Napi biztatás

Naponta frissülő tartalom

November 29.

"...de Jézus átment közöttük és eltávozott." (Lk 4; 14-30)

Az első alkalom, hogy Jézust meg akarják ölni, miután a názáreti zsinagógában írást magyarázott. Az ok egyrészt, hogy az Úr felkentjeként azonosítja magát, másrészt pedig a jelenlévőkről úgy beszél, mint akik nem részesülnek az isteni kegyelemben. A gyilkos indulat nem éri el célját, Jézus "átment közöttük", nem tudják szakadékba lökni. Mi történt, történhetett, hogyan lehetséges, hogy egyetlen ember, egy őt megölni akaró, feldühödött tömegen egyszerűen áthatol és bántatlanul otthagyja őket? Az isteni Lélek ereje töltötte be Őt, mellyel szemben egy lincselő tömeg ereje is kevés. Az egyik oldalon az önérzetében, önazonosságában, hitében megsértett - legalább is önmagát ott és akkor így értelmező - tömeg, a másik oldalon az Atya küldötte. A teremtő szeretet ereje erősebb, mint a sértett gyilkos indulaté. Mit teszünk, ha észleljük magunkon, hogy a sértettség vezérli, gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket a munkahelyen, családban, gyülekezetben? Tovább erősítjük, tápláljuk magunkban vagy pedig a Lélekért imádkozva a másik oldalra állunk. Az utóbbi lenne az ádventi cselekedet....

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 28.

"...és ezt mondta (az ördög Jézusnak) neki: " Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott és annak adom, akinek akarom." (Lk 4;1-13)

Úgy tudjuk, hisszük és valljuk, hogy egyedül a mennyei Atyáé a hatalom és a dicsőség, itt pedig az ördög avval kísérti meg Jézust, hogy az övé s tovább is adhatja. Miképp értsük, érthetjük ezt a lukácsi részletet? Kérdésünkre a választ, az ördög görög neve, a dia-bólosz adhatja meg; szétdobáló. Az összetartozó, az egymáshoz rendelt, az egymást feltételező és kiegészítő kapcsolatok, dolgok, létezők, gondolatok, szavak és cselekedetek szétválasztásának ereje, az ördög hatalma. Isten-ember, ember-felebarátja, közösség-egyén, természet-ember szétdobálása, szétválasztása, egymás ellen fordítása némelyeknek örömteli, hasznothozó s ezért dicsőítésre érdemes. Jézus az Atyával való egységet képviseli, a megbonthatatlant s ezt kínálja nekünk is, ami a teljes-és örök élet. Mi az, mik azok a hétköznapokban, munkában, munkahelyen, ami/amik szétválasztott/ak, pedig ilyen vagy olyan módon egyek? Hol és mit tehetünk, hogy az összetartozókat egymásra vonatkoztassuk? Adventben az Atyával való egység megjelenésére készülődünk; tehetünk érte!

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 27.

"Köztudomás szerint József fia volt....ez pedig Istené." (Lk 3, 21-38)

Családfa; valamikor fontos szenpont volt, hogy kinek milyen eredete van, kik voltak az ősei, milyen hagyományt hozott az elődöktől. Lukács evangélista, a görög származású orvos, a földi apától kiindulva a mennyei Atyához jut el Jézus családfájával, így közvetetten és közvetlenül is Tőle származtatja a Megváltót. Mennyei Atya és földi apa, minket is - férfi ágon - sok egyéb szereplőn túl, ők határoznak meg a leginkább. A földi apa magatartása, viselkedése, habitusa döntően befolyásolja milyen képünk van,lesz,lehet a mennyeiről s a mennyei Atya szeretete felülírhatja, átértelmezheti a földi működését. Hitben felnőttként magunk dönthetünk, kié az elsőség, melyikükre kerül életünkben a döntő hangsúly. Jézus nem fordult szembe Józseffel a mennyei Atyáért s nem helyezte az ácsot a Teremtő elé, helyén "kezeli" mindkettőjüket. Imádat, hódolat, hála a mennyeinek, köszönet, tisztelet és megbecsülés a földinek. Isten-kapcsolat és a szülők iránti, így van és maradhat dinamikus és egész-séges viszonyrendszerben életünkben, szívünkben-lelkünkben.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 26.

"...hirdette a megtérés keresztségét, a bűnök bocsánatára." (Lk 3;1-20)

Személyes céltévesztés, olyan úton járás, mely nem vezet sehová vagy csak valamilyen veszélyes helyre, destruktív ön-és életértelmezés, Isten-nélküli, -ellenes élet. A bűn alapvető, egzisztenciális hiány s annak erkölcsi, szociális, népre-nemzetre vonatkozó vetületei "csak" következmények. Az visszafordulás, a célratartás, az életteljességre vezető útra való visszatérés külső jele/jegye a vízzel, vízben való megtisztulás. Van valami bennünk, ami hozzánk tartozik, de nem a teremtésben adatott lényegünk, ami az öncélúságot, az Istentől való távolságot munkálja. Ettől meg lehet szabadulni, megtisztulni, lemosni, a szó szoros és átvitt értelmében is. Ezt hirdette és gyakorolta Keresztelő János s lelki értelemben mi magunk is kérhetjük, átélhetjük és megtapasztalhatjuk.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 25.

"Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe és engedelmeskedett nekik." (Lk 2; 41-52)

Elveszett, elhagyott, elszökött gyermek...micsoda dráma ez a szülőknek, hozzátartozóknak, nevelőknek. Megtagadott, elfeledett, magárahagyott szülőnek lenni is óriási teher, próbatétel. 12 évesen Jézus már tulajdonképp a felnőttkorba lép, s maga dönthetné el mit, mikor és miért tesz. Így esik, hogy a templomban marad és a tanítómesterekkel beszélget a mennyei Atya dolgairól. Amikor az ember elmélyül az Isten- szemléletben megszűnik az idő; három napon át folyik a beszélgetés, elmélkedés, kérdez-felelek, s mikor földi szülei rátalálnak, velük megy, engedelmeskedik nekik. Úgy kapcsolatban lenni és maradni Istennel és az előttünk járó generációk tagjaival, hogy elvárásaikat, hagyományaikat, örökségüket nem szükséges egymás ellen kijátszanunk. A mennyei Atya gyermekeként, nem kell megtagadnunk, elvetnünk szüleinket és szüleink miatt nem szükséges szembefordulnunk Istennel. Gyermekként lehet felnőttnek lenni, megadva a tiszteletet Istennek, embernek, nem megtagadva, elárulva küldetésünket, hivatásunkat, örömteli lehetőség.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 24.

"...és jelül, melynek ellene mondanak,..." (Lk 2; 21-40)

Egy jel, a jelzett dologra, eseményre, személyre mutat, utal. Jézus, a mennyei Atya, emberekkel lételére utal, arra hogy közvetlenül, mellettük, bennük és általuk van a hétköznapokban, az élet sűrűjében. A jel vezet, segít, a célra utal, önmagán túl mutat. A jel, Jézus elutasítása, nem jelent mást, mint az atyai akarat, cselekvés, jelenlét komolyan nem vételét, elvetését. Az akkori zsidóság többségének tragédiája, hogy az isteni tekintélyt, dicsőséget és nagyságot féltve vetik el, az atyai szeretetet. Ma is el lehet vetni Őt s mindazt amit kínál, ad nekünk, de épp úgy a Lélek bennünk való munkájának jeleit is elutasíthatjuk. A lelkiismeret szavát, az Isten szerinti gondolatokat, indíttatásokat el lehet hallgattatni, figyelmen kívül hagyni, komolytalanul kezelni vagy kihunyni hagyni. Így aztán nincs, nem lesz, nem lehet önmagán túl mutató, Istenre irányuló erővonala életünknek. Pedig ez az örökkévalóba utal minket, az élet teljességbe.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 23.

"A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." (Lk 2; 1-20)

A gyermek a jövő, szokták, szoktuk mondani s egy Egyetem számára különösen is fontos, hogy legyenek majd akik, hallgatóként az oktatásban részesülnek. Egy gyermek a jel, jele annak, hogy az eddig a templomi áldozat bemutatásában, a zsinagógai írásmagyarázásban, a közösségi és személyes imádságban, esetleg csodás jelenségekben megnyilvánuló Isten, "testközelbe" jön az emberhez. Hatalma nem a szokásos földi módon jelenik meg, ereje nem a hősök harcossága, dicsősége nem pompában és szolgák hadában látszik. A kiszolgáltatottban, a kicsiben, az esendőben, a még hosszú testi-lelki-szellemi fejlődés előtt állóban. Így közeli, így hasonlít hozzánk, akik felnőttként is vagyunk, kerülünk, vagy ahhoz hasonló helyzetekbe hozzuk magunkat, mint egy kisgyerek. A legfontosabb ráutaltságunk, minden felnőttségünk, minden tudásunk, képességünk, tehetségünk, erőnk ellenére, hogy az Atya nélkül nem teljes az életünk. Azért a gyermek, azért az emberrélétel, hogy kérjük, várjuk, fogadjuk, rászorultságunkban, Tőle a teljességet.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 22.

"...meglátogatott minket a felkelő fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak..." (Lk 1, 67-80)

A zsoltáros szerint, mélységben és a halál árnyékának völgyében járunk, életünk során (23. Zsolt.). Manapság ezt sokféle élménnyel, eszközzel, gondolattal, életmóddal próbáljuk személyesen s akiknek ehhez anyagi érdeke fűződik, azok mindenféle módon velünk elfeledtetni. Így aztán, a betlehemi csillag fénye nem ér el hozzánk a sok talmi csillogásban. Az isteni világosság mutatja meg, kik és mik vagyunk, mi az értelme és a célja az emberi életnek, mely nem csak "bulika", de nem is csak fájdalom, szenvedés, kínlódás. Az önmagán túlmutató élet, mely több, mint a hétköznapi tevékenységek összessége, az ünnepnapok emelkedettsége, a mennyei Atyától ered és Hozzá tér vissza. Ha nincs tágabb összefüggésrendszer, akkor "marad mi volt, a puszta lég" (Erkel; Bánk bán). Nem mi vagyunk a fény s létrehozhatunk, ahogy azt a civilizáció tette is, mesterséges fényt, de az nem az életteljesség fénye, nem értelmet, célt adó. Az isteni szeretet fénye, mely meleg s nem hideg fény, életet ad, fakaszt, erősít meg, gyógyít. Ebben érdemes járni.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 21.

"...milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr és együtt örültek vele." (Lk 1; 57-66)

Empátia azt jelenti; együtt szenvedni. Másokkal együttérezni nem automatikus dolog s több összetevő szükséges hozzá. Ennek ellentmondva: tudjuk, az emberi természetbe belekódolt az együttérzés, de több tényező is felülírhatja ezt a természetes viszonyulást. S mi a helyzet az együtt örüléssel? Az ún. tükörneuronok tesznek képessé, a másik negatív és pozitív érzéseivel való azonosulásra. Azok, akik csecsemő korukban nem kaptak szüleiktől visszajelzést hiányaikra, szükségleteikre, örömeikre, vagy nem arra, nem az adott impulzusnak megfelelően, azok sérültek az azonosulásban. Ebben is lehet azonban fejlődni, ezt is lehet gyakorolni. Zakariás és Erzsébet esetében az isteni csoda hívja elő a környezet örvendezését. A mennyei Atya szeretete, mely Jézusban öltött testet, egy isteni impulzus, amivel azonosulhatunk, mely összehasonlíthatatlanul erősebb az emberi ingereknél. Ez gyógyít, helyre állít, megerősít s úgy lehetünk mások érzéseinek részesei, hogy megtapasztaltuk, Isten van velünk!

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 20.

"Irgalma nemzedékről nemzedékre megmarad azokon, akik őt félik." (Luk 1;46-56)

Nemzedékekben, távlatos, beágyazottságban való gondolkodás manapság már nem jellemző. Az ÉN-ben, az egyénben való igen, miközben tapasztaljuk, hogy az előttünk járó generációk élete, szenvedései, bűnei, örömei, sikerei mily módon határozzák meg hétköznapjainkat is. Elég csupán egy-egy olyan sporteseményre gondolnunk, mikor minden a győzelmünket munkálta, de az utolsó pillanatokban elfogyott a lelki erő s látszólag érthetetlen módon vereséget szenvedtünk. Melyik lelki szálból táplálkozunk? Az örökös vesztes; mi úgyis megérdemeljük a vereséget, mi értéktelenebbek, alávalóbbak vagyunk másoknál? Táplálkozhatnánk az isteni kegyelem és szeretet forrásából is, hogy "eddig megtartott az Úr", hogy mennyi kreativitás, ötlet, nagyszerűség, nagyvonalúság és hősiesség jellemezte az előző nemzedékeket. Az istenfélelem nem rettegés, hanem erejének, hatalmának, dicsőségének elismerése és a velük való számolás. Ezzel, ezáltal lehet és érdemes élni.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 19.

"...mikor Erzsébet meghallotta Mária köszönését, a magzat repesett az ő méhében..." (Luk 1;39-45)

Az életet vannak akik, nem véletlenül, a születéstől eredeztetik, pedig tudjuk és valljuk, hogy az a fogantatással kezdődik. A magzat minden érzés, érzelem részese, ami az anyáé, ketten együtt, egyek. Erzsébet öröme a magzat Keresztelő Jánosé s bár erről nem ír a Szentírás, minden valószínűség szerint Jézusé is. Érzelmi lenyomatok, emlékezés (sejtszintű), melyek befolyásolják jellemünket, karakterünket, viselkedésünket, életünket. Azonban nem megmásíthatatlan meghatározottságot jelentenek. Az isteni szeretet által, önmagunk akaratát és elhatározását is mozgósítva átírhatók, átkeretezhetők a meghatározó élmények, tapasztalatok. Ha a mennyei Atya teremtménye, Jézusban szeretett gyermeke és a Szentlélek temploma vagyok, ez átértékeli eddigi életem és új távlaltot, lehetőségeket nyújt. Öröm, hála és dicsőítés ezért!

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 18.

"Mert az Istennél semmi sem lehetetlen." (Luk 1;26-38)

A világegyetem, a földi lét, az emberi élet törvényei, működési szabályai, végső-soron isteni eredetűek. Azonban a Teremtőt nem csak úgy hisszük, ahogy Madách írta: " A gép forog, az alkotó pihen" vagy, hogy időnként, mint égi bábmester a földi marionettfigurákat kicsit megrángatja, hanem mint itt és most jelenlévő. Ennek az isteni velünk lételnek meghirdetése történik Mária, s rajta keresztül mindannyiunk életében. A semmi sem lehetetlen s minden lehetséges, legfeljebb nem az, amit mi képzelünk el, szeretnénk, vágyunk, remélünk, kérünk viszont minden, ami az isteni üdvtervbe beleillik. Ezért jobb, ha mi kapcsolódunk az Ő tervéhez s nem a miénket próbáljuk erőltetni, mert az az üdvösség, emez pedig, jobb esetben is, csak tévedés.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 17.

"Ne félj Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed..." (Lk 1; 1-25)

Zakariásnak és Erzsébet istenes életük ellenére sem volt gyermekük, hiába imádkoztak, könyörögtek. Miért? A kiválasztottság áldását és terhét hordozták, nekik kellett Jézus útkészítőjét, Keresztelő János fogadniuk és felnevelniük. A kérések, imádságok, könyörgések nem feltétlenül teljesülnek vagy nem akkor és úgy, ahogy mi szeretnénk. Nem tudjuk, hogy mi szolgálja üdvösségünket, de gyakran még azt sem, mi az ami jó, építő, hasznos magunk, szeretteink, környezetünk számára. Zakariásék imakérése, emberileg, későn teljesült, akár még nevetség tárgyává is válhattak a magzat miatt, mégis az üdvösség történetében Keresztelő János, rögtön Jézus után következik. Kérni, várni, remélni tudva, hogy az üdvösség szempontjából nem minden előrevivő, de az elkészíttetett Jézusban.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 16.

"Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz." (Zsid 13; 7-25)

A totalitárius rendszerek a saját állandóságukat, akár "örökkévalóságukat" akarják bizonyítani: "Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog." Csakhogy a szakralitástól, a szenttől megfosztott idő, mindig is viszonylagos idő marad s az abban való élet is az. Az időben való létezés a természet és annak részeként az ember számára bír jelentőséggel, a mennyei Atya az időn kívül, a felett van. A múlő időben, az élet folyamatos változásában, a külső körülmények alakulásában s az emberi lélek formálódása közepette döntő jelentőséggel bír az örökkévalóság. A változhatatlan isteni szeretet, mely felettünk, mellettünk és bennünk van, jelenhet meg. Megnyugtató tudni, reményt keltő hinni s örömteli várni újra és újra, hogy betöltsön minket, életünket.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 15.

"A testvéri szeretet legyen maradandó." (Zsid 13;1-6)

Azt adni a másiknak amire szüksége van, ami valóban hiányzik neki. Megértés, türelem, figyelem, elfogadás, de éppúgy a határok, korlátok és a felelősség felmutatása is. Beletartozik a testi szükségletek enyhítése is, a gyülekezet közösségében az anyagi terhek hordozása is. Ebbe is bele lehet fáradni, ki is lehet merülni, ezért a figyelmeztetés, legyen maradandó. Rá gondolni, bele gyakorolni magunkat, imádkozni ezért, lehet és szükséges.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 14.

"Azért, mivel rendíthetetlen országot nyertünk, legyünk háládatosak..." (Zsid 12; 18-29)

Kultúraváltás, nyelvváltás, országváltás, identitásváltás...nem azonos fogalmak, mégis van bennük közös s nem csak a váltás/változás, hanem mindegyik az önazonosságot érintő. Bármelyik részeseként újra kell érteni, értelmeznie önmagát az embernek. A rendíthetetlen ország, a mennyei Isten-királyság polgárának lenni, egyszerre jelenti önazonosságunk újraértelmezését, ki vagyok, lehetek a mennyei Atya gyermekeként, másrészt pedig a teremtésben nekünk szánt identitás visszanyerését is. Egyszerre valami új és valami, ami/aki a kezdetektől mi vagyunk s mindez rendíthetetlen, örökkévaló. Megnyugtató erre tekinteni, ezzel számolni, ezt komolyan venni és háládatosaknak lenni.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 13.

"Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg..." (Zsid 12;12-17)

Mi a mi felelősségünk önmagunkért, a másikért, közösségeinkért, hitünkért s mi az, amit Istentől várhatunk, kérhetünk, remélhetünk? A hit, alapvetően isteni ajándék, ugyanakkor annak megtartásáért, erősítéséért, az abban való életgyakorlat kiteljesítéséért, mi vagyunk a felelősek. Ahogy a kar-és lábizmokat is lehet erősíteni, edzeni, valamilyen célra, gyakorlatra begyakorolni, úgy a lelki "végtagokat" is lehet. Azt gyakorolni, begyakorolni, mit teszünk, mondunk egy-egy helyzetben vagy éppen, az eddigiekhez képest mit nem, hogy viselkedünk, viszonyulunk körülményekhez, emberekhez, önmagunkhoz, az isteni szeretet alapján...érdemes kipróbálni újra és újra.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 12.

"Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek...." (Zsid 12; 1-11)

Manapság a "mee too" mozgalmak idején a fenyítés szó kapcsán többen is a testi bántalmazásra gondolhatnak, mint elítélendő, elvetendő, ósdi eszközre. "Isten nem bottal ver" a magyar mondás szerint sem, sőt a teológusok egy része azt vallja; Ő nem direkt módon büntet, fenyít, hanem engedi, hogy a felnőtt, magát nagykorúnak valló, gondoló ember tegye amit jónak lát s aztán viselje annak következményeit. Elég büntetés az, ha vágyaink, kívánságaink után megyünk, ha azt tesszük, amit megtehetünk. A fenyítés, akárhogy értelmezzük, eredeztetjük, keserves dolog; lelkileg-testileg szenvedést, fájdalmat okoz s még jó, ha csak önmagunknak és nem szeretteinknek is, rajtunk kívül. Mindez mégis segíthet, motiválhat az Atyához való visszafordulásra, az önmagunkra találásra, a másokat reálisabban való észlelésre, helyzetek átértékelésére. A keserű váljék édessé s nem fordítva....a hitéletünkben is.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 11.

"...Isten számunkra valami különbről gondoskodott és azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre." (Zsid 11;23-40)

A hit hőseinek felsorolása végén ott vagyunk mi, mai emberek, akiknek nem kellett szenvedést, megaláztatást elviselni Jézus nevéért, de az Isten iránti bizalmunkban, különleges dolgokat sem vittünk véghez. Mégis, bár időben és térben tőlünk távollévőkről van szó, hittestvérként összeköt minket a mennyei Atya irántuk s irántunk való s a mi közös, Isten iránti való szeretetünk. Ők, a hithősök, üdvözülhetnének, eljuthatnának az Atyával való színről-színre látásra, nélkülünk is, de mégis, mint egyfajta kistestvért, minket is "visznek" magukkal. Jó számontartani kik voltak közösségeink, családjaink, egyházunk hithősei s ezt a tudást továbbadni az utánunk következő generációk tagjainak. S róluk nem csak emlékezni, hanem értük hálát is adni...

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 10.

"...jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után." (Zsid 11;8-22)

Ismerjük Tamási Áron híres mondását az otthon létéről; az embernek szüksége van házra, hazára és honra, ahol ott lehet, az lehet aki és ami. Nem azért mert az önazonosságát elsőrenden a szűkebb-tágabb környezete jelentené, hanem mert van olyan közeg, melyben természetesen tudjuk önmagunkat adni. A mennyei ott-hon, az Istennél létel az igazi, leplezetlen meghittség, természetesség és magától érthetődőség. Ő teremtett, hívott életre minket, ismeri legbelsőbb gondolatainkat, ki nem mondott vágyainkat, szavainkat, hibáinkat, vétkeinket és bűneinket s ezekkel együtt és mindezek ellenére is, Nála ott-hon vagyunk. A hit hősei tudtak itthon lenni a saját jelenükben úgy, hogy közben nem feledték: igazi otthonuk Istenben van. Van mit, lehet mit tanulni tőlük.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 9.

"A hit, a reménylett dolgok valósága..." (Zsid 11;1-7)

Miképp viszonyul egymáshoz a valóság, a remény és a hit? A zsidókhoz írt levél szerzője természetes módon kapcsolja össze e hármat, ami lehet, a mai ember számára már egymástól távol esőnek tűnik. A bibliai valóság fogalom a létezés teljességét foglalja magában, mely a Teremtő nélkül elképzelhetetlen. A remény nem valamilyen vágyott, elképzelt, fantáziált vagy éppen megjósolt jövendőre vonatkozik, hanem egy bizonyos dolog, esemény bekövetkeztének várása. Ahogy a mennyei Atya áll a teremtés kezdeténél, úgy a mindenek újjáteremtésénél is Ő lesz/van jelen. A hit pedig az a bizalom, kapcsolatban létel a mennyei Atyával, melyben a hétköznapokban megtapasztalva szeretetét, vezetését a végső beteljesedés felé megy a világ, az emberiség, a kisebb-nagyobb közösségek és az egyének életútja. Így érthetjük, élhetjük napjainkat.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 8.

"Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek..." (Zsid 10;19-39)

Bármilyen célt is tűzünk ki magunk elé, kitartásra, türelemre, hűségre van szükség a megvalósításához s nem csak az eléréshez, hanem pld. egy életformában, fogadalomban, helyzetben, földrajzi térben, közösségben való megmaradásra. A projektek, a nyitott Európa, az "azt tedd aminek neked jól esik" világában az állhatatosság nem tűnik kifizetődőnek, sőt lehet, hogy a lúzerek jelzőjévé vált. Ha azonban az örök élet részesei akarunk lenni, akkor egy jó értelemben vett önmeghaladásra vagyis az isteni melletti kitartásra van szükségünk. Másképp: mire tesszük fel az életünket, pénzre, élvezetekre, emberi kapcsolatokra, élményekre, hatalomgyakorlásra, önsajnálatra vagy önimádat gyakorlására? Ezek nem vezetnek sehová, pontosabban önmagukba hullanak vissza. Istenre figyelésünk, a Vele való kapcsolathoz ragaszkodás pedig az életteljességet jelentik, gondoljuk meg, mit szeretnénk?

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 7.

"...az Ő akarata szentelt meg minket..." (Zsid 10;1-18)

Az ószövetségi állat-, étel,-ital és füstőlő áldozatak bemutatásának értelme és célja a Teremtővel való kapcsolat megerősítése, megújítása. Az ember ismét tudatosítsa helyét, szerepét, feleadatát, lehetőségét a világban, életben, természetben. Mint "eszközök", sajnálatos módon, öncéllá is válhatnak, nem építve, hanem akadályozva az isten-ember kapcsolatot. Jézsuban, a mennyei Atya testközelbe jött minden emberhez, "szemtől-szembe" áll velünk, Őt immár nem lehet istenellenes eszközként, erőként, emberi manipulációk céljára felhasználni. Legfeljebb, hátat fordítani, Róla nem tudomást szerezni tudunk, de önfeláldozása és küldetése okán,benne az atyai szeretet árad felénk. Élhetünk vele, belőle, általa.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 6.

"...másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják Őt, üdvösségükre." (Zsid 9; 15-28)

Jézusban az Atya közösséget vállat a mindenkori emberrel, egészen az önmagával való meghasonlásig; "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?", kérdi a kereszten azért, hogy ezt a halálos elszakítottságot nekünk ne kellje átélnünk. Jézus második eljövetelekor, mely nem feltétlenül jelenti a világ végét, de jelentheti az utolsó ítéletet, az Atyával való teljes harmónia "fényében" jelenik meg. Jelezve, mutatva; ennek lehetünk, leszünk részesei, ha ily módon gondolunk rá, cselekszünk, beszélünk, létezünk itt és most, munkahelyen, családban, gyülekezetben, nemzetben, világban.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 5.

"...Krisztus vére...megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek." (Zsid 9; 1-14)

A vér, élethordozó...az ószövetségi étkezési és tisztasági előírásokban ennek központi szerepe van. A vér és annak kiontása, elfolyása élet és halál kérdése. A biológiai halálon túl, a Szentírás, de egyáltalán nem csak a keresztyénség, hanem más vallások is tudnak, beszélnek, írnak az emberi lélek haláláról. Amikor a testi funkciók működnek, de az ember sem önmagával, sem pedig az isteni szeretet-erővel nincs vagy nem kellő mértékben van kapcsolatban. Holt cselekedetek, amik elválasztanak a mennyei Atyától s vele létezésünk alapjától, értelmétől, céljától és ezzel együtt önmagunktól is. Hitvallásunk szerint Jézus azért jött, élt, tanított, halt meg, támadt fel, hogy tudjunk élni, nem csupán fizikailag, hanem a teljesség értelmében. A Szentlélek segítségével, törekedhetünk Jézusért arra, hogy a holt cselekedeteket levetkezzük és az életét gyakoroljuk.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 4.

"Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és nagyok egyaránt." (Zsid 8; 6-13)

Több elmélet is létezik a régi és a jelenvaló idők kapcsán; az egyik a valamikori "arany időkről" szól jelezve az emberiség lelki-szellemi értelemben egyre inkább hanyatlik, a másik folyamatos fejlődésről beszél s inkább technikai-tudományos értelemben, a harmadik folyamatos ismétlődésről vall, míg a negyedik lineálisan érti, értelmezi az időt, az események alakulását. Az arany időkben az ember a maga természetes módján élt, létezett, gondolkodott, cselekedett és beszélt a "szentséges" jelelétében s nem létezett rajta kívüli idő és tér. A Lukács evangéliumában megjelenő lineáris létmódban az idő "középponja" Jézus Krisztus: (az európai időszámítást is eszerint mérjük) születésével, kereszthalálával, feltámadásával és mennybemenetelével s második eljövetelével. A hétköznapokat is a mennyei Atya jelenlétében élni, érteni, tudva, hogy még nem a teljesség részesei vagyunk, várva a mindenek újáteremtését, távlatos létmódot jelent.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 3.

"..ezek a mennyei dolgoknak csupán kiábrázolásai és árnyékai, amint Isten parancsolata volt Mózesnek.." (Zsid 8;1-5)

Az ún. Szent Sátor felállításáról és annak körülményeiről szó a levél írója, ami -egyrészt - nagyon is kézzelfogható, pontos műszaki leírás alapján kellett elkészüljön, -másrészt- pedig önmagán túlmutatva a mennyei tökéletességre, istendicsőítésre utalt, egy helyre, ahol az ember találkozhatott Istennel, kézzelfogahtó módon. Mégis, a valóságos és átvitt értelemben is vett találkozó hely csak árnyéka és kiábrázolása annak, ami Jézusban adatik nekünk. Az idő és térbeli korlátok ellenére is, közeli és szeméyles találkozás, ami egészen bennsőséges, hisz a Lélek, bennünk, mint templomában (Pál) vesz, vehet lakozást. A Szent Sátor csak árnyék, Jézus az Atya ikonja (eikon), képmása, mi pedig az Ő képmására teremtettünk...s itt, ha részesei vagyunk a "kör bezárul", ami teljességet jeleníti meg. Atya, Fiú, SztLélek s mi emberek, egymásra mutatva...lehet így élni.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 2.

"...aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem örökkévaló élet rendje szerint." (Zsid 7; 11-28)

A papi rend, Áron leszármazottainak rendje és az örökkévaló élet rendje állnak itt egymással szemben, vagy mégsem? Hogyan kapcsolódik, tér el vagy éppen áll szemben egymással az emberi élettapasztalat, hagyomány, tudatos vagy tudattalan lenyomatok működése a közösségekben, egyénekben és az isteni rend? A posztmodern utáni ember büszkén és öntudatosan vallja, hogy független, önálló saját döntéseket hozó, felnőtt életet él. Eközben a virtuális világ eszközei, a ideológiák, érdekcsoportok manipulatív jelszavai, fél-és álinformációk, divatok és celebek között vergődik. Nem is szólva arról, az egyszerű tényről, hogy cselekedeteink zömét hozott "anyagból" rakjuk össze. Melkisédek és Jézus az örökkévaló rend szerint voltak, lettek főpapok, valós és átvitt értelemben is, és a Fiút követve életutunk egyre inkább harmonizálhat az isteni renddel, ami számunkra az élet teljessége és az örök élet ígérete.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 1.

"Melkisédek, Sálem királya, a magasságos Isten papja..." (Zsid 7;1-10)

Egy titokzatos alak a Szentírásból, akiről csak nagyon kevés szó esik. A nevén, uralkodási helyén és kettős hivatásán kívül, csak az hangzik el, hogy a választott nép ősatyja Ábrahám, tizedet adott neki vagyis elsőbbségét, nagyságát maga felett. Nem kiválasztott, de küldetéses; pap és király egyszerre; lelki utóda Jézus, akinek hármas tisztje van: király, főpap és próféta. Királyként bölcsen és szeretettel uralkodik, főpapként önmagát megáldozza az emberiségért és prófétaként hirdeti a mennyei Atya szavát, akaratát. A napokban a megszokottnál többet gondolunk az előttünk járó generációk tagjaira; Jézus mellett, mint lelki elődünkre, gondolhatunk Melkisédekre is hálával.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 31.

"Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya..." (Zsid 6;13-20)

A horgony, nem véletlenül lett a keresztyénség jelképe; a biztonságos megállás, a szilárd egy helyben maradást jelzi és a hajózásban mindezt ténylegesen is adja. "Adjatok egy fix pontot és én kifordítom sarkaiból a világot" (Archimédesz), kijelentéshez kapcsolódva, a mennyei Atya üdvszerző igérete a fix pont az emberi életben, mely nem változik. Ő A szeretet s ebben akar részesíteni minden embert Jézusban, a Lélek által. A kívül-belül változó világban, emberben, a változhatatlan "örök kőszál", akibe kapaszkodva, tekintve, nem felforgatni akar az ember, hanem az inkább a isteni rend részese lenni, mert akkor a helyére kerül, helyén lesz. S a reformáció is egy ebbe az irányba tett lépés, melyet minden kornak, felekezetnek, közösségnek és egyénnek is újra és újra meg kell tennie.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 30.

"Azért elhagyva a Krisztusról való elemi tanítást, törekedjünk érettkorúságra." (Zsid 6; 1-12)

Szavak, gondolatok ereje, hatalma is jelen van ebben a felszólításban. Ahogy gondolkodunk, beszélünk egy maásikról, Krisztusról, az is visszahat ránk. Mit is jelent a hitbeli érettkorúság? A nehézségek, akadályok, kísértések, elbukások és újrakezdések, a maguk helyiértékén való kezelése, a saját felelősség felismerése és felvállalása, gyakorlása. Önmagunkkal, másokkal és a teremtett világgal kapcsolatban. A hálaadás és az örömteli életmód begyakorlása, a reménységhez, minden körülmények ellenére való ragaszkodás és a feltámadás diadalmának hirdetése.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 29.

"...akiknek gyakorlat által fejlettebb az érzékük, a jó és rossz megkülönböztetésére." (Zsid 5;11-14)

A jó és rossz tudásának fájáról való evés, mely egyszerre jelképes és valóságos, jelezte az embernek a Teremtőtől való függetlenedési szándékát s annak következményeit. Itt pedig példaként szerepelnek azok a hívők, akik életgyakorlatukban már eljutottak a jó és rossz megkülönböztetésének érzékére. Az első még a körön, a paradicsomon belül történt, míg a második, az azon kívüli életről szól. Az egyik a teljességből való kilépést jelenti, a másik, az elveszett paradicsom, jelenlegi körülmények közötti megélési lehetőségéről. Már nem az isteni teljesség részeseiként, hanem abban, az idői és térbeli korlátok között, kísértések, elbukások, eltévelyedések közepette és azok ellenére részesedhetünk. Jézusra tekintve látható, milyen az emberi viszonyok között megélt istenfiúság, ugyanakkor tapasztaljuk a saját esendőségünket is. Vele, általa, benne van egy kapcsolódási pontunk az Atyához, mely reményt és erőt ad.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 28.

"Jóllelehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet...." (Zsid 5;1-10)

A Fiúnak úgy kellett megtanulnia az engedelmességet, nem gyakorolta addig, nem volt képes, alkalmas az engedelmességre? Sokkal inkább arról van szó, hogy a szenvedések megerősítették az adott, felvállalt és számára természetes, mennyei Atyával szembeni engedelmességet. Vannak akiket a szenvedés/ek eltávolítanak Istentől s vannak akiket közelebb visznek Hozzá. A szenv...edély, szenv-telenség, szenv-edés valamilyen érzelmi töltéssek rendelkező erő. A negatív erő átvihető a másik oldalra, a pozitívba és fordítva s ebben van lehet szerepünk, feladatunk, felelősségünk; önmagunkért, másokért, közösségekért. Így lesz, lehet a szenv-edésből enged-elmes-sség...legyen.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 27.

"Mert Isten igéje élő és ható, élesebb a kétélű kardnál....megítéli a szív gondolatait és szándékait." (Zsid 4; 12-16)

Fenyegetően hangzanak ezek a szavak, gondolatok, de ha a gyilkos fegyver képére rávetítjük az orvosi szikéét, akkor az árnyaltabb lesz. Az isteni szándék nem a pusztítás, ölés, gyilkolás, csonkolás, hanem a gyógyítás. Az életteljességre való gyógyítás lehet fájdalmas, hisz valamit ki kell metszeni a szív gondolataiból és szándékaiból, ami nem az isteni szeretettel egyező, nem abba az irányba mutat. Ami hamis, hazug, képmutató isten-és embertelen, ami lehet, hogy ragaszkodik hozzánk, de nem építi, hanem rombolja életünket, kapcsolatainkat. Hálásak lehetünk Isten "gyógyító késéért"....

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 26.

"Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba..." (Zsid 4;1-11)

Hogyan lehet bemenni a nyugalomba? Azt nem a körülmények szerencsés együttállása teremti meg? A mennyei Atya teremtői tevékenységére utal a levél szerzője, mikor egyrészt: szünetel a tevékenység, másrészt: minden a helyére kerül, harmadrészt: pedig az alkotásban való gyönyörködés ideje jön el. Életünk része kellene legyen a nyugalom napjának megtartása, mely számunkra, Jézus feltámadásának napja, a vasárnap. Alkalom az isteni teremtés, megváltás és megszentelődés feletti csodálatnak és örömnek, másrészt: lehetőség, hogy a lelki hullámok, gondolatok, kapcsolatok a helyükre kerüljenek, harmadrészt: a fizikai pihenés ideje-tere. Mindez azoknak adatik meg, akik bizalommal, hittel kapcsolódnak a Szentháromság Istenhez.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 25.

"Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk." (Zsid 3;7-19)

Kezdet és vég, ami nem egyszerűen az emberi életre vonatkozik, hanem kozmikus távlatokra és abba beleágyazott az emberi lét. Ahogy a mindenség kezdete (arhé) és kiteljesedése (teleosz) nem esetleges, véletlenszerű és nem céltalan, úgy az emberi élet sem az, ha részestársai vagyunk, lehetünk Krisztusnak. Azonban nem csak a jóban; a megváltás és feltámadás következményeiben valósul meg a közösségünk, hanem a gonosszal való küzdelemben, a kísértésekben való megállásban, időnként a "halál árnyékának völgyében" való vándorlásban is. Ahogy a kezdet úgy a vég is a mennyei Atyától/ban van, így bizalmunk megmaradhat benne, általa.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 24.

"...aki pedig mindent felépített, az Isten az." (Zsid 3;1-6)

Jelenlegi tudásunk és feltételezésünk szerint a világegyetem, egy kb. gyufás-skatulya nagyságú energiacsomagból alakult ki, robbanásszerűen. Amit ennél biztosabban tudhatunk, ismerünk, az/azok a világegyetem törvényszerűségei, melyek hatnak, érvényesek ránk is. A posztmodern utáni nyugati vélekedés megpróbálja az emberi gondolkodást, életet ettől, ezektől függetleníteni, hivatkozva észre, egyéni látásmódra, az értékek relativitására. Érvényteleníthetjük a magunk és kisebb-nagyobb közösségeink számára az isteni rendet, de akkor annak következményeit ne Istenen kérjük számon. Ha egyéni pillanatnyi érdek, hatalomvágy, pénzéhesség, önimádat fontosabb, mint a nagy egész részének lenni, helyünkön lenni, akkor nem kell csodálkozni, ha ezek határoznak meg minket, következményeikkel együtt. Lehet megelégedetten, békességben az isteni rend részesének lenni, munkahelyen, családban, gyülekezetben, nemzetben.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 23.

"Ezért tud segíteni azokon, akik megkísértetnek, mert maga is kísértést szenvedett." (Zsid 2; 5-18)

Megtenni valamit, ami nem Isten szerint való vagy éppen tétlennek lenni, mikor cselekedni, szólni kellene...kísértésbe kerülni, nem szokatlan jelenség életünkben, gyülekezetben, családban, munkahelyen. A kérdés mindig az, megálljuk-e helyünket vagy nem? Ha el is buknánk, ha a mércének nem tudunk megfelelni, akkor is olyan Urunk van, aki maga is átment a próbán. A kenyér, a bizalommal való visszaélés és a hatalom kérdéskörében. Ő meg tudott maradni a mennyei Atya küldöttének, gyermekének. Ha mi elbuknánk, érte, általa, vele mégis lehet újat kezdeni.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 22.

"...hogy a céltól valamiképpen el ne sodorjon az ár." (Zsid 2; 1-4)

Aki már vitorlázott tudja, hogy a kinézett úti célhoz nem zsinóregyenesen vezet az "út", hanem gyakran cikk-zakkban, kitérőkkel. Egy a fontos, hogy a végén odaérjünk, ahová igyekezünk; a megtett út sok mindentől függően, változhat s önmagában véve nem fontos. Isten Igéje, szava az amire szükséges figyelnünk, mert egy olyan tájékozódási pont, ami biztos, életcélt, értelmet adó. Olvasni, hallgatni, ráfigyelni, hozzá igazodni érdemes.

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 21.

"...mindazok, mint a ruha megavulnak..." (Zsid. 1;5-14)

Ritkán írnak, beszélnek, gondolkodnak ily módon az Égről és a Földről. A hétköznapokban úgy gondolkodunk a felettünk és alattunk lévő realitásról, mint amelyek örökkévalók, legalábbis az emberi élettartamhoz viszonyítva. A levélíró bizonyságtétele alapján egyetlen egy állandóság van, ez pedig maga a Teremtő, akinek képére és hasonlatosságára teremtettünk. Együtt és egyszerre van bennünk a mulandó és az istenképű. Melyik hangsúlyosabb, melyikre figyelünk inkább, mi a fontosabb?

Szentpály-Juhász Imre, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 20.

"...aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget..." (Zsid. 1;1-4)

A teremtő erő és hatalom hordozza a mindenséget, aki, ami által lett és van minden. A hétköznapok "mókuskereke" gyakran beszippant minket, a feladatok elsodornak, elárasztanak a gondok s nincs erő, idő, hogy távlatosabban szemléljük, értelmezzünk magunkat, életünket, körülményeinket. Pedig a felülemelkedettség segíthet a "meglelkesítésere" eljutni, amikor is meglátjuk, megfogalmazzuk, adott esetben ki is mondjuk, milyen kapcsolat áll fenn a hétköznapjaink eseményei, szavai, gondolatai és a Teremtő között. A "szavával hordozza" nem feltétlenül jelent közvetlen és folyamatos "beavatkozást" az emberi élet eseményeibe, sokkal inkább annak szeretetben való elhordozását, elviselését s mégis, az élet-kiteljesedés irányának folyamatos felmutatását. Ehhez igazodhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 19.

"...jótéteményed ne kényszerből, hanem szabad akaratból legyen." (Fil 8-25)

Szökött rabszolga sorsa az ókorban a legszerencsésebb esetben, a tüzes vassal homlokra égetett jel, rosszabb esetben halál. Pál egy ilyen fiatalember ügyében ír Filemonnak, akit segítségként szívesen maga mellett tartana, de nem teszi, hiszen nem az ő "tulajdona". Nagylelkűnek lenni valamivel, valamiben, ami a legszorosabban hozzánk tartozik, nem is olyan egyszerű, de mégis nagyszerű, ha sikerül. Lemondani, elengedni, megengedni, átengedni s nem a juss, a jog, a járandóság, szokás, öröklés alapján gondolkodni, cselekedni, szólni. Keresztyéni erény munkában, családban, gyülekezetben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 18.

"...a szentek szíve felüdült általad..." (Filem 1-7)

Filemon úgy tudott élni, jelen lenni, forgolódni a saját gyülekezetében, hogy a tőle távol lévőket is felüdítette. A korai keresztyénség gyülekezeteiben is sok gond, probléma, konfliktus, nyomorúság és bűn volt jelen s üdítően hatott egy olyan fiatal ember, mint a levél címzettje, akinek ilyen hitélete volt. Mit árasztunk, sugárzunk magunkból, mi az amit a környezetünk leginkább észlel belőlünk? Jó lenne, ha az isteni szeretet lenne a leghangsúlyosabb; ezért lehet imádkozni, erre lehet törekedni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 17.

"...az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben előljárni..." (Tit 3; 8-15)

Könnyű lenne ezt a páli figyelmeztetést morális felszólításnak értelmezni, de akkor csak a felszínt érintenénk. Ezen túl pedig, mondhatnánk, nagyon is relatív, hogy kinek, mit jelent a jó és milyen szempontból. Az újszövetségi görög kifejezés nem csak jó jelentéssel bír, hanem az eszményivel is. Ez pedig túlmutat a hétköznapi felszólításon és annak tartalmán; az Isten-ember kapcsolatra utal. Amikor nem csak az emberi, érzés, gondolat, vágy, akarat, hiány, szükséglet határozza meg cselekedeteinket, hanem az isteni szeretetet rendje. Ez nem természetes tulajdonságunk, de magunkévá tehetjük, begyakorolhatjuk magunkat ebbe.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 16.

"....kerüljék a viszálykodást, legyenek megértőek..." (Tit 3; 1-7)

A veszekedés, veszély-kedés vagy visz-álykodás visszaveti az emberi kapcsolatokat s így veszélyforrás. Lehet megpróbálni úgy gondolkodni, szólni, cselekedni, hogy az építsen, még ha az kritika, észrevétel, figyelmeztetés is. A támogatás, a másik erősítése, bátorítása is visszahat, ahogy a visz-ály és vesz-ekedés is, mely nem hozzáad, hanem elvesz az emberi kapcsolatokból. A megértés nem jelent feltétlenül egyetértést, gondolatokkal, szavakkal, cselekedetekkel, életmóddal csak érti, érzi, mi nyomasztja a másikat, mi fáj, hiányzik neki. Ezt megadhatjuk egymásnak a munkahelyen, családban, gyülekezetben, kisebb-nagyobb közösségeinkben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 15.

"Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek..." (Tit 2;11-15)

A levél írásakor még a Római Birodalomban sem volt minden ember számára kézenfekvő, hogy a Teremtő, Jézusban, minden emberhez "testközelbe" jött. Miért írja akkor ezt Pál Titusznak? Mert a mennyei Atya szeretete az időben és térben minden idők, minden emberére érvényes, akkor is, ha nem hallott róla, nem akar róla tudni, vagy ha a maga számára érvényteleníti. Ez az általános kegyelem. Számunkra, akik közel 2 ezer évvel Jézus után élünk, már a személyes kapcsolódás, döntés is szükséges és ez a speciális kegyelem. Elfogadni, hogy szeretettek vagyunk, mindennel együtt és mindennek ellenére is. Nem mindig könnyű, de megéri!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 14.

"...egészséges, feddhetetlen beszédet..." (Tit 2;1-10)

A kimondott szó, a szavak ereje, hatalma gyakran nem tudatosul bennünk. Egyrészt az, hogy szavakkal "ölni" lehet, ahogyan gyógyítani, építeni, helyrehozni is, másrészt pedig, minden kimondott gondolat, szó, indulat visszahat ránk. Úgy gondolkodni, beszélni, hogy az a teljességre (is) , mutasson, utaljon, össze kösse az istenit az emberivel, nagy dolog. Lehet-e vajon egy munkahelyen, a hétköznapi családi helyzetekben úgy jelen lenni, beszélni, hogy a "helyzetek végső bizonyossága" (Székely Magda) is átderengjen a realitáson? Próbáljuk meg.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 13.

"Azt vallják, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel tagadják..." (Tit 1;10-16)

Az elméleti istenismeret, az életben megvalósuló gyakorlat nélkül, Pál számára egyenlő az istentagadással. Ha tudjuk, ismerjük, hogyan kellene élnünk, de nem aszerint gondolkodunk, beszélünk, cselekszünk vagy éppen elmulasztjuk ezeket, akkor átmegyünk a "negatív tartományba". Nyelvünkben a tisz-tít, tisz-taság a tűz gyökből ered s ez, jelen páli gondolathoz kapcsolódva, utal arra, hogy bizony megesik, hogy az Atyába vetett hitünk, bizalmunk nem "életesül". Jézus keresztáldozata, feltámadása és a Lélek munkája azonban újra és újra megtisztít minket, hogy visszatérjünk a gyakorlati istenhithez. Kik-ki meggondolhatja, hogy a maga helyén, feladatkörében, munkakörében, hogy miképp élheti, élhetné meg istenhitét?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 12.

"..hogy a félbehagyott dolgokat hozd rendbe.." (Tit 1;1-9)

Mennyi félbehagyott szó, mondat, gesztus, mozdulat, kapcsolat, gondolat, munka szegélyezi életünk útját. Vannak amiket lehet folytatni, újrakezdeni s vannak aminek nem tudunk, akarunk folytatni. Titusz feladata, hogy az elkezdett és be nem végzett hitbeli dolgokat, ügyeket vigye teljességre. A fél, bármilyen banális is, az egész fele, nem teljes, nem tükrözi a teljességet. A korlátozottság, az időlegesség és térbeli korlátok ellenére is, itt és most el lehet jutni a teljességre, az egész-ségre, a be-és kiteljesedettségre, már a földi realitásban is. Az életteljesség részesei vagyunk, lehetünk s erről életmóddal, szóval tehetünk másoknak bizonyságot, munkahelyen, családban, gyülekezetben, nemzetben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 11.

"Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is..." (Fil 4;10-23)

Mintha egy lelki metronóm kilengéseit látnánk, Pál önéletleírásában, egyszer szűk-ség, egyszer bő-ség. Mindezt, hogy lehet elviselni, elhordozni úgy, hogy ne az összes energia menjen el, a belső egyensúly megtartására? A páli hitvallás: "mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." A Krisztusban létel jelenti: azt az önértelmezést, melyben alapvető, döntő, az atyai szeretet Jézusbani megnyilatkozása és a Lélek általi jelenléte, mintegy erőtér, melyből nem lehet kilépni. Ennek megtapasztalhatóságáért való imádság, a hétköznapokban az ebbe való begyakorlást, munkában, családban, gyülekezetben, emberi kapcsolatainkban.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 10.

"Semmiért se aggódjatok..." (Fil 4; 1-9)

Háború, aszály, kemény tél, munkahely, fizetés, gazdasági válság, egészség és betegség, halálesetek...van/volna miért aggódni. Öröm és az aggodalmaskodás elhagyása, amiről Pál ír, a Filippibelieknek. Hogyan lehet az Úrban örvendezni mindenkor, ha ennyi minden nyomaszt minket? A kérdés, hogy mire figyelünk, mi van a szemünk előtt, divatos kifejezéssel: mi van a fókuszunkban? Mindaz, amit Istentől kaptunk vagy ami nincs, ami hiányzik s ami esetleg bekövetkezhet, fenyegethet minket? Nem a mosolyogj mindenen, hanem a kegyelem az, ami életet ad, gazdagít, erősít, megtart. Arra nézhetünk, nézzünk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 09.

"Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk..." (Fil 3;15-21)

Római polgárnak lenni valami hasonló lehetett, mint ma az USA-ba zöldkártyát vagy állampolgárságot kapni, kiváltságokkal, jogokkal járt. Egy "fölfelé való" örök és visszavonhatatlan polgárjogot jelent, Jézusért, Jézus által. Magunk számára érvényteleníthetjük, megsemmisíthetjük az "igazolványunk, útlevelünk", de attól függetlenül az állampolgárság nem tűnik el. Mindez függetlenséget, szabadságot jelent horizontális szinten, míg függést a vertikális vonalon. Minél komolyabban vesszük magunkra, értelmezzük életünket a mennyei állampolgárságra, annál inkább leszünk szabadabbak, önmagunktól, környezetünktől, a belső és külső szorongatástól. Váljék minden napi tapasztalattá!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 08.

"Egyébként atyámfiai, örüljetek az Úrban." (Fil 3;1-14)

Öröme azért lehet a filippibelieknek, mert az atyai szeretetben részesültek, másképp mondva a helyükön vannak, a helyükre kerültek. Nem lényegtelen, hogy a helyünkön legyünk a családban (anya-, apa-, gyermek-, szülőszerep), a munkahelyen (munkatárs, beosztott, főnök), a gyülekezetben (felelős munkatárs, vezető, résztvevő) és a nemzetben (tevőleges, a közösséget gazdagító esetleg tudatos vagy csak tudattalan részese). Létünk alapját tekintve akkor vagyunk helyünkön, ha Istentől eredeztetjük és hozzá tartónak értelmezzük életünket. A helyünkön létel alapvető örömet ad/hat, minden belső és külső nehézség, próbatétel, kísértés, elbukás ellenére is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 07.

"Ragaszkodjatok szilárdan az élet beszédéhez..." (Fil 2;12-30)

A lételmélet kérdése, hogy miért az élő, az élet van és miért nem a nemlétező? A mennyei Atya az élet "életrehívója", a létezés megteremtője, melyben az ember az Ő képére és hasonlatosságára teremtetett, mégis részeként a teremtett világnak. Az élet beszéde nem csak az, ami a biológiai életet, annak fennmaradását, kiteljesedését szolgálja - a fogantatástól az utolsó leheletig - hanem az, ami újra és újra összekapcsolja az emberi élet minden területét a Teremtővel. A szó, a beszéd: hatalom, erő...sokszor meggondolatlanul, elhamarkodottan vagy éppen a vágyaink alapján beszélünk. Előfordulhat, hogy destrukció, harag, netán gyűlölet, keserűség, kiábrándultság árad belőlünk, de visszatérhetünk és megerősödhetünk az élet beszédében!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 06.

"...senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is." (Fil 2;1-11)

Első pillanatra kicsit meghökkentő a páli gondolat, de alaposabban elolvasva világossá válik, hogy itt nem önfeladásról van szó, hanem egyensúlyról. Posztmodern utáni világunkban, főleg a nyugati felén, az egyénben, az embernek önmagában való értelmezése az általános. A közösségek a szó valódi értelmében alig léteznek s csak pillanatnyi érdekek, divatok, jelszavak mentén szerveződnek csoportok, rövid időre. Sok munkahelyen is "projektekre" szerveződnek alkalmi társulások. Jó lenne, ha Egyetemünkön - ahol szintén jelen van a pozíciókért, befolyásért, hatalomért, pénzért való feszülés - az isteni szertettől vezérelve a másik érdekét is szem előtt tudnánk tartani, figyelembe tudnánk venni. Ezért imádkozhatunk, ebbe "bele gyakorolhatjuk" magunkat. Úgy legyen!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 05.

"...akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik és én ennek örülök." (Fil1;18-30)

Hogyan lehetséges Krisztust hirdetni látszólagosan? Mi lehet a mögöttes ok, tartalom, cél? Pénz, hatalom, dicsőség? Tapasztalni, hogy egyházias emberek "kegyeskedése" mögött valójában az imént felsoroltak állnak. Ki, mi a fontos, ki áll a középpontban? Krisztus és az ő váltságműve vagy igazából mi magunk, a saját nyomorúságainkkal, szükségleteinkkel, vágyainkkal, igényeinkkel? Tarkovszkij, a híres (akkor még) szovjet filmrendező zseniális filmjében a Stalkerben ezt ábrázolja, mikor az apának sikerül eljutnia a "zónába" ahol teljesülnek a kérések, vágyak, remények. Beteg gyermekéért vállalja a kockázatos utat s mikor odaér, mivel a szíve közepében nem gyermeke gyógyulása van, hanem valami más, amiért ment nem teljesült; maradt a betegség. Helyünkre úgy tudunk kerülni, ha Jézus is az életünkben a "helyére" kerül.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 04.

"...a szeretet gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel..." (Fil 1;1-17)

A megismerést és a megértést, az újszövetségi görögben ugyanaz a szó fejezi ki, míg a magyar árnyalatnyi különbséget tesz. Ismerni az Atya szeretetét, alapvető fontosságú számunkra, de ez nem feltétlenül jelenti annak teljes meg-ér-tését, ha a kifejezést az észre, értelemre vonatkoztatjuk. Intellektuális felfogása teremtettségünknek, megváltottságunknak és megszenteltségünknek még nem elegendő az üdvösségre. Az egzisztenciális meg-ÉR-tése, megtapasztalása az isteni szeretetnek, az egész emberi valóságot érinti; testet, lelket, értelmet. Ezt lehetne/kellene megtapasztalni, átélni...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 03.

"Mert semmit sem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért." (II Kor 13;1-13)

Mi az igazság, kérdi Pilátus Jézus kihallgatásakor, mint művelt, filozófiát tanult ember, talán azt remélve, hogy elmélkedhet Jézussal a kérdésről, de nem kap választ. Pedig nagyon is közel van az igazsághoz...ott áll előtte. Az Igazság az, hogy a mennyei Atya annyira szereti az embert, hogy a Fiúban testi -lelki közelségbe jött, szabadítást, üdvösséget adott. Az Igazság az, hogy ez minden embernek adatik, bárki, bármikor, élete utolsó pillanatáig el-és befogadhatja. Az Igazság az, hogy ez az életteljességet jelentheti, jelenti számunkra. S alapvetően semmit sem tehetünk az Igazság ellen, ha ellenszegülünk, magunk ellen vétünk, nem Neki ártunk. Élhetünk vele, általa, benne....úgy legyen!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 02.

"...mert nem azt keresem ami a tiétek, hanem titeket, magatokat.." (II Kor12;11-21)

Mi az amit meglátunk, keresünk a másik emberben, a vele való kapcsolatunkban? Hiányaink betöltését, sérüléseink gyógyítását, anyagi biztonságot, beszélgető társat, szabadidős-és/vagy szexpartnert, hogy csak legyen mellettünk valaki, mindegy ki? Ki vagyok én? Az erre adott válasz, életünk egyik legjelentősebb döntése; az Atya teremtménye, a Fiú által megszabadított és a Lélek által megerősített? Ha így, akkor tudunk belső szabadsággal, örömmel, megértéssel kapcsolódni a másikhoz s akkor nem valamit keresünk benne, általa, hanem vele magával akarunk találkozni. Így nem "tárgyiasítjuk", hanem gazdagítjuk, segítjük belső-külső kibontakozását, mellette állunk küzdelmeiben, nehézségeiben, s mögötte bukásaiban, segítve a talpra állást, az újrakezdést, a megújulást.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 01.

"Elég neked az én kegyelmem..." (II Kor12; 1-10)

A hitért, a Krisztus örömhírérét (győzelem a gonosz és a halál felett) kellett Pálnak, testi-lelki-szellemi szenvedéseket elviselnie. Erre, s az ettől való szabadulás iránti kérésre adott isteni válasz, mai idézetünk. Szívesen idézzük, mondjuk másoknak, ha nehézség, szenvedés, próbatétel, betegség, gyász látogatja meg őket. Magunk hogyan halljuk, hallgatjuk, ha nehéz helyzetben, krízisben nekünk mondják? Ha Istenért, az Ő "ügyéért" való szenvedésben, próbatételben van részünk, akkor azt gondolom, vonatkoztathatjuk magunkra is a Pálnak mondott isteni szavakat. Hétköznapi élethelyzetekben vajon igen, amikor áttételesen kapcsolódik, ami velünk történt Istenhez? Ha az Atya felettünk, a Fiú mellettünk s a Lélek bennünk van, akkor minden élethelyzetben komolyan vehetjük, hogy "...elég neked az én kegyelmem...."

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 30.

"Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel fogok dicsekedni." (II Kor 11; 16-33)

Hogyan lehetne a gyengeségre büszkének lenni, azzal dicsekedni? Minden a sikerességről, győzelemről, előrejutásról, mások háttérbeszorításáról kihasználásáról szól; nem "trendi" gyengének lenni. Az legjobb esetben is szánalmas, nevetséges, rosszabb esetben megvetendő, szélsőséges esetben üldözendő. Pál azért dicsekszik gyengeségeivel, mert ezáltal kapott helyet benne az isteni erő, ahogy a jézusi szelídség sem gyengeség, szerencsétlenség, tehetetlenség, hanem az atyai szeretet-erő, mely teremt, gyógyít, helyreállít, feltámaszt. Az emberi gyengeségről szóló kijelentést, az isteni erővel való dialaktikus kapcsolatban érthetjük, élhetjük meg. Adjunk helyet életünkben, szívünkben, gondolatainkban az isteni szeretet-erőnek!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 29.

"...maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát." (II Kor 11;1-15)

A látszólagosság, a hitetés jellemzőek a Sátánra. Látszólagos szabadság ami, jó esetben is csak valamiféle függetlenség, kapcsolatban lét, ami virtuális jelenlét, értelmes élet, ami a pénz, a nemiség, a hatalomgyakorlás körül forog....Másik jellemzője, hogy vádló; azzal vádolja Istent, aki a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, hogy féltékeny az ember istenképűségére s vádolja az embert, hogy gyáva és akaratgyenge, ha megéli istengyermekségét. Egyik neve: Lucifer, fényhozó, miközben a sötétséget terjeszti. "Az igaz világosság Te vagy" áll egyik énekünkben Jézus Krisztusról, aki nem "fényt" hozva visz a sötétségbe, mint a Sátán, hanem a sötétségből jőve (az év legsötétebb napjainak egyikén megszületve) , visz az örök világosságba. Ebben a világosságban élhetünk...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 28.

"Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék." (II Kor 10;12-18)

Ahogy múlnak az évek egyre több dologra, eredményre, kapcsolatra, elvégzett és befejezett munkára, végzettségre, képességre tekinthetünk megelégedettséggel. Dicsekedhetünk oktatói tevékenységünkkel, munkatársként megvalósított tervvel, teljesítménnyel, szülőként, nagyszülőként gyermekeink, unokáink fejlődésével, előmenetelével. Házunkkal, kertünkkel, vagyontárgyainkkal, különleges élményeinkkel. A dicsekvés szótövéből a dicsőség kifejezés is képezhető s akkor mindjárt Istennél vagyunk. Az újszövetségi értelemben vett dicsekvés az Úrban való vagyis az Ő dicsőségének kézzelfogható jelenlétére mutathatunk rá az életünkben. Keressük-e, megfogalmazzuk-e, felmutatjuk-e ezeket a tényeket, eseményeket, kapcsolatokat, élményeket, megtapasztalásokat? Jó lehetőség...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 27.

"A Krisztus szelídségére és nagylelkűségére emlékeztetve intelek titeket..." (II Kor 10;1-11)

Intést, figyelmeztetést nem szívesen fogad el az ember sem a másiktól, de Istentől sem. Kellemetlen szembenézni a realitással, az elkövetett hibákkal, vétkekkel, bűnökkel. Mégis ez segíthet, hogy megjelenjen, megerősödjön bennünk a jobbító szándék. Harcban állunk, lelki-szellemi síkon, önmagunkkal, néha a környezetünkkel, a kísértésekkel, ezért szükséges a figyelmeztetés, az intés. A hétköznapok forgatagában, feladat-és munkavégzésben könnyen elsikkadhat, mekkora a tét: az örök élet! Ebből a szempontból kell/ene szemlélni önmagunkat, a velünk történő eseményeket, a bennünk zajló folyamatokat. Kapunk segítséget, támpontot, iránymutatást Krisztustól.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 26.

"Hála legyen az Istennek, kimondhatatlan ajándékaiért!" (II Kor 9;1-15)

Mennyire része életünknek a hála? A nagy és jelentős dolgokért; születés, felgyógyulás, megfelelő munkahely találása, lakhatás elnyerése stb. S van e egyáltalán hála a szívünkben a közepes vagy kis dolgokért, eseményekért? A hálát tudatosan felindíthatjuk szívünkben, lelkünkben. Pál az isteni ajándékokról ír, aki, ami Jézus Krisztus és a benne, általa kapott élet-teljesség lehetósége. Hálát adni a hit, az örök élet ajándékáért, nem csak helyes, hanem minket magunkat is építő cselekedet. Éljünk vele.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 25.

"Mert gondunk van a tisztességre, nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is." (II Kor 8;16-24)

A pénzbeli adomány kezelése felelősség, tisztség, mely tiszt-es-séget követel. Akkoriban nem utalással intézték ezt, hanem személyesen, hosszú, többnyire gyalogosan megtett úton. Nagy volt a kockázata, hogy elvész, esetleg az adományvivőt kirabolják s nem is elsőrenden a kísértés miatt kellett ezt hangsúlyozni. Nem mindig és minden helyzetben könnyű tisztességesnek lenni és annak is látszani, de törekedhetünk az Isten és emberek előtt erre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 24.

"...erejükhöz képest, sőt azon felül is, önként adakoztak." (II kor 8;1-15)

Kapni és adni, életünk e két fogalom köré is csoportosítható. Kapjuk az életet, annak lehetőségét, testünket, lelkünket, szellemünket, szüleinket, családtagjainkat, sok-sok lehetőséget, adottságot, képességet, élményt, tapasztalatot. S adunk is: időt, energiát, figyelmet, megértést, barátságot néha vagy rendszeresen anyagiakat. A macedóniai gyülekezetek támogatták a náluk elesettebb, rosszabb anyagi helyzetben lévőket, anélkül, hogy személyesen ismerték volna őket. Számontartották, testvérként tekintettek rájuk. "Nézzétek, hogy szeretik egymást" gúnyolódtak az ókori Rómában a keresztyéneken, mert akkoriban, a számukra, a gyengeség jele volt, az ilyen viszonyulás. Tudunk-e adni, akkor is ha nem könnyű vagy éppenséggel nehéz? Munkahelyen, családban, gyülekezetben, anyagiakat, lelkieket, időt? Ha adunk, az nem csak jó érzés, nem csak keresztyéni kötelesség, hanem a kölcsönösség fenntartása, ami túlmutat önmagán, Istenre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 23.

"Mert az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre..." (II Kor7; 8-16)

Lelkiismeret furdalás, rossz lelkiismeret, önvád...időnként a mi életünkben is előforduló érzések, gondolatok, történések. Mindezeknek csak akkor van haszna, értelme, ha változásra indítanak. A korintusiak hitéletében a megszomorodás, amit az apostoli levél okozott, jó irányú változást eszközölt. El kezdték vagy újra kezdték életüket az isteni erőtérben élni, értelmezni. A megszomorodás lehet felhajtó erő, amely segít felemelni tekintetünket a mennyei Atyára. Próbáljunk így tekinteni rá, ilyen értelmét is keresni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 22.

"...szívünkben vagytok és életre-halálra egyek vagyunk." (II Kor7;1-7)

Ha a szívünkbe zárunk valakit, akkor a legbensőségesebb kapcsolatban vagyunk vele. Pál és munkatársai, bár személyesen nem találkoztak a korintusiakkal, hitük bizonyságtétele alapján, test-vérüknek fogadták el/be őket s ugyanerre kérik a gyülekezet tagjait is. Minek alapján zárunk bárkit is a szívünkbe, szimpátia, rokonság, hasonló gondolkodás vagy valami más szempont szerint? Játszik-e még bármilyen szerepet az istengyermekség közössége életünkben, emberi, munkahelyi, baráti körben? Jó lenne, ha Egyetemünkön is egyre hangsúlyosabb lenne az Istenhez tartozás szerepe...tehetünk, tegyünk érte!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 21.

"Mert mi az élő Isten temploma vagyunk..." (II Kor 6; 11-18)

"A tested nem templom, hanem vidámpark" olvashatjuk egy mai "hitvallásban"; játszótér és nem a szentség, tisztaság, Isten lakóhelye, vallja ez a gondolkodás. Mi következik az egyikből és mi a másikból, milyen antropológia? Élvhajhászás, élménykeresés-és találás illetve annak megélésé, hogy testünk, lelkünk, szellemünk a teremtő, megváltó és megszentelő Isten "lakhelye". Mire szánjuk oda magunkat, minek adjuk oda magunkat? Alapvetően határozza meg az erre adott válasz az önmagunkhoz és a másokhoz való viszonyunkat. Az első, a templom-lét adott, csak elfogadnunk kell, míg a másikat választhatjuk, de vagy az egyik vagy a másik határoz meg minket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 20.

"...intünk titeket, hogy Isten kegyelmét hiába ne vegyétek..." (II Kor 6; 1-10)

Érvénytelenítheti az ember Isten kegyelmét? Nyilvánvalóan nem, azonban ha azt nem veszi komolyan, hogy a mennyei Atya őt gyermekévé fogadta s ennek következményeit magára nézve, akkor ugyan körbeveszi a kegyelem, de nem érvényesülhet az életében. Isten nem erőszakosan akarja az embert az életteljességre eljuttatni, hanem a szabad döntésben való együttműködést kínálja. Jó az, hogy felelősek lehetünk magunkért, de a legalapvetőbb kérdésben nem a miénk a döntés. Már elhangzott az isteni IGEN, Jézus Krisztusban a Lélek által, amire felelhetünk, válaszolhatunk. Megkaptunk mindent, ami a teljes élethez szükséges s minden más ráadás. Dicsőség, hála ezért!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 19.

"Mert Krisztus szeretete szorongat minket..." (II Kor 5;11-21)

Szorongattatásról nem a szeretet szokott eszünkbe jutni, hanem fenyegetés, szükség, háború, betegség, éhezés-szomjazás, halál...Azonban ha úgy olvassuk, hogy ez a szorosság, szorongattatás, nem bekerít, korlátoz, fenyeget, hanem megtart, támaszt, megerősítést ad, akkor a negatív konnotáció eltűnik. A másikat szorosan átölelni szeretetből, szorosan tartani, hogy el ne essen, szorosan körbevenni, hogy megvédjük valamilyen fenyegető veszélytől, életmentő, azt megtartó gesztus. Krisztus önfeláldozó, élet megújító szeretete szorosan tart-megtart minket. Nem fullasztó, megnyomorító, lekorlátozó módon, hanem a számunkra lehetséges szabadságban megtartó, abban minket kiteljesítően. Miért kellene félnünk attól, aki életét adta érettünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 18.

"..de a hit vezérel minket s nem az amit látunk.." (II Kor 5;1-10)

Realitás és valóság, amit kézzel foghatunk, lemérhetünk, bekategórizálhatunk, tudásunk "tárgyává" tehetünk, azt hívja itt Pál, láthatónak. Valóságnak azt nevezhetjük, ami ezen túl is van és bennfoglaló módon tartalmazza a realitást, az isteni életadó szeretet-erő. Életünk, létezésünk eredete, súlypontja és célja is ebben lelhet fel. Láthatjuk és lássuk is a realitást, emberi kapcsolatainkban, egyetemünk működésében, egyházunk küldetés-teljesítésében, de ha csak ezeket látjuk, akkor a felszínt észleljük. Létünk mélyrétegeiben a hit által megtapasztalható isteni erő munkálkodik. Dicsőség és hála érte!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 17.

"De ez a kincsünk cserépedényekben van..." (II Kor 4;7-18)

Hétköznapi tapasztalat az emberi egészség, élet törékeny volta, ezt nem szükséges magyarázni, fejtegetni. Az ókorban, az átlagember, ha volt valami megtakarítása ékszerekben, pénzben, azt cserépedényben rejtette, veszély esetén elásta. Micsoda ellentét; egy - akár több ezer esztendő távlatából is értéket jelentő vagyontárgy - s egy esendő, törékeny tartó. Ebben az esetben nem az évtizedekkel ezelőtti reklámszöveg által sugallt, amúgy reális mondanivalója jelenik meg: "Tartalomhoz a forma...", hanem egy ellentétpár. Mulandó, törékeny test és a benne rejtőző, működő, ható, örökkévaló isteni erő. A mennyei Atya bennünk, általunk akarja megvalósítani jelenlétét az emberek között s ha ez hatékony, az nem a mi érdemünk, de hozzá közünk. Lehetőségünk, felelősségünk, ami áldást és életteljességet ajándékoz nekünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 16.

"...Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben, hogy Jézus Krisztus arcán felismerjük, Isten dicsőségének ragyogását." (II Kor 4;1-6)

Mikor kezdődik a reggel kérdi a tanító, tanítványaitól? Amikor egy fügebokrot meg tudsz különböztetni egy fától, mondja az egyik. Amikor egy birkát meg tudsz különböztetni egy kutyától, mondja a másik. Nem, felel a tanító, hanem mikor a másik ember arcán felismered, hogy a testvéred!" A világosság szívünkbe költözésének van még egy, a legteljesebb foka, amikor Krisztus arcán az Atya dicsőségét láthatjuk meg. Általa azt is láthatjuk, ami szemmel nem vagy nem feltétlenül látható, Isten hatalmát, működését, dicsőségét életünkben, környezetünkben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 15.

"Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük az Úr dicsőségét és ugyanarra a képre átváltozunk..." (II Kor 3;1-18)

Az istenképűség gondolata bújik meg ebben az idézetben, mely közel két évezreddel Pál után, mint a "minden ember egyenlő" kijelentésben válik kézzelfoghatóvá. Az újkorban már, mint egyértelműség sőt, mint követelés tűnik fel, deszakralizálva, Istent kihagyva a megfogalmazásból és annak megalapozásából. Miközben Pál egyértelműen az intenzív istenkapcsolat következményeként írja le, az istenképűségre való átváltozást. Teremtő, megváltó és megszentelő Isten nélkül értelmetlen és alaptalan emberi egyenlőségről beszélni s azt, mit magátólérthetődőt tételezni. Köz-ős-ségünk Istenben van/lehet és ezért óriási a keresztyénség felelőssége; tükrözi-e a mennyei Atya dicsőségét a környezete, embertársai, családtagjai, munkatársai felé? Nem lehetetlen, érdemes törekedni erre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 14.

"Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére..." (II Kor 2;5-17)

Tudhatjuk, hogy az legelső benyomás, ember és ember között, az első néhány másodpercben dől el, hogy az illető számunkra szimpatikus vagy nem. S ezen elsődleges véleményben döntő szerepe van a szaglásnak, a szagoknak, illatoknak. Burkina Fassoban, ha valakiről gyanítják, hogy hazudik, hamisan esküszik vagy a közösség ellen valami bűnt követett el, akkor egy adott hangyafaj bolyához közel, fához kötözik s a hangyák az izzadsága szagán megérzik, hogy az illető igaz vagy hamis és ha az utóbbi, akkor vad dühvel, rátámadva halálra csípik. Milyen illatot árasztunk a keserűségét, a haragét, az elégedetlenségét, a kiábrándultságét, esetleg a kilátástalanságét vagy az életöröm, szeretet, békesség, vidámság, kedvesség illatát? Munkahelyen, családban, gyülekezetben, hétköznapokban, ünnepekben, pihenésben, szórakozásban.....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 13.

"Mert ha megszomorítalak titeket, akkor ki vidámít meg engem, hacsak nem az, akit én megszomorítok?" (II Kor 1;23 - 2;4)

Milyen sok mindent tudunk egymásnak ajándékozni, adni! Időt, erőt, figyelmet, tárgyakat, pénzt, méltóságot, tiszteletet, élményeket, szeretetet, de éppúgy megvetést, kihasználást, lenézést, haragot, gyűlöletet, közömbösséget, megalázást. Pál arra az egymásrahatásra mutat rá, mely közte és a korintusiak között, a szomorúság-megszomorítás és a vidámság-megvidámítás területén működik. Ő itt, a hitbeli kapcsolatról ír, mely átjárja a hétköznapi emberi viszonyokat. Azokkal, akik fontosak nekünk és/vagy akikkel nap, mint nap együtt dolgozunk, munkálkodunk szoros együtthatásban vagyunk. Mit "adunk" a másiknak, szomorúságot vagy vidámságot? S amit sugározni szeretnénk, mennyire függ vagy független embertársunk hozzánk való viszonyulásától? Jó lenne minden napot úgy kezdeni, hogy: ma vidáman, megértéssel és szeretettel viszonyulok embertársaimhoz!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 12.

"Mert az Isten Fia, Jézus Krisztus....benne az "igen" valósult meg." (IIKor 1;12-22)

Milyen közel áll egymáshoz a két szó, az Ige (isteni szó) és az igen! Barth Károly gigászi teológiai művének középpontjában az Isten szavának s annak hatása, boncolgatása áll. Német szójátékkal így fejezete ki az isteni szó emberrel való együttműködését: "Wort, Antwort, Verantwortung". Szó, válasz, felelősség. Meg-ér-teni: létünk alapjára nézve, érvényesnek tekinteni teremtettségünket, megváltottságunkat és megszenteltségünket. Jézus igent mondott az Atyára, a küldetésre, amivel megbízta és igent mondott az emberre is. Válaszolhatunk a ránk már kimondott isteni igenre, mert ez az életteljességet jelenti számunkra. S igent mondhatunk önmagunkra és embertársainkra is. Persze ez felelősséggel is jár, aminek felvállalása nem mindig könnyű, de megéri!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 11.

"...aki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban..." (II Kor 1;1-11)

Bizonyára sok és sokféle nyomurúságról tudunk beszámolni, melyek eddigi életünk során értek minket. Isten azonban víg-ságra teremtett minket, hogy újra és újra átéljük, megtapasztaljuk az életörömet, az isteni szeretetet Jézusban, a Lélek által. Nyomorúságok ellenére és közepette is várhatjuk, kérhetjük, megkaphatjuk mindezt. Ami rajtunk múlik, hogy mire irányítjuk figyelmünket, mit tartunk fontosnak, lényegesnek. Isten irántunk való szeretetét vagy a külsö, belső körülményeket? Rajtunk is múlik, a mennyei Atya már megtette, ami az Ő része és mi?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 10.

"...legyen gondotok rá, hogy otthon érezze magát nálatok..." (I Kor16; 13-24)

Valamikor nálunk is az ún. vendégjog érvényesült, ami akár odáig is ment, hogy az illetőnek, ha üldözték vagy valami miatt halál fenyegette, akkor is menedéket, szállást, ellátást kellett adni. S amíg a házban, jurtában, várban tartózkodott a fenyegetésektől is meg kellett védeni. Tudunk-e másokat úgy befogadni, hogy ott-honosan érezzék magukat, házunkban, lakásunkban, munkahelyünkön, a közelünkben? Pál itt nem egyszerűen a vendéglátás, akkoriban még élő szokására figyelmezteti a korintusi gyülekezet tagjait, hanem az Istenért végzett szolgálatra küldött, fiatal munkatársának befogadását ajánlja. Az örömhír, az evangélium hírdetését kell "akadálymentesíten" a közösségnek. Tudjuk-e segíteni munkaállomásunkon az isteni szeretet megjelenését, terjedését?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 09.

"...mindenki tegye félre és gyűjtse össze azt, ami telik tőle..." (I Kor 16; 1-12)

Miért kellene abból, amiért megdolgoztam, megszereztem, örököltem, nyertem bárkinek is bármennyit is adnom? A kölcsönösség, a közösségi létben való gondolkodás s annak természetes módon való gyakorlása, része a "szentek" életének, a szakrális létmódnak. Ha abból indulunk ki, hogy mindent Isten teremtő kezéből kapunk, s megváltása zálogaként a miénk, a Lélek által, akkor ebből, természetesen következik, hogy másoknak is juttatunk. Egyházi körökben ezt tizednek mondják, a középkori törvényben előírt papi tized újkori, nyelvi maradványaként. Van-e bátorságunk anyagiakból, időből, erőből, kedvességből, figyelemből, csak úgy másoknak ajándékozni, az Egyetemen, a családban, a gyülekezetben, a nemzetben?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 08.

"...hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban." (I Kor 15;35-58)

Projekt menedzsment, valószínűségszámítás, megtérülési együttható, az anyagi világ varászszavai, melyek a tények, a ráció és a logika mentén, az eddigi tapasztalatok alapján, próbálják a jövőt modellezni. Jézus és a farizeusok, meg az írástudók, s az akkor emberek egy részének konfliktusa abból is fakadt, hogy bizonyítékot vártak Tőle. Bizonyítsa be, hogy Ő a Megváltó. Egy másik csoport, s ebbe tartozhattak a tanítványok, biztosítékot szeretett volna arra nézve, ha Őt és tanítását követik, akkor a helyes úton járnak. Jézus pedig bizalmat vár tőlünk, hogy úgy fáradozzunk egy érdeklődő, közömbös vagy éppen ellenséges környezetben, hogy tudjuk, tanítványságunk gyümölcse ajándék, amiért nekünk is tennünk kell. Az "eredmény" hit által, a jézusi megváltás-feltámadás fényében látható, remélhető, megtapasztalható.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 07.

"Azután jön a vég, amikor átadja az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt." (I Kor 15;12-34)

A különféle megválasztott és meg nem választott hatalmak, erők, érdekszövetségek erőterében, kiszolgáltatottan hánykolódnak nemzetek, népek, országok, földrészek. Energiaválság, háború, élelmiszerhiány, népvándorlás, tüntetések, lázadások s ezek mellett aszály...hogyan és ki tudna ezekkel szemben bármilyen érdeket is képviselni, akaratát keresztülvinni? Tudjuk-e, merjük-e, akarjuk-e egy más perspektívából nézni, érteni, értelmezni életünk, mint ahogy a hétköznapokban általánosságban szokás? Ami nekem jó, az a jó, ami nekem hasznos, az a megfelelő, ami engem rosszul érint, az a rossz...Nem csupán a tágabb összefüggések meglátásáról, megértéséről, kimondásáról beszélünk, hanem az egész teremtettség rendjéről, melynek csupán apró részei vagyunk, akár mint emberiség, de mint nemzet, népcsoport, munkahely, család és egyének, még inkább. Hanem arról, hogy a teremtés rendje az alkotástól, a végítéleten át vezet a minden újjáteremtésééig. S ennek minden fenyegető súlyán túl, felszabadító és örömteli üzenete van; a ránk most ható erők nem örökkévalók, az csak az isteni szeretet!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 06.

"...hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? " (I Kor 15; 1-11)

Nemrég, Mongoliában, fontos európai hun emberi maradványokat találtak, melyek közel 2 ezer esztendősek, de leletek már több, mint 1 millió éves emberi fosszíliákra is. Feltámadás.... ami nem reinkarnáció, nem a személyiség továbbélése, hanem valami isteni "esszencia", ami - ahogy Jézus feltámadása után az asszonyok és a tanítványok is tapasztalták - alakját tekintve, egyértelműen beazonosítható, sőt kézzel is tapintható. Feltámadás....önazonos az illető, de mégsem ugyan az, mint a hétköznapi testi lét. Az emberi létezésre tekintettel, alapvető fontosságú üzenet: nem a megsemmisülésé, a halálé, a pusztulásé az utolsó szó, hanem az életet teremtő, kiteljesítő mennyei Atyáé. Reménység, a korlátok nélküli Istennel való együttlétre, erő: nem a gonoszság, betegség, nyomurúság, szenvedés, baj a végső az életünkben, mégha utolsó is gyakran. (Bonhoeffer)

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 05.

"...mert Isten nem a rendetlenségnek, hanem a békességnek az Istene." (I Kor 14;26-40)

Hétköznapi nyelvhasználatunkban a rendetlenség ellentéte a rend és nem a békesség. Mégsem véletlen, hogy itt e kettő, mint ellentétpár áll, mert a "szent rend/kezdet" (hieros-archeos: hier-archia) hiánya békétlenséghez vezet. Sok minden megváltozott, akár a keresztyén gyülekezetek, felekezetek életében is, Pál ideje óta, rendre mégis szükség volt/van/lesz. Amíg ott és akkor az aszzonyok közösség előtti, prófétai szólását korlátozták, addig ma, gyülekeezeteinkben női kollégák hírdeti Isten Igéjét. Hol a rend akkor? Az isteni szeretetrend alapiránya, ami a teremtés rendjében, az emberi élet eseményeiben, de leginkább a jézusi tanításban és a megváltás munkájában nyilvánult meg, nem változott az idők kezdete óta. Az emberi élet értelme, célja és kezdete és vége is, Istenben van. Minden ezt szolgálja, erre mutat; ez a hierarchia s ennek mai megjelenési formáit keressük, éljük,-valósítjuk meg Egyetemünkön is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 04.

"Aki ellenben prófétál, emberekhez szól, azok építésére, intésére, vigasztalására." (I Kor 14;1-25)

A prófétálás nem jóslás, hanem Isten szavának, akaratának hirdetése, ami vonatkozhat a jövőre is s mindig tartalmaz emberi tényezőt: "..ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.." ( Jézus a Lk 13;5-ben). A gondolkodás, beszéd, cselekvés, életmód, életvitel megváltoztatása, a prófétálás célja, ezért a gyülekezet közösségében ez az építő isteni ajándék. Az ún. nyelveken való imádság, ének, beszéd sokkal inkább az egyén istenkapcsolatát erősítheti. Pál a korintusi közösség számára, a fentiek miatt a prófétálást ajánlja. Emberi, munkahelyi, családi kapcsolatainkban egyaránt fontos az érzelmi kötődés és a józan ész szavai, gondolatai, melyek a kapcsolatokat erősítik, határokat jelölnek ki vagy éppen figyelmeztetnek azok átlépésére, mulasztásra, tévedésre. A kettő folyamatos egymásra hatása elkerülhetetlen ahogy, az ész kontrollja az érzelem felett.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 03.

"A szeretet soha el nem fogy..." (I Kor 13;1-13)

Ha a szeretethimnuszhoz mérjük magunkat, bizony alatta maradunk a mértéknek; hitben, reményben , hosszútűrésben, nagylelkűségben s leginkább a szeretet terén. Még jó, hogy nem erkölcsi mérce, hanem himnikus hitvallás ez, a mennyei Atya végtelen, kifogyhatatlan szeretetéről, melyet hozzánk megbizonyított Jézusban és a Lélek által megtapasztalhatóvá tesz. Ugyanakkor, ez szeretet minket elérve, bennünk meggyökerezve, kiteljesedhet, mások és önönmagunk iránt. Nem a mienk, mégis rólunk is szól/hat, ha hat és működik bennünk, általunk, körülöttünk. Vajon milyen aktuális megnyilvánulási formái lehetnek a munkaheyen, az Egyetemen, a családban, a gyülekezetben, a nemzetben? Jó lenne újra és újra felismerni, megfogalmazni, mert úgy könnyebben megélhető az életet kiteljesítő isteni erő.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 02.

"Ha az egész test szem, hol a hallás?" (I Kor12;12-31)

A "Rejtett dimenziók" című könyv érdekfeszítően ábrázolja, hogy az emberiség életében a szem szerepe hogyan vált dominássá, a többi érzékszervvel szemben. Mindez, milyen módon áll összefüggésben a személyes és közösségi tér/ek jelenlétével, az emberi kapcsolatok minőségével. Látni azonban még nem minden, látni a másikat, közösségeinket, munkatársainkat, nemzettársainkat... emellett szükségünk van a hallásra is, hogy meghallhassuk, befogadhassuk, a másik szavát, gondolatait, hanghordozását. A mennyei Atyához való kapcsolódásunk súlypontja a halláson van; meghallani szavát, akaratatát, Igéjét s meglátni, megtapasztalni a saját és környezetünk életében, milyen szeretet-erejének múködése, hatása, következménye. Hallani, meglátni az istenit és látni, hallani, érzékelni az emberit...mindezt úgy, hogy az egymást "keresztező" működésmódok a "fejben", Krisztusban, jutnak, juthatnak harmóniába egymással. Éljük át, tapasztaljuk meg...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 01.

"...aki Isten Lelke által beszél, nem mondhatja: "Átkozott a Jézus", és senki nem mondhatja: "Úr a Jézus" csak a Szentlélek által." (I Kor 12;1-11)

Átok és áldás, "ördögítés" és istenítés, legyalázás és felmagasztalás, nagyon hasonló szavak, cselekmények és mégis egymást kizáró ellentétek. Nem abban az értelemben, mintha az átok egyenértékű lenne az áldással, mert a rombolás, bár sokkal gyorsabban végbevihető, nem azonos súlyú az építéssel, a halál a születéssel, a pusztítás a teremtéssel. A korintusi gyülekezetben úgy tűnik, vallási révületben elhangzott nem csak áldás, hanem az átok is, Jézussal kapcsolatban, ami ördögi eredetű. Az istenkáromlás, a káromkodás is idetartozik, mint hétköznapi gyakorlat bizonyos emberek, körök életében. Mind az átkozódás, mind pedig az áldás visszaható cselekmény, mely befolyásolja a közösségek, egyének életét. Kérjük a Szentlelket, hogy segítsen minket az isteni áldás részesévé lenni, áldást kapni és adni; "..áldjátok azokat, akik átkoznak titeket!" mondja Jézus a tanítványainak.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 31.

"Azért tehát testvéreim, ha evésre egybegyűltök, várjátok meg egymást." (I Kor 11;17-34)

Úrvacsora alkalmával legtöbbször önmagunk Isten előtti megállására, a vele való legbensőségesebb közösség gyakorlására gondolunk. Bűnbánat, kegyelem, megtisztulás, újrakezdés, megerősítés lehetnek a fogalmak, melyek felvetődnek, leggyakrabban bennünk, ilyenkor. Korintusban, mint az őskeresztyénségben több helyütt is, naponta emlékeztek az Úr Jézus kereszthalálára és feltámadására. Tették ezt kenyérrel és borral, azonban némelyek összekeverték az étkezéssel, lakomázással, dőzsöléssel. A szentséges átélése, megtapasztalása így vált hétköznapi táplálkozássá és az egymással, Isten előtt való közösség gyakorlása helyett, az egyéni testi szükségletek kielégítésévé. A deszakralizáció egyben dehumanizáció is, ha nem a mennyei Atya létünk alapjának ajándékozója, hanem mi magunk vagyunk önnön megalkotónk, akkor nem csak Rá, hanem a másik emberre sincs szükségünk s végül akaratlanul, de kényszerűen eljutunk oda, hogy ránk sem lesz szükség. Gyakoroljuk inkább a közösséget.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 30.

"Mert amint az asszony a férfiúból van, úgy a férfi az asszony által van, mindez pedig Istentől." (I Kor 11;2-16)

A Szentháromság, egy örök és igaz Isten belső "dinamikája" testesül meg a nő-férfi páros, egymást feltételező, kiegészítő és részben ellentételező párosában. Az evulóció-biológia, a genetika, a társadalom-és történettudományok, a kultúrakutatás, a lélektan sok mindent leírhatnak az emberről, az emberi kapcsolatokról, de amit Pál itt ír, az a keresztyén embertan alaptétele. A férj is fél és a fele-ség is az, s ketten alkotnak egyet. Ahogy csodálatos nyelvünk mélyrétegében a kettes számrendszerben való gondolkodás is megjeleníti ezt. Nem egy szemű, kezű, lábú, fülű vagyok, hanem fél...a kettő egy. S a két ember legbensőségesebb találkozásának gyümölcse lehet egy harmadik, egy gyermek. Így lesz, a két részből álló egy, s annak gyümölcse által a háromból kettő, egy egész. Létünk kezdete is, vége is és a közötte lévő ív, életünk, Istentől ered, benne foglaltatik, s Hozzá tér vissza. Ez adhat reményt, biztonságot, örömet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 29.

"...mindent Isten dicsőségére tegyetek!" (I Kor 10; 14-11;1)

Gyermeknevelés, pénz, hatalom, szexualitás, munkavégzés, szórakozás...hogyan lehetne ezekben, ezekkel úgy élni, hogy közben Isten dicsőségét szolgáljuk, vagyis emberi módon s a mi oldalunkról az Ő hatalmát erősítjük, támasztjuk alá? Ha mindent Tőle kapunk, kérünk, várunk, fogadunk el, akkor hálával élhetünk ezekkel, melyek így túlmutatnak az átlagember, mindent természetesnek vevő szemléletén. A köszönet és hála az, ami megalapozza az isten dicsőségére való életet. Úgy tudunk meglelkesülni, a hétköznapi dolgainkkal is a transzcendes dimenzióba emelkedni, ha Hozzá kapcsolódunk. Mindez nem csak lehetséges, de szükséges sőt örömteli

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 28.

"Azért, aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!" (I Kor 10;1-18)

Megállni, állva maradni nehéz helyzetekben, akár fizikailag, akár erkölcsi, emberi értelem nem könnyű. Azt jelenti, az illető biztos alapokon s céltudatosan, erőt kifejtve, meggyőződésében, pozíciójában biztosan áll. Nem ökör következetesség, hanem a ki-tartás értelmében. Pál azt veti fel, hogy lehetséges: azt gondoljuk, valljuk magunkról, még állunk (a vártán), de már nem tudjuk tartani, amihez ragaszkodnánk s lehet már el is estünk, csak nem akarjuk tudomásul venni, beismerni. Elesünk, nem egyszer, de fel lehet újra és újra állni, amíg tart földi életünk, s nem ez a baj, hanem ha nem vállaljuk fel önmagunk és ha szükséges, mások előtt botlásunk, elesésünk. Ez gőghöz, beképzeltséghez, nagyképűséghez vezet, ami nem morálisan rossz, ha nem azért, mert akkor nincs szükségünk az isteni kegyelemre, erőre, szeretetre, márpedig igazából ezekre van szükségünk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 27.

"Minden versenyző teljesen önmegtartóztató..." (I Kor 9,24-27)

A győzelemért, de még sokszor a résztvételért is sok-sok áldozatot kell hozni. Le kell mondani gyakran, a vidám együttlétek fesztelenségéről, a különféle élvezeti szerek használatáról, a késő éjszakába nyúló beszélgetésekről, mert a cél: a versenyen való indulás, a győzelem. Begyakorlás, nem csak az ókori vagy modernkori olimpiák egyes számainak testi vonatkozásában (napi 6-8 óra úszás, torna, vívás, a kiegészítő gyakorlatokkal együtt), hanem s legfőképp mentálisan és az életvitelt tekintve. Ha valaki arra teszi életét, hogy a mennyei Atyától kérje, várja, fogadja az életet magát s annak minden részletét és azt hálaadással, belső (és külső) örömmel élje meg, annak, bele kell gyakorolnia önmagát ebbe. Sőt folyamatos gyakorlásban kell legyen, mert ha kihagy rövidebb-hosszabb időt, kiesik a gyakorlatból. Az önmegtartóztatás, érintse az életnek bármely területét, nem öncél, nem a kegyes gőgöt szolgálja, hanem alkalmassá tesz a krisztusi életre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 26.

"...mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket." (I Kor 9;19-23)

A cél szentesíti az eszközt vagy másképp, a jó és nemes cél érdekében, akár elvetendő, aljas és embertelen eszközöket is be lehet vetni? Pál esetében nyilván nem erről van szó, de az evangélium terjesztésében mutatott hozzáállása alapján, akár erre is következtethetnénk....Sokkal inkább az együttérzés, empátia (együtt szenvedés) vezeti, annak észlelése, megértése, hogy a törvény alatt és azoknak akik nincsenek a törvény alatt, meg az erőtleneknek, mi az alapvető, egzisztenciális hiányuk. Ezt a hiányt, "Isten alakú űrt" (Augusztinusz) csak az isteni szeretet jó híre, az evangélium segíthet be-és kitölteni. A felszínen meghúzódó nehézségeken, nézeteltéréseken, gondokon, konfliktusokon túl meglátni a másik alapvető hiányát, félelmét, fájdalmát, szégyenét s megpróbálni vele, ebben együttérezve, az isteni szeretet, Jézusban való megtestesüléséhez fordulni, ez a keresztyén bizonyságtétel.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 25.

"...ne tégy szájkosarat a nyomtató ökörre!" (I Kor 9;1-18)

A gabonafélék magjának kinyerésére a kézi cséplés vagy az ún. nyomtatás volt, a gépek megalkotása előtt. Nagytestű, nehéz állatokat, ökröt, lovat vezettek körbe-körbe a fölretett gabonakalászokon s utánna a kitaposott magokat összeszedték. Már az Ószövetség is előírja és ezt idézi Pál, hogy a munkára fogott állatot hagyják közben táplálkozni is. Nem csak állatvédelemből, nem csak azért, hogy nagyobb kedve, ereje legyen álló nap dolgozni, hanem a kölcsönösség okán. Vajon milyen motiváció alapján végezzük tevékenységünket, dolgozunk, látunk el feladatokat az Egyetemen, otthon, a gyülekezetben? Fizettség, elismerés, tekintély, a jól elvégzett munka öröme mozgat minket? Mindezek nem lényegtelenek, de, különösen egy "kálvinista" Egyetemen, nem árt idézni, hogy a munkavégzés Isten dicsőítésének egyik eszköze. Gyakorolhatjuk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 24.

"..az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít." (I Kor 8; 1-13)

Az ismeret, talán így is mondhatjuk: a tudás tárgyiasít. Azt gondolhatom, vélhetem, hogy az illető személlyel, tárggyal, eseménnyel, történéssel kapcsolatban elegendő információval rendelkezem ahhoz, hogy véleményt alkothassak róla. Ez pedig könnyen vezethet a "felülnézeti" állásponthoz vagyis ahhoz, hogy felülről tekintsek arra, akit, amit ismerni vélek. S innét csak egy kis lépés a felfuvalkodottság....Ezzel szemben a szeretet épít, mert adni, ajándékozni, gazdagítani, nem tárgyiasítani, hanem "személyesíteni" akar, a másik személyét kiteljesíteni. Pál korában a Római Birodalomban minden mészárszékben kapható hús, valamilyen istenségnek bemutatott áldozatból való volt. Ha valaki tudja, ennek elfogyasztása még nem jelenti a bálványimádást, de hittestvérét ez megbotránkoztatja, akkor a másikért megteheti, hogy nem él ezzel a lehetőséggel. Valamiről lemondani, tenni vagy éppen nem tenni a másik iránti szeretetből, akár a munkahelyen is...kipróbáljuk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 23.

"Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket." (I Kor 7;25-40)

A gond "összeszorítja az elmét és meggörnyeszti az embert" (Czuczor-Fogarasi), mai módon: beszűkült tudatállapotot okoz és megterhel, akár mértéken felül is. A gond-olkodás, ha nem a lényeges dolgokra koncentrál, akkor feleslegesen viszi az energiát, életkedvet, erőt. A hétköznapi dolgok éppen csak annyi figyelmet érdemelnek, hogy "maguktól menjenek"; pénz, élelem, megélhetés, ruházat, szórakozás, felszínes kapcsolatok. Az élet s annak teljessége isteni ajándék, egyedül Ő tudja adni, táplálni, erősíteni, a "fókuszban" Ő van, kell/ene mindíg legyen. Így kitágul a perspektíva, végtelenre válik nyitottá az élet, lélek-szellem-test és megszentül a hétköznapi tevékenység, gondolat, szó, emberi kapcsolat. Átélhető.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 22.

"Ki ki amilyen állapotban nyerte az elhívást atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt." (I Kor 7; 17-24)

Társadalmi iagzságosságról még nem volt szó Pál idejében s nem csak azért, mert a keresztyénség a császárkultusz elutasításával éppen elég "felfordulást" okozott. Ennél fontosabb volt, hogy Jézus Krisztus visszajövetelét még az életükben várták. Krisztusért, az Atya előtti közös megváltottságából eredt az igazságosság, "egyenlőség" gondolata, mely aztán szembefordult az eredetével, az Istenbe vetett hittel. S manapság "megveszekedett" módon támadja szellemi-lelki és gyakorlati "szülőanyját". Számunkra az lehet fontos mai részletünkből, hogy ne elsőrenden a keretekre figyeljünk, ne azokat tartsuk fontosnak, hanem életadó mindaz, ami felülről-belülről fakad. A keretek esetleges megváltoztatása előidézhet, akár az életet gazdagító, teljesebbé tévő változásokat, de az alapvető az az Isten-ember kapcsolat, mely erő, ami hat kifelé, az életkeretekre is. Megtapasztalhatjuk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 21.

"Mert a hitetlen férjet megszenteli a hívő feleség és a hitetlen feleséget is megszenteli a hívő férj..." (I Kor 6; 9-20)

A korai keresztyénség emberi együttélésének egyik nagy kérdése volt, mi legyen az olyan házasságokkal, ahol az egyik fél Krisztus-követővé vált, de a másik nem; élhetnek-e, éljenek-e továbbra is házasságban vagy váljanak el? Pál itt, az egymásrahatásról értekezik s annak isteni erejét fejti ki, mert ha valaki imádkozik hitetlen házastársáért s mindennapi életével hitelesíti azt, az hat. Nem magamért, a magam javára, örömére, kénye-kedvére élek a másikkal házastársi közösségben, hanem az ő javára, gazdagodására, örömére. Ez begyakorlást (aszkézist) igényel, nap, mint nap s ehhez erőfeszítés szükségeltetik. A kölcsönös vonzódás, kémia, kialakulás után, az odaszánás, elhatározás következik, NEM az érzelem, az "csak" járulékos ajándék. Hitben járva, az imádság és a folytonos újrakezdésre való késség, akarat, hogy bármi is történik, azt adom a másiknak, a magam módján, amit Istentől kaptam, szeretetet. Gyakoroljuk...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 20.

"Minden szabad nekem, de nem minden használ." (I Kor 6; 9-20)

A szabadság határai; ahogy a világegyetem sem határtalan, bár végtelennek mondjuk, úgy sem a közösségek, sem pedig az egyének szabadsága nem határtalan. Együtt és egyszerre érvényes a mindent szabad - Krisztusban - és az, hogy ugyanakkor nem minden használ. Ami kiteljesíti az isteni szeretetet a kisebb-nagyobb közösségek és az egyéni életben, az "használ", hat s a jó irányba: az élet kiteljesedése, függőleges-isteni és a vízszintes-emberi dimenziókban egyaránt. Ami önmagába visszahulló, a mennyei Atyától, a másik embertől s az egyénnek isteni küldetésétől távolító, az nem használ, sőt inkább rombol, pusztít s a végső soron öl. Szabdság szavunk gyöke a szab s tudjuk mit jelent, papírt, anyagot vagy éppen a teret szabni...a határ ott van, ahol az isteni szeretet már növekszik, hanem stagnál vagyis elkezd fogyni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 19.

"Miért nem szenveditek el inkább a sérelmeket?" (I Kor 6; 1-8)

Egyházi, gyülekezeti ügyek világi bíróság előtt, nem szép dolog, a "szennyes" kiteregetése vagy a saját fészekbe való piszkítás sem. A s-ér-ülés adott esetben mélyen érint minket és lehet jogos a felháborodás, fájdalom, az igazságkeresés, a jogos jóhír helyreállítására való törekvés. A másik oldalon pedig egyházi körökben a "csak békesség legyen" felszólítás leple alatt, kíméletlen hatalomra való törekvés, pénzhajhászsás, erkölcstelenség bújhat meg. Annak megértése, megélése, hogy egy bizonyos határig el lehet és szükséges viselni a sérelmeket, amíg az egyéni életről van szó, de amint a közösség életét mérgező jelenséggel találkozunk, kívánatos azon változtatni, de azt is saját berkeken belül. Isteni bölcsesség kell a dolgok megítéléséhez, mit s hogy tegyünk vagy ne, könyöröghetünk ezért.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 18.

"...az a hír járja, hogy paráznaság van köztetek..." (I Kor 5; 1-8)

Ó idők, ó erkölcsök" (Cicero): minden változik az intimitás, a szexualitás területén is. A paráznaság kifejezés az Ószövetségben nem elsőrenden szexuális kicsapongást jelentetett, hanem a termékenységi kultusz testi megjelenítésére vonatkozott. Maga Pál is pld. a bálványáldozati húsok mészárszéken való, keresztyének általi vétele, fogyasztása kapcsán is használja a fogalmat. Házasság előtti szexuális kapcsolat, önkielégítés, homoszexualitás, LMBTQ, vérfertőzés, állatokkal való közösülés, sőt ma már megjelentek s hallattják hangjukat a halottakkal való szexelés "hívei" is. Életünknek nincs és nem lehet olyan területe, melynek ne lenne köze Istenhez s mivel az Ő teremtményei vagyunk, Neki köze van az emberi élet minden területéhez. Felelősségvállalás, szeretet gyakorlása, megbízhatóság kell/ene jellemezze életünknek ezt a területét, a hálaadás mellett.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 17.

"Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben." (I Kor 4; 14-21)

Mint az Ige egyháza, a Szentírás és a prédikáció hagyományát folytató egyházi közösség, hogyan viszonyulunk ehhez a páli kijelentéshez? Beszéd és erő, erő és beszéd; ellentétek, egymást kiegészítők, feltételezők s melyiknek van elsőbbsége, ha van ilyen egyáltalán? Az erő jelen lehet a beszédben és a beszéd megtapasztalhatóvá teheti az isteni erőt. A felfuvalkodott, önmagától eltelt ember lelkében-gondolataiban-szavaiban nincs hely az isteni, teremtő, megváltó, megszentelő erőnek. Van-e, adunk-e helyet életünkben az önsajnálaton, a nárcisztikus önszereteten vagy éppen az állandósult önostorozáson túl, teret, helyet a mennyei Atya szeretet-erejének? A gyógyító, helyreállító, értelmet, távlatot, célt adó életerőnek....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 16.

"Mid van, amit nem kaptál?" (I Kor 4; 1-13)

Élet, egészség, alapvetően fontos kapcsolatok, étel, ruházat, lakhatás, munka lehetőség....ezek közül vannak amikért semmit sem tettünk s vannak amikért igen, akár keményen megküzdve, megdolgozva. Ezek nem lényegtelen, mellékes dolgok, de nem is létünk mélyrétegét érintik. Ahhoz, hogy én Én lehessek, szükségem vam egy másikra akinek azt mondhatom Te s aki nekem mondja: te. Aki megszólít, aki számon tart, akinek számítok: Te és én (M. Buber). S azért is jó, hogy "mindent" kapok, mert így nem kell ragaszkodnom, tulajdonképp semmihez és mindent továbbadhatok, oda jándékozhatok, semmi sem a tulajdonom, csak bírtokolhatom, ideg-óráig. A mennyei Atya aki azt mondja nekem te, s ezzel szólít életre (egyszer az örök életre) s én azt mondhatom Neki: Te. Alapvetően mindent kaptunk, ezért lehet életünk alaphangja a hála.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 15.

"Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok és az Isten Lelke bennetek lakik?" (I Kor 3; 6-23)

Ezen kérdést, kijelentést próbálja meg érvényteleníteni egy, ezzel szögesen ellentétes állítás; a tested nem templom, hanem vidámpark. Az elsőnek megfelelő élet látszólag nincs a jelenben, mert az örökkévalóra tekintettel él, létezik, míg a második kijelentés látszólag van a jelenben, de igazában feloldódik a pillanatban vagyis inkább a múlt határozza meg. Ha magunkra, mint Isten templomára tekintünk s próbáluk aszerint élni, az méltóságot és felelősséget ad személyiségünknek, testünknek-lelkünknek. A vidámparkban nincs szükség felelősségre sőt azért is megyünk oda, hogy felhőtlenül a pillanat kihívásainak, borzongásainak adjuk át magunkat s erre időnként szükségünk is van. A kérdés mi/ki az életünk, létezésünk alapja: az isteni szeretet vagy a gyerekes önimádat s ezek megjelenési, megélési formái. Az alap a döntő, de a "felépítmény" sem lényegtelen, mert egyszer megmutatkozik életünknek van-e, volt-e súlya, értéke.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 14.

"Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e...?" (I Kor 3; 1-5)

Pál később a testről, mint a Szentlélek templomáról ír, itt pedig a testiség, mint alacsonyabbrendű, a lelkiséggel állíttatik szembe. Az indulatainak, ösztöneinek engedelmeskedő ember, akit megszólít Korintusban. Ezzel szemben a lelki ember, akinek ugyanúgy vannak indulatai, ösztönei vágyai, mint testinek nevezettnek, azonban ezeket felülírja, a teremtés rendjének megfelelő irányba tereli, az isteni szeretet. Mi az ami nehezíti, akadályozza bennünk az isteni szeretet megjelenését, megvalósulását, kiteljesedését, családban, munkahelyen, gyülekezetben, magunkban? Kérhetjük a Lélek munkáját, jelenlétét, hogy bennünk is bekövetkezzem, megtörténhessen az indulataink átértelmezése.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 13.

"A nem lelki ember nem fogadja el az Isten dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti..." (I Kor 2; 6-16)

Anyagelvűség, melynek alapján csak az létezik, annak van jelentősége, súlya, értelme amit az ember az érzékszerveivel észlelhet, megragadhat, megmérhet, beskatulyázhat. Leszűkült, beszűkült világ, amit majd az emberi fantázia fog végtelenre kitágítani s a haszonelvűség tesz gonosszá; világunk. S ebben az életben, itt és most, ahogy eddig is és ez után is, jelen van működik, hat és a mindenek újjáteremtése felé tereli a Földet, a világegyetemet az isteni szeretet-erő. Az anyagelvű ember számára ez, egy nem létező valóság, kívül esik az értelmezési tartományán, vakfolt. Összeköttetésben lenni Istennel, meglelkesíti az életet, a hétköznapokat és ünnepeket, a születést és a meghalást is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 12.

"...hitetek...Isten erején nyugodjék." (I Kor2; 1-5)

Meg lehet-e győzni bárkit is arról, hogy rábízza magát, életét Istenre? Tudunk-e olyan érveket mondani, ami bárkit is meggyőzhetne az isteni szeretet jelenvalóságáról, a hit határtalan lehetőségeiről, a Jézus-követés nagyszerűségéről? Pál arról ír, hogy nem tud ékesszóló lenni s itt gondolhatunk a görög filozófusok eszekedéseire, a rétorok beszédkészségére, szófordulataira, akikhez képest ő alulmarad. Amit kép-visel azonban az az isteni erő, mely helyreállít, értelmet, célt ad az életnek, embernek, a teremtett világnak. Túl a szavakon, a bizonyságtételeken, a leírt és hagyományozott Igéken, történéseken s egyben ezeken keresztül a mennyei Atyához kell/ene eljutni. Pontosabban lelkünkben-testünkben, életünkben az utat készíteni, hogy az Őt illető helyre kerülhessen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 11.

"...azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelőek, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semikké tegye a valamiket...." (I Kor 1; 18-31)

Az emberi létezés lényege áll előttünk, hol van, honnét ered az, hogy vagyunk? Másképp kinek, minek köszönhetjük életünket s kitől függ, nem csak a fogantatásunkra gondolva, hanem a hétköznapokra is és életünk végére is. Rá vonatkoztatva, Tőle eredeztetve megbízatásunkat, hivatásunkat, létértelmünket lehetünk azzá, akik vagyunk Isten szemében. Nem az az elsődleges, amit mások gondolnak rólunk (önkép) s az sem amit mi magunk (énkép), hanem ami az Ő tervében szerepel (reális kép). A Hozzá való viszonyban lesznek a látszólag semmik, valamikké és fordítva. Részünk lehet benne.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 10.

"...a Krisztus Jézusban megszentelteknek...." (I Kor 1; 1-17)

Ha van keresztyén gyülekezet, ahol komoly gondok voltak, az a korintusi; pártokra szakadás, versengés, nők és férfiak, gazdagok és szegények közötti ellentét, különféle kegyességi irányzatok harca egymással. Egyszóval minden emberi gyengeség, esendőség, hiba, vétek, bűn jelen volt s mégis mindezekkel együtt és ezek ellenére, Pál megszentelteknek nevezi őket. Valahova, valakihez tartozni, valakié-, elkötelezettnek lenni hitünk alapvetően fontos jellemzője. Krisztus Jézushoz tartozunk Őérte, Miatta, Általa s ez életünk kiteljesedése, az örökkévalóságra. Dicsőség és hála érte.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 09.

"Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég." (Jel 22; 8-21)

Valahonnét valahová, a líneráris gondolkodásra jellemző megfogalmazás, az idő ilyetén ábrázolása, melynek középpontja Jézus, az Ő születése, élete, munkálkodása, kereszthalála, feltámadása. Úton vagyunk, emberiségként a teremtéstől a mindenek újjáteremtésééig, egyénileg a fogantatástól a halálon át, a test feltámadásáig. Nem vagyunk egyedül az úton, Ő az aki társul szegül mellénk, hogy a halálból az életre jussunk, az örök halálból az örök életre. A korlátozottban a végtelen, az örökkévaló a mulandóban, megélhető, megtapasztalható....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 08.

"...megmutatta nekem az élet vizének folyóját..." (Jel 22; 1-7)

Magzatvíz és halottfürdetés, két "víz" mely keretezi az emberi életet a fogantatástól, a halál utáni időkig. Ivóvíz, víz amit főzésre, mosásra, tisztálkodásra használunk s csapadékvíz, melyből ezen a nyáron oly kevés jutott, hogy be sem tudjuk látni, milyen következményei lesznek. Ezeken túl van az élő víz, melyről Jézus beszél egy névtelen asszonynak, aki szégyenében, kiközösítettségében lehetetlen időpontban megy a kúthoz vízért. Ez megjelenhet a víz (visz) hétköznapi formájában is, de nem azonos azzal. Az örök élet vize, emlékeztet keresztségünkben ránk hintett vízre s Jézus kereszten kiomlott vérére s vízre, mely oldalából folyt. Részesülhetünk, már itt és most az örök élet vizében, ha - talán furcsa módon - kérjük, várjuk, engedjük, hogy a Lélek betöltsön minket. Miért ne tennénk meg?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 07.

"...kapuit nem zárják be nappal - éjszaka pedig nem lesz soha." (Jel 21; 9-27)

A mennyei Jeruzsálem, a város, melyet a mindenek újjáteremtésekor láthatunk meg, a világosság városa, melyben nincs sötétség, nyitott, átlátható, átjárható. Nincs benne semmi rejtegetni való, minden egyértelmű; ilyen életre, létmódra van szükségünk, lehetőségünk. A világosság gyermekének lenni, ajándék, lehetőség s egyben felősség is, a körülöttünk és bennünk lévő sötétség ellenére is. Mégis megélhető, megtapasztalható.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 06.

"...mert ezek az előbbi dolgok már elmúltak..." (Jel 21; 1-8)

Könny, gyász, fájdalom, halál, jajkiáltás jelenvalók életünkben, mégis itt úgy kerülnek elő, mint amelyek már a múlt részei. A jelen és múlt viszonya, ami a jövendőre vonatkozik....amit jelennek élünk meg az, Isten jelenlétében már a múlt és ami számunkra jövő, az már jelenvaló. Prezentikus eszkatológia, a jelenlévő jövő, a János szerinti evangéliumnak is fontos fogalma. Tudunk-e úgy jelen lenni, hogy nem elsőrenden a múlt, a kollektív és az egyéni, határozza meg életünket, hanem a jövő (Kahneman)? A jövő pedig az új és és az új Föld, melyből, mely felől érthetjük, értelmezhetjük létezésünket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 05.

"...és körülvették a szentek táborát..." (Jel 20; 7-15)

A "Szentek tábora" (J. Raspail) című könyvre való, indirekt hivatkozás, egy politikai nyilatkozat keretében, a sajtóban nagy port kavart. Kik a szentek, akik kint vagy akik bent vannak, akiket sajnálat illet vagy akiket folyamatosan "moslékolnak"? A lényeg; akik kitartanak, megmaradnak a Jézus-követésben, azoknak fenyegetést, üldöztetést, időnként életveszélyt kell megtapasztalniuk. A bizalom, a hit, a ragaszkodás ahhoz, aki végtelenül szeret minket erőt adhat a rettegés, félelem, a fenyegetettség idején is. A kérdés, hogy kívülről vagy belülről/felülről irányított (Riesman: A magányos tömeg) emberek vagyunk, akik tudomásul veszik, kapcsolatban vannak a kintlévővel, de alapvetően a Fennebvaló határozza meg életüket. Hála érte!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 04.

"...és uralkodtak a Krisztussal..." (Jel 20; 1-6)

Az uralkodást, az elmúlt két évszázadban negatív fogalommá tették, mintha az adott hatalom gyakorlása önmagában rossz kellene legyen. Nem létezik mindenki, mindenben való egyenlősége s ha ezt hirdetjük, erőltetjük, akkor az az általános nivellálódáshoz vezet. Szűkebb és tágabb családban, munkahelyi-és lakóközösségekben, nemzetben mindig voltak, vannak, lesznek, akik kiemelkednek, elhívottak, kiválasztottak, akik vezetnek, irányítanak. A krisztusi uralkodás szolgálat, mert a nagyobb hatalomhoz nagyobb felelősség járul s nem a maga, hanem az Atya dicsőségét keresi, szolgálja. Másképp a teremtési rend helyreállítása; az Isten az Isten, az ember az ember és a gonosz a gonosz. Ebben vehetünk részt Krisztussal, tudva helyünket, szerepünket, lehetőségeinket, hálaadással, megajándékozottságunkért.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 03.

"Jöjjetek, gyülekezzetek össze az Isten nagy vacsorájára..." (Jel 19; 11-21)

Sokan attól tartanak, hogy az istenkapcsolat megrövidíti, bekorlátozza őket, elvesz tőlük. A Jelenések könyve, de Jézus is beszél a királyi lakomáról, ahová "csak" a meghívottak nem mennek el. Ezt a meghívást ugyan vissza lehet utasítani, kifogásokat találni kimentésünkre, de viszonozni nem. S vannak akiket éppen ez tart vissza a megjelenéstől; Isten mindent túláradó nagyvonalúsága, nagylelkűsége. Ami megjelenik a teremtésben, az életadásban, a megváltásban és a megszentelésben. El fogadhatjuk, jóllehet nem tettünk érte semmit, az Atya irántunk való szeretetét.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 02.

"...foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette az ő nevében, amellyel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét magukra vették." (Jel 19; 1-10)

A fenevad, a prófétája és a megbélyegzettek. Fene ( fészkes vagy vad ) a malacos koca a vaddisznóknál, mely fenekedve támad mindenre és mindenkire aki/ami túl közel kerül hozzá. Leírások szerint még az elővigyázatlan kondást is széttépik, adott esetben. Ilyen bélyeget, hogyan és miért vesz magára bárki is? Megtévesztés által, ami csodák véghezvitelével valósul meg, amik nem az Isten dicsőségét és az ember javát szolgálják, hanem inkább a szemfényvesztés értelmében érthetjük őket. Elvarázsolják az embert azok a technikai lehetőségek, melyeket maga teremt a saját maga megtévesztésére. A szabadság jeleit, jelképeit hordozzák, közben a mindentől és mindenkitől való függetlenségre gondolnak, ami a legsúlyosabb szolgaságba tudja taszítani az embert. A keresztségben mi a krisztusi megszabadítottság jelét, bélyegét kaptuk s valóban szabadok lehetünk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 01.

"A haszon, amelyre lelked vágyott, eltűnt előled...." (Jel 18; 1-24)

Pénz, dicsőség, hatalom sokak számára kívánatos, vágyott dolgok, a végítéletkor azonban talmi voltuk hamar kiderül. "Ahol a kincsed, ott a szíved..." hova, minek, mire adjuk magunkat, időnket, erőnket, figyelmünket, életünket? Rövid vagy hosszútávra fektetünk be, a lelki-szellemi, kapcsolat tőke fontos vagy a haszon? "Előbb-utóbb megmérettetik az ember fia.." a kérdés, hova, mire? A lét a tét, nem mindegy mi a válasz....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 31.

"És az a gyümölcs, amelyre lelked vágyott, eltűnt előled..." (Jel 17; 1-18)

Vágyakozás, kérés, könyörgés valamiért, Istenhez, időnként része az életünknek. S megtörténik, hogy megkapjuk, amire vágyódunk s nem jutalom, öröm forrása lesz, hanem a szenvedés, a fájdalom, a csalódásé. Ezért jó meggondolni s helyesen kiválasztani, mit kérünk, mire vágyódunk, mit szeretnénk elérni vagy éppen elkerülni. Az örökkévalóra törekvés segít, kellő távot tartani önönmagunktól is. Ezt a belső-és külső krisztusi szabadságot megélhetjük, megtapasztalhatjuk

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 30.

"És a nagy hőségben eltikkadtak az emberek, de tovább káromolták az Isten nevét..." (Jel 16; 1- 21)

Tapasztaljuk a hőséget, a csapadékhiányt, folyók, tavak kiszáradását; a kérdés az, hogy milyen kapcsolatot vélünk a Teremtő és a természeti jelenségek között? Az egyik szélsőséget a "Deus ex machina" latin mondás tartalma fogalmazza meg: Isten direkt, közvetlen módon irányítja az eseményeket. A másik, eltekintve az ateista felfogástól, mely tagadja Isten létét, az gondolja, hogy Ő távol van a földi élet eseményeitől, nem törődik, foglalkozik a teremtettséggel, az emberekkel. Jézusban az Atya testi közösséget vállat az emberrel s ezt a Lélek által bennsővé is tette, teszi, ha kérjük, várjuk, engedjük. Életünk minden rezdülése kapcsolódhat az Atyához, a saját felelősségünket vagy felelőtlenségünket azonban nem testálhatjuk Rá. Káromlás helyett dicsőítés és magasztalás ez épít minket is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 29.

"...akik legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát..." (Jel 15; 1-8)

A gonosz többféle megjelenési formájáról olvashatunk s tapasztalhatjuk önmagunkban és környezetünkben is kívül és belül, hogy az önimádatnak, a hatalom- és pénzszeretetnek hány és hány megnyilvánulása van/ lehet. Már a '80-as évek közepén megjelent, az egyik, legrangosabb német teológiai folyóiratban, egy hosszabb cikk, a nárcisztikus társadalmakról. Az öncélúság, az önmagában valóság, az önimádat munkálása a fenevad egyik leghatékonyabb eszköze a teremtés rendje ellen, mégis; győzhetünk. Nem saját erőből, hanem a Bárányéval...legyen így.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 28.

"...mivel megérett a Föld aratnivalója." (Jel 14; 14-20)

A betakarítás, aratás, szüret "szent" ünnepek, az élet, a beteljesedés ünnepei. Annak megtapasztalása, hogy lesz kenyér és bor, a leghétköznapibb táplálék és az ünnepek itala. Titok, hogyan változik át lisztből, vízből, a kovász segítségével kenyértésztává és titok, hogyan lesz a kipréselt szőlőből bor. Az életre való átváltozás nagy titkai...Itt az aratásra, szüretre érettség a változatlanság okán lehetséges, mert nincs megtérés Istenhez. Nekünk, megadatott, megadatik a megtérés lehetősége és élhetünk vele, általa.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 27.

"...szájukban nem találtatott hazugság: ezek fedhetetlenek." (Jel 14; 1-13)

A virtualitás elterjesztésével, ha nem is a direkt hazugság, de a látszólagosság, mely realitásként jelenik meg, valami olyan tört be az életünkbe s olyan intenzitással, ami eddig, az emberiség életében nem volt jelen: az áltatás lehetősége. Meglátni, észlelni a az isteni valóságot, arról bizonyságot tenni s nem engedni összekeverni sem a virtualitással, sem pedig a realitással, nagy lehetőségünk és felelősségünk. Másképp; az igazság kimondása, mely még a magyar közmondás szerint is, veszélyes lehet..."...betörik a fejed." Mégis az igazság kép-viselete is visszaható, erősít, megtart, épít. Vállalhatjuk, megélhetjük.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 26.

"...rábírja a Föld lakóit, hogy készítsék el a vadállat képét..." (Jel 13;11-18)

Kép, kép-más, látszólag érdektelen és jelentéktelen mai világunkban, hisz elárasztanak a képek, jelképek, reklámok, melyek megpróbálnak minket befolyásolni, vásárlásra ösztökélni. A vadállat képe megtestesíti, megjeleníti azt a hatalmat, mely egyszerre a pusztítás és a kényszeres fogyasztás. Van-e, lehet-e belső és külső szabadság egy kényszerekkel, kényszerpályákkal terhelt világban, háború és gazdasági válság, politikai, katonai döntések ellenére is? Elsőrenden kisebb-nagyobb közösségekben, de egyénileg is megélhető a krisztusi szabadság, de erőfeszítés és a tudatosság gyakorlása kell hozzá. Tegyük, éljük s örvendjünk neki.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 25.

"...és az egész Föld imádta a fenevadat..." (Jel 13; 1-10)

Emberi hatalom, mint az imádat tárgya, nem ismeretlen napjainkban sem. Celebek, sorozatszereplők, milliárdosok, sportoló, akarva-akaratlanul kerülnek vagy repítik őket az érdeklődés középpontjába, hogy az már majdnem vagy valóban imádat. Az pedig egyedül Istennek jár, nem az istenpótlékoknak, a virtuális istenkedőknek. Az imádat is, mint oly sok minden más is visszaható, visszahat az emberre. Ha nem Istené az imádat, akkor annak tárgya fogja meghatározni a mindennapokat, gondolkodást, cselekvést, beszédet. Miért ne a végtelen, önfeláldozó és a teljességre juttató szeretet határozza meg életünket?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 24.

"...akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele." (Jel 12; 1-17)

Élet és halál feszül egymásnak, egy vajúdó asszony és egy kígyó, mely a születendő gyermeket akarja felfalni. Eszünkbe juthat a "Fehérlófia" magyar mitológiai mese is, azzal a különbséggel, hogy a Szentírásban az üdvtörténetről olvasunk, míg az utóbbi egy nemzet/ség etnogenezisét mondja el. Megsemmisíteni, elpusztítani az életet, különösen az épp megszülető, világra jövő vagy még meg sem születettet, súlyos cselekedet. A keresztyén felekezetek, összhangban az Ószövetséggel bűnnek, talán az egyik legsúlyosabbnak tekintik. A mennyei Atya Fiát, a Megváltót idő előtt nem lehet megölni s amikor megtörténik, akkor sem azért, mert a gonosz győzedelmeskedhetne, hanem, mert ez által lett, lesz teljes életünk. Sok minden fenyegeti az biológiai létünket is, kívülről, de van amikor az önpusztítás kerekedik felül s akkor belülről. Épp úgy jelenvaló a lelki-szellemi fenyegetettség, melynek ma már nagyon kifinomult és hihetetlenül hatékony eszközei vannak. Isten akarata a teremtésben, megváltásban és megszentelésben: az élet kiteljesedése, teljességre jutása. Jó, hogy ennek részei lehetünk s a magunk módján munkálhatjuk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 23.

"E világ királysága a mi Urunké és az Ő Krisztusáé lett." (Jel 11; 15-19)

Metaverzum: még nem tudjuk, mit is jelent, de amit eddig kiderült róla, az elég rémisztően hangzik. Különböző eszközök és technikai lehetőségek által folyamatosan az interneten "belül leszünk", ahelyett, hogy időnként kapcsolódnánk hozzá. Másképp; kilépés a realitásból és folyamatos jelenlét a látszólagosban. Látszólagos események, kapcsolatok, szeretet, szerelem, élmények, tapasztalások, melyek - minden valószínűség szerint - sokkal színesebbek, intenzívebbek lesznek, mint a szürke hétköznapok. A mennyei Atya nem küzd, harcol a látszólagosságal és hagyja a hétköznapokat olyannak, amilyenek, hanem az isteni valóságot s az abban való részesedést kínálja az embernek. Azt a szent kezdetet, rendet, melyben minden és mindenki a maga helyén van: az isteni, a realitás és a látszólagos. A hatalom nem a tech cégeké, nem buggyant milliárdosoké, nem titkos vagy nyilvánosan működő társaságoké, hanem Istené. S ha hozzá kapcsolódunk, pontosabban engedjük, hogy hozzánk kapcsolódjon, kap-unk: életteljességet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 22.

"És ellenségeik szeme láttára felmentek az égbe, felhőbe öltözötten." (Jel 11; 1-14)

Jézus megdicsőülésének jelenete juthat eszünkbe erről a részletről, mikor a tanítványok szeme láttára felhő takarta el Őt és többé már látták. A hitben kitartók és megmaradók, akik minden üldöztetés, hátratétel, fenyegetés és csábítás ellenére is megmaradnak az istengyermekség ajándékában, azok hasonló "sorsra jutnak" mint Jézus; bemennek az Atya dicsőségébe. Részesei lesznek hatalmának, erejének, uralmának. A cél nem ez, hanem, hogy már itt és most, a hétköznapokban, mint Jézus tanítványai az élet-teljesség részesei legyünk s másokat is erre segítsünk. A "felemeltetés" ráadás, nem "ópium a hit", hogy elviselhető legyen a nyomorúságos jelen, hanem a jelenben való hithűség ajándéka a jövendő. Kétszeres öröm; váltsuk a hétköznapokban "aprópénzre"!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 21.

"Vedd el és edd meg, megkeseríti ugyan a gyomrodat, de a szádban édes lesz, mint a méz." (Jel 10; 8-11)

Gyomorkeserű; adott helyzetben kifejezetten jót, tesz, kellemes, segíti az emésztést. Részletünkben a keserűség nem az egyéni emésztési rendszer jó vagy rossz működése miatt keletkezik, hanem az üzenet miatt, amit majd hírdetni kell. Másképp, nem önmagáért kesereg János, hanem azok miatt, akik felett majd súlyos ítéletet kell kimondjon. Látszólag ellentmondásos módon, a "megemésztett" írástekercs először mézédes s csak miután bennsővé válik, lesz keserű. János édesnek érzi, mert majd azokról szól az ítéletes prófécia, akik őt halálra üldözték, hittestvéreit pedig gyötrelmes kínhalálnak vetették alá. A küldetés azonban nem az egyéni élet kiteljesítése, hanem az emberiség megtérése! Saját és szeretteink élete, jólléte fontos, de vajon küldetésünk "hatósugara" nem ér ezen túl? S ha így van mi kell, lehet, szabad tennünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 20.

"..és megesküdött az örökkön örökké élőre...hogy nem lesz idő." (Jel 10; 1-7)

"Lét és idő" létfilozófiai mű (M. Heidegger) azt fejtegeti, nem könnyen érthető gondolatmenetekben, hogyan kapcsolódik az idő és az ember léte össze. Isten számára nem létezik idő (lsd. 90 Zsolt) s az emberiség kultúrái, vallásai is többfeléképpen értelmezik, gondolkodnak róla; körkörösen vagy lineálisan. A keresztyénség az utóbbihoz tartozik s Jézus Krisztust tekinti az idő középpontjának, hisz születése előtti és utáni szakaszokra osztjuk fel. Nincs idő, ez a kijelentés, itt a szorongatóan közel lévő utolsó ítéletet jelzi. Minden nappal közelebb lépünk életünk végéhez s az egész emberiség megmérettetéséhez. Felkészültek vagyunk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 19.

"...nem tértek meg gonosz cselekedeteikből." (Jel 9; 13-21)

A látomásban átélt fenyegtések, csapások, szörnyűségek azért következnek be, hogy az emberek, az emberiség megértse, változásra van szükség. A destruktív, maga alkotta istenségek imádata, az öncélúság, a tolvajlás, mások manipulálása eddig is visszahatott, de mostantól azonnali és szemmel látható következményei lesznek. Ha életbe akarunk maradni, változtatni kell, szükséges a megtérés. Visszafordulás egy olyan ösvényről, mely már nem vezet sehova, elvész az erdő sűrűjében vagy a sivatag homokjában. Megtérés; életem, létem alapja ismét oda kerül, ahol fogantatásomtól kezdve volt, a teremtő mennyei Atya kezébe, aki Jézusban mellettem, mögöttem áll s a Lélek által legbelsőbb akarat és elhatározás, hogy a Vele való közösségben éljek. Van, lehet visszafordulás, megtérés, megváltozás, visszatérés; naponta a kis dolgokban, időnként a jelentősekben s egyszer s mindenkorra egzisztenciálisan. Kérjük, várjuk, legyünk részesei.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 18.

"...láttam egy csillagot lehullani az égből a Földre...." (Jel 9; 1-12)

A csillag/ok fontos szimbóluma/i különféle korszakoknak, népeknek, nemzeteknek, mozgalmaknak, ideológiáknak. Visszatekintve azt is megállapíthatjuk, hogy ugyanaz a jel, jelrendszer értelem-,tartalomváltozáson megy át. Életünk meghatározó része volt egy csillag, évtizedeken át, mely számunkra az elnyomást, diktatúrát, idegen hatalom általi meghatározottságot jelenítette meg. A mai sokcsillagos zászló is, valamikor egy más összefüggésben utalt az Ég Királynőjére. Egy hullócsillag mely kinyitja a mélység kútját...mit jelent ez? Van egy több ezer éves mondás: "amint fennt, úgy lent" s a Jézustól tanul imádásg is összekapcsolja a Mennyet a Földdel. Aki a jelenben nem kapcsolódik a mennyeiehez, az istenihez, az mennyei Atyához, az egy adott pillanatban, kénytelen lesz kapcsolódni a "mélység kútjához" s mind ahhoz ami abban van, jön elő; szenvedés, fájdalom, keserűség, az elmúlasztott, megvetett, elhanyagolt isteni szeretet helyett. Kapcsolódhatunk a szeretethez.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 17.

" Jaj, jaj, jaj a Föld lakosainak..." (Jel 8; 7-13)

Ókori elképzelés a "világ végéről", mely manapság mégsem oly távoli; mérgezett vizek, tűzvészek, meteor veszély, tűzhányó kitörések, Nap-és Holdfogyatkozás, fenyegő atomháború....Mindebből az vonatkozik ránk, hogy nem csak egyéni, kisebb-nagyobb közösségi szinten, hanem az egész emberiséget érintve lesz számotadás szavainkról, cselekedeteinkről, életünkről. A naponkénti számvetés segíthet, hogy az Isten-szerint való élet felé billenjen életünk mérlege, DE a lényeg, hogy ha Isten gyermekei vagyunk, akkor kegyelem, irgalom az osztályrészünk. Dicsőség, hála és köszönet érte!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 16.

"...amikor a hetedik pecsétet felnyitották csendesség lett..." (Jel 8; 1-6)

A hét pecsét jelzik, mint a teljesség száma, hogy a most megnyilvánuló dolgokat senki sem tudja, a mennyei Atyán kívül. A pergamenre írt, összetekercselt iratot zsinorral tekerték körbe s pecsétviasszal zárták le, így biztosítva, hogy csak a címzett olvashassa. A nagy bejelentés előtt csend lett, a várakozás csendje. Csendben lenni, engedni, hogy "...megcsendüljön a csend..." (Gyökössy Endre) életünk építőkövének kell/ene lenni, azzá válnia. Azért, hogy visszataláljunk, találhassunk önmagunkhoz, Teremtőnkhöz. A hétköznapi "zakatolásaink" közepette is tehetünk magunkért s ezzel a körülöttünk élőkért is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 15.

"...és elvezeti az élő vizek forrásához (őket) és letöröl az Isten minden könnyet a szemükről." (Jel 7; 9-17)

Az élet vize, az örökkévalóság vize az emberiség régi álma, tudása, vágya. (Lsd. Petőfi János vitéze utolsó jelenetét.) Az élet vize, az isteni szeretet kiapadhatatlan forrása, melyet, az idő és tér korlátai nélkül tapasztalhat meg az ember az örökkévalóságban. S ebben az állapotban nem lesz, nincs fájdalom, szenvedés, csalódás, nincsenek könnyek. Öröm, békesség és szeretet van/lesz. Ezt, ha töredékesen, részlegesen és időlegesen, de mi is átélhetjük, megtapasztalhatjuk. Mindannak ellenére s mindazzal együtt ahogy a jelen pillanatban élünk, küzdünk, néha szenvedünk, csalódunk, kiábrándulunk s reményünket vesztjük. Ami be-és ki teljesedik majd, az már itt és most is jelenvaló. Ha engedjük megvalósulni, hatni, működni életünkben, akkor megsokasodhat, megerősödhet. Legyen így!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 14.

"Ne ártsatok a Földnek, se a tengereknek, se a fáknak..." (Jel 7; 1-8)

Természeti katasztrófák: tornádó, cunami, földrengés, vulkánkitörés, aszály, árvíz, kártevők tapasztalati valóságként vannak jelen az emberiség és a Föld életében. S vannak ártó, gonosz hatalmak, hatalmasságok, gondolhatunk a kommunizmus, világszerte, 100 millió áldozatára, akiket egy elvakult ideológia miatt gyilkoltak meg ( A kommunizmus fekete könyve). S van egy erő, hatalom, mely megvédi az övéit, a hozzátartozó keresztyének, az isteni hatalom. Nem feltétlenül és mindíg a testi szenvedéstől, haláltól, de az örök haláltól bizonyosan. A testi nyomorúságok közepette ez tűnhet sovány vígasznak, azonban segít a jelen, adott esetben nehéz, fenyegető helyzetét egy más perspektívába állítani s ezzel annak végletes súlyát, terhét leveszi vállunkról. Mert Övé " a hatalom és a dicsőség..".

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 13.

"Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért..." (Jel 6; 9-17)

Ahol az emberi cselekvés, képesség, hatékonyság véget ér, kezdődik, kellene kezdődnie az isteninek? Másképp: elrendezzük mi az életünket a hétköznapokban jól-rosszul, sikeresen vagy sikertelenül, boldogan-boldogtalanul s amikor már kifogytunk a lehetőségekből, ötletekből, eszközökből, akkor jöhet, jöjjön Isten és oldja meg? A bosszúállás Istene, aki megtorolja azok halálát, aki a mellette való kiállás, hitvallás miatt veszítették életüket....? Ő már kiállt mellettünk a teremtés, megváltás és megszentelésben s az, hogy mi - ha sikerül - hűségesek vagyunk hozzá, nem érdem, hanem természetes. "A bosszú Istené" hangzott a mondás, azonban tevőlegesen nem pusztít, gyilkol, rombol, legfeljebb engedi, hogy az ember a maga vélt nagykorúságában, látszatszabadságában tegye, ami a kárhozatra, a totális isten-távolságba viszi. Nem Neki kell a mi elképzeléseinkhez, vágyainkhoz, terveinkhez alkalmazkodnia, hanem fordítva, mert az az életteljességre visz.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 12.

"...a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a Földről sőt, hogy öldössék egymást az emberek..." (Jel 6; 1-8)

Látomások, kijelentések, jelképek, szimbólikus észlelések tömegével találkozunk a Jelenések könyvében, mely "lerántja" a leplet az utolsó idők történéseiről. A kimondhatatlant, a kibeszélhetetlent és leírhatatlant próbálja ábrázolni s a mai olvasóban is ugyanaz a kérdés vetődik fel mint a kortársban; hogyan vonatkozik ez rám, életemre, hitemre? Az utolsó ítélet 4 lovasa, Dürer metszetein...a tapasztalat, hogy "ember az embernek farkasa", jól lehet a farkasok irgalmasok, alapvetően, egymással és az együttműködés, a rend határozza meg életüket. Az öldöklés és a békétlenség ellenében tudhatjuk, hogy "boldogok a békességre igyekvők, mert ők Isten fiainak mondatnak." Magunkban és körülöttünk is ezt munkálhatjuk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 11.

"Méltó a megöletett Bárány..." (Jel 5; 11-14)

Jézusról, a megfeszítettről és feltámadottról van szó, aki a mennyekben van, isteni dicsőségben és hatalomban. El-és felismerni, hogy azok a tulajdonságok, viszonyok, dolgok, ügyek, amik az átlag ember életét meghatározzák, nem a mi tulajdonságaink, hanem csak tulajdonított lehetőségek. Az erő, gazdagság, bölcsesség, hatalom, tisztesség, dicsőség, áldás, ez a 7 ( a teljesség száma ) mind, eredetileg és alapvetően Istenéi s megjelentek Jézusban/on. Jó tudni, bevallani határainkat, korlátainkat, kereteinket, mert ezzel a felelősségünk határait is megértjük, megélhetjük.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 10.

"És senki sem akadt sem a mennyben, sem a Földön, sem a Föld alatt, aki felnyithatta volna a könyvet..." (Jel 5; 1-10)

Az élet könyve, mely nem determinisztikus módon írja elő, az emberiség és az egyes ember kényszerpályáját, hanem arról tesz bizonyságot; Isten terve az élet kivirágzása, burjánzása, teljességre jutása. Ezért Ő mindent megtesz, nem "csak" a teremtésben, hanem a megváltás és a megszentelődés által is. Akármennyire is próbáljuk megérteni, megismerni a teremtett világot, a természetet, az emberiség és az ember lelki-szellemi-testi működését, legalább a lényegét tekintve, titok marad. S minél több, nagyobb a tudás, annál nagyobb felületen érintkezik az ismeretlennel, a nem tudottal, a titokkal. Mégis Jézusban az Atya megmutatta, "odaélte", milyen az életteljesség a véges, időleges keretek között. Ebben mi is részesülhetünk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 09.

"...méltó vagy Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, tisztesség és a hatalom, mert Te teremtettél mindent és a Te akaratodból lett a teremtett világ." (Jel 4)

A "felvilágosult" ember hátán feláll a szőr, ha ilyesmit olvas, mert az önfeladásra, gyengeségre, behódolásra, kutyába lemenésre asszociál. Dicsőíteni Istent, hódolni Neki azt jelenti; elismerem, hogy felettem áll, az Ő teremtménye vagyok, egyáltalán az Ővé vagyok. S akkor mi van az emberi szabadsággal, akarattal, vágyakkal, elképzelésekkel, álmokkal? Kiestünk, kiléptünk, kiléptettek minket a harmóniából, abból a létformából, melyben a legtermészetesebb és magától érthetődő a Teremtővel való együttrezdülés. Az is, hogy az Erő és a Hatalom nem emberé, hanem Istené, azonban vissza lehet találni, részesedni az isteni Erő áramlásából, Jézusért a Lélek által. Megtörténhet....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 08.

"...ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen..." (Jel 3; 14-22)

Függetlenség: nem csak mint a történelem egy adott pillanatában és a Föld egy adott pontján jelentkező mozgalom, egy földrésznyi ország létrehozása érdekében, hanem a mennyei Atyától valóról van szó. "Olyanok lesztek, mint Isten..." vagyis nem függtök többet Tőle, igéri a gonoszt megtestesítő kígyó. A gazdagság is a függetlenséget ígéri, akinek sok vagyona, pénze van sokkal több mindent megengedhet magának, mint akinek kevés van. Mégis a mondás szerint: "a nincsnek egy baja van, a vannak, sok". Sok pénz, sok vagyon, nagy gazdagság nagy felelősség s még nagyobb függés. Nincs és nem lehet mindentől és mindenkitől való független élet, létezés, CSAK az a kérdés, mitől, kitől függünk? A mennyei Atyától való függésben élhető meg a lehető legnagyobb szabadság, kell ez nekünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 07.

"...mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet és nem tagadtad meg az én nevemet." (Jel 3; 7-13)

Nyitott ajtó az örök életre, melyet nem zárhat be senki a gyenge, de mégis hűséges hívők előtt. Sokszor nincs elég erő, bátorság, kitartás és kreativitás, hogy annak képét viseljük, aki minket kép-visel az Atya előtt, Jézusét. Legalább szándék, elhatározás legyen; meg akarjuk élni, valósítani, a magunk életkeretei és lehetőségei közepette Jézushoz tartozásunk. Ragaszkodni ahhoz, aki megmutatta és lehetővé tette, teszi a teljes életet már itt és most s majd a kiteljesedésben. Kérhetünk, kaphatunk erőt ehhez.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 06.

"...az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel..." (Jel 2; 18-29)

"Kemény szavak, ki hallgathatja"? Ha elgondolkodunk s feltesszük magunknak a kérdést, mi életünk tartalma, célja, értelme, akkor kerülünk közelebb a lényeghez. Pénz, hatalom, élvezetek vagy csak egyszerűen a hétköznapok gondja-baja, ami kitölti életünket? S kívülről, Isten felől nézve, mindez nem csak értelmetlen, céltalan, hanem a lelki halál. Reménység az, hogy ebből a halálból fel lehet ébredni, vissza lehet találni az élet teljességhez, a mennyei Atyátval való szeretetkapcsolathoz, a harmóniához, a lét értelméhez. Öröm és hála ezért!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 05.

"Aki győz és megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok...ahogyan én is hatalmat kaptam erre, az én Atyámtól és annak adom a hajnalcsillagot." (Jel 2; 18-29)

Hogyan viszonyul egymáshoz az ember belső meggyőződése és a külső adottság, lehetőség? Sodródás, tehetetlen vergődés vagy a világ "sarkából való kifordítására" törekvés, esetleg a folyamatos megalkuvásban való létezés? Nehéz időkben, keresztyénüldözés korszakában, hogy lehetett hat-ni, kitartani, győzni az erőszakos államhatalom ellenében, az üldöztetések, kínhalál közepette? A jézusi szeretet-erővel, mely nem meghunyászkodó, de nem is erőszakoskodó, mégis az élet teljességet formáló, alakító, helyreállító erő. Együttérzés, megbocsátás, közösség gyakorlása, szükséghelyzetek enyhítése jellemzik ezt. Aki így tud élni, az az esthajnalcsillag, mely megjeleníti az isteni dicsőséget, ragyogásában részesedhet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 04.

"...adok neki fehér kövecskét és a kövecskén új név van felírva.." (Jel 2; 12-17)

Az emberrel kapcsolatos minden lényeges kérdés visszavezethető egyetlenre és az arra adott válaszra; ki vagyok én? Mi az önazonosságom, hogyan határozom meg magamat, mit gondolok, vallok arról, hogy ki vagyok. Fehér kövecske, ott és akkor egyfajta személyi igazolvány volt, mely igazolta, hogy tulajdonosa isteni eredetűnek vallotta a római császárt, aki még kedvenc lovát is konzullá neveztethette ki. Itt azonban egy új új identitásról van szó, mely nem más mint a teremtetteségben eredetileg is adott istengyermekség. Ez a régi-új "személyi igazolvány" jelzi, hogy a tulajdonosa személyisége visszahelyeztetett eredeti alapjára, a Teremtő, Megváltó és Megszentelő Istenre. Ez a lét teljessége, amit mi is megélhetünk és megtapasztalhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 03.

"Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját." (Jel 2; 8-11)

Hatalom, dicsőség, szakralitás, győzelem lehetnek, több más mellett, a korona, mint szimbólum jelentései. Itt leginkább, a hit melletti hűséges kitartás győzelmes elismerését láthatjuk, találhatjuk meg. Nehézségek, próbatételek, kísértések, szenvedés és megaláztatás közepette is és azok ellenére kitartani, megvallani istengyermekségünket. Szavakkal, tettekkel, életmóddal, viszonyulással..." Bebújtattál engemet, talpig nehéz hűségbe. " (József A.)

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 02.

"Aki győz, annak enni adok az élet fájáról..." (Jel 2; 1-7)

A Paradicsomban lévő két szimbólikus, de mégis valós fa egyikéről, a jó és gonosz tudásának fájáról szakított az ember. A gonosz ígérete szerint a tudás tesz istenivé, de ez félrevezetés volt, mert kivetette az embert az örökkévalóságból. A Jelenések könyve, a Szentírás, sorrendben és időben utolsó írása visszautal a legelsőre, megteremtve a múlt és a jövendő közötti reménység ívet. Megadatik, hogy az istenkedés következtében elvesztett örökéletnek mégis részesei lehessünk, ehhez azonban a körülöttünk és bennünk lévő istentelenség felett szükséges diadalmaskodni, a Lélek segedelmével.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 01.

"...és a hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna...és amikor megfordultam...az Emberfiához hasonlót (láttam)..." (Jel 1; 9-20)

A "rejtőzködő Isten" (Deus absconditus) egy időben a protestáns teológiai érdeklődés középpontjába került. Lényege, hogy az ember számára nem a hétköznapi, kézzelfogható módon van jelen Isten, hanem rejtetten, áttételesen, teljesen meg nem ismerhetően. Ugyanakkor az Emberfiában, megtestesülten, emberi alakban volt/van világunkban, életünkben. Együtt és egyszerre a kettő: megragadhatatlan, tökéletesen, a maga teljességében, nem megismerhető, mégis konkrét, valóságos és amire szükségünk van az üdvösségre, annak teljessége meg van Benne. Rejtőzködés, megtestesülés és szó, hang, a megszólító, mely mai is jelenvaló s keresi, várja hallgatóit. Van-e ilyen közöttünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 30.

"Én vagyok az Alfa és az Omega, ezt mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljövendő..." (Jel 1; 1-8)

A birodalmak, hatalmak, uralkodók szeretik magukat isteni eredetűnek mondani, uralkodásukat pedig örökkévalónak. A görög ábc első és utolsó betűszimbóluma a teljességet, időfelettiséget jelzi. Az újszövetség, már a keresztyénüldözések idején keletkezett írása egyértelműen Istenre alkalmazza. A teremtés és a mindenek újjáteremtése a fő témája, egy vészterhez, vérgőzös, szenvedésekkel, üldöztetéssel és halállal terhelt időszaknak, a domitiánuszi korból. Sem életünk kezdete sem vége, abortusz és eutanázia, öngyilkosság ide vagy oda, nem a mi kezünkben van. Kiragadhatjuk a Teremtő markából, de annak súlyos következményei vannak, lesznek. Viszont hála, magasztalás és öröm kísérheti, hogy Tőle jövünk és Hozzá megyünk. Legyen így!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 29.

"...mindenben olyan jó dolgod legyen és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek." (III Jn)

A lélektagadók (kommunista ideológia ) után jöttek a lélek "felmagasztalók", akik elárasztják az internetet a lélektan komoly és kevésbé komoly felismeréseivel, elbizonytalanítva szülőt, oktatót, házastársat. Fontos a lelki összefüggések fel-és megismerése, dolgok, kapcsolatok, szervezetek működésének, anomáliáinak észlelése s azok kimondása. Mai részletünk Kr.u. kb. III. sz.-ban íródott s már akkor is tudott volt, hogy ha az ember lelke jól van, rendben van, gondoskodnak róla, akkor az egész-ség is megadatik, megtartatik. Az ember lelkének alapvetően az isteni szeretetre, kegyelemre van szüksége s ennek belső és külső megtapasztalására, ami adatik, mint ajándék, lehetőség.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 28.

"Mert sok hitető jött el a világba, akik nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el..." (II Jn)

Aktuális témák; szociális igazságosság, istenországa a Földön, világbéke, környezetvédelem, homoszexualitás, BLM, LMBTQ stb. sokmindent megéltünk az elmúlt évtizedekben, amit mint központi fogalmat felkínálták a számunkra. Nekünk a legfontosabb azonban, hogy a mennyei Atya Jézus Krisztusban, a Lélek által közöttünk, bennünk, általunk jelen van, lehet a mindennapokban. Amikor megéljük az isteni szeretetet, irgalmasságot, megbocsátást, amikor hála és öröm van jelen bennünk és általunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 27.

"...és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat..." (I Jn 5; 18-21)

A mennyei Atya Jézusban együttérez teremtményével, a mindenkori emberrel s az élet minden vetületében részt vesz, kivéve az Atyával való szembenállást, tagadást. Ez a velünklétel váltja ki az emberből, belőlünk a viszonzott együttérzést, együtt mozdulást, harmóniát. Az emberi agyban a tükörneuronok teszik lehetővé az empátiát ösztönösen, de erre lehet törekedni tudatosan, akaratlagosan, imádkozva a Jézusban maradásért.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 26.

"...ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket." (I Jn 5; 13-17)

A kérő, közbenjáró imádság legfontosabb ismérvét kapjuk itt. Úgy és azt érdemes kérni imádságban, ami egybeesik Jézus Krisztus akaratával. Legjobb példa erre Jézus Getsemáné kertjében elmondott imája, melyben kéri: " Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem a keserű pohár, mindazáltal ne az legyen, amit én akarok, hanem az, amit Te ". Emberi és isteni akarat, vágy, elképzelés, kérés találkoznak, ami akkor teljesül, teljesülhet, ha belesimul az emberi az istenibe, még akkor is, ha az nem egyezik a mienkkel. Akkor is, ha az fájdalmas, érthetetlen, megmagyarázhatatlan s az emberből keserűséget, fájdalmat, indulatot vált ki.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 25.

"... ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet..." (I Jn 5; 6-12)

Az életteljesség emberi formában, Jézus Krisztusban jelent meg közöttünk s aki azonosul vele, kapcsolatban áll vele, az részesül abban, amit Ő képvisel. Egy olyan életvitelben, melyben természetes módon van jelen a teremtő Atya és a megszentelő Szentlélek is. S ez a viszonyulás, létmód, harmónia Istennel, teremtett világgal, a másik emberrel s önnönmagával. Helyénléttel, mely elkerüli az "istenkedést" és az " állatkodást" is, dinamikus kiegyensúlyozottság, aminek erőforrása a kapok-adok. Életet, szeretetet, kegyelmet, irgalmasságot s ezt adhatom tovább, erősítve magamban mindezt. Gyakoroljuk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 24.

"Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." (I Jn 5; 1-5)

Háromszoros győzelem, mondhatnánk: három a magyar igazság...de mivel szemben, mi felett? A kozmosz a teremtés rendje szerint működik, azonban megtapasztalható a diszfunkciói is, a világegyetemben éppúgy, mint az emberiség, a közösségek és az egyének életében. A győzelem az isteni rend helyreállítása, mikor minden a Teremtőt dicséri és magasztalja. A mennyei Atyához való kapcsolódásunk, ennek hétköznapi megnyilvánulásai; gondolatok, szavak, cselekedetek, közösség gyakorlása, a hitünk segít, a maga szintjén, az isteni rend megvalósulásában. S ez győzelem, magunkban és körülöttünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 23.

"Nem abból áll ez a szeretet, hogy mi szeretjük az Istent, hanem, hogy Ő szeretett minket és elküldte az Ő Fiát..." (I Jn 4; 7-21)

Az emberi szeretet - mely nem elsőrenden érzelem, hanem odaszánás, elhatározás, akarat kérdése - az isteni szeretetből fakad. Erre felelet lehet az Isten iránti szeretet, tisztelet, hálaadás, hódolat s a felebarát iránti, mely a másik szükségének enyhítése és az önmagunk iránti, mely a valódi szükségletek megadása magunknak s nem azonos az önelfogadással. Az Atya szeretete Jézus Krisztusban és az Ő küldetésében vált "kézzelfoghatóvá", amit Hitvallásunk a "miattunk, érettünk, helyettünk" formulával fejez ki. Immár az Atya "felettünk", a Fiúban "mellettünk" s a Lélek által "bennünk" is. Ez adassék meg nekünk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 22.

"...mert nagyobb az aki bennetek van, mint az, aki a világban van." (I Jn 4; 1-6)

Nem két egyenlő, egyforma erő küzdelmének tere a világ, a Föld, az ember, az emberiség élettere. A teremtésben, a Teremtő az életet, az életteljességet hívta, hívja létre. A negatív, destruktív erők jelenvalósága, melyek a teljesség igénye miatt jöttek "létre", soha nem hordoznak olyan erőt, hatásfokot, mint az isteni. Tudni, látni, hinni és ezt megvallani, hogy kié vagyunk, hová tartozunk, milyen erő lakik, lakhat bennünk, tehet minket tanítvánnyá. Minden körülmény ellenére is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 21.

"És aki az Ő parancsolatait megtartja az Őbenne marad és Ő is abban." (I Jn 3; 18-24)

Belsővé, bensőségessé válik, válhat valami, ami eredendően nem a sajátunk vagy nem elsődlegesen az. Szokások, szemlélet-és látásmód, nyelvi szellemi megközelítés, életmódod belsővé tehetünk, begyakorolva magunkat. Jézusban maradni, jelenti, hogy tanítása szerint, küldetése alapján élünk; viszonyulunk a mennyei Atyához és a másik emberhez. Ez gyakran erőfeszítésbe kerül, gyakorolni kell, törekedni szükséges rá. Azonban nem egyoldalú a mi odaszánásunk, mert Ő is aktív részese, kezdeményezője ennek a kapcsolatnak, meghatározva életünk alapirányultságát és a hétköznapi apróságokat is. Ha így van, a teljes élet részesei vagyunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 20.

"...hogyan marad meg abban az Isten szeretete?" (I Jn 3;13-17)

Istenkapcsolat és a felebarát iránti együtt és egyszerre az egyik a másikban mutatkozik meg, míg az emberi eredetete az isteniben lelhető fel. Ha a vertikális irányból érkező isteni szeretet-erőt nem adjuk tovább a horizontálisban, embertársaink felé akkor az elsikkad, de ha megosztjuk megsokszorozódik. Viszonyulásban, szavakban, tettekben realizálhatjuk mindezt s minél többet adunk, annál több marad nekünk, bennünk, velünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 19.

"Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa." (I Jn 3; 1-12)

Bulgakov: Mester és Margarita c. drámájában, a szovjet-kommunizmusban megjelenik az ördög s az emberekkel beszédbe elegyedve helyesli, hogy Isten létezésében nem hisznek. Mikor azonban az ő létét is tagadják, kegyetlen módon tanítja meg a "hitetlenkedőket", hogy az ördög igenis létezik és nagyonis működik. Létezik és működik a bűn, az istentelenség-és ellenesség, nem csak kívül, hanem belül, bennünk is (P. Ricoeur). Kérdés, hogy ez az Isten nélküli, létünk alapja-e vagy az isteni az? Isten Fia lerontja, kívül és belül egyaránt az ördög munkáit s visszahelyez az istenibe, ahonnan jöttünk s ahová, reménység szerint tartunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 18.

"...maradjatok Őbenne (a Krisztusban)..." (I Jn 2; 26-29)

Önerőből az ember nem képes a gravitációt legyőzni csak technikai eszközzel (léghajó, repülő, rakéta) s nem képes az isteni "erőtérből" sem kilépni. Lehet úgy élni, hogy nem veszünk tudomást róla vagy tagadjuk létét, de előbb-utóbb fájdalmasan szembesülnünk kell; van, létezik, hat a gravitáció, van, létezik, hat az isteni erőtér. Miért akkor a felszólítás: maradjatok Őbenne? Legyen tudatos, hogy a mennyei erő tart minket úgy a Földön, hogy közben istengyermekségünk is megmarad. Jézus Krisztus, hitvallásaink szerint, egyszerre tökéletes Isten és ember s ha Benne maradunk, akkor bennünk lehet, maradhat mindkettő, még ha messze nem is tökéletesen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 17.

"Az az ígéret pedig, amelyet Ő maga ígért nekünk, az örök élet." (I Jn 2; 18-25)

Időtlenség, időfelettiség, idő nélküliség az örök élet? Talán inkább folyamatos jelennek mondhatnánk, hétköznapi szóhasználattal, mely Isten közelségben, az Ő jelenlétében telik. Amikor nincs sem időbeli, sem térbeli, sem személyes vagy közösségi akadálya a Vele való legszorosabb közösségnek, "színről színre látásnak". Ez, a biológiai lét végével nemhogy megszűnik, hanem inkább kiteljesedik, ha már itt és most is részesei vagyunk. Miért ne akarnánk a kiteljesedés gyermekei lenni, egy ilyen csodálatos ajándékot elfogadni?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 16.

"Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van." (I Jn 2; 12-17)

Az Újszövetség idején használt görög nyelvben három fogalom volt a szeretetre: erosz - leegyszerűsítve az erotikus, filia - a felebaráti és az agapé - az isteni. Részletünkben az utóbbi áll s emiatt úgy is fordíthatnánk: "ne imádjátok a kozmoszt ( ez a szó fordul elő ) és ami benne van". Imádat egyedül Istené, vagyis a legmélyebb, legodadóbb és ragaszkodó szeretet és tisztelet az Övé, egyedül. Ez a biológiai létfeltételeken túl, esetenként még ezek előtt is, az egyedül szükséges, az összes többi lehet fontos vagy vágyott ill. álmodott az életben. Ez a felszínen nehezen emészthető felszólítás, a lehető legnagyobb szabadságot ajándékozza nekünk, mert ha Tőle függünk, minden mástól függetlenek lehetünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 15.

"...múlik a sötétség és már fénylik az igazi világosság." (I Jn 2; 7-11)

Hétköznapi tapasztalatunk nem támasztja alá az Ige kijelentését; háború, pandémiák, gazdasági-és élelmezési válság, a "nagy törlés" gondolata és az arra való törekvés stb. "Legyen világosság", szinte a legelső mondat a Szentírásban, "én vagyok a világ világossága" mondja Jézus magáról, majd "ti vagytok a világ világossága" vagyis, nagyon is jelen van a világosság az életben. A kérdés bennünk, általunk megjelenik-e? A nagy összefüggésekre, rendszerekre csekély hatásunk van, de a családban, munkahelyen, nemzetségben, gyülekezetben, lakókörnyezetünkben megjeleníthetjük, a Lélek segítségével, az igazi világosságot: az isteni szeretetet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 14.

"...ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus..." (I Jn 2; 1-6)

Nemrég ünnepeltük Pünkösdöt, a Szentlélek kitöltetését, az egyetemes egyház létrejöttét. Mai újszövetségi részletünkben használt görög kifejezést, a Pártfogót, alapvetően a Szentlélekre használja a teológia. Jézus Krisztus váltságművének közbenjáró "szerepe" egybeesik a Lélek "érettünk való esedezésével", ha vétkezünk. Míg a bűn fogalom inkább az alapvető egzisztenciális céltévesztést, tudatos szembefordulást jelenti, addig a vétek "csak" engedetlenséget, konkrét helyzetben, esetben való "süketséget" jelent. Istenre bízott életet élni, Benne hinni és reménykedni, helyénvaló létezést jelent melyben, ha bekövetkezik a vétek, van aki segítsen!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 13.

"Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan Ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással..." (I Jn 1; 5-10)

A világosság létmód, nem csupán fény, hanem annak megjelenítése, hogy Istentől való, Hozzá tartozók vagyunk s maradhatunk Jézus Krisztusért. A világosságban járás alapozza meg a köz-ős-ég-et, ahol a legkisebb és a legnagyobb közös többszörös az istengyermekség megvallása, megélése. A szó hétköznapi értelmében vett közösségeket lehet és kell is munkálni a munkahelyi, lakóhelyi, gyülekezeti, nemzetségi szinten. Keresztyénként azonban megvallhatjuk, hogy mindezek alapja, tudva, tudatlanul az Istennel, Istenben való közösség. Jó, hogy megélhetjük, gyakorolhatjuk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 12.

"...azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen." (I Jn 1; 1-4)

A megosztott öröm a teljessé vált öröm. Egyes kéziratokban, valószínűleg a másoló azt gondolván; elírás történt, kijavította erre: "örömötök teljes legyen". Közös öröm az Élet, Jézus Krisztus megjelenése az emberi közegben vagyis a mennyei Atya szava, akarata, világossága, mely ki-és beteljesíti az életet. Gondjainkat, panaszainkat, vélt vagy valós sérelmeinket talán könnyebben osztjuk meg környezetünkkel és örömeinket, a hitbeli tapasztalataink örömeit?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 11.

"...legyetek erősek az Úrban, az Ő hatalmas ereje által!" (Ef 6; 10-24)

A híres filmrendező Buñuel egyik filmjében, a miséről távozó tömeget birkákkal jeleníti meg. A keresztyénség "birkaiskola"? A jézusi "tarsd oda a másik orcádat" sem erről szól, sokkal inkább közmondásunk értelmével közös a jelentése: "nem az a legény aki üti, hanem aki állja". A levél befejező részletében, amúgy sem emberi viszonylatban esik szó az erőről, hanem az emberfeletti gonosszal, fejedelemségekkel és hatalmasságokkal folytatott harcról, a velük való szembenállásról. Ehhez szükségeltetik az isteni erő, hogy minden körülmények közepette, megmaradjunk annak amik vagyunk; teremtmények, megváltottak és megszenteltek.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 10.

"...ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól..." (Ef 6; 5-9)

Kölcsönösség mai kulcsfogalmunk. A szakrális, Isten szerint való közösségek, családok, nemzetségek a kölcsönösség alapján működtek. A horizontális, földi szinten egymás között, a vertikális, isteni dimenzióban pedig a teremtővel kapcsolatban. Ez utóbbival kapcsolatban - szerintem - nem a vallástörténet hétköznapi megfogalmazása érvényesülhetett: "adok, hogy adj", hanem inkább, "mert kaptam, adok". Szolgák, valószínűleg rabszolgák és urak a bibliai részlet megszólítottjai, akik számára, ahogy a házastársi, és a szülő-gyermek kapcsolatban is már, az isteni külső,-felső szempont az aminek érvényesülnie kellene, a levélíró szerint. Nem kevesebb lesz az ember a jócselekedete által, hanem gazdagszik s ezt nap, mint nap átélhetjük munkahelyen, gyülekezetben, családban.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 09.

"Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban...Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket....!" (Ef 6; 1-4)

Az elmúlt több, mint két évszázad ellentétet munkált a generációk között, ami ellentmond az efezusi levél figyelmeztetéseinek. Gyerekcentrikussá lett a világ s a változásban is azt kellene meglátni, érteni, miképp tudunk az isteni rendnek úgy megfelelni, hogy ne kelljen folyamatosan ütközni. Az egymás iránti tisztelet megadásában találom meg ezt; látni, komolyan venni az istengyermekség ajándékát! Az Istenre vonatkoztatott élet emelhet ki minket az egymás ellen fordítottságból, mert Ő nem hétköznapi módon részese életünknek, hanem a Lélek által, Jézusban. Egyszerre kívül és belül is, rálátást adva az örömre, bánatra, feszültségre, békességre, egymás emelésére és a korlátok felmutatására.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 08.

"Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza..." (Ef 5; 21-33)

Enged-elmesség, szer-etet, tiszt-elet a házastársi együttélés három alapköve az efezusi levél írója szerint és egy kijelentés, mely egy más kor más embereiről szólt. A túlpszichológizálás hibáját elkerülve, mégis kijelenthetjük, hogy igenis sokan vannak, akik nem szeretik vagy akár utálják, gyűlölik testüket, önmagukat s emiatt a másikkal is úgy bánnak, mint magukkal. Engedni, szeretni, tisztelni látszólag nehéz s gyakran fárasztónak tűnő dolgok, pedig ezek nélkül nincs és nem lehet sem hétköznapi együttélés sem pedig "nagy" dolgok, ügyek rendezése.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 07.

"Mindig, mindenért hálákat adjatok az Istennek..." (Ef 5; 18-20)

Több magatartásforma is visszahatóan működik az emberi életben; szer-etet, gyűl-ölet s ilyen a hála is. A mennyei Atya jól meg van a mi hálaadásunk nélkül is, nekünk magunknak tesz jót, ha hálásak vagyunk, visszahat ránk. Fizikailag, lelkileg, szellemileg is helyreállít, frissen tart a hálaadás, amibe begyakorolhatjuk magunkat. Ez esetben is, mint a szeretetnél, ne elsőrenden valamilyen érzelmi állapotot képzeljünk, keressünk, várjunk, hanem elhatározás, akarat kérdése: adom-e, akarom-e adni a másiknak, amire szüksége van, akarok-e hálát adni kis-és nagyobb eseményekért, emberi kapcsolatokért, lehetőségekért, alkalmakért? Gyakoroljuk....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 06.

"Áron is megvegyétek az alkalmat, mert a napok gonoszok!" (Ef 5;15-17)

A napok jól felhasználása áldozattal jár vagyis, ha Isten szerinti életet akarunk élni az lemondással, erőfeszítéssel, akár áldozattal is jár. Pál a keresztyén életet az ókori olimpikonok edzéséhez, versenyzéséhez hasonlítja, akik mindent alárendelnek a versenyzésnek, győzelemnek s ezért több dologról is le kell mondaniuk, céljuk elérése érdekében. Az élet teljességét kapjuk, kaphatjuk meg a mennyei Atyától, aki Jézus Krisztusban már "megfizetett" ezért, ami a Lélek által jelenvaló tapasztalat számunkra. Mi mit teszünk, adunk ezért?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 05.

"Mint a világosság fiai, úgy járjatok." (Ef 5; 1-14)

Üvegbeton, zseniális magyar találmány, mely egyesíti magában a beton szilárdságát és a fényáteresztést. Pünkösd ünnepén hálát adhatunk, hogy átderenghet rajtunk Isten szeretete, mely A Szentlélek munkája bennünk! "Könyörögjünk az Istennek Szentlelkének, bocsássa ki magas mennyből fénylő világát, végye el mi szívünknek minden homályát, hogy érthessük Istenünknek mindenben akaratát!" (Huszár Gál éneke).

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 04.

"...és újuljatok meg a Lélek által elmétekben." (Ef 4, 17-32)

Nem egyszerűen "átkeretezésről" van szó, hanem egy új szemléletmódról arról, hogyan tekintünk önmagunkra, értelmezzük létünket, életünket s a többi emberét. Krisztusban az Atya gyermekei vagyunk, amit a Lélek újra és újra megerősít bennünk, erre emlékeztetve minket. Így lehetséges egy önmagán túlmutató életet élni, gyakorolva a jóságot, irgalmasságot és a megbocsátást. Erre trenírozhatjuk magunkat, ezt gyakorolhatjuk nap mint nap.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 03.

"...míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra..." (Ef 4; 1-16)

A felnőttkor két jellemzőjét ragadom most ki; a különbségtétel és az együttlátás képességét. Tudni megkülönböztetni, hogy mi a szükséges és mi fontos, lehetséges ill. vágyott. Csak kevés dolog szükséges, az efezusi levél szerzője szerint: "az igazságot kövessétek szeretetben", több dolog fontos s a legtöbb lehetséges vagy vágyott. Együttlátás; látni, érteni, hogyan egészíti ki, feltételezi s mégis, adott esetben, zárja ki egymást élet és halál, jó és rossz, világosság és sötétség. Karácsony Sándor, aki nem egyénben, hanem közösségben gondolkodott azt vallja, hogy felnőtt, érett személyiség az, aki közösségben érti, értelmezi önmagát s éli életét. Hitbeli felnőttkor közösségi létmód, mely másokon keresztül növekszik, gazdagszik, munkahelyen, családban, gyülekezetben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 02.

"...mi a szélessége, hosszúsága, mélysége és magassága a Krisztus, minden ismeretet felülhaladó szeretetének." (Ef 3; 14-21)

Hogyan ismerhetnénk meg valamit/valakit, aki/ami minden ismeretet felülhalad? Ez önellentmondás! Ha Krisztus "kívülálló" vagyis mint egy dolgot, tárgyat szemléljük valóban ellentmondás, ha azonban az idézett részlet előtti vereseket is elolvassuk, világos miről van szó. A szívben lakó Krisztusról ír a szerző s így, a belsővé vált fiúi szeretet mértékét, a maga teljességében fel nem foghatjuk ugyan, de mint egzisztenciális élményt megtapasztalhatjuk, a saját "emberi határaikon" belül. A végtelen, határtalan a véges és korlátozott emberi létben; felemelő, reményt keltő erőforrás!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 01.

"...hogy ismertté legyen most az egyház által...az Isten sokféle bölcsessége." (Ef 3; 1-13)

Bölcsesség: lényeglátás, az összefüggések figyelembevétele és a célirányos cselekvés. Isten bölcsessége a világegyetem és a Föld teremtettségének sokszínűsége, egymást feltételező és kiegészítő működése, az emberi test felfoghatatlan összetettsége, egyáltalán, létezése. A Fiú elküldése és megváltói tette, a Lélek láthatatlan, mégis kézzelfogható működése. A mennyei Atya önmaga, embernek való odaadása, az életteljesség ajándéka és az örök élet lehetősége. Az ember ezek felett eszekedhet, de a saját logikai kategóriáiba, teljesen, soha be nem illesztheti, viszont kapcsolódhat hozzá s ezáltal ki-és beteljesedhet az élete.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 31.

"...a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus." (Ef 2; 11-22)

Az alap nélküli, palesztinai épitkezésben fontos szerepe volt a sarokköveknek, melyek az egész épület staabilitását biztosították. A keresztyén létezés Jézuson, mintegy sarokkövön alapszik. Megrandíthetetlen, mozdíthatatlan, szilárd alapja életünknek. Benne, általa, rajta keresztül istengyermekségünk örökkévaló. Feladatunk, hogy az önmagunkról alkotott képbe, önértelmezésünkbe építsük be ezt a tényt, így nem csak földi, hanem mennyei lesz életünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 30.

"...életre keltett a Krisztussal együtt...és Vele együtt feltámasztott és a mennyeiek világába ültetett..." (Ef 2; 1-10)

Múlt, jelen és jövendő együtt és egyszerre. A jeleben vagyunk részesei egy múltbeli esemény, jövendőben kiteljesedő, valóságának. Két lábbal a Földön, beleszőve a növény-és állatvilág s a természeti törvények és jelenségek világába, de Krisztusban, Krisztusért már itt és most az isteni dimenzió, az üdvösség részesei is vagyunk. Így lenne jó önmagunkra tekinteni, értelmezni, életünk eseményeit látni és láttatni s hasonlóan szemlélni munkatársainkat, családtagjainkat, felekezeteinket, minden esetlegesség, vétek, kisszerűség, önzés, sértettség, rosszindulat ellenére is!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 29.

"...hogy megismerjétek Őt és világosítsa meg lelki szemeiteket, hogy meglássátok milyen reménységre hívott el minket..." (Ef 1; 15-23)

Ha Jézus életének eseményeit, tanítását, emberekhez és a mennyei Aytához, bűnhöz, betegséghez, halálhoz való viszonyulását ismerjük, akkor istenismeretre jutottunk, már amennyire ez emberileg lehetséges. Megismerni Istent és meglátni a reménységet, ami az emberi logika szerint nem feltétlenül kikövetkeztethető, de ígéretünk és Jézusban bizonyosságunk van. Halálunk után a teljes isteni szeretetben részesülhetünk, ha már itt és most is részesei vagyunk. Őt megismerve és meglátva jelenik meg rajtunk az Atya dicsősége, felsége, magunk és mások örömére.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 28.

"...hogy szentek és fedhetetlenek legyünk előtte szeretetben." (Ef 1; 1-14)

Mit látunk a másikban, mit látunk meg a másikban s mit akarunk meglátni? Párkapcsolatban, szülő-gyermek viszonylatban, munkahelyen ritka a másik ember reális észlelése, látása, értelmezése. Sokkal inkább a "megismerést vezető érdek" (H-G. Gadamer) vezet minket, hogy milyennek akarjuk látni, láttatni. A mennyei Atya, mint teremtőnk, azonban nagyon is reálisan ismer, lát minket. Ezért küldi Jézust, hogy miatta, érette, általa Hozzá tartozók (szentek) legyünk s olyanok akik teljesen az Ő szeretetének részesei. Ha Ő így tekint ránk, mi miért nem eképp gondolunk magunkra, értelmezzünk létünket, életünket s annak eseményeit, történéseit?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 27.

"Mert felüdítették mind az én lelkemet, mind a tieteket."" (Róm 16; 17-24)

Hogyan lehet két gyermek elvesztése után úgy élni, hogy mind a környezetében lévők, mind pedig a saját maga számára nem csak elviselhető legyen az illető, hanem megértéssel, szeretettel, vidáman tudjon élni. Levente Péter, mindenki Móka Mikije tesz fel önmagának ezt a kérdést 40 éves korában s az elmúlt, közel másik 4 évtizedben tudatosan, naponta törekszik erre. Nem csak elviselni, eltűrni a munkatársat, családtagot, rokont, hanem felüdíteni a lelkét... Ez történ Pállal s ennek lehtünk magunk is aktív részesei, megjelenítői.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 26.

"Köszöntsétek egymást szent csókkal." (Róm 16; 1-16)

A "szent csók" a szeretet, tisztelet és hódolat látható megnyilvánulása, melynek nincs köze az erotikához, szexualitáshoz, birtoklásvágyhoz, hanem a másik egyenlőnek vagy magamnál fontosabbnak való elismeréséhez. Jó dolog a meglévő, egymás iránti tisztelet, szeretet kifejezése, mert az erősíti a kapcsolatot. S látszólag a viselkedéslélektan alapjain állva, kijelenthetjük a "szent csók" adása, kapása visszahat, ha nincs is mögötte megfelelő érzelmi töltés. Ezzel azt is mondjuk, hogy a munkahelyen, családban, gyülekezetben a szeretet, a tisztelet megadása nem érzelmi, hanem akarati kérdés. Ebbe is begyakorlhatjuk magunkat.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 25.

"...magam is meg vagyok győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve teljes ismerettel és, hogy egymást is tudjátok tanítani." (Róm 15; 14-33)

Pál személyesen nem találkozott, a levél írásakor a római keresztyénekkel. Honnét akkor ez a bizonyosság? A levél elején hivatkozik, a birodalom fővárosában élő, Jézust követők, az akkori világban elterjedt hitcselekedeteinek hírére. Tehát áttételesen, esetleg több közvetítőn keresztül jutott el hozzá a rómaiak hitélete jóhíre. Ha magunkra gondolunk élünk-e, akarunk-e úgy élni, beszélni, cselekedni, jelen lenni családban, munkahelyen, gyülekezetben, hogy ha ránk néznek, akkor megérezzenek valami önmagunkon túl, Istenre mutatót? Így lenne jó s lehet erre törekedni, ezért imádkozni s ha valami megvalósul belőle, akkor hálát adni!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 24.

"Hiszen Krisztus sem magának kedvezett..." (Róm 15; 1-13)

Hogyan lehet úgy élni, hogy az ember saját igényeit, vágyait, elképzeléseit, akár szükségleteit nem mindíg és minden esetben helyezi az első helyre, hanem a másikra figyel s neki rendeli alá magát? Ha van példa, akit lehet követni, de nem csupán példa, hanem erőforrás is - aki maga, saját magát háttérbe állítva, de ezzel egyáltalán nem megtagadva, sokkal inkább küldetését betöltve - velünk, mellettünk, értünk és általunk akarja az emberek életét szolgálni. Ez nem önfeladás, hanem lelki-szellemi meggazdagodás a Lélek által! Éljük át, éljük meg s nem kevesebbek, szegényebbek, kiszolgáltatottabbak, hanem mérhetetlenül gazdagabbak leszünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 23.

"Mert minden, ami nem hitből származik, az bűn." (Róm 14; 13-23)

A szabadság mértéke, hogy kapcsolódik-e a mennyei Atyához. Fentebb azt írja Pál: " semmi sem rossz önmagában...", s ennek a kijelentésnek a másik oldala, mai idézetünk. Önmagában - ami az isteni teremtés része - jó, mert benne van a teremtői gondolatban, akaratban, tettben. Ami azonban nem ered, vonatkozik, kapcsolódik Istenhez, az eltávolít, elidegenít, szembefordít Vele s a Szentírás ezt nevezi bűnnek. Az egzisztenciális céltévesztést, a létalap hiányát, melynek következményei megjelennek az ember hétköznapi gondolataiban, szavaiban, cselekedeteiben, mulasztásaiban is. A hitben való élet szabad és lelki-szellemi gazdagság jellemzi; legyen részünk benne!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 22.

"Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk." (Róm 14; 5-12)

Manapság nem mindenki szereti tudatosítani, vállalni, hogy sokféle függésben létezünk, már fogantatásunk pillanatától kezdve, halálunkig. Pedig teremtettségünkben, megváltottságunkban és megszenteltségünkben szorosan kapcsolódunk a Szentháromsághoz. S életünk e három nagy lelki eseményén kívül is, folyamatosan és naponta tapasztalhatjuk az isteni jelenlétet. A valahová tartozás ajándék, még ha elköteleződéssel is jár és sokkal, de sokkal többet kapunk Benne, Általa, mint amennyit "veszíthetnénk" a Tőle való függésben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 21.

"...meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa." (Róm 14; 1-4)

A kérdés, hogyan viszonyuljon a kezdeti keresztyénség a többségi, mindenféle vallást követő embertársaihoz s a hétköznapi életben megjelenő közvetett vagy közvetlen hitéleti megnyilvánulásaihoz. Illetve a frissen keresztyénséghez tértek "átmeneti" hitgyakorlatához. Az ókori mészárszékekben csak olyan húst lehetett kapni, melyet először valamilyen istenségnek, áldozatként ajánlottak fel. Ehet-e ebből a keresztyén ember? Volt aki evett s volt aki elutasította. Ki a fontos, mi a fontos, hol a központja életünknek, gondolatainknak, cselekedeteinknek? Istennek hatalma vann arra, hogy megtartson minket szeretetében és sok mindennel élhetünk, hálaadással, ha Ő létünk középpontja.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 20.

"...itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból." (Róm 13; 11-14)

Álomban keveredik az átélt realitás az érzésekkel, érzelmekkel, gondolatokkal, vágyakkal, félelmekkel, emlékekkel. Ébredés után nem mindig tudjuk eldönteni, hogy a múltról, jelenről vagy a jövőről szólt álmunk. A római levélbeli felszólítás arra a jövendőre akar ébreszteni, mely ugyan múltbeli esemény, de egyben jelenvaló is, az üdvösségre. Az Isten szerinti életre, az élet teljességére, mely már itt és most is lehetséges az időleges, mulandó és esendő hétköznapokban. Dicsőség és hála érte!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 19.

"Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek..." (Róm 13; 8-10)

Most akkor tartozunk vagy nem? Pál szeret, a ma dialektikának nevezett, gondolati ellentétpárokban fogalmazni, melyben látszólag ellentétes, egymásnak ellentmondó dolgokat jelent ki. Ezzel mondandóját kiemeli, hangsúlyossá teszi. "Adjuk meg mindenkinek amivel tartozunk" s következik egy felsorolás, majd a kijelentés: "senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek". Ha meg van bennünk az isteni szeretet vagyis azt tudjuk adni a másiknak, amire szüksége van, akkor abban benne foglaltatik mindaz, amit előbb felsorolt. Akik nem tudnak szeretni azoknak törvény, akik szeretetben járnak azoknak természetes; megadni Istennek ami az övé, embernek, császárnak, munkatársnak, családtagnak s önmagunknak azt, amire szükségünk van. Így legyen!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 18.

"Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok..." (Róm 13; 1-7)

Ma már nincsenek "Isten kegyelméből" uralkodó királyok, császárok s a "nép szava, Isten szava", Pál hitben, mindent Istentől eredeztet, még a számára pogány és istentelen hatalmasságokat is. S valóban lehet-e bármi, bárki teljesen független a mennyei Atyától, még ha szembe is fordul Vele? Mi is az Ővéi vagyunk s nem csupán az életet kaptunk, hanem milliónyi nagyobb és kisebb lehetőséget, tapasztalást, élményt, kapcsolatot, képességet, esélyt, tálentumot. A kölcsönösség alapján ezekből tovább-és vissza kellene adnunk, Istennek; hála, dicsőítés, imádság, adakozás és embereknek; adó, vám, félelem, tisztelet, jószolgálat, megértés, türelem, szeretet. Kaptam ezért adhatok!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 17.

"Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval." (Róm 12; 9-21)

A jó és a rossz, nem két egyenlő erővel, hatással bíró entitás, hiszen akkor nem lehetne legyőzni a gonoszt. A rossz, az istentelenség, Isten nélküliség vagy a Tőle való eltérés, külső és belső realitás egyszerre. Annak legyőzése is két fronton zajlik belül és kívül egyaránt. Napi feladat az istenszerűségre való törekvés: belesimulás a teremtés rendjébe, a hála, a megváltottságban való megerősödés, a feltámadás reménysége újra és újra felidézése és a Lélek jelenlétért, munkálkodásáért való könyörgés. Ebből fakadnak: a szeretet gyakorlása, az adakozás, a másokon való segítés erényei. Mindez Isten munkája bennünk, általunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 16.

"..hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az ami jó, ami neki tetsző és tökéletes." (Róm 12; 1-8)

A paradicsomi kísértés a jó és gonosz tudásáról szól, hogy az ember olyan lehet, mint Isten. A szentírási történet szerint a mindenkori ember kilépett abból a körből, amelyben "csak" a jó van, Isten s mintegy kívülállóként, egyfajta tárgyilagossággal akarta a dolgok, emberek, események állását, helyzetét, állapotát megítélni. Amiről a római levél részlete szól, az a visszatérés a paradicsomi állapotba, amihez az értelem megújulása (meta núsz=metanoia=megtérés) szükségeltetik. Az ember csak akkor tudja megítélni mi az Isten szerint való, ha benne van, marad az Ő erőterében s ez Jézusban a Lélek által lehetséges!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 15.

"Mert az Isten mindenkit engedetlenség alá rekesztett, hogy mindenkin könyörüljön." (Róm 11; 25-36)

"Annál jobb itt, minél rosszabb" énekelte egy újhullámos együttes a '80-as években s megfordítva: minél rosszabb annál jobb? Pál élesen elítéli az efféle kérdésfelvetést, gondolkodást, mely csak a formál-logikára alapoz s nem veszi figyelembe Isten üdvözítő akaratát. Nem a "cél szentesíti az eszközt" gyakorlata ez, hanem az " Úr csodásan működik..." és a végcél, hogy minden ember, nemzet, az emberiség azzá válhasson ami, aminek, akinek teremtetett, Isten gyermekévé.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 14.

"Azok pedig, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, ismét beoltatnak..." (Róm 11; 17-24)

A gyümölcsészet egyik nagy titka: egy ág, gally beoltása egy másik fába s így előállhat, hogy egyetlen fáról szedhet az ember többféle gyümölcsöt is. Pál az olajfába, mint a Közel-Kelet egyik legfontosabb növényébe való beoltatásról beszél, hasonlatként használva az emberi beavatkozást, az istenire. Az eredet és a "beoltott", a zsidóság és a keresztyénség, ami azt jelenti, hogy alapként, háttérként szolgál mai hitgyakorlatunk számára mindaz, amit a ószövetségi emberek megéltek, megtapasztaltak Istenből, Istenről. Ellentmondásos módon, ószövetségi hitük hitetlenségnek, a pogányok (Jézus követői), az Ószövetség szempontjából való, hitetlensége pedig hitnek nyilváníttatik. Kérkedés, dölyfösség helyet hála és köszönet jellemezhet minket s a reménység, hogy Izráelből lesznek megtérők.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 13.

"Élet a halálból." (Róm 11; 11-16)

Elesésből üdvösség, halálból élet, elvettetésből megtartatás, zsidók és pogányok vagy mondhatnánk úgy is óhitűek és Jézus követők. A hétköznapival ellentétes események, váratlan fordulatok, számunkra érthetetlen és megmagyarázhatatlan megtapasztalások is tudják az üdvösséget munkálni. Az ószövetségi választott népet és az újszövetségit egymást feltételező, kiegészítő kapcsolatban látja/láttatja Pál. Talán megértettünk egy s mást az emberiség jelenlegi helyzetéből, nemzetünk, anyaszentegyházunk, családjaink, munkahelyünk, egyéni életünk alakulásából, de a kérdés, hogy mindenek előtt és után jelen van-e az istenkapcsolat, az arra való vágyakozás, igény, megélés?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 12.

"Amire Izráel törekedett, azt nem érte el." (Róm 11; 1-10)

Isten és emberszeretetre törekedni s el nem érni szomorú, frusztráló, elkeserítő, miközben az ezt gyakorlók hiszik és vallják, hogy annak megfelelően élnek, beszélnek, gondolkodnak és cselekednek. Az idők során valahogy az akarás, az emberi igyekezet, vallásos "teljesítmény" az isteni kegyelem elé került. Manapság talán a vallásos "semmittevés" a jellemzőbb s nem a túlbuzgóság...ha életünkre, élethivatásunkra, mint ajándékra tekintenénk s nem mint ami önmagától, önmagából és önmagáért való, kézenfekvőbb lenne az Isten szerinti élet és gyümölcsözőbb.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 11.

"Hogyan higgyenek abban, akit nem hallottak?" (Róm 10; 14-21)

Van olyan ember az európai kultúrkörben, országunkban, aki ne hallott volna Jézus születése ünnepéről Karácsonyról, feltámadásáról Húsvétról, a Lélek kitöltetéséről Pünkösdről? Lehet, azonban a fentiek, mint információ tudomásulvétele még nem jelenti annak megértését, átélését, hogy mit jelent mindez életünk lényegét tekintve s mit a hétköznapokban. Keresztyénekként, egyházi egyetem dolgozói, oktatói, hallgatóiként tudunk-e úgy jelen lenni a magunk szerepében, helyén, feladatvégzésében, hogy az rámutasson a teremtő, megváltó és megszentelő Istenre? Mert a hiteles élet alapján lehet/ne "meghallani" mit mond a mennyei Atya az emberi életről, annak értelméről, céljáról, be-és kiteljesedéséről.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 10.

"...ha...száddal Úrnak vallod Jézust és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból, akkor üdvözülsz." (Róm 10; 1-13)

A hitvallás és a hit nem előfeltételek, bár a megfogalmazásból akár az is következhetne, hanem amikor abban az állapotban leledzünk, hogy hiszünk és hitvallást teszünk, akkor az üdvösség részesei vagyunk. Üdvösség jelenti az öncélúságtól, céltalanságtól való megszabadítottságot, Istenre irányítottságot és az élet teljességét ill. annak kiteljesedését a halál után. Kétlábon álló létmód az üdvösségben való részesedés, annak el-és felismerése, megélése: jobb, ha Jézus irányítja az életemet, alapvetően, mintha énmagam és az Ő feltámasztása, az én jövendőbelim záloga.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 09.

"...hogy megismertesse dicsősége gazdagságát..." (Róm 9; 14-33)

Isten szabadsága és az ember szabadsága itt a kérdés. Ez pedig elvezet minket a felelősség problematikájához. Mi az ami rajtam múlik s mi nem? Az emberi viszonylatokban, családban, gyülekezetben, munkahelyen ezt még viszonylag könnyű meghatározni, tisztázni, újra és újra egyértelművé tenni. Az Isten-ember kapcsolatban azonban mintha nehezebben menne; mert ha ilyen és ilyen helyzetbe, családba, nemzetbe, kultúrába, nyelvbe, tájegységbe, korszakba születtem milyen lehetőségeim vannak a meghatározottságaim ellenére és azokkal együtt, hogy bármit is tegyek, formáljak magamon, másokon, a világon? Minden Isten kezében van, de ami az enyémben, azért én vagyok a felelős és élhetek vele az istengyermekség szabadságával, hálával.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 08.

" Azaz nem a test szerint való gyermekek az Isten gyermekei, hanem az ígéret szerinti(ek)..." (Róm 9; 6-13)

Miképp leszünk, maradunk, maradhatunk Isten gyermekeinek? Ábrahám, Izsák, Sára és Rebeka kerülnek elő akikre, mint ősökre, szívesen hivatkoztak a Pál korabeli zsidó tanítók. Elég-e genetikailag, nyelvileg, kultúrálisan a választott néphez tartozni vagy más (is) szükségeltetik? Pál válasza egyértelmű, azok Isten gyermekei, akik az Ő ígéretét hordozzák; s az isteni ígéret Jézusban vált univerzálissá, akik elfogadják s élnek vele, belőle, általa, érte. Sem a nemzethez, sem az egyetemes egyházhoz való tartozáshoz nem elég a genetika, kultúra, nyelv stb., döntés kell!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 07.

"Mert én szívesen lennék a Krisztustól elszakított és átkozott atyámfiaiért..." (Róm 9; 1-5)

Vannak olyan terápiás irányzatok és tárgyilagos mérések, melyek tényként kezelik, hogy előttünk járó generációk tagjainak, szenvedését, traumáját, életstratégiáját visszük tovább, leginkább öntudatlanul (Auschwitz, Trianon, Gulág, '56 és az egyéni tragédiák). Ehhez kapcsolódik az ún. áldozat "szerep" melybe sokan és sok-rendben helyezik magukat vagy engedik, hogy mások helyezzék őket s benne is maradnak. Pál kijelentése nem azonos ezekkel, egyrészt tudatos döntés lenne, ha használna, másrészt pedig hitbeli, egzisztenciális lenne. Kiért, miért hozunk/hoznánk áldozatot, valósítanánk meg önfeláldozást s milyen mértékűt? Jézus nem kímélte önmagát értünk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 06.

"Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet...nem választhat el minket Isten szeretetétől..." (Róm 8; 31-38)

Himnikus felsorolás mindarról ami NEM választhat el minket a Krisztusban megjelent atyai szeretettől s ezek közül az első helyen szerepel a halál és az élet. Első olvasására a halál, mint Isten szeretetéből minket kiragadó erő kézenfekvőnek tűnhet, pedig ahogy választóvonal épp úgy össze is köthet, ahogy a mennyei Atyával közösségben élőknél így is van, a halál beálltával a szeretetközösségünk kiteljesedik. Jézus példázatában, a királyi vendégségbe meghívottak indoklásaiban, hogy miért nem tudnak elmenni: hétköznapi gondok, dolgok, a vagyon, az élvezetek, amik megakadályozhatják, nehezíthetik Istennel való kapcsoltunkat, szeretettében való részesedésünket. Azonban Pál hitvallása alapján ezek sem tudnak elszakítani minket Tőle, micsoda vigasztalás, öröm és erőforrás!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 05.

"Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak lelepleződését." (Róm 8; 18-30)

A bibliafordítás az "Isten fiainak megjelenését" írja, pedig az eredeti görög szöveg szava a lelepleződést jelenti. Ami annyi tesz, hogy az Isten fiai (és leányai) jelen vannak, csak nem vagy nem mindig látható, tapasztalható a jelenlétük. Aktív keresztyénségre van szükség, amikor a gondolatok, szavak, cselekedetek, az életmód isteni eredetre utalnak. Családban, munkahelyen, gyülekezetben, egyénileg túl mutatni önmagunkon, az öncélúságon, a céltalanságon, a céltévesztettségen, a teremtő, megváltó és megszentelő Istenre. Mert a környezetünknek, az embereknek erre van szükségük, isteni távlatra, célra.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 04.

"Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten gyermekei." (Róm 8; 1-17)

Test és lélek, bűn és igazság, halál és élet kettősségeinek kihangsúlyozásával Pál arra figyelmeztet, hogy mekkora súlya van a hovatartozásunknak. A test jeleníti meg számára mindazt, ami elválaszt, eltávolít minket az Atyától s a lélek ami a Vele való egységet, harmóniát munkálja. Ha a Lélek vezérel minket, akkor mind a lélek, mind pedig a test az Atyához tartozik, ami a teljesség, örök élet. Már "csak" az az egzisztenciális döntés szükségeltetik, hogy mi a legfontosabb számunkra az életben: a teljesség, az örökkévalóság vagy a részleges és ideigvaló?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 03.

"Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok..." (Róm 7; 14-25)

Kettős személyiség, skizofrénia, sötétség és világosság, férfi és női erők harca egy emberen belül? Hétköznapi tapasztalatunk, hogy a jóra való igyekvés még nem jelenti, hogy azt teljes mértékben meg tudjuk élni, valósítani, akár közösségi, akár egyéni szinten. S fordítva is; ritka az olyan rosszra, gonoszra törekvő közösség, egyén amiben/akiben valamilyen módon és mértékben nem lenne valamennyi jó is. Az embert egy két középpontú ellipszishez hasonlíthatjuk, melyben az egyik az isteni, míg a másik az Isten nélküli életet jeleníti meg. A kérdés; melyik határozza meg, gyakorol döntő hatást a másikra? Jézus Krisztusban, a Lélek által az isteni elsőbbségét, erejét, a szeretet hatalmát tapasztalhatjuk meg és sugározhatjuk környezetünk felé is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 02.

"...éppen az életre adott parancsolat lett halálommá." (Róm 7; 1-13)

Előírások, törvények, parancsolatok, amik szembesítenek, hogyan lehetne, kellen élni, de mégsem megy. Fogalmazhatnánk úgy is, leegyszerűsítve, külső elvárások, amik nem válnak egészen belső meggyőződéssé, miközben folyamatosan konfrontálnak szeretetbeli, békességbeli, másokat gazdagítani akaró igyekezetbeni hiányaimmal. Ha belsővé, vérré válik, részemmé, mikor természetesen, mintegy magától létezem így, akkor az Jézusban a Lélek által működik. S akkor már nem kívülről, (D. Riesman) hanem belülről-felülről irányított ember leszek, aki nem kerül szembe sem az isteni törvénnyel, sem magával a Teremtővel, sem önmagával, sem pedig a teremtett világgal.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 01.

"Mert mikor a bűn szolgái voltatok, az igazságtól "szabadok" voltatok." (Róm 6; 12-23)

Szabadnak lenni az igazságtól, lehetséges ez? Ha azt értjük igazság alatt, ami megfelel a valóságnak, akkor lehetséges. Manapság mindennek és mindenkinek igaza van s a legkülönfélébb, akár egymásnak ellentmondó igazságok is jól megférnek egymás mellett. Azt is tisztáznunk kell mit értünk valóság alatt? Egyrészt a hétköznapokban a realitással találkozunk: süt a Nap, esik az eső, megéhezünk, megszomjazunk, ha fáradtak vagyunk pihenni, aludni kell s az életben maradásért fáradozni szükséges. A valóság ennél összehasonlíthatatlanul átfogóbb: teremtmények vagyunk, születünk és meghalunk, de ha Istenben vagyunk, a halál után is Nála maradunk. Ezért létünk értelme és célja csak Benne van/lehet. El lehet ettől térni, lehet ezt tagadni, csak akkor önmagunkat áruljuk el.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 30.

"Így tekintsetek ti is magatokra, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztusban." (Róm 5; 12-21)

Énkép és önkép, (értelmezésem szerint) az első az amit a környezetünkkel való interakcióban kialakítunk magunkról, amit mások felé is közvetíteni próbálunk. Az önkép "belsőbb" s olyan lenyomatok is meghatározzák, melyeket nem akarunk nyilvánvalóvá tenni mások számára vagy csak kevesekkel tudunk/akarunk megosztani ill. olyan élményekből is áll, melyek számunkra sem tudatosak. Mindkettőt meghatározhatja, ha az önmagunkról való gondolkodásnak van egy "archimédeszi" pontja Jézus Krisztus; érte, Vele, Benne, általa az Atya gyermekei vagyunk, lehet Vele megbékélten harmóniában léteznünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 29.

"...uralkodjék a kegyelem is az igazsággal az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által." (Róm 5; 12-21)

Kegyelem és bűn dinamikája jelenik meg ebben a levélrészletben s úgy tűnik, a kegyelem válasz a bűnre, annak hatására. Azonban, időben és térben, először az atyai teremtés következett be s mint a teljesség része lehetett jelen, a Vele való szembefordulás lehetősége is. A kegyelem a "teremtés színe", a bűn a fonákja, mely a teremtettség takaróján ott van ugyan, de nem azt látjuk, nézzük, mutatjuk s nem azt akarjuk érvényre juttatni. Jézus Krisztusban az atyai igazság jelenik meg; nem az Istennel szembeni ellenkezésé, szembefordulásé, öncélúságé, halálé a végső szó, hanem - aki elfogadja, annak a - kegyelem, feltámadás, a mindenek újjáteremtése a végső valóság. Így legyen!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 28.

"...mert a szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által." (Róm 5; 1-11)

Külső és belső, kívülről jövő és bennsővé váló, az isteni szeretet az emberi szívben. Az nem igaz, hogy az ember szívében ne lehetne szeretet, van, csak nem jut teljességre. Az emberek képesek önmagukat, családjukat, egyházukat, nemzetüket szeretni, de mégis hiányzik belőlük/belőlünk a szeretet teljessége: a feltétel nélküli, teljes, akár önfeladó, de önmagát mégsem kiüresítő cselekvés, létmód, életvitel. Felülről, kívülről azonban, teremtő Atyáktól, a megváltó Jézustól és a megszentelő Szentlélektől megkaphatjuk, befogadhatjuk az isteni szeretetet, vagyis létünk legalapvetőbb szükségletét; teremtettséget, megváltottságot és megszenteltséget. Ajándék ajándék hátán, megajándékozottak vagyunk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 27.

"Reménység ellenére is reménykedve hitte..." (Róm 4; 13-25)

A kiszámíthatóság, az előreláthatóság, a valószínűségszámítás alapján megállapított jövő, nem a reménység tárgyai. Reménység arra vonatkozik egzisztenciálisan, amire egyrészt valóban szüksége van az embernek, másrészt nincs meg neki, de vágyik rá; a mennyei Atya jelenléte életünkben s ennek állandósága és egyforma intenzitása. Ábrahám esetében egy fiúgyermek ígérete volt, akire ő és felesége vágytak, de emberileg már lehetetlen volt foganása, születése, viszont Isten ígéretében megkapták, CSAK még várniuk kellett rá. S ebben a várakozásban jelent meg, mint egyetlen lehetőség, a hétköznapi reménykedés helyett a Reménység; a mennyei Atya nem csap be, amit ígért, bekövetkezik. Jézus kereszthalában, feltámadásában és mennybemenetelében láthatjuk, megtapasztalhatjuk s bízhatunk az atyai ígéret beteljesülésében: Isten gyermekei vagyunk s azok maradhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 26.

"...körülmetéletlenül tanúsított hite, igazságának pecsétjéül kapta..." (Róm 4; 1-12)

Jel és jelzett dolog, hogyan vonatkoznak, hatnak egymásra, függnek egymástól, melyik van előbb? Mindkettőre van számtalan példa a Szentírásban; hogy a "jelen" keresztül jutnak el emberek a "dologhoz", a hitre s arra is, hogy a hit jelekben válik megragadhatóvá. Ábrahám esetében, akire Pál hivatkozik, az Istenre való ráhagyatkozás, hit volt az első, hisz nem volt más lehetősége, mint bízni a mennyei Atyában, hogy minden emberi tapasztalat, tudás ellenére lesz utódja. Ennek a bizalomnak s az isteni ígéret beteljesedésének a testi megjelenítése, mind a mai napig, a körülmetélkedés. Azonban a "jelen" keresztül is el lehet jutni a jelzett "dologhoz", egy Ige, ének, imádság, úrvacsorai közösség, szeretetgesztus által megtapasztalhatjuk Isten irántunk való szeretetét, mely megjelenhet közöttünk és általunk is. Nem az útvonal a lényeges hanem, az Isten iránti bizalomba való bekerülés és az abban való megerősödés.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 25.

"...szűkölködnek Isten dicsősége nélkül." (Róm 3; 21-31)

Valami hiányzik az életünkből, Isten lelkének szépsége. Amit láthatunk és tapasztalhatunk a teremtett világban, saját létezésünkben s ha engedjük megjelenni, akkor az életünkben. A szépség, ami harmónia is s ha erre gondolunk, akkor bevallhatjuk, csak ritkán jelenik meg emberi kapcsolatainkban, a teremtettséghez való viszonyunkban s az önmagunkhoz való viszonyulásunkban. Pedig jelen lehetne; Ő nem elvenni, megrövidíteni, korlátozni akar, hanem gazdagítani! Ezt el-és befogadhatjuk, élhetünk vele, belőle. Miért ne tennénk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 24.

"Ha egyesek hűtlenné váltak, vajon az ő hűtlenségük megszünteti Isten hűségét?" (Róm 3; 1-20)

Pál hosszasan értekezik a zsidóság és az akkori pogányság kapcsolatáról, melyben Isten előtti helyzetüket, állapotukat írja le. Mindezt vonatkoztathatjuk magunkra, a mindenkori és a mai keresztyénekre is. Ha az elmúlt több, mint 2 ezer év során sokan és sokrendben a jézusi, atyai tanítással, s a Lélek indításával ellentétesen cselekedtek, szóltak, éltek vagy mulasztottak, az nem Istent minősíti, hanem őket/minket. A "hűtlenségből" meg lehet térni, lehet újrakezdeni, ismételten, naponta vagy naponta többször is próbálkozni, önmagunkat begyakorolni (az aszkézis eredeti jelentése) a tanítványi létezésbe. Életünk utolsó lehelletéig, mint a jobb oldali lator, aki tényleg élete végén döntött Jézus mellett, szemben a másikkal, aki akkor is ellene.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 23.

"...tied a törvényben az ismeret és az igazság teljessége." (Róm 2; 17-29)

Ellentmondásos módon épp arról értekezik Pál, hogy hiába mindez, ha nem válik életté, hétköznapi gyakorlattá s a Fiú küldetése az életgyakorlattá vált istenszeretet. Annak megmutatása, abban való példaadás, hogy lehet az atyai rend szerint élni, gondolkodni, cselekedni, beszélni, pénzzel, étellel-itallal, nemiséggel, idegennel bánni, nyomorúsághoz, betegséghez, halálhoz, hatalomhoz viszonyulni. Az Isten-szerinti ismeret és az igazság, ha csak elmélet, elv, ideológia; halálos, ha élet, akkor kiteljesedés.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 22.

"...be van írva a szívükbe, amiről egyetemben bizonyságot tesz lelkiismeretük és az ő egész gondolatviláguk..." (Róm 2; 11-16)

Harmónia, ha a lelkiismeret hangja és a gondolatvilág összecseng, egy irányba mutat. Van azonban még egy harmadik tényező is; Isten törvénye, szabályrendszere, mely az ember számára a teljességet jelenti. Kerülve a blaszfémiát, mint egy háromlábú szék, mely biztonsággal használható, egymást feltételezve, kiegészítve működnek. A törvény ami kívül és a gondolatokban, s belül a szívben. Használhatnánk a rossz emlékű "kívülről befelé irányuló kegyelem" fogalmát is (mellyel valamikor, a szocializmus isteni felsőbbségét akarták igazolni a kapitalizmus felett). Időben és térben elsőbbsége van az isteni törvénynek, mely cselekvésre indít a gondolatban, de személyesebb a lelkiismeretben. Törekedni lehet a harmóniára....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 21.

"...nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?" (Róm 2; 1-10)

Valamit figyelmen kívül hagyni, tudattalanul vagy tudatosan, ami fontos, sőt életbevágó az emberi élet számára; Isten jóságát. Nem csak a tény, hogy Ő van, létezik, hanem, hogy viszonyul hozzánk, kapcsolatban akar lenni velünk, kerül kívül sok ember látóterén. Így vetik meg az atyai jóságot, ami a Fiúban testesült meg s a Lélek által válhat bennsővé, éltető, megelevenítő, erővé. A megtérés, ebben az összefüggésben az isteni jóság el-és befogadása s annak környezetünk felé való továbbadása, ami csodás módon nem elfogy, hanem sokasodik, ha megosztjuk. Éljük ezt meg!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 20.

"Mert ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük..." (Róm 1; 16-32)

Korlátozott megismerés lehetséges Istennel kapcsolatban, de log-ikusan (logosz-szerűen) gondolkodva kikövetkeztethető, milyen is lehet Ő, aki azt és úgy teremtett, ahogy. A Föld történetét kutatók szerint több alkalommal is (legalább kétszer) , bolygónk "hógolyóvá" vált több ezer évre, vagyis több kilométer vastag jégréteg fedhette; hová lett akkor az élet? S mégis minden újra indult, s nem is ugyanott, ahol azelőtt abbamaradt, csoda csoda hátán. Mindez kevés a racionálisan gondolkodó, élő ember számára, miközben "csak" azt a kérdést kellene feltenni: hogyan, hogy a létezés van s nem a nem lét? Ami megismerhető Istenből azt miért nem akarjuk látni, komolyan venni s annak következményeit életünkre vonatkoztatni? Istenkedés helyett, emberkedés, hogy ne "állatkodás" legyen a vége!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 19.

"...a Szentlélek szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult." (Róm 1; 1-15)

Az atyai szabadság, amit nem korlátoz, nem korlátozhat semmi sem. A semmiből való teremtés, a halálon való uralkodás és az teremtmények iránti végtelen szeretet jellemzi, amit a Fiúban való önfeláldozása, kereszthalála és feltámadása mutat. Ebben az isteni szabadságban akar részeltetni minket is, hogy minden meghatározottság, öröklött és/vagy tanult minta ellenére is, tudjunk még önmagunktól is szabadon az Ő dicsőségére, embertársaink javára és a magunk kiteljesedésére élni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 18.

"...majd mi meggyőzzük és kimentünk benneteket a bajból." (Mt 28; 11-20)

Miért érdekelné a római helytartót, hogy mi lett Jézus holttestével, hiszen sem elítélni, sem kivégeztetni, sem a sírját őriztetni nem akarta. Királynak nevezete s ezt a feliratot szegeztette a keresztjére is, a zsidók minden tiltakozása ellenére. Még talán kárörvendően dörzsölhette volna kezeit a hír hallatán. Ez az egész szánalmas, nyomorult, hazugság és csalárdság folyam, ami Nagyhéten történik, torkollik az őrség hazugságra való rávételébe, lefizetésébe, álhír terjesztésébe, csak ne kelljen szembenézni az isteni valósággal. Inkább torzítsuk el a realitást, de az isteni valóság nem kell, mert akkor be kellene látni, vallani, nem nekünk van igazunk, mi láttuk, láttattuk torzítva az eseményeket, embereket, akarva, akaratlanul. Jézus feltámadásában újra, ragyogva lép elénk az isteni valóság: istengyermekségünk ajándéka, lehetősége, elfogadhatjuk, élhetünk vele, belőle.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 17.

"És íme, Jézus szembejött velük..." (Mt 28; 1-10)

Ahhoz, hogy asszonyok és a tanítványok Jézust követve Galileában tudjanak menni, először találkozni kell a Feltámadottal, mert még el sem gyászolták, még holttestének a szokásos végtisztességet sem tudták megadni s már is itt az újabb fordulat; üres a sír, angyali hírnök beszél a feltámadásról....Ebben a helyzetben sem hagyja magukra őket, megmutatja magát, szembe megy velük. Keresztyéni létünk két fontos mozgásiránya jelenik meg: követjük Őt, utána megyünk, miközben Ő nem távolodik tőlünk, nem "fut el" előlünk, hanem közeledik. Azért van. lehet Jézus-követés, mert Ő közeledik, részt kér életünkből, gondjainkból és örömeinkből, sikereinkből és kudarcainkból. Részese születésünknek és reménység szerint halálunknak is és részeltet a kereszthalál és a feltámadás jótéteményeiben, így legyen!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 16.

"Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél." (Mt 27; 62-66)

Amikor a hazugság és a csalás az igazságra, az igazra mondja, hogy csaló és hazug! Még a sír őriztetését is a rómaiakkal akarják végeztetni, ha már az egész jogtalan, igazságtalan és hamis eljárást; Barabás szabadon engedését, a korbácsolást, a kivégzést sikerült velük megcsináltatni. A feltámadás lehetősége, mint csalás, melynek még a lehetőségét is ki kell zárni, mert az nyilvánvalóan szembesítené őket, hogy mit és miért tettek. Mit teszünk vagy éppen nem, Istennel, a másikkal és önmagunkkal kapcsolatban s tudunk-e magunkkal, a másikkal, Istennel őszintén szembenézni? Van-e, lesz-e, lehet-e jézusi szeretet bennünk ezekben a "viszonyokban"?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 15.

"Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Mt 27; 45-61)

A magasba emelt bitófán a "mélypont ünnepe" (Pilinszky), a totális elhagyatottság, mikor az Atya elfordul a Fiútól, akivel teljesen egy. A templom kárpitjának kettéhasadása, a Szentek-szentjébe való belépés lehetőségét teremti meg, szimbolikusan, ez a "hasadás," elhagyatottság pedig azt, hogy nekünk ne kelljen a halálos magunkrahagyatottságot átélni, sem életben, sem halálban, sem pedig azután. A Szentháromság önmagával fordul szembe, hogy mi ne pusztuljunk bele, a Vele való szembefordulásba; így válik a kivégzés szörnyű eszköze az élet közvetítőjévé. "Fénylik titka a keresztfának..." nem elfeledve és elfedve a szenvedést, a halált és a legszörnyűbbet, az atyai elfordulást!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 14.

"De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni." (Mt 27; 15-44)

Kábítószer, fájdalomcsillapító, amit Jézusnak kínáltak a kereszten, hogy a rettenetes, fulladásos halált könnyebb legyen elviselni. Azért törték el a keresztrefeszítettek lábszárcsontját, hogy ne tudja feltámasztani magát s a kifeszített tüdő ne kapjon levegőt, ne kínlódjon, akár napokig. Jézus a fájdalomban, szenvedésben, haláltusában is magánál akar maradni, hogy ebben az állapotában is az Atyával legyen, amíg lehet. Nem csak tudatosság, józanság, hanem végtelen bizalom és szeretet az Atya és az ember iránt. Még el kell hangoznia a 7 mondatnak (János evangéliuma) s ehhez, a szenvedésen túl is magánál kell legyen. Nincs és nem lehet olyan helyzet, melyben magányosak lennénk, még ha egyedül is vagyunk; a mennyei Atya, Jézusban, a Lélek által velünk, bennünk van s ha Rá hagyatkozunk erőt kapunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 13.

"...megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek." (Mt 27; 1-14)

A 30 ezüst azért jelentős összeg lehetett, ha egy temetőnyi területet lehetett vásárolni belőle, azért hogy a pogányoknak még a holtteste se kerülhessen hithű zsidók közelébe. A főpapok és a vének előrelátók, csak Jézus holttestével nem gondolnak. A kérdés hová kerül Jézus, lesz-e, lehet-e "helye" az életünkben? Tudunk-e úgy gondolkodni, beszélni, cselekedni, családban, gyülekezetben, munkahelyen, hogy nem csak az ösztönök, megszokások, rutin vagy éppen indulatok vezérelnek, hanem az isteni szeretet? Arra törekedve, hogy inkább a szeretet jellemezzen minket, mint minden más meghatározottság, ez az igazi húsvéti készülődés.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 12.

"Jézus azonban hallgatott." (Mt 26; 57-75)

Nem csupán arról van szó, hogy hamis vádakkal szemben nehéz, értelmetlen védekezni, hanem elfogatásától kezdve minden egy irányba mutat, az "elvégeztetett" felé halad. Amikor hitvallásra kényszerítik, akkor is a főpap szavára utal, "te mondád". Nem a szavak, a cselekvés ideje ez s mikor mégis az emberi beszéd kerül elő, akkor a tagadás mondatai buknak elő. Megtalálni és megőrizni a szavak és cselekedetek közötti helyes arányt, mindezt a Nagyhétre való tekintettel, emlékezve a jézusi hallgatásra, szenvedésre, áldozatra. Akár szó(beszéd)-böjtöt is tarthatnánk, ezzel is kapcsolódva a Megváltó útjára való emlékezéshez, az abban való "részesedéshez"....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 11.

"...ennek így kell történnie?" (Mt 26; 47-56)

Kérdőjel vagy felkiáltójel, esetleg mindkettő, akár egyszerre is; így kell történnie?! A kérdés Péternek szól, aki Jézus elfogatásakor a harcos ellenálló, karddal csapkolódó. A felkiáltójel: "barátom, hát ezért jöttél!" a tisztelet és szeretet csókjával áruló Júdásnak. A pont pedig nekünk szól, mint kijelentés, megállapítás: ennek így kellett történnie. Azért hogy az istengyermekség szabadságában élhessünk, az Atya dicsőségére, felebarátaink javára és önmagunk kiteljesedésére. Ezért hála, köszönet és magasztalás jár a Szentháromságnak s következik belőle a helyénlévő élet, ami örömmel jár.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 10.

"...és megint alva találta őket..." (Mt 26; 36-46)

Drámai pillanatok és egyben szánalmasak is. Jézus küzd a saját rettegésével, a rá váró szenvedéstől való félelmével s a legnehezebbel, hogy az Atyától el kell szakasztva legyen, értettünk és miattunk, hogy ezt a rettenetet nekünk ne kelljen át-és megélnünk s közben a tanítványok horpasztanak. Vacsora, borocska után, késő este még érthető is s tulajdonképpen Jézus azt éli át a Gecsemáné kertjében, ami mostantól rá vár, az egyedüllétet. Átvitt értelemben hányszor s hogyan hagyjuk Őt magára, miközben Ő mindig velünk van? Jó lenne minél kevesebbszer!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 09.

"...ez az én testem....ez az én vérem.." (Mt 26; 30-35)

Titok, misztérium és hitvallás egyszerre. Eszünkbe juthat az áldozati állatok, emberi bűnökért, vétkekért kiontott, helyettes áldozati vére vagy akár a saját történeti múltunkból, a szkíták által is gyakorolt vérszerződés szokása. Mégis itt minőségileg másról van szó, Jézusban a mennyei Atyával való közösség megpecsételése s a Jézussal való test-vériség kinyilvánítása, illetve az érettünk hozott áldozat megjelenítése. Mindez egy új, addig nem lehetséges élet alapját adja meg, az Isten szerint valóét. Élhetünk vele, belőle.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 08.

"...ahhoz a bizonyos emberhez..." (Mt 26; 17-29)

Kovásztalan kenyerek ünnepe, emlékezés az Egyiptomból való kijövetelre, melyet minden hithű zsidó embernek, minden évben meg kellett ünnepelni s ezt teszi Jézus is, tanítványaival együtt. S ebben az eseménysorban találkozunk a "névtelen" emberrel, akinek házában történik mindez. Ha magunk korára gondolunk, akkor az anoním keresztyének (Küng) juthatnak eszünkbe, akik nem látható módon, hanem rejtetten élik meg az istengyermekség ajándékát. Nem járnak templomba, nem tartoznak semmilyen felekezethez, vallási közösséghez, mégis jézusi módon élnek. Hála és köszönet értük, miattuk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 07.

"Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja Őt." (Mt 26; 1-16)

Júdás az áruló...vajon miért tette, pénzért, (amit aztán visszaadott) irigységből, felkelést akartat szítani a rómaiak ellen, nem hitte, hogy Jézust kivégzik? Nem tudjuk, csak azt, hogy tettét megbánva, önkezével vetett véget az életének s ezzel véglegesítette a helyzetét. Péter a háromszori tagadás után kapott feloldozást s Judás is részesedhetett volna hasonlóban. Könnyű elítélni, megvetni, lenézni, de vajon egy egyházi egyetemen, az emberek közötti kapcsolatok terén, akaratlanul is, nem áruljuk el időnként a jézusi parancsot: "Amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanezt cselekedjétek velük, mert ez a törvény és ezt tanítják a próféták. " Adjunk hálát ha nem s kérjünk erőt a megtartásra, ha megszegjük.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 06.

"Uram mikor láttunk éhezni?" (Mt 25; 31-46)

Hogyan eshet egybe az isteni és az emberi? A kettő igen messzi van egymástól; vagy még sem, inkább egy és azonos? Fent és lent, ugyanaz, isteni, atyai, a Lélek által jézusi. Mások szükségén segíteni olyan, mintha az atyai életparancsolat megélésében léteznénk. Lenni vagy nem lenni, ezt itt a kérdés, isteni vagy emberi létmód, melyiket választjuk? S ha teszünk a másikért, szükségén, nyomorúságán enyhítünk, magunkért is cselekszünk, de nem ez az elsődleges, hanem a kölcsönösség; mivel kaptunk, adhatunk. Kaptuk az életet, kaptunk gondoskodást, szeretetet, figyelmet, elismerést. Mindezek miatt is, adhatunk másoknak is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 05.

"...akinek van adatik...akinek nincs, még az is elvétetik, amije van." (Mt 25; 14-30)

Micsoda igazságtalanság, hát nem a szegényeket kellene támogatni s a gazdagoktól elvenni? Jézus példázatokban beszél; nem a társadalmi rend megváltoztatásáról vagy éppen megerősítéséről, nem is közgazdasági elveket hirdet meg vagy mond azoknak ellent hanem, hogy milyen, hogyan hat, "működik" istenországa az emberi életben. Mégpedig úgy, hogy abban az ember vagy növekszik vagy fogyatkozik. Vagy egyre inkább be-és kitölti lelki-szellemi-fizikai testünket vagy az egyre jobban kiüresedik. A példázatok parabolák vagyis egyetlen, a lényegi pontok találkoznak életünkkel, nem pedig párhuzamosak ( egy adott egyenes minden pontja a másik minden pontjának megfelel ). "Használjuk-e", megéljük-e istengyermekségünk ajándékát? Ez a kérdés

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 04.

"...mert sem a napot sem az órát nem tudjátok!" (Mt 25; 1-13)

Késznek lenni, úgy készülni, hogy nincs megadva meddig, mikor ér véget a készültség s mikortól "élesedik" a helyzet, nehéz feladat, teher. Honnét meríthetünk erőt, kitartást erre a feladatra, akár egy életen át? Egyrészt a múltra tekintve: nem a halálé az utolsó szó, hanem a feltámadásé, másrészt: a jelenben, mint istengyermek élni, létezni, tudva kinek az oltalma alatt vagyunk, harmadrészt a jövőre nézve, vallva: "Isten lesz minden, mindenekben" Így ha nem is könnyű, de nem nehéz a végidők jövetelére való készenlét.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 03.

"Ki tehát a hű és bölcs szolga, aki az ő ura a házanépe fölé állít....?" (Mt 24; 45-51)

Szolgálat, alá-fölé rendeltség, nem mindig könnyű. Úgy gondoskodni másokról, hogy azt az ember utasításra teszi, kötelességtudatból, nem csak öröm, hanem teher is. Azonban enélkül nincs élet, amíg közösségek, szűkebb-tágabb családok léteznek s nélkülük mi sem lennénk. A jézusi példázatban két dolog kívántatik meg a szolgától: a hűség és a bölcsesség. Kitartás, megmaradás a feladat, a ránkbízottak mellett s annak tudása, gyakorlása, mikor minek van itt az ideje. Megmaradni a mennyei Atya iránti bizalomban, minden körülmények között s azok ellenére is és a "rendelt időket" felismerni és aszerint cselekedni vagy éppen várni. Mindehhez kérhetjük az erőt, a bölcsességet és a humort is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 02.

"Azért legyetek készek ti is..." (Mt 24; 36-44)

Késznek lenni valamire, amire igazából nem lehet felkészülni, az utolsó időkre...még a saját elmúlásunkra is nehezen vagy egyáltalán nem tudunk készek lenni. A természeti embernek talán kézenfekvőbb volt az elmúlással szembenézni, mert napi tapasztalata lehetett a mulandóság. Felkészülni az emberiség, sőt az ég és Föld elmúlására szinte lehetetlen, főleg ha a semmi vár ránk ezen eseménysorban (Sartre). Ha azonban hisszük, valljuk, hogy ahhoz megyünk akitől jöttünk, hogy életünk végén Isten egyik "kezéből" a másikba kerülünk s minden oda tér vissza ahonnét jött, reményt, vígasztalást ad. Így, mégis lehet késznek lenni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 01.

"...az én beszédeim soha el nem múlnak." (Mt 24; 23-35)

Mulandó és örökkévaló, emberi és isteni, változó és változatlan, ezek feszültségében él az ember. A kérdés, hogy hogyan vonatkoztatható, vonatkozik az egyik a másikra? Mit tudunk felmutatni, mire tudunk rámutatni életünkben, annak végén, ami maradandó? Az isteni; Jézus szavai, a mennyei Atya, Lélek általi beszéde az ami megmarad s ez vígasztaló, reményt adó, mert minden emberi mulandó s nem csak az emberi, hanem mindent teremtény, maga a teremtettség is. Hagyatkozhatunk a szeretet igéire, ígéreteire, mert nem változnak!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 31.

"...de a választottakért megrövidülnek azok a napok." (Mt 24;15-22)

Jézus nem jóslatot mond, s nem előrejelzést, nem is menetrendet, hanem prófétál, aminek lényege: lesznek utolsó idők, lesz végítélet, de hogy mikor és pontosan hogyan, az nem hangsúlyos. Szavai vonatkozhatnak Jeruzsálem pusztulására, a rómaiak lerombolják a templomot és a zsidóság azóta sem tud istentiszteletet tartani és áldozatot bemutatni ( "csak"imádkozni, énekelni, Ószövetséget olvasni). S vonatkozhatnak az egyetemes emberiség végidejére is. Amire számunkra fontos lehet az az, hogy a választottaknak a végidők eljövetelekor is van/lesz feladatuk; érettük, miattuk lehet rövidebb a szenvedés ideje. Micsoda lehetőség és felelősség, ha hiteles istengyermekek vagyunk, mások szenvedése rövidülhet. A közelben dúló háború szenvedőit sokféleképp segíthetjük, élelemmel, ruházattal, szállással, pénzzel, időnk felajánlásával, imádsággal és hiteles keresztyéni élettel. Így legyen!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 30.

"De aki mindvégig kitart, az üdvözül." (Mt 24; 3-14)

Időről-időre, de különösen az ezredfordulók alkalmával fölerősödik a gondolat, a kérdés: vajon nem most következik be a világvége? Jézus tanítványait is foglalkoztatta ez, meddig még? Meddig a küszködés, szenvedés, próbatétel, meddig lesznek háborúk, éhínségek, természeti katasztrófák, betegségek, halál? Mikor jön el a teljesség, a mindenek újjáteremtése, a harmónia, a békesség ideje? Jézus nem áltatja az övéit: ki kell/ene tartani mellette, az Atyában való hitben a Lélek által, s ez nem könnyű, sőt inkább próbatétel, de aki kitart, részese lehet a teljességnek. Nem fizikai erőfeszítésről van szó, hanem a szeretet lelkiségének megőrzéséről és a Jézus mellett való kitartásról. Vajon hogy állunk ezekkel?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 29.

"Hát nem látjátok mindezt?" (Mt 23; 37- 24; 2)

Az ember az információk kb. 80%-át a szemén keresztül észleli (Rejtett dimenziók), ennek ellenére vagy ezzel együtt könnyen megesik, hogy csak a felszínt észleljük s az önmagán túl mutatót nem. A jeruzsálemi templomépület lenyűgöző lehetett a maga korában, de nem örökkévaló, mert a birodalom (római) lerombolta. S a birodalmak már csak ilyenek; lerombolják vagy deszakralizálják, átértelmezik a leigázottak szent helyeit. Túllátni a láthatón, a kézzelfoghatón, a megragadhatón, észlelni a mennyei Atya szeretetének hatását, működését életünkben, mindennek ellenére, áldás.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 28.

"Jaj nektek...!" (Mt 23; 29-36)

Isten ítélet a járványok, háborúk, éhinségek, a szenvedés, halál? Mindezt akaratlagosan a Teremtő munkálja s ha nem, akkor miért nem akadályozza meg ezeket? Az átlagembernek csak két problémája van Istennel; ha úgy gondolja, hogy Ő beleavatkozik az egyén, a közösségek életébe vagy ha éppen, úgymond nem tesz semmit. A jézusi vélemény a farizeusok és az írástudók felett nem ítélethozatal, hanem ténymegállapítás. Annak kimondása, hogy szavaik, cselekedeteik, életmódjuk ítél felettük, Jézus "csak" látja és szóváteszi ezt. A mi esetünkben is hasonló a helyzet. Az isteni szeretetben vagy anélküli életünk következményeit nekünk kell hordozni akkor is, ha ezért a szüleinket, házastársunkat, munkahelyünket, környezetünket, a körülményeket vagy éppen Istent hibáztatjuk. Miért ne választhatnánk a jobbik részt?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 27.

"Jaj nektek írástudók és farizeusok, ti képmutatók." (Mt 23; 13-28)

Fontos és szükséges az önazonosság, hogy mit gondolok, vallok magamról s mit gondolnak, mondanak rólam mások és a kettő milyen mértékben esik egybe. Jézus, nem csupán azért ostorozza e két korabeli, szigorú vallási csoportosulás tagjait, mert amit magukról vallanak, mutatnak nem esik egybe azzal amik valójában, hanem mert ennek terhét másokra is ráterhelik. Áthidalni, eggyé tenni, a belsőt és külsőt, Jézus és követői szerint egy "arkhimédészi pont"-ból, (amiből ki lehet mozdítani a világot) a mennyei Atya által lehetséges. A felülrő-belülről irányított ember kifelé is azonos; istengyermek s ennek ajándékát, hálával, örömmel fogadhatjuk el, élhetjük meg.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 26.

"...aki megalázza magát, azt felmagasztalják." (Mt 23; 1-12)

Függetlenség, látszólagos szabadság mindenek felett. A nagy francia valami (1789) után olybá tűnhet, lehetséges és szükségszerű, hogy az egyén függetlenítse magát mindentől és mindenkitől, mert csak úgy lehet boldog. Miközben a természet törvényei, a teremtés rendje és korábbi korok tapasztalata is azt mutatják, hogy semmi nem létezhet egymás feltételezése, kiegészítése és az alárendeltség nélkül. Az önmagukban, önmagukért valók, ha egyáltalán létrejönnek, végüket is ugyanott lelik. Az alá-zat azt jelenti alá rendelem magam szellemi-lelki-divat irányzatnak, elvnek, korszellemnek. Jézus arról beszél, hogy ha az atyai szeretet-erőnek rendelem alá magam, akkor az felemel és részesít az örökkévalóban, s az isteni dimenzióba állít. Ebben akarunk részesedni s ennek alárendelni magunkat (alá-zat) vagy valami mulandónak?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 25.

"Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon lehet neki a fia?" (Mt 22; 41-46)

Hivatkozási alap; nagy elődök, ősök, szellemi vezetők, ideológusok, gondolkodók, lélektanászok, celebek, sportolók, véleményvezérek. Nyugaton próbálják az előző generációknak kijáró kötelező tiszteletet felszámolni, míg az Keleten élő gyakorlat. Az egyik oldalon a generációk szembefordítása, a másikban a betagozódás jellemző. Hivatkozás vagy személyes kapcsolódás a mennyei Atyához? Ezzel szembesíti Jézus a farizeusokat s mai követőit is. Lehet, szükséges az előttünk járók hitéhez, élet-bizonyságtételéhez csatlakoznunk, hiszen nem velünk kezdődik az egyetemes egyház, az egyéni, személyes hittapasztalat azonban nélkülözhetetlen, mert ez életerő magunknak és mások számára hiteles példa.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 24.

"Ezen két parancsolattól függ a törvény és a próféták." (Mt 22; 34-40)

Kettő, ami három: vertikális, horizontális és visszaható kapcsolat, három "láb" ami stabilitást ad, Isten,-ember, és helyes önszeretet. Minden azon alapszik, áll vagy bukik tudjuk-e azt adni a másiknak, magunknak és Istennek amire szüksége/ünk van, ami táplál, épít, megerősít, mert ez a szer-etet. Isten önmagában, önmagának elég, de hódolatot, imádatot, őszinte és alapvető kapcsolódást vár tőlünk, ami nekünk az örök élet forrása. A másiknak jelenlétre, odafigyelésre, türelemre, szeretetre, gondoskodásra, őszinte szóra, védelemre van szüksége. Nekem magamnak mindarra ami felemel, hálára és nagylelkűségre indít, erőt, kitartást és humort ad az élethez.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 23.

"...hanem úgy élnek, mint az angyalok a mennyben." (Mt 22; 23-33)

Halottak feltámadása, nem reinkarnáció, nem a biológiai test újraépülése, s mégis az önazonosság megjelenése. Jézus feltámadása alkalmából a János evangéliumában azt olvassuk, hogy magdalai Mária, feltámadott mivoltában, a kertésznek gondolja, pedig épp elég időt töltöttek együtt ahhoz, hogy testi valóságában ismerje Őt. Angyali létre támadunk fel, s ez adhat reménységet a betegségek, halálesetek, járványok, háborúk ellenére is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 22.

"...és az Istennek, ami az Istené!" (Mt 22; 15-22)

Az adó tartozás, amivel az egyén a közösségnek tartozik, másképp: közteherviselés, még akkor is, ha a császár pogány és a zsidó vallás szerint, istentelenség az emberábrázolás, a pénzen is. A kérdés csapda, amit Jézusnak állítanak, mert ha azt mondja adót kell fizetni, nem lehet hithű zsidó, ha pedig nemet mond, akkor lázító. A jézusi válasz hangsúlya a mondat második felén van adjátok meg Istennek, ami neki jár, hála, dicsőítés, tisztelet s adjátok vissza a császárnak azt ami az ővé, a pénzt! Nem lényegtelen a politikai meggyőződés, a társadalmi szerepvállalás, azonban az alapvető a mennyei Atyához való viszonyulás, s minden csak ezután, ennek következményeként jöhet szóba.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 21.

"...de azok nem akartak elmenni. " (Mt 22; 1-14)

Érdektelenség, megvetés, cinizmus, ellenállás, hogy lehet egy királyi esküvőre való meghívást ignorálni? Talán egyetlen elfogadható indok lehetne, hogy a kor és a hely szokása szerint az ilyen meghívást illet viszonozni és sokan lehettek, akiknek ilyesmi nem állt módjában. A példázat a választott népről szól és rólunk;: a mennyei Atya valami csodálatos, nagyszerű és örömteli élményt készített el nekünk, a Vele való közösség megtapasztalását. Testi-szellemi-lelki feltöltekezést szeretettel, békességgel, örömmel. Miért is kellene félni, tartani, húzódzkodni ettől, hogy magával ragad, felemel, megváltoztat ez a megtapasztalás?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 20.

"...öljük meg, hogy miénk legyen az ő öröksége!" (Mt 21; 33-46)

Erőszakkal elvenni valamit, valakinek az örökségét, ami nem jár, ami nem juss, rablás, sőt a példázat szerint is rablógyilkosság. Az Atyával való kapcsolat lehetőség, ajándék, nem lehet ragadomány. Ha megkapja az ember, s minden embernek teremtettsége okán adatik ez a lehetőség, akkor azért tennie kell, munkálkodnia a szőlőben, hogy az gyümölcsöt teremjen. Az tulajdonos "hasznára", az Atya dicsőségére és emberek javára, örömére. A ragadomány nem haszon s ha okoz is valamelyes örömet, az messze esik az ajándék okozta örömtől. Hála, dicsőség, öröm és mások lelki-testi táplálása, az atyai szeretetben való részesedés következménye. Éljük át, adjuk tovább Isten szeretetét.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 19.

"De azután megbánta és elment." (Mt 21; 28-32)

Nemet mondani egy apának Jézus korában, nem volt ajánlatos dolog, lehetett, de következményekkel járt; háztól elküldés, verés vagy az örökségből való kitagadás, szélsőséges esetben halál. Jézus példázataiban szereplő Atya nem torolja meg az engedetlenséget sőt, az orcátlanságot (tékozló fiú) sem. A fiú mert nemet mondani, de aztán meggondolta magát, s mégis munkálkodni kezdett. A példázat a zsidóság vallásos vezetőinek szólt, akiknek lett volna lehetősége Ker. János bizonyságtétele nyomán a mennyei Atya munkatársaivá válniuk, de nem ez történt. Vajon az Istentől nekünk adott lehetőségekkel tudunk-e, akarunk-e élni, akkor is ha először ellenkezés tör fel bennünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 18.

"Milyen hatalommal teszed ezeket..." (Mt 21; 23-27)

Jézus jelenléte, megjelenése, szava, cselekedete hat mindenkori környezetére s a főpapok meg a vének szeretnék tudni, megragadni, kategorizálni ennek lényegét. Szeretnék eldönteni; isteni vagy ördögi, mennyei vagy földi eredetű hatalom-e ez? Jézus visszautalja őket Ker. János keresztségének kérdésére, hogy az honnan való volt, de nincs válasz. Szeretnénk sokszor megérteni, megragadni Isten jelenlétét az emberi életben, világjárvány, háború, betegség, sikertelenség, csalódás, igazságtalanság és a halál idején. S ez természetes, mert szükségünk van hatalma, megtapasztalására, de nem várhatjuk el, hogy a mi kategóriáink, elvárásaink, sablonjaink szerint történjék mindez és azt sem feledhetjük; jelenléte természetes, de nem automatizmus.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 17.

"...de semmit sem talált rajta, csak levelet." (Mt 21; 18-22)

Érdekes növény a füge, hiszen szinte egyszerre hajtanak ki rajta a levelek és jelennek meg a gyümölcskezdemények. Ha tehát nincs a levelek mellett gyümölcs, akkor valamiért terméketlen a fa. A teremtés rendje, hogy semmi sem önmagáért való, hanem másokat szolgál és túlmutat önmagán vagy ha nem akkor terméketlen. A fizikai, emberi terméketlenség, ha nem szándékolt, nagy teher és próbatétel, azonban kereshetünk és találhatunk más értelmet, célt, értéket. A lelki terméketlenség megléte nem oly kézzelfogható és gyakran elszenvedője számára sem egyértelmű. Az elszáradt fügefa jeleníti meg, a mindenkori tanítványok számára, mit jelent/het az istenmentes élet: távlat, jövendő nélküliséget. Imádkozzunk, hogy istenkapcsolatunk gyümölcstermő legyen!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 16.

"...ti pedig rablók barlangjává teszitek." (Mt 21; 12-17)

A pogányok udvara volt a lépcsőzetesen elhelyezkedő platók közül legalul, majd az asszonyoké, aztán a férfiaké, s végül az áldozati területre már csak a papok mehettek, a Szentek Szentjébe pedig a főpap, de ő is csak évente egy alkalommal. A pogányok udvarát tartották megfelelőnek, hogy a diaszpórából érkező zsidók templompénzt válthassanak és áldozati állatokat; galambokat, kosokat, tulkokat vehessenek. Ezt tisztítja meg Jézus, mert a templom az imádság és nem - akaratlanul és óhatatlanul - az üzletelésé. A mennyei Atyával való kapcsolatba is belekerülhetnek zavaró tényezők; hatalom, anyagiak, saját dicsőség keresése, rosszul értelmezett önmegvalósítás. Jézus tette botránkoztató, kárt okozó és rendzavaró, de legalább egy rövid időre, visszaadja a templomot eredeti céljának; az istendicsőítésnek, imádatnak. Vajon, ha a mi "testünk a Szentlélek temploma" (ahogy Pál írja) onnét mit kellene kitakarítani, hogy az Atyával való kapcsolatunk olyan legyen, amit Neki szolgál, nekünk pedig használ?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 15.

"...odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült." (Mt 21; 1-11)

Micsoda bizalom, milyen minőségi kapcsolat szükségeltetik, hogy valaki két állatát is kölcsön adja, egy nem kiszámítható végű eseményhez, "statisztálni". Részesévé lenni egy örömteli, felszabadult és magasztos jézusi eseménynek. Akaratlanul is ez jutott a két szamárnak, s lehet, hogy a tömeg időnként fenyegető, zajos és nyomasztó volt a számukra, de Jézus jelenléte megnyugtató lehetett. Az állatok megérzik, sokkal inkább, mint az emberek többsége, hogy mi sugárzik az adott illetőből. Adódnak ilyen ünnepi pillanatok, mint amilyen Jézus jeruzsálemi bevonulása, a mai tanítványok életében is s jó lenne, ha az emelkedettség, fennköltség, dicsőség élményei erőt adnának a háború fenyegető árnyékában, pandémiában, egyéni, családi, munkahelyi nehézségek idején, s a nemzet nagy, nehéz és szép pillanatarai emlékezve is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 14.

"...azonnal visszanyerték látásukat és követték Őt." (Mt 20; 29-34)

Látni, érzékelni a körülöttünk lévő világot alapvető dolog. A vakok és gyengénlátók is érzékelik, de másképp és korlátozottan. Az információk akár 80 százalékát is a szemünkön keresztül kapjuk. A vakok látni szeretnének, teljes életet élni, nem kiszolgáltatottan, koldusként. Jézus megtapasztalva elszántságukat megkönyörül rajtuk és látóvá teszi őket. A fizikai vakság nagy teher, csapás, de létezik a lelki vakság is, amikor nem "látjuk" a mennyei Atya Jézusban megjelent és a Lélek által jelenlévő hatalmát, erejét, kegyelmét az életünkben. Ezért a gyógyításért is lehet könyörögni, hogy eljussunk a teljesség látásra megélve a teljességet, az örök életet, az idői és térbeli korlátok között is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 13.

"...nem az én dolgom megadni..." (Mt 20; 20-28)

Jézus tudja mi a helye, szerepe, feladata; hatalmi pozíciót adni nem az övé. Jakab és János anyja biztosítani akarja fiai jövendőjét, ha már Jézus tanítványaivá váltak, de félreérti a tanítványság lényegét, a szolgálatot. Tenni, cselekedni, imádkozni a másikért s közben a mennyei Atya, emberi életben való jelenlétéről bizonyságot tenni. Ez a tanítványi feladat, lehetőség, küldetés.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 12.

"...de harmadnap feltámad." (Mt 20; 17-19)

"Csak az a vég! Csak azt tudnám feledni!" (Madách: Ember tragédiája) Ez a vég azonban nem az amiről Ádám beszél a műben, hanem sokkal inkább az amire, ott és akkor előre s itt és most visszafelé is jó tekinteni. Az előtte lévő út nehéz, fájdalmas és megalázó, de nem ér véget a sziklasírban. Jézus készítgeti lelkileg-szellemileg tanítványait a rájuk váró próbatételekre. Az egyéni és közösségi szenvedések, háborúk, nyomorúságok nem a vég, s ezt a véget nem feledni vagy megpróbálni felejteni kell, hanem reménységként rátekinteni

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 11.

"Hasonló a mennyek országa...." (Mt 20; 1-16)

Az élet értelmét és célját az ember nem önmagában leli meg, hanem a mennyei Atyától kapja; az isteni szeretet-erő munkálását, továbbadását, kiteljesítését. Ez fáradságos munkát kíván, ahogy a példázatbeli szőlő megmunkálása is az, metszeni, kapálni, kacsolni, bújtatni, szüretelni, szőlőt taposni. Munka önmagunkon, annak az új embernek újra és újra megformálása, megvalósítása, aki istengyermekként tekint önmagára és embertársaira. S munka a környezetünkkel, hogy transzformáljuk, meglelkesítsük, mindazt ami bennünk, körülöttünk van, ami földi, ami lehúz. A bér, a jutalom, hogy az istenkapcsolatunk időtlenné válik s nem az számít mikor kapcsolódtunk e tevékenységbe, hanem résztvettünk e benne vagy sem.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 10.

"De sok elsőből lesz utolsó és sok utolsóból első." (Mt 19; 27-30)

Igazságos vagy igazságtalan? Akik mindent megtettek, hogy első legyenek, miért lesznek, lehetnek utolsók és akik mindent megtettek vagy éppen semmit, hogy utolsók legyenek, miért lesznek elsők? Más az érték, a logika, a dolgok menetrendje. Az Atya értékrendje nem azonos a látható, a látszólagos értékkel. Nála egy a fontos: a hozzá való tartozás, a benne való bizalom, a ráhagyatkozás. Nem az önmagunk és mások előtt való értékek felmutatása, hanem a hit. Mire tekintünk, mi a fontos, mi számít? Kik vagyunk a Ő szemében vagy kinek gondoljuk, valljuk, láttatjuk magunkat, esetleg a környezetünk mit gondol rólunk? Minden azon múlik milyen az Istenkapcsolatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 09.

"Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges." (Mt 19; 16-26)

Ki ne szeretne eljutni az érett felnőttségre, célba ért, teljes, tökéletes (nem elsőrenden erkölcsi értelemben vett) életre? Valaki, aki fiatal kora ellenére a vallásos előírásokat, törvényeket betartja s mégis azt gondolja, érzi: valami még hiányzik, még egy kis "ciráda", még egy jó pont, még egy megerősítés. Jézus azonban a lényeglátó és a lényegre tapint: mindennel együtt elvétetted a célt, a vagyon eltakarja előled az atyai szeretet áradását. Az emberlét célja az ebben való kiteljesedés s ami ezt akadályozza, annak félre kell állnia, HA célba jutott, teljes életet szeretnénk, minden időlegesség, töredékesség és esetlegesség ellenére is. Ajándék, amiért mindent érdemes hátrasorolni, ha kell le-és félretenni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 08.

"...tegye rájuk kezét és imádkozzék értük. " (Mt 19, 13-15)

A személyes testi kontaktus, kézfogás, ölelés, simogatás, érintés által részesei leszünk a másik ember erőterének, kisugárzásának. Érezhetjük testmelegét, illatát, bőrének állagát, a belőle áradó erőt vagy elesettséget, a csecsemő és kisgyerek üdeségét és a haldokló testszagát. Jézushoz gyermekeket visznek azt remélve, hogy a benne és az általa megjelenő, isteni szeretet-erő, áldó mozdulat és imádság által, átjárja őket. Jó lenne Jézus korához hasonlóan komolyan venni az imádság (háború idején is) és az áldásadás erejét, működőképességét. Kérhetünk és gyakorolhatjuk a közbenjáró imádságot, kérhetjük és adhatunk, nem csak lelkészként, áldást, házastársit, szülőit, nagyszülőit, betegnek, bajbajutottnak, haldoklónak. (Hálás vagyok, hogy édesapám halála előtt még kérhettem és kaphattam apai áldást.) Jézusban a Lélek által atyai áldásban részesülünk folyamatosan és újra meg újra. Így legyen!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 07.

"Úgyhogy már nem két test, hanem egy." (Mt 19; 1-12)

Fájdalmas megtapasztalás, ha két ember eggyé válik s aztán valamilyen okból kifolyólag különválnak. Testi, lelki, szellemi hiány, szakadás, töredezettség jelenik meg az életük(n)ben. Mindez arra utal, hogy vegyük komolyan egymást, a másikat és önmagunkat is. Nem lehet következmények nélkül odaadnunk magunkat, el és befogadni a másikat. Az emberi kapcsolatok súlya, fontossága, jelentősége utal az Istennel valóra, mely élet és halál, örök élet és halál kérdése. Komolyan vehetjük Őt, teremtő, megváltó, megszentelő Istenünket, a másikat mint (ember)társat és önmagunkat is. /Imádkozzunk a háború áldozataiért, a békéért és segítsük a menekülteket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 06.

"...én a te egész tartozásod elengedtem..." (Mt 18; 21-35)

Mérhetetlen adósság, tartozás, ami messze túlmutat az anyagiakon, de az is; hitel (deviza), jelzálog, kölcsön, amibe csak belefulladni lehet, de kijönni belőle látszólag és sokszor gyakorlatilag sem lehet. S egy irgalmas szívű, nagylelkű Úr, aki nem ragaszkodik a visszafizetéshez, hanem az egészet elengedi. Mivel, mennyivel tartozunk az életért, még ha nem is kértük, de ajándékba kaptunk, a mennyei Atyának? Mindazért a gondoskodásért, szeretetért, tanításért, barátságért, tapasztalatért, élményért, emberi kapcsolatért, amelyek által azzá lehettünk akik vagyunk. Mivel és mennyivel tartozunk Jézus érettünk való megáldoztatásáért, a Lélek kitöltetéséért? Ha ennyit, s még sokkal többet kaptunk, miért ne engedhetnénk el mások irányunkba való anyagi, lelki, szellemi, érzelmi, időbeli és élménybeli tartozását. Mindez nem szegényít, hanem gazdagít minket!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 05.

"Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened..." (Mt 18; 15-20)

Világos és egyértelmű "eljárásrend", amiről Jézus beszél; először négyszemközt, aztán néhány tanú előtt, majd a közösség jelenlétében történjék a föltárás, figyelmeztetés, dorgálás. Nem az ún. közösségi térbe, a folyosón valakire, a szomszédra, másik családtagra öntsük rá hanem, ha meg akarjuk nyerni magunknak az illetőt, akkor először szemtől-szembe, majd azután fokozatos tágítva a résztvevők körét, próbáljuk rendezni. Ebben megvan a másik iránti tisztelet, még ha meg is bántott, a helyzet a résztvevők komolyanvétele és helyzet javítására irányuló törekvés. Gyakran a sértett, megbántott, akivel szemben vétket, bűnt követtek el, elszántabb a kapcsolat, a helyzet rendezésére s az aktív résztvevő, tettes kevésbé vagy egyáltalán nem. Nekünk magunknak van szükségünk a feltárásra és a kapcsolat rendezésére; elsőrenden Istennel, aztán egymással és önmagunkkal is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 04.

"...jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el." (Mt 18; 11-14)

A mennyei Atya örül; nem gyakran olvasunk ilyesmit a Szentírásban, csak az elveszettek megtalálása és a bűnösök megtérése kapcsán. Isteni öröm kíséri, ha valaki/valami végre a helyére kerül, ha helyreáll a rend, a kapcsolat ember és Isten között. Öröm forrása az is, ha az isteni szeretet-erő áramlása működik, de még nagyobb, ha az eddigi távolságból közelség lesz, a szembenállásból melléállás, a tagadásból hitvallás. Az Atya örömmel és örömből teremtette a világot, a Földet, az embert s azt akarja, hogy részesei legyünk ennek az alapvető, el nem múló, célt és értelmet adó örömnek. S Jézus keresztáldozata után, a feltámadáskor is öröm jelenik meg, ahogy a Lélek kitöltetésekor is. Három alap, ok, amiért mi is örvendezve élhetünk, miközben imádkozunk a háború beszüntetéséért, az áldozatokért és magyar testvéreinkért.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 03.

"...egyet se vessetek meg e kicsinyek közül..." (Mt 18; 6-10)

Nagyok és kicsik vagy inkább azok akik nagynak gondolják, vallják magukat és akiket a környezetük "nagynak" tart, meg azok akik kicsinek ítélik magukat s a környezetük is így gondolkodik róluk. Kicsiségben a nagyság, mert "az ő angyalaik mindenkor látják az én mennyei Atyám arcát", míg a nagyokéról nincs szó. A saját mérték és határ számontartása nem csak a hétköznapokban, házasságban, családban, munkahelyen fontos és szükséges, hanem Istennel kapcsolatban is. Egyrészt azért, mert a korlátlanság, határtalanság ijesztő, néha fenyegető, másrészt pedig akkor tudunk kiteljesedni hivatásunkban, ha tudjuk annak kereteit. Isten-gyermekségünknek is vannak korlátai; tér-idő-test, mégis a végtelen isteni vehet lakozást bennünk s Jézus "arcán" az Átyáét láthatjuk meg.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 02.

"...és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába." (Mt 18; 1-5)

Az írásmagyarázók szerint itt Jézus a gyermeki hitről, bizalomról beszél. A kérdés, kétkedés, a feltétel nélküli ráhagyatkozásról. Ha a Karácsony Sándor szerinti fejlődéslélektani modellt vesszük, akkor az ösztönlény, az értelmi lény után a társas következik, mely Istenben, a másikban és az önmagával való kapcsolatban teljesedik ki. Rábízni magunkat, ráhagyatkozni a mennyei Atyára, Jézusban a Lélek által, minden körülmények között s azok ellenére is, ez a gyermeki hit s erre van szükségünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 01.

"A ti mesteretek nem fizet templomadót?" (Mt 14; 24-27)

Egyház, gyülekezet, hívők közössége és az anyagiak; nem könnyű téma, mert bizony előfordul az anyagiasság, akár az azokkal való visszaélés is. Másrészt mi köze az istenkapcsolatnak a pénzhez? Fordítsuk meg a kérdésfeltevést; mihez mincs köze, az emberi életben, a mennyei Atyának? A templomadó a felszínen, az istentiszteleti kultusz fenntartásához járult hozzá, hisz az ószövetségi papoknak és a jelenlegi lelkészeknek is ez a fő foglalkozásuk, ebből élnek. Alapvetően az Atya iránti háláról szól, hogy mindenünk amink van Tőle, általa van. S Jézus, Péterrel való beszélgetésének is itt a lényege, mert Neki nem kell anyagiakkal kifejeznie az Atya iránti tiszteletét, háláját. Ő nem pénzzel adja meg ezeket, hanem az életével fizet, betöltve küldetését, nekünk váltságot szerezve. (Tudunk-e áldozni a háború sújtotta emberek megsegítésére, kifejezve hálánkat, hogy minket nem érint közvetlenül?)

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 28.

"...de harmadnap feltámad. Nagyon elszomorodtak rajta." (Mt 17, 22-23)

A tanítványok nem képesek túllátni a halálon, elváláson, az elkövetkező gyászon, nem hallják meg a mondat második felét, a feltámadásról való kinyilatkoztatást. A jelen vagy a jövőbeli események eltakarják szemünk elől a végsőt, a mindenek újjáteremtését. Az utolsó előttiben vagyunk (D. Bonhoeffer), világjárvány, háború, migráció, ideológiai-és kultúrharc közepette. Egyéni életünk is tele bizonytalansággal, kérdőjellel mi lesz, hogy lesz holnap, holnap után? Amiben vagyunk s amit a közeli vagy a távoli jövő hoz az nem végleges, nem az utolsó. Az utolsó szó, ahogy az első is az Atyáé, Jézusban, a Lélek által.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 27.

"Vajon meddig szenvedlek titeket?" (Mt 17; 14-21)

Kemény szavak a kiválasztott, elhívott tanítványokkal szemben, akiknek majd Jézust kell képviselniük, ha Ő már nem lesz közöttük. Hitetlen nemzetségnek is nevezi őket, ami akár sértő vagy elítélő jelző is lehet. Nem tudnak imádkozni és böjtölni mondja Jézus, miközben bizonyosan imádkozta és böjtöltek, csak ezek mértéke, mélysége nem a jézusi. Úgy is lehetne fogalmazni: még alatta maradtak a tanítványi mértéknek s ez most bosszantó, elkeserítő. Alatta maradunk a mértéknek, keresztyéni létünknek nem része a gyógyítás, ördögűzés, halottak feltámasztása és még sok minden más sem. Nincs mit ezen csodálkozni s a mindenkori tanítványok nevében sincs okunk megsértődni. Nem az a kérdés milyen szinten vagyunk épp most, hanem vágyunk-e, törekszünk-e, szeretnénk-e előbbre jutni? Lehet ezért imádkozni (és imádkozzunk kárpátaljai testvéreinkért!)

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 26.

"..és felvitte őket magukban, egy magas hegyre." (Mt 17; 1-13)

"Közel a Naphoz semmi sem élhet..." (Kovács Kati) Jézus mégis felviszi tanítványait egy magas hegyre, jelképesen és mégis valóságosan közelebb az Atyához. Felülemelkedni a szokásos napi életből, kilépni és egy magasabb szempontból rátekinteni az életre, ez az egyik összetevője ennek a "zarándoklatnak". Itt azonban nem csupán valamilyen lélektani, csapatépítő tréning célja van, bár ez sem lenne elhanyagolható, hanem a mennyei Atya közelségének megtapasztalása s ennek Jézuson való megnyilvánulása. Legyen nyilvánvaló és egyértelmű, Ő az Atya kiválasztottja. A harmadik lehetséges cél, hogy a tanítványok az atyai közelségben "megfürödve" önmagukat, elhívásukat, küldetésüket is ezen keresztül értelmezzék, ebből eredeztessék és erre vonatkoztassák. Jézusban, a Lélek által megtapasztalni az atyai közelséget, keresztyéni élet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 25.

"..aki pedig elveszíti az ő életét énérettem, megtalálja azt." (Mt 16; 24-28)

Veszteség és nyereség, úgy nem lehet nyerni, hogy nincs mögötte teljesítmény, áldozat, veszteség. Csak nyerni nem lehet, mert valahol valaki, valami "veszít". A teremtett világ nem egy végtelen "tartály" amiből korlátlanul és következmények nélkül lehetne kivenni. Sem az ún. erőforrások, sem a természeti adottságok, sem az emberi lehetőségek nem végtelenek és a teremtés rendje is a kölcsönösségen alapul. Ha kivenni akarunk belóle, akkor azért adnunk is kell, ha mást nem hálát, köszönetet, erőfeszítést, az öncélúságot. Ha az egyetlen kimeríthetetlen és végtelen forrásból, az isteni szeretetből szeretnénk részesülni, akkor nekünk is kell ezért áldozatot hoznunk s nem a harmónia helyreállításáért, hanem magunkért. Mert ami ingyen van, annak nincs értéke. Ha az örök életet akarjuk, akkor azt a fajta életet, mely nem ebből ered, fel kell adni. Keveset sokért; milyen nyereség és mégis áldozat. (Imádkozzunk kárpátaljai testvéreinkért!)

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 24.

"Péter félre vonta Őt és feddeni kezdette..." (Mt 16, 21-23)

Péter szemérmesen próbálja meg Jézust helyreigazítani, nem akarja nagy nyilvánosság előtt megfeddni.Miután a Szentlélek általa jelentette ki, hogy Ő a Krisztus vagyis a Megváltó, úgy érzi meg kell védenie Mesterét egy olyan úttól, ami a halálba vezet, Ő nem hallhat meg...Micsoda ellentmondás; a Megváltónak meg kell halnia, hogy a megváltottak élhessenek s Péter aggódása, törekvése a legjobb szándékból ered, mégis - úgy tűnik sokkal mélyebbre ható a kísértés -, mint magáé az ördögé, a negyven napos böjt után. Péter felemeltetik, a Lélek által s aztán az ördöggel lesz egyenlővé; ilyen az emberi élet: isteni magasságban és pokoli mélységben kell/lehet megélni elhívatottságunkat, emberlétünket, tanítványságunkat. ki tarthatunk amellett, aki vagyunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 23.

"Az Ember Fiát kinek tarják az emberek?" (Mt 16; 13-20)

Miért nem mindegy Jézusnak, hogy mit gondolnak róla az emberek, hiszen mondták Róla, hogy részeges, nagyétkű, az ördöggel cimborál, elment az esze, csak egy ács fia, názáreti (galileai, pogányokkal keveredett népcsoport, saját tájszólással), törvényszegő, lázadó, tanulatlan. Mindezek nem rendítették meg Jézus küldetéstudatát, önazonosságát. Nyilvánvaló; a tanítványoknak van szükségük a hitvallásra, bizonyságtételre, hogy a környezet véleményterrorja, az ellenséges vagy éppen királycsináló hangulata ellenére is, annak ismerjék és vallják meg Jézust, aki. A Lélek által ez Péternek adatik meg, aki minden ingadozása, heveskedése ellenére is, hitében kőszikla. A kérdés kézenfekvő, majdnem banális: kinek tartjuk mi Jézust. A válasz azonban életbevágó!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 22.

"Még most sem értitek és elfeledtétek-e...?" (Mt 16; 5-12)

Tanítványi értetlenkedés, nem értik, miről és miért beszél Jézus: a mennyei jelkérésről. Miközben napról-napra folyamatosan tapasztalják meg, mit jelent Jézus isteni ereje, hatalma; a gyógyítások, a csodás kenyérszaporítás, a természeti törvények felettisége, ne essenek abba a bűnös kísértésbe, hogy a farizeusok és szadduceusok mintájára, még ők is mennyei jelt akarjanak. Úgy tűnhet, könnyű volt a tanítványoknak, mert személyesen találkozhattak, éltek együtt Jézussal három éven keresztül. Pedig nekik kellett átkínlódni azon a folyamaton, hogy Mesterükben a mennyei Atya van jelen, működik, hat. Mi már tudunk a jónási jelről, a harmad napon való feltámadásról s hálával tekinthetünk teremtettségünk, megváltottságunk, megszenteltségünk és életünk kisebb-nagyobb csodáira.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 21.

"...kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik." (Mt 16; 1-4)

Az égi és a mennyei közel vannak egymáshoz, pontosabban, az ember felől tekintve, egy tengelyen vannak, de nem ugyanazon a síkon. A vallásos laikusok és a papi arisztokrácia képviselői, akik egyébként nem közösködtek, együtt kérnek mennyei jelt Jézustól. A mennyei "áthatol" az égin s jelen van a földi létben, az emberi életben, a természetben. Aki csak az égi, itt: az égbeli, természeti jelenségeket látja, érti, értelmezi s bennük, rajtuk keresztül nem fogja fel a mennyeit, annak "csak" a jónási jel adatik. Három nap a sötétségben, halálban, Atya nélküliségben s aztán a feltámadás. Még ezt a jelet is el lehet utasítani, rációval megmagyarázni, csak hogy ne kelljen hatni engedni egzisztenciánkra. A Jel: az üres sírkamra, a feltámadott Jézus visszatekintve, a minden újjáteremtése előretekintve.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 20.

"...hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta..." (Mt 15; 32-39)

Isteni és emberi, a mennyei és a földi, a Teremtő és a teremtmény által létrehozott táplálék együtt és egyszerre. Az utolsó vacsora, az úrvacsora, az eucharisztia jut eszünkbe. Csak azért kap ennyi ember, ilyen sok maradékkal a hét kenyérből mert nem csak maga a táplálék kerül kiosztásra, hanem a mennyei Atya osztja meg önmagát, teremtő, sokasító erejét. Azért élünk, létezünk, léle(k)g-zünk, "..mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk" Pál athéni beszéde, (ApCsel 19;28). Ajándéknak tekinteni az ételt, ruhát, lakhatást, egészséget, közösségeinket, még ha tettünk és értük s továbbadni, nem csak a felesleget, Isten szerint való élet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 19.

"A sokaság pedig csodálkozott..." (Mt 15; 29-31)

Betegeket Jézushoz vinni, hogy meggyógyítsa őket s mikor ez bekövetkezik, csodálkozni; érdekes jelenség. Azt gondolhatnánk, ha nem hisznek Jézus gyógyító erejében, miért viszik hozzá betegeiket, ha meg igen, akkor miért csodálkoznak? Csod(a)-áll-kozni nem csak akkor lehet, ha valami nem várt, remélt, a hétköznapitól eltérő vagy a természeti törvényeket semmibevevő események történnek. Akkor is lehet, ha kérjük, várjuk, reméljük az isteni erő munkálkodását és az bekövetkezik mert nem automatikus a kérés, vágy, reménység teljesülése. A konkrét kérések mellett, mögött rácsodálkozhatunk a létezésre, hogy miért az élet van és nem a semmi, hogy életünk során, eddig is mennyi szeretetet, gondoskodást, támogatást kaptunk és kisebb-nagyobb csodának voltunk részesei.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 18.

"Asszony nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!" (Mt 15; 21-28)

Nagy baj, nagy távolság, nagy hit. Nagy baj; mondjuk epileptikus görcsök, rohamok, látványos és félelmetes szimptómák, gyógyíthatatlan betegség. S azért is nagy a baj, mert nagy a szeretet, mert fontos a másik, a gyermek s minél inkább így van, annál inkább azonosulunk szerettünk, bajával, betegségével, nyomorúságával. Nagy a távolság egy Jézus-korabeli férfi és asszony, egy zsidó és egy kánaáni között, szinte áthidalhatatlan s Jézus sem könnyíti meg az asszony helyzetét: először nem reagál, aztán elutasít, majd "minősít" és csak a negyedik próbálkozás után, mikor meggyőződött, hogy komoly a kérés, a szándék, a vágy, akkor teljesíti. A hit próbája mely beteljesül nem könnyed séta, hanem erőfeszítést igénylő próbatétel, melynek van kockázata is, de van gyümölcse: "legyen úgy, amint kívánod!"

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 17.

"Még ti is értetlenek vagytok?" (Mt 15; 10-20)

Tanítványi értetlenség, Jézus mellett kiválasztott, elhívott, minőségi ember s mégis...pedig nem is példázatban szól. Nehéz átállni az isteni hullámhosszra s a szerint gondolkodni, szólni, cselekedni, élni. Hol a hangsúly, mi a lényeg; " a tartalom vagy a forma ", ami látszólag tesz rosszat az embernek vagy ami valójában? Sok mindenről gondoljuk, hogy nincs jelentősége, nem fontos, nem érdekes; szokások, rituálék, szavak és gondolatok, cselekedetek. Egyrészt minden hat mindenre, más részt pedig a freudi elszólások, gesztusok, a testbeszéd és a mimika elárulják az embert azt, hogy mi van belül. milyen szándék, indíték, vágy, akarat. Ha ráhangolódunk a mennyei Atyára, akkor az Ő "adása" szól, szólhat általunk, bennünk, rajtunk keresztül is. Az élet hangja.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 16.

"Tiszteld apádat és anyádat..." (Mt 15; 1-9)

Köteles tisztelet, gondoskodás és identitás. A szakrális létmód elleni támadás egyik fontos állomása konkrétan a szülők, általánosságban az idősebbek iránti tisztelet lebontása, az ún. köteles tisztelet felszámolása. A megélt évek, az átélt próbatételek, megküzdött nehézségek, elért sikerek alapozzák azt meg. Az ószövetségi szülőtisztelet parancsa elsődlegesen a gondoskodást írta elő, s manapság a szociális-és idősotthonok világában átértékelődik ez is, jelentőségéből nem veszítve. A csecsemő önmagát először az anyán, majd az apán keresztül értelmezi, identifikálja, ha nem tiszteljük a szülőket, az az önértékelésünkre is kihat. Jézus arra figyelmeztet, hogy a mennyei Atyára való hivatkozással elhanyagolni az emberi kapcsolatainkat bűn és sokkal inkább Istenre tekintve kellene emberi kapcsolatainkat, építeni, ápolni, fenntartani.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 15.

"...odavittek Hozzá minden beteget és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthessék." (Mt 14; 34-36)

Erre lenne szükség manapság is, hogy tíz-és százezrek, milliók meggyógyuljanak; egy tanítóra, mesterre, csodatévőre, akinek nem is kellene aktívan semmit sem tenni, csak engedni, hogy a ruhájához érjenek. S ma is vannak, mint voltak akkor is - talán jóval kevesebben - akik az isteni energiákat pénzzé konvertálják. Jézus a mennyei Atya teremtő, újjáteremtő erejével volt eltöltött s ebből kaphattak a Hozzájárulók. A Szentlélek munkáját mi magunk is megtapasztalhatjuk kevésbé látványos vagy éppen hasonlóan csodás módon, mint a genezáretiek. Ez lehet, kérni, várni, remélni, de újra és újra hozzátéve: "..mindazáltal ne úgy legyen ahogy én akarom, hanem ahogy Te (Atyám)..."

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 14.

"Amikor beesteledett, egyedül volt ott." (Mt 14; 22-33)

Időnként Jézusnak is szüksége van az egyedüllétre, az Atyával való együttlétre, a tanítványok nélküli időre. Egyedül a hegyen, fizikailag is közelebb az Atyához, lelkileg pedig a teljes és tökéletes egység megélése. Ez kellene, erre van/volna szükségünk nekünk is, hogy időről-időre teljesen, csak és kizárólag a mennyei Atya jelenlétében legyünk, maradjunk, mert ez az ami feltölt, megerősít, ami a valós létalapra állít minket. Éljünk ezzel!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 13.

"...adjatok nekik enni ti." (Mt 14; 13-21)

Ez az egyik legkínosabb jelenet, amit egy tanítvány átélhet: a Mester visszautalja a feladat végrehajtást, az azt, neki delegálni akaró tanítványoknak. Jézus szíve megindul a tömeg láttán, mely várja a gyógyítást, tanítást, a tanítványoké pedig a nép testi szüksége láttán, de ezeken változtatni, enyhíteni, azt megelégíteni, meggyógyítani csak Jézus tudja. Az együttérzés az egyik legfontosabb, életet - átvitt értelemben elsőrenden, de ténylegesen is - adó működése az embernek, hisz a csecsemő az anyán keresztül éli, értelmezi önmagát. S az emberi kapcsolatok alapját is a másikkal való együttérzés, beleérzés képessége adja, de ha nem tudunk tenni, változtatni, cselekedni, akkor ez kevésnek is bizonyulhat. Isteni erővel, szeretettel mégis lehetséges.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 12.

"..hogy esküvel fogadta: bármit kér, megadja neki." (Mt 14; 1-12)

Elköteleződés az élet egy adott pillanatában, meggondolatlanul vagy éppen nagyon is megfontoltan, érzelmileg szeretetben, gyengéd hangulatban vagy haragtól, gyűlölettől irányítva. Heródest megragadta Salomé tánca, Heródiás pedig megragadta az alkalmat, hogy eltetesse láb aló az akadékoskodó Kereresztelő Jánost. Az egyik döntött, hogy nyilvánosan rendre utasítja az erkölcstelenséget, a másik, pillanatnyi fellelkesültségében, hogy bármit lehet kérni tőle, a harmadik, hogy eltünteti a kapcsolatukat kritizálót. S mit döntött Isten, ebben az eseménysorban? Azt, hogy a Vele ellentétes döntések és azok következményei is szolgálhatják Jézus működését. Mi a helyzet a mi döntéseinkkel?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 11.

"Ugyan honnan van benne mindez? És megbotránkoztak benne..." (Mt 13; 53-58)

Keret és tartalom s ha a kettő valamiért nem azonos, akkor csodálkozás, botránkozás, elutasítás a reakció. Emberi keret, isteni tartalom; hogyan eshetnének egybe, hogyan lehetne a mindenható, világteremtő, magasságos, akárcsak jelen, egy emberi életben, működésben? Az isteni jelenlétnek vannak minősített helyei, ideje, rituáléi, de a hétköznapokban mi keresnivalója lenne, lehetne? Pedig Jézusban pontosan ez történik; meglelkesíti, a Szentlélek által, az ember ösztönlényét (ön-és fajfenntartás, területvédelem, birtoklás), az emberi gondolkodást (az észlényt), beszédet és cselekvést (az érzelmeket). Nincs olyan ami ne kapcsolódna, kapcsolódhatna a mennyei Atyához s ez által jut/juthat el a kiteljesedésre, célba érésre, a szó eredeti értelmébe vett: boldogságra.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 10.

"..hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és jót hoz elő az éléskamrájából." (Mt 13; 51-52)

Régi és új együtt és egyszerre. A megértés még nem minden, a megélés az a valami. Lehet megérteni, de nem megélni, hogy mit jelent az Atya országa ezen a Földön. Együtt élni, rezdülni az Atya akaratával, a Vele való harmóniával, ami az önmagammal, a másikkal és a teremtett világgal való harmóniát jelenti, az a teljesség. Mit keresünk, mit várunk, mit remélünk? A részleges életünk része vagy a teljesség? Mire van szükségünk? A teljesség ajándéka a miénk Jézusban a Lélek által; kell-e ez, kívánjuk-e ezt?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 09.

"...és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül..." (Mt 13; 47-50)

Milyennek látjuk az életet szűkebb és tágabb környezetünkben? Pandémia, környezetpusztítás, multizmus, gender-ideológia, háborús fenyegetés, éhezés, természeti katasztrófák, emberpusztító gondolatok, tervek, médiamanipuláció, metaverzum, virtuális "valóság". Mintha nem, vagy csak alig lenne szép, jó, nemes, fennkölt, építő és szeretetteljes életünkben, körülöttünk. A mennyek országa végidőkre vonatkozó "működéséről" beszél Jézus, és a példázatból kitűnik, hogy miből van több, melyik a jelentősebb; a gonosz vagy az igaz? A kevesebbet válogatjuk ki a többől s ha a nagy összefüggéseket nézzük, abban értve, értelmezve életünk, akkor az igaz, az Isten szerint való a több, a jelentősebb. Erre nézhetünk, figyelhetünk, támaszkodhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 09.

"...és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül..." (Mt 13; 47-50)

Milyennek látjuk az életet szűkebb és tágabb környezetünkben? Pandémia, környezetpusztítás, multizmus, gender-ideológia, háborús fenyegetés, éhezés, természeti katasztrófák, emberpusztító gondolatok, tervek, médiamanipuláció, metaverzum, virtuális "valóság". Mintha nem, vagy csak alig lenne szép, jó, nemes, fennkölt, építő és szeretetteljes életünkben, körülöttünk. A mennyek országa végidőkre vonatkozó "működéséről" beszél Jézus, és a példázatból kitűnik, hogy miből van több, melyik a jelentősebb; a gonosz vagy az igaz? A kevesebbet válogatjuk ki a többől s ha a nagy összefüggéseket nézzük, abban értve, értelmezve életünk, akkor az igaz, az Isten szerint való a több, a jelentősebb. Erre nézhetünk, figyelhetünk, támaszkodhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 08.

"...eladja mindenét, amije van és megvásárolja azt." (Mt 13; 44-46)

Sokan vannak, akik szeretnek jó vásárt csinálni, keveset adni sokért vagy jó minőségűért. Azonban egy valamiért, szántóért, igazgyöngyért mindent el/feladni? A példázat a létezés lényegéről szól, arról, ami túlnyúlik az élet és halál mesgyéjén, ami örökkévaló; az Isten szerinti életről. A jézusi példázat alapján ezért nem kár bármit is el/feladni, ahogy Ő is odaadta önmagát az Atya tervének megvalósításáért, az üdvösségünkért. Lemondani, elengedni, feladni, odaadni, nem túl népszerű fogalmak manapság, mégis a másik oldalon örökkévaló a nyereség, üzletelünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 07.

"Akinek van füle, hallja." (Mt 13; 36-43)

A megmagyarázott, értelmezett példázat végén mondja ezt Jézus, vagyis még így sem biztos, hogy értik a tanítványok, a hallgatói. Nyilvánvalóan nem a fizikai hallásról, de nem csak az intellektuális megértésről, hanem az egzisztenciálisról van szó. Amit nehéz szavakba önteni, megfogalmazni: milyen mikor az Atya jelen van a közösségek, egyének életében s ezért hasonlatokkal, példázatokkal próbálja Jézus hallhatóvá=megélhetővé tenni. Még így sem jut el mindenkihez, vannak akik lelkileg süketek. Ez az állapot lehet átmeneti és állandó is, és mindenképp összefügg az embernek önmagáért vállalt vagy nem vállat felelősségével, mert ebből a süketségből ki lehet gyógyulni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 06.

"Hasonló a mennyek országa a kovászhoz..." (Mt 13; 31-35)

A kovászt "etetni" kell, hogy alkalmas legyen a lisztből kenyértésztát formálni. Az isteni szeretet-energiákat fel-be-elfogadni szükségeltetik, imádság, igeolvasás, közösség gyakorlása, szeretetszolgálat által, hogy megerősödjön és hatni tudjon, családban, gyülekezetben, szűkebb-tágabb környezetben. S akkor észrevétlenül, de mégis látványosan a hétköznapi élet természetes, tápláló, életadó részévé válik. Magunk gondoskodhatunk magunkról, mert van aki rólunk gondoskodik, Isten, s így alakulhat rajtunk keresztül és általunk is a "világ".

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 05.

"Honnét van azért benne konkoly?" (Mt 13; 24-30)

Honnét a gonosz, a bűn, az embertelenség bennünk, az életben, a "világban"? Isten teremtése jó, vagyis teljes, hiánytalan és jól működő, mégis nem csak világosság van, hanem sötétség is, nem csak magasság, hanem mélység is, nem csak szépség, hanem ocsmányság is, nem "féloldalas" az élet, hanem minden van benne. A "honnét van" kérdés szinonímája egy, a paradicsomi kérdésre adott válasznak, reakciónak: "..az asszony akit mellém adtál..", "..a kígyó.." vagyis kimondatlanul, de maga Isten tehet a gonosz létezéséről, ezek szerint. A jézusi példázatban sem konkretizálódik, hogy ki tette, mert a hangsúly a cselekvésen van, mit tegyünk, mit tehetünk? A felelősség hárítása helyett: mit tehetek, hogy bennem, körülöttem csökkenjen a gonosz?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 04.

"...sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták és hallani, amit hallotok, de nem hallották." (Mt 13; 10-23)

A múlt "nagyjai", a jelen emberei és a tanítványok kerülnek elő a hallás és látás összefüggésében. A múltbeliek közül jó néhányan szerettek volna részesedni abban, amit Jézus megjelenít, a jelen emberei közül többen nem kívánták ezt, míg a tanítványok vágyták és részesedtek benne, de gyakran nem értették. Látni azt, ami valóban fontos és lényeges; a Létezés értelmét, célját s ennek megfelelően élni, az Atyától jőve s Hozzá tartva. Meghallani ami valóban lényeges; a szeretetteljes-igazat, a teljessé tévőt, hogy a Vele való harmóniából következik a másikkal és az önmagammal való megbékélés. Tanítványként lehetőségünk van látni, hallani és megérteni, cselekedni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 03.

"Mert akinek van, annak adatik és bővelkedik, akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van." (Mt 13; 1-9)

Micsoda igazságtalanság! Miért nem adatik annak akinek nincs? Miről is van szó? Akinek a mennyei Atyával kapcsolata van, az abban meggazdagodik, akinek nincs, az még inkább szegénnyé válik. Olyan mintha a vadkapitalizmusban volnánk, akinek pénze, vagyona van, az tudja hasznosítani, akinek nincs, az elszegényedik. Ha élünk az isteni erőforrással, akkor az megsokszorozódik, ha nem, akkor az nem csak nulla, hanem a negatív tartományba lép át. El kell dönteni, hogy mit akarunk, Az Atyával vagy ellene létezünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 02.

"Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám." (Mt 12; 38-50)

Családi, testvéri, szülői, rokoni kapcsolatok megtagadása, megszakítása nem ritka dolog s többek között az ember belső nyomorúságának megjelenítése. Ha valaki, akkor Jézus lelkileg teljesen rendben van, a mondat nem a családi trauma, disszonancia, családon belüli erőszak kifejezése. A mennyei Atyához való kötödése meghatározóbb, különösen tanítói életszakaszában, mint a családiak. Mindez nem jelent megtagadást, bár elsőre úgy tűnik, hiszen még keresztrefeszítve, haldokolva is gondoskodik édesanyjáról. Az Atyához való tartozáson keresztül új dimenziót kapnak az emberi, családi kapcsolatok, az isteni szeretet megtapasztalása által.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 01.

"...aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg..." (Mt 12; 31-37)

Mindez abban az összefüggésben haangzik el, hogy Jézust azzal vádolják, hogy az ördögöket Belzebúbbal, az ördögök fejedelmével úzi ki. Az Atyáról, a Fiúról és az emberi szívekben munkálkodó Szentlélekről azt állítani, hogy egyenlő a gonosszal, megbocsáthatatlan. Van rossz, gonosz az életben, a világban, de nem Isten szándékolt akaratából, hanem megengedő akaratából, mert ez is hozzátartozik a teljességhez.Így adatik szabadság a döntésre, választásra. A kérdés: mihez, kihez kapcsolódunk, honnét van az erő az életben, az élethez; az isteni szeretethez vagy a pusztító gyűlölethez?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 31.

"Aki nincs velem, ellenem van..." (Mt 12; 22-30)

Nincs talán, esetleg, félig-meddig, de van a vagy-vagy. Vagy Istenben megalapozott az életünk vagy nem, vagy Tőle eredeztetett és Rá vonatkoztatott vagy nem. Jézus idejében, vele való személyes találkozásban, csodáit látva, tanítását hallva az emberek ott és akkor is két csoportra oszlottak. Vagy követték, csodálták, hallgatták vagy pedig, különféle okokból és indokokkal, de elutasították, elítélték, meg akarták ölni. Választhatjuk, hogy Vele, Benne, Általa élünk...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 30.

"Mikor Jézust ezt észrevette, visszavonult onnan." (Mt 12; 9-21)

A törvényszegőt el kell pusztítani, ki kell irtani Isten népéből vagy legalább is ki kell közösíteni. Isten nevében az isteni küldöttet akarják megölni, de még nem jött el az idő, még tanítani, gyógyítani, a tanítványokat nevelni kell. Jézus inkább kitér a gonosz szándék elől, ami nem a gyengeség, gyávaság jele, hanem a céltudatosságé, az elhivatottságé. Jó lenne ilyen elkötelezetten, ennyire "aprópénzre" váltva megélni istengyermekségünket!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 29.

"Mert az Ember Fia ura a szombatnak." (Mt 12; 1-8)

Az Atya dicsőségét, dicsőítését szolgálja a szombat. Azt, hogy Rá figyeljünk, Neki adjunk hálát. Naponta, hetente és a minősített időszakokban is, jó magasztalnunk, hálát adnunk. Jézus minden rezdülése az Atya dicsőségének, uralmának megvalósulása, ezért még akkor is, mikor látszólag kilép az isteni törvény kereti közül, Vele, általa cselekszik. Egy emberi élet teljessé tétele fontosabb, mint a törvény látszólagos betartása, hisz a bajbajutott állatot is megmentik szombaton. Jézusibb emberré válni szép és nemes feladat.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 28.

"Mert az én igám kényelmes és az én terhem könnyű." (Mt 11; 20-30)

A járom segíti a teherhúzást, teherhordozást. Nincs élet teher, nehézség, gond nélkül. A magunk, mások, a körülmények által ránk rakott, vett terhek sokszor elviselhetetlenek, még a magunk elhordozása is gyakran az. A Jézus követésében valók, hogy nem mi vagyunk a középpontban, hanem az Atya s az Ő akarata, törvénye, parancsa, elhordozható, mert segítséget, eszközt kapunk hozzá s az életet nem terhelik, hanem teljessé teszik.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 27.

"...de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála." (Mt 11; 7-19)

Kicsoda Jézus, kérdi Keresztelő, kicsoda Keresztelő János kérdi az érdeklődő, szájtáti tömeg, Jézus pedig, hogy kik vagyunk mi? Részesei vagyunk-e az Atya országának, uralmának, hatalmának? Belesimulunk-e abban az isteni rendbe, mely az élet minden területét magába foglalja; pénzt, hatalmat, szexualitást, gyermek vállalást és nevelést, hivatás- és pályaválasztást, vágyak, elképzelések, tervek megvalósítását, emberi kapcsolatokat és a teremtettséghez való viszonyunkat. Ha igen, akkor "nagyobbak" vagyunk Ker. Jánosnál is, aki ennek "csak" útkészítője volt, s nem a részesedés mértéke a fontos, Jézus szerint, hanem annak megléte.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 26.

"Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?" (Mt 11; 1-6)

Miért kérdés ez? Jézus megkeresztelkedésekor nem hallotta az isteni hangot:" ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm?" Hallotta, mégis kérdés ez. Az unokatestvérnek is kell a bizonyosság. Jézus nem vitatkozik, hanem üzen: csodák kísérik tevékenységét. mi kell még? Nekünk mi kell annak komolyan vételéhez, hogy Ő a küldött? Mi az amiért ne adhatnánk hálát; az élet ajándéka, a létezés lehetősége, az örömök, az adományok, a képességek, kapcsolatok. Mit ne köszönhetnénk Neki?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 25.

"Aki megtalálja életét, az elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem az megtalálja azt." (Mt 10; 29-42)

Az érem két oldala; elveszíteni és megtalálni. Ha önmagamban keresem s önmagamban találom meg a lelkem, életem, akkor az elveszített, elvesztegetett élet. Ha pedig Jézus által az Atyával való kapcsolatban keresem lelkem, életem értelmét, célját, akkor a magam számára, látszólag elvész, de valójában megtalálom azt. Akkor lesz célba ért/talált, ki-és beteljesült élet, minden időlegesség, korlátozottság, részlegesség ellenére, sőt azokkal együtt is. Általa, rajta keresztül jutok, juthatok el teremtésben adatott valódi önmagamhoz. Az önfegyelmezés, lemondás, önmeghaladás emberi eszközök s korlátozottan használhatók, hasznosak, de az alapvetés; kiben, miben megalapozott lelkem, életem?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 24.

"...attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani..." (Mt 10; 16-28)

Test és lélek egysége s, hogy a kettő nem azonos. A kérdés; mire vonatkoztatja magát a lélek? Ha csak a testre, akkor a testtel együtt elpusztítható a lélek is. Ha a mennyei Atyára és a testre, akkor csak a testet lehet megölni a lelket nem. Döbbenetes, hogy tárgyak, eszközök, élmények, kapcsolatok, félelmek, gondolatok, ideológiák egészen magukévá tudják tenni lelkünket. A lélek rabságára a test válaszol; tünetekkel. Figyelmeztet, valami nincs rendben, nincs harmónia. Az Istenhez kapcsolódó lélek erősíti a test immunrendszerét is. A halál gyakran félelmetes, rettenetes, de még szörnyűbb ha a lélek is vele tart. Nincs okunk rettegni, mert Jézusban, a Lélek által az Atya gyermekei vagyunk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 23.

"..hatalmat adott nekik.. " (Mt 10; 1-15)

Egyszerre felemelő és letaglózó a tanítványoknak adott feladatsor; halottak feltámasztása, ördögűzés, betegek gyógyítása, az evangélium hirdetése. Ez utóbbit gyakorolja az egyetemes egyház s a betegek gyógyítása, ápolása is több, mint két ezer esztendeje hitből fakadó cselekvése a keresztyénségnek. Még ördögűzőkről is hallani, de halottak feltámasztásáról? Lehet, hogy mindez csak ott és akkor adatott s itt és most nem ez a feladat, adomány? A hatásra, a szó legnemesebb értelmében vett hatalom gyakorlásra való kérdést ma sem kerülhetjük meg. Egyrészt nincs és nem lehet következmények nélküli keresztyénség, másrészt a hatás nem belőlünk, tőlünk van, csak általunk. Vegyük az isteni szeretet hatalmát s éljünk vele, belőle!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 22.

"Legyen nektek a ti hitetek szerint! " (Mt 9, 27-38)

Bizonyíték, biztosíték vagy bizalom? Az írástudók újra és újra bizonyítékot akarnak Jézustól/ról, hogy valóban Ő e a Messiás. A farizeusok biztosítékot akarnak, hogy Ő nem egy, a sok önjelölt Megváltó közül, akik hiábavaló felkeléseket, lázadásokat szítanak. S mit akar Jézus? Bizalmat. A két vak szeme világának visszaadása is ezen múlt; "legyen a ti hitetek szerint". A csoda, a gyógyulás nem azért történhet meg mert mi hiszünk, azonban az Isten iránti bizalom, annak előfeltétele (az estek döntő többségében). Annak , hogy el-és be tudjuk fogadni az isteni renováló, helyreállító, gyógyító szeretet-erőt. S ha nem is tenné, ahogy egyik énekünk vallja, akkor is Jézus kereszthalála és feltámadása a bizonyítéka és biztosítéka annak, hogy bizalmunk Őbenne megalapozott.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 21.

"És kinevették őt." (Mt 9; 18-26)

Élet és halál, egészség és betegség között hajszálvékony határ húzódik. Az egyik pillanatban még az egyikben s a következőben már a másikban, itt még minden testi-lelki funkció a maga módján működik, de ott már nem vagy nem megfelelően. Itt lélegzés, mozgás, érzékelés, beszéd és cselekvés, ott már a mozdulatlan merevség. A határ szinte észrevehetetlen, mégis gyakran végleges választóvonal. Fájdalmas tapasztalat ez. Isten számára azonban, bár létező, valós e határ, átjárható. Az isteni szeretet ereje átlépi, áthidalja azt; van akinek ez a nevetség kategóriája s van akinek egy megvalósuló áldás.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 20.

"...irgalmasságot akarok..." (Mt 9; 9-17)

Egyértelmű és világos élethelyzetek, emberek, szavak, cselekedetek; jók és gonoszak, tiszták és tisztátalanok, bűnösök és bűntelenek. Jézus korának szigorúan vallásos emberei számára, ilyen kategóriákból állt és így működött a "világ". A negatív tartományból a pozitívba való átlépéshez különféle áldozatotokat kellett bemutatni (étel, ital, füstölő, állat és pénzadomány) vagyis az ember tett az istenihez való közeledésért. Jézusban azonban először az Atya lép az emberhez s ennek vannak, lehetnek következményei. Az öncélúságból megnyílni az istenire s ezáltal nyitottá válni a másik emberre is, irgalommal fordulni az ő istenhiányához, tudva: már az is betöltetett, csak az illető még nem fogta fel, nem fogadta be. Mivel mi magunk irgalmasságot tapasztalunk Isten részéről, így gyakorolhatjuk azt másokkal és önmagunkkal szemben is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 19.

"Miért gondoltok gonoszt szívetekben?" (Mt 9; 1-8)

Isten dicsőségét, nagyságát és fennebbvalóságát védeni az isteni küldöttel szemben, újra és újra, s végül elítéltetésének indokául az istenkáromlást felhozni, ez az abszurditás! Aki beteg, sérült, az ószövetségi gondolkodás szerint bűnös s Jézus a bűnbocsánattal kezdi. Jób könyve nyomán, nem kell istelennek lenni a szenvedés át-és megéléséhez s ez Jézusra is vonatkoztatható, mert Ő nem az istenellenessége miatt szenvedett, hanem miattunk, érettünk, helyettünk. A betegség nem elsőrenden testi, ezt ma már a lélektan és a biológia is tudja, hanem lelki eredetű. Jézus a lelki betegséget akarja meggyógyítani, vagyis a lelki egyensúlyt, az Atyával való kapcsolatot helyreállítani. Sátáni a gondolat, hogy az Atyával való kapcsolat helyreállítása, nem Istentől való. A gyógyítás az egzisztenciális síkon kezdődik s nem mindig jut el a fizikaira, de arra is ki hathat.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 18.

"Miért féltek, ti kicsinyhitűek?" (Mt 8; 23-34)

Életet fenyegető természeti erők és a süllyedőfélben lévő hajón alvó Jézus. Életveszély és szószerint halálos nyugalom együtt és egyszerre. Mi a hatásmechanizmusuk? A külső tényezők halálfélelmet okoznak a tanítványok szívében-lelkében s emiatt Jézust cselekvésre ösztönzik, aki csodás módon uralkodik az elemeken. Közben elhangzik egy kérdés: miért féltek, ti kicsinyhitűek? Vajon ez számonkérés, szemrehányás, vád vagy a szomorúság megnyilvánulása? Jézus jelenlétében félni, rettegni, pánikolni....ha Ő számunkra jelenvaló a hétköznapokban, van-e ok, alap ezekre? A kérdés költői s a válasz egyértelmű: bármilyen fajtájú és mértékű fenyegetettségben sem szükségszerű a rettegés, pánik, mert Ő, szeretet-erejével jelen van, velünk van. A betegségben és a halálban is, sőt azon túl is; ha Jézus velünk, kicsoda ellenünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 17.

"...az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania." (Mt 8;14-22)

Valahová tartozni, családhoz, gyülekezethez, lakóközösséghez, klubhoz, baráti-, munkahelyi közösséghez, nemzethez, az ember számára alapvető, hiszen közösségre teremtettünk. Jézus az Atyával való egységet éli meg, mint amiből és amiért élni lehet és érdemes. Ehhez képest az összes többi "beágyazottság" súlytalan és jelentéktelen. Ilyen radikalitással mi nem tudjuk meg-és átélni az Atyához való tartozást, de az Egyetlentől való egzisztenciális függés, a szabadságunk mérték is adja egyben. Akinek nincs hová lehajtania fejét az szabad, igaz ennek ára és következménye is van. Kell-e az isteni szabadság, s ha igen milyen mértékben?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 16.

"Akarom tisztulj meg!" (Mt 8; 1-13)

Látványos és egyértelmű betegség a lepra, különösen már előrehaladt állapotban s akkoriban gyógyíthatatlan volt. Az illetőnek a településen kívül lakva, magára csengőket aggatva és hangos kiáltásokkal kellett az arra járókat figyelmeztetnie; fertőző beteg vagyok! Az alamizsnát is távolból, földretéve kaphattak, de ez az ember odamegy Jézus közelébe, megszegi az előírásokat, mert meg akar gyógyulni. S a két akarat egybeesik, mert a gyógyulás és a gyógyítás is a mennyei Atya teremtő, újjáteremtő szándékát, dicsőségét szolgálja. Nem mindenki részesülhet ilyen közvetlen, testileg is megtapasztalható megtisztulásban, gyógyulásban, azonban az életteljességre "meggyógyulhatunk."

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 15.

"..mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van." (Mt 7;24-29)

Vádiba nem építünk házat, különösen alap nélkül, akkor sem, ha egyébként csapadék nem várható. Az Ormányságban gerandavázas épületek falainak kiverésével védekeztek az áradás ellen, átfolyt a víz a házon, de ott számítottak erre. Hallani arról, hogy istengyermekség részesei vagyunk, még kevés, ha ebből nem merítünk erőt s nem ezért élünk. Mert jöhetnek váratlan élethelyzetek; barátok elpártolása, családi élet felborulása, munkahelyvesztés, betegség, haláleset, melyek a fenti "tudást" elsöprik, ha az nem vált életgyakorlattá. Tudni kire, mire alapozzuk életünk fontos, hogy ha kell, legyen mibe kapaszkodjunk, de ez csak akkor működik, ha már a hétköznapok kötőszövetévé vált.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 14.

"..hanem csak az , aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." (Mt 7; 15-23)

Szó és tett egysége, azonossága, ami Istennél létmód, az embernél cél. Jézus szerint lehetséges, hogy Rá hivatkozva, csodák, prófétálás, ördögűzés történik, de mindez mégsem esik egybe az Ő akaratával, pedig ezek olyan "gyümölcsök", amik - a mi olvasatunkban - Isten szerintiek. Akkor mi az Ő akarata? A szeretet gyakorlása s ez a jézusi példázat szerint; azt adni a másiknak és önmagamnak, amire valóban szükség van. Istennek: hála, dicsőség és köszönet, embertársnak: türelem, támogatás, megértés, magammal szemben: tisztelet, következetesség, életcél betöltése.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 13.

"...mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?" (Mt 7; 7-14)

Kérni gyógyulást a betegnek, jó létet a szegénynek, békességet a zaklatottnak, reménységet a kilátástalannak még talán tudunk. S vannak közösségek, melyek imádkoznak tagjaikért a fenti témákban. Azonban mi a jó, amit ha kérünk az Atya megadja? Mi a jó nem mi döntjük el, s nem a mi értékrendünk szerinti, hanem ami Őszerinte jó és gyakran a kettő nem esik egyben. Vagyis arról van szó, elismerjük-e, nem mindig tudjuk előre, hogy az adott helyzetben mi az akarata s gyakran csak utólag, néha egyáltalán nem értjük, fogjuk fel mi, miért, milyen céllal történik. Kérni, hogy azt kérhessük ami Szerinte való, ez való.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 12.

"... gyöngyeiteket se adjátok a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket." (Mt 7; 1-6)

Az éhes disznó makkal álmodik és nem gyönggyel, mert az utóbbit nem tudja megenni, az nem táplálja. Arra nincs szükség a túléléshez, az csak a szépséget, a gazdagságot, a fennköltséget jelzi. A hétköznapokhoz, látszólag nincs szüksége az embernek az istenire. Kenyér, fedél, ruha, szex vagy manapság: térerő, csipsz és energiaital, de ha ezek nincsenek, akkor düh, harag, agresszió, tüntetés, "forradalom", háború van. A gyöngy, a megszenvedett könny, túlmutat önmagán, ahogy az emberiben az isteni is. Fellelni és felmutatni könnyben a gyöngyöt, a szenvedésben az istenit, az isteni tanítást, mellénkállást, erőt, szeretetet azoknak, akik ezt értékelni tudják, tanítványi feladat.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 11.

"...elég minden napnak a maga baja." (Mt 6; 25-34)

Divatos gondolat, kifejezés; legyél a jelenben, s valóban vannak akiket, tudva vagy tudatlanul, szinte kizárólagosan a múltjuk határoz meg. Hiányok, sérelmek, traumák vagy éppen nagyon pozitív élmények. Mások folyamatosan azon rágódnak mit hoz/hozhat a holnap, a körülöttük lévők mit gondolnak, reagálnak egy-egy szóra, gesztusra, cselekedetre. S nem kevesen élnek a pillanatnak, a pillanatnyi vágy, hangulat, szándék beteljesítésének. Nekik nem fontos sem a múlt, sem pedig a jövő. Jézus a mennyei Atya jelenlétében való létezésre tanít minket: bízhatunk abban aki teremtett, mert Ő meg is tart minket. Az önfenntartás, az utódok és az "élettér" védelme ösztönös, azonban a keresztyén ember rábízhatja életét a nagy és kis kérdéseiben is az Atyára, minden körülmények között és azok ellenére is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 10.

"Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." (Mt 6; 16-24)

Tarkovszkij döbbenetes, Stalker című filmjében, a halálos betegségben szenvedő gyermek apja elindul a "zónába", ahol egy kívánsága teljesülhet. Nagy nehézségek, fenyegetettség, veszélyek közepette eljut a középpontba, ahol gyermeke gyógyulását kéri szavaiban, de valójában más vágy tölti be a szívét s az teljesül. Mi a leghőbb vágyunk '22 első napjaiban? A hétköznapi felfogás és a költő szerint "az embert a vágyai vezérlik" , de fordítva nem lehetséges? Mi lenne, ha mi irányítanánk a vágyainkat, divatos szakszóval; fókuszváltást eszközölnénk saját életünkben, szívünkben? Istenen keresztül a másikra, a teremtett világra és úgy önmagunkra. Csak egy lehet a legfontosabb a sok fontos mellett, között. Tudjunk jól dönteni s a mellett kitartani.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 09.

"Ti azért így imádkozzatok..." (Mt 6; 9-15)

Az imádat egyedül a mennyei Atyát illeti, a jézusi imában. Az Ő jelenléte-akarata, a táplálék, a megbocsátás és a kísértéstől való megóvás, ez a négy pillére van a Mi Atyánknak. Négy pillér és három dimenzió: az isteni, az emberi és az önmagunkra vonatkoztatott. Másképp, máshogy is lehet imádkozni, de ha teljességre törekszünk, akkor ezen összetevőkből kell álljon. Amikor, a Lukács evangéliuma szerint az egyik tanítvány kéri Jézust, hogy "Uram taníts minket imádkozni..."nem azért teszi, mert nem ismer imádságokat, hanem mert úgy szeretne kapcsolódni az Atyához, ahogy a názáreti. Ehhez segíthet minket az Úri imádság.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 08.

"...ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed." (Mt 6; 1-8)

Tenni a jót úgy, hogy közben nem várunk elismerést, köszönetet, hálálkodást, nem is olyan egyszerű dolog, hisz az elismerés jól esik. Istenért, mert annyi mindent kaptunk Tőle, az élettől kezdve a kegyelemig, a másikért, mert ő is az Atya teremtménye s oly sokat kaptunk már eddig is embertársainktól. Gondoskodást, szeretetet, támogatást, elismerést, tanítást. S magunkért, mert az ilyen cselekvésben kifejezzük hálánkat, megajándékozottságunkat és ez épít, felemel, nemesít.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 07.

"Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes." (Mt 5; 43-48)

Hibátlanság, hiánytalanság amiről szó van? Jézus itt a törekvésről beszél, szemben a boldogsággal, mely tulajdonított állapot. A görög kifejezés (teleios) első jelentése: célba ért s csak többedik, a fordításban használt: tökéletes szó, melynek részben megvalósított, részben pedig megvalósítandó tartalma van (Czuczor-Fogarasi). Célba érni, betölteni azt az életutat/hivatást, amiért és amire nézve teremtettünk. A mennyei Atya a maga "küldetése" alapján létezik; Isten, s ekként kapcsolódik hozzánk, emberekhez és a teremtett világhoz. A cél megvan, felismertük/jük-e s törekszünk-e elérésére? Kapcsolódunk-e Teremtőnkhöz, a teremtéshez s embertársainkhoz úgy, ahogy azt Jézus elénk élte?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 06.

"...aki arcul üt jobb felül tarts oda a másik arcodat is." (MT5; 33-42)

Nem a "birkaságra" való felszólítás ez, hanem az igazi belső-felső erő jelenlétéről való bizonyságtétel. A magyar mondás ezt így fogalmazza meg: "Nem az a legény aki adja, hanem aki állja." Jézus mindig és mindenütt erőt, isteni erőt jelenít meg, mely nem öncélú, hanem újra és újra a mennyei Atya szeretet-erejére utal. Ezt az erőt megtapasztalhatjuk, ebből életet, teljes életet meríthetünk és konfliktus helyzetekben is támaszkodhatunk rá. A fájdalom, a megaláztatás, a fizikai bántalmazás rossz dolog s Jézus sem hazudja azt jónak, viszont alkalmat adhat, hogy megéljük, nem vagyunk egyedül ilyen helyzetekben sem. Az Atya szeretet-ereje velünk van/lehet, sőt rajtunk keresztül hathat az agresszorra is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 05.

"...jobb neked, ha egy vész el a tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára." (Mt 5; 27-32)

A rész és az egész viszonya, kapcsolata. Lehet-e, tudunk-e áldozatot hozni, bizonyos dolgokról, szokásokról, tárgyakról, élményekről, adott esetben kapcsolatokról lemondani az egész-ség érdekében. Origenész, ókori egyházatya, ezen részlet alapján öncsonkítást végzett, amit később megbánt s nem tudunk arról, hogy a tanítványok hasonlót tettek volna. Az viszont bizonyos, hogy az ördög a részletekben rejlik. Lássuk, értsük, hogy az egészről, a teljességről, az örök életről van szó; a többi csak részlet, részleges amiről, ha kell, le lehet mondani.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 04.

"Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat." (Mt 5; 17-26)

Betölteni, tartalommal megtölteni, élhetővé, megélhetővé tenni a törvényt, ez Jézus célkitűzése. Lehet harag, vélemény kimondása, a másikról való értékítélet alkotás nélkül élni? Mintha Jézus nem betöltené, hanem egyesen megnehezítené a dolgunkat...emberölés nélkül megvagyunk, de harag nélkül s az Istennel való megbékélést meg kell előzze a rám haragvó megbékítése? Jézus szabadságot akar ajándékozni nekünk, hogy ne az emberek hozzánk való viszonyulása határozza meg a miénket, hanem a mennyei Atya irántunk való szeretete hassa át a hozzájuk való kapcsolódásunkat. A horizontális függés helyett a vertikális legyen a meghatározó s akkor nemcsak a törvény betűjét, de tartalmát is megélhetjük, a szabadság rendjét.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 03.

"Ti vagytok a Föld sója." (Mt 5; 13-16)

Megfelelni a célnak, a hivatásnak, küldetésnek. Olyan szoros kapcsolatban lenni a mennyei Atyával, hogy annak hétköznapi következménye a környezet számára is egyértelmű legyen. Sóként fertőtleníteni, konzerválni, ízesíteni, lámpásként a sötétben utat mutatni s a cél, hogy dicsőítsék a mennyei Atyát. Önmagán túlmutató létezés ez; legyen így ez esztendőben is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 02.

"Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket..." (Mt 5; 1-12)

A boldogság nem cél, hanem állapot s különös módon nem is kell érte tenni, hanem "csak" Jézust képviselni. Boldog az akinek kiteljesedett az élete s aki azonosul a jézusi tanítással, életmóddal vagyis a mennyei Atyával való egységben, a teremtés rendjébe simulva él, összhangban saját létcéljával. Ez azoknak, akik meghasonlottságban élnek, provokáció, a megbotránkozás és a harag, gyűlölet forrása, mert megkérdőjelezi létalapjukat. Egzisztenciális fenyegetést jelenthetünk, ha Jézus tanítványai vagyunk, viszont abban az állapotban lehetünk, amiért mások pénzt, időt, energiát nem sajnálva törekednek, de mivel rossz úton keresik, el nem érhetik. Boldogok vagyunk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


2022. Január 01.

"...akik a halál földjén és árnyékában laktak, azoknak világosság támadt." (Mt 4; 12-25)

A halált, sötétet megtapasztalhatjuk, ha akarjuk, ha nem s nem csak magunk körül, hanem önmagunkban is. "Vak dióként dióba zárva lenni s törésre várni, beh megundorodtam"(Babits). A világosság az élet s ezt az Életet tette megtapasztalhatóvá Jézus, akiben az isten országa, uralma kézzelfoghatóvá vált. Ami nélkül a platóni barlangban ülve, a falra vetőtő árnyakból próbáljuk kikövetkeztetni mi történhet odakint. Jézusban az isteni valóság élettapasztalat, hogy ez megvalósulhasson, kell a megtérés, a sötétből a világosság felé fordulás. Az öncélúságból az istengyermekség felé vágyódás, elindulás. Ő már megtette az első lépést és mi, az új esztendőben?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 31.

"Ekkor elhagyta őt az ördög és íme, angyalok mentek oda és szolgáltak neki." (Mt 4; 1-11)

Három kísértés, három próba a küldetés megkezdése előtt. A hatalom, az öncélúság és a imádat kerülnek elő, a zsidóság 40 évi pusztai vándorlására rímelő felkészülési idő végén. Jézus bármit megtehet; néhány cipóval több ezer embert jóllakat, halottat támaszt fel, lecsendesíti a tó vizét, vaknak adja vissza a látását stb. megmarad-e a küldetésénél vagy kilép abból? S megmarad-e az Atyával való egységben? Minek kellett volna s minek tudtunk ellenállni az elmúlt esztendőben? Mihez akarunk ragaszkodni az újban? "Az maradtam, aki voltam s azzá lettem, aki vagyok". (Pilinszky)

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 30.

"Engedj most..., hogy így töltsünk be minden igazságot." (Mt 3; 13-17)

Jézus beáll a sorba, azok sorába, akiket Keresztelő János ráébresztett, hogy Isten nélküli életük, céltalan, kiüresedett és értelmetlen s ezen változtatni akarnak. A názáreti odaáll mellénk, azonosul velünk, egy dolgot az Atyával való szembenállást, a Tőle való távolságot kivéve, s amilyen közel engedjük Őt magunkhoz, olyan közeli az életteljesség is. Ha nem állna be a bűnösök sorába, akkor nem tudna minket felemelni az Atyához. Meggyőzi Keresztelő Jánost, hogy az esszénus szokás szerinti, vízbe való bemerítés által, lélek és test megtisztuljon, bár erre önmagában nem volt szüksége. S érkezik a mennyei megerősítés: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm". Tegyük mi is ezt.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 29.

"Azokban a napokban megjelent Keresztelő János..." (Mt 3; 1-12)

Útkészítő, a katonáknál utász, a kommunistáknál úttörő itt pedig a mennyei Atyához való visszatérést nyersen és következetesen hirdető unokatestvér. Sokan figyelnek rá, még azt is hihetik, hogy ő a Messiás, de gyorsan tisztázza, mi a helyzete, küldetése, feladata; útkészítő. Alázat és elkötelezettség szükségeltetik ehhez s tudnia kell időben a háttérbe vonulni. Tudni a helyünket, szerepünket, feladatunkat, családban, munkahelyen, gyülekezetben, az anyaszentegyházban, nemzetben, világban s betölteni a küldetésünket nagy adomány, lehetőség. Mindeközben rámutatni arra, aki érettünk jött a világra, keresztyéni hivatás.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 28.

"...nagy haragra lobbant..." (Mt 2; 16-23)

Mint a tűz lángja olyan a harag, elpusztít mindent és mindenkit, aki az útjába kerül. Most éppen a betlehemi és környéki, 2 év alatti fiúk lettek az áldozatok, az aprószentek, ahogy a latinok (római katolikusok) nevezik őket. Ártatlanul és bűntelenül haltak meg azért "aki bűnné lett érettük"(Pál), hogy meghalhasson értük is. A miért enged meg Isten ilyen szörnyűségeket, kérdés helyett tegyük azt fel, hogy miért kaptunk szabadságok, még akár ilyen szörnyűségek elkövetésére is? Még ennél is személyesebb, ha azt kérdjük meg magunktól: tettünk-e, teszünk-e haragból rosszat, gonoszt? A harag nem csak rossz tanácsadó, hanem visszaható, ahogy a jó is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 27.

"...vette a gyermeket és anyját még éjnek idején és elment Egyiptomba." (Mt 2; 13-15)

Egy élet, melynek már a kezdetén jelen van a halálos fenyegetés, egy élet ami meneküléssel kezdődik s amely kivégzéssel ér majd véget, meg a halállal való szembenézéssel. Sajnálatos módon ma is gyermekek sokaságának élete forog veszélyben születésük után, háborúk, éhezés, természeti katasztrófák, betegségek, családi tragédiák miatt. Jézus üldöztetése azonban túlmutat az általában tapasztalható szenvedéseken, mert "királyi" tiszte miatt kell menekülnie. Amiatt a jövendő szolgálat miatt, mely éppen az ilyen Heródeseknek is kínálja majd az üdvösséget, az élet teljességét, az Atyával való megbékélés lehetőségét. Míg az akkori uralkodó már nem részesülhetett Jézus megváltói tette jótéteményeiben, mi élhetünk vele, általa.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 26.

"Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük." (Mt 2; 1-12)

Az időnként buzogánynak mondott csillag a református templomok tetején a betlehemi csillagot ábrázolja. Különös együttállása volt ez, a csillagászok szerint több bolygónak, ott és akkor, s utat mutattak. Az égitestek nem istenségek, de utalnak a mennyei Atyára s a Fiúra. Öröm nem csak amiatt, hogy uticéljukat elérték, hanem, hogy találkozhattak személyesen a Megváltóval. Az ajándékok, egyszerre voltak gyógyhatásúak és szimbolikusak; ragyogás (arany), tisztaság (tömjén) és áldozati (mirrha) szerepre utalók. Öröm költözhet szívünkbe Jézussal,mert nem megrövidíteni, hanem önmagával megajándékozni akar minket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 25.

"...ami benne fogant, az a Szentlélektől van." (Mt 1;18-25)

Titok, a csodálkozás és a gúny tárgya, ami csak egyetlen egyszer valósult meg az emberi történelem során, bár az ókori vallások tudtak az istenek és emberek közös utódairól. Emberi beavatkozás nélkül, mégis emberi hozzájárulással megfogan és megszületik a Megváltó. Bod Péter (XVIII sz.) ref. lelkész és az első irodalomtörténész írja Ádvent kapcsán, hogy Jézus megszülethet a szívünkben is s ez az eljövetel egyik vetülete. Isteni cselekvés emberi hozzájárulással s erre két embernek kellett igent mondania, Máriának és Józsefnek s egyiküknek sem lehetett könnyű. Jézus befogadása létünk központjába sem könnyű, mert ami azt addig elfoglalta, azt ki kell tenni, hogy Neki legyen helye.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 24.

"Jézus Krisztusnak a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve." (Mt 1; 1-17)

Manapság sokan már a nagyszüleikről sem tudnak csak keveset vagy éppen semmit. Itt 42 generációt sorol fel az evangélista, mert nem mindegy, hogy a Messiás milyen családból származik. Ábrahám és Sára története a születendő gyermekükkel s József és Mária tapasztalása nemcsak "keretes történet," hanem, különbségeik ellenére, egymás kiegészítői. Az egyik oldalon a várt, de sokáig nem érkező, majd váratlanul megszületendő Izsák, a másik oldalon a nem várt, de elfogadott gyermek Jézus, akit viszont az angyalok, a napkeleti bölcsek vártak s jövetelét a pásztorok ünnepelték. Nem lényegtelen tudni honnét, milyen fizikai és milyen lelki-szellemi családból érkeztünk s jó számontartani értékeit.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 23.

"Inkább növekedjetek a kegyelemben..." (II Pét3; 14-18)

Növekedés vagy sodortatás; de hogyan lehet növekedni a kegyelemben? A kegyelem Isten cselekvése, hogy a Vele való és soha meg nem szűnő közösségre hívja az embert s ennek legkézzelfoghatóbb bizonyítéka Jézus születése, élete, működése, kereszthalála és feltámadása. Isten cselekvésében úgy tudunk részesedni, ha "értelmünk megváltoztatása által" (Pál) megunkra, mint az Ő gyermekeire tekintünk s ennek egzisztenciális és hétköznapi következményeit vállalva, gyakorolva élünk. Sodrásban növekedni, mert hat ránk mindaz, amiben élünk, de alapvetően a kegyelemben való növekedés határoz meg minket. Így készülhetünk Karácsony ünnepére.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 22.

"...türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen." (II Pét 3; 8-13)

Még van idő. Mennyi nem tudhatjuk, de van arra, hogy létezésünk megalapozott legyen Istenben. Sokminden fontos és lényeges az életben, legkevésbé a kényelem, mely manapság mindenek felett való. Keressük, munkáljuk az életben, lakhatásban, utazásban, táplálkozásban, öltözetben. Próbáljuk kerülni a nehézségeket, fájdalmat, szenvedést, betegségeket, halált. Pedig a Léthez hozzátartoznak és segíthetnek jobbá, megtisztultabbá, megfontoltabbá, komolyabbá lenni. Még van idő, mert Isten akarata a Vele való közösség gyakorlása, megélése. Ez az üdvösség, mely számukra elkészíttetett.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 21.

"...csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek..." (II Pét 3;1-7)

Külső és belső gúnyolódók Jézus elmaradt visszajövetele, az utolsó ítélet miatt gunyoroskodtak, hivatkozva az Ég és a Föld teremtés óta meglévő állandóságára, változatlanságára. Ahogy a teremtés úgy a mindenek újáteremtése is bekövetkezik. Egyrészt; az egyén számára már itt és most jelenvaló, nem a maga teljességében és nem visszavonhatatlanul, a mennyország és a pokol, másrészt; az emberiség számára, a maga teljességében, az üdvösség és a kárhozat majd csak a második eljövetelkor válik nyilvánvalóvá. Köztes idő (s a mai nap, a "köztes fordulópont", az év legrövidebb napja), melyben megélhető az emberi szabadság, lehetőség, felelősség: tőled vagy hozzád, Vele vagy Nélküle, mellette vagy ellene, üdvösség vagy kárhozat. Holnaptól már szinte észrevehetetlenül, de hosszabbodik a világosság; legyünk ezen az oldalon.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 20.

"Szabadságot ígérnek nekik, bár maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte." (II Pét 2; 1-22)

Könnyű lenne a mostani kor, élet, világ erkölcsi állapota felett sopánkodni, de mint mindig, most is az élet teljességéről ill. annak hiányáról van szó, aminek van erkölcsi megnyilvánulása is. A mélyben a valamitől és valamire való szabadság megélése áll. A krisztusi szabadság, melyben a keresztények megszabadultak koruk függőségeitől, de amit némelyek szabadosságra használtak; nekünk mindent szabad. A szabadság nem öncél, hanem egy lehetőség az isteni küldetés betöltésére, amit megtalálni és megvalósítani kell/lehet. Jézus küldetésének kezdete, értelemszerűen, karácsonyi születése. Mi a mi küldetésünk s ha ráleltünk betöltjük-e azt?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 19.

"De helyesnek tartom, hogy...emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket." (II Pét 1; 12-21)

Még nem napvilágnál, a teljességben, színről-színre látásban vagyunk Istennel, hanem, mint akik a sötét helyen vannak, de mégis van egy világító lámpásuk. Azok a prófétai kijelentések, melyek Jézus Krisztusról szólnak, hogy Őbenne mellénk állt, emberré lett a mennyei Atya s a Lélekben pedig bennsővé lehet az örömhír, az evangélium: istengyermekek vagyunk. Még "sötét" van, de nem teljes uralma, a lámpás fénye mellett láthatunk s fénye előrevetíti a jövendő fényes ragyogását. Már itt és most, de még nem a teljességben, mégis reménységben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 18.

"Az Ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való..." (II Pét 1; 1-11)

Az élethez sok minden szükségeltetik, a gondoskodó szereteten, a táplálékon, a ruházkodáson át, a lakhatásig. Tudunk arról a kísérletről, melynek keretében árva kisgyermekeket tápláltak, ruháztak, de testi kapcsolatban nem részesülhettek s végül mind meghaltak. Az élethez szeretet kell és a mennyei Atya, Jézusban a Lélek által megajándékozott minket azzal a múlhatatlan szeretettel, mely létünk alapja, értelme s melynek viszonzása életünk értelme. Ádventben ennek a megtestesülésnek ünnepére készülődünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 17.

"...miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni." (I Pét 5)

A hétköznapi gondolkodás szerint az alapozás az első, aztán jöhet minden más, de ha az "anyag" nem elég erős, akkor bizony még három lépés kell előtte. A keresztény ember felkészítése az előtte álló próbatételekre, nehézségekre s az utolsó ítéletre.Az akarat, a lélek megszilárdítása a hit-tudás által, újra és újra felidézve Isten ígéreteit. A szív megerősítése a Lélek által, hogy az előbbiek belső meggyőződéssé , életformává váljanak. A "rövid ideig" való szenvedés persze lehet hosszú az egyén vagy egy közösség számára, de az üdvösségtörténet szempontjából "egy szempillantásnyi idő". Ennek tudatosítása relativizálhatja a jelen, esetleg, kilátástalan helyzetét. Engedjük magunkat készíteni s készüljünk Jézus Krisztus születése napjára.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 16.

"..meg ne ütődjetek azon a tűzön, amely próbáltatás végett támad köztetek." (I Pét 4; 12-19)

Próba, a hit próbája, az Istenhez tartozás, ragaszkodás próbája időnként fájdalmas élmény, tapasztalás. A tűz tisztít, de el is égeti ami felesleges, ami megbetegít, fertőz. Nem mindegy, hogy saját hibáink, tehetetlenségünk, telhetetlenségünk, félelmeink, butaságunk miatt szenvedünk vagy valóban istengyermekségünk okán. Ezért is fontos a Kálvin által hangsúlyozott összefüggés az istenismeret és az önismeret között, melyek - jó esetben - összefüggnek, de nem azonosak. Jelen pillanatban, össztársadalmi szinten, nem a külső fenyegetettség a jellemző, hanem inkább az elkényelmesedés, lelki renyheség és élvhajhászás. Ezeket az egyéni és közösségi életben bekövetkező nehézségek, próbatételek, sorsfordulók, tragédiák tisztítótüzei tudják hitté formálni. Adja Isten, hogy ezek nélkül is megmaradjunk azok, akik vagyunk; Jézus tanítványai.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 15.

"Legyetek egymással vendégszeretők, zúgolódás nélkül." (I Pét 4; 1-11)

A vendégszeretet gyökere nem csak a kölcsönösségben rejlik; ha én vendégül látlak, kisegítelek, ápollak, elrejtelek a bajban, akkor majd te is így teszel velem, hanem abban a keleti és ősi magyar meggyőződésben található, hogy a vendég isteni küldött. Jézus tanítása alapján pedig a fele-barát, ahogy a fele-ség és a fél(rj) is önmagában nem egész. Szükségünk van a másik emberre és a jó cselekvésére, mert az visszahat ránk is. Ezt cinikusan a visszájára is lehet fordítani, csak önzésből tesszük a jót, de ha még így is lenne, még mindig jobb, mint tenni a rosszat. Ahogy a mennyei Atya királyi asztala vendégei lehetünk, úgy láthatjuk vendégül mi is a rászorulókat, felebarátainkat.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 14.

"..alá vannak vetve Neki az angyalok, hatalmasságok és erők." (I Pét 3; 18-22)

Az angyalok Krisztusnak való alávetettsége nem meglepő, a hatalmasságoké már inkább, az erők...vajon milyen erők? Mivel nincs semmiféle kitétel, jelző, megjegyzés, abból kell kiindulnunk, hogy minden erő. Nemrég hangsúlyozta valaki: Isten a történelem Ura, mely kijelentés nem vita tárgya, a világjárvány idején azonban, mikor milliószám halnak a vírus következtében az emberek, jó lett volna hallani, megérteni, felfogni mit is jelent mindez itt és most. A mennyei Atya nem dróton rángatja marionett figuráit, az embereket, nem egy felhőn ülve nézi a földi eseményeket, hanem a történések közepében (D. Bohoeffer), mint együtt szenvedő, mint gyógyító, értelmet adó, bűnt elítélő s a bűnösnek új kezdetet adó áll mellettünk. S mint vigasztaló, jó útra indító, a rossztól eltérítő s nem utolsó sorban önmagához vezető Lélek lakozik bennünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 13.

"Mert jobb jót, mint gonoszt cselekedve szenvedni, ha ez az Isten akarata." (I Pét 3; 8-17)

Életöröm és szenvedés keretezik mai igerészletünket. Keresztyén életöröm összefügg a hálaadással, az arra való készséggel, hogy minden helyzetben próbáljuk megkeresni, meglátni, megragadni azt, amiért hálát tudunk adni. A hitért való szenvedésben nem segít a harag, bosszú, gyűlölködés, mert ezek mind visszahatnak ránk, ezzel szemben a jó cselekvése, akár azokkal szemben is akik miatt, akiktől szenvedünk; erőforrás. Mi az Isten akarata? Erre tudunk sok idézetet a Bibliából, s alapvető irányultságát tekintve egyértelmű a válasz, azonban a hétköznapi vagy éppen a szélsőséges élethelyzetekben nem mindig ismerjük fel ott és akkor. Sokszor utólag, akár évekkel később értjük meg mi volt a célja egy-egy élethelyzetnek, nehézségnek, próbatételnek, akár elbukásnak. Mégis törekedhetünk, imádságban, igeolvasásában, hitközösség gyakorlásában Isten aktuális akarata megértésére, Ádventben és világjárvány idején különösen is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 12.

"...feleségük magaviselete Ige nélkül is megnyerje őket." (I Pét 3; 1-7)

A "Mások élete" című filmben az akkori NDK-ban egy feleség a férje után kémkedik a titkosszolgálat javára. Ideológia és személyes szféra, politikai meggyőződés és/vagy oppurtunizmus és magánélet konfliktusa jelenik meg drámaian. Van azonban más lehetőség is; a keresztyén feleség magatartása, viselkedése meggyőzheti a hitetlen férjet az Istenheztartozás nagyszerűségéről, anélkül, hogy erről beszélni kellene. A létmód bizonyságtétele, a családi életben nagyobb súllyal eshet latba, mint a beszéd.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 11.

"...Krisztus is szenvedett érettetek és nektek példát hagyott..." (I Pét 2; 18-25)

Üss vagy fuss diktálja az emberi agy legősibb része, fenyegetett helyzetekben. Az agy fiatalabb rétege már más megoldást is ismer, a szenvedés, fájdalom elviselése rövid vagy éppen hosszútávú, egyéni vagy közösségi érdekekért, kézzelfogható vagy magasztos célokért. Ezt szólítja meg az újszövetségi író, összekötve a biológiai lehetőséget a hétköznapi helyzetekkel s mindkettőt az evangéliummal. A rabszolgatartás élősködő életmód s kevés köze van a teremtő, alkotó léthez, mégis akik, mint fenntartói, hordozói, működtetői azok méltóságteljes hozzáállásukkal rámutathatnak a krisztusi áldozatra, egyben abból erőt is merítve a további bizonyságtételre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 10.

"...mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójának használják..." (I Pét 2; 13-17)

Szabadság és szabad-osság, rend és rend-etlenség, tisztelet és tiszt-eletlenség. A tisztségek betöltői, ha teszik dolgukat, érdemesek és jogosultak annak elismerésére. A rend biztonságos korlátokat, kiszámíthatóságot ad a hétköznapi helyzetekben. A szab-adság a kimért keretekben való létezést segíti. A kiinduló- és érkezési pontja az iménti gondolatoknak; Isten szolgái vagyunk. Isten szól és mi követjük szavát, a Szót mely az élet teljességéről, irántunk való szeretetéről és annak jelenvaló erejéről beszél. Így szabadságban élhetünk, az általunk is alakítható rendben, megadva és elvárva a köteles tiszteletet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 09.

"...aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket." (I Pét 2; 1-12)

Még növekszik a sötétség, hosszabodnak az éjszakák, de már kézzelfogható közelségben a nap, mikortól a világosság kezd sokasodni. Ősi gondolata az emberiségnek a kettősség, a sötétség és világosság egymást feltételező, de egyben kizáró létezése. Mi keresztyének is valljuk ezt, azzal a különbséggel, hogy tudjuk és hisszük nem egyenlő két erőről van szó. A világosság az erősebb, övé a végső győzelem, ha vannak is időszakok mikor a sötétség diadalmaskodik. Mi a világosság, Isten világosságának gyermekei vagyunk s többek között, azért hivattatunk el, hogy ezt mások számára is láthatóvá, átélhetővé tegyük. Ez azonban közös feladat, lehetőség, elsőrenden nem egyéni. A "közös házzá" való felépülés is ezt szolgálja.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 08.

"...egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek." (I Pét 1; 22-25)

Hát ez bizony nem könnyű; egymást kitartóan szeretni....de ki az én felebarátom s mit jelent az iránta való szeretet, kérdi egy ember Jézustól. A példázat, történet szerint az alap az együttérzés, a tett pedig azt tenni, adni a másiknak amire ott és akkor éppen szüksége van. A rablók kezébe esett embernek elsősegélyre és "kórházi ellátásra" van szüksége. Ezt a megvetett és lenézett samáriai megadja a szerencsétlenül járt zsidó embernek. A kitartó szeretet akkor azt jelenti, hogy lankadatlan módon a másinkat azt adjuk amire valóban szüksége van. Fizikai, anyagi, lelki, szellemi támogatást, melléállást, meghallgatást s ha kell szembesítést azzal ami, aki, ahogy él, beszél, létezik.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 07.

"...megszárad a fű és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké." (I Pét 1; 13-21)

Örökkévalóság és mulandóság, isteni és emberi együtt, egyszerre és egymásra vonatkoztatva. Isteni nélkül nincs emberi és az emberi által valósítja meg önmagát az isteni. Az egyik örök a másik nem s mégis az emberi is részesedhet az isteni szentségben. Azt kell csak tudni, át-és megélni, hogy Őhozzá tartozunk. Ez az "őskapcsolat". Ebből kiindulni, ehhez újra és újra visszatérni a "szentség", Istenhez tartozás s ennek életjelei megnyilvánulhatnak a hétköznapi életben, beszédben, cselekedetben. Legyen így, fokozottan, Ádventben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 06.

"...amikbe az angyalok vágyakoznak beletekinteni." (I Pét 1; 10-12)

Az isteni küldöttek, az angyalok, akik Isten és az emberek között közvetítenek,, üzeneteket visznek, eseményeket indítanak el és teljesítenek be, vágyakoznak valami után, amit mi emberek megkapunk! Szokatlan és különös részlete ez a Szentírásnak, mely felhívja a figyelmünket; milyen hatalmas ajándék, hogy hirdettetik az evangélium, az örömhír: Immánuel, velünk az Isten. Ádventben a megtestesülés ünnepére készülődünk, belsőleg és külsőleg egyaránt s ha az angyalok vágyakoznak beletekinteni ennek jóhírébe, az még értékesebbé teheti előkészületünket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 05.

"Akkor majd örvendeztek..." (I Pét 1; 1-9)

Nem lehetne inkább most az örvendezés részese lenni s nem ezért vádolták/ják a keresztyénséget életidegenséggel, ridegséggel, test-és örömellenességgel? Milyen örömről is van itt szó? A színről-színre látás öröméről, az "akadálymentesített" Isten-közelség megtapasztalása következtében átélt örömről. Ezt a hétköznapokban csak részlegesen és korlátozottan élhetjük meg, s emiatt lehet öröm bennünk, de mértéke nem azonos a halál utániéval. Hálaadás és öröm jellemezheti, jellemezze keresztyén életünket, hisz mi tenné vonzóvá mások számára az istenkövetést, ha nem ez? Tudva; AZT az örömet majd csak ott és akkor élhetjük át.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 04.

"Szenved-e valaki köztetek? Imádkozzék." (Jak 5; 13-20)

A lelki-testi szenvedés elviseléséhez azonban erő kell. Az erőt pedig imádság által kaphatjuk; könyöröghetünk másokért és magunk teherviseléséért is. A gyógyulás, felépülés, halálos betegségből megmenekülés azonban nem automatikus, lehet más az utunk, akkor is, ha ez fáj és csalódással jár. Többször találkoztam hitközösségekkel, melyekben gyógyulásért imádkoztak, de haláleset lett a vége s nagy volt a kiábrándultság, visszavetette a gyülekezet életét. Mindig tartsuk szem előtt és hangsúlyozzuk, a mi vágyaink, reményeink, "elvárásaink" nem feltétlenül esnek egybe Istenével, akár lehetnek azzal ellentétesek is, mégis rábízhatjuk magunkat, szeretteinket, betegeinket, gyógyulásunkat és végső útrakelésünket is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 03.

"Íme boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésben." (Jak 5; 7-12)

A szenvedés fogalma, tartalma ismerős lehet. Itt azonban nem a magunk vagy éppen mások miatti, esetleg a körülmények okozta szenvedésről van szó, hanem a hit, az Istenhez való tartozás okán bekövetkezettről. Ott és akkor a szenvedést az Úr eljövetelének kitolódása okozta s vajon a mi életünkben találkoztunk-e hitünk miatti szenvedéssel, hátratétellel, gúnnyal, értetlenséggel? A hit miatti szenvedés másik vetülete, amikor az egyenesség, egyértelműség, az igen vagy a nem kimondása ( megint elsőrendben hitre kell vonatkoztassunk ) miatt köszönt ránk a szenvedés. Harmadik vetület, mikor belső feszültséget, fájdalmat okoz a bennünk találkozó, összeütköző isteni és emberi szándék. Aki a fentiek miatt szenved, az boldog; részese a teljességnek.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 02.

"Elítéltéket és megöltétek az igazat; nem állt ellen nektek." (Jak 5; 1-6)

Nem tudom milyen lehet gazdagnak lenni, de súlyos és kemény szavak velük szemben. Jakab szerint az anyagiakra való koncentrálás együttjár az igazságtalansággal és a gyilkossággal. Az Ormányságban a XVIII. sz. elején még a szántókat, legelőket és erdőket, mint közösségi birtokokat, évente kisorsolták, hogy mindenkinek egyenlő esélye legyen a gazdálkodásra, gazdagodásra. Ami elgondolkodtató, hogy az igaz nem áll ellent a gyilkos szándéknak, mert igazsága a védelme, mely a testi haláltól nem véd, de a végső ítéletnél menedék. Az önvédelem hiánya nem feltétlenül a gyengeség jele, hanem a szelíd erőé. Legyünk részesei...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 01.

"Mert a ti életetek olyan mint a lehelet..." (Jak 4; 13-17)

A világjárvány is megmutatta, amit amúgy tudunk, de szeretünk elfeledni és elfedni tárgyakkal, élményekkel, kapcsolatokkal, pótszerekkel, hogy milyen törékeny, mulandó és esendő az emberi élet. Életerős, sportos fiatalok, gyermekek, jó karban lévő felnőttek halnak meg körülöttünk egyik napról a másikra. Hálát adni a múltért és a jelenért, félelem és rettegés nélkül úgy élni, hogy ha kell, bármikor 'letehessük a lantot". Másképp: magunkkal, másokkal, környezetünkkel rendezett kapcsolatban lenni, tudni, hinni, remélni, hogy akitől jövünk ahhoz megyünk; a mennyei Atyához. Így lehet békességben, örömben és megelégedetten tudomásul venni, hogy "egy kis ideig látszik, aztán eltűnik."

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 30.

"De ki vagy te, hogy ítélkezel a felebarátod felett?" (Jak 4; 11-12)

Ítéletalkotás nem vélemény, nem benyomás, hanem végleges és visszavonhatatlan beskatulyázás. Isteni jog, lehetőség, felelősség az ember el-megítélése. A mi ítélkezésünk visszaható, emberi kapcsolatokat egy adott pályára állító és Istené? A jézusi áldozatban felmentő. Élhetünk, lehetünk istengyermekek, részesei lehetünk a teljességnek a részlegesség terhe alatt is. Továbbadhatjuk amit kaptunk, a kegyelmes hozzáállást!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 29.

"Közeledjetek Istenhez és Ő közeledni fog hozzátok." (Jak 4; 7-10)

Aktivitás-passzivitás, de melyik van előbb s melyik feltételezi a másikat? Az "eljövetel idejének" kezdetén mi közeledjünk Istenhez, hát nem Ő az aki már eljött s még eljövendő egyszerre? A mi Hozzá való közeledésünk csak azért lehetséges, mert az Ővé már megtörtént, folyamatban van és be fog következni. Bod Péter szerint Krisztus négyféle módon jön Ádventben: testében a múltban, a szívünkbe a jelenben, az egyéni jövőben halálunkkor s a közösségiben az utolsó ítéletkor. Közeledni Hozzá, imádságban, szóban, gondolatban, cselekedetben lehet s így összekapcsolódik a múlt, a jelen s az eljövendő.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 28.

"Megkívántok valamit és nem kapjátok meg..." (Jak 4; 1-6)

Kívánság ami beteljesületlen marad, frusztrációt okoz, pedig a fogyasztói társadalom az azonnali és szinte mindenre kiterjedő vágy beteljesítésre épül. Sőt olyan dolgok, tárgyak, élmények, események iránt is vágyakozást ébreszt amiről, addig míg nem találkoztunk velük, azt sem tudjuk, hogy léteznek. Itt válik el, ami valóban szükséges, a létezéshez, attól ami "csak" igény. Az ezekre pazarolt élet, belülről üres marad, ami igazán épít azt lehet kérni, megkapni: Isten szeretetét, kegyelmét.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 27.

"Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek?" (Jak 3; 13-18)

Emberi és isteni bölcsesség. Az egyiket irigység, önzés, dicsekvés, hazugság jellemzi, míg a másikat tisztaság, békeszeretet, méltányosság, engedelmesség és irgalmasság, Jakab szerint. Hol van hát a hangsúly? Míg az emberi teljessége jellemezhet minket, addig az isteni csak Jézusban volt meg maradéktalanul. A Lélek által kérhetjük, várhatjuk az isteni bölcsességet, az eszekedést meg hagyhatjuk másokra...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 26.

"...ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok." (Jak 3; 1-12)

Nyelvfilozófia? Igen is meg nem is. A kimondott szó ereje és hatalma. Nem csak azok vagyunk amit megeszünk, hanem az is amit kimondunk. Nem véletlen, hogy az ún. természeti népeknél bizonyos dolgokat, személyeket, istenségeket nem szabadott néven nevezni, nevüket kimondani, mert az jelenvalóvá teszi őt/azt. Az Ószövetségben Isten nevét, mert az már tekintély és hatalom romboló. Mit mondunk a Teremtőről, a másikról és saját magunkról? Mivé formáljuk magunkat, a másikat és az istenképünket? Jobb az áldás, mint az átok, mert mindkettő visszahat.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 25.

"...a hit is halott cselekedetek nélkül." (Jak 2; 14-26)

Test és lélek egysége és különbözősége, mint hasonlat a hit és cselekedet összefüggésére és egymást kiegészítő voltára. Csak látszólag zárja ki egyik a másikat, sokkal inkább a kettő perichoretikus (egymásból következő, egymást erősítő, de mégis különböző) kapcsolatára utal Jakab. A hit=kapcsolatban létel Istennel, melyben Ő a kezdeményező és a meghatározó, a cselekedet=kapcsolatban létel a másikkal; azt adni neki amire egzisztenciálisan szüksége van. S mindeközben a saját magammal való kapcsolatom is épül, formálódik, alakul.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 24.

"...az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten." (Jak 2; 1-13)

Az ítélet az istentelenségre vonatkozik, az ember egzisztenciális céltévesztése, öncélúságába való belebonyolódására. Az irgalmasság az ennek következtében fellépő lelki-testi fájdalomra; elrontottam, elszalasztottam valamit, a lelki-testi nyomorúságra; az Istennel és önmagammal való meghasonlottság súlyára és az ínségre; a lelki-testi égető hiányra, hogy nem vagyok összhangban Istennel és önmagammal. Ha enyhítjük a másik fájdalmát, nyomorúságát, hiányát (R. Lenski) az, Isten szemében, az ítéleten való diadalmaskodás. Embertársainkon keresztül eljutni Istenhez, lehetőség, feladat, a Szeretet betöltése.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 23.

"..mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát." (Jak 1; 19-27)

A HAR az egyik legősibb szógyökünk, melynek valamilyen kiemelkedéshez, magaslathoz, csúcshoz van köze. A har-ag kiemelkedő indulati töltést jelez, mely, még ha Isten ügyéért való is, nem szolgálja az Ő igazságát. Jézus dühe a templomudvar megszentségtelenítéséért, "tiszta" harag, nem volt benne "emberi" érzelem, érdek csak a Szentséges iránt való elköteleződés. Isten igazsága a szabadság tökéletes törvényében jelenik meg. Szabad lehetek magamtól, attól az elképzeléstől, érzéstől, hogy csak rajtam múlik Isten országának, az Egyháznak, az Egyetemnek az ügye, hitbeli megerősödése. Ezekben is ráhagyatkozhatok Istenre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 22.

"Boldog ember az aki a kísértés idején kitart..." (Jak 1; 9-18)

A kísértés elsőrenden nem erkölcsi, hanem kapcsolati; "olyanok lesztek, mint az Isten", hangzik a paradicsomi mondat. Az Istenbe vetett hit, mint kapcsolat, s a kísértés ezt próbálja rombolni, szétszakítani, kifordítani, az embert Istentől eltávolítani. Boldog ember az, aki a belső és külső erőknek nem enged, hanem minden körülmények között és azok ellenére is megmarad az istengyermekségben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 21.

"Ha pedig valakinek fogyatékos a bölcsessége, kérje Istentől..." (Jak 1; 1-8)

Különbségtétel a szükséges és a lehetséges, a fontos és a lényegtelen, az utolsó és az utolsó előtti (D. Bohoeffer) között; bölcsesség. Felismerni mi az, ami a teljesség része s mi ami töredékes és annak megfelelően szólni, cselekedni, élni; bölcsesség. Ha nincs, ha fogyatékos a bölcsesség, lehet kérni Istentől s Ő megadja. Salamon bölcsességet kért Istentől, nem gazdagságot, dicsőséget. Mi is kérhetjük s meg is kapjuk, mert szükségünk van rá.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 20.

"Mindenki cserben hagyott, Isten bocsássa meg nekik!" (II Tim 4; 9-22)

Pál nem köztörvényes bűnöző, de vallási nézetei miatt és a császárhoz való fellebbezése okán rabosított. Viszont fogadhatott vendégeket és hirdethette az evangéliumot. Mégis a cser/savban/ben hagyás - a bőrkikészítés egy fontos fázisa, mely megerősíti a felhasználni kívánt bőrt - az ember számára fájdalmas folyamat. Egyedül kellett átmenjen ezen a folyamaton vagy mégsem? "De az Úr mellém állott és megerősített engem..." Az emberektől, munkatársaktól, családtól való elhagyatottság gyengíti az emberi immunrendszert, mégis alkalmat adhat, hogy az isteni megerősítést a maga teljességében megtapasztalhassuk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 19.

"...nemsokára feláldoztatom és elérkezett az én elköltözésem ideje." (II Tim 4; 6-8)

Megélni, beteljesíteni a jelen lehetőségeit, adottságait, hogy közben egyszerre tekintünk visszafelé és előre. A csengersimai festett kazettás mennyezetű, református templom egyik különleges kazettája a kétfejű sas, mely eredetileg nem a minket évszázadokon keresztül kizsigerelő Habsburgok címerállata (ezt is eltulajdonították). Hanem a keresztyén ember időfelfogását jeleníti meg; egyszerre tekinteni az egyéni, közösségi , egyetemes múltba: az Atya teremtői, a Fiú megváltói és a Lélek megszentelői munkájára és a jövendőre: az utolsó ítéletre és a mindenek újjáteremtésére. Mögöttem, az időben, Isten...előttem az időben Isten és bennem?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 18.

"Hirdesd az Igét..." (II Tim 4; 1-5)

Igehirdetés nemcsak a vasárnapi prédikáció lehet s az is akkor, ha kapcsolódási pontot (P. Tillich) ad Isten és ember között. Amikor találkozunk Vele a hétköznapokban, a határhelyzetekben, születésben, halálban, örömben és bánatban, sikerben és sikertelenségben. Igehirdetés az életünk minden nyomorúság, bűn, vétek, elbukás ellenére és azokkal együtt is, ha Rá vonatkoztatjuk. Igehirdetés, ha tudunk, merünk erről beszélni családban, baráti körben, sőt a munkahelyen. Egy református Egyetem attól is lehet az, ami, ha vállaljuk, valljuk a munkában, a munkatársak között is jelen van Ő. Minél inkább beszélünk erről, annál inkább lesz megtapasztalható áldó jelenléte.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 17.

"De hiszen mindenkinek, aki kegyesen akar élni Krisztus Jézusban, üldöztetés lesz a része." (II Tim 3; 10-17)

Két létmód ütközik a Krisztust követők életében, lelki, szellemi, sőt testi valóságában. Az egyik távolít Istentől, a másik közelít Hozzá. Igen a keresztyénség a leginkább üldözött vallás a Földön, de ott is ahol nem, a két ellentétes erő egymásnak feszülésében élünk. Létezik közvetlen üldöztetés, hátratétel, elnyomás, börtön, kínoztatás és halál a hitért, de a közvetett is jelenvaló. A mi környezetünkben a kultúrális, politikai, szellemi kirekesztés, nevetségessé tétel, el-és megítélés lehet a jelenvaló. S ha ezekkel nem is találkoznánk, önmagunkban a két ellentétes erő valósága megjelenhet, mely nem üldöztetés, de harc. Egy, már győztes "háború harcterein" vagyunk s lehetünk vesztes csaták részesei, de végső győzelem nem kérdés, Krisztus feltámadott!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 16.

"Az emberek magukat szeretik, meg a pénzt..." (II Tim 3; 1-9)

Utolsó idők...utolsó idők? Krisztus halála, feltámadása és mennybemenetele óta folyamatosan az utolsó időkben vagyunk, másrészt pedig a végidők kiteljesedését akkor fogjuk észlelni, mikor az ránk tör. Jelek mégis voltak, vannak, lesznek. Pál nem a hitetlenekről, pogányokról, politeistákról ír, hanem a keresztyén gyülekezet tagjairól, akik között vannak, akikben "meg van a kegyesség látszata, de ereje" nem. Az ok: magukat szeretik, meg a pénzt. Önmagunkat, Isten irántunk való szeretetébe becsatlakozva szeretni, a helyes önszeretet, mely nem öncél, hanem az istenszeretet része. Mert Ő szeret, magamat is szerethetem és ez visszavezet Hozzá s így szabad lehetek a pénzszeretettől, meg a nárcisztikus önimádattól.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 15.

"...ismeri az Úr az övéit..." (II Tim 2; 19-26)

A kifejezetten nehéz, sok-sok munkával, feladattal, próbatétellel, betegséggel, esetleg halálesettel terhelt időkben könnyen megeshet; az gondoljuk, érezzük, hogy Isten elfeledkezett rólunk. Az alap, a fudámentum pedig, Pál szerint, hogy Ő ismeri az övéit. Ha hisszük, valljuk, reméljük, hogy Őhozzá tartozók vagyunk, akkor bízhatunk: ismer minket. A bibliai "ismerni" kifejezés a másik legmélyebb, legbennsőségesebb ismeretét jelenti; pld. a házastársi együttlétet. Ha valaki ennyire közel van hozzám, akkor nem akarhat rosszat, sőt a javamat, üdvösségemet akarja, munkálja. Ez a hit-tapasztalás legyen a hétköznapok, s életünk alapja.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 14.

"...azt állítván, hogy a feltámadás már megtörtént..." (II Tim 2; 14-18)

Minden mögöttünk van vagy még minden előttünk? Jézus Krisztus feltámadása már múltbeli esemény, a mi feltámadásunk, azonban - aminek alapja és előképe az Ővé - még előttünk van. Miért is kérdés ez, hol, hogyan érint minket itt és most? Az egyéni felelősség kérdése húzódik meg emögött. Ha már megtörtént a feltámadás, akkor, vagy mindentől ami hétköznapi élet - munka, étel, házasság - távol tarjuk magunkat vagy pedig semmitől sem kell tartózkodjunk, bármibe belevethetjük magunkat kétely, kérdés nélkül. A mai embert a feltámadás kérdésköre kevéssé foglalkoztatja, de a magunkért és másokért vállat felelősség?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 13.

"...akik mások tanítására is alkalmasak lesznek." (II Tim 2; 1-13)

Nem mindenki alkalmas mások tanítására és, kevés kivételtől eltekintve, nem is születésétől fogva. Keresni, találni "tanítókat", támogatni a növekedésben nem magától értetődő, sem a gyülekezeti, sem az egyéb közösségi létben vagy éppen egyetemi közegben. Pál kiindulópontja, hogy vannak ilyen személyek s hogy nem "késztermékek", hanem alkalmassá válás folyamatában vannak/lesznek. Ha másképp nem, de gyermekeinknek, munkatársainknak, beosztottjainknak vagy a hallgatóknak vagyunk tanítói, váljunk azzá, amik vagyunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 12.

"...sokszor felüdített engem és nem szégyellte bilincseimet." (II Tim 1; 15-18)

Meddig tartanak a hitközösségben, szűkebb-tágabb családban, munkahelyen az emberi kapcsolatok? Az alap a kölcsönösség, aztán a szolgálat, majd az áldozathozatal s végül az önfeláldozás a másikért, a vele való kapcsolatért. Volt aki Pált a rabságában sem szégyellte, inkább segítette, támogatta, lelki-szellemi-testi értelemben. Értünk, mellettünk ki s milyen mértékben áll/t ki, hoz/ott áldozatot? Ha Jézusra tekintünk, lehetünk nagylelkűbbek a másikkal gyülekezetben, családban, munkahelyen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 11.

"Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem..." (II Tim 1; 8-14)

Szenvedés a gyengék tulajdonsága, a leszakadtak, kitaszítottak, a páriák sajátja. A "menők" nem szenvednek, ők örökké, fiatalok, vidámak, buliznak és gondtalanok. A teljes mértékű elköteleződésben az érzelmek is jelen vannak, mert a szenvedés egyáltalán nem csak testi, hanem, lelki-szellemi is. Szenvedés az ügyért, mely szenvedéstörténet IS, szenvedés a másik emberrel a krisztusi közösség megszületéséért, szenvedés szeretteink hitrejutásáért, abban megmaradásukért, saját korlátaink, vétkeink, bűneink s azok hatástörténete miatt. Szenvedés, ami megerősít, megtisztít, amit nemhogy szégyellni kellene, hanem erőforrás lehet. Legyen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 10.

"Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten.." (II Tim 1; 1-7)

A fél-elemben élő ember, nem egész, hiszen a dolgokat, eseményeket, vélt vagy valós helyzeteket csak egy féle módon látja, érti, értelmezi. A "holisztikus" értelmezés nem csak a veszélyes, fenyegető, életretörő struktúrákat, erővonalakat, érdekeket, személyeket észleli, hanem az isteni erőt, szeretetet és ez józan létmódhoz vezet. Egész-ségre törekedni jó, testileg, lelkileg, szellemileg, de végső soron Isten Lelkének ajándéka ez. S ezt kérhetjük, várhatjuk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 09.

"Fordulj el a hazug módon ismeretnek nevezett, szentségtelen, üres beszédektől..." (I Tim 6; 17-21)

Információs cunami közepette nehéz a tartalmas és a szentségeshez illő beszédhez fordulni, abban megmaradni. Ma minden tudomány/os, minden infó fontos, csak a lényeges marad el, ami valóban az életről, az örök életről szól. Miközben tudjuk, hogy tudatunkat, agyunkat, lelkünket folyamatosan túlterheléses támadásnak tesszük ki, elveszítjük a kapcsolatot saját magunkkal, a másikkal, Istennel. Forduljunk hát vissza ahhoz, ami fontos, valós, lényeges.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 08.

"...ragadd meg az örök életet, amelyre elhivattál..." (I Tim 6; 11-16)

Aktivitás és passzivitás, emberi cselekedet és isteni munkálkodás, e kettő dinamikájában telik a hitélet. Próbálok harmóniában élni Istennel, de ez a külső és belső nehézségek, akadályok, vétkek, kísértések miatt, küzdelmes életet jelent. Azért nemes harc a hité, mert túlmutat önmagán, hisz eredte sem önmagában található, hanem Istenben. Emiatt érdemes újra és újra nekirugaszkodni, nekiveselkedni, hogy a már minket megragadó, megragadott a miénk maradjon.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 07.

"...akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik." (I Tim 6; 1-10)

A szakrális, isteni erők tárgyiasítására, "forintosítására" már az ókorban is történtek kísérletek. Ma is vannak egyének, közösségek, melyek ha nem is tesznek egyenlőségjelet a hit és az anyagi jólét közé, de minden esetre szoros összefüggésben látják őket. A pénz a hitbejárás igazolása számukra. Pál szerint, a pénz iránti szerelem minden rossz gyökere. Pénz nélkül, jelenleg, nincs élet, de az élet nem pénz s Jézus a szív és kincs kapcsolatát mutatja; "ahol a kincsed, ott a szíved!" Hol és mi a kincsünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 06.

"Némely ember bűnei nyilvánvalóak és előtte mennek az ítéletre, másokat viszont követnek." (I Tim 5; 17-25)

Látható és a nem látható Istentől való eltérés. Helyzetek, cselekedetek, szavak és viszonyulások, melyek egyértelműen szembe mennek az isteni akarattal, amiktől viszonylag egyszerű elhatárolódni. S vannak olyanok, melyek nem az ember "előtt, hanem mögötte mennek", melyek nem nyilvánvalóak, hanem rejtettek. Ezeket nehezebb észlelni, hozzájuk viszonyulni. Másokon, mindkét helyzetben ,egyszerűbb felfedezni az istentelenség megnyilvánulásait. Kezdjük hát magunkon annak felismerését és kigyomlálását, ami Isten ellen való.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 05.

"Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet...." (I Tim 5; 3-16)

Ma elvárjuk, hogy az életünk során befizetett nyugdíj és TB járulék alapján az állam, a közösség gondoskodjon rólunk. Pál a hitbenjárás jeleként, feltételeként tekinti a tágabb családban való egymás iránti gondviselést. Hol találkozik a kettő? Az életünkben; megtenni ami megtehető, néha még azon felül is, de van amikor másokra, oktatási-egészségügyi-szociális intézményekre kell, hosszabb rövidebb időre bízzuk szeretteinket, szüleinket, gyermekeinket. Akkor sem elhanyagolva, s ha, egyéb okok miatt, másképp nem, de legalább rendszeresen imádságban hordozva őket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 04.

"Legyen gondod önmagadra és a tanításra..." (I Tim 4;12 - 5;2)

Egy fiatalembert, Tiimóteust, aki idősebbeket tanít, vezet el-és tovább az Istenbe vetett hit útján, "pásztorol" Pál. A keresztyén öngondoskodásról van itt szó, arról, hogy nem csak testi-szellemi vonatkozásban, de lelki (spirituális-szakrális) értelemben is szükséges önmagunk gondozása. Ahogy a test és a szellem is satnyul ha nem trenírozzák, úgy a lelki élet is visszafejlődik, ha nem gyakoroljuk, erősítjük. Naponta begyakorolhatjuk (aszkézis jelentése) magunkat az Isten iránti hálába, bizalomba, reménységbe, mint a sportolók teszik a maguk tevékenységébe. S ha nem is vagyunk egyetemi oktatók - ha pedig igen, akkor annál inkább - életünk, szavaink tanítása is hatékony és hiteles lesz.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 03.

"...azért fáradunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk..." (I Tim 4; 6-11)

A hitben való élet nem sétagalopp, hanem fáradságos küzdelem. Önmagunkban, önmagunkkal és azon erők közepette, melyek el akarnak szakítani minket Isten szeretetétől. A fáradozás és a küzdelem következmény, a reménységből fakadnak; tudjuk honnét jövünk s hová tartunk. Istentől Istenhez, nem semmiből semmibe, hanem szeretetből szeretetbe. Életünk válasz, felelet az isteni akaratra. S milyen jó, hogy van aki megszólít, s úgy, ahogy.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 02.

"...mert megszentelődik az Isten igéje és a könyörgés által." (I Tim 4; 1-6)

Pál most a mennyei Atya teremtő munkáját hangsúlyozza: "..és látta Isten, hogy jó." (I Móz 1). Ezt az isteni jóságot tapasztalhatjuk meg saját teremtetségünkben, minden nehézség, próbatétel, kudarc, betegség és a halál ellenében is. Emberi oldalról ehhez az imádság szükségeltetik. Isteni oldalról pedig az Ő szava, akarata, igéje, melyet el-és befogadhatjunk, míg az imádság emberi aktivitás. Elfogadás és könyörgés által élhetünk a krisztusi szabadságban. Dícsőség érte Istennek!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 01.

"...nagy a kegyességnek titka, aki megjelent testben..." (I Tim 3; 14-16)

Test, lélek, angyalok, pogányok, világ, dicsőség; szinte az egész üdvösségtörténetet írja le Pál Timóteusnak, meghagyva, hogy ezeket tudva, a kegyességet gyakorolja. Mert van kegyelem, ezért lehet kegyesség. A mennyei Atya megtestesülése, Jézus Krisztus s jelenléte a Lélek által, teszi lehetővé a mindenkori ember Őhozzá való kapcsolódását. S ez mások felé a kegyesség megélését jelenti. Mert kegy-elemben részesültem, gyakorolhatom mások felé is a kegy-ességet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 31.

"...olyanok, akik tiszta lelkiismerettel bírják a hit titkát." (I Tim 3; 8-13)

A korai keresztyénségnek abban az időszakában vagyunk, amikor a közösségekben már különváltak a különféle szolgálati ágak. Irányítás-szervezés, prédikálás, szociális munka s nem mndegy ki, melyik feladatra alkalmas. A mások testi szükségleteinek szolgálatához, betegápolás, ételosztás, anyagi támogatás kiosztása, házban vagy a körüli tevékenység végzéséhez, elengedhetetlen, hogy hitből történjék. Református egyházunkban, is vannak diakónusok, de nem csak ők végezhetnek ilyen munkát, hisz sajnos kevesen vannak, hanem minden hitben/ből élő ember. Vajon mi mit tehetünk szűkebb, tágabb közösségeinkért?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 30.

"...aki a maga házát jól igazgatja..." (I Tim 3; 1-7)

Pál az egyházi vezetőkről, konkrétan a püspökségre törekvőkről szól s itt újra előkerül a hagyományos férfi-nő, apa-anya szerepek megfogalmazása. Mindez nem azonos a házimunka megosztása, a gyermeknevelés vagy pénzfelhasználás problémakörével. Aki jól igazgat, az igyekszik a hozzárendeltek helyzetét, igényeit, lehetőségeit és az adott helyzetet is figyelembe venni. S nem feldhetjük, hogy a szerepek, feladatok, képességek, lehetőségek a házasságban és a családban is kiegészítik egymást. Azt sem, hogy vannak időszakok, helyzetek mikor át kell venni, időlegesen, feladatokat, szerepeket egymástól. Tudni, mi az, ami a mi felelősségünk s azt felválallni, jó dolog.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 29.

"..mértékletesen ékesítsék magukat..." (I Tim 2; 8-15)

Külcsin vagy belbecs? Pál itt az asszonyokról ír, de nyugodtan általánosíthatjuk szavait, nem csak a férfiakra, hanem minden emberre. A külső cicoma csak elfed, megpróbálja "levakolni" a mögötte lévő....mit is? A belülről sugárzó szépség megjelenik a külsőn is. Az ápolatlanság, stílustalanság, "szakadság" nem keresztyén erény, bár vannak akik ezt a hiátust pozitívumnak tüntetik fel. Izléses harmónia, ami a belső rendezettség külső megjelenése, ezt lenne jó megtapasztalni, magunkon, másokon.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 28.

"...aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére." (I Tim 2; 1-7)

Ezért szükséges a fennebbvalókért imádkozni, nem mert támogatnak minket, szimpatizálnak velünk. Sőt leginkább azokért kell könyörögni, akik nem hitben járnak, esetleg nyíltan és harcosan Isten ellenes életmódot, ideológiát, politikai irányvonalat képviselnek. Az üdvösséghez, emberi oldalról, a megtérés vezet. Az igazság pedig az, hogy egyedül az isteni hatalom a végső, nem az emberi. A magyar Szentkorona-tan jól mutatja, hogy a mindenkori uralkodó felett áll, az Istentől kapottnak vallott korona, melyhez a legegyszerűbb ember is fellebbezhetett, ha a király átlépte hatáskörét. Eljutva az igazság megismerésére imádkozhatunk minden ember üdvözüléséért.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 27.

"...a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak..." (I Tim 1; 12-20)

"Hol vannak a katonák?" parafrázisára, hol vannak a férfiak, az imádkozó, a szakralitást megélő és megjelenítő férfiak. Pál az erkölcsi tisztaságra helyezi a hangsúlyt, amit nem elfeledve, de a mai helyzetre vonatkoztatva teszem fel a fenti kérdést. Vannak-e, s szülőként példák vagyunk-e, pedagógusként, oktatóként támogatjuk-e, hogy a szakralitás, férfi vonalon is, a maga egyediségében megjelenjen, továbbadódjon? Az imádkozás, a lelki élet nagyon is férfias tevékenység, fedezzük fel, ha kell újra, éljük meg, mert ez mindannyiunkat gazdagít.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 26.

"...a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium..." (I Tim 1; 11)

Isten boldog, mert megelégedett a teremtés, megváltás és megszentelés munkájában s mindezt adja, közvetíti, kínálja az embernek. Mikor erről a tapasztalásról beszélünk, akkor örömhírt, jó hírt, evangéliumot közlünk. Ezt teszi Pál, Timóteuson keresztül az efezusiaknak, akik ennél könnyebben megragadható, felmutatható és számonkérhető előírásokhoz kezdtek alkalmazkodni. Az evangélium egyszerre a legegyszerűbb, mert "csak" el kell/lehet fogadni az isteni ajándékot s a legösszetettebb, mert az élet minden területére vonatkozik. Dicsőítsük ezért a boldog Istent!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 25.

"...ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék." (2 Tessz 3; 6-18)

Egy közösség életében a kölcsönösség, a magasabb rendű létformát jeleníti meg, ahol nem az "adok, hogy adj", hanem az "adok, mert kaptam s kapok, mert adok" elv érvényesül. Az élősködő életforma pont a kölcsönösség körforgását töri meg, használja öncélként s mint ilyen, végső soron a közösség széthullásához vezethet. Tudunk-e tenni valamit, hogy a saját közösségeinkben fennmaradjon, újra megjelenjen a kölcsönösség? Ez persze áldozattal jár.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 24.

"Mert nem mindenkié a hit!" (2 Tessz 3; 1-5)

Egyszerre nyugtalanító és reményteli kijelentés. Isten nem mindenkit a Vele való teljességre, üdvösségre hívott el? S ha igen, hogyan maradhatnak ki belőle némelyek? Az isteni oldal firtatása nem a mi dolgunk, az emberi oldalon pedig a mi lehetőségünk és választásunk található. Ő Jézus Krisztusban megmutatta, hogy milyen Életet akar nekünk ajándékozni. Éljünk Vele, éljünk vele.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 23.

"...Isten titeket, mint zsengét, kiválasztott az üdvösségre..." (2 Tessz 2; 13-17)

Zsenge: érésben lévő, friss hajtás a thesszalonikaiak hite s ebben az Isten iránti bizalomban választattak ki, az isteni teljességben való részesedésre. Törédékesben a teljesség, időlegesben az örökkévaló, a korlátozottban a végtelen. Ez lehet közös bennünk s az ott és akkor élőkben. Mindez a Lélek munkája bennünk, ezt kérhetjük, várhatjuk bizalommal.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 22.

"Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás...." (2 Tessz 1-12)

Mikor lesztek ezek, kérdik a tanítványok is, magától Jézustól is? A végítélet-utolsó ítélet várása újra és újra felerősödik a tanítványi kortól kezdve, napjainkig. Két dolgot tehetünk: a jeleneben Istennel megbékélten élünk s ezért, ez a második; nyugodtan tekintünk a végidőkre. Két dolgot érdemes elkerülnünk: újra és újra az méricskélni, hogy már itt van-e vagyis a rettegés. A másik a könnyelműség, az utolsó idők bagatelizálása. Mindig készen, mindig megbékélten; ezt adja meg a Fennebbvaló!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 21.

"...töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel..." (2 Tessz 1)

Vajon mi jut eszünkbe először a gyönyörködés kifejezésről? Valószínűleg nem a jóban való kerül az első helyre. Pedig a jó gyakorlása is hasonló élményt adhat mint a testi-lelki-szellemi, esztétikai öröm. A gyön-őr-ködésben ott van, kikerülhetetlenül, a gyöngy kereksége, fénye, simasága, értéke. A jó, Krisztus neve, lényege megjelenése a hívő ember életében, magának a közösségnek és az egyénnek gyön(gy)-őr. Átélhetjük, megtapasztalhatjuk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 20.

"Mindenkor örüljetek....mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra." (I Tessz 5; 12-28)

Lehet örülni kilátástalanságban, szenvedésben, betegségben, próbatétel vagy haláleset idején? Az újszövetségi öröm, NEM a külső körülményekből, NEM az emberi lélek pillanatnyi helyzetéből, hanem a Jézusban kapott istengyermekségből fakad. Abból, hogy nem vagyok magamra hagyatva, van célja, értelme az életemnek s a halállal nem szűnök meg. A jézusi öröm nem független a külső-belső körülményektől, sokkal inkább hat rájuk s azok visszahatnak rá, ami imádságban és hálaadásban jelenik meg.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 19.

"Mert az Isten nem haragra rendelt minket...." (I Tessz 5; 1-11)

Földünkhöz egy relatíve hatalmas aszteroida közeledik mely, ha nekiütközne óriási pusztítást végezne bolygónkon. Van és lesz utolsó ítélet, létezik az Isten haragja s nem csak menny-kő formájában, mert "megmérettetik az ember fia". Egyénileg életünk végén, közösségileg pedig az utolsó ítéletkor, melyről nem tudjuk, mikor s hogyan következik be. Azt viszont tudhatjuk, hihetjük s ez reménységünk alapja, hogy Isten üdvösségre rendelt minket Jézusban, a Lélek által. Persze nem akaratunk ellenére.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 18.

"...Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt." (I Tessz 4; 13-18)

Pál és kortársai Jézus visszajövetelét még életükben várták s ebben az összefüggésben ír a halottak feltámadásáról és az utolsó ítéletről. Mi ez ami ebből itt és most ránk is vonatkozik? A mondat második fele: "Jézus által, vele együtt" vagyis ahogyan Jézust feltámasztotta az Atya a halálból úgy fogja a benne hívőket is. Nem a jelenlegi biológiai testben, de önazonosan, ahogy a názáretit sem ismerték fel először tanítványai feltámadása után, de mikor kijelentette magát, akkor "be tudták azonosítani". Aki hisz a halálon túl is megtartatik, ez adhat erőt szeretteink és a saját halálunk alkalmával.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 17.

"... a magatok dolgát végezzétek és tulajdon kezetekkel munkálkodjatok..." (I Tessz 4; 9-12)

Elsőre úgy tünhet, hogy a "ne üsd bele mások dolgába az orrod" kijelentés köszön itt vissza. Másodlagosan ezt is jelenti, de hangsúlyosan arról szól, hogy mindenki végezze/el, ami rábízatott. A saját küldetés, feladat elvégzése, betöltése mely csak a miénk, alapvető. A moondat második felében dől meg a vád, hogy a keresztyénség nem emelte fel szavát a rabszolgatartás ellen, mert bár csak áttételesen, de egyértelmű a felszólítás, hogy mások ne dolgozzanak helyettünk. S nem csak azért, mert ez erkölcstelen, hanem mert a nekünk adatott hivatás, el/hívás, nem lehet másé.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 16.

"Az az Isten akarat, hogy ti szentté legyetek." (I Tessz 4; 1-8)

Szent mindaz ami/aki Istenhez tartozik. A szentség nem elsőrenden erkölcsi magaslat, hanem kapcsolat, kapcsolódás a Szentháromsághoz. A szoros kapcsolódás következménye az Isten szerinti élet, mely a kívülálló számára követendő életmodell lehet. A "szentség" következmény, bár a páli idézetből elsőre úgy tűnhet, cél. A szó valódi értelmében egyedül Isten szent, de a Vele való kapcsolatban, ebben is részesülhet az ember.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 15.

"...az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt..." (I Tessz 3; 9-13)

Ha van valami ami nem konstans az a szeretet, ahogy emberi kapcsolataink is folyamatosan hullámoznak, sok minden belsőtől és külsőtől meghatározva. Jézustól tanulva: a szeretet cselekvő odafigyelés a másikra, melyhez nem szükséges feltétlenül érzelem s ebben lehet megfáradni, lanyhulni, de lehet növekedni és erősödni is. Itt is igaz, hogy gyakorlás teszi a mestert vagyis minél inkább szeretettel fordulok a másikhoz, annál jobban megerősödik bennem ez a hozzáállás. Érdemes gyakorolni, mert visszahat s minket magunkat is gazdagít.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 14.

"....miért terhelitek magatokat olyan kötötségekkel amelyek csak e világ szerint élőkre kötelezők." (I Tessz 2; 17-23)

Elvárások melyek a jelen realitásban érvényesek s lét lehetőségek, melyek a jövendőre vonatkoznak. Mintha valamilyen kettősségben élnénk, de nem. A LÉT két dimenziójáról van szó, mely egymástól nem függetlenek, de nem is azonosak. Itt és most élni kell, de úgy, hogy az túlmutasson a kézzelfoghatón. Mindez lehetséges Jézus Krisztusban. Legyen realitás, mert megélhető.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 13.

"...a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben." (I Tessz 3; 1-8)

Látható és láthatatlan, kézzel megragadható és azon túl lévő; Jézus Krisztus, ott és akkor, testben tapintható volt, de jelenleg, a számunkra nem megragadható Háromságban, Istenben elrejtett. Létezésünk lényege is elrejtett: Jézusban az Atya gyermekei vagyunk, amit a Lélek által tapasztalhatunk meg. Létünk rejtett lényege megjelenik, megjelenhet a hétköznapi realitás keretei között, leplezetlenül majd a második eljövetelkor lesz látható. Mindazt ami a lényeget homályosítja, megjelenését nehezíti el vethetjük magunktól s így leszünk bizonyságtévők.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 12.

"...Ővele együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket." (I Tessz 2; 13-16)

Élet és vétek....rímelnek egymásra, a realitásban is. Az élet ott válik vétekké, mikor célt téveszt, önmagába záródik "vak dióként" (Babits), eltér az isteni céltól. Az "értelem megváltoztatása" (Pál), a megtérés, hogy elkezdek másképp önmagara tekinteni, egy új létértelmezés szerint élni. Mindez csak azért és úgy lehetséges, hogy Jézus, maga is "bűnné lett érettünk" (Pál), átmenve e fenti folyamaton, visszatért az Atyához s ezzel számunkra is lehető tette a hazatérést. Van lelki otthonunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 11.

"Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve." (I Tessz 2; 1-12)

A bölcsesség létmód, melyben az isteni, emberi, természeti törvényeknek megfelelően létezünk. Lehet benne növekedni, fejlődni, de csak a helyes viszonyrendszerben jöhet létre. Jézus tökéletesen megélte az Atyával, az emberekkel, a teremtettséggel és önmagával való harmóniát. Olyan ismeretre van szükségünk, ami erre a bölcsességre vezet. Jézusi létmódra van szükségünk s ezért imádkozhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 10.

"Úgyhogy példaképekké lettetek Macedóniában...." (I Tessz 1)

Ez lenne, lehetne minden keresztyének hivatása, küldetése; példaképpé válni a hitben. Másképp: örömben és bánatban, sikerben és sikertelenségben, könnyebb és nehezebb élethelyzetekben is megmaradni a mennyei Atya gyermekének, iránta való bizalomban és hálaadásban.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 09.

"Rólam mindent elmond szeretett atyánkfia, Tikhikus..." (Kol 4; 7-14)

Rábízni magunkat egy másik ember "szájára", hogy ő beszéljen, szóljon, számoljon be másoknak rólunk, kockázatos dolog. A másik oldalon pedig nem kis felelősség, egy közösségnek az én szavaimon keresztül "odaállítani" egy számukra fontos embert. A szavak súlya, felelőssége, mikor egymásról beszélünk, számolunk be. Ezek tudatában beszélni egymással, egymásról, így lenn jó.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 08.

"Beszédetek legyen mindenkor megnyerő, sóval fűszerezett.." (Kol 4; 2-6)

Egyházi beszéd, szövegelés=dög unalom, érdektelen, értelmetlen, az élethez nincs sok köze. Pál figyelmeztet, hogy megnyerő és sóval fűszerezett legyen a kolosseiek beszéde.; érdekes, figyelemfelkeltő, karakteres és egyedi. Valahogy így kellene, lehetne hitről, Jézus követésről, a mennyei Atyáról beszélni. Vagyis saját magunkról, életünkről, nehézségekről és örömökről, Istennel összefüggésben szólni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 07.

"...akik az Úrnak és nem embereknek szolgálatában álltok." (Kol 3; 18-4; 1)

Isten-ember összefüggésrendszerébe helyezi Pál cselekedeteinket, létezésünket. Az ókori társadalmi viszonyok természetesen nem azonosak a maiakkal, mégis a fenti "koordináta" rendszer érvényes ma is. Úgy tenni, beszélni, cselekedni, hogy az nem csak az emberi viszonyokra vonatkozik, hanem az istenire is, egyszerre felemelő és felelősségteljes lehetőség. Élhetünk vele, benne.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 06.

"...az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát." (Kol 3; 12-17)

Keresztyén "házirend" mely szabályozza az emberi kapcsolatokat, férj és feleség, szülő és gyermek, szabad és rabszolga között. Van-e ennek ma, bármiféle aktualitása? Valami és annak az ellentéte is ugyanattól a dologtól függ; a rend és a rend-etlenség is egymás kiegészítői vagyis, ha nem szabályozzuk az emberi kapcsolatokat ugyan ott vagyunk, mintha túl szabályozzuk. A keresztyén kapcsolatrendszer közvetett; Krisztuson "keresztül", Ránézve működik. Az emberi kapcsolatok szabályozása nem öncél, csak akkor nyeri el értelmét, ha Krisztus az Úr s a rend is így jön/jöhet létre s maradhat fenn.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 05.

"...hanem minden és mindenekben Krisztus." (Kol 3; 1-11)

Ez a nagy feloldódás, ahol semmi nem számít: náció, religio, társadalmi, családi jövetel, nyelv, kultúra, nemi hovatartozás? A sokféleség, sokszínűség vagyis a különbségek megmaradnak, de ezek felett és ezeken túl, Krisztus adja meg a lét és az élet értelmét. A nagy "egyenlősdi" gyökerei, ha meg is tagadva, el is hazudva s feledve, de itt vannak, hogy: minden ember egyenlő...Nem, nem egyenlő, de ha Krisztusban van, akkor nem az lesz szignifikáns, ami más, hanem az Atya választottja a "...fő s mi néki tagja..." Erre törekedhetünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 04.

"...valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet." (Kol 2; 16-23)

Alá-zat és/vagy alá-zatoskodás. Az elsőben elismerem, hogy van felettem egy nálam nagyobb, fontosabb, jelentősebb, míg a másodikban ez csak a magam dicsőségének egy rafinált kerülőútja. Az alászállásban keresem magam nagyságát s mondjuk Pállal szólok: "a bűnösök közt én vagyok az első...". A Fő/Fej Krisztus, Ő irányít, Ő van felül, Ő koordinál s ha így van, akkor nincs szükség kegyeskedésre, de lesz kegyesség, alázatoskodásra, de lesz alázat, bölcsködésre, de lesz bölcsesség, nem lesz szükség a test sanyargatására, de lesz lehetőség annak megregulázására, szabadságban.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 03.

"...Krisztus diadalmaskodott rajtuk." (Kol 2; 8-15)

Kié a hatalom, az ország és a dicsőség? Aki meg tudja szerezni, ki tudja csikarni, trükközni, csalással, hazugsággal, ámítással? Krisztus diadalmaskodott a fejedelemségeken és hatalmasságokon, ott és akkor, kereszthalála-feltámadása által. S itt és most a 400-on, akinek akkora vagyona, hatalma van, mint másik 4 milliárdnak? A végső elszámolásnál mindenképp, de ha tanítványaiban jelen van, akkor bennünk és általunk is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 02.

"Gyökerezzetek meg és épüljetek fel Őbenne.." (Kol 2; 1-7)

Kétirányú növekedés; a mélységbe és a magasságba. Mi életünk alapja, ki életünk alapja? Minél "mélyebben" vannak a hitéleti, nemzeti, felekezeti, családi és egyéni gyökereink, annál inkább tudunk a spirituális és szakrális magasságokban felépülni. Krisztusban, az isteni szeretet a biztos alap, Rá lehet építeni, Benne, Általa felépülni olyan emberré, akit az alapja határoz meg s törekszik az isteni magasságokba. Így legyen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 01.

"Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van.." (Kol 1; 24-29)

Olyan erő, szeretet, egymás iránti szolgálat, nagylelkűség jelenik meg Kolossében, mely nem a sajátjuk, nem őbelőlük fakad, hanem Krisztus jelenléte miatt valósulhat meg, bennük, általuk, közöttük. Titok, hogy nem csak a saját gondolat, akarat, elszánás, érzés, vágy, terv, szándék valósulhat meg, hanem az isteni akarat is életünkben. Ezért fontos Őt "befogadni" életünkbe.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 30.

"Ő a láthatatlan Isten képmása..." (Kol 1; 9-23)

A láthatatlan válik láthatóvá Jézus Krisztuson; nem ellentmondás ez? Igen is, meg nem is. Ha szó szerint vesszük akkor az, de ha a mennyei Atya emberekhez való viszonyulását látjuk Jézuson megjelenni, akkor nem. Ahogy Ő fordult az emberekhez, abban a végtelen atyai szeretet és egyértelműség nyilatkozott meg. S mindez a Lélek által bensővé lehet életünkben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 29.

"Hálát adunk mindenkor Istennek..." (Kol 1; 1-8)

Kevés fontosabb dolog van a hétköznapokban és a hitéletben, mint a hálaadás, mely kifejezi megajándékozottságunkat. Erdélyben több mindenre mondják: kaptam, amire mi maradék-országiak azt mondjuk, szereztem, vettem stb. Hálásnak lenni, annak bevallása rászorulok a másikra s legfőképp Istenre és el tudom fogadni amit kapok, sőt meg is köszönöm. A hála az ebből fakadó életgyakorlat.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 28.

"...hanem csak az új teremtés." (Gal 6; 11-18)

Mi az, ami fontos az életünkben? Ha 5 dolog lenne amit meg kellene neveznünk, akkor mik lennének, s milyen sorrendben? Pál számára az új teremtés a legfontosabb vagyis, hogy Krisztusban az ember élete új alapokra helyeztetik. Nem szerves "fejlődésként", nem önmeghaladásként, hanem a mennyei Atya újjáteremtő tevékenysége következtében. Az isteni szeretet alapján való élet ajándék, amit lehet kérni, várni, elfogadni s ha kapjuk, akkor vele élni, azt gondozni, ápolni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 27.

"Egymás terhét hordozzátok.." (Gal 6; 1-10)

Egy rövid szakaszban Pál ellentmondásos utasításokat ad a Galatáknak; "egymás terhét hordozzátok", "mindenki a maga terhét hordozza". Most akkor hogyan éljenek? Talán egy kétfókuszú ellipszisként lehet ábrázolni ezt a kettős üzenetet. Egyrészt mindenki vállaljon felelősséget a maga tetteiért a gyülekezetben, másrészt pedig a köz-ért miden tag felelős. Együtt és egyszerre a köz és az egyén; ezt lenne jó Egyetemünk minden szintjén megélni, megtapasztalni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 26.

"De a Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, nagylelkűség, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség...." (Gal 5; 16-26)

Szüreti időben vagyunk s az érett fürtöket szedték/szedik a munkások. A Lélek gyümölcse egy szőlőfürt, s a kilenc ajándék egy-egy szőlőszem. Nem etikai elvárásrend, hanem az isteni Lélek ajándéka s nem egy-egy, hanem együtt az összes. Az egyik, elválaszthatatlanul jár a másikkal, a többivel. Ha jelen van életünkben az isteni szeretet, megjelenik az öröm, a békesség stb. Ha a jóság, hozza magával a hűséget, a szelídséget stb. Melyikért könyörgünk, melyikért adunk hálát?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 25.

"Futásotok szépen indult, de ki vetett gáncsot nektek, hogy az igazságnak ne engedelmeskedjetek?" (Gal 5; 7-15)

Igaz-ság és gaz-ság különbsége csak egyetlen betűn múlik s mégis egymás ellentétei. Hasonló a helyzet szab-adság és a szab-adossággal is. Mindkettőbben jelen van a határ, az elsőben mint keret, melyet tartani jó, míg a másodikban, mint felesleges teher. Ellentmondásos módon, az óhit hirdetői, több előírás terhét tették a Galatákra, mégis szabadosságos hirdettek, s így gáncsot vetettek a Krisztus-hívőknek. A szabadság igazságát, mai is fenyegetik a szabadosság gáncsoskodói.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 24.

"Mi ugyanis a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét." (Gal 5; 1-6)

Bonyolult mondatszerkezet, gondolatkifejtés s ha még hozzávesszük a szabadság fogalmát, melynek kibontása az idézet, még összetettebb lesz. Az a reménységünk, hogy a krisztusi szabadság igazsága megjelenik a Szentlélek által s mindez a hitben történik. Másképp: szabadságunk nem magátértetődő adottság, hanem adomány, ajándék. Olyan ajándék, amiért Krisztus áldozatot hozott. A szabadság nem természetes állapot, Pál szerint. Így rátekinteni, értékelni, hogy CSAK a mennyei Atyához tartozunk, minden/ki mástól, még önnönmagunktól is szabadok vagyunk! S ezt a Lélek munkálja bennünk, ha hiszünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 23.

"Ezeket átvitt értelemben kell venni, mert ezek az asszonyok két szövetséget jelentenek." (Gal 4; 21-31)

A 2 ezer évvel ezelőtti Pál, egy nála több, mint 2 ezer évvel korábbi történetre hivatkozik. Érteni, értelmezni a Szentírást a mostani korra, az életünkre, hogyan lehet? Nem párhuzamos történetek vagyis az akkori eseményeknek és maiaknak nem minden egyes pontja azonosság, hanem a lényegi mondanivalót kellene engednünk megszólalni, mely örökérvényű. Sára és Hágár, Pál és a hallgatói/olvasói számára két, Istennel kötött szövetséget jelenítenek meg. Nekünk részünk van az üdvösségben, Isten teljességében, ennek örülhetünk, ezért hálát adhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 22.

"Hová lett, a ti akkori boldog örömötök?" (Gal 4; 12-20)

Egy feltételezhetően epilepsziás ember, Pál hírdette Isten szeretetének örömhírét Galáciában s ezt, a hirdető testi nyumorúsága ellenére, a gyülekezetek örömmel fogadták. A fennakadt szem, habzó száj, csikorgó fogak, rángatózó test ijesztő látvány mégis, mint Isten angyalára tekintettek Pálra. Azonban az öröm elillant, mikor az igazat is megmondta velük kapcsolatban. A szépet, jót, örömtelit, kedveset elfogadjuk Istentől, de ha nehézségek, próbatételek, a realitással való szembesítés következik, akkor ellenséggé válik?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 21.

"...hogyan fordulhatnátok vissza ismét a gyenge és szegény természeti erőkhöz..." (Gal 4; 8-11)

Kiindulni az Elsőből, a Teremtőből, a személyes Istenből s eljutni az egyben Utolsóhoz, Végsőhöz, mindenek Beteljesítőjéhez. Túllátni a hétköznapi helyzeteken, az egyének, családok, közösségek, nemzetek s az egész emberiséget mozgató, felforgató, rendező, erőkön. Nem minden egyes eseményt mozgat "Deus ex machina" maga Isten, mi azonban élhetünk úgy, hogy Rá vonatkoztatva, Vele összefüggésben értelmezzük a személyeket, eseményeket. S ez üdvös számunkra.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 20.

"..többé nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, örökös is Isten által." (Gal 4; 1-7)

Szolgaság és szabadság dinamikája jellemzi az elmúlt évszázadok szellemi-lelki-politikai mozgásait, mozgalmait. S a mögöttük megbújó kérdés ma is aktuális; hogyan lehet kötöttségek közepette szabadnak lenni, maradni s fordítva; a szabadság mennyi és milyen kötöttséget hordoz el? Mindentől és mindenkitől való függetlenség nem létezik s az örökség is kötelez, hacsak nem akarjuk elherdálni. A mennyei Atya élet-teljességet ajándékozó szeretetének, kegyelmének vagyunk örökösei. Élhetünk vele, belőle.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 19.

"...mert ti mindnyájan egy vagytok, a Krisztus Jézusban." (Gal 3; 19-29)

"Nomen est omen", neve a sorsa. A keresztségben mindannyian felvettük Jézus Krisztus nevét elsőrendben s aztán polgári nevünket is. Akiknél ez nem csupán üres formalitás, azok mind egyek s ez az egység, együvé tartozás felülírja a meglévő, reális különbségeket. Nem elmossa, nem letagadja, hanem egy magasabb szempont alapján integrálja őket. Így legyen....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 18.

"Krisztus váltott meg minket a törvény átkától..." (Gal 3; 6-18)

A törvény átok, miközben a törvénytelenségektől, a szabályozatlanságtól, rendezetlenségtől szenvedünk? Akkor és azért az, ha nem tudjuk betölteni, ha nem tudunk, nemcsak betű, hanem tartalom szerint is, a törvénynek megfelelően gondolkodni, beszélni, cselekedni, élni. Márpedig - s valószínűleg nem csak a Galata levél szerint - nem élünk, maradéktalanul a szerint. Így "marad" a hit, másképp bizalom, Isten szeretetében, kegyelmében. maradjunk meg ebben!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 17.

"...aki a Lelket adja nektek és hatlmas erőkkel munkálkodik közöttetek..." (Gal 3; 1-5)

A mennyei Atya "munkaterülete" az emberi lélek, az emberi élet. Nincs szüksége olyan előírásokra, mely az emberi cselekvést, akarást, lehetőségeket helyezi előtérbe. Mindezekre szükség van, de mint az isteni munkálkodás következményeire. Akkor látjuk, értjük helyesen életünket, ha a kiindulásnál, a kezdetnél Istent látjuk, Neki adunk hálát s a megvalósításhoz az Ő segítségét kérjük. Ő ezt megadja, ahogy a galatáknak is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 16.

"...többé tehát nem én élek, hanem a Krisztus él bennem..." (Gal 2; 15-21)

Identitás váltás, személyiség csere, agymosás, hasadtlelkűség vagy többes személyiség, miről van itt szó? Egyházias szóhasználattal: megtérés, az addigi, előírások, törvények alapján magát, Isten szerint megfelelő embernek tartó Pál, most, Krisztus halála-feltámadásában találja meg az Isten szerinti életet. S ez oly mértékben válik belsővé, hogy kijelentheti: nem én élek, hanem Krisztus bennem. Elkötelezettség, alárendelés, az isteni irányítás elfogadása, nem túl népszerű fogalmak manapság, nélkülük azonban, nincs teljes Élet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 15.

"...nyiltan szembeszálltam vele, mert okot adott arra, hogy megfeddjem." (Gal 2; 11-14)

Az apostolok fejét, a kősziklát feddi meg Pál, aki "mindenkinek mindenévé lett", mert következetlen. Meddig lehet/kell alkalmazkodni az evngélium hirdetésében a körülményekhez. Inkulturáció, így nevezik a missziológusok azt a törekvést, melyben megpróbálják beágyazni az adott kultúrába az örömüzenetet. Mindez azonban nem kerülhet ellentmondásba az evangéliummal ill. a hirdető életvitelével. Következetesség a hitben, ezért imádkozhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 14.

"...akik csak azért férkőztek közénk, hogy kikémleljék szabadságunkat és így szolgává tegyenek minket." (Gal 2; 1-10)

Üldözési mánia, elvakultság vagy realitás? A krisztusi szabadság szolgasággá formálása, ma is két oldalról fenyeget minket s a kettő egymást feltételezi. Az egyik a szuperkegyesek törvényeskedése, a másik a szabadosok korlátlansága. Jézus tanítványainak szabadsága elsőrendben az önmagától való és valamire(szeretetszolgálatra) adatott szabadság, mely egyszerre köt és old el. Maradjunk meg ebben a szabadságban!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 13.

"...féktelenül üldöztem az Isten egyházát és pusztítottam azt." (Gal 1; 10-24)

Pálfordulás Pál életében, mely megfordította őt, de nem hitetlenből hívővé, hanem zsidóból keresztyénné. Van-e, lehet-e ehhez hasonló élménye a hétköznapi embernek, hisz nem mindenki hivatik el apostolnak. Lehet istenélményünk, megragadhat minket az élet és a szeretet Ura, s ez a megtapasztalás megváltoztathatja életünket, Életre. Ezt adja meg nekünk a mennyei Atya.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 12.

"...el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát." (Gal 1; 6-9)

Krisztusban adatott üdvösség mellé/helyett valami mást is "felvettek" a Galaták, amit Pál élesen s néhány versben többször is elítél. A szinkretizmus(keverék, egyveleg) már ott és akkor is jelevaló volt. Láthatjuk saját korszellemünkből hogyan veszett/vész ki a lényeg s már csak hivatkozási alap, a keresztyén EUrópa, de nem realitás. Lényeglátás, lényeg értés és annak megélése segíthet a centrumban maradni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 11.

"...hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból..." (Gal 1; 1-5)

Kilépni, kiszállni, elkülönülni a világtól az elmúlt évezredekben újra és újra vetődött fel a vágy, az igény, egyénekben, csoportokban a világ elhagyására. Ha ironikus akarnék lenni, az űrhajósoknak sikerült, de ők is csak a Földet és csak egy időre tudták elhagyni. A gonoszságból vagyis az istentelenségből nem tudjuk magunkat kirángatni, kivájni(szó szerint), de Jézus Krisztus egy más összefüggésrendszerbe állíthat minket, az istenibe. Engedhetjük.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 10.

"..szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt." (Mk 16; 9-20)

Három szemtanú vallomása, már "sok" is egy tárgyaláson, a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak kevés. Jézus reakciója érthető, mert hiába küldi a magdalait, az emmausiakat, nem hisznek. A következő mondat azonban szinte megdöbbentő, mert ahelyett, hogy további "képzésen" kellene résztvenniük a tanítványoknak, megkapják megbízatásukat az evangélium hirdetésére. A nem eléggé hívők hirdetik az evangéliumot! Mintha rólunk lenne szó.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 09.

"Ekkor kijöttek és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket.." (Mk 16; 1-8)

Mi mást várhatnánk egy ilyen esetben, mikor feltámad egy nyilvánvalóan halott ember, a Mester, Jézus? Remegés, döbbenet, félelem. Úgyannyira, hogy az angyali felszólításnak sem engedelmeskednek, nem szólnak senkinek semmit. Jézus ugyan beszélt erről, de más hallani és látni, tapasztalni. A Feltámadottal még nem találkoznak, csak a holttest eltüntével. Ezt a létmódot kínálja nekünk is a mennyei Atya, a földi létben még csak töredékesen, de halálunk után kiteljesedve.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 08.

"...aki maga is várta az itsen országát..." (Mk 15; 42-47)

Egy sebtiben elvégzett temetés, hisz péntek naplementével beköszönt a szombat, ami az Úr napja, mikor minden tevékenység tiltott. Arimátiai József gondoskodik Jézus, lehetőségekhez mérten, tisztességgel való eltemetéséről. A test megmosásá, illatos olajokkal való megkenetése maradt vasárnapra. Minden esetleges, szinte kapkodó sietséggel történik, azonban a feltámadás felől tekintve így van jól. József cselekedetét, az evangélista azzal indokolja, hogy várta az Isten országát, másképp, amikor "isten lesz minden, mindenekben". Mi mit, mire várunk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 07.

"Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Mk 15; 33-41)

A legteljesebb egységből a legnagyobb távolságra jut Jézus a kereszten, a mennyei Atyától. Érthetetlen, értelmezhetetlen a hétköznapi gondolkodás számára. Az Ószövetség ismeri a helyettes áldozat fogalmát, gyakorlatát. Itt is ez történik, azokért akik most távol vannak, hogy közel lehessenek az Atyához, a közellévő kerül, a szó szoros értelmében, pokolian messzire. Isten jelenlétében, erőterében létezni, mennyország, tőle távol lenni, pokol.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 06.

"Ekkor keresztre feszítették és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon." (Mk 15;20-32)

A római katonáknak is kell valami jusson, ha már egy ilyen garnizonban kell szolgálniuk, mint ez a poros, lázongó Palesztina. Halált kínzást, kivégzést is eleget láttak s ki tudja megérik-e az obsitot? Miközben a világ megváltása folyik a kereszten, ők kockáznak s a haldokló holmiain osztoznak. Az egyik haldoklik, a másik játszik...ilyen az élet. Ha osztozni akarunk Jézus feltámadásának áldásaiban, akkor még miben kell részesednünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 05.

"Mit tegyek tehát azzal, akit ti a zsidók királyának neveztek?" (Mk 15; 1-19)

A cinikus római, aki nem akar ártatlan vért ontani, úgy kérdez, mint aki nem tudja, hogy Jézust nem tartják királynak. A válasz; feszítsd meg! Tehát a segítő szándék ellenkezőjét éri el, még jobban felszítja az indulatokat. Jézussal valóban királyosdit játszanak, de ez csak a megszégyenítését szolgálja. Az Élet Ura, kap-e megfelelő helyet és elismerést az életünkben?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 04.

"És elkezdett keservesen sírni." (Mk 14; 66-72)

Fájdalmas szembesülése saját gyengeségével, gyávaságával, esendőségével az embernek, amit Péter átél. Bízott magában s még bátor is, hogy követi Jézust az elítéltetés helyére, mégis a fenyegető nyomás alatt megtagadja, átkozódik, esküdözik, hogy sohasem ismerte. A Jézustagadás, az Istentagadás az embert önmagával is meghasonlásba viszi, hiszen teremtő, életadó, értelemadó Atyjával fordul szembe. Péter sírása nemcsak beismerés, nemcsak feloldás, hanem az újrakezdés nulladik lépése. Istennel is lehet újrakezdeni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 03.

"Ő pedig hallgatott és semmit sem felelt." (Mk 14; 53-65)

A hallgatás hatalma vagy a hatalom hallgatása? Ebben az esetben Jézus hallgatása nem beleegyezés s nem csak annak bölcs belátása, hogy úgy is hiába minden érvelés, mert az ítélet már rég megszületett, csak kellő indok kell a végrehajtásához, hanem az elkövetkezők felvállalása. Sokat nem kell várni, mert elkezdődik a megaláztatások, kínzások sora s követi a kivégzés. Felvállalni s kitartani a küldetésünk mellett, próbatételekben, nehézségekben, elhagyatottságban, betegségben, halál ellenében, a hit és az emberség felmutatása.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 02.

"Ekkor mindnyájan elhagyták Őt és elfutottak." (MK 14; 43-52)

Árulás, júdáscsók, fegyveresek, Jézus elfogatása, Péter "akciója" s a tanítványok megfutása, néhány pillanat alatt játszódik le. Az Írásoknak be kell teljesedniük, de van valaki, aki megpróbálja, legalább messziről követni elhurcolt Mesterét, János az. A többiek elfutnak, de neki is menekülnie kell, mert őt is majdnem kézre kerítik. Fenyegető, gunyoros vagy akárcsak ridegen közömbös közegben, hogyan tudjuk Jézushoz tartozásunk megélni, nyilvánvalóvá tenni? Megfutás, meghunnyászkodás vagy mértékletes, de egyértelmű kiállás jellemez minket? Nem hivatkozással, Jézusra, hitre, Istenre, egyházra, hanem magartással odavezetni a körülöttünk lévőket, hogy rácsodálkozzanak: miért így viseldeksz, beszélsz, élsz? Mert Jézus követője vagyok, mégha időnként megfutok is!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 01.

"Amikor visszatért ismét alva találta őket, mert a szemük elnehezült és nem tudták mit feleljenek Neki." (Mk 14; 26-42)

Egy hosszú és fárasztó nap, az utolsó vacsora után az éjszakában virrasztani? Jézus otthagyja őket s gyötrődve imádkozik, tudva mi vár rá. Akkor Istenre figyelni, hozzá fohászkodni mikor a legnehezebb, mikor nem látunk ki a munkából, fájdalomból, szenvedésből, gyászból vagy éppen a sikerből, örömből? Jézus ezt teszi, mert a mennyei Atyához való kapcsolódás, erőforrás. Az élet határhelyzeteiben van szükség támogatásra, erőre, megértésre, szeretetre, nemcsak a megszokottságban, rutinban. S, hogy az a keserú pohár "elmúlik-e" vagy sem nem rajtunk múlik....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 31.

"...ez az én testem....ez az én vérem..." (Mk 14; 12-25)

Vérszerződés, áldozat bemutatása, testvéri közösség gyakorlása, elköteleződés és felkészülés az elkövetkező eseményekre, emlékvacsora, bűnbocsánati alkalom, örvendező együttlét Isten szabadítása felett. Jézus igazi test-vér, mert ezeket is, adja értünk, nekünk s hitben, a Lélek által ez a közösség, akár az úrvacsorai jegyek vétele által, akár nélkülük, de jelevaló az életünkben. Erőforrás, szeretet, öröm!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 30.

"És megharagudtak az asszonyra...." (Mk 14; 1-11)

Irigység, rosszindulat, racionális gondolkodás, mi motivál valakit, hogy a másik - őt nem érintő módon való - cselekedetét el-és megítélje, sőt még meg is rója érte? A nádrusolajjal való megkenetés többes jelentésű; felkenetés: az elkövetkező feladatra (keresztrefeszítés), megkenetés: mivel Nagypénteken hal meg, nem lesz lehetőség a test szokásos megtisztítására, ez az olaj nyugató hatású: utolsó ellazulás a rettenet előtt. Az asszony egy vagyont költhetett az olajra s most tisztelete, szeretete, ragaszkodása jeleként Jézusra "pazarolja". Hogyan fogadjuk mások nagylelkűségét?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 29.

"...meglátják majd az Ember Fiát eljőni a felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel." (Mk 13; 21-37)

Ezt a hatalmat és dicsőséget a szűkebb tanítványi kör (Péter, Jakab és János) a megdicsőülés hegyén már megtapasztalhatta. S eljön a pillanat, mikor minden ember szembesül Jézus dicsőségével és hatalmával. Aki ezt korábban is hitte, várta, remélte, annak ez örömünnep lesz, aki nem, annak szomorúság, hiány, elvettetés. Tartozzunk mi is az örvendezők közé.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 28.

"De aki mindvégig megáll, megtartatik." (Mk 13; 1-20)

Az utolsó idők jeleit mondja Jézus. Az elmúlt, több mint kétezer esztendő alatt sokszor gondolták kisebb-nagyobb csoportok, hogy itt az utolsó idő. D. Bonhoeffer ír az utolsóról és az utolsó előttiről s kifejti; folyamatosan az utolsó előttiben élünk, nemcsak egyénileg - fogantatásunk után egyre közelebb halálunk - hanem az egész emberiség is. Minden napot, mint utolsót kellene megélnii, nem rettegésben, hanem a teljességre törekedve.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 27.

"....ő szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt." (Mk 12; 35-44)

Adakozás, perselypénz, adomány. Miért is kellene jó és nemes célokra adakozni, közösségeket, gyülekezetek támogatni? Mert Pállal szólva "mid van, amit nem kaptál"? A képességeket, lehetőségeket, tulajdonságokat is, alapvetően ,kapjuk akkor is, ha magunk is teszünk értük, fejlesztjük, tanuljuk őket. Nem nagylelkűségről, hanem viszonzásról, visszaadásról van szó. Az özvegyasszony az anyagiakban is bízik Istenben. Mindent kapott, mindent visszaad s újra kapni fog.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 26.

"Azután senki sem merte Őt kérdezgetni." (Mk 12; 28-34)

Jézus kivételesen megfelel a feltett kérdésre s az e mögött lévő elvárásra. A hitvallás, minden zsidó ember hitvallása, fontos bizonyság hallgatóinak, közös az alap. Most nem hangzik el, hogy, "de ki az én felebarátom", sem, hogy "add el mindened, oszt szét a szegények között s kövess engem", viszont a kérdezgetők elhallgatnak. Kérdezhetjük Őt, ennél azonban fontosabb; Ő kérdez minket: életviteled megfelel-e, közelít-e, teremtésbeni küldetésedhez?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 25.

"Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké." (Mt 12; 18-27)

"Élet az élet után" sikerkönyv volt, mely a klinikai halálból visszatértekkel készített interjúkat és azok összegzését írta le. Azok, akik nem hisznek a feltámadásban, miért kérdik Jézust erről? Több oka is lehet, Ő azonban ebbe a csapdába sem lép bele, hanem a hangsúlyt a jelenvaló életre helyezi, indirekt módon. Nem az a fontos, hogy milyen az élet az élet után, hanem, hogy van-e Élet az életben?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 24.

"...tudták ugyanis, hogy a példázatot ellenük mondta." (Mk 12; 1-17)

Fájdalmas telitalálat, mikor Jézus szava létünk lényegét érinti. A szuperkegyesek és hivatásos hívők reakciója; elfogni, elítélni, kivégezni. Jézus azonban nem gonoszságból, rosszindulatból, haragból szól ellenük, hanem értük, hogy változzanak. A változás és változtatás akadályai önönmaguk, mert megelégedettek a saját hitéletükkel. "Isten oltókése" sokszor fájdalmas kezeléssel vesz rá minket a változásra, de mindez az életért van, az elveszíthetetlen örök életért.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 23.

"Milyen hatalommal cselekszed ezeket...." (Mk 11; 27-33)

Felelni és megfelelni vagy nem felelni és nem megfelelni, ez itt a kérdés. Ki szabja meg a kereteket, az elvárásrendet? Az ember állítja fel Istennek vagy Isten az embernek? Jézust nem lehet kényszeríteni sem feleletre, sem megfelelésre, sem bizonykodásra. Ő szabad, mert isteni erővel és hatalommal van jelen az emberek világában. Ha mi szabjuk meg, állítjuk fel az elvárások keretét, nehéz lesz Vele találkozni, ha nyitottak vagyunk jelenléte formájára, tartalmára, céljára, megtapasztalhatjuk az életteljességet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 22.

"....- és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik - annak meg is adatik az." (Mk 11; 20-28)

Egy gyülekezet imádkozott a halálosan beteg ifjú anyuka gyógyulásáért s mégis elhunyt. Sokan kiábrándultak, kitértek hitükből, pedig, a fenti Igére hivatkozva várták imájuk hatását. Jézus példázatokban, hasonlatokban tanított s tanítása lényege, az Atya, emberek életében való jelenléte ill. miképp kapcsolódhat az ember az Isten országához. Ebben az összefüggésben értelmezhető, értelmezendő, a hiszed szívedben, amit kérsz, megadatik. Beleilleszkedni Isten orszába...az élet s az örök élet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 21.

"Kezdte kiűzni azokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban..." (Mk 11; 15-19)

A szelídség nem gyengeség, a türelem nem teszetoszaság, a segítőkészség nem mindent eltűrés. A diaszpórában élő zsidóságnak segítség volt, az idegen pénzek beváltása, templomi pénzre, az áldozati állatok helyben való megvásárlása. Mindez a pogányok udvarában történt, cinikusan mondhatnánk; nekik úgy sem árt, hisz hívőkké nem lehetnek. Jézus az Atya szentségét védve, prófétai módon, az ó prófétákat idézve, helyre állítja a templom szentségét. A mai deszakralizációs folyamatok közepette, vajon van-e erőnk, bátorságunk, kiállni a kapcsolatok, helyek, terek, szokások, rituálék önmagukon túl mutató értéke mellett?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 20.

"...az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi." (Mk 11; 1-14)

Az Úr nevében vonul be Jézus, Jeruzsálembe, az Úr nevében kötik el a szamárcsikót, kölcsönbe. Azóta hányan és hányan hivatkoztak az Úrra, olyat cselekedve, amihez Neki semmi köze nem volt. Emberek, hívők el-és megítélése, üldözése, kivégzése, lelki-szellemi-anyagi megsemmisítése. A szamárcsikó az üdvösségtörténet részese, hordozhatja Jézust. A mi élettörténetünk vajon része lesz-e az üdvösségtörténetnek? Úgy legyen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 19.

"Többen is rászoltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott..." (Mk 10; 46-52)

Botrány, hangoskodás, erőszakos "nyomulás", egy ember, akit nem lehet leállítani, Bartimeus, a vak. Próbálja megragadni a felbukkanó lehetőséget, szeretné visszakapni szeme világát. Istenhez tisztelettel, alázattal, méltósággal kell közelíteni, nem erőszakosan! Bartimeus nyomurúságának mértéke egyenesen arányos Jézusba vetett reménységével s ezt Ő is értékeli. Lehet kiáltani, kérni, követelőzni, tudva, vallva: "..mindazáltal legyen meg a Te akaratod!"

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 18.

"Akik vele voltak, álmélkodtak, akik pedig mégis követték, féltek." (Mk 10; 32-45)

A Jézusból áradó isteni szeretet-erő különféle reakciókat vált ki az emberekből. A tanítványok álmélkodnak, akik követik félnek, a farizeusok, írástudók gyűlölködnek, a nép csodálja. Vajon mitől függ az egyes ember, csoport reakciója s mitől olyan a mi válaszunk, Isten felék irányuló gondoskodására, amilyen? A döntő: van-e, lehet-e, lesz-e bizalmunk; gyermekei vagyunk s azok maradunk, bármi is történjék!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 17.

"Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges." (Mk 10; 17-31)

Látszólag az isteni mindenhatóság hétköznapi értelmezésénél vagyunk, mely a következő kérdést szokta feltenni: hogyan engedheti meg Isten....háborút, járványt, balesetet, gyilkosságot, betegséget, szenvedést, halált? A gazdag ifjú kérdése nyomán; mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet; az üdvösség / szabadulás / kerül előtérbe. Ki lehet az istentelenségtől megszabadított, ha az ember keveset vagy semmit sem tehet ezért? Ajándék Jézusban, amivel, amiből élni lehet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 16.

"Ezért elhagyja az ember apját és anyját és lesznek ketten egy testté...." (Mk 10; 1-16)

Férfi és nő egysége, Jézus szerint, a teremtés kezdete óta adott. Az ember életében, időben, a legelső egy-ség az anyával való, ami aztán differenciálődva, kiterjed a szülői párra, anyára és apára. A második egység, mikor a szülőkkel való egységből kilépve, létrejön egy új, a házastárssal való egység. Mindkettő tükörképe, a teremtésben megalapozott az Isten-ember egységnek. Ezért "szent" a szülő-gyermek és a férfi-nő kapcsolat. Pállal szólva: "Legyetek azzá, amik vagytok...!"

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 15.

"Legyen bennetek só és legyetek békességben egymással!" (Mk 9; 42-50)

Jellegtelen, karakter nélküli, küldetését nem megjelenítőek lennének a tanítványok? Origenész, ókori egyházatya, a mai részlet hatására hajtott végre öncsonkítást; ha van benned ami megbotránkoztat, vesd ki magadból! Az Isten-nélküliség, a bűn állapotával szemben áll a felszólítás; legyen bennetek só! Olyan hozzáadott érték, ami magasabb szintre emeli, új minőséget ad a meglévőnek. Ez a hétköznapok feladata.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 14.

"Ám ők nem értették meg ezt a mondást, de féltek Őt megkérdezni." (Mk 9; 30-41)

Árulás, megöletés, feltámadás... Jézus jövendője érthetetlen, felfoghatatlan tanítványainak, annyira, hogy még rákérdezni sem mernek. A csodatevő, betegeket gyógyító, halottakat feltámasztó, erővel és hatalommal tanító, hogyan érhetene ilyen véget? Erő és kiszolgáltatottság, hatalom és a szolgálatnak alávetettség, tisztaság erői és a gonszság sötét erői, ütköznek ill. vannak jelen Jézus szenvedéstörténetében. Ezt a felfoghatatlant újra és újra el kell ismételni s még így is érthetetlen mikor bekövetkezik. Visszafelé tekintve üdvösségszerző, előretekintve reménységszerző.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 13.

"Amint meglátták Jézust, az egész sokaság nyomban megdöbbent és eléje futva köszöntötte Őt." (Mk 9; 14-29)

Jézus a megdicsőülés hegyéről érkezik vissza, a szűk tanítványi körrel, a többiekhez. Az Atyával való látható, nyilvánvaló egység fényessége, még ott ragyoghat rajta, hiszen, amúgy miért döbbenne meg, az Őt kereső tömeg. A hétköznapi nyomorúságokból tekintve megdöbbentő az isteni tisztaság ragyogása, ha alkalmunk van szembesülni vele. S ez a ragyogás találkozik a fiút megszállva tartó néma és sötét lélekkel s az eredmény a gyógyulás! Erre van, sokszor szükségünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 12.

"...de tanakodtak maguk között, mit jelent feltámadni a halottak közül?" (Mk 9; 2-13)

Ez a tanakodás tart mind a mai napig, azok között akiket e kérdés egyáltalán foglalkoztat. Hogyan, miképp: csak a lélek, a test is, a személyiség vagy vándorol a lélek? Azonosítható módon, Jézus testestől-lelkestől támad fel, azonban először felismerhetetlenül. Gondoljunk az emmausi tanítványokra, akik kb. 24 km-t gyalogoltak Vele s mégsem ismerték fel, CSAK a kenyértöréskor. Kontinuitás és diszkontinuitás egyszerre vagyis lesz azonosság, de mégis valamilyen más formában történik a feltámadás, a halottak közül, Jézus példáján. Ez pedig reménység!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 11.

"Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" (Mk 8; 27-9;1)

Az ormánysági egykézés destruktív reakció volt, egy az addigi szakralis létmódot szétverő, királyi rendeletre. Megszerezni, megtartani, megnyerni fogalmak és tartalmuk adott látszólagos biztonságot s közben az isteni teremtő erőt korlátozták, akadályozták, magzatokat gyilkoltak. Megnyerték a vagyont, de mára már alig van "tüke"ormánysági. Mi a fontos az életünkben: a látszólagos vagy a valóságos biztonság? A kézzelfogható vagy az önmagán túlmutató, lelki-szellemi gazdagság? Élhetünk úgy, hogy a fókusz az örökkévalón van.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 10.

"Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak." (Mk 8; 11-21)

Egy vak, aki tudja milyenek a fák, vagyis nem vakon született, hanem élete során vakult meg. Mi lehet rosszabb, úgy születni, hogy nem lát az ember színeket, formákat vagy az, ha tudja mi az amit nem lát? Jézus meggyógyítja a vak embert, de nem egyszerre, hanem fokozatosan. Látni az embereket, de nem a maguk valóságában, hanem mint....egy növényt, egy állatot, egy ellenséget, egy ellenfelet, egy idegent. A reggel akkor kezdődik, amikor a másikban felismerem a testvért, a rabbinikus tanítás szerint. Ez nem mindig könnyű, de nem lehetetlen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 09.

"Hát még mindig nem veszitek észre és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok?" (Mk 8; 11-21)

Szembesítés...kemény, sőt akár megalázónak is nevezhetnénk. Jézus választotta ki a tanítványokat, akikről pontosan tudta, kik, mik, mennyit értenek, érthetnek az isteni tanításból. S most itt a szembesítés, nem az első és nem is az utolsó: nem látnak, nem értenek, keményszívűek. Jézus azért indulatos, mert a farizeusok jelt kívánnak, bizonyítékot, miközben, csodáival, tanításával, emberi viszonyulásával folyamatosan túl mutat önmagán, az Atyára. Azt akarja, hogy ne biztosítékot és/vagy bizonyítékot keressünk Nála, hanem bízzunk Benne.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 08.

"Szánakozom e sokaságon, mert már harmadnapja, hogy kitart velem és nincs mit enniük." (Mk 8; 1-10)

Micsoda erő áradhatott Jézusból, hogy három napon át, éhesen, a forróságban, hallgatták tanítását. Megtapasztalni, átélni, magunkra hatni engedni ezt az isteni erőt, jó lenne! Jézus megszánja hallgatóságát s aggódik testi állapotuk miatt. Ha szenvedünk, fájdalmunk van, kilátástalanságban, reménytelenségben vagyunk, ott van mellettünk, együttérzésével.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 07.

"Mindent jól cselekedett; a siketeket hallókká teszi, a némákat is beszélőkké." (Mk 7; 31-37)

Keskeny a határ a szenzációhajhász, népszerűséget kereső gyógyító és az isteni küldött között, akinek nem is elsődleges feladata, a gyógyítás. Legkevésbé pedig arra van szüksége, hogy az akkori vagy mai emberek megítéljék, jól cselekszik-e, mikor gyógyít? Ő az Isten-ember viszonyrendszer helyreállítása végett jött, ami vonatkozik lélekre, szellemre, testre, életmódra és az emberi kapcsolatokra is. Az Istennel-emberrel-önmagunkkal-teremtett világgal való kapcsolat teljességét kapjuk ajándékba.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 06.

"Ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az ördög." (Mk 7; 24-30)

Zsidó és kánaáni, férfi és nő, egész-séges és megszállt, rejtőzködő és "nyomulós", adni tudó és kérni tudó. Jézus először kemény szavakkal utasítja el, gyermeke gyógyulásáért segítséget kérő asszonyt. Megtapasztalva bizalmát, hitét; ad az isteni, gyógyító szeretetből. Ha kérünk, valóban szívünk legbelsőbb kívánságát visszük-e az Úr elé s van-e elég bizalom, hogy ha nem úgy, nem ott és akkor, ahogy mi kérjük, teljesül vagy nem teljesül, Ő szerető Atyánk, akkor is?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 05.

"...áldozati ajándék az, amivel segíthetnélek..." (MK 7; 1-23)

Istentisztelet és embertisztelet, Istenszeretet és emberszeretet egymástól elválaszthatatlan, de mégsem azonosak. Jézuson számonkérik az atyák hagyományai betartását, Ő viszont az isteni parancsolatok félretételét veti a szemükre. Egy olyan isteni parancsét, mely az emberszeretetről szól. A kör bezárul s így válhat teljessé az emberi élet, tevékenység, létezés, melyet érdemes kipróbálni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 04.

"...ment feléjük, (Jézus) a tengeren járva és el akart haladni mellettük." (Mk 6; 45-56)

Próbatétel, hogyan fognak reagálni a tanítványok, akik a szembeszélben vesződnek az evezéssel? Megtapasztalása annak, hogy mire jutunk emberi erőnkkel a természeti erőkkel szemben? Átélése az isteni hatalomnak, mely a szelet is meg tudja állítani? Mindhárom egyszerre? Megtenni ami lehetőségünkben áll, esetleg még azon túl is, tudva a lényeges ügyek, dolgok kimentele nem a mi hatáskörünk, de bízhatunk Istenben; tudja mi, mikor, s miért történik!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 03.

"Ti adjatok nekik enni!" (Mk 6; 30-44)

Együttérzést, megértést, munkát, esetleg lelki támaszt tudunk adni, de kenyeret a semmiből, vagy az éppen csak valamicskéből, hogyan? A tanítványok látják a testi szükségletet, az éhséget s valószínűleg maguk is érezik, de a helyzet feloldását nem. Csak férfiak, 5 ezren voltak, egy stadionnyi ember...Enni adni, táplálni isteni, szülői szerep, az asztalközösség megélése pedig alapvetően túl mutat önmagán, Istenre. Ha nem is tudunk mindíg kenyeret adni vagyis testi szükségleteken enyhíteni, de "vetni-aratni-kenyeret sütni, halat fogni" taníthatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 02.

"..bár hallgatva őt (Keresztelő Jánost) , gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta." (Mk 6; 14-29)

A tiszta és a tisztátalan találkozása. Keresztelő János, Jézus unokatestvére, lelki útkészítője és Heródes király, aki testvére feleségével élt, törvénytelen házasságban. Királyi hatalom és isteni hatalom, uralkodó és próféta, igazság és hamisság találkozása. Heródesben volt még lelkiismeret s ha zavarba is hozták Ker. János szavai, mégis szívesen hallgatta őt. Akkor is fogadjuk az isteni szót, ha nemtetsző módon, tartalommal szólít meg minket?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 01.

"...meghagyta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen vádorboton kívül..." (Mk 6; 7-13)

Teljes és totális ráhagyatkozás a szolgálatra. A feladat végzése közben megkapnak mindent, amire szükségük van. A vándorbot támasz és védekező eszköz is egyben, az egyetlen felszerelés ami kellhet. Ilyen hitre, elhivatottságra, bizalom van szükség. Ezért imádkozzunk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 31.

"Csodálkozott is hitetlenségükön." (Mk 6; 1-6)

Miközben Jézus kijelenti, hogy a prőfétát csak a saját haazájában és a rokonai között vetik meg, mégis csodálkozik hitetlenségükön. A régi bölcsesség testet ölt és személyes ellenállássá válik. Istennel, hittel, vallással, egyházzal, egyházi intézmény működésével kapcsolatos, korábbi tapasztalataink megakadályozhatják, az új jézusi tapasztalatok befogadását. Még közöttünk és rajtunk keresztül is történhetnek csodák!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 30.

"Az asszony pedig, mivel tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve jött elő, leborult előtte és elmondta neki a teljes igazságot." (Mk 5; 21-43)

Égető szűkség, szégyenteljes betegség, mely az emberi kapcsolatokra alkalmatlanná s hozzá még tisztátalanná is, vagyis kiközösítetté tett. S a "másik oldalon" az erőforrás, a gyógyulás, a normális, rendezett élet lehetősége. Két ember talákozása, mely egyben Isten-ember találkozása, ami gyógyulással, a nornalitásba való visszatéréssel zárul. Azonban előtte egy utat végig kell járni, a kétségbeesés, az utolsó reménykedés, a titokban való cselekvés, a gyógyulás nyilvánossá tételenek útját. Néha ilyen a gyógyulás útja.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 29.

"Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte...." (Mk 5; 1-20)

Az emberiség régóta tisztában van a jó és a rossz, az isteni és a sátáni jelenlétével, kettejük harcával. Emlékezetm szerint, először Zoroászter vallási újításában jelenik meg, az eurázsiai szintéren, a két "fél" egyenlő erejü küzdelmének gondolata. A régebbi gondolkodásban és a jézusi életgyakorlatban azonban egyenlőtlen a "küzdelem". Az egyik oldalon "légió", egy századnyi tisztátalan lélek s az általuk megszállott, ön-és közveszélyes ember, míg a másik oldalon Jézus. Nincs harc, nincs küzdelem, csak győzelem! Persze nem kicsinyíti a szerencsétlen ember években mérhető szenvedéseit.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 28.

"Mester nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" (MK 4; 35-41)

Életveszély, halálfélelem s közben Jézus alszik. Elhagyott, nem törődik velem az Isten életérzése. Ki ne ismerné, ki ne találkozott volna vele, saját, vagy szerettei életében, halálában? Jézus "csak" ott van. Ez az ott van, azonban több, mint bármi más, mert ha ott van, történhet bármi, tényleg bármi, nem vagyunk magunkra hagyva. S nem csak, hogy nem kevés, hanem minden s ez remény!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 27.

"Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent." (Mk 4; 30-34)

Jézus hallgatóinak maguknak kellett rájönniük, hogy az egyes példázatok mit is jelentenek s ez bizonyos mértékig ránk is vonatkozik. Az egzisztenciális megértés-megélésre való eljutás munkás dolog. Másrészt a tanítványokhoz is hasonlítunk, mert az evangéliumokban s azok magyarázatában sokféle szempontot kapunk a megértéshez. A mustármagnyi hit felnövekedéséhez, elsőrenden, isteni segítség kell, de szükségeltetik az emberi odaszánás is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 26.

"Magától terem a föld, először zöld sarjat, aztán kalászt, azután érett magot a kalászban." (Mk 4; 26-29)

Természeti törvény, emberi élettapasztalat, hogy az élet önmagát akarja továbbadni s ezzel a teremtett világ sokszínűségét és sokféleségét megjeleníteni. Az emberi élet is erre hajaz, de egyáltalán nem csak biológiai, hanem lelki, mentális, spirituális értelemben is. Jézus egy csodáról beszél; az isteni szeretet megjelenik és "termőre fordul" az emberi életben. Ennek lehetünk részesei.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 25.

"Mert azért van titok, hogy kiderüljön és rejtelem, hogy napfényre jusson." (Mk 4; 21-25)

Micsoda ellentmondás, ráadásul kétszeres! Mert hétköznapokban nem így gondolkodunk, cselekszünk. A titkot megpróbáljuk megőrizni, hisz azért titok. A rejtelmet pedig megfejteni. Itt azonban nem a mi cselekvésünkről van szó, hanem az Atyéról. Jézusban Ő hozza nyilvánosságra mindazt, ami az addigi, s lehet a mostani, vallásos ember előtt rejtve van. Kegyelmét, szeretetét, önmaga odaáldozását.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 24.

"Akkor, hogyan értitek majd meg a többi példázatot?" (MK 4; 1-20)

A megértés, bár van köze az intellektushoz, több annál. A szógyök az ér, vagyis valami "vérré válik", annyira belsővé alakul, hogy az élet alkotóeleme lesz. Így kellene Isten szavának, akaratának, Ígéjének életünket alapvetően meghatároznia. A tanítványok nem értik a jézusi példázat lényegét. Az élethelyzetet, a magvetést ismerik, de, hogy mire utal nem. Imádkozhatunk ér-telemért, hogy mi megértsük, hogyan, miképp vonatkozik ránk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 23.

"Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fívérem, nővérem és az én anyám." (Mk 3; 31-35)

Az ősbizalom kialakulásához biztonságos anyakapcsolat, szülőkapcsolat szükségeltetik. S azt is tudhatjuk, hogy az istenkép kialakulásában döntő szerepe van, az apával való kapcsolatnak. Van azonban arra is példa, hogy a fentiek nem adatnak meg s mégis kialakul az ősbizalom Isten iránt. Mert az ember-Isten kapcsolat még mélyrehatóbb, mint bármely, mégoly fontos, emberi kapcsolat. Jézus nem a családi kapcsolatok megtagadását szorgalmazza, hanem, létalapunkra mutat rá.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 22.

"Azt terjesztették ugyanis, hogy tisztátalan lélek van benne." (Mk 3; 22-30)

A Szentlélek elleni bűn, Jézus szerint, ha a benne lévő lelket tisztátalannak mondják. Döbbenetes, hogy Istenért, az Ő fennségének, hatalamasságának védelmében, fiát Jézust, a Sátánnal azonosítják. Isten nem szorul a védelmünkre, ha valamiért, akkor azért érdemes "aggódni", hogy ugyanaz a Lélek lakozzék bennünk, mint Jézusban, az isteni szeretet Lelke. Úgy legyen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 21.

"Azután felment a hegyre és magához szólította, akiket kiszemelt." (Mk 3; 13-21)

Közelebb az Atyához és távolabb a világ zajától, a hegyen hívja el Jézus a kiszemeltekből, a kiválasztottakat, az apostolokat. Időnként hosszabb, rendszeresen rövidebb időre, de szükségünk van az Isten-közelségre s a hétköznapoktól való távolságtartásra. Ez az önamunkról való gondoskodás lelki része. Élünk vele, élünk belőle? Mert ÉLNI csak így lehet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 20.

"...úgyhogy akinek valami baja volt, megrohanta Őt, hogy megérinthesse." (Mk 3; 7-12)

Csodák, gyógyítások, szenzáció, hatalmas tömeg veszi körül Jézust. Elég csak megérinteni Őt és már az is hat, de ez a "megrohanás" fenyegető, veszélyes és csak a felszínt érinti. A testi gyógyulás, gyógyítás még nem minden, a külső életkeretek megváltozása még nem jelent önmagában alapvető változást. A lényeg az Isten-ember kapcsolat helyreállítása, mely magával hozza az embernek önmagával, a másikkal és a teremtett világgal való viszonyának rendeződését. S ez a cél....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 19.

"Elszomorodott szívük keménysége miatt és haraggal nézett végig rajtuk." (Mk 3; 1-6)

Jézus szomorú és haragos, nem sokszor olvasunk ilyet az evangéliumokban. Nem sértettségében, önsajnálatában haragszik, hanem a béna kezű emberért. Amikor lehetne gyógyítani, helyreállítani életet, egészséget, egzisztenciát, akkor sem ez számít, hanem a saját önigazolása, felsőbbrendűsége, "törvénytisztelete" a farizeusoknak és a Heródes pártiaknak. Az Atyának az ember számít, a saját képére és hasonlatosságára teremtett ember. Túl tudunk-e lépni a saját kereteinken, elvárásainkon, szokásainkon, ha a másik szűk-ségét látjuk, tapasztaljuk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 18.

"A szombat lett az emberért és nem a szombat az emberért." (Mk 2; 23-26)

Ha megtartod a rendet, az megtart téged! Szükségünk van kiszámíthatóságra, ismétlődésre, szokásokra, rituálékra, törvényekre, mert egyébként nem tudnánk, még a hétköznapokban sem, létezni. A törvény, rend, szokás nem öncél. Az emberi élet kiteljesedését szolgálják s ha ennek ellentmondó módon alkalmazzák őket, céltévesztettekké válnak. Az isteni jelenlét "mindent visz", az életszükséglet ( ami valóban az ), elsőbbséget élvez, hálaadással. Kell a "szombat", a nyugodalom napja - s ma inkább ez a veszélyeztetett - , de az Istennel való kapcsolat s az élet az első.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 17.

"Amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek." (Mk 2; 18-22)

Isten jelenléte az ember életében örömünnep! Mintha Jézus korában is, s nanapság is, elhanyagolt lehetősége lenne hitéletünknek. Öröm: teremtettságünk, megváltottságunk, megszenteltségünk, az élet adománya, lehetőségek, képességek, emberi kapcsolatok, a teremtett világ csodálatos szépsége, gazdagsága, mind az öröm forrásai lehetnek. A szélsőségesen kiszolgáltatott, nyomorúságos helyzetekben is adódik mindíg, akár mily csekély is, de valami, amiért hálát adhatunk, aminek örvendezhetünk. Megengedjük ezt magunknak?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 16.

"Együtt eszik a bűnösökkel és a vámszedőkkel!" (Mk 2; 13-17)

Tisztátalanokkal, megvetettekkel, kirekesztettekkel vállal Jézus asztalközösséget, ami a szerelmeskeedés után a leginkább intim közösségvállalás. Aki ilyen egységben létezik az Atyával, azt nem veszélyezteti a bűn, hanem a kisiklottakat újra összekapcsolja az isteni szeretettel. Így visszatérhetnek életük értelméhez, céljához, beteljesedéséhez. Az Atyához való kapcsolúdásunk mertékége szerint, vezethetünk vagy vezethetünk újra, másokat Istenhez.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 15.

"...olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó elétti sem fértek el." (MK 2; 1-12)

Jézus jelenléte vonzza az embereket, mer megtapasztalják hatalmát. Kívácsiság, érdeklődés, szenzáció hajhászás, lelki éhség, kisiklott élet, betegségek, nyomorúságok motiválhatják őket. Végül is mindegy miért, de vonzódnak Jézushoz. A gutaütött embert, aki mozdulatlanul feküdt, barátai, rokonai viszik Jézushoz s nem ismermek akadályt, kibontják a lapostetőt, úgy eresztik le köteleken Jézus lábaihoz. Nem tasti gyógyítás következik, hanem bűnbocsánat, vajon miért? Talán tudja már mi lesz a következő lépés s elsőbbséget élvez az Atyával való kapcsolat rendezése, mint a testi rehabilitáció, de aztán a gyógyítás is bekövezkezik. Van-e türelmünk kivárni a "sorunkat", ha úgy adódik?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 14.

"Vigyázz, senkinek semmit el ne mondj...." (Mk 1; 40-45)

Leprás; kitaszított, lassú halálra ítélt ember, rászorulva mások kénye-kedvének, hogy /szó szerint/ odavetnek-e neki valami enni, inni valót vagy sem. Csengőket kellett magára aggasson, hogy már messziről meghallva, ki lehessen kerülni a találkozást vele. A közösség oldalról pedig védekezés a kór ellen. Jézus nem akar látványosság, szenzáció lenni, ezért a tiltás, azonban a gyógyulás öröme olyan elemi erejű, hogy azt nem lehet visszafolytani. Tudunk-e bizonyságot tenni arról, ha az isteni erő változást hoz életünkbe?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 13.

"Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott." (Mk 1; 32-39)

Töltekezés isteni erővel, szeretettel, erre van szüksége Jézusnak, meg erre volna/van szükségünk nekünk is, rendszeresen. Arra, hogy összekapcsolódjon bennünk a mennyei és a földi; az utóbbi meglelkesüljön, az előbbi megvalósuljon. S ehhez, ki kell kapcsolni minden zavaró tényezőt, csak az Atyára figyelve, ráhangolódva. Adjunk időt, esélyt, lehetőséget erre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 12.

"...megfogta a kezét és taplra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz..." (Mk 1; 29-31)

Azóta is hány és hány betegnek, haldoklónak lett volna szüksége Jézus gyógyító jelenlétére, különösen világjárvány idején...Ott és akkor gyógyított, helyreállított életeket ( a beteg egyben bűnös is, az akkori gondolkodás szerint ), de mi van a mostani emberi nyomorúságokkal, mi van velünk? A fájdalomban, szenvedésben ott van velünk, imádkozhatunk gyógyulásért s ha a próbatétel az osztályrészünk, akkor annak elhordozásáért.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 11.

"...úgy tanítottak öket, mint akinek hatalma van..." (Mk 1; 21-28)

Befolyásolás, hatalomgyakorlás, reklámpszichológia, motivációs tréning a politika és a gazdaság kulcsszavai. Jézus tanított, nem az intellektust pallérozta, hanem élni tanította az embereket. Élni, vagyis Istennel, a másikkal, önmagukkal, saját életcéljukkal harmóniában való életre tanította őket. S a tanítás hat-ékony volt, mert hat-alom álllt mögötte s ezt a hatalom nem öncélú volt ( ezt a kifejezést is siikerült büntetőpadra ültetni ), hanem a mindenkori ember jól-létét szolgál/ta//a. A teljes élet ajándékához vezet, ha 'hallgatjuk" az Ő tanítását.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 10.

"Erre azok a hálókat otthagyva, azonnal követték Őt." (Mk 1; 16-20)

Ez az a mondat, amit bizonytalankodva szoktam olvasni, hallgatni. MINDENT otthagyni; munkát, megélhetést, családot, lakhelyet s elindulni, egy ismeretlen ismerős után, nem tudva hová, meddig, miből, miért? Lehetséges ez? Persze, de akkor így kérdem: én ezt a lépést meg tudnám tenni? Túl sok minden köt, túl sok mindenkihez és mindenhez ragasz-kodom. Mégis, szívemben-lelkemben-életemben követem, próbálom követni Őt.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 09.

"Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán." (Mk 1; 12-15)

Nincs hivatás, küldetés, életcél betöltése próbatétel nélkül. Márk nem részletezi miben állt a kísértés, de fontosnak tartja megjegyezni, hogy "vadállatokkal volt együtt és angyalok szolgáltak neki". Jézus pusztai tartózkodásának micsoda kapcsolati háromszöge ez. Vadállatok, angyalok, Sátán s a középpontban Jézus. Kísértés, vonzódás, szolgálat; ezeket fogja majd az elkövetkező három évben megtapasztalni, gyakorolni, átélni. Miképp éljük meg , ha hatást tudunk gyakorolni másokra, ha valaki nekünk tesz szívességet (szolgál) s ha kísértésbe kerülünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 08.

"....eljött Jézus a galileai Názáretből és megkeressztelte őt János, a Jordánban." (Mk 1; 9-11)

Köz-ős-ég, közösség. Megnyílt a menny, mikor Jézus közösséget vállalt a közönséges emberekkel s a menny azóta nem zárult be, mert Isten nem csak Atya a mennyben, hanem Fiú az életünkben, mellettünk s Lélek bennünk. A megnyílt menny megelőlegezi a templom kárpitjának megnyílását, ugyanis azután - jelképesen - bárki beléphetett a szentek-szentjébe, az Isten közelségbe. A megnyíílt menny a jézusi szolgálat kezdete, a meghasadt kárpit pedig küldetése emberi oldalának vége, ami sokak számára egy új kezdet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 07.

"....hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára." (Mk 1; 1-8)

Visszafordulni a semmibevivő útról, megváltozni az értelem megújulása által, nem saját magamra, hanem Isten szeretetére alapozni az életet; a megtérés szinonímái. S ennek az életformának jele, "jegye", "anyaga" a megtisztító víz, ami lemossa az út porát, a szennyet, a mocskot s rányitja az emberi létet az istenire. Micsoda lehetőség...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 06.

"..a pogányok küldetett el Istennek ez az üdvössége." (ApCsel 28; 16-31)

Nehéz és kemény lelki út, amin Pálnak végig kell mennie, a keresztyének üldözésétől, eddig a mondatig. A tisztátalannak tartott, Istentől elvetettnek vallott, lenézett és megvett emberek lesznek, akiké az isteni szeretetből fakadó, élet teljessége. Már itt és most részesei lehetünk s halálunk után teljesedik ki, majd.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 05.

"Amikor Pál meglátta őket, hált adott az Istennek..." (ApCsel 28; 11-15)

Hálásnak lenni életforma, mely utal az ember rászorultságára. Nem könnyű hálásnak lenni - mikor minden a függetlenségre, az adottságok, keretek, szabályok, szokások megváltoztatására indít - vagyis nyilvánvalóvá tenni, hogy nagyon is szűkségben vagyunk. Istennel, sok-sok emberrel, szervezetekkel, szolgáltatókkal, a természet erőivel szemben. Talán könnyebb hálát adni hozzátartozóinkért, szeretteinkért, de már sokkal nehezebb az ellenfelekért, ellenségekért. Pál hálát adott hittestvéreiért...ennyit mi is megtehetünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 04.

"Bizonyára gyilkos ez az ember.....az isteni bosszúállás nem hagyja élni." (ApCsel 28; 1-10)

Bűn és büntetés nem mindig követik egymást mechanikus, az ember számára logikusan levezethető módon. A Pált megmaró vipera, a máltai lakosok szemében az isteni büntetést jeleníti meg, miközben, túl a hétköznapi helyzeten - ha a kígyó veszélyben érzi magát; támad - az Istenhez tartozás bizonyítéka lesz. Egy esemény, három jelentéssel, melyek közül a legfontosabb átértelmezik a másik kettőt. Életünk nehézségeit, próbatételeit, bűneit átértékelheti az isteni megváltás, kegyelem, megszentelődés. Legye így!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 03.

"A katonák ekkor elvágták a mentőcsónak köteleit és hagyták, hogy elsodorja az ár." (ApCsel 27; 27-44)

Ismerjük a mondást: "egy hajóban vagyunk, evezünk". Egy a hajózáshoz nem értő ember Pál, aki figyelmezteti őket, hogy ne induljanak el, amit a szakemberek nem tartanak veszélyesnek, ő biztatja őket, hogy ne rettegjenek, rá veszi őket, hogy egyenek, jelzi a katonáknak, hogy ha a hajósok a mentőcsónakon elmenekülnek, akkor a többiek elvesznek. Kívül álló, kibic, amatőr; s mégis mivel közvetlen istenkapcsolata van, lát, ért, észlel dolgokat, eseményeket. A hit többet-látása a miénk is lehet s használható az egyetem "hajójának" üzemben tartásában.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 02.

"Ezért bizakodjatok, férfiak!" (ApCsel 27; 9-26)

Több napig tartó tomboló vihar közepette, kiszolgáltatva az elemek játékának, hangzik el az idézett mondat. Már mindent kidobáltak a hajóból; hasznost és haszontalant, sodródnak tehetetlenül, rettegve, éhezve....Vajon ki hitt akkor Pálnak? Komolyan lehet venni egy ilyen helyzetben egy ilyen felszólítást? Életünk viharaiban, mikor sok minden elvétetik, mikor sok mindentől meg kell szabadulnunk, reménykedünk-e az isteni szeretet megtartó erejében?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 01.

"...Juliusz emberségesen bánt Pállal..." (ApCsel 27; 1-8)

A katona parancsot teljesít, melynek végrehajtása előtt/alatt/közben nincs vita, ellenkezés, visszakérdezés, mert az fegyelemsértés, rosszabb esetben parancsmegtagadás alá esik. Juliusz Rómába viszi a foglyokat, de közben lehetőséget biztosít Pálnak, hogy a barátai jobb ellátásban részesítsék, mint amit egyébként kapna. Anoním keresztyénnek is hívhatnánk (H: Küng), mert az emberi viszonyulása túl mutat a "természetesnek" gondolton. Vajon életvitelünk, szavaink, cselekedeteink túlmutatnak-e az önös érdekeken, a hasznosságon, céltudatosságon?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 30.

"Szabadon lehetne bocsátani ezt az embert...." (ApCsel 26; 24-32)

A jogi eljárásrend és az igazságról való meggyőződés következménye, nem esnek egybe; el lehetne Pált engedni, de mégsem lehet. A józan ész és a protokoll elválnak egymástól, ahogy - talán nem tévedek - időnként a mi életünkben, munkánkban. Az intézményi életben a szabályszerűségé az elsőbbség, az emberség figyelembe vételével. Törekedhetünk erre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 29.

"Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel?" (ApCsel 26; 1-23)

Pál Agrippa király előtti védőbeszédében a hangsúlyt a halottak feltámadása körüli, a zsidó vallásos csoportok közötti, vitára helyezi, mert ezzel tudja érthetővé tenni a kívülálló számára, miről is van szó. Természetesen Jézus, az Atya általi, halálból való feltámasztása az elsődleges botránykő, de az apostol pálfordulása is jelentős szerepet játszott a gyilkos indulatok felhorgadásában. Lehet-e, van-e feltámadás, ez itt a kérdés. Hit kérdés, élet kérdés, cél kérdés. Csak tudjunk jól válaszolni rá....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 28.

"...nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek...." (ApCsel 25; 13-32)

A damaszkuszi úton Pál "nagy világosságnál ragyogóbb fényességet" tapasztalt, majd három napig nem látott semmit, pontosabban a sötétséget, "látta". Másképp fizikailag is átélhette, milyen az ő létformája önmagában, sötétség s milyen a krisztusi, ragyogó világosság. Ezt az élményt szeretné átélhetővé tenni, az evangélium hirdetése által. Isten nélkül sátáni hatalom és sötétség az életünk, Vele, ragyogó világosság s a szeretet hatalma.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 27.

"A császárhoz fellebbezek!" (ApCsel 25; 6-12)

Mindig van feljebb; elsőfok, másodfok, legfelső bíróság, Kúria, nemzetközi bíróságok....A szakrális létmódban létező magyarság számára, a Szentkorona volt a legfelső földi, de már részben "égi" fórum, ahová, akár még a királlyal szembe is, fordulni lehetett. Pál a császárra apellál, de az igazi ítélőbíró, aki érte is meghalt s feltámadott, a római uralkodó felett áll/t. S ez a végső ítélet a fontos. Az azt megelőző sem mellékes, sőt halálosan komoly lehet, ahogy Pál esetében is. Melyikre tekintünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 26.

"...ha van valami kifogásolható abban az emberben, emeljenek vádat ellene." (ApCsel 25; 1-5)

A Vád című Sára Sándor által készített film, egy megtörtént eset alapján mutatja be, hogyan lesz az áldozatból vádlott, majd elítélt. Nem tudtak hitelt érdemlő és a római jogrendnek megfelelő váddal előállni, a Pált elítéltetni akaró zsidók. Vádaskodás volt, de bírósági eljárásra alkalmas vád nem. Mégis, az apostol két évig fogságba volt emiatt. Ártatlanul, eljárás nélkül fogságban lenni, milyen lehet, hogyan lehet kibírni? S mi mit tehetünk igazságtalan hátratétel, megbélyegzés, kirekesztés, pletyka ellen? Tiszta lelkiismerettel, emelt fővel, hittel, azt kérdezve mit tanulhatok ebből a magam számára, végezni feladatunkat.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 25.

"De amikor az igazságról és önmegtartóztatásról, meg a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült..." (ApCsel 24; 22-27)

"Az igazság szabaddá tesz", de előbb megrémít s Félix csak az elő lépésig jutott. Az igazság, főleg ha önmagunkkal, szeretteinkkel kapcsolatos, bizony sokszor nem örvendetes, hanem ijesztő vagy akár rémisztő is tud lenni. Ilyen vagyok, ilyennek látnak, ismernek s ilyen indulatok, vágyak dúlnak bennem? Ha túljutunk az első ijedségen, előléphet az istengyermekség öröme, lehetősége.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 24.

"...arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen, Isten és emberek előtt." (ApCsel 24; 10- 21)

Az egyetemes keresztyénségen belül többféle felfogás létezik a lelkiismerettel kapcsolatban. A római katólikus teológia az isteni hanggal azonosítja, a református, az emberi természet teljes romlottságából kiindulva, pedig elveti ezt. Ami bizonyos, hogy van köze, ha nem is feltétlenül azonos, a Lélekhez. Minél inkább kötődünk, kapcsolódunk a Szentlélek által, Jézusban a mennyei Atyához, annál inkább lehet tiszta, a lelkiismeret szava.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 23.

"Mi ugyanis megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis...." (ApCsel 24; 1-9)

Egy ember, aki halálos kórt terjeszt veszélyes a közösség többi tagjára, a legkevesebb, hogy el kell különíteni, száműzni vagy adott esetben megsemmisíteni. Egy ember, aki az élet teljességet hírdeti, mint halálos veszélyforrás tűnik fel. Felfordult világ, kifordult világ, még jó, hogy korunkban ez ismeretlen... Hűség, kitartás, alázat szükségeltetik ilyenkor!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 22.

"Akkor foglak kihallgatni, ha vádlóid is megérkeztek." (ApCsel 23; 23-35)

Szembesítés Félix helytartó célja, a vádlók s a vádlott egy térben-időben való megszólaltatása, hogy azután "tárgyilagosan" tudjon dönteni Pál sorsa felől. Az apostolnak római polgárként joga volt, hogy egy ilyen tárgyalás részese legyen. Szembesítés, szembesülés; hogyan viszonyulunk ahhoz, ha szembesítenek minket hiányosságainkkal, hibáinkkal, mulasztásainkkal, vétkeinkkel? A mennyei Atya azonban nem csak ezekkel szembesít minket Jézusban hanem, hogy az Ő gyermekei vagyunk s azzá lehetünk, akik vagyunk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 21.

"...és átokkal kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak addig, míg meg nem ölik Pált." (ApCsel 23; 12-22)

Pusztító, destruktív erők fognak össze Pál eltüntetésére. Nem áldani akarnak, nem az isteni erőket hívják segítségül, hogy valami jó, előrevivő történjék, hanem önmagukra mondanak átkot, ha nem sikerülne a szándékolt gyilkosság. Ez az igazi gyűl-ölet, mindenkit be akar vonzani negatív spiráljába. Saját magukat, Pált, a főpapokat, a véneket, a római katonákat. Azonban akad egy ember akit ezt megakadályozza. Mi mit teszünk, ha közelünkben a gyúl-ölet hullámai csapdosnak?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 20.

"Bízzál, mert amint Jeruzsálemben bizonyságot tettél az én ügyem mellett, úgy kell neked bizonyságot tenned Rómában is."" (ApCsel 23; 1-11)

Próbatételről próbatételre, bizonyságtételről bizonyságtételre alakul Pál élet, erősödik hite, mélyül és differenciálódik érvrendszere. Minden nehézség, próbatétel, szenvedés egy újabb feladatra készíti fel az apostolt. Vajon tudjuk-e hasonlóképp látni életünk fordulópontjait, nehézségeit, szenvedéseit?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 19.

"Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem érdemli meg, hogy éljen!" (ApCsel 22; 22-30)

Nem először és nem utoljára kerül Pál életveszélybe Jézus melletti bizonyságtétele miatt. Egy ószövetségi hitű zsidó ember, aki Messiának vallja a názáretit, botrány, botránkozás, istenkáromlás. Nagy "ugrás" az Ószövetségből az Újszövetségbe, s csak keveseknek sikerül, de ez visz az üdvösségre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 18.

"Mert mindenki előtt tanubizonyságot kell tenned arról, amit láttál és hallottál." (ApCsel 22; 1-21)

Egy életet átformáló, gyökeresen megváltoztató élmény, amit Pál megtapasztalt; istenélmény. A nagy fényességben azzal a Jézussal találkozott, akinek híveit üldözte, bíróságra adta, megölésükkel egyetértett. A damaszkuszi úton szembesülnie kellett az élet Urával s ez gyökeresen megváltoztatta az életét, üldözőből hirdető, Jézus gyűlölőből Jézust szerető lett. Erről a változásról kell bizonyságot tegyen a jeruzsálemiek s az egész világ előtt. A Jézussal való találkozás az Életre való változást jelentheti.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 17.

"...letartóztatta őt és megparancsolta, hogy kötözzék meg két lánccal, majd tudakolta, hogy kicsoda és mit cselekedett." (ApCsel 21; 27-40)

Először a cselekvés; a felzúdulás "okának" lokalizálása vagyis Pál letartóztatása és láncraveretése, s aztán jön a helyzet tisztázása. Az eseménysornak több olvasata is van: római, jeruzsálemi, ázsiai-zsidó, páli és az isteni. Melyik az érvényes olvasat? Mert hitelesnek mindegyik hiteles, de melyik adja a legátfogóbb s a leginkább távlatos értelmezést? S a mi életünk, családunk, egyetemünk, nemzetünk szempontjából?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 16.

"...s addig mindegyikükért bemutatják az áldozatot." (ApCsel 21; 17-26)

A Krisztus-ügy zsidóság között hiteles képviselése érdekében, Jeruzsálemben mindenképp, meg kell tartani az ószövetségi rituálékat. Pál, mint a híres Gamáliel rabbi tanítványa, ismeri a törvényeket, szokásokat, előírásokat s hogy azok beteljesedéséről, Jézusról tudjon bizonyságot tenni, ószövetségi áldozatot is bemutat. Nem képmutatás, nem csalás, nem ámítás, hanem a"kapcsolódási" pont (P. Tillich) keresése, felmutatása. Keressük-e munkatársaink felé a kapcsolódási pontokat?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 15.

"...legyen meg az Úr akarata!" (ApCsel 21; 1-16)

Keresztyén körökben könnyen hallhatjuk a kijelentést/felszólítást, hogy legyen meg az Úr akarata! Az aktuális újszövetségi részletben a tanítványok az apostollal, de maga Pál is hosszú tusakodás után jut döntésre; Jeruzsálembe megy. A Szentírást olvasva, imádkozva, befelé és fölfelé figyelve is akad alkalom, mikor külső-belső harc után érjük meg, fogadjuk el, mi velünk Isten akarata.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 14.

"...én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe és nem tudom, hogy mi vár ott rám" (ApCsel 20; 17-38)

Egy Isten Lelke által vezetett ember, aki nem tudja mi vár rá...ennyire "szerencsejáték" volna a Krisztus követés, belemenni a bizonytalanba, a kiszámíthatatlanba? Miközben Pál nem hétköznapi ember, küldetése, feladata egyszeri, megismételhetetlen és át nem ruházható. A "Jézus esemény" hirdetése, emberek megtérítése, megkeresztelése, a keresztyénség terjesztése. Isteni küldéssel megy, kockára teszi az egészségét, testi-lelki biztonságát, az életét s nem tudja mi vár rá...Akkor már csak a bizalom marad, hogy "mind jó amit Isten tészen".

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 13.

"Sietett, hogy lehetőleg Pünkösd napjára, Jeruzsálembe érkezzen." (ApCsel 20; 13-16)

A szent város, mely a zsidóság odaérkezése előtt is és kiűzetése után is, mind a mai napig, a békesség, a fény, az Isten városa. A Lélek kitöltetésének ünnepére oda kell érni, mert ott már történt egy s más ami, lelkileg is, megrengette a világot. A nagyságos dolgoknak nem csak ideje, de helye is van. Észlelni, megélni, részesének lenni üdvös.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 12.

"Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál sokáig prédikált, és az álomtól elnehezülve, leesett a harmadik emeletről....." (ApCsel 20; 7-12)

Sorsszerűség, tragédia, felelőtlenség, istenbizonyíték? Ha a felszínt nézzük az értelmezés egyszerű; Pál túl hosszan, túl sokat beszélt s egy ifjú látta ennek kárát. Vajon hogyan élte ezt meg Pál, az ifjú s annak urai vagy hozzátartozói? Mert ilyenkor jön a vád, az önvád, a felelős keresés: Isten, Pál, Eutikhosz vagy valaki, valami más. Értelmezhetjük az eseményeket a végük felől vagy Eutikhosz későbbi életútja felől is...Miért is ne?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 11.

"Miután megszünt a zavargás, magához hívatta Pál a tanítványokat, bátorította őket...." (ApCsel 20; 1-6)

Egy majdnem lincselés után, feszült helyzetben maradnak az efezusi hívek városukban s ebben a helyzetben bátorításra van szükség. Amit képviselnek, Jézust és az Ő váltságművét, azt nem tehetik konfrontatív módon, azonban mégis következetesnek kell lenniük. Ekkor nyer hangsúlyt az élettel, életmóddal való bizonyságtétel, ahogy a mi korunkban, a mi helyzetünkben is, s nekünk is elkel a bátorítás.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 10.

"...nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt." (ApCsel 19; 23-40)

Amikor a dolgok a helyükre kerülnek, s Istent Istennek ismerik el, az embert embernek, akkor az addigi zűrzavar helyett isteni rend lesz, ami először zavarodottságot szül. A megszokott, ismert összevisszaság helyett Rend lesz, s ez érdekeket sért, anyagi, szellemi, lelki érdekeket. Így van ez ma is, csak most, mintha fordított lenne a helyzet. Ha megtartod az isteni rendet, az megtart téged.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 09.

"Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?" (ApCsel 19; 8-22)

Sikeresnek lenni fontos manapság s még anyagi előnyökkel is járhat...Jézus nevében gonosz lelkektől megszabadítani a szerencsétlen embereket siker, s még pénzt is hozhat. Ezzel próbálkoztak többen is Efezusban. A gonosz lelkek azonban nem mechanikusan Jézus nevének emlegetésének engedelmeskednek, hanem csak azoknak akik valóban bíznak Jézus gyógyító erejében. Ez a lehetőség nekünk is adatott.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 08.

"Vajon vettétek-e a Szentlelket, mikor hívőkké lettetek?" (ApCsel 19; 1-7)

Az efezusi keresztyének, Keresztelő János keresztségét vették magukra, a bűnbocsánat, megtisztulás keresztségét. A jézusi keresztség ezzel nem ellentétes, de több, mert a részesülőt, az erőnek, hatalomnak és szeretetnek Lelke töltheti be. Így is történt Efezusban, s kérhetjük, imádkozhatunk, hogy mi is részesei lehessünk ennek. Legyen így!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 07.

"...egy Apollós nevű zsidó, alexandriai származású, ékesen szóló férfiú, járatos az Írásokban." (ApCsel 18; 24-28)

Szokatlan, hogy egy hívő zsidónak ilyen nevet adjanak, a gyógyítás, a vadászat és a művészetek görög-római istenségének nevét. Ráadásul a egyiptomi Alexandriából származott, az ókori világ szellemi fellegvárából. Mondhatjuk "felvilágosult", széles látókörű ember lehetett, aki ráadásul kiváló szónok is volt. A lényeg azonban, hogy elkötelezett híve volt a"jézusi útnak". Hit és tudás együtt, kézenfogva; a hit adhat értelmet a tudásnak és a tudás támogathatja a hitet. Megélhetjük ezt Egyetemünkön is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 06.

"...Akvila, aki a fejét Kokreában megnyíratta, mert ez volt a fogadalma." (ApCsel 18; 18-23)

Nehéz, kritikus helyzetekben időnként fogadalmakat teszünk s nem csak Újévkor. Fogadalmat magunknak, másoknak, Istennek, ha ez meg ez történik vagy éppen nem következik be, akkor... Nem tudjuk Akvila miért tette ezt a fogadalmat s azt sem, ott és akkor a környezete, miképp fogadta ezt, a lényeg, amit kijelentett azt megtartotta. Istennel nem lehet üzletelni, de felajánlásainkat van, hogy elfogadja s ilyenkor jó hűségesnek, következetesnek lenni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 05.

"Mostantól fogva a pogányokhoz megyek!" (ApCsel 18; 1-17)

Krízis vagyis válság és fordulat Pál életében. Miután a Lélek által Macedóniába küldetett és ott, valamikori hitsorsosai között beszél Jézus váltságmunkájáról s erre káromlás a válasz, kénytelen újratervezni. A pogányok között kell az evangéliumot hirdetnie. Megalkuvás, a könnyebb ellenállás felé törekvés vagy az isteni szándék megértése? Sokféleképp értelmezhetjük életünk krízishelyzeteit, de a leginkább előrevivő, ha ezekben a helyzeteben is, keressük az Istenhez való kapcsolódás lehetőségét.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 04.

"....mert Őbenne élük, mozgunk és vagyunk." (ApCsel 17; 22-34)

Észérvekkel meggyőzni bárkit is arról, hogy léte, élete kezdete és vége, értelme és célja Istenben van, szinte lehetetlen. Pál athéni beszédében egyszerre foglalkozik lételmélettel, az akkorra már rég deszakralizált görög vallásossággal és tesz bizonyságot Jézus feltámasztásáról. Ez utóbbi a vízválasztó, mert ennek hatására fordulnak el tőle ill. lesznek keresztyénekké némelyek. Bizonyságot tenni arról, hogy mindennek ellenére a mennyei Atya gyermekei vagyunk, a leghatékonyabb érv.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 03.

"Megfogták és az Áreopágusra vitték (Pált)..." (ApCsel 17; 16- 21)

Helye, ideje és rendje van a szólásnak, mert "sok beszédnek sok az alja". A fontos dolgokról való beszédnek - a hitről, Istenről, létezésről - tér és idő kell, meg kellő figyelem. Az athéniakat érdekelte a Jézusról szóló tanítás s ezért vitték Pált a beszélgetés, vitatkozás, a filozófálás helyére. Helyet, teret, időt adni az isteni szónak, a Szentírásnak, az Igének, nekünk nyereség, Istennek dicsőség.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 02.

"...és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok." (ApCsel 17; 10-15)

Zsidó hívők, akiknek fontos Isten szava, akarata, kutatják az írásokat, sőt a Tóra-iskolákban, mind a mai napig, egész ószövetségi könyveket tanulnak meg kívülről. Tenni azért és engedni, hogy a Szentírás belsővé váljék (az ószövetségi prófétának, látomásban, meg kellett enni az irattekercset), életté, s L(l)élekké válhasson. S akkor szeretet, erő és öröm költözik lelkünkbe, testünkbe, életünkbe.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 01.

"Ezzel fel is izgatták a sokaságot és a város elöljáróit, akik ezt hallották." (ApCsel 17; 1-9)

Siker, sikeresség és féltékenység...Thesszalonikában. Az "új" hit követői a "régi" hit hívei részéről elutasítást és ellenségeskedést tapasztalnak. Érthető, hisz Pál és munkatársai először mindíg az ószövetségiek imaházaiban kezdik az evangélium hirdetését s onnét "szerzik" Jézus követőit. Vajon hogyan viszonyulunk mások sikeréhez a munkahelyen, családban, gyülekezetben? Akár örülni is lehetne ezeknek, mert az felemel...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 31.

"Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Pált és Szilászt, a hatóságok elé, a főtérre hurcolták őket." (ApCsel 16; 11-40)

Forintosítani a spirituálist, a szakrális erőket, hasznosítani az isteni jelenlétet, többek célkitűzése volt már sőt, az üdvösségre jutás bizonyítékaként, számonkérni az anyagi jólétet, némely szekták sajátsága. Pál jövendőmondó lélektől szabadít meg egy szolgálólányt, aki nem tesz mást, mint bizonyságát annak, hogy az apostolék a magasságos Isten küldöttei és az üdvösség útját hirdetik. Igazat mond, de a lélek, mely által ezt teszi, nem Istentől való. Milyen Lélekkel/ lélekkel/ lelkülettel szólunk, cselekszünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 30.

" A látomás után igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket Isten..." (ApCsel 16; 6-10)

Szoros kapcsolat Istennel. Kétszer is figyelmezteti őket Jézus Lelke, hogy egy adott térségbe ne menjenek. Amikor azonban felszólítás érkezik, hogy az uticél Macedónia, arra indul Pál és Timóteus, akit szolgatársul választott maga mellé az apostol. Figyelni Isten szavára, üzeneteire, jeleire, nagy lehetőség számunkra.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 29.

"A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben..." (ApCsel 16; 1-5)

A mennyei Atyával való kapcsolatban léttel, Jézusban, a Lélek által, vagyis a hit, lényege, az abban való megerősödés. Az egyre intenzívebb kapcsolat a mennyeiek és a földiek között. Az, hogy Istennek mindenhez köze van, ha nem is "tehet" mindenről. Átélni, megtapasztalni, nem csak én vagyok, nem csak az én erőm, elhatározásom, akaratom, képességeim, lehetőségeim vannak, hatnak, hanem az isteni erő is egyre jobban áthatja életem, létem.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 28.

"Emiatt meghasonlás támadt közöttük és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot....Pál pedig Szilászt választotta társul...." (ApCsel 15; 36-41)

Munkatárs vagy akadályozó; ez itt a kérdés. Mi a fontosabb a megszokott s jól kipróbált hitgyakorlat vagy pedig az isteni küldetés. Péter hallgat az isteni szóra, mely háromszorosan erősíti meg mondanivalóját, el kell menjen a pogányok közé...Nehéz lépés, kétségekkel, kételyekkel és vitákkal övezve. A tapasztalat azonban utal a jézusi tanításra: "...ti Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni..." Képviselni a Jézus "ügyet" ott, akkor és úgy, ahogy nem szoktuk, ez lehet elbizonytalanító, de egyben megerősítő is, ha kipróbáljuk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 27.

"És amikor ellvasták örvendeztek az intésnek." (ApCsel 15; 22-35)

Ez sem fordul elő gyakran a hétköznapokban, hogy valaki/valakik örvendezzenek afelett, hogy megintik őt/őket...Az intés azonban két részből áll, egy figyelmeztetésből, hogy mitől tartózkodjanak (bálványáldozati dolgoktól stb) és egy felszabadító üzenetből, hogy nem kell az összes ószövetségi előírást betartaniuk az üdvözüléshez. A mérleg egyik serpenyőéből kikerülnek súlyok, míg ugyan a másikba kerülnek, de a "nyereség" így is felbecsülhetetlen! Az örök életnek ára van, de megéri!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 26.

"Ekkor elcsendesedett az egész gyülekezet és meghallgatták Pált és Barnabást..." (ApCsel 15; 12-21)

Hitvita: meggyőződések, életgyakorlatok ütköznek nagy érzelmi hőfokon. A tét igen nagy; a választott népen kívül is lehetnek Istennek választottai vagy nem, be kell lépni (a zsidó hitgyakorlatba), hogy átléphessenek (a keresztyénségbe) vagy nem? "Hitvita"-ként jelenek meg a világjárvány kapcsán is kérdések, felvetések. A jeruzsálemi apostoli gyűlésben elcsendesedve, meghallgatták Pált és Barnabást, mert hitték Isten szavát hallják általuk. Ma meghalljuk-e Isten szavát a sokféle vélemény, "kinyilatkoztatás" közepette?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 25.

"A szíveket ismerő Isten..." (ApCsel 15; 6-11)

Egyszerre félelmetes és megnyugtató, hogy Isten ismeri mi lakozik szíveinkben, ahogy ott és akkor a zsidók és pogányok szívbéli gondolatait, vágyait és reményeit is. Félelmetes, mert nem tudjuk elrejteni, mi határozza meg, mi irányítja életünk és egyszerre megnyugtató is, mert Ő tudja mire van szükségünk. Valóban és alapvetően Őrá van szükségünk, a Vele való harmóniára, békességre, szeretetre. S ezt kínálja is nekünk. Élhetünk V(v)ele.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 24.

"..meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét." (ApCsel 15; 1-5)

Van-e, lehet-e közvetlen istenkapcsolata a pogány népeknek, nemzeteknek, embereknek? A jeruzsálemi farizeusok, érhető módon, azt vallották, előbb zsidó-hitűvé kell váljanak, hogy keresztyénekké lehessenek. Csakhogy Jézus a törvény betöltését és új parancsolatot is hozott egyszerre. Ez az út a zsidóság útja, a többiek "könnyített pályán" futhatnak Jézus által. Ami nekünk időnként nehéznek, elviselhetetlennek tűnik, az ott és akkor a könnyebb út volt: Jézus által az Atyához! S ez a Lélek által mai is valós lehetőség!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 23.

"..böjtölve és imádkozva az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek." (ApCsel 14; 21-28)

A Szentlélek kitöltésének és az egyetemes Egyház születésének ünnepén a böjtölés és imádkozás kerül előtérbe. A böjt lényege, hogy nem magamra figyelek, testi szükségleteimre, hanem Istenre s erre még ráerősít az imádság, mely a mennyei Atyához való kapcsolódás egyik kiemelt lehetősége, magunkért....de másokért? A gyülekezeti, egyházi, világi, munkahelyi, családi "vezetőkért" megtennénk ezt? Anthiókiában így cselekedtek....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 22.

"...és látta, hogy van hite, hogy meggyógyuljon." (ApCsel 14; 8-20)

Nyomorúság, evangélium (és hirdetője), a szenvedő ember és a mennyei Atya egyfajta négyszöget alkotnak, melynek sarkai között feszültség áramlik. Itt, ehelyt nincs módunk felvázolni, milyen lehetőségei, variánsai vannak, lehetnek az egymásrahatásnak...egy a lényeg, megjelenik az isteni erő s megtörténik a "helyreállítás". Vajon, ha a mi életünkben jelenvaló vagy erősödő a nyomorúság a "csodanégyszög" többi "sarka" meg van-e, nyitott-e Isten nagyságos cselekedeteire?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 21.

"...és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez." (ApCsel 14; 1-7)

Az öröm után már "csak" jelek és csodák kellenek és a nép boldog, hisz s reménykedik. Az aktőröket pedig királlyá akarják tenni vagy istenítik. A jeleket és csodákat s azok kivitelezését azonban az Úr adta meg. Továbblátni a prófétán, a királyon, a küldötten, mert feladatuk, céljuk, életük értelme a mennyei Atyára való rámutatás. A mienk pedig a realitáson való túllátás, a valóságra, a Teremtőre, Istenre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 20.

"...a tanítványok azonban megteltek örömmel és Szentlélekkel." (ApCsel 13; 38-52)

Kevés az öröm az életben, vallják sokan s az csak rövid ideig tart. A történetben ezen kijelentés előtt arról van szó, hogy Pált és Barnabást kiüldözték Antiókhiából. Másképp az életük múlt azon, hogy elmenekülnek-e a városból. Ilyen körülmények között, hogyan lehet örülni? Úgy, hogy az öröm forrása nem a körülményekben, nem bennük volt, hanem Istentől való volt. Megteltek....nem kellett semmit sem tenni érte, nem kellett a körülményeknek megváltozni, hanem "csak" el-és befogadni az isteni örömöt s a Szentlelket. Ilyen egyszerű.....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 19.

"Én nem az vagyok akinek ti gondoltok engem." (ApCsel 13; 23-37)

Pál, Keresztelő János - Jézus unokatestvére - szavait idézi, antiókhiai beszédében. János pontosan tudta, mi az ő feladata, szerepe, helyzete az üdvtörténetben. Bár tetszeleghetett volna az Üdvözítő szerepében, nem tette. Tanítványai bizton hitték s hirdették volna, hogy ő a Messiás, ha ezt vallja. Cselekedetei, tettei és halála is ebbe az irányba mutattak, azonban, az evangéliumok tanulsága szerint, egy pillanatra sem ingott meg útkészítői küldetésében. Annak lenni és látszani, amik, akik vagyunk, amire elhivattunk, ami a küldetésünk. Szép és nehéz feladat...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 18.

"..ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok!" (ApCsel 13; 13-22)

A messziről jött ember szava érdekes, fontos lehet. Az antiókhiai zsinagógában is gyakorolták, hogy a vendég, felnőtt, férfit - különösen, ha tanultnak, tekintélyesnek látszott - felkérték "prédikálni". Pál, a kiválasztás-kiszabadítás-megváltás üdvtörténeti ívét vázolja fel előttük, hogy eljusson Jézushoz. A hétköznapokban is jó lenne odafigyelni, hogy olyasmit mondjunk, szóljunk, beszéljünk, ami buzdít, épít, előrevisz.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 17.

"De Elimás a varázsló szembeszállt velük...." (ApCsel 13;1-12)

Barnabás és Pál isteni küldetésben Cipruson vannak s a helytartó, hallva róluk, magához hivatja őket, mert érdekli amiről, akiről beszélnek. Elimás a helybeli varázsló, anyagi érdekből is, szembeszáll velük, próbálja megakadályozni az evangélium terjesztését, terjedését. Kísérlete kudarcba fullad, meghomályosult látással, megerőtlenedve hagyja el a "küzdőteret". Az örömhír sokszor vált ki ellenállást, haragot, indulatot; ezt tudnunk s vállalnunk kell, de van/lehet ennek gyümölcse is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 16.

"Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt." (ApCsel 12; 20-25)

Isten életteljességet, megszabadítást és örömöt adó szava-akarata megsokszorozódni akar. Részeltetni akar ebben minél többeket s ebben segítői Barnabás, Pál és Márk. Ma is szükségünk van az életteljesség megtapasztalására s ehhez ma is kellenek, kellenének segítők. Itt a segítő nem csak továbbadja az örömhírt, hanem közben maga iis erősödik a hitben...tenni a másikért úgy, hogy az engem is épít!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 15.

"De azok azt mondták: "elment az eszed?" (ApCsel 12; 6-19)

A Péter kiszabadulásáért imádkozók nem hiszik el, hogy imádságuk célbaért és az angyal álltal kiszabadított apostol áll a ház kapujában. A hit itt egyértelműen bizalom, bízni abban hogy a mennyei Atya akarata, terve megvalósulása útján vagyunk, imáinkban is. S ha bekövetkezik amiért könyörögtünk jöhet a meglepődött öröm és hálaadás.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 14.

"Pétert tehát börötnben őrizték, a gyülekezet pedig bozgón imádkozott érte." (ApCsel 12; 1-5)

Lehetséges-e az eseményeket imádsággal befolyásolni? Másképp: az isteni erőket fel tudjuk-e használni a jelen megváltoztatására? Lehet-e betegeket gyógyítani, haláltól megmenteni, függőségekből kiszabadítani? Ha imádságunk célja megeggyezik Isten tervével lehetséges, DE nem szükségszerű! Péter börtönből való kiszabadulása egyezik az isteni tervvel... Imádkozzunk, kérjünk, de ne feledjük: "...legyen meg a Te akaratod...".

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 13.

"...a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhinség lesz..." (ApCsel 11; 27-30)

A neoprotestáns közösségek némelyikében azt hirdetik, náluk még él a Lélek általi prófétálás, de mi a helyzet nálunk? Az ószövetségi próféciák ( prófétákból van négy nagy és tizenkét kicsi ) alapvetően választási helyzetet teremtenek; " ha megnem tértek.." /ez és ez következik/, s vannak, melyek az isteni tervet ismertetik. Az Újszövetség felől pedig, sokminden szólt, utalt Jézusra. Mi az, mi lehet az, ami nem emberi tudás, előrelátás, valószínűség számítás, hanem a Lélek által adatott előrelátás? "..és letöröl minden könnyet a szemünkről és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak!"

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 11.

"...ki vagyok én, hogy akadályozzam az Istent?" (ApCsel 11;1-18)

Munkatárs vagy akadályozó; ez itt a kérdés. Mi a fontosabb a megszokott s jól kipróbált hitgyakorlat vagy pedig az isteni küldetés. Péter hallgat az isteni szóra, mely háromszorosan erősíti meg mondanivalóját, el kell menjen a pogányok közé...Nehéz lépés, kétségekkel, kételyekkel és vitákkal övezve. A tapasztalat azonban utal a jézusi tanításra: "...ti Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni..." Képviselni a Jézus "ügyet" ott, akkor és úgy, ahogy nem szoktuk, ez lehet elbizonytalanító, de egyben megerősítő is, ha kipróbáljuk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 09.

"Erre Péter behívta és vendégül látta őket." (ApCsel 10; 17-23/a)

Isteni látomások itt és ott s két ember, akik egyébként sosem találkoztak volna, hittestvérré válik. Péter vendégül látja Kornéliusz követeit. A vendégség "szent" dolog. Ábrám is vendégül látja Isten küldötteit, mikor megjelentik, hogy fia születik, élemedett kora ellenére. Mikszáth Az új Zrinyiász c. regényében az elkorcsosult, pénzért való vendéglátásról ír, mely féktelen dühöt vált ki a régi korok emberéből. A vendég, lehet isteni küldött, ezért a róla való gondoskodás kötelesség. Meglátni a másikban az istengyermeket s eszerint viszonyulni hozzá; lehetőség, mely minket is felemel.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 08.

"Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak!" (ApCsel 10; 1-16)

Van, amikor a keresztyén ember nem veszi észre, de azt mondja: mit tudja ezt Isten, majd én megmondom! Vagy: én jobban tudom! Nem mindig könnyen látható ez, hiszen sokszor nagyon mély meggyőződésünk kapcsán akar Isten bennünket formálni. Péter apostolnál is így volt ez: a tisztasági törvényeken kell felül emelkednie. A neki elmondott üzenet nekünk is fontos: ha Isten valamire azt mondja, meggyógyult, megtisztult, megbocsáttatott, akkor az úgy van rendben! Ebben a jó hír az, hogy ránk is mondja ezt Isten!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 07.

"Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát." (ApCsel 9; 31-43)

Tábita vagy görögösen Dorkas az ősgyülekezetben sem volt hétköznapi teremtés. Mivel tudta, hitte és vallotta, hogy sok mindent, sőt mindent, amilye volt - testi, lelki, szellemi - azt Istentől kapta, azért adta tovább a környezetébe élőknek. S a továbbadásban újra és újra megtörténik a csoda, nem megfogyatkozik aki ad, hanem miközben szétosztja tulajdonát s magát, egyre több lesz neki. "Aki mer, az nyer" az a fenti igazságot tapasztalhatja meg, ha megajándékozottként, továbbad.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 06.

"Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték el, hogy tanítvány. " (ApCsel 9; 19/b-30)

Pálfordulása után csatlakozni próbál a gyülekezetbe, de azok félnek tőle. Nem kém? Nem csak beépülne, hogy aztán az információk birtokában szétszedje a közösséget? Börtönbe fogja küldeni a tagokat! Nem csoda, hogy a gyülekezet így érzett, hiszen Saul ezt tette korábban. Bizonytalanság, félelem. De van ott nyitottság is... Megbizonyosodnak róla hamar, hogy Pál tényleg megváltozott, tényleg hitre jutott. És utána befogadják, sőt, támogatják is! Óh, de sokszor előfordul ma is, hogy nem merjük vagy nem tudjuk elfogadni, hogy valaki megváltozik. Mintha nem hinnénk igazán az Isten erejében. Pedig nekünk nem is múlik rajta a szabadságunk vagy az életünk. Legyünk nyitottak a megtérők befogadására, legyünk nyitottak arra, hogy a másik megváltozott!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 05.

"Én megmutatom majd neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért." (ApCsel 9;10-19/a)

Üldözőből - üldözött, gyűlölőből - hirdető, ez Saul élete második fele. Szenvedést, halált, kínzást visz Damaszkuszba s onnét úgy tér meg ( a szó átvitt és hétköznapi jelentésében is ), hogy Jézus nevéért szenvedni fog. A híres damaszkuszi pengét 20 vagy annál több alkalommal kellett megmunkálni, hogy különleges minőségét hozni tudja. A szenvedés megtisztítja Sault, hogy Pállá lehessen. Meglátjuk-e a szenvedés megtisztító hasznát IS?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 04.

"Saul, Saul, miért üldözöl engem?" (ApCsel 9,1–9)

Lehet Istent üldözni? Az üldözöttség nem csak annak teher, aki megölhető, legyőzhető? Ezt a kérdést a feltámadott és mennybe ment Jézus kérdezi Pál apostoltól (megtérése előtti percekben), így a kérdés jogos. Igen, lehet Őt üldözni, és üldözik is ma is. Ugyanis az egyház, a Krisztuskövetők közössége maga Krisztus teste. Jézus azt is mondta, aki egyet is befogad az övéi közül, Őt fogadja be. Vajon, aki egyet is üldöz az övéi közül, nem Őt üldözi-e? De nem csak a világ számos országában zajló keresztyénüldözésre gondolhatunk. Hányan hibáztatják Istent folyamatosan, hányan vannak, akik nem vesznek róla tudomást, levegőnek nézik. Ha ezt egy emberrel teszed, bulliing egy formája. Vajon lehet Istennek is fájdalmat okozni így? Lehet! Talán a Saulnak feltett kérdés kicsit nekem is szól ma?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 03.

"Amikor Fülöp odafutott.." (ApCsel 8;26-40)

Isteni küldetése van Fülöpnek, így nem késlekedhet, szaladnia kell a hintóban utazó etióp pénzügyminiszter után. A téma most nem hitel, kölcsön, átütemezés/felvétel, hanem egy ószövetségi részlet értelmezése, melyet Fülöp Jézusra mutatónak magyaráz. Beszélgetésük csúcspontja a szerecsen ember megkeresztelkedése s ezzel a fekete-afrikai keresztyénség elindulása. Bárcsak mi is tudnánk istengyermekségünkről úgy bizonyságot tenni, hogy az mások élete kiteljesedéséhez vezethetne...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 02.

"Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik, és így szólt: Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket. " (Apcsel 8,9-25)

Pénzen mindent meglehet venni. Sokan tényleg ezt gondolják, és nagyon keserű tud lenni minden bizonnyal számukra a felismerés, hogy mégsem. De ezek vajon tényleg csak mások és én nem gondolom így? Állj meg egy pillanatra, kedves olvasó, és nézz magadba: mennyire bízol a pénzben, a vagyonban, a hatalomban? Erre törekszel? Ez a vágyad, célod, álmod, hogy legyen és akkor minden rendben lesz? Mert akkor hasonló vagy ehhez a Simonhoz, aki már odáig jutott, hogy Isten csodatételeit is pénzen venné meg. Tartsunk ma önvizsgálatot: kiben vagy miben bízunk igazán? S kérjük Istent, hogy növelje bennünk a felé táplált bizalmat!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 01.

"Saul pedig pusztította az egyházat...." (Apcsel 8,1-8)

"Szent gyűlölet" (ha van ilyen), az igazság melletti kiállás haragja, elvetemültség? Az igaz hit védelme. Tulajdonképpen hitvita, "csak" durva eszközökkel, bár az egyik félnek nem adatik meg a védekezés lehetősége. Ez az üldözés szórja szét Palesztina területén a hitvallókat, később a Római Birodalomban s a Földkerekségen. Fájdalmon, üldöztetésen, szenvedésen és halálon át vezet az út emberek gyógyulásához. Lelki, szellemi, testi gyógyulásához. Mint ma...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 30.

"Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! És amikor ezt mondta, meghalt." (ApCsel 7,54–60)

István valóban hűséges és hiteles tanítványa Jézusnak. Halálra kövezik a bátor hitvallásáért és kitartó hitéért, s amikor ez megtörténik, hitének nagyságát mutatja jól: úgy tesz, ahogy az ő Ura, Jézus Krisztus is tett, imádkozik gyilkosaiért. Bár tudnék azokért imádkozni, akik bántanak engem, akiket nem kedvelek, vagy csak épp azokért, akiket nehezen tudok elviselni. Hol van ez István hitéhez képest, s mégis olyan nehezemre esik! Adjon Isten mindannyiunknak egy picit több hitet ma, akik ezzel küzdünk, hogy hasonlóbbak lehessünk Jézushoz és az Ő hiteles követőjéhez, István vértanúhoz!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 29.

"Most pedig az Ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek.." (ApCsel 7;44-53)

István, az első vértanú védőbeszéde vádbeszédbe fordul át. Ti ( a zsidóság vallásos vezetői ) akik meg akartátok óvni Isten tekintélyét az isteni küldöttől (Jézus) árulóivá és gyilkosaivá váltatok....Kemény szavak s rögtön erre válaszul jön a kivégzés. Istennek nincsen szüksége emberi véd-és vádbeszédre, hanem hiteles hitvallásra. Annak elbeszélésére, mit jelent a világjárvány idején az istengyermekség? Erőt, reményt, szeretetet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 28.

"(...) kedves volt az Istennek." (ApCsel 7;17-43)

Mózesről mondja itt a Biblia ezt. De a személye most nem is fontos, figyeljünk magára a gondolatra: kedves valaki az Istennek. Milyen az? Vigyáz rá, féltőn szereti, mint a szülő a gyermekét - hiszen mennyei szülőről van szó, Atyánkról. Terve van vele, s megáldja, mert gondoskodó Isten. Mindezt nem azért teszi, mert jobb lenne a többieknél, hanem mert eleve szerette, meghalt érte Jézus Krisztus, és elfogadja a bűnbocsánatot. Te kedves vagy az Istennek?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 27.

"Valóban így van ez?" (ApCsel 7;1-16)

Az első vértanú István, kivégzése előtt, kihallgatása alkalmával kérdi a főpap, valóban így van ez? Valóban a templom lerombolásáról beszélt a népnek? István "csak" idézte Jézus, már első alkalommal félreértett, félreérthető példázatát: teste templomának lerombolásáról és harmadnapra való megépítettetéséről. István "szerencsés" volt, mert alkalmat kapott hite megvallására. Későbbi keresztyén vértanúkat "csak simán" kivégezték....Beszélni hitünkről, erősít minket és építi a másikat!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 26.

"István pedig – kegyelemmel és erővel telve – nagy csodákat és jeleket tett a nép között." (ApCsel.6;8-15)

Kegyelemmel és erővel telve! Az erő, ami benne volt, ami miatt csodákat tudott tenni, ami miatt nagy dolgokat tehetett, ami miatt nagyszerű beszédet mondott, s ami miatt az első vértanúként tiszteljük: Istentől származik. Nem a saját nevében és nem a saját dicsőségére tette mindezt István, hanem Krisztus nevében, Isten dicsőségére. Amikor te teszed a napi dolgodat, kiért teszed?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 25.

"Nem helyes az, hogy az Isten ígéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál." (ApCsel 6;1-7)

Szervezetfejlesztés, "racionalizálás", észszerűsítés, ami az "ősgyülekezetben" történik? Inkább a teremtés rendjéből fakadó felismerés, kinek, milyen adomány, lehetőség, kegyelmi ajándék adatott! Akinek inkább a Jézus-történet el-és továbbmondása, az nem jó, ha e-helyett, a naponkénti közös étkezés alkalmával az asztaloknál tevékenykedik. Felismerni az elsődleges isteni adományainkat s aszerint élni ill. a másodlagosakat (változó vagy csak hangsúlyában változó) s aszerint cselekedni, volna jó.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 24.

"A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhetne, hogy Isten ellen harcoltok. " (ApCsel 5;33-42)

Gamáliel, a Nagytanács tagja egy olyan érvelést mond el a döntéshozóknak, akik az apostolok üldözésén gondolodnak, ami bennünket is el kell gondolkodtasson. Vajon lehetséges lett-e volna, hogy a tanítványok ennyi terhet, nehézséget és szenvedést vállalnak Jézusért akkor, ha nem tapasuztalták volna meg a feltámadását, amiről folyamatosan beszélnek és aminek az alapján teszik mindezt? Vajon kétezer éve élne-e az egyház és válnának-e Krisztuskövetővé emberek, ha nem támadt volna fel az Úr, és nem lenne megtapasztalható ma is a Lélek által. Gamáliel tanácsa bölcs volt. Ha kételkedsz Jézus feltámadásában, keress hiteles keresztyéneket és beszélgess velük, járj magad utána, hogy igaz-e mindez, s én hiszem, Gamáliel tanácsa alapján Te is megbizonyosodsz az igazságról!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 23.

"..betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét." (ApCsel 5;17-32)

Menekülés a felelősség elől...mert mi van, ha mégis isteni küldött volt Jézus? Az egyik oldalon az apostolok felelőssége, akik nem tehetik, hogy ne hirdessék, amit Jézus által megtapasztaltak. A másik oldalon pedig a nép vallásos vezetőinek felelőssége, hogy "jobb egynek elvesznie, mint az egész népnek". Valaki/k rossz oldalon állnak! Mi hol állunk a Jézus "ügyben"?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 22.

"A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy amikor Péter arra jár, legalább az árnyéka érje valamelyiküket." (ApCsel 5;12-16)

Micsoda hit volt jelen, és a Szentlélek milyen erővel munkálkodott! Gondoljunk bele! Sokan hitetlenül vagy kétkedve olvassák, hogy Jézus, Isten Fia csodákat tett, gyógyított. Ennél még nehezebb elképzelni és elfogadni azt az igazságot, hogy az apostolok is tettek csodákat a Szentlélek erejével, s itt van ennek megtetőzéseként egy még izgalmasabb történet: Péter apostol árnyéka ér hozzá betegekhez, akik meggyógyulnak. Milyen hihetetlen az Isten munkája! Ma, ahogy a betegség napi tapasztalata lett az egész emberiségnek, imádkozzunk azért, hogy Isten ezt a gyógyító erejét használja közöttünk is, ismerőseink, barátaink, családtagjaink között!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 21.

"..feleségének tudtával félretett magának egy részt, egy részét pedig elvitte és az apostolok lába elé tette." (ApCsel 5;1-11)

Anániás és Szafira be akarták csapni az apostolokat s rajtuk keresztül magát, Istent. Súlyos következménye lett; halál. Saját magunkat is, esetleg becsaphatjuk, de a mennyei Atyát nem. Minden ilyen próbálkozás hasadást okoz, a Teremtő s miközöttünk. Ezt még akár tudhatjuk is, de önön magunknak is ártunk, mert a hasadás a lelkünkben is létrejön. Aközött akiknek teremtettünk s akik az adott pillanatban vagyunk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 20.

"Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon." (ApCsel 4;23-37)

Egy francia ateista újságíró azt írta egyszer: ha igaz lenne az evangélium és Krisztus feltámadása, a keresztények még a háztetőkről is ezt hirdetnék. Mivel azonban nem így tesznek, egyértelműen blöff az egész. Micsoda ellentét feszül a 21. század lagymatag kereszténysége és az apostolok lángoló bizonyságtétele között! "Nagy erőkkel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról!" Ma élő keresztények meg kell vizsgáljuk magunkat: mi tesz bennünket elkényelmesedettekké, langyosakká? De nincs ez így mindenhol - a harmadik világ országaiban folyamatos a keresztényüldözés - és a tömeges megtérés is. Mintha ott meglenne az az erő, amiről a Szentírás is beszél. Tőlük kell visszatanulnunk a Krisztus feltámadásának hiteles és erővel teli hirdetését!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 19.

"...megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében." (ApCsel 4;13-22)

Elkezdődik a keresztyénüldözés. Még csak fenyegetés, parancsolgatás formájában, de nem kell hosszú időnek eltelnie, hogy Saul, a későbbi Pál vezetésével, meginduljon a fizikai megsemmisítés is. Jézus neve veszélyes név s látszik hiába végezték ki, erő és isteni hatalom töltötte el még a tanítványait is. Gyógyító, az élet teljességet megjelenítő erő, a jézusi. Ezt lenne jó képviselnünk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 18.

"nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk" (ApCsel 4;1-12)

Miután Péter meggyógyította a sántát a templomkapuban, bíróság elé citálják mint tévtanítót. Péter pedig bátran kiáll és elmondja a nagytiszteletű grémium előtt: nincs másban üdvösség, csak abban a Jézusban, akit hirdet, akit az itt ülő bírák elítéltek és megvetettek és keresztrefeszítettek. Kemény és bátor szavak ezek. A folytatás holnap kiderül, de most ezen az egy dolgon merengjünk el: "nincsen üdvösség senki másban" - se más istenben, se más vallásban, se népi hiedelmekben, se horoszkópban, se munkában, se családban, se önmegvalósításban, se karrierben, se tudományban! Nincs üdvösség másban, csak Jézus Krisztusban! Mit jelent ez a gondolat számodra?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 17.

"...és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét, mindnyájatok szeme láttára." (ApCsel 3;11-26)

Hit és egész-ség. A testi fogyatékosság ellenére is lehet teljes élete az embernek. Ezt a közhelyt tudjuk, ismerjük, átélni persze azért más...A történetben a testi épség is helyre állítódik, megmutatva, hogy Jézusban/által a testi nyavajából való győgyulás is lehetséges. Lehetséges, de nem szükséges. Van, amikor pld. Pál esetében, a testi fogyatékosság a hit erősítésének eszköze s van amikor a fizikai gyógyulás lesz a hit erejének megbizonyítása. A halálos kór fenyegetésében vajon merünk-e bízni Jézus által az Atyában, akkor is ha esetleg nincs testi renováció és/vagy a halál arat? Adja Isten, ezt a halálon túlnyúló hitet!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 16.

"Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj! " (ApCsel 3;1-10)

Egy sánta ember kéreget a templomajtóban. Nem ismeretlen kép ez számunkra sem. Néhány forintot adunk neki, talán egy ennél értékesebb mosolyt vagy egy jó szót is. Péter és János apostoloktól még ennél is többet: gyógyulást! Mégpedig nem mágia és nem keleti orvostudomány útján: Jézus nevében van gyógyulás. De jó lenne, ha ma is a talán sokkal egyszerűbb és személytelenebb forintosított támogatásokon túl a Názáreti Jézus nevével is segítenénk annak, akinek szüksége van rá. Lehet, hogy gyógyulást nem tudunk adni, de Jézusba vetett hitet meg tudjuk osztani egymással - bár lenne olyan bátorsága és öröme sokaknak, mint az apostoloknak!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 15.

"Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk." (ApCsel 2;37-47)

Az ősgyülekezetről olvasunk, melyet a kényszerkollektivizmus is előképének tekintett, hisz mindenük közös volt s mindenki szükségletei szerin részesült a javakból. Ennek létrejöttéhez, fenntartásához azonban a naponkénti közös imádság adta az alapot. A közösség létrejöttéhez és fenntartásához a közös ég kelletik, s hitből, szeretetből, örömből fakad. Ezt lenne jó megélni, megtapasztalni....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 14.

"Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk." (ApCsel 2;29-36)

A feltámadás tanúi! A tanú azt mondja el, amit látott, hallott, tapasztalt. A tanúskodásnak súlya van, a hamis tanúzásnak komoly következményei. Péter apostol és társai tanúskodnak Jézus feltámadásáról: és amikor számon kérik őket, amikor bebörtönzik őket, vadállatok elé vetik őket (ne feledjük, az erőszakos Római Birodalomban vagyunk Kr.u. 1. században!) akkor is vállalják a tanúvallomásukat. És ennek a tanúskodásnak ereje van. Mai keresztyének tanúk vagyunk vagy csak hobbitanítványok?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 13.

"Megismertetted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a Te orcád előtt." (ApCsel 2;14-28)

Örvendező istenhit, Krisztus követés, keresztyénség...ha volna ilyen hogyan tekintenénk rá? Jeruzsálemben a Szentlélek kitöltetésekor, a kívülállók részegeknek vélték az erővel-örömmel betöltött ősgyülekezeti tagokat. Életöröm, teremtettség-öröm, megváltottság-öröm, tanítványság-öröm. Az öröm, a hálával kezdődik, azt pedig "felébreszthetjük" magunkban s kérve a Lélektől, az Atya előtti örvendezés ajándékát.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 12.

"Mindnyájan megteltek Szentlélekkel" (ApCsel 2;1-13)

Jézus mennybemenetele után a tanítványok várakoztak, imádkoztak. Még mindig féltek a nép vezetőitől, akik szűk két hónapja kivégezték Jézust, teljesen megalapozott a gondolat, hogy őket is bármikor elfoghatják. S Jézus ígéretének megfelelően történik valami: megkapják a Szentlélek ajándékát, megtelnek Lélekkel és csodák történnek. A legnagyobb csoda azonban nem a nyelveken szólás és nem a gyógyítások, a legnagyobb csoda a bátorságuk: akik eddig féltek és bujdostak, most a mátríthalált vállalva kiállnak a terekre és az utcákra és nyilvánosan, erővel és lelkesedéssel hirdetik az evangéliumot: Jézus, az Isten Fia meghalt és feltámadt, s van bűnbocsánat!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 11.

"Szükséges, hogy....még valaki tanúja legyen velünk együtt az Ő feltámadásának." (ApCsel 1;15-26)

12 ószövetségi törzs, 12 apostol, akik közül Júdás kiesett s most, hogy az egész népet megjelenítsék egy új "apostolt" kell választaniuk. Ez lesz majd Mátyás, akinek beválasztása nem csak a múlt felé mutató, hanem a jövőbe is, hiszen velük együtt tesz majd bizonyságot Jézus feltámadásáról. Ez az örömteli feladat, lehetőség számunkra is adatott, kinek-kinek a maga módján, adottsága szerint.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 10.

"Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe." (ApCsel 1; 1-14)

A feltámadott Jézus 40 napig tanítja az apostolokat, majd feladatot ad nekik, elbúcsúzik tőlük és felmegy a mennybe. Ahogy felfelé emelkedik és a felhők mögött eltűnik az angyal zseniális kifejezéssel szól hozzájuk: mit álltok itt az ég felé nézve? Lehet, hogy ma tőlünk is ezt kérdezi: mit őllsz itt tétlenkedve, tátott szájjal? Hogy sültgalambot, vagy valami mást vársz, az lehet, de biztos, hogy ennek van itt az ideje? Feladatod van! Érthetjük ezt az egyetemen végzett feladatinkra is, de fontos, értsük ezt a Krisztustól kapott küldetésünkre is!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 09.

"Uram, hát vele mi lesz?" (Jn 21; 20-25)

Jézus Pétert, a követésére szólítja fel, őt pedig az foglalkoztatja, hogy mi lesz Jánossal. Nem ismerős? Kapunk egy feladatot, lehetőséget, felelősséget s minket az kezd el foglalkoztatni, hogy a másikkal mi van/lesz...Történhet ez szeretetből, aggódásból, figyelmességből vagy akár irigységből, de elveszi az erőt, a figyelmet a saját feladatról, a saját életút betöltéséről. Sokakért aggódunk, imádkozunk s így is kell a mai helyzetben, de az rossz lenne, ha mindez élethivatásunk betöltésétől távolítana el minket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 08.

"Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat! " (Jn 21; 15-19)

Péter háromszor tagadta meg Jézust, most Jézus háromszor kérdezi meg, hogy szereti-e őt Péter. Jóvátétel? Koránt sem. Jézus megbocsátott Péternek, akikért ugyanúgy meghalt a kereszten, így extra jóvátételre semmi szükség. Pedagógia, bátorítás: Péternek ki kell mondania többször is, hogy igen, szereti az Urat. Jézus pedig pásztori feladatokat bíz rá, vezetői szolgálatot.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 07.

"..de azon az éjszakán semmit sem fogtak." (Jn 21; 1-14)

A nagy visszatérés....visszatérés a régi életmódhoz a halászathoz, hisz mihez is kezdhetnének? Jézus ugyan feltámadt s újra és újra megjelenik tanítványai körében, de élni, enni, tenni kell. Igen szeretnénk visszatérni az egy évvel ezelőtti megszokott életünkhöz mi is. A profi halászok azonban nem fognak semmit, mert át kell éljék, meg kell tapasztalják, hogy Jézus jelenlétében lesz csak "fogás", mert az életük rövidesen új irányt vesz. Most jön az "ember halászat", az evangélium hirdetése s az csak Jézus jelenlétében lehet sikeres. Ahogy a mi újrakezdésünk is...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 06.

"Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében." (Jn 20,30–31)

Az evangélium elénk tárja Jézus tetteit. Ezek a tanítások, gyógyítások, csodák, s mindennek a betetőzéseként Krisztus halála és feltámadása - jelek. Célja, hogy e jelek megismerése hitet gerjesszen bennünk. Többet is tett az Úr, de ami le van írva, elegendő. S van tovább is: az elmúlt 2000 évben a hívő emberek folyamatosan tapasztalják az élő Jézus erejét. S mindez azért van, hogy életünk legyen. Krisztus életet akar adni, az evangélium az élet evangéliuma. Hívd segítségül az Ő nevét, s életed lesz!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 05.

"Elvitték az Urat a sírból s nem tudjuk hová tették!" (Jn 20; 19-29)

Magdalai Mária vasárnap hajnalban arimátiai József barlangsírboltjához megy, ahová Jézus holttestét elhelyezték, de az azt elzáró malomkő szerű zárókövet, elhengerítve találja. Újabb drámai forulat a Jézus "ügyben". Nem elég, hogy törvénytelenül elítélték, keresztre feszíttették s meghalt, most még a holteste sincs meg...Ebben a pillanatban s még ma is felfoghatatlan mi történt; feltámadt halottaiból, a harmadik napon. A teremtő szeretet diadalmaskodott, a halál erői felett! A végső szó, ami tett, cseleked is egyben, a mennyei Atyáé. Nem a betegség, halál, elmúlás a végső, a végleges, hanem a teremtő, újáteremtő Szertet! S ez érvényes a mi életükre nézve is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 04.

"megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt." (Jn 20;1-18)

Kételkedés és hit. Egymás ellentétének gondolhatjuk, pedig nem így van: egy folyamat állomásai. Péter apostol látja, hogy Jézus sírja üres - a friss gyászba most kérdések és kétely keveredik. Nem csoda, hisz két napja önváddal él: megtagadta az Urat. S most már arra sincs lehetősége, hogy a sírjánál vezekeljen. Péter az érzelmek embere, nincs most hely a hitnek. János azonban máshol jár ugyanazon az úton: látja az üres sírt és hisz! A Te szívedben mi van akkor, mikor hallasz az üres sírról? Kételkedés vagy hit?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 03.

"Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el." (Jn 19; 31-42)

Bepillantást nyerhetünk a római kivégzési szokások menetébe; a keresztrefeszítettek kínos fulladásos halállal szenvedtek ki, hisz kifeszített karjukon függve, egy idő után, már nem tudtak levegőt venni. A szombat s a páskaünnep közeledtével meg kellett gyorsítani az elmúlást. A szombat, péntek naplementével kezdődött s a holttesteket, a Jézussal együtt megfeszített két bűnözőét is, még pénteken el kellett temetni. Azért törik el a lábszárcsontokat, hogy meggyorsítsák a fulladást. Jézus azonban már halott....de, hogy ebben biztosak legyenek, lándzsával oldalbaa szúrják. Rettenes folyamat, azonban, hogy a megváltás bekövetkezhessen, mindennek meg kell történnie. Az út a mélységeken, fájdalmon, szenvedésen, halálon át vezet, hogy eljuthasson/unk az isteni erők győzelméhez!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 02.

"Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét." (Jn 19; 16b-30)

Emberi önzőség? Politikai acsarkodás? Hatalomféltés? A nép jólétének szem előtt tartása? Szakmai irigység? Ezek vezettek Jézus szörnyű kivégzési móddal bekövetkezett halálához? Részben. Mert ezek meghatározták (részben) a hogyanját az ő halálának, de igazából nem ezért halt meg. Ez a halál volt a küldetése - Isten az Ő egyszülött Fiát adta áldozatul helyettünk. Jézus önként felvállalta a bűnt, magára vette érte a büntetést, és önként meghalt értünk! Cserébe megnyílt a lehetőség a bűnbocsánatra, és az örök életre. Ezért kiáltja Jézus halálakor: elvégeztetett! A megváltás megtörtént. De Jézus történetének ezzel nincs vége!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 01.

""Nem királyunk van, hanem császárunk." /mondták a zsidó vallási vezetők/" (Jn 19; 1-16a)

Ez egy kemény önmegtagadás és hazugság. Bár a Palesztina nevű tartomány valóban római megszállás alatt volt, de ezt, az istenkirályságot valló zsidóság sohasem fogadta el végleges állapotnak. Most mégis a római császárt, aki isteni eredetűnek vallotta magát, mint uralkodójukat emlegetik. Saját hitükkel fordulnak szembe, hogy Jézust eltüntessék. Azt aki isteni eredetűnek vallotta magát / "..én és az Atya egy vagyunk..." / kivégeztetik s "helyette" az istentelen isteni eredetű mellett teszik le voksukat. Hányszor fordulunk szembe istegyermekségünk eredetével, hivatásával, hogy más "isteni eredetű" dolgokkal, személyekkel, gondolatokkal, életmódokkal helyettesítsük. Ez önpusztítás s nem ki-és beteljesedés. Jézus küldetésének, életének, tanításának, halálának s majd feltámádásának "hozadéka", hogy azzá lehetünk, akik vagyunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 31.

"(Pilátus) így szólt hozzájuk: Én nem találok benne semmiféle bűnt." (Jn 18; 33-40)

Jézus koncepciós pere elnyúlik. Hurcolják egyik bírától a másokhoz. Pilátos, a római helytartó elbeszélget vele. Jézus frappáns válaszaival igazán elgondolkodtatja. De nem csak emberi retorikáról, vagy ügyességről van itt szó, a Szentlélek munkálkodik. Pilátus kimondja a nagyigazságot: "Én em találok benne semmiféle bűnt." Nem szánta teológiai megállapításnak, s mégis mennyire az! Jézus bűntelen, s ezt a főpapok és az írástudók nem látják, de egy római politikus igen. Jézus úgy vállalta a világ bűnéért a büntetést, hogy Ő teljesen bűntelen. Önmagát áldozta a bűnösökért, hogy nekünk bűnbocsánatunk legyen, s ne kelljen elszenvedni a büntetést. Micsoda áldozatvállalás ez! Ez a megváltás.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 30.

"Akik vitték (Jézust) maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká...." (Jn 18; 28-32)

A megszálló, pogány, bálványimádó, római hatalom épülete a tisztátalanság helye, ahová vallását komolyan vevő zsidó nem lép be, különösen nagy ünnep előtt. A páska ünnep jön, az egyiptomi kivonulás előestéjére való emlékezés, mikor bárányának ajtófélfára kent vére óvta meg, a halál angyalától a zsidókat. Megmenekülés a haláltól s kivonulás a fogságból....most pedig fogságra viszik és halálra adják, az "Isten bárányát". Milyen abszurd helyzet! A törvényt betartva, igaztalanul és törvény ellenesen elítéltetni egy ártatlant, DE ezzel mégis az isteni terv végrehajtójának lenni! Nekünk nem kell ilyen kacskaringós úton, az Ő törvényének betöltőinek lennünk. Lehetünk Jézus követői, CSAK az időnkét "áldozatos" út....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 29.

"Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas." (Jn 18; 24-27)

Pétert ismét kérdezik, s Péter ismét tagad. A kakas pedig megszólal. A kakaskukorékolás egy sajátos hang. Jelzi a változást. Jelzi a pirkadatot. Messzire hangzik. A kakas hangjában van egy kis magamutogatás: én vagyok a király az udvaron, én uralkodom. Péter esetében is így van, a kakas hangjával a Gonosz diadalmaskodik: rávettelek, rászedtelek! Keress a saját életedben olyan jelet, ami azt mutatja, kilóg a lóláb, lebukott a kísértés - s vedd ezt a jelet komolyan, s indítson ez bűnbánatra. Ahogy Pétert is arra indította.https://www.youtube.com/watch?v=K3CenN7d30Y

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 28.

""...titokban nem beszéltem semmit." (mondja Jézus)" (Jn 18; 19-23)

Elkezdődik a kihallgatás s önvallomást várnak Jézustól, hogy megkönnyítse vádlói dolgát. Azonban most sem lehet Őt "csapdába csalni", hivatkozik a hallgatóságára, tanítványokra, népre, papokra, farizeusokra. Vállalja aki, ami s amit tett, mondott. Nincs két Jézus, nincs nyilvános és privát, a médiákban megjelenő, s az otthoni. Tiszta, egyértelmű és világos, ahogy a kezdetekben úgy most is ugyanaz. Isteni egyértelműség. Ennek lenne jó részese lenni!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 27.

"Az ajtót őrző szolgálólány így szólt Péterhez: Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te is? De ő így felelt: Nem vagyok." (Jn 18; 12-18)

Mennyire meg tudom érteni Pétert! Megijedt, össze van zavarodva - elfogták a Mestert. Közel merészkedik Jézus elfogóihoz és a kihallgatás helyéhez, mert minden áron tudni akarja, mi lesz az Úrral. Tudja, mit kockáztat: az életét. Ezért mindent megtesz, hogy lapuljon, hogy ne vegyék észre. Mikor pedig megkérdezik őt, hogy nem Jézus tanítványa-e, hazudik. "Nem vagyok." Eszébe sem jut, hogy ez árulás lenne, eszébe sem jut, hogy Jézus megmondta neki előre, hogy el fogja őt árulni háromszor is! Ez még később jön, most még nem veszi észre, hogy sétál bele a fellengzős "ha kell, meghalok érted"-től a teljes árulásig. Én is hányszor nem veszem észre, hogy egy-egy helyzetben fel kellene vállalnom a hitem, de meghúzom magam, mert bizonytalan vagyok, vagy félek, vagy mert kényelmesebb! Uram, bocsáss meg az ilyen péteri árulásokért, és adj bátorságot és bölcsességet, hogy kiálljak érted!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 26.

"Amikor azt mondta nekik: én vagyok (Jézus) - viszzatántorodtak és a földre estek." (Jn 18; 1-11)

Ez már a "végjáték", Jézus elfogatása. Erő és hatalom nyilvánul meg a jézusi szóban, mint az atyaiban, mikor azt mondta: "legyen s lett" a teremtett világ, Föld, növény, állat és ember. Én vagyok, mondja s felötlik, mikor Mózes a csipkebokornálnál megkérdezi: ki vagy? A válasz: a Vagyok. Nem csupán az időtlen Létező, hanem maga a Létezés. Én vagyok, mondja s kinyilatkoztatás hatása - mely döbbenetes - mutatja, hogy Jézus nem szánalmas szerencsétlenként vesz majd részt az elkövetkezőkben, hanem isteni személyként, hatalommal és erővel. Ezt azonban érettünk alárendeli a megváltás magasztos céljának!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 25.

"De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem." (Jn 17; 20-26)

Jézus könyörög a tanítványaiért, és a tanítványok által Krisztuskövetőkké válókért. Ez a láncolat egészen mai napig tart, így értünk is könyörög. S mi a kérése? Egység! Széthúzás és szétszakadás ellen könyörög és azért, hogy együtt összefogva lássa a követőit. Ha a világ látja, hogy egységben vagyunk, el fogja hinni, hogy Jézus a Fiúisten. Ma ezt a kettőt egyszerre látjuk: van széthúzás (különböző egyházak között) és van egység is (egyházon belül, illetve az ökumenikus mozgalom által egyházak között is). És látjuk azt is, hogy a széthúzás tényleg sokakat elbizonytalanít, az egység pedig sokakat biztat a hitre. Tegyük meg, ami tőlünk telik: ahol vagyunk, legyen az gyülekezet, ificsoport, egyetemi misszió, bibliakör, bármi - keressük az egységet, a közösséget és imádkozzunk is azért, hogy minél többen meglássák, kicsoda Jézus!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 24.

""...én értük odaszenteltem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal." (mondja Jézus)" (Jn 17; 6-19)

Az Ó-és Újszövetségben szent ami Istené, Istenhez tartozó, az Ő tulajdona. Jézus az Atyához tartozik, az Atyáé, sőt Vele egy. Ezt az igazságot közli, többszörösen is, a János szerinti evangélium eme fejezetében. Ha a tanítványok ezt a tényt magukévá teszik, pontosabban, ha engedik, hogy ez az "információ" be-és eltöltse őket, akkor ezáltal megszentelődnek vagyis ők is jézusi módon lesznek egyek az Atyával. Azzá lenni amik, akik vagyunk, azt jelenti; Tőle jövünk s Hozzá tartunk, minden körülmények között s azok ellenére is. Ez adhat erőt....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 23.

"Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. " (Jn 17; 1-5)

Minden ember érzi, hogy az élet több evésnél és ivásnál, szexnél és munkánál. Érezzük, hogy az élet még a szerelemnél, barátságnál, kapcsolatoknál is több. Érezzük, hogy van valami tapasztalaton túli világ. A Biblia Istenről beszél, s az emberek többsége keresi ezt az Istent, bár sajnos nem őt találja meg, hanem más vallásokra, babonákra bukkan, és azokkal próbálja betömni az Isten alakú űrt az életében. Mondhatnánk: mindenki az örök életet keresi. Olyan szép és egyszerű ez a mondat János evangéliumában: az örök élet nem más, mint az egyedül igaz Isten megismerése, akihez Jézuson keresztül lehet eljutni. Egyszerű. Szép. Vonzó. Te ismered az igaz Istent?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 22.

""...az Atya velem van. Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem." (mondja Jézus)" (Jn 16; 29-33)

Egyedül....Jézus egyedül marad a szenvedésben, kiszolgáltatottságban, megalázottságban s a halálban...vagy mégsem? Az Atya vele van, mindíg és minden helyzetben, ezért se miatta, se vele nem kell, a tanítványok lelkét békétlenség háborgassa. Pedig fogja. Késégbeesés, kilátástalanság, reménytelenség, csalódottság. Mintha Jézus hiába mondta volna az idézett kijelentést s "csak" utólag" értik meg mit s miért mondott. Pedig át is élhették volna a sötétség óráiban, napjaiban a békességet. Minket mi akadályoz a békesség átélésében?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 21.

"Most már tudjuk, hogy mindent tudsz" (Jn 16; 23b-28)

Milyen jó az, mikor az embernek szigorlaton ezt mondja a vizsgabizottság! Tudjuk, hogy mindent tudsz, kiválóan megfeleltél, gratulálunk! Ez a mondat azonban máshonnan van. A tanítványok mondják Jézusnak - nem vizsgahelyzet, azonban mégis bizonyítás eredménye. Jézus hitelesen képviseli az Atyaistent, és ez hosszú idő után a tanítványoknak is leesik. Jézus mindent tud, szavai az isteni igazság: megbízható, az, amit mond és teljes. Ha pedig ez így van, akkor követendő is. Te hogy állsz ahhoz, amit Jézus mond?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 20.

""....ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul" (mondja Jézus)" (Jn 16; 16-23a)

Jézus látja előre, hogy milyen lesz a tanítványainak, mikor ő nem lesz. Mikor ő arimátiai József barlangsírjában fekszik s követői egy szégyenletesen, csúfosan és gyalázatosan lezárt "ügy" kétségbeesett és reménytelen követőiként, rettegve bujdokolnak. Szomorú, hogy Jézus nincs jelen fizikailag, szeretteink betegágya mellett s nem gyógyítja meg őket, nem támasztja fel halottainkat, nem hallhatjuk vígasztaló szavait, mikor veszteségek érnek minket. Azonban nem Nagypéntek az utolsó dátum, nem a veszteség, betegség, halál, szétfoszló emberi kapcsolatok az utolsók. Mindezek csak utolsó előttiek (D: Bonhoeffer) s aztán jön az Utolsó, mikor "Isten lesz minden mindenekben". A szomorúság magában hordja az örömet!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 19.

"amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra" (Jn 16; 1-15)

Bár még húsvétra készülünk, a nagy keresztyén ünnepek egymástól el nem választhatóak - így már most megjelenik ebben az igében a pünkösd is. Melyik miről szól? Nagypénteken Krisztus értünk szenvedett, s meghalt azért, hogy nekünk bocsánatot szerezzen Istennél. Húsvét az Ő feltámadásának napja, amely megmutatja számunkra, hogy Isten nekünk feltámadást és örök életet akar ajándékozni. Pünkösd pedig ennek a bizonyos Léleknek a megérkezése, Aki vezet és táplál bennünket mindaddig, míg Krisztus vissza nem jön. Nincs húsvét pünkösd nélkül és nincs pünkösd húsvét nélkül. Áldott készületet!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 18.

""Gyűlölnek engem, ok nélkül." (idéz Jézus a Zsoltárok könyvéből)" (Jn 15; 18-27)

A káosz, a végtelenségig kiterjedt rendetlenség gyűlöli a Rendet, a jó és szép teremtést, s annak rendjét. A teremtettség helyreállítója Jézus, az új Ádám ( Pál ), aki az Isten - ember kapcsolat megtestesítője. Az ok, ami nem OK a két létforma különbségéből fakad. Pontosabban a Lét és a nemlét egymásra feszülésében. Azért "ok nélkül", mert az egyik az Élet, míg a másik a Halál s magától értetődően az Élet mellet áll az élet...vagy mégsem? Ma sem, most sem, pedig szerethetnénk is az ÉLETET, hogy Élet is legyen az életben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 17.

"Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket." (Jn 15; 12-17)

Jézus legfőbb parancsa ez: szeressük egymást. De ne úgy, ahogy emberek szeretik egymást csupán, hanem úgy, ahogyan Ő szeretett bennünket. S az milyen? Önfeláldozó szeretet. Önmagát háttérbe szorító, alázatos szeretet. Az igazsághoz ragaszkodó, attól el nem térő, de a másik iránt megbocsátóan forduló szeretet. Erről ismer meg bennünket a világ, hogy Jézushoz hasonlóan vagyunk jelen.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 16.

""...hogy az én örömöm megmaradjon bennetek és örömötök teljessé legyen." (mondja Jézus)" (Jn 15; 9-11)

Savanyú, megkeseredett, kedvetlen tanítványokkal szoktam találkozni, meg persze görcsös és megkeményedett emberekkel. Hol van Jézus öröme az életünkből? Az Atyával való kapcsolat öröme, az istengyermekség öröme, a Teremtőhöz való tartozás öröme. Hová lett, hol van az öröm, különösen ma, most? A hálával kezdődhet, s amíg az örömet csak "szerekkel" és/vagy pótszerekkel lehet "előállítani", addig a hálát felébreszthetjük magunkban. A hála pedig, mint gyújtószikra, "beindítja" az örömet. Az öröm erő, s most erre az öröm-erőre nagy szükségünk van. Jézus adja, mi pedig felerősíthetjük magunkban s ezáltal magunk körül is!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 15.

"Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni." (Jn 15; 1-8)

Jézus "Én vagyok" mondásai irtó izgalmasak az evangéliumban. Ezek mind rámutatnak isteni voltára, hiszen Isten ugyanígy mutatkozott be az Ószövetségben, és Jézus hasonló erővel és szavakkal mutatkozik be az Újban. Ki Ő? Életadó szőlőtő, aki folyamatosan táplálja a szőlővesszőket, azaz az Ő követőit, akik így tudnak gyümölcsöt teremni. Csak Őáltala van erre igazán lehetőség, nélküle irtóra korlátozottak a cselekedeteink. Nehéz ezt érteni, mert miért ne tudnék jót tenni Isten nélkül is? Ha kutatod az Írásokat, foglalkozol sokat Isten szavával, rá fogsz jönni: tényleg így van. De ezt csak utólag lehet felismerni saját magunkon, előre nehéz megérteni. De egyet mindenképp fontos látni már az elején: Jézus életre táplál!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 14.

"A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, Ő tanít meg mindenre titeket..." (Jn 14; 25- 31)

A tanítványi lét nem statikus élet, hanem dinamikus. Kapcsolatban lét a Szentlélekkel, aki tanít minket. Mindenre megtanít, ami lényeges, fontos, üdvös. Folyamatos tanulásban vagyunk, mint istengyermekek, mert bennünk és körülöttük, körülöttünk és bennünk rengeteg a változás. Kapcsolatban a Szentlélekkel, az emberekkel, a környezetünkkel és önnönmagunkkal: állandó mozgás, s mégis állandóság, mert a "szilárd pont" (Arkimédész) maga a Lélek. A megfoghatatlan és láthatatlan, mégis megtapasztalható Lélek. Rá hagyatkozhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 13.

"Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet" (Jn 14; 22-24)

Jézus többször is elmondja ezt a gondolatot. Ő vezető és király, s az Ő tisztelete, szeretete és követése azt jelenti, hogy a szavait, az Isten igéjét komolyan vesszük és megtartjuk, aköré rendezzük az életünket. Milyen lenne már az, hogy azt mondom a szüleimnek: szeretlek, tisztellek és becsüllek benneteket, de a szavatokat semmibe se veszem. Ugye milyen abszurd! Ugyanilyen abszurd az, amikor valaki azt mondja: hiszek Istenben, de igazéból nem számít, hogy Ő mit akar velem és mit tervez az életemmel. Te szereted Istent?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 12.

""Aki befogadja parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem...." (mondja Jézus)" (Jn 14; 15-21)

A szeretet.....na erről aztán mindenkinek van véleménye, élménye, olvasmánya, hogy mi az s mi nem, meg minek kellene lennie. Leginkább arról, hogy hiányzik: nem kaptuk meg, nem úgy és nem akkor, amikor és ahogy s akitől arra szükségünk lett volna. Fogadd be: engedd belsővé válni a parancsolataimat és élj azok szerint! Ez a Jézus iránti szeretet megjelenítése. Egyszerű nem?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 11.

"amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban" (Jn 14; 12-14)

Vannak költői túlzással élő, megvalósíthatatlan ígéretek: amit csak kérsz, mindent megadok - melyeket mi emberek nem tudunk megtartani. Jézus is ehhez hasonlót tesz, de ő képes rá, hogy be is tartsa, sőt, immár tapasztalat, hogy ez pontosan így is van. Fontos kitétel azonban, hogy az Ő nevében kell kérni. Ez nem csak annyit tesz, hogy ha Jézus nevét matricaként ráragasszuk bármilyen kérésre, akkor az automatikusan teljesül, hanem azt jelenti, hogy ha az Ő akaratával egyező dolgot kérünk - hiszen ha az Ő nevében kérjük, az olyan, mintha Ő kérné, az teljesül. Hányszor van olyan, hogy tudom, mit kérne a barátom, kedvesem, testvérem - ezért én neki azt elkérem, a nevében teszek valamit. Úgysem bánná, ő is így akarná. Hasonlóan működik ez Jézussal is - az ilyen kéréseinket mind meghallgatja és teljesíti.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 10.

""Annyi ideje veletek vagyok és nem ismertél meg engem Fülöp?" (mondja Jézus)" (Jn 14; 7-11)

Az áruló Judás, a megtagadó Péter után, most Fülöp áll előttünk: az értetlenkedő. Három esztendei "együttélés" sem elég, hogy értse, kicsoda Jézus. Elítélni könnyű volna, de sokunknak egy élet sem elegendő, annak megértésére, átélésére, mit jelent az istengyermekség, a tanítványság, a Jézus követés. A mondat mégsem szemrehányó, vádoló, számonkérő...inkább szomorúan ténymegállapító. S ez adhat reménységet, ha azt tapasztaljuk, nem értjük, nem tudjuk követni, nem merünk istengyermekként élni, hogy ez nem a végleges státuszunk. Van, lehet, szükséges a Jézus-követésben való megerősödés.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 09.

"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!" (Jn 14; 1-6)

Jól esik most egy kis nyugtatás. Milyen szépen mondja Jézus! Nem azt mondja, hogy "Nyugodjá' már le!" Azt se mondja, hogy "Mit aggódsz?", meg azt se, hogy "Keep calm and chill out." Ezt mondja: ne nyugtalankodjék a szívetek. Mert a szívünk tele van nyugtalansággal, tele van aggodalommal, tele van elnyűttséggel. És jön Jézus, és azt mondja: bármilyen körülményeid is vannak, bízz Istenben, bízz Krisztusban. Ő minden körülményben Úr, megőriz, megtart és vezet téged! Ne nyugtalankodjon hát a szíved!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 08.

"A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, Ő tanit meg mindenre titeket..." (Jn 14; 25- 31)

A tanítványi lét nem statikus élet, hanem dinamikus. Kapcsolatban lét a Szentlélekkel, aki tanít minket. Mindenre megtanít, ami lényeges, fontos, üdvös. Folyamatos tanulásban vagyunk, mint istengyermekek, mert bennünk és körülöttük, körülöttünk és bennünk rengeteg a változás. Kapcsolatban a Szentlélekkel, az emberekkel, a környezetünkkel és önnönmagunkkal: állandó mozgás s mégis állandóság, mert a "szilárd pont" (Arkimédész) maga a Lélek. A megfoghatatlan és láthatatlan, mégis megtapasztalható Lélek. Rá hagyatkozhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 07.

"Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (Jn 13; 31-35)

Nem arról, hogy milyen okosak vagytok. Nem arról, hogy milyen szép nagy, díszes templomaitok vannak. Nem arról, hogy hány diplomátok van. Nem arról, hogy teleharsogjátok a világot. Nem arról, hogy hány missziói úton voltatok. Nem arról, hogy milyen gyönyörűen dicsőítetek a zenekarral. Nem arról, hogy hány színnel van kiemelve a Bibliátokban a sok-sok igevers, ami megszólított. hanem arról, hogy egymást szeretitek!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 06.

""Amit tenni szándékozol, tedd meg hamar!" (mondja Jézus)" (Jn 13; 21-30)

Miért vált árulóvá Júdás? Irigységből, bosszúvágyból, nyereség reményében vagy rá akarta kényszeríten Jézust fegyveres felkelésre, a rómaiak ellen? Nem tudjuk, de azt igen, hogy Jézus küldetésének teljesítésében szerepe volt. Kiélezve: az Atya akarat volt Júdás árulása? Lehet, azonban ő döntött ezen megoldás mellett, volt saját felelőssége a dolgok alakulásában. S milyen lehetett Jézus számára, hogy egy tanítványa elárulja őt? Bíztatja Júdást: tedd meg hamar! Nem defetizmus, determinizmus, hanem az isteni küldetés tudatos, akaratlagos vállalása, mindannyiunkért. Micsoda szeretet!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 05.

"Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik: Értitek, hogy mit tettem veletek?" (Jn 13; 12-20)

Jézus példamutató vezető. Olyan példát mutatott, amin csodálkozunk, amin elhűlünk, ami után vonzódunk és amit irtóra nehéz követni. Értünk is megtesz mennyi mindent? Lehet, hogy a lábam nem mossa meg, de jön utánam, várakozik rám, megbocsát újra és újra. Kivár, nem panaszkodik, nem őrjöng, nem türelmetlenkedik. Elvisel. És azt mondja minderre: a tanítvány nem lehet nagyobb a mesternél - amilyen példát mutatott számunkra, olyanná kell nekünk is válni. Te érted, hogy mit tett veled?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 04.

""...és elkezdte a tanítványok lábát mosni..."(Jézus)" (Jn 13; 1-11)

Rabszolgáknak való tevékenység, a vacsoravendégek lábának megmosása, mely egyszerre tisztasági és rituális cselekedet. Alkalmassá kell válni az asztalközösségre, a közös étkezésre, mely szintén több, mint egyszerűen a test táplálása. Az asztalközösség az egyik legmélyebb, legintimebb közösség gyakorlás s a közös étel-ital fogyasztás egyszerre az összetartozás kifejezése és a jövőre való ellköteleződés is. A Mester szolgál a tanítványoknak s ezzel a jövendőre is példát ad, hogy követőit nem uraskodásra, hanem Isten- és emberszolgálatra hívta/hívja el. A nagyság, a másokért való létezésben mutatkozik meg s növekszik....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 03.

"nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem." (Jn 12; 44-50)

Jézus földi élete céljának a summája ez: nem ítélni, hanem megmenteni jött. De ne feledjük, ez nem azt jelenti, hogy mindenki csak úgy megmenekül - ez a mentőakció egyrészt irtózatosan nehéz volt (keresztrefeszítést kellett elszenvednie értünk), másrészt ahhoz, hogy érvényes legyen ránk, megtérésre van szükség, aminek része az, hogy felismerem az életem árnyoldalát, bűnbánatot tartok és bocsánatot kérek. Ehhez szükséges volt akkor Jézustól és azóta a követőitől is, hogy beszéljünk a bűnről. De ne feledjük, Jézus nem azért teszi ezt, hogy ítélkezzen, hanem, hogy megtérésre hívjon és örök életet ajándékozzon számunkra. Fordulj te is ehhez a Mesterhez, légy te is részese a mentőakciójának, fogadd el a kegyelmet tőle és kerülj ki az ítélet alól!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 02.

"..mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét." (Jn 12,37–43)

Egyszerű lenne erkölcsi értékítéletet mondani azon vallásos zsidók feleltt, akik nem merték nyíltan megvallani: hitték, Jézus isteni küldött. Mi vajon hányszor választjuk az ésszerűt, a kézenfekvőt, a gyakorlatit vagy amit a "többség" választ, mond? Jézus nem elsőrenden a kézenfekvőt képviseli, hanem a teljességet, az isteni Valóságot, ami lehet kézenfekvő, - ha a helyes látószögből szemléljük - de célja több, nagyobb. Valami több, nagyobb, szentebb és magasztosabb is megjelenhet s átragyoghat életünkön, mint ami kézenfekvő, ésszerű; az isteni szeretet, dicsőség.....így legyen!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 01.

"Aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy." (Jn 12,34–36)

Jézus a világ Világossága - aki benne hisz, az a Világosság Fiai közé tartozik. Szokták mondani pejoratív értelemben emberekre, hogy "ez de sötét" - nem túl szép kifejezés ez arra nézve, akire használják. Jézus használatában ez nem bántás és nem önmagunknál lejjebb pozicionálás ez a szó, hanem kijózanító felfedezés: mindenki, aki nem őt követi, sötétségben jár. Ez a világ tele van árnyakkal és aki az Isten igazságát nem ismeri, az mindenféle alternatív igazságokhoz, fake news-hoz igazítja az életét, ezért mondja Jézus, hogy aki sötétségben jár, az nem tudja, merre megy. Igyekszik lépegetni, ismerős dolgok is vannak, jól meg lehet szokni a lakásban is éjszakára a használatos útvonalakat, de igazán az életet felfedezni sötétben nem lehet. Válaszd a világosságot!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 28.

"Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme." (Jn 12; 27-33)

A Világ Isten szép és jó teremtése...akkor miért az ítélet felette? A kozmosz rendjében, a teremtésben adatott lehetőséggel, "szabadsággal" élve jelen van s működik a káosz. A káosz rend - etlenséget, destrukciót megvalósító jelenlétét, létezését ítéli el- és meg az Atya. A káosz megszemélyesített fejedelme az akadályozó (sátán), a szétdobáló (diabolosz), csaló, embergyilkos (jézusi meghatározás) esik ítélet alá, azokkal együtt,akik nem a teremtés szeretet erejét szolgálják. A háború eldőlt, de a csaták még folynak....jó helyen állunk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 27.

"Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen" (Jn 12; 20-26)

Jézust szolgálni azt jelenti, hogy követjük őt, azaz hasonlóan cselekszünk őhozzá. Mit tett ő? Odafordult másokhoz, kereste és szüntelen teljesítette Isten akaratát, hirdette az Örök Élet evangéliumát. Eltűrte a szenvedést, de felszólalt az igazságtalansággal szemben. Megvetették, s ő ezt elhordozta. Vidám volt és jókedvű. Te miben követed Őt?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 26.

"Tanítványai először nem értették mindezt...." (Jn 12; 12-19)

Nem először, s nem is utoljára nem értik Jézust, cselekedeteit, tanításait, viszonyulásait a mindenkori tanítványok. Sok mindent tudunk, minden információval rendelkezünk vele, róla, de sokszor nem értjük mi, miért történik velünk, körülöttünk, bennünk, ha az Ő tanítványai vagyunk. Az akkoriak azt nem értették ami Jézussal történik, a maiak pedig ami velünk emberekkel. Pedig "egyszerű" a dolog; az Atya dicsőségéről s az emberek javáról van szó, melybe "belefér" a betegség, halál, szenvedés és igazságtalanság is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 25.

"Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával. " (Jn 12; 1-11)

Elég érthetetlen cselekedet, amit Mária tesz. Érthetetlen, s ahogy Júdás meg is jegyzi, pazarló és talán értelmetlen is. Jézus megvédi a nőt. Ez az esemény szimbolikus is - halála után nem végzik el a hagyományos balzsamozást, így Mária ezt "előre megteszi". De a szimbolikánál sokkal több van itt: Mária hálás Jézusnak, s szeretetét és csodálatát ezzel a pazarló kedvességgel fejezi ki. Isten hasonlóan pazarló szeretettel fordul hozzánk, s keresztyénként is mindenünket odaadhatjuk neki. Pont, mint egy barátságban vagy szerelemben. Te mit adsz Istennek?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 24.

"Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt." (JN 11; 53-57)

Az elhatározás, a döntés megszületett: halál! Lázár feltámasztásának még egy vetülete bukkan fel: mivel emiatt sokan hittek Jézusban, el kell tüntetni..Jézus tette véglegesen és végérvényesen szétfeszítette a kor vallásos vezetőinek szűkre szabott hitkereteit. Halálos bűn kihozni valakit a halálból az életre....ezt csak az Atya teheti meg, nem pedig a názáreti ács "fia". Isten az élet, a teremtés istene, miközben az Őt tisztelők, ebben az esetben, a halál istenét csinálják belőle. Halálban az élet, s az életben a halál, mely végül mégis az Életre vezet. Ez adjon reménységet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 23.

"Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is." (Jn 11; 45-52)

A zsidó főpapok tanakodása ez. Közeledünk az evangéliumban a nagyhéthez, Jézus elfogatásához, s egyre inkább ezt látjuk: tanakodnak, gondolkodnak, vakargatják a fejüket: mit tegyünk ezzel a Jézussal. Megrázó ez a mondat. Veszélyt éreznek ugyanis, ha nem tesznek semmit, Jézust nemcsak tömegek fogják követni, hanem mindenki, és ha mindenki őt követi, akkor senki sem fogja követni a főpapokat, elveszítik az embereket, és abból baj lesz, mert végül ők, a hatalomban lévők mindent elveszítenek. Ezt nem hagyhatják, hát cselekedni kell. Ilyen ez, mikor a vallás hatalomhoz jut az államban. Nem baj az, sőt, jó, ha a hatalomban lévők hisznek és a hitük befolyásolja a cselekedeteiket. Imádkozzunk azért, hogy országunk vezetői (mostani és későbbi is) hittel munkálkodjanak. S imádkozzunk azért is, hogy az egyház pedig maradhasson egyház! Mi pedig, bárhol is szolgálunk s bármilyen hivatásra is készülünk, tudjuk Isten akaratát a saját helyünkön teljesíteni!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 22.

"(Jézus) "...megrendült lelkében és háborgott.....könnyekre fakadt....mélyen megindulva a sírbolthoz ment...."" (Jn 11; 33-44)

Hol van Isten mikor emberek szenvednek, betegednek-halnak meg, mikor gyötrelem, fájdalom, szenvedés, megaláztatás a részünk? Itt van és így van jelen Lázár halálakor s minden szenvedés, fájdalom, halál esetén. A jelenben van, a jelenben van jelen az emberi szenvedésben, szenvedéssel együtt. A teljességből jőve s a teljesség felé úton, a jelen nem fölösleges múló pillanat, hanem sokszor a minősített idő, aminek célja s ezért értelme van. A jelen nehézségeiben is jelen van Jézus, akkor is ha saját nyomorúságunk ezt elfedi előlünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 21.

"Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet" (Jn 11; 17-32)

Jézus nem csak egy bölcs tanító a sok közül. Mégcsak nem is csupán egy próféta a sok közül. Mégcsak nem is a legnagyobb próféta, nem egy hatalmas angyal, akinek nagy ereje van. Jézus az Isten Fia, a fölre érkezett és emberré lett Isten maga, aki magára vállalta értünk a halált, aki feltámadt a harmadik napon, s aki ebben a feltámadásban és az örök életben részeltet bennünket is. Ninc smiért félni a haláltól annak, aki benne bízik. ABFRA - ezt írják sokszor a sírokra. A Boldog Feltámadás Reménye Alatt. Életet akar adni az Úr neked is, nemcsak elmúlást. Örök életet. Elfogadod?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 20.

"Mikor meghallotta, hogy (Lázár) beteg, ég két napig maradt azon a helyen a tanítványaival /Jézus/" (Jn 11; 1-16)

Jézus nem volt kényszeres segítő, akinek fontos a saját szerepe, a segítés folyamatában. Tudta engedni az eseményeket a maguk rendjében folyni, ami azt jelentette, hogy meg kellett engedje, barátja Lázár halálát. Kegyetlennek, embertelennek is tűnhet ez, de tudjuk, egyrészt; együttérzett Jézus Lázárral, másrészt tudta mi történik majd ( feltámasztja a halálból ), harmadrészt Lázár halála és feltámasztásában az Ő halála és feltámasztása jelenik meg. Lázár átélhette, amit majd Jézusnak kell megpasztalnia. Átélni valami hasonlót mint Jézus, a böjti készülődés lényege: megszebadulni, lemondani valamiről, ami amúgy életünk része.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 19.

"Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem; de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában." (Jn 10; 31-42)

A sok kétkedőnek mondja az Úr: ha neki nem is hisznek, ha benne nem is bíznak, hát a cselekedetei alapján tegyék! Hányan vannak, akik azt mondják, amit Tamás apostol Jézus feltámadása után: hiszem, ha látom. És mégis, mikor látják, nem hisznek. Tamás azon kevesek közé tartozik, akik dacos kijelentéseik ellenére térdreborultak az Úr előtt. Te meghajtod-e magad Jézus előtt, aki az Atyában van és akiben van az Atya?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 18.

"Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!" (Jn 10; 22-30)

A vallási vezetők jogos igényével csak egy baj van; kizárólag a saját elvárásaik - mely hagyományaikon alapszik - szerinti "felkentet" vártak. A különleges feladatokra megszentelt olajjal hitelesítették a kiválasztott személyt. Jézus felkentsége a megváltásra, az Isten-ember megbékítésére szól. Ezt azonban a vallási vezetők nem ismerik/fogadják el, de azért mégis szeretnének bizonyosak lenni, őszintén vagy színből. Jézus a tetteire utal, mert szavait nem fogadják hitelesítő pecsétként. Vajon a mi cselekedeteink mire, kire utalnak?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 17.

"Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor." (Jn 10; 16-21)

Jajj de sokszor gondoljuk azt, hogy csak mi hiszünk megfelelően, mi vagyunk az igazi keresztyének! Mások, akár még a saját egyházunkban, de más felekezetekben aztán még inkább, nah ők nem ennek a pásztornak a juhai, nem a mi Urunkhoz tartoznak. Jézus egyértelművé teszi: több akol van, de mind az Ő nyája. A Pásztor tudja egyedül, hogy ki tartozik hozzá, mi csak részlegesen látjuk ezt. Tanítson ez bennünket is alázatra és óvatosságra!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 16.

"..én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek.." (Jn 10; 11-15)

Vannak, akik attól tartanak, ha a mennyei Atyával kapcsolatba kerülnek, megrövidülnek, szegényebbek, lekorlátozottak llesznek. Ez a jézusi mondat, több mással együtt, a jánosi evangélium központi üzenetei közé tartozik. Életet és bővölködést ad az Atya Jézusban. Bőség és élet: szeretetben, harmóniában s abban, hogy a helyünkön lehetünk, helyünkre kerülhetünk, minden körülmények között sőt azok ellenére is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 15.

"A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." (Jn 10; 6-10)

Nem mindenki akarja az életet szolgálni. Van, aki pusztít, aki eltulajdonít, aki eloroz. És nem csak fizikai életről van itt szó, a lelki dolgoknál is megvan ez. A legnagyobb pusztító és tolvaj nem más, mint a Sátán, a szétdobáló (görögül: diabolosz). Jézus azonban azért jött, hogy életet hozzon, hogy megáldjon, hogy bőség legyen. Nem csak lelkileg de fizikailag is.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 14.

"Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, üdvözül..." (Jn 10; 1-5)

János evangéliumában sorjáznak a jézusi "én vagyok..." kijelentések. Ezen képes beszék által próbálja meg Jézus, a hallgatóságának érthető tenni, mi az ő "helyiértéke", szerepe, feladata, küldetése. Ajtó....melyen keresztül az élet teljességébe be lehet lépni és jól lehet lenni, jót lehet tenni, a jót lehet venni-kapni. Másutt és másmilyen módon is lehet próbálkozni; ablakon, tetőn, falat bontva vagy éppen falat ásva, de azzal nem jutunk a lényeghez, hitünk, életünk lényegéhez, mely benne van.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 13.

"Jézus ezt mondta nekik: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök." (Jn 9; 39-41)

Aki nem ismeri az Isten akaratát, terveit és szándékát, annak kevésbé ró fel dolgokat. De akik pontosan tudják, ismerik, tanulták, netán még tanítják is, akik "látnak", és annak ellenére az Isten ellen cselekszenek, az Ő akarata ellen mennek, azoknak "megmarad a bűne", azokra keményebb elbírálás vár. Te hol állsz ebben a kérdésben? Ne félelemből, hanem szeretetből és Isten iránti elkötelezettségből, tedd az Ő akaratát!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 12.

"Láttad már őt; az aki veled beszél." (Jn 9; 35-38)

A vakonszületettet kizárták a gyülekezetből, mert a "bűnösségről" és a gyógyulásról szólt. A korabeli vallási vezetők nem tudták elfogadni, hogy az Atya akarata: a teljességre jutás s a részlegesség csak időleges, ahogy a betegség, romlás és a halál is. A vakonszületett látta már Jézust, de még nem tudta, hogy kicsoda Ő valójában. Gyülekezetből való eltávolítása után ismét találkozik vele s ekkor jön el a pillanat, mely hitet ébreszt benne az Emberfia iránt. Látni Jézust, aki, ami Ő a számunkra, ez a hit.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 11.

"Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet." (Jn 9; 24-34)

A vakon született, de immár meggyógyított ember nagyszerű élességgel válaszol a kételkedő és Jézust becsmérlő írástudóknak, akik azon forognak, Jézus, aki egyértelműen bűnös szerintük, hogyan gyógyíthatna Isten hatalmával és segítségével? Egyszerűen képtelenek kilépni saját nyakas nézeteik közül. Erre mondja a vakon született férfi, hogy milyen zseniális dolog, hogy ők nem tudják megmagyarázni, s mégis lát, mégis meggyógyult, mégis működik és cselekszik az Isten. Amikor az Úr a te életedben cselekszik, kibúvókat és ambivalens magyarázatokat keresel, vagy egyszerűen elfogadod, hogy Ő itt van és cselekszik?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 10.

"Őt kérdezzétek meg, nagykorú. Beszéljen ő magáról." (Jn 9; 18-23)

A vakonszületett ember, mert nem ép, ezért a kor felfogása szerint bűnös (vagy a szülei, de ez rá is kivetül), tehát nem teljes ember, nem lehet a szó teljes értelmében nagykorú. Azonban, miután Jézus látóvá tette, mostmár nem csak a korát tekintve, hanem társadalmi státuszában is nagykorú lett. Aki nem látja magát Isten perspektívájában, az kiskorú, aki önmagát az Atyára vonatkoztatva érti, értelmezi, az pedig nagykorú. A vakságból ki lehet gyógyulni s el lehet jutni a igazi önértelmezésre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 09.

"Te mit mondasz róla? Hiszen a te szemedet nyitotta meg." (Jn 9, 13-17)

Tanakodnak a vezetők: ki ez a Jézus? Vannak köztük olyanok, akik már rég eldöntötték, hogy Jézus nem lehet Istentől. És egyre jobban látszik, hogy ez az álláspont nem tartható, de ők makacsul ragaszkodnak. Annyira nem tudnak dönteni, hogy megkérdezik a nemrég még vakot, akit Jézus meggyógyított, hogy valljon színt: ő mit gondol. "Te mit mondasz róla? Hiszen a te szemedet nyitotta meg." Itt a lehetőség a tanúskodásra, a hitvallásra. Mikor valaki megkérdez Téged is: te mit gondolsz erről vagy arról? Ő válaszolt: Próféta. Te mit mondasz róla ma?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 08.

""Míg a világban vagyok, a világ világossága vagyok" (mondja Jézus)." (Jn 9; 1-12)

Világosság nem pusztán fény, hanem az Élet teljességét fejezi ki. Isten teremtő és újjáteremtő "működését". Ezzel szemben áll a sötétség, mely a halált, pusztulást, destrukciót jeleníti meg. Fontos tudnunk, hogy nem két egyenlő erőről beszél János evangéliuma, mint némely közel-és távolkeleti filozófia, vallás, hanem a fény, az Élet győzelméről. S bár ennek látszólag ellentmond, hogy ideig-óráig a sötétség felülkerekedhet, de a végső diadal a világosságé. Erre nézve értelmezhetjük, életünket s a mai világjárványt is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 07.

"Jézus így felelt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok." (Jn 8; 48-59)

A magyar szakosok most biztos felhördültek! Vajon elírás lenne ez a Bibliában vagy egyszerűen Jézus nem tudott ragozni? "Mielőtt Ábrahám lett volna", én "voltam" - lenne a helyes. De ez igazából isteni nyelvtan és Jézus nagyon is jól ragoz, csak az emberi nyelv nem mindent tud kifejezni (és akkor most ne menjünk bele az eredeti görögbe...). Mit akar Jézus mondani? Ő már akkor létezett, amikor Ábrahám még sehol sem volt. Jézus Isten, aki emberré lett - de emberként történt megszületése előtt már jóval létezett - az örökkévalóságban. Ezt nem könnyű megérteni, én se mindig értem. De erről van itt szó. A másik pedig maga a kifejezés állandósága: "Én vagyok". Isten tudja egyedül ezt mondani: Ő van. A létezése állandó, Ő nem változik. Ez a stabilitás, ez a megrendíthetetlen létezés és jelenlét egyedül Őt jellemzi. Mikor Jézus itt és másutt is ezt mondja: Én vagyok, akkor erre a Vagyokságra utal. Mai napon ezen gondolkodjunk: mennyi minden változik bennünk és körülöttünk... milyen érzéssel tölt most el, hogy Isten változhatatlan, állandó és örök? És ebbe a "vagyokságba" engem is be akar vonni?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 06.

"Ti az ördögatyától valók vagytok...." (Jn 8; 37-47)

Egy csúnyán eldurvult vita folyik az írástudók és Jézus között, de mivel élet és halál, örök élet és örök halál a tét, érthető....... Lehet-e Jézus isteni küldött vagy sem? S e kérdés körül "forog" a jánosi evangélium. Az írástudók szerint, Jézus házasságtörő kapcsolatból született, ezért nem lehet isteni küldött. Ő pedig arra utal, hogy bár szóval az "atyákat" követik, de cselekedeteikben az ördögöt, mert annak a fiai. Az eredet mutatja meg ki hova fog jutni. Jézus feltámasztása lesz a "bizonyítéka", hogy Őt az Atya küldte. Milyen a lelki eredetünk s hová tart?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 05.

"Jézus így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, hogy aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája. [...] Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek." (Jn 8; 30-36)

Szeretünk úgy gondolni a 21. századi emberre, hogy legfőbb tulajdonsága a szabadság. Emberi- és szabadságjogok, társadalmi egyenlőség, önmegvalósítás végtelen lehetőségei. Ezektől visszhangzik a sajtó. Mindenhol erről van szó: mihez van jogom, nem lehet korlátozni a szabadságom. Az igazság azonban az, hogy olyan nincs, hogy az ember teljesen független lenne mindentől. És ha a dolgok végső kimenetelét nézzük, kiderül: vagy a bűn szolgája vagyok vagy Krisztus szolgája. Az első rabszolgasor automatikusan a része az életemnek, a második pedig egy "rabszolgafelszaadítást" követő szabad elhatározás. Jézusban régi megkötöttségek oldódnak fel, régi kényszerek lesznek kezelhetők. Amiből eddig nem volt kiút: immár van. Valódi szabadság csak nála érhető el!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 04.

"Egyáltalán, miért is beszélek még veletek?" (Jn 8; 12-20)

Drámai feszültséget mutat ez a "költői kérdés". Isteni küldöttként szóval, cselekedettel és élettel kell Jézusnak a mennyei Atyáról bizonyságot tennie, miközben folyamatosan, kétkedést, hitetlenkedést, elutasítást, gyilkos indulatokat tapasztal, a lelkesedés és elfogadás mellett. Így, ilyen körülmények között végzi élethivatását. Mennyivel könnyebb a mi helyzetünk a Föld eme pontján....s ez mire indít minket?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 03.

"Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (Jn 8; 12-20)

A napokban óriási köd lepte be a várost. Este autóval haladtam át a Rákóczi hídon. Annyira sűrű volt a köd, hogy nem lehetett látni már a híd szélét sem az autóból, hát még a Dunát, vagy a folyó két partján elterülő várost. Az jutott eszembe, hogy ha nem tudnám, hol vagyok, bármit gondolhatnék erről a hídról és hogy hol vezet. A köd, a sötétség, a fény nélküliség ezt teszi: nem látom tőle az élet valóságát, így bármit gondolhatok róla. Jézus olyan világosságot ad nekünk, ami a világ és az élet világossága: rávilágít a valódi dolgokra. Segít tisztán látni, s ebből élet fakad számunkra is.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 02.

"Jézus pedig lehajolva az ujjával írt a földre." (Jn 8; 1-11)

A bibliakutatók egy része szerint Jézus a Tízparancsolat szavait/szövegét, mások szerint jelképeket rajzolt a porba. Kapcsolati szinten pedig a kirekesztendő és megbüntetendő /halálra kövezés/ asszony vádlóiból, hasonló helyzetű társak lettek, a vallás őrei. Kell a rend, s kellenek, akik azt őrzik, de a megbocsátásban és az újrakezdésben van az isteni erő, mely az asszony életében is új távlatot nyit, ahogy a miénkben is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 01.

"Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban" (Jn 7,40–53)

Jézus személye és tevékenysége megosztó volt 2000 éve is és megosztó ma is. Voltak és vannak, akik látva a csodákat, hallva a beszédeit azt mondták: "Ő a Krisztus", azaz a Messiás. Voltak és vannak, akik felháborodnak ezen és nemcsak Krisztust nézik semmibe, de a követőit is. Rengeteg ország van már a fejlett világban, ahol az emberi jogok nevében nem lehet ma kimondani semmire, hogy "bűn" és le kell szedni mindenhonnan a kereszteket, de a szólásszabadság nevében a keresztyénséget egyedül lehet csúfolni. Ez is ennek az evangéliumban kezdődő ellentétnek a folytatása. Te mit gondolsz Jézusról?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 31.

"Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám és igyék!" (Jn 7, 37-39)

3 perc, 3 nap, 3 hét. A mondás szerint kb. 3 percet bírunk ki levegő nélkül, 3 napot víz nélkül és 3 hetet evés nélkül. S mennyit bírunk a létezés igazi értelme, alapja nélkül? 3 évet vagy 3 évtizedet, esetleg 3x3-at? Jézusban nem volt "isten alakú űr" , ezért élt teljes életet és ezt kínálja, akik szomjazzák az élet teljességét. Őt követve, segítségét kérve, részesüljük ebben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 30.

"Meghallották a farizeusok, hogy a sokaság ezeket suttogja róla, és szolgákat küldtek a főpapok és a farizeusok, hogy fogják el őt." (Jn 7; 31-36)

Nem tetszik nekik, amiket Jézus beszél és tesz. Irritálja őket. Tudják nagyon jól, hogy mikor képmutatókról beszél, akkor róluk beszél. Fel vannak háborodva. Mikor bűnről beszél, róluk beszél. Nem veszi be a gyomruk. Ezért el akarják tenni Jézust láb alól - de túl gyávák, hogy maguk cselekedjenek, így másokkal próbálják elvégeztetni a piszkos munkát... Amikor én hallom, hogy Jézus beszél, és érzem, hogy rólam van szó - hogy reagálok? Megsértődök, hogy rólam ilyet ne mondjon, hisz én jó ember vagyok, és ott vannak a gyilkosok meg a háborús bűnösök, velük foglalkozzon inkább, vagy el tudom fogadni és megújulást tudok tőle kérni? A mai nap is egy lehetőség arra, hogy kérjem az Ő kegyelmét!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 29.

"....az Igaz küldött engem, akit ti nem ismertek." (Jn 7; 25-30)

Egy rövid mondatban két olyan kijelentés, melyek egyen-egyenként is elegendők a halálos ítelethez. Isteni küldetéssel jöttem, vallja Jézus, miközben a kortársak tudni vélik, hogy Ő kicsoda s honnét jött. Szerintük Krisztust, mikor eljön senki sem ismeri. A Atya pedig pont azt akarta, hogy a hétköznapiban jelenjen meg az isteni és az ismertben az "ismeretlen". A másik kijelentés: ti nem ismeritek! Ez haragot, gyilkos indulatokat vált ki a kortársak többségéből, akik, Ábrahámra, Izsákra, Jákóbra, Mózesre és a többi prófétára hivatkozva ismerni vélték a mennyei Atyát. A hétköznapokban is Istennel létezni, élni, ez a keresztyénség lényege, ami Jézus által megtapasztalható.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 28.

"Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, és abban nincs hamisság." (Jn 7;14-24)

Rengetegen állítják, hogy Isten szavát hirdetik, az igazságról beszélnek - s közben csak önmagukat képviselik. Mennyien tetszelegnek hitben, hagyományokban! Mennyien játszák el azt a vezetőt, aki másokkal foglalkozik - de közben csak a saját hírnevük, dicsőségük vagy hatalmuk számít. Ne csak nagyban gondolkodjunk: megvan ez kicsiben is. A munkahelyemen, az egyetemi csoportban. De aki Isten akarata szerint cselekszik, aki az Ő dicsőségére él, abban nincs hamisság! És ez felismerhető! Nézzünk szembe önmagunkkal a mai napon, motivációnkkal, működésünkkel: én melyik oldalon állok? Válaszd az Ő dicsőségét a sajátod helyett!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 27.

"Mert a testvérei sem hittek benne." (Jn 7; 1-13)

Vajon milyen lehetett Jézussal egy családban élni? Vér szerinti vagy unokatestvéri kapcsolatról van szó, nem tudjuk, de nincs is nagy jelentősége, mert a nagycsaládi életmódban ez szinte mindegy is volt. Ott élni valakivel, aki szinte semmiben nem különbözik a többiektől, de amiben más, abban meg nagyon. Isteni küldetése van, s ezt ki is mondja, jeleket, csodákat tesz, de mégsem hisznek neki, mert fontosabb, amit látni akarnak, aminek látni akarják! Hányszor járunk el mi is így emberi, családi, közösségi kapcsolatainkban... pedig megláthatnánk a realitást, s az azon túlmutató valóságot is Jézus által.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 26.

"Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad." (Jn 6; 67-71)

Aki Jézus követőjének vallod magad, Te is megkapod ma az úrtól ezt a kérdést: vajon te is el akarsz menni? Állj meg egy pillanatra és gondold végig: mi tart Isten mellett? Mi tart téged Jézus követői között? Annyi minden elválaszthat és annyi minden elbizonytalaníthat. Péter válasza megerősítő: "Uram, kihez mennénk?" Hát kinél van még olyan erő, hatalom és szeretet, mint Nálad, aki életet adsz? Életet ezen a földön, jó életet, amely megbocsátásra épül, a megkönnyebbülésre az emberek közötti békéltetésre - és örök életet, ami nem majd egyszer kezdődik el, hanem már itt a földön. Ha már egyszer megismertelek, nincs értelme máshová mennem - hát hova mennék? Jó itt nekem Veled. Maradok. Kérlek, engedd, hogy maradhassak.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 25.

"..a beszédek melyeket én mondtam nektek, lélek és élet." (Jn 6; 60-65)

Nem okoskodás, kioktatás Jézus tanítása, hanem ÉLET. Az élet teljességéről/ből szól és arra utal mindig. Együtt van benne magasság és mélység, a hétköznapi egyszerűség és az önmagán túlmutató komplexitás. János evangéliuma a legkésőbb íródott, s az ún. gnosztikus filozófiai-vallásos felfogással vitatkozva, de annak fogalmi rendszerét használva állítja elénk Jézust. A lényeg a lélek, s az élet. Ezekről érdemes és szükséges beszélni…

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 24.

"A zsidók vitatkozni kezdtek egymás között, és ezt kérdezték: Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?" (Jn 6; 52-59)

Feltűnt már akkor is Jézus környezetének, hogy valami elképesztő szokatlan gondolatot mondott: önmagát adja értünk és nekünk. Önmagát áldozza fel helyettünk, meghal a mi helyünkben, a mi bűneinkért - és önmagát adja nekünk az úrvacsora szentségében (sákramentum), és Önmagát adja nekünk a Szentlélek által. Nem érted ezeket a mondatokat? Ne ijedj meg, nehezen érthetőek. Ma ne a dogmatika pontos értelmezésével foglalkozz, hanem ezzel a gondolattal: milyen érzés az, hogy Krisztus ezt mondja: Önmagam adtam érted.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 23.

"Én vagyok az életnek kenyere." (Jn 6; 41-51)

A test táplálásával talán még törődünk, ha nem is mindig elég gondossággal, s a legjobb módon, de mi a helyzet a lélek, a szellem táplálásával? Jézus az élet kenyere, vele, általa, benne az élet teljességében részesülhetünk. Őt követve, hozzá fohászkodva, őt "utánozva" (mimézis, ahogy Pál írja) ki- és beteljesedhet életünk, mindennek ellenére is!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 22.

"Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha." (Jn 6; 35-40)

Élet kenyere. A kenyér, ami örök életre táplál. Szükségünk van biológiai életre, tápláló ételre rendszeresen. És szükségünk van lelki táplálékra is. Jézus azt ígéri, hogy aki Ővele aktív kapcsolatban van, aki hozzá folyamodik, aki vele beszélget (imádság), aki az Ő gondolatait böngészi (Biblia), aki az Ő tervei szerint dolgozik és tevékenykedik, aki tőle várja a segítséget, az nem fog éhezni, nem fog szomjazni, hanem mindig kap eleget. Mennyire sok embernek kong a lelke az éhségtől! És teletömik lelki bigmac-ekkel meg mindenféle éjféli nasikkal, amik rövidtávon jónak tűnnek, de hosszútávon nem az életet, hanem a betegséget hozzák el: ezotéria, babonák, horoszkóp, távolkeleti meditáció... Jézusnál viszont lelki bioétel van, semmi kemikália, 100% Lélek!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 21.

"Micsoda jelt mutatsz tehát...." (Jn 6; 28-34)

A korabeli vallásos vezetők bizonyítékot és biztosítékot akartak Jézustól, hogy Ő valóban az Atya küldötte. Természetesen ők szabták meg, akarták meghatározni milyen módon, mely feltételeknek kell/kellett volna megfelelnie Jézusnak ahhoz, hogy elfogadják mint isteni küldöttet. Jézus azonban a hit, az Atyába vetett bizalom embere. Aki hisz Őbenne, s abban, aki elküldte Őt annak teljes élete van, mondja kicsit később. Nincs előzetes bizonyíték és biztosíték, de ha van hit, akkor van hitbizonyosság is. Legyen úgy!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 20.

"nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok." (Jn 6; 22-27)

A tömeg keresi Jézust. Vonzódik hozzá, megy utána és végül megtalálják. Jézus pedig ezt mondja nekik, amit itt olvastok. Megdöbbentő mondat, nem? Csodákat tesz köztük Jézus (pl. pár darab kenyérrel és hallal 5000 család lakik jól) - és nem az isteni jelenlét érdekli őket igazán, hanem a hasuk! Isten sokszor beavatkozik a mi életünkbe is, sokszor megáld bennünket. Én saját magamon azt tapasztalom, hogy bár elsőre felháborodok, hogy nem Isten kell nekik, hanem csak a kenyér, aztán rájövök, hogy sokszor én is így bánok Istennel. Panem et circenses - kenyér és cirkusz kell, fizikai dolgok és vidámság, de az elkötelezett Isten-kapcsolat kevésbé. Pedig ez utóbbi az igazán fontos. Gondolkodj ma el ezen: mit keresel Istennél? Kapcsolatot vagy csak kenyeret és cirkuszt?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 19.

"Én vagyok, ne féljetek!" (Jn 6; 16-21)

Egy különös és szokatlan találkozás Jézussal...már az is elüt a többi esettől, hogy a Mester útra küldi tanítványait, miközben Ő visszavonulva, az Őt erőszakkal királlyá tenni akaró tömegtől, imádkozik. S aztán, már sötétben a vizen járva, a tanítványokat szállító hajóhoz megy. Az éjszakában csak fenyegetés, veszély, kísértet mozoghat ily módon, gondolkodásuk, "hitük" szerint. S meg kell tapasztalniuk, hogy az ételt és az élet teljességet adó Úr, a természeti törvények felett és a sötétségben is Úr.