Napi biztatás

Naponta frissülő tartalom

November 30.

"...az Ő háza vagyunk, ha a bizonyságtevés bátorságát és a diadalmas reménykedést mindvégig megtartjuk." (Zsid. 3; 1-6)

Nagy dolog, tulajdon két kezünkkel felépíteni saját házunkat vagy annak kisebb-nagyobb részét. Másként tekintünk rá, másként érzünk iránta, mintha kulcsrakészen kapunk lakást, házat. Minden téglának, csempének, padlóburkolatnak, festett négyzetméternek története van, vagyis érzelmileg kötődünk hozzá/juk. Így van valahogy Jézus is velünk, mert mi az Ő háza, alkotása vagyunk. Teremtettségünk megőrzéséért azoban két dolgot tehetünk. Megvalljuk teremtettségünket másoknak s megmaradunk a reménységben, hogy ez a halálunk után teljeségre jut majd.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 29.

"nem szégyelli őket testvéreinek nevezni" (Zsid. 2; 5-18)

Jézus testvérnek nevezi a követőit. Nem szégyelli, hogy Ő az Úr, a király, a vezető - és bennünket, az Atya által örökbefogadottakat testvéreknek nevez. Hiszel Istenben? Jézus testvérének tekint téged! És nem szégyelli ezt, nem halkan és sunnyogva mondja ki, hogy hát igen, mostohatestvéreim... hanem szégyen nélkül, büszkén és szeretettel gondol ránk így: tanítványai és egyben testvérei vagyunk! Húzd ki magad, járj egyenesen és büszkén ezzel a gondolattal: a világmindenség Ura, a megváltó Jézus Krisztus testvére vagy! Nem semmi!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 28.

"...a Szentléleknek az Ő akarata szerint kiosztott ajándékaival." (Zsid. 2;1-4)

Ajándék, amit a közelgő ünnepek alkalmával adunk és kapunk örömet szerez/het. A jól megválasztott ajándék bizonyosan jelzi szeretetünk, gondoskodásunk. A mennyei Atya ajándékot készített s küldött a mennyei közvetítő, a Szentlélek által nekünk. Lehet a töredékesség ellenére és a töredékességben is kiteljesedett az életünk. Egy olyan élet mely alapvetően nem a külső körülményektől, anyagi-társadalmi helyzettől, mások véleményétől függ, hanem a Teremtő, Megváltó és Megszentelő Istentől. Ezen ajándék elfogadására is készülhetünk a közelgő ünnepeken.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 27.

"azok mind elavulnak, mint a ruha" (Zsid. 1; 5-14)

Az elavulás vesz bennünket körül. Lejár az ételek szavatossági ideje, az elektronikai eszközök garanciája, kimennek az eszközök és a ruhák a divatból, és hát ezek mind el is kopnak, elhasználódnak, tönkre megy az anyag. Az ige itt az emberekről beszél: elavulnak, szemben az örökké való Istennel. Milyen érzéssel tölt el engem, ha arra gondolok, hogy a saját gondolataim, tetteim, érdemeim sőt, én saját magam is elavulok? De van valaki, aki örök: Isten, és minden, ami hozzá kapcsolódik, az nem avul el, hanem örökkévaló - köztük én is.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 26.

"Ő az Isten dicsőségének visszfénye és lényegének mintája.." (Zsid. 1; 1-4)

A minta, a MINTA, ahogy kinéz a mennyei Atya és ahogy kinézhet/ne az EMBER. Egy különös együttállás, egy különös kettősség, együtt és egyszerre az Isten és az ember: Jézus Krisztus. Ha valaha is szeretnénk megtalálni a helyünket, helyi értékünket a földi létben, akkor Őreá tekintve, a Hozzá hasonlóságra törekedve, taláhatjuk meg...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 25.

"Krisztusban tehát egészen nyíltan megparancsolhatnám neked azt, ami kötelességed volna, a szeretet miatt azonban inkább csak kérlek" (Filem 8-25)

Izgalmas kérdést feszeget ez az ige. Ha valami a másiknak kötelessége és olyan helyzetben vagyunk, hogy "megparancsoljuk" vagy "utasítsuk" (oktatóként diákot, HÖK-ösként hallgatótársat, TO-sként ügyfelet, vezetőként beosztottat, de bárki esetében lehet házastársat, kistestvért, barátot stb.) - akkor a szeretet miatt kérést fogalmazunk meg. Ez a keresztényi szabadság, van szabadságom nem megtenni valamit. A szeretet jegyében finomabb vagyok, pedig semmi sem kényszerít rá.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 24.

"..hogy velünk való hitbeli közösséged hathatós legyen mind annak a jónak felismerésére, ami a miénk a Krisztusban." (Filem 1-7)

Az a jó, ami nekem jó, ami nekem kellemes, ami jólesik, kedvemre, ínyemre való....Vagy mégsem? Pál a jó felismerésének "terét", helyét a gyülekezeti közösségben látja. Nem az indiviidum kizárólagos lehetősége a jó felismerése, sokkal inkább, mint a közösség részese, tehet úgyan hozzá, de a felismerés közös lehetőség, teher és áldás egyszerre. Van-e olyan közösségünk, ahol a valóban lényeges dolgokat közösen felismerhetjük, megélhetjük? Ha nincs keressünk, tegyünk érte, ha van adjunk érte hálát!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 23.

"az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöl járni" (Tit. 3;8-15)

Pár napja szó volt a hitelességről. A hitelesség fontos, de nem elegendő. Az ember hatással van a környezetére, családjára, barátaira, diáktársaira, hallgatóira, munkatársaira. Az ember hatással van, tehát influencer. Mai igénk arra hívja fel a figyelmet, a hívő embernek a jó cselekedetekkel kell influencerkedne, nem szavakkal csupán. Ezt jelenti mások előtt járni: példát mutatok, hogy legyen mit követni. Nem kis felelősség ez. Légy bátor, és vállald fel ezt a szerepet, mert akár akarod, akár nem: influencer vagy!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 22.

"Akik hívőkké lettek az Istenben, igyekezzenek jó cselekedetekkel elől járni." (Tit. 3;1-7)

Egy belülről és felülről fakadó létmód, mely számára természetes a jó cselekvése. Nem az elvárások miatt, nem valamely büntetés elkerülése, nem mások jó véleményének kicsikarásáért, hanme, mert "jónak lenni jó". S a jó példa ragadós, ahogy a rossz is. Mi akik tudjuk és hisszük istegyermekségünket elől járhatunk a jóban!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 21.

"Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek" (Tit. 2;11-15)

Lassan itt az advent, lassan itt a karácsony. Ez az ünnep Jézus Krisztus születése. Ezt tudjuk. De miért ünnepelünk egy kétezer évvel ezelőtti szülinapot ma is? Mert ez nem csak egy tortázásról szól. Az Isten megbocsátó kegyelme jelent meg mindannyiunk számára. A lehetőség, hogy nem kell bűnben élni, lehet bocsánatot kapni és lehet bocsánatot adni. Fel lehet szabadulni a bűntudat alól, és fel lehet másokat szabadítani ettől. Ez egy lehetőség, mely minden ember számára megadatik. Mit jelent számomra egy ilyen karácsonyra való készülés ma?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 20.

"Az ifjakat hasonlóképpen intsed, hogy mértékletesek legyenek miindenben." (Tit.2; 1-10)

Amit megtehetek, meg is teszem! Ezzel a szemlélettel gyökeresen szemben áll a páli intések sora, mely szól püspöknek, gyülekezeti vezetőnek, időseknek, férfiaknak, asszonyoknak, ifjaknak és szolgáknak: a mértékletességről. Mindennek van mértéke, pontosabban a teremtett létnek van mértéke, az élet tisztelete és szeretete (A: Schweitzer) és a szintén páli gondolat arról, hogy a testünk a Szentlélek temploma. Ami építi, díszíti, szépíti az jó és hasznos, ami nem az rossz és haszontalan.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 19.

"Azt vallják, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel tagadják" (Tit. 1;10-16)

Gyakori téma a 21. században a hitelesség. Sokszor úgy tűnhet, hogy ez egy új gondolat, új igény, de már a Szentírásnak is felkapott témája - a napu biztatások között is fel-feltűnik. Ma is lehetőségünk van az ige kapcsán megállni és elgondolkodni: hitelesítik-e a cselekedeteim, amit állítok magamról, hitemről, világképemről? Hitelesítik-e a tettem, amit mondok a motivációmról, céljaimról, ars poetica-mról? Mert ha ezek nincsenek összhangban, akkor a cselekedetekkel tagadjuk az állításunk. He viszont összhangban vannak, megfelelünk a Szentírás és a modern kor hitelességi kívánalmainak! A szembenézés lehetőség is: bármit találok, most alkalmam van megtenni az első lépést a változtatás útján!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 18.

"....az élet reménységében..." (Tit. 1;1-9)

Nem örökké tartó, hanem Istenben való élet, mely a halálon túl is megtapasztalható. Egy az isteni szeretet dimenziójában való létezés, melyben az illető egyszerre azonos a földi létezővel, meg attól gyökeresen eltérő is. Kontinuitás és diszkontinuitás egyszerre. Én magam tapasztalhatom meg, nem úgy és abban a fizikai testben, melyben most élek. Reménységem, hogy Istentől jövök és Istenhez tartok s egyszer minden akadály, nehézség nélkül szeretetében lehetek és maradhatok.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 17.

"Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok." (Fil. 4;10-23)

Pál apostol köszönetet mond a gyülekezet gondoskodó szeretetéért. Gondoskodtatok volna, "de nem volt rá alkalmatok" - azaz nem a szándék hiányzott, hanem a lehetőség. Most olyan napokat élünk, hogy a másokért való gondoskodás lehetősége folyamatosan megadatik mindannyiunknak. Van-e a filippi közösséghez hasonló szándék bennem? Mert alkalmam van rá.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 16.

"Semmi miatt ne aggódjatok..." (Fil. 4;1-9)

Lehetséges aggodalom nélkül élni e pandémiás időben? Ne aggódjunk szeretteink, hozzátartozóink és a saját egészségi állapotunk miatt? S ne töltsön el minket aggodalommal, hogy mi lesz gyülekezeteinkkel, anyaszentegyházunkkal, országunkkal, ha sokáig tart a jelenlegi állapot? Pál a mondat folytatásába adja meg a választ; ha hálaadással imádkozunk a mennyei Atyához, akkor erejét veszíti az aggodalom. A hála érvényteleníti az aggódást! Ébresszük fel a hálaadást a szívünkben s nem marad helye az aggódásnak!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 15.

"Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk" (Fil 3,15-21)

Az állampolgárságnak van értéke. Nem könnyű feltétlenül meghatározni számokban, de igenis van értéke. Hogyan? Egy ország megvédi az állampolgárait. Biztosít nekik különböző lehetőségeket, előnyöket. Ha az ember utazni szeretne, az országa diplomáciai kapcsolataitól függ, hogy kell-e vízum vagy sem. Ha baj van, az országod kiment-e egy nehéz helyzetből vagy sem? A mennyei polgárjog is hasonló: olyan ország állampolgárai vagyunk, akinek a kormányzója, elnöke, vagy ahogy a Biblia fogalmaz: Királya védelmez bennünket. Mindenhol van konzulátusa, bárhol odafordulhatunk hozzá - és ami a legfontosabb: közvetlenül hozzá. Nem a titkárnőjéhez, nem a kabinetfőnökéhez, nem a minisztereihez kell fordulnunk, hanem közvetlenül lehet Őhozzá! Mennyei polgárjogod van. Te is képviseled azt az országot - neked pedig védelmet biztosít. Milyen ezt hallanod?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 14.

"..örüljetek az Úrban!" (Fil 3,1-14)

Minden körülmények között és azok ellenére is van okunk, alapunk az örömre. Ez pedig az, hogy az Atya teremtményei, Jézusban gyermekei s a Lélek által Neki szenteltek vagyunk. Rossz betegnek, magányosnak, elhagyottnak, becsapottnak, vesztesnek lenni, DE ezeken túl a fentiek miatt örülhetünk. S a nehéz élethelyzeteken át ragyoghat az Istenben való öröm, ami átértelmezheti, "átkeretezheti" a realitást.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 13.

"Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent" (Fil 2,12-30)

Megvallom, arcul csapott ez az ige. Mindent zúgolódás és vonakodás nélkül tenni. Természetesen ez a mindent arra vonatkozik (ha megnézzük a kontextust), amit teszünk és nem arra, amit mondanak nekünk (tehát nem arról van szó, hogy vonakodás nélkül teljesíts minden kérést!). De amit teszek, azt tegyem jó szívvel, tegyem örömmel, tegyem alázatosan, tegyem zógolódás és vonakodás nélkül. Hányszor mormogok, amikor olyat kell csinálnom, amihez nem füllik a fogam. Hányszor okozza ezt a mormogást a lustaság, a kedv hiánya, az őszinte szándék hiánya. Lassan vége ennek a nehéz félévnek itt az egyetemen is. Mind oktatóknak, mind hallgatóknak, mind más feladatot ellátó munkatársaknak szól ez az ige: a nehéz körülmények ellenére is legyünk derűsek, csináljuk a feladatainkat jó szívvel és kedvvel!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 12.

"Ne nézze ki-ki csak a maga hasznát, hanem mindenki a másét is." (Fil 2,1-11)

Nyerni és nyerni hagyni a másikat is, vagy neked is jó nekem is jó. Szokszor hiányzik ez a szemlélet a hétköznapjainkból, s mindíg rácsodálkozom egyesek milyen természetességgel nyomulnak, tolakodnak, autóznak, vágnak mások elé, semmire sem tekintettel. Pál itt - értelmezésem szerint - nem csupán erről beszél, hanem e köz-ős-ég megéléséről. Arról a hitvallásról, hogy ugyan az a mennyei Atyánk. S ha ez így van csak annyit "vehetek el, vehetek ki a közösből" amennyi feltétlenül szükséges vagy valami úton-módon a felesleget vissza kell juttatni a többieknek, a köznek. S ez egyáltalán nem csak az anyagiakra vonatkozik, hanem szellemi, lelki dolgokra is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 11.

"Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség." (Fil 1,18-30)

A világjárvány, aminek közepette élünk lassan egy éve, tombol. Életeket ragad el. Én magam is veszítettem el nemrég olyat ebben a járványban, aki szívemnek kedves személy volt. Hogy lehet ezt kibírni? Hogy lehet félelem nélkül tekinteni a halálra? Fel kell-e emelnie az embernek a két kezét, s úgy megadnia magát? Van egy út, ami egyszerre önmagunk meg-nem adása és mégis félelem nélkül tekint az előttünk lévőre: Krisztus útja. Aki benne hisz, az tudja, az Ő kezében vagyunk, s van reménység erre a földi életre is, meg az ezután következőre is. Aki Krisztussal tölti ezt az életét, az duplán nyer: már itt áldásokat tapasztal (nem csak anyagi áldásokra gondolok, sőt: megbocsátás, békesség, szabadság, küldetéstudat stb.), s a halál után folytatódik az örök élet. Így érti Pál ezt a mondatot, s vele együtt vallom én is: "Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség."

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 10.

"...az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja." (Fil 1,12-17)

Fogság, börötn, bilincs ezek határozzák meg Pál helyzetét. Ki kívánna ilyesmit önmagának? Ö sem kívánta, mégis megtapasztalta, hogy abban az élethelyzetben is be tudja tölteni hivatását, az evngélium hirdetését. Egy fogoly akit nem összeesküvés, erőszakos cselekmény, lopás, csalás, betörés miatt börtönöztek be, hanem a hite miatt! Ez még az őrséget és a többi rabot is elgondokodásra, kérdésfeltevésre indította. Így tudott Pál a hitéről beszélni. Ha szorongatott helyztbe kerülünk vajon mi jut eszünkbe?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 09.

"meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára." (Fil 1,1-11)

Micsoda biztatás ez számunkra! Isten az, aki a hitet nekünk ajándékozta, Ő az, aki erőt ad a minennapokhoz, aki megtart bennünket a nehézségekben és aki megajándékoz bennünket áldásával. Ő az, aki a növekedésünket adja - nemcsak testileg, hanem szellemileg és lelkileg is! És Ő az, aki ezt a munkát nem hagyja abba - ha elkezdte bennünk, biztosak lehetünk abban, hogy nem fog minket cserben hagyni! Nem rajtam áll tehát minden (de rajtam is sokminden áll), hanem bízhatok abban, hogy Isten nem hagy egyedül!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 08.

"Mert semmit sem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért." (II Kor 13)

Pál AZ igazságról beszél, ami manapság relativizált fogalom. Kinek, minek az igazsága, mely helyzet igazsága (szituáció-etika)? Ő úgy látja, tudja. érti, tapasztalja, hogy Istenben van az egy igazság, ami, aki ellen nem lehet tenni.....vagy mégis? Akkor bizony saját magunknak ártunk, ha az igazság ellen teszünk. Igazság az, hogy Isten gyermekei vagyunk s csak a Vele való harmóniában teljesedhet ki életünk. Éljük meg az igazságot.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 07.

"Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, gőg, pártoskodás lesz közöttetek" (II Kor 12; 11-21)

Az ige joggal félt ezektől minket is! Hányszor fúrjuk a másikat a háta mögött? Hányszor teszünk kellemetlen megjegyzéseket? Hányszor hangolunk a másik ellen? Hányszor sértődünk meg gőgből? Hányszor irigykedünk a másik sikereire? Hányszor viselkedünk önzően (én megdolgoztam érte, nehogy már neki is adjak?!). Ez a működés nem csak a környezetünknek rossz, nemcsak a közösségünknek rossz, hanem nekünk magunknak is. Félt bennünket az ige ettől - minderre Krisztus szeretete a gyógyszer. Akarsz-e meggyógyulni?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 06.

"Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által győz." (II Kor 12; 1-10)

Pálnak "tövis" adatott a testébe s bár háromszor is könyörgött a mennyei Atyához, annak elvételéért, az idézett választ kapta. A bibliatudósok az feltételezik Pál epilepsziától szenvedett. Ennek súlyosabb fajtáinál látványos, a kívülállók számára ijesztő tünetei is lehetnek. Egy prédikátor, aki beszéd közben esetleg összeesik, rángógörcse lesz, szája habzik, fogát csikorgatja félelmetes látvány egyrészt, másrészt pedig megkérdőjelezheti szolgálata hitelességét. Korintusban erről volt szó. Erre Isten válasza: elég neked az én kegyelmem. Az emberi test erőtlensége ellenére is az isteni szó hat és az élet teljességére juttattja az embereket. Nem rambókra és barbi babákra van szükség az evangélium hirdetésében, hanem isteni erőtől átitatott emberekre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 05.

"többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben" (II Kor 11; 16-33)

Pál ebben a fejezetben hosszasan sorolja azt az üldözést, amiben része volt keresztényként. Érdemes végigolvasni. 2020-ban a kereszténység a legjobban üldözött vallás a világon. Szörnyű hírek jönnek Franciaországból ezekben a napokban, de nem csak erre kell gondolni: 2019-es adatok szerint 245 millió ember szenved bántást keresztény hite miatt! Ezek közül sokan tudatosan vállalják a meghátráltatást, aminek az eredménye lehet munkanélküliség, folyamatos szekálás (bullying) az iskolában vagy a munkahelyen, de fizikai bántalmazás, és nem ritkán halál is! Elgondolkodtál-e már azon, hogy miért lehet az, hogy évezredek óta történik és ma is fokozódik: keresztények a hitükért bántalmazást és halált szenvednek el, pedig azzal az egyszerű döntéssel meg lehetne ezt szüntetni, hogy megtagadják Krisztust. Lehet valakinek ilyen fontos az Úr? Mit jelent ez számodra?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 04.

"...a sátán is a világosság angyalává változtatta el magát." (II Kor 11; 1-15)

Valami olyan mintha, de még sem az. A sátánt Lucifernek is nevezik, s a latin lux, világosság szóból ered a neve. Világosság hozónak mutatja magát a sötétség "angyala". Valami függetlenségnek, szabadságnak, felvilágosultságnak tünteti fel magát, de nem az emberi élet teljességét szolgálja. Erre figyelmezteti Pál a korintusiakat. Isten Lelkére hagyatkozva, érett kritikával és bölcsességgel szemlélni a realitást, nagy ajándék. Szükségünk is van rá! Kérhetjük, imádkozhatunk is érte.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 03.

"Nem mérték nélkül, mások fáradozásával dicsekszünk" (II Kor 10; 12-18)

Lehet-e egy keresztény embernek dicsekedni? Lehetséges-e, hogy ha valaki megdicsér, akkor nem álszerényen reagáljon az, akinek ez a dicséret jól esik és esetleg egyet is ért vele, hiszen keményen dolgozott azért az eredményért. Pál apostol egyértelműen fogalmaz: igen, el lehet fogadni a dicséretet. Mértékkel! Ne menjünk át önfényezésbe, hanem mértéktartóan, de fogadjuk nyugodtan a dicséretet. Mások érdemeit ne láttassuk sajátunknak, hanem legyünk ebben szerények és alázatosak.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 02.

"Mert noha testben élünk, nem test szerint hadakozunk." (II Kor 10; 1-11)

Most olvasom a Hunyady c. történelmi regénysorozatot. Micsoda küzdelmek, micsoda csaták sokszoros túlerővel szemben is. S legtöbbször diadal. Győzelem, mert valami többről volt szó, mint egyszerű hadviselésről, élet-halál harcok voltak. Pál lelki harcról ír. A sötétség fejedelme elleni harcról, melyet még a keresztyén közösség tagjaival, tagjaiért is meg kellett vívni. Cselekedetek, szavak, szimbólumok legtöbbször túlmutatnak önmagukon s végül az önazonosság meghatározásához jutunk. Ki vagyok, kihez tartozom, kié vagyok? Ha nem is tudatosul legtöbbünkben e "végső" kérdés és válasz mégis erről van szó. Tehát kihez tartozunk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 01.

"Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert »a jókedvű adakozót szereti Isten«" (II Kor 9; 6-15)

Gyülekezetekben sokszor ennek az igének csak az utolsó tagmondatát idézzük, pedig együtt érthető igazán. S úgy gondolom, igaz ez az ige nemcsak a gyülekezeti adományokra, hanem bármilyen adakozásra, legyen szó akár egy hajléktalannak odaadott kétszázasról, vagy egy ázsiai katasztrófában érintett családoknak küldendő támogatásról. Szívesen vagy kényszerből? Saját döntésből vagy mások nyomására? Adjunk önként, adjunk szívből. Ez a hiteles és ez a kedves Istennek!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 31.

"..mint örvendező adomány és nem mint alamizsna." (II Kor 9; 1-5)

Adni jó, mert attól és azáltal az adakozó is többé lesz. Lehet egyfajta kötelességtudatból, sajnálatból adni s lehet hálából, örömmel. Ez utóbbi még inkább "visszaható", mert megsokszorozza az örömet. Örülni az élet lehetőségének, s azt tovább adni, örülni képességeknek, s azzal másokat gazdagítani. Örülni az anyagiaknak, s azt megosztani, mindezek növelik örömünket. Csak ki kellene próbálni, megtapasztalni.....hát próbáljuk ki.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 30.

"mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is." (II Kor 8; 16-24)

"Nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani" - tartja a mondás. Vigyázzunk azonban, nehogy csak a látszat álljon fenn velünk kapcsolatban. Fontos mindkét része a mondatnak. Pál is erről ír: nem csak az emberek előtt akar tisztességesnek látszani, hanem Isten előtt is. Márpedig pontosan tudja, hogy Istent nem tudja becsapni - így tehát az a tisztesség, melyről ír valódi, s nem csak látszat. Hogy van ez velem?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 29.

"....aki gazdag lévén szegénnyé lett érettetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok." (II Kor 8; 1-15)

Ki a szegény s ki a gazdag, mi a szegéynség és a gazdagság? A látszólagos gazdagság mögött lehet valódi szegénység és a látható szegénység takarhat valódi gazdagságot. "Ahol a kincsed ott a szíved" mondja Jézus. Mi a fontos a belső vagy a külső, a látható vagy a megtapasztalható? A korintusiak tudtak adni a láthatóból azoknak, akik ebben hiányt szenvedtek s ezzel bizonyságát adták belső gazdagságuknak. Jó lenne az isteni szeretetben gazdagnak lenni akkor is, ha a láthatókban esetleg nem bővölködünk, mert a belső gazdagsából adunk láthatót, akkor csodás módon megsokasodik a szeretet és gyakran a látható is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 28.

"Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek." (II Kor 7; 8-16)

Kétféle ember van. Az egyik bizalmát nehezen adja. Meg kell ismernie a másikat, fel kell fedeznie elkötelezettségét, s majd egy idő után, előbb kis dolgokban, majd a bizonyítékok alapján egyre nagyobb dolgokban bízik meg a társában. A másik ember a bizalmat könnyen adja, hamar megbízik, egészen addig, míg nincs oka azt megvonni. Milyen ember vagyok én, hogyan bízok s hogyan bíznak meg bennem mások? Pál itt olyan bizalomról beszél, mely "minden tekintetben" érvényes. Meggyőződéses, mindenre kiterjedő bizalom ez. Hogy állok én? Van-e olyan ember, akiben feltétlen megbízok, s aki bennem megbízhat? Ha van, legyek hálás érte, s tegyek a megtartásért, ha nincs, hogyan tudok ilyen kapcsolatokat építeni?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 27.

"Adjatok helyet nekünk a szívetekben!" (II Kor 7; 1-7)

A teljes be-és elfogadás, ha valakit a szívünkbe fogadunk s ezt kéri a maga és a munkatársai számára Pál a korintusi gyülekezettől. Együttérzés, gondoskodás, figyelem; ilyen szinonímák juthatnak eszünkbe a fentiek kapcsán. Kit, kiket s miért is kellene szívünkbe fogadni, szeretteinken, családtagjainkon, barátainkon túl? Pál a korintusiak számára - többek között - hitsorsos, hitben sorstárs. Vajon a világ legüldözöttebb "vallását" képviselő keresztyén testvéreink mennyire számíthatnak arra, hogy a szívünkbe fogadjuk őket? Vagy - egy apró jel - a múlt vasárnapi perselypénzzel a balatonakarattyai ref. templom építését lehetett támogatni; őket befogadtuk a szívünkbe? Imádkozunk-e naponta a covidban szenvedőkért, elhunytakért s aző hozzátartozóikért? Mindezt azért tehetjük, mert mi már Isten "szívében vagyunk"

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 26.

"Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek" (II Kor 6; 11-18)

Pál nemcsak tanította a gyülekezetet Korintusban, hanem a szíve is megnyílt számukra: szeretete minden nap megnyilvánult feléjük, s megosztotta velük szívét is. Mikor valakivel sokat foglalkozol, hagyod-e, hogy ne csak felszínesen ismerjenek meg, hanem mélységedben is? A szív megnyitása azt is jelenti, hogy a másik felé sebezhető leszek. Pál ezt bevállalta a gyülekezetben, de sajnos viszonzásul elzárkózást kapott. Mégsem megsértődik, hanem újra és újra kéri: nyíljanak meg ők is felé, viszonozzák ezt a szeretetet. Hajlandó vagyok-e türelmesen szeretni akkor is a másikat, ha ő nehezebben nyílik meg felém?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 25.

"...Isten kegyelmét hiába ne vegyétek!" (II Kor 6; 1-10)

Isten kegyelme: annak ellenére, hogy sokszor méltatlanok vagyunk teremtettt mivoltunkban Őhozzá, mégis gyermekeinek tekint minket. Öröm és hála tölthet el minket ezért. Azonban vannak helyzetek, életszakaszok, idők és személyek amikor és akik ezt a lehetőséget sem veszik komolyan. Ő adja, de mi nem "vesszük", kínálja, de nem kell. Azt gondoljuk, elég vagyunk önmagunkban és önmagunknak, hagyjon minket békén a kegyelmével. Ilyenkor számunkra hiábavaló a kegyelem. Nem Isten felől, hanem a mi oldalunkról. Jó lenne elkerülni az efféle állapotokat, s minél gyakrabban élni a kegyelem adta lehetőséggel; a Vele való szeretetközösséggel!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 24.

"Mert Krisztus szeretete szorongat minket" (II Kor 5; 11-21)

Van az a mély szeretet, ami mellett nem lehet szótlanul elmenni. Van az a hatalmas szeretet, ami teljesen nyilvánvaló az embernek. Van az a szeretet, amikor az ember minden porcikájában érez. Van az a szeretet, ami bárhol járok, szinte szorongat, könnybe lábad a szemem, ha csak a másikra gondolok. Krisztus így szereti az övéit, így szeret bennünket - mire indít ez ma téged?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 23.

"Mert mindannyiunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt..." (II Kor 5; 1-10)

A középkori katedrálisok bejárata felett, gyakran a végidők ítélkező Krisztusát ábrázolják, hogy a belépők ne feledjék, élet és halál között kell választani. Örök élet vagy örök halál, Istenben való élet vagy nélküle való. A modern ember nem szívesen hallja, olvassa ezeket a gondolatokat, azonban kikerülhetetlenek. S csak akkor fenyegető, ha nem élünk Isten szeretetével, Krisztus kegyelmével, a Lélek erejével. Ugyan az előtt a Krisztus előtt kell majd megállnunk, aki maga is érettünk már közbenjárt az Atyánál. Mitől kellene hát tartanunk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 22.

"Hittem, azért szóltam." (II Kor 4)

A hit készteti az embert a szólásra. Gyakran arra gondolunk ilyenkor, hogy a "megszólás" vagy a "felszólítás" jöhet hitből: "ezt ne csináld", "az nem helyes", vagy "így csináld". Milyen jó az, amikor a dicséret szól hitből: "jól tetted", "nagyszerű, amit teszel", "áldott vagy" - szóljunk hitből, ne csak feddést, ne csak jobbítást, ne csak iránymutatást - hanem dicséretet is!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 21.

"Az Úr pedig Lélek és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság." (II Kor 3; 4-18)

A szabadság ott jut teljességre, amikor még önön magammal szemben is gyakorolni tudom. S ez akkor lehetséges, ha Isten Lelke tölti be lényemet. Fontos az önazonosság, az identitás, annak megszerzése, megőrzése, s újra meg újra való megmérettetése. Amikor azonban Isten Lelke tölt el, akkor személyiségem központi részével, teremtettségemen keresztül ragad meg. Isten képére és hasonlatosságára lettem teremtve. S mikor önazonos vagyok ebbéliségemmel, akkor vagyok szabad.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 20.

" A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember." (II Kor 3;1-3)

Pál azt írja a korintusiaknak, hogy nincs szüksége ajánlólevélre, mert maga a gyülekezet az ajánlása. Milyen szép gondolat! Az apostol szolgálata a közösségek létrehozása és növekedésének, fejlődésének segítése - s úgy érzi, nincs szüksége külön levélre, mely taglalja képességeit, erősségeit, hiszen a gyülekezet mindent bizonyít. Van-e bármi az életünkben, ami rólunk ilyen "bizonyítványt" állít ki?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 19.

"Mert mi nem vagyunk olyanok, mint sokan, akik üzérkednek az Isten igéjével....." (II Kor 2;12-17)

Régóta és sokan próbálkoznak a spirituáis és szakrális "energiák" forintosításával. S akinek valamennyire sikerül az jó üzletet üthet nyélbe. Végtelen isteni erők és energiák.....rengeteg haszon. Csakhogy, egyrészt ez teljesen sohasem sikerülhet, mert az istenit nem lehet maradéktalanul az emberibe belekényszeríteni, másrészt a szeretet-erőt nem lehet mindenre használni. Pálék szívből hirdetik az evangéliumot vagyis amit átéltek, megtapasztaltak, ami életük részévé lett. Naponta megtapasztalhatjuk mi magunk is milyen, mikor ez az isteni erő tölt be minket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 18.

"Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságosan nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet." (II Kor 2; 5-11)

Ha valaki megszomorítja a többieket, az sokszor őt magát is megterheli. Pál apostol arra hív bennünket, hogy a megbocsátást gyakoroljuk akkor is, ha nagy csalódást okoz a másik és igyekezzünk szeretettel visszafogadni a gyülekezetbe, ha ő is nyitott erre. Nagy ereje van ennek és nagyon meg tudja erősíteni a megbocsátás a kapcsolatokat! Felszabadító mindkét oldalnak!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 17.

"Nemhogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek...." (II Kor 1;23-2;4)

A hit nem lehet az elnyomás és a kiskorúsítás eszköze még akkor sem, ha erre voltak, vannak példák ma is. Az Istennel való kapcsolat öröm, élet-öröm! Mert a Teremtőmmel vagyok harmóniában, akitől a létezést kaptam. S ezt az örömet nem nyomhatja el, ha az egyik már hitben régebb óta jár, mit a másik. Pál az örömben akar részesedni, nem az uralkodásban. Tudunk-e ilyen beállítottsággal viszonyulni egymáshoz az Egyetemen; oktatók, hallgatók, munkavállalók?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 16.

"Vagy amit tervezek, emberi módon tervezem...?" (II Kor 1; 12-22)

Nagyon nehéz tervezni. Világjárvány közepén élünk és emiatt annyi bizonytalanság alakult ki bennünk és körülöttünk, mint még a mi életünkben talán soha. Picit megtapasztaljuk, milyen lehet a háborús övezetekben, s milyen lehetett Pál apostolnak az ókorban. Tervezhetetlen lett az élet és mégis van, aki bizakodón, reménnyel tele tervez. Hogy lehet ez? Isten azt ígéri, hogy velünk van és megerősít minket. Így, ha vele együtt tervezünk és őt nem hagyjuk ki, akkor nem felesleges és nem esélytelen a tervezés. Bízzuk magunkat rá teljesen!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 15.

"Mert amint bőven kijutott nekünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által." (II Kor 1; 1-11)

A hit elsőrenden kapcsolatban létet jelent Krisztussal. Van benne tudatos döntés, érzelem, bizalom, reménység és tárgyi tudás is szükségeltetik hozzá, DE a legfontosabb, hogy minden körülmények között, s azok ellenére is kapcsolatban vagyok Vele. Pál oly szoros kapcsolatban volt Krisztussal, hogy a szenvedéseiben is részesedett. Azonban nem csak szenvedés megtapasztalása volt az övé, hanem a vígasztalásé is. Nem egyedül, nem értelmetlenül és céltalanul szenvedett. Jó lenne ez utóbbit a mostani covidos időkben nekünk is megélni, megtapasztalni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 14.

"Vigyázzatok, álljatok meg a hitben!" (I Kor 16; 13-24)

Vigyázzunk egymásra! Ezt annyiszor halljuk és mondjuk is az idei évben. De nem csak a vírusra igaz ez. Vigyázzunk magunkra és vigyázzunk egymásra a kapcsolatainkban. Vigyázzunk a lelkünkre, a szívünkre. Ne bántsuk egymást, s ne bántsuk magunkat. Vigyázzunk a bűnnel. Ha pedig valami bántás, sérülés jönne, emlékezzünk a megbocsátásra: egymásnak is, magunknak is - van bűnbocsánat. A hitben megállni azt jelenti, hogy a hit segít talpon maradni, van mibe kapaszkodni, van Kire számítani. Ha Rá tekintünk és egymásra vigyázunk, minden rendben lesz!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 13.

"....mindenitek rakja össze és tegye félre azt, amit módjában áll adni...." (I Kor 16; 1-12)

Adakozás, egymás segítése anyagiakkal is. Ez a keresztyén közösségvállalás egyik fontos jele. Vajon a tized gondolata, gyakorlata él-e még közöttünk? Az alapgondolat az, hogy bár megdolgozunk javainkért, Isten iránti hálából jó és nemes célokat, ügyeket vagy éppen rászoruló embertársainkat segíthetjük. Nehéz időkben, szűkös anyagiak közt is lehet, lehetne gyakorolni s vele a tapasztalás is a miénk lehetne; aki ad, annak több marad.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 12.

"Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban." (I Kor 15; 35-58)

Gyönyörű biztatás ez az ige. Most mégis csak az utolsó szavakat szeretném kiemelni: "fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban." 1. Fáradozás: a Biblia nem ígér könnyű életet. Nem ígér lustálkodást. Nem ígéri, hogy minden az ember ölébe hullik. Isten a Szentíráson keresztül világossá teszi: az embernek dolgoznia, munkálkodnia kell és ez fárasztó. 2. Nem hiábavaló: mindez viszont nem a semmiért történik, nem átok és nem világvége, hanem van értelme, van eredménye, van gyümölcse! 3. Ezt a pozitív eredményt áldásnak hívja a Biblia, amit akkor tapasztal meg igazán az ember, ha nem önmagában és nem önmagáért, hanem mindenkor az Úrra tekintve cselekszik.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 11.

"Ha csak erre az életre nézve reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabban vagyunk." (I Kor 15; 12-34)

Nem csak ez az élet (földi) és nem csak a túlvilági (mennyei) számít, hanem mindkettő, együtt és egyszerre. Az egyiket vonatkoztatva a másikra és viszont. S aki összeköti a jelenvalót az eljövendővel az maga Krisztus. Remény ebben a jelenvalóban, hogy szeretetével, erejével, hatalmával a hétköznapokban is itt van. Remény az elkövetkezőkre, hogy nem a semmibe hullunk, hanem - egy most még nem ismert és tapasztalt módon - az Ő szeretetébe lépünk át, egy új testben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 10.

"De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok" (I Kor 15; 1-11)

Hogyan tekintesz saját magadra? Elcseszett, katasztrofális, semmirevaló, alkalmatlan? Sokan látják így saját magukat. De gondolj bele: ezzel a Teremtődet minősíted. Milyen isten az az Isten, aki ilyet volt csak képes alkotni? Hm... lehetséges lenne? A Szentírás arról beszél, hogy Isten gyönyörködik az Ő teremtményeiben. Ez azt jelenti, hogy Isten nélkül érezheted magad borzalmasan és borzalmasnak, de ha az Ő kegyelmét megismered és elfogadod, kiderül, hogy ez az érzés a bűn miatt van, ami teljesen eltorzítja az emberi életet, közösséget. De Istennel kibontakozik a benned elrejtett eredeti csoda! És kiderül, hogy nem elcseszett, hanem szép, nem katasztrofális, hanem bámulatos, nem semmirevaló és alkalmatlan, hanem tehetséges vagy! Ha tökéletes nem is, Istennel mégis tökéletesedő! Megéri így élni és megéri így ismerni a Teremtőt és önmagad!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 09.

"Minden ékesen és jó renddel történjék." (I Kor 14; 26-40)

Igen van olyan, hogy jó rend, ami nem értelmetlen, nem öncélú, nem romboló, hanem felülről és belülről fakad. Amikor az ember a helyére kerül, amikor nem istenkedik és nem állatkodik (elnézést az állatoktól, mert náluk rend van). Lelkileg-szellemileg önazonosan a helyünkön lenni örömteli és megnyugtató dolog, de attól még lehet konfliktusos, nehézségekkel, próbatételekkel tarkított. S a jó rend az esztétikus is általában, mint a természet, mint a virágok, a pillangók, tájak, emberek. A jó rend és ékesség ikertestvérek.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 08.

"Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal." (I Kor 14; 1-25)

A prófétálás szót nyugodtan kicserélhetjük itt erre a kifejezésre: Isten szavát hirdeti. Aki pedig Isten szavát hirdeti, emberekhez szól és ezzel épít, bátorít, vigasztal. Két kérdés merül fel ezzel kapcsolatban bennem: az egyházban mennyire igaz ez a mondat? Mennyire bátorítók, építők és vigasztalók a prédikációk? S itt a másik gondolat: az én szavaim, működésem mennyire ilyen? Rombolok, elbizonytalanítok, elszomorítok másokat? Vagy a jelenlétem pozitív, építő? Aki Krisztuskövető, tehát keresztény, leginkább ezekről a "gyümölcsökről" ismerhető fel.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 07.

"A szeretet soha el nem fogy..." (I Kor 13)

Micsoda mondat, micsoda kijelentés! Szembemegy sokféle emberi tapasztalattal, elgondolással, véleménnyel. Csakhogy nem emberi szeretetről szól a "Szeretet himnusz", hanem az isteniről. Arról, ahogy a Teremtő, Megváltó és Megszentelő Isten az embert szereti. S nem csak az általános embert, hanem téged, engem, őt, minket, s nem csak egyéneket, hanem közösségeket, népeket, nemzeteket. Ezt komolyan véve öröm és hála töltheti el szívünket-lelkünket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 06.

"Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai." (I Kor 12:12-31)

Ha én vagyok Krisztus testének valamelyik tagja, tehát testrésze, akkor melyik testrész vagyok? Nyelv, ami beszél? Fej, ami gondolkodik és tervez? Szív, ami együttérez? Láb, ami odamegy? Kéz, ami cselekszik? Melyik a rám legjellemzőbb? Melyikhez vannak adottságaim, ajándékaim? Csinálom-e, ami rám van bízva? Kapcsolatban vagyok-e más testrészekkel?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 05.

"A kegyelmi ajándékokban különbség van, de ugyan az a Lélek." (I Kor 12;1-11)

A keresztyén közösség tagjain és tevékenységein keresztül a Szentlélek különféle módokon nyilvánul meg. Ezek mind olyan kegyelmi ajándékok (karizmák), melyek építik az egyházat. Vajon felismertük-e, miben, hogyan tudjuk munkálni Isten országát (jelenlétét, hatásos működését)? Ha nem, kérhetjük a Lelket segítsen meglátni, felismerni és megélni karizmánkat.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 04.

"Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön." (I Kor 11;17-34)

Az úrvacsora egy nagyon egyszerű és nagyon misztikus dolog egyszerre. Misztikus, mert hihetetlen, hogy valakinek a kétezer évvel ezelőtti halála hatással lehet rám a huszonegyedik században. Hihetetlen, hogy közösségben tudok lenni azzal az Úrral, aki meghalt értem és feltámadt. Hihetetlen és misztikus, hogy egy falat kenyér és egy korty bor nemcsak emlékezés, mint egy március 15-én felolvasott vers, hanem valamilyen rejtélyes kapcsolódás Krisztushoz és egymáshoz a Szentlélek működésén keresztül. És mindezek mellett annyira egyszerű: mindennap elérhető számunkra a kenyér és a bor. Semmi extra nem kell az Istennel való kapcsolathoz. És amilyen egyszerűen a kenyér és a bor az életünk részévé válik, ahogy megemésztjük és energia, élet lesz belőle, ugyanígy a Krisztus áldozata is életté válik bennem. Ezt hirdeti a keresztény egyház kétezer éve - ezt hirdetjük mi is. Gondoltál már erre?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 03.

"...sem asszony nincs férfi nélkül, sem férfi nincs asszony nélkül, az Úrban." (I Kor 11;2-16)

Az Úrban egy egységet alkot az asszony és a férfi. Bár más-más funkciót, szerepet lát Pál, egyiknek-másiknak, mégis a kettő egy. Magyar nyelvünk is szépen tükrözi ezt, fél(rj) és fele(ség), ketten alkotnak egy egységet. Keresni, várni és megtalálni a felünket jó dolog. Kár, hogy sokaknak nem sikerül, de egyrészt: aki előtte áll imádkozhat érte, aki benne van javíthat rajta. Ami az embereknek nem lehetséges, az Istennek igen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 02.

"Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít." (I Kor 10;14-11;1)

A szabadság a mai világban az egyik legfontosabb jog. Nekem ne mondja meg senki, hogy mit csinálhatok, mit csináljak, mit gondoljak. Nehogy már korlátozzanak! A Biblia helyreteszi a kérdést: mindent szabad. A kérdés nem az, hogy mit szabad és mit nem. A kérdés az, hogy mi használ és mi épít. Mi használ nekem? Mi épít engem? Mit használ a másiknak? Mi építi a másikat? Önmagam felé is fontos ezt a szempontot tudatosítani, hiszen önmagam sem sanyargathatom, önmagam sem tehetem tönkre másokért, de ugyanez igaz fordítva is. A cél nem szentesíti az eszközt. Törekedjünk arra, ami épít!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 01.

"Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék." (I Kor 10; 1-13)

Jó dolog két lábbal a földön állni. Rossz dolog „magatartinak” lenni. Mert a megtartó a mennyei Atya. A „magatarti” ember azt gondolja, hogy nincs szüksége a mennyei jelenlétre, támogatásra, segítségre. Előbb vagy utóbb aztán elesik; lehet a saját, lehet egy másik lábában vagy valamilyen akadályban megbotolva. „Ne hagyj elesnem felséges Isten....” (Ref. Énekeskönyv 257. ének.) A Földön állva, de a Mennybe kapaszkodva lehet botlani, viszont nem kell elesni. S ha igen, abból is lehet tanulni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 30.

"Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél" (I Kor 9; 24-27)

Látod magad előtt a célt? A céltalanság bénító, a céltudatosság motiváló. Igaz ez a tanulmányokban is. Látod, hogy mi értelme annak, amit most tanulsz? Ugyanez igaz a munkavégzésre is: van értelme a napi 4-6-8 órádnak? Ugyanez igaz az élet minden területére. Nem mindenkit zavar a céltalanság, sokan tengődnek napról napra, mert hozzászoktak. Pál apostol felhívja a figyelmünket: az életnek van célja, mégpedig Krisztusban. Te bizonytalan vagy biztos cél felé futsz?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 29.

"Mindezt pedig az evangéliumért teszem...." (I Kor 9;19-23)

Az evangélium örömhír, hogy Isten nem csak Atya felettünk, hanem Jézusban mellettünk, s a Lélek által bennünk is van. Ebből és ezért élhetünk. Pál ezt akarja minden emberhez eljuttatni úgy, hogy közben lelki-szellemi közösséget vállal velük, s ha ez viszonossá válik, akkor ők is részesülnek az istengyermekség ajándékában. Ezért Pál mindent felvállal. Vajon az a csekélység, amit nekünk kellene vállalni, hogy Isten felvállalt minket, miért oly nehéz? Vagy nem is az?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 28.

"prédikálásommal ingyenessé teszem Krisztus evangéliumát" (I Kor 9;1-18)

Sokat mondják: ami ingyen van, az értéktelen. Az emberek csak annak érzik meg az értékét, amiért fizetni kell. Van ebben igazság, de én azt mondom: ami igazán értékes, az ingyen van, mert annyira értékes, hogy egyszerűen nincs az a pénz, ami ki tudná fizetni. Igaz ez a szeretetre, barátságra, szerelemre, odafigyelésre. Nincs az a pénz, amivel ezeket fel lehetne vásárolni. Nem véletlen a jól ismert reklám: "Van, amit nem lehet pénzért megvenni, minden másra ott a MasterCard." Egyetlen ponton sántít mégis ez a gondolatmenet. Az evangélium ugyan nekünk ingyen van, mert még MasterCard-dal sem lehet kifizetni, viszont igazából nincs ingyen. Krisztus az életével fizetett ezért. Értünk. Tényleg igaz: nincs az a pénz, amivel ezt a szeretetet pótolni vagy kifizetni lehetne!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 27.

"De az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet az, ami épít" (I Kor 8)

Alsós füzeteinkre idézetek voltak nyomtatva: pl.: "A tudás fegyver az imperializmus elleni harcban." A tudás valóban lehet fegyver és hatalom, amivel lehet jól, s rosszul is élni. Ismeretek birtokában lehet a másikat lenézni, megvetni, elítélni, alsóbbrendűnek tartani. A hitbeli tudás is válhat ilyen eszközzé. A szeretet viszont épít, mert azt adja a másiknak, amire annak szüksége van. Életet, ahogy Isten is ezt adja nekünk a maga teljességében, gondoskodást, figyelmet, megerősítést vagy éppen figyelmeztetést, dorgálást, próbatételt. S az a csodálatos a szeretet gyakorlásában, hogy ha adjuk nem kevesebb lesz, hanem sokasodik.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 26.

"teljes szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz" (I Kor 7;25-40)

Mihez ragaszkodsz? Mi az, ami miatt mélységesen haragudnál, ha elveszítenéd? Mi az, ami miatt nem tudnál megbocsátani, ha elvennék? Mi az, amit ha elveszítesz, értelmetlenné válik az életed? Ez három fokozata a ragaszkodásnak. Ha Istentől elzárnának, elszakítanának, akkor ezek közül valamelyik teljesülne? Vagy önként feladod ezt a kapcsolatot és elhanyagolod? A mai ige abban segít, hogy tükörbe nézzünk: mennyire ragaszkodunk valójában Istenhez?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 25.

"Ki-ki milyen állapotban nyerte az elhívást atyámfiai, abban maradjon meg atyámfiai" (I Kor 7;17-24)

A mai ember számára akár megbotránkoztatók is lehetnek e szavak, mert Pál nem társadalmi változást akar, hanem belső változást. Nem akarja felszabadítani a rabszolgákat, hanem a lelkeket akarja megmenteni. Hosszú még az út, persze nem történelmi léptékkel mérve, amíg az emberek Isten előtti egyenlősége más formákban is megvalósul nagy általánosságban. Kivételek, sajnos, nem is kisszámban ma is vannak. Ami fontos, hogy mi és közösségeink Istenhez tartozónak valljuk-e magunkat, s eszerint élünk-e?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 24.

"Mert mit tudod te, asszony, vajon megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te, férfi, vajon megmentheted-e a feleségedet?" (I Kor 7;1-16)

Pál apostol itt a hívő-nem hívő párokról beszél. Nehéz téma. Mit tegyek akkor, ha a párommal nem egyezünk hitbeli kérdésekben? Mi van, ha más felekezetűek vagyunk? De én tovább nyitnám a kérdést: mi van akkor, ha más világképünk van? Ha másként gondolkodunk a világról, életről, hitről, gyereknevelésről, pénzről? Sőt, mi van akkor, ha mást gondolunk társadalmi kérdésekről, netán politikáról? Abban biztos vagyok, hogy ideális esetben egy pár akkor tud jól együtt élni, ha közösek az alapok, s kifejezetten a hitbeli alapok. Azt azonban nem gondolnám, hogy minden közös lehet. Így nem kell félni attól, ha bizonyos kérdésekben nincs egyezés. Azt azonban jól meg kell gondolni, mik azok a létfontosságú témák egyik vagy másik fél számára, amiben a különbözőség kulcsfontosságú lehet? Vagy pozitívra fordítva: mik azok a területek, ahol fontos a teljes egység a pároddal? Érdemes ezt jól átgondolni, jól átbeszélni, mert nagyon megkeserítheti a jövőt. Milyen jó, ha a pár úgy tud együtt élni, hogy egységben vannak, közösek a terveik, vágyaik, gondolataik. Isten is örömmel tekint az ilyen családra!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 23.

"Minden szabad nekem, de ne váljék úrrá rajtam semmi." (I Kor 6;9-20)

A szabadság nem korlátok nélküli élet, s a korlátok azért vannak, hogy védelmezzenek az eleséstől, a leeséstől. A szabadság nem jelent függetlenséget, hanem sokkal inkább az Egytől való függés adja meg a többitől való szabadságot. Akik a korlátok nélküliséget és totális függetlenséget hirdetik, tudván tudják, hogy egy destruktív korlátozottságot és függést akarnak. Szabadság az Istentől való függésben valósulhat meg.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 22.

"Egyáltalán már az is nagy kudarc, hogy pereskedtek egymással." (I Kor 6;1-8)

Végtelenül szomorú, mikor a keresztény közösségben olyan konfliktusok keletkeznek, melyek ki is szűrődnek. Nem azt szeretném, hogy dugjuk el a konfliktusokat, mert ez a sokat említett hitelességünkkel ellentétes lenne, hanem azt, hogy ne létezzenek olyan méretű konfliktusok. Egyetnemértés mindenhol van, ahol emberek vannak. Egymás megbántása, megsértése is mindenhol van: nem vagyunk tökéletesek. De egy keresztényekből álló közösségen ezeket meg kell tudni oldani. Ha minden fél komolyan veszi az evangéliumot, akkor ezt meg kell tudni beszélni. Egy másik helyen így int bennünket a Szentírás: először négyszemközt beszéljük meg, utána vigyünk magunkkal egy harmadik, megbízható embert, azután a presbitérium előtt, majd az egész gyülekezet előtt rendezzük. Ez a fokozatosság segíthet abban, hogy békesség legyen. Gyakoroljuk ezt!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 21.

".. nem tudjátok-e, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti?" (I Kor 5)

Egy kis bún is tönkreteszi a gyülekezet Krisztussal való közösségét, s Korintusban nem kis gonoszságról van szó. Ahogy a keresztyén közösségben úgy az egyes ember életében is egy kis rész, terület, ami nem kapcsolódik Istenhez, az szembefordít Vele. Az istentelenül megélt, használt szexualitás, pénz, hatalomgyakorlás és kicsapongó életmód eltávolít minket a mennyei Atyától. S a Tőle való távolság, a halál. Új kovász kell az egyének és közösségek életébe, a krisztusi, mely más életminőségre formál.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 20.

"Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben." (I Kor 4;14-21)

Jajj, de sok a beszéd ebben a világban! "Bort iszik, vizet prédikál" - mondja a mondás. Milyen sokan szólalnak meg hiteltelenül: az iskolában, a családban, a politikában, a művészetben, az egyházban... A kérdés ez: látszik-e az életemen, hogy miben hiszek? Nem beszédben, nem fecsegésben, nem dumában áll az Isten országa, nem ott található meg, nem abból látszódik: hanem az eseményekből, a történésekből, a következményekből. A hiteles élet mutatja az Isten országát, az üres beszéd nem.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 19.

"Mid van amit nem kaptál?" (I Kor 4;1-13)

Minden és semmi....minden amit kaptam, életet, gondoskodást, szeretetet, elismerést és támogatást. S akkor semmi amit eddig letettem az asztalra? Amit teljesítettem, amiért megküzdötte és harcoltam? Emberileg nézve nem az, de ha az üdvösség, az élet teljessége felől nézem vajmi kevés. Milyen önazonosság következik ebbőll? Hasadtlelkűség, kisebbrendűség vagy fennhéjjázás? Éppen nem. A kettő között vagyok én, aki igens sokat tettem, azonban a végső elszámolásnál nem ez esik latba, hanem amit Isten kaptam s elfogadtam. Ha az egyiket vonatkoztatom a másikra, akkor középen ott lesz/van a teljes élet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 18.

"Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést." (I Kor 3;6-23)

Az apostol szavai itt nem csak "álszerénység". Pontosan ismeri a saját értékeit, a saját képességeit, hogy mennyit dolgozott és milyen eredményeket ért el. Ilyen önismeret nélkül senki sem lehet szerény vagy alázatos. De jól ismeri Istent is, az Úr működését és áldásait, s az Isten tervében a saját helyét. Kálvin fogalmazta meg, hogy helyes Istenismeret nélkül nincs helyes önismeret. Ismerjük meg jobban az Urat, s ismerjük meg jobban önmagunkat. Akkor pontosan fogjuk tudni, mit tettünk mi s mit Ő. S a bennünk lévő becsvágy helyett egészséges önbizalom, egészséges alázat és hálatelt élet lesz a miénk.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 17.

"Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel.." (I Kor 3;1-5)

A maga korában mindenkinek a megfelelő táplálékot kell adni. pál a lelki "táplálékról" ír. A korintusi keresztyének még nem értek meg a kemény szembesítésre. Még támogatásra, megerősítésre van szükségük, még nem lehet "rájuk rúgni az ajtót". Ezt a lelkiséget jó lenne gyakorolni felebarátainkkal szemben is. Oly módon szólni, támogatni, figyelmeztetni, hogy a másik még el tudja hordozni, fel tudja dolgozni, mert akkor használ a szó.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 16.

"Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek." (I Kor 2;6-16)

Az embernek vannak tervei, vannak céljai és vannak álmai. Ezek időnként egymáshoz közel eső dolgok, időnként nem. Istennel kapcsolatban meglepő tapasztalat, hogy olyan dolgokat tervez számunkra, ami sokkal jobb annál, mint amit mi gondolunk. Ábrahám egy gyermeket szeretett volna, Isten népek atyjává tette. József a testvérei között akart a legnagyobb lenni, egy országot kormányzott végül. Mózes igazságot akart tenni egy emberért, kivezette a zsidókat Egyiptomból. Isten ezekhez a példákhoz hasonlóan az emberiségnek is olyan dolgokat készített el, amit el sem tudunk képzelni, s nekünk személyesen is. Kész vagy arra, hogy felfedezd, számodra mit tartogat?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 15.

"..a ti hitetek ne emberi bölcsességen, hanem Istennek erején alapuljon." (I Kor 2;1-5)

Hol van ma már a bölcsesség (Szofia), ma már csak logika van (leszűkítve Justitia). Pálnak még a bölcsesség is kevés, mer ő erőről tud, isteni erőről, amit a maga életében megtapasztalt. Ez az erő megfordította őt 180 fokkal s ami ellen addig harcolt, annak az élére ált. Megtapasztalni az isteni erőt különleges, néha félelmetes tapaasztalás. Pedig lehetne sokkal gyakoribb élmény is. Isteni erővel eltelve legyőzhetjük önmagunkat, mint a legnehezebb "ellenfelet" s betölthetjük hivatásunkat.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 14.

"...mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége." (I Kor 1;18-31)

A Biblia egyik legfontosabb kijelentése ez a mondat. A keresztény hit ambivalenciáját mutatja. Egyfelől a vallásos embernek nem fér bele az amit Krisztus csinál(t), akkor se és most se. Egyszerűen megütközést kelt, ha az ember bűnösökkel barátkozik, prostituáltakkal beszélget, kocsmákban beszél Istenről. Másfelől a tudósok egy részének bolondság az egész: bizonyítsd, mérd meg, miért nem csinálja így vagy úgy. Mindkettő vakon követi saját igazát, s nem nyitott Krisztusra. Aki viszont őszintén keresi az Isten közelségét, az rájön, hogy erő és bölcsesség származik Jézustól. Ne félj hát, ha a nagyon vallásosak szerint túl sok, amit csinálsz, s ne félj, ha a tudományban hívők (sic!) csak legyintenek. De vizsgálj meg minden kritikát, s mérd magad a Szentíráshoz! Akkor Igaz lesz rád is, hogy erőforrásod és bölcsességed lesz Krisztus!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 13.

"Isten korintusi gyülekezetének, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek..." (Róma 16;17-27)

Korintus gyülekezetében előfordult minden ismert erkölcsi kicsapongás, pártoskodás, anyagi- és hatalmi visszaélés. Mégis szentek ők, nem maguktól, magukban, hanem Krisztus Jézus érettük hozott áldozatáért és feltámadásáért. Evvel kezdi levelét Pál, mert ez az alapvetéss, a kiindulópont. Nem önmagukban tekinti őket, ahogy az manapság szokás, hanem isteni összefüggésben. Istenhez tartoznak Jézusért a Lélek által. Ez persze nem igazolja, pláne nem helyesli életmódjukat, vétkeiket, bűneiket, hanem helyreállítja, az alapösszefüggésbe állítja őket. Később majd előkerül minden, lesz figyelmeztetés, de a kiindulás: Istené vagyunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 12.

"Akinek pedig van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket az én evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló üzenet szerint" (Róma 16;1-16)

<pIstennek van hatalma. Ízlelgesd ezt a gondolatot. Milyen hatása van ennek rád? Legyintesz, hogy "na persze"? Félelemmel, aggodalommal tölt el? Előhoz valamilyen régi csalódást? Reménységgel, bizalommal vagy tele? Mit hoz elő belőled ez a mondat? Neki pedig "van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket" - nekem személy szerint elég sokszor van szükségem megerősítésre. A bizonytalan, bátortalan időszakokban egy biztatásra, buzdításra van szükségem. Jézus Krisztusról szóló üzenet és az apostolok által hirdetett evangélium (jó hír) ezt teszi. Ha bátortalan vagy, aggodalommal vagy tele az előttünk álló időszak miatt, tudd, az Úrhoz lehet fordulni megerősítésért! Neki nem csak szép szavai, hanem igazi hatalma is van ehhez!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 11.

"..fogadjátok őt az Úrban szentekhez illően..." (Róma 16;1-16)

<pIsten másként tekint, mást IS lát a másik emberben, mint mi. Az ember, természetes módon, kapcsolódni akar a másikhoz, hisz erre vagyunk teremtve. Azonban a kapcsolódás nem mindíg sikerül s gyakra nem oly módon, formában és időpontba, ahogy azt mi szeretnénk. Innen a kapcsolati feszültség, indulat, harag, gyűlölet. Ha megpróbáljuk, mint "szentet" vagyis Istehez tartózót látni, érteni, értelmezni a másik embert, akkor teljesebb képet ragadunk meg belőle. Ez segíthet át sok kapcsolati nehézségen, nyomorúságon át és segíthet a fájdalmak, csalódások elhordozásában is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 10.

"egymást is tudjátok tanítani" (Róma 15;14-33)

Az apostol itt nem egyetemi oktatásról, nem tudományos ismeretátadásról beszél. A hit dolgairól van szó. Igen, a hitröl való beszéd, az Istenröl szóló tanítás nem csak a lelkészek dolga és kiváltsága, hanem minden Krisztuskövetövé. Akkor is, ha csak keveset tudsz erröl az egészröl. Aki hisz Istenben, aki megtapasztalta az Isten szeretetét, az nem tud nem beszélni róla. Olyan ez, mint a szerelem. Lehet, hogy még nem sokat tudsz a friss szerelmedröl, de állandóan róla beszélsz. Legyünk bátrak, és osszuk meg a körülöttünk lévökkel a hitünk tapasztalatait. Tanítsuk egymást!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 09.

"...hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által." (Róma 15;1-13)

A reménység túllát a realitáson és az isteni valóságban bízik, ami mindig sokkal több és teljesebb, mint az előző. Nem látok ki sokszor a "gödörből", nehézségekből, próbatételekből, betegségekből, csalódásokból, gyászból. A Szentlélek adhat és ad is erőt, ha kérjük, várjuk s néha "csak úgy", hogy bár nincs más perspektívám, mint az adott helyzet, mégis, hiszem, bízom, remélem a mennyei Atya minden körülmények között és azok ellenére is a tenyerén hordoz és minden az üdvömet munkálja.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 08.

"…az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm…" (Róma 14; 1-12)

Party. Kényelem. Nyaralás. Jó kajálások. Ruhák. Edzőterem. Szépség. Séta a parton. Saját lakás. Jó fizetés. Sorolhatnánk még, mi minden szükséges a jó, teljes élethez. Legalábbis, elsőre biztosan úgy tűnhet, ez a helyes lista. De hamar rájön az ember, ha mélyebbre néz, hogy ezek egy része tényleg szükséges, de valójában eltérítik a figyelmüket. Mennyivel inkább szüksége van az embernek igazságra - becsületre, elfogadásra. Mennyivel inkább szükségünk van békességre - hogy ne kelljen a létünket félteni, gyomorgörccsel ébredni. Mennyivel inkább szükségünk van felszabadult örömre, önfeledt nevetésre. Ezt kínálja nekünk az Isten országa.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 07.

"Ezért akár élünk, akár halunk az Úréi vagyunk." (Róma 14; 1-12)

Az élet ajándék, s akkitől kaptuk, ahhoz tartozunk, mert Ő tart minket. Ő tart meg, Ő tart fenn. A valakihez, valamihez való tartozás értékét, jelentőségét talán a "vesztegzár" megerősítette bennünk, amikor nem vagy csak alig tudtunk találkozni a számunkra fontos emberekkel. Az életet Istentől kaptuk ajándékban kéretlenül, váratlanu. Nehézségekkel, feladatokkal, terhekkel s még több széppel, jóval, szeretettel. Ezért alapvetően Istenéi vagyunk, s milyen megnyugtató, hogy nem csak a születésben, az életben, hanem a halálban is. A legmagányosabb pillanatban sem leszünk és maradunk egyedül.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 06.

"Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt." (Róma 13,8–14)

Milyen szép továbbvezetés ez a tegnapiból! Semmivel se tartozz a másiknak, csak a szeretettel. Ez nem azt jelenti, hogy ez legyen az egyetlen hiánya a kapcsolatotoknak, amit sosem adsz meg, hanem épp ellenkezőleg: mindig, szüntelen érezd azt, hogy a másiknak adtál már belőle, de nem érkezett el az "elég volt" állapota, mert az evangélium szerint mindig többet kell. "Szeress, és tégy, amit akarsz" mondja Augusztinus (Ágoston), ugyanezt a gondolatot erősítve. Ha az igazi, isteni szeretet itatja át az életünket és a cselekedeteinket, akkor rendben vagyunk.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 05.

"Adjátok meg tehát mindenkinek, amivel tartoztok..." (Róma 13; 1-7)

Ez bizony "fókuszváltás" a mai átlagos szemlélethez képest, mely a nekem jár, jogom van hozzá, megfizettem, megdolgoztam érte, helyett abból indul ki, hogy tartozunk. Születésünkkor az "életkönyvünkbe" a "bevételi oldalon" már rengeteg minden található. (Böszörményi-Nagy Iván), gondoskodás, szeretet, táplálás. Tehát azt kellene tudatosítani, azért hálásnak lenni, amit eddig is kaptunk életünk során. S mivel a "bevételi oldalon" mindig több van, mint a "kiadásin", ezért abból tartozunk másoknak adni. Innen az "adósság" amit, ha nem is mindig ugyan azoknak adunk, akiktől kaptunk, de visszaadjuk. S minél többet adunk, annál több marad nekünk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 04.

"Iszonyodjatok a gonosztól…" (Róma 12,9–21)

Iszonyodni, ez eléggé brutális szó. Valami elemi távolságtartást, menekülést, elfordulást jelent. Mikor a ember nem akar valamire ránézni se, a látványától, szagától, közelségétől is rosszul, sőt, még rágondolni sem bír. Azt mondja a Szentírás, hogy aki Istennel jár, az így van a gonosszal. Milyen messze van ez a cimborálástól! Isten jó, és a jósága miatt nem képes a gonosz közelében lenni (azt el is pusztítja már a jelenléte is). Mennyivel könnyebb lenne az életünk, ha a gonosznak már az árnyékát se bírnánk elviselni. Az Úrral való kapcsolat kiteljesedése ezt lehetővé teszi! :)

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 03.

"..alakuljatok át a ti elmétek megújulásával, hogy megítélhessétek mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." (Róma 12; 1-8)

Az értelem megváltozása a megtérés. Másként értem, látom, értelmezem magamat mint eddig. Most már Istentől eredeztetem látom és Hozzá remélek majd visszatérni. Életem minden mozzanatát a "mindenséghez mérem". Testem nem vidámpark, hanem a Szentlélek temploma, ezért az istenibe próbálom begyakorolni magam (ez az aszkézis szó eredeti értelme) s nem az ördögibe.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 02.

"Bizony, tőle, általa és érte van minden…" (Róma 11,25–36)

Két világkép jellemzö ma a világban: az egyik a magától kibomló, fejlödö, kibontakozó matériáról beszél, amely a forrása mindennek. Cél kevéssé rajzolódik itt ki. Mivégre történik minden? A másik, a vallások pedig az emberi tapasztalaton túlit, az isteni akaratot helyezik a középpontba. A Szentírásból és tapasztalatainkból mi keresztények abban hiszünk, hogy nem véletlenül, hanem a teremtö Isten akaratából jött létre a világ, benne az élet, aki célt adott a létezésünknek.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 01.

"...nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér hordoz téged." (Róma 11,17–24)

Az újszövetségi választott népnek tudnia kell helyét, eredetét. Hitben sem, közösségekben sem, nemzetben sem, de a családban sem vagyunk sem az elsők, sem pedig az utolsók. Az előttünk járó nemzedékek, az ősök, kik néha hősök, néha nem, hordozzák a mi életünket. Helyre állni kellene engedni életünket, szűkebb-tágabb világunkat. Hitbeli, genetikai, történelmi, nemzeti "Óriások" vállán állunk! Tisztelet mindazért, amit tettek, amire mi építhetünk. Részünkről pedig alázat és köszönet érte.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 31.

"ha a gyökér szent, az ágak is azok" (Róma 11,1-16)

A szent megszenteli a mellette lévőket. A szent kifejezés azt jelenti: Istennek elválasztott, elkülönített, Istenhez tartozó. Mi reformátusok nem avatjuk szentté az elhunytakat, de mi is hisszük, vannak szentek. Sőt, az igazi csoda az, hogy az ember már életében szent lehet: Istenhez tartozó teljes valójában. Ez nem jelent tökéletességet, de jelenti a megszentelődés, a szentté válás útját. Ha a szülő ilyen, az hatással van a gyermekére. Ha a házastárs ilyen, az hatással van a párjára. Ha a csoporttárs ilyen, nem marad el a hatás a csoportban. Legyetek szentek, és hassatok a körülöttetek lévőkre!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 30.

"Megtaláltak azok, akik nem kerestek engem (mondja az Úr)...." (Róma 10,14-21)

Istenre találnak, akik nem keresik? Hogyan lehet ez és igazságos ez? Azért lehetséges, mert az Ő keresése az elsődleges, mely mind időben, mind fontosságban megelőzi a mi istenkeresésünket. Akaratunk, vágyunk ellenére nem részesít az üdvösségben, de a Benne és Általa való élet az ÉLET.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 29.

"ő bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt" (Róma 10,1-13)

Ha őszintén és tiszta szívvel szólsz Istenhez, ha szívedben valóban szeretnéd megtapasztalni a segítségét: Ő nem hagy magadra. Ha az "Istenem" kifejezés csak megszokás, automatikus felsóhajtás és igazából bármi mással lehetne helyettesíteni, akkor az nem ér semmit. Ha személyesen szeretnél hozzá szólni és őszinte kíváncsiság, szükség és remény van benned iránta, mint teremtő Atya és megváltó Úr, akkor nem fog téged cserben hagyni!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 28.

"nem azé aki akarja s nem azé aki fut, hanem a könyörülő Istené" (Róma 9,14-33)

Hiiábavaló az ember igyekezete, nem "győzhet", nyerhet, mert úgy is az történik amit Isten akar? Igen, de mit akar Isten? Az embert a maga helyén látni, tudni, megtapasztalni. Az pedig az ember számára a legfőbb jó, az üdvösség, az élet teljessége. Egyszerre "tesz" helyre minket a magunk korlátozottságában s utal Isten kegyelmébe az idézet Íge.A mennyei Atya jót akar velünk s jót ad.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 27.

"nem a cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint" (Róma 9,1-13)

Folyamatosan visszatérő téma, hogy mitől függ az Isten szeretete, az üdvösség és az áldás? Ismét megerősödhetünk: nem kell azon görcsölni, hogy ki tudom-e harcolni az Isten figyelmét és szeretetét, mert Ő maga a szeretet és ezt magától, önzetlenül adja. Viszont nézzem meg a cselekedeteim, hiszen ha azok nem egyeznek azzal, amiről beszélek, akkor valami probléma van. Így tehát a cselekedetek indikátorként mutatják, hogy hol járok a kapcsolatban Istennel, de görcsölés helyett felszabadult és hálás lehetek: nem rajtam van mindennek a súlya, mert Ő, aki elhívott, már elhordozta előre!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 26.

"...semmi....nem szakíthat el minket isten szeretetétől, mely ami Urunk Jézus Krisztusban van." (Róma 8,31-39)

Ez az a "biztos pont" (Archimédesz), melyből még akár a Földet is ki lehetne mozdítani a helyéből. Ez nem védettséget, kipárnázottságot, érinthetetlenséget jelent; nyomorúságok, kísértések, próbatételek, elbukások ellen, hanem éppen azok között, azok ellenére biztos pont. Maradnak a gondok, bajok, betegségek, s marad a halál is DE mi maradhatunk Általa, Vele, "Benne", mert semmi nem szakíthat el minket Tőle!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 25.

"Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését." (Róma 8,18-30)

Lehet, hogy elsőre úgy tűnik, hogy az emberek többségét nem érdekli Isten és nem érdekli a vallás. De én ezt másként látom: az emberek többségét nem érdekli a hiteltelen vallásos ember és az intézményesült egyház. Istent viszont szinte mindenki keresi - legfeljebb valamilyen inkognitó néven. Minden embert érdekli, hogy mi lesz a halál után, hogy mi adja az igaz boldogságot, mi lesz a jövőjével, s sokan fordulnak emiatt horoszkódhoz, ezotériához, jóshoz és sorolhatnám. Pedig, ha tudnák, hogy ezek helyett Istennél van a válasz: annak a kapcsolatnak a lehetősége, ami ezt a vágyat, amit éreznek a biztonságra, megtalálják. Legyünk olyan követei és követői Istennek, akik hitelesek, és nem eltávolítjuk, hanem kapcsolódni segítjük a kereső embereket!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 24.

"...Isten gyermekei vagyunk." (Róma 8,1-17)

Az Isten-gyermekség ajándéka a legnagyobb dolog a világon amit az ember kaphat. Érték és mérték, amiből és ami szerint élni lehet és érdemes.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 23.

"...hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt." (Róma 7,14-25)

Óh jajj, hányszor megtapasztaljuk ennek a mondatnak az igazságát! Pál apostol fején találta a szöget. Milyen sokszor van, hogy pontosan tudom, mi a jó, amit meg kellene tennem, mi a helyes, de valami bennem ezt gátolja, és a helytelent, az önzőt, a könnyebbet, összefoglaló szóval: a rosszat teszem. Ez az emberi sors csapdája, amiből magunktól csak részlegesen tudunk változtatni, próbálkozhatunk, de tényleges változást nem tudunk hozni. Legyen áldott az Isten, aki úgy döntött, nem hagy bennünket ebben, és szeretetéből az Ő Fia által kiszed belőle minket. Mert Ő felszabadított arra, hogy tehessem a jót!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 22.

"...így teremjünk gyümölcsöt Istennek!" (Róma 7; 1-13)

Krisztusi szabadságban lehet "gyümölcsöt" teremni vagyis Istennek tetsző életet élni.Megszabadítva az önmagunkba zártság "vak dió lététől" Istenre és a másik emberre nyitottan élni, szeretetet, kegyelmet, feladatot Tőle elfogadni s azzal élni, ez a gyümölcstermő élet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 21.

"álljatok Isten szolgálatába" (Róma 6,12–23)

Szolgálat nem azt jelenti, hogy az ember önmagával nem törődik, vagy mindent gondolkodás és/vagy önállóság nélkül megcsinál. A szolgálat azt jelenti, hogy odaszánom magam teljesen az ügynek, a személynek, és belső indíttatásból, jelen esetben hitből és hálából megteszek mindent azért, hogy az Úr kedvében járjak - nem szolgalelkűségből, hanem szeretetkapcsolatból. Fontos azonban, hogy ez több egyszerű baráti kapcsolatnál: a barátom a király, akinek, mint alattvalója állok is a szolgálatára. Micsoda lehetőség, mikor az embernek tényleg az uralkodó a legjobb barátja!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 20.

"Így tekintsetek ti is magatokra...." (Róma 6;1-11)

Még a realitás is "változik", ha változik az én hozzáállásom vagyis, ha Krisztusért, mint megváltott Isten-gyermekre tekintek magamra. Ma államalapításunk ünnepén az is kérdés, hogyan tekintünk nemzetünkre, történetünkre? Istentől küldetéssel rendelkezőnek, szerencsétlen ide-oda vetettnek vagy utolsó csatlósnak látjuk, láttatjuk? Krisztusért a közösségek is megváltattak; hála érte.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 19.

"…még jobban kiáradt a kegyelem…" (Róma 5,12–21)

A köztársasági elnöknek van olyan joga, hogy egy valamilyen bűnért elítélt állampolgárt kegyelemben részesítsen, tehát felülemelkedve a jog keretein, saját belátása szerint megkegyelmezzen neki. A kegyelem ezt jelenti: nem érdemlem meg, mégis... nem érdemlem meg, mégis megbocsát. Nem érdemlem meg (nem tettem érte semmit), mégis megajándékoz. Krisztus azért jött el ebbe a világba, azért tette, amit tett értünk, hogy még nagyobb legyen a kegyelem!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 18.

"...mert az Isten szeretete kiáradt a szívünkbe a Szentlélek által." (Róma 5;1-11)

A szeretet azt adja a másiknak amire annak a leginkább szüksége van. Isten életet és lelki-testi bővölködét kínál nekünk, de még ennél is nagyobbat, többet Önönmagát adja nekünk. A Vele való életközösség, szeretetkapcsolat létünk, életünk alapja, értelme és célja. Így érdemes élni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 17.

"…örökölni fogja a világot." (Róma 4,13–25)

Hit által örökölni, nem kevesebbet, mint a világot - ez vár az Isten népére. Mit kell tenni az örökléshez? Pont azt, amit a földi öröklésnél: semmit nem tudsz tenni, mert az örökbehagyó dönt. Szeretetéből gyermekévé és örökösévé fogad, s te hálából viszonzod szeretetét, jó kapcsolatot ápolsz vele. S igen, az örökség nem egy szekrény, nem egy aranylánc, nem egy budai villa, hanem annál sokkal több, amit elképzelni se nagyon lehet: a világ.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 16.

"...boldog ember az akinek az Úr nem számít be bűnt." (Róma 4; 1-12)

Bár kilépni nem lehet a mennyei Atya "erőteréből", de szembeszegülni azért lehet; "gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással". Akkor szegülök szembe, amikor nem Istenen keresztül értem, értelmezem létezésem, hanem önönmagamból kiindulva s ezért ugyanoda visszatérve élek, cselekszem, gondolkodom. Boldog az aki Istenből kiindulva látja, érti önmagát, mert Hozzá tér vissza. Ebben az életben is és az örökkévalóban is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 15.

"Isten igazsága a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek" (Róma 3,21–31)

A Szentírás sok helyen ismétli, sokféleképpen elmagyarázza: hit által van üdvösség, nem cselekedetek által. Isten az Ő egyszülött Fiáért, a Jézusért minket is igaznak tekint, igaznak fogad el. Megbocsátja mindazt az igazságtalanságot, önzőséget, haragot stb. ami egyébként bennünket nélküle jellemez, és átformál, hogy más jellemezzen bennünket ővele, mégpedig a szeretet.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 14.

"Vajon az ő hűtlenségük nem teszi-e hiábavalóvá Isten hűségét?" (Róma 3;1-20)

Isten és ember, ember és Isten. Állandóság, megváltozhatatlanság, változás és ingatagság. Ha magunkra tekintünk az utóbbi jellemző inkább, ha Istenre nézünk az előbbi.Ő életünk középpontja, alfája és omegáj,a s ez adhatja meg a biztos pontot, melyből még a világ is "kimozdítható" (Arhimédesz).Őrá támaszkodjunk, figyeljünk s hozzá térjünk vissza újra és újra.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 13.

"Lélek szerint és nem betű szerint." (Róma 2,17-29)

A szabályok (a törvény) leírja, milyen az ember ideális élete. Rendben van Istennel, rendben van önmagával, rendben van a körülötte élőkkel. Ezt a törvényt ésszel megtartani nem lehet, túl sok, s mi túl kevesek vagyunk ehhez. A betű szerint a törvényt megtartani nem lehet, de az Isten Lelke képes erre, s képes bennünket is így formálni.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 12.

"Mert Isten előtt nincs személyválogatás." (Róma 2;11-16)

Amíg mi emberek különféle szempontok alapján "osztályozzuk" embertársainkat, addig a mennyei Atya a szíveket vizsgálja s a szándékokat is látja. Ez az a közös nevező melyen állunk az Ő szemében Ez nem egyformaság, de Isten előtti egyenlőség, az ítéletben és a kegyelemben való egyenlőség. Azonban még itt is és ebben is a mennyei Atyának szabadsága van!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 11.

"Azt pedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan sújtja azokat, akik ilyeneket tesznek." (Róma 2,1–10)

Az ítélet nem automatikusan elítélést jelent, jelenthet felmentést is. Az biztos: Isten igazsága nem engedi meg, hogy a bűnt ne ítélje meg, de kegyelme végtelen, ezért Jézus áldozatáért elengedi mindazok bűnét, aki hozzá menekül. Ha nincsenek a dolgaid rendezve Istennel, a mai nap egy újabb ehetőség, hogy ezt megtedd, s egy tervei szerint alakuljon az életed. Isten pedig teljes életet akar neked.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 10.

"Az igaz ember pedig hitből él." (Róma 1,16-32)

Hitből, hit által vagyis a mennyei Atyával való szeretetkapcsolatban/ból élni. Az egyszerre egészen más és egyszerre, Krisztusban, nagyon hasonló (K. Barthtal szólva) Atyával harmóniában lenni. Lehetséges ez nekünk, ma, a mi adott körülményeink között? Az Ő segítségével, odafigyeléssel, imádsággal, ráhangolódással újra és újra igen. A hitből élés azt is jelenti, hogy életem középpontja Istenben van s így válik teljes életté.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 09.

"az ő Fiáról, aki test szerint Dávid utódaitól származott, 4 a szentség Lelke szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult." (Róma 1,1–15)

Az evangélium után Pál egyik levelét olvassuk napról napra. Ez a levél ugyanazzal kezdődik, mint amivel az evangélium zárul: sok mindent gondoltak az emberek Jézusról: nagy tanító, csodatévő rabbi, próféta... de feltámadása a bizonyíték: Isten Fia Ő. Bizonyíték? Hát nem bizonyítani kellene ezt az állítást is, feltámadt? Jártál-e már utána ennek a kérdésnek? Mert ez a világ egyik legfontosabbika. Ha Krisztus nem támadt fel, az egész Biblia kamu és legyintve tovább lehet sétálni. De ha feltámadt, az mindent megváltoztat, mert akkor minden, amit a Szentírás mond, igaz, és rád is érvényes. Hajlandó vagy utánajárni az igazságnak?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 08.

"Mondjátok: az Ő tanítványai eljöttek és ellopták Őt..." (Mt 28;11-20)

Ha már egyszer jogtalanul elítéltek és kivégezték Jézust, akkor az üres sírboltra való hazug magyarázat már csak "hab a tortán". Azonban minden hiába, mert a mennyei Atya terve beteljesedik Jézus harmadnapon feltámad a halálból s ezzel nekünk örök életet szerzett.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 07.

"Ne féljetek" (Máté 28,1–10)

Amikor hihetetlen dolgok történnek, az félelemmel tölti el az embert. Egy-egy nagyobb vihar, valami nagyobb váratlan dolog, s megijedünk. Amikor az Isten megmutatja a hatalmát, ugyanez az érzés jelenhet meg. A félelem alapja: rádöbbenünk kicsinységünkre, hogy nem mi irányítjuk az eseményeket. Jézus feltámadása után mindig nyugtatóan köszön a tanítványoknak: ne féljetek. Bármilyen félelem van benned ma, Krisztus ugyanígy közelít hozzád: ne félj, mert bár te ember kicsiny vagy, az Isten, aki veled van hatalmas, a halál sem tudta legyőzni!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 06.

"És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt" (Máté 27,51–66)

A zsidó népnek egy temploma volt. Ennek a legfontosabb része a Szentek Szentje a legbelső szentély, kárpittal elválasztva mindentől, az a hely, ahova senki sem léphetett be és hitük szerint Isten face to face jelen volt itt. Mikor Jézus meghal a kereszten ez a kárpit kettéhasad. Miért fontos ez? Jézus áldozatával Isten már nem elérhetetlen, hanem elérhető. Közvetlen kapcsolat teremthető vele, nem kell ehhez egyház, papok, templom. Te is megszólíthatod. Az egyház nem közvetít ebben, mindössze támogat. Nincs semmi, ami elválasszon Tőle!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 05.

"Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, ezzel a felirattal: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA." (Máté 27,31–50)

Gúnyolni akarták Jézust, megalázni holtában is a felirattal, s közben örök igazságot mondtak ki. Király. Jézus meghalt ott a kereszten, de nem azért, mert az emberek így döntöttek, hanem mert önként vállalta. S az önként vállalt áldozat számunkra bűnbocsánatot jelenthet. Királyi mivoltát mutatja, hogy harmadnapra feltámadt, ami mutatja, hogy Ő több egyszerű embernél: bizonyítéka ez istenségének, s annak, bízhatunk igéretében: nekünk is feltámadást, örök életet akar és tud ajándékozni.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 04.

"Neki sem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó igen csodálkozott." (Mt. 27;3-33)

Jézus Pilátus előtt nem kezdi mentegetni magát, nem magyarázkodik, hanem hallgat. Ez a hallgatás nem a megrettenés, a félelem vagy a gyávaság hallgatása, hanem az elszánt erőé. A Getsemáné kertjében megvívta önmagával a harcot, s most eltökélten és elszántan megy végig az úton, mely először a halálba, majd a feltámadáshoz vezet. A hallgatás, mely erővel teli - Máté leírása szerint - igen, vannak helyzetek mikor hallgatni kell, s ehhez erőt is kaphatunk a bátorság mellé.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 03.

"Péter távolról követte őt egészen a főpap palotájáig, bement az udvarra, és ott ült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz ennek a vége" (Máté 26,57–27,2)

Péter apostolról mindig azt emeljük ki, hogy elárulta Jézust. Bár ez tényleg így van, fontos megjegyeznünk: bátorságról is bizonyságot tett, hiszen próbált Jézus közelében maradni, tudni akarta, mi lesz Jézussal. Biztos vagyok benne, hogy mesterének szeretete, a kíváncsiság, barátai féltése mind keveredtek ebben. Végül, mikor helyzet volt, elbukott. De ne feledjük bátorságát.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Augusztus 02.

"íme eljött az óra.." (Mt 26;30-56)

Eljött az óra, a valamire adatott "alkalmas" idő, görögül kairosz. Jézus élettörténetének "csúcspontja" felé halad, ami látszólag és a realitást tekintve a mélységek-mélysége, de a valóságban a legmagasztosabb tett a megváltás felé. Elfogatása előtt a Getsemáné kertben imádkozik, míg taníványai békésen horpasztanak az utolsó vacsora étele-bora után. Jézus arra használja az időt amire adatott: készül, felkészül a ráváró szenvedésre, kínos kereszthalálra. Jó lenne élnünk az alkalmas időkkel.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 01.

"Bizony mondom néktek, egyik közületek elárul engem." (Mt. 26;1-29)

Egy áruló tanítvány, aki megtagadja Jézust, vagy csak ki akarja provokálni a fegyveres felkelést a rómaiak ellen. Végül is mindegy mi volt a célja, mert így vagy úgy az isteni tervet hajtja végre. A Fiúnak keresztre kell mennie, hogy a helyettes áldozatot beteljesítse. Így lehetünk minden nyomorúságunk, vétkünk ellenére is Isten gyermekei. Becsüljük meg ez az ajándékot!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Július 31.

"Mert mindenki akinek van adatik, bővölködésig, annak pedig, akinek nincs, még amije van, azt is elveszik." (Mt 25;14-46)

Igen így működnek a dolgok a hétköznapokban; a gazdag még gazdagabb lesz, a szegény pedig még szegényebb. Csakhogy Jézus nem bankár, közgazdász, vállalkozó vagy befektető, hanem Isten országa meghirdetője, megjelenítője. Egyrészt nem anyagi dolgokról, hanem lelkiekről szól, másrészt pedig a Tálentumok példázatában, akitől elveszik a neki adott összeget, azért történik, mert nem használta, amit kapott. Használjuk-e Istentől kapott adományainkat az Ő dicsőségére és embertársaink javára?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 30.

"...és akik készen voltak, bementek vele együtt a mennyegzőbe..." (Mt 25;1-13)

Nem csupán esküvő, lakodalom, mulatság, hanem mennyegző. A szótő: menny...történik valami, átélki a jelenlévők, mintha a menny jönne a Földre le. A mennyei Atya mennyegzőt készít övéinek, olyan örömünnepet, melyben átélhető - mégha csak töredékesen, részlegesen is, de - a mennyei állapot. Ez minden időben igaz, mert "minden a mi üdvösségünket szolgálja". Ez lehet életünk fókusza.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 29.

""Az ég és a Föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak" (mondja Jézus)" (Mt 24;23-51)

Az utolsó időkről beszél Jézus, második eljöveteléről, az utolsó ítéletről. Ebből az "apokaliptikus kavargásból" rendíthetetlen szigetként emelkedik ki, már az ószövetségben is több formában előforduló kijelentés: Isten szava megmarad. Jézus szavai nem veszítik el súlyukat, jelentőségüket, főleg érvényességüket. S ez bármilyen nehéz, esetleg embertpróbáló időket, korszakokat is élünk vígasztaló. Ő nem változik s amit kijelentett nem veszít érvényességéből.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 28.

"De aki mindvégig megáll, megtartatik." (Mt 24;1-22)

Megállni, hűségesnek maradni, minden körülmények között és minden körülmény ellenére is.Jézus az utolsó időkről beszél tanítványainak, melyekben sok nyomorúság, kísértés, háborúság lesz. Sokszor értették már különféle korok emberei a maguk idejére, hogy utolsó idők. Nem tudjuk, nem tudhatjuk "sem a napot sem az órát" mikor jön el az Úr, DE megállhatunk, hűségesek maradhatunk...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 27.

"Íme elhagyatott lesz a ti házatok." (Mt 23;37-39)

Prófécia Jeruzsálemről, a templom lerombolásáról...miután nem engedték magaukat "összegyűjteni" a mennyei Atya védőszárnyai alá, nem védi meg őket senki és semmi a fenyegető jövendőtől. Jézus küldetésének "célszemélyei" ők voltak, de köszönték szépen, nem kértek Isten ilyen módon való jelenlétéből, működéséből. Így az evangélium másoknak fog szólni. Adja Isten, hogy ezzel a csodás lehetőséggel mi élni tudjunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 26.

"de elhanyagoljátok ami a törvényben a legfontosabb: az igazságtevést, az irgalmasságot és a hűséget" (Mt 23;23-36)

Úgy cselekedni, élni, létezni, hogy az Istennek tetsző legyen és egyben "emberbaráti" is..Ez nem tűnik könnyű feladatnak s Jézus korában sem sikerült az írástudók és farizeusok jelentős részének. Vagy a mennyei Atyára hivatkozva "veszítették szem elől" embertársaikat vagy pedig a hétköznapok, az embertársak "takarták ki" a mennyei Atyát életükből. Istenben látni a másikat és az életet s létezésben is meglátni Istent! Ez adassék meg nekünk is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 25.

"Mert aki felmagasztalja magát azt megalázzák és aki megalázza magát, azt felmagasztalják." (Mt 23;1-22)

Istent felhasználni arra, hogy emberek szemében elismert, tekintélyes és komoly hívőnek látszék. Ez volt az írástudók és farizeusok vétke Jézus szerint. Miközben embertársaikat is használták, hogy Isten előtt "érdemeket" szerezzenek. Jézus az ezt követő 8 "jaj"-ban nem fenyegeti őket, hanem leleplezi. Leleplezi, s ezzel lehetőséget teremt a változásra, a változtatásra. Mi leplezetlenül állunk a mennyei Atya színe előtt, s időnként (gyakran?) ezzel még szembesülnünk is kell. Ez minden kellemetlensége ellenére is lehetőség.....éljünk vele.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 24.

"Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene." (Mt 22;34-40)

A halál "kultúrájával" szemben Isten az életet munkálja, akarja teljessé tenni.Jézus vitapartnerei ismét és újra megpróbálják Őt "csapdába" csalni, megint csak eredménytelenül. Jézus ismét a mennyei Atya "lényegére" mutat rá, mely túl van az emberi okoskodáson, törvényeskedésen. Az élet teljessége mellé állni, azt felmutatni lehetőségünk, feladatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 23.

"Ezen a két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták." (Mt 22;34-40)

A kettősen-hármas szeretetparancs a legfontosabb, s ebben egyetértenek a farizeusok (szigorú vallásos mozgalom tagjai) Jézussal. A mennyei Atya felé viszonozni a felőle áradó szeretetet, s ezt adni a másiknak, meg önnönmagamnak is.Így kerülhet az ember az isteni koordináta rendszerben a helyére.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 22.

"Attól a naptól fogva nem is mert kérdezni tőle senki semmit." (Mt 22;23-33)

Ebben a részben Jézus tesz fel egy kérdést a farizeusoknak, amire nem tudnak, nem akarnak válaszolni. Sokszor sokféle kérdést teszünk fel Jézusnak, Istennek választ várva. Van amikor egyértelmű a válasz s van mikor az, hogy nincs, de mi lesz mikor majd Ő kérdez minket? Életünkről, cselekedeteinkről, gondolatainkról, vágyainkról, mulasztásainkról, vétkeinkről? Jó lenne, ha akkor nem kellene elnémulnunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 21.

"Adjátok vissza a császárnak, ami a császáré, de adjátok meg az Istennek, ami az Istené." (Mt 22;15-22)

Visszaadni és megadni nem ugyanaz. Az első nem az enyém, csak használom (s a pénz is használ engem), a második esetben magamból adok, akinek köszönhetem létezésem. Köszönetet, hálát, dicsőítést. Fontos tudnunk, hogy Jézus nem helyezi egy szintre a császárt, a világi hatalmat és Istent, a mennyei hatalmat. A hangsúly a mondat második felé van: de add meg az Istennek, ami az Istené.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 20.

"A szolgák ki is mentek az utakra és akivel csak találkoztak, gonoszakat és jókat egyaránt behívták, úgyhogy a lakodalmas ház megtelt vendégekkel." (Mt 22;1-14)

Ki ne akarna egy királyi mennyegzőn vendég lenni? S mégis a hivatalosak nem mennek el. Gyűlöletből, hanyagságból, abbéli félelmükben, hogy vissza kell majd hívni a királyt? Végülis az indok nem számít, nem vesznek részt egy örömünnepben. Isten örömünnepet készít nekünk, a vele való kapcsolat örvendetes és örömteli ünnepét. Elfogadjuk-e a meghívást?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 19.

"Azért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét." (Mt 21;28-32)

Kemény szavak, kemény ítélet a korabeli vallási vezetők felett, akiket gonosz szőlőmunkásoknak ábrázol a példázatban Jézus. A mennyei Atya sokszor, sok rendben próbálkozott küldöttein, a prófétákon keresztül, hogy a helyes útra térítse őket, de "kemény nyakúak" maradtak. Lesznek más szőlőmunkások, lesz más nép mely Isten dicsőségét fogja szolgálni. Jó ehhez tartozni, de vigyázzunk, ne járjunk úgy, mint ők.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 18.

"Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki" (Mt 21;28-32)

Akik tudják, hogy a mennyei Atya irgalmára szorulnak, életvitelük miatt, s akik nem.A mindenki által megvetettettek, mert nyilvánvaló az istentelen életük, el tudják fogadni s meg tudják vallani rászorultságukat az isteni szeretetre. Akik Isten közelében élnek könnyen úgy járhatnak, mint a jézusi példázatbeli fiú, aki először igent mondott apja kérésére, de aztán nem cselekedett aszerint. Ez a fiú Izráelt jeleníti meg a példázatban...azonban van még egy, a harmadik Fiú, aki igent mondott az atyai kérésre és aszerint is cselekedett. Őt kövessük.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 17.

"Én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket." (Mt 21;23-27)

Igazold magad Jézus, újra és újra, mert bár várjuk a Messiást, de már annyiszor tévedtünk, tévesztettek meg minket, s oly sok minden rakódott hitgyakorlatunkra, hogy nem tudjuk ki vagy. Ezek a gondolatok állhattak a vallási vezetők Jézushoz intézett kérdései mögött. Hitünk szerint az akiben, aki által elközelített az Isten országa. Számunkra is lehet ez realitás.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 15.

"És otthagyta őket." (Mt 21;12-17)

A templom (pogányok udvara) megtisztítása, betegek gyógyítása, s Jézus gyermekek általi dicsőítése elég konfliktus ahhoz, hogy Jézus elhagyja Jeruzsálemet és visszavonuljon.Nem feladatunk a folyamatos konfrontáció az isten- és emberellenes erőkkel. Képviseljük tanítványi voltunkat, istengyermekségünket, de ez nem a frontvonali folyamatos harcot jelenti. Vissza lehet vonulni, elcsendesedni, feltöltekezni isteni erővel, szeretettel.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 13.

"Jézus megszánta őket, megérintette a szemüket. Nyomban visszanyerték látásukat és követték Őt." (Mt 20;29-34)

Jézusnak "mélyre ment" a két jerikói vak kétségbeesett próbálkozása, hogy gyógyítsa meg őket. Együtt érzett velük, akik bűnösnek számítottak, hisz azért voltak vakok, a kor felfogása szerint. Látni vagy nem látni ez itt az kérdés (elferdítve Shakespeare-t). Látni azt is ami nem látható, Isten jelenlétét, gondviselő munkálkodását életünkben. Erre gyógyítson meg minket Jézus egyszer, s mindenkorra.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 12.

"...aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok." (Mt 20;20-28)

Jézus újraértelmezi a "nagyság" fogalmát. Nem az az igazán hatalmas, aki döntéseivel tömegeket befolyásol, akinek a megjelenésére haptákba vágják magukat az emberek, aki milliárdok felett diszponál. Az a nagy, aki szolgál. Mindenki ismeri Teréz anya nevét. Micsoda karakter, micsoda nagyság! Tökéletes példája annak, amiről itt az Úr beszél. De nem feltétele ennek a szegénység. A fő dolog a motiváció és az út. Másokat eltiporsz az előrejutásért, és önmagad építed, vagy alázattal dolgozol és szolgálsz és másokat építesz?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Július 11.

"...kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy megcsúfolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék, DE harmadnap feltámad." (Mt 20;17-19)

Az út Jeruzsálembe felfelé vezet, amúgy most kezdődik Jézus és a tanítványok életében a "lefelé". A mélység és a sötétség egyre mélyebb bugyraiba, s jut el a sírboltig, a halálig, DE harmadnapra feltámad. Isten története gyakran a mélységeken keresztül vezet a magasságokba, a szenvedésen át a megdicsőülésbe. Jézus élete ilyen volt. Miért lenne a tanítványoké más?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 10.

"Hát nem tehetek azt a javaimmal, amit akarok?" (Mt 20;1-16)

A példázatbeli szőlősgazda kérdezi ezt, aki az Atyaistent jelenti. Nem is kérdés ez igazán, hanem visszakérdezés! Mert Isten megkegyelmez mindenkinek, aki hozzá fordul. Akkor is, ha valaki ezt korán megteszi, akkor is, ha késön. Akkor is, ha a mi szemünkkel nézve "jó ember" és akkor is, ha "gazfickó". Egyetlen feltétel az őszinte, nem megjátszott bűnbánat. Isten ezt szívesen teszi.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Július 09.

"Sok első lesz utolsóvá és sok utolsó elsővé." (Mt 19;27-30)

Honnét nézzük, ki az első és ki az utolsó? Ha vagyon, hatalom, befolyás, lehetőségek tárháza felől nézzük, egyre kevesebben egyre nagyobb vagyonnal rendelkeznek s a tömegek lehetőségei csökkennek. Mi a kiindulópont, kinek a szemével tekintünk magunkra, másokra, az élet értelmére, céljára? Jézus az mondja a tanítványainak, hogy a látszólagos utolsó hely az első és fordítva. Ellenállva az egyre erősödő nyomásnak jó lenne így tekinteni az Életre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 08.

"Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges." (Mt 19;16-26)

Mission is possible. :) Az embernek vannak lehetetlen küldetései, de az Istennek minden lehetséges. Az ember nem képes meggyógyítani bizonyos betegségeket, elkerülni bizonyos baleseteket, uralkodni a természeten. Sokszor még saját természetünkön se tudunk. S van egy dolog, ami teljesen lehetetlen magunktól: nem tudjuk kiérdemelni az üdvösséget és megszerezni Isten szeretetét. Milyen jó, hogy éppen ezért mindkettö az Ö ajándéka Jézus önfeláldozó cselekedetén (megváltás) keresztül. S ha ajándék, nekünk csak el kell fogadni!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Július 07.

"A tanítványok azonban zsörtölődtek és dorgálták őket." (Mt 19;13-15)

Amikor a gyerek zavar. Zavarja a csetelést, a telefonálást, a TV nézést, az istentiszteletet. A tanítványok esetében a tanítást zavarták meg az anyukák, aki jézusi áldást akartak csemetéiknek. A tanítványok most a nyugalom és a komolyság őreiként léptek fel, de Jézus ebben nem támogatta őket. Áldást ad, mert szükségük van rá. Szükségünk van az Atyai áldásra, a szülői áldásra, s mi is megáldhatjuk, mert magunk megáldattunk, gyermekeinket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 06.

"És ezt mondta Isten: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté."" (Mt 19;1-12)

Jézust a házasságról és a válásról kérdezik, s Ő a Biblia első könyvét idézi. Isten úgy rendelte, hogy a felnőttek elhagyják eredeti családjukat, ketten eggyé lesznek s egy saját családot alapítanak. Később hozzáteszi Jézus: nem mindenkinek kell így lennie, de ez a házasság. Egy olyan kötelék, amely nem szentség, de szent. Melyet Isten alkotott, s melyre mélyen a legtöbb ember vágyakozik. Egy olyan kapcsolat, ami mintázza az Isten és az egyház kapcsolatát - egymáshoz ragaszkodó életek. Nem csak gazdasági kötelék, nem csak megszokás, nem csak rózsaszín köd. Te hogy gondolsz a házasságra? Mint szükségtelen papír, vagy valami sokkal több?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Július 05.

"Az úr pedig megszánta a szolgát és elbocsátotta, sőt még az adósságát is elengedte." (Mt 18;21-35)

Visszafizethetetlen adósság...többünk életében (devizahitel) megvalósult ez a rémálom. Lakást, házat, jobb esetben "csak" autót veszítettek rajta. Egzisztenciák, családok élete törtek derékba, lettek öngyilkosok emberek. Jézus példázatában az úr, akinek tartoznak, olyan nagylelkű, hogy elengedi ezt a kb. négy és fél tonna aranynak megfelelő összeget. A fel- és megszabadított szolga azonban nem tud élni a viszonosság lehetőségével, ő visszaköveteli kíméletlenül a neki tartozó összeget. Kapott Istentől, szeretetet, kegyelmet, életlehetőséget, de nem adja tovább, sőt a másik embert rosszabb helyzetbe hozza, mint amilyenben volt. Visszavonattatik tőle az elengedés, s mindent - ami lehetetlen -vissza kell fizessen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 04.

"Ha pedig vétkezik ellened a testvéred, menj el hozzá, fedd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet." (Mt 18;15-20)

Nagy baj van akkor, ha minden a nyilvánosság előtt történik. Egyik barátom szokta mondani: kritikát négyszemközt, dicséretet mindenki előtt! Jézus is hasonlót kér tőlünk: ha valakivel nehézséged, gondod, problémád van, megbántott vagy nem úgy viselkedik, ahogy szerinted kellene/illene, ne a háta mögött, ne mások előtt kritizáld, hanem menj oda, s beszélj vele négyszemközt. Imádkozz a beszélgetés előtt, kérj bölcsességet Felülről. Ha sikerül, adj hálát, ha nem, te megtetted, ami rajtad állt!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Július 03.

"...jobban örvend annak az egynek.." (Mt 18;11-14)

A hiány a meglévő, meglévők ellenére is égető lehet. Hiába a meglévő 99 juh, ha az az egy hiányzik, amelyik nincs meg. Sokminden van, tölti be és ki az életünket, de ha valami olyasmi hiányzik, amit fontosnak, jelentőségteljesnek ítélünk, hiába a "van", mégis a "nincs" lesz az úr. Augusztinusz szerint egy Isten alakú úr van az emberek lekében, amit csakis Ő tud be- és kitölteni. Engedjük hát....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 02.

"Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába." (Mt 18;1-10)

Miért pont a gyermekeket hozza fel példának az Úr? Van-e még olyan bizalom a gyermekekén kívül, aki vakon odabízza magát a szülőre? Van-e hit, mely felülmúlja a gyermekét, aki soha meg nem kérdöjelezné a szülő szavát? Nem ész nélküli hitre hív bennünket Jézus, hanem feltétlen bizalomra az Atya felé. Te hogy állsz ezzel?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Július 01.

"...hogy ne botránkoztassuk meg őket..." (Mt 17;22-27)

Kompromisszum, elvtelenség, megalkuvás? Jézus annak ellenére megfizeti a templomadót, hogy szerinte nem a fiaktól kell azt követelni. Valamit tenni vagy éppen nem tenni a másikért, ami lehet, részemről lemondást, áldozatot, erőfeszítést igényelhet. Gyakoroljuk ezt? Itt azonban többről van szó; nem akarja, hogy megbotránkozzanak benne, mert az a küldetése megvalósítását hátráltatná, nehezítené. Valami nagyobbért hátrébb lépni. Isten szeretetéért, s amiatt....ez volna jó, ha sor kerül rá.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 30.

"Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre." (Mt 17;14-21)

Kicsit messzebb vagyunk már a böjti időszaktól, így talán jobban rá tudunk tekinteni erre a kérdésre. A böjt nem egy méregtelenítő- vagy fogyókúra. A böjt arról sem szól, hogy megmutatom mennyire erős vagyok és jó azzal, hogy képes vagyok lemondani dolgokról. A böjt az imádság megerősítése. Lemondok időtöltésekről, anyagiakról, s helyette Istenre figyelek, imádkozom. A böjtöléssel megerősödve az ember jobban látja a saját dolgait, s az imádsága is kitartóbb és mélyebb lesz. A mustármagnyi hit pedig akár hegyeket is meg tud mozgatni.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 29.

"Jézus hozzájuk lépett, megérintette őket és így szólt: Keljetek fel és ne féljetek." (Mt 17; 1-13)

Letaglózó isteélmény, amit átélnek a tanítványok, pontosabban a "belső tanítványi kör" Péter, Jakab és János. A mennyei Atya kinyilatkoztatja, hogy Jézus az Ő szeretett Fia.Közvetlen istenélmény mindig megrázó, az ember létét alapvetően érintő és megváltoztató megtapasztalás.Egyszerre vágyott és rettegett élmény. Keveseknek adatik meg, de aki átéli, annak megváltozik az élete. Azután feltétlen bizalommal fordul a mennyei Atyához. Ilyen tapasztalás és átélés nélkül is lehet bízni Benne. Ezért imádkozhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 28.

"Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt" (Mt 16; 24-28)

Van olyan, hogy az ember görcsösen ragaszkodik valamihez, és ez lesz a veszte. Ha túlzottan kapaszkodunk valamibe, legyen az valamilyen emlék, kapcsolat, van hogy épp ezzel fojtjuk meg. A görcsös ragaszkodás a változás ellen szól, pedig tudjuk, hogy az élet fejlődést, változást is jelent. Ha a saját dolgainkhoz görcsösen ragaszkodunk, nem vezet jóra. De ha felismerjük Jézus szerepét, és Istennek felajánljuk az életünket, napjainkat, cselekedeteinket, mindent, amit birtoklunk, ez a görcsös ragaszkodás áldássá változik, s bár nehéz elképzelni, végül így nemcsak megtartjuk, hanem még több is lesz a boldogságból.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 27.

"...nem úgy gondolkodol, mint Isten, hanem úgy, mint az emberek." (Mt 16; 21-23)

Péter a tanítvány aggódva akarja óvni Jézust a rá váró szenvedésektől, kereszthaláltól, feltámadástól.Emberi módon gondolkodik, hogyan is tudna másképp. Ezzel viszont Jézust kísérti, akaratlanul is küldetését kérdőjelezi meg, feladatától akarja eltántorítani s ezért kemény szavakat kell hallania Mesterétől: távozz tőlem Sátán...Ebből két dolog is következik a számunkra. Jézus követői szembefordulhatnak Vele, akaratlanul, nem szándékosan, mert - és ez a második - emberi módon gondolkodnak. Jelen esetben ez a mennyei Atya számításon kívül hagyását jelenti. Mindenütt és mindenben keresni, kérni, meglelni Isten akaratát. A szenvedésben, megaláztatásban, kínzásban, halálban, mert ezeken keresztül vezet az út a feltámadáshoz, a győzelemhez. A szeretetrend helyreállításához.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 26.

"Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám." (Mt 16;13-20)

Hosszasan diskurálnak a tanítványok arról, mit gondolnak az emberek Jézusról. Így van ez ma is. Jézus nagy tanító, megelőzte korát, esetleg próféta. Péter felismerte az igazi voltát: Ő az Isten Fia. Ehhez nem elég a racionális gondolkodás, meg a tudomány (test és vér), ehhez lelki szenzor kell, ami veszi a mennyei jeleket. Te kinek gondolod Jézust?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 25.

""Az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?" (mondja Jézus)" (Mt 16; 1-12)

Ki vagy te Jézus, honnét jöttél, milyen megbízással, céllal s mit akarsz? Állandó kérdése volt ez az akkori írásmagyarázóknak, a vallási vezetőknek, mozgamaknak, de a vele érintkezésbe kerülő átlagemberek többségének is.Jézus nem ad választ szavakban, mert a tettei, cselekedetei tesznek róla bizonyságot. Minden a létet kérdés és az arra adható válasz összefoglalható a kérdésben: ki vagyok én? Az lenne az üdvös, ha a válaszban elementáris helyet, pozíciót foglalna el Jézus. Identitásom alapvetése, hogy az Ő tanítványa vagyok. Így legyen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 24.

"Jézus azután eltávozott onnan, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült. Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, ő pedig meggyógyította őket." (Mt 15; 29-39)

Sebeim vannak. Testi, lelki. Bántottak és másokat bántottam. Szóval. Gondolattal. Tettel. Mulasztottam sokat. Jó lenne ezekből meggyógyulni. Jézus közeledik hozzám gyógyító szeretetével. Uram, add, hogy a vakokhoz és bénákhoz hasonlóan, akiket egykor meggyógyítottál, az én sebeim is beforrjanak!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 23.

""Nagy a te hited, legyen neked a te akaratod szerint" (mondja Jézus a kánaáni asszonynak)" (Mt 15;21-28)

Egy anya küzd gyermeke gyógyulásáért, átlépve etnikai, nemi, társadalmi korlátokat, eltántoríthatatlanul. Nincs más reménye, nincs más lehetősége "csak" Jézus és az ő isteni ereje, hatalma. Harcol, küzd hiába a visszautasítás újra és újra próbálkozik. Ezt a kitartó, rendíthetetlen bizalmat kérhetjük el imádságban, hogy a nehézségek, nyomorúságok, betegségek, gyász, halál idején se maradjunk magunkra.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 22.

"Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik..." (Mt 15,10-20)

Mi van a szívedben? Amivel tele van, azt szólja a szád. Szomorúság, hiány? Vagy öröm, béke? Figyeljük meg a szavainkat, mit és miért beszélünk. Jobb ez mindenféle röntgennél. A helyes önismeret segítségünkre lehet a boldogabb életben - természetesen nem egyedül, hanem hitünk szerint a szivünket is átformálni tudó Istennel.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 21.

"Ez a nép a szájával tisztel engem..." (Mt 15;1-9)

Jézus az írástudóknak Ézsaiás prófétától idéz, mikor számonkérik tanítványai viselkedését. Kettős mérce, mondhatjuk mai kifejezéssel; én magam válogatok az isteni törvények között, az egyiket magamra nézve érvényesnek tartom a másikat nem vagy az egyik előírással kerülöm ki a másikat. Rajtad azonban mindent, szó és betű szerint mindent számonkérek. Mi van belül, mi a legbelső szándék? Szeretet vagy üzletelés? Mire irányul életünk alapvetően? Az isteni szeretet megélésére vagy önmagunk építésére? Jó lenne az örökérvényűre törekedni...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 20.

"Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg! Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" (Mt 14;22-36)

"Meghívtál, hogy vízre lépjek, hol nélküled elsüllyedek" - ez az ének a mai péteri történetre utal. Ha Jézusra figyelsz, ha benne hiszel, bármi lehetséges. Amint elterelődik a figyelmed, amint mással foglalkozol, süllyedsz. Annyira az én mindennapjaim is ilyenek! Mai napi "challange": töltsük az egész napot Jézusra figyelve (akár munka, tanulás közben tartott szünetek alatt is keressük az Ő jelenlétét!)

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 19.

""....adjatok neki ti enni...." (mondja Jézus a tanítványoknak)" (Mt 14;13-21)

Öt lepényszerű kenyér és két hal több ezer embernek? A tömeg Jézus után ered, hiába próbál elvonulni előlük, mert sok a beteg testű, lelkű közöttük s gyógyulást remélnek tőle, kínjaikra. Ő pedig megszánta őket s gyógyított, de közben jelentkezett az egyik legalapvetőbb testi szükség, az éhség. "Mert enni kell, ennyi kell, az esti üdvösséghez." (Kányádi) A tanítványok még nem értik, hiszik, hogy a nevetségesen kevés is elég lehet az isteni erő hatására s nem is csak elég, hanem bőség lesz. Mert Ő "azt akarja, hogy életünk legyen és bővőlködjünk". Az isteni mérték, nem szűkmarkú, hanem bőkezű; a szeretetben elsőrenden, önmagát adja. El lehet fogadni...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 18.

"Heródes szerette volna megöletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották." (Mt 14;1-12)

Keresztelő Jánosról szól ez a mondat. Milyen hasonló ahhoz, amit Jézusról mondtak később! S mennyire telve van gonoszsággal és félelemmel. Olyan gonosz a király, hogy megöletné az igazságra rámutató Jánost, de annyira fél, hogy inkább nem teszi. A próféta mégis meghal, de a király félelmei nem múlnak, megjelenik Jézus, akiben csodatévő erők vannak. Aki nem az igazság útján jár, állandóan retteg. Isten elküldte az Ő egyszülött Fiát, aki maga az igazság! Aki az Ő útján jár, nincs miért félnie!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 17.

"Honnét van benne ez a bölcsesség és az erők?" (Mt 13;53-58)

Bölcs és erővel teli Jézus maga s tanítása is és ezt érzik, érzékelik a názáretiek, de ahelyett, hogy hinnének, megbotránkoznak benne. Mindaz amit tudnak róla, ahogyan ismerték őt és családját megakadályozza őket egy újfaj megismerésben.A hétköznapi élet megszokásokon alapul s jól van ez így. Azonban Istennel kapcsolatban ez a hozzáállás akadály, mert magunk számára kirekesztjük a szokatlan helyzetekben, váratlan módokon, utakon való isteni jelenlétet. Elrekeszt az isteni erőtől, mely Jézusban megjelent. Hangzatos és divatos kifejezések következnek, DE igazak: nyitottság, rugalmasság, odafigyelés, ráhangolódás Istenre. Folyamatos együtt"rezdülés" a hitélet lényege. Ezt jó megtapasztalni, átélni, mert akkor részesülhetünk a szeretet erejében s némi isteni bölcsességben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 16.

"Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt." (Mt 13;44-52)

Hányan keresik az igazit! Az igazi társat, az igazi hivatást, azt igazi állást, az igazi lakhelyet, az igazi önmagukat... Ezek mind nagyon kellenek, de az egy igazi nélkül - a Mennyek Országa megtalálása nélkül ezek mind nehezen válnak AZ igazivá. Az elégedettség, a boldogság nem ezekből fakad, hanem abból, hogy az ember Istennel és önmagával rendben van. Ha pedig erre rátalálsz, sok minden más "majdnem igazit" feladsz azért az egyért. Kívánom mindannyiunknak, hogy megtaláljuk!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 15.

""Magyarázd meg nekünk..." (kérik Jézust a tanítványok)" (Mt 13;36-43)

Példázatokban tanít Jézus, melyek még a tanítványok számára sem mindíg érthetők. Nem azonosság, nem párhuzam, hanem példázat, parabola vagyis nem minden egyes példázatbeli pontnak van a hétköznapi életben megfelelője. A parabola egyetlen ponton találkozik a hétköznapi élet "egyenesével". Ráadásul nem mindíg ugyan azon a ponton, pontban találkozik az isteni az emberivel. Kell a magyarázat, szükséges a segítség a megértéshez, a megéléshez. Ezért is jó újra és újra a Szentlélek vezetéséért imádkozni; mi a terved most velem Uram? Miképp nyerhet értelmet egy-egy nehéz helyzet, időszak, korszak az életemben? Igéd, szavad, hogyan éri el, értelmezi, formálja át életem? Segíts ebben'

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 14.

"Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet vesz az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel. " (Mt 13;31-35)

Kis kovász megkeleszt egy nagy adag lisztet, s életadó kenyér lesz belőle. Az igazi Krisztus-követő is ilyen, minden közösségben örülnek a jelenlétének. De nagy áldás ilyenné válni!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 13.

"Hagyjátok, hogy együtt nőjjön, mindkettő az aratásig..." (Mt 13;24-30)

A jó és a rossz, az életes és a halálos, az Isten szerinti és az istenellenes egyidőben van, lehet jelen az életben, s ez látszólag a végtelenségig tart, de nem. Az aratás, Jézus példázatában, az utolsó ítéletet jelenti. Lesz elszámolás és elszámoltatás s "megmérettetik az embernek fia". Ez nem a "nép ópiuma", nem menekülés a nem létező helyre, az utópiába, hanem biztos hitvallás. Nem a mi feladatunk a "kiszaggatás", de a miénk a "búza-lét" megélése, a gyümölcstermés.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 12.

"A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit." (Mt 13;10-23)

Mit terem az életem? Örömet, szeretetet, békességet, mások felé fordulást? A termés megmutatja, jó föld vagyok-e? Lehet kérni a magvető Urat, hogy munkálkodjon bennem is!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 11.

"Kiment a magvető vetni.." (Mt 13;1-9)

Ebben a példázatban a magvetés nem a mi feladatunk, azt elvégzi a mennyei magvető. Ő hinti a magot, szavának, akaratának, ígéjének magvait s nem foglalkozik a magvak sorsával. A mi dolgunk, lehetőségünk, felelősségünk, lesz-e s ha igen milyen termés. Milyen "talaj" vagyok s milyenné válhatok? Ez az én dolgom, lehetőségem, felelősségem.....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 10.

"Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel." (Mt 12;38-50)

Jézustól bizonyítékot kérnek a farizeusok: mutassa meg, hogy Ö az Isten Fia. Nem volt nekik elég a sok csoda, a hiteles tanítás. Jézus jelképesen Jónáshoz hasonlítja magát, s elmondja: halála és feltámadása a bizonyíték, mást ne várjanak. Aki hisz, az érzékenyen felfedezi az életében az Isten aktivitását. Aki nem, annak a feltámadás sem elég. Te várod a jeleket, vagy észleled az Urat?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 09.

""...de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek" (mondja Jézus)" (Mt 12;31-37)

A Teremtőt pusztítónak, az életteljességet adót, rombolónak, a szeretet forrását gyűlöletnek beállítani az a bűn, amire nincs bocsánat. Az élet nem halál, a menny nem Föld, az irgalom nem irgalmatlanság. Aki ezt nem látja, vallja, nem érti vagy még rosszabb mindezt tudatosan hazudja, ferdíti el, megbocsáthatatlan bűnt követ el.A káromlás ellentéte, a magasztalás, dicsőítés, az imádat. Evvel élve bizonyságot teszünk, hogy Isten országa részesei vagyunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 08.

""Ha pedig én Isten Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétségtelenül elérkezett hozzátok az Isten országa" (mondja Jézus)" (Mt 12;22-30)

Ki az erősebb, ki a hatalmasabb, kié az uralom? A sötétség, a gonoszság erőié vagy Istené? Jézust a lehető leggonoszabbal vádolják; az ördögöt szolgálja. Szentháromság vasárnapja után, ebben a rövid részletben együtt az Atya, a Fiú és a Szentlélek s mindjárt látható is hatásuk. Az egyik irányba a gyógyítás, gyógyulás, a másik irányba pedig a teljes elutasítás. Miközben Isten működik és hat némelyek azt a jogot, tudást gondolják magukénak, hogy meg-és elítéljék Isten szentjét, a Lelkét pedig ördöginek állítsák be. Nem a betegségé, nem a 100 éves halálos ítéleté, mely kimondatott a nemzetre, az utolsó szó, hanem a Teremtőé.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 07.

"Jézus "akkor ezt mondta annak az embernek: nyújtsd ki a te kezedet' Kinyújtotta és olyan lett, mint a másik."" (Mt 12;9-21)

Pont azt kéri ettől a sorvadt kezü embertől Jézust, amit mindíg is szeretett volna, de sohasem tudta megtenni, kinyújtani a kezét. A gyógyulásért neki is kell tennie valamit megmozdulni. Magától nem tudta volna megtenni, kellett az isteni erő, de neki is hozzá kellett járulnia a gyógyulásához. Pont azt a lépést, pont azt a gesztust, pont azt a lemondást, megszólítást, bocsánatkérést vagy éppen megbocsátást, amit eddig nem tudtál, megtenni, meglépni, elengedni. Azt kellene megtenni....nem egyedül, nem a saját erőből, hanem Vele és Általa.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 06.

"Irgalmasságot akarok, nem áldozatot." (Mt 12,1-8)

Az őszinte hittel élő, hiteles keresztény belsejéből irgalom, megbocsátás, nyitottság ragyog kifelé. Fel sem merülhet, hogy kényszeredetten áldozza fel a vágyait, igazi akaratát, saját véleményét. Önként és jó szívvel teszi mindazt, amit tesz, éli meg hitét. Találkoztál már ilyen kereszténnyel? Keress ilyeneket, s válj te is azzá!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 05.

""Mert az én igám gyönyörúséges és az én terhem könnyú." (mondja Jézus)." (Mt 11,20-30)

Teherhordás, mint gyönyörűség, hogy lehet az? S vegyük fel még Jézus "terhét" is a magunké mellé? Hát nem elég bajunk van, magunktól is, még plussz teher? Csakhogy itt nem arról van szó, hogy a magunk mellé, még vegyük fel Jézusét is, hanem, hogy a magunkét tegyük le, adjuk át Neki, s mi vegyük fel az övét. Azt a terhet, mely az egész-ségre, teljes-ségre jutatt minket, az időlegesben és a részlegesben is.A létezés terhét letenni s jézusi tanítványság terhét felvenni...szerintem jó csere.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 04.

"De cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség." (Mt 11,7-19)

Hiszünk abban, hogy Isten nem azért szeret bennünket, amit cselekszünk. Nem lehet "kiérdemelni" az áldását. Azért szeret bennünket, mert Ő maga a szeretet. De ez nem jelenti azt, hogy a cselekdetek nem számítanak. Megmutatják többek között a bölcsességet. A te elmúlt heted mit igazol? Bölcsességet vagy butaságot?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 03.

"Te vagy-e az eljövendő vagy mást várjunk? (kérdezteti Ker. János a tanítványain keresztül, Jézustól)" (Mt 11,1-6)

Ki ez a Jézus kérdezi még az unokatestvére, Ker. János is.Mit akar, kit képvisel? A mai ember is kérdi ezt. S a válasz: az időlegesben képviseli az időtlent, a töredékesben a teljességet, a megosztottságban a békességet, a betegségben a gyógyulást, a halálban a feltámadást. Isten "országát", uralmát, hatalmát hirdeti és jeleníti meg. Akkor ki Ő? Ki neked Ő? Ha erre van válasz, akkor sokminden elveszíti súlyát, jelentőségét...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 02.

"Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. " (Mt 10,29-42)

Micsoda biztatás ez a mondat! Az Atyaisten annyira szeret bennünket, hogy még a hajunk szála is számon van tartva! Semmilyen apró részlet nem kerüli el a figyelmét. Úgy érzed, Isten túl elfoglalt, hogy a te apró-csepró dolgoddal foglalkozzon? Tévedsz! Istent nagyon érdekled! Beszélj vele bátran!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Június 01.

"Legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!" (Mt 10,16-28)

Ha Jézus követőire gondolunk, akkor a szelíd mint jelző szépen stimmel, s így pünkösdkor még a galambot is értjük. De okos kígyó? Egy keresztény? Bizony. Jézus nem feltett kezű szemellenzős követőket akar, hanem okos, gondolkodó, kreatív tanítványokat!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 31.

"Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!" (Mt 10,1-15)

Gyakorlatban az ország nem addig tart, amíg a térképen a határai be vannak rajzolva, hanem addig, ameddig érvényesíteni tudja a törvényeit. Ahol egy adott ország törvényei működnek, hatékonyak, be vannak tart(at)va, addig ér. Isten országa itt e földön azt jelenti, hogy vannak helyek, életek, ahol érvényesek és működőek a törvényei. Ha Te is eszerint élsz, akkor bátran hirdetheted a körülötted lévőknek: Isten országa közel van hozzátok! Kettős állampolgárság elérhető! Légy te is ennek az országnak aktív polgára!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 30.

"Mikor pedig látta a sokaságot (Jézus) könyörületességre indult rajtuk..." (Mt 9,27-38)

Az elgyötört és szétszórt tömeg Jézusból együttérzést, sajnálatot, könyörületet vált ki. Az arra való szándékot, hogy a szétszórtakat összegyűjtse, irányt, célt, értelmet adjon az életüknek. Olyan CÉLT, mely nem mulandó, olyan célt, mely magáho vonzza, mágnesként elrendezi, az emberi erővonalakat. Az elgyötörteknek pedig "bővölködést és örök életet" akar adni. A Szentlélek kisugárzása, kiáradása, ma is és most is megtapasztalhatóvá teszi, hogy az isteni "fénysugár" átrendezi, célirányossá, isteni szeretetben bővölködővé teszi az életünket. Ezt adja meg az Isten!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 29.

"Mondd meg nekünk micsoda hatalommal cselekszed ezeket?" (Lk 20,1-8)

Bizonyítsa be, magyarázza meg, igazolja magát, hogy amit Jézus tesz az az élet teljességét munkálja nem a Sátántól, hanem a mennyei Atyától van. Ha azonban kevés amit és ahogy tesz, tanít, akkor mit érnének, mit érnek az önigazoló szavak? A mostani próbatétlek idején is tekinthetünk mindarra, amit eddig értünk, velünk s szeretteinkkel cselekedett, fogantatásunktól kezdve, mind a mai napig'

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 28.

"Mi könnyebb, azt mondani: megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani: kelj fel és járj?" (Mt 9,9-17)

"Fecseg a felszín, hallgat a mély..." ( József Atilla). A felszíni kérdéskör, amiről lehet beszélni, értekezni, vitatkozni, a biológiai szint: egészség-betegség, gyógyulás-romlás s ez ma időszerű. Meggyógyít Jézus, gyógyulást ad-e Isten vagy nem? S ha nem, akkor miért vagy milyen Isten az aki szenvedni, halni engedi az embert? Jézus nem a fecsegős felszínnel foglalkozik, hanem a létezés mélyrétegével, az istenkapcsolattal. Ha az rendben van, akkor a testi nyumorúság is átértékelődik, a hiány, a szenvedés is más megvilágítást kap. Azt kell helyreállítani. Szavai provokálják a jelenlévő "igazhitüeket" , így a "mélységi" rendrakás után, jöhet a felszín is. "Totális helyreállítás", gyógyítás története ez. Tehetünk mi magunk is azért, hogy - Pünkösd közeledvén, méginkább - a Szentlélek rendezze létünk mélyrétegeit s tehetünk a lelki-szellemi-testi egész-ségünkért is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 27.

"Ugyan mi könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttatnak a te bűneid, vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj?" (Mt 9,1-8)

Hatalom minden felett. Sokan szeretnének ilyet, de csak keveseknek adatott meg igazán. Az Úr Jézus az Atyától megkapta, és teljes körű változást akar elérni ebben a világban. De nem egy csettintésre létrehozott mű-világbékével, hanem a hozzá tartozó követők (keresztények) életében bekövetkező gyökeres változással. Megbocsátja a bűnöket. Ez felfoghatatlan változás: a múlt nem változhat meg, de minden hibám, vétkem semmis lehet. Ennél nagyobb cselekedet nem létezik a világon!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 26.

"..két ördöngős ment eléje (Jézus) a sírboltokból kijőve. Igen kegyetlenek voltak, úgyhogy senki sem mert azon az úton elmenni." (Mt 8,23-34)

Az ördögtől megszállt kegyetlenek felismerik és megvallják a kegyelmest, aki meg tudja szabadítani őket megszállottságukból. Azonban mindez egyszerre félelmetes és fájdalomteli is, a számukra. Ez a gyógyítási történet mutatja, hogy a megkötözöttségekből való szabadítás nemcsak vidám, örömteli, diadalmas, hanem fájdalmas és félelmetes. A megkötözöttség annyira az életük, létük, személyiségük része lett, hogy félő mi lesz ha nem lesz s fájdalmas, mint egy burjánzó daganat eltávolítása. "Isten oltókése" (Reményik) gyógyít, helyreállít, de sokszor "nemszeretem" módon. A kérdés ilyenkor: gyógyulás vagy halál? Ha az életet választjuk, az fájdlommal és félelemmel is járhat, de érdemes vállalni, mert a teljességre gyógyít'

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 25.

"Amikor Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa lázasan fekszik. Megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, és felkelt, és szolgált neki." (Mt 8,14-22)

Olyan rövid és egyszerű ez a történet. Ez a szépsége. Jézus meggyógyítja a beteg asszonyt, aki hálából szolgál. Ilyen lehet az ember élete Jézus közelében ma is: bármilyen betegség, aggodalom, félelem, hiány, függőség, láz erőtlen az Úrral szemben - aki a testi és lelki bajokból is meg akar gyógyítani. Az ember pedig ezután hálából elindul és szolgál. Te hol vagy ebben a történetben?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 24.

"Menj el és legyen neked a te hited szerint" (Mt 8,1-13)

Feltétlen bizalom Jézus iránt, hatalma, gyógyító ereje iránt. A római százados bizalmára még Jézus is rácsodálkozik. Tőle általában bizonyítékot várnak, hogy ő-e a Messiás vagy biztosítékot arra, hogy nem egy önjelölt próféta, esetleg elmeháborodott, ahogy azt róla többen is állították. A századosnak nem volt más választása, mint feltétlenül bízni Jézusban, a benne megtestesült isteni szeretetben. Nincs más választás, nincs más lehetőség, alapvetésében, életünkre nézve, minthogy Benne bízzunk, reméljünk. Az emberi lehetőségek ellenére és azokon túl Isten szerető akarata, hatalma van, ami az embernek az életteljességet kínálja. Fogadjuk el'

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 23.

"Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát." (Mt 7,24-29)

Nem mindegy, mire alapozod a jövőd: munkára és tanulásra, vagy lustaságra és jó szerencsére. Így van ez az élet egészével is. Nem mindegy. Aki az Isten-kapcsolatára épít, annak erős alapjai vannak az élethez, ami megtart. Vizsgáld meg magad ma alaposan!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 22.

"Nem mindenki aaki azt mondja nekem: Uram, Uram, megy be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát" (Mt 7,15-23)

János evangélista ábrázolásában a mennyek országa vagy másképp az Isten országa már itt és most megélhető, átélhető valóság. Nem "ópium a népnek", mely a jelen helyett csak a halál utáni életre figyel, hanem a mostban élhető, megélhető létmód. Ha ennek megfelelően; Isten-és emberszeretetben élünk már most részesei vagyunk a mennyek országának, ha csak korlátozottan is. A "szövegelés" nem számít, a cselekvés, az élethelyzetekben való megfelelés Isten országának az, amit számít. S ez lehetséges, sőt szükséges. Pált idézhetjük "legyetek azzá amik vagytok". Isten országa részesei lehetünk, legyünk is azok s éljünk e szerint.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 21.

"mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tőle?" (Mt 7,7-14)

Rengeteg alkalommal találkozunk az emberek között önzetlen szeretettel, nagylelkűséggel. Ha mi az emberi szeretettel meg tudjuk ezeket tenni, mennyivel inkább így van ez Istennel, akinek a szeretetéhez a miénk nem mérhető! Kérd hát el tőle, ami igazán fontos, s hidd: megajándékoz!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 20.

"...vesd ki előbb a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra, hogy kivessed a szálkát, atyádfia szeméből." (Mt 7,1-6)

A perspektívikus ábrázolás megtanulásához, már a középkori mesterek is alkalmazták, az egy pontból széttartó vonalak lerajzolását. Ez tetszett nekem gyerekként. Belőlem kiinduló vonalak befogják a teret...érdekes. S mintha így viszonyulnánk, időnként embertársainkhoz is. Ami nálam, bennem, velem még csak egy kis pont az, a távolság növekedésével egyre nagyobb lesz. Ami bennem, rajtam még csak kis hibácska, az a másikaban, esetleg, már jóvátehetlen és megbocsáthatatlan vétek, hiba sőt bün. Perspektivikus önkiábrázolásnak ez "elmegy" csak nem igazságos, mert nem egyforma mértékkel, mércével mér, mérek. Jézus azt várja, hogy egy mértékkel az isteni szeretet mértékével mérjünk mindent. Magunkat és másokat is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 19.

"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?" (Mt 6,25-34)

Az aggódás annyira emberi. Szeretnénk, hogy jól sikerüljenek a dolgaink, haladjon az életünk, a tervek megvalósuljanak. Isten nem azt akarja, hogy ne tervezzünk és ne tegyünk a jobb holnapért - sőt, azt akarja, hogy a rajtunk állót tegyünk meg, s ezzel együtt azt, hogy ami meg nem rajtunk áll, azt bízzuk oda az Úrnak. Ha van bizalom, akkor nincs félelem és aggódás. Megteszed és odabízod?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 18.

"Mert ahol a kincsetek, ott a ti szívetek." (Mt 6,16-24)

"Lent" vagy "fent"? Létezésünk lényegét, hétköznapiasan a SZÍV-vel fejezzük ki. Érzések, biblikusan az akarat, a gondolatok a szívből származnak, erednek. S hol a szívünk - nyilván nem biológiai értelemben - lefelé mutat: dolgok, ügyek, élmények, megtapasztalások, emberi kapcsolatok felé, melyek időlegesek, elveszíthetőek, elemészthetők? Lefelé tartunk ezeben, ezek által, egyre távolabb a mennyei Atyától vagy pedig felfelé?. Ha felfelé irányul szívünk vágya, "müködése", léte, értelme, akkor örökéletre segít minket. Mi a fontos, mi a legfontosabb? Ne járjunk úgy, mint a Stalker (Tarkovszkij) c. film főhőse, aki gyermeke egészégéért indul el a "tiltott zónába", ahol a szív igazi kívánsága teljesülhet s odaérve valami más történik, mert szíve mélyén nem az volt a legfontosabb, mint amiért útrakelt. Tehetünk érte és kérhetjük Isten segítségét, hogy a kincsünk és a szívünk a helyére kerüljön s ott is maradjon.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 17.

"jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is." (Mt 6,9-15)

Rendszeresen mondjuk a "Mi Atyánk" sorait, ezért sokszor talán bele sem gondolunk abba, mit kérünk. Isten országa minél jobban valósuljon meg itt, a földön, s az Ő akarata teljesüljön. Az én életemben hogyan valósul ez meg? Vajon nekem van-e abban szerepem, hogy az Ő országa minél erősebb lehessen az emberek között?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 16.

"...tudja a ti Atyátok mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle." (Mt 6,1-8)

A kérésre nem Istennek van szüsége, hanem nekünk. Annak kifejezésére, hogy nincs meg mindenünk, hogy nem tudunk a legfontosabb, de még a kevésbé fontos dolgokról sem magunk számára gondoskodni. Anyagiaak, emberi kapcsolato, születés és halál, békesség, szeretet, megbocsátás, alapvetően, kívül esnek az emberi "hatókörön". Kérni kell, akkor is ha "nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is ha nem kérem" (Nagy László). Szükségünk van újra és újra a beismerésre; hiába próbálok meg istenkedni, az csak az "állatkodáshoz" vezet. Ha tudok kérni akkor újra és újra visszakerülök emberi mivoltomba. Talán ez is az egyik tanítása a mai vírusos időszaknak.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 15.

"Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket" (Mt 5,43-48)

Jójó, a felebarát szerete az szép, de azért nem kér itt már Jézus kicsit sokat? Ellenségeink szeretetét és azt, hogy könyörögjünk azokért akik nemcsak rosszakaróink, de egyenesen üldöznek bennünket. Igen, sokat kér. De ehhez ad eszöközket is. Tőle lehet tanulni ezt a mértékű szeretetet, ami még erre is képes! Ha ezt gyakorolnánk, mennyire más lenne a világ! Rajtunk is áll, hogy ilyenné váljon!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 14.

"...megmondatott arégieknek...én pedig azt mondom néktek...(mondja Jézus)" (Mt 5,33-42)

Ellentmond, újat tanít? Nem. Mint a régi reklámszöveg hagsúlyozta: A tartalomhoz a forma. Formává lett Isten akarata a Jézus korabeli zsidóság életébe s ami eredetileg a mennyei Atyához vitt volna közel, szándéka ellenére eltávolította az embereket a Teremtőtől. Jézus nem veti el a formát, de vissza adja az eredetitartalmat aktuálizálva az akkori emberek életére. Ne a forma határozza meg a tartalmat, hanem a tartalom legyen az első a nem lényegtelen forma számára is.A Törvény az Isten-ember és az ember-ember közötti kapcsolatok kiteljesedését szolgálja. Ahogy a vírus ideje is segíthet elmélyíteni a Vele való kapcsolatot s ismét fontossá teheti az esetleg elsikkadt, kiüresedett, ellaposodott emberi kapcsolatokat. Ugy legyen'

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 13.

"Hallottátok, hogy megmondatott: „Ne paráználkodj!” Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében." (Mt 5,27-32)

A hetedik parancsnolatot idézi itt Jézus, a Hegyi beszédben, és nemcsak megerősíti, de radikálisabbá is teszi. Van egy vicc: "Mózes lejön a helyről és ezt mondja a népnek: van egy jó és egy rossz hírem. A jó az, hogy lealkudtam tízre! A rossz az, hogy a hetedik benne maradt!" A szexualitás egy olyan része az emberi életnek, ami tele van kihívásokkal, buktatókkal, veszélyekkel - hiszen valami nagyon különleges ajándék ez az életben, ha jól alkalmazzuk. Jézus felhívja a figyelmünket: csak azért, mert valamiről nem derül ki, hogy csináljuk, még lehet helytelen. Vizsgáljuk meg magunkat, életünknek ezen a részén minden rendben van?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 12.

"Légy jóakarója a te ellenségednek." (Mt 5,17-26)

Na ez nehéz' Haragra, rosszindulatra, gyüloletre, gonoszságra, embertelenségre jóindulattal válaszolni....de ha nem, akkor én is foglya vagyok a másikból áradó romboló erőknek. Fogoly vagy szabad? "A Krisztusé szabad..."áll egyik énekünkben. Az erőt csak nagyobb erő győzheti le. A végtelen szeretet ereje, aminek nincs köze a "birkasághoz", a tutyimutyisághoz és a szerencsétlenséghez, hanem tiszta, kemény erő' Ebből merítve lehetek jóakarója az ellenségemnek.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 11.

"Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? " (Mt 5,13-16)

Aki Krisztus követője (innen a keresztyén szó), az olyan, mint a só. És az milyen? Kevés kell belőle, hogy megízesítse az ételt, de ha nincs, akkor bizony sokszor ízetlen minden. Ismersz olyan keresztyént, aki megízesíti a körülötte lévők életét? Aki jó kedvet, békességet, odafigyelést hoz a munkatársak/csoporttársak közé? Lehet, hogy épp te vagy az? Az Úr ezt a lehetőséget mindannyiunknak felkínálja!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 10.

"Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek, én érettem." (Mt 5,1-12)

Ha bántanak, akkor már a boldogság állapotában vagyunk? Akkor a munkahelyi "zaklatások", az iskolai "cikizések", a családi igazságtalanságok, a hétköznapi kisebb-nagyobb igazságtalanságok nyomán, már sokunknak nem is kellene "keresni" a boldogságot. Amúgy a boldogság nem cél, hanem egy állapot következménye. A lelki szegénység, a sírás, az irgalmasság s végül az üldöztetésé. Akkor már boldogok is vagyunk? Vagy mégsem? Azok a boldogok akiket Jézusért üldöznek' Nem magukért, hanem Őérte, Őmiatta, azért az ügyért - Isten országa - okán. Akarsz-e boldog lenni? Ha igen, bevállalod-e akár az üldöztetést is Őérte?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 9.

"Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket." (Mt 4,12-25)

Halászokat szólít meg Jézus, és azt mondja, ha őt követik, emberhalászok lesznek. Emberek, akik nem kizsákmányolják a többieket, nem elvenni akarnak tőlük, hanem emberek, akik az Isten szeretetét hirdetik ebben a világban, s ebbe a szeretet-hálóba beleakadnak mások is. Isten jelenléte és szeretete vonzó, az ő képviselőinek feladata van ebben a világban. Te akarsz-e emberhalász lenni? Az Úr erre hív!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 8.

"Ekkor elhagyta őt az ördög, angyalok jöttek hozzá és szolgáltak neki." (Mt 4,1-11)

Jézus kiállta a próbát; nem kezdte el bizonygatni, bebizonyítani, hogy ő Isten Fia, nem ment bele, hogy ördögi módon mutassa meg bizalmát az Atyában, s nyilvánvalóvá tette, hogy az önmagáért való hatalom kívánsága sem érintette meg. Étel, bizalom, hatalom - három szint, három kísértés. Vajon én melyiken buknék el? Jézus szilárd maradt küldetéséhez, s mikor a sötétség hatalma sikertelenül távozik, megérkeznek az isteni küldöttek - az angyalok -, és szolgálnak neki. Elismerik, felismerik, "megvallják", hogy ő az Isten fia. S mi?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 7.

"És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm." (Mt 3,13-17)

Jézus megkeresztelésekor szól ez a hang az égből. Az Atya szereti a Fiát, gyönyörködik benne. Mint ahogy egy szülő gyönyörködik a gyermekében. Olyan szép ez a kép, ahogy az Atyaisten büszke Jézusra, aki vállalta a földi küldetést és Messiásként végig az Atya akarata szerint jár el. Gyönyörködjünk mi is ebben szeretetteljes Istenben ma!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 6.

"Teremjetek hát a megtéréshez méltó gyümölcsöket!" (Mt 3,1-12)

Amikor az ember a helyére kerül, Isten és a teremtett világ közé, s a tágabb, szükebb közösségeiben is a maga helyére, akkor gyümölcsöt terem, ahogy Keresztelő János mondja. A gyümolcs az Isten dicsőítése, a Neki való hálaadás, nevének magasztalása. Ez a függőleges dimenzió. A vízszintes dimenzióban pedig az Istentől kapott szeretet, egyértelmü, világos és cselekvő gyakorlása, ahogy azt Jézus is tette. Helyemen vagyok-e? A válaszban segít, ha a "gyümölcseimre" tekintek s ha a válasz nem, vagy részleges, úgy szükséges a visszatérés, megtérés oda, abba akinek, aminek az Atya teremtett engem. Teremjünk hát méltó gyümolcsöket, megértve mire tanítanak a mai idők minket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 5.

"Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet ellenséges seregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített annak pusztulása. Akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a városban vannak, menjenek ki onnan, akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda." (Lk 21,20-24)

A világ nem csak széppel és jóval van tele. Most a saját bőrünkön is tapasztaljuk azt, ami az előttünk lévő generációknak teljesen természetes volt: a halál, a szenvedés, a betegségek és a háborúk mindenkit elérnek. Mi a 21. század kényelmes nyugati világáan ettől elszoktunk. Ezek a dolgok csak az internet és a televízió híradásán vagy a fantázián keresztül érnek el hozzánk. Az emberi gonoszság nagy pusztítást tud végezni. Fontos ilyenkor a józan ész, melyre Jézus is hív bennünket: ahol nagy baj van, oda ne menj, zárkózz be. Mint most a vírus idején is. A józan ész nem áll ellentétben a hittel. A bölcsesség Isten ajándéka, éljünk mi is vele!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 4.

"....mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket." (Mt 2,13-18)

Egy uralkodó, még ha nem is a birodalom császára s többen is állnak még felette rangban és dicsőségben, aki félti a hatalmát egy gyermektől s a jövőbeni tevékenységétől....Haragjában, félelmében gyilkoltat, elveszi az életet. Isten minket nem halálra keres, hanem Életre keres' Jézusban életre keres és vezet, hogy életünk legyen és bővülködjünk. Neki viszont, most még menekülnie kell a halál elől, mert ha most, gyermekként halna meg, akkor abból nem fakadhatna Élet. Életben kell maradnia, hogy majd ott és akkor adassék halálra, amikor és ahogy abból az örök Élet támad.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 3.

"Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe" (Mt 2,1-12)

Furcsa lehet a karácsonyi történetet májusban olvasni. Furcsa, de hasznos! Így az ünnep fényétől eltávolodva tudjuk figyelni az igét, ami új dolgokat is rejtegethet számunkra. Figyeljünk most a részletekre. Három királyok! Milyen három királyok, hiszen itt egy királyról van szó, de ő nem napkeleti, hanem jeruzsálemi és Herődesnek hívják. Kik jöttek hát napkeletről? Bölcsek! És hányan? Nem mondja a Biblia. Jól mutatja ez: a Biblia nem mindig azt mondja, mint amit gondolunk, hogy mond. Nincs három király. Valamennyi bölcs van. Olvassuk a Szentírást nagyobb figyelemmel ezen a héten, hátha máshol is feltűnhet olyan, amit nem is gondoltunk volna!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 2.

"...ami azt jelenti: velünk az Isten." (Mt 1,18-25)

Egyszerre egészen más és egyszerre olyan, mint mi, de a legfontosabb, hogy Ő már döntött, rólunk, felőlünk, miattunk. S a döntést mi sem kerülhetjük el: Vele vagy nélküle? Viszonos-e ez a döntés? Kihat az egész életünkre, létezésünkre, a válasz, ahogy K. Barth írta: (Wort, Antwort, Verantwortung) az Isten szava, mely válaszra késztet s ez felelősség.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 1.

"Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségkönyve." (Mt 1,1-17)

Máté evangéliuma első versei az Úr származásáról beszélnek, kik voltak az ő ősei, egészen Ábrahámtól. Jézus tökéletes emberként és tökéletes Istenként született erre a földre. Mindenben hasonlított hozzánk, kivéve a bűnt: megmutatta, milyen a tökéletes emberi élet. Bűntelenként önmagát adta értünk - erre emlékeztünk Nagypénteken és feltámadását ünnepeltük Húsvétkor. Ez a családfa ezt mutatja meg: ő is ember volt, hozta mindazokat a felmenőktől származó szuperjó és elkeserítő örökségeket, mint mi. Gondold végig, te milyen örökségeket kaptál a felmenőidtől, és hogyan tudok ezekkel szolgálni az Urat?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 30.

"...legyetek erősek az Úrban és az Ő hatalmas erejében'" (Ef 6,10-24)

A földalatti vízerek tulajdonsága, hogy minél inkább megpróbáljuk kiszivattyúzni belőlük a vizet, annál jobban kitágulnak, s még többet adnak. Erősnek lenni az Úrban; újra és újra "rácsatlakozni" az Ő erejére: olyan dolgokban ügyekben, kapcsolatokban is, amelyeket amúgy magunktól is meg tudnánk oldani, képesek volnánk kezelni. Mert ha ezekben jelen van ereje, akkor azokban, amelyek meghaladják erőnket, már ott van, lesz és marad. Gyakoroljuk a fenyegetettség idején is imádsággal, hálaadással, dicsőítéssel az Ő erejére való "rácsatlakozást".

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 29.

"Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből" (Ef 6,5-9)

Amikor munkám, tanulmányi kötelezettségem, vagy épp szolgálatom végzem, mire figyelek? Az számít nekem, hogy mások mit és hogyan látnak belőle, s ha senki nem néz, tétlenkedek, vagy tudatosítom, hogy Istennek szolgálok, s az Ő akaratát követem? Most, hogy online megy az oktatás, talán kevésbé látják az oktatók, hogy ki mit csinál. Ne feledjük, hogy saját magunk elől nem bújhatunk el - ez az időszak megmutatja, kik is vagyunk valójában!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 28.

"Tiszteljed a te apádat és tiszteljed a te anyádat, ami az első parancsolat, ígérettel." (Ef 6,1-4)

Tiszt, tisztség, tisztelet, tisztelettudás. Apai és anyai tiszt, szülői tiszt. Pontosan körülhatárolt feladatkörök. Gondoskodás, életvédelem, lelki, szellemi, testi fejlődés elősegítése a gyermeknél. Szülőként, apaként, anyaként betöltjük-e tisztségünket úgy, hogy közben tudjuk, gyakoroljuk, ők nem tulajdonaink, hanem elsőrenden Isten gyermekei? S gyermekként tudjuk-e a saját tisztünkből fakadó tiszteletet megadni az előttünk járó generációknak? A mostani vírusos időszak ismét tudatosíthatja bennünk a szülők iránti "köteles" tiszteletet, ami visszaható módon működik. A megadott tisztelet minket magunkat is épít.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 27.

"Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében." (Ef 5,21-33)

Az apostol itt a házastársakhoz szól, s azt mondja: engedelmeskedjetek egymásnak. Sőt, a következő versekben tovább megy: senki se ura a saját testének, hanem mindenkiének a házastársa. Milyen szép gondolat: amikor az ember házasságban él, többé már nem csak a saját akarata és elképzelése szerint hoz döntéseket, még a saját teste kapcsán sem. Nem lehet egyedül dönteni munkáról, túlvállalásról, pihenésről stb., ha az embertől mások is függnek, s összekötöttük az életünket. Képesek vagyunk-e a házasságon túl is belegondolni: hatással vagyok a körülöttem élőkre, így nem lehet "bármilyen döntést" meghoznom. A koronavírus talán kicsit erre is tanít bennünket - s ez visszatükrözi a Szentírás gondolatát.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 26.

"Hálákat adván mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében, az Istennek és Atyának." (Ef 5,18-20)

Hálaadás világjárjány idején? A Jézusban való hála összeköt az Atyával és egyben megrősíti a Vele való kapcsolatot. Azonban még ennél is több történik a hálaadásban: megerősödik a lelkem, belső erőforrások tárulnak fel. A munkatáborok rettenetét túlélők között is elsőként említik annak keresését és felmutatását, hogy miért lehet naponta hálásnak lenni. (O. Placid: A túlélés négy alaptörvénye)
Gyakoroljuk, s megtapasztalhatjuk áldását.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 25.

"Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata." (Ef 5,15-17)

Sokan felteszik a kérdést: jól teszi-e az egyház, hogy a járvány idején nem tart alkalmakat. Jól teszi-e a lelkész, hogy most online prédikál. Nem a félelem irányítja-e most a hívő embereket, s nem kellene-e jobban bízni Istenben? Én azt gondolom, ez az ige biztat minket arra, hogy nem csak félelemből, hanem meggondoltságból is lehet így cselekedni! Isten adott nekünk józan észt, hogy használjuk. Használjuk úgy, hogy közben az Ő bölcs akaratát keressük!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 24.

"Mert régen sötétség voltatok, most pedig világosság az Úrban, mint világosság fiai úgy járjatok." (Ef 5,1-14)

Egymást kizáró ellentétek; vagy a sötétség gyermeke vagyok, vagy pedig a világosságé. Vagy Istenhez tartozom, vagy a gonoszhoz. Bármennyire is lehet ez a vagy-vagy a mai fülnek, szemnek, szívnek bántóan kizárólagos, azonban elkerülhetetlen, hogy egyszer és visszavonhatatlanul kifejezzük hovatartozásunkat; Élet vagy halál, Világosság vagy sötétség... de hát Isten gyermekei vagyunk, akkor Ő már döntött mellettünk. Nekünk "csak" erre kell igent mondani, s amellett kitartani.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 23.

"Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják." (Ef 4,17-32)

Nem könnyű kordában tartani a saját beszélőkém... Van egy érdekes történet Szókratészről, a nagy görög filozófusról. Ugyanerre a mércére hív bennünket a mai ige:
Egy nap Szókratész találkozott egyik ismerősével az utcán, aki azt mondta neki:
- Szókratész, akarod tudni, mit hallottam a legjobb barátodról?
- Várj egy pillanatot! – válaszolt Szókratész. – Mielőtt bármit mondanál, szeretném, ha megfelelnél három kérdésre. Ezt hívják tripla szűrőnek. Az első szűrő az igazság. Teljesen biztos vagy abban, hogy amit mondani akarsz, az igaz?
- Nem – válaszolt az ember. – Csak hallottam róla, és ...
- Rendben, szóval nem vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy sem. Most próbáljuk ki a második szűrőt, a jóság szűrőjét! Az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?
- Nem, éppen ellenkezőleg.
- Szóval – folytatta Szókratész – valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy biztos benne, hogy igaz. Akkor alkalmazzuk a harmadik szűrőt, a hasznosság kritériumát! Amit mondani akarsz, az hasznos lesz nekem?
- Nem igazán…
- Nos - vonta le a következtetést Szókratész –, ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem biztos, hogy igaz, nem jó és nem is hasznos, miért mondanád el egyáltalán?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 22.

"Isten....mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik." (Ef 4,1-16)

Nem panteizmus, hanem mindenütt jelenvalóság, még bennem is és rajtam keresztül is. Micsoda tisztesség, lehetőség és felelősség is egyben. Isten-képűként viselhetem az Ő képét a világban. Mintha Ő én lennék és én Ő. Persze nem azonosság, de jelenlétének, megjelenésének, megnyilvánulásásnak terepe lehetek. Legyünk hálásak ezért a nagyszerű lehetőségért.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 21.

"Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva" (Ef 3,14-21)

Mi lakik a szívemben? Önmagam szeretete? Karriervágy? Dicsőség keresése? Elismerés hajhászása? Családom szeretete? Munkamánia? Mi lakik a szívemben? A Szentírás azt mondja, ezek helyett a Krisztus kell elfoglalja az első helyet, és akkor minden más a helyére kerül, az egyensúly helyreáll. Szeretetben, önzetlenségben meggyökerezni és megalapozva lenni azt jelenti: ebből növekszem és erre építkezik az életem.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 20.

"Akiben (Jézus Krisztus) van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk, Istenhez..." (Ef 3,1-13)

Bátran fordulhatunk a mennyei Atyához, mert nem csak mi magunkat "lát", hanem a Fiút is "belénk látja". Jézus által tobbek vagyunk, mint saját magunkban. S ezt jó lenne komolyan venni, ha önmagunkra tekintünk; nem vagyunk egyedül, nem maradhatunk magunkra. Sem egyedül, sem közösségeinkben, nem csak a magunk képességeire, tehetségére, elért eredményeinkre tekinthetünk, hanem, hogy Jézusért Istenéi vagyunk. Így a sikerek sem tesznek dölyfössé s a kudarcok sem tesznek tönkre. Van akire tekintve önmagunkat látjuk s ha Rá nézünk magunkra is, ismerhetünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 19.

"Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek." (Ef 2,11-22)

A Krisztusban való hit által az Isten országa polgárai vagyunk. Nem jöttmentek, nem utazók, nem otthonukat keresők, hanem polgárok. És mint minden országnál igaz ez: az állampolgársággal jár védelem, járnak lehetőségek is. Isten végtelen kegyelme és áldása nekünk is elérhető.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 18.

"Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén általa a Jézus Krisztusban, jó cselekedetekre..." (Ef 2,1-10)

A jó cselekvése, mely a teljességet, az egész-séget szolgálja, a teremtett világban, az emberek között, kisebb-nagyobb közösségekben. Cselekvés azonban nem csak a tett, hanem a másokért való imádság is. Ezt most különösképp is gyakorolhatjuk, amellett, hogy a kényszerü összezártságban sokat segíthetnek a szeretetteljes gesztusok.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 17.

"szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban" (Ef 1,15-23)

Gondoltál már arra, hogy nem csak te imádkozol másokért, hanem mások is imádkoznak érted? Milyen nagy erő van abban, hogy ha nem is tudok róla, valaki a családban, a barátok között vagy a gyülekezetben imádkozik értem!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 16.

"Őbenne (Jézusban), akiben vettük is az örökséget..." (Ef 1,1-14)

"Ha én gazdag lennék…" énekli a tejesember (Hegedűs a háztetőn) álmodozván a vagyonosságról. S valóban kellemesebb anyagilag bővelkedni, mint szűkölködni. Van azonban egy múlhatatlan és nem romlandó örökségünk Jézusban, az istengyermekség ajándéka, mely túlnyúlik az élet és a halál mesgyéjén is. Sőt, majd azután jut igazán teljességre. Tekintsünk erre az örökségre, mely teljessé teszi az Életünket minden körülmények között, s ha kell, azok ellenére is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 15.

"Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket." (Lk 24,50-53)

Jézus időnként furcsa helyekre visz bennünket. Talán ezek a furcsa utak lelki utak is lehetnek, mikor nem értjük először, mit akar nekünk tanítani az adott helyzetben. De bízzunk benne, Ő nem hiába vezet minket oda. Áldást akar adni.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 14.

"Ti vagytok ezeknek bizonyságai." (Lk 24,36-49)

A bizonyságtévők legfőbb jellemzője, a bizodalom,.Abban, aki meghalt és akit feltámasztott az Atya, hogy ami Jézussal történt az velük, velünk is megtörténhet, ha nem is úgy, ahogy Vele. Győzedelmeskedhet az Élet az életben és a halál ellenére is. Erről tehetünk, tegyünk bizonyságot életvitellel, cselekedettel és szóval, a sokak számára halálos vírus idején is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 13.

"Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?" (Lk 24, 13-35)

Érdemes végigolvasni az Emmausi tanítványok történetét. Jézus titokban, önmagát leplezve csatlakozik a két tanítványhoz, akik még nem tudnak feltámadásáról, ezért másra sem tudnak gondolni, mint Jézus szörnyű halálára. És a végén kiderül: az Úr él, és itt beszélgetett velük órákon keresztül, ők meg nem vették észre. De a végén mégiscsak kimondják: hiszen úgy felhevültünk, mikor beszélt hozzánk. Úgy lelkesedtünk, úgy megmozgatta a lelkünket! Ilyen Jézus Krisztus ma is: felhevít, megmozgat. Te észreveszed, mikor Vele beszélgetsz? Lehet, hogy azt hiszed, csak egy emberrel álltál szóba, s közben Ő szól hozzád!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 12.

"Péter azonban felkelt és elfutott a sírhoz.." (Lk 24,1-12)

AóA húsvéti asszonyok bizonyságtételét, hogy a sziklasírbolt záróköve el van hengerítve és főleg, hogy Jézus teste nincs ott, a tanítványok üres fecsegésnek tartották. A halál ellen nincs orvosság, kivégezték, megölték, meghalt. Ez végleges és visszavonhatatlan, Péter - talán lelkiismeretfurdalása okán - mégis maga akar megbizonyosodni a történtekről, s odafut, Ő is azt találja, amit az asszonyok és csodálkozik. A klinikai halálból még esetleg van visszatérés, de az még csak az élet-halál mesgyéje, nem tényleges átlépés. Jézus azonban meghalt.... és mégis él! Titok, rejtély, megmagyarázhatatlan s mégis ez a reménység forrása. Nem a halálé az utolsó szó, hanem a teremtő, életet adó, alkotó Istené, aki azt akarja, hogy "életünk legyen és bővölködjünk".

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 11.

".Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt." (Lk 23)

Jézus földi élete során mindvégig engedelmes volt az Atyjának. Ez valami olyasmi, amit mi nem vagyunk képesek tökéletesen teljesíteni, de törekednünk kell rá. És ez a bűntelen, tökéletes életet élő Isten-ember (mert Ő egyszerre volt tökéletes Isten, és tökéletes ember), meghalt egy koncepciós per végén, valami olyanért, amit nem Ő követett el. És pontosan ez történt: olyan dolgokért halt meg, olyan bűnökért, melyet nem Ő követett el - hanem én, te, mi. Az Atya kezébe tette le az utolsó pillanatban is az életét. S meghalt, hogy mi élhessünk. Éljünk így: tegyük mi is oda a saját életünket, az Isten kezébe!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 10.

"...ez a ti órátok és a sötétségnek hatalma." (Lk 22, 39-71)

A világosságot a sötétség nem fogadhatja be. A világosság nem csupán fény, hanem maga az élet a bibliai szóhasználatban. Az éjszaka sötétében a Sötétség és annak életellenes erői diadalmaskodnak. Jézust elfogják, mint egy gonosztevőt és egy koncepciós per keretében halálra ítélik. S mindez nem elég, mert legközelebbi tanítványai imádkozás helyett horpasztanak, egyikük elárulja, a másik megtagadja, a többi pedig szertefut. Veszett ügy, veszett 3 év, vesztes Tanító, a Sötétség tort úl. Ezen is átfénylik azonban a jézusi kérés: "..mindaz álta legyen úgy amint Te akarod (Atyám)." Ráhagyatkozni a mennyei Atya akaratára erőt, tartást, bátorságot adhat a nehéz időkben is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 9.

"És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! " (Lk 22, 7-38)

Ma Nagycsütörtök van. Ezen a napon két dologra emlékezünk: az utolsó vacsorára és Jézus elfogatására. Ez a kettő ebben a mondatban összekapcsolódik. Jézus utoljára ül egy asztalhoz a tanítványaival, a barátaival, s az étkezéssel, a kenyérrel és a borral köti össze a következő napok botrányát és csodáját: az Isten Fia meghal értünk és harmadnap feltámad! Most nem lehet gyülekezetben úrvacsorázni. Mikor otthon kenyeret törsz magadnak, jusson eszedbe: Jézus áldozatából lehet életünk.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 8.

"A főpapok és az írástudók keresték a módot, hogy hogyan öljék meg (Jézust) őt, mert féltek a néptől." (Lk 22, 1-6)

Jézus léte, lénye, tanítésa és népszerúsége, mely nagyonis mulandó, fenyegető veszélyt hordoz kora vallási vezetői számára.Nem úgy képviseli Istent, ahogy azt ők s ez halálos konfliktus szül. A terv, mely akár még érthető is, gonosz, embertelen és végre is hajtják. Azonban, ahogy József és testvérei történetében a gonoszt az Atya jóra fordítja, sőt éppen az ő mennyei tervét hajtják végre. Istenért, az Ő szentségének védelmében hoznak halálos ítéletet s ezzel az ÉLETET munkálják. Vajon nem lehet-e, hogy mai helyzetünk is történhet valami hasonló is?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 7.

"Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el." (Lk 21,29-38)

Kétezer év távlatából még emberi szemmel nézve is igazolódni látszik Jézusnak ez a mondata: a világ változik, birodalmak dőlnek össze és nőnek ki a semmiből, minden változik körülöttünk, és mégis, az Ő szava, az Ő beszédei ma is fontosak, ma is sokak életét meghatározzák. Mert a körülöttünk lévő világ múlandó, de Isten örök. Jó ebbe az örök, stabil Istenbe és az Ő beszédeibe kapaszkodni!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 6.

"Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azok várása miatt, amik a földkerekségre következnek..." (Lk 21,25-28)

A fél-elem fél ember, de Jézus azt akarja, hogy emeljük fel a fejünket és tekintsünk arra a győzelemre, diadalra, melynek bizonysága a húsvéti feltámadás lesz. A mostani szorongattatásban is lehet a tágasságra, a mennybe tekinteni, ahonnét dicsőségben és hatalommal jött és jön majd ismét el. Van távlat, tágasság és van egészség, mely még a fél-elmet is magában foglalja. Rá hagyatkozzunk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 5.

"Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet ellenséges seregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített annak pusztulása. Akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a városban vannak, menjenek ki onnan, akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda.'" (Lk 21,20-24)

A világ nem csak széppel és jóval van tele. Most a saját bőrünkön is tapasztaljuk azt, ami az előttünk lévő generációknak teljesen természetes volt: a halál, a szenvedés, a betegségek és a háborúk mindenkit elérnek. Mi a 21. század kényelmes nyugati világáan ettől elszoktunk. Ezek a dolgok csak az internet és a televízió híradásán vagy a fantázián keresztül érnek el hozzánk. Az emberi gonoszság nagy pusztítást tud végezni. Fontos ilyenkor a józan ész, melyre Jézus is hív bennünket: ahol nagy baj van, oda ne menj, zárkózz be. Mint most a vírus idején is. A józan ész nem áll ellentétben a hittel. A bölcsesség Isten ajándéka, éljünk mi is vele!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 4.

"A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket.'" (Lk 21,5-19)

Tűrni békével, hogy nem magától értetődő, nem hétköznapi, nem természetes a többség számára a Jézus melletti hűség, kitartás. Hamar elveszítjük a türelmünket, ki jövünk a béketűrésből. A mostani helyzet ebben jó tanítómesterünk lehet. Minden körülmények között és azok ellenére is, megmaradni Isten gyermekének Jézusban.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 3.

"Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije volt, az egész vagyonát.'" (Lk 21,1-4)

A szeretetünket az mutatja meg igazán, mikor nem a feleslegből adunk, hanem abból, ami nekünk is értékes. És ez nem csak anyagiakra vonatkozik: mikor nincs felesleges időd, mégis meghallgatod a barátod bánatát. Mikor neked is szükséged van arra a könyvre a tanuláshoz, mégis kölcsön adod. Mikor a koliban/albiban elfogyóban van a kenyér, de az utolsó két szeletet a lakótársaddal együtt fogyasztjátok el. Ugyanígy van ez Istennel is: Ő önmagát adta értünk, s viszonzásul mi is odaadhatjuk önmagunkat. Neki nem a feleslegünk kell, hanem mi kellünk. Kész vagy erre?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 2.

"Dávid azért Urának mondja Őt, mimódon fia tehát neki?'" (Lk 20,41-47)

Úr és Fiú egyszerre, Jézus kettős természetével találkozunk itt, Dávidra vonatkoztatva. Egyszerre egészen más és olyan, mint mi. Isten felettünk és mellettünk. Hétköznapokban és ünnepekben, születésben és halálban, egészségbe és betegségben. Így legyen!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 1.

"Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él.'" (Lk 20,27-40)

Isten az élet Istene. Gondoljunk erre a nehézségek közepette is: Isten azért alkotott meg bennünket, mert örömét leli az életben, a kapcsolatokban, a szeretetközösségben. Ezt az egész rendszert, amit életnek nevezünk Ő úgy építette fel, hogy van folytatás. Ez adhat nekünk is reménységet a betegségekkel való szembenézéshez. Istennek van ereje gyógyítani, de ha mégsem tenné, akkor sem kell félnem a haláltól, mert nem a halálé az utolsó szó!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 31.

"Adjátok vissza a császárnak ami a császáré, ami pedig az Istené, azt Istennek!'" (Lk 20,20-26)

Egy szinten lenne a pénz, meg az Isten? A római birodalom pénzén a császár arcképe volt látható, ami már önmagában botrány egy zsidó ember számára, hát még az, hogy ezzel az adópénzzel az istentelen, idegen, elnyomó hatalmat kellett támogatni. A kéréscsapdába Jézus nem megy bele, hanem a helyén kezeli azokat. A pénz nem a tiéd, ember, kapod s vissza is kell adnod. A hangsúly a mondat második felén van, a kor szokása szerint, az imádat, a dicsőítés, a hódolat, a hála Istené. Ezt add meg neki, még a nehézségek idején is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 30.

"Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni." (Lk 20,9-19)

Jézus egy példázatot mond, de ezúttal saját magáról. Az Atya elküldi az Ő egyszülött fiát az emberek közé. A Fiút, aki megbecsülést érdemelne. De mi tudjuk, nem csak a példázatból, hanem az evangélium folytatásából is: megbecsülés helyett koncepciós per és jogtalan kivégzés lett a fogadtatása. S ezen az úton kaptunk meg mi a bűnbocsánat lehetőségét. A Fiú megbecsülésének ez lehet az útja: elfogadom az áldozatát és bűnbocsánatért esedezem - az Atya kegyelme pedig az enyém is lehet. Így kapok lehetőséget ma én, hogy megbecsüléssel fogadjam Őt!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 29.

"Mondd meg nekünk micsoda hatalommal cselekszed ezeket?" (Lk 20,1-8)

Bizonyítsa be, magyarázza meg, igazolja magát, hogy amit Jézus tesz, az az élet teljességét munkálja, nem a Sátántól, hanem a mennyei Atyától van. Ha azonban kevés, amit és ahogy tesz, tanít, akkor mit érnének, mit érnek az önigazoló szavak? A mostani próbatételek idején is tekinthetünk mindarra, amit eddig értünk, velünk, s szeretteinkkel cselekedett, fogantatásunktól kezdve mind a mai napig.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 28.

"Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői arra törekedtek, hogy elveszítsék őt, de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta őt." (Lk 19,45-48)

Az evangélium lapjain közeledünk a Golgota felé - a főpapok keresik a módját, hogy eltegyék Jézust láb alól. De sehogy sem találtak rajta fogást. Mindeközben a nép odaadóan figyeli és hallgatja az Urat. Az első fele ma is igaz ennek: sokan próbálkoznak azzal, terveket szőnek, hogy bizonyítsák, Jézus nem igazi Úr. Kérdés, hogy a második fele igaz-e? Mi odaadóan figyelünk rá mindeközben?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 27.

"..mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásod idejét." (Lk 19,41-44)

Nyomurúság, szorongattatás, halál jóslata a szent város felett, mely úgy tekintett magára, mint az igaz istenhit helye és megvalósulása. Akkor miért ezen ítéletes szavak? Mert nem ismérték fel, hogy most nem az eddigi módon jött közéjük az istenországa Jézusban. Most a járvány idején mi, ki jött, jön el hozzánk a megváltoztatni kényszerült élethelyyzetünkbe? Itt is, most is Vele, általa van részesedésünk az örök életben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 26.

"Az Úrnak van szüksége rá." (Lk 19,28-40)

"Szükség nagy úr." Ezt a mondást gyakran idézzük. A mostani napokban kifejezetten hangsúlyos kérdés: Mi a legszükségesebb? Mire van szükség? Hol tudok mások segítségére lenni? Mai igénk arra biztat, keressük a mostani napokban, hogy az amit teszünk, hogyan lehet úgy mások szolgálatára, hogy közben az Urat is szolgáljuk. Nem azért, mert Ő ne tudná megtenni magától, hanem azért, mert szeretete miatt bennünket is be akar vonni munkájába.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 25.

"Mert akinek van, adatik és akinek nincs, még amilye van is elvétetik tőle" (Lk 19,11-27)

Mid van, amit nem kaptál? - kérdi Pál, s valóban nincs semmi lényeges, amit fel tudnék mutatni, s ne ajándék lenne az életemben. Vagyis nincs semmim, de mégis minden lényegest megkaptam. Életet, szülőket, kis- és nagycsaládot, hivatást, társat, társakat, gyermekeket, unokákat. Semmi és minden....ez a helyes sorrend, s ezért kapok, mert Isten szeret, napról-napra eleget. A sorrend fordítva is megáll: ha minden...akkor semmi és még az is elvétetik, amim van. Most a járvány idején megerősödhetünk a helyes sorrendben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 24.

"Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." (Lk 19,1-10)

Micsoda örömhír ez a mondat azoknak, akik magányosnak, elzártnak, félelemtől lebénultnak, "elveszettnek" érzik magukat. S ki az közülünk, aki ezekben a napokban nem éli át ezeket? Mi az örömhír? Isten nem felejtkezik el rólad! Folyamatosan keres téged és nem akarja a veszted, hanem, hogy élj! Adj neki hálát érte és hívd be a magányodba, hogy legyen társad!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 23.

"A te hited megtartott téged..." (Lk 18,35-43)

Megtartó erő a hit, a Teremtőhöz való kapcsolódás. A legerősebb kapocs az emberi életben, mert egészségben és betegségben, életben és még a halálban is, sőt azon túl is létező, működő, ható erő. Erre hagyatkozhatsz minden időben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 22.

"Ekkor így szólt Péter: Íme, mi otthagytunk mindent, és követtünk téged." (Lk 18,28-34)

Mindent otthagyni, mindent félretenni egy cél érdekében, az nem kis dolog. Ehhez az igéhez talán most sokan közelebb kerülünk, hiszen olyan sok mindenről kell lemondani: találkozások, szórakozás, utazás. Vajon, rájövünk-e, hogy ezek a dolgok mind nem érnek semmit, ha nem a miénk az örök élet reménysége? Jézus követése arra tanít, hogy ezek mind másodlagosak. Hogy állok én ezzel? Adja az Úr, hogy ne szenvedésként, hanem lehetőségként éljük meg a mostani lemondásokat!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 21.

"Ami az embereknél lehetetlen az az Istennél lehetséges.." (Lk 18,18-27)

Az élet teljességének megőrzése, annak megadása nem emberi teljesítmény, hanem ajándék, ahogy maga az élet is. Egészségben, betegségben, fenyegetettségben is jó erre gondolni és ezért hálát adni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 20.

"Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik." (Lk 18,9-17)

Mindenkinek megvan a maga véleménye a jelenlegi helyzetről. Vannak, akik ezt halkabban, s vannak, akik hangosabban képviselik. De talán alázatra és bölcsességre van most leginkább szükségünk. Adja Isten, hogy tudjunk kevesebbet beszélni, többet hallgatni ezekben a napokban - nem csak egymást, hanem Őt is!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 19.

"Mikor az Ember Fia eljön, vajon talál-e hitet a Földön?" (Lk 18,1-8)

Fontos a vírus elleni védekezés, a készenlét, azonban még fontosabb, mert túlnyúlik az élet és halál mezsgyéjén is, hogy van-e hitem? Kapcsolódok-e a Teremtőhöz?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat

Galéria

Galéria

 

Tudomány, kutatás

Névjegy

Névjegy

 

Napi biztatás

Blog

Károli Gáspár Református Egyetem – Blog

Sport a Károlin

Sport a Károlin

Szakirányú továbbképzések

Youtube