt 22;23-33)

Ebben a részben Jézus tesz fel egy kérdést a farizeusoknak, amire nem tudnak, nem akarnak válaszolni. Sokszor sokféle kérdést teszünk fel Jézusnak, Istennek választ várva. Van amikor egyértelmű a válasz s van mikor az, hogy nincs, de mi lesz mikor majd Ő kérdez minket? Életünkről, cselekedeteinkről, gondolatainkról, vágyainkról, mulasztásainkról, vétkeinkről? Jó lenne, ha akkor nem kellene elnémulnunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 21.

"Adjátok vissza a császárnak, ami a császáré, de adjátok meg az Istennek, ami az Istené." (Mt 22;15-22)

Visszaadni és megadni nem ugyanaz. Az első nem az enyém, csak használom (s a pénz is használ engem), a második esetben magamból adok, akinek köszönhetem létezésem. Köszönetet, hálát, dicsőítést. Fontos tudnunk, hogy Jézus nem helyezi egy szintre a császárt, a világi hatalmat és Istent, a mennyei hatalmat. A hangsúly a mondat második felé van: de add meg az Istennek, ami az Istené.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 20.

"A szolgák ki is mentek az utakra és akivel csak találkoztak, gonoszakat és jókat egyaránt behívták, úgyhogy a lakodalmas ház megtelt vendégekkel." (Mt 22;1-14)

Ki ne akarna egy királyi mennyegzőn vendég lenni? S mégis a hivatalosak nem mennek el. Gyűlöletből, hanyagságból, abbéli félelmükben, hogy vissza kell majd hívni a királyt? Végülis az indok nem számít, nem vesznek részt egy örömünnepben. Isten örömünnepet készít nekünk, a vele való kapcsolat örvendetes és örömteli ünnepét. Elfogadjuk-e a meghívást?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 19.

"Azért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét." (Mt 21;28-32)

Kemény szavak, kemény ítélet a korabeli vallási vezetők felett, akiket gonosz szőlőmunkásoknak ábrázol a példázatban Jézus. A mennyei Atya sokszor, sok rendben próbálkozott küldöttein, a prófétákon keresztül, hogy a helyes útra térítse őket, de "kemény nyakúak" maradtak. Lesznek más szőlőmunkások, lesz más nép mely Isten dicsőségét fogja szolgálni. Jó ehhez tartozni, de vigyázzunk, ne járjunk úgy, mint ők.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 18.

"Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki" (Mt 21;28-32)

Akik tudják, hogy a mennyei Atya irgalmára szorulnak, életvitelük miatt, s akik nem.A mindenki által megvetettettek, mert nyilvánvaló az istentelen életük, el tudják fogadni s meg tudják vallani rászorultságukat az isteni szeretetre. Akik Isten közelében élnek könnyen úgy járhatnak, mint a jézusi példázatbeli fiú, aki először igent mondott apja kérésére, de aztán nem cselekedett aszerint. Ez a fiú Izráelt jeleníti meg a példázatban...azonban van még egy, a harmadik Fiú, aki igent mondott az atyai kérésre és aszerint is cselekedett. Őt kövessük.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 17.

"Én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket." (Mt 21;23-27)

Igazold magad Jézus, újra és újra, mert bár várjuk a Messiást, de már annyiszor tévedtünk, tévesztettek meg minket, s oly sok minden rakódott hitgyakorlatunkra, hogy nem tudjuk ki vagy. Ezek a gondolatok állhattak a vallási vezetők Jézushoz intézett kérdései mögött. Hitünk szerint az akiben, aki által elközelített az Isten országa. Számunkra is lehet ez realitás.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 15.

"És otthagyta őket." (Mt 21;12-17)

A templom (pogányok udvara) megtisztítása, betegek gyógyítása, s Jézus gyermekek általi dicsőítése elég konfliktus ahhoz, hogy Jézus elhagyja Jeruzsálemet és visszavonuljon.Nem feladatunk a folyamatos konfrontáció az isten- és emberellenes erőkkel. Képviseljük tanítványi voltunkat, istengyermekségünket, de ez nem a frontvonali folyamatos harcot jelenti. Vissza lehet vonulni, elcsendesedni, feltöltekezni isteni erővel, szeretettel.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 13.

"Jézus megszánta őket, megérintette a szemüket. Nyomban visszanyerték látásukat és követték Őt." (Mt 20;29-34)

Jézusnak "mélyre ment" a két jerikói vak kétségbeesett próbálkozása, hogy gyógyítsa meg őket. Együtt érzett velük, akik bűnösnek számítottak, hisz azért voltak vakok, a kor felfogása szerint. Látni vagy nem látni ez itt az kérdés (elferdítve Shakespeare-t). Látni azt is ami nem látható, Isten jelenlétét, gondviselő munkálkodását életünkben. Erre gyógyítson meg minket Jézus egyszer, s mindenkorra.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 12.

"...aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok." (Mt 20;20-28)

Jézus újraértelmezi a "nagyság" fogalmát. Nem az az igazán hatalmas, aki döntéseivel tömegeket befolyásol, akinek a megjelenésére haptákba vágják magukat az emberek, aki milliárdok felett diszponál. Az a nagy, aki szolgál. Mindenki ismeri Teréz anya nevét. Micsoda karakter, micsoda nagyság! Tökéletes példája annak, amiről itt az Úr beszél. De nem feltétele ennek a szegénység. A fő dolog a motiváció és az út. Másokat eltiporsz az előrejutásért, és önmagad építed, vagy alázattal dolgozol és szolgálsz és másokat építesz?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Július 11.

"...kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy megcsúfolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék, DE harmadnap feltámad." (Mt 20;17-19)

Az út Jeruzsálembe felfelé vezet, amúgy most kezdődik Jézus és a tanítványok életében a "lefelé". A mélység és a sötétség egyre mélyebb bugyraiba, s jut el a sírboltig, a halálig, DE harmadnapra feltámad. Isten története gyakran a mélységeken keresztül vezet a magasságokba, a szenvedésen át a megdicsőülésbe. Jézus élete ilyen volt. Miért lenne a tanítványoké más?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 10.

"Hát nem tehetek azt a javaimmal, amit akarok?" (Mt 20;1-16)

A példázatbeli szőlősgazda kérdezi ezt, aki az Atyaistent jelenti. Nem is kérdés ez igazán, hanem visszakérdezés! Mert Isten megkegyelmez mindenkinek, aki hozzá fordul. Akkor is, ha valaki ezt korán megteszi, akkor is, ha késön. Akkor is, ha a mi szemünkkel nézve "jó ember" és akkor is, ha "gazfickó". Egyetlen feltétel az őszinte, nem megjátszott bűnbánat. Isten ezt szívesen teszi.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Július 09.

"Sok első lesz utolsóvá és sok utolsó elsővé." (Mt 19;27-30)

Honnét nézzük, ki az első és ki az utolsó? Ha vagyon, hatalom, befolyás, lehetőségek tárháza felől nézzük, egyre kevesebben egyre nagyobb vagyonnal rendelkeznek s a tömegek lehetőségei csökkennek. Mi a kiindulópont, kinek a szemével tekintünk magunkra, másokra, az élet értelmére, céljára? Jézus az mondja a tanítványainak, hogy a látszólagos utolsó hely az első és fordítva. Ellenállva az egyre erősödő nyomásnak jó lenne így tekinteni az Életre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 08.

"Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges." (Mt 19;16-26)

Mission is possible. :) Az embernek vannak lehetetlen küldetései, de az Istennek minden lehetséges. Az ember nem képes meggyógyítani bizonyos betegségeket, elkerülni bizonyos baleseteket, uralkodni a természeten. Sokszor még saját természetünkön se tudunk. S van egy dolog, ami teljesen lehetetlen magunktól: nem tudjuk kiérdemelni az üdvösséget és megszerezni Isten szeretetét. Milyen jó, hogy éppen ezért mindkettö az Ö ajándéka Jézus önfeláldozó cselekedetén (megváltás) keresztül. S ha ajándék, nekünk csak el kell fogadni!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Július 07.

"A tanítványok azonban zsörtölődtek és dorgálták őket." (Mt 19;13-15)

Amikor a gyerek zavar. Zavarja a csetelést, a telefonálást, a TV nézést, az istentiszteletet. A tanítványok esetében a tanítást zavarták meg az anyukák, aki jézusi áldást akartak csemetéiknek. A tanítványok most a nyugalom és a komolyság őreiként léptek fel, de Jézus ebben nem támogatta őket. Áldást ad, mert szükségük van rá. Szükségünk van az Atyai áldásra, a szülői áldásra, s mi is megáldhatjuk, mert magunk megáldattunk, gyermekeinket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 06.

"És ezt mondta Isten: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté."" (Mt 19;1-12)

Jézust a házasságról és a válásról kérdezik, s Ő a Biblia első könyvét idézi. Isten úgy rendelte, hogy a felnőttek elhagyják eredeti családjukat, ketten eggyé lesznek s egy saját családot alapítanak. Később hozzáteszi Jézus: nem mindenkinek kell így lennie, de ez a házasság. Egy olyan kötelék, amely nem szentség, de szent. Melyet Isten alkotott, s melyre mélyen a legtöbb ember vágyakozik. Egy olyan kapcsolat, ami mintázza az Isten és az egyház kapcsolatát - egymáshoz ragaszkodó életek. Nem csak gazdasági kötelék, nem csak megszokás, nem csak rózsaszín köd. Te hogy gondolsz a házasságra? Mint szükségtelen papír, vagy valami sokkal több?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Július 05.

"Az úr pedig megszánta a szolgát és elbocsátotta, sőt még az adósságát is elengedte." (Mt 18;21-35)

Visszafizethetetlen adósság...többünk életében (devizahitel) megvalósult ez a rémálom. Lakást, házat, jobb esetben "csak" autót veszítettek rajta. Egzisztenciák, családok élete törtek derékba, lettek öngyilkosok emberek. Jézus példázatában az úr, akinek tartoznak, olyan nagylelkű, hogy elengedi ezt a kb. négy és fél tonna aranynak megfelelő összeget. A fel- és megszabadított szolga azonban nem tud élni a viszonosság lehetőségével, ő visszaköveteli kíméletlenül a neki tartozó összeget. Kapott Istentől, szeretetet, kegyelmet, életlehetőséget, de nem adja tovább, sőt a másik embert rosszabb helyzetbe hozza, mint amilyenben volt. Visszavonattatik tőle az elengedés, s mindent - ami lehetetlen -vissza kell fizessen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 04.

"Ha pedig vétkezik ellened a testvéred, menj el hozzá, fedd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet." (Mt 18;15-20)

Nagy baj van akkor, ha minden a nyilvánosság előtt történik. Egyik barátom szokta mondani: kritikát négyszemközt, dicséretet mindenki előtt! Jézus is hasonlót kér tőlünk: ha valakivel nehézséged, gondod, problémád van, megbántott vagy nem úgy viselkedik, ahogy szerinted kellene/illene, ne a háta mögött, ne mások előtt kritizáld, hanem menj oda, s beszélj vele négyszemközt. Imádkozz a beszélgetés előtt, kérj bölcsességet Felülről. Ha sikerül, adj hálát, ha nem, te megtetted, ami rajtad állt!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Július 03.

"...jobban örvend annak az egynek.." (Mt 18;11-14)

A hiány a meglévő, meglévők ellenére is égető lehet. Hiába a meglévő 99 juh, ha az az egy hiányzik, amelyik nincs meg. Sokminden van, tölti be és ki az életünket, de ha valami olyasmi hiányzik, amit fontosnak, jelentőségteljesnek ítélünk, hiába a "van", mégis a "nincs" lesz az úr. Augusztinusz szerint egy Isten alakú úr van az emberek lekében, amit csakis Ő tud be- és kitölteni. Engedjük hát....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 02.

"Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába." (Mt 18;1-10)

Miért pont a gyermekeket hozza fel példának az Úr? Van-e még olyan bizalom a gyermekekén kívül, aki vakon odabízza magát a szülőre? Van-e hit, mely felülmúlja a gyermekét, aki soha meg nem kérdöjelezné a szülő szavát? Nem ész nélküli hitre hív bennünket Jézus, hanem feltétlen bizalomra az Atya felé. Te hogy állsz ezzel?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Július 01.

"...hogy ne botránkoztassuk meg őket..." (Mt 17;22-27)

Kompromisszum, elvtelenség, megalkuvás? Jézus annak ellenére megfizeti a templomadót, hogy szerinte nem a fiaktól kell azt követelni. Valamit tenni vagy éppen nem tenni a másikért, ami lehet, részemről lemondást, áldozatot, erőfeszítést igényelhet. Gyakoroljuk ezt? Itt azonban többről van szó; nem akarja, hogy megbotránkozzanak benne, mert az a küldetése megvalósítását hátráltatná, nehezítené. Valami nagyobbért hátrébb lépni. Isten szeretetéért, s amiatt....ez volna jó, ha sor kerül rá.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 30.

"Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre." (Mt 17;14-21)

Kicsit messzebb vagyunk már a böjti időszaktól, így talán jobban rá tudunk tekinteni erre a kérdésre. A böjt nem egy méregtelenítő- vagy fogyókúra. A böjt arról sem szól, hogy megmutatom mennyire erős vagyok és jó azzal, hogy képes vagyok lemondani dolgokról. A böjt az imádság megerősítése. Lemondok időtöltésekről, anyagiakról, s helyette Istenre figyelek, imádkozom. A böjtöléssel megerősödve az ember jobban látja a saját dolgait, s az imádsága is kitartóbb és mélyebb lesz. A mustármagnyi hit pedig akár hegyeket is meg tud mozgatni.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 29.

"Jézus hozzájuk lépett, megérintette őket és így szólt: Keljetek fel és ne féljetek." (Mt 17; 1-13)

Letaglózó isteélmény, amit átélnek a tanítványok, pontosabban a "belső tanítványi kör" Péter, Jakab és János. A mennyei Atya kinyilatkoztatja, hogy Jézus az Ő szeretett Fia.Közvetlen istenélmény mindig megrázó, az ember létét alapvetően érintő és megváltoztató megtapasztalás.Egyszerre vágyott és rettegett élmény. Keveseknek adatik meg, de aki átéli, annak megváltozik az élete. Azután feltétlen bizalommal fordul a mennyei Atyához. Ilyen tapasztalás és átélés nélkül is lehet bízni Benne. Ezért imádkozhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 28.

"Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt" (Mt 16; 24-28)

Van olyan, hogy az ember görcsösen ragaszkodik valamihez, és ez lesz a veszte. Ha túlzottan kapaszkodunk valamibe, legyen az valamilyen emlék, kapcsolat, van hogy épp ezzel fojtjuk meg. A görcsös ragaszkodás a változás ellen szól, pedig tudjuk, hogy az élet fejlődést, változást is jelent. Ha a saját dolgainkhoz görcsösen ragaszkodunk, nem vezet jóra. De ha felismerjük Jézus szerepét, és Istennek felajánljuk az életünket, napjainkat, cselekedeteinket, mindent, amit birtoklunk, ez a görcsös ragaszkodás áldássá változik, s bár nehéz elképzelni, végül így nemcsak megtartjuk, hanem még több is lesz a boldogságból.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 27.

"...nem úgy gondolkodol, mint Isten, hanem úgy, mint az emberek." (Mt 16; 21-23)

Péter a tanítvány aggódva akarja óvni Jézust a rá váró szenvedésektől, kereszthaláltól, feltámadástól.Emberi módon gondolkodik, hogyan is tudna másképp. Ezzel viszont Jézust kísérti, akaratlanul is küldetését kérdőjelezi meg, feladatától akarja eltántorítani s ezért kemény szavakat kell hallania Mesterétől: távozz tőlem Sátán...Ebből két dolog is következik a számunkra. Jézus követői szembefordulhatnak Vele, akaratlanul, nem szándékosan, mert - és ez a második - emberi módon gondolkodnak. Jelen esetben ez a mennyei Atya számításon kívül hagyását jelenti. Mindenütt és mindenben keresni, kérni, meglelni Isten akaratát. A szenvedésben, megaláztatásban, kínzásban, halálban, mert ezeken keresztül vezet az út a feltámadáshoz, a győzelemhez. A szeretetrend helyreállításához.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 26.

"Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám." (Mt 16;13-20)

Hosszasan diskurálnak a tanítványok arról, mit gondolnak az emberek Jézusról. Így van ez ma is. Jézus nagy tanító, megelőzte korát, esetleg próféta. Péter felismerte az igazi voltát: Ő az Isten Fia. Ehhez nem elég a racionális gondolkodás, meg a tudomány (test és vér), ehhez lelki szenzor kell, ami veszi a mennyei jeleket. Te kinek gondolod Jézust?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 25.

""Az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?" (mondja Jézus)" (Mt 16; 1-12)

Ki vagy te Jézus, honnét jöttél, milyen megbízással, céllal s mit akarsz? Állandó kérdése volt ez az akkori írásmagyarázóknak, a vallási vezetőknek, mozgamaknak, de a vele érintkezésbe kerülő átlagemberek többségének is.Jézus nem ad választ szavakban, mert a tettei, cselekedetei tesznek róla bizonyságot. Minden a létet kérdés és az arra adható válasz összefoglalható a kérdésben: ki vagyok én? Az lenne az üdvös, ha a válaszban elementáris helyet, pozíciót foglalna el Jézus. Identitásom alapvetése, hogy az Ő tanítványa vagyok. Így legyen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 24.

"Jézus azután eltávozott onnan, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült. Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, ő pedig meggyógyította őket." (Mt 15; 29-39)

Sebeim vannak. Testi, lelki. Bántottak és másokat bántottam. Szóval. Gondolattal. Tettel. Mulasztottam sokat. Jó lenne ezekből meggyógyulni. Jézus közeledik hozzám gyógyító szeretetével. Uram, add, hogy a vakokhoz és bénákhoz hasonlóan, akiket egykor meggyógyítottál, az én sebeim is beforrjanak!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 23.

""Nagy a te hited, legyen neked a te akaratod szerint" (mondja Jézus a kánaáni asszonynak)" (Mt 15;21-28)

Egy anya küzd gyermeke gyógyulásáért, átlépve etnikai, nemi, társadalmi korlátokat, eltántoríthatatlanul. Nincs más reménye, nincs más lehetősége "csak" Jézus és az ő isteni ereje, hatalma. Harcol, küzd hiába a visszautasítás újra és újra próbálkozik. Ezt a kitartó, rendíthetetlen bizalmat kérhetjük el imádságban, hogy a nehézségek, nyomorúságok, betegségek, gyász, halál idején se maradjunk magunkra.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 22.

"Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik..." (Mt 15,10-20)

Mi van a szívedben? Amivel tele van, azt szólja a szád. Szomorúság, hiány? Vagy öröm, béke? Figyeljük meg a szavainkat, mit és miért beszélünk. Jobb ez mindenféle röntgennél. A helyes önismeret segítségünkre lehet a boldogabb életben - természetesen nem egyedül, hanem hitünk szerint a szivünket is átformálni tudó Istennel.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 21.

"Ez a nép a szájával tisztel engem..." (Mt 15;1-9)

Jézus az írástudóknak Ézsaiás prófétától idéz, mikor számonkérik tanítványai viselkedését. Kettős mérce, mondhatjuk mai kifejezéssel; én magam válogatok az isteni törvények között, az egyiket magamra nézve érvényesnek tartom a másikat nem vagy az egyik előírással kerülöm ki a másikat. Rajtad azonban mindent, szó és betű szerint mindent számonkérek. Mi van belül, mi a legbelső szándék? Szeretet vagy üzletelés? Mire irányul életünk alapvetően? Az isteni szeretet megélésére vagy önmagunk építésére? Jó lenne az örökérvényűre törekedni...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 20.

"Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg! Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" (Mt 14;22-36)

"Meghívtál, hogy vízre lépjek, hol nélküled elsüllyedek" - ez az ének a mai péteri történetre utal. Ha Jézusra figyelsz, ha benne hiszel, bármi lehetséges. Amint elterelődik a figyelmed, amint mással foglalkozol, süllyedsz. Annyira az én mindennapjaim is ilyenek! Mai napi "challange": töltsük az egész napot Jézusra figyelve (akár munka, tanulás közben tartott szünetek alatt is keressük az Ő jelenlétét!)

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 19.

""....adjatok neki ti enni...." (mondja Jézus a tanítványoknak)" (Mt 14;13-21)

Öt lepényszerű kenyér és két hal több ezer embernek? A tömeg Jézus után ered, hiába próbál elvonulni előlük, mert sok a beteg testű, lelkű közöttük s gyógyulást remélnek tőle, kínjaikra. Ő pedig megszánta őket s gyógyított, de közben jelentkezett az egyik legalapvetőbb testi szükség, az éhség. "Mert enni kell, ennyi kell, az esti üdvösséghez." (Kányádi) A tanítványok még nem értik, hiszik, hogy a nevetségesen kevés is elég lehet az isteni erő hatására s nem is csak elég, hanem bőség lesz. Mert Ő "azt akarja, hogy életünk legyen és bővőlködjünk". Az isteni mérték, nem szűkmarkú, hanem bőkezű; a szeretetben elsőrenden, önmagát adja. El lehet fogadni...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 18.

"Heródes szerette volna megöletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották." (Mt 14;1-12)

Keresztelő Jánosról szól ez a mondat. Milyen hasonló ahhoz, amit Jézusról mondtak később! S mennyire telve van gonoszsággal és félelemmel. Olyan gonosz a király, hogy megöletné az igazságra rámutató Jánost, de annyira fél, hogy inkább nem teszi. A próféta mégis meghal, de a király félelmei nem múlnak, megjelenik Jézus, akiben csodatévő erők vannak. Aki nem az igazság útján jár, állandóan retteg. Isten elküldte az Ő egyszülött Fiát, aki maga az igazság! Aki az Ő útján jár, nincs miért félnie!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 17.

"Honnét van benne ez a bölcsesség és az erők?" (Mt 13;53-58)

Bölcs és erővel teli Jézus maga s tanítása is és ezt érzik, érzékelik a názáretiek, de ahelyett, hogy hinnének, megbotránkoznak benne. Mindaz amit tudnak róla, ahogyan ismerték őt és családját megakadályozza őket egy újfaj megismerésben.A hétköznapi élet megszokásokon alapul s jól van ez így. Azonban Istennel kapcsolatban ez a hozzáállás akadály, mert magunk számára kirekesztjük a szokatlan helyzetekben, váratlan módokon, utakon való isteni jelenlétet. Elrekeszt az isteni erőtől, mely Jézusban megjelent. Hangzatos és divatos kifejezések következnek, DE igazak: nyitottság, rugalmasság, odafigyelés, ráhangolódás Istenre. Folyamatos együtt"rezdülés" a hitélet lényege. Ezt jó megtapasztalni, átélni, mert akkor részesülhetünk a szeretet erejében s némi isteni bölcsességben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 16.

"Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt." (Mt 13;44-52)

Hányan keresik az igazit! Az igazi társat, az igazi hivatást, azt igazi állást, az igazi lakhelyet, az igazi önmagukat... Ezek mind nagyon kellenek, de az egy igazi nélkül - a Mennyek Országa megtalálása nélkül ezek mind nehezen válnak AZ igazivá. Az elégedettség, a boldogság nem ezekből fakad, hanem abból, hogy az ember Istennel és önmagával rendben van. Ha pedig erre rátalálsz, sok minden más "majdnem igazit" feladsz azért az egyért. Kívánom mindannyiunknak, hogy megtaláljuk!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 15.

""Magyarázd meg nekünk..." (kérik Jézust a tanítványok)" (Mt 13;36-43)

Példázatokban tanít Jézus, melyek még a tanítványok számára sem mindíg érthetők. Nem azonosság, nem párhuzam, hanem példázat, parabola vagyis nem minden egyes példázatbeli pontnak van a hétköznapi életben megfelelője. A parabola egyetlen ponton találkozik a hétköznapi élet "egyenesével". Ráadásul nem mindíg ugyan azon a ponton, pontban találkozik az isteni az emberivel. Kell a magyarázat, szükséges a segítség a megértéshez, a megéléshez. Ezért is jó újra és újra a Szentlélek vezetéséért imádkozni; mi a terved most velem Uram? Miképp nyerhet értelmet egy-egy nehéz helyzet, időszak, korszak az életemben? Igéd, szavad, hogyan éri el, értelmezi, formálja át életem? Segíts ebben'

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 14.

"Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet vesz az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel. " (Mt 13;31-35)

Kis kovász megkeleszt egy nagy adag lisztet, s életadó kenyér lesz belőle. Az igazi Krisztus-követő is ilyen, minden közösségben örülnek a jelenlétének. De nagy áldás ilyenné válni!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 13.

"Hagyjátok, hogy együtt nőjjön, mindkettő az aratásig..." (Mt 13;24-30)

A jó és a rossz, az életes és a halálos, az Isten szerinti és az istenellenes egyidőben van, lehet jelen az életben, s ez látszólag a végtelenségig tart, de nem. Az aratás, Jézus példázatában, az utolsó ítéletet jelenti. Lesz elszámolás és elszámoltatás s "megmérettetik az embernek fia". Ez nem a "nép ópiuma", nem menekülés a nem létező helyre, az utópiába, hanem biztos hitvallás. Nem a mi feladatunk a "kiszaggatás", de a miénk a "búza-lét" megélése, a gyümölcstermés.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 12.

"A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit." (Mt 13;10-23)

Mit terem az életem? Örömet, szeretetet, békességet, mások felé fordulást? A termés megmutatja, jó föld vagyok-e? Lehet kérni a magvető Urat, hogy munkálkodjon bennem is!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 11.

"Kiment a magvető vetni.." (Mt 13;1-9)

Ebben a példázatban a magvetés nem a mi feladatunk, azt elvégzi a mennyei magvető. Ő hinti a magot, szavának, akaratának, ígéjének magvait s nem foglalkozik a magvak sorsával. A mi dolgunk, lehetőségünk, felelősségünk, lesz-e s ha igen milyen termés. Milyen "talaj" vagyok s milyenné válhatok? Ez az én dolgom, lehetőségem, felelősségem.....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 10.

"Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel." (Mt 12;38-50)

Jézustól bizonyítékot kérnek a farizeusok: mutassa meg, hogy Ö az Isten Fia. Nem volt nekik elég a sok csoda, a hiteles tanítás. Jézus jelképesen Jónáshoz hasonlítja magát, s elmondja: halála és feltámadása a bizonyíték, mást ne várjanak. Aki hisz, az érzékenyen felfedezi az életében az Isten aktivitását. Aki nem, annak a feltámadás sem elég. Te várod a jeleket, vagy észleled az Urat?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 09.

""...de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek" (mondja Jézus)" (Mt 12;31-37)

A Teremtőt pusztítónak, az életteljességet adót, rombolónak, a szeretet forrását gyűlöletnek beállítani az a bűn, amire nincs bocsánat. Az élet nem halál, a menny nem Föld, az irgalom nem irgalmatlanság. Aki ezt nem látja, vallja, nem érti vagy még rosszabb mindezt tudatosan hazudja, ferdíti el, megbocsáthatatlan bűnt követ el.A káromlás ellentéte, a magasztalás, dicsőítés, az imádat. Evvel élve bizonyságot teszünk, hogy Isten országa részesei vagyunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 08.

""Ha pedig én Isten Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétségtelenül elérkezett hozzátok az Isten országa" (mondja Jézus)" (Mt 12;22-30)

Ki az erősebb, ki a hatalmasabb, kié az uralom? A sötétség, a gonoszság erőié vagy Istené? Jézust a lehető leggonoszabbal vádolják; az ördögöt szolgálja. Szentháromság vasárnapja után, ebben a rövid részletben együtt az Atya, a Fiú és a Szentlélek s mindjárt látható is hatásuk. Az egyik irányba a gyógyítás, gyógyulás, a másik irányba pedig a teljes elutasítás. Miközben Isten működik és hat némelyek azt a jogot, tudást gondolják magukénak, hogy meg-és elítéljék Isten szentjét, a Lelkét pedig ördöginek állítsák be. Nem a betegségé, nem a 100 éves halálos ítéleté, mely kimondatott a nemzetre, az utolsó szó, hanem a Teremtőé.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 07.

"Jézus "akkor ezt mondta annak az embernek: nyújtsd ki a te kezedet' Kinyújtotta és olyan lett, mint a másik."" (Mt 12;9-21)

Pont azt kéri ettől a sorvadt kezü embertől Jézust, amit mindíg is szeretett volna, de sohasem tudta megtenni, kinyújtani a kezét. A gyógyulásért neki is kell tennie valamit megmozdulni. Magától nem tudta volna megtenni, kellett az isteni erő, de neki is hozzá kellett járulnia a gyógyulásához. Pont azt a lépést, pont azt a gesztust, pont azt a lemondást, megszólítást, bocsánatkérést vagy éppen megbocsátást, amit eddig nem tudtál, megtenni, meglépni, elengedni. Azt kellene megtenni....nem egyedül, nem a saját erőből, hanem Vele és Általa.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 06.

"Irgalmasságot akarok, nem áldozatot." (Mt 12,1-8)

Az őszinte hittel élő, hiteles keresztény belsejéből irgalom, megbocsátás, nyitottság ragyog kifelé. Fel sem merülhet, hogy kényszeredetten áldozza fel a vágyait, igazi akaratát, saját véleményét. Önként és jó szívvel teszi mindazt, amit tesz, éli meg hitét. Találkoztál már ilyen kereszténnyel? Keress ilyeneket, s válj te is azzá!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 05.

""Mert az én igám gyönyörúséges és az én terhem könnyú." (mondja Jézus)." (Mt 11,20-30)

Teherhordás, mint gyönyörűség, hogy lehet az? S vegyük fel még Jézus "terhét" is a magunké mellé? Hát nem elég bajunk van, magunktól is, még plussz teher? Csakhogy itt nem arról van szó, hogy a magunk mellé, még vegyük fel Jézusét is, hanem, hogy a magunkét tegyük le, adjuk át Neki, s mi vegyük fel az övét. Azt a terhet, mely az egész-ségre, teljes-ségre jutatt minket, az időlegesben és a részlegesben is.A létezés terhét letenni s jézusi tanítványság terhét felvenni...szerintem jó csere.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 04.

"De cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség." (Mt 11,7-19)

Hiszünk abban, hogy Isten nem azért szeret bennünket, amit cselekszünk. Nem lehet "kiérdemelni" az áldását. Azért szeret bennünket, mert Ő maga a szeretet. De ez nem jelenti azt, hogy a cselekdetek nem számítanak. Megmutatják többek között a bölcsességet. A te elmúlt heted mit igazol? Bölcsességet vagy butaságot?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 03.

"Te vagy-e az eljövendő vagy mást várjunk? (kérdezteti Ker. János a tanítványain keresztül, Jézustól)" (Mt 11,1-6)

Ki ez a Jézus kérdezi még az unokatestvére, Ker. János is.Mit akar, kit képvisel? A mai ember is kérdi ezt. S a válasz: az időlegesben képviseli az időtlent, a töredékesben a teljességet, a megosztottságban a békességet, a betegségben a gyógyulást, a halálban a feltámadást. Isten "országát", uralmát, hatalmát hirdeti és jeleníti meg. Akkor ki Ő? Ki neked Ő? Ha erre van válasz, akkor sokminden elveszíti súlyát, jelentőségét...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 02.

"Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. " (Mt 10,29-42)

Micsoda biztatás ez a mondat! Az Atyaisten annyira szeret bennünket, hogy még a hajunk szála is számon van tartva! Semmilyen apró részlet nem kerüli el a figyelmét. Úgy érzed, Isten túl elfoglalt, hogy a te apró-csepró dolgoddal foglalkozzon? Tévedsz! Istent nagyon érdekled! Beszélj vele bátran!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 01.

"Legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!" (Mt 10,16-28)

Ha Jézus követőire gondolunk, akkor a szelíd mint jelző szépen stimmel, s így pünkösdkor még a galambot is értjük. De okos kígyó? Egy keresztény? Bizony. Jézus nem feltett kezű szemellenzős követőket akar, hanem okos, gondolkodó, kreatív tanítványokat!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 31.

"Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!" (Mt 10,1-15)

Gyakorlatban az ország nem addig tart, amíg a térképen a határai be vannak rajzolva, hanem addig, ameddig érvényesíteni tudja a törvényeit. Ahol egy adott ország törvényei működnek, hatékonyak, be vannak tart(at)va, addig ér. Isten országa itt e földön azt jelenti, hogy vannak helyek, életek, ahol érvényesek és működőek a törvényei. Ha Te is eszerint élsz, akkor bátran hirdetheted a körülötted lévőknek: Isten országa közel van hozzátok! Kettős állampolgárság elérhető! Légy te is ennek az országnak aktív polgára!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 30.

"Mikor pedig látta a sokaságot (Jézus) könyörületességre indult rajtuk..." (Mt 9,27-38)

Az elgyötört és szétszórt tömeg Jézusból együttérzést, sajnálatot, könyörületet vált ki. Az arra való szándékot, hogy a szétszórtakat összegyűjtse, irányt, célt, értelmet adjon az életüknek. Olyan CÉLT, mely nem mulandó, olyan célt, mely magáho vonzza, mágnesként elrendezi, az emberi erővonalakat. Az elgyötörteknek pedig "bővölködést és örök életet" akar adni. A Szentlélek kisugárzása, kiáradása, ma is és most is megtapasztalhatóvá teszi, hogy az isteni "fénysugár" átrendezi, célirányossá, isteni szeretetben bővölködővé teszi az életünket. Ezt adja meg az Isten!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 29.

"Mondd meg nekünk micsoda hatalommal cselekszed ezeket?" (Lk 20,1-8)

Bizonyítsa be, magyarázza meg, igazolja magát, hogy amit Jézus tesz az az élet teljességét munkálja nem a Sátántól, hanem a mennyei Atyától van. Ha azonban kevés amit és ahogy tesz, tanít, akkor mit érnének, mit érnek az önigazoló szavak? A mostani próbatétlek idején is tekinthetünk mindarra, amit eddig értünk, velünk s szeretteinkkel cselekedett, fogantatásunktól kezdve, mind a mai napig'

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 28.

"Mi könnyebb, azt mondani: megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani: kelj fel és járj?" (Mt 9,9-17)

"Fecseg a felszín, hallgat a mély..." ( József Atilla). A felszíni kérdéskör, amiről lehet beszélni, értekezni, vitatkozni, a biológiai szint: egészség-betegség, gyógyulás-romlás s ez ma időszerű. Meggyógyít Jézus, gyógyulást ad-e Isten vagy nem? S ha nem, akkor miért vagy milyen Isten az aki szenvedni, halni engedi az embert? Jézus nem a fecsegős felszínnel foglalkozik, hanem a létezés mélyrétegével, az istenkapcsolattal. Ha az rendben van, akkor a testi nyumorúság is átértékelődik, a hiány, a szenvedés is más megvilágítást kap. Azt kell helyreállítani. Szavai provokálják a jelenlévő "igazhitüeket" , így a "mélységi" rendrakás után, jöhet a felszín is. "Totális helyreállítás", gyógyítás története ez. Tehetünk mi magunk is azért, hogy - Pünkösd közeledvén, méginkább - a Szentlélek rendezze létünk mélyrétegeit s tehetünk a lelki-szellemi-testi egész-ségünkért is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 27.

"Ugyan mi könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttatnak a te bűneid, vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj?" (Mt 9,1-8)

Hatalom minden felett. Sokan szeretnének ilyet, de csak keveseknek adatott meg igazán. Az Úr Jézus az Atyától megkapta, és teljes körű változást akar elérni ebben a világban. De nem egy csettintésre létrehozott mű-világbékével, hanem a hozzá tartozó követők (keresztények) életében bekövetkező gyökeres változással. Megbocsátja a bűnöket. Ez felfoghatatlan változás: a múlt nem változhat meg, de minden hibám, vétkem semmis lehet. Ennél nagyobb cselekedet nem létezik a világon!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 26.

"..két ördöngős ment eléje (Jézus) a sírboltokból kijőve. Igen kegyetlenek voltak, úgyhogy senki sem mert azon az úton elmenni." (Mt 8,23-34)

Az ördögtől megszállt kegyetlenek felismerik és megvallják a kegyelmest, aki meg tudja szabadítani őket megszállottságukból. Azonban mindez egyszerre félelmetes és fájdalomteli is, a számukra. Ez a gyógyítási történet mutatja, hogy a megkötözöttségekből való szabadítás nemcsak vidám, örömteli, diadalmas, hanem fájdalmas és félelmetes. A megkötözöttség annyira az életük, létük, személyiségük része lett, hogy félő mi lesz ha nem lesz s fájdalmas, mint egy burjánzó daganat eltávolítása. "Isten oltókése" (Reményik) gyógyít, helyreállít, de sokszor "nemszeretem" módon. A kérdés ilyenkor: gyógyulás vagy halál? Ha az életet választjuk, az fájdlommal és félelemmel is járhat, de érdemes vállalni, mert a teljességre gyógyít'

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 25.

"Amikor Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa lázasan fekszik. Megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, és felkelt, és szolgált neki." (Mt 8,14-22)

Olyan rövid és egyszerű ez a történet. Ez a szépsége. Jézus meggyógyítja a beteg asszonyt, aki hálából szolgál. Ilyen lehet az ember élete Jézus közelében ma is: bármilyen betegség, aggodalom, félelem, hiány, függőség, láz erőtlen az Úrral szemben - aki a testi és lelki bajokból is meg akar gyógyítani. Az ember pedig ezután hálából elindul és szolgál. Te hol vagy ebben a történetben?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 24.

"Menj el és legyen neked a te hited szerint" (Mt 8,1-13)

Feltétlen bizalom Jézus iránt, hatalma, gyógyító ereje iránt. A római százados bizalmára még Jézus is rácsodálkozik. Tőle általában bizonyítékot várnak, hogy ő-e a Messiás vagy biztosítékot arra, hogy nem egy önjelölt próféta, esetleg elmeháborodott, ahogy azt róla többen is állították. A századosnak nem volt más választása, mint feltétlenül bízni Jézusban, a benne megtestesült isteni szeretetben. Nincs más választás, nincs más lehetőség, alapvetésében, életünkre nézve, minthogy Benne bízzunk, reméljünk. Az emberi lehetőségek ellenére és azokon túl Isten szerető akarata, hatalma van, ami az embernek az életteljességet kínálja. Fogadjuk el'

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 23.

"Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát." (Mt 7,24-29)

Nem mindegy, mire alapozod a jövőd: munkára és tanulásra, vagy lustaságra és jó szerencsére. Így van ez az élet egészével is. Nem mindegy. Aki az Isten-kapcsolatára épít, annak erős alapjai vannak az élethez, ami megtart. Vizsgáld meg magad ma alaposan!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 22.

"Nem mindenki aaki azt mondja nekem: Uram, Uram, megy be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát" (Mt 7,15-23)

János evangélista ábrázolásában a mennyek országa vagy másképp az Isten országa már itt és most megélhető, átélhető valóság. Nem "ópium a népnek", mely a jelen helyett csak a halál utáni életre figyel, hanem a mostban élhető, megélhető létmód. Ha ennek megfelelően; Isten-és emberszeretetben élünk már most részesei vagyunk a mennyek országának, ha csak korlátozottan is. A "szövegelés" nem számít, a cselekvés, az élethelyzetekben való megfelelés Isten országának az, amit számít. S ez lehetséges, sőt szükséges. Pált idézhetjük "legyetek azzá amik vagytok". Isten országa részesei lehetünk, legyünk is azok s éljünk e szerint.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 21.

"mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tőle?" (Mt 7,7-14)

Rengeteg alkalommal találkozunk az emberek között önzetlen szeretettel, nagylelkűséggel. Ha mi az emberi szeretettel meg tudjuk ezeket tenni, mennyivel inkább így van ez Istennel, akinek a szeretetéhez a miénk nem mérhető! Kérd hát el tőle, ami igazán fontos, s hidd: megajándékoz!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 20.

"...vesd ki előbb a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra, hogy kivessed a szálkát, atyádfia szeméből." (Mt 7,1-6)

A perspektívikus ábrázolás megtanulásához, már a középkori mesterek is alkalmazták, az egy pontból széttartó vonalak lerajzolását. Ez tetszett nekem gyerekként. Belőlem kiinduló vonalak befogják a teret...érdekes. S mintha így viszonyulnánk, időnként embertársainkhoz is. Ami nálam, bennem, velem még csak egy kis pont az, a távolság növekedésével egyre nagyobb lesz. Ami bennem, rajtam még csak kis hibácska, az a másikaban, esetleg, már jóvátehetlen és megbocsáthatatlan vétek, hiba sőt bün. Perspektivikus önkiábrázolásnak ez "elmegy" csak nem igazságos, mert nem egyforma mértékkel, mércével mér, mérek. Jézus azt várja, hogy egy mértékkel az isteni szeretet mértékével mérjünk mindent. Magunkat és másokat is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 19.

"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?" (Mt 6,25-34)

Az aggódás annyira emberi. Szeretnénk, hogy jól sikerüljenek a dolgaink, haladjon az életünk, a tervek megvalósuljanak. Isten nem azt akarja, hogy ne tervezzünk és ne tegyünk a jobb holnapért - sőt, azt akarja, hogy a rajtunk állót tegyünk meg, s ezzel együtt azt, hogy ami meg nem rajtunk áll, azt bízzuk oda az Úrnak. Ha van bizalom, akkor nincs félelem és aggódás. Megteszed és odabízod?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 18.

"Mert ahol a kincsetek, ott a ti szívetek." (Mt 6,16-24)

"Lent" vagy "fent"? Létezésünk lényegét, hétköznapiasan a SZÍV-vel fejezzük ki. Érzések, biblikusan az akarat, a gondolatok a szívből származnak, erednek. S hol a szívünk - nyilván nem biológiai értelemben - lefelé mutat: dolgok, ügyek, élmények, megtapasztalások, emberi kapcsolatok felé, melyek időlegesek, elveszíthetőek, elemészthetők? Lefelé tartunk ezeben, ezek által, egyre távolabb a mennyei Atyától vagy pedig felfelé?. Ha felfelé irányul szívünk vágya, "müködése", léte, értelme, akkor örökéletre segít minket. Mi a fontos, mi a legfontosabb? Ne járjunk úgy, mint a Stalker (Tarkovszkij) c. film főhőse, aki gyermeke egészégéért indul el a "tiltott zónába", ahol a szív igazi kívánsága teljesülhet s odaérve valami más történik, mert szíve mélyén nem az volt a legfontosabb, mint amiért útrakelt. Tehetünk érte és kérhetjük Isten segítségét, hogy a kincsünk és a szívünk a helyére kerüljön s ott is maradjon.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 17.

"jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is." (Mt 6,9-15)

Rendszeresen mondjuk a "Mi Atyánk" sorait, ezért sokszor talán bele sem gondolunk abba, mit kérünk. Isten országa minél jobban valósuljon meg itt, a földön, s az Ő akarata teljesüljön. Az én életemben hogyan valósul ez meg? Vajon nekem van-e abban szerepem, hogy az Ő országa minél erősebb lehessen az emberek között?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 16.

"...tudja a ti Atyátok mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle." (Mt 6,1-8)

A kérésre nem Istennek van szüsége, hanem nekünk. Annak kifejezésére, hogy nincs meg mindenünk, hogy nem tudunk a legfontosabb, de még a kevésbé fontos dolgokról sem magunk számára gondoskodni. Anyagiaak, emberi kapcsolato, születés és halál, békesség, szeretet, megbocsátás, alapvetően, kívül esnek az emberi "hatókörön". Kérni kell, akkor is ha "nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is ha nem kérem" (Nagy László). Szükségünk van újra és újra a beismerésre; hiába próbálok meg istenkedni, az csak az "állatkodáshoz" vezet. Ha tudok kérni akkor újra és újra visszakerülök emberi mivoltomba. Talán ez is az egyik tanítása a mai vírusos időszaknak.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 15.

"Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket" (Mt 5,43-48)

Jójó, a felebarát szerete az szép, de azért nem kér itt már Jézus kicsit sokat? Ellenségeink szeretetét és azt, hogy könyörögjünk azokért akik nemcsak rosszakaróink, de egyenesen üldöznek bennünket. Igen, sokat kér. De ehhez ad eszöközket is. Tőle lehet tanulni ezt a mértékű szeretetet, ami még erre is képes! Ha ezt gyakorolnánk, mennyire más lenne a világ! Rajtunk is áll, hogy ilyenné váljon!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 14.

"...megmondatott arégieknek...én pedig azt mondom néktek...(mondja Jézus)" (Mt 5,33-42)

Ellentmond, újat tanít? Nem. Mint a régi reklámszöveg hagsúlyozta: A tartalomhoz a forma. Formává lett Isten akarata a Jézus korabeli zsidóság életébe s ami eredetileg a mennyei Atyához vitt volna közel, szándéka ellenére eltávolította az embereket a Teremtőtől. Jézus nem veti el a formát, de vissza adja az eredetitartalmat aktuálizálva az akkori emberek életére. Ne a forma határozza meg a tartalmat, hanem a tartalom legyen az első a nem lényegtelen forma számára is.A Törvény az Isten-ember és az ember-ember közötti kapcsolatok kiteljesedését szolgálja. Ahogy a vírus ideje is segíthet elmélyíteni a Vele való kapcsolatot s ismét fontossá teheti az esetleg elsikkadt, kiüresedett, ellaposodott emberi kapcsolatokat. Ugy legyen'

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 13.

"Hallottátok, hogy megmondatott: „Ne paráználkodj!” Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében." (Mt 5,27-32)

A hetedik parancsnolatot idézi itt Jézus, a Hegyi beszédben, és nemcsak megerősíti, de radikálisabbá is teszi. Van egy vicc: "Mózes lejön a helyről és ezt mondja a népnek: van egy jó és egy rossz hírem. A jó az, hogy lealkudtam tízre! A rossz az, hogy a hetedik benne maradt!" A szexualitás egy olyan része az emberi életnek, ami tele van kihívásokkal, buktatókkal, veszélyekkel - hiszen valami nagyon különleges ajándék ez az életben, ha jól alkalmazzuk. Jézus felhívja a figyelmünket: csak azért, mert valamiről nem derül ki, hogy csináljuk, még lehet helytelen. Vizsgáljuk meg magunkat, életünknek ezen a részén minden rendben van?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 12.

"Légy jóakarója a te ellenségednek." (Mt 5,17-26)

Na ez nehéz' Haragra, rosszindulatra, gyüloletre, gonoszságra, embertelenségre jóindulattal válaszolni....de ha nem, akkor én is foglya vagyok a másikból áradó romboló erőknek. Fogoly vagy szabad? "A Krisztusé szabad..."áll egyik énekünkben. Az erőt csak nagyobb erő győzheti le. A végtelen szeretet ereje, aminek nincs köze a "birkasághoz", a tutyimutyisághoz és a szerencsétlenséghez, hanem tiszta, kemény erő' Ebből merítve lehetek jóakarója az ellenségemnek.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 11.

"Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? " (Mt 5,13-16)

Aki Krisztus követője (innen a keresztyén szó), az olyan, mint a só. És az milyen? Kevés kell belőle, hogy megízesítse az ételt, de ha nincs, akkor bizony sokszor ízetlen minden. Ismersz olyan keresztyént, aki megízesíti a körülötte lévők életét? Aki jó kedvet, békességet, odafigyelést hoz a munkatársak/csoporttársak közé? Lehet, hogy épp te vagy az? Az Úr ezt a lehetőséget mindannyiunknak felkínálja!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 10.

"Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek, én érettem." (Mt 5,1-12)

Ha bántanak, akkor már a boldogság állapotában vagyunk? Akkor a munkahelyi "zaklatások", az iskolai "cikizések", a családi igazságtalanságok, a hétköznapi kisebb-nagyobb igazságtalanságok nyomán, már sokunknak nem is kellene "keresni" a boldogságot. Amúgy a boldogság nem cél, hanem egy állapot következménye. A lelki szegénység, a sírás, az irgalmasság s végül az üldöztetésé. Akkor már boldogok is vagyunk? Vagy mégsem? Azok a boldogok akiket Jézusért üldöznek' Nem magukért, hanem Őérte, Őmiatta, azért az ügyért - Isten országa - okán. Akarsz-e boldog lenni? Ha igen, bevállalod-e akár az üldöztetést is Őérte?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 9.

"Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket." (Mt 4,12-25)

Halászokat szólít meg Jézus, és azt mondja, ha őt követik, emberhalászok lesznek. Emberek, akik nem kizsákmányolják a többieket, nem elvenni akarnak tőlük, hanem emberek, akik az Isten szeretetét hirdetik ebben a világban, s ebbe a szeretet-hálóba beleakadnak mások is. Isten jelenléte és szeretete vonzó, az ő képviselőinek feladata van ebben a világban. Te akarsz-e emberhalász lenni? Az Úr erre hív!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 8.

"Ekkor elhagyta őt az ördög, angyalok jöttek hozzá és szolgáltak neki." (Mt 4,1-11)

Jézus kiállta a próbát; nem kezdte el bizonygatni, bebizonyítani, hogy ő Isten Fia, nem ment bele, hogy ördögi módon mutassa meg bizalmát az Atyában, s nyilvánvalóvá tette, hogy az önmagáért való hatalom kívánsága sem érintette meg. Étel, bizalom, hatalom - három szint, három kísértés. Vajon én melyiken buknék el? Jézus szilárd maradt küldetéséhez, s mikor a sötétség hatalma sikertelenül távozik, megérkeznek az isteni küldöttek - az angyalok -, és szolgálnak neki. Elismerik, felismerik, "megvallják", hogy ő az Isten fia. S mi?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 7.

"És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm." (Mt 3,13-17)

Jézus megkeresztelésekor szól ez a hang az égből. Az Atya szereti a Fiát, gyönyörködik benne. Mint ahogy egy szülő gyönyörködik a gyermekében. Olyan szép ez a kép, ahogy az Atyaisten büszke Jézusra, aki vállalta a földi küldetést és Messiásként végig az Atya akarata szerint jár el. Gyönyörködjünk mi is ebben szeretetteljes Istenben ma!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 6.

"Teremjetek hát a megtéréshez méltó gyümölcsöket!" (Mt 3,1-12)

Amikor az ember a helyére kerül, Isten és a teremtett világ közé, s a tágabb, szükebb közösségeiben is a maga helyére, akkor gyümölcsöt terem, ahogy Keresztelő János mondja. A gyümolcs az Isten dicsőítése, a Neki való hálaadás, nevének magasztalása. Ez a függőleges dimenzió. A vízszintes dimenzióban pedig az Istentől kapott szeretet, egyértelmü, világos és cselekvő gyakorlása, ahogy azt Jézus is tette. Helyemen vagyok-e? A válaszban segít, ha a "gyümölcseimre" tekintek s ha a válasz nem, vagy részleges, úgy szükséges a visszatérés, megtérés oda, abba akinek, aminek az Atya teremtett engem. Teremjünk hát méltó gyümolcsöket, megértve mire tanítanak a mai idők minket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 5.

"Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet ellenséges seregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített annak pusztulása. Akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a városban vannak, menjenek ki onnan, akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda." (Lk 21,20-24)

A világ nem csak széppel és jóval van tele. Most a saját bőrünkön is tapasztaljuk azt, ami az előttünk lévő generációknak teljesen természetes volt: a halál, a szenvedés, a betegségek és a háborúk mindenkit elérnek. Mi a 21. század kényelmes nyugati világáan ettől elszoktunk. Ezek a dolgok csak az internet és a televízió híradásán vagy a fantázián keresztül érnek el hozzánk. Az emberi gonoszság nagy pusztítást tud végezni. Fontos ilyenkor a józan ész, melyre Jézus is hív bennünket: ahol nagy baj van, oda ne menj, zárkózz be. Mint most a vírus idején is. A józan ész nem áll ellentétben a hittel. A bölcsesség Isten ajándéka, éljünk mi is vele!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 4.

"....mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket." (Mt 2,13-18)

Egy uralkodó, még ha nem is a birodalom császára s többen is állnak még felette rangban és dicsőségben, aki félti a hatalmát egy gyermektől s a jövőbeni tevékenységétől....Haragjában, félelmében gyilkoltat, elveszi az életet. Isten minket nem halálra keres, hanem Életre keres' Jézusban életre keres és vezet, hogy életünk legyen és bővülködjünk. Neki viszont, most még menekülnie kell a halál elől, mert ha most, gyermekként halna meg, akkor abból nem fakadhatna Élet. Életben kell maradnia, hogy majd ott és akkor adassék halálra, amikor és ahogy abból az örök Élet támad.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 3.

"Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe" (Mt 2,1-12)

Furcsa lehet a karácsonyi történetet májusban olvasni. Furcsa, de hasznos! Így az ünnep fényétől eltávolodva tudjuk figyelni az igét, ami új dolgokat is rejtegethet számunkra. Figyeljünk most a részletekre. Három királyok! Milyen három királyok, hiszen itt egy királyról van szó, de ő nem napkeleti, hanem jeruzsálemi és Herődesnek hívják. Kik jöttek hát napkeletről? Bölcsek! És hányan? Nem mondja a Biblia. Jól mutatja ez: a Biblia nem mindig azt mondja, mint amit gondolunk, hogy mond. Nincs három király. Valamennyi bölcs van. Olvassuk a Szentírást nagyobb figyelemmel ezen a héten, hátha máshol is feltűnhet olyan, amit nem is gondoltunk volna!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 2.

"...ami azt jelenti: velünk az Isten." (Mt 1,18-25)

Egyszerre egészen más és egyszerre olyan, mint mi, de a legfontosabb, hogy Ő már döntött, rólunk, felőlünk, miattunk. S a döntést mi sem kerülhetjük el: Vele vagy nélküle? Viszonos-e ez a döntés? Kihat az egész életünkre, létezésünkre, a válasz, ahogy K. Barth írta: (Wort, Antwort, Verantwortung) az Isten szava, mely válaszra késztet s ez felelősség.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 1.

"Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségkönyve." (Mt 1,1-17)

Máté evangéliuma első versei az Úr származásáról beszélnek, kik voltak az ő ősei, egészen Ábrahámtól. Jézus tökéletes emberként és tökéletes Istenként született erre a földre. Mindenben hasonlított hozzánk, kivéve a bűnt: megmutatta, milyen a tökéletes emberi élet. Bűntelenként önmagát adta értünk - erre emlékeztünk Nagypénteken és feltámadását ünnepeltük Húsvétkor. Ez a családfa ezt mutatja meg: ő is ember volt, hozta mindazokat a felmenőktől származó szuperjó és elkeserítő örökségeket, mint mi. Gondold végig, te milyen örökségeket kaptál a felmenőidtől, és hogyan tudok ezekkel szolgálni az Urat?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 30.

"...legyetek erősek az Úrban és az Ő hatalmas erejében'" (Ef 6,10-24)

A földalatti vízerek tulajdonsága, hogy minél inkább megpróbáljuk kiszivattyúzni belőlük a vizet, annál jobban kitágulnak, s még többet adnak. Erősnek lenni az Úrban; újra és újra "rácsatlakozni" az Ő erejére: olyan dolgokban ügyekben, kapcsolatokban is, amelyeket amúgy magunktól is meg tudnánk oldani, képesek volnánk kezelni. Mert ha ezekben jelen van ereje, akkor azokban, amelyek meghaladják erőnket, már ott van, lesz és marad. Gyakoroljuk a fenyegetettség idején is imádsággal, hálaadással, dicsőítéssel az Ő erejére való "rácsatlakozást".

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 29.

"Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből" (Ef 6,5-9)

Amikor munkám, tanulmányi kötelezettségem, vagy épp szolgálatom végzem, mire figyelek? Az számít nekem, hogy mások mit és hogyan látnak belőle, s ha senki nem néz, tétlenkedek, vagy tudatosítom, hogy Istennek szolgálok, s az Ő akaratát követem? Most, hogy online megy az oktatás, talán kevésbé látják az oktatók, hogy ki mit csinál. Ne feledjük, hogy saját magunk elől nem bújhatunk el - ez az időszak megmutatja, kik is vagyunk valójában!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 28.

"Tiszteljed a te apádat és tiszteljed a te anyádat, ami az első parancsolat, ígérettel." (Ef 6,1-4)

Tiszt, tisztség, tisztelet, tisztelettudás. Apai és anyai tiszt, szülői tiszt. Pontosan körülhatárolt feladatkörök. Gondoskodás, életvédelem, lelki, szellemi, testi fejlődés elősegítése a gyermeknél. Szülőként, apaként, anyaként betöltjük-e tisztségünket úgy, hogy közben tudjuk, gyakoroljuk, ők nem tulajdonaink, hanem elsőrenden Isten gyermekei? S gyermekként tudjuk-e a saját tisztünkből fakadó tiszteletet megadni az előttünk járó generációknak? A mostani vírusos időszak ismét tudatosíthatja bennünk a szülők iránti "köteles" tiszteletet, ami visszaható módon működik. A megadott tisztelet minket magunkat is épít.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 27.

"Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében." (Ef 5,21-33)

Az apostol itt a házastársakhoz szól, s azt mondja: engedelmeskedjetek egymásnak. Sőt, a következő versekben tovább megy: senki se ura a saját testének, hanem mindenkiének a házastársa. Milyen szép gondolat: amikor az ember házasságban él, többé már nem csak a saját akarata és elképzelése szerint hoz döntéseket, még a saját teste kapcsán sem. Nem lehet egyedül dönteni munkáról, túlvállalásról, pihenésről stb., ha az embertől mások is függnek, s összekötöttük az életünket. Képesek vagyunk-e a házasságon túl is belegondolni: hatással vagyok a körülöttem élőkre, így nem lehet "bármilyen döntést" meghoznom. A koronavírus talán kicsit erre is tanít bennünket - s ez visszatükrözi a Szentírás gondolatát.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 26.

"Hálákat adván mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében, az Istennek és Atyának." (Ef 5,18-20)

Hálaadás világjárjány idején? A Jézusban való hála összeköt az Atyával és egyben megrősíti a Vele való kapcsolatot. Azonban még ennél is több történik a hálaadásban: megerősödik a lelkem, belső erőforrások tárulnak fel. A munkatáborok rettenetét túlélők között is elsőként említik annak keresését és felmutatását, hogy miért lehet naponta hálásnak lenni. (O. Placid: A túlélés négy alaptörvénye)
Gyakoroljuk, s megtapasztalhatjuk áldását.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 25.

"Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata." (Ef 5,15-17)

Sokan felteszik a kérdést: jól teszi-e az egyház, hogy a járvány idején nem tart alkalmakat. Jól teszi-e a lelkész, hogy most online prédikál. Nem a félelem irányítja-e most a hívő embereket, s nem kellene-e jobban bízni Istenben? Én azt gondolom, ez az ige biztat minket arra, hogy nem csak félelemből, hanem meggondoltságból is lehet így cselekedni! Isten adott nekünk józan észt, hogy használjuk. Használjuk úgy, hogy közben az Ő bölcs akaratát keressük!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 24.

"Mert régen sötétség voltatok, most pedig világosság az Úrban, mint világosság fiai úgy járjatok." (Ef 5,1-14)

Egymást kizáró ellentétek; vagy a sötétség gyermeke vagyok, vagy pedig a világosságé. Vagy Istenhez tartozom, vagy a gonoszhoz. Bármennyire is lehet ez a vagy-vagy a mai fülnek, szemnek, szívnek bántóan kizárólagos, azonban elkerülhetetlen, hogy egyszer és visszavonhatatlanul kifejezzük hovatartozásunkat; Élet vagy halál, Világosság vagy sötétség... de hát Isten gyermekei vagyunk, akkor Ő már döntött mellettünk. Nekünk "csak" erre kell igent mondani, s amellett kitartani.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 23.

"Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják." (Ef 4,17-32)

Nem könnyű kordában tartani a saját beszélőkém... Van egy érdekes történet Szókratészről, a nagy görög filozófusról. Ugyanerre a mércére hív bennünket a mai ige:
Egy nap Szókratész találkozott egyik ismerősével az utcán, aki azt mondta neki:
- Szókratész, akarod tudni, mit hallottam a legjobb barátodról?
- Várj egy pillanatot! – válaszolt Szókratész. – Mielőtt bármit mondanál, szeretném, ha megfelelnél három kérdésre. Ezt hívják tripla szűrőnek. Az első szűrő az igazság. Teljesen biztos vagy abban, hogy amit mondani akarsz, az igaz?
- Nem – válaszolt az ember. – Csak hallottam róla, és ...
- Rendben, szóval nem vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy sem. Most próbáljuk ki a második szűrőt, a jóság szűrőjét! Az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?
- Nem, éppen ellenkezőleg.
- Szóval – folytatta Szókratész – valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy biztos benne, hogy igaz. Akkor alkalmazzuk a harmadik szűrőt, a hasznosság kritériumát! Amit mondani akarsz, az hasznos lesz nekem?
- Nem igazán…
- Nos - vonta le a következtetést Szókratész –, ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem biztos, hogy igaz, nem jó és nem is hasznos, miért mondanád el egyáltalán?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 22.

"Isten....mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik." (Ef 4,1-16)

Nem panteizmus, hanem mindenütt jelenvalóság, még bennem is és rajtam keresztül is. Micsoda tisztesség, lehetőség és felelősség is egyben. Isten-képűként viselhetem az Ő képét a világban. Mintha Ő én lennék és én Ő. Persze nem azonosság, de jelenlétének, megjelenésének, megnyilvánulásásnak terepe lehetek. Legyünk hálásak ezért a nagyszerű lehetőségért.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 21.

"Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva" (Ef 3,14-21)

Mi lakik a szívemben? Önmagam szeretete? Karriervágy? Dicsőség keresése? Elismerés hajhászása? Családom szeretete? Munkamánia? Mi lakik a szívemben? A Szentírás azt mondja, ezek helyett a Krisztus kell elfoglalja az első helyet, és akkor minden más a helyére kerül, az egyensúly helyreáll. Szeretetben, önzetlenségben meggyökerezni és megalapozva lenni azt jelenti: ebből növekszem és erre építkezik az életem.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 20.

"Akiben (Jézus Krisztus) van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk, Istenhez..." (Ef 3,1-13)

Bátran fordulhatunk a mennyei Atyához, mert nem csak mi magunkat "lát", hanem a Fiút is "belénk látja". Jézus által tobbek vagyunk, mint saját magunkban. S ezt jó lenne komolyan venni, ha önmagunkra tekintünk; nem vagyunk egyedül, nem maradhatunk magunkra. Sem egyedül, sem közösségeinkben, nem csak a magunk képességeire, tehetségére, elért eredményeinkre tekinthetünk, hanem, hogy Jézusért Istenéi vagyunk. Így a sikerek sem tesznek dölyfössé s a kudarcok sem tesznek tönkre. Van akire tekintve önmagunkat látjuk s ha Rá nézünk magunkra is, ismerhetünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 19.

"Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek." (Ef 2,11-22)

A Krisztusban való hit által az Isten országa polgárai vagyunk. Nem jöttmentek, nem utazók, nem otthonukat keresők, hanem polgárok. És mint minden országnál igaz ez: az állampolgársággal jár védelem, járnak lehetőségek is. Isten végtelen kegyelme és áldása nekünk is elérhető.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 18.

"Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén általa a Jézus Krisztusban, jó cselekedetekre..." (Ef 2,1-10)

A jó cselekvése, mely a teljességet, az egész-séget szolgálja, a teremtett világban, az emberek között, kisebb-nagyobb közösségekben. Cselekvés azonban nem csak a tett, hanem a másokért való imádság is. Ezt most különösképp is gyakorolhatjuk, amellett, hogy a kényszerü összezártságban sokat segíthetnek a szeretetteljes gesztusok.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 17.

"szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban" (Ef 1,15-23)

Gondoltál már arra, hogy nem csak te imádkozol másokért, hanem mások is imádkoznak érted? Milyen nagy erő van abban, hogy ha nem is tudok róla, valaki a családban, a barátok között vagy a gyülekezetben imádkozik értem!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 16.

"Őbenne (Jézusban), akiben vettük is az örökséget..." (Ef 1,1-14)

"Ha én gazdag lennék…" énekli a tejesember (Hegedűs a háztetőn) álmodozván a vagyonosságról. S valóban kellemesebb anyagilag bővelkedni, mint szűkölködni. Van azonban egy múlhatatlan és nem romlandó örökségünk Jézusban, az istengyermekség ajándéka, mely túlnyúlik az élet és a halál mesgyéjén is. Sőt, majd azután jut igazán teljességre. Tekintsünk erre az örökségre, mely teljessé teszi az Életünket minden körülmények között, s ha kell, azok ellenére is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 15.

"Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket." (Lk 24,50-53)

Jézus időnként furcsa helyekre visz bennünket. Talán ezek a furcsa utak lelki utak is lehetnek, mikor nem értjük először, mit akar nekünk tanítani az adott helyzetben. De bízzunk benne, Ő nem hiába vezet minket oda. Áldást akar adni.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 14.

"Ti vagytok ezeknek bizonyságai." (Lk 24,36-49)

A bizonyságtévők legfőbb jellemzője, a bizodalom,.Abban, aki meghalt és akit feltámasztott az Atya, hogy ami Jézussal történt az velük, velünk is megtörténhet, ha nem is úgy, ahogy Vele. Győzedelmeskedhet az Élet az életben és a halál ellenére is. Erről tehetünk, tegyünk bizonyságot életvitellel, cselekedettel és szóval, a sokak számára halálos vírus idején is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 13.

"Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?" (Lk 24, 13-35)

Érdemes végigolvasni az Emmausi tanítványok történetét. Jézus titokban, önmagát leplezve csatlakozik a két tanítványhoz, akik még nem tudnak feltámadásáról, ezért másra sem tudnak gondolni, mint Jézus szörnyű halálára. És a végén kiderül: az Úr él, és itt beszélgetett velük órákon keresztül, ők meg nem vették észre. De a végén mégiscsak kimondják: hiszen úgy felhevültünk, mikor beszélt hozzánk. Úgy lelkesedtünk, úgy megmozgatta a lelkünket! Ilyen Jézus Krisztus ma is: felhevít, megmozgat. Te észreveszed, mikor Vele beszélgetsz? Lehet, hogy azt hiszed, csak egy emberrel álltál szóba, s közben Ő szól hozzád!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 12.

"Péter azonban felkelt és elfutott a sírhoz.." (Lk 24,1-12)

AóA húsvéti asszonyok bizonyságtételét, hogy a sziklasírbolt záróköve el van hengerítve és főleg, hogy Jézus teste nincs ott, a tanítványok üres fecsegésnek tartották. A halál ellen nincs orvosság, kivégezték, megölték, meghalt. Ez végleges és visszavonhatatlan, Péter - talán lelkiismeretfurdalása okán - mégis maga akar megbizonyosodni a történtekről, s odafut, Ő is azt találja, amit az asszonyok és csodálkozik. A klinikai halálból még esetleg van visszatérés, de az még csak az élet-halál mesgyéje, nem tényleges átlépés. Jézus azonban meghalt.... és mégis él! Titok, rejtély, megmagyarázhatatlan s mégis ez a reménység forrása. Nem a halálé az utolsó szó, hanem a teremtő, életet adó, alkotó Istené, aki azt akarja, hogy "életünk legyen és bővölködjünk".

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 11.

".Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt." (Lk 23)

Jézus földi élete során mindvégig engedelmes volt az Atyjának. Ez valami olyasmi, amit mi nem vagyunk képesek tökéletesen teljesíteni, de törekednünk kell rá. És ez a bűntelen, tökéletes életet élő Isten-ember (mert Ő egyszerre volt tökéletes Isten, és tökéletes ember), meghalt egy koncepciós per végén, valami olyanért, amit nem Ő követett el. És pontosan ez történt: olyan dolgokért halt meg, olyan bűnökért, melyet nem Ő követett el - hanem én, te, mi. Az Atya kezébe tette le az utolsó pillanatban is az életét. S meghalt, hogy mi élhessünk. Éljünk így: tegyük mi is oda a saját életünket, az Isten kezébe!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 10.

"...ez a ti órátok és a sötétségnek hatalma." (Lk 22, 39-71)

A világosságot a sötétség nem fogadhatja be. A világosság nem csupán fény, hanem maga az élet a bibliai szóhasználatban. Az éjszaka sötétében a Sötétség és annak életellenes erői diadalmaskodnak. Jézust elfogják, mint egy gonosztevőt és egy koncepciós per keretében halálra ítélik. S mindez nem elég, mert legközelebbi tanítványai imádkozás helyett horpasztanak, egyikük elárulja, a másik megtagadja, a többi pedig szertefut. Veszett ügy, veszett 3 év, vesztes Tanító, a Sötétség tort úl. Ezen is átfénylik azonban a jézusi kérés: "..mindaz álta legyen úgy amint Te akarod (Atyám)." Ráhagyatkozni a mennyei Atya akaratára erőt, tartást, bátorságot adhat a nehéz időkben is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 9.

"És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! " (Lk 22, 7-38)

Ma Nagycsütörtök van. Ezen a napon két dologra emlékezünk: az utolsó vacsorára és Jézus elfogatására. Ez a kettő ebben a mondatban összekapcsolódik. Jézus utoljára ül egy asztalhoz a tanítványaival, a barátaival, s az étkezéssel, a kenyérrel és a borral köti össze a következő napok botrányát és csodáját: az Isten Fia meghal értünk és harmadnap feltámad! Most nem lehet gyülekezetben úrvacsorázni. Mikor otthon kenyeret törsz magadnak, jusson eszedbe: Jézus áldozatából lehet életünk.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 8.

"A főpapok és az írástudók keresték a módot, hogy hogyan öljék meg (Jézust) őt, mert féltek a néptől." (Lk 22, 1-6)

Jézus léte, lénye, tanítésa és népszerúsége, mely nagyonis mulandó, fenyegető veszélyt hordoz kora vallási vezetői számára.Nem úgy képviseli Istent, ahogy azt ők s ez halálos konfliktus szül. A terv, mely akár még érthető is, gonosz, embertelen és végre is hajtják. Azonban, ahogy József és testvérei történetében a gonoszt az Atya jóra fordítja, sőt éppen az ő mennyei tervét hajtják végre. Istenért, az Ő szentségének védelmében hoznak halálos ítéletet s ezzel az ÉLETET munkálják. Vajon nem lehet-e, hogy mai helyzetünk is történhet valami hasonló is?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 7.

"Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el." (Lk 21,29-38)

Kétezer év távlatából még emberi szemmel nézve is igazolódni látszik Jézusnak ez a mondata: a világ változik, birodalmak dőlnek össze és nőnek ki a semmiből, minden változik körülöttünk, és mégis, az Ő szava, az Ő beszédei ma is fontosak, ma is sokak életét meghatározzák. Mert a körülöttünk lévő világ múlandó, de Isten örök. Jó ebbe az örök, stabil Istenbe és az Ő beszédeibe kapaszkodni!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 6.

"Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azok várása miatt, amik a földkerekségre következnek..." (Lk 21,25-28)

A fél-elem fél ember, de Jézus azt akarja, hogy emeljük fel a fejünket és tekintsünk arra a győzelemre, diadalra, melynek bizonysága a húsvéti feltámadás lesz. A mostani szorongattatásban is lehet a tágasságra, a mennybe tekinteni, ahonnét dicsőségben és hatalommal jött és jön majd ismét el. Van távlat, tágasság és van egészség, mely még a fél-elmet is magában foglalja. Rá hagyatkozzunk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 5.

"Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet ellenséges seregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített annak pusztulása. Akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a városban vannak, menjenek ki onnan, akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda.'" (Lk 21,20-24)

A világ nem csak széppel és jóval van tele. Most a saját bőrünkön is tapasztaljuk azt, ami az előttünk lévő generációknak teljesen természetes volt: a halál, a szenvedés, a betegségek és a háborúk mindenkit elérnek. Mi a 21. század kényelmes nyugati világáan ettől elszoktunk. Ezek a dolgok csak az internet és a televízió híradásán vagy a fantázián keresztül érnek el hozzánk. Az emberi gonoszság nagy pusztítást tud végezni. Fontos ilyenkor a józan ész, melyre Jézus is hív bennünket: ahol nagy baj van, oda ne menj, zárkózz be. Mint most a vírus idején is. A józan ész nem áll ellentétben a hittel. A bölcsesség Isten ajándéka, éljünk mi is vele!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 4.

"A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket.'" (Lk 21,5-19)

Tűrni békével, hogy nem magától értetődő, nem hétköznapi, nem természetes a többség számára a Jézus melletti hűség, kitartás. Hamar elveszítjük a türelmünket, ki jövünk a béketűrésből. A mostani helyzet ebben jó tanítómesterünk lehet. Minden körülmények között és azok ellenére is, megmaradni Isten gyermekének Jézusban.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 3.

"Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije volt, az egész vagyonát.'" (Lk 21,1-4)

A szeretetünket az mutatja meg igazán, mikor nem a feleslegből adunk, hanem abból, ami nekünk is értékes. És ez nem csak anyagiakra vonatkozik: mikor nincs felesleges időd, mégis meghallgatod a barátod bánatát. Mikor neked is szükséged van arra a könyvre a tanuláshoz, mégis kölcsön adod. Mikor a koliban/albiban elfogyóban van a kenyér, de az utolsó két szeletet a lakótársaddal együtt fogyasztjátok el. Ugyanígy van ez Istennel is: Ő önmagát adta értünk, s viszonzásul mi is odaadhatjuk önmagunkat. Neki nem a feleslegünk kell, hanem mi kellünk. Kész vagy erre?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 2.

"Dávid azért Urának mondja Őt, mimódon fia tehát neki?'" (Lk 20,41-47)

Úr és Fiú egyszerre, Jézus kettős természetével találkozunk itt, Dávidra vonatkoztatva. Egyszerre egészen más és olyan, mint mi. Isten felettünk és mellettünk. Hétköznapokban és ünnepekben, születésben és halálban, egészségbe és betegségben. Így legyen!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 1.

"Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él.'" (Lk 20,27-40)

Isten az élet Istene. Gondoljunk erre a nehézségek közepette is: Isten azért alkotott meg bennünket, mert örömét leli az életben, a kapcsolatokban, a szeretetközösségben. Ezt az egész rendszert, amit életnek nevezünk Ő úgy építette fel, hogy van folytatás. Ez adhat nekünk is reménységet a betegségekkel való szembenézéshez. Istennek van ereje gyógyítani, de ha mégsem tenné, akkor sem kell félnem a haláltól, mert nem a halálé az utolsó szó!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 31.

"Adjátok vissza a császárnak ami a császáré, ami pedig az Istené, azt Istennek!'" (Lk 20,20-26)

Egy szinten lenne a pénz, meg az Isten? A római birodalom pénzén a császár arcképe volt látható, ami már önmagában botrány egy zsidó ember számára, hát még az, hogy ezzel az adópénzzel az istentelen, idegen, elnyomó hatalmat kellett támogatni. A kéréscsapdába Jézus nem megy bele, hanem a helyén kezeli azokat. A pénz nem a tiéd, ember, kapod s vissza is kell adnod. A hangsúly a mondat második felén van, a kor szokása szerint, az imádat, a dicsőítés, a hódolat, a hála Istené. Ezt add meg neki, még a nehézségek idején is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 30.

"Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni." (Lk 20,9-19)

Jézus egy példázatot mond, de ezúttal saját magáról. Az Atya elküldi az Ő egyszülött fiát az emberek közé. A Fiút, aki megbecsülést érdemelne. De mi tudjuk, nem csak a példázatból, hanem az evangélium folytatásából is: megbecsülés helyett koncepciós per és jogtalan kivégzés lett a fogadtatása. S ezen az úton kaptunk meg mi a bűnbocsánat lehetőségét. A Fiú megbecsülésének ez lehet az útja: elfogadom az áldozatát és bűnbocsánatért esedezem - az Atya kegyelme pedig az enyém is lehet. Így kapok lehetőséget ma én, hogy megbecsüléssel fogadjam Őt!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 29.

"Mondd meg nekünk micsoda hatalommal cselekszed ezeket?" (Lk 20,1-8)

Bizonyítsa be, magyarázza meg, igazolja magát, hogy amit Jézus tesz, az az élet teljességét munkálja, nem a Sátántól, hanem a mennyei Atyától van. Ha azonban kevés, amit és ahogy tesz, tanít, akkor mit érnének, mit érnek az önigazoló szavak? A mostani próbatételek idején is tekinthetünk mindarra, amit eddig értünk, velünk, s szeretteinkkel cselekedett, fogantatásunktól kezdve mind a mai napig.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 28.

"Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői arra törekedtek, hogy elveszítsék őt, de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta őt." (Lk 19,45-48)

Az evangélium lapjain közeledünk a Golgota felé - a főpapok keresik a módját, hogy eltegyék Jézust láb alól. De sehogy sem találtak rajta fogást. Mindeközben a nép odaadóan figyeli és hallgatja az Urat. Az első fele ma is igaz ennek: sokan próbálkoznak azzal, terveket szőnek, hogy bizonyítsák, Jézus nem igazi Úr. Kérdés, hogy a második fele igaz-e? Mi odaadóan figyelünk rá mindeközben?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 27.

"..mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásod idejét." (Lk 19,41-44)

Nyomurúság, szorongattatás, halál jóslata a szent város felett, mely úgy tekintett magára, mint az igaz istenhit helye és megvalósulása. Akkor miért ezen ítéletes szavak? Mert nem ismérték fel, hogy most nem az eddigi módon jött közéjük az istenországa Jézusban. Most a járvány idején mi, ki jött, jön el hozzánk a megváltoztatni kényszerült élethelyyzetünkbe? Itt is, most is Vele, általa van részesedésünk az örök életben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 26.

"Az Úrnak van szüksége rá." (Lk 19,28-40)

"Szükség nagy úr." Ezt a mondást gyakran idézzük. A mostani napokban kifejezetten hangsúlyos kérdés: Mi a legszükségesebb? Mire van szükség? Hol tudok mások segítségére lenni? Mai igénk arra biztat, keressük a mostani napokban, hogy az amit teszünk, hogyan lehet úgy mások szolgálatára, hogy közben az Urat is szolgáljuk. Nem azért, mert Ő ne tudná megtenni magától, hanem azért, mert szeretete miatt bennünket is be akar vonni munkájába.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 25.

"Mert akinek van, adatik és akinek nincs, még amilye van is elvétetik tőle" (Lk 19,11-27)

Mid van, amit nem kaptál? - kérdi Pál, s valóban nincs semmi lényeges, amit fel tudnék mutatni, s ne ajándék lenne az életemben. Vagyis nincs semmim, de mégis minden lényegest megkaptam. Életet, szülőket, kis- és nagycsaládot, hivatást, társat, társakat, gyermekeket, unokákat. Semmi és minden....ez a helyes sorrend, s ezért kapok, mert Isten szeret, napról-napra eleget. A sorrend fordítva is megáll: ha minden...akkor semmi és még az is elvétetik, amim van. Most a járvány idején megerősödhetünk a helyes sorrendben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 24.

"Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." (Lk 19,1-10)

Micsoda örömhír ez a mondat azoknak, akik magányosnak, elzártnak, félelemtől lebénultnak, "elveszettnek" érzik magukat. S ki az közülünk, aki ezekben a napokban nem éli át ezeket? Mi az örömhír? Isten nem felejtkezik el rólad! Folyamatosan keres téged és nem akarja a veszted, hanem, hogy élj! Adj neki hálát érte és hívd be a magányodba, hogy legyen társad!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 23.

"A te hited megtartott téged..." (Lk 18,35-43)

Megtartó erő a hit, a Teremtőhöz való kapcsolódás. A legerősebb kapocs az emberi életben, mert egészségben és betegségben, életben és még a halálban is, sőt azon túl is létező, működő, ható erő. Erre hagyatkozhatsz minden időben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 22.

"Ekkor így szólt Péter: Íme, mi otthagytunk mindent, és követtünk téged." (Lk 18,28-34)

Mindent otthagyni, mindent félretenni egy cél érdekében, az nem kis dolog. Ehhez az igéhez talán most sokan közelebb kerülünk, hiszen olyan sok mindenről kell lemondani: találkozások, szórakozás, utazás. Vajon, rájövünk-e, hogy ezek a dolgok mind nem érnek semmit, ha nem a miénk az örök élet reménysége? Jézus követése arra tanít, hogy ezek mind másodlagosak. Hogy állok én ezzel? Adja az Úr, hogy ne szenvedésként, hanem lehetőségként éljük meg a mostani lemondásokat!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 21.

"Ami az embereknél lehetetlen az az Istennél lehetséges.." (Lk 18,18-27)

Az élet teljességének megőrzése, annak megadása nem emberi teljesítmény, hanem ajándék, ahogy maga az élet is. Egészségben, betegségben, fenyegetettségben is jó erre gondolni és ezért hálát adni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 20.

"Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik." (Lk 18,9-17)

Mindenkinek megvan a maga véleménye a jelenlegi helyzetről. Vannak, akik ezt halkabban, s vannak, akik hangosabban képviselik. De talán alázatra és bölcsességre van most leginkább szükségünk. Adja Isten, hogy tudjunk kevesebbet beszélni, többet hallgatni ezekben a napokban - nem csak egymást, hanem Őt is!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 19.

"Mikor az Ember Fia eljön, vajon talál-e hitet a Földön?" (Lk 18,1-8)

Fontos a vírus elleni védekezés, a készenlét, azonban még fontosabb, mert túlnyúlik az élet és halál mezsgyéjén is, hogy van-e hitem? Kapcsolódok-e a Teremtőhöz?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat