Napi biztatás

Naponta frissülő tartalom

Július 04.

"...adok neki fehér kövecskét és a kövecskén új név van felírva.." (Jel 2; 12-17)

Az emberrel kapcsolatos minden lényeges kérdés visszavezethető egyetlenre és az arra adott válaszra; ki vagyok én? Mi az önazonosságom, hogyan határozom meg magamat, mit gondolok, vallok arról, hogy ki vagyok. Fehér kövecske, ott és akkor egyfajta személyi igazolvány volt, mely igazolta, hogy tulajdonosa isteni eredetűnek vallotta a római császárt, aki még kedvenc lovát is konzullá neveztethette ki. Itt azonban egy új új identitásról van szó, mely nem más mint a teremtetteségben eredetileg is adott istengyermekség. Ez a régi-új "személyi igazolvány" jelzi, hogy a tulajdonosa személyisége visszahelyeztetett eredeti alapjára, a Teremtő, Megváltó és Megszentelő Istenre. Ez a lét teljessége, amit mi is megélhetünk és megtapasztalhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 03.

"Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját." (Jel 2; 8-11)

Hatalom, dicsőség, szakralitás, győzelem lehetnek, több más mellett, a korona, mint szimbólum jelentései. Itt leginkább, a hit melletti hűséges kitartás győzelmes elismerését láthatjuk, találhatjuk meg. Nehézségek, próbatételek, kísértések, szenvedés és megaláztatás közepette is és azok ellenére kitartani, megvallani istengyermekségünket. Szavakkal, tettekkel, életmóddal, viszonyulással..." Bebújtattál engemet, talpig nehéz hűségbe. " (József A.)

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 02.

"Aki győz, annak enni adok az élet fájáról..." (Jel 2; 1-7)

A Paradicsomban lévő két szimbólikus, de mégis valós fa egyikéről, a jó és gonosz tudásának fájáról szakított az ember. A gonosz ígérete szerint a tudás tesz istenivé, de ez félrevezetés volt, mert kivetette az embert az örökkévalóságból. A Jelenések könyve, a Szentírás, sorrendben és időben utolsó írása visszautal a legelsőre, megteremtve a múlt és a jövendő közötti reménység ívet. Megadatik, hogy az istenkedés következtében elvesztett örökéletnek mégis részesei lehessünk, ehhez azonban a körülöttünk és bennünk lévő istentelenség felett szükséges diadalmaskodni, a Lélek segedelmével.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 01.

"...és a hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna...és amikor megfordultam...az Emberfiához hasonlót (láttam)..." (Jel 1; 9-20)

A "rejtőzködő Isten" (Deus absconditus) egy időben a protestáns teológiai érdeklődés középpontjába került. Lényege, hogy az ember számára nem a hétköznapi, kézzelfogható módon van jelen Isten, hanem rejtetten, áttételesen, teljesen meg nem ismerhetően. Ugyanakkor az Emberfiában, megtestesülten, emberi alakban volt/van világunkban, életünkben. Együtt és egyszerre a kettő: megragadhatatlan, tökéletesen, a maga teljességében, nem megismerhető, mégis konkrét, valóságos és amire szükségünk van az üdvösségre, annak teljessége meg van Benne. Rejtőzködés, megtestesülés és szó, hang, a megszólító, mely mai is jelenvaló s keresi, várja hallgatóit. Van-e ilyen közöttünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 30.

"Én vagyok az Alfa és az Omega, ezt mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljövendő..." (Jel 1; 1-8)

A birodalmak, hatalmak, uralkodók szeretik magukat isteni eredetűnek mondani, uralkodásukat pedig örökkévalónak. A görög ábc első és utolsó betűszimbóluma a teljességet, időfelettiséget jelzi. Az újszövetség, már a keresztyénüldözések idején keletkezett írása egyértelműen Istenre alkalmazza. A teremtés és a mindenek újjáteremtése a fő témája, egy vészterhez, vérgőzös, szenvedésekkel, üldöztetéssel és halállal terhelt időszaknak, a domitiánuszi korból. Sem életünk kezdete sem vége, abortusz és eutanázia, öngyilkosság ide vagy oda, nem a mi kezünkben van. Kiragadhatjuk a Teremtő markából, de annak súlyos következményei vannak, lesznek. Viszont hála, magasztalás és öröm kísérheti, hogy Tőle jövünk és Hozzá megyünk. Legyen így!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 29.

"...mindenben olyan jó dolgod legyen és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek." (III Jn)

A lélektagadók (kommunista ideológia ) után jöttek a lélek "felmagasztalók", akik elárasztják az internetet a lélektan komoly és kevésbé komoly felismeréseivel, elbizonytalanítva szülőt, oktatót, házastársat. Fontos a lelki összefüggések fel-és megismerése, dolgok, kapcsolatok, szervezetek működésének, anomáliáinak észlelése s azok kimondása. Mai részletünk Kr.u. kb. III. sz.-ban íródott s már akkor is tudott volt, hogy ha az ember lelke jól van, rendben van, gondoskodnak róla, akkor az egész-ség is megadatik, megtartatik. Az ember lelkének alapvetően az isteni szeretetre, kegyelemre van szüksége s ennek belső és külső megtapasztalására, ami adatik, mint ajándék, lehetőség.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 28.

"Mert sok hitető jött el a világba, akik nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el..." (II Jn)

Aktuális témák; szociális igazságosság, istenországa a Földön, világbéke, környezetvédelem, homoszexualitás, BLM, LMBTQ stb. sokmindent megéltünk az elmúlt évtizedekben, amit mint központi fogalmat felkínálták a számunkra. Nekünk a legfontosabb azonban, hogy a mennyei Atya Jézus Krisztusban, a Lélek által közöttünk, bennünk, általunk jelen van, lehet a mindennapokban. Amikor megéljük az isteni szeretetet, irgalmasságot, megbocsátást, amikor hála és öröm van jelen bennünk és általunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 27.

"...és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat..." (I Jn 5; 18-21)

A mennyei Atya Jézusban együttérez teremtményével, a mindenkori emberrel s az élet minden vetületében részt vesz, kivéve az Atyával való szembenállást, tagadást. Ez a velünklétel váltja ki az emberből, belőlünk a viszonzott együttérzést, együtt mozdulást, harmóniát. Az emberi agyban a tükörneuronok teszik lehetővé az empátiát ösztönösen, de erre lehet törekedni tudatosan, akaratlagosan, imádkozva a Jézusban maradásért.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 26.

"...ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket." (I Jn 5; 13-17)

A kérő, közbenjáró imádság legfontosabb ismérvét kapjuk itt. Úgy és azt érdemes kérni imádságban, ami egybeesik Jézus Krisztus akaratával. Legjobb példa erre Jézus Getsemáné kertjében elmondott imája, melyben kéri: " Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem a keserű pohár, mindazáltal ne az legyen, amit én akarok, hanem az, amit Te ". Emberi és isteni akarat, vágy, elképzelés, kérés találkoznak, ami akkor teljesül, teljesülhet, ha belesimul az emberi az istenibe, még akkor is, ha az nem egyezik a mienkkel. Akkor is, ha az fájdalmas, érthetetlen, megmagyarázhatatlan s az emberből keserűséget, fájdalmat, indulatot vált ki.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 25.

"... ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet..." (I Jn 5; 6-12)

Az életteljesség emberi formában, Jézus Krisztusban jelent meg közöttünk s aki azonosul vele, kapcsolatban áll vele, az részesül abban, amit Ő képvisel. Egy olyan életvitelben, melyben természetes módon van jelen a teremtő Atya és a megszentelő Szentlélek is. S ez a viszonyulás, létmód, harmónia Istennel, teremtett világgal, a másik emberrel s önnönmagával. Helyénléttel, mely elkerüli az "istenkedést" és az " állatkodást" is, dinamikus kiegyensúlyozottság, aminek erőforrása a kapok-adok. Életet, szeretetet, kegyelmet, irgalmasságot s ezt adhatom tovább, erősítve magamban mindezt. Gyakoroljuk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 24.

"Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." (I Jn 5; 1-5)

Háromszoros győzelem, mondhatnánk: három a magyar igazság...de mivel szemben, mi felett? A kozmosz a teremtés rendje szerint működik, azonban megtapasztalható a diszfunkciói is, a világegyetemben éppúgy, mint az emberiség, a közösségek és az egyének életében. A győzelem az isteni rend helyreállítása, mikor minden a Teremtőt dicséri és magasztalja. A mennyei Atyához való kapcsolódásunk, ennek hétköznapi megnyilvánulásai; gondolatok, szavak, cselekedetek, közösség gyakorlása, a hitünk segít, a maga szintjén, az isteni rend megvalósulásában. S ez győzelem, magunkban és körülöttünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 23.

"Nem abból áll ez a szeretet, hogy mi szeretjük az Istent, hanem, hogy Ő szeretett minket és elküldte az Ő Fiát..." (I Jn 4; 7-21)

Az emberi szeretet - mely nem elsőrenden érzelem, hanem odaszánás, elhatározás, akarat kérdése - az isteni szeretetből fakad. Erre felelet lehet az Isten iránti szeretet, tisztelet, hálaadás, hódolat s a felebarát iránti, mely a másik szükségének enyhítése és az önmagunk iránti, mely a valódi szükségletek megadása magunknak s nem azonos az önelfogadással. Az Atya szeretete Jézus Krisztusban és az Ő küldetésében vált "kézzelfoghatóvá", amit Hitvallásunk a "miattunk, érettünk, helyettünk" formulával fejez ki. Immár az Atya "felettünk", a Fiúban "mellettünk" s a Lélek által "bennünk" is. Ez adassék meg nekünk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 22.

"...mert nagyobb az aki bennetek van, mint az, aki a világban van." (I Jn 4; 1-6)

Nem két egyenlő, egyforma erő küzdelmének tere a világ, a Föld, az ember, az emberiség élettere. A teremtésben, a Teremtő az életet, az életteljességet hívta, hívja létre. A negatív, destruktív erők jelenvalósága, melyek a teljesség igénye miatt jöttek "létre", soha nem hordoznak olyan erőt, hatásfokot, mint az isteni. Tudni, látni, hinni és ezt megvallani, hogy kié vagyunk, hová tartozunk, milyen erő lakik, lakhat bennünk, tehet minket tanítvánnyá. Minden körülmény ellenére is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 21.

"És aki az Ő parancsolatait megtartja az Őbenne marad és Ő is abban." (I Jn 3; 18-24)

Belsővé, bensőségessé válik, válhat valami, ami eredendően nem a sajátunk vagy nem elsődlegesen az. Szokások, szemlélet-és látásmód, nyelvi szellemi megközelítés, életmódod belsővé tehetünk, begyakorolva magunkat. Jézusban maradni, jelenti, hogy tanítása szerint, küldetése alapján élünk; viszonyulunk a mennyei Atyához és a másik emberhez. Ez gyakran erőfeszítésbe kerül, gyakorolni kell, törekedni szükséges rá. Azonban nem egyoldalú a mi odaszánásunk, mert Ő is aktív részese, kezdeményezője ennek a kapcsolatnak, meghatározva életünk alapirányultságát és a hétköznapi apróságokat is. Ha így van, a teljes élet részesei vagyunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 20.

"...hogyan marad meg abban az Isten szeretete?" (I Jn 3;13-17)

Istenkapcsolat és a felebarát iránti együtt és egyszerre az egyik a másikban mutatkozik meg, míg az emberi eredetete az isteniben lelhető fel. Ha a vertikális irányból érkező isteni szeretet-erőt nem adjuk tovább a horizontálisban, embertársaink felé akkor az elsikkad, de ha megosztjuk megsokszorozódik. Viszonyulásban, szavakban, tettekben realizálhatjuk mindezt s minél többet adunk, annál több marad nekünk, bennünk, velünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 19.

"Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa." (I Jn 3; 1-12)

Bulgakov: Mester és Margarita c. drámájában, a szovjet-kommunizmusban megjelenik az ördög s az emberekkel beszédbe elegyedve helyesli, hogy Isten létezésében nem hisznek. Mikor azonban az ő létét is tagadják, kegyetlen módon tanítja meg a "hitetlenkedőket", hogy az ördög igenis létezik és nagyonis működik. Létezik és működik a bűn, az istentelenség-és ellenesség, nem csak kívül, hanem belül, bennünk is (P. Ricoeur). Kérdés, hogy ez az Isten nélküli, létünk alapja-e vagy az isteni az? Isten Fia lerontja, kívül és belül egyaránt az ördög munkáit s visszahelyez az istenibe, ahonnan jöttünk s ahová, reménység szerint tartunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 18.

"...maradjatok Őbenne (a Krisztusban)..." (I Jn 2; 26-29)

Önerőből az ember nem képes a gravitációt legyőzni csak technikai eszközzel (léghajó, repülő, rakéta) s nem képes az isteni "erőtérből" sem kilépni. Lehet úgy élni, hogy nem veszünk tudomást róla vagy tagadjuk létét, de előbb-utóbb fájdalmasan szembesülnünk kell; van, létezik, hat a gravitáció, van, létezik, hat az isteni erőtér. Miért akkor a felszólítás: maradjatok Őbenne? Legyen tudatos, hogy a mennyei erő tart minket úgy a Földön, hogy közben istengyermekségünk is megmarad. Jézus Krisztus, hitvallásaink szerint, egyszerre tökéletes Isten és ember s ha Benne maradunk, akkor bennünk lehet, maradhat mindkettő, még ha messze nem is tökéletesen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 17.

"Az az ígéret pedig, amelyet Ő maga ígért nekünk, az örök élet." (I Jn 2; 18-25)

Időtlenség, időfelettiség, idő nélküliség az örök élet? Talán inkább folyamatos jelennek mondhatnánk, hétköznapi szóhasználattal, mely Isten közelségben, az Ő jelenlétében telik. Amikor nincs sem időbeli, sem térbeli, sem személyes vagy közösségi akadálya a Vele való legszorosabb közösségnek, "színről színre látásnak". Ez, a biológiai lét végével nemhogy megszűnik, hanem inkább kiteljesedik, ha már itt és most is részesei vagyunk. Miért ne akarnánk a kiteljesedés gyermekei lenni, egy ilyen csodálatos ajándékot elfogadni?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 16.

"Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van." (I Jn 2; 12-17)

Az Újszövetség idején használt görög nyelvben három fogalom volt a szeretetre: erosz - leegyszerűsítve az erotikus, filia - a felebaráti és az agapé - az isteni. Részletünkben az utóbbi áll s emiatt úgy is fordíthatnánk: "ne imádjátok a kozmoszt ( ez a szó fordul elő ) és ami benne van". Imádat egyedül Istené, vagyis a legmélyebb, legodadóbb és ragaszkodó szeretet és tisztelet az Övé, egyedül. Ez a biológiai létfeltételeken túl, esetenként még ezek előtt is, az egyedül szükséges, az összes többi lehet fontos vagy vágyott ill. álmodott az életben. Ez a felszínen nehezen emészthető felszólítás, a lehető legnagyobb szabadságot ajándékozza nekünk, mert ha Tőle függünk, minden mástól függetlenek lehetünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 15.

"...múlik a sötétség és már fénylik az igazi világosság." (I Jn 2; 7-11)

Hétköznapi tapasztalatunk nem támasztja alá az Ige kijelentését; háború, pandémiák, gazdasági-és élelmezési válság, a "nagy törlés" gondolata és az arra való törekvés stb. "Legyen világosság", szinte a legelső mondat a Szentírásban, "én vagyok a világ világossága" mondja Jézus magáról, majd "ti vagytok a világ világossága" vagyis, nagyon is jelen van a világosság az életben. A kérdés bennünk, általunk megjelenik-e? A nagy összefüggésekre, rendszerekre csekély hatásunk van, de a családban, munkahelyen, nemzetségben, gyülekezetben, lakókörnyezetünkben megjeleníthetjük, a Lélek segítségével, az igazi világosságot: az isteni szeretetet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 14.

"...ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus..." (I Jn 2; 1-6)

Nemrég ünnepeltük Pünkösdöt, a Szentlélek kitöltetését, az egyetemes egyház létrejöttét. Mai újszövetségi részletünkben használt görög kifejezést, a Pártfogót, alapvetően a Szentlélekre használja a teológia. Jézus Krisztus váltságművének közbenjáró "szerepe" egybeesik a Lélek "érettünk való esedezésével", ha vétkezünk. Míg a bűn fogalom inkább az alapvető egzisztenciális céltévesztést, tudatos szembefordulást jelenti, addig a vétek "csak" engedetlenséget, konkrét helyzetben, esetben való "süketséget" jelent. Istenre bízott életet élni, Benne hinni és reménykedni, helyénvaló létezést jelent melyben, ha bekövetkezik a vétek, van aki segítsen!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 13.

"Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan Ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással..." (I Jn 1; 5-10)

A világosság létmód, nem csupán fény, hanem annak megjelenítése, hogy Istentől való, Hozzá tartozók vagyunk s maradhatunk Jézus Krisztusért. A világosságban járás alapozza meg a köz-ős-ég-et, ahol a legkisebb és a legnagyobb közös többszörös az istengyermekség megvallása, megélése. A szó hétköznapi értelmében vett közösségeket lehet és kell is munkálni a munkahelyi, lakóhelyi, gyülekezeti, nemzetségi szinten. Keresztyénként azonban megvallhatjuk, hogy mindezek alapja, tudva, tudatlanul az Istennel, Istenben való közösség. Jó, hogy megélhetjük, gyakorolhatjuk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 12.

"...azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen." (I Jn 1; 1-4)

A megosztott öröm a teljessé vált öröm. Egyes kéziratokban, valószínűleg a másoló azt gondolván; elírás történt, kijavította erre: "örömötök teljes legyen". Közös öröm az Élet, Jézus Krisztus megjelenése az emberi közegben vagyis a mennyei Atya szava, akarata, világossága, mely ki-és beteljesíti az életet. Gondjainkat, panaszainkat, vélt vagy valós sérelmeinket talán könnyebben osztjuk meg környezetünkkel és örömeinket, a hitbeli tapasztalataink örömeit?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 11.

"...legyetek erősek az Úrban, az Ő hatalmas ereje által!" (Ef 6; 10-24)

A híres filmrendező Buñuel egyik filmjében, a miséről távozó tömeget birkákkal jeleníti meg. A keresztyénség "birkaiskola"? A jézusi "tarsd oda a másik orcádat" sem erről szól, sokkal inkább közmondásunk értelmével közös a jelentése: "nem az a legény aki üti, hanem aki állja". A levél befejező részletében, amúgy sem emberi viszonylatban esik szó az erőről, hanem az emberfeletti gonosszal, fejedelemségekkel és hatalmasságokkal folytatott harcról, a velük való szembenállásról. Ehhez szükségeltetik az isteni erő, hogy minden körülmények közepette, megmaradjunk annak amik vagyunk; teremtmények, megváltottak és megszenteltek.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 10.

"...ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól..." (Ef 6; 5-9)

Kölcsönösség mai kulcsfogalmunk. A szakrális, Isten szerint való közösségek, családok, nemzetségek a kölcsönösség alapján működtek. A horizontális, földi szinten egymás között, a vertikális, isteni dimenzióban pedig a teremtővel kapcsolatban. Ez utóbbival kapcsolatban - szerintem - nem a vallástörténet hétköznapi megfogalmazása érvényesülhetett: "adok, hogy adj", hanem inkább, "mert kaptam, adok". Szolgák, valószínűleg rabszolgák és urak a bibliai részlet megszólítottjai, akik számára, ahogy a házastársi, és a szülő-gyermek kapcsolatban is már, az isteni külső,-felső szempont az aminek érvényesülnie kellene, a levélíró szerint. Nem kevesebb lesz az ember a jócselekedete által, hanem gazdagszik s ezt nap, mint nap átélhetjük munkahelyen, gyülekezetben, családban.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 09.

"Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban...Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket....!" (Ef 6; 1-4)

Az elmúlt több, mint két évszázad ellentétet munkált a generációk között, ami ellentmond az efezusi levél figyelmeztetéseinek. Gyerekcentrikussá lett a világ s a változásban is azt kellene meglátni, érteni, miképp tudunk az isteni rendnek úgy megfelelni, hogy ne kelljen folyamatosan ütközni. Az egymás iránti tisztelet megadásában találom meg ezt; látni, komolyan venni az istengyermekség ajándékát! Az Istenre vonatkoztatott élet emelhet ki minket az egymás ellen fordítottságból, mert Ő nem hétköznapi módon részese életünknek, hanem a Lélek által, Jézusban. Egyszerre kívül és belül is, rálátást adva az örömre, bánatra, feszültségre, békességre, egymás emelésére és a korlátok felmutatására.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 08.

"Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza..." (Ef 5; 21-33)

Enged-elmesség, szer-etet, tiszt-elet a házastársi együttélés három alapköve az efezusi levél írója szerint és egy kijelentés, mely egy más kor más embereiről szólt. A túlpszichológizálás hibáját elkerülve, mégis kijelenthetjük, hogy igenis sokan vannak, akik nem szeretik vagy akár utálják, gyűlölik testüket, önmagukat s emiatt a másikkal is úgy bánnak, mint magukkal. Engedni, szeretni, tisztelni látszólag nehéz s gyakran fárasztónak tűnő dolgok, pedig ezek nélkül nincs és nem lehet sem hétköznapi együttélés sem pedig "nagy" dolgok, ügyek rendezése.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 07.

"Mindig, mindenért hálákat adjatok az Istennek..." (Ef 5; 18-20)

Több magatartásforma is visszahatóan működik az emberi életben; szer-etet, gyűl-ölet s ilyen a hála is. A mennyei Atya jól meg van a mi hálaadásunk nélkül is, nekünk magunknak tesz jót, ha hálásak vagyunk, visszahat ránk. Fizikailag, lelkileg, szellemileg is helyreállít, frissen tart a hálaadás, amibe begyakorolhatjuk magunkat. Ez esetben is, mint a szeretetnél, ne elsőrenden valamilyen érzelmi állapotot képzeljünk, keressünk, várjunk, hanem elhatározás, akarat kérdése: adom-e, akarom-e adni a másiknak, amire szüksége van, akarok-e hálát adni kis-és nagyobb eseményekért, emberi kapcsolatokért, lehetőségekért, alkalmakért? Gyakoroljuk....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 06.

"Áron is megvegyétek az alkalmat, mert a napok gonoszok!" (Ef 5;15-17)

A napok jól felhasználása áldozattal jár vagyis, ha Isten szerinti életet akarunk élni az lemondással, erőfeszítéssel, akár áldozattal is jár. Pál a keresztyén életet az ókori olimpikonok edzéséhez, versenyzéséhez hasonlítja, akik mindent alárendelnek a versenyzésnek, győzelemnek s ezért több dologról is le kell mondaniuk, céljuk elérése érdekében. Az élet teljességét kapjuk, kaphatjuk meg a mennyei Atyától, aki Jézus Krisztusban már "megfizetett" ezért, ami a Lélek által jelenvaló tapasztalat számunkra. Mi mit teszünk, adunk ezért?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 05.

"Mint a világosság fiai, úgy járjatok." (Ef 5; 1-14)

Üvegbeton, zseniális magyar találmány, mely egyesíti magában a beton szilárdságát és a fényáteresztést. Pünkösd ünnepén hálát adhatunk, hogy átderenghet rajtunk Isten szeretete, mely A Szentlélek munkája bennünk! "Könyörögjünk az Istennek Szentlelkének, bocsássa ki magas mennyből fénylő világát, végye el mi szívünknek minden homályát, hogy érthessük Istenünknek mindenben akaratát!" (Huszár Gál éneke).

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 04.

"...és újuljatok meg a Lélek által elmétekben." (Ef 4, 17-32)

Nem egyszerűen "átkeretezésről" van szó, hanem egy új szemléletmódról arról, hogyan tekintünk önmagunkra, értelmezzük létünket, életünket s a többi emberét. Krisztusban az Atya gyermekei vagyunk, amit a Lélek újra és újra megerősít bennünk, erre emlékeztetve minket. Így lehetséges egy önmagán túlmutató életet élni, gyakorolva a jóságot, irgalmasságot és a megbocsátást. Erre trenírozhatjuk magunkat, ezt gyakorolhatjuk nap mint nap.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 03.

"...míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra..." (Ef 4; 1-16)

A felnőttkor két jellemzőjét ragadom most ki; a különbségtétel és az együttlátás képességét. Tudni megkülönböztetni, hogy mi a szükséges és mi fontos, lehetséges ill. vágyott. Csak kevés dolog szükséges, az efezusi levél szerzője szerint: "az igazságot kövessétek szeretetben", több dolog fontos s a legtöbb lehetséges vagy vágyott. Együttlátás; látni, érteni, hogyan egészíti ki, feltételezi s mégis, adott esetben, zárja ki egymást élet és halál, jó és rossz, világosság és sötétség. Karácsony Sándor, aki nem egyénben, hanem közösségben gondolkodott azt vallja, hogy felnőtt, érett személyiség az, aki közösségben érti, értelmezi önmagát s éli életét. Hitbeli felnőttkor közösségi létmód, mely másokon keresztül növekszik, gazdagszik, munkahelyen, családban, gyülekezetben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 02.

"...mi a szélessége, hosszúsága, mélysége és magassága a Krisztus, minden ismeretet felülhaladó szeretetének." (Ef 3; 14-21)

Hogyan ismerhetnénk meg valamit/valakit, aki/ami minden ismeretet felülhalad? Ez önellentmondás! Ha Krisztus "kívülálló" vagyis mint egy dolgot, tárgyat szemléljük valóban ellentmondás, ha azonban az idézett részlet előtti vereseket is elolvassuk, világos miről van szó. A szívben lakó Krisztusról ír a szerző s így, a belsővé vált fiúi szeretet mértékét, a maga teljességében fel nem foghatjuk ugyan, de mint egzisztenciális élményt megtapasztalhatjuk, a saját "emberi határaikon" belül. A végtelen, határtalan a véges és korlátozott emberi létben; felemelő, reményt keltő erőforrás!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 01.

"...hogy ismertté legyen most az egyház által...az Isten sokféle bölcsessége." (Ef 3; 1-13)

Bölcsesség: lényeglátás, az összefüggések figyelembevétele és a célirányos cselekvés. Isten bölcsessége a világegyetem és a Föld teremtettségének sokszínűsége, egymást feltételező és kiegészítő működése, az emberi test felfoghatatlan összetettsége, egyáltalán, létezése. A Fiú elküldése és megváltói tette, a Lélek láthatatlan, mégis kézzelfogható működése. A mennyei Atya önmaga, embernek való odaadása, az életteljesség ajándéka és az örök élet lehetősége. Az ember ezek felett eszekedhet, de a saját logikai kategóriáiba, teljesen, soha be nem illesztheti, viszont kapcsolódhat hozzá s ezáltal ki-és beteljesedhet az élete.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 31.

"...a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus." (Ef 2; 11-22)

Az alap nélküli, palesztinai épitkezésben fontos szerepe volt a sarokköveknek, melyek az egész épület staabilitását biztosították. A keresztyén létezés Jézuson, mintegy sarokkövön alapszik. Megrandíthetetlen, mozdíthatatlan, szilárd alapja életünknek. Benne, általa, rajta keresztül istengyermekségünk örökkévaló. Feladatunk, hogy az önmagunkról alkotott képbe, önértelmezésünkbe építsük be ezt a tényt, így nem csak földi, hanem mennyei lesz életünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 30.

"...életre keltett a Krisztussal együtt...és Vele együtt feltámasztott és a mennyeiek világába ültetett..." (Ef 2; 1-10)

Múlt, jelen és jövendő együtt és egyszerre. A jeleben vagyunk részesei egy múltbeli esemény, jövendőben kiteljesedő, valóságának. Két lábbal a Földön, beleszőve a növény-és állatvilág s a természeti törvények és jelenségek világába, de Krisztusban, Krisztusért már itt és most az isteni dimenzió, az üdvösség részesei is vagyunk. Így lenne jó önmagunkra tekinteni, értelmezni, életünk eseményeit látni és láttatni s hasonlóan szemlélni munkatársainkat, családtagjainkat, felekezeteinket, minden esetlegesség, vétek, kisszerűség, önzés, sértettség, rosszindulat ellenére is!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 29.

"...hogy megismerjétek Őt és világosítsa meg lelki szemeiteket, hogy meglássátok milyen reménységre hívott el minket..." (Ef 1; 15-23)

Ha Jézus életének eseményeit, tanítását, emberekhez és a mennyei Aytához, bűnhöz, betegséghez, halálhoz való viszonyulását ismerjük, akkor istenismeretre jutottunk, már amennyire ez emberileg lehetséges. Megismerni Istent és meglátni a reménységet, ami az emberi logika szerint nem feltétlenül kikövetkeztethető, de ígéretünk és Jézusban bizonyosságunk van. Halálunk után a teljes isteni szeretetben részesülhetünk, ha már itt és most is részesei vagyunk. Őt megismerve és meglátva jelenik meg rajtunk az Atya dicsősége, felsége, magunk és mások örömére.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 28.

"...hogy szentek és fedhetetlenek legyünk előtte szeretetben." (Ef 1; 1-14)

Mit látunk a másikban, mit látunk meg a másikban s mit akarunk meglátni? Párkapcsolatban, szülő-gyermek viszonylatban, munkahelyen ritka a másik ember reális észlelése, látása, értelmezése. Sokkal inkább a "megismerést vezető érdek" (H-G. Gadamer) vezet minket, hogy milyennek akarjuk látni, láttatni. A mennyei Atya, mint teremtőnk, azonban nagyon is reálisan ismer, lát minket. Ezért küldi Jézust, hogy miatta, érette, általa Hozzá tartozók (szentek) legyünk s olyanok akik teljesen az Ő szeretetének részesei. Ha Ő így tekint ránk, mi miért nem eképp gondolunk magunkra, értelmezzünk létünket, életünket s annak eseményeit, történéseit?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 27.

"Mert felüdítették mind az én lelkemet, mind a tieteket."" (Róm 16; 17-24)

Hogyan lehet két gyermek elvesztése után úgy élni, hogy mind a környezetében lévők, mind pedig a saját maga számára nem csak elviselhető legyen az illető, hanem megértéssel, szeretettel, vidáman tudjon élni. Levente Péter, mindenki Móka Mikije tesz fel önmagának ezt a kérdést 40 éves korában s az elmúlt, közel másik 4 évtizedben tudatosan, naponta törekszik erre. Nem csak elviselni, eltűrni a munkatársat, családtagot, rokont, hanem felüdíteni a lelkét... Ez történ Pállal s ennek lehtünk magunk is aktív részesei, megjelenítői.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 26.

"Köszöntsétek egymást szent csókkal." (Róm 16; 1-16)

A "szent csók" a szeretet, tisztelet és hódolat látható megnyilvánulása, melynek nincs köze az erotikához, szexualitáshoz, birtoklásvágyhoz, hanem a másik egyenlőnek vagy magamnál fontosabbnak való elismeréséhez. Jó dolog a meglévő, egymás iránti tisztelet, szeretet kifejezése, mert az erősíti a kapcsolatot. S látszólag a viselkedéslélektan alapjain állva, kijelenthetjük a "szent csók" adása, kapása visszahat, ha nincs is mögötte megfelelő érzelmi töltés. Ezzel azt is mondjuk, hogy a munkahelyen, családban, gyülekezetben a szeretet, a tisztelet megadása nem érzelmi, hanem akarati kérdés. Ebbe is begyakorlhatjuk magunkat.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 25.

"...magam is meg vagyok győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve teljes ismerettel és, hogy egymást is tudjátok tanítani." (Róm 15; 14-33)

Pál személyesen nem találkozott, a levél írásakor a római keresztyénekkel. Honnét akkor ez a bizonyosság? A levél elején hivatkozik, a birodalom fővárosában élő, Jézust követők, az akkori világban elterjedt hitcselekedeteinek hírére. Tehát áttételesen, esetleg több közvetítőn keresztül jutott el hozzá a rómaiak hitélete jóhíre. Ha magunkra gondolunk élünk-e, akarunk-e úgy élni, beszélni, cselekedni, jelen lenni családban, munkahelyen, gyülekezetben, hogy ha ránk néznek, akkor megérezzenek valami önmagunkon túl, Istenre mutatót? Így lenne jó s lehet erre törekedni, ezért imádkozni s ha valami megvalósul belőle, akkor hálát adni!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 24.

"Hiszen Krisztus sem magának kedvezett..." (Róm 15; 1-13)

Hogyan lehet úgy élni, hogy az ember saját igényeit, vágyait, elképzeléseit, akár szükségleteit nem mindíg és minden esetben helyezi az első helyre, hanem a másikra figyel s neki rendeli alá magát? Ha van példa, akit lehet követni, de nem csupán példa, hanem erőforrás is - aki maga, saját magát háttérbe állítva, de ezzel egyáltalán nem megtagadva, sokkal inkább küldetését betöltve - velünk, mellettünk, értünk és általunk akarja az emberek életét szolgálni. Ez nem önfeladás, hanem lelki-szellemi meggazdagodás a Lélek által! Éljük át, éljük meg s nem kevesebbek, szegényebbek, kiszolgáltatottabbak, hanem mérhetetlenül gazdagabbak leszünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 23.

"Mert minden, ami nem hitből származik, az bűn." (Róm 14; 13-23)

A szabadság mértéke, hogy kapcsolódik-e a mennyei Atyához. Fentebb azt írja Pál: " semmi sem rossz önmagában...", s ennek a kijelentésnek a másik oldala, mai idézetünk. Önmagában - ami az isteni teremtés része - jó, mert benne van a teremtői gondolatban, akaratban, tettben. Ami azonban nem ered, vonatkozik, kapcsolódik Istenhez, az eltávolít, elidegenít, szembefordít Vele s a Szentírás ezt nevezi bűnnek. Az egzisztenciális céltévesztést, a létalap hiányát, melynek következményei megjelennek az ember hétköznapi gondolataiban, szavaiban, cselekedeteiben, mulasztásaiban is. A hitben való élet szabad és lelki-szellemi gazdagság jellemzi; legyen részünk benne!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 22.

"Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk." (Róm 14; 5-12)

Manapság nem mindenki szereti tudatosítani, vállalni, hogy sokféle függésben létezünk, már fogantatásunk pillanatától kezdve, halálunkig. Pedig teremtettségünkben, megváltottságunkban és megszenteltségünkben szorosan kapcsolódunk a Szentháromsághoz. S életünk e három nagy lelki eseményén kívül is, folyamatosan és naponta tapasztalhatjuk az isteni jelenlétet. A valahová tartozás ajándék, még ha elköteleződéssel is jár és sokkal, de sokkal többet kapunk Benne, Általa, mint amennyit "veszíthetnénk" a Tőle való függésben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 21.

"...meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa." (Róm 14; 1-4)

A kérdés, hogyan viszonyuljon a kezdeti keresztyénség a többségi, mindenféle vallást követő embertársaihoz s a hétköznapi életben megjelenő közvetett vagy közvetlen hitéleti megnyilvánulásaihoz. Illetve a frissen keresztyénséghez tértek "átmeneti" hitgyakorlatához. Az ókori mészárszékekben csak olyan húst lehetett kapni, melyet először valamilyen istenségnek, áldozatként ajánlottak fel. Ehet-e ebből a keresztyén ember? Volt aki evett s volt aki elutasította. Ki a fontos, mi a fontos, hol a központja életünknek, gondolatainknak, cselekedeteinknek? Istennek hatalma vann arra, hogy megtartson minket szeretetében és sok mindennel élhetünk, hálaadással, ha Ő létünk középpontja.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 20.

"...itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból." (Róm 13; 11-14)

Álomban keveredik az átélt realitás az érzésekkel, érzelmekkel, gondolatokkal, vágyakkal, félelmekkel, emlékekkel. Ébredés után nem mindig tudjuk eldönteni, hogy a múltról, jelenről vagy a jövőről szólt álmunk. A római levélbeli felszólítás arra a jövendőre akar ébreszteni, mely ugyan múltbeli esemény, de egyben jelenvaló is, az üdvösségre. Az Isten szerinti életre, az élet teljességére, mely már itt és most is lehetséges az időleges, mulandó és esendő hétköznapokban. Dicsőség és hála érte!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 19.

"Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek..." (Róm 13; 8-10)

Most akkor tartozunk vagy nem? Pál szeret, a ma dialektikának nevezett, gondolati ellentétpárokban fogalmazni, melyben látszólag ellentétes, egymásnak ellentmondó dolgokat jelent ki. Ezzel mondandóját kiemeli, hangsúlyossá teszi. "Adjuk meg mindenkinek amivel tartozunk" s következik egy felsorolás, majd a kijelentés: "senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek". Ha meg van bennünk az isteni szeretet vagyis azt tudjuk adni a másiknak, amire szüksége van, akkor abban benne foglaltatik mindaz, amit előbb felsorolt. Akik nem tudnak szeretni azoknak törvény, akik szeretetben járnak azoknak természetes; megadni Istennek ami az övé, embernek, császárnak, munkatársnak, családtagnak s önmagunknak azt, amire szükségünk van. Így legyen!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 18.

"Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok..." (Róm 13; 1-7)

Ma már nincsenek "Isten kegyelméből" uralkodó királyok, császárok s a "nép szava, Isten szava", Pál hitben, mindent Istentől eredeztet, még a számára pogány és istentelen hatalmasságokat is. S valóban lehet-e bármi, bárki teljesen független a mennyei Atyától, még ha szembe is fordul Vele? Mi is az Ővéi vagyunk s nem csupán az életet kaptunk, hanem milliónyi nagyobb és kisebb lehetőséget, tapasztalást, élményt, kapcsolatot, képességet, esélyt, tálentumot. A kölcsönösség alapján ezekből tovább-és vissza kellene adnunk, Istennek; hála, dicsőítés, imádság, adakozás és embereknek; adó, vám, félelem, tisztelet, jószolgálat, megértés, türelem, szeretet. Kaptam ezért adhatok!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 17.

"Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval." (Róm 12; 9-21)

A jó és a rossz, nem két egyenlő erővel, hatással bíró entitás, hiszen akkor nem lehetne legyőzni a gonoszt. A rossz, az istentelenség, Isten nélküliség vagy a Tőle való eltérés, külső és belső realitás egyszerre. Annak legyőzése is két fronton zajlik belül és kívül egyaránt. Napi feladat az istenszerűségre való törekvés: belesimulás a teremtés rendjébe, a hála, a megváltottságban való megerősödés, a feltámadás reménysége újra és újra felidézése és a Lélek jelenlétért, munkálkodásáért való könyörgés. Ebből fakadnak: a szeretet gyakorlása, az adakozás, a másokon való segítés erényei. Mindez Isten munkája bennünk, általunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 16.

"..hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az ami jó, ami neki tetsző és tökéletes." (Róm 12; 1-8)

A paradicsomi kísértés a jó és gonosz tudásáról szól, hogy az ember olyan lehet, mint Isten. A szentírási történet szerint a mindenkori ember kilépett abból a körből, amelyben "csak" a jó van, Isten s mintegy kívülállóként, egyfajta tárgyilagossággal akarta a dolgok, emberek, események állását, helyzetét, állapotát megítélni. Amiről a római levél részlete szól, az a visszatérés a paradicsomi állapotba, amihez az értelem megújulása (meta núsz=metanoia=megtérés) szükségeltetik. Az ember csak akkor tudja megítélni mi az Isten szerint való, ha benne van, marad az Ő erőterében s ez Jézusban a Lélek által lehetséges!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 15.

"Mert az Isten mindenkit engedetlenség alá rekesztett, hogy mindenkin könyörüljön." (Róm 11; 25-36)

"Annál jobb itt, minél rosszabb" énekelte egy újhullámos együttes a '80-as években s megfordítva: minél rosszabb annál jobb? Pál élesen elítéli az efféle kérdésfelvetést, gondolkodást, mely csak a formál-logikára alapoz s nem veszi figyelembe Isten üdvözítő akaratát. Nem a "cél szentesíti az eszközt" gyakorlata ez, hanem az " Úr csodásan működik..." és a végcél, hogy minden ember, nemzet, az emberiség azzá válhasson ami, aminek, akinek teremtetett, Isten gyermekévé.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 14.

"Azok pedig, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, ismét beoltatnak..." (Róm 11; 17-24)

A gyümölcsészet egyik nagy titka: egy ág, gally beoltása egy másik fába s így előállhat, hogy egyetlen fáról szedhet az ember többféle gyümölcsöt is. Pál az olajfába, mint a Közel-Kelet egyik legfontosabb növényébe való beoltatásról beszél, hasonlatként használva az emberi beavatkozást, az istenire. Az eredet és a "beoltott", a zsidóság és a keresztyénség, ami azt jelenti, hogy alapként, háttérként szolgál mai hitgyakorlatunk számára mindaz, amit a ószövetségi emberek megéltek, megtapasztaltak Istenből, Istenről. Ellentmondásos módon, ószövetségi hitük hitetlenségnek, a pogányok (Jézus követői), az Ószövetség szempontjából való, hitetlensége pedig hitnek nyilváníttatik. Kérkedés, dölyfösség helyet hála és köszönet jellemezhet minket s a reménység, hogy Izráelből lesznek megtérők.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 13.

"Élet a halálból." (Róm 11; 11-16)

Elesésből üdvösség, halálból élet, elvettetésből megtartatás, zsidók és pogányok vagy mondhatnánk úgy is óhitűek és Jézus követők. A hétköznapival ellentétes események, váratlan fordulatok, számunkra érthetetlen és megmagyarázhatatlan megtapasztalások is tudják az üdvösséget munkálni. Az ószövetségi választott népet és az újszövetségit egymást feltételező, kiegészítő kapcsolatban látja/láttatja Pál. Talán megértettünk egy s mást az emberiség jelenlegi helyzetéből, nemzetünk, anyaszentegyházunk, családjaink, munkahelyünk, egyéni életünk alakulásából, de a kérdés, hogy mindenek előtt és után jelen van-e az istenkapcsolat, az arra való vágyakozás, igény, megélés?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 12.

"Amire Izráel törekedett, azt nem érte el." (Róm 11; 1-10)

Isten és emberszeretetre törekedni s el nem érni szomorú, frusztráló, elkeserítő, miközben az ezt gyakorlók hiszik és vallják, hogy annak megfelelően élnek, beszélnek, gondolkodnak és cselekednek. Az idők során valahogy az akarás, az emberi igyekezet, vallásos "teljesítmény" az isteni kegyelem elé került. Manapság talán a vallásos "semmittevés" a jellemzőbb s nem a túlbuzgóság...ha életünkre, élethivatásunkra, mint ajándékra tekintenénk s nem mint ami önmagától, önmagából és önmagáért való, kézenfekvőbb lenne az Isten szerinti élet és gyümölcsözőbb.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 11.

"Hogyan higgyenek abban, akit nem hallottak?" (Róm 10; 14-21)

Van olyan ember az európai kultúrkörben, országunkban, aki ne hallott volna Jézus születése ünnepéről Karácsonyról, feltámadásáról Húsvétról, a Lélek kitöltetéséről Pünkösdről? Lehet, azonban a fentiek, mint információ tudomásulvétele még nem jelenti annak megértését, átélését, hogy mit jelent mindez életünk lényegét tekintve s mit a hétköznapokban. Keresztyénekként, egyházi egyetem dolgozói, oktatói, hallgatóiként tudunk-e úgy jelen lenni a magunk szerepében, helyén, feladatvégzésében, hogy az rámutasson a teremtő, megváltó és megszentelő Istenre? Mert a hiteles élet alapján lehet/ne "meghallani" mit mond a mennyei Atya az emberi életről, annak értelméről, céljáról, be-és kiteljesedéséről.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 10.

"...ha...száddal Úrnak vallod Jézust és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból, akkor üdvözülsz." (Róm 10; 1-13)

A hitvallás és a hit nem előfeltételek, bár a megfogalmazásból akár az is következhetne, hanem amikor abban az állapotban leledzünk, hogy hiszünk és hitvallást teszünk, akkor az üdvösség részesei vagyunk. Üdvösség jelenti az öncélúságtól, céltalanságtól való megszabadítottságot, Istenre irányítottságot és az élet teljességét ill. annak kiteljesedését a halál után. Kétlábon álló létmód az üdvösségben való részesedés, annak el-és felismerése, megélése: jobb, ha Jézus irányítja az életemet, alapvetően, mintha énmagam és az Ő feltámasztása, az én jövendőbelim záloga.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 09.

"...hogy megismertesse dicsősége gazdagságát..." (Róm 9; 14-33)

Isten szabadsága és az ember szabadsága itt a kérdés. Ez pedig elvezet minket a felelősség problematikájához. Mi az ami rajtam múlik s mi nem? Az emberi viszonylatokban, családban, gyülekezetben, munkahelyen ezt még viszonylag könnyű meghatározni, tisztázni, újra és újra egyértelművé tenni. Az Isten-ember kapcsolatban azonban mintha nehezebben menne; mert ha ilyen és ilyen helyzetbe, családba, nemzetbe, kultúrába, nyelvbe, tájegységbe, korszakba születtem milyen lehetőségeim vannak a meghatározottságaim ellenére és azokkal együtt, hogy bármit is tegyek, formáljak magamon, másokon, a világon? Minden Isten kezében van, de ami az enyémben, azért én vagyok a felelős és élhetek vele az istengyermekség szabadságával, hálával.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 08.

" Azaz nem a test szerint való gyermekek az Isten gyermekei, hanem az ígéret szerinti(ek)..." (Róm 9; 6-13)

Miképp leszünk, maradunk, maradhatunk Isten gyermekeinek? Ábrahám, Izsák, Sára és Rebeka kerülnek elő akikre, mint ősökre, szívesen hivatkoztak a Pál korabeli zsidó tanítók. Elég-e genetikailag, nyelvileg, kultúrálisan a választott néphez tartozni vagy más (is) szükségeltetik? Pál válasza egyértelmű, azok Isten gyermekei, akik az Ő ígéretét hordozzák; s az isteni ígéret Jézusban vált univerzálissá, akik elfogadják s élnek vele, belőle, általa, érte. Sem a nemzethez, sem az egyetemes egyházhoz való tartozáshoz nem elég a genetika, kultúra, nyelv stb., döntés kell!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 07.

"Mert én szívesen lennék a Krisztustól elszakított és átkozott atyámfiaiért..." (Róm 9; 1-5)

Vannak olyan terápiás irányzatok és tárgyilagos mérések, melyek tényként kezelik, hogy előttünk járó generációk tagjainak, szenvedését, traumáját, életstratégiáját visszük tovább, leginkább öntudatlanul (Auschwitz, Trianon, Gulág, '56 és az egyéni tragédiák). Ehhez kapcsolódik az ún. áldozat "szerep" melybe sokan és sok-rendben helyezik magukat vagy engedik, hogy mások helyezzék őket s benne is maradnak. Pál kijelentése nem azonos ezekkel, egyrészt tudatos döntés lenne, ha használna, másrészt pedig hitbeli, egzisztenciális lenne. Kiért, miért hozunk/hoznánk áldozatot, valósítanánk meg önfeláldozást s milyen mértékűt? Jézus nem kímélte önmagát értünk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 06.

"Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet...nem választhat el minket Isten szeretetétől..." (Róm 8; 31-38)

Himnikus felsorolás mindarról ami NEM választhat el minket a Krisztusban megjelent atyai szeretettől s ezek közül az első helyen szerepel a halál és az élet. Első olvasására a halál, mint Isten szeretetéből minket kiragadó erő kézenfekvőnek tűnhet, pedig ahogy választóvonal épp úgy össze is köthet, ahogy a mennyei Atyával közösségben élőknél így is van, a halál beálltával a szeretetközösségünk kiteljesedik. Jézus példázatában, a királyi vendégségbe meghívottak indoklásaiban, hogy miért nem tudnak elmenni: hétköznapi gondok, dolgok, a vagyon, az élvezetek, amik megakadályozhatják, nehezíthetik Istennel való kapcsoltunkat, szeretettében való részesedésünket. Azonban Pál hitvallása alapján ezek sem tudnak elszakítani minket Tőle, micsoda vigasztalás, öröm és erőforrás!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 05.

"Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak lelepleződését." (Róm 8; 18-30)

A bibliafordítás az "Isten fiainak megjelenését" írja, pedig az eredeti görög szöveg szava a lelepleződést jelenti. Ami annyi tesz, hogy az Isten fiai (és leányai) jelen vannak, csak nem vagy nem mindig látható, tapasztalható a jelenlétük. Aktív keresztyénségre van szükség, amikor a gondolatok, szavak, cselekedetek, az életmód isteni eredetre utalnak. Családban, munkahelyen, gyülekezetben, egyénileg túl mutatni önmagunkon, az öncélúságon, a céltalanságon, a céltévesztettségen, a teremtő, megváltó és megszentelő Istenre. Mert a környezetünknek, az embereknek erre van szükségük, isteni távlatra, célra.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 04.

"Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten gyermekei." (Róm 8; 1-17)

Test és lélek, bűn és igazság, halál és élet kettősségeinek kihangsúlyozásával Pál arra figyelmeztet, hogy mekkora súlya van a hovatartozásunknak. A test jeleníti meg számára mindazt, ami elválaszt, eltávolít minket az Atyától s a lélek ami a Vele való egységet, harmóniát munkálja. Ha a Lélek vezérel minket, akkor mind a lélek, mind pedig a test az Atyához tartozik, ami a teljesség, örök élet. Már "csak" az az egzisztenciális döntés szükségeltetik, hogy mi a legfontosabb számunkra az életben: a teljesség, az örökkévalóság vagy a részleges és ideigvaló?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 03.

"Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok..." (Róm 7; 14-25)

Kettős személyiség, skizofrénia, sötétség és világosság, férfi és női erők harca egy emberen belül? Hétköznapi tapasztalatunk, hogy a jóra való igyekvés még nem jelenti, hogy azt teljes mértékben meg tudjuk élni, valósítani, akár közösségi, akár egyéni szinten. S fordítva is; ritka az olyan rosszra, gonoszra törekvő közösség, egyén amiben/akiben valamilyen módon és mértékben nem lenne valamennyi jó is. Az embert egy két középpontú ellipszishez hasonlíthatjuk, melyben az egyik az isteni, míg a másik az Isten nélküli életet jeleníti meg. A kérdés; melyik határozza meg, gyakorol döntő hatást a másikra? Jézus Krisztusban, a Lélek által az isteni elsőbbségét, erejét, a szeretet hatalmát tapasztalhatjuk meg és sugározhatjuk környezetünk felé is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 02.

"...éppen az életre adott parancsolat lett halálommá." (Róm 7; 1-13)

Előírások, törvények, parancsolatok, amik szembesítenek, hogyan lehetne, kellen élni, de mégsem megy. Fogalmazhatnánk úgy is, leegyszerűsítve, külső elvárások, amik nem válnak egészen belső meggyőződéssé, miközben folyamatosan konfrontálnak szeretetbeli, békességbeli, másokat gazdagítani akaró igyekezetbeni hiányaimmal. Ha belsővé, vérré válik, részemmé, mikor természetesen, mintegy magától létezem így, akkor az Jézusban a Lélek által működik. S akkor már nem kívülről, (D. Riesman) hanem belülről-felülről irányított ember leszek, aki nem kerül szembe sem az isteni törvénnyel, sem magával a Teremtővel, sem önmagával, sem pedig a teremtett világgal.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 01.

"Mert mikor a bűn szolgái voltatok, az igazságtól "szabadok" voltatok." (Róm 6; 12-23)

Szabadnak lenni az igazságtól, lehetséges ez? Ha azt értjük igazság alatt, ami megfelel a valóságnak, akkor lehetséges. Manapság mindennek és mindenkinek igaza van s a legkülönfélébb, akár egymásnak ellentmondó igazságok is jól megférnek egymás mellett. Azt is tisztáznunk kell mit értünk valóság alatt? Egyrészt a hétköznapokban a realitással találkozunk: süt a Nap, esik az eső, megéhezünk, megszomjazunk, ha fáradtak vagyunk pihenni, aludni kell s az életben maradásért fáradozni szükséges. A valóság ennél összehasonlíthatatlanul átfogóbb: teremtmények vagyunk, születünk és meghalunk, de ha Istenben vagyunk, a halál után is Nála maradunk. Ezért létünk értelme és célja csak Benne van/lehet. El lehet ettől térni, lehet ezt tagadni, csak akkor önmagunkat áruljuk el.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 30.

"Így tekintsetek ti is magatokra, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztusban." (Róm 5; 12-21)

Énkép és önkép, (értelmezésem szerint) az első az amit a környezetünkkel való interakcióban kialakítunk magunkról, amit mások felé is közvetíteni próbálunk. Az önkép "belsőbb" s olyan lenyomatok is meghatározzák, melyeket nem akarunk nyilvánvalóvá tenni mások számára vagy csak kevesekkel tudunk/akarunk megosztani ill. olyan élményekből is áll, melyek számunkra sem tudatosak. Mindkettőt meghatározhatja, ha az önmagunkról való gondolkodásnak van egy "archimédeszi" pontja Jézus Krisztus; érte, Vele, Benne, általa az Atya gyermekei vagyunk, lehet Vele megbékélten harmóniában léteznünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 29.

"...uralkodjék a kegyelem is az igazsággal az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által." (Róm 5; 12-21)

Kegyelem és bűn dinamikája jelenik meg ebben a levélrészletben s úgy tűnik, a kegyelem válasz a bűnre, annak hatására. Azonban, időben és térben, először az atyai teremtés következett be s mint a teljesség része lehetett jelen, a Vele való szembefordulás lehetősége is. A kegyelem a "teremtés színe", a bűn a fonákja, mely a teremtettség takaróján ott van ugyan, de nem azt látjuk, nézzük, mutatjuk s nem azt akarjuk érvényre juttatni. Jézus Krisztusban az atyai igazság jelenik meg; nem az Istennel szembeni ellenkezésé, szembefordulásé, öncélúságé, halálé a végső szó, hanem - aki elfogadja, annak a - kegyelem, feltámadás, a mindenek újjáteremtése a végső valóság. Így legyen!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 28.

"...mert a szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által." (Róm 5; 1-11)

Külső és belső, kívülről jövő és bennsővé váló, az isteni szeretet az emberi szívben. Az nem igaz, hogy az ember szívében ne lehetne szeretet, van, csak nem jut teljességre. Az emberek képesek önmagukat, családjukat, egyházukat, nemzetüket szeretni, de mégis hiányzik belőlük/belőlünk a szeretet teljessége: a feltétel nélküli, teljes, akár önfeladó, de önmagát mégsem kiüresítő cselekvés, létmód, életvitel. Felülről, kívülről azonban, teremtő Atyáktól, a megváltó Jézustól és a megszentelő Szentlélektől megkaphatjuk, befogadhatjuk az isteni szeretetet, vagyis létünk legalapvetőbb szükségletét; teremtettséget, megváltottságot és megszenteltséget. Ajándék ajándék hátán, megajándékozottak vagyunk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 27.

"Reménység ellenére is reménykedve hitte..." (Róm 4; 13-25)

A kiszámíthatóság, az előreláthatóság, a valószínűségszámítás alapján megállapított jövő, nem a reménység tárgyai. Reménység arra vonatkozik egzisztenciálisan, amire egyrészt valóban szüksége van az embernek, másrészt nincs meg neki, de vágyik rá; a mennyei Atya jelenléte életünkben s ennek állandósága és egyforma intenzitása. Ábrahám esetében egy fiúgyermek ígérete volt, akire ő és felesége vágytak, de emberileg már lehetetlen volt foganása, születése, viszont Isten ígéretében megkapták, CSAK még várniuk kellett rá. S ebben a várakozásban jelent meg, mint egyetlen lehetőség, a hétköznapi reménykedés helyett a Reménység; a mennyei Atya nem csap be, amit ígért, bekövetkezik. Jézus kereszthalában, feltámadásában és mennybemenetelében láthatjuk, megtapasztalhatjuk s bízhatunk az atyai ígéret beteljesülésében: Isten gyermekei vagyunk s azok maradhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 26.

"...körülmetéletlenül tanúsított hite, igazságának pecsétjéül kapta..." (Róm 4; 1-12)

Jel és jelzett dolog, hogyan vonatkoznak, hatnak egymásra, függnek egymástól, melyik van előbb? Mindkettőre van számtalan példa a Szentírásban; hogy a "jelen" keresztül jutnak el emberek a "dologhoz", a hitre s arra is, hogy a hit jelekben válik megragadhatóvá. Ábrahám esetében, akire Pál hivatkozik, az Istenre való ráhagyatkozás, hit volt az első, hisz nem volt más lehetősége, mint bízni a mennyei Atyában, hogy minden emberi tapasztalat, tudás ellenére lesz utódja. Ennek a bizalomnak s az isteni ígéret beteljesedésének a testi megjelenítése, mind a mai napig, a körülmetélkedés. Azonban a "jelen" keresztül is el lehet jutni a jelzett "dologhoz", egy Ige, ének, imádság, úrvacsorai közösség, szeretetgesztus által megtapasztalhatjuk Isten irántunk való szeretetét, mely megjelenhet közöttünk és általunk is. Nem az útvonal a lényeges hanem, az Isten iránti bizalomba való bekerülés és az abban való megerősödés.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 25.

"...szűkölködnek Isten dicsősége nélkül." (Róm 3; 21-31)

Valami hiányzik az életünkből, Isten lelkének szépsége. Amit láthatunk és tapasztalhatunk a teremtett világban, saját létezésünkben s ha engedjük megjelenni, akkor az életünkben. A szépség, ami harmónia is s ha erre gondolunk, akkor bevallhatjuk, csak ritkán jelenik meg emberi kapcsolatainkban, a teremtettséghez való viszonyunkban s az önmagunkhoz való viszonyulásunkban. Pedig jelen lehetne; Ő nem elvenni, megrövidíteni, korlátozni akar, hanem gazdagítani! Ezt el-és befogadhatjuk, élhetünk vele, belőle. Miért ne tennénk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 24.

"Ha egyesek hűtlenné váltak, vajon az ő hűtlenségük megszünteti Isten hűségét?" (Róm 3; 1-20)

Pál hosszasan értekezik a zsidóság és az akkori pogányság kapcsolatáról, melyben Isten előtti helyzetüket, állapotukat írja le. Mindezt vonatkoztathatjuk magunkra, a mindenkori és a mai keresztyénekre is. Ha az elmúlt több, mint 2 ezer év során sokan és sokrendben a jézusi, atyai tanítással, s a Lélek indításával ellentétesen cselekedtek, szóltak, éltek vagy mulasztottak, az nem Istent minősíti, hanem őket/minket. A "hűtlenségből" meg lehet térni, lehet újrakezdeni, ismételten, naponta vagy naponta többször is próbálkozni, önmagunkat begyakorolni (az aszkézis eredeti jelentése) a tanítványi létezésbe. Életünk utolsó lehelletéig, mint a jobb oldali lator, aki tényleg élete végén döntött Jézus mellett, szemben a másikkal, aki akkor is ellene.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 23.

"...tied a törvényben az ismeret és az igazság teljessége." (Róm 2; 17-29)

Ellentmondásos módon épp arról értekezik Pál, hogy hiába mindez, ha nem válik életté, hétköznapi gyakorlattá s a Fiú küldetése az életgyakorlattá vált istenszeretet. Annak megmutatása, abban való példaadás, hogy lehet az atyai rend szerint élni, gondolkodni, cselekedni, beszélni, pénzzel, étellel-itallal, nemiséggel, idegennel bánni, nyomorúsághoz, betegséghez, halálhoz, hatalomhoz viszonyulni. Az Isten-szerinti ismeret és az igazság, ha csak elmélet, elv, ideológia; halálos, ha élet, akkor kiteljesedés.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 22.

"...be van írva a szívükbe, amiről egyetemben bizonyságot tesz lelkiismeretük és az ő egész gondolatviláguk..." (Róm 2; 11-16)

Harmónia, ha a lelkiismeret hangja és a gondolatvilág összecseng, egy irányba mutat. Van azonban még egy harmadik tényező is; Isten törvénye, szabályrendszere, mely az ember számára a teljességet jelenti. Kerülve a blaszfémiát, mint egy háromlábú szék, mely biztonsággal használható, egymást feltételezve, kiegészítve működnek. A törvény ami kívül és a gondolatokban, s belül a szívben. Használhatnánk a rossz emlékű "kívülről befelé irányuló kegyelem" fogalmát is (mellyel valamikor, a szocializmus isteni felsőbbségét akarták igazolni a kapitalizmus felett). Időben és térben elsőbbsége van az isteni törvénynek, mely cselekvésre indít a gondolatban, de személyesebb a lelkiismeretben. Törekedni lehet a harmóniára....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 21.

"...nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?" (Róm 2; 1-10)

Valamit figyelmen kívül hagyni, tudattalanul vagy tudatosan, ami fontos, sőt életbevágó az emberi élet számára; Isten jóságát. Nem csak a tény, hogy Ő van, létezik, hanem, hogy viszonyul hozzánk, kapcsolatban akar lenni velünk, kerül kívül sok ember látóterén. Így vetik meg az atyai jóságot, ami a Fiúban testesült meg s a Lélek által válhat bennsővé, éltető, megelevenítő, erővé. A megtérés, ebben az összefüggésben az isteni jóság el-és befogadása s annak környezetünk felé való továbbadása, ami csodás módon nem elfogy, hanem sokasodik, ha megosztjuk. Éljük ezt meg!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 20.

"Mert ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük..." (Róm 1; 16-32)

Korlátozott megismerés lehetséges Istennel kapcsolatban, de log-ikusan (logosz-szerűen) gondolkodva kikövetkeztethető, milyen is lehet Ő, aki azt és úgy teremtett, ahogy. A Föld történetét kutatók szerint több alkalommal is (legalább kétszer) , bolygónk "hógolyóvá" vált több ezer évre, vagyis több kilométer vastag jégréteg fedhette; hová lett akkor az élet? S mégis minden újra indult, s nem is ugyanott, ahol azelőtt abbamaradt, csoda csoda hátán. Mindez kevés a racionálisan gondolkodó, élő ember számára, miközben "csak" azt a kérdést kellene feltenni: hogyan, hogy a létezés van s nem a nem lét? Ami megismerhető Istenből azt miért nem akarjuk látni, komolyan venni s annak következményeit életünkre vonatkoztatni? Istenkedés helyett, emberkedés, hogy ne "állatkodás" legyen a vége!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 19.

"...a Szentlélek szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult." (Róm 1; 1-15)

Az atyai szabadság, amit nem korlátoz, nem korlátozhat semmi sem. A semmiből való teremtés, a halálon való uralkodás és az teremtmények iránti végtelen szeretet jellemzi, amit a Fiúban való önfeláldozása, kereszthalála és feltámadása mutat. Ebben az isteni szabadságban akar részeltetni minket is, hogy minden meghatározottság, öröklött és/vagy tanult minta ellenére is, tudjunk még önmagunktól is szabadon az Ő dicsőségére, embertársaink javára és a magunk kiteljesedésére élni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 18.

"...majd mi meggyőzzük és kimentünk benneteket a bajból." (Mt 28; 11-20)

Miért érdekelné a római helytartót, hogy mi lett Jézus holttestével, hiszen sem elítélni, sem kivégeztetni, sem a sírját őriztetni nem akarta. Királynak nevezete s ezt a feliratot szegeztette a keresztjére is, a zsidók minden tiltakozása ellenére. Még talán kárörvendően dörzsölhette volna kezeit a hír hallatán. Ez az egész szánalmas, nyomorult, hazugság és csalárdság folyam, ami Nagyhéten történik, torkollik az őrség hazugságra való rávételébe, lefizetésébe, álhír terjesztésébe, csak ne kelljen szembenézni az isteni valósággal. Inkább torzítsuk el a realitást, de az isteni valóság nem kell, mert akkor be kellene látni, vallani, nem nekünk van igazunk, mi láttuk, láttattuk torzítva az eseményeket, embereket, akarva, akaratlanul. Jézus feltámadásában újra, ragyogva lép elénk az isteni valóság: istengyermekségünk ajándéka, lehetősége, elfogadhatjuk, élhetünk vele, belőle.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 17.

"És íme, Jézus szembejött velük..." (Mt 28; 1-10)

Ahhoz, hogy asszonyok és a tanítványok Jézust követve Galileában tudjanak menni, először találkozni kell a Feltámadottal, mert még el sem gyászolták, még holttestének a szokásos végtisztességet sem tudták megadni s már is itt az újabb fordulat; üres a sír, angyali hírnök beszél a feltámadásról....Ebben a helyzetben sem hagyja magukra őket, megmutatja magát, szembe megy velük. Keresztyéni létünk két fontos mozgásiránya jelenik meg: követjük Őt, utána megyünk, miközben Ő nem távolodik tőlünk, nem "fut el" előlünk, hanem közeledik. Azért van. lehet Jézus-követés, mert Ő közeledik, részt kér életünkből, gondjainkból és örömeinkből, sikereinkből és kudarcainkból. Részese születésünknek és reménység szerint halálunknak is és részeltet a kereszthalál és a feltámadás jótéteményeiben, így legyen!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 16.

"Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél." (Mt 27; 62-66)

Amikor a hazugság és a csalás az igazságra, az igazra mondja, hogy csaló és hazug! Még a sír őriztetését is a rómaiakkal akarják végeztetni, ha már az egész jogtalan, igazságtalan és hamis eljárást; Barabás szabadon engedését, a korbácsolást, a kivégzést sikerült velük megcsináltatni. A feltámadás lehetősége, mint csalás, melynek még a lehetőségét is ki kell zárni, mert az nyilvánvalóan szembesítené őket, hogy mit és miért tettek. Mit teszünk vagy éppen nem, Istennel, a másikkal és önmagunkkal kapcsolatban s tudunk-e magunkkal, a másikkal, Istennel őszintén szembenézni? Van-e, lesz-e, lehet-e jézusi szeretet bennünk ezekben a "viszonyokban"?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 15.

"Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Mt 27; 45-61)

A magasba emelt bitófán a "mélypont ünnepe" (Pilinszky), a totális elhagyatottság, mikor az Atya elfordul a Fiútól, akivel teljesen egy. A templom kárpitjának kettéhasadása, a Szentek-szentjébe való belépés lehetőségét teremti meg, szimbolikusan, ez a "hasadás," elhagyatottság pedig azt, hogy nekünk ne kelljen a halálos magunkrahagyatottságot átélni, sem életben, sem halálban, sem pedig azután. A Szentháromság önmagával fordul szembe, hogy mi ne pusztuljunk bele, a Vele való szembefordulásba; így válik a kivégzés szörnyű eszköze az élet közvetítőjévé. "Fénylik titka a keresztfának..." nem elfeledve és elfedve a szenvedést, a halált és a legszörnyűbbet, az atyai elfordulást!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 14.

"De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni." (Mt 27; 15-44)

Kábítószer, fájdalomcsillapító, amit Jézusnak kínáltak a kereszten, hogy a rettenetes, fulladásos halált könnyebb legyen elviselni. Azért törték el a keresztrefeszítettek lábszárcsontját, hogy ne tudja feltámasztani magát s a kifeszített tüdő ne kapjon levegőt, ne kínlódjon, akár napokig. Jézus a fájdalomban, szenvedésben, haláltusában is magánál akar maradni, hogy ebben az állapotában is az Atyával legyen, amíg lehet. Nem csak tudatosság, józanság, hanem végtelen bizalom és szeretet az Atya és az ember iránt. Még el kell hangoznia a 7 mondatnak (János evangéliuma) s ehhez, a szenvedésen túl is magánál kell legyen. Nincs és nem lehet olyan helyzet, melyben magányosak lennénk, még ha egyedül is vagyunk; a mennyei Atya, Jézusban, a Lélek által velünk, bennünk van s ha Rá hagyatkozunk erőt kapunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 13.

"...megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek." (Mt 27; 1-14)

A 30 ezüst azért jelentős összeg lehetett, ha egy temetőnyi területet lehetett vásárolni belőle, azért hogy a pogányoknak még a holtteste se kerülhessen hithű zsidók közelébe. A főpapok és a vének előrelátók, csak Jézus holttestével nem gondolnak. A kérdés hová kerül Jézus, lesz-e, lehet-e "helye" az életünkben? Tudunk-e úgy gondolkodni, beszélni, cselekedni, családban, gyülekezetben, munkahelyen, hogy nem csak az ösztönök, megszokások, rutin vagy éppen indulatok vezérelnek, hanem az isteni szeretet? Arra törekedve, hogy inkább a szeretet jellemezzen minket, mint minden más meghatározottság, ez az igazi húsvéti készülődés.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 12.

"Jézus azonban hallgatott." (Mt 26; 57-75)

Nem csupán arról van szó, hogy hamis vádakkal szemben nehéz, értelmetlen védekezni, hanem elfogatásától kezdve minden egy irányba mutat, az "elvégeztetett" felé halad. Amikor hitvallásra kényszerítik, akkor is a főpap szavára utal, "te mondád". Nem a szavak, a cselekvés ideje ez s mikor mégis az emberi beszéd kerül elő, akkor a tagadás mondatai buknak elő. Megtalálni és megőrizni a szavak és cselekedetek közötti helyes arányt, mindezt a Nagyhétre való tekintettel, emlékezve a jézusi hallgatásra, szenvedésre, áldozatra. Akár szó(beszéd)-böjtöt is tarthatnánk, ezzel is kapcsolódva a Megváltó útjára való emlékezéshez, az abban való "részesedéshez"....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 11.

"...ennek így kell történnie?" (Mt 26; 47-56)

Kérdőjel vagy felkiáltójel, esetleg mindkettő, akár egyszerre is; így kell történnie?! A kérdés Péternek szól, aki Jézus elfogatásakor a harcos ellenálló, karddal csapkolódó. A felkiáltójel: "barátom, hát ezért jöttél!" a tisztelet és szeretet csókjával áruló Júdásnak. A pont pedig nekünk szól, mint kijelentés, megállapítás: ennek így kellett történnie. Azért hogy az istengyermekség szabadságában élhessünk, az Atya dicsőségére, felebarátaink javára és önmagunk kiteljesedésére. Ezért hála, köszönet és magasztalás jár a Szentháromságnak s következik belőle a helyénlévő élet, ami örömmel jár.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 10.

"...és megint alva találta őket..." (Mt 26; 36-46)

Drámai pillanatok és egyben szánalmasak is. Jézus küzd a saját rettegésével, a rá váró szenvedéstől való félelmével s a legnehezebbel, hogy az Atyától el kell szakasztva legyen, értettünk és miattunk, hogy ezt a rettenetet nekünk ne kelljen át-és megélnünk s közben a tanítványok horpasztanak. Vacsora, borocska után, késő este még érthető is s tulajdonképpen Jézus azt éli át a Gecsemáné kertjében, ami mostantól rá vár, az egyedüllétet. Átvitt értelemben hányszor s hogyan hagyjuk Őt magára, miközben Ő mindig velünk van? Jó lenne minél kevesebbszer!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 09.

"...ez az én testem....ez az én vérem.." (Mt 26; 30-35)

Titok, misztérium és hitvallás egyszerre. Eszünkbe juthat az áldozati állatok, emberi bűnökért, vétkekért kiontott, helyettes áldozati vére vagy akár a saját történeti múltunkból, a szkíták által is gyakorolt vérszerződés szokása. Mégis itt minőségileg másról van szó, Jézusban a mennyei Atyával való közösség megpecsételése s a Jézussal való test-vériség kinyilvánítása, illetve az érettünk hozott áldozat megjelenítése. Mindez egy új, addig nem lehetséges élet alapját adja meg, az Isten szerint valóét. Élhetünk vele, belőle.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 08.

"...ahhoz a bizonyos emberhez..." (Mt 26; 17-29)

Kovásztalan kenyerek ünnepe, emlékezés az Egyiptomból való kijövetelre, melyet minden hithű zsidó embernek, minden évben meg kellett ünnepelni s ezt teszi Jézus is, tanítványaival együtt. S ebben az eseménysorban találkozunk a "névtelen" emberrel, akinek házában történik mindez. Ha magunk korára gondolunk, akkor az anoním keresztyének (Küng) juthatnak eszünkbe, akik nem látható módon, hanem rejtetten élik meg az istengyermekség ajándékát. Nem járnak templomba, nem tartoznak semmilyen felekezethez, vallási közösséghez, mégis jézusi módon élnek. Hála és köszönet értük, miattuk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 07.

"Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja Őt." (Mt 26; 1-16)

Júdás az áruló...vajon miért tette, pénzért, (amit aztán visszaadott) irigységből, felkelést akartat szítani a rómaiak ellen, nem hitte, hogy Jézust kivégzik? Nem tudjuk, csak azt, hogy tettét megbánva, önkezével vetett véget az életének s ezzel véglegesítette a helyzetét. Péter a háromszori tagadás után kapott feloldozást s Judás is részesedhetett volna hasonlóban. Könnyű elítélni, megvetni, lenézni, de vajon egy egyházi egyetemen, az emberek közötti kapcsolatok terén, akaratlanul is, nem áruljuk el időnként a jézusi parancsot: "Amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanezt cselekedjétek velük, mert ez a törvény és ezt tanítják a próféták. " Adjunk hálát ha nem s kérjünk erőt a megtartásra, ha megszegjük.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 06.

"Uram mikor láttunk éhezni?" (Mt 25; 31-46)

Hogyan eshet egybe az isteni és az emberi? A kettő igen messzi van egymástól; vagy még sem, inkább egy és azonos? Fent és lent, ugyanaz, isteni, atyai, a Lélek által jézusi. Mások szükségén segíteni olyan, mintha az atyai életparancsolat megélésében léteznénk. Lenni vagy nem lenni, ezt itt a kérdés, isteni vagy emberi létmód, melyiket választjuk? S ha teszünk a másikért, szükségén, nyomorúságán enyhítünk, magunkért is cselekszünk, de nem ez az elsődleges, hanem a kölcsönösség; mivel kaptunk, adhatunk. Kaptuk az életet, kaptunk gondoskodást, szeretetet, figyelmet, elismerést. Mindezek miatt is, adhatunk másoknak is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 05.

"...akinek van adatik...akinek nincs, még az is elvétetik, amije van." (Mt 25; 14-30)

Micsoda igazságtalanság, hát nem a szegényeket kellene támogatni s a gazdagoktól elvenni? Jézus példázatokban beszél; nem a társadalmi rend megváltoztatásáról vagy éppen megerősítéséről, nem is közgazdasági elveket hirdet meg vagy mond azoknak ellent hanem, hogy milyen, hogyan hat, "működik" istenországa az emberi életben. Mégpedig úgy, hogy abban az ember vagy növekszik vagy fogyatkozik. Vagy egyre inkább be-és kitölti lelki-szellemi-fizikai testünket vagy az egyre jobban kiüresedik. A példázatok parabolák vagyis egyetlen, a lényegi pontok találkoznak életünkkel, nem pedig párhuzamosak ( egy adott egyenes minden pontja a másik minden pontjának megfelel ). "Használjuk-e", megéljük-e istengyermekségünk ajándékát? Ez a kérdés

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 04.

"...mert sem a napot sem az órát nem tudjátok!" (Mt 25; 1-13)

Késznek lenni, úgy készülni, hogy nincs megadva meddig, mikor ér véget a készültség s mikortól "élesedik" a helyzet, nehéz feladat, teher. Honnét meríthetünk erőt, kitartást erre a feladatra, akár egy életen át? Egyrészt a múltra tekintve: nem a halálé az utolsó szó, hanem a feltámadásé, másrészt: a jelenben, mint istengyermek élni, létezni, tudva kinek az oltalma alatt vagyunk, harmadrészt a jövőre nézve, vallva: "Isten lesz minden, mindenekben" Így ha nem is könnyű, de nem nehéz a végidők jövetelére való készenlét.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 03.

"Ki tehát a hű és bölcs szolga, aki az ő ura a házanépe fölé állít....?" (Mt 24; 45-51)

Szolgálat, alá-fölé rendeltség, nem mindig könnyű. Úgy gondoskodni másokról, hogy azt az ember utasításra teszi, kötelességtudatból, nem csak öröm, hanem teher is. Azonban enélkül nincs élet, amíg közösségek, szűkebb-tágabb családok léteznek s nélkülük mi sem lennénk. A jézusi példázatban két dolog kívántatik meg a szolgától: a hűség és a bölcsesség. Kitartás, megmaradás a feladat, a ránkbízottak mellett s annak tudása, gyakorlása, mikor minek van itt az ideje. Megmaradni a mennyei Atya iránti bizalomban, minden körülmények között s azok ellenére is és a "rendelt időket" felismerni és aszerint cselekedni vagy éppen várni. Mindehhez kérhetjük az erőt, a bölcsességet és a humort is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 02.

"Azért legyetek készek ti is..." (Mt 24; 36-44)

Késznek lenni valamire, amire igazából nem lehet felkészülni, az utolsó időkre...még a saját elmúlásunkra is nehezen vagy egyáltalán nem tudunk készek lenni. A természeti embernek talán kézenfekvőbb volt az elmúlással szembenézni, mert napi tapasztalata lehetett a mulandóság. Felkészülni az emberiség, sőt az ég és Föld elmúlására szinte lehetetlen, főleg ha a semmi vár ránk ezen eseménysorban (Sartre). Ha azonban hisszük, valljuk, hogy ahhoz megyünk akitől jöttünk, hogy életünk végén Isten egyik "kezéből" a másikba kerülünk s minden oda tér vissza ahonnét jött, reményt, vígasztalást ad. Így, mégis lehet késznek lenni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 01.

"...az én beszédeim soha el nem múlnak." (Mt 24; 23-35)

Mulandó és örökkévaló, emberi és isteni, változó és változatlan, ezek feszültségében él az ember. A kérdés, hogy hogyan vonatkoztatható, vonatkozik az egyik a másikra? Mit tudunk felmutatni, mire tudunk rámutatni életünkben, annak végén, ami maradandó? Az isteni; Jézus szavai, a mennyei Atya, Lélek általi beszéde az ami megmarad s ez vígasztaló, reményt adó, mert minden emberi mulandó s nem csak az emberi, hanem mindent teremtény, maga a teremtettség is. Hagyatkozhatunk a szeretet igéire, ígéreteire, mert nem változnak!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 31.

"...de a választottakért megrövidülnek azok a napok." (Mt 24;15-22)

Jézus nem jóslatot mond, s nem előrejelzést, nem is menetrendet, hanem prófétál, aminek lényege: lesznek utolsó idők, lesz végítélet, de hogy mikor és pontosan hogyan, az nem hangsúlyos. Szavai vonatkozhatnak Jeruzsálem pusztulására, a rómaiak lerombolják a templomot és a zsidóság azóta sem tud istentiszteletet tartani és áldozatot bemutatni ( "csak"imádkozni, énekelni, Ószövetséget olvasni). S vonatkozhatnak az egyetemes emberiség végidejére is. Amire számunkra fontos lehet az az, hogy a választottaknak a végidők eljövetelekor is van/lesz feladatuk; érettük, miattuk lehet rövidebb a szenvedés ideje. Micsoda lehetőség és felelősség, ha hiteles istengyermekek vagyunk, mások szenvedése rövidülhet. A közelben dúló háború szenvedőit sokféleképp segíthetjük, élelemmel, ruházattal, szállással, pénzzel, időnk felajánlásával, imádsággal és hiteles keresztyéni élettel. Így legyen!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 30.

"De aki mindvégig kitart, az üdvözül." (Mt 24; 3-14)

Időről-időre, de különösen az ezredfordulók alkalmával fölerősödik a gondolat, a kérdés: vajon nem most következik be a világvége? Jézus tanítványait is foglalkoztatta ez, meddig még? Meddig a küszködés, szenvedés, próbatétel, meddig lesznek háborúk, éhínségek, természeti katasztrófák, betegségek, halál? Mikor jön el a teljesség, a mindenek újjáteremtése, a harmónia, a békesség ideje? Jézus nem áltatja az övéit: ki kell/ene tartani mellette, az Atyában való hitben a Lélek által, s ez nem könnyű, sőt inkább próbatétel, de aki kitart, részese lehet a teljességnek. Nem fizikai erőfeszítésről van szó, hanem a szeretet lelkiségének megőrzéséről és a Jézus mellett való kitartásról. Vajon hogy állunk ezekkel?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 29.

"Hát nem látjátok mindezt?" (Mt 23; 37- 24; 2)

Az ember az információk kb. 80%-át a szemén keresztül észleli (Rejtett dimenziók), ennek ellenére vagy ezzel együtt könnyen megesik, hogy csak a felszínt észleljük s az önmagán túl mutatót nem. A jeruzsálemi templomépület lenyűgöző lehetett a maga korában, de nem örökkévaló, mert a birodalom (római) lerombolta. S a birodalmak már csak ilyenek; lerombolják vagy deszakralizálják, átértelmezik a leigázottak szent helyeit. Túllátni a láthatón, a kézzelfoghatón, a megragadhatón, észlelni a mennyei Atya szeretetének hatását, működését életünkben, mindennek ellenére, áldás.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 28.

"Jaj nektek...!" (Mt 23; 29-36)

Isten ítélet a járványok, háborúk, éhinségek, a szenvedés, halál? Mindezt akaratlagosan a Teremtő munkálja s ha nem, akkor miért nem akadályozza meg ezeket? Az átlagembernek csak két problémája van Istennel; ha úgy gondolja, hogy Ő beleavatkozik az egyén, a közösségek életébe vagy ha éppen, úgymond nem tesz semmit. A jézusi vélemény a farizeusok és az írástudók felett nem ítélethozatal, hanem ténymegállapítás. Annak kimondása, hogy szavaik, cselekedeteik, életmódjuk ítél felettük, Jézus "csak" látja és szóváteszi ezt. A mi esetünkben is hasonló a helyzet. Az isteni szeretetben vagy anélküli életünk következményeit nekünk kell hordozni akkor is, ha ezért a szüleinket, házastársunkat, munkahelyünket, környezetünket, a körülményeket vagy éppen Istent hibáztatjuk. Miért ne választhatnánk a jobbik részt?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 27.

"Jaj nektek írástudók és farizeusok, ti képmutatók." (Mt 23; 13-28)

Fontos és szükséges az önazonosság, hogy mit gondolok, vallok magamról s mit gondolnak, mondanak rólam mások és a kettő milyen mértékben esik egybe. Jézus, nem csupán azért ostorozza e két korabeli, szigorú vallási csoportosulás tagjait, mert amit magukról vallanak, mutatnak nem esik egybe azzal amik valójában, hanem mert ennek terhét másokra is ráterhelik. Áthidalni, eggyé tenni, a belsőt és külsőt, Jézus és követői szerint egy "arkhimédészi pont"-ból, (amiből ki lehet mozdítani a világot) a mennyei Atya által lehetséges. A felülrő-belülről irányított ember kifelé is azonos; istengyermek s ennek ajándékát, hálával, örömmel fogadhatjuk el, élhetjük meg.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 26.

"...aki megalázza magát, azt felmagasztalják." (Mt 23; 1-12)

Függetlenség, látszólagos szabadság mindenek felett. A nagy francia valami (1789) után olybá tűnhet, lehetséges és szükségszerű, hogy az egyén függetlenítse magát mindentől és mindenkitől, mert csak úgy lehet boldog. Miközben a természet törvényei, a teremtés rendje és korábbi korok tapasztalata is azt mutatják, hogy semmi nem létezhet egymás feltételezése, kiegészítése és az alárendeltség nélkül. Az önmagukban, önmagukért valók, ha egyáltalán létrejönnek, végüket is ugyanott lelik. Az alá-zat azt jelenti alá rendelem magam szellemi-lelki-divat irányzatnak, elvnek, korszellemnek. Jézus arról beszél, hogy ha az atyai szeretet-erőnek rendelem alá magam, akkor az felemel és részesít az örökkévalóban, s az isteni dimenzióba állít. Ebben akarunk részesedni s ennek alárendelni magunkat (alá-zat) vagy valami mulandónak?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 25.

"Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon lehet neki a fia?" (Mt 22; 41-46)

Hivatkozási alap; nagy elődök, ősök, szellemi vezetők, ideológusok, gondolkodók, lélektanászok, celebek, sportolók, véleményvezérek. Nyugaton próbálják az előző generációknak kijáró kötelező tiszteletet felszámolni, míg az Keleten élő gyakorlat. Az egyik oldalon a generációk szembefordítása, a másikban a betagozódás jellemző. Hivatkozás vagy személyes kapcsolódás a mennyei Atyához? Ezzel szembesíti Jézus a farizeusokat s mai követőit is. Lehet, szükséges az előttünk járók hitéhez, élet-bizonyságtételéhez csatlakoznunk, hiszen nem velünk kezdődik az egyetemes egyház, az egyéni, személyes hittapasztalat azonban nélkülözhetetlen, mert ez életerő magunknak és mások számára hiteles példa.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 24.

"Ezen két parancsolattól függ a törvény és a próféták." (Mt 22; 34-40)

Kettő, ami három: vertikális, horizontális és visszaható kapcsolat, három "láb" ami stabilitást ad, Isten,-ember, és helyes önszeretet. Minden azon alapszik, áll vagy bukik tudjuk-e azt adni a másiknak, magunknak és Istennek amire szüksége/ünk van, ami táplál, épít, megerősít, mert ez a szer-etet. Isten önmagában, önmagának elég, de hódolatot, imádatot, őszinte és alapvető kapcsolódást vár tőlünk, ami nekünk az örök élet forrása. A másiknak jelenlétre, odafigyelésre, türelemre, szeretetre, gondoskodásra, őszinte szóra, védelemre van szüksége. Nekem magamnak mindarra ami felemel, hálára és nagylelkűségre indít, erőt, kitartást és humort ad az élethez.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 23.

"...hanem úgy élnek, mint az angyalok a mennyben." (Mt 22; 23-33)

Halottak feltámadása, nem reinkarnáció, nem a biológiai test újraépülése, s mégis az önazonosság megjelenése. Jézus feltámadása alkalmából a János evangéliumában azt olvassuk, hogy magdalai Mária, feltámadott mivoltában, a kertésznek gondolja, pedig épp elég időt töltöttek együtt ahhoz, hogy testi valóságában ismerje Őt. Angyali létre támadunk fel, s ez adhat reménységet a betegségek, halálesetek, járványok, háborúk ellenére is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 22.

"...és az Istennek, ami az Istené!" (Mt 22; 15-22)

Az adó tartozás, amivel az egyén a közösségnek tartozik, másképp: közteherviselés, még akkor is, ha a császár pogány és a zsidó vallás szerint, istentelenség az emberábrázolás, a pénzen is. A kérdés csapda, amit Jézusnak állítanak, mert ha azt mondja adót kell fizetni, nem lehet hithű zsidó, ha pedig nemet mond, akkor lázító. A jézusi válasz hangsúlya a mondat második felén van adjátok meg Istennek, ami neki jár, hála, dicsőítés, tisztelet s adjátok vissza a császárnak azt ami az ővé, a pénzt! Nem lényegtelen a politikai meggyőződés, a társadalmi szerepvállalás, azonban az alapvető a mennyei Atyához való viszonyulás, s minden csak ezután, ennek következményeként jöhet szóba.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 21.

"...de azok nem akartak elmenni. " (Mt 22; 1-14)

Érdektelenség, megvetés, cinizmus, ellenállás, hogy lehet egy királyi esküvőre való meghívást ignorálni? Talán egyetlen elfogadható indok lehetne, hogy a kor és a hely szokása szerint az ilyen meghívást illet viszonozni és sokan lehettek, akiknek ilyesmi nem állt módjában. A példázat a választott népről szól és rólunk;: a mennyei Atya valami csodálatos, nagyszerű és örömteli élményt készített el nekünk, a Vele való közösség megtapasztalását. Testi-szellemi-lelki feltöltekezést szeretettel, békességgel, örömmel. Miért is kellene félni, tartani, húzódzkodni ettől, hogy magával ragad, felemel, megváltoztat ez a megtapasztalás?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 20.

"...öljük meg, hogy miénk legyen az ő öröksége!" (Mt 21; 33-46)

Erőszakkal elvenni valamit, valakinek az örökségét, ami nem jár, ami nem juss, rablás, sőt a példázat szerint is rablógyilkosság. Az Atyával való kapcsolat lehetőség, ajándék, nem lehet ragadomány. Ha megkapja az ember, s minden embernek teremtettsége okán adatik ez a lehetőség, akkor azért tennie kell, munkálkodnia a szőlőben, hogy az gyümölcsöt teremjen. Az tulajdonos "hasznára", az Atya dicsőségére és emberek javára, örömére. A ragadomány nem haszon s ha okoz is valamelyes örömet, az messze esik az ajándék okozta örömtől. Hála, dicsőség, öröm és mások lelki-testi táplálása, az atyai szeretetben való részesedés következménye. Éljük át, adjuk tovább Isten szeretetét.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 19.

"De azután megbánta és elment." (Mt 21; 28-32)

Nemet mondani egy apának Jézus korában, nem volt ajánlatos dolog, lehetett, de következményekkel járt; háztól elküldés, verés vagy az örökségből való kitagadás, szélsőséges esetben halál. Jézus példázataiban szereplő Atya nem torolja meg az engedetlenséget sőt, az orcátlanságot (tékozló fiú) sem. A fiú mert nemet mondani, de aztán meggondolta magát, s mégis munkálkodni kezdett. A példázat a zsidóság vallásos vezetőinek szólt, akiknek lett volna lehetősége Ker. János bizonyságtétele nyomán a mennyei Atya munkatársaivá válniuk, de nem ez történt. Vajon az Istentől nekünk adott lehetőségekkel tudunk-e, akarunk-e élni, akkor is ha először ellenkezés tör fel bennünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 18.

"Milyen hatalommal teszed ezeket..." (Mt 21; 23-27)

Jézus jelenléte, megjelenése, szava, cselekedete hat mindenkori környezetére s a főpapok meg a vének szeretnék tudni, megragadni, kategorizálni ennek lényegét. Szeretnék eldönteni; isteni vagy ördögi, mennyei vagy földi eredetű hatalom-e ez? Jézus visszautalja őket Ker. János keresztségének kérdésére, hogy az honnan való volt, de nincs válasz. Szeretnénk sokszor megérteni, megragadni Isten jelenlétét az emberi életben, világjárvány, háború, betegség, sikertelenség, csalódás, igazságtalanság és a halál idején. S ez természetes, mert szükségünk van hatalma, megtapasztalására, de nem várhatjuk el, hogy a mi kategóriáink, elvárásaink, sablonjaink szerint történjék mindez és azt sem feledhetjük; jelenléte természetes, de nem automatizmus.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 17.

"...de semmit sem talált rajta, csak levelet." (Mt 21; 18-22)

Érdekes növény a füge, hiszen szinte egyszerre hajtanak ki rajta a levelek és jelennek meg a gyümölcskezdemények. Ha tehát nincs a levelek mellett gyümölcs, akkor valamiért terméketlen a fa. A teremtés rendje, hogy semmi sem önmagáért való, hanem másokat szolgál és túlmutat önmagán vagy ha nem akkor terméketlen. A fizikai, emberi terméketlenség, ha nem szándékolt, nagy teher és próbatétel, azonban kereshetünk és találhatunk más értelmet, célt, értéket. A lelki terméketlenség megléte nem oly kézzelfogható és gyakran elszenvedője számára sem egyértelmű. Az elszáradt fügefa jeleníti meg, a mindenkori tanítványok számára, mit jelent/het az istenmentes élet: távlat, jövendő nélküliséget. Imádkozzunk, hogy istenkapcsolatunk gyümölcstermő legyen!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 16.

"...ti pedig rablók barlangjává teszitek." (Mt 21; 12-17)

A pogányok udvara volt a lépcsőzetesen elhelyezkedő platók közül legalul, majd az asszonyoké, aztán a férfiaké, s végül az áldozati területre már csak a papok mehettek, a Szentek Szentjébe pedig a főpap, de ő is csak évente egy alkalommal. A pogányok udvarát tartották megfelelőnek, hogy a diaszpórából érkező zsidók templompénzt válthassanak és áldozati állatokat; galambokat, kosokat, tulkokat vehessenek. Ezt tisztítja meg Jézus, mert a templom az imádság és nem - akaratlanul és óhatatlanul - az üzletelésé. A mennyei Atyával való kapcsolatba is belekerülhetnek zavaró tényezők; hatalom, anyagiak, saját dicsőség keresése, rosszul értelmezett önmegvalósítás. Jézus tette botránkoztató, kárt okozó és rendzavaró, de legalább egy rövid időre, visszaadja a templomot eredeti céljának; az istendicsőítésnek, imádatnak. Vajon, ha a mi "testünk a Szentlélek temploma" (ahogy Pál írja) onnét mit kellene kitakarítani, hogy az Atyával való kapcsolatunk olyan legyen, amit Neki szolgál, nekünk pedig használ?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 15.

"...odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült." (Mt 21; 1-11)

Micsoda bizalom, milyen minőségi kapcsolat szükségeltetik, hogy valaki két állatát is kölcsön adja, egy nem kiszámítható végű eseményhez, "statisztálni". Részesévé lenni egy örömteli, felszabadult és magasztos jézusi eseménynek. Akaratlanul is ez jutott a két szamárnak, s lehet, hogy a tömeg időnként fenyegető, zajos és nyomasztó volt a számukra, de Jézus jelenléte megnyugtató lehetett. Az állatok megérzik, sokkal inkább, mint az emberek többsége, hogy mi sugárzik az adott illetőből. Adódnak ilyen ünnepi pillanatok, mint amilyen Jézus jeruzsálemi bevonulása, a mai tanítványok életében is s jó lenne, ha az emelkedettség, fennköltség, dicsőség élményei erőt adnának a háború fenyegető árnyékában, pandémiában, egyéni, családi, munkahelyi nehézségek idején, s a nemzet nagy, nehéz és szép pillanatarai emlékezve is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 14.

"...azonnal visszanyerték látásukat és követték Őt." (Mt 20; 29-34)

Látni, érzékelni a körülöttünk lévő világot alapvető dolog. A vakok és gyengénlátók is érzékelik, de másképp és korlátozottan. Az információk akár 80 százalékát is a szemünkön keresztül kapjuk. A vakok látni szeretnének, teljes életet élni, nem kiszolgáltatottan, koldusként. Jézus megtapasztalva elszántságukat megkönyörül rajtuk és látóvá teszi őket. A fizikai vakság nagy teher, csapás, de létezik a lelki vakság is, amikor nem "látjuk" a mennyei Atya Jézusban megjelent és a Lélek által jelenlévő hatalmát, erejét, kegyelmét az életünkben. Ezért a gyógyításért is lehet könyörögni, hogy eljussunk a teljesség látásra megélve a teljességet, az örök életet, az idői és térbeli korlátok között is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 13.

"...nem az én dolgom megadni..." (Mt 20; 20-28)

Jézus tudja mi a helye, szerepe, feladata; hatalmi pozíciót adni nem az övé. Jakab és János anyja biztosítani akarja fiai jövendőjét, ha már Jézus tanítványaivá váltak, de félreérti a tanítványság lényegét, a szolgálatot. Tenni, cselekedni, imádkozni a másikért s közben a mennyei Atya, emberi életben való jelenlétéről bizonyságot tenni. Ez a tanítványi feladat, lehetőség, küldetés.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 12.

"...de harmadnap feltámad." (Mt 20; 17-19)

"Csak az a vég! Csak azt tudnám feledni!" (Madách: Ember tragédiája) Ez a vég azonban nem az amiről Ádám beszél a műben, hanem sokkal inkább az amire, ott és akkor előre s itt és most visszafelé is jó tekinteni. Az előtte lévő út nehéz, fájdalmas és megalázó, de nem ér véget a sziklasírban. Jézus készítgeti lelkileg-szellemileg tanítványait a rájuk váró próbatételekre. Az egyéni és közösségi szenvedések, háborúk, nyomorúságok nem a vég, s ezt a véget nem feledni vagy megpróbálni felejteni kell, hanem reménységként rátekinteni

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 11.

"Hasonló a mennyek országa...." (Mt 20; 1-16)

Az élet értelmét és célját az ember nem önmagában leli meg, hanem a mennyei Atyától kapja; az isteni szeretet-erő munkálását, továbbadását, kiteljesítését. Ez fáradságos munkát kíván, ahogy a példázatbeli szőlő megmunkálása is az, metszeni, kapálni, kacsolni, bújtatni, szüretelni, szőlőt taposni. Munka önmagunkon, annak az új embernek újra és újra megformálása, megvalósítása, aki istengyermekként tekint önmagára és embertársaira. S munka a környezetünkkel, hogy transzformáljuk, meglelkesítsük, mindazt ami bennünk, körülöttünk van, ami földi, ami lehúz. A bér, a jutalom, hogy az istenkapcsolatunk időtlenné válik s nem az számít mikor kapcsolódtunk e tevékenységbe, hanem résztvettünk e benne vagy sem.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 10.

"De sok elsőből lesz utolsó és sok utolsóból első." (Mt 19; 27-30)

Igazságos vagy igazságtalan? Akik mindent megtettek, hogy első legyenek, miért lesznek, lehetnek utolsók és akik mindent megtettek vagy éppen semmit, hogy utolsók legyenek, miért lesznek elsők? Más az érték, a logika, a dolgok menetrendje. Az Atya értékrendje nem azonos a látható, a látszólagos értékkel. Nála egy a fontos: a hozzá való tartozás, a benne való bizalom, a ráhagyatkozás. Nem az önmagunk és mások előtt való értékek felmutatása, hanem a hit. Mire tekintünk, mi a fontos, mi számít? Kik vagyunk a Ő szemében vagy kinek gondoljuk, valljuk, láttatjuk magunkat, esetleg a környezetünk mit gondol rólunk? Minden azon múlik milyen az Istenkapcsolatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 09.

"Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges." (Mt 19; 16-26)

Ki ne szeretne eljutni az érett felnőttségre, célba ért, teljes, tökéletes (nem elsőrenden erkölcsi értelemben vett) életre? Valaki, aki fiatal kora ellenére a vallásos előírásokat, törvényeket betartja s mégis azt gondolja, érzi: valami még hiányzik, még egy kis "ciráda", még egy jó pont, még egy megerősítés. Jézus azonban a lényeglátó és a lényegre tapint: mindennel együtt elvétetted a célt, a vagyon eltakarja előled az atyai szeretet áradását. Az emberlét célja az ebben való kiteljesedés s ami ezt akadályozza, annak félre kell állnia, HA célba jutott, teljes életet szeretnénk, minden időlegesség, töredékesség és esetlegesség ellenére is. Ajándék, amiért mindent érdemes hátrasorolni, ha kell le-és félretenni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 08.

"...tegye rájuk kezét és imádkozzék értük. " (Mt 19, 13-15)

A személyes testi kontaktus, kézfogás, ölelés, simogatás, érintés által részesei leszünk a másik ember erőterének, kisugárzásának. Érezhetjük testmelegét, illatát, bőrének állagát, a belőle áradó erőt vagy elesettséget, a csecsemő és kisgyerek üdeségét és a haldokló testszagát. Jézushoz gyermekeket visznek azt remélve, hogy a benne és az általa megjelenő, isteni szeretet-erő, áldó mozdulat és imádság által, átjárja őket. Jó lenne Jézus korához hasonlóan komolyan venni az imádság (háború idején is) és az áldásadás erejét, működőképességét. Kérhetünk és gyakorolhatjuk a közbenjáró imádságot, kérhetjük és adhatunk, nem csak lelkészként, áldást, házastársit, szülőit, nagyszülőit, betegnek, bajbajutottnak, haldoklónak. (Hálás vagyok, hogy édesapám halála előtt még kérhettem és kaphattam apai áldást.) Jézusban a Lélek által atyai áldásban részesülünk folyamatosan és újra meg újra. Így legyen!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 07.

"Úgyhogy már nem két test, hanem egy." (Mt 19; 1-12)

Fájdalmas megtapasztalás, ha két ember eggyé válik s aztán valamilyen okból kifolyólag különválnak. Testi, lelki, szellemi hiány, szakadás, töredezettség jelenik meg az életük(n)ben. Mindez arra utal, hogy vegyük komolyan egymást, a másikat és önmagunkat is. Nem lehet következmények nélkül odaadnunk magunkat, el és befogadni a másikat. Az emberi kapcsolatok súlya, fontossága, jelentősége utal az Istennel valóra, mely élet és halál, örök élet és halál kérdése. Komolyan vehetjük Őt, teremtő, megváltó, megszentelő Istenünket, a másikat mint (ember)társat és önmagunkat is. /Imádkozzunk a háború áldozataiért, a békéért és segítsük a menekülteket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 06.

"...én a te egész tartozásod elengedtem..." (Mt 18; 21-35)

Mérhetetlen adósság, tartozás, ami messze túlmutat az anyagiakon, de az is; hitel (deviza), jelzálog, kölcsön, amibe csak belefulladni lehet, de kijönni belőle látszólag és sokszor gyakorlatilag sem lehet. S egy irgalmas szívű, nagylelkű Úr, aki nem ragaszkodik a visszafizetéshez, hanem az egészet elengedi. Mivel, mennyivel tartozunk az életért, még ha nem is kértük, de ajándékba kaptunk, a mennyei Atyának? Mindazért a gondoskodásért, szeretetért, tanításért, barátságért, tapasztalatért, élményért, emberi kapcsolatért, amelyek által azzá lehettünk akik vagyunk. Mivel és mennyivel tartozunk Jézus érettünk való megáldoztatásáért, a Lélek kitöltetéséért? Ha ennyit, s még sokkal többet kaptunk, miért ne engedhetnénk el mások irányunkba való anyagi, lelki, szellemi, érzelmi, időbeli és élménybeli tartozását. Mindez nem szegényít, hanem gazdagít minket!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 05.

"Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened..." (Mt 18; 15-20)

Világos és egyértelmű "eljárásrend", amiről Jézus beszél; először négyszemközt, aztán néhány tanú előtt, majd a közösség jelenlétében történjék a föltárás, figyelmeztetés, dorgálás. Nem az ún. közösségi térbe, a folyosón valakire, a szomszédra, másik családtagra öntsük rá hanem, ha meg akarjuk nyerni magunknak az illetőt, akkor először szemtől-szembe, majd azután fokozatos tágítva a résztvevők körét, próbáljuk rendezni. Ebben megvan a másik iránti tisztelet, még ha meg is bántott, a helyzet a résztvevők komolyanvétele és helyzet javítására irányuló törekvés. Gyakran a sértett, megbántott, akivel szemben vétket, bűnt követtek el, elszántabb a kapcsolat, a helyzet rendezésére s az aktív résztvevő, tettes kevésbé vagy egyáltalán nem. Nekünk magunknak van szükségünk a feltárásra és a kapcsolat rendezésére; elsőrenden Istennel, aztán egymással és önmagunkkal is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 04.

"...jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el." (Mt 18; 11-14)

A mennyei Atya örül; nem gyakran olvasunk ilyesmit a Szentírásban, csak az elveszettek megtalálása és a bűnösök megtérése kapcsán. Isteni öröm kíséri, ha valaki/valami végre a helyére kerül, ha helyreáll a rend, a kapcsolat ember és Isten között. Öröm forrása az is, ha az isteni szeretet-erő áramlása működik, de még nagyobb, ha az eddigi távolságból közelség lesz, a szembenállásból melléállás, a tagadásból hitvallás. Az Atya örömmel és örömből teremtette a világot, a Földet, az embert s azt akarja, hogy részesei legyünk ennek az alapvető, el nem múló, célt és értelmet adó örömnek. S Jézus keresztáldozata után, a feltámadáskor is öröm jelenik meg, ahogy a Lélek kitöltetésekor is. Három alap, ok, amiért mi is örvendezve élhetünk, miközben imádkozunk a háború beszüntetéséért, az áldozatokért és magyar testvéreinkért.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 03.

"...egyet se vessetek meg e kicsinyek közül..." (Mt 18; 6-10)

Nagyok és kicsik vagy inkább azok akik nagynak gondolják, vallják magukat és akiket a környezetük "nagynak" tart, meg azok akik kicsinek ítélik magukat s a környezetük is így gondolkodik róluk. Kicsiségben a nagyság, mert "az ő angyalaik mindenkor látják az én mennyei Atyám arcát", míg a nagyokéról nincs szó. A saját mérték és határ számontartása nem csak a hétköznapokban, házasságban, családban, munkahelyen fontos és szükséges, hanem Istennel kapcsolatban is. Egyrészt azért, mert a korlátlanság, határtalanság ijesztő, néha fenyegető, másrészt pedig akkor tudunk kiteljesedni hivatásunkban, ha tudjuk annak kereteit. Isten-gyermekségünknek is vannak korlátai; tér-idő-test, mégis a végtelen isteni vehet lakozást bennünk s Jézus "arcán" az Átyáét láthatjuk meg.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 02.

"...és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába." (Mt 18; 1-5)

Az írásmagyarázók szerint itt Jézus a gyermeki hitről, bizalomról beszél. A kérdés, kétkedés, a feltétel nélküli ráhagyatkozásról. Ha a Karácsony Sándor szerinti fejlődéslélektani modellt vesszük, akkor az ösztönlény, az értelmi lény után a társas következik, mely Istenben, a másikban és az önmagával való kapcsolatban teljesedik ki. Rábízni magunkat, ráhagyatkozni a mennyei Atyára, Jézusban a Lélek által, minden körülmények között s azok ellenére is, ez a gyermeki hit s erre van szükségünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 01.

"A ti mesteretek nem fizet templomadót?" (Mt 14; 24-27)

Egyház, gyülekezet, hívők közössége és az anyagiak; nem könnyű téma, mert bizony előfordul az anyagiasság, akár az azokkal való visszaélés is. Másrészt mi köze az istenkapcsolatnak a pénzhez? Fordítsuk meg a kérdésfeltevést; mihez mincs köze, az emberi életben, a mennyei Atyának? A templomadó a felszínen, az istentiszteleti kultusz fenntartásához járult hozzá, hisz az ószövetségi papoknak és a jelenlegi lelkészeknek is ez a fő foglalkozásuk, ebből élnek. Alapvetően az Atya iránti háláról szól, hogy mindenünk amink van Tőle, általa van. S Jézus, Péterrel való beszélgetésének is itt a lényege, mert Neki nem kell anyagiakkal kifejeznie az Atya iránti tiszteletét, háláját. Ő nem pénzzel adja meg ezeket, hanem az életével fizet, betöltve küldetését, nekünk váltságot szerezve. (Tudunk-e áldozni a háború sújtotta emberek megsegítésére, kifejezve hálánkat, hogy minket nem érint közvetlenül?)

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 28.

"...de harmadnap feltámad. Nagyon elszomorodtak rajta." (Mt 17, 22-23)

A tanítványok nem képesek túllátni a halálon, elváláson, az elkövetkező gyászon, nem hallják meg a mondat második felét, a feltámadásról való kinyilatkoztatást. A jelen vagy a jövőbeli események eltakarják szemünk elől a végsőt, a mindenek újjáteremtését. Az utolsó előttiben vagyunk (D. Bonhoeffer), világjárvány, háború, migráció, ideológiai-és kultúrharc közepette. Egyéni életünk is tele bizonytalansággal, kérdőjellel mi lesz, hogy lesz holnap, holnap után? Amiben vagyunk s amit a közeli vagy a távoli jövő hoz az nem végleges, nem az utolsó. Az utolsó szó, ahogy az első is az Atyáé, Jézusban, a Lélek által.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 27.

"Vajon meddig szenvedlek titeket?" (Mt 17; 14-21)

Kemény szavak a kiválasztott, elhívott tanítványokkal szemben, akiknek majd Jézust kell képviselniük, ha Ő már nem lesz közöttük. Hitetlen nemzetségnek is nevezi őket, ami akár sértő vagy elítélő jelző is lehet. Nem tudnak imádkozni és böjtölni mondja Jézus, miközben bizonyosan imádkozta és böjtöltek, csak ezek mértéke, mélysége nem a jézusi. Úgy is lehetne fogalmazni: még alatta maradtak a tanítványi mértéknek s ez most bosszantó, elkeserítő. Alatta maradunk a mértéknek, keresztyéni létünknek nem része a gyógyítás, ördögűzés, halottak feltámasztása és még sok minden más sem. Nincs mit ezen csodálkozni s a mindenkori tanítványok nevében sincs okunk megsértődni. Nem az a kérdés milyen szinten vagyunk épp most, hanem vágyunk-e, törekszünk-e, szeretnénk-e előbbre jutni? Lehet ezért imádkozni (és imádkozzunk kárpátaljai testvéreinkért!)

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 26.

"..és felvitte őket magukban, egy magas hegyre." (Mt 17; 1-13)

"Közel a Naphoz semmi sem élhet..." (Kovács Kati) Jézus mégis felviszi tanítványait egy magas hegyre, jelképesen és mégis valóságosan közelebb az Atyához. Felülemelkedni a szokásos napi életből, kilépni és egy magasabb szempontból rátekinteni az életre, ez az egyik összetevője ennek a "zarándoklatnak". Itt azonban nem csupán valamilyen lélektani, csapatépítő tréning célja van, bár ez sem lenne elhanyagolható, hanem a mennyei Atya közelségének megtapasztalása s ennek Jézuson való megnyilvánulása. Legyen nyilvánvaló és egyértelmű, Ő az Atya kiválasztottja. A harmadik lehetséges cél, hogy a tanítványok az atyai közelségben "megfürödve" önmagukat, elhívásukat, küldetésüket is ezen keresztül értelmezzék, ebből eredeztessék és erre vonatkoztassák. Jézusban, a Lélek által megtapasztalni az atyai közelséget, keresztyéni élet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 25.

"..aki pedig elveszíti az ő életét énérettem, megtalálja azt." (Mt 16; 24-28)

Veszteség és nyereség, úgy nem lehet nyerni, hogy nincs mögötte teljesítmény, áldozat, veszteség. Csak nyerni nem lehet, mert valahol valaki, valami "veszít". A teremtett világ nem egy végtelen "tartály" amiből korlátlanul és következmények nélkül lehetne kivenni. Sem az ún. erőforrások, sem a természeti adottságok, sem az emberi lehetőségek nem végtelenek és a teremtés rendje is a kölcsönösségen alapul. Ha kivenni akarunk belóle, akkor azért adnunk is kell, ha mást nem hálát, köszönetet, erőfeszítést, az öncélúságot. Ha az egyetlen kimeríthetetlen és végtelen forrásból, az isteni szeretetből szeretnénk részesülni, akkor nekünk is kell ezért áldozatot hoznunk s nem a harmónia helyreállításáért, hanem magunkért. Mert ami ingyen van, annak nincs értéke. Ha az örök életet akarjuk, akkor azt a fajta életet, mely nem ebből ered, fel kell adni. Keveset sokért; milyen nyereség és mégis áldozat. (Imádkozzunk kárpátaljai testvéreinkért!)

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 24.

"Péter félre vonta Őt és feddeni kezdette..." (Mt 16, 21-23)

Péter szemérmesen próbálja meg Jézust helyreigazítani, nem akarja nagy nyilvánosság előtt megfeddni.Miután a Szentlélek általa jelentette ki, hogy Ő a Krisztus vagyis a Megváltó, úgy érzi meg kell védenie Mesterét egy olyan úttól, ami a halálba vezet, Ő nem hallhat meg...Micsoda ellentmondás; a Megváltónak meg kell halnia, hogy a megváltottak élhessenek s Péter aggódása, törekvése a legjobb szándékból ered, mégis - úgy tűnik sokkal mélyebbre ható a kísértés -, mint magáé az ördögé, a negyven napos böjt után. Péter felemeltetik, a Lélek által s aztán az ördöggel lesz egyenlővé; ilyen az emberi élet: isteni magasságban és pokoli mélységben kell/lehet megélni elhívatottságunkat, emberlétünket, tanítványságunkat. ki tarthatunk amellett, aki vagyunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 23.

"Az Ember Fiát kinek tarják az emberek?" (Mt 16; 13-20)

Miért nem mindegy Jézusnak, hogy mit gondolnak róla az emberek, hiszen mondták Róla, hogy részeges, nagyétkű, az ördöggel cimborál, elment az esze, csak egy ács fia, názáreti (galileai, pogányokkal keveredett népcsoport, saját tájszólással), törvényszegő, lázadó, tanulatlan. Mindezek nem rendítették meg Jézus küldetéstudatát, önazonosságát. Nyilvánvaló; a tanítványoknak van szükségük a hitvallásra, bizonyságtételre, hogy a környezet véleményterrorja, az ellenséges vagy éppen királycsináló hangulata ellenére is, annak ismerjék és vallják meg Jézust, aki. A Lélek által ez Péternek adatik meg, aki minden ingadozása, heveskedése ellenére is, hitében kőszikla. A kérdés kézenfekvő, majdnem banális: kinek tartjuk mi Jézust. A válasz azonban életbevágó!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 22.

"Még most sem értitek és elfeledtétek-e...?" (Mt 16; 5-12)

Tanítványi értetlenkedés, nem értik, miről és miért beszél Jézus: a mennyei jelkérésről. Miközben napról-napra folyamatosan tapasztalják meg, mit jelent Jézus isteni ereje, hatalma; a gyógyítások, a csodás kenyérszaporítás, a természeti törvények felettisége, ne essenek abba a bűnös kísértésbe, hogy a farizeusok és szadduceusok mintájára, még ők is mennyei jelt akarjanak. Úgy tűnhet, könnyű volt a tanítványoknak, mert személyesen találkozhattak, éltek együtt Jézussal három éven keresztül. Pedig nekik kellett átkínlódni azon a folyamaton, hogy Mesterükben a mennyei Atya van jelen, működik, hat. Mi már tudunk a jónási jelről, a harmad napon való feltámadásról s hálával tekinthetünk teremtettségünk, megváltottságunk, megszenteltségünk és életünk kisebb-nagyobb csodáira.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 21.

"...kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik." (Mt 16; 1-4)

Az égi és a mennyei közel vannak egymáshoz, pontosabban, az ember felől tekintve, egy tengelyen vannak, de nem ugyanazon a síkon. A vallásos laikusok és a papi arisztokrácia képviselői, akik egyébként nem közösködtek, együtt kérnek mennyei jelt Jézustól. A mennyei "áthatol" az égin s jelen van a földi létben, az emberi életben, a természetben. Aki csak az égi, itt: az égbeli, természeti jelenségeket látja, érti, értelmezi s bennük, rajtuk keresztül nem fogja fel a mennyeit, annak "csak" a jónási jel adatik. Három nap a sötétségben, halálban, Atya nélküliségben s aztán a feltámadás. Még ezt a jelet is el lehet utasítani, rációval megmagyarázni, csak hogy ne kelljen hatni engedni egzisztenciánkra. A Jel: az üres sírkamra, a feltámadott Jézus visszatekintve, a minden újjáteremtése előretekintve.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 20.

"...hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta..." (Mt 15; 32-39)

Isteni és emberi, a mennyei és a földi, a Teremtő és a teremtmény által létrehozott táplálék együtt és egyszerre. Az utolsó vacsora, az úrvacsora, az eucharisztia jut eszünkbe. Csak azért kap ennyi ember, ilyen sok maradékkal a hét kenyérből mert nem csak maga a táplálék kerül kiosztásra, hanem a mennyei Atya osztja meg önmagát, teremtő, sokasító erejét. Azért élünk, létezünk, léle(k)g-zünk, "..mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk" Pál athéni beszéde, (ApCsel 19;28). Ajándéknak tekinteni az ételt, ruhát, lakhatást, egészséget, közösségeinket, még ha tettünk és értük s továbbadni, nem csak a felesleget, Isten szerint való élet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 19.

"A sokaság pedig csodálkozott..." (Mt 15; 29-31)

Betegeket Jézushoz vinni, hogy meggyógyítsa őket s mikor ez bekövetkezik, csodálkozni; érdekes jelenség. Azt gondolhatnánk, ha nem hisznek Jézus gyógyító erejében, miért viszik hozzá betegeiket, ha meg igen, akkor miért csodálkoznak? Csod(a)-áll-kozni nem csak akkor lehet, ha valami nem várt, remélt, a hétköznapitól eltérő vagy a természeti törvényeket semmibevevő események történnek. Akkor is lehet, ha kérjük, várjuk, reméljük az isteni erő munkálkodását és az bekövetkezik mert nem automatikus a kérés, vágy, reménység teljesülése. A konkrét kérések mellett, mögött rácsodálkozhatunk a létezésre, hogy miért az élet van és nem a semmi, hogy életünk során, eddig is mennyi szeretetet, gondoskodást, támogatást kaptunk és kisebb-nagyobb csodának voltunk részesei.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 18.

"Asszony nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!" (Mt 15; 21-28)

Nagy baj, nagy távolság, nagy hit. Nagy baj; mondjuk epileptikus görcsök, rohamok, látványos és félelmetes szimptómák, gyógyíthatatlan betegség. S azért is nagy a baj, mert nagy a szeretet, mert fontos a másik, a gyermek s minél inkább így van, annál inkább azonosulunk szerettünk, bajával, betegségével, nyomorúságával. Nagy a távolság egy Jézus-korabeli férfi és asszony, egy zsidó és egy kánaáni között, szinte áthidalhatatlan s Jézus sem könnyíti meg az asszony helyzetét: először nem reagál, aztán elutasít, majd "minősít" és csak a negyedik próbálkozás után, mikor meggyőződött, hogy komoly a kérés, a szándék, a vágy, akkor teljesíti. A hit próbája mely beteljesül nem könnyed séta, hanem erőfeszítést igénylő próbatétel, melynek van kockázata is, de van gyümölcse: "legyen úgy, amint kívánod!"

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 17.

"Még ti is értetlenek vagytok?" (Mt 15; 10-20)

Tanítványi értetlenség, Jézus mellett kiválasztott, elhívott, minőségi ember s mégis...pedig nem is példázatban szól. Nehéz átállni az isteni hullámhosszra s a szerint gondolkodni, szólni, cselekedni, élni. Hol a hangsúly, mi a lényeg; " a tartalom vagy a forma ", ami látszólag tesz rosszat az embernek vagy ami valójában? Sok mindenről gondoljuk, hogy nincs jelentősége, nem fontos, nem érdekes; szokások, rituálék, szavak és gondolatok, cselekedetek. Egyrészt minden hat mindenre, más részt pedig a freudi elszólások, gesztusok, a testbeszéd és a mimika elárulják az embert azt, hogy mi van belül. milyen szándék, indíték, vágy, akarat. Ha ráhangolódunk a mennyei Atyára, akkor az Ő "adása" szól, szólhat általunk, bennünk, rajtunk keresztül is. Az élet hangja.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 16.

"Tiszteld apádat és anyádat..." (Mt 15; 1-9)

Köteles tisztelet, gondoskodás és identitás. A szakrális létmód elleni támadás egyik fontos állomása konkrétan a szülők, általánosságban az idősebbek iránti tisztelet lebontása, az ún. köteles tisztelet felszámolása. A megélt évek, az átélt próbatételek, megküzdött nehézségek, elért sikerek alapozzák azt meg. Az ószövetségi szülőtisztelet parancsa elsődlegesen a gondoskodást írta elő, s manapság a szociális-és idősotthonok világában átértékelődik ez is, jelentőségéből nem veszítve. A csecsemő önmagát először az anyán, majd az apán keresztül értelmezi, identifikálja, ha nem tiszteljük a szülőket, az az önértékelésünkre is kihat. Jézus arra figyelmeztet, hogy a mennyei Atyára való hivatkozással elhanyagolni az emberi kapcsolatainkat bűn és sokkal inkább Istenre tekintve kellene emberi kapcsolatainkat, építeni, ápolni, fenntartani.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 15.

"...odavittek Hozzá minden beteget és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthessék." (Mt 14; 34-36)

Erre lenne szükség manapság is, hogy tíz-és százezrek, milliók meggyógyuljanak; egy tanítóra, mesterre, csodatévőre, akinek nem is kellene aktívan semmit sem tenni, csak engedni, hogy a ruhájához érjenek. S ma is vannak, mint voltak akkor is - talán jóval kevesebben - akik az isteni energiákat pénzzé konvertálják. Jézus a mennyei Atya teremtő, újjáteremtő erejével volt eltöltött s ebből kaphattak a Hozzájárulók. A Szentlélek munkáját mi magunk is megtapasztalhatjuk kevésbé látványos vagy éppen hasonlóan csodás módon, mint a genezáretiek. Ez lehet, kérni, várni, remélni, de újra és újra hozzátéve: "..mindazáltal ne úgy legyen ahogy én akarom, hanem ahogy Te (Atyám)..."

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 14.

"Amikor beesteledett, egyedül volt ott." (Mt 14; 22-33)

Időnként Jézusnak is szüksége van az egyedüllétre, az Atyával való együttlétre, a tanítványok nélküli időre. Egyedül a hegyen, fizikailag is közelebb az Atyához, lelkileg pedig a teljes és tökéletes egység megélése. Ez kellene, erre van/volna szükségünk nekünk is, hogy időről-időre teljesen, csak és kizárólag a mennyei Atya jelenlétében legyünk, maradjunk, mert ez az ami feltölt, megerősít, ami a valós létalapra állít minket. Éljünk ezzel!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 13.

"...adjatok nekik enni ti." (Mt 14; 13-21)

Ez az egyik legkínosabb jelenet, amit egy tanítvány átélhet: a Mester visszautalja a feladat végrehajtást, az azt, neki delegálni akaró tanítványoknak. Jézus szíve megindul a tömeg láttán, mely várja a gyógyítást, tanítást, a tanítványoké pedig a nép testi szüksége láttán, de ezeken változtatni, enyhíteni, azt megelégíteni, meggyógyítani csak Jézus tudja. Az együttérzés az egyik legfontosabb, életet - átvitt értelemben elsőrenden, de ténylegesen is - adó működése az embernek, hisz a csecsemő az anyán keresztül éli, értelmezi önmagát. S az emberi kapcsolatok alapját is a másikkal való együttérzés, beleérzés képessége adja, de ha nem tudunk tenni, változtatni, cselekedni, akkor ez kevésnek is bizonyulhat. Isteni erővel, szeretettel mégis lehetséges.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 12.

"..hogy esküvel fogadta: bármit kér, megadja neki." (Mt 14; 1-12)

Elköteleződés az élet egy adott pillanatában, meggondolatlanul vagy éppen nagyon is megfontoltan, érzelmileg szeretetben, gyengéd hangulatban vagy haragtól, gyűlölettől irányítva. Heródest megragadta Salomé tánca, Heródiás pedig megragadta az alkalmat, hogy eltetesse láb aló az akadékoskodó Kereresztelő Jánost. Az egyik döntött, hogy nyilvánosan rendre utasítja az erkölcstelenséget, a másik, pillanatnyi fellelkesültségében, hogy bármit lehet kérni tőle, a harmadik, hogy eltünteti a kapcsolatukat kritizálót. S mit döntött Isten, ebben az eseménysorban? Azt, hogy a Vele ellentétes döntések és azok következményei is szolgálhatják Jézus működését. Mi a helyzet a mi döntéseinkkel?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 11.

"Ugyan honnan van benne mindez? És megbotránkoztak benne..." (Mt 13; 53-58)

Keret és tartalom s ha a kettő valamiért nem azonos, akkor csodálkozás, botránkozás, elutasítás a reakció. Emberi keret, isteni tartalom; hogyan eshetnének egybe, hogyan lehetne a mindenható, világteremtő, magasságos, akárcsak jelen, egy emberi életben, működésben? Az isteni jelenlétnek vannak minősített helyei, ideje, rituáléi, de a hétköznapokban mi keresnivalója lenne, lehetne? Pedig Jézusban pontosan ez történik; meglelkesíti, a Szentlélek által, az ember ösztönlényét (ön-és fajfenntartás, területvédelem, birtoklás), az emberi gondolkodást (az észlényt), beszédet és cselekvést (az érzelmeket). Nincs olyan ami ne kapcsolódna, kapcsolódhatna a mennyei Atyához s ez által jut/juthat el a kiteljesedésre, célba érésre, a szó eredeti értelmébe vett: boldogságra.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 10.

"..hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és jót hoz elő az éléskamrájából." (Mt 13; 51-52)

Régi és új együtt és egyszerre. A megértés még nem minden, a megélés az a valami. Lehet megérteni, de nem megélni, hogy mit jelent az Atya országa ezen a Földön. Együtt élni, rezdülni az Atya akaratával, a Vele való harmóniával, ami az önmagammal, a másikkal és a teremtett világgal való harmóniát jelenti, az a teljesség. Mit keresünk, mit várunk, mit remélünk? A részleges életünk része vagy a teljesség? Mire van szükségünk? A teljesség ajándéka a miénk Jézusban a Lélek által; kell-e ez, kívánjuk-e ezt?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 09.

"...és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül..." (Mt 13; 47-50)

Milyennek látjuk az életet szűkebb és tágabb környezetünkben? Pandémia, környezetpusztítás, multizmus, gender-ideológia, háborús fenyegetés, éhezés, természeti katasztrófák, emberpusztító gondolatok, tervek, médiamanipuláció, metaverzum, virtuális "valóság". Mintha nem, vagy csak alig lenne szép, jó, nemes, fennkölt, építő és szeretetteljes életünkben, körülöttünk. A mennyek országa végidőkre vonatkozó "működéséről" beszél Jézus, és a példázatból kitűnik, hogy miből van több, melyik a jelentősebb; a gonosz vagy az igaz? A kevesebbet válogatjuk ki a többől s ha a nagy összefüggéseket nézzük, abban értve, értelmezve életünk, akkor az igaz, az Isten szerint való a több, a jelentősebb. Erre nézhetünk, figyelhetünk, támaszkodhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 09.

"...és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül..." (Mt 13; 47-50)

Milyennek látjuk az életet szűkebb és tágabb környezetünkben? Pandémia, környezetpusztítás, multizmus, gender-ideológia, háborús fenyegetés, éhezés, természeti katasztrófák, emberpusztító gondolatok, tervek, médiamanipuláció, metaverzum, virtuális "valóság". Mintha nem, vagy csak alig lenne szép, jó, nemes, fennkölt, építő és szeretetteljes életünkben, körülöttünk. A mennyek országa végidőkre vonatkozó "működéséről" beszél Jézus, és a példázatból kitűnik, hogy miből van több, melyik a jelentősebb; a gonosz vagy az igaz? A kevesebbet válogatjuk ki a többől s ha a nagy összefüggéseket nézzük, abban értve, értelmezve életünk, akkor az igaz, az Isten szerint való a több, a jelentősebb. Erre nézhetünk, figyelhetünk, támaszkodhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 08.

"...eladja mindenét, amije van és megvásárolja azt." (Mt 13; 44-46)

Sokan vannak, akik szeretnek jó vásárt csinálni, keveset adni sokért vagy jó minőségűért. Azonban egy valamiért, szántóért, igazgyöngyért mindent el/feladni? A példázat a létezés lényegéről szól, arról, ami túlnyúlik az élet és halál mesgyéjén, ami örökkévaló; az Isten szerinti életről. A jézusi példázat alapján ezért nem kár bármit is el/feladni, ahogy Ő is odaadta önmagát az Atya tervének megvalósításáért, az üdvösségünkért. Lemondani, elengedni, feladni, odaadni, nem túl népszerű fogalmak manapság, mégis a másik oldalon örökkévaló a nyereség, üzletelünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 07.

"Akinek van füle, hallja." (Mt 13; 36-43)

A megmagyarázott, értelmezett példázat végén mondja ezt Jézus, vagyis még így sem biztos, hogy értik a tanítványok, a hallgatói. Nyilvánvalóan nem a fizikai hallásról, de nem csak az intellektuális megértésről, hanem az egzisztenciálisról van szó. Amit nehéz szavakba önteni, megfogalmazni: milyen mikor az Atya jelen van a közösségek, egyének életében s ezért hasonlatokkal, példázatokkal próbálja Jézus hallhatóvá=megélhetővé tenni. Még így sem jut el mindenkihez, vannak akik lelkileg süketek. Ez az állapot lehet átmeneti és állandó is, és mindenképp összefügg az embernek önmagáért vállalt vagy nem vállat felelősségével, mert ebből a süketségből ki lehet gyógyulni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 06.

"Hasonló a mennyek országa a kovászhoz..." (Mt 13; 31-35)

A kovászt "etetni" kell, hogy alkalmas legyen a lisztből kenyértésztát formálni. Az isteni szeretet-energiákat fel-be-elfogadni szükségeltetik, imádság, igeolvasás, közösség gyakorlása, szeretetszolgálat által, hogy megerősödjön és hatni tudjon, családban, gyülekezetben, szűkebb-tágabb környezetben. S akkor észrevétlenül, de mégis látványosan a hétköznapi élet természetes, tápláló, életadó részévé válik. Magunk gondoskodhatunk magunkról, mert van aki rólunk gondoskodik, Isten, s így alakulhat rajtunk keresztül és általunk is a "világ".

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 05.

"Honnét van azért benne konkoly?" (Mt 13; 24-30)

Honnét a gonosz, a bűn, az embertelenség bennünk, az életben, a "világban"? Isten teremtése jó, vagyis teljes, hiánytalan és jól működő, mégis nem csak világosság van, hanem sötétség is, nem csak magasság, hanem mélység is, nem csak szépség, hanem ocsmányság is, nem "féloldalas" az élet, hanem minden van benne. A "honnét van" kérdés szinonímája egy, a paradicsomi kérdésre adott válasznak, reakciónak: "..az asszony akit mellém adtál..", "..a kígyó.." vagyis kimondatlanul, de maga Isten tehet a gonosz létezéséről, ezek szerint. A jézusi példázatban sem konkretizálódik, hogy ki tette, mert a hangsúly a cselekvésen van, mit tegyünk, mit tehetünk? A felelősség hárítása helyett: mit tehetek, hogy bennem, körülöttem csökkenjen a gonosz?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 04.

"...sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták és hallani, amit hallotok, de nem hallották." (Mt 13; 10-23)

A múlt "nagyjai", a jelen emberei és a tanítványok kerülnek elő a hallás és látás összefüggésében. A múltbeliek közül jó néhányan szerettek volna részesedni abban, amit Jézus megjelenít, a jelen emberei közül többen nem kívánták ezt, míg a tanítványok vágyták és részesedtek benne, de gyakran nem értették. Látni azt, ami valóban fontos és lényeges; a Létezés értelmét, célját s ennek megfelelően élni, az Atyától jőve s Hozzá tartva. Meghallani ami valóban lényeges; a szeretetteljes-igazat, a teljessé tévőt, hogy a Vele való harmóniából következik a másikkal és az önmagammal való megbékélés. Tanítványként lehetőségünk van látni, hallani és megérteni, cselekedni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 03.

"Mert akinek van, annak adatik és bővelkedik, akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van." (Mt 13; 1-9)

Micsoda igazságtalanság! Miért nem adatik annak akinek nincs? Miről is van szó? Akinek a mennyei Atyával kapcsolata van, az abban meggazdagodik, akinek nincs, az még inkább szegénnyé válik. Olyan mintha a vadkapitalizmusban volnánk, akinek pénze, vagyona van, az tudja hasznosítani, akinek nincs, az elszegényedik. Ha élünk az isteni erőforrással, akkor az megsokszorozódik, ha nem, akkor az nem csak nulla, hanem a negatív tartományba lép át. El kell dönteni, hogy mit akarunk, Az Atyával vagy ellene létezünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 02.

"Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám." (Mt 12; 38-50)

Családi, testvéri, szülői, rokoni kapcsolatok megtagadása, megszakítása nem ritka dolog s többek között az ember belső nyomorúságának megjelenítése. Ha valaki, akkor Jézus lelkileg teljesen rendben van, a mondat nem a családi trauma, disszonancia, családon belüli erőszak kifejezése. A mennyei Atyához való kötödése meghatározóbb, különösen tanítói életszakaszában, mint a családiak. Mindez nem jelent megtagadást, bár elsőre úgy tűnik, hiszen még keresztrefeszítve, haldokolva is gondoskodik édesanyjáról. Az Atyához való tartozáson keresztül új dimenziót kapnak az emberi, családi kapcsolatok, az isteni szeretet megtapasztalása által.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 01.

"...aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg..." (Mt 12; 31-37)

Mindez abban az összefüggésben haangzik el, hogy Jézust azzal vádolják, hogy az ördögöket Belzebúbbal, az ördögök fejedelmével úzi ki. Az Atyáról, a Fiúról és az emberi szívekben munkálkodó Szentlélekről azt állítani, hogy egyenlő a gonosszal, megbocsáthatatlan. Van rossz, gonosz az életben, a világban, de nem Isten szándékolt akaratából, hanem megengedő akaratából, mert ez is hozzátartozik a teljességhez.Így adatik szabadság a döntésre, választásra. A kérdés: mihez, kihez kapcsolódunk, honnét van az erő az életben, az élethez; az isteni szeretethez vagy a pusztító gyűlölethez?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 31.

"Aki nincs velem, ellenem van..." (Mt 12; 22-30)

Nincs talán, esetleg, félig-meddig, de van a vagy-vagy. Vagy Istenben megalapozott az életünk vagy nem, vagy Tőle eredeztetett és Rá vonatkoztatott vagy nem. Jézus idejében, vele való személyes találkozásban, csodáit látva, tanítását hallva az emberek ott és akkor is két csoportra oszlottak. Vagy követték, csodálták, hallgatták vagy pedig, különféle okokból és indokokkal, de elutasították, elítélték, meg akarták ölni. Választhatjuk, hogy Vele, Benne, Általa élünk...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 30.

"Mikor Jézust ezt észrevette, visszavonult onnan." (Mt 12; 9-21)

A törvényszegőt el kell pusztítani, ki kell irtani Isten népéből vagy legalább is ki kell közösíteni. Isten nevében az isteni küldöttet akarják megölni, de még nem jött el az idő, még tanítani, gyógyítani, a tanítványokat nevelni kell. Jézus inkább kitér a gonosz szándék elől, ami nem a gyengeség, gyávaság jele, hanem a céltudatosságé, az elhivatottságé. Jó lenne ilyen elkötelezetten, ennyire "aprópénzre" váltva megélni istengyermekségünket!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 29.

"Mert az Ember Fia ura a szombatnak." (Mt 12; 1-8)

Az Atya dicsőségét, dicsőítését szolgálja a szombat. Azt, hogy Rá figyeljünk, Neki adjunk hálát. Naponta, hetente és a minősített időszakokban is, jó magasztalnunk, hálát adnunk. Jézus minden rezdülése az Atya dicsőségének, uralmának megvalósulása, ezért még akkor is, mikor látszólag kilép az isteni törvény kereti közül, Vele, általa cselekszik. Egy emberi élet teljessé tétele fontosabb, mint a törvény látszólagos betartása, hisz a bajbajutott állatot is megmentik szombaton. Jézusibb emberré válni szép és nemes feladat.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 28.

"Mert az én igám kényelmes és az én terhem könnyű." (Mt 11; 20-30)

A járom segíti a teherhúzást, teherhordozást. Nincs élet teher, nehézség, gond nélkül. A magunk, mások, a körülmények által ránk rakott, vett terhek sokszor elviselhetetlenek, még a magunk elhordozása is gyakran az. A Jézus követésében valók, hogy nem mi vagyunk a középpontban, hanem az Atya s az Ő akarata, törvénye, parancsa, elhordozható, mert segítséget, eszközt kapunk hozzá s az életet nem terhelik, hanem teljessé teszik.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 27.

"...de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála." (Mt 11; 7-19)

Kicsoda Jézus, kérdi Keresztelő, kicsoda Keresztelő János kérdi az érdeklődő, szájtáti tömeg, Jézus pedig, hogy kik vagyunk mi? Részesei vagyunk-e az Atya országának, uralmának, hatalmának? Belesimulunk-e abban az isteni rendbe, mely az élet minden területét magába foglalja; pénzt, hatalmat, szexualitást, gyermek vállalást és nevelést, hivatás- és pályaválasztást, vágyak, elképzelések, tervek megvalósítását, emberi kapcsolatokat és a teremtettséghez való viszonyunkat. Ha igen, akkor "nagyobbak" vagyunk Ker. Jánosnál is, aki ennek "csak" útkészítője volt, s nem a részesedés mértéke a fontos, Jézus szerint, hanem annak megléte.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 26.

"Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?" (Mt 11; 1-6)

Miért kérdés ez? Jézus megkeresztelkedésekor nem hallotta az isteni hangot:" ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm?" Hallotta, mégis kérdés ez. Az unokatestvérnek is kell a bizonyosság. Jézus nem vitatkozik, hanem üzen: csodák kísérik tevékenységét. mi kell még? Nekünk mi kell annak komolyan vételéhez, hogy Ő a küldött? Mi az amiért ne adhatnánk hálát; az élet ajándéka, a létezés lehetősége, az örömök, az adományok, a képességek, kapcsolatok. Mit ne köszönhetnénk Neki?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 25.

"Aki megtalálja életét, az elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem az megtalálja azt." (Mt 10; 29-42)

Az érem két oldala; elveszíteni és megtalálni. Ha önmagamban keresem s önmagamban találom meg a lelkem, életem, akkor az elveszített, elvesztegetett élet. Ha pedig Jézus által az Atyával való kapcsolatban keresem lelkem, életem értelmét, célját, akkor a magam számára, látszólag elvész, de valójában megtalálom azt. Akkor lesz célba ért/talált, ki-és beteljesült élet, minden időlegesség, korlátozottság, részlegesség ellenére, sőt azokkal együtt is. Általa, rajta keresztül jutok, juthatok el teremtésben adatott valódi önmagamhoz. Az önfegyelmezés, lemondás, önmeghaladás emberi eszközök s korlátozottan használhatók, hasznosak, de az alapvetés; kiben, miben megalapozott lelkem, életem?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 24.

"...attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani..." (Mt 10; 16-28)

Test és lélek egysége s, hogy a kettő nem azonos. A kérdés; mire vonatkoztatja magát a lélek? Ha csak a testre, akkor a testtel együtt elpusztítható a lélek is. Ha a mennyei Atyára és a testre, akkor csak a testet lehet megölni a lelket nem. Döbbenetes, hogy tárgyak, eszközök, élmények, kapcsolatok, félelmek, gondolatok, ideológiák egészen magukévá tudják tenni lelkünket. A lélek rabságára a test válaszol; tünetekkel. Figyelmeztet, valami nincs rendben, nincs harmónia. Az Istenhez kapcsolódó lélek erősíti a test immunrendszerét is. A halál gyakran félelmetes, rettenetes, de még szörnyűbb ha a lélek is vele tart. Nincs okunk rettegni, mert Jézusban, a Lélek által az Atya gyermekei vagyunk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 23.

"..hatalmat adott nekik.. " (Mt 10; 1-15)

Egyszerre felemelő és letaglózó a tanítványoknak adott feladatsor; halottak feltámasztása, ördögűzés, betegek gyógyítása, az evangélium hirdetése. Ez utóbbit gyakorolja az egyetemes egyház s a betegek gyógyítása, ápolása is több, mint két ezer esztendeje hitből fakadó cselekvése a keresztyénségnek. Még ördögűzőkről is hallani, de halottak feltámasztásáról? Lehet, hogy mindez csak ott és akkor adatott s itt és most nem ez a feladat, adomány? A hatásra, a szó legnemesebb értelmében vett hatalom gyakorlásra való kérdést ma sem kerülhetjük meg. Egyrészt nincs és nem lehet következmények nélküli keresztyénség, másrészt a hatás nem belőlünk, tőlünk van, csak általunk. Vegyük az isteni szeretet hatalmát s éljünk vele, belőle!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 22.

"Legyen nektek a ti hitetek szerint! " (Mt 9, 27-38)

Bizonyíték, biztosíték vagy bizalom? Az írástudók újra és újra bizonyítékot akarnak Jézustól/ról, hogy valóban Ő e a Messiás. A farizeusok biztosítékot akarnak, hogy Ő nem egy, a sok önjelölt Megváltó közül, akik hiábavaló felkeléseket, lázadásokat szítanak. S mit akar Jézus? Bizalmat. A két vak szeme világának visszaadása is ezen múlt; "legyen a ti hitetek szerint". A csoda, a gyógyulás nem azért történhet meg mert mi hiszünk, azonban az Isten iránti bizalom, annak előfeltétele (az estek döntő többségében). Annak , hogy el-és be tudjuk fogadni az isteni renováló, helyreállító, gyógyító szeretet-erőt. S ha nem is tenné, ahogy egyik énekünk vallja, akkor is Jézus kereszthalála és feltámadása a bizonyítéka és biztosítéka annak, hogy bizalmunk Őbenne megalapozott.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 21.

"És kinevették őt." (Mt 9; 18-26)

Élet és halál, egészség és betegség között hajszálvékony határ húzódik. Az egyik pillanatban még az egyikben s a következőben már a másikban, itt még minden testi-lelki funkció a maga módján működik, de ott már nem vagy nem megfelelően. Itt lélegzés, mozgás, érzékelés, beszéd és cselekvés, ott már a mozdulatlan merevség. A határ szinte észrevehetetlen, mégis gyakran végleges választóvonal. Fájdalmas tapasztalat ez. Isten számára azonban, bár létező, valós e határ, átjárható. Az isteni szeretet ereje átlépi, áthidalja azt; van akinek ez a nevetség kategóriája s van akinek egy megvalósuló áldás.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 20.

"...irgalmasságot akarok..." (Mt 9; 9-17)

Egyértelmű és világos élethelyzetek, emberek, szavak, cselekedetek; jók és gonoszak, tiszták és tisztátalanok, bűnösök és bűntelenek. Jézus korának szigorúan vallásos emberei számára, ilyen kategóriákból állt és így működött a "világ". A negatív tartományból a pozitívba való átlépéshez különféle áldozatotokat kellett bemutatni (étel, ital, füstölő, állat és pénzadomány) vagyis az ember tett az istenihez való közeledésért. Jézusban azonban először az Atya lép az emberhez s ennek vannak, lehetnek következményei. Az öncélúságból megnyílni az istenire s ezáltal nyitottá válni a másik emberre is, irgalommal fordulni az ő istenhiányához, tudva: már az is betöltetett, csak az illető még nem fogta fel, nem fogadta be. Mivel mi magunk irgalmasságot tapasztalunk Isten részéről, így gyakorolhatjuk azt másokkal és önmagunkkal szemben is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 19.

"Miért gondoltok gonoszt szívetekben?" (Mt 9; 1-8)

Isten dicsőségét, nagyságát és fennebbvalóságát védeni az isteni küldöttel szemben, újra és újra, s végül elítéltetésének indokául az istenkáromlást felhozni, ez az abszurditás! Aki beteg, sérült, az ószövetségi gondolkodás szerint bűnös s Jézus a bűnbocsánattal kezdi. Jób könyve nyomán, nem kell istelennek lenni a szenvedés át-és megéléséhez s ez Jézusra is vonatkoztatható, mert Ő nem az istenellenessége miatt szenvedett, hanem miattunk, érettünk, helyettünk. A betegség nem elsőrenden testi, ezt ma már a lélektan és a biológia is tudja, hanem lelki eredetű. Jézus a lelki betegséget akarja meggyógyítani, vagyis a lelki egyensúlyt, az Atyával való kapcsolatot helyreállítani. Sátáni a gondolat, hogy az Atyával való kapcsolat helyreállítása, nem Istentől való. A gyógyítás az egzisztenciális síkon kezdődik s nem mindig jut el a fizikaira, de arra is ki hathat.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 18.

"Miért féltek, ti kicsinyhitűek?" (Mt 8; 23-34)

Életet fenyegető természeti erők és a süllyedőfélben lévő hajón alvó Jézus. Életveszély és szószerint halálos nyugalom együtt és egyszerre. Mi a hatásmechanizmusuk? A külső tényezők halálfélelmet okoznak a tanítványok szívében-lelkében s emiatt Jézust cselekvésre ösztönzik, aki csodás módon uralkodik az elemeken. Közben elhangzik egy kérdés: miért féltek, ti kicsinyhitűek? Vajon ez számonkérés, szemrehányás, vád vagy a szomorúság megnyilvánulása? Jézus jelenlétében félni, rettegni, pánikolni....ha Ő számunkra jelenvaló a hétköznapokban, van-e ok, alap ezekre? A kérdés költői s a válasz egyértelmű: bármilyen fajtájú és mértékű fenyegetettségben sem szükségszerű a rettegés, pánik, mert Ő, szeretet-erejével jelen van, velünk van. A betegségben és a halálban is, sőt azon túl is; ha Jézus velünk, kicsoda ellenünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 17.

"...az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania." (Mt 8;14-22)

Valahová tartozni, családhoz, gyülekezethez, lakóközösséghez, klubhoz, baráti-, munkahelyi közösséghez, nemzethez, az ember számára alapvető, hiszen közösségre teremtettünk. Jézus az Atyával való egységet éli meg, mint amiből és amiért élni lehet és érdemes. Ehhez képest az összes többi "beágyazottság" súlytalan és jelentéktelen. Ilyen radikalitással mi nem tudjuk meg-és átélni az Atyához való tartozást, de az Egyetlentől való egzisztenciális függés, a szabadságunk mérték is adja egyben. Akinek nincs hová lehajtania fejét az szabad, igaz ennek ára és következménye is van. Kell-e az isteni szabadság, s ha igen milyen mértékben?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 16.

"Akarom tisztulj meg!" (Mt 8; 1-13)

Látványos és egyértelmű betegség a lepra, különösen már előrehaladt állapotban s akkoriban gyógyíthatatlan volt. Az illetőnek a településen kívül lakva, magára csengőket aggatva és hangos kiáltásokkal kellett az arra járókat figyelmeztetnie; fertőző beteg vagyok! Az alamizsnát is távolból, földretéve kaphattak, de ez az ember odamegy Jézus közelébe, megszegi az előírásokat, mert meg akar gyógyulni. S a két akarat egybeesik, mert a gyógyulás és a gyógyítás is a mennyei Atya teremtő, újjáteremtő szándékát, dicsőségét szolgálja. Nem mindenki részesülhet ilyen közvetlen, testileg is megtapasztalható megtisztulásban, gyógyulásban, azonban az életteljességre "meggyógyulhatunk."

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 15.

"..mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van." (Mt 7;24-29)

Vádiba nem építünk házat, különösen alap nélkül, akkor sem, ha egyébként csapadék nem várható. Az Ormányságban gerandavázas épületek falainak kiverésével védekeztek az áradás ellen, átfolyt a víz a házon, de ott számítottak erre. Hallani arról, hogy istengyermekség részesei vagyunk, még kevés, ha ebből nem merítünk erőt s nem ezért élünk. Mert jöhetnek váratlan élethelyzetek; barátok elpártolása, családi élet felborulása, munkahelyvesztés, betegség, haláleset, melyek a fenti "tudást" elsöprik, ha az nem vált életgyakorlattá. Tudni kire, mire alapozzuk életünk fontos, hogy ha kell, legyen mibe kapaszkodjunk, de ez csak akkor működik, ha már a hétköznapok kötőszövetévé vált.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 14.

"..hanem csak az , aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." (Mt 7; 15-23)

Szó és tett egysége, azonossága, ami Istennél létmód, az embernél cél. Jézus szerint lehetséges, hogy Rá hivatkozva, csodák, prófétálás, ördögűzés történik, de mindez mégsem esik egybe az Ő akaratával, pedig ezek olyan "gyümölcsök", amik - a mi olvasatunkban - Isten szerintiek. Akkor mi az Ő akarata? A szeretet gyakorlása s ez a jézusi példázat szerint; azt adni a másiknak és önmagamnak, amire valóban szükség van. Istennek: hála, dicsőség és köszönet, embertársnak: türelem, támogatás, megértés, magammal szemben: tisztelet, következetesség, életcél betöltése.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 13.

"...mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?" (Mt 7; 7-14)

Kérni gyógyulást a betegnek, jó létet a szegénynek, békességet a zaklatottnak, reménységet a kilátástalannak még talán tudunk. S vannak közösségek, melyek imádkoznak tagjaikért a fenti témákban. Azonban mi a jó, amit ha kérünk az Atya megadja? Mi a jó nem mi döntjük el, s nem a mi értékrendünk szerinti, hanem ami Őszerinte jó és gyakran a kettő nem esik egyben. Vagyis arról van szó, elismerjük-e, nem mindig tudjuk előre, hogy az adott helyzetben mi az akarata s gyakran csak utólag, néha egyáltalán nem értjük, fogjuk fel mi, miért, milyen céllal történik. Kérni, hogy azt kérhessük ami Szerinte való, ez való.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 12.

"... gyöngyeiteket se adjátok a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket." (Mt 7; 1-6)

Az éhes disznó makkal álmodik és nem gyönggyel, mert az utóbbit nem tudja megenni, az nem táplálja. Arra nincs szükség a túléléshez, az csak a szépséget, a gazdagságot, a fennköltséget jelzi. A hétköznapokhoz, látszólag nincs szüksége az embernek az istenire. Kenyér, fedél, ruha, szex vagy manapság: térerő, csipsz és energiaital, de ha ezek nincsenek, akkor düh, harag, agresszió, tüntetés, "forradalom", háború van. A gyöngy, a megszenvedett könny, túlmutat önmagán, ahogy az emberiben az isteni is. Fellelni és felmutatni könnyben a gyöngyöt, a szenvedésben az istenit, az isteni tanítást, mellénkállást, erőt, szeretetet azoknak, akik ezt értékelni tudják, tanítványi feladat.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 11.

"...elég minden napnak a maga baja." (Mt 6; 25-34)

Divatos gondolat, kifejezés; legyél a jelenben, s valóban vannak akiket, tudva vagy tudatlanul, szinte kizárólagosan a múltjuk határoz meg. Hiányok, sérelmek, traumák vagy éppen nagyon pozitív élmények. Mások folyamatosan azon rágódnak mit hoz/hozhat a holnap, a körülöttük lévők mit gondolnak, reagálnak egy-egy szóra, gesztusra, cselekedetre. S nem kevesen élnek a pillanatnak, a pillanatnyi vágy, hangulat, szándék beteljesítésének. Nekik nem fontos sem a múlt, sem pedig a jövő. Jézus a mennyei Atya jelenlétében való létezésre tanít minket: bízhatunk abban aki teremtett, mert Ő meg is tart minket. Az önfenntartás, az utódok és az "élettér" védelme ösztönös, azonban a keresztyén ember rábízhatja életét a nagy és kis kérdéseiben is az Atyára, minden körülmények között és azok ellenére is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 10.

"Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." (Mt 6; 16-24)

Tarkovszkij döbbenetes, Stalker című filmjében, a halálos betegségben szenvedő gyermek apja elindul a "zónába", ahol egy kívánsága teljesülhet. Nagy nehézségek, fenyegetettség, veszélyek közepette eljut a középpontba, ahol gyermeke gyógyulását kéri szavaiban, de valójában más vágy tölti be a szívét s az teljesül. Mi a leghőbb vágyunk '22 első napjaiban? A hétköznapi felfogás és a költő szerint "az embert a vágyai vezérlik" , de fordítva nem lehetséges? Mi lenne, ha mi irányítanánk a vágyainkat, divatos szakszóval; fókuszváltást eszközölnénk saját életünkben, szívünkben? Istenen keresztül a másikra, a teremtett világra és úgy önmagunkra. Csak egy lehet a legfontosabb a sok fontos mellett, között. Tudjunk jól dönteni s a mellett kitartani.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 09.

"Ti azért így imádkozzatok..." (Mt 6; 9-15)

Az imádat egyedül a mennyei Atyát illeti, a jézusi imában. Az Ő jelenléte-akarata, a táplálék, a megbocsátás és a kísértéstől való megóvás, ez a négy pillére van a Mi Atyánknak. Négy pillér és három dimenzió: az isteni, az emberi és az önmagunkra vonatkoztatott. Másképp, máshogy is lehet imádkozni, de ha teljességre törekszünk, akkor ezen összetevőkből kell álljon. Amikor, a Lukács evangéliuma szerint az egyik tanítvány kéri Jézust, hogy "Uram taníts minket imádkozni..."nem azért teszi, mert nem ismer imádságokat, hanem mert úgy szeretne kapcsolódni az Atyához, ahogy a názáreti. Ehhez segíthet minket az Úri imádság.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 08.

"...ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed." (Mt 6; 1-8)

Tenni a jót úgy, hogy közben nem várunk elismerést, köszönetet, hálálkodást, nem is olyan egyszerű dolog, hisz az elismerés jól esik. Istenért, mert annyi mindent kaptunk Tőle, az élettől kezdve a kegyelemig, a másikért, mert ő is az Atya teremtménye s oly sokat kaptunk már eddig is embertársainktól. Gondoskodást, szeretetet, támogatást, elismerést, tanítást. S magunkért, mert az ilyen cselekvésben kifejezzük hálánkat, megajándékozottságunkat és ez épít, felemel, nemesít.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 07.

"Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes." (Mt 5; 43-48)

Hibátlanság, hiánytalanság amiről szó van? Jézus itt a törekvésről beszél, szemben a boldogsággal, mely tulajdonított állapot. A görög kifejezés (teleios) első jelentése: célba ért s csak többedik, a fordításban használt: tökéletes szó, melynek részben megvalósított, részben pedig megvalósítandó tartalma van (Czuczor-Fogarasi). Célba érni, betölteni azt az életutat/hivatást, amiért és amire nézve teremtettünk. A mennyei Atya a maga "küldetése" alapján létezik; Isten, s ekként kapcsolódik hozzánk, emberekhez és a teremtett világhoz. A cél megvan, felismertük/jük-e s törekszünk-e elérésére? Kapcsolódunk-e Teremtőnkhöz, a teremtéshez s embertársainkhoz úgy, ahogy azt Jézus elénk élte?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 06.

"...aki arcul üt jobb felül tarts oda a másik arcodat is." (MT5; 33-42)

Nem a "birkaságra" való felszólítás ez, hanem az igazi belső-felső erő jelenlétéről való bizonyságtétel. A magyar mondás ezt így fogalmazza meg: "Nem az a legény aki adja, hanem aki állja." Jézus mindig és mindenütt erőt, isteni erőt jelenít meg, mely nem öncélú, hanem újra és újra a mennyei Atya szeretet-erejére utal. Ezt az erőt megtapasztalhatjuk, ebből életet, teljes életet meríthetünk és konfliktus helyzetekben is támaszkodhatunk rá. A fájdalom, a megaláztatás, a fizikai bántalmazás rossz dolog s Jézus sem hazudja azt jónak, viszont alkalmat adhat, hogy megéljük, nem vagyunk egyedül ilyen helyzetekben sem. Az Atya szeretet-ereje velünk van/lehet, sőt rajtunk keresztül hathat az agresszorra is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 05.

"...jobb neked, ha egy vész el a tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára." (Mt 5; 27-32)

A rész és az egész viszonya, kapcsolata. Lehet-e, tudunk-e áldozatot hozni, bizonyos dolgokról, szokásokról, tárgyakról, élményekről, adott esetben kapcsolatokról lemondani az egész-ség érdekében. Origenész, ókori egyházatya, ezen részlet alapján öncsonkítást végzett, amit később megbánt s nem tudunk arról, hogy a tanítványok hasonlót tettek volna. Az viszont bizonyos, hogy az ördög a részletekben rejlik. Lássuk, értsük, hogy az egészről, a teljességről, az örök életről van szó; a többi csak részlet, részleges amiről, ha kell, le lehet mondani.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 04.

"Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat." (Mt 5; 17-26)

Betölteni, tartalommal megtölteni, élhetővé, megélhetővé tenni a törvényt, ez Jézus célkitűzése. Lehet harag, vélemény kimondása, a másikról való értékítélet alkotás nélkül élni? Mintha Jézus nem betöltené, hanem egyesen megnehezítené a dolgunkat...emberölés nélkül megvagyunk, de harag nélkül s az Istennel való megbékélést meg kell előzze a rám haragvó megbékítése? Jézus szabadságot akar ajándékozni nekünk, hogy ne az emberek hozzánk való viszonyulása határozza meg a miénket, hanem a mennyei Atya irántunk való szeretete hassa át a hozzájuk való kapcsolódásunkat. A horizontális függés helyett a vertikális legyen a meghatározó s akkor nemcsak a törvény betűjét, de tartalmát is megélhetjük, a szabadság rendjét.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 03.

"Ti vagytok a Föld sója." (Mt 5; 13-16)

Megfelelni a célnak, a hivatásnak, küldetésnek. Olyan szoros kapcsolatban lenni a mennyei Atyával, hogy annak hétköznapi következménye a környezet számára is egyértelmű legyen. Sóként fertőtleníteni, konzerválni, ízesíteni, lámpásként a sötétben utat mutatni s a cél, hogy dicsőítsék a mennyei Atyát. Önmagán túlmutató létezés ez; legyen így ez esztendőben is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 02.

"Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket..." (Mt 5; 1-12)

A boldogság nem cél, hanem állapot s különös módon nem is kell érte tenni, hanem "csak" Jézust képviselni. Boldog az akinek kiteljesedett az élete s aki azonosul a jézusi tanítással, életmóddal vagyis a mennyei Atyával való egységben, a teremtés rendjébe simulva él, összhangban saját létcéljával. Ez azoknak, akik meghasonlottságban élnek, provokáció, a megbotránkozás és a harag, gyűlölet forrása, mert megkérdőjelezi létalapjukat. Egzisztenciális fenyegetést jelenthetünk, ha Jézus tanítványai vagyunk, viszont abban az állapotban lehetünk, amiért mások pénzt, időt, energiát nem sajnálva törekednek, de mivel rossz úton keresik, el nem érhetik. Boldogok vagyunk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


2022. Január 01.

"...akik a halál földjén és árnyékában laktak, azoknak világosság támadt." (Mt 4; 12-25)

A halált, sötétet megtapasztalhatjuk, ha akarjuk, ha nem s nem csak magunk körül, hanem önmagunkban is. "Vak dióként dióba zárva lenni s törésre várni, beh megundorodtam"(Babits). A világosság az élet s ezt az Életet tette megtapasztalhatóvá Jézus, akiben az isten országa, uralma kézzelfoghatóvá vált. Ami nélkül a platóni barlangban ülve, a falra vetőtő árnyakból próbáljuk kikövetkeztetni mi történhet odakint. Jézusban az isteni valóság élettapasztalat, hogy ez megvalósulhasson, kell a megtérés, a sötétből a világosság felé fordulás. Az öncélúságból az istengyermekség felé vágyódás, elindulás. Ő már megtette az első lépést és mi, az új esztendőben?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 31.

"Ekkor elhagyta őt az ördög és íme, angyalok mentek oda és szolgáltak neki." (Mt 4; 1-11)

Három kísértés, három próba a küldetés megkezdése előtt. A hatalom, az öncélúság és a imádat kerülnek elő, a zsidóság 40 évi pusztai vándorlására rímelő felkészülési idő végén. Jézus bármit megtehet; néhány cipóval több ezer embert jóllakat, halottat támaszt fel, lecsendesíti a tó vizét, vaknak adja vissza a látását stb. megmarad-e a küldetésénél vagy kilép abból? S megmarad-e az Atyával való egységben? Minek kellett volna s minek tudtunk ellenállni az elmúlt esztendőben? Mihez akarunk ragaszkodni az újban? "Az maradtam, aki voltam s azzá lettem, aki vagyok". (Pilinszky)

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 30.

"Engedj most..., hogy így töltsünk be minden igazságot." (Mt 3; 13-17)

Jézus beáll a sorba, azok sorába, akiket Keresztelő János ráébresztett, hogy Isten nélküli életük, céltalan, kiüresedett és értelmetlen s ezen változtatni akarnak. A názáreti odaáll mellénk, azonosul velünk, egy dolgot az Atyával való szembenállást, a Tőle való távolságot kivéve, s amilyen közel engedjük Őt magunkhoz, olyan közeli az életteljesség is. Ha nem állna be a bűnösök sorába, akkor nem tudna minket felemelni az Atyához. Meggyőzi Keresztelő Jánost, hogy az esszénus szokás szerinti, vízbe való bemerítés által, lélek és test megtisztuljon, bár erre önmagában nem volt szüksége. S érkezik a mennyei megerősítés: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm". Tegyük mi is ezt.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 29.

"Azokban a napokban megjelent Keresztelő János..." (Mt 3; 1-12)

Útkészítő, a katonáknál utász, a kommunistáknál úttörő itt pedig a mennyei Atyához való visszatérést nyersen és következetesen hirdető unokatestvér. Sokan figyelnek rá, még azt is hihetik, hogy ő a Messiás, de gyorsan tisztázza, mi a helyzete, küldetése, feladata; útkészítő. Alázat és elkötelezettség szükségeltetik ehhez s tudnia kell időben a háttérbe vonulni. Tudni a helyünket, szerepünket, feladatunkat, családban, munkahelyen, gyülekezetben, az anyaszentegyházban, nemzetben, világban s betölteni a küldetésünket nagy adomány, lehetőség. Mindeközben rámutatni arra, aki érettünk jött a világra, keresztyéni hivatás.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 28.

"...nagy haragra lobbant..." (Mt 2; 16-23)

Mint a tűz lángja olyan a harag, elpusztít mindent és mindenkit, aki az útjába kerül. Most éppen a betlehemi és környéki, 2 év alatti fiúk lettek az áldozatok, az aprószentek, ahogy a latinok (római katolikusok) nevezik őket. Ártatlanul és bűntelenül haltak meg azért "aki bűnné lett érettük"(Pál), hogy meghalhasson értük is. A miért enged meg Isten ilyen szörnyűségeket, kérdés helyett tegyük azt fel, hogy miért kaptunk szabadságok, még akár ilyen szörnyűségek elkövetésére is? Még ennél is személyesebb, ha azt kérdjük meg magunktól: tettünk-e, teszünk-e haragból rosszat, gonoszt? A harag nem csak rossz tanácsadó, hanem visszaható, ahogy a jó is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 27.

"...vette a gyermeket és anyját még éjnek idején és elment Egyiptomba." (Mt 2; 13-15)

Egy élet, melynek már a kezdetén jelen van a halálos fenyegetés, egy élet ami meneküléssel kezdődik s amely kivégzéssel ér majd véget, meg a halállal való szembenézéssel. Sajnálatos módon ma is gyermekek sokaságának élete forog veszélyben születésük után, háborúk, éhezés, természeti katasztrófák, betegségek, családi tragédiák miatt. Jézus üldöztetése azonban túlmutat az általában tapasztalható szenvedéseken, mert "királyi" tiszte miatt kell menekülnie. Amiatt a jövendő szolgálat miatt, mely éppen az ilyen Heródeseknek is kínálja majd az üdvösséget, az élet teljességét, az Atyával való megbékélés lehetőségét. Míg az akkori uralkodó már nem részesülhetett Jézus megváltói tette jótéteményeiben, mi élhetünk vele, általa.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 26.

"Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük." (Mt 2; 1-12)

Az időnként buzogánynak mondott csillag a református templomok tetején a betlehemi csillagot ábrázolja. Különös együttállása volt ez, a csillagászok szerint több bolygónak, ott és akkor, s utat mutattak. Az égitestek nem istenségek, de utalnak a mennyei Atyára s a Fiúra. Öröm nem csak amiatt, hogy uticéljukat elérték, hanem, hogy találkozhattak személyesen a Megváltóval. Az ajándékok, egyszerre voltak gyógyhatásúak és szimbolikusak; ragyogás (arany), tisztaság (tömjén) és áldozati (mirrha) szerepre utalók. Öröm költözhet szívünkbe Jézussal,mert nem megrövidíteni, hanem önmagával megajándékozni akar minket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 25.

"...ami benne fogant, az a Szentlélektől van." (Mt 1;18-25)

Titok, a csodálkozás és a gúny tárgya, ami csak egyetlen egyszer valósult meg az emberi történelem során, bár az ókori vallások tudtak az istenek és emberek közös utódairól. Emberi beavatkozás nélkül, mégis emberi hozzájárulással megfogan és megszületik a Megváltó. Bod Péter (XVIII sz.) ref. lelkész és az első irodalomtörténész írja Ádvent kapcsán, hogy Jézus megszülethet a szívünkben is s ez az eljövetel egyik vetülete. Isteni cselekvés emberi hozzájárulással s erre két embernek kellett igent mondania, Máriának és Józsefnek s egyiküknek sem lehetett könnyű. Jézus befogadása létünk központjába sem könnyű, mert ami azt addig elfoglalta, azt ki kell tenni, hogy Neki legyen helye.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 24.

"Jézus Krisztusnak a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve." (Mt 1; 1-17)

Manapság sokan már a nagyszüleikről sem tudnak csak keveset vagy éppen semmit. Itt 42 generációt sorol fel az evangélista, mert nem mindegy, hogy a Messiás milyen családból származik. Ábrahám és Sára története a születendő gyermekükkel s József és Mária tapasztalása nemcsak "keretes történet," hanem, különbségeik ellenére, egymás kiegészítői. Az egyik oldalon a várt, de sokáig nem érkező, majd váratlanul megszületendő Izsák, a másik oldalon a nem várt, de elfogadott gyermek Jézus, akit viszont az angyalok, a napkeleti bölcsek vártak s jövetelét a pásztorok ünnepelték. Nem lényegtelen tudni honnét, milyen fizikai és milyen lelki-szellemi családból érkeztünk s jó számontartani értékeit.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 23.

"Inkább növekedjetek a kegyelemben..." (II Pét3; 14-18)

Növekedés vagy sodortatás; de hogyan lehet növekedni a kegyelemben? A kegyelem Isten cselekvése, hogy a Vele való és soha meg nem szűnő közösségre hívja az embert s ennek legkézzelfoghatóbb bizonyítéka Jézus születése, élete, működése, kereszthalála és feltámadása. Isten cselekvésében úgy tudunk részesedni, ha "értelmünk megváltoztatása által" (Pál) megunkra, mint az Ő gyermekeire tekintünk s ennek egzisztenciális és hétköznapi következményeit vállalva, gyakorolva élünk. Sodrásban növekedni, mert hat ránk mindaz, amiben élünk, de alapvetően a kegyelemben való növekedés határoz meg minket. Így készülhetünk Karácsony ünnepére.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 22.

"...türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen." (II Pét 3; 8-13)

Még van idő. Mennyi nem tudhatjuk, de van arra, hogy létezésünk megalapozott legyen Istenben. Sokminden fontos és lényeges az életben, legkevésbé a kényelem, mely manapság mindenek felett való. Keressük, munkáljuk az életben, lakhatásban, utazásban, táplálkozásban, öltözetben. Próbáljuk kerülni a nehézségeket, fájdalmat, szenvedést, betegségeket, halált. Pedig a Léthez hozzátartoznak és segíthetnek jobbá, megtisztultabbá, megfontoltabbá, komolyabbá lenni. Még van idő, mert Isten akarata a Vele való közösség gyakorlása, megélése. Ez az üdvösség, mely számukra elkészíttetett.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 21.

"...csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek..." (II Pét 3;1-7)

Külső és belső gúnyolódók Jézus elmaradt visszajövetele, az utolsó ítélet miatt gunyoroskodtak, hivatkozva az Ég és a Föld teremtés óta meglévő állandóságára, változatlanságára. Ahogy a teremtés úgy a mindenek újáteremtése is bekövetkezik. Egyrészt; az egyén számára már itt és most jelenvaló, nem a maga teljességében és nem visszavonhatatlanul, a mennyország és a pokol, másrészt; az emberiség számára, a maga teljességében, az üdvösség és a kárhozat majd csak a második eljövetelkor válik nyilvánvalóvá. Köztes idő (s a mai nap, a "köztes fordulópont", az év legrövidebb napja), melyben megélhető az emberi szabadság, lehetőség, felelősség: tőled vagy hozzád, Vele vagy Nélküle, mellette vagy ellene, üdvösség vagy kárhozat. Holnaptól már szinte észrevehetetlenül, de hosszabbodik a világosság; legyünk ezen az oldalon.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 20.

"Szabadságot ígérnek nekik, bár maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte." (II Pét 2; 1-22)

Könnyű lenne a mostani kor, élet, világ erkölcsi állapota felett sopánkodni, de mint mindig, most is az élet teljességéről ill. annak hiányáról van szó, aminek van erkölcsi megnyilvánulása is. A mélyben a valamitől és valamire való szabadság megélése áll. A krisztusi szabadság, melyben a keresztények megszabadultak koruk függőségeitől, de amit némelyek szabadosságra használtak; nekünk mindent szabad. A szabadság nem öncél, hanem egy lehetőség az isteni küldetés betöltésére, amit megtalálni és megvalósítani kell/lehet. Jézus küldetésének kezdete, értelemszerűen, karácsonyi születése. Mi a mi küldetésünk s ha ráleltünk betöltjük-e azt?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 19.

"De helyesnek tartom, hogy...emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket." (II Pét 1; 12-21)

Még nem napvilágnál, a teljességben, színről-színre látásban vagyunk Istennel, hanem, mint akik a sötét helyen vannak, de mégis van egy világító lámpásuk. Azok a prófétai kijelentések, melyek Jézus Krisztusról szólnak, hogy Őbenne mellénk állt, emberré lett a mennyei Atya s a Lélekben pedig bennsővé lehet az örömhír, az evangélium: istengyermekek vagyunk. Még "sötét" van, de nem teljes uralma, a lámpás fénye mellett láthatunk s fénye előrevetíti a jövendő fényes ragyogását. Már itt és most, de még nem a teljességben, mégis reménységben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 18.

"Az Ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való..." (II Pét 1; 1-11)

Az élethez sok minden szükségeltetik, a gondoskodó szereteten, a táplálékon, a ruházkodáson át, a lakhatásig. Tudunk arról a kísérletről, melynek keretében árva kisgyermekeket tápláltak, ruháztak, de testi kapcsolatban nem részesülhettek s végül mind meghaltak. Az élethez szeretet kell és a mennyei Atya, Jézusban a Lélek által megajándékozott minket azzal a múlhatatlan szeretettel, mely létünk alapja, értelme s melynek viszonzása életünk értelme. Ádventben ennek a megtestesülésnek ünnepére készülődünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 17.

"...miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni." (I Pét 5)

A hétköznapi gondolkodás szerint az alapozás az első, aztán jöhet minden más, de ha az "anyag" nem elég erős, akkor bizony még három lépés kell előtte. A keresztény ember felkészítése az előtte álló próbatételekre, nehézségekre s az utolsó ítéletre.Az akarat, a lélek megszilárdítása a hit-tudás által, újra és újra felidézve Isten ígéreteit. A szív megerősítése a Lélek által, hogy az előbbiek belső meggyőződéssé , életformává váljanak. A "rövid ideig" való szenvedés persze lehet hosszú az egyén vagy egy közösség számára, de az üdvösségtörténet szempontjából "egy szempillantásnyi idő". Ennek tudatosítása relativizálhatja a jelen, esetleg, kilátástalan helyzetét. Engedjük magunkat készíteni s készüljünk Jézus Krisztus születése napjára.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 16.

"..meg ne ütődjetek azon a tűzön, amely próbáltatás végett támad köztetek." (I Pét 4; 12-19)

Próba, a hit próbája, az Istenhez tartozás, ragaszkodás próbája időnként fájdalmas élmény, tapasztalás. A tűz tisztít, de el is égeti ami felesleges, ami megbetegít, fertőz. Nem mindegy, hogy saját hibáink, tehetetlenségünk, telhetetlenségünk, félelmeink, butaságunk miatt szenvedünk vagy valóban istengyermekségünk okán. Ezért is fontos a Kálvin által hangsúlyozott összefüggés az istenismeret és az önismeret között, melyek - jó esetben - összefüggnek, de nem azonosak. Jelen pillanatban, össztársadalmi szinten, nem a külső fenyegetettség a jellemző, hanem inkább az elkényelmesedés, lelki renyheség és élvhajhászás. Ezeket az egyéni és közösségi életben bekövetkező nehézségek, próbatételek, sorsfordulók, tragédiák tisztítótüzei tudják hitté formálni. Adja Isten, hogy ezek nélkül is megmaradjunk azok, akik vagyunk; Jézus tanítványai.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 15.

"Legyetek egymással vendégszeretők, zúgolódás nélkül." (I Pét 4; 1-11)

A vendégszeretet gyökere nem csak a kölcsönösségben rejlik; ha én vendégül látlak, kisegítelek, ápollak, elrejtelek a bajban, akkor majd te is így teszel velem, hanem abban a keleti és ősi magyar meggyőződésben található, hogy a vendég isteni küldött. Jézus tanítása alapján pedig a fele-barát, ahogy a fele-ség és a fél(rj) is önmagában nem egész. Szükségünk van a másik emberre és a jó cselekvésére, mert az visszahat ránk is. Ezt cinikusan a visszájára is lehet fordítani, csak önzésből tesszük a jót, de ha még így is lenne, még mindig jobb, mint tenni a rosszat. Ahogy a mennyei Atya királyi asztala vendégei lehetünk, úgy láthatjuk vendégül mi is a rászorulókat, felebarátainkat.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 14.

"..alá vannak vetve Neki az angyalok, hatalmasságok és erők." (I Pét 3; 18-22)

Az angyalok Krisztusnak való alávetettsége nem meglepő, a hatalmasságoké már inkább, az erők...vajon milyen erők? Mivel nincs semmiféle kitétel, jelző, megjegyzés, abból kell kiindulnunk, hogy minden erő. Nemrég hangsúlyozta valaki: Isten a történelem Ura, mely kijelentés nem vita tárgya, a világjárvány idején azonban, mikor milliószám halnak a vírus következtében az emberek, jó lett volna hallani, megérteni, felfogni mit is jelent mindez itt és most. A mennyei Atya nem dróton rángatja marionett figuráit, az embereket, nem egy felhőn ülve nézi a földi eseményeket, hanem a történések közepében (D. Bohoeffer), mint együtt szenvedő, mint gyógyító, értelmet adó, bűnt elítélő s a bűnösnek új kezdetet adó áll mellettünk. S mint vigasztaló, jó útra indító, a rossztól eltérítő s nem utolsó sorban önmagához vezető Lélek lakozik bennünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 13.

"Mert jobb jót, mint gonoszt cselekedve szenvedni, ha ez az Isten akarata." (I Pét 3; 8-17)

Életöröm és szenvedés keretezik mai igerészletünket. Keresztyén életöröm összefügg a hálaadással, az arra való készséggel, hogy minden helyzetben próbáljuk megkeresni, meglátni, megragadni azt, amiért hálát tudunk adni. A hitért való szenvedésben nem segít a harag, bosszú, gyűlölködés, mert ezek mind visszahatnak ránk, ezzel szemben a jó cselekvése, akár azokkal szemben is akik miatt, akiktől szenvedünk; erőforrás. Mi az Isten akarata? Erre tudunk sok idézetet a Bibliából, s alapvető irányultságát tekintve egyértelmű a válasz, azonban a hétköznapi vagy éppen a szélsőséges élethelyzetekben nem mindig ismerjük fel ott és akkor. Sokszor utólag, akár évekkel később értjük meg mi volt a célja egy-egy élethelyzetnek, nehézségnek, próbatételnek, akár elbukásnak. Mégis törekedhetünk, imádságban, igeolvasásában, hitközösség gyakorlásában Isten aktuális akarata megértésére, Ádventben és világjárvány idején különösen is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 12.

"...feleségük magaviselete Ige nélkül is megnyerje őket." (I Pét 3; 1-7)

A "Mások élete" című filmben az akkori NDK-ban egy feleség a férje után kémkedik a titkosszolgálat javára. Ideológia és személyes szféra, politikai meggyőződés és/vagy oppurtunizmus és magánélet konfliktusa jelenik meg drámaian. Van azonban más lehetőség is; a keresztyén feleség magatartása, viselkedése meggyőzheti a hitetlen férjet az Istenheztartozás nagyszerűségéről, anélkül, hogy erről beszélni kellene. A létmód bizonyságtétele, a családi életben nagyobb súllyal eshet latba, mint a beszéd.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 11.

"...Krisztus is szenvedett érettetek és nektek példát hagyott..." (I Pét 2; 18-25)

Üss vagy fuss diktálja az emberi agy legősibb része, fenyegetett helyzetekben. Az agy fiatalabb rétege már más megoldást is ismer, a szenvedés, fájdalom elviselése rövid vagy éppen hosszútávú, egyéni vagy közösségi érdekekért, kézzelfogható vagy magasztos célokért. Ezt szólítja meg az újszövetségi író, összekötve a biológiai lehetőséget a hétköznapi helyzetekkel s mindkettőt az evangéliummal. A rabszolgatartás élősködő életmód s kevés köze van a teremtő, alkotó léthez, mégis akik, mint fenntartói, hordozói, működtetői azok méltóságteljes hozzáállásukkal rámutathatnak a krisztusi áldozatra, egyben abból erőt is merítve a további bizonyságtételre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 10.

"...mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójának használják..." (I Pét 2; 13-17)

Szabadság és szabad-osság, rend és rend-etlenség, tisztelet és tiszt-eletlenség. A tisztségek betöltői, ha teszik dolgukat, érdemesek és jogosultak annak elismerésére. A rend biztonságos korlátokat, kiszámíthatóságot ad a hétköznapi helyzetekben. A szab-adság a kimért keretekben való létezést segíti. A kiinduló- és érkezési pontja az iménti gondolatoknak; Isten szolgái vagyunk. Isten szól és mi követjük szavát, a Szót mely az élet teljességéről, irántunk való szeretetéről és annak jelenvaló erejéről beszél. Így szabadságban élhetünk, az általunk is alakítható rendben, megadva és elvárva a köteles tiszteletet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 09.

"...aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket." (I Pét 2; 1-12)

Még növekszik a sötétség, hosszabodnak az éjszakák, de már kézzelfogható közelségben a nap, mikortól a világosság kezd sokasodni. Ősi gondolata az emberiségnek a kettősség, a sötétség és világosság egymást feltételező, de egyben kizáró létezése. Mi keresztyének is valljuk ezt, azzal a különbséggel, hogy tudjuk és hisszük nem egyenlő két erőről van szó. A világosság az erősebb, övé a végső győzelem, ha vannak is időszakok mikor a sötétség diadalmaskodik. Mi a világosság, Isten világosságának gyermekei vagyunk s többek között, azért hivattatunk el, hogy ezt mások számára is láthatóvá, átélhetővé tegyük. Ez azonban közös feladat, lehetőség, elsőrenden nem egyéni. A "közös házzá" való felépülés is ezt szolgálja.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 08.

"...egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek." (I Pét 1; 22-25)

Hát ez bizony nem könnyű; egymást kitartóan szeretni....de ki az én felebarátom s mit jelent az iránta való szeretet, kérdi egy ember Jézustól. A példázat, történet szerint az alap az együttérzés, a tett pedig azt tenni, adni a másiknak amire ott és akkor éppen szüksége van. A rablók kezébe esett embernek elsősegélyre és "kórházi ellátásra" van szüksége. Ezt a megvetett és lenézett samáriai megadja a szerencsétlenül járt zsidó embernek. A kitartó szeretet akkor azt jelenti, hogy lankadatlan módon a másinkat azt adjuk amire valóban szüksége van. Fizikai, anyagi, lelki, szellemi támogatást, melléállást, meghallgatást s ha kell szembesítést azzal ami, aki, ahogy él, beszél, létezik.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 07.

"...megszárad a fű és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké." (I Pét 1; 13-21)

Örökkévalóság és mulandóság, isteni és emberi együtt, egyszerre és egymásra vonatkoztatva. Isteni nélkül nincs emberi és az emberi által valósítja meg önmagát az isteni. Az egyik örök a másik nem s mégis az emberi is részesedhet az isteni szentségben. Azt kell csak tudni, át-és megélni, hogy Őhozzá tartozunk. Ez az "őskapcsolat". Ebből kiindulni, ehhez újra és újra visszatérni a "szentség", Istenhez tartozás s ennek életjelei megnyilvánulhatnak a hétköznapi életben, beszédben, cselekedetben. Legyen így, fokozottan, Ádventben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 06.

"...amikbe az angyalok vágyakoznak beletekinteni." (I Pét 1; 10-12)

Az isteni küldöttek, az angyalok, akik Isten és az emberek között közvetítenek,, üzeneteket visznek, eseményeket indítanak el és teljesítenek be, vágyakoznak valami után, amit mi emberek megkapunk! Szokatlan és különös részlete ez a Szentírásnak, mely felhívja a figyelmünket; milyen hatalmas ajándék, hogy hirdettetik az evangélium, az örömhír: Immánuel, velünk az Isten. Ádventben a megtestesülés ünnepére készülődünk, belsőleg és külsőleg egyaránt s ha az angyalok vágyakoznak beletekinteni ennek jóhírébe, az még értékesebbé teheti előkészületünket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 05.

"Akkor majd örvendeztek..." (I Pét 1; 1-9)

Nem lehetne inkább most az örvendezés részese lenni s nem ezért vádolták/ják a keresztyénséget életidegenséggel, ridegséggel, test-és örömellenességgel? Milyen örömről is van itt szó? A színről-színre látás öröméről, az "akadálymentesített" Isten-közelség megtapasztalása következtében átélt örömről. Ezt a hétköznapokban csak részlegesen és korlátozottan élhetjük meg, s emiatt lehet öröm bennünk, de mértéke nem azonos a halál utániéval. Hálaadás és öröm jellemezheti, jellemezze keresztyén életünket, hisz mi tenné vonzóvá mások számára az istenkövetést, ha nem ez? Tudva; AZT az örömet majd csak ott és akkor élhetjük át.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 04.

"Szenved-e valaki köztetek? Imádkozzék." (Jak 5; 13-20)

A lelki-testi szenvedés elviseléséhez azonban erő kell. Az erőt pedig imádság által kaphatjuk; könyöröghetünk másokért és magunk teherviseléséért is. A gyógyulás, felépülés, halálos betegségből megmenekülés azonban nem automatikus, lehet más az utunk, akkor is, ha ez fáj és csalódással jár. Többször találkoztam hitközösségekkel, melyekben gyógyulásért imádkoztak, de haláleset lett a vége s nagy volt a kiábrándultság, visszavetette a gyülekezet életét. Mindig tartsuk szem előtt és hangsúlyozzuk, a mi vágyaink, reményeink, "elvárásaink" nem feltétlenül esnek egybe Istenével, akár lehetnek azzal ellentétesek is, mégis rábízhatjuk magunkat, szeretteinket, betegeinket, gyógyulásunkat és végső útrakelésünket is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 03.

"Íme boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésben." (Jak 5; 7-12)

A szenvedés fogalma, tartalma ismerős lehet. Itt azonban nem a magunk vagy éppen mások miatti, esetleg a körülmények okozta szenvedésről van szó, hanem a hit, az Istenhez való tartozás okán bekövetkezettről. Ott és akkor a szenvedést az Úr eljövetelének kitolódása okozta s vajon a mi életünkben találkoztunk-e hitünk miatti szenvedéssel, hátratétellel, gúnnyal, értetlenséggel? A hit miatti szenvedés másik vetülete, amikor az egyenesség, egyértelműség, az igen vagy a nem kimondása ( megint elsőrendben hitre kell vonatkoztassunk ) miatt köszönt ránk a szenvedés. Harmadik vetület, mikor belső feszültséget, fájdalmat okoz a bennünk találkozó, összeütköző isteni és emberi szándék. Aki a fentiek miatt szenved, az boldog; részese a teljességnek.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 02.

"Elítéltéket és megöltétek az igazat; nem állt ellen nektek." (Jak 5; 1-6)

Nem tudom milyen lehet gazdagnak lenni, de súlyos és kemény szavak velük szemben. Jakab szerint az anyagiakra való koncentrálás együttjár az igazságtalansággal és a gyilkossággal. Az Ormányságban a XVIII. sz. elején még a szántókat, legelőket és erdőket, mint közösségi birtokokat, évente kisorsolták, hogy mindenkinek egyenlő esélye legyen a gazdálkodásra, gazdagodásra. Ami elgondolkodtató, hogy az igaz nem áll ellent a gyilkos szándéknak, mert igazsága a védelme, mely a testi haláltól nem véd, de a végső ítéletnél menedék. Az önvédelem hiánya nem feltétlenül a gyengeség jele, hanem a szelíd erőé. Legyünk részesei...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 01.

"Mert a ti életetek olyan mint a lehelet..." (Jak 4; 13-17)

A világjárvány is megmutatta, amit amúgy tudunk, de szeretünk elfeledni és elfedni tárgyakkal, élményekkel, kapcsolatokkal, pótszerekkel, hogy milyen törékeny, mulandó és esendő az emberi élet. Életerős, sportos fiatalok, gyermekek, jó karban lévő felnőttek halnak meg körülöttünk egyik napról a másikra. Hálát adni a múltért és a jelenért, félelem és rettegés nélkül úgy élni, hogy ha kell, bármikor 'letehessük a lantot". Másképp: magunkkal, másokkal, környezetünkkel rendezett kapcsolatban lenni, tudni, hinni, remélni, hogy akitől jövünk ahhoz megyünk; a mennyei Atyához. Így lehet békességben, örömben és megelégedetten tudomásul venni, hogy "egy kis ideig látszik, aztán eltűnik."

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 30.

"De ki vagy te, hogy ítélkezel a felebarátod felett?" (Jak 4; 11-12)

Ítéletalkotás nem vélemény, nem benyomás, hanem végleges és visszavonhatatlan beskatulyázás. Isteni jog, lehetőség, felelősség az ember el-megítélése. A mi ítélkezésünk visszaható, emberi kapcsolatokat egy adott pályára állító és Istené? A jézusi áldozatban felmentő. Élhetünk, lehetünk istengyermekek, részesei lehetünk a teljességnek a részlegesség terhe alatt is. Továbbadhatjuk amit kaptunk, a kegyelmes hozzáállást!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 29.

"Közeledjetek Istenhez és Ő közeledni fog hozzátok." (Jak 4; 7-10)

Aktivitás-passzivitás, de melyik van előbb s melyik feltételezi a másikat? Az "eljövetel idejének" kezdetén mi közeledjünk Istenhez, hát nem Ő az aki már eljött s még eljövendő egyszerre? A mi Hozzá való közeledésünk csak azért lehetséges, mert az Ővé már megtörtént, folyamatban van és be fog következni. Bod Péter szerint Krisztus négyféle módon jön Ádventben: testében a múltban, a szívünkbe a jelenben, az egyéni jövőben halálunkkor s a közösségiben az utolsó ítéletkor. Közeledni Hozzá, imádságban, szóban, gondolatban, cselekedetben lehet s így összekapcsolódik a múlt, a jelen s az eljövendő.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 28.

"Megkívántok valamit és nem kapjátok meg..." (Jak 4; 1-6)

Kívánság ami beteljesületlen marad, frusztrációt okoz, pedig a fogyasztói társadalom az azonnali és szinte mindenre kiterjedő vágy beteljesítésre épül. Sőt olyan dolgok, tárgyak, élmények, események iránt is vágyakozást ébreszt amiről, addig míg nem találkoztunk velük, azt sem tudjuk, hogy léteznek. Itt válik el, ami valóban szükséges, a létezéshez, attól ami "csak" igény. Az ezekre pazarolt élet, belülről üres marad, ami igazán épít azt lehet kérni, megkapni: Isten szeretetét, kegyelmét.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 27.

"Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek?" (Jak 3; 13-18)

Emberi és isteni bölcsesség. Az egyiket irigység, önzés, dicsekvés, hazugság jellemzi, míg a másikat tisztaság, békeszeretet, méltányosság, engedelmesség és irgalmasság, Jakab szerint. Hol van hát a hangsúly? Míg az emberi teljessége jellemezhet minket, addig az isteni csak Jézusban volt meg maradéktalanul. A Lélek által kérhetjük, várhatjuk az isteni bölcsességet, az eszekedést meg hagyhatjuk másokra...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 26.

"...ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok." (Jak 3; 1-12)

Nyelvfilozófia? Igen is meg nem is. A kimondott szó ereje és hatalma. Nem csak azok vagyunk amit megeszünk, hanem az is amit kimondunk. Nem véletlen, hogy az ún. természeti népeknél bizonyos dolgokat, személyeket, istenségeket nem szabadott néven nevezni, nevüket kimondani, mert az jelenvalóvá teszi őt/azt. Az Ószövetségben Isten nevét, mert az már tekintély és hatalom romboló. Mit mondunk a Teremtőről, a másikról és saját magunkról? Mivé formáljuk magunkat, a másikat és az istenképünket? Jobb az áldás, mint az átok, mert mindkettő visszahat.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 25.

"...a hit is halott cselekedetek nélkül." (Jak 2; 14-26)

Test és lélek egysége és különbözősége, mint hasonlat a hit és cselekedet összefüggésére és egymást kiegészítő voltára. Csak látszólag zárja ki egyik a másikat, sokkal inkább a kettő perichoretikus (egymásból következő, egymást erősítő, de mégis különböző) kapcsolatára utal Jakab. A hit=kapcsolatban létel Istennel, melyben Ő a kezdeményező és a meghatározó, a cselekedet=kapcsolatban létel a másikkal; azt adni neki amire egzisztenciálisan szüksége van. S mindeközben a saját magammal való kapcsolatom is épül, formálódik, alakul.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 24.

"...az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten." (Jak 2; 1-13)

Az ítélet az istentelenségre vonatkozik, az ember egzisztenciális céltévesztése, öncélúságába való belebonyolódására. Az irgalmasság az ennek következtében fellépő lelki-testi fájdalomra; elrontottam, elszalasztottam valamit, a lelki-testi nyomorúságra; az Istennel és önmagammal való meghasonlottság súlyára és az ínségre; a lelki-testi égető hiányra, hogy nem vagyok összhangban Istennel és önmagammal. Ha enyhítjük a másik fájdalmát, nyomorúságát, hiányát (R. Lenski) az, Isten szemében, az ítéleten való diadalmaskodás. Embertársainkon keresztül eljutni Istenhez, lehetőség, feladat, a Szeretet betöltése.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 23.

"..mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát." (Jak 1; 19-27)

A HAR az egyik legősibb szógyökünk, melynek valamilyen kiemelkedéshez, magaslathoz, csúcshoz van köze. A har-ag kiemelkedő indulati töltést jelez, mely, még ha Isten ügyéért való is, nem szolgálja az Ő igazságát. Jézus dühe a templomudvar megszentségtelenítéséért, "tiszta" harag, nem volt benne "emberi" érzelem, érdek csak a Szentséges iránt való elköteleződés. Isten igazsága a szabadság tökéletes törvényében jelenik meg. Szabad lehetek magamtól, attól az elképzeléstől, érzéstől, hogy csak rajtam múlik Isten országának, az Egyháznak, az Egyetemnek az ügye, hitbeli megerősödése. Ezekben is ráhagyatkozhatok Istenre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 22.

"Boldog ember az aki a kísértés idején kitart..." (Jak 1; 9-18)

A kísértés elsőrenden nem erkölcsi, hanem kapcsolati; "olyanok lesztek, mint az Isten", hangzik a paradicsomi mondat. Az Istenbe vetett hit, mint kapcsolat, s a kísértés ezt próbálja rombolni, szétszakítani, kifordítani, az embert Istentől eltávolítani. Boldog ember az, aki a belső és külső erőknek nem enged, hanem minden körülmények között és azok ellenére is megmarad az istengyermekségben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 21.

"Ha pedig valakinek fogyatékos a bölcsessége, kérje Istentől..." (Jak 1; 1-8)

Különbségtétel a szükséges és a lehetséges, a fontos és a lényegtelen, az utolsó és az utolsó előtti (D. Bohoeffer) között; bölcsesség. Felismerni mi az, ami a teljesség része s mi ami töredékes és annak megfelelően szólni, cselekedni, élni; bölcsesség. Ha nincs, ha fogyatékos a bölcsesség, lehet kérni Istentől s Ő megadja. Salamon bölcsességet kért Istentől, nem gazdagságot, dicsőséget. Mi is kérhetjük s meg is kapjuk, mert szükségünk van rá.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 20.

"Mindenki cserben hagyott, Isten bocsássa meg nekik!" (II Tim 4; 9-22)

Pál nem köztörvényes bűnöző, de vallási nézetei miatt és a császárhoz való fellebbezése okán rabosított. Viszont fogadhatott vendégeket és hirdethette az evangéliumot. Mégis a cser/savban/ben hagyás - a bőrkikészítés egy fontos fázisa, mely megerősíti a felhasználni kívánt bőrt - az ember számára fájdalmas folyamat. Egyedül kellett átmenjen ezen a folyamaton vagy mégsem? "De az Úr mellém állott és megerősített engem..." Az emberektől, munkatársaktól, családtól való elhagyatottság gyengíti az emberi immunrendszert, mégis alkalmat adhat, hogy az isteni megerősítést a maga teljességében megtapasztalhassuk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 19.

"...nemsokára feláldoztatom és elérkezett az én elköltözésem ideje." (II Tim 4; 6-8)

Megélni, beteljesíteni a jelen lehetőségeit, adottságait, hogy közben egyszerre tekintünk visszafelé és előre. A csengersimai festett kazettás mennyezetű, református templom egyik különleges kazettája a kétfejű sas, mely eredetileg nem a minket évszázadokon keresztül kizsigerelő Habsburgok címerállata (ezt is eltulajdonították). Hanem a keresztyén ember időfelfogását jeleníti meg; egyszerre tekinteni az egyéni, közösségi , egyetemes múltba: az Atya teremtői, a Fiú megváltói és a Lélek megszentelői munkájára és a jövendőre: az utolsó ítéletre és a mindenek újjáteremtésére. Mögöttem, az időben, Isten...előttem az időben Isten és bennem?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 18.

"Hirdesd az Igét..." (II Tim 4; 1-5)

Igehirdetés nemcsak a vasárnapi prédikáció lehet s az is akkor, ha kapcsolódási pontot (P. Tillich) ad Isten és ember között. Amikor találkozunk Vele a hétköznapokban, a határhelyzetekben, születésben, halálban, örömben és bánatban, sikerben és sikertelenségben. Igehirdetés az életünk minden nyomorúság, bűn, vétek, elbukás ellenére és azokkal együtt is, ha Rá vonatkoztatjuk. Igehirdetés, ha tudunk, merünk erről beszélni családban, baráti körben, sőt a munkahelyen. Egy református Egyetem attól is lehet az, ami, ha vállaljuk, valljuk a munkában, a munkatársak között is jelen van Ő. Minél inkább beszélünk erről, annál inkább lesz megtapasztalható áldó jelenléte.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 17.

"De hiszen mindenkinek, aki kegyesen akar élni Krisztus Jézusban, üldöztetés lesz a része." (II Tim 3; 10-17)

Két létmód ütközik a Krisztust követők életében, lelki, szellemi, sőt testi valóságában. Az egyik távolít Istentől, a másik közelít Hozzá. Igen a keresztyénség a leginkább üldözött vallás a Földön, de ott is ahol nem, a két ellentétes erő egymásnak feszülésében élünk. Létezik közvetlen üldöztetés, hátratétel, elnyomás, börtön, kínoztatás és halál a hitért, de a közvetett is jelenvaló. A mi környezetünkben a kultúrális, politikai, szellemi kirekesztés, nevetségessé tétel, el-és megítélés lehet a jelenvaló. S ha ezekkel nem is találkoznánk, önmagunkban a két ellentétes erő valósága megjelenhet, mely nem üldöztetés, de harc. Egy, már győztes "háború harcterein" vagyunk s lehetünk vesztes csaták részesei, de végső győzelem nem kérdés, Krisztus feltámadott!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 16.

"Az emberek magukat szeretik, meg a pénzt..." (II Tim 3; 1-9)

Utolsó idők...utolsó idők? Krisztus halála, feltámadása és mennybemenetele óta folyamatosan az utolsó időkben vagyunk, másrészt pedig a végidők kiteljesedését akkor fogjuk észlelni, mikor az ránk tör. Jelek mégis voltak, vannak, lesznek. Pál nem a hitetlenekről, pogányokról, politeistákról ír, hanem a keresztyén gyülekezet tagjairól, akik között vannak, akikben "meg van a kegyesség látszata, de ereje" nem. Az ok: magukat szeretik, meg a pénzt. Önmagunkat, Isten irántunk való szeretetébe becsatlakozva szeretni, a helyes önszeretet, mely nem öncél, hanem az istenszeretet része. Mert Ő szeret, magamat is szerethetem és ez visszavezet Hozzá s így szabad lehetek a pénzszeretettől, meg a nárcisztikus önimádattól.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 15.

"...ismeri az Úr az övéit..." (II Tim 2; 19-26)

A kifejezetten nehéz, sok-sok munkával, feladattal, próbatétellel, betegséggel, esetleg halálesettel terhelt időkben könnyen megeshet; az gondoljuk, érezzük, hogy Isten elfeledkezett rólunk. Az alap, a fudámentum pedig, Pál szerint, hogy Ő ismeri az övéit. Ha hisszük, valljuk, reméljük, hogy Őhozzá tartozók vagyunk, akkor bízhatunk: ismer minket. A bibliai "ismerni" kifejezés a másik legmélyebb, legbennsőségesebb ismeretét jelenti; pld. a házastársi együttlétet. Ha valaki ennyire közel van hozzám, akkor nem akarhat rosszat, sőt a javamat, üdvösségemet akarja, munkálja. Ez a hit-tapasztalás legyen a hétköznapok, s életünk alapja.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 14.

"...azt állítván, hogy a feltámadás már megtörtént..." (II Tim 2; 14-18)

Minden mögöttünk van vagy még minden előttünk? Jézus Krisztus feltámadása már múltbeli esemény, a mi feltámadásunk, azonban - aminek alapja és előképe az Ővé - még előttünk van. Miért is kérdés ez, hol, hogyan érint minket itt és most? Az egyéni felelősség kérdése húzódik meg emögött. Ha már megtörtént a feltámadás, akkor, vagy mindentől ami hétköznapi élet - munka, étel, házasság - távol tarjuk magunkat vagy pedig semmitől sem kell tartózkodjunk, bármibe belevethetjük magunkat kétely, kérdés nélkül. A mai embert a feltámadás kérdésköre kevéssé foglalkoztatja, de a magunkért és másokért vállat felelősség?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 13.

"...akik mások tanítására is alkalmasak lesznek." (II Tim 2; 1-13)

Nem mindenki alkalmas mások tanítására és, kevés kivételtől eltekintve, nem is születésétől fogva. Keresni, találni "tanítókat", támogatni a növekedésben nem magától értetődő, sem a gyülekezeti, sem az egyéb közösségi létben vagy éppen egyetemi közegben. Pál kiindulópontja, hogy vannak ilyen személyek s hogy nem "késztermékek", hanem alkalmassá válás folyamatában vannak/lesznek. Ha másképp nem, de gyermekeinknek, munkatársainknak, beosztottjainknak vagy a hallgatóknak vagyunk tanítói, váljunk azzá, amik vagyunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 12.

"...sokszor felüdített engem és nem szégyellte bilincseimet." (II Tim 1; 15-18)

Meddig tartanak a hitközösségben, szűkebb-tágabb családban, munkahelyen az emberi kapcsolatok? Az alap a kölcsönösség, aztán a szolgálat, majd az áldozathozatal s végül az önfeláldozás a másikért, a vele való kapcsolatért. Volt aki Pált a rabságában sem szégyellte, inkább segítette, támogatta, lelki-szellemi-testi értelemben. Értünk, mellettünk ki s milyen mértékben áll/t ki, hoz/ott áldozatot? Ha Jézusra tekintünk, lehetünk nagylelkűbbek a másikkal gyülekezetben, családban, munkahelyen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 11.

"Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem..." (II Tim 1; 8-14)

Szenvedés a gyengék tulajdonsága, a leszakadtak, kitaszítottak, a páriák sajátja. A "menők" nem szenvednek, ők örökké, fiatalok, vidámak, buliznak és gondtalanok. A teljes mértékű elköteleződésben az érzelmek is jelen vannak, mert a szenvedés egyáltalán nem csak testi, hanem, lelki-szellemi is. Szenvedés az ügyért, mely szenvedéstörténet IS, szenvedés a másik emberrel a krisztusi közösség megszületéséért, szenvedés szeretteink hitrejutásáért, abban megmaradásukért, saját korlátaink, vétkeink, bűneink s azok hatástörténete miatt. Szenvedés, ami megerősít, megtisztít, amit nemhogy szégyellni kellene, hanem erőforrás lehet. Legyen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 10.

"Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten.." (II Tim 1; 1-7)

A fél-elemben élő ember, nem egész, hiszen a dolgokat, eseményeket, vélt vagy valós helyzeteket csak egy féle módon látja, érti, értelmezi. A "holisztikus" értelmezés nem csak a veszélyes, fenyegető, életretörő struktúrákat, erővonalakat, érdekeket, személyeket észleli, hanem az isteni erőt, szeretetet és ez józan létmódhoz vezet. Egész-ségre törekedni jó, testileg, lelkileg, szellemileg, de végső soron Isten Lelkének ajándéka ez. S ezt kérhetjük, várhatjuk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 09.

"Fordulj el a hazug módon ismeretnek nevezett, szentségtelen, üres beszédektől..." (I Tim 6; 17-21)

Információs cunami közepette nehéz a tartalmas és a szentségeshez illő beszédhez fordulni, abban megmaradni. Ma minden tudomány/os, minden infó fontos, csak a lényeges marad el, ami valóban az életről, az örök életről szól. Miközben tudjuk, hogy tudatunkat, agyunkat, lelkünket folyamatosan túlterheléses támadásnak tesszük ki, elveszítjük a kapcsolatot saját magunkkal, a másikkal, Istennel. Forduljunk hát vissza ahhoz, ami fontos, valós, lényeges.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 08.

"...ragadd meg az örök életet, amelyre elhivattál..." (I Tim 6; 11-16)

Aktivitás és passzivitás, emberi cselekedet és isteni munkálkodás, e kettő dinamikájában telik a hitélet. Próbálok harmóniában élni Istennel, de ez a külső és belső nehézségek, akadályok, vétkek, kísértések miatt, küzdelmes életet jelent. Azért nemes harc a hité, mert túlmutat önmagán, hisz eredte sem önmagában található, hanem Istenben. Emiatt érdemes újra és újra nekirugaszkodni, nekiveselkedni, hogy a már minket megragadó, megragadott a miénk maradjon.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 07.

"...akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik." (I Tim 6; 1-10)

A szakrális, isteni erők tárgyiasítására, "forintosítására" már az ókorban is történtek kísérletek. Ma is vannak egyének, közösségek, melyek ha nem is tesznek egyenlőségjelet a hit és az anyagi jólét közé, de minden esetre szoros összefüggésben látják őket. A pénz a hitbejárás igazolása számukra. Pál szerint, a pénz iránti szerelem minden rossz gyökere. Pénz nélkül, jelenleg, nincs élet, de az élet nem pénz s Jézus a szív és kincs kapcsolatát mutatja; "ahol a kincsed, ott a szíved!" Hol és mi a kincsünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 06.

"Némely ember bűnei nyilvánvalóak és előtte mennek az ítéletre, másokat viszont követnek." (I Tim 5; 17-25)

Látható és a nem látható Istentől való eltérés. Helyzetek, cselekedetek, szavak és viszonyulások, melyek egyértelműen szembe mennek az isteni akarattal, amiktől viszonylag egyszerű elhatárolódni. S vannak olyanok, melyek nem az ember "előtt, hanem mögötte mennek", melyek nem nyilvánvalóak, hanem rejtettek. Ezeket nehezebb észlelni, hozzájuk viszonyulni. Másokon, mindkét helyzetben ,egyszerűbb felfedezni az istentelenség megnyilvánulásait. Kezdjük hát magunkon annak felismerését és kigyomlálását, ami Isten ellen való.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 05.

"Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet...." (I Tim 5; 3-16)

Ma elvárjuk, hogy az életünk során befizetett nyugdíj és TB járulék alapján az állam, a közösség gondoskodjon rólunk. Pál a hitbenjárás jeleként, feltételeként tekinti a tágabb családban való egymás iránti gondviselést. Hol találkozik a kettő? Az életünkben; megtenni ami megtehető, néha még azon felül is, de van amikor másokra, oktatási-egészségügyi-szociális intézményekre kell, hosszabb rövidebb időre bízzuk szeretteinket, szüleinket, gyermekeinket. Akkor sem elhanyagolva, s ha, egyéb okok miatt, másképp nem, de legalább rendszeresen imádságban hordozva őket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 04.

"Legyen gondod önmagadra és a tanításra..." (I Tim 4;12 - 5;2)

Egy fiatalembert, Tiimóteust, aki idősebbeket tanít, vezet el-és tovább az Istenbe vetett hit útján, "pásztorol" Pál. A keresztyén öngondoskodásról van itt szó, arról, hogy nem csak testi-szellemi vonatkozásban, de lelki (spirituális-szakrális) értelemben is szükséges önmagunk gondozása. Ahogy a test és a szellem is satnyul ha nem trenírozzák, úgy a lelki élet is visszafejlődik, ha nem gyakoroljuk, erősítjük. Naponta begyakorolhatjuk (aszkézis jelentése) magunkat az Isten iránti hálába, bizalomba, reménységbe, mint a sportolók teszik a maguk tevékenységébe. S ha nem is vagyunk egyetemi oktatók - ha pedig igen, akkor annál inkább - életünk, szavaink tanítása is hatékony és hiteles lesz.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 03.

"...azért fáradunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk..." (I Tim 4; 6-11)

A hitben való élet nem sétagalopp, hanem fáradságos küzdelem. Önmagunkban, önmagunkkal és azon erők közepette, melyek el akarnak szakítani minket Isten szeretetétől. A fáradozás és a küzdelem következmény, a reménységből fakadnak; tudjuk honnét jövünk s hová tartunk. Istentől Istenhez, nem semmiből semmibe, hanem szeretetből szeretetbe. Életünk válasz, felelet az isteni akaratra. S milyen jó, hogy van aki megszólít, s úgy, ahogy.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 02.

"...mert megszentelődik az Isten igéje és a könyörgés által." (I Tim 4; 1-6)

Pál most a mennyei Atya teremtő munkáját hangsúlyozza: "..és látta Isten, hogy jó." (I Móz 1). Ezt az isteni jóságot tapasztalhatjuk meg saját teremtetségünkben, minden nehézség, próbatétel, kudarc, betegség és a halál ellenében is. Emberi oldalról ehhez az imádság szükségeltetik. Isteni oldalról pedig az Ő szava, akarata, igéje, melyet el-és befogadhatjunk, míg az imádság emberi aktivitás. Elfogadás és könyörgés által élhetünk a krisztusi szabadságban. Dícsőség érte Istennek!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 01.

"...nagy a kegyességnek titka, aki megjelent testben..." (I Tim 3; 14-16)

Test, lélek, angyalok, pogányok, világ, dicsőség; szinte az egész üdvösségtörténetet írja le Pál Timóteusnak, meghagyva, hogy ezeket tudva, a kegyességet gyakorolja. Mert van kegyelem, ezért lehet kegyesség. A mennyei Atya megtestesülése, Jézus Krisztus s jelenléte a Lélek által, teszi lehetővé a mindenkori ember Őhozzá való kapcsolódását. S ez mások felé a kegyesség megélését jelenti. Mert kegy-elemben részesültem, gyakorolhatom mások felé is a kegy-ességet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 31.

"...olyanok, akik tiszta lelkiismerettel bírják a hit titkát." (I Tim 3; 8-13)

A korai keresztyénségnek abban az időszakában vagyunk, amikor a közösségekben már különváltak a különféle szolgálati ágak. Irányítás-szervezés, prédikálás, szociális munka s nem mndegy ki, melyik feladatra alkalmas. A mások testi szükségleteinek szolgálatához, betegápolás, ételosztás, anyagi támogatás kiosztása, házban vagy a körüli tevékenység végzéséhez, elengedhetetlen, hogy hitből történjék. Református egyházunkban, is vannak diakónusok, de nem csak ők végezhetnek ilyen munkát, hisz sajnos kevesen vannak, hanem minden hitben/ből élő ember. Vajon mi mit tehetünk szűkebb, tágabb közösségeinkért?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 30.

"...aki a maga házát jól igazgatja..." (I Tim 3; 1-7)

Pál az egyházi vezetőkről, konkrétan a püspökségre törekvőkről szól s itt újra előkerül a hagyományos férfi-nő, apa-anya szerepek megfogalmazása. Mindez nem azonos a házimunka megosztása, a gyermeknevelés vagy pénzfelhasználás problémakörével. Aki jól igazgat, az igyekszik a hozzárendeltek helyzetét, igényeit, lehetőségeit és az adott helyzetet is figyelembe venni. S nem feldhetjük, hogy a szerepek, feladatok, képességek, lehetőségek a házasságban és a családban is kiegészítik egymást. Azt sem, hogy vannak időszakok, helyzetek mikor át kell venni, időlegesen, feladatokat, szerepeket egymástól. Tudni, mi az, ami a mi felelősségünk s azt felválallni, jó dolog.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 29.

"..mértékletesen ékesítsék magukat..." (I Tim 2; 8-15)

Külcsin vagy belbecs? Pál itt az asszonyokról ír, de nyugodtan általánosíthatjuk szavait, nem csak a férfiakra, hanem minden emberre. A külső cicoma csak elfed, megpróbálja "levakolni" a mögötte lévő....mit is? A belülről sugárzó szépség megjelenik a külsőn is. Az ápolatlanság, stílustalanság, "szakadság" nem keresztyén erény, bár vannak akik ezt a hiátust pozitívumnak tüntetik fel. Izléses harmónia, ami a belső rendezettség külső megjelenése, ezt lenne jó megtapasztalni, magunkon, másokon.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 28.

"...aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére." (I Tim 2; 1-7)

Ezért szükséges a fennebbvalókért imádkozni, nem mert támogatnak minket, szimpatizálnak velünk. Sőt leginkább azokért kell könyörögni, akik nem hitben járnak, esetleg nyíltan és harcosan Isten ellenes életmódot, ideológiát, politikai irányvonalat képviselnek. Az üdvösséghez, emberi oldalról, a megtérés vezet. Az igazság pedig az, hogy egyedül az isteni hatalom a végső, nem az emberi. A magyar Szentkorona-tan jól mutatja, hogy a mindenkori uralkodó felett áll, az Istentől kapottnak vallott korona, melyhez a legegyszerűbb ember is fellebbezhetett, ha a király átlépte hatáskörét. Eljutva az igazság megismerésére imádkozhatunk minden ember üdvözüléséért.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 27.

"...a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak..." (I Tim 1; 12-20)

"Hol vannak a katonák?" parafrázisára, hol vannak a férfiak, az imádkozó, a szakralitást megélő és megjelenítő férfiak. Pál az erkölcsi tisztaságra helyezi a hangsúlyt, amit nem elfeledve, de a mai helyzetre vonatkoztatva teszem fel a fenti kérdést. Vannak-e, s szülőként példák vagyunk-e, pedagógusként, oktatóként támogatjuk-e, hogy a szakralitás, férfi vonalon is, a maga egyediségében megjelenjen, továbbadódjon? Az imádkozás, a lelki élet nagyon is férfias tevékenység, fedezzük fel, ha kell újra, éljük meg, mert ez mindannyiunkat gazdagít.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 26.

"...a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium..." (I Tim 1; 11)

Isten boldog, mert megelégedett a teremtés, megváltás és megszentelés munkájában s mindezt adja, közvetíti, kínálja az embernek. Mikor erről a tapasztalásról beszélünk, akkor örömhírt, jó hírt, evangéliumot közlünk. Ezt teszi Pál, Timóteuson keresztül az efezusiaknak, akik ennél könnyebben megragadható, felmutatható és számonkérhető előírásokhoz kezdtek alkalmazkodni. Az evangélium egyszerre a legegyszerűbb, mert "csak" el kell/lehet fogadni az isteni ajándékot s a legösszetettebb, mert az élet minden területére vonatkozik. Dicsőítsük ezért a boldog Istent!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 25.

"...ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék." (2 Tessz 3; 6-18)

Egy közösség életében a kölcsönösség, a magasabb rendű létformát jeleníti meg, ahol nem az "adok, hogy adj", hanem az "adok, mert kaptam s kapok, mert adok" elv érvényesül. Az élősködő életforma pont a kölcsönösség körforgását töri meg, használja öncélként s mint ilyen, végső soron a közösség széthullásához vezethet. Tudunk-e tenni valamit, hogy a saját közösségeinkben fennmaradjon, újra megjelenjen a kölcsönösség? Ez persze áldozattal jár.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 24.

"Mert nem mindenkié a hit!" (2 Tessz 3; 1-5)

Egyszerre nyugtalanító és reményteli kijelentés. Isten nem mindenkit a Vele való teljességre, üdvösségre hívott el? S ha igen, hogyan maradhatnak ki belőle némelyek? Az isteni oldal firtatása nem a mi dolgunk, az emberi oldalon pedig a mi lehetőségünk és választásunk található. Ő Jézus Krisztusban megmutatta, hogy milyen Életet akar nekünk ajándékozni. Éljünk Vele, éljünk vele.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 23.

"...Isten titeket, mint zsengét, kiválasztott az üdvösségre..." (2 Tessz 2; 13-17)

Zsenge: érésben lévő, friss hajtás a thesszalonikaiak hite s ebben az Isten iránti bizalomban választattak ki, az isteni teljességben való részesedésre. Törédékesben a teljesség, időlegesben az örökkévaló, a korlátozottban a végtelen. Ez lehet közös bennünk s az ott és akkor élőkben. Mindez a Lélek munkája bennünk, ezt kérhetjük, várhatjuk bizalommal.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 22.

"Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás...." (2 Tessz 1-12)

Mikor lesztek ezek, kérdik a tanítványok is, magától Jézustól is? A végítélet-utolsó ítélet várása újra és újra felerősödik a tanítványi kortól kezdve, napjainkig. Két dolgot tehetünk: a jeleneben Istennel megbékélten élünk s ezért, ez a második; nyugodtan tekintünk a végidőkre. Két dolgot érdemes elkerülnünk: újra és újra az méricskélni, hogy már itt van-e vagyis a rettegés. A másik a könnyelműség, az utolsó idők bagatelizálása. Mindig készen, mindig megbékélten; ezt adja meg a Fennebbvaló!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 21.

"...töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel..." (2 Tessz 1)

Vajon mi jut eszünkbe először a gyönyörködés kifejezésről? Valószínűleg nem a jóban való kerül az első helyre. Pedig a jó gyakorlása is hasonló élményt adhat mint a testi-lelki-szellemi, esztétikai öröm. A gyön-őr-ködésben ott van, kikerülhetetlenül, a gyöngy kereksége, fénye, simasága, értéke. A jó, Krisztus neve, lényege megjelenése a hívő ember életében, magának a közösségnek és az egyénnek gyön(gy)-őr. Átélhetjük, megtapasztalhatjuk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 20.

"Mindenkor örüljetek....mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra." (I Tessz 5; 12-28)

Lehet örülni kilátástalanságban, szenvedésben, betegségben, próbatétel vagy haláleset idején? Az újszövetségi öröm, NEM a külső körülményekből, NEM az emberi lélek pillanatnyi helyzetéből, hanem a Jézusban kapott istengyermekségből fakad. Abból, hogy nem vagyok magamra hagyatva, van célja, értelme az életemnek s a halállal nem szűnök meg. A jézusi öröm nem független a külső-belső körülményektől, sokkal inkább hat rájuk s azok visszahatnak rá, ami imádságban és hálaadásban jelenik meg.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 19.

"Mert az Isten nem haragra rendelt minket...." (I Tessz 5; 1-11)

Földünkhöz egy relatíve hatalmas aszteroida közeledik mely, ha nekiütközne óriási pusztítást végezne bolygónkon. Van és lesz utolsó ítélet, létezik az Isten haragja s nem csak menny-kő formájában, mert "megmérettetik az ember fia". Egyénileg életünk végén, közösségileg pedig az utolsó ítéletkor, melyről nem tudjuk, mikor s hogyan következik be. Azt viszont tudhatjuk, hihetjük s ez reménységünk alapja, hogy Isten üdvösségre rendelt minket Jézusban, a Lélek által. Persze nem akaratunk ellenére.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 18.

"...Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt." (I Tessz 4; 13-18)

Pál és kortársai Jézus visszajövetelét még életükben várták s ebben az összefüggésben ír a halottak feltámadásáról és az utolsó ítéletről. Mi ez ami ebből itt és most ránk is vonatkozik? A mondat második fele: "Jézus által, vele együtt" vagyis ahogyan Jézust feltámasztotta az Atya a halálból úgy fogja a benne hívőket is. Nem a jelenlegi biológiai testben, de önazonosan, ahogy a názáretit sem ismerték fel először tanítványai feltámadása után, de mikor kijelentette magát, akkor "be tudták azonosítani". Aki hisz a halálon túl is megtartatik, ez adhat erőt szeretteink és a saját halálunk alkalmával.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 17.

"... a magatok dolgát végezzétek és tulajdon kezetekkel munkálkodjatok..." (I Tessz 4; 9-12)

Elsőre úgy tünhet, hogy a "ne üsd bele mások dolgába az orrod" kijelentés köszön itt vissza. Másodlagosan ezt is jelenti, de hangsúlyosan arról szól, hogy mindenki végezze/el, ami rábízatott. A saját küldetés, feladat elvégzése, betöltése mely csak a miénk, alapvető. A moondat második felében dől meg a vád, hogy a keresztyénség nem emelte fel szavát a rabszolgatartás ellen, mert bár csak áttételesen, de egyértelmű a felszólítás, hogy mások ne dolgozzanak helyettünk. S nem csak azért, mert ez erkölcstelen, hanem mert a nekünk adatott hivatás, el/hívás, nem lehet másé.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 16.

"Az az Isten akarat, hogy ti szentté legyetek." (I Tessz 4; 1-8)

Szent mindaz ami/aki Istenhez tartozik. A szentség nem elsőrenden erkölcsi magaslat, hanem kapcsolat, kapcsolódás a Szentháromsághoz. A szoros kapcsolódás következménye az Isten szerinti élet, mely a kívülálló számára követendő életmodell lehet. A "szentség" következmény, bár a páli idézetből elsőre úgy tűnhet, cél. A szó valódi értelmében egyedül Isten szent, de a Vele való kapcsolatban, ebben is részesülhet az ember.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 15.

"...az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt..." (I Tessz 3; 9-13)

Ha van valami ami nem konstans az a szeretet, ahogy emberi kapcsolataink is folyamatosan hullámoznak, sok minden belsőtől és külsőtől meghatározva. Jézustól tanulva: a szeretet cselekvő odafigyelés a másikra, melyhez nem szükséges feltétlenül érzelem s ebben lehet megfáradni, lanyhulni, de lehet növekedni és erősödni is. Itt is igaz, hogy gyakorlás teszi a mestert vagyis minél inkább szeretettel fordulok a másikhoz, annál jobban megerősödik bennem ez a hozzáállás. Érdemes gyakorolni, mert visszahat s minket magunkat is gazdagít.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 14.

"....miért terhelitek magatokat olyan kötötségekkel amelyek csak e világ szerint élőkre kötelezők." (I Tessz 2; 17-23)

Elvárások melyek a jelen realitásban érvényesek s lét lehetőségek, melyek a jövendőre vonatkoznak. Mintha valamilyen kettősségben élnénk, de nem. A LÉT két dimenziójáról van szó, mely egymástól nem függetlenek, de nem is azonosak. Itt és most élni kell, de úgy, hogy az túlmutasson a kézzelfoghatón. Mindez lehetséges Jézus Krisztusban. Legyen realitás, mert megélhető.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 13.

"...a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben." (I Tessz 3; 1-8)

Látható és láthatatlan, kézzel megragadható és azon túl lévő; Jézus Krisztus, ott és akkor, testben tapintható volt, de jelenleg, a számunkra nem megragadható Háromságban, Istenben elrejtett. Létezésünk lényege is elrejtett: Jézusban az Atya gyermekei vagyunk, amit a Lélek által tapasztalhatunk meg. Létünk rejtett lényege megjelenik, megjelenhet a hétköznapi realitás keretei között, leplezetlenül majd a második eljövetelkor lesz látható. Mindazt ami a lényeget homályosítja, megjelenését nehezíti el vethetjük magunktól s így leszünk bizonyságtévők.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 12.

"...Ővele együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket." (I Tessz 2; 13-16)

Élet és vétek....rímelnek egymásra, a realitásban is. Az élet ott válik vétekké, mikor célt téveszt, önmagába záródik "vak dióként" (Babits), eltér az isteni céltól. Az "értelem megváltoztatása" (Pál), a megtérés, hogy elkezdek másképp önmagara tekinteni, egy új létértelmezés szerint élni. Mindez csak azért és úgy lehetséges, hogy Jézus, maga is "bűnné lett érettünk" (Pál), átmenve e fenti folyamaton, visszatért az Atyához s ezzel számunkra is lehető tette a hazatérést. Van lelki otthonunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 11.

"Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve." (I Tessz 2; 1-12)

A bölcsesség létmód, melyben az isteni, emberi, természeti törvényeknek megfelelően létezünk. Lehet benne növekedni, fejlődni, de csak a helyes viszonyrendszerben jöhet létre. Jézus tökéletesen megélte az Atyával, az emberekkel, a teremtettséggel és önmagával való harmóniát. Olyan ismeretre van szükségünk, ami erre a bölcsességre vezet. Jézusi létmódra van szükségünk s ezért imádkozhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 10.

"Úgyhogy példaképekké lettetek Macedóniában...." (I Tessz 1)

Ez lenne, lehetne minden keresztyének hivatása, küldetése; példaképpé válni a hitben. Másképp: örömben és bánatban, sikerben és sikertelenségben, könnyebb és nehezebb élethelyzetekben is megmaradni a mennyei Atya gyermekének, iránta való bizalomban és hálaadásban.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 09.

"Rólam mindent elmond szeretett atyánkfia, Tikhikus..." (Kol 4; 7-14)

Rábízni magunkat egy másik ember "szájára", hogy ő beszéljen, szóljon, számoljon be másoknak rólunk, kockázatos dolog. A másik oldalon pedig nem kis felelősség, egy közösségnek az én szavaimon keresztül "odaállítani" egy számukra fontos embert. A szavak súlya, felelőssége, mikor egymásról beszélünk, számolunk be. Ezek tudatában beszélni egymással, egymásról, így lenn jó.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 08.

"Beszédetek legyen mindenkor megnyerő, sóval fűszerezett.." (Kol 4; 2-6)

Egyházi beszéd, szövegelés=dög unalom, érdektelen, értelmetlen, az élethez nincs sok köze. Pál figyelmeztet, hogy megnyerő és sóval fűszerezett legyen a kolosseiek beszéde.; érdekes, figyelemfelkeltő, karakteres és egyedi. Valahogy így kellene, lehetne hitről, Jézus követésről, a mennyei Atyáról beszélni. Vagyis saját magunkról, életünkről, nehézségekről és örömökről, Istennel összefüggésben szólni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 07.

"...akik az Úrnak és nem embereknek szolgálatában álltok." (Kol 3; 18-4; 1)

Isten-ember összefüggésrendszerébe helyezi Pál cselekedeteinket, létezésünket. Az ókori társadalmi viszonyok természetesen nem azonosak a maiakkal, mégis a fenti "koordináta" rendszer érvényes ma is. Úgy tenni, beszélni, cselekedni, hogy az nem csak az emberi viszonyokra vonatkozik, hanem az istenire is, egyszerre felemelő és felelősségteljes lehetőség. Élhetünk vele, benne.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 06.

"...az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát." (Kol 3; 12-17)

Keresztyén "házirend" mely szabályozza az emberi kapcsolatokat, férj és feleség, szülő és gyermek, szabad és rabszolga között. Van-e ennek ma, bármiféle aktualitása? Valami és annak az ellentéte is ugyanattól a dologtól függ; a rend és a rend-etlenség is egymás kiegészítői vagyis, ha nem szabályozzuk az emberi kapcsolatokat ugyan ott vagyunk, mintha túl szabályozzuk. A keresztyén kapcsolatrendszer közvetett; Krisztuson "keresztül", Ránézve működik. Az emberi kapcsolatok szabályozása nem öncél, csak akkor nyeri el értelmét, ha Krisztus az Úr s a rend is így jön/jöhet létre s maradhat fenn.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 05.

"...hanem minden és mindenekben Krisztus." (Kol 3; 1-11)

Ez a nagy feloldódás, ahol semmi nem számít: náció, religio, társadalmi, családi jövetel, nyelv, kultúra, nemi hovatartozás? A sokféleség, sokszínűség vagyis a különbségek megmaradnak, de ezek felett és ezeken túl, Krisztus adja meg a lét és az élet értelmét. A nagy "egyenlősdi" gyökerei, ha meg is tagadva, el is hazudva s feledve, de itt vannak, hogy: minden ember egyenlő...Nem, nem egyenlő, de ha Krisztusban van, akkor nem az lesz szignifikáns, ami más, hanem az Atya választottja a "...fő s mi néki tagja..." Erre törekedhetünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 04.

"...valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet." (Kol 2; 16-23)

Alá-zat és/vagy alá-zatoskodás. Az elsőben elismerem, hogy van felettem egy nálam nagyobb, fontosabb, jelentősebb, míg a másodikban ez csak a magam dicsőségének egy rafinált kerülőútja. Az alászállásban keresem magam nagyságát s mondjuk Pállal szólok: "a bűnösök közt én vagyok az első...". A Fő/Fej Krisztus, Ő irányít, Ő van felül, Ő koordinál s ha így van, akkor nincs szükség kegyeskedésre, de lesz kegyesség, alázatoskodásra, de lesz alázat, bölcsködésre, de lesz bölcsesség, nem lesz szükség a test sanyargatására, de lesz lehetőség annak megregulázására, szabadságban.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 03.

"...Krisztus diadalmaskodott rajtuk." (Kol 2; 8-15)

Kié a hatalom, az ország és a dicsőség? Aki meg tudja szerezni, ki tudja csikarni, trükközni, csalással, hazugsággal, ámítással? Krisztus diadalmaskodott a fejedelemségeken és hatalmasságokon, ott és akkor, kereszthalála-feltámadása által. S itt és most a 400-on, akinek akkora vagyona, hatalma van, mint másik 4 milliárdnak? A végső elszámolásnál mindenképp, de ha tanítványaiban jelen van, akkor bennünk és általunk is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 02.

"Gyökerezzetek meg és épüljetek fel Őbenne.." (Kol 2; 1-7)

Kétirányú növekedés; a mélységbe és a magasságba. Mi életünk alapja, ki életünk alapja? Minél "mélyebben" vannak a hitéleti, nemzeti, felekezeti, családi és egyéni gyökereink, annál inkább tudunk a spirituális és szakrális magasságokban felépülni. Krisztusban, az isteni szeretet a biztos alap, Rá lehet építeni, Benne, Általa felépülni olyan emberré, akit az alapja határoz meg s törekszik az isteni magasságokba. Így legyen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 01.

"Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van.." (Kol 1; 24-29)

Olyan erő, szeretet, egymás iránti szolgálat, nagylelkűség jelenik meg Kolossében, mely nem a sajátjuk, nem őbelőlük fakad, hanem Krisztus jelenléte miatt valósulhat meg, bennük, általuk, közöttük. Titok, hogy nem csak a saját gondolat, akarat, elszánás, érzés, vágy, terv, szándék valósulhat meg, hanem az isteni akarat is életünkben. Ezért fontos Őt "befogadni" életünkbe.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 30.

"Ő a láthatatlan Isten képmása..." (Kol 1; 9-23)

A láthatatlan válik láthatóvá Jézus Krisztuson; nem ellentmondás ez? Igen is, meg nem is. Ha szó szerint vesszük akkor az, de ha a mennyei Atya emberekhez való viszonyulását látjuk Jézuson megjelenni, akkor nem. Ahogy Ő fordult az emberekhez, abban a végtelen atyai szeretet és egyértelműség nyilatkozott meg. S mindez a Lélek által bensővé lehet életünkben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 29.

"Hálát adunk mindenkor Istennek..." (Kol 1; 1-8)

Kevés fontosabb dolog van a hétköznapokban és a hitéletben, mint a hálaadás, mely kifejezi megajándékozottságunkat. Erdélyben több mindenre mondják: kaptam, amire mi maradék-országiak azt mondjuk, szereztem, vettem stb. Hálásnak lenni, annak bevallása rászorulok a másikra s legfőképp Istenre és el tudom fogadni amit kapok, sőt meg is köszönöm. A hála az ebből fakadó életgyakorlat.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 28.

"...hanem csak az új teremtés." (Gal 6; 11-18)

Mi az, ami fontos az életünkben? Ha 5 dolog lenne amit meg kellene neveznünk, akkor mik lennének, s milyen sorrendben? Pál számára az új teremtés a legfontosabb vagyis, hogy Krisztusban az ember élete új alapokra helyeztetik. Nem szerves "fejlődésként", nem önmeghaladásként, hanem a mennyei Atya újjáteremtő tevékenysége következtében. Az isteni szeretet alapján való élet ajándék, amit lehet kérni, várni, elfogadni s ha kapjuk, akkor vele élni, azt gondozni, ápolni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 27.

"Egymás terhét hordozzátok.." (Gal 6; 1-10)

Egy rövid szakaszban Pál ellentmondásos utasításokat ad a Galatáknak; "egymás terhét hordozzátok", "mindenki a maga terhét hordozza". Most akkor hogyan éljenek? Talán egy kétfókuszú ellipszisként lehet ábrázolni ezt a kettős üzenetet. Egyrészt mindenki vállaljon felelősséget a maga tetteiért a gyülekezetben, másrészt pedig a köz-ért miden tag felelős. Együtt és egyszerre a köz és az egyén; ezt lenne jó Egyetemünk minden szintjén megélni, megtapasztalni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 26.

"De a Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, nagylelkűség, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség...." (Gal 5; 16-26)

Szüreti időben vagyunk s az érett fürtöket szedték/szedik a munkások. A Lélek gyümölcse egy szőlőfürt, s a kilenc ajándék egy-egy szőlőszem. Nem etikai elvárásrend, hanem az isteni Lélek ajándéka s nem egy-egy, hanem együtt az összes. Az egyik, elválaszthatatlanul jár a másikkal, a többivel. Ha jelen van életünkben az isteni szeretet, megjelenik az öröm, a békesség stb. Ha a jóság, hozza magával a hűséget, a szelídséget stb. Melyikért könyörgünk, melyikért adunk hálát?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 25.

"Futásotok szépen indult, de ki vetett gáncsot nektek, hogy az igazságnak ne engedelmeskedjetek?" (Gal 5; 7-15)

Igaz-ság és gaz-ság különbsége csak egyetlen betűn múlik s mégis egymás ellentétei. Hasonló a helyzet szab-adság és a szab-adossággal is. Mindkettőbben jelen van a határ, az elsőben mint keret, melyet tartani jó, míg a másodikban, mint felesleges teher. Ellentmondásos módon, az óhit hirdetői, több előírás terhét tették a Galatákra, mégis szabadosságos hirdettek, s így gáncsot vetettek a Krisztus-hívőknek. A szabadság igazságát, mai is fenyegetik a szabadosság gáncsoskodói.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 24.

"Mi ugyanis a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét." (Gal 5; 1-6)

Bonyolult mondatszerkezet, gondolatkifejtés s ha még hozzávesszük a szabadság fogalmát, melynek kibontása az idézet, még összetettebb lesz. Az a reménységünk, hogy a krisztusi szabadság igazsága megjelenik a Szentlélek által s mindez a hitben történik. Másképp: szabadságunk nem magátértetődő adottság, hanem adomány, ajándék. Olyan ajándék, amiért Krisztus áldozatot hozott. A szabadság nem természetes állapot, Pál szerint. Így rátekinteni, értékelni, hogy CSAK a mennyei Atyához tartozunk, minden/ki mástól, még önnönmagunktól is szabadok vagyunk! S ezt a Lélek munkálja bennünk, ha hiszünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 23.

"Ezeket átvitt értelemben kell venni, mert ezek az asszonyok két szövetséget jelentenek." (Gal 4; 21-31)

A 2 ezer évvel ezelőtti Pál, egy nála több, mint 2 ezer évvel korábbi történetre hivatkozik. Érteni, értelmezni a Szentírást a mostani korra, az életünkre, hogyan lehet? Nem párhuzamos történetek vagyis az akkori eseményeknek és maiaknak nem minden egyes pontja azonosság, hanem a lényegi mondanivalót kellene engednünk megszólalni, mely örökérvényű. Sára és Hágár, Pál és a hallgatói/olvasói számára két, Istennel kötött szövetséget jelenítenek meg. Nekünk részünk van az üdvösségben, Isten teljességében, ennek örülhetünk, ezért hálát adhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 22.

"Hová lett, a ti akkori boldog örömötök?" (Gal 4; 12-20)

Egy feltételezhetően epilepsziás ember, Pál hírdette Isten szeretetének örömhírét Galáciában s ezt, a hirdető testi nyumorúsága ellenére, a gyülekezetek örömmel fogadták. A fennakadt szem, habzó száj, csikorgó fogak, rángatózó test ijesztő látvány mégis, mint Isten angyalára tekintettek Pálra. Azonban az öröm elillant, mikor az igazat is megmondta velük kapcsolatban. A szépet, jót, örömtelit, kedveset elfogadjuk Istentől, de ha nehézségek, próbatételek, a realitással való szembesítés következik, akkor ellenséggé válik?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 21.

"...hogyan fordulhatnátok vissza ismét a gyenge és szegény természeti erőkhöz..." (Gal 4; 8-11)

Kiindulni az Elsőből, a Teremtőből, a személyes Istenből s eljutni az egyben Utolsóhoz, Végsőhöz, mindenek Beteljesítőjéhez. Túllátni a hétköznapi helyzeteken, az egyének, családok, közösségek, nemzetek s az egész emberiséget mozgató, felforgató, rendező, erőkön. Nem minden egyes eseményt mozgat "Deus ex machina" maga Isten, mi azonban élhetünk úgy, hogy Rá vonatkoztatva, Vele összefüggésben értelmezzük a személyeket, eseményeket. S ez üdvös számunkra.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 20.

"..többé nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, örökös is Isten által." (Gal 4; 1-7)

Szolgaság és szabadság dinamikája jellemzi az elmúlt évszázadok szellemi-lelki-politikai mozgásait, mozgalmait. S a mögöttük megbújó kérdés ma is aktuális; hogyan lehet kötöttségek közepette szabadnak lenni, maradni s fordítva; a szabadság mennyi és milyen kötöttséget hordoz el? Mindentől és mindenkitől való függetlenség nem létezik s az örökség is kötelez, hacsak nem akarjuk elherdálni. A mennyei Atya élet-teljességet ajándékozó szeretetének, kegyelmének vagyunk örökösei. Élhetünk vele, belőle.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 19.

"...mert ti mindnyájan egy vagytok, a Krisztus Jézusban." (Gal 3; 19-29)

"Nomen est omen", neve a sorsa. A keresztségben mindannyian felvettük Jézus Krisztus nevét elsőrendben s aztán polgári nevünket is. Akiknél ez nem csupán üres formalitás, azok mind egyek s ez az egység, együvé tartozás felülírja a meglévő, reális különbségeket. Nem elmossa, nem letagadja, hanem egy magasabb szempont alapján integrálja őket. Így legyen....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 18.

"Krisztus váltott meg minket a törvény átkától..." (Gal 3; 6-18)

A törvény átok, miközben a törvénytelenségektől, a szabályozatlanságtól, rendezetlenségtől szenvedünk? Akkor és azért az, ha nem tudjuk betölteni, ha nem tudunk, nemcsak betű, hanem tartalom szerint is, a törvénynek megfelelően gondolkodni, beszélni, cselekedni, élni. Márpedig - s valószínűleg nem csak a Galata levél szerint - nem élünk, maradéktalanul a szerint. Így "marad" a hit, másképp bizalom, Isten szeretetében, kegyelmében. maradjunk meg ebben!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 17.

"...aki a Lelket adja nektek és hatlmas erőkkel munkálkodik közöttetek..." (Gal 3; 1-5)

A mennyei Atya "munkaterülete" az emberi lélek, az emberi élet. Nincs szüksége olyan előírásokra, mely az emberi cselekvést, akarást, lehetőségeket helyezi előtérbe. Mindezekre szükség van, de mint az isteni munkálkodás következményeire. Akkor látjuk, értjük helyesen életünket, ha a kiindulásnál, a kezdetnél Istent látjuk, Neki adunk hálát s a megvalósításhoz az Ő segítségét kérjük. Ő ezt megadja, ahogy a galatáknak is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 16.

"...többé tehát nem én élek, hanem a Krisztus él bennem..." (Gal 2; 15-21)

Identitás váltás, személyiség csere, agymosás, hasadtlelkűség vagy többes személyiség, miről van itt szó? Egyházias szóhasználattal: megtérés, az addigi, előírások, törvények alapján magát, Isten szerint megfelelő embernek tartó Pál, most, Krisztus halála-feltámadásában találja meg az Isten szerinti életet. S ez oly mértékben válik belsővé, hogy kijelentheti: nem én élek, hanem Krisztus bennem. Elkötelezettség, alárendelés, az isteni irányítás elfogadása, nem túl népszerű fogalmak manapság, nélkülük azonban, nincs teljes Élet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 15.

"...nyiltan szembeszálltam vele, mert okot adott arra, hogy megfeddjem." (Gal 2; 11-14)

Az apostolok fejét, a kősziklát feddi meg Pál, aki "mindenkinek mindenévé lett", mert következetlen. Meddig lehet/kell alkalmazkodni az evngélium hirdetésében a körülményekhez. Inkulturáció, így nevezik a missziológusok azt a törekvést, melyben megpróbálják beágyazni az adott kultúrába az örömüzenetet. Mindez azonban nem kerülhet ellentmondásba az evangéliummal ill. a hirdető életvitelével. Következetesség a hitben, ezért imádkozhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 14.

"...akik csak azért férkőztek közénk, hogy kikémleljék szabadságunkat és így szolgává tegyenek minket." (Gal 2; 1-10)

Üldözési mánia, elvakultság vagy realitás? A krisztusi szabadság szolgasággá formálása, ma is két oldalról fenyeget minket s a kettő egymást feltételezi. Az egyik a szuperkegyesek törvényeskedése, a másik a szabadosok korlátlansága. Jézus tanítványainak szabadsága elsőrendben az önmagától való és valamire(szeretetszolgálatra) adatott szabadság, mely egyszerre köt és old el. Maradjunk meg ebben a szabadságban!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 13.

"...féktelenül üldöztem az Isten egyházát és pusztítottam azt." (Gal 1; 10-24)

Pálfordulás Pál életében, mely megfordította őt, de nem hitetlenből hívővé, hanem zsidóból keresztyénné. Van-e, lehet-e ehhez hasonló élménye a hétköznapi embernek, hisz nem mindenki hivatik el apostolnak. Lehet istenélményünk, megragadhat minket az élet és a szeretet Ura, s ez a megtapasztalás megváltoztathatja életünket, Életre. Ezt adja meg nekünk a mennyei Atya.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 12.

"...el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát." (Gal 1; 6-9)

Krisztusban adatott üdvösség mellé/helyett valami mást is "felvettek" a Galaták, amit Pál élesen s néhány versben többször is elítél. A szinkretizmus(keverék, egyveleg) már ott és akkor is jelevaló volt. Láthatjuk saját korszellemünkből hogyan veszett/vész ki a lényeg s már csak hivatkozási alap, a keresztyén EUrópa, de nem realitás. Lényeglátás, lényeg értés és annak megélése segíthet a centrumban maradni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 11.

"...hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból..." (Gal 1; 1-5)

Kilépni, kiszállni, elkülönülni a világtól az elmúlt évezredekben újra és újra vetődött fel a vágy, az igény, egyénekben, csoportokban a világ elhagyására. Ha ironikus akarnék lenni, az űrhajósoknak sikerült, de ők is csak a Földet és csak egy időre tudták elhagyni. A gonoszságból vagyis az istentelenségből nem tudjuk magunkat kirángatni, kivájni(szó szerint), de Jézus Krisztus egy más összefüggésrendszerbe állíthat minket, az istenibe. Engedhetjük.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 10.

"..szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt." (Mk 16; 9-20)

Három szemtanú vallomása, már "sok" is egy tárgyaláson, a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak kevés. Jézus reakciója érthető, mert hiába küldi a magdalait, az emmausiakat, nem hisznek. A következő mondat azonban szinte megdöbbentő, mert ahelyett, hogy további "képzésen" kellene résztvenniük a tanítványoknak, megkapják megbízatásukat az evangélium hirdetésére. A nem eléggé hívők hirdetik az evangéliumot! Mintha rólunk lenne szó.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 09.

"Ekkor kijöttek és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket.." (Mk 16; 1-8)

Mi mást várhatnánk egy ilyen esetben, mikor feltámad egy nyilvánvalóan halott ember, a Mester, Jézus? Remegés, döbbenet, félelem. Úgyannyira, hogy az angyali felszólításnak sem engedelmeskednek, nem szólnak senkinek semmit. Jézus ugyan beszélt erről, de más hallani és látni, tapasztalni. A Feltámadottal még nem találkoznak, csak a holttest eltüntével. Ezt a létmódot kínálja nekünk is a mennyei Atya, a földi létben még csak töredékesen, de halálunk után kiteljesedve.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 08.

"...aki maga is várta az itsen országát..." (Mk 15; 42-47)

Egy sebtiben elvégzett temetés, hisz péntek naplementével beköszönt a szombat, ami az Úr napja, mikor minden tevékenység tiltott. Arimátiai József gondoskodik Jézus, lehetőségekhez mérten, tisztességgel való eltemetéséről. A test megmosásá, illatos olajokkal való megkenetése maradt vasárnapra. Minden esetleges, szinte kapkodó sietséggel történik, azonban a feltámadás felől tekintve így van jól. József cselekedetét, az evangélista azzal indokolja, hogy várta az Isten országát, másképp, amikor "isten lesz minden, mindenekben". Mi mit, mire várunk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 07.

"Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Mk 15; 33-41)

A legteljesebb egységből a legnagyobb távolságra jut Jézus a kereszten, a mennyei Atyától. Érthetetlen, értelmezhetetlen a hétköznapi gondolkodás számára. Az Ószövetség ismeri a helyettes áldozat fogalmát, gyakorlatát. Itt is ez történik, azokért akik most távol vannak, hogy közel lehessenek az Atyához, a közellévő kerül, a szó szoros értelmében, pokolian messzire. Isten jelenlétében, erőterében létezni, mennyország, tőle távol lenni, pokol.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 06.

"Ekkor keresztre feszítették és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon." (Mk 15;20-32)

A római katonáknak is kell valami jusson, ha már egy ilyen garnizonban kell szolgálniuk, mint ez a poros, lázongó Palesztina. Halált kínzást, kivégzést is eleget láttak s ki tudja megérik-e az obsitot? Miközben a világ megváltása folyik a kereszten, ők kockáznak s a haldokló holmiain osztoznak. Az egyik haldoklik, a másik játszik...ilyen az élet. Ha osztozni akarunk Jézus feltámadásának áldásaiban, akkor még miben kell részesednünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 05.

"Mit tegyek tehát azzal, akit ti a zsidók királyának neveztek?" (Mk 15; 1-19)

A cinikus római, aki nem akar ártatlan vért ontani, úgy kérdez, mint aki nem tudja, hogy Jézust nem tartják királynak. A válasz; feszítsd meg! Tehát a segítő szándék ellenkezőjét éri el, még jobban felszítja az indulatokat. Jézussal valóban királyosdit játszanak, de ez csak a megszégyenítését szolgálja. Az Élet Ura, kap-e megfelelő helyet és elismerést az életünkben?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 04.

"És elkezdett keservesen sírni." (Mk 14; 66-72)

Fájdalmas szembesülése saját gyengeségével, gyávaságával, esendőségével az embernek, amit Péter átél. Bízott magában s még bátor is, hogy követi Jézust az elítéltetés helyére, mégis a fenyegető nyomás alatt megtagadja, átkozódik, esküdözik, hogy sohasem ismerte. A Jézustagadás, az Istentagadás az embert önmagával is meghasonlásba viszi, hiszen teremtő, életadó, értelemadó Atyjával fordul szembe. Péter sírása nemcsak beismerés, nemcsak feloldás, hanem az újrakezdés nulladik lépése. Istennel is lehet újrakezdeni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 03.

"Ő pedig hallgatott és semmit sem felelt." (Mk 14; 53-65)

A hallgatás hatalma vagy a hatalom hallgatása? Ebben az esetben Jézus hallgatása nem beleegyezés s nem csak annak bölcs belátása, hogy úgy is hiába minden érvelés, mert az ítélet már rég megszületett, csak kellő indok kell a végrehajtásához, hanem az elkövetkezők felvállalása. Sokat nem kell várni, mert elkezdődik a megaláztatások, kínzások sora s követi a kivégzés. Felvállalni s kitartani a küldetésünk mellett, próbatételekben, nehézségekben, elhagyatottságban, betegségben, halál ellenében, a hit és az emberség felmutatása.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 02.

"Ekkor mindnyájan elhagyták Őt és elfutottak." (MK 14; 43-52)

Árulás, júdáscsók, fegyveresek, Jézus elfogatása, Péter "akciója" s a tanítványok megfutása, néhány pillanat alatt játszódik le. Az Írásoknak be kell teljesedniük, de van valaki, aki megpróbálja, legalább messziről követni elhurcolt Mesterét, János az. A többiek elfutnak, de neki is menekülnie kell, mert őt is majdnem kézre kerítik. Fenyegető, gunyoros vagy akárcsak ridegen közömbös közegben, hogyan tudjuk Jézushoz tartozásunk megélni, nyilvánvalóvá tenni? Megfutás, meghunnyászkodás vagy mértékletes, de egyértelmű kiállás jellemez minket? Nem hivatkozással, Jézusra, hitre, Istenre, egyházra, hanem magartással odavezetni a körülöttünk lévőket, hogy rácsodálkozzanak: miért így viseldeksz, beszélsz, élsz? Mert Jézus követője vagyok, mégha időnként megfutok is!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 01.

"Amikor visszatért ismét alva találta őket, mert a szemük elnehezült és nem tudták mit feleljenek Neki." (Mk 14; 26-42)

Egy hosszú és fárasztó nap, az utolsó vacsora után az éjszakában virrasztani? Jézus otthagyja őket s gyötrődve imádkozik, tudva mi vár rá. Akkor Istenre figyelni, hozzá fohászkodni mikor a legnehezebb, mikor nem látunk ki a munkából, fájdalomból, szenvedésből, gyászból vagy éppen a sikerből, örömből? Jézus ezt teszi, mert a mennyei Atyához való kapcsolódás, erőforrás. Az élet határhelyzeteiben van szükség támogatásra, erőre, megértésre, szeretetre, nemcsak a megszokottságban, rutinban. S, hogy az a keserú pohár "elmúlik-e" vagy sem nem rajtunk múlik....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 31.

"...ez az én testem....ez az én vérem..." (Mk 14; 12-25)

Vérszerződés, áldozat bemutatása, testvéri közösség gyakorlása, elköteleződés és felkészülés az elkövetkező eseményekre, emlékvacsora, bűnbocsánati alkalom, örvendező együttlét Isten szabadítása felett. Jézus igazi test-vér, mert ezeket is, adja értünk, nekünk s hitben, a Lélek által ez a közösség, akár az úrvacsorai jegyek vétele által, akár nélkülük, de jelevaló az életünkben. Erőforrás, szeretet, öröm!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 30.

"És megharagudtak az asszonyra...." (Mk 14; 1-11)

Irigység, rosszindulat, racionális gondolkodás, mi motivál valakit, hogy a másik - őt nem érintő módon való - cselekedetét el-és megítélje, sőt még meg is rója érte? A nádrusolajjal való megkenetés többes jelentésű; felkenetés: az elkövetkező feladatra (keresztrefeszítés), megkenetés: mivel Nagypénteken hal meg, nem lesz lehetőség a test szokásos megtisztítására, ez az olaj nyugató hatású: utolsó ellazulás a rettenet előtt. Az asszony egy vagyont költhetett az olajra s most tisztelete, szeretete, ragaszkodása jeleként Jézusra "pazarolja". Hogyan fogadjuk mások nagylelkűségét?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 29.

"...meglátják majd az Ember Fiát eljőni a felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel." (Mk 13; 21-37)

Ezt a hatalmat és dicsőséget a szűkebb tanítványi kör (Péter, Jakab és János) a megdicsőülés hegyén már megtapasztalhatta. S eljön a pillanat, mikor minden ember szembesül Jézus dicsőségével és hatalmával. Aki ezt korábban is hitte, várta, remélte, annak ez örömünnep lesz, aki nem, annak szomorúság, hiány, elvettetés. Tartozzunk mi is az örvendezők közé.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 28.

"De aki mindvégig megáll, megtartatik." (Mk 13; 1-20)

Az utolsó idők jeleit mondja Jézus. Az elmúlt, több mint kétezer esztendő alatt sokszor gondolták kisebb-nagyobb csoportok, hogy itt az utolsó idő. D. Bonhoeffer ír az utolsóról és az utolsó előttiről s kifejti; folyamatosan az utolsó előttiben élünk, nemcsak egyénileg - fogantatásunk után egyre közelebb halálunk - hanem az egész emberiség is. Minden napot, mint utolsót kellene megélnii, nem rettegésben, hanem a teljességre törekedve.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 27.

"....ő szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt." (Mk 12; 35-44)

Adakozás, perselypénz, adomány. Miért is kellene jó és nemes célokra adakozni, közösségeket, gyülekezetek támogatni? Mert Pállal szólva "mid van, amit nem kaptál"? A képességeket, lehetőségeket, tulajdonságokat is, alapvetően ,kapjuk akkor is, ha magunk is teszünk értük, fejlesztjük, tanuljuk őket. Nem nagylelkűségről, hanem viszonzásról, visszaadásról van szó. Az özvegyasszony az anyagiakban is bízik Istenben. Mindent kapott, mindent visszaad s újra kapni fog.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 26.

"Azután senki sem merte Őt kérdezgetni." (Mk 12; 28-34)

Jézus kivételesen megfelel a feltett kérdésre s az e mögött lévő elvárásra. A hitvallás, minden zsidó ember hitvallása, fontos bizonyság hallgatóinak, közös az alap. Most nem hangzik el, hogy, "de ki az én felebarátom", sem, hogy "add el mindened, oszt szét a szegények között s kövess engem", viszont a kérdezgetők elhallgatnak. Kérdezhetjük Őt, ennél azonban fontosabb; Ő kérdez minket: életviteled megfelel-e, közelít-e, teremtésbeni küldetésedhez?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 25.

"Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké." (Mt 12; 18-27)

"Élet az élet után" sikerkönyv volt, mely a klinikai halálból visszatértekkel készített interjúkat és azok összegzését írta le. Azok, akik nem hisznek a feltámadásban, miért kérdik Jézust erről? Több oka is lehet, Ő azonban ebbe a csapdába sem lép bele, hanem a hangsúlyt a jelenvaló életre helyezi, indirekt módon. Nem az a fontos, hogy milyen az élet az élet után, hanem, hogy van-e Élet az életben?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 24.

"...tudták ugyanis, hogy a példázatot ellenük mondta." (Mk 12; 1-17)

Fájdalmas telitalálat, mikor Jézus szava létünk lényegét érinti. A szuperkegyesek és hivatásos hívők reakciója; elfogni, elítélni, kivégezni. Jézus azonban nem gonoszságból, rosszindulatból, haragból szól ellenük, hanem értük, hogy változzanak. A változás és változtatás akadályai önönmaguk, mert megelégedettek a saját hitéletükkel. "Isten oltókése" sokszor fájdalmas kezeléssel vesz rá minket a változásra, de mindez az életért van, az elveszíthetetlen örök életért.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 23.

"Milyen hatalommal cselekszed ezeket...." (Mk 11; 27-33)

Felelni és megfelelni vagy nem felelni és nem megfelelni, ez itt a kérdés. Ki szabja meg a kereteket, az elvárásrendet? Az ember állítja fel Istennek vagy Isten az embernek? Jézust nem lehet kényszeríteni sem feleletre, sem megfelelésre, sem bizonykodásra. Ő szabad, mert isteni erővel és hatalommal van jelen az emberek világában. Ha mi szabjuk meg, állítjuk fel az elvárások keretét, nehéz lesz Vele találkozni, ha nyitottak vagyunk jelenléte formájára, tartalmára, céljára, megtapasztalhatjuk az életteljességet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 22.

"....- és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik - annak meg is adatik az." (Mk 11; 20-28)

Egy gyülekezet imádkozott a halálosan beteg ifjú anyuka gyógyulásáért s mégis elhunyt. Sokan kiábrándultak, kitértek hitükből, pedig, a fenti Igére hivatkozva várták imájuk hatását. Jézus példázatokban, hasonlatokban tanított s tanítása lényege, az Atya, emberek életében való jelenléte ill. miképp kapcsolódhat az ember az Isten országához. Ebben az összefüggésben értelmezhető, értelmezendő, a hiszed szívedben, amit kérsz, megadatik. Beleilleszkedni Isten orszába...az élet s az örök élet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 21.

"Kezdte kiűzni azokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban..." (Mk 11; 15-19)

A szelídség nem gyengeség, a türelem nem teszetoszaság, a segítőkészség nem mindent eltűrés. A diaszpórában élő zsidóságnak segítség volt, az idegen pénzek beváltása, templomi pénzre, az áldozati állatok helyben való megvásárlása. Mindez a pogányok udvarában történt, cinikusan mondhatnánk; nekik úgy sem árt, hisz hívőkké nem lehetnek. Jézus az Atya szentségét védve, prófétai módon, az ó prófétákat idézve, helyre állítja a templom szentségét. A mai deszakralizációs folyamatok közepette, vajon van-e erőnk, bátorságunk, kiállni a kapcsolatok, helyek, terek, szokások, rituálék önmagukon túl mutató értéke mellett?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 20.

"...az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi." (Mk 11; 1-14)

Az Úr nevében vonul be Jézus, Jeruzsálembe, az Úr nevében kötik el a szamárcsikót, kölcsönbe. Azóta hányan és hányan hivatkoztak az Úrra, olyat cselekedve, amihez Neki semmi köze nem volt. Emberek, hívők el-és megítélése, üldözése, kivégzése, lelki-szellemi-anyagi megsemmisítése. A szamárcsikó az üdvösségtörténet részese, hordozhatja Jézust. A mi élettörténetünk vajon része lesz-e az üdvösségtörténetnek? Úgy legyen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 19.

"Többen is rászoltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott..." (Mk 10; 46-52)

Botrány, hangoskodás, erőszakos "nyomulás", egy ember, akit nem lehet leállítani, Bartimeus, a vak. Próbálja megragadni a felbukkanó lehetőséget, szeretné visszakapni szeme világát. Istenhez tisztelettel, alázattal, méltósággal kell közelíteni, nem erőszakosan! Bartimeus nyomurúságának mértéke egyenesen arányos Jézusba vetett reménységével s ezt Ő is értékeli. Lehet kiáltani, kérni, követelőzni, tudva, vallva: "..mindazáltal legyen meg a Te akaratod!"

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 18.

"Akik vele voltak, álmélkodtak, akik pedig mégis követték, féltek." (Mk 10; 32-45)

A Jézusból áradó isteni szeretet-erő különféle reakciókat vált ki az emberekből. A tanítványok álmélkodnak, akik követik félnek, a farizeusok, írástudók gyűlölködnek, a nép csodálja. Vajon mitől függ az egyes ember, csoport reakciója s mitől olyan a mi válaszunk, Isten felék irányuló gondoskodására, amilyen? A döntő: van-e, lehet-e, lesz-e bizalmunk; gyermekei vagyunk s azok maradunk, bármi is történjék!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 17.

"Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges." (Mk 10; 17-31)

Látszólag az isteni mindenhatóság hétköznapi értelmezésénél vagyunk, mely a következő kérdést szokta feltenni: hogyan engedheti meg Isten....háborút, járványt, balesetet, gyilkosságot, betegséget, szenvedést, halált? A gazdag ifjú kérdése nyomán; mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet; az üdvösség / szabadulás / kerül előtérbe. Ki lehet az istentelenségtől megszabadított, ha az ember keveset vagy semmit sem tehet ezért? Ajándék Jézusban, amivel, amiből élni lehet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 16.

"Ezért elhagyja az ember apját és anyját és lesznek ketten egy testté...." (Mk 10; 1-16)

Férfi és nő egysége, Jézus szerint, a teremtés kezdete óta adott. Az ember életében, időben, a legelső egy-ség az anyával való, ami aztán differenciálődva, kiterjed a szülői párra, anyára és apára. A második egység, mikor a szülőkkel való egységből kilépve, létrejön egy új, a házastárssal való egység. Mindkettő tükörképe, a teremtésben megalapozott az Isten-ember egységnek. Ezért "szent" a szülő-gyermek és a férfi-nő kapcsolat. Pállal szólva: "Legyetek azzá, amik vagytok...!"

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 15.

"Legyen bennetek só és legyetek békességben egymással!" (Mk 9; 42-50)

Jellegtelen, karakter nélküli, küldetését nem megjelenítőek lennének a tanítványok? Origenész, ókori egyházatya, a mai részlet hatására hajtott végre öncsonkítást; ha van benned ami megbotránkoztat, vesd ki magadból! Az Isten-nélküliség, a bűn állapotával szemben áll a felszólítás; legyen bennetek só! Olyan hozzáadott érték, ami magasabb szintre emeli, új minőséget ad a meglévőnek. Ez a hétköznapok feladata.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 14.

"Ám ők nem értették meg ezt a mondást, de féltek Őt megkérdezni." (Mk 9; 30-41)

Árulás, megöletés, feltámadás... Jézus jövendője érthetetlen, felfoghatatlan tanítványainak, annyira, hogy még rákérdezni sem mernek. A csodatevő, betegeket gyógyító, halottakat feltámasztó, erővel és hatalommal tanító, hogyan érhetene ilyen véget? Erő és kiszolgáltatottság, hatalom és a szolgálatnak alávetettség, tisztaság erői és a gonszság sötét erői, ütköznek ill. vannak jelen Jézus szenvedéstörténetében. Ezt a felfoghatatlant újra és újra el kell ismételni s még így is érthetetlen mikor bekövetkezik. Visszafelé tekintve üdvösségszerző, előretekintve reménységszerző.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 13.

"Amint meglátták Jézust, az egész sokaság nyomban megdöbbent és eléje futva köszöntötte Őt." (Mk 9; 14-29)

Jézus a megdicsőülés hegyéről érkezik vissza, a szűk tanítványi körrel, a többiekhez. Az Atyával való látható, nyilvánvaló egység fényessége, még ott ragyoghat rajta, hiszen, amúgy miért döbbenne meg, az Őt kereső tömeg. A hétköznapi nyomorúságokból tekintve megdöbbentő az isteni tisztaság ragyogása, ha alkalmunk van szembesülni vele. S ez a ragyogás találkozik a fiút megszállva tartó néma és sötét lélekkel s az eredmény a gyógyulás! Erre van, sokszor szükségünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 12.

"...de tanakodtak maguk között, mit jelent feltámadni a halottak közül?" (Mk 9; 2-13)

Ez a tanakodás tart mind a mai napig, azok között akiket e kérdés egyáltalán foglalkoztat. Hogyan, miképp: csak a lélek, a test is, a személyiség vagy vándorol a lélek? Azonosítható módon, Jézus testestől-lelkestől támad fel, azonban először felismerhetetlenül. Gondoljunk az emmausi tanítványokra, akik kb. 24 km-t gyalogoltak Vele s mégsem ismerték fel, CSAK a kenyértöréskor. Kontinuitás és diszkontinuitás egyszerre vagyis lesz azonosság, de mégis valamilyen más formában történik a feltámadás, a halottak közül, Jézus példáján. Ez pedig reménység!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 11.

"Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" (Mk 8; 27-9;1)

Az ormánysági egykézés destruktív reakció volt, egy az addigi szakralis létmódot szétverő, királyi rendeletre. Megszerezni, megtartani, megnyerni fogalmak és tartalmuk adott látszólagos biztonságot s közben az isteni teremtő erőt korlátozták, akadályozták, magzatokat gyilkoltak. Megnyerték a vagyont, de mára már alig van "tüke"ormánysági. Mi a fontos az életünkben: a látszólagos vagy a valóságos biztonság? A kézzelfogható vagy az önmagán túlmutató, lelki-szellemi gazdagság? Élhetünk úgy, hogy a fókusz az örökkévalón van.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 10.

"Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak." (Mk 8; 11-21)

Egy vak, aki tudja milyenek a fák, vagyis nem vakon született, hanem élete során vakult meg. Mi lehet rosszabb, úgy születni, hogy nem lát az ember színeket, formákat vagy az, ha tudja mi az amit nem lát? Jézus meggyógyítja a vak embert, de nem egyszerre, hanem fokozatosan. Látni az embereket, de nem a maguk valóságában, hanem mint....egy növényt, egy állatot, egy ellenséget, egy ellenfelet, egy idegent. A reggel akkor kezdődik, amikor a másikban felismerem a testvért, a rabbinikus tanítás szerint. Ez nem mindig könnyű, de nem lehetetlen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 09.

"Hát még mindig nem veszitek észre és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok?" (Mk 8; 11-21)

Szembesítés...kemény, sőt akár megalázónak is nevezhetnénk. Jézus választotta ki a tanítványokat, akikről pontosan tudta, kik, mik, mennyit értenek, érthetnek az isteni tanításból. S most itt a szembesítés, nem az első és nem is az utolsó: nem látnak, nem értenek, keményszívűek. Jézus azért indulatos, mert a farizeusok jelt kívánnak, bizonyítékot, miközben, csodáival, tanításával, emberi viszonyulásával folyamatosan túl mutat önmagán, az Atyára. Azt akarja, hogy ne biztosítékot és/vagy bizonyítékot keressünk Nála, hanem bízzunk Benne.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 08.

"Szánakozom e sokaságon, mert már harmadnapja, hogy kitart velem és nincs mit enniük." (Mk 8; 1-10)

Micsoda erő áradhatott Jézusból, hogy három napon át, éhesen, a forróságban, hallgatták tanítását. Megtapasztalni, átélni, magunkra hatni engedni ezt az isteni erőt, jó lenne! Jézus megszánja hallgatóságát s aggódik testi állapotuk miatt. Ha szenvedünk, fájdalmunk van, kilátástalanságban, reménytelenségben vagyunk, ott van mellettünk, együttérzésével.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 07.

"Mindent jól cselekedett; a siketeket hallókká teszi, a némákat is beszélőkké." (Mk 7; 31-37)

Keskeny a határ a szenzációhajhász, népszerűséget kereső gyógyító és az isteni küldött között, akinek nem is elsődleges feladata, a gyógyítás. Legkevésbé pedig arra van szüksége, hogy az akkori vagy mai emberek megítéljék, jól cselekszik-e, mikor gyógyít? Ő az Isten-ember viszonyrendszer helyreállítása végett jött, ami vonatkozik lélekre, szellemre, testre, életmódra és az emberi kapcsolatokra is. Az Istennel-emberrel-önmagunkkal-teremtett világgal való kapcsolat teljességét kapjuk ajándékba.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 06.

"Ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az ördög." (Mk 7; 24-30)

Zsidó és kánaáni, férfi és nő, egész-séges és megszállt, rejtőzködő és "nyomulós", adni tudó és kérni tudó. Jézus először kemény szavakkal utasítja el, gyermeke gyógyulásáért segítséget kérő asszonyt. Megtapasztalva bizalmát, hitét; ad az isteni, gyógyító szeretetből. Ha kérünk, valóban szívünk legbelsőbb kívánságát visszük-e az Úr elé s van-e elég bizalom, hogy ha nem úgy, nem ott és akkor, ahogy mi kérjük, teljesül vagy nem teljesül, Ő szerető Atyánk, akkor is?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 05.

"...áldozati ajándék az, amivel segíthetnélek..." (MK 7; 1-23)

Istentisztelet és embertisztelet, Istenszeretet és emberszeretet egymástól elválaszthatatlan, de mégsem azonosak. Jézuson számonkérik az atyák hagyományai betartását, Ő viszont az isteni parancsolatok félretételét veti a szemükre. Egy olyan isteni parancsét, mely az emberszeretetről szól. A kör bezárul s így válhat teljessé az emberi élet, tevékenység, létezés, melyet érdemes kipróbálni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 04.

"...ment feléjük, (Jézus) a tengeren járva és el akart haladni mellettük." (Mk 6; 45-56)

Próbatétel, hogyan fognak reagálni a tanítványok, akik a szembeszélben vesződnek az evezéssel? Megtapasztalása annak, hogy mire jutunk emberi erőnkkel a természeti erőkkel szemben? Átélése az isteni hatalomnak, mely a szelet is meg tudja állítani? Mindhárom egyszerre? Megtenni ami lehetőségünkben áll, esetleg még azon túl is, tudva a lényeges ügyek, dolgok kimentele nem a mi hatáskörünk, de bízhatunk Istenben; tudja mi, mikor, s miért történik!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 03.

"Ti adjatok nekik enni!" (Mk 6; 30-44)

Együttérzést, megértést, munkát, esetleg lelki támaszt tudunk adni, de kenyeret a semmiből, vagy az éppen csak valamicskéből, hogyan? A tanítványok látják a testi szükségletet, az éhséget s valószínűleg maguk is érezik, de a helyzet feloldását nem. Csak férfiak, 5 ezren voltak, egy stadionnyi ember...Enni adni, táplálni isteni, szülői szerep, az asztalközösség megélése pedig alapvetően túl mutat önmagán, Istenre. Ha nem is tudunk mindíg kenyeret adni vagyis testi szükségleteken enyhíteni, de "vetni-aratni-kenyeret sütni, halat fogni" taníthatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 02.

"..bár hallgatva őt (Keresztelő Jánost) , gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta." (Mk 6; 14-29)

A tiszta és a tisztátalan találkozása. Keresztelő János, Jézus unokatestvére, lelki útkészítője és Heródes király, aki testvére feleségével élt, törvénytelen házasságban. Királyi hatalom és isteni hatalom, uralkodó és próféta, igazság és hamisság találkozása. Heródesben volt még lelkiismeret s ha zavarba is hozták Ker. János szavai, mégis szívesen hallgatta őt. Akkor is fogadjuk az isteni szót, ha nemtetsző módon, tartalommal szólít meg minket?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Augusztus 01.

"...meghagyta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen vádorboton kívül..." (Mk 6; 7-13)

Teljes és totális ráhagyatkozás a szolgálatra. A feladat végzése közben megkapnak mindent, amire szükségük van. A vándorbot támasz és védekező eszköz is egyben, az egyetlen felszerelés ami kellhet. Ilyen hitre, elhivatottságra, bizalom van szükség. Ezért imádkozzunk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 31.

"Csodálkozott is hitetlenségükön." (Mk 6; 1-6)

Miközben Jézus kijelenti, hogy a prőfétát csak a saját haazájában és a rokonai között vetik meg, mégis csodálkozik hitetlenségükön. A régi bölcsesség testet ölt és személyes ellenállássá válik. Istennel, hittel, vallással, egyházzal, egyházi intézmény működésével kapcsolatos, korábbi tapasztalataink megakadályozhatják, az új jézusi tapasztalatok befogadását. Még közöttünk és rajtunk keresztül is történhetnek csodák!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 30.

"Az asszony pedig, mivel tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve jött elő, leborult előtte és elmondta neki a teljes igazságot." (Mk 5; 21-43)

Égető szűkség, szégyenteljes betegség, mely az emberi kapcsolatokra alkalmatlanná s hozzá még tisztátalanná is, vagyis kiközösítetté tett. S a "másik oldalon" az erőforrás, a gyógyulás, a normális, rendezett élet lehetősége. Két ember talákozása, mely egyben Isten-ember találkozása, ami gyógyulással, a nornalitásba való visszatéréssel zárul. Azonban előtte egy utat végig kell járni, a kétségbeesés, az utolsó reménykedés, a titokban való cselekvés, a gyógyulás nyilvánossá tételenek útját. Néha ilyen a gyógyulás útja.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 29.

"Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte...." (Mk 5; 1-20)

Az emberiség régóta tisztában van a jó és a rossz, az isteni és a sátáni jelenlétével, kettejük harcával. Emlékezetm szerint, először Zoroászter vallási újításában jelenik meg, az eurázsiai szintéren, a két "fél" egyenlő erejü küzdelmének gondolata. A régebbi gondolkodásban és a jézusi életgyakorlatban azonban egyenlőtlen a "küzdelem". Az egyik oldalon "légió", egy századnyi tisztátalan lélek s az általuk megszállott, ön-és közveszélyes ember, míg a másik oldalon Jézus. Nincs harc, nincs küzdelem, csak győzelem! Persze nem kicsinyíti a szerencsétlen ember években mérhető szenvedéseit.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 28.

"Mester nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" (MK 4; 35-41)

Életveszély, halálfélelem s közben Jézus alszik. Elhagyott, nem törődik velem az Isten életérzése. Ki ne ismerné, ki ne találkozott volna vele, saját, vagy szerettei életében, halálában? Jézus "csak" ott van. Ez az ott van, azonban több, mint bármi más, mert ha ott van, történhet bármi, tényleg bármi, nem vagyunk magunkra hagyva. S nem csak, hogy nem kevés, hanem minden s ez remény!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 27.

"Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent." (Mk 4; 30-34)

Jézus hallgatóinak maguknak kellett rájönniük, hogy az egyes példázatok mit is jelentenek s ez bizonyos mértékig ránk is vonatkozik. Az egzisztenciális megértés-megélésre való eljutás munkás dolog. Másrészt a tanítványokhoz is hasonlítunk, mert az evangéliumokban s azok magyarázatában sokféle szempontot kapunk a megértéshez. A mustármagnyi hit felnövekedéséhez, elsőrenden, isteni segítség kell, de szükségeltetik az emberi odaszánás is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 26.

"Magától terem a föld, először zöld sarjat, aztán kalászt, azután érett magot a kalászban." (Mk 4; 26-29)

Természeti törvény, emberi élettapasztalat, hogy az élet önmagát akarja továbbadni s ezzel a teremtett világ sokszínűségét és sokféleségét megjeleníteni. Az emberi élet is erre hajaz, de egyáltalán nem csak biológiai, hanem lelki, mentális, spirituális értelemben is. Jézus egy csodáról beszél; az isteni szeretet megjelenik és "termőre fordul" az emberi életben. Ennek lehetünk részesei.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 25.

"Mert azért van titok, hogy kiderüljön és rejtelem, hogy napfényre jusson." (Mk 4; 21-25)

Micsoda ellentmondás, ráadásul kétszeres! Mert hétköznapokban nem így gondolkodunk, cselekszünk. A titkot megpróbáljuk megőrizni, hisz azért titok. A rejtelmet pedig megfejteni. Itt azonban nem a mi cselekvésünkről van szó, hanem az Atyéról. Jézusban Ő hozza nyilvánosságra mindazt, ami az addigi, s lehet a mostani, vallásos ember előtt rejtve van. Kegyelmét, szeretetét, önmaga odaáldozását.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 24.

"Akkor, hogyan értitek majd meg a többi példázatot?" (MK 4; 1-20)

A megértés, bár van köze az intellektushoz, több annál. A szógyök az ér, vagyis valami "vérré válik", annyira belsővé alakul, hogy az élet alkotóeleme lesz. Így kellene Isten szavának, akaratának, Ígéjének életünket alapvetően meghatároznia. A tanítványok nem értik a jézusi példázat lényegét. Az élethelyzetet, a magvetést ismerik, de, hogy mire utal nem. Imádkozhatunk ér-telemért, hogy mi megértsük, hogyan, miképp vonatkozik ránk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 23.

"Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fívérem, nővérem és az én anyám." (Mk 3; 31-35)

Az ősbizalom kialakulásához biztonságos anyakapcsolat, szülőkapcsolat szükségeltetik. S azt is tudhatjuk, hogy az istenkép kialakulásában döntő szerepe van, az apával való kapcsolatnak. Van azonban arra is példa, hogy a fentiek nem adatnak meg s mégis kialakul az ősbizalom Isten iránt. Mert az ember-Isten kapcsolat még mélyrehatóbb, mint bármely, mégoly fontos, emberi kapcsolat. Jézus nem a családi kapcsolatok megtagadását szorgalmazza, hanem, létalapunkra mutat rá.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 22.

"Azt terjesztették ugyanis, hogy tisztátalan lélek van benne." (Mk 3; 22-30)

A Szentlélek elleni bűn, Jézus szerint, ha a benne lévő lelket tisztátalannak mondják. Döbbenetes, hogy Istenért, az Ő fennségének, hatalamasságának védelmében, fiát Jézust, a Sátánnal azonosítják. Isten nem szorul a védelmünkre, ha valamiért, akkor azért érdemes "aggódni", hogy ugyanaz a Lélek lakozzék bennünk, mint Jézusban, az isteni szeretet Lelke. Úgy legyen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 21.

"Azután felment a hegyre és magához szólította, akiket kiszemelt." (Mk 3; 13-21)

Közelebb az Atyához és távolabb a világ zajától, a hegyen hívja el Jézus a kiszemeltekből, a kiválasztottakat, az apostolokat. Időnként hosszabb, rendszeresen rövidebb időre, de szükségünk van az Isten-közelségre s a hétköznapoktól való távolságtartásra. Ez az önamunkról való gondoskodás lelki része. Élünk vele, élünk belőle? Mert ÉLNI csak így lehet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 20.

"...úgyhogy akinek valami baja volt, megrohanta Őt, hogy megérinthesse." (Mk 3; 7-12)

Csodák, gyógyítások, szenzáció, hatalmas tömeg veszi körül Jézust. Elég csak megérinteni Őt és már az is hat, de ez a "megrohanás" fenyegető, veszélyes és csak a felszínt érinti. A testi gyógyulás, gyógyítás még nem minden, a külső életkeretek megváltozása még nem jelent önmagában alapvető változást. A lényeg az Isten-ember kapcsolat helyreállítása, mely magával hozza az embernek önmagával, a másikkal és a teremtett világgal való viszonyának rendeződését. S ez a cél....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 19.

"Elszomorodott szívük keménysége miatt és haraggal nézett végig rajtuk." (Mk 3; 1-6)

Jézus szomorú és haragos, nem sokszor olvasunk ilyet az evangéliumokban. Nem sértettségében, önsajnálatában haragszik, hanem a béna kezű emberért. Amikor lehetne gyógyítani, helyreállítani életet, egészséget, egzisztenciát, akkor sem ez számít, hanem a saját önigazolása, felsőbbrendűsége, "törvénytisztelete" a farizeusoknak és a Heródes pártiaknak. Az Atyának az ember számít, a saját képére és hasonlatosságára teremtett ember. Túl tudunk-e lépni a saját kereteinken, elvárásainkon, szokásainkon, ha a másik szűk-ségét látjuk, tapasztaljuk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 18.

"A szombat lett az emberért és nem a szombat az emberért." (Mk 2; 23-26)

Ha megtartod a rendet, az megtart téged! Szükségünk van kiszámíthatóságra, ismétlődésre, szokásokra, rituálékra, törvényekre, mert egyébként nem tudnánk, még a hétköznapokban sem, létezni. A törvény, rend, szokás nem öncél. Az emberi élet kiteljesedését szolgálják s ha ennek ellentmondó módon alkalmazzák őket, céltévesztettekké válnak. Az isteni jelenlét "mindent visz", az életszükséglet ( ami valóban az ), elsőbbséget élvez, hálaadással. Kell a "szombat", a nyugodalom napja - s ma inkább ez a veszélyeztetett - , de az Istennel való kapcsolat s az élet az első.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 17.

"Amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek." (Mk 2; 18-22)

Isten jelenléte az ember életében örömünnep! Mintha Jézus korában is, s nanapság is, elhanyagolt lehetősége lenne hitéletünknek. Öröm: teremtettságünk, megváltottságunk, megszenteltségünk, az élet adománya, lehetőségek, képességek, emberi kapcsolatok, a teremtett világ csodálatos szépsége, gazdagsága, mind az öröm forrásai lehetnek. A szélsőségesen kiszolgáltatott, nyomorúságos helyzetekben is adódik mindíg, akár mily csekély is, de valami, amiért hálát adhatunk, aminek örvendezhetünk. Megengedjük ezt magunknak?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 16.

"Együtt eszik a bűnösökkel és a vámszedőkkel!" (Mk 2; 13-17)

Tisztátalanokkal, megvetettekkel, kirekesztettekkel vállal Jézus asztalközösséget, ami a szerelmeskeedés után a leginkább intim közösségvállalás. Aki ilyen egységben létezik az Atyával, azt nem veszélyezteti a bűn, hanem a kisiklottakat újra összekapcsolja az isteni szeretettel. Így visszatérhetnek életük értelméhez, céljához, beteljesedéséhez. Az Atyához való kapcsolúdásunk mertékége szerint, vezethetünk vagy vezethetünk újra, másokat Istenhez.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 15.

"...olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó elétti sem fértek el." (MK 2; 1-12)

Jézus jelenléte vonzza az embereket, mer megtapasztalják hatalmát. Kívácsiság, érdeklődés, szenzáció hajhászás, lelki éhség, kisiklott élet, betegségek, nyomorúságok motiválhatják őket. Végül is mindegy miért, de vonzódnak Jézushoz. A gutaütött embert, aki mozdulatlanul feküdt, barátai, rokonai viszik Jézushoz s nem ismermek akadályt, kibontják a lapostetőt, úgy eresztik le köteleken Jézus lábaihoz. Nem tasti gyógyítás következik, hanem bűnbocsánat, vajon miért? Talán tudja már mi lesz a következő lépés s elsőbbséget élvez az Atyával való kapcsolat rendezése, mint a testi rehabilitáció, de aztán a gyógyítás is bekövezkezik. Van-e türelmünk kivárni a "sorunkat", ha úgy adódik?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 14.

"Vigyázz, senkinek semmit el ne mondj...." (Mk 1; 40-45)

Leprás; kitaszított, lassú halálra ítélt ember, rászorulva mások kénye-kedvének, hogy /szó szerint/ odavetnek-e neki valami enni, inni valót vagy sem. Csengőket kellett magára aggasson, hogy már messziről meghallva, ki lehessen kerülni a találkozást vele. A közösség oldalról pedig védekezés a kór ellen. Jézus nem akar látványosság, szenzáció lenni, ezért a tiltás, azonban a gyógyulás öröme olyan elemi erejű, hogy azt nem lehet visszafolytani. Tudunk-e bizonyságot tenni arról, ha az isteni erő változást hoz életünkbe?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 13.

"Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott." (Mk 1; 32-39)

Töltekezés isteni erővel, szeretettel, erre van szüksége Jézusnak, meg erre volna/van szükségünk nekünk is, rendszeresen. Arra, hogy összekapcsolódjon bennünk a mennyei és a földi; az utóbbi meglelkesüljön, az előbbi megvalósuljon. S ehhez, ki kell kapcsolni minden zavaró tényezőt, csak az Atyára figyelve, ráhangolódva. Adjunk időt, esélyt, lehetőséget erre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 12.

"...megfogta a kezét és taplra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz..." (Mk 1; 29-31)

Azóta is hány és hány betegnek, haldoklónak lett volna szüksége Jézus gyógyító jelenlétére, különösen világjárvány idején...Ott és akkor gyógyított, helyreállított életeket ( a beteg egyben bűnös is, az akkori gondolkodás szerint ), de mi van a mostani emberi nyomorúságokkal, mi van velünk? A fájdalomban, szenvedésben ott van velünk, imádkozhatunk gyógyulásért s ha a próbatétel az osztályrészünk, akkor annak elhordozásáért.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 11.

"...úgy tanítottak öket, mint akinek hatalma van..." (Mk 1; 21-28)

Befolyásolás, hatalomgyakorlás, reklámpszichológia, motivációs tréning a politika és a gazdaság kulcsszavai. Jézus tanított, nem az intellektust pallérozta, hanem élni tanította az embereket. Élni, vagyis Istennel, a másikkal, önmagukkal, saját életcéljukkal harmóniában való életre tanította őket. S a tanítás hat-ékony volt, mert hat-alom álllt mögötte s ezt a hatalom nem öncélú volt ( ezt a kifejezést is siikerült büntetőpadra ültetni ), hanem a mindenkori ember jól-létét szolgál/ta//a. A teljes élet ajándékához vezet, ha 'hallgatjuk" az Ő tanítását.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 10.

"Erre azok a hálókat otthagyva, azonnal követték Őt." (Mk 1; 16-20)

Ez az a mondat, amit bizonytalankodva szoktam olvasni, hallgatni. MINDENT otthagyni; munkát, megélhetést, családot, lakhelyet s elindulni, egy ismeretlen ismerős után, nem tudva hová, meddig, miből, miért? Lehetséges ez? Persze, de akkor így kérdem: én ezt a lépést meg tudnám tenni? Túl sok minden köt, túl sok mindenkihez és mindenhez ragasz-kodom. Mégis, szívemben-lelkemben-életemben követem, próbálom követni Őt.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 09.

"Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán." (Mk 1; 12-15)

Nincs hivatás, küldetés, életcél betöltése próbatétel nélkül. Márk nem részletezi miben állt a kísértés, de fontosnak tartja megjegyezni, hogy "vadállatokkal volt együtt és angyalok szolgáltak neki". Jézus pusztai tartózkodásának micsoda kapcsolati háromszöge ez. Vadállatok, angyalok, Sátán s a középpontban Jézus. Kísértés, vonzódás, szolgálat; ezeket fogja majd az elkövetkező három évben megtapasztalni, gyakorolni, átélni. Miképp éljük meg , ha hatást tudunk gyakorolni másokra, ha valaki nekünk tesz szívességet (szolgál) s ha kísértésbe kerülünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 08.

"....eljött Jézus a galileai Názáretből és megkeressztelte őt János, a Jordánban." (Mk 1; 9-11)

Köz-ős-ég, közösség. Megnyílt a menny, mikor Jézus közösséget vállalt a közönséges emberekkel s a menny azóta nem zárult be, mert Isten nem csak Atya a mennyben, hanem Fiú az életünkben, mellettünk s Lélek bennünk. A megnyílt menny megelőlegezi a templom kárpitjának megnyílását, ugyanis azután - jelképesen - bárki beléphetett a szentek-szentjébe, az Isten közelségbe. A megnyíílt menny a jézusi szolgálat kezdete, a meghasadt kárpit pedig küldetése emberi oldalának vége, ami sokak számára egy új kezdet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 07.

"....hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára." (Mk 1; 1-8)

Visszafordulni a semmibevivő útról, megváltozni az értelem megújulása által, nem saját magamra, hanem Isten szeretetére alapozni az életet; a megtérés szinonímái. S ennek az életformának jele, "jegye", "anyaga" a megtisztító víz, ami lemossa az út porát, a szennyet, a mocskot s rányitja az emberi létet az istenire. Micsoda lehetőség...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 06.

"..a pogányok küldetett el Istennek ez az üdvössége." (ApCsel 28; 16-31)

Nehéz és kemény lelki út, amin Pálnak végig kell mennie, a keresztyének üldözésétől, eddig a mondatig. A tisztátalannak tartott, Istentől elvetettnek vallott, lenézett és megvett emberek lesznek, akiké az isteni szeretetből fakadó, élet teljessége. Már itt és most részesei lehetünk s halálunk után teljesedik ki, majd.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 05.

"Amikor Pál meglátta őket, hált adott az Istennek..." (ApCsel 28; 11-15)

Hálásnak lenni életforma, mely utal az ember rászorultságára. Nem könnyű hálásnak lenni - mikor minden a függetlenségre, az adottságok, keretek, szabályok, szokások megváltoztatására indít - vagyis nyilvánvalóvá tenni, hogy nagyon is szűkségben vagyunk. Istennel, sok-sok emberrel, szervezetekkel, szolgáltatókkal, a természet erőivel szemben. Talán könnyebb hálát adni hozzátartozóinkért, szeretteinkért, de már sokkal nehezebb az ellenfelekért, ellenségekért. Pál hálát adott hittestvéreiért...ennyit mi is megtehetünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 04.

"Bizonyára gyilkos ez az ember.....az isteni bosszúállás nem hagyja élni." (ApCsel 28; 1-10)

Bűn és büntetés nem mindig követik egymást mechanikus, az ember számára logikusan levezethető módon. A Pált megmaró vipera, a máltai lakosok szemében az isteni büntetést jeleníti meg, miközben, túl a hétköznapi helyzeten - ha a kígyó veszélyben érzi magát; támad - az Istenhez tartozás bizonyítéka lesz. Egy esemény, három jelentéssel, melyek közül a legfontosabb átértelmezik a másik kettőt. Életünk nehézségeit, próbatételeit, bűneit átértékelheti az isteni megváltás, kegyelem, megszentelődés. Legye így!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 03.

"A katonák ekkor elvágták a mentőcsónak köteleit és hagyták, hogy elsodorja az ár." (ApCsel 27; 27-44)

Ismerjük a mondást: "egy hajóban vagyunk, evezünk". Egy a hajózáshoz nem értő ember Pál, aki figyelmezteti őket, hogy ne induljanak el, amit a szakemberek nem tartanak veszélyesnek, ő biztatja őket, hogy ne rettegjenek, rá veszi őket, hogy egyenek, jelzi a katonáknak, hogy ha a hajósok a mentőcsónakon elmenekülnek, akkor a többiek elvesznek. Kívül álló, kibic, amatőr; s mégis mivel közvetlen istenkapcsolata van, lát, ért, észlel dolgokat, eseményeket. A hit többet-látása a miénk is lehet s használható az egyetem "hajójának" üzemben tartásában.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 02.

"Ezért bizakodjatok, férfiak!" (ApCsel 27; 9-26)

Több napig tartó tomboló vihar közepette, kiszolgáltatva az elemek játékának, hangzik el az idézett mondat. Már mindent kidobáltak a hajóból; hasznost és haszontalant, sodródnak tehetetlenül, rettegve, éhezve....Vajon ki hitt akkor Pálnak? Komolyan lehet venni egy ilyen helyzetben egy ilyen felszólítást? Életünk viharaiban, mikor sok minden elvétetik, mikor sok mindentől meg kell szabadulnunk, reménykedünk-e az isteni szeretet megtartó erejében?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Július 01.

"...Juliusz emberségesen bánt Pállal..." (ApCsel 27; 1-8)

A katona parancsot teljesít, melynek végrehajtása előtt/alatt/közben nincs vita, ellenkezés, visszakérdezés, mert az fegyelemsértés, rosszabb esetben parancsmegtagadás alá esik. Juliusz Rómába viszi a foglyokat, de közben lehetőséget biztosít Pálnak, hogy a barátai jobb ellátásban részesítsék, mint amit egyébként kapna. Anoním keresztyénnek is hívhatnánk (H: Küng), mert az emberi viszonyulása túl mutat a "természetesnek" gondolton. Vajon életvitelünk, szavaink, cselekedeteink túlmutatnak-e az önös érdekeken, a hasznosságon, céltudatosságon?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 30.

"Szabadon lehetne bocsátani ezt az embert...." (ApCsel 26; 24-32)

A jogi eljárásrend és az igazságról való meggyőződés következménye, nem esnek egybe; el lehetne Pált engedni, de mégsem lehet. A józan ész és a protokoll elválnak egymástól, ahogy - talán nem tévedek - időnként a mi életünkben, munkánkban. Az intézményi életben a szabályszerűségé az elsőbbség, az emberség figyelembe vételével. Törekedhetünk erre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 29.

"Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel?" (ApCsel 26; 1-23)

Pál Agrippa király előtti védőbeszédében a hangsúlyt a halottak feltámadása körüli, a zsidó vallásos csoportok közötti, vitára helyezi, mert ezzel tudja érthetővé tenni a kívülálló számára, miről is van szó. Természetesen Jézus, az Atya általi, halálból való feltámasztása az elsődleges botránykő, de az apostol pálfordulása is jelentős szerepet játszott a gyilkos indulatok felhorgadásában. Lehet-e, van-e feltámadás, ez itt a kérdés. Hit kérdés, élet kérdés, cél kérdés. Csak tudjunk jól válaszolni rá....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 28.

"...nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek...." (ApCsel 25; 13-32)

A damaszkuszi úton Pál "nagy világosságnál ragyogóbb fényességet" tapasztalt, majd három napig nem látott semmit, pontosabban a sötétséget, "látta". Másképp fizikailag is átélhette, milyen az ő létformája önmagában, sötétség s milyen a krisztusi, ragyogó világosság. Ezt az élményt szeretné átélhetővé tenni, az evangélium hirdetése által. Isten nélkül sátáni hatalom és sötétség az életünk, Vele, ragyogó világosság s a szeretet hatalma.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 27.

"A császárhoz fellebbezek!" (ApCsel 25; 6-12)

Mindig van feljebb; elsőfok, másodfok, legfelső bíróság, Kúria, nemzetközi bíróságok....A szakrális létmódban létező magyarság számára, a Szentkorona volt a legfelső földi, de már részben "égi" fórum, ahová, akár még a királlyal szembe is, fordulni lehetett. Pál a császárra apellál, de az igazi ítélőbíró, aki érte is meghalt s feltámadott, a római uralkodó felett áll/t. S ez a végső ítélet a fontos. Az azt megelőző sem mellékes, sőt halálosan komoly lehet, ahogy Pál esetében is. Melyikre tekintünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 26.

"...ha van valami kifogásolható abban az emberben, emeljenek vádat ellene." (ApCsel 25; 1-5)

A Vád című Sára Sándor által készített film, egy megtörtént eset alapján mutatja be, hogyan lesz az áldozatból vádlott, majd elítélt. Nem tudtak hitelt érdemlő és a római jogrendnek megfelelő váddal előállni, a Pált elítéltetni akaró zsidók. Vádaskodás volt, de bírósági eljárásra alkalmas vád nem. Mégis, az apostol két évig fogságba volt emiatt. Ártatlanul, eljárás nélkül fogságban lenni, milyen lehet, hogyan lehet kibírni? S mi mit tehetünk igazságtalan hátratétel, megbélyegzés, kirekesztés, pletyka ellen? Tiszta lelkiismerettel, emelt fővel, hittel, azt kérdezve mit tanulhatok ebből a magam számára, végezni feladatunkat.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 25.

"De amikor az igazságról és önmegtartóztatásról, meg a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült..." (ApCsel 24; 22-27)

"Az igazság szabaddá tesz", de előbb megrémít s Félix csak az elő lépésig jutott. Az igazság, főleg ha önmagunkkal, szeretteinkkel kapcsolatos, bizony sokszor nem örvendetes, hanem ijesztő vagy akár rémisztő is tud lenni. Ilyen vagyok, ilyennek látnak, ismernek s ilyen indulatok, vágyak dúlnak bennem? Ha túljutunk az első ijedségen, előléphet az istengyermekség öröme, lehetősége.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 24.

"...arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen, Isten és emberek előtt." (ApCsel 24; 10- 21)

Az egyetemes keresztyénségen belül többféle felfogás létezik a lelkiismerettel kapcsolatban. A római katólikus teológia az isteni hanggal azonosítja, a református, az emberi természet teljes romlottságából kiindulva, pedig elveti ezt. Ami bizonyos, hogy van köze, ha nem is feltétlenül azonos, a Lélekhez. Minél inkább kötődünk, kapcsolódunk a Szentlélek által, Jézusban a mennyei Atyához, annál inkább lehet tiszta, a lelkiismeret szava.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 23.

"Mi ugyanis megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis...." (ApCsel 24; 1-9)

Egy ember, aki halálos kórt terjeszt veszélyes a közösség többi tagjára, a legkevesebb, hogy el kell különíteni, száműzni vagy adott esetben megsemmisíteni. Egy ember, aki az élet teljességet hírdeti, mint halálos veszélyforrás tűnik fel. Felfordult világ, kifordult világ, még jó, hogy korunkban ez ismeretlen... Hűség, kitartás, alázat szükségeltetik ilyenkor!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 22.

"Akkor foglak kihallgatni, ha vádlóid is megérkeztek." (ApCsel 23; 23-35)

Szembesítés Félix helytartó célja, a vádlók s a vádlott egy térben-időben való megszólaltatása, hogy azután "tárgyilagosan" tudjon dönteni Pál sorsa felől. Az apostolnak római polgárként joga volt, hogy egy ilyen tárgyalás részese legyen. Szembesítés, szembesülés; hogyan viszonyulunk ahhoz, ha szembesítenek minket hiányosságainkkal, hibáinkkal, mulasztásainkkal, vétkeinkkel? A mennyei Atya azonban nem csak ezekkel szembesít minket Jézusban hanem, hogy az Ő gyermekei vagyunk s azzá lehetünk, akik vagyunk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 21.

"...és átokkal kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak addig, míg meg nem ölik Pált." (ApCsel 23; 12-22)

Pusztító, destruktív erők fognak össze Pál eltüntetésére. Nem áldani akarnak, nem az isteni erőket hívják segítségül, hogy valami jó, előrevivő történjék, hanem önmagukra mondanak átkot, ha nem sikerülne a szándékolt gyilkosság. Ez az igazi gyűl-ölet, mindenkit be akar vonzani negatív spiráljába. Saját magukat, Pált, a főpapokat, a véneket, a római katonákat. Azonban akad egy ember akit ezt megakadályozza. Mi mit teszünk, ha közelünkben a gyúl-ölet hullámai csapdosnak?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 20.

"Bízzál, mert amint Jeruzsálemben bizonyságot tettél az én ügyem mellett, úgy kell neked bizonyságot tenned Rómában is."" (ApCsel 23; 1-11)

Próbatételről próbatételre, bizonyságtételről bizonyságtételre alakul Pál élet, erősödik hite, mélyül és differenciálódik érvrendszere. Minden nehézség, próbatétel, szenvedés egy újabb feladatra készíti fel az apostolt. Vajon tudjuk-e hasonlóképp látni életünk fordulópontjait, nehézségeit, szenvedéseit?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 19.

"Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem érdemli meg, hogy éljen!" (ApCsel 22; 22-30)

Nem először és nem utoljára kerül Pál életveszélybe Jézus melletti bizonyságtétele miatt. Egy ószövetségi hitű zsidó ember, aki Messiának vallja a názáretit, botrány, botránkozás, istenkáromlás. Nagy "ugrás" az Ószövetségből az Újszövetségbe, s csak keveseknek sikerül, de ez visz az üdvösségre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 18.

"Mert mindenki előtt tanubizonyságot kell tenned arról, amit láttál és hallottál." (ApCsel 22; 1-21)

Egy életet átformáló, gyökeresen megváltoztató élmény, amit Pál megtapasztalt; istenélmény. A nagy fényességben azzal a Jézussal találkozott, akinek híveit üldözte, bíróságra adta, megölésükkel egyetértett. A damaszkuszi úton szembesülnie kellett az élet Urával s ez gyökeresen megváltoztatta az életét, üldözőből hirdető, Jézus gyűlölőből Jézust szerető lett. Erről a változásról kell bizonyságot tegyen a jeruzsálemiek s az egész világ előtt. A Jézussal való találkozás az Életre való változást jelentheti.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 17.

"...letartóztatta őt és megparancsolta, hogy kötözzék meg két lánccal, majd tudakolta, hogy kicsoda és mit cselekedett." (ApCsel 21; 27-40)

Először a cselekvés; a felzúdulás "okának" lokalizálása vagyis Pál letartóztatása és láncraveretése, s aztán jön a helyzet tisztázása. Az eseménysornak több olvasata is van: római, jeruzsálemi, ázsiai-zsidó, páli és az isteni. Melyik az érvényes olvasat? Mert hitelesnek mindegyik hiteles, de melyik adja a legátfogóbb s a leginkább távlatos értelmezést? S a mi életünk, családunk, egyetemünk, nemzetünk szempontjából?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 16.

"...s addig mindegyikükért bemutatják az áldozatot." (ApCsel 21; 17-26)

A Krisztus-ügy zsidóság között hiteles képviselése érdekében, Jeruzsálemben mindenképp, meg kell tartani az ószövetségi rituálékat. Pál, mint a híres Gamáliel rabbi tanítványa, ismeri a törvényeket, szokásokat, előírásokat s hogy azok beteljesedéséről, Jézusról tudjon bizonyságot tenni, ószövetségi áldozatot is bemutat. Nem képmutatás, nem csalás, nem ámítás, hanem a"kapcsolódási" pont (P. Tillich) keresése, felmutatása. Keressük-e munkatársaink felé a kapcsolódási pontokat?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 15.

"...legyen meg az Úr akarata!" (ApCsel 21; 1-16)

Keresztyén körökben könnyen hallhatjuk a kijelentést/felszólítást, hogy legyen meg az Úr akarata! Az aktuális újszövetségi részletben a tanítványok az apostollal, de maga Pál is hosszú tusakodás után jut döntésre; Jeruzsálembe megy. A Szentírást olvasva, imádkozva, befelé és fölfelé figyelve is akad alkalom, mikor külső-belső harc után érjük meg, fogadjuk el, mi velünk Isten akarata.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 14.

"...én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe és nem tudom, hogy mi vár ott rám" (ApCsel 20; 17-38)

Egy Isten Lelke által vezetett ember, aki nem tudja mi vár rá...ennyire "szerencsejáték" volna a Krisztus követés, belemenni a bizonytalanba, a kiszámíthatatlanba? Miközben Pál nem hétköznapi ember, küldetése, feladata egyszeri, megismételhetetlen és át nem ruházható. A "Jézus esemény" hirdetése, emberek megtérítése, megkeresztelése, a keresztyénség terjesztése. Isteni küldéssel megy, kockára teszi az egészségét, testi-lelki biztonságát, az életét s nem tudja mi vár rá...Akkor már csak a bizalom marad, hogy "mind jó amit Isten tészen".

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 13.

"Sietett, hogy lehetőleg Pünkösd napjára, Jeruzsálembe érkezzen." (ApCsel 20; 13-16)

A szent város, mely a zsidóság odaérkezése előtt is és kiűzetése után is, mind a mai napig, a békesség, a fény, az Isten városa. A Lélek kitöltetésének ünnepére oda kell érni, mert ott már történt egy s más ami, lelkileg is, megrengette a világot. A nagyságos dolgoknak nem csak ideje, de helye is van. Észlelni, megélni, részesének lenni üdvös.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 12.

"Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál sokáig prédikált, és az álomtól elnehezülve, leesett a harmadik emeletről....." (ApCsel 20; 7-12)

Sorsszerűség, tragédia, felelőtlenség, istenbizonyíték? Ha a felszínt nézzük az értelmezés egyszerű; Pál túl hosszan, túl sokat beszélt s egy ifjú látta ennek kárát. Vajon hogyan élte ezt meg Pál, az ifjú s annak urai vagy hozzátartozói? Mert ilyenkor jön a vád, az önvád, a felelős keresés: Isten, Pál, Eutikhosz vagy valaki, valami más. Értelmezhetjük az eseményeket a végük felől vagy Eutikhosz későbbi életútja felől is...Miért is ne?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 11.

"Miután megszünt a zavargás, magához hívatta Pál a tanítványokat, bátorította őket...." (ApCsel 20; 1-6)

Egy majdnem lincselés után, feszült helyzetben maradnak az efezusi hívek városukban s ebben a helyzetben bátorításra van szükség. Amit képviselnek, Jézust és az Ő váltságművét, azt nem tehetik konfrontatív módon, azonban mégis következetesnek kell lenniük. Ekkor nyer hangsúlyt az élettel, életmóddal való bizonyságtétel, ahogy a mi korunkban, a mi helyzetünkben is, s nekünk is elkel a bátorítás.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 10.

"...nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt." (ApCsel 19; 23-40)

Amikor a dolgok a helyükre kerülnek, s Istent Istennek ismerik el, az embert embernek, akkor az addigi zűrzavar helyett isteni rend lesz, ami először zavarodottságot szül. A megszokott, ismert összevisszaság helyett Rend lesz, s ez érdekeket sért, anyagi, szellemi, lelki érdekeket. Így van ez ma is, csak most, mintha fordított lenne a helyzet. Ha megtartod az isteni rendet, az megtart téged.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 09.

"Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?" (ApCsel 19; 8-22)

Sikeresnek lenni fontos manapság s még anyagi előnyökkel is járhat...Jézus nevében gonosz lelkektől megszabadítani a szerencsétlen embereket siker, s még pénzt is hozhat. Ezzel próbálkoztak többen is Efezusban. A gonosz lelkek azonban nem mechanikusan Jézus nevének emlegetésének engedelmeskednek, hanem csak azoknak akik valóban bíznak Jézus gyógyító erejében. Ez a lehetőség nekünk is adatott.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 08.

"Vajon vettétek-e a Szentlelket, mikor hívőkké lettetek?" (ApCsel 19; 1-7)

Az efezusi keresztyének, Keresztelő János keresztségét vették magukra, a bűnbocsánat, megtisztulás keresztségét. A jézusi keresztség ezzel nem ellentétes, de több, mert a részesülőt, az erőnek, hatalomnak és szeretetnek Lelke töltheti be. Így is történt Efezusban, s kérhetjük, imádkozhatunk, hogy mi is részesei lehessünk ennek. Legyen így!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 07.

"...egy Apollós nevű zsidó, alexandriai származású, ékesen szóló férfiú, járatos az Írásokban." (ApCsel 18; 24-28)

Szokatlan, hogy egy hívő zsidónak ilyen nevet adjanak, a gyógyítás, a vadászat és a művészetek görög-római istenségének nevét. Ráadásul a egyiptomi Alexandriából származott, az ókori világ szellemi fellegvárából. Mondhatjuk "felvilágosult", széles látókörű ember lehetett, aki ráadásul kiváló szónok is volt. A lényeg azonban, hogy elkötelezett híve volt a"jézusi útnak". Hit és tudás együtt, kézenfogva; a hit adhat értelmet a tudásnak és a tudás támogathatja a hitet. Megélhetjük ezt Egyetemünkön is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 06.

"...Akvila, aki a fejét Kokreában megnyíratta, mert ez volt a fogadalma." (ApCsel 18; 18-23)

Nehéz, kritikus helyzetekben időnként fogadalmakat teszünk s nem csak Újévkor. Fogadalmat magunknak, másoknak, Istennek, ha ez meg ez történik vagy éppen nem következik be, akkor... Nem tudjuk Akvila miért tette ezt a fogadalmat s azt sem, ott és akkor a környezete, miképp fogadta ezt, a lényeg, amit kijelentett azt megtartotta. Istennel nem lehet üzletelni, de felajánlásainkat van, hogy elfogadja s ilyenkor jó hűségesnek, következetesnek lenni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 05.

"Mostantól fogva a pogányokhoz megyek!" (ApCsel 18; 1-17)

Krízis vagyis válság és fordulat Pál életében. Miután a Lélek által Macedóniába küldetett és ott, valamikori hitsorsosai között beszél Jézus váltságmunkájáról s erre káromlás a válasz, kénytelen újratervezni. A pogányok között kell az evangéliumot hirdetnie. Megalkuvás, a könnyebb ellenállás felé törekvés vagy az isteni szándék megértése? Sokféleképp értelmezhetjük életünk krízishelyzeteit, de a leginkább előrevivő, ha ezekben a helyzeteben is, keressük az Istenhez való kapcsolódás lehetőségét.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 04.

"....mert Őbenne élük, mozgunk és vagyunk." (ApCsel 17; 22-34)

Észérvekkel meggyőzni bárkit is arról, hogy léte, élete kezdete és vége, értelme és célja Istenben van, szinte lehetetlen. Pál athéni beszédében egyszerre foglalkozik lételmélettel, az akkorra már rég deszakralizált görög vallásossággal és tesz bizonyságot Jézus feltámasztásáról. Ez utóbbi a vízválasztó, mert ennek hatására fordulnak el tőle ill. lesznek keresztyénekké némelyek. Bizonyságot tenni arról, hogy mindennek ellenére a mennyei Atya gyermekei vagyunk, a leghatékonyabb érv.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 03.

"Megfogták és az Áreopágusra vitték (Pált)..." (ApCsel 17; 16- 21)

Helye, ideje és rendje van a szólásnak, mert "sok beszédnek sok az alja". A fontos dolgokról való beszédnek - a hitről, Istenről, létezésről - tér és idő kell, meg kellő figyelem. Az athéniakat érdekelte a Jézusról szóló tanítás s ezért vitték Pált a beszélgetés, vitatkozás, a filozófálás helyére. Helyet, teret, időt adni az isteni szónak, a Szentírásnak, az Igének, nekünk nyereség, Istennek dicsőség.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 02.

"...és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok." (ApCsel 17; 10-15)

Zsidó hívők, akiknek fontos Isten szava, akarata, kutatják az írásokat, sőt a Tóra-iskolákban, mind a mai napig, egész ószövetségi könyveket tanulnak meg kívülről. Tenni azért és engedni, hogy a Szentírás belsővé váljék (az ószövetségi prófétának, látomásban, meg kellett enni az irattekercset), életté, s L(l)élekké válhasson. S akkor szeretet, erő és öröm költözik lelkünkbe, testünkbe, életünkbe.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Június 01.

"Ezzel fel is izgatták a sokaságot és a város elöljáróit, akik ezt hallották." (ApCsel 17; 1-9)

Siker, sikeresség és féltékenység...Thesszalonikában. Az "új" hit követői a "régi" hit hívei részéről elutasítást és ellenségeskedést tapasztalnak. Érthető, hisz Pál és munkatársai először mindíg az ószövetségiek imaházaiban kezdik az evangélium hirdetését s onnét "szerzik" Jézus követőit. Vajon hogyan viszonyulunk mások sikeréhez a munkahelyen, családban, gyülekezetben? Akár örülni is lehetne ezeknek, mert az felemel...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 31.

"Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Pált és Szilászt, a hatóságok elé, a főtérre hurcolták őket." (ApCsel 16; 11-40)

Forintosítani a spirituálist, a szakrális erőket, hasznosítani az isteni jelenlétet, többek célkitűzése volt már sőt, az üdvösségre jutás bizonyítékaként, számonkérni az anyagi jólétet, némely szekták sajátsága. Pál jövendőmondó lélektől szabadít meg egy szolgálólányt, aki nem tesz mást, mint bizonyságát annak, hogy az apostolék a magasságos Isten küldöttei és az üdvösség útját hirdetik. Igazat mond, de a lélek, mely által ezt teszi, nem Istentől való. Milyen Lélekkel/ lélekkel/ lelkülettel szólunk, cselekszünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 30.

" A látomás után igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket Isten..." (ApCsel 16; 6-10)

Szoros kapcsolat Istennel. Kétszer is figyelmezteti őket Jézus Lelke, hogy egy adott térségbe ne menjenek. Amikor azonban felszólítás érkezik, hogy az uticél Macedónia, arra indul Pál és Timóteus, akit szolgatársul választott maga mellé az apostol. Figyelni Isten szavára, üzeneteire, jeleire, nagy lehetőség számunkra.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 29.

"A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben..." (ApCsel 16; 1-5)

A mennyei Atyával való kapcsolatban léttel, Jézusban, a Lélek által, vagyis a hit, lényege, az abban való megerősödés. Az egyre intenzívebb kapcsolat a mennyeiek és a földiek között. Az, hogy Istennek mindenhez köze van, ha nem is "tehet" mindenről. Átélni, megtapasztalni, nem csak én vagyok, nem csak az én erőm, elhatározásom, akaratom, képességeim, lehetőségeim vannak, hatnak, hanem az isteni erő is egyre jobban áthatja életem, létem.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 28.

"Emiatt meghasonlás támadt közöttük és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot....Pál pedig Szilászt választotta társul...." (ApCsel 15; 36-41)

Munkatárs vagy akadályozó; ez itt a kérdés. Mi a fontosabb a megszokott s jól kipróbált hitgyakorlat vagy pedig az isteni küldetés. Péter hallgat az isteni szóra, mely háromszorosan erősíti meg mondanivalóját, el kell menjen a pogányok közé...Nehéz lépés, kétségekkel, kételyekkel és vitákkal övezve. A tapasztalat azonban utal a jézusi tanításra: "...ti Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni..." Képviselni a Jézus "ügyet" ott, akkor és úgy, ahogy nem szoktuk, ez lehet elbizonytalanító, de egyben megerősítő is, ha kipróbáljuk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 27.

"És amikor ellvasták örvendeztek az intésnek." (ApCsel 15; 22-35)

Ez sem fordul elő gyakran a hétköznapokban, hogy valaki/valakik örvendezzenek afelett, hogy megintik őt/őket...Az intés azonban két részből áll, egy figyelmeztetésből, hogy mitől tartózkodjanak (bálványáldozati dolgoktól stb) és egy felszabadító üzenetből, hogy nem kell az összes ószövetségi előírást betartaniuk az üdvözüléshez. A mérleg egyik serpenyőéből kikerülnek súlyok, míg ugyan a másikba kerülnek, de a "nyereség" így is felbecsülhetetlen! Az örök életnek ára van, de megéri!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 26.

"Ekkor elcsendesedett az egész gyülekezet és meghallgatták Pált és Barnabást..." (ApCsel 15; 12-21)

Hitvita: meggyőződések, életgyakorlatok ütköznek nagy érzelmi hőfokon. A tét igen nagy; a választott népen kívül is lehetnek Istennek választottai vagy nem, be kell lépni (a zsidó hitgyakorlatba), hogy átléphessenek (a keresztyénségbe) vagy nem? "Hitvita"-ként jelenek meg a világjárvány kapcsán is kérdések, felvetések. A jeruzsálemi apostoli gyűlésben elcsendesedve, meghallgatták Pált és Barnabást, mert hitték Isten szavát hallják általuk. Ma meghalljuk-e Isten szavát a sokféle vélemény, "kinyilatkoztatás" közepette?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 25.

"A szíveket ismerő Isten..." (ApCsel 15; 6-11)

Egyszerre félelmetes és megnyugtató, hogy Isten ismeri mi lakozik szíveinkben, ahogy ott és akkor a zsidók és pogányok szívbéli gondolatait, vágyait és reményeit is. Félelmetes, mert nem tudjuk elrejteni, mi határozza meg, mi irányítja életünk és egyszerre megnyugtató is, mert Ő tudja mire van szükségünk. Valóban és alapvetően Őrá van szükségünk, a Vele való harmóniára, békességre, szeretetre. S ezt kínálja is nekünk. Élhetünk V(v)ele.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 24.

"..meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét." (ApCsel 15; 1-5)

Van-e, lehet-e közvetlen istenkapcsolata a pogány népeknek, nemzeteknek, embereknek? A jeruzsálemi farizeusok, érhető módon, azt vallották, előbb zsidó-hitűvé kell váljanak, hogy keresztyénekké lehessenek. Csakhogy Jézus a törvény betöltését és új parancsolatot is hozott egyszerre. Ez az út a zsidóság útja, a többiek "könnyített pályán" futhatnak Jézus által. Ami nekünk időnként nehéznek, elviselhetetlennek tűnik, az ott és akkor a könnyebb út volt: Jézus által az Atyához! S ez a Lélek által mai is valós lehetőség!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 23.

"..böjtölve és imádkozva az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek." (ApCsel 14; 21-28)

A Szentlélek kitöltésének és az egyetemes Egyház születésének ünnepén a böjtölés és imádkozás kerül előtérbe. A böjt lényege, hogy nem magamra figyelek, testi szükségleteimre, hanem Istenre s erre még ráerősít az imádság, mely a mennyei Atyához való kapcsolódás egyik kiemelt lehetősége, magunkért....de másokért? A gyülekezeti, egyházi, világi, munkahelyi, családi "vezetőkért" megtennénk ezt? Anthiókiában így cselekedtek....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 22.

"...és látta, hogy van hite, hogy meggyógyuljon." (ApCsel 14; 8-20)

Nyomorúság, evangélium (és hirdetője), a szenvedő ember és a mennyei Atya egyfajta négyszöget alkotnak, melynek sarkai között feszültség áramlik. Itt, ehelyt nincs módunk felvázolni, milyen lehetőségei, variánsai vannak, lehetnek az egymásrahatásnak...egy a lényeg, megjelenik az isteni erő s megtörténik a "helyreállítás". Vajon, ha a mi életünkben jelenvaló vagy erősödő a nyomorúság a "csodanégyszög" többi "sarka" meg van-e, nyitott-e Isten nagyságos cselekedeteire?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 21.

"...és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez." (ApCsel 14; 1-7)

Az öröm után már "csak" jelek és csodák kellenek és a nép boldog, hisz s reménykedik. Az aktőröket pedig királlyá akarják tenni vagy istenítik. A jeleket és csodákat s azok kivitelezését azonban az Úr adta meg. Továbblátni a prófétán, a királyon, a küldötten, mert feladatuk, céljuk, életük értelme a mennyei Atyára való rámutatás. A mienk pedig a realitáson való túllátás, a valóságra, a Teremtőre, Istenre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 20.

"...a tanítványok azonban megteltek örömmel és Szentlélekkel." (ApCsel 13; 38-52)

Kevés az öröm az életben, vallják sokan s az csak rövid ideig tart. A történetben ezen kijelentés előtt arról van szó, hogy Pált és Barnabást kiüldözték Antiókhiából. Másképp az életük múlt azon, hogy elmenekülnek-e a városból. Ilyen körülmények között, hogyan lehet örülni? Úgy, hogy az öröm forrása nem a körülményekben, nem bennük volt, hanem Istentől való volt. Megteltek....nem kellett semmit sem tenni érte, nem kellett a körülményeknek megváltozni, hanem "csak" el-és befogadni az isteni örömöt s a Szentlelket. Ilyen egyszerű.....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 19.

"Én nem az vagyok akinek ti gondoltok engem." (ApCsel 13; 23-37)

Pál, Keresztelő János - Jézus unokatestvére - szavait idézi, antiókhiai beszédében. János pontosan tudta, mi az ő feladata, szerepe, helyzete az üdvtörténetben. Bár tetszeleghetett volna az Üdvözítő szerepében, nem tette. Tanítványai bizton hitték s hirdették volna, hogy ő a Messiás, ha ezt vallja. Cselekedetei, tettei és halála is ebbe az irányba mutattak, azonban, az evangéliumok tanulsága szerint, egy pillanatra sem ingott meg útkészítői küldetésében. Annak lenni és látszani, amik, akik vagyunk, amire elhivattunk, ami a küldetésünk. Szép és nehéz feladat...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 18.

"..ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok!" (ApCsel 13; 13-22)

A messziről jött ember szava érdekes, fontos lehet. Az antiókhiai zsinagógában is gyakorolták, hogy a vendég, felnőtt, férfit - különösen, ha tanultnak, tekintélyesnek látszott - felkérték "prédikálni". Pál, a kiválasztás-kiszabadítás-megváltás üdvtörténeti ívét vázolja fel előttük, hogy eljusson Jézushoz. A hétköznapokban is jó lenne odafigyelni, hogy olyasmit mondjunk, szóljunk, beszéljünk, ami buzdít, épít, előrevisz.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 17.

"De Elimás a varázsló szembeszállt velük...." (ApCsel 13;1-12)

Barnabás és Pál isteni küldetésben Cipruson vannak s a helytartó, hallva róluk, magához hivatja őket, mert érdekli amiről, akiről beszélnek. Elimás a helybeli varázsló, anyagi érdekből is, szembeszáll velük, próbálja megakadályozni az evangélium terjesztését, terjedését. Kísérlete kudarcba fullad, meghomályosult látással, megerőtlenedve hagyja el a "küzdőteret". Az örömhír sokszor vált ki ellenállást, haragot, indulatot; ezt tudnunk s vállalnunk kell, de van/lehet ennek gyümölcse is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 16.

"Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt." (ApCsel 12; 20-25)

Isten életteljességet, megszabadítást és örömöt adó szava-akarata megsokszorozódni akar. Részeltetni akar ebben minél többeket s ebben segítői Barnabás, Pál és Márk. Ma is szükségünk van az életteljesség megtapasztalására s ehhez ma is kellenek, kellenének segítők. Itt a segítő nem csak továbbadja az örömhírt, hanem közben maga iis erősödik a hitben...tenni a másikért úgy, hogy az engem is épít!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 15.

"De azok azt mondták: "elment az eszed?" (ApCsel 12; 6-19)

A Péter kiszabadulásáért imádkozók nem hiszik el, hogy imádságuk célbaért és az angyal álltal kiszabadított apostol áll a ház kapujában. A hit itt egyértelműen bizalom, bízni abban hogy a mennyei Atya akarata, terve megvalósulása útján vagyunk, imáinkban is. S ha bekövetkezik amiért könyörögtünk jöhet a meglepődött öröm és hálaadás.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 14.

"Pétert tehát börötnben őrizték, a gyülekezet pedig bozgón imádkozott érte." (ApCsel 12; 1-5)

Lehetséges-e az eseményeket imádsággal befolyásolni? Másképp: az isteni erőket fel tudjuk-e használni a jelen megváltoztatására? Lehet-e betegeket gyógyítani, haláltól megmenteni, függőségekből kiszabadítani? Ha imádságunk célja megeggyezik Isten tervével lehetséges, DE nem szükségszerű! Péter börtönből való kiszabadulása egyezik az isteni tervvel... Imádkozzunk, kérjünk, de ne feledjük: "...legyen meg a Te akaratod...".

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 13.

"...a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhinség lesz..." (ApCsel 11; 27-30)

A neoprotestáns közösségek némelyikében azt hirdetik, náluk még él a Lélek általi prófétálás, de mi a helyzet nálunk? Az ószövetségi próféciák ( prófétákból van négy nagy és tizenkét kicsi ) alapvetően választási helyzetet teremtenek; " ha megnem tértek.." /ez és ez következik/, s vannak, melyek az isteni tervet ismertetik. Az Újszövetség felől pedig, sokminden szólt, utalt Jézusra. Mi az, mi lehet az, ami nem emberi tudás, előrelátás, valószínűség számítás, hanem a Lélek által adatott előrelátás? "..és letöröl minden könnyet a szemünkről és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak!"

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 11.

"...ki vagyok én, hogy akadályozzam az Istent?" (ApCsel 11;1-18)

Munkatárs vagy akadályozó; ez itt a kérdés. Mi a fontosabb a megszokott s jól kipróbált hitgyakorlat vagy pedig az isteni küldetés. Péter hallgat az isteni szóra, mely háromszorosan erősíti meg mondanivalóját, el kell menjen a pogányok közé...Nehéz lépés, kétségekkel, kételyekkel és vitákkal övezve. A tapasztalat azonban utal a jézusi tanításra: "...ti Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni..." Képviselni a Jézus "ügyet" ott, akkor és úgy, ahogy nem szoktuk, ez lehet elbizonytalanító, de egyben megerősítő is, ha kipróbáljuk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 09.

"Erre Péter behívta és vendégül látta őket." (ApCsel 10; 17-23/a)

Isteni látomások itt és ott s két ember, akik egyébként sosem találkoztak volna, hittestvérré válik. Péter vendégül látja Kornéliusz követeit. A vendégség "szent" dolog. Ábrám is vendégül látja Isten küldötteit, mikor megjelentik, hogy fia születik, élemedett kora ellenére. Mikszáth Az új Zrinyiász c. regényében az elkorcsosult, pénzért való vendéglátásról ír, mely féktelen dühöt vált ki a régi korok emberéből. A vendég, lehet isteni küldött, ezért a róla való gondoskodás kötelesség. Meglátni a másikban az istengyermeket s eszerint viszonyulni hozzá; lehetőség, mely minket is felemel.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 08.

"Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak!" (ApCsel 10; 1-16)

Van, amikor a keresztyén ember nem veszi észre, de azt mondja: mit tudja ezt Isten, majd én megmondom! Vagy: én jobban tudom! Nem mindig könnyen látható ez, hiszen sokszor nagyon mély meggyőződésünk kapcsán akar Isten bennünket formálni. Péter apostolnál is így volt ez: a tisztasági törvényeken kell felül emelkednie. A neki elmondott üzenet nekünk is fontos: ha Isten valamire azt mondja, meggyógyult, megtisztult, megbocsáttatott, akkor az úgy van rendben! Ebben a jó hír az, hogy ránk is mondja ezt Isten!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 07.

"Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát." (ApCsel 9; 31-43)

Tábita vagy görögösen Dorkas az ősgyülekezetben sem volt hétköznapi teremtés. Mivel tudta, hitte és vallotta, hogy sok mindent, sőt mindent, amilye volt - testi, lelki, szellemi - azt Istentől kapta, azért adta tovább a környezetébe élőknek. S a továbbadásban újra és újra megtörténik a csoda, nem megfogyatkozik aki ad, hanem miközben szétosztja tulajdonát s magát, egyre több lesz neki. "Aki mer, az nyer" az a fenti igazságot tapasztalhatja meg, ha megajándékozottként, továbbad.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 06.

"Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték el, hogy tanítvány. " (ApCsel 9; 19/b-30)

Pálfordulása után csatlakozni próbál a gyülekezetbe, de azok félnek tőle. Nem kém? Nem csak beépülne, hogy aztán az információk birtokában szétszedje a közösséget? Börtönbe fogja küldeni a tagokat! Nem csoda, hogy a gyülekezet így érzett, hiszen Saul ezt tette korábban. Bizonytalanság, félelem. De van ott nyitottság is... Megbizonyosodnak róla hamar, hogy Pál tényleg megváltozott, tényleg hitre jutott. És utána befogadják, sőt, támogatják is! Óh, de sokszor előfordul ma is, hogy nem merjük vagy nem tudjuk elfogadni, hogy valaki megváltozik. Mintha nem hinnénk igazán az Isten erejében. Pedig nekünk nem is múlik rajta a szabadságunk vagy az életünk. Legyünk nyitottak a megtérők befogadására, legyünk nyitottak arra, hogy a másik megváltozott!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 05.

"Én megmutatom majd neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért." (ApCsel 9;10-19/a)

Üldözőből - üldözött, gyűlölőből - hirdető, ez Saul élete második fele. Szenvedést, halált, kínzást visz Damaszkuszba s onnét úgy tér meg ( a szó átvitt és hétköznapi jelentésében is ), hogy Jézus nevéért szenvedni fog. A híres damaszkuszi pengét 20 vagy annál több alkalommal kellett megmunkálni, hogy különleges minőségét hozni tudja. A szenvedés megtisztítja Sault, hogy Pállá lehessen. Meglátjuk-e a szenvedés megtisztító hasznát IS?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 04.

"Saul, Saul, miért üldözöl engem?" (ApCsel 9,1–9)

Lehet Istent üldözni? Az üldözöttség nem csak annak teher, aki megölhető, legyőzhető? Ezt a kérdést a feltámadott és mennybe ment Jézus kérdezi Pál apostoltól (megtérése előtti percekben), így a kérdés jogos. Igen, lehet Őt üldözni, és üldözik is ma is. Ugyanis az egyház, a Krisztuskövetők közössége maga Krisztus teste. Jézus azt is mondta, aki egyet is befogad az övéi közül, Őt fogadja be. Vajon, aki egyet is üldöz az övéi közül, nem Őt üldözi-e? De nem csak a világ számos országában zajló keresztyénüldözésre gondolhatunk. Hányan hibáztatják Istent folyamatosan, hányan vannak, akik nem vesznek róla tudomást, levegőnek nézik. Ha ezt egy emberrel teszed, bulliing egy formája. Vajon lehet Istennek is fájdalmat okozni így? Lehet! Talán a Saulnak feltett kérdés kicsit nekem is szól ma?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 03.

"Amikor Fülöp odafutott.." (ApCsel 8;26-40)

Isteni küldetése van Fülöpnek, így nem késlekedhet, szaladnia kell a hintóban utazó etióp pénzügyminiszter után. A téma most nem hitel, kölcsön, átütemezés/felvétel, hanem egy ószövetségi részlet értelmezése, melyet Fülöp Jézusra mutatónak magyaráz. Beszélgetésük csúcspontja a szerecsen ember megkeresztelkedése s ezzel a fekete-afrikai keresztyénség elindulása. Bárcsak mi is tudnánk istengyermekségünkről úgy bizonyságot tenni, hogy az mások élete kiteljesedéséhez vezethetne...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Május 02.

"Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik, és így szólt: Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket. " (Apcsel 8,9-25)

Pénzen mindent meglehet venni. Sokan tényleg ezt gondolják, és nagyon keserű tud lenni minden bizonnyal számukra a felismerés, hogy mégsem. De ezek vajon tényleg csak mások és én nem gondolom így? Állj meg egy pillanatra, kedves olvasó, és nézz magadba: mennyire bízol a pénzben, a vagyonban, a hatalomban? Erre törekszel? Ez a vágyad, célod, álmod, hogy legyen és akkor minden rendben lesz? Mert akkor hasonló vagy ehhez a Simonhoz, aki már odáig jutott, hogy Isten csodatételeit is pénzen venné meg. Tartsunk ma önvizsgálatot: kiben vagy miben bízunk igazán? S kérjük Istent, hogy növelje bennünk a felé táplált bizalmat!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Május 01.

"Saul pedig pusztította az egyházat...." (Apcsel 8,1-8)

"Szent gyűlölet" (ha van ilyen), az igazság melletti kiállás haragja, elvetemültség? Az igaz hit védelme. Tulajdonképpen hitvita, "csak" durva eszközökkel, bár az egyik félnek nem adatik meg a védekezés lehetősége. Ez az üldözés szórja szét Palesztina területén a hitvallókat, később a Római Birodalomban s a Földkerekségen. Fájdalmon, üldöztetésen, szenvedésen és halálon át vezet az út emberek gyógyulásához. Lelki, szellemi, testi gyógyulásához. Mint ma...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 30.

"Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! És amikor ezt mondta, meghalt." (ApCsel 7,54–60)

István valóban hűséges és hiteles tanítványa Jézusnak. Halálra kövezik a bátor hitvallásáért és kitartó hitéért, s amikor ez megtörténik, hitének nagyságát mutatja jól: úgy tesz, ahogy az ő Ura, Jézus Krisztus is tett, imádkozik gyilkosaiért. Bár tudnék azokért imádkozni, akik bántanak engem, akiket nem kedvelek, vagy csak épp azokért, akiket nehezen tudok elviselni. Hol van ez István hitéhez képest, s mégis olyan nehezemre esik! Adjon Isten mindannyiunknak egy picit több hitet ma, akik ezzel küzdünk, hogy hasonlóbbak lehessünk Jézushoz és az Ő hiteles követőjéhez, István vértanúhoz!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 29.

"Most pedig az Ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek.." (ApCsel 7;44-53)

István, az első vértanú védőbeszéde vádbeszédbe fordul át. Ti ( a zsidóság vallásos vezetői ) akik meg akartátok óvni Isten tekintélyét az isteni küldöttől (Jézus) árulóivá és gyilkosaivá váltatok....Kemény szavak s rögtön erre válaszul jön a kivégzés. Istennek nincsen szüksége emberi véd-és vádbeszédre, hanem hiteles hitvallásra. Annak elbeszélésére, mit jelent a világjárvány idején az istengyermekség? Erőt, reményt, szeretetet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 28.

"(...) kedves volt az Istennek." (ApCsel 7;17-43)

Mózesről mondja itt a Biblia ezt. De a személye most nem is fontos, figyeljünk magára a gondolatra: kedves valaki az Istennek. Milyen az? Vigyáz rá, féltőn szereti, mint a szülő a gyermekét - hiszen mennyei szülőről van szó, Atyánkról. Terve van vele, s megáldja, mert gondoskodó Isten. Mindezt nem azért teszi, mert jobb lenne a többieknél, hanem mert eleve szerette, meghalt érte Jézus Krisztus, és elfogadja a bűnbocsánatot. Te kedves vagy az Istennek?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 27.

"Valóban így van ez?" (ApCsel 7;1-16)

Az első vértanú István, kivégzése előtt, kihallgatása alkalmával kérdi a főpap, valóban így van ez? Valóban a templom lerombolásáról beszélt a népnek? István "csak" idézte Jézus, már első alkalommal félreértett, félreérthető példázatát: teste templomának lerombolásáról és harmadnapra való megépítettetéséről. István "szerencsés" volt, mert alkalmat kapott hite megvallására. Későbbi keresztyén vértanúkat "csak simán" kivégezték....Beszélni hitünkről, erősít minket és építi a másikat!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 26.

"István pedig – kegyelemmel és erővel telve – nagy csodákat és jeleket tett a nép között." (ApCsel.6;8-15)

Kegyelemmel és erővel telve! Az erő, ami benne volt, ami miatt csodákat tudott tenni, ami miatt nagy dolgokat tehetett, ami miatt nagyszerű beszédet mondott, s ami miatt az első vértanúként tiszteljük: Istentől származik. Nem a saját nevében és nem a saját dicsőségére tette mindezt István, hanem Krisztus nevében, Isten dicsőségére. Amikor te teszed a napi dolgodat, kiért teszed?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 25.

"Nem helyes az, hogy az Isten ígéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál." (ApCsel 6;1-7)

Szervezetfejlesztés, "racionalizálás", észszerűsítés, ami az "ősgyülekezetben" történik? Inkább a teremtés rendjéből fakadó felismerés, kinek, milyen adomány, lehetőség, kegyelmi ajándék adatott! Akinek inkább a Jézus-történet el-és továbbmondása, az nem jó, ha e-helyett, a naponkénti közös étkezés alkalmával az asztaloknál tevékenykedik. Felismerni az elsődleges isteni adományainkat s aszerint élni ill. a másodlagosakat (változó vagy csak hangsúlyában változó) s aszerint cselekedni, volna jó.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 24.

"A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhetne, hogy Isten ellen harcoltok. " (ApCsel 5;33-42)

Gamáliel, a Nagytanács tagja egy olyan érvelést mond el a döntéshozóknak, akik az apostolok üldözésén gondolodnak, ami bennünket is el kell gondolkodtasson. Vajon lehetséges lett-e volna, hogy a tanítványok ennyi terhet, nehézséget és szenvedést vállalnak Jézusért akkor, ha nem tapasuztalták volna meg a feltámadását, amiről folyamatosan beszélnek és aminek az alapján teszik mindezt? Vajon kétezer éve élne-e az egyház és válnának-e Krisztuskövetővé emberek, ha nem támadt volna fel az Úr, és nem lenne megtapasztalható ma is a Lélek által. Gamáliel tanácsa bölcs volt. Ha kételkedsz Jézus feltámadásában, keress hiteles keresztyéneket és beszélgess velük, járj magad utána, hogy igaz-e mindez, s én hiszem, Gamáliel tanácsa alapján Te is megbizonyosodsz az igazságról!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 23.

"..betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét." (ApCsel 5;17-32)

Menekülés a felelősség elől...mert mi van, ha mégis isteni küldött volt Jézus? Az egyik oldalon az apostolok felelőssége, akik nem tehetik, hogy ne hirdessék, amit Jézus által megtapasztaltak. A másik oldalon pedig a nép vallásos vezetőinek felelőssége, hogy "jobb egynek elvesznie, mint az egész népnek". Valaki/k rossz oldalon állnak! Mi hol állunk a Jézus "ügyben"?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 22.

"A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy amikor Péter arra jár, legalább az árnyéka érje valamelyiküket." (ApCsel 5;12-16)

Micsoda hit volt jelen, és a Szentlélek milyen erővel munkálkodott! Gondoljunk bele! Sokan hitetlenül vagy kétkedve olvassák, hogy Jézus, Isten Fia csodákat tett, gyógyított. Ennél még nehezebb elképzelni és elfogadni azt az igazságot, hogy az apostolok is tettek csodákat a Szentlélek erejével, s itt van ennek megtetőzéseként egy még izgalmasabb történet: Péter apostol árnyéka ér hozzá betegekhez, akik meggyógyulnak. Milyen hihetetlen az Isten munkája! Ma, ahogy a betegség napi tapasztalata lett az egész emberiségnek, imádkozzunk azért, hogy Isten ezt a gyógyító erejét használja közöttünk is, ismerőseink, barátaink, családtagjaink között!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 21.

"..feleségének tudtával félretett magának egy részt, egy részét pedig elvitte és az apostolok lába elé tette." (ApCsel 5;1-11)

Anániás és Szafira be akarták csapni az apostolokat s rajtuk keresztül magát, Istent. Súlyos következménye lett; halál. Saját magunkat is, esetleg becsaphatjuk, de a mennyei Atyát nem. Minden ilyen próbálkozás hasadást okoz, a Teremtő s miközöttünk. Ezt még akár tudhatjuk is, de önön magunknak is ártunk, mert a hasadás a lelkünkben is létrejön. Aközött akiknek teremtettünk s akik az adott pillanatban vagyunk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 20.

"Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon." (ApCsel 4;23-37)

Egy francia ateista újságíró azt írta egyszer: ha igaz lenne az evangélium és Krisztus feltámadása, a keresztények még a háztetőkről is ezt hirdetnék. Mivel azonban nem így tesznek, egyértelműen blöff az egész. Micsoda ellentét feszül a 21. század lagymatag kereszténysége és az apostolok lángoló bizonyságtétele között! "Nagy erőkkel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról!" Ma élő keresztények meg kell vizsgáljuk magunkat: mi tesz bennünket elkényelmesedettekké, langyosakká? De nincs ez így mindenhol - a harmadik világ országaiban folyamatos a keresztényüldözés - és a tömeges megtérés is. Mintha ott meglenne az az erő, amiről a Szentírás is beszél. Tőlük kell visszatanulnunk a Krisztus feltámadásának hiteles és erővel teli hirdetését!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 19.

"...megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében." (ApCsel 4;13-22)

Elkezdődik a keresztyénüldözés. Még csak fenyegetés, parancsolgatás formájában, de nem kell hosszú időnek eltelnie, hogy Saul, a későbbi Pál vezetésével, meginduljon a fizikai megsemmisítés is. Jézus neve veszélyes név s látszik hiába végezték ki, erő és isteni hatalom töltötte el még a tanítványait is. Gyógyító, az élet teljességet megjelenítő erő, a jézusi. Ezt lenne jó képviselnünk!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 18.

"nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk" (ApCsel 4;1-12)

Miután Péter meggyógyította a sántát a templomkapuban, bíróság elé citálják mint tévtanítót. Péter pedig bátran kiáll és elmondja a nagytiszteletű grémium előtt: nincs másban üdvösség, csak abban a Jézusban, akit hirdet, akit az itt ülő bírák elítéltek és megvetettek és keresztrefeszítettek. Kemény és bátor szavak ezek. A folytatás holnap kiderül, de most ezen az egy dolgon merengjünk el: "nincsen üdvösség senki másban" - se más istenben, se más vallásban, se népi hiedelmekben, se horoszkópban, se munkában, se családban, se önmegvalósításban, se karrierben, se tudományban! Nincs üdvösség másban, csak Jézus Krisztusban! Mit jelent ez a gondolat számodra?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 17.

"...és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét, mindnyájatok szeme láttára." (ApCsel 3;11-26)

Hit és egész-ség. A testi fogyatékosság ellenére is lehet teljes élete az embernek. Ezt a közhelyt tudjuk, ismerjük, átélni persze azért más...A történetben a testi épség is helyre állítódik, megmutatva, hogy Jézusban/által a testi nyavajából való győgyulás is lehetséges. Lehetséges, de nem szükséges. Van, amikor pld. Pál esetében, a testi fogyatékosság a hit erősítésének eszköze s van amikor a fizikai gyógyulás lesz a hit erejének megbizonyítása. A halálos kór fenyegetésében vajon merünk-e bízni Jézus által az Atyában, akkor is ha esetleg nincs testi renováció és/vagy a halál arat? Adja Isten, ezt a halálon túlnyúló hitet!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 16.

"Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj! " (ApCsel 3;1-10)

Egy sánta ember kéreget a templomajtóban. Nem ismeretlen kép ez számunkra sem. Néhány forintot adunk neki, talán egy ennél értékesebb mosolyt vagy egy jó szót is. Péter és János apostoloktól még ennél is többet: gyógyulást! Mégpedig nem mágia és nem keleti orvostudomány útján: Jézus nevében van gyógyulás. De jó lenne, ha ma is a talán sokkal egyszerűbb és személytelenebb forintosított támogatásokon túl a Názáreti Jézus nevével is segítenénk annak, akinek szüksége van rá. Lehet, hogy gyógyulást nem tudunk adni, de Jézusba vetett hitet meg tudjuk osztani egymással - bár lenne olyan bátorsága és öröme sokaknak, mint az apostoloknak!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 15.

"Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk." (ApCsel 2;37-47)

Az ősgyülekezetről olvasunk, melyet a kényszerkollektivizmus is előképének tekintett, hisz mindenük közös volt s mindenki szükségletei szerin részesült a javakból. Ennek létrejöttéhez, fenntartásához azonban a naponkénti közös imádság adta az alapot. A közösség létrejöttéhez és fenntartásához a közös ég kelletik, s hitből, szeretetből, örömből fakad. Ezt lenne jó megélni, megtapasztalni....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 14.

"Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk." (ApCsel 2;29-36)

A feltámadás tanúi! A tanú azt mondja el, amit látott, hallott, tapasztalt. A tanúskodásnak súlya van, a hamis tanúzásnak komoly következményei. Péter apostol és társai tanúskodnak Jézus feltámadásáról: és amikor számon kérik őket, amikor bebörtönzik őket, vadállatok elé vetik őket (ne feledjük, az erőszakos Római Birodalomban vagyunk Kr.u. 1. században!) akkor is vállalják a tanúvallomásukat. És ennek a tanúskodásnak ereje van. Mai keresztyének tanúk vagyunk vagy csak hobbitanítványok?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 13.

"Megismertetted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a Te orcád előtt." (ApCsel 2;14-28)

Örvendező istenhit, Krisztus követés, keresztyénség...ha volna ilyen hogyan tekintenénk rá? Jeruzsálemben a Szentlélek kitöltetésekor, a kívülállók részegeknek vélték az erővel-örömmel betöltött ősgyülekezeti tagokat. Életöröm, teremtettség-öröm, megváltottság-öröm, tanítványság-öröm. Az öröm, a hálával kezdődik, azt pedig "felébreszthetjük" magunkban s kérve a Lélektől, az Atya előtti örvendezés ajándékát.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 12.

"Mindnyájan megteltek Szentlélekkel" (ApCsel 2;1-13)

Jézus mennybemenetele után a tanítványok várakoztak, imádkoztak. Még mindig féltek a nép vezetőitől, akik szűk két hónapja kivégezték Jézust, teljesen megalapozott a gondolat, hogy őket is bármikor elfoghatják. S Jézus ígéretének megfelelően történik valami: megkapják a Szentlélek ajándékát, megtelnek Lélekkel és csodák történnek. A legnagyobb csoda azonban nem a nyelveken szólás és nem a gyógyítások, a legnagyobb csoda a bátorságuk: akik eddig féltek és bujdostak, most a mátríthalált vállalva kiállnak a terekre és az utcákra és nyilvánosan, erővel és lelkesedéssel hirdetik az evangéliumot: Jézus, az Isten Fia meghalt és feltámadt, s van bűnbocsánat!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 11.

"Szükséges, hogy....még valaki tanúja legyen velünk együtt az Ő feltámadásának." (ApCsel 1;15-26)

12 ószövetségi törzs, 12 apostol, akik közül Júdás kiesett s most, hogy az egész népet megjelenítsék egy új "apostolt" kell választaniuk. Ez lesz majd Mátyás, akinek beválasztása nem csak a múlt felé mutató, hanem a jövőbe is, hiszen velük együtt tesz majd bizonyságot Jézus feltámadásáról. Ez az örömteli feladat, lehetőség számunkra is adatott, kinek-kinek a maga módján, adottsága szerint.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 10.

"Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe." (ApCsel 1; 1-14)

A feltámadott Jézus 40 napig tanítja az apostolokat, majd feladatot ad nekik, elbúcsúzik tőlük és felmegy a mennybe. Ahogy felfelé emelkedik és a felhők mögött eltűnik az angyal zseniális kifejezéssel szól hozzájuk: mit álltok itt az ég felé nézve? Lehet, hogy ma tőlünk is ezt kérdezi: mit őllsz itt tétlenkedve, tátott szájjal? Hogy sültgalambot, vagy valami mást vársz, az lehet, de biztos, hogy ennek van itt az ideje? Feladatod van! Érthetjük ezt az egyetemen végzett feladatinkra is, de fontos, értsük ezt a Krisztustól kapott küldetésünkre is!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 09.

"Uram, hát vele mi lesz?" (Jn 21; 20-25)

Jézus Pétert, a követésére szólítja fel, őt pedig az foglalkoztatja, hogy mi lesz Jánossal. Nem ismerős? Kapunk egy feladatot, lehetőséget, felelősséget s minket az kezd el foglalkoztatni, hogy a másikkal mi van/lesz...Történhet ez szeretetből, aggódásból, figyelmességből vagy akár irigységből, de elveszi az erőt, a figyelmet a saját feladatról, a saját életút betöltéséről. Sokakért aggódunk, imádkozunk s így is kell a mai helyzetben, de az rossz lenne, ha mindez élethivatásunk betöltésétől távolítana el minket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 08.

"Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat! " (Jn 21; 15-19)

Péter háromszor tagadta meg Jézust, most Jézus háromszor kérdezi meg, hogy szereti-e őt Péter. Jóvátétel? Koránt sem. Jézus megbocsátott Péternek, akikért ugyanúgy meghalt a kereszten, így extra jóvátételre semmi szükség. Pedagógia, bátorítás: Péternek ki kell mondania többször is, hogy igen, szereti az Urat. Jézus pedig pásztori feladatokat bíz rá, vezetői szolgálatot.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 07.

"..de azon az éjszakán semmit sem fogtak." (Jn 21; 1-14)

A nagy visszatérés....visszatérés a régi életmódhoz a halászathoz, hisz mihez is kezdhetnének? Jézus ugyan feltámadt s újra és újra megjelenik tanítványai körében, de élni, enni, tenni kell. Igen szeretnénk visszatérni az egy évvel ezelőtti megszokott életünkhöz mi is. A profi halászok azonban nem fognak semmit, mert át kell éljék, meg kell tapasztalják, hogy Jézus jelenlétében lesz csak "fogás", mert az életük rövidesen új irányt vesz. Most jön az "ember halászat", az evangélium hirdetése s az csak Jézus jelenlétében lehet sikeres. Ahogy a mi újrakezdésünk is...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 06.

"Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében." (Jn 20,30–31)

Az evangélium elénk tárja Jézus tetteit. Ezek a tanítások, gyógyítások, csodák, s mindennek a betetőzéseként Krisztus halála és feltámadása - jelek. Célja, hogy e jelek megismerése hitet gerjesszen bennünk. Többet is tett az Úr, de ami le van írva, elegendő. S van tovább is: az elmúlt 2000 évben a hívő emberek folyamatosan tapasztalják az élő Jézus erejét. S mindez azért van, hogy életünk legyen. Krisztus életet akar adni, az evangélium az élet evangéliuma. Hívd segítségül az Ő nevét, s életed lesz!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 05.

"Elvitték az Urat a sírból s nem tudjuk hová tették!" (Jn 20; 19-29)

Magdalai Mária vasárnap hajnalban arimátiai József barlangsírboltjához megy, ahová Jézus holttestét elhelyezték, de az azt elzáró malomkő szerű zárókövet, elhengerítve találja. Újabb drámai forulat a Jézus "ügyben". Nem elég, hogy törvénytelenül elítélték, keresztre feszíttették s meghalt, most még a holteste sincs meg...Ebben a pillanatban s még ma is felfoghatatlan mi történt; feltámadt halottaiból, a harmadik napon. A teremtő szeretet diadalmaskodott, a halál erői felett! A végső szó, ami tett, cseleked is egyben, a mennyei Atyáé. Nem a betegség, halál, elmúlás a végső, a végleges, hanem a teremtő, újáteremtő Szertet! S ez érvényes a mi életükre nézve is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 04.

"megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt." (Jn 20;1-18)

Kételkedés és hit. Egymás ellentétének gondolhatjuk, pedig nem így van: egy folyamat állomásai. Péter apostol látja, hogy Jézus sírja üres - a friss gyászba most kérdések és kétely keveredik. Nem csoda, hisz két napja önváddal él: megtagadta az Urat. S most már arra sincs lehetősége, hogy a sírjánál vezekeljen. Péter az érzelmek embere, nincs most hely a hitnek. János azonban máshol jár ugyanazon az úton: látja az üres sírt és hisz! A Te szívedben mi van akkor, mikor hallasz az üres sírról? Kételkedés vagy hit?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 03.

"Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el." (Jn 19; 31-42)

Bepillantást nyerhetünk a római kivégzési szokások menetébe; a keresztrefeszítettek kínos fulladásos halállal szenvedtek ki, hisz kifeszített karjukon függve, egy idő után, már nem tudtak levegőt venni. A szombat s a páskaünnep közeledtével meg kellett gyorsítani az elmúlást. A szombat, péntek naplementével kezdődött s a holttesteket, a Jézussal együtt megfeszített két bűnözőét is, még pénteken el kellett temetni. Azért törik el a lábszárcsontokat, hogy meggyorsítsák a fulladást. Jézus azonban már halott....de, hogy ebben biztosak legyenek, lándzsával oldalbaa szúrják. Rettenes folyamat, azonban, hogy a megváltás bekövetkezhessen, mindennek meg kell történnie. Az út a mélységeken, fájdalmon, szenvedésen, halálon át vezet, hogy eljuthasson/unk az isteni erők győzelméhez!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Április 02.

"Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét." (Jn 19; 16b-30)

Emberi önzőség? Politikai acsarkodás? Hatalomféltés? A nép jólétének szem előtt tartása? Szakmai irigység? Ezek vezettek Jézus szörnyű kivégzési móddal bekövetkezett halálához? Részben. Mert ezek meghatározták (részben) a hogyanját az ő halálának, de igazából nem ezért halt meg. Ez a halál volt a küldetése - Isten az Ő egyszülött Fiát adta áldozatul helyettünk. Jézus önként felvállalta a bűnt, magára vette érte a büntetést, és önként meghalt értünk! Cserébe megnyílt a lehetőség a bűnbocsánatra, és az örök életre. Ezért kiáltja Jézus halálakor: elvégeztetett! A megváltás megtörtént. De Jézus történetének ezzel nincs vége!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Április 01.

""Nem királyunk van, hanem császárunk." /mondták a zsidó vallási vezetők/" (Jn 19; 1-16a)

Ez egy kemény önmegtagadás és hazugság. Bár a Palesztina nevű tartomány valóban római megszállás alatt volt, de ezt, az istenkirályságot valló zsidóság sohasem fogadta el végleges állapotnak. Most mégis a római császárt, aki isteni eredetűnek vallotta magát, mint uralkodójukat emlegetik. Saját hitükkel fordulnak szembe, hogy Jézust eltüntessék. Azt aki isteni eredetűnek vallotta magát / "..én és az Atya egy vagyunk..." / kivégeztetik s "helyette" az istentelen isteni eredetű mellett teszik le voksukat. Hányszor fordulunk szembe istegyermekségünk eredetével, hivatásával, hogy más "isteni eredetű" dolgokkal, személyekkel, gondolatokkal, életmódokkal helyettesítsük. Ez önpusztítás s nem ki-és beteljesedés. Jézus küldetésének, életének, tanításának, halálának s majd feltámádásának "hozadéka", hogy azzá lehetünk, akik vagyunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 31.

"(Pilátus) így szólt hozzájuk: Én nem találok benne semmiféle bűnt." (Jn 18; 33-40)

Jézus koncepciós pere elnyúlik. Hurcolják egyik bírától a másokhoz. Pilátos, a római helytartó elbeszélget vele. Jézus frappáns válaszaival igazán elgondolkodtatja. De nem csak emberi retorikáról, vagy ügyességről van itt szó, a Szentlélek munkálkodik. Pilátus kimondja a nagyigazságot: "Én em találok benne semmiféle bűnt." Nem szánta teológiai megállapításnak, s mégis mennyire az! Jézus bűntelen, s ezt a főpapok és az írástudók nem látják, de egy római politikus igen. Jézus úgy vállalta a világ bűnéért a büntetést, hogy Ő teljesen bűntelen. Önmagát áldozta a bűnösökért, hogy nekünk bűnbocsánatunk legyen, s ne kelljen elszenvedni a büntetést. Micsoda áldozatvállalás ez! Ez a megváltás.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 30.

"Akik vitték (Jézust) maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká...." (Jn 18; 28-32)

A megszálló, pogány, bálványimádó, római hatalom épülete a tisztátalanság helye, ahová vallását komolyan vevő zsidó nem lép be, különösen nagy ünnep előtt. A páska ünnep jön, az egyiptomi kivonulás előestéjére való emlékezés, mikor bárányának ajtófélfára kent vére óvta meg, a halál angyalától a zsidókat. Megmenekülés a haláltól s kivonulás a fogságból....most pedig fogságra viszik és halálra adják, az "Isten bárányát". Milyen abszurd helyzet! A törvényt betartva, igaztalanul és törvény ellenesen elítéltetni egy ártatlant, DE ezzel mégis az isteni terv végrehajtójának lenni! Nekünk nem kell ilyen kacskaringós úton, az Ő törvényének betöltőinek lennünk. Lehetünk Jézus követői, CSAK az időnkét "áldozatos" út....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 29.

"Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas." (Jn 18; 24-27)

Pétert ismét kérdezik, s Péter ismét tagad. A kakas pedig megszólal. A kakaskukorékolás egy sajátos hang. Jelzi a változást. Jelzi a pirkadatot. Messzire hangzik. A kakas hangjában van egy kis magamutogatás: én vagyok a király az udvaron, én uralkodom. Péter esetében is így van, a kakas hangjával a Gonosz diadalmaskodik: rávettelek, rászedtelek! Keress a saját életedben olyan jelet, ami azt mutatja, kilóg a lóláb, lebukott a kísértés - s vedd ezt a jelet komolyan, s indítson ez bűnbánatra. Ahogy Pétert is arra indította.https://www.youtube.com/watch?v=K3CenN7d30Y

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 28.

""...titokban nem beszéltem semmit." (mondja Jézus)" (Jn 18; 19-23)

Elkezdődik a kihallgatás s önvallomást várnak Jézustól, hogy megkönnyítse vádlói dolgát. Azonban most sem lehet Őt "csapdába csalni", hivatkozik a hallgatóságára, tanítványokra, népre, papokra, farizeusokra. Vállalja aki, ami s amit tett, mondott. Nincs két Jézus, nincs nyilvános és privát, a médiákban megjelenő, s az otthoni. Tiszta, egyértelmű és világos, ahogy a kezdetekben úgy most is ugyanaz. Isteni egyértelműség. Ennek lenne jó részese lenni!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 27.

"Az ajtót őrző szolgálólány így szólt Péterhez: Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te is? De ő így felelt: Nem vagyok." (Jn 18; 12-18)

Mennyire meg tudom érteni Pétert! Megijedt, össze van zavarodva - elfogták a Mestert. Közel merészkedik Jézus elfogóihoz és a kihallgatás helyéhez, mert minden áron tudni akarja, mi lesz az Úrral. Tudja, mit kockáztat: az életét. Ezért mindent megtesz, hogy lapuljon, hogy ne vegyék észre. Mikor pedig megkérdezik őt, hogy nem Jézus tanítványa-e, hazudik. "Nem vagyok." Eszébe sem jut, hogy ez árulás lenne, eszébe sem jut, hogy Jézus megmondta neki előre, hogy el fogja őt árulni háromszor is! Ez még később jön, most még nem veszi észre, hogy sétál bele a fellengzős "ha kell, meghalok érted"-től a teljes árulásig. Én is hányszor nem veszem észre, hogy egy-egy helyzetben fel kellene vállalnom a hitem, de meghúzom magam, mert bizonytalan vagyok, vagy félek, vagy mert kényelmesebb! Uram, bocsáss meg az ilyen péteri árulásokért, és adj bátorságot és bölcsességet, hogy kiálljak érted!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 26.

"Amikor azt mondta nekik: én vagyok (Jézus) - viszzatántorodtak és a földre estek." (Jn 18; 1-11)

Ez már a "végjáték", Jézus elfogatása. Erő és hatalom nyilvánul meg a jézusi szóban, mint az atyaiban, mikor azt mondta: "legyen s lett" a teremtett világ, Föld, növény, állat és ember. Én vagyok, mondja s felötlik, mikor Mózes a csipkebokornálnál megkérdezi: ki vagy? A válasz: a Vagyok. Nem csupán az időtlen Létező, hanem maga a Létezés. Én vagyok, mondja s kinyilatkoztatás hatása - mely döbbenetes - mutatja, hogy Jézus nem szánalmas szerencsétlenként vesz majd részt az elkövetkezőkben, hanem isteni személyként, hatalommal és erővel. Ezt azonban érettünk alárendeli a megváltás magasztos céljának!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 25.

"De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem." (Jn 17; 20-26)

Jézus könyörög a tanítványaiért, és a tanítványok által Krisztuskövetőkké válókért. Ez a láncolat egészen mai napig tart, így értünk is könyörög. S mi a kérése? Egység! Széthúzás és szétszakadás ellen könyörög és azért, hogy együtt összefogva lássa a követőit. Ha a világ látja, hogy egységben vagyunk, el fogja hinni, hogy Jézus a Fiúisten. Ma ezt a kettőt egyszerre látjuk: van széthúzás (különböző egyházak között) és van egység is (egyházon belül, illetve az ökumenikus mozgalom által egyházak között is). És látjuk azt is, hogy a széthúzás tényleg sokakat elbizonytalanít, az egység pedig sokakat biztat a hitre. Tegyük meg, ami tőlünk telik: ahol vagyunk, legyen az gyülekezet, ificsoport, egyetemi misszió, bibliakör, bármi - keressük az egységet, a közösséget és imádkozzunk is azért, hogy minél többen meglássák, kicsoda Jézus!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 24.

""...én értük odaszenteltem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal." (mondja Jézus)" (Jn 17; 6-19)

Az Ó-és Újszövetségben szent ami Istené, Istenhez tartozó, az Ő tulajdona. Jézus az Atyához tartozik, az Atyáé, sőt Vele egy. Ezt az igazságot közli, többszörösen is, a János szerinti evangélium eme fejezetében. Ha a tanítványok ezt a tényt magukévá teszik, pontosabban, ha engedik, hogy ez az "információ" be-és eltöltse őket, akkor ezáltal megszentelődnek vagyis ők is jézusi módon lesznek egyek az Atyával. Azzá lenni amik, akik vagyunk, azt jelenti; Tőle jövünk s Hozzá tartunk, minden körülmények között s azok ellenére is. Ez adhat erőt....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 23.

"Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. " (Jn 17; 1-5)

Minden ember érzi, hogy az élet több evésnél és ivásnál, szexnél és munkánál. Érezzük, hogy az élet még a szerelemnél, barátságnál, kapcsolatoknál is több. Érezzük, hogy van valami tapasztalaton túli világ. A Biblia Istenről beszél, s az emberek többsége keresi ezt az Istent, bár sajnos nem őt találja meg, hanem más vallásokra, babonákra bukkan, és azokkal próbálja betömni az Isten alakú űrt az életében. Mondhatnánk: mindenki az örök életet keresi. Olyan szép és egyszerű ez a mondat János evangéliumában: az örök élet nem más, mint az egyedül igaz Isten megismerése, akihez Jézuson keresztül lehet eljutni. Egyszerű. Szép. Vonzó. Te ismered az igaz Istent?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 22.

""...az Atya velem van. Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem." (mondja Jézus)" (Jn 16; 29-33)

Egyedül....Jézus egyedül marad a szenvedésben, kiszolgáltatottságban, megalázottságban s a halálban...vagy mégsem? Az Atya vele van, mindíg és minden helyzetben, ezért se miatta, se vele nem kell, a tanítványok lelkét békétlenség háborgassa. Pedig fogja. Késégbeesés, kilátástalanság, reménytelenség, csalódottság. Mintha Jézus hiába mondta volna az idézett kijelentést s "csak" utólag" értik meg mit s miért mondott. Pedig át is élhették volna a sötétség óráiban, napjaiban a békességet. Minket mi akadályoz a békesség átélésében?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 21.

"Most már tudjuk, hogy mindent tudsz" (Jn 16; 23b-28)

Milyen jó az, mikor az embernek szigorlaton ezt mondja a vizsgabizottság! Tudjuk, hogy mindent tudsz, kiválóan megfeleltél, gratulálunk! Ez a mondat azonban máshonnan van. A tanítványok mondják Jézusnak - nem vizsgahelyzet, azonban mégis bizonyítás eredménye. Jézus hitelesen képviseli az Atyaistent, és ez hosszú idő után a tanítványoknak is leesik. Jézus mindent tud, szavai az isteni igazság: megbízható, az, amit mond és teljes. Ha pedig ez így van, akkor követendő is. Te hogy állsz ahhoz, amit Jézus mond?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 20.

""....ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul" (mondja Jézus)" (Jn 16; 16-23a)

Jézus látja előre, hogy milyen lesz a tanítványainak, mikor ő nem lesz. Mikor ő arimátiai József barlangsírjában fekszik s követői egy szégyenletesen, csúfosan és gyalázatosan lezárt "ügy" kétségbeesett és reménytelen követőiként, rettegve bujdokolnak. Szomorú, hogy Jézus nincs jelen fizikailag, szeretteink betegágya mellett s nem gyógyítja meg őket, nem támasztja fel halottainkat, nem hallhatjuk vígasztaló szavait, mikor veszteségek érnek minket. Azonban nem Nagypéntek az utolsó dátum, nem a veszteség, betegség, halál, szétfoszló emberi kapcsolatok az utolsók. Mindezek csak utolsó előttiek (D: Bonhoeffer) s aztán jön az Utolsó, mikor "Isten lesz minden mindenekben". A szomorúság magában hordja az örömet!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 19.

"amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra" (Jn 16; 1-15)

Bár még húsvétra készülünk, a nagy keresztyén ünnepek egymástól el nem választhatóak - így már most megjelenik ebben az igében a pünkösd is. Melyik miről szól? Nagypénteken Krisztus értünk szenvedett, s meghalt azért, hogy nekünk bocsánatot szerezzen Istennél. Húsvét az Ő feltámadásának napja, amely megmutatja számunkra, hogy Isten nekünk feltámadást és örök életet akar ajándékozni. Pünkösd pedig ennek a bizonyos Léleknek a megérkezése, Aki vezet és táplál bennünket mindaddig, míg Krisztus vissza nem jön. Nincs húsvét pünkösd nélkül és nincs pünkösd húsvét nélkül. Áldott készületet!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 18.

""Gyűlölnek engem, ok nélkül." (idéz Jézus a Zsoltárok könyvéből)" (Jn 15; 18-27)

A káosz, a végtelenségig kiterjedt rendetlenség gyűlöli a Rendet, a jó és szép teremtést, s annak rendjét. A teremtettség helyreállítója Jézus, az új Ádám ( Pál ), aki az Isten - ember kapcsolat megtestesítője. Az ok, ami nem OK a két létforma különbségéből fakad. Pontosabban a Lét és a nemlét egymásra feszülésében. Azért "ok nélkül", mert az egyik az Élet, míg a másik a Halál s magától értetődően az Élet mellet áll az élet...vagy mégsem? Ma sem, most sem, pedig szerethetnénk is az ÉLETET, hogy Élet is legyen az életben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 17.

"Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket." (Jn 15; 12-17)

Jézus legfőbb parancsa ez: szeressük egymást. De ne úgy, ahogy emberek szeretik egymást csupán, hanem úgy, ahogyan Ő szeretett bennünket. S az milyen? Önfeláldozó szeretet. Önmagát háttérbe szorító, alázatos szeretet. Az igazsághoz ragaszkodó, attól el nem térő, de a másik iránt megbocsátóan forduló szeretet. Erről ismer meg bennünket a világ, hogy Jézushoz hasonlóan vagyunk jelen.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 16.

""...hogy az én örömöm megmaradjon bennetek és örömötök teljessé legyen." (mondja Jézus)" (Jn 15; 9-11)

Savanyú, megkeseredett, kedvetlen tanítványokkal szoktam találkozni, meg persze görcsös és megkeményedett emberekkel. Hol van Jézus öröme az életünkből? Az Atyával való kapcsolat öröme, az istengyermekség öröme, a Teremtőhöz való tartozás öröme. Hová lett, hol van az öröm, különösen ma, most? A hálával kezdődhet, s amíg az örömet csak "szerekkel" és/vagy pótszerekkel lehet "előállítani", addig a hálát felébreszthetjük magunkban. A hála pedig, mint gyújtószikra, "beindítja" az örömet. Az öröm erő, s most erre az öröm-erőre nagy szükségünk van. Jézus adja, mi pedig felerősíthetjük magunkban s ezáltal magunk körül is!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 15.

"Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni." (Jn 15; 1-8)

Jézus "Én vagyok" mondásai irtó izgalmasak az evangéliumban. Ezek mind rámutatnak isteni voltára, hiszen Isten ugyanígy mutatkozott be az Ószövetségben, és Jézus hasonló erővel és szavakkal mutatkozik be az Újban. Ki Ő? Életadó szőlőtő, aki folyamatosan táplálja a szőlővesszőket, azaz az Ő követőit, akik így tudnak gyümölcsöt teremni. Csak Őáltala van erre igazán lehetőség, nélküle irtóra korlátozottak a cselekedeteink. Nehéz ezt érteni, mert miért ne tudnék jót tenni Isten nélkül is? Ha kutatod az Írásokat, foglalkozol sokat Isten szavával, rá fogsz jönni: tényleg így van. De ezt csak utólag lehet felismerni saját magunkon, előre nehéz megérteni. De egyet mindenképp fontos látni már az elején: Jézus életre táplál!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 14.

"A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, Ő tanít meg mindenre titeket..." (Jn 14; 25- 31)

A tanítványi lét nem statikus élet, hanem dinamikus. Kapcsolatban lét a Szentlélekkel, aki tanít minket. Mindenre megtanít, ami lényeges, fontos, üdvös. Folyamatos tanulásban vagyunk, mint istengyermekek, mert bennünk és körülöttük, körülöttünk és bennünk rengeteg a változás. Kapcsolatban a Szentlélekkel, az emberekkel, a környezetünkkel és önnönmagunkkal: állandó mozgás, s mégis állandóság, mert a "szilárd pont" (Arkimédész) maga a Lélek. A megfoghatatlan és láthatatlan, mégis megtapasztalható Lélek. Rá hagyatkozhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 13.

"Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet" (Jn 14; 22-24)

Jézus többször is elmondja ezt a gondolatot. Ő vezető és király, s az Ő tisztelete, szeretete és követése azt jelenti, hogy a szavait, az Isten igéjét komolyan vesszük és megtartjuk, aköré rendezzük az életünket. Milyen lenne már az, hogy azt mondom a szüleimnek: szeretlek, tisztellek és becsüllek benneteket, de a szavatokat semmibe se veszem. Ugye milyen abszurd! Ugyanilyen abszurd az, amikor valaki azt mondja: hiszek Istenben, de igazéból nem számít, hogy Ő mit akar velem és mit tervez az életemmel. Te szereted Istent?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 12.

""Aki befogadja parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem...." (mondja Jézus)" (Jn 14; 15-21)

A szeretet.....na erről aztán mindenkinek van véleménye, élménye, olvasmánya, hogy mi az s mi nem, meg minek kellene lennie. Leginkább arról, hogy hiányzik: nem kaptuk meg, nem úgy és nem akkor, amikor és ahogy s akitől arra szükségünk lett volna. Fogadd be: engedd belsővé válni a parancsolataimat és élj azok szerint! Ez a Jézus iránti szeretet megjelenítése. Egyszerű nem?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 11.

"amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban" (Jn 14; 12-14)

Vannak költői túlzással élő, megvalósíthatatlan ígéretek: amit csak kérsz, mindent megadok - melyeket mi emberek nem tudunk megtartani. Jézus is ehhez hasonlót tesz, de ő képes rá, hogy be is tartsa, sőt, immár tapasztalat, hogy ez pontosan így is van. Fontos kitétel azonban, hogy az Ő nevében kell kérni. Ez nem csak annyit tesz, hogy ha Jézus nevét matricaként ráragasszuk bármilyen kérésre, akkor az automatikusan teljesül, hanem azt jelenti, hogy ha az Ő akaratával egyező dolgot kérünk - hiszen ha az Ő nevében kérjük, az olyan, mintha Ő kérné, az teljesül. Hányszor van olyan, hogy tudom, mit kérne a barátom, kedvesem, testvérem - ezért én neki azt elkérem, a nevében teszek valamit. Úgysem bánná, ő is így akarná. Hasonlóan működik ez Jézussal is - az ilyen kéréseinket mind meghallgatja és teljesíti.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 10.

""Annyi ideje veletek vagyok és nem ismertél meg engem Fülöp?" (mondja Jézus)" (Jn 14; 7-11)

Az áruló Judás, a megtagadó Péter után, most Fülöp áll előttünk: az értetlenkedő. Három esztendei "együttélés" sem elég, hogy értse, kicsoda Jézus. Elítélni könnyű volna, de sokunknak egy élet sem elegendő, annak megértésére, átélésére, mit jelent az istengyermekség, a tanítványság, a Jézus követés. A mondat mégsem szemrehányó, vádoló, számonkérő...inkább szomorúan ténymegállapító. S ez adhat reménységet, ha azt tapasztaljuk, nem értjük, nem tudjuk követni, nem merünk istengyermekként élni, hogy ez nem a végleges státuszunk. Van, lehet, szükséges a Jézus-követésben való megerősödés.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 09.

"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!" (Jn 14; 1-6)

Jól esik most egy kis nyugtatás. Milyen szépen mondja Jézus! Nem azt mondja, hogy "Nyugodjá' már le!" Azt se mondja, hogy "Mit aggódsz?", meg azt se, hogy "Keep calm and chill out." Ezt mondja: ne nyugtalankodjék a szívetek. Mert a szívünk tele van nyugtalansággal, tele van aggodalommal, tele van elnyűttséggel. És jön Jézus, és azt mondja: bármilyen körülményeid is vannak, bízz Istenben, bízz Krisztusban. Ő minden körülményben Úr, megőriz, megtart és vezet téged! Ne nyugtalankodjon hát a szíved!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 08.

"A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, Ő tanit meg mindenre titeket..." (Jn 14; 25- 31)

A tanítványi lét nem statikus élet, hanem dinamikus. Kapcsolatban lét a Szentlélekkel, aki tanít minket. Mindenre megtanít, ami lényeges, fontos, üdvös. Folyamatos tanulásban vagyunk, mint istengyermekek, mert bennünk és körülöttük, körülöttünk és bennünk rengeteg a változás. Kapcsolatban a Szentlélekkel, az emberekkel, a környezetünkkel és önnönmagunkkal: állandó mozgás s mégis állandóság, mert a "szilárd pont" (Arkimédész) maga a Lélek. A megfoghatatlan és láthatatlan, mégis megtapasztalható Lélek. Rá hagyatkozhatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 07.

"Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (Jn 13; 31-35)

Nem arról, hogy milyen okosak vagytok. Nem arról, hogy milyen szép nagy, díszes templomaitok vannak. Nem arról, hogy hány diplomátok van. Nem arról, hogy teleharsogjátok a világot. Nem arról, hogy hány missziói úton voltatok. Nem arról, hogy milyen gyönyörűen dicsőítetek a zenekarral. Nem arról, hogy hány színnel van kiemelve a Bibliátokban a sok-sok igevers, ami megszólított. hanem arról, hogy egymást szeretitek!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 06.

""Amit tenni szándékozol, tedd meg hamar!" (mondja Jézus)" (Jn 13; 21-30)

Miért vált árulóvá Júdás? Irigységből, bosszúvágyból, nyereség reményében vagy rá akarta kényszeríten Jézust fegyveres felkelésre, a rómaiak ellen? Nem tudjuk, de azt igen, hogy Jézus küldetésének teljesítésében szerepe volt. Kiélezve: az Atya akarat volt Júdás árulása? Lehet, azonban ő döntött ezen megoldás mellett, volt saját felelőssége a dolgok alakulásában. S milyen lehetett Jézus számára, hogy egy tanítványa elárulja őt? Bíztatja Júdást: tedd meg hamar! Nem defetizmus, determinizmus, hanem az isteni küldetés tudatos, akaratlagos vállalása, mindannyiunkért. Micsoda szeretet!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 05.

"Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik: Értitek, hogy mit tettem veletek?" (Jn 13; 12-20)

Jézus példamutató vezető. Olyan példát mutatott, amin csodálkozunk, amin elhűlünk, ami után vonzódunk és amit irtóra nehéz követni. Értünk is megtesz mennyi mindent? Lehet, hogy a lábam nem mossa meg, de jön utánam, várakozik rám, megbocsát újra és újra. Kivár, nem panaszkodik, nem őrjöng, nem türelmetlenkedik. Elvisel. És azt mondja minderre: a tanítvány nem lehet nagyobb a mesternél - amilyen példát mutatott számunkra, olyanná kell nekünk is válni. Te érted, hogy mit tett veled?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 04.

""...és elkezdte a tanítványok lábát mosni..."(Jézus)" (Jn 13; 1-11)

Rabszolgáknak való tevékenység, a vacsoravendégek lábának megmosása, mely egyszerre tisztasági és rituális cselekedet. Alkalmassá kell válni az asztalközösségre, a közös étkezésre, mely szintén több, mint egyszerűen a test táplálása. Az asztalközösség az egyik legmélyebb, legintimebb közösség gyakorlás s a közös étel-ital fogyasztás egyszerre az összetartozás kifejezése és a jövőre való ellköteleződés is. A Mester szolgál a tanítványoknak s ezzel a jövendőre is példát ad, hogy követőit nem uraskodásra, hanem Isten- és emberszolgálatra hívta/hívja el. A nagyság, a másokért való létezésben mutatkozik meg s növekszik....

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 03.

"nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem." (Jn 12; 44-50)

Jézus földi élete céljának a summája ez: nem ítélni, hanem megmenteni jött. De ne feledjük, ez nem azt jelenti, hogy mindenki csak úgy megmenekül - ez a mentőakció egyrészt irtózatosan nehéz volt (keresztrefeszítést kellett elszenvednie értünk), másrészt ahhoz, hogy érvényes legyen ránk, megtérésre van szükség, aminek része az, hogy felismerem az életem árnyoldalát, bűnbánatot tartok és bocsánatot kérek. Ehhez szükséges volt akkor Jézustól és azóta a követőitől is, hogy beszéljünk a bűnről. De ne feledjük, Jézus nem azért teszi ezt, hogy ítélkezzen, hanem, hogy megtérésre hívjon és örök életet ajándékozzon számunkra. Fordulj te is ehhez a Mesterhez, légy te is részese a mentőakciójának, fogadd el a kegyelmet tőle és kerülj ki az ítélet alól!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Március 02.

"..mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét." (Jn 12,37–43)

Egyszerű lenne erkölcsi értékítéletet mondani azon vallásos zsidók feleltt, akik nem merték nyíltan megvallani: hitték, Jézus isteni küldött. Mi vajon hányszor választjuk az ésszerűt, a kézenfekvőt, a gyakorlatit vagy amit a "többség" választ, mond? Jézus nem elsőrenden a kézenfekvőt képviseli, hanem a teljességet, az isteni Valóságot, ami lehet kézenfekvő, - ha a helyes látószögből szemléljük - de célja több, nagyobb. Valami több, nagyobb, szentebb és magasztosabb is megjelenhet s átragyoghat életünkön, mint ami kézenfekvő, ésszerű; az isteni szeretet, dicsőség.....így legyen!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Március 01.

"Aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy." (Jn 12,34–36)

Jézus a világ Világossága - aki benne hisz, az a Világosság Fiai közé tartozik. Szokták mondani pejoratív értelemben emberekre, hogy "ez de sötét" - nem túl szép kifejezés ez arra nézve, akire használják. Jézus használatában ez nem bántás és nem önmagunknál lejjebb pozicionálás ez a szó, hanem kijózanító felfedezés: mindenki, aki nem őt követi, sötétségben jár. Ez a világ tele van árnyakkal és aki az Isten igazságát nem ismeri, az mindenféle alternatív igazságokhoz, fake news-hoz igazítja az életét, ezért mondja Jézus, hogy aki sötétségben jár, az nem tudja, merre megy. Igyekszik lépegetni, ismerős dolgok is vannak, jól meg lehet szokni a lakásban is éjszakára a használatos útvonalakat, de igazán az életet felfedezni sötétben nem lehet. Válaszd a világosságot!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 28.

"Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme." (Jn 12; 27-33)

A Világ Isten szép és jó teremtése...akkor miért az ítélet felette? A kozmosz rendjében, a teremtésben adatott lehetőséggel, "szabadsággal" élve jelen van s működik a káosz. A káosz rend - etlenséget, destrukciót megvalósító jelenlétét, létezését ítéli el- és meg az Atya. A káosz megszemélyesített fejedelme az akadályozó (sátán), a szétdobáló (diabolosz), csaló, embergyilkos (jézusi meghatározás) esik ítélet alá, azokkal együtt,akik nem a teremtés szeretet erejét szolgálják. A háború eldőlt, de a csaták még folynak....jó helyen állunk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 27.

"Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen" (Jn 12; 20-26)

Jézust szolgálni azt jelenti, hogy követjük őt, azaz hasonlóan cselekszünk őhozzá. Mit tett ő? Odafordult másokhoz, kereste és szüntelen teljesítette Isten akaratát, hirdette az Örök Élet evangéliumát. Eltűrte a szenvedést, de felszólalt az igazságtalansággal szemben. Megvetették, s ő ezt elhordozta. Vidám volt és jókedvű. Te miben követed Őt?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 26.

"Tanítványai először nem értették mindezt...." (Jn 12; 12-19)

Nem először, s nem is utoljára nem értik Jézust, cselekedeteit, tanításait, viszonyulásait a mindenkori tanítványok. Sok mindent tudunk, minden információval rendelkezünk vele, róla, de sokszor nem értjük mi, miért történik velünk, körülöttünk, bennünk, ha az Ő tanítványai vagyunk. Az akkoriak azt nem értették ami Jézussal történik, a maiak pedig ami velünk emberekkel. Pedig "egyszerű" a dolog; az Atya dicsőségéről s az emberek javáról van szó, melybe "belefér" a betegség, halál, szenvedés és igazságtalanság is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 25.

"Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával. " (Jn 12; 1-11)

Elég érthetetlen cselekedet, amit Mária tesz. Érthetetlen, s ahogy Júdás meg is jegyzi, pazarló és talán értelmetlen is. Jézus megvédi a nőt. Ez az esemény szimbolikus is - halála után nem végzik el a hagyományos balzsamozást, így Mária ezt "előre megteszi". De a szimbolikánál sokkal több van itt: Mária hálás Jézusnak, s szeretetét és csodálatát ezzel a pazarló kedvességgel fejezi ki. Isten hasonlóan pazarló szeretettel fordul hozzánk, s keresztyénként is mindenünket odaadhatjuk neki. Pont, mint egy barátságban vagy szerelemben. Te mit adsz Istennek?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 24.

"Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt." (JN 11; 53-57)

Az elhatározás, a döntés megszületett: halál! Lázár feltámasztásának még egy vetülete bukkan fel: mivel emiatt sokan hittek Jézusban, el kell tüntetni..Jézus tette véglegesen és végérvényesen szétfeszítette a kor vallásos vezetőinek szűkre szabott hitkereteit. Halálos bűn kihozni valakit a halálból az életre....ezt csak az Atya teheti meg, nem pedig a názáreti ács "fia". Isten az élet, a teremtés istene, miközben az Őt tisztelők, ebben az esetben, a halál istenét csinálják belőle. Halálban az élet, s az életben a halál, mely végül mégis az Életre vezet. Ez adjon reménységet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 23.

"Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is." (Jn 11; 45-52)

A zsidó főpapok tanakodása ez. Közeledünk az evangéliumban a nagyhéthez, Jézus elfogatásához, s egyre inkább ezt látjuk: tanakodnak, gondolkodnak, vakargatják a fejüket: mit tegyünk ezzel a Jézussal. Megrázó ez a mondat. Veszélyt éreznek ugyanis, ha nem tesznek semmit, Jézust nemcsak tömegek fogják követni, hanem mindenki, és ha mindenki őt követi, akkor senki sem fogja követni a főpapokat, elveszítik az embereket, és abból baj lesz, mert végül ők, a hatalomban lévők mindent elveszítenek. Ezt nem hagyhatják, hát cselekedni kell. Ilyen ez, mikor a vallás hatalomhoz jut az államban. Nem baj az, sőt, jó, ha a hatalomban lévők hisznek és a hitük befolyásolja a cselekedeteiket. Imádkozzunk azért, hogy országunk vezetői (mostani és későbbi is) hittel munkálkodjanak. S imádkozzunk azért is, hogy az egyház pedig maradhasson egyház! Mi pedig, bárhol is szolgálunk s bármilyen hivatásra is készülünk, tudjuk Isten akaratát a saját helyünkön teljesíteni!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 22.

"(Jézus) "...megrendült lelkében és háborgott.....könnyekre fakadt....mélyen megindulva a sírbolthoz ment...."" (Jn 11; 33-44)

Hol van Isten mikor emberek szenvednek, betegednek-halnak meg, mikor gyötrelem, fájdalom, szenvedés, megaláztatás a részünk? Itt van és így van jelen Lázár halálakor s minden szenvedés, fájdalom, halál esetén. A jelenben van, a jelenben van jelen az emberi szenvedésben, szenvedéssel együtt. A teljességből jőve s a teljesség felé úton, a jelen nem fölösleges múló pillanat, hanem sokszor a minősített idő, aminek célja s ezért értelme van. A jelen nehézségeiben is jelen van Jézus, akkor is ha saját nyomorúságunk ezt elfedi előlünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 21.

"Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet" (Jn 11; 17-32)

Jézus nem csak egy bölcs tanító a sok közül. Mégcsak nem is csupán egy próféta a sok közül. Mégcsak nem is a legnagyobb próféta, nem egy hatalmas angyal, akinek nagy ereje van. Jézus az Isten Fia, a fölre érkezett és emberré lett Isten maga, aki magára vállalta értünk a halált, aki feltámadt a harmadik napon, s aki ebben a feltámadásban és az örök életben részeltet bennünket is. Ninc smiért félni a haláltól annak, aki benne bízik. ABFRA - ezt írják sokszor a sírokra. A Boldog Feltámadás Reménye Alatt. Életet akar adni az Úr neked is, nemcsak elmúlást. Örök életet. Elfogadod?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 20.

"Mikor meghallotta, hogy (Lázár) beteg, ég két napig maradt azon a helyen a tanítványaival /Jézus/" (Jn 11; 1-16)

Jézus nem volt kényszeres segítő, akinek fontos a saját szerepe, a segítés folyamatában. Tudta engedni az eseményeket a maguk rendjében folyni, ami azt jelentette, hogy meg kellett engedje, barátja Lázár halálát. Kegyetlennek, embertelennek is tűnhet ez, de tudjuk, egyrészt; együttérzett Jézus Lázárral, másrészt tudta mi történik majd ( feltámasztja a halálból ), harmadrészt Lázár halála és feltámasztásában az Ő halála és feltámasztása jelenik meg. Lázár átélhette, amit majd Jézusnak kell megpasztalnia. Átélni valami hasonlót mint Jézus, a böjti készülődés lényege: megszebadulni, lemondani valamiről, ami amúgy életünk része.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 19.

"Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem; de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában." (Jn 10; 31-42)

A sok kétkedőnek mondja az Úr: ha neki nem is hisznek, ha benne nem is bíznak, hát a cselekedetei alapján tegyék! Hányan vannak, akik azt mondják, amit Tamás apostol Jézus feltámadása után: hiszem, ha látom. És mégis, mikor látják, nem hisznek. Tamás azon kevesek közé tartozik, akik dacos kijelentéseik ellenére térdreborultak az Úr előtt. Te meghajtod-e magad Jézus előtt, aki az Atyában van és akiben van az Atya?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 18.

"Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!" (Jn 10; 22-30)

A vallási vezetők jogos igényével csak egy baj van; kizárólag a saját elvárásaik - mely hagyományaikon alapszik - szerinti "felkentet" vártak. A különleges feladatokra megszentelt olajjal hitelesítették a kiválasztott személyt. Jézus felkentsége a megváltásra, az Isten-ember megbékítésére szól. Ezt azonban a vallási vezetők nem ismerik/fogadják el, de azért mégis szeretnének bizonyosak lenni, őszintén vagy színből. Jézus a tetteire utal, mert szavait nem fogadják hitelesítő pecsétként. Vajon a mi cselekedeteink mire, kire utalnak?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 17.

"Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor." (Jn 10; 16-21)

Jajj de sokszor gondoljuk azt, hogy csak mi hiszünk megfelelően, mi vagyunk az igazi keresztyének! Mások, akár még a saját egyházunkban, de más felekezetekben aztán még inkább, nah ők nem ennek a pásztornak a juhai, nem a mi Urunkhoz tartoznak. Jézus egyértelművé teszi: több akol van, de mind az Ő nyája. A Pásztor tudja egyedül, hogy ki tartozik hozzá, mi csak részlegesen látjuk ezt. Tanítson ez bennünket is alázatra és óvatosságra!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 16.

"..én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek.." (Jn 10; 11-15)

Vannak, akik attól tartanak, ha a mennyei Atyával kapcsolatba kerülnek, megrövidülnek, szegényebbek, lekorlátozottak llesznek. Ez a jézusi mondat, több mással együtt, a jánosi evangélium központi üzenetei közé tartozik. Életet és bővölködést ad az Atya Jézusban. Bőség és élet: szeretetben, harmóniában s abban, hogy a helyünkön lehetünk, helyünkre kerülhetünk, minden körülmények között sőt azok ellenére is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 15.

"A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." (Jn 10; 6-10)

Nem mindenki akarja az életet szolgálni. Van, aki pusztít, aki eltulajdonít, aki eloroz. És nem csak fizikai életről van itt szó, a lelki dolgoknál is megvan ez. A legnagyobb pusztító és tolvaj nem más, mint a Sátán, a szétdobáló (görögül: diabolosz). Jézus azonban azért jött, hogy életet hozzon, hogy megáldjon, hogy bőség legyen. Nem csak lelkileg de fizikailag is.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 14.

"Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, üdvözül..." (Jn 10; 1-5)

János evangéliumában sorjáznak a jézusi "én vagyok..." kijelentések. Ezen képes beszék által próbálja meg Jézus, a hallgatóságának érthető tenni, mi az ő "helyiértéke", szerepe, feladata, küldetése. Ajtó....melyen keresztül az élet teljességébe be lehet lépni és jól lehet lenni, jót lehet tenni, a jót lehet venni-kapni. Másutt és másmilyen módon is lehet próbálkozni; ablakon, tetőn, falat bontva vagy éppen falat ásva, de azzal nem jutunk a lényeghez, hitünk, életünk lényegéhez, mely benne van.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 13.

"Jézus ezt mondta nekik: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök." (Jn 9; 39-41)

Aki nem ismeri az Isten akaratát, terveit és szándékát, annak kevésbé ró fel dolgokat. De akik pontosan tudják, ismerik, tanulták, netán még tanítják is, akik "látnak", és annak ellenére az Isten ellen cselekszenek, az Ő akarata ellen mennek, azoknak "megmarad a bűne", azokra keményebb elbírálás vár. Te hol állsz ebben a kérdésben? Ne félelemből, hanem szeretetből és Isten iránti elkötelezettségből, tedd az Ő akaratát!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 12.

"Láttad már őt; az aki veled beszél." (Jn 9; 35-38)

A vakonszületettet kizárták a gyülekezetből, mert a "bűnösségről" és a gyógyulásról szólt. A korabeli vallási vezetők nem tudták elfogadni, hogy az Atya akarata: a teljességre jutás s a részlegesség csak időleges, ahogy a betegség, romlás és a halál is. A vakonszületett látta már Jézust, de még nem tudta, hogy kicsoda Ő valójában. Gyülekezetből való eltávolítása után ismét találkozik vele s ekkor jön el a pillanat, mely hitet ébreszt benne az Emberfia iránt. Látni Jézust, aki, ami Ő a számunkra, ez a hit.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 11.

"Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet." (Jn 9; 24-34)

A vakon született, de immár meggyógyított ember nagyszerű élességgel válaszol a kételkedő és Jézust becsmérlő írástudóknak, akik azon forognak, Jézus, aki egyértelműen bűnös szerintük, hogyan gyógyíthatna Isten hatalmával és segítségével? Egyszerűen képtelenek kilépni saját nyakas nézeteik közül. Erre mondja a vakon született férfi, hogy milyen zseniális dolog, hogy ők nem tudják megmagyarázni, s mégis lát, mégis meggyógyult, mégis működik és cselekszik az Isten. Amikor az Úr a te életedben cselekszik, kibúvókat és ambivalens magyarázatokat keresel, vagy egyszerűen elfogadod, hogy Ő itt van és cselekszik?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 10.

"Őt kérdezzétek meg, nagykorú. Beszéljen ő magáról." (Jn 9; 18-23)

A vakonszületett ember, mert nem ép, ezért a kor felfogása szerint bűnös (vagy a szülei, de ez rá is kivetül), tehát nem teljes ember, nem lehet a szó teljes értelmében nagykorú. Azonban, miután Jézus látóvá tette, mostmár nem csak a korát tekintve, hanem társadalmi státuszában is nagykorú lett. Aki nem látja magát Isten perspektívájában, az kiskorú, aki önmagát az Atyára vonatkoztatva érti, értelmezi, az pedig nagykorú. A vakságból ki lehet gyógyulni s el lehet jutni a igazi önértelmezésre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 09.

"Te mit mondasz róla? Hiszen a te szemedet nyitotta meg." (Jn 9, 13-17)

Tanakodnak a vezetők: ki ez a Jézus? Vannak köztük olyanok, akik már rég eldöntötték, hogy Jézus nem lehet Istentől. És egyre jobban látszik, hogy ez az álláspont nem tartható, de ők makacsul ragaszkodnak. Annyira nem tudnak dönteni, hogy megkérdezik a nemrég még vakot, akit Jézus meggyógyított, hogy valljon színt: ő mit gondol. "Te mit mondasz róla? Hiszen a te szemedet nyitotta meg." Itt a lehetőség a tanúskodásra, a hitvallásra. Mikor valaki megkérdez Téged is: te mit gondolsz erről vagy arról? Ő válaszolt: Próféta. Te mit mondasz róla ma?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 08.

""Míg a világban vagyok, a világ világossága vagyok" (mondja Jézus)." (Jn 9; 1-12)

Világosság nem pusztán fény, hanem az Élet teljességét fejezi ki. Isten teremtő és újjáteremtő "működését". Ezzel szemben áll a sötétség, mely a halált, pusztulást, destrukciót jeleníti meg. Fontos tudnunk, hogy nem két egyenlő erőről beszél János evangéliuma, mint némely közel-és távolkeleti filozófia, vallás, hanem a fény, az Élet győzelméről. S bár ennek látszólag ellentmond, hogy ideig-óráig a sötétség felülkerekedhet, de a végső diadal a világosságé. Erre nézve értelmezhetjük, életünket s a mai világjárványt is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 07.

"Jézus így felelt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok." (Jn 8; 48-59)

A magyar szakosok most biztos felhördültek! Vajon elírás lenne ez a Bibliában vagy egyszerűen Jézus nem tudott ragozni? "Mielőtt Ábrahám lett volna", én "voltam" - lenne a helyes. De ez igazából isteni nyelvtan és Jézus nagyon is jól ragoz, csak az emberi nyelv nem mindent tud kifejezni (és akkor most ne menjünk bele az eredeti görögbe...). Mit akar Jézus mondani? Ő már akkor létezett, amikor Ábrahám még sehol sem volt. Jézus Isten, aki emberré lett - de emberként történt megszületése előtt már jóval létezett - az örökkévalóságban. Ezt nem könnyű megérteni, én se mindig értem. De erről van itt szó. A másik pedig maga a kifejezés állandósága: "Én vagyok". Isten tudja egyedül ezt mondani: Ő van. A létezése állandó, Ő nem változik. Ez a stabilitás, ez a megrendíthetetlen létezés és jelenlét egyedül Őt jellemzi. Mikor Jézus itt és másutt is ezt mondja: Én vagyok, akkor erre a Vagyokságra utal. Mai napon ezen gondolkodjunk: mennyi minden változik bennünk és körülöttünk... milyen érzéssel tölt most el, hogy Isten változhatatlan, állandó és örök? És ebbe a "vagyokságba" engem is be akar vonni?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 06.

"Ti az ördögatyától valók vagytok...." (Jn 8; 37-47)

Egy csúnyán eldurvult vita folyik az írástudók és Jézus között, de mivel élet és halál, örök élet és örök halál a tét, érthető....... Lehet-e Jézus isteni küldött vagy sem? S e kérdés körül "forog" a jánosi evangélium. Az írástudók szerint, Jézus házasságtörő kapcsolatból született, ezért nem lehet isteni küldött. Ő pedig arra utal, hogy bár szóval az "atyákat" követik, de cselekedeteikben az ördögöt, mert annak a fiai. Az eredet mutatja meg ki hova fog jutni. Jézus feltámasztása lesz a "bizonyítéka", hogy Őt az Atya küldte. Milyen a lelki eredetünk s hová tart?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 05.

"Jézus így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, hogy aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája. [...] Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek." (Jn 8; 30-36)

Szeretünk úgy gondolni a 21. századi emberre, hogy legfőbb tulajdonsága a szabadság. Emberi- és szabadságjogok, társadalmi egyenlőség, önmegvalósítás végtelen lehetőségei. Ezektől visszhangzik a sajtó. Mindenhol erről van szó: mihez van jogom, nem lehet korlátozni a szabadságom. Az igazság azonban az, hogy olyan nincs, hogy az ember teljesen független lenne mindentől. És ha a dolgok végső kimenetelét nézzük, kiderül: vagy a bűn szolgája vagyok vagy Krisztus szolgája. Az első rabszolgasor automatikusan a része az életemnek, a második pedig egy "rabszolgafelszaadítást" követő szabad elhatározás. Jézusban régi megkötöttségek oldódnak fel, régi kényszerek lesznek kezelhetők. Amiből eddig nem volt kiút: immár van. Valódi szabadság csak nála érhető el!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 04.

"Egyáltalán, miért is beszélek még veletek?" (Jn 8; 12-20)

Drámai feszültséget mutat ez a "költői kérdés". Isteni küldöttként szóval, cselekedettel és élettel kell Jézusnak a mennyei Atyáról bizonyságot tennie, miközben folyamatosan, kétkedést, hitetlenkedést, elutasítást, gyilkos indulatokat tapasztal, a lelkesedés és elfogadás mellett. Így, ilyen körülmények között végzi élethivatását. Mennyivel könnyebb a mi helyzetünk a Föld eme pontján....s ez mire indít minket?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 03.

"Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (Jn 8; 12-20)

A napokban óriási köd lepte be a várost. Este autóval haladtam át a Rákóczi hídon. Annyira sűrű volt a köd, hogy nem lehetett látni már a híd szélét sem az autóból, hát még a Dunát, vagy a folyó két partján elterülő várost. Az jutott eszembe, hogy ha nem tudnám, hol vagyok, bármit gondolhatnék erről a hídról és hogy hol vezet. A köd, a sötétség, a fény nélküliség ezt teszi: nem látom tőle az élet valóságát, így bármit gondolhatok róla. Jézus olyan világosságot ad nekünk, ami a világ és az élet világossága: rávilágít a valódi dolgokra. Segít tisztán látni, s ebből élet fakad számunkra is.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Február 02.

"Jézus pedig lehajolva az ujjával írt a földre." (Jn 8; 1-11)

A bibliakutatók egy része szerint Jézus a Tízparancsolat szavait/szövegét, mások szerint jelképeket rajzolt a porba. Kapcsolati szinten pedig a kirekesztendő és megbüntetendő /halálra kövezés/ asszony vádlóiból, hasonló helyzetű társak lettek, a vallás őrei. Kell a rend, s kellenek, akik azt őrzik, de a megbocsátásban és az újrakezdésben van az isteni erő, mely az asszony életében is új távlatot nyit, ahogy a miénkben is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Február 01.

"Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban" (Jn 7,40–53)

Jézus személye és tevékenysége megosztó volt 2000 éve is és megosztó ma is. Voltak és vannak, akik látva a csodákat, hallva a beszédeit azt mondták: "Ő a Krisztus", azaz a Messiás. Voltak és vannak, akik felháborodnak ezen és nemcsak Krisztust nézik semmibe, de a követőit is. Rengeteg ország van már a fejlett világban, ahol az emberi jogok nevében nem lehet ma kimondani semmire, hogy "bűn" és le kell szedni mindenhonnan a kereszteket, de a szólásszabadság nevében a keresztyénséget egyedül lehet csúfolni. Ez is ennek az evangéliumban kezdődő ellentétnek a folytatása. Te mit gondolsz Jézusról?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 31.

"Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám és igyék!" (Jn 7, 37-39)

3 perc, 3 nap, 3 hét. A mondás szerint kb. 3 percet bírunk ki levegő nélkül, 3 napot víz nélkül és 3 hetet evés nélkül. S mennyit bírunk a létezés igazi értelme, alapja nélkül? 3 évet vagy 3 évtizedet, esetleg 3x3-at? Jézusban nem volt "isten alakú űr" , ezért élt teljes életet és ezt kínálja, akik szomjazzák az élet teljességét. Őt követve, segítségét kérve, részesüljük ebben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 30.

"Meghallották a farizeusok, hogy a sokaság ezeket suttogja róla, és szolgákat küldtek a főpapok és a farizeusok, hogy fogják el őt." (Jn 7; 31-36)

Nem tetszik nekik, amiket Jézus beszél és tesz. Irritálja őket. Tudják nagyon jól, hogy mikor képmutatókról beszél, akkor róluk beszél. Fel vannak háborodva. Mikor bűnről beszél, róluk beszél. Nem veszi be a gyomruk. Ezért el akarják tenni Jézust láb alól - de túl gyávák, hogy maguk cselekedjenek, így másokkal próbálják elvégeztetni a piszkos munkát... Amikor én hallom, hogy Jézus beszél, és érzem, hogy rólam van szó - hogy reagálok? Megsértődök, hogy rólam ilyet ne mondjon, hisz én jó ember vagyok, és ott vannak a gyilkosok meg a háborús bűnösök, velük foglalkozzon inkább, vagy el tudom fogadni és megújulást tudok tőle kérni? A mai nap is egy lehetőség arra, hogy kérjem az Ő kegyelmét!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 29.

"....az Igaz küldött engem, akit ti nem ismertek." (Jn 7; 25-30)

Egy rövid mondatban két olyan kijelentés, melyek egyen-egyenként is elegendők a halálos ítelethez. Isteni küldetéssel jöttem, vallja Jézus, miközben a kortársak tudni vélik, hogy Ő kicsoda s honnét jött. Szerintük Krisztust, mikor eljön senki sem ismeri. A Atya pedig pont azt akarta, hogy a hétköznapiban jelenjen meg az isteni és az ismertben az "ismeretlen". A másik kijelentés: ti nem ismeritek! Ez haragot, gyilkos indulatokat vált ki a kortársak többségéből, akik, Ábrahámra, Izsákra, Jákóbra, Mózesre és a többi prófétára hivatkozva ismerni vélték a mennyei Atyát. A hétköznapokban is Istennel létezni, élni, ez a keresztyénség lényege, ami Jézus által megtapasztalható.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 28.

"Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, és abban nincs hamisság." (Jn 7;14-24)

Rengetegen állítják, hogy Isten szavát hirdetik, az igazságról beszélnek - s közben csak önmagukat képviselik. Mennyien tetszelegnek hitben, hagyományokban! Mennyien játszák el azt a vezetőt, aki másokkal foglalkozik - de közben csak a saját hírnevük, dicsőségük vagy hatalmuk számít. Ne csak nagyban gondolkodjunk: megvan ez kicsiben is. A munkahelyemen, az egyetemi csoportban. De aki Isten akarata szerint cselekszik, aki az Ő dicsőségére él, abban nincs hamisság! És ez felismerhető! Nézzünk szembe önmagunkkal a mai napon, motivációnkkal, működésünkkel: én melyik oldalon állok? Válaszd az Ő dicsőségét a sajátod helyett!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 27.

"Mert a testvérei sem hittek benne." (Jn 7; 1-13)

Vajon milyen lehetett Jézussal egy családban élni? Vér szerinti vagy unokatestvéri kapcsolatról van szó, nem tudjuk, de nincs is nagy jelentősége, mert a nagycsaládi életmódban ez szinte mindegy is volt. Ott élni valakivel, aki szinte semmiben nem különbözik a többiektől, de amiben más, abban meg nagyon. Isteni küldetése van, s ezt ki is mondja, jeleket, csodákat tesz, de mégsem hisznek neki, mert fontosabb, amit látni akarnak, aminek látni akarják! Hányszor járunk el mi is így emberi, családi, közösségi kapcsolatainkban... pedig megláthatnánk a realitást, s az azon túlmutató valóságot is Jézus által.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 26.

"Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad." (Jn 6; 67-71)

Aki Jézus követőjének vallod magad, Te is megkapod ma az úrtól ezt a kérdést: vajon te is el akarsz menni? Állj meg egy pillanatra és gondold végig: mi tart Isten mellett? Mi tart téged Jézus követői között? Annyi minden elválaszthat és annyi minden elbizonytalaníthat. Péter válasza megerősítő: "Uram, kihez mennénk?" Hát kinél van még olyan erő, hatalom és szeretet, mint Nálad, aki életet adsz? Életet ezen a földön, jó életet, amely megbocsátásra épül, a megkönnyebbülésre az emberek közötti békéltetésre - és örök életet, ami nem majd egyszer kezdődik el, hanem már itt a földön. Ha már egyszer megismertelek, nincs értelme máshová mennem - hát hova mennék? Jó itt nekem Veled. Maradok. Kérlek, engedd, hogy maradhassak.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 25.

"..a beszédek melyeket én mondtam nektek, lélek és élet." (Jn 6; 60-65)

Nem okoskodás, kioktatás Jézus tanítása, hanem ÉLET. Az élet teljességéről/ből szól és arra utal mindig. Együtt van benne magasság és mélység, a hétköznapi egyszerűség és az önmagán túlmutató komplexitás. János evangéliuma a legkésőbb íródott, s az ún. gnosztikus filozófiai-vallásos felfogással vitatkozva, de annak fogalmi rendszerét használva állítja elénk Jézust. A lényeg a lélek, s az élet. Ezekről érdemes és szükséges beszélni…

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 24.

"A zsidók vitatkozni kezdtek egymás között, és ezt kérdezték: Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?" (Jn 6; 52-59)

Feltűnt már akkor is Jézus környezetének, hogy valami elképesztő szokatlan gondolatot mondott: önmagát adja értünk és nekünk. Önmagát áldozza fel helyettünk, meghal a mi helyünkben, a mi bűneinkért - és önmagát adja nekünk az úrvacsora szentségében (sákramentum), és Önmagát adja nekünk a Szentlélek által. Nem érted ezeket a mondatokat? Ne ijedj meg, nehezen érthetőek. Ma ne a dogmatika pontos értelmezésével foglalkozz, hanem ezzel a gondolattal: milyen érzés az, hogy Krisztus ezt mondja: Önmagam adtam érted.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 23.

"Én vagyok az életnek kenyere." (Jn 6; 41-51)

A test táplálásával talán még törődünk, ha nem is mindig elég gondossággal, s a legjobb módon, de mi a helyzet a lélek, a szellem táplálásával? Jézus az élet kenyere, vele, általa, benne az élet teljességében részesülhetünk. Őt követve, hozzá fohászkodva, őt "utánozva" (mimézis, ahogy Pál írja) ki- és beteljesedhet életünk, mindennek ellenére is!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 22.

"Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha." (Jn 6; 35-40)

Élet kenyere. A kenyér, ami örök életre táplál. Szükségünk van biológiai életre, tápláló ételre rendszeresen. És szükségünk van lelki táplálékra is. Jézus azt ígéri, hogy aki Ővele aktív kapcsolatban van, aki hozzá folyamodik, aki vele beszélget (imádság), aki az Ő gondolatait böngészi (Biblia), aki az Ő tervei szerint dolgozik és tevékenykedik, aki tőle várja a segítséget, az nem fog éhezni, nem fog szomjazni, hanem mindig kap eleget. Mennyire sok embernek kong a lelke az éhségtől! És teletömik lelki bigmac-ekkel meg mindenféle éjféli nasikkal, amik rövidtávon jónak tűnnek, de hosszútávon nem az életet, hanem a betegséget hozzák el: ezotéria, babonák, horoszkóp, távolkeleti meditáció... Jézusnál viszont lelki bioétel van, semmi kemikália, 100% Lélek!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 21.

"Micsoda jelt mutatsz tehát...." (Jn 6; 28-34)

A korabeli vallásos vezetők bizonyítékot és biztosítékot akartak Jézustól, hogy Ő valóban az Atya küldötte. Természetesen ők szabták meg, akarták meghatározni milyen módon, mely feltételeknek kell/kellett volna megfelelnie Jézusnak ahhoz, hogy elfogadják mint isteni küldöttet. Jézus azonban a hit, az Atyába vetett bizalom embere. Aki hisz Őbenne, s abban, aki elküldte Őt annak teljes élete van, mondja kicsit később. Nincs előzetes bizonyíték és biztosíték, de ha van hit, akkor van hitbizonyosság is. Legyen úgy!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 20.

"nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok." (Jn 6; 22-27)

A tömeg keresi Jézust. Vonzódik hozzá, megy utána és végül megtalálják. Jézus pedig ezt mondja nekik, amit itt olvastok. Megdöbbentő mondat, nem? Csodákat tesz köztük Jézus (pl. pár darab kenyérrel és hallal 5000 család lakik jól) - és nem az isteni jelenlét érdekli őket igazán, hanem a hasuk! Isten sokszor beavatkozik a mi életünkbe is, sokszor megáld bennünket. Én saját magamon azt tapasztalom, hogy bár elsőre felháborodok, hogy nem Isten kell nekik, hanem csak a kenyér, aztán rájövök, hogy sokszor én is így bánok Istennel. Panem et circenses - kenyér és cirkusz kell, fizikai dolgok és vidámság, de az elkötelezett Isten-kapcsolat kevésbé. Pedig ez utóbbi az igazán fontos. Gondolkodj ma el ezen: mit keresel Istennél? Kapcsolatot vagy csak kenyeret és cirkuszt?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 19.

"Én vagyok, ne féljetek!" (Jn 6; 16-21)

Egy különös és szokatlan találkozás Jézussal...már az is elüt a többi esettől, hogy a Mester útra küldi tanítványait, miközben Ő visszavonulva, az Őt erőszakkal királlyá tenni akaró tömegtől, imádkozik. S aztán, már sötétben a vizen járva, a tanítványokat szállító hajóhoz megy. Az éjszakában csak fenyegetés, veszély, kísértet mozoghat ily módon, gondolkodásuk, "hitük" szerint. S meg kell tapasztalniuk, hogy az ételt és az élet teljességet adó Úr, a természeti törvények felett és a sötétségben is Úr.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 18.

"Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye.." (Jn 6, 1-15)

A próbatétel és kísértés két egymáshoz hasonló fogalom. Mondhatnánk azt is, hogy egy éremnek két oldala. Mindkét esetben olyan helyzetbe kerülünk, ahol kiderülhet hitünk erőssége, hűségünk határai, bölcsességünk, figyelmességünk, szeretetünk mértéke stb. Ha sikeres, akkor fejlődünk és erősödünk, ha sikertelen, akkor bűntudat és szomorúság következik. Talán megközelíthetjük úgy a dolgot: ha a fejlődés és épülés lehetőségét látom benne, akkor próbatétel, ha a bukás lehetőségét, akkor kísértés. Ami biztos: Isten velünk van ezekben a helyzetekben is, és bármi történik, épülésünket tudja szolgálni! Legyünk erre nyitottak ezen a héten is!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 17.

"Maga az Atya is aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam." (Jn 5;37-47)

Jézus élete, küldetése, cselekedetei és szavai hitelességét az Atya adja meg. Azonban pont ezt nem tudják, akarják elfogadni a kor vezető vallásos emberei s ez lesz, ami miatt majd halálra ítélik és kivégzik. Isteni küldetése óriási lehetőség, felelősség és teher is egyben. Ahogy az Ő követése is, de így tölthetjük be küldetésünket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 16.

"..azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek." (Jn 5;31-36)

Isten nem azért beszél hozzánk a Szentíráson keresztül, mert kontrollmániás lenne, vagy akkora az egója, hogy nem tudja elviselni, ha nem őrá figyelünk. Isten azért tesz mindent, mert nekünk üdvösséget akar adni - helyreállítani a vele, mint Teremtőnkkel való kapcsolatunkat, azt akarja, hogy békességben és szabadságban éljünk, s áldás lehessen rajtunk. Odafigyelek-e erre az Istenre?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 15.

"..aki az én beszédemet hallja és hisz annak aki engem elküldött, örök élete van.." (Jn 5;24-30)

A már jelenlévő örökkévalóságról beszél Jézus. Itt és most, ebben az életben jelen van/lehet az örökkévalóság. Ehhez csak két dolog kell: meghallani amit Ő mond és hinni az Atyában. Ezen, mint sziklaszirten állhatunk meg életünk változásaiban, jóban és rosszban, örömben és bánatban, születésben és halálban egyaránt. S ez adhat erőt a betegségekben is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 14.

"Megszólalt tehát Jézus, és ezeket mondta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya, mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon." (Jn 5;19-23)

Az Atya és a Fiú kapcsolata különleges. Jézus mindent úgy tett, ahogy az Atyaisten vezette Őt, s ezért bízhatunk abban, hogy az evangéliumban Jézus minden szava és tette az Atyát tükrözi. Rajta keresztül ismerhető meg igazán Isten. Megbízható barát, bölcs mester. Annyira szeret bennünket, hogy életét adja értünk, s közben az Igazságból semmit sem ad le. Sokan megpróbálnak a saját kedvükre "megalkotni egy istent", s abban hinni. A valóságban viszont a kérdés nem az, hogy ki tudok-e találni magamnak egy istent, akit szívesen követek, hanem, hogy vagyok-e elég alázatos ahhoz, hogy megismerjem Istent úgy, ahogy Ő van, s alávessem magam az akaratának. Jézuson keresztül erre van lehetőség!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 13.

"Szombat van, nem szabad az ágyat hordozni!" (Jn 5;10-18)

Istenre való tekintettel kell a szombatot megszentelni, vagyis semmilyen munkát nem szabad végezni. Szombaton különösen és kizárólag Istenre kell figyelni. Azonban Jézus is az Atya dicsőségére gyógyította meg a 38(!) éve beteg embert, aki ennyi ideje várt a Betesda tavánál a gyógyulásra. Az emberi lét teljessé, egésszé, egészségessé tétele is az Atya akarata szerint való. Kellenek napok, órák, időszakok, mikor csak Istenre figyelünk, azonban ez nem jelentheti az emberi szenvedések figyelmen kívül hagyását. Isten- és embertisztelet együtt jár. Imádkozzunk a járványban szenvedőkért és az elhunytak hozzátartozóiért!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 12.

"A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe." (Jn 5,1–9)

Két kérdést vet fel ez a keserű válaszmondat: "Nincs emberem".
Az első: neked van embered? Neked van kihez fordulnod akkor, amikor baj van, amikor egyedül érzed magad, amikor mélyre taszít az élet? Van kivel megosztanod, van kinek elmondanod, van kivel sírnod? Van embered, akiben megbízhatsz, aki nem árul el, nem nevet ki, hanem komolyan vesz?
A második: embere vagy-e bárkinek? Van-e olyan, aki hozzád fordulhat, aki meg is teszi ezt időnként, aki tud veled mélyre evezni és nem csak csevegni, de komolyan is beszélgetni?
Sokszor az emberem és akinek embere vagyok az egy és ugyanaz, úgy hívják: barát, vagy testvér (keresztyén értelemben). A gyülekezet olyan hely, ahol azt gondolom lehet embert találni magadnak, s lehetsz más embere. Neked van embered? Te embere vagy-e valakinek?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 11.

"Menj, a te fiad él. Hitt az ember Jézus szavának és elment" (Jn 4,46-54)

Távgyógyítás világjárvány idején....erre volna szükség! Egy Kapernaumból való férfi gyermeke gyógyulásáért megy Jézushoz, s Ő kijelenti: a dolog elrendezve. Mi kellett ehhez? A személyes találkozás, (Kána és Kapernaum távolsága kb. 30 km a legrövidebb úton, egy napi járóföld), bizalom Jézusban, s erőfeszítés. Hit, hogy ha valamit mond, az úgy is van. Az Ő szava teremtő, újjáteremtő, gyógyító szó. Ha gyógyulásra vágyakozunk, vajon a fentiek meg vannak bennünk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 10.

"Befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen" (Jn 4,43-45)

A gyermeki hit azt jelenti, hogy hiszem, mert azt mondták nekem. Ez a bizalomnak gyönyörű megtestesítője. A felnőtt hit azonban azt jelenti, hiszem, mert magam is megtapasztaltam. A galileaiak saját maguk tapasztalták meg, hogy kicsoda Jézus. Látták az ünnepen. Mi másként láthatjuk Jézust az ünnepeken, meg a hétköznapokban. Mit tapasztaltál meg közvetlenül róla? Van-e benned vágy, hogy ne csak hallomásból ismerd, hanem közvetlenül is? Van rá lehetőség!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 09.

"Mondták is az asszonynak: most már nem a te beszédedért hiszünk, mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy Ő a világ megváltója." (Jn 4,39-42)

Ez a bizonyságtétel lényege: eljuttatni másokat is annak a megtapasztalására, hogy velünk az Isten. A tapasztalás szó gyökere a „tap”. Tapad, tapaszt valamihez, vagyis szorosan kapcsolódni, "légmentesen". Úgy kapcsolódni, odatartozni a mennyei Atyához, hogy ne legyen közöttünk "légrés", s akkor mindennapi élmény az istengyermekség öröme. Erre csak utalhatnak mások, de az átélés az személyes és lehetséges!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 08.

"Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be. " (Jn 4,31-38)

Isten országa sok mindenben hasonló a földi országokhoz. Vannak folyamatok, amik időbe telnek és a folyamatrészeket nem ugyanazok az emberek végzik el. Hasonló ez a lelki dolgoknál is: más rakja le az alapokat, más ültet, más gondozza a növekedést, és az aratásnál más az, aki begyűjti az eredményt, az áldást. De egyik sem fontosabb a másiknál, sőt, Isten munkatársaiként meg kell értenünk, hogy ez az egész Róla szól és nem rólunk.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 07.

"Otthagyta tehát az asszony a vedret és besietett a városba...." (Jn 4,27-30)

Egy nő a perifériáról, akinek az életvitele legalábbis kérdéses, ha nem elutasított, megvetett, aki a Jézussal való találkozás következtében nyíltan felvállalja életvitelét a közösség előtt, amiit amúgy tudnak és ismernek, DE ez most nem a ma divatos comming out, hanem bizonyságtétel. Nem zsidó környezetben, egy nő, egy periférián lévő asszony (háromszoros akadály) mutat rá; nem ő a Krisztus?! S pont méltatlanságának és alkalmatlanságának felvállalása teszi hitelessé, a saját közössége előtt hitvallását. "Méltatlanul és alkalmatlanul", de mégis rámutathatunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 06.

"Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk." (Jn 4,19-26)

Lélekben és igazságban imádni. Ez azt jelenti, hogy a tárgyi dolgok sokadlagosak. Ez azt jelenti, hogy a templom épületétől nem függ semmi, az egy praktikus dolog kell legyen. Ez azt jelenti, hogy nem a pad vs. szék, orgona vs gitár, liturgikus öltözet vs farmer az igazi kérdés, hanem az, hogy hogy áll a lelked, felkészült-e Isten dicséretére? Hazugságban telnek a mindennapjaid vagy az igazság tölti be az óráidat? Elsősorban nem a mások méricskéléséről szól ez, hanem önmagam rendben létéről. Rendben vagyok?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 05.

"Jézus azt mondta neki: Menj el, hívd a férjedet és jöjj ide!" (Jn 4,11-18)

A párbeszédben, először nem találkozik az emberi realitás és az isteni valóság. Az asszony a maga hétköznapi élethelyzetéről beszél (olyankor jön, mikor mások nincsenek a kútnál s ami arra utal, hogy nem szívesen találkozik a többi vízhordóval); szeretné, ha nem kellene idejárnia vízért s Jézustól remél ehhez segítséget. Ő pedig az asszony létalapjáról szól: hiányzik valami, valaki az életedből, ezért "szomjazol" s ezt a szomjúságot hat férfi sem tudta betölteni. S itt tereli Jézus a beszélgetést egy olyan pontra, ahol az emberi realitás és az isteni valóság találkoznak; hívd ide a férjedet (aki nincs). Még nem megértés, de a fájó tapasztalás, hogy keresek valamit, de nem találom s ami/aki helyette van az kevés.....az Isten-közelség hiányzik. Ez nekünk Jézusban megadatott.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 04.

"A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal." (Jn 4,1-10)

Tabudöntögetés. Jézus lépten-nyomon ezt csinálja. Mit jelentene ez a mai világban? Ki ül le kávézni egy prostituálttal, egy maffiózóval, egy szélsőséges politikussal? A pride mozgalom képviselőivel vagy a legmélyebb cigánysor lakóival ki áll szóba a keresztények közül? Jézus mindegyikükkel sorban találkozik. Sosem ismeri el jónak a tevékenységüket, de velük mindig szóba áll és a találkozásokból sokszor változás lesz. Most is ez történik, a samáriaiakkal a zsidók sosem álltak szóba. Most mégis megtörténik, és ebből a beszélgetésből valami addig elképzelhetetlen lesz!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Január 03.

"Aki hisz a Fiúban örök élete van...." (Jn 3,31-36)

János evengélista a már itt és most jelenvaló örökkévalóról ír újra és újra. Arról tesz bizonysságot, hogy atöredékes, időleges, mulandó élet keretei között, már most és itt átélhető és megtapasztalható az örök élet, az isteni létezés "teljessége". Nem majd ott és akkor, a halálunk utan, hanem a jelenben lehet az Atya gyermekeiként léteznünk. A Fiú által lehetséges mindez.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Január 02.

"Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem." (Jn 3,22-30)

Keresztelő János mondja ezt Jézusról. Mikor mondja ezt? Épp Jeruzsálem legnagyobb influencere, tömegek követik, mindenki az ő offline programjaira megy, és tömegek keresztelkednek meg nála. Sztárlelkész, megachurch vezető pásztora. S jönnek hozzá a tanítványok, hogy az a Jézus nevű megjelent és ő is tanít, és ez milyen felháborító már, konkurencia... János pedig azt mondja, a sztár, a közismert személyiség: ez a lényeg, Ő növekedjen én pedig kisebb legyek. Jézus bennem való növekedésével teljesedik ki az igazi emberi lét, és teljesedek ki én is. Nem az a lényeg, hogy ki a sztár a földön, hanem, hogy Jézusra mutat-e? Ha nem, akkor elmúlik, ha igen, akkor Örök!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


2021. Január 01.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülőtt Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,11-21)

Az Újszövetség "központi Igéje" ez a rész. Önzetlenúl "tárgya" érdemeitől függetlenül szereti Isten az egész kozmoszt s benne az embert, minket személyesen, egyen-egyenként. Nem kell végérvényesen elveszni, hanem részesei lehetünk a halálon túlnyúló, személyes és konkrét isteni létezés megtapasztalásában. Ezen gondolatokkal jó kezdeni az új esztendőt!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


2020. December 31.

"Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát." (Jn 3,1-10)

Az öreg Nikodémus értetlenkedése teljesen érthető erre a mondatra, amit Jézus neki mond. Hogy születhetne újjá, aki öreg? Hogy mehetne az ember vissza az anyja méhébe, hogy újra megszülessen? Jézus pedig azt mondja, Lélektől kell születni, onnan felülről. Gondolhatják ma sokan, Jézus itt a reinkarnációról beszél, ott is újjászületésről van szó. Nah igen, de az megint csak a nikodémusi értetlenkedés. Jézus nem arról beszél, hogy a halál után kellene újjászületni, hanem, hogy a halál előtt. Új életet pedig csak Istentől lehet kapni. Ha nem érted még, nem baj: a kérdés ma az, érdekel-e ez annyira, hogy foglalkozz vele?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 30.

"...ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárkodás házává!" (Jn. 2;13-25)

A pogányoknak szánt udvaron, a jeruzsálemi templom előtt lehetett áldozati állatokat vásárolni és a templomi adományoknak szánt pénzt beváltani. Praktikus volt a gondolat, hogy a messziről érkezők is tudjanak áldozatot bemutatni, meg adakozni. Ezzel a vásári zsivallyal azonban megakadályozták, hogy imádkozni tudjanak Izráel Istenéhez azok az "idegenek", akik szerettek volna. Jézus kikergeti az árusokat és a pénzváltókat a pogányok udvaráról, mert az is az imádság helye. Szent haragjában nem mert senki sem ellenállni, mert érezték igaza van. A jövő évbe jó lenne megtisztított szívvel s gondolatokkal átlépni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 29.

"Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, 10 és így szólt hozzá: Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort." (Jn. 2;1-12)

Jézus a vizet borrá változtatta Kánában. Jól ismert történet. Szeretném most az utolsó mondatra felhívni a figyelmet: Jézus nem gagyi borrá formálta a fizet, nem pacsuli tablettás bort teremtett, hanem a legjobbat. Kereszténynek lenni nem gagyit jelent és nem azt, hogy elfogadom az ódon sztorikat és a minőségtelen közösségi életet. Krisztus példája épp ellenkező: minőség számít. A kereszténység nem gagyit akar, hanem minőségit. Mi itt a Károlin és mi itt az egyházban megelégszünk a középszerűvel vagy valami többet akarunk?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 28.

"Megtaláltuk a Messiást...." (Jn. 1;35-51)

Jézus tanítványokat gyűjt magaköré, hogy legyenek, akik közvetlen közelről, látják, hallják, tapasztalják, milyen amikor Isten munkálkodik. András a testvérének, Kéfásnak, a későbbi Péternek mondja: megtaláltuk. Igazából őt találta meg, választotta ki Jézus, hogy a tanítványa legyen. Ettől még igaz, hogy a tanítványok is rátaláltak valakire, valamire, ami régóta hiányzott az életükből: a "személyes" Istenre."Nem keresnél engem, ha nem találtál volna már meg." Blaise Pascal Az istenit keressük, hiányoljuk vagy ha már ránk talált, akkor Neki örvendezünk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 27.

"Utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én." (Jn. 1;19-34)

Keresztelő János mondja ezt Jézusról: utánam jön, nagyobb nálam, előbb volt, mint én. Jézus szakálla lehet, hogy rövidebb volt Jánosénál, mert fiatalabb ember volt, de János pontosan tudta, hogy az emberi éveinél sokkal több van itt: Isten jár közöttünk emberként. Nem látszatból, nem színjátékból: valóban emberré született. Jézus hatalmához nem mérhető semmi, ezt János jól tudta, s Jézus meg is mutatta mindezt: csodákban, gyógyításokban, s legvégül abban, hogy a halál nem tudott győzni felette: Ő feltámadt!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 26.

"És az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk...." (Jn. 1;14-18)

Megtestesülés ennél szebben nem is lehetne kiábrázolni, hogy mi történt Karácsonykor. Testet öltött, belépett az isteni az emberi idő-tér dimenzióba. Dimenzióváltás, melyben a végletek leszűkítette létét, de abból mégsem adott fel semmit. Olyan lett mint mi és mégis egészen más. Isten testközelbe jött és maradt. Ez örömet és reménységet ad.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 25.

"Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba." (Jn. 1;6-13)

Furcsa és nehezen érthető gondolat ez, de fontos, hogy értsük: Isten szava, igéje maga Jézus Krisztus, az Ő fia. Ő maga az evangélium, az örömhír: van üdvösségünk! Ő fényként jött el a sötétbe. Világít, utat mutat, bátorít. Karácsony nem az ajándékcsomagolásról szól, hanem az értünk emberré lett Istenről, akivel az Atya megajándékoz bennünket!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 24.

"Kezdetben......" (Jn. 1;1-5)

Igen mindennek és mindenkinek volt "kezdete". Nem csak a fogantatással, születéssel, hanem visszamenve az időben a nemzeteknek, népeknek s az emberiségnek is volt kezdete. Az időn és téren kívül csak a Teremtő létezik. S ahogy van kezdet úgy vég is van. Minden hatalomnak, uralomnak, birodalomnak vége lett/lesz. S ez nem csak szomorú, hanem egyszerre örömteli is. A múlandóság alá rekesztett élet az örökkévaló Istenre hagyatkozhatunk. Tegyük ezt.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 23.

"Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz." (Zsid. 13;7-25)

A világ változik, s benne változom én is. Rengeteg mindent megbántam, mennyi mindent másként csinálnék! Mennyiszer mondtam ki, hogy "szeretlek", "ígérem", "megváltozok" és lettek ezek mind elmúló szavak csupán. Krisztus nem változik! Én változok, de Ő nem! Ha Ő egyszer valamit kimondott, az tuti. Ha Ő egyszer valamit megígért, az biztos! Ha régen mondott nekem valamit, az most is érvényes. Talán pont ezen a karácsonyon lesz itt az ideje annak, hogy hozzá fordulj: Ő biztosan és változhatatlanul vár téged!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 22.

"A vendégszeretetről el ne feledkezzetek, mert ezáltal némelyek, tudtuk nélkül, angyalokat vendégeltek meg." (Zsid.13;1-6)

Utalás Ábrámra, aki akkor még nem Ábrahám volt, de maga Isten vagy angyalok látogatták meg, hogy elmondják nagy nép atyjává lesz öreg kora ellenére. S ő tisztességgel ellátta vendégeit. A vendégszeretet s a vendégjog nálunk is, egészen a legutóbbi időkig érvényben volt. Megosztani amink van, asztalközösséget vállalni, az egyik legbensőségesebb és meghittebb dolog. Jó ha tudjuk gyakorolni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 21.

"Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel." (Zsid. 12;18-29)

Mennyire rendíthetetlenek azok az országok, amik körülvesznek bennünket? 1991-ben szétesett a velünk határos világbirodalom: a Szovjetunió, s létrejött a független Ukrajna. 1992-ben északi szomszédságunkban létrejött az addig sosem létező Szlovákia nevű ország. A délszláv háborúban szétesett a déli szomszédunk: Joguszlávia, de azóta folyamatosan újabb és újabb országok lettek függetlenek a Balkánon. Mennyire rendíthetetlenek és stabilak a földi országok? És ezek a példák csupán a szűk környezetünkből vannak.Isten egy ennél sokkal erősebb és stabilabb ország állampolgárságát kínálja nekünk: Isten országa rendíthetetlen. Legyünk hálásak azért, hogy Ő stabilitást ad, s adjuk meg neki a tiszteletet és az istenfélelmet.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 20.

"Ezért a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket egyenesítsétek ki..." (Zsid. 12;12-17)

"Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent; nem remél." (József Attila) Vagy mégis csak tehet valamit az ember saját magáért, ha nem is önmagából kiindulva. A kettő nem zárja ki egymást; lehet reálisan és józanul látni, láttatni az életünket, ugyanakkor azon túllátva az isteni kegyelemre tekintve, fel-és kiegyenesedhetünk. Közel már az üdvösség!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 19.

"tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt" (Zsid.12;1-11)

Isten célja nem annyi, hogy gyűjtsön magának olyanokat, akik rajonganak érte és imádják őt és így az egóját lehet ezzel is növelni (mint azt rengeteg sztár teszi). Isten célja az, hogy olyan élet lehetőségét adja számunkra, amit eredetileg tervezett: Őt a szeretet motiválja, ami a lényének az alapja. Isten olyan békességet akar nekünk adni, s erről a békességről szólnak a karácsonyi énekek, amiket pár nap múlva mindenhol énekelni fogunk és hallani, ami valódi békesség: terheket le lehet tenni és a bűnre lehet nemet mondani. Felszabadító!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 18.

"..akikre nem volt méltó a világ.." (Zsid. 11;23-40)

A hit hősei üldöztetést, kínhalált szenvedtek s legtöbbjüket el is feledték. Pedig fontos példái annak, hogy nem kell s nem is lehet bizonyos, életbevágó, kérdésekben engedni, kompromisszumot kötni. Nem másokért, hanem önmagunkért vállalhatjuk Jézus szerinti mivoltunkat a nehéz helyzetekben is, de ez akár lehet példa mások számára is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 17.

"hit által..." (Zsid. 11;8-22)

Hosszú felsorolást olvashatunk itt: mi mindent tett hit által Ábrahám. Mi mindent tett azért, mert bízott Istenben és bízott Isten ígéreteiben. Amikor Te cselekszel, akkor mi irányítja a döntéseid? Hit vagy hitetlenség? Bizalom vagy bizalmatlanság? Meggyőződés vagy bizonytalanság? Van Kire tekintened vagy úgy érzed, egyedül kell mindennel megküzdened? Hit által sok mindenre képes lehet az ember!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 16.

"A hit a reménylett dolgok valósága és a nem láthatókról való meggyőződés." (Zsid. 11;1-7)

Van-e valami a kézzelfogható realitáson túl? Vagy még az sem létezik, amit egyébként látunk (virtuális szenzualizmus)? A reménység túlmutat a realitáson vagy inkább felülemelkedik azon Pandémia, betegség - ami ellen egyenlőre nincs gyógyszer - , halál, beszűkült élettér, mindez realitás. A hit azonban összekapcsolja ezt a valósággal, az istenivel. S erről meggyőzöttek vagyunk, Jézus által.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 15.

"hű az, aki ígéretet tett" (Zsid. 10;19-39)

A hűség nehéz dolog. A hűség ritka dolog. Mi a hűség? Annyira ragaszkodni valamihez vagy valakihez, hogy nemcsak a könnyű, boldog és élvezetes időben tartunk ki mellette, hanem a nehézben is. Hűséges vagyok a páromhoz, de csak addig, meg nem gyengül a vonzalom. Hűséges vagyok a közösségemhez, egészen addig, míg felhőtlenül érzem magam köztük. Hűséges vagyok az iskolához, céghez, elvhez, emberhez, amíg nekem jó és jól érzem magam. Ez nem hűség. A hűség az, amikor kitartasz a nehézségekben is, mikor nem minden felhőtlen, mikor megbántanak. A hűségben van nemcsak szeretet és ragaszkodás, de megbocsátás is. Krisztus hűséges hozzánk. Nem fordul el tőlünk akkor sem, ha sokadszorra megbántjuk valamivel (ezt hívjuk bűnnek). És nem vonja vissza az ígéreteit sem, mert hűséges. Te hogy reagálsz erre?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 14.

"Mert egyetlen áldozatával örökké tökéletesekké tette a megszentelteket." (Zsid. 10;1-18)

Teljességre jutni, befejezettnek lenni ez Krisztus tettének, áldozatának következménye az emberre nézve. A tökéletesség nem hiba nélküliség, hanem célhoz érni s ily módon befejezettnek lenni. Befejezett az, aki Istennel, emberrel s a teremtett világgal harmóniában létezik. Erre a "tökéletességre" Krisztus vezethet el minket. Ennek megvalósulását várhatjuk Adventben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 13.

"a végrendelet csak halál esetén érvényes; amíg a végrendelkező él, addig érvénytelen" (Zsid. 9;15-28)

Bízom benne, hogy az ÁJK-sok olvassák ezen a héten a napi igéket, mert nagyon szép jogi utalások vannak folyamatosan. Ma is ilyen került elénk, ezúttal az örökösödésről, azon belül is a végrendeletről. A végrendelet arról szól, hogy a törvény által meghatározott öröklést megváltoztatja a végrendelkező, de az egészen a haláláig megváltoztatható, és természetesen az öröklés bármely formája történik, az csak a végrendelkező halálával lép életbe. A bűnbocsánatot és az örök életet, mint Krisztus végrendeletébe foglalt örökséget hozza elénk itt a Szentírás. Azt mondja: örökösök vagyunk, és az örökléshez Krisztusnak meg kellett halnia! A halálával lett érvényes mindez, s bár neki, mint a Fiúistennek sosem kellett volna meghalnia, mégis önként vállalta, s így az Örök élet örököseivé tett bennünket! De csak azokat, akik hittel elfogadják ezt az örökséget. Tehát az örökösödési jogról itt nem lemondani lehet, hanem (Isten kegyelméből) elfogadni csak, mert nem automatikus. Te örökös vagy?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 12.

"..mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a Krisztus vére..." (Zsid.9;1-14)

Valaki helyett szenvedni...lehet ezt, van ilyen? Akik a generációkon átívelő lelki lenyomatokkal, élményekkel, traumákkal foglalkoznak, tapasztalatból tudják, hogy előttünk járó, általunk nem is ismert családtagok mily módon határozzák meg életünket. (Lásd a holokauszt túlélők harmadik generációjában megjelenő, jellegzetes betegségeket.) Jézus több ezer évvel ezelőtti békítő munkálkodásának, a mennyei Atya s közöttünk, hatása máig élő és ható. Különösen is a Szentlélek által belsővé lehet, hogy nem KELL céltalanul, önbüntetésben, lelkiismeretfurdalásban léteznünk Istennel szemben, hanem elfogadhatjuk atyai szeretetét.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 11.

"Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat" (Zsid. 8;6-13)

A törvénykönyvben szereplő jogszabályok kereteket adnak, illetve gyakran tiltanak. Megtudod belőle, mi a jó és követendő, s mi a rossz és kerülendő. A földi törvények folyamatosan változnak, igazodnak a kor kihívásaihoz. Isten törvénye nem változik, és olyan szép ez a kép, ahogy azt mondja a Biblia ebben az igében: "szívükbe írom azokat" - Isten a szívünket akarja meghódítani, és a törvényét oda helyezi. Olyan ez, mintha azt mondanánk, az anyaság törvényei az anya szívébe vannak írva. A szerelem törvényei a szerelmes pár szívébe vannak írva. A barátság törvényei a barátok szívébe van írva. Ezekről nincs írott törvény, nincs jogi formula. Egyszerűen ott van mélyen gyökerezve a szívünkben. Ilyenek Isten törvényei is, mégpedig pont az előbbiekhez való hasonlóság miatt: Isten törvényei az önfeláldozó szeretet törvényei! A te szívedbe milyen törvények vannak írva?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 10.

"...ezek a mennyei dolgoknak csupán kiábrázolásai és árnyékai..." (Zsid. 8;1-5)

A hitélet emberi keretei, formái, szokásai és szimbolikus cselekedetei, csupán visszfényei a mennyeieknek. Még úgy is, hogy pld. az ószövetségi előírások, szent sátor építése, isteni előírás szerint kellett történjen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 09.

"Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük." (Zsid.7;11-28)

Jézusról mondja ezt az ige. Jézus tud üdvösséget és örök életet adni mindazoknak, akik őt követik. Ennek az életmentésnek és életadásnak a kezdete a most közelgő karácsony, amikor is emberi formát vesz fel, valóságosan kisgyermekként világra jön, hogy a földi élete végén feláldozza magát értünk. S így is tett. És itt van az utolsó mondatban rejlő erő és remény: Jézus él. Ma is. És szünetelenül könyörög értünk az Atyához. Szüntelenül közbenjár értünk. Nincs szükségünk más közbenjáróra, szentekre, angyalokra, mert a legtökéletesebb kezeskedik értünk, a mi mennyei mecénázunk: a Megváltó Úr Jézus Krisztus. Kérjük az ő segítségét ezekben a napokban is, s ő nem hagy minket cserben!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 08.

"...miután hasonlóvá tétett az Isten Fiához, pap marad mindörökké." (Zsid.7;1-10)

Isten útjai kifürkészhetetlenek.....egy ember Melkisédek, aki Isten Fiához hasonlóvá tétetett. Jézus előtt már volt valaki, ezek szerint, aki hasonló volt Őhozzá. Miért kellett akkor ez a hosszú, évezreden keresztül vezető utat, Ábrahámtól Jézusig megtenni. Nem lett volna egyszerűbb, ha Melkisédekkel egyszerűen folytatódik az a fajta istentisztelet, mely hosszú kacskaringók után, Jézussal s majd a keresztyénséggel valósult meg? S vajon az anyaszentegyházban megvalósul az igaz istentisztelet? Jó, hogy voltak s vannak, ott és akkor, meg itt és most, akik a melkisédeki módon tisztelik és követik Istent. S tehetünk érte, hogy a jövőben is legyenek.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 07.

"beteljesült az ígéret" (Zsid. 6;13-20)

Annál kevés rosszabb van, mint mikor valaki, akiben bízol, nem teljesíti az ígéretét. Sokszor belecsúszunk abba, hogy meggondolatlanul ígérünk valamit: ott leszek, felhívlak, megcsinálom, mindig veled leszek... Istennel kapcsolatban az a tapasztalat, hogy Ő mindig megtartja az ígéretét. És a jó hír az, hogy Isten tartogat számodra ígéreteket! Tartogat számodra jó tervet! Szeretne örömet és békességet adni neked. Keresd az akaratát, ismerd meg ígéreteit és bízz benne! Később visszanézve így fogsz te is beszélni: "beteljesült az ígéret."

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 06.

"...törekedjünk az érettkorúságra." (Zsid. 6;1-12)

A vallás-fejlődéslélektan leírja a hitbeli kiteljesedés állomásait. Az érett hit önálló, harmóniában van felekezete hagyományaival, mégis egyéni és személyes, közösségben és a közösségért megélt létforma. Erről ír Karácsony Sándor, a nagy református valláspedagógus is. S erre törekedhetünk. A szóban bennefoglaltatik az erőfeszítés. Ezt nem ajándékba kapjuk, hanem tenni kell érte.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 05.

"Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek tapasztalatuk folytán gyakorlottak az érzékeik a jó és a rossz megkülönböztetésére." (Zsid. 5;11-14)

A pici gyerkőcöknek teljesen más ételt adnak a szülők, mint a nagyobbaknak, vagy a felnőtteknek. Mikor gyermek voltam, nagyon szerettem a kakaóscsigát. Szinte bármennyit meg tudtam belőle enni. Felnőttként ez már kevésbé van így, ha nagyon szükséges, elvagyok vele, de inkább egy-két falatot eszek egy főétel után, mintegy desszertként. Ez részben ízlés kérdése is, részben pedig egyszerűen a fejlődés más szakaszában vagyok. Ugyanígy van ez a hittel is. A kemény kérdésekkel nem lehet akkor foglalkozni, amikor az ember még csak keresi a hitet. Ha viszont már felnőtt hited van, nem ragaszkodhatsz a kezdeti eledelhez. Te hol állsz a hit útján? Kérj segítséget a közösségedtől, lelkészedtől, hogy megfelelő táplálékhoz juss! Keress lelki dietetikusokat!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 04.

"Megértő tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mivel őtt is nyomja az erőtlenség terhe." (Zsid. 5;1-10)

A zsidóság főpapjáról ír a levél szerzője, aki Istennél járt közbe népe és a saját tökéletlensége miatti rászorultság okán. A főpap azonban csak előképe az igazi Főpapnak, Jézusnak, aki megértő tudott/tud lenni irántunk. A tévelygés nem elsőrenden valamilyen szellemi tévút, hanem egzisztenciális fogalom; céltévesztés. Céltévesztett életről van szó, amikor nem a teremtettségünknek megfelelően élünk. S a tudatlanság sem azonos a tanulatlansággal, tájékozatlansággal, hanem jelenti: nem tudjuk kik vagyunk! Az Atya gyermekei Jézus testvére és a Szentlélek temploma. Élhetünk eszerint.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 03.

"Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál" (Zsid. 4;12-16)

Isten szava élő, tehát nem csak egy régi, üres írás, hanem ma is aktuális és érvényes. Isten szava ható, tehát nemcsak irodalmi érdekesség vagy filozófiai mélység, hanem képes megváltoztatni az ember életét. Olyan, mint az éles penge: képes sebezni : mint mikor felismerem benne saját gyengeségeim, tökéletlenségem (ezt nevezi a Biblia bűnnek), akkor bizony mély vágásokhoz hasonló a tapasztalat . S képes gyógyítani is, ahogy sokszor egy vágás, fájdalmas tisztítás, a betegség eltávolítása kell ahhoz, hogy gyógyulás legyen, s az élet újra teljes lehessen. Isten gyógyítani akar a szavával, de ez nem mindig könnyű út. Ebben az adventben bátran vedd kézbe ezt a két élő kardot!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


December 02.

"Mivel még nem teljesedett be az ígéret...." (Zsid. 4;1-11)

Valami történt, ami befejeződött, de még nem teljesedett be. A "Jézus esemény": születése, munkálkodása, kereszthalála, feltámadása, mennybemenetele befejezett tény. A beteljesedés azonban, az idők teljessége még hátra van, amikor "Istem lesz minden mindenekben". Köztes időben élünk s mi magunk, testünk-lelkünk életünk a beteljesedés terepe. Ha így van ez másoknak is segítség, bizonyság lehet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


December 01.

"Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor" (Zsid. 3;7-19)

Az elkeseredés ideje a pusztai vándorlásra utal, amikor is a zsidó nép elmenekült Egyiptomból és új hazát keresett. Kicsit hasonlóan a mi népünkhöz is, akik keletről nyugat felé vándoroltak. Eközben a vándorlás közben nagyon nehéz volt az élet, sokszor kellett harcolni népekkel, akiknek a területén áthaladtak, bizonytalanság volt, biztosan sok betegség, időnként éhezés. Egyedül Istenben bízhattak. Ők pedig vágytak vissza a rabszolgasorba, mert Egyiptomban, ha szabadsága nem is volt a népnek, legalább a megélhetés ha szűkös is, de stabil volt. Ez a küzdelem, állandó nehézség, szenvedés elzárta őket Istentől. Nem tudtak rá figyelni. 2020 egy nehéz év. Ebben az adventben hagyod-e, hogy a küzdelmek és a nehézség, a mi covid-os pusztai vándorlásunk elzárjon Istentől?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 30.

"...az Ő háza vagyunk, ha a bizonyságtevés bátorságát és a diadalmas reménykedést mindvégig megtartjuk." (Zsid. 3; 1-6)

Nagy dolog, tulajdon két kezünkkel felépíteni saját házunkat vagy annak kisebb-nagyobb részét. Másként tekintünk rá, másként érzünk iránta, mintha kulcsrakészen kapunk lakást, házat. Minden téglának, csempének, padlóburkolatnak, festett négyzetméternek története van, vagyis érzelmileg kötődünk hozzá/juk. Így van valahogy Jézus is velünk, mert mi az Ő háza, alkotása vagyunk. Teremtettségünk megőrzéséért azoban két dolgot tehetünk. Megvalljuk teremtettségünket másoknak s megmaradunk a reménységben, hogy ez a halálunk után teljeségre jut majd.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 29.

"nem szégyelli őket testvéreinek nevezni" (Zsid. 2; 5-18)

Jézus testvérnek nevezi a követőit. Nem szégyelli, hogy Ő az Úr, a király, a vezető - és bennünket, az Atya által örökbefogadottakat testvéreknek nevez. Hiszel Istenben? Jézus testvérének tekint téged! És nem szégyelli ezt, nem halkan és sunnyogva mondja ki, hogy hát igen, mostohatestvéreim... hanem szégyen nélkül, büszkén és szeretettel gondol ránk így: tanítványai és egyben testvérei vagyunk! Húzd ki magad, járj egyenesen és büszkén ezzel a gondolattal: a világmindenség Ura, a megváltó Jézus Krisztus testvére vagy! Nem semmi!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 28.

"...a Szentléleknek az Ő akarata szerint kiosztott ajándékaival." (Zsid. 2;1-4)

Ajándék, amit a közelgő ünnepek alkalmával adunk és kapunk örömet szerez/het. A jól megválasztott ajándék bizonyosan jelzi szeretetünk, gondoskodásunk. A mennyei Atya ajándékot készített s küldött a mennyei közvetítő, a Szentlélek által nekünk. Lehet a töredékesség ellenére és a töredékességben is kiteljesedett az életünk. Egy olyan élet mely alapvetően nem a külső körülményektől, anyagi-társadalmi helyzettől, mások véleményétől függ, hanem a Teremtő, Megváltó és Megszentelő Istentől. Ezen ajándék elfogadására is készülhetünk a közelgő ünnepeken.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 27.

"azok mind elavulnak, mint a ruha" (Zsid. 1; 5-14)

Az elavulás vesz bennünket körül. Lejár az ételek szavatossági ideje, az elektronikai eszközök garanciája, kimennek az eszközök és a ruhák a divatból, és hát ezek mind el is kopnak, elhasználódnak, tönkre megy az anyag. Az ige itt az emberekről beszél: elavulnak, szemben az örökké való Istennel. Milyen érzéssel tölt el engem, ha arra gondolok, hogy a saját gondolataim, tetteim, érdemeim sőt, én saját magam is elavulok? De van valaki, aki örök: Isten, és minden, ami hozzá kapcsolódik, az nem avul el, hanem örökkévaló - köztük én is.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 26.

"Ő az Isten dicsőségének visszfénye és lényegének mintája.." (Zsid. 1; 1-4)

A minta, a MINTA, ahogy kinéz a mennyei Atya és ahogy kinézhet/ne az EMBER. Egy különös együttállás, egy különös kettősség, együtt és egyszerre az Isten és az ember: Jézus Krisztus. Ha valaha is szeretnénk megtalálni a helyünket, helyi értékünket a földi létben, akkor Őreá tekintve, a Hozzá hasonlóságra törekedve, taláhatjuk meg...

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 25.

"Krisztusban tehát egészen nyíltan megparancsolhatnám neked azt, ami kötelességed volna, a szeretet miatt azonban inkább csak kérlek" (Filem 8-25)

Izgalmas kérdést feszeget ez az ige. Ha valami a másiknak kötelessége és olyan helyzetben vagyunk, hogy "megparancsoljuk" vagy "utasítsuk" (oktatóként diákot, HÖK-ösként hallgatótársat, TO-sként ügyfelet, vezetőként beosztottat, de bárki esetében lehet házastársat, kistestvért, barátot stb.) - akkor a szeretet miatt kérést fogalmazunk meg. Ez a keresztényi szabadság, van szabadságom nem megtenni valamit. A szeretet jegyében finomabb vagyok, pedig semmi sem kényszerít rá.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 24.

"..hogy velünk való hitbeli közösséged hathatós legyen mind annak a jónak felismerésére, ami a miénk a Krisztusban." (Filem 1-7)

Az a jó, ami nekem jó, ami nekem kellemes, ami jólesik, kedvemre, ínyemre való....Vagy mégsem? Pál a jó felismerésének "terét", helyét a gyülekezeti közösségben látja. Nem az indiviidum kizárólagos lehetősége a jó felismerése, sokkal inkább, mint a közösség részese, tehet úgyan hozzá, de a felismerés közös lehetőség, teher és áldás egyszerre. Van-e olyan közösségünk, ahol a valóban lényeges dolgokat közösen felismerhetjük, megélhetjük? Ha nincs keressünk, tegyünk érte, ha van adjunk érte hálát!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 23.

"az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöl járni" (Tit. 3;8-15)

Pár napja szó volt a hitelességről. A hitelesség fontos, de nem elegendő. Az ember hatással van a környezetére, családjára, barátaira, diáktársaira, hallgatóira, munkatársaira. Az ember hatással van, tehát influencer. Mai igénk arra hívja fel a figyelmet, a hívő embernek a jó cselekedetekkel kell influencerkedne, nem szavakkal csupán. Ezt jelenti mások előtt járni: példát mutatok, hogy legyen mit követni. Nem kis felelősség ez. Légy bátor, és vállald fel ezt a szerepet, mert akár akarod, akár nem: influencer vagy!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 22.

"Akik hívőkké lettek az Istenben, igyekezzenek jó cselekedetekkel elől járni." (Tit. 3;1-7)

Egy belülről és felülről fakadó létmód, mely számára természetes a jó cselekvése. Nem az elvárások miatt, nem valamely büntetés elkerülése, nem mások jó véleményének kicsikarásáért, hanme, mert "jónak lenni jó". S a jó példa ragadós, ahogy a rossz is. Mi akik tudjuk és hisszük istegyermekségünket elől járhatunk a jóban!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 21.

"Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek" (Tit. 2;11-15)

Lassan itt az advent, lassan itt a karácsony. Ez az ünnep Jézus Krisztus születése. Ezt tudjuk. De miért ünnepelünk egy kétezer évvel ezelőtti szülinapot ma is? Mert ez nem csak egy tortázásról szól. Az Isten megbocsátó kegyelme jelent meg mindannyiunk számára. A lehetőség, hogy nem kell bűnben élni, lehet bocsánatot kapni és lehet bocsánatot adni. Fel lehet szabadulni a bűntudat alól, és fel lehet másokat szabadítani ettől. Ez egy lehetőség, mely minden ember számára megadatik. Mit jelent számomra egy ilyen karácsonyra való készülés ma?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 20.

"Az ifjakat hasonlóképpen intsed, hogy mértékletesek legyenek miindenben." (Tit.2; 1-10)

Amit megtehetek, meg is teszem! Ezzel a szemlélettel gyökeresen szemben áll a páli intések sora, mely szól püspöknek, gyülekezeti vezetőnek, időseknek, férfiaknak, asszonyoknak, ifjaknak és szolgáknak: a mértékletességről. Mindennek van mértéke, pontosabban a teremtett létnek van mértéke, az élet tisztelete és szeretete (A: Schweitzer) és a szintén páli gondolat arról, hogy a testünk a Szentlélek temploma. Ami építi, díszíti, szépíti az jó és hasznos, ami nem az rossz és haszontalan.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 19.

"Azt vallják, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel tagadják" (Tit. 1;10-16)

Gyakori téma a 21. században a hitelesség. Sokszor úgy tűnhet, hogy ez egy új gondolat, új igény, de már a Szentírásnak is felkapott témája - a napu biztatások között is fel-feltűnik. Ma is lehetőségünk van az ige kapcsán megállni és elgondolkodni: hitelesítik-e a cselekedeteim, amit állítok magamról, hitemről, világképemről? Hitelesítik-e a tettem, amit mondok a motivációmról, céljaimról, ars poetica-mról? Mert ha ezek nincsenek összhangban, akkor a cselekedetekkel tagadjuk az állításunk. He viszont összhangban vannak, megfelelünk a Szentírás és a modern kor hitelességi kívánalmainak! A szembenézés lehetőség is: bármit találok, most alkalmam van megtenni az első lépést a változtatás útján!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 18.

"....az élet reménységében..." (Tit. 1;1-9)

Nem örökké tartó, hanem Istenben való élet, mely a halálon túl is megtapasztalható. Egy az isteni szeretet dimenziójában való létezés, melyben az illető egyszerre azonos a földi létezővel, meg attól gyökeresen eltérő is. Kontinuitás és diszkontinuitás egyszerre. Én magam tapasztalhatom meg, nem úgy és abban a fizikai testben, melyben most élek. Reménységem, hogy Istentől jövök és Istenhez tartok s egyszer minden akadály, nehézség nélkül szeretetében lehetek és maradhatok.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 17.

"Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok." (Fil. 4;10-23)

Pál apostol köszönetet mond a gyülekezet gondoskodó szeretetéért. Gondoskodtatok volna, "de nem volt rá alkalmatok" - azaz nem a szándék hiányzott, hanem a lehetőség. Most olyan napokat élünk, hogy a másokért való gondoskodás lehetősége folyamatosan megadatik mindannyiunknak. Van-e a filippi közösséghez hasonló szándék bennem? Mert alkalmam van rá.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 16.

"Semmi miatt ne aggódjatok..." (Fil. 4;1-9)

Lehetséges aggodalom nélkül élni e pandémiás időben? Ne aggódjunk szeretteink, hozzátartozóink és a saját egészségi állapotunk miatt? S ne töltsön el minket aggodalommal, hogy mi lesz gyülekezeteinkkel, anyaszentegyházunkkal, országunkkal, ha sokáig tart a jelenlegi állapot? Pál a mondat folytatásába adja meg a választ; ha hálaadással imádkozunk a mennyei Atyához, akkor erejét veszíti az aggodalom. A hála érvényteleníti az aggódást! Ébresszük fel a hálaadást a szívünkben s nem marad helye az aggódásnak!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 15.

"Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk" (Fil 3,15-21)

Az állampolgárságnak van értéke. Nem könnyű feltétlenül meghatározni számokban, de igenis van értéke. Hogyan? Egy ország megvédi az állampolgárait. Biztosít nekik különböző lehetőségeket, előnyöket. Ha az ember utazni szeretne, az országa diplomáciai kapcsolataitól függ, hogy kell-e vízum vagy sem. Ha baj van, az országod kiment-e egy nehéz helyzetből vagy sem? A mennyei polgárjog is hasonló: olyan ország állampolgárai vagyunk, akinek a kormányzója, elnöke, vagy ahogy a Biblia fogalmaz: Királya védelmez bennünket. Mindenhol van konzulátusa, bárhol odafordulhatunk hozzá - és ami a legfontosabb: közvetlenül hozzá. Nem a titkárnőjéhez, nem a kabinetfőnökéhez, nem a minisztereihez kell fordulnunk, hanem közvetlenül lehet Őhozzá! Mennyei polgárjogod van. Te is képviseled azt az országot - neked pedig védelmet biztosít. Milyen ezt hallanod?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 14.

"..örüljetek az Úrban!" (Fil 3,1-14)

Minden körülmények között és azok ellenére is van okunk, alapunk az örömre. Ez pedig az, hogy az Atya teremtményei, Jézusban gyermekei s a Lélek által Neki szenteltek vagyunk. Rossz betegnek, magányosnak, elhagyottnak, becsapottnak, vesztesnek lenni, DE ezeken túl a fentiek miatt örülhetünk. S a nehéz élethelyzeteken át ragyoghat az Istenben való öröm, ami átértelmezheti, "átkeretezheti" a realitást.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 13.

"Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent" (Fil 2,12-30)

Megvallom, arcul csapott ez az ige. Mindent zúgolódás és vonakodás nélkül tenni. Természetesen ez a mindent arra vonatkozik (ha megnézzük a kontextust), amit teszünk és nem arra, amit mondanak nekünk (tehát nem arról van szó, hogy vonakodás nélkül teljesíts minden kérést!). De amit teszek, azt tegyem jó szívvel, tegyem örömmel, tegyem alázatosan, tegyem zógolódás és vonakodás nélkül. Hányszor mormogok, amikor olyat kell csinálnom, amihez nem füllik a fogam. Hányszor okozza ezt a mormogást a lustaság, a kedv hiánya, az őszinte szándék hiánya. Lassan vége ennek a nehéz félévnek itt az egyetemen is. Mind oktatóknak, mind hallgatóknak, mind más feladatot ellátó munkatársaknak szól ez az ige: a nehéz körülmények ellenére is legyünk derűsek, csináljuk a feladatainkat jó szívvel és kedvvel!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 12.

"Ne nézze ki-ki csak a maga hasznát, hanem mindenki a másét is." (Fil 2,1-11)

Nyerni és nyerni hagyni a másikat is, vagy neked is jó nekem is jó. Szokszor hiányzik ez a szemlélet a hétköznapjainkból, s mindíg rácsodálkozom egyesek milyen természetességgel nyomulnak, tolakodnak, autóznak, vágnak mások elé, semmire sem tekintettel. Pál itt - értelmezésem szerint - nem csupán erről beszél, hanem e köz-ős-ég megéléséről. Arról a hitvallásról, hogy ugyan az a mennyei Atyánk. S ha ez így van csak annyit "vehetek el, vehetek ki a közösből" amennyi feltétlenül szükséges vagy valami úton-módon a felesleget vissza kell juttatni a többieknek, a köznek. S ez egyáltalán nem csak az anyagiakra vonatkozik, hanem szellemi, lelki dolgokra is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 11.

"Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség." (Fil 1,18-30)

A világjárvány, aminek közepette élünk lassan egy éve, tombol. Életeket ragad el. Én magam is veszítettem el nemrég olyat ebben a járványban, aki szívemnek kedves személy volt. Hogy lehet ezt kibírni? Hogy lehet félelem nélkül tekinteni a halálra? Fel kell-e emelnie az embernek a két kezét, s úgy megadnia magát? Van egy út, ami egyszerre önmagunk meg-nem adása és mégis félelem nélkül tekint az előttünk lévőre: Krisztus útja. Aki benne hisz, az tudja, az Ő kezében vagyunk, s van reménység erre a földi életre is, meg az ezután következőre is. Aki Krisztussal tölti ezt az életét, az duplán nyer: már itt áldásokat tapasztal (nem csak anyagi áldásokra gondolok, sőt: megbocsátás, békesség, szabadság, küldetéstudat stb.), s a halál után folytatódik az örök élet. Így érti Pál ezt a mondatot, s vele együtt vallom én is: "Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség."

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 10.

"...az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja." (Fil 1,12-17)

Fogság, börötn, bilincs ezek határozzák meg Pál helyzetét. Ki kívánna ilyesmit önmagának? Ö sem kívánta, mégis megtapasztalta, hogy abban az élethelyzetben is be tudja tölteni hivatását, az evngélium hirdetését. Egy fogoly akit nem összeesküvés, erőszakos cselekmény, lopás, csalás, betörés miatt börtönöztek be, hanem a hite miatt! Ez még az őrséget és a többi rabot is elgondokodásra, kérdésfeltevésre indította. Így tudott Pál a hitéről beszélni. Ha szorongatott helyztbe kerülünk vajon mi jut eszünkbe?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 09.

"meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára." (Fil 1,1-11)

Micsoda biztatás ez számunkra! Isten az, aki a hitet nekünk ajándékozta, Ő az, aki erőt ad a minennapokhoz, aki megtart bennünket a nehézségekben és aki megajándékoz bennünket áldásával. Ő az, aki a növekedésünket adja - nemcsak testileg, hanem szellemileg és lelkileg is! És Ő az, aki ezt a munkát nem hagyja abba - ha elkezdte bennünk, biztosak lehetünk abban, hogy nem fog minket cserben hagyni! Nem rajtam áll tehát minden (de rajtam is sokminden áll), hanem bízhatok abban, hogy Isten nem hagy egyedül!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 08.

"Mert semmit sem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért." (II Kor 13)

Pál AZ igazságról beszél, ami manapság relativizált fogalom. Kinek, minek az igazsága, mely helyzet igazsága (szituáció-etika)? Ő úgy látja, tudja. érti, tapasztalja, hogy Istenben van az egy igazság, ami, aki ellen nem lehet tenni.....vagy mégis? Akkor bizony saját magunknak ártunk, ha az igazság ellen teszünk. Igazság az, hogy Isten gyermekei vagyunk s csak a Vele való harmóniában teljesedhet ki életünk. Éljük meg az igazságot.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 07.

"Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, gőg, pártoskodás lesz közöttetek" (II Kor 12; 11-21)

Az ige joggal félt ezektől minket is! Hányszor fúrjuk a másikat a háta mögött? Hányszor teszünk kellemetlen megjegyzéseket? Hányszor hangolunk a másik ellen? Hányszor sértődünk meg gőgből? Hányszor irigykedünk a másik sikereire? Hányszor viselkedünk önzően (én megdolgoztam érte, nehogy már neki is adjak?!). Ez a működés nem csak a környezetünknek rossz, nemcsak a közösségünknek rossz, hanem nekünk magunknak is. Félt bennünket az ige ettől - minderre Krisztus szeretete a gyógyszer. Akarsz-e meggyógyulni?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 06.

"Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által győz." (II Kor 12; 1-10)

Pálnak "tövis" adatott a testébe s bár háromszor is könyörgött a mennyei Atyához, annak elvételéért, az idézett választ kapta. A bibliatudósok az feltételezik Pál epilepsziától szenvedett. Ennek súlyosabb fajtáinál látványos, a kívülállók számára ijesztő tünetei is lehetnek. Egy prédikátor, aki beszéd közben esetleg összeesik, rángógörcse lesz, szája habzik, fogát csikorgatja félelmetes látvány egyrészt, másrészt pedig megkérdőjelezheti szolgálata hitelességét. Korintusban erről volt szó. Erre Isten válasza: elég neked az én kegyelmem. Az emberi test erőtlensége ellenére is az isteni szó hat és az élet teljességére juttattja az embereket. Nem rambókra és barbi babákra van szükség az evangélium hirdetésében, hanem isteni erőtől átitatott emberekre.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 05.

"többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben" (II Kor 11; 16-33)

Pál ebben a fejezetben hosszasan sorolja azt az üldözést, amiben része volt keresztényként. Érdemes végigolvasni. 2020-ban a kereszténység a legjobban üldözött vallás a világon. Szörnyű hírek jönnek Franciaországból ezekben a napokban, de nem csak erre kell gondolni: 2019-es adatok szerint 245 millió ember szenved bántást keresztény hite miatt! Ezek közül sokan tudatosan vállalják a meghátráltatást, aminek az eredménye lehet munkanélküliség, folyamatos szekálás (bullying) az iskolában vagy a munkahelyen, de fizikai bántalmazás, és nem ritkán halál is! Elgondolkodtál-e már azon, hogy miért lehet az, hogy évezredek óta történik és ma is fokozódik: keresztények a hitükért bántalmazást és halált szenvednek el, pedig azzal az egyszerű döntéssel meg lehetne ezt szüntetni, hogy megtagadják Krisztust. Lehet valakinek ilyen fontos az Úr? Mit jelent ez számodra?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 04.

"...a sátán is a világosság angyalává változtatta el magát." (II Kor 11; 1-15)

Valami olyan mintha, de még sem az. A sátánt Lucifernek is nevezik, s a latin lux, világosság szóból ered a neve. Világosság hozónak mutatja magát a sötétség "angyala". Valami függetlenségnek, szabadságnak, felvilágosultságnak tünteti fel magát, de nem az emberi élet teljességét szolgálja. Erre figyelmezteti Pál a korintusiakat. Isten Lelkére hagyatkozva, érett kritikával és bölcsességgel szemlélni a realitást, nagy ajándék. Szükségünk is van rá! Kérhetjük, imádkozhatunk is érte.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 03.

"Nem mérték nélkül, mások fáradozásával dicsekszünk" (II Kor 10; 12-18)

Lehet-e egy keresztény embernek dicsekedni? Lehetséges-e, hogy ha valaki megdicsér, akkor nem álszerényen reagáljon az, akinek ez a dicséret jól esik és esetleg egyet is ért vele, hiszen keményen dolgozott azért az eredményért. Pál apostol egyértelműen fogalmaz: igen, el lehet fogadni a dicséretet. Mértékkel! Ne menjünk át önfényezésbe, hanem mértéktartóan, de fogadjuk nyugodtan a dicséretet. Mások érdemeit ne láttassuk sajátunknak, hanem legyünk ebben szerények és alázatosak.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


November 02.

"Mert noha testben élünk, nem test szerint hadakozunk." (II Kor 10; 1-11)

Most olvasom a Hunyady c. történelmi regénysorozatot. Micsoda küzdelmek, micsoda csaták sokszoros túlerővel szemben is. S legtöbbször diadal. Győzelem, mert valami többről volt szó, mint egyszerű hadviselésről, élet-halál harcok voltak. Pál lelki harcról ír. A sötétség fejedelme elleni harcról, melyet még a keresztyén közösség tagjaival, tagjaiért is meg kellett vívni. Cselekedetek, szavak, szimbólumok legtöbbször túlmutatnak önmagukon s végül az önazonosság meghatározásához jutunk. Ki vagyok, kihez tartozom, kié vagyok? Ha nem is tudatosul legtöbbünkben e "végső" kérdés és válasz mégis erről van szó. Tehát kihez tartozunk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


November 01.

"Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert »a jókedvű adakozót szereti Isten«" (II Kor 9; 6-15)

Gyülekezetekben sokszor ennek az igének csak az utolsó tagmondatát idézzük, pedig együtt érthető igazán. S úgy gondolom, igaz ez az ige nemcsak a gyülekezeti adományokra, hanem bármilyen adakozásra, legyen szó akár egy hajléktalannak odaadott kétszázasról, vagy egy ázsiai katasztrófában érintett családoknak küldendő támogatásról. Szívesen vagy kényszerből? Saját döntésből vagy mások nyomására? Adjunk önként, adjunk szívből. Ez a hiteles és ez a kedves Istennek!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 31.

"..mint örvendező adomány és nem mint alamizsna." (II Kor 9; 1-5)

Adni jó, mert attól és azáltal az adakozó is többé lesz. Lehet egyfajta kötelességtudatból, sajnálatból adni s lehet hálából, örömmel. Ez utóbbi még inkább "visszaható", mert megsokszorozza az örömet. Örülni az élet lehetőségének, s azt tovább adni, örülni képességeknek, s azzal másokat gazdagítani. Örülni az anyagiaknak, s azt megosztani, mindezek növelik örömünket. Csak ki kellene próbálni, megtapasztalni.....hát próbáljuk ki.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 30.

"mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is." (II Kor 8; 16-24)

"Nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani" - tartja a mondás. Vigyázzunk azonban, nehogy csak a látszat álljon fenn velünk kapcsolatban. Fontos mindkét része a mondatnak. Pál is erről ír: nem csak az emberek előtt akar tisztességesnek látszani, hanem Isten előtt is. Márpedig pontosan tudja, hogy Istent nem tudja becsapni - így tehát az a tisztesség, melyről ír valódi, s nem csak látszat. Hogy van ez velem?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 29.

"....aki gazdag lévén szegénnyé lett érettetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok." (II Kor 8; 1-15)

Ki a szegény s ki a gazdag, mi a szegéynség és a gazdagság? A látszólagos gazdagság mögött lehet valódi szegénység és a látható szegénység takarhat valódi gazdagságot. "Ahol a kincsed ott a szíved" mondja Jézus. Mi a fontos a belső vagy a külső, a látható vagy a megtapasztalható? A korintusiak tudtak adni a láthatóból azoknak, akik ebben hiányt szenvedtek s ezzel bizonyságát adták belső gazdagságuknak. Jó lenne az isteni szeretetben gazdagnak lenni akkor is, ha a láthatókban esetleg nem bővölködünk, mert a belső gazdagsából adunk láthatót, akkor csodás módon megsokasodik a szeretet és gyakran a látható is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 28.

"Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek." (II Kor 7; 8-16)

Kétféle ember van. Az egyik bizalmát nehezen adja. Meg kell ismernie a másikat, fel kell fedeznie elkötelezettségét, s majd egy idő után, előbb kis dolgokban, majd a bizonyítékok alapján egyre nagyobb dolgokban bízik meg a társában. A másik ember a bizalmat könnyen adja, hamar megbízik, egészen addig, míg nincs oka azt megvonni. Milyen ember vagyok én, hogyan bízok s hogyan bíznak meg bennem mások? Pál itt olyan bizalomról beszél, mely "minden tekintetben" érvényes. Meggyőződéses, mindenre kiterjedő bizalom ez. Hogy állok én? Van-e olyan ember, akiben feltétlen megbízok, s aki bennem megbízhat? Ha van, legyek hálás érte, s tegyek a megtartásért, ha nincs, hogyan tudok ilyen kapcsolatokat építeni?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 27.

"Adjatok helyet nekünk a szívetekben!" (II Kor 7; 1-7)

A teljes be-és elfogadás, ha valakit a szívünkbe fogadunk s ezt kéri a maga és a munkatársai számára Pál a korintusi gyülekezettől. Együttérzés, gondoskodás, figyelem; ilyen szinonímák juthatnak eszünkbe a fentiek kapcsán. Kit, kiket s miért is kellene szívünkbe fogadni, szeretteinken, családtagjainkon, barátainkon túl? Pál a korintusiak számára - többek között - hitsorsos, hitben sorstárs. Vajon a világ legüldözöttebb "vallását" képviselő keresztyén testvéreink mennyire számíthatnak arra, hogy a szívünkbe fogadjuk őket? Vagy - egy apró jel - a múlt vasárnapi perselypénzzel a balatonakarattyai ref. templom építését lehetett támogatni; őket befogadtuk a szívünkbe? Imádkozunk-e naponta a covidban szenvedőkért, elhunytakért s aző hozzátartozóikért? Mindezt azért tehetjük, mert mi már Isten "szívében vagyunk"

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 26.

"Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek" (II Kor 6; 11-18)

Pál nemcsak tanította a gyülekezetet Korintusban, hanem a szíve is megnyílt számukra: szeretete minden nap megnyilvánult feléjük, s megosztotta velük szívét is. Mikor valakivel sokat foglalkozol, hagyod-e, hogy ne csak felszínesen ismerjenek meg, hanem mélységedben is? A szív megnyitása azt is jelenti, hogy a másik felé sebezhető leszek. Pál ezt bevállalta a gyülekezetben, de sajnos viszonzásul elzárkózást kapott. Mégsem megsértődik, hanem újra és újra kéri: nyíljanak meg ők is felé, viszonozzák ezt a szeretetet. Hajlandó vagyok-e türelmesen szeretni akkor is a másikat, ha ő nehezebben nyílik meg felém?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 25.

"...Isten kegyelmét hiába ne vegyétek!" (II Kor 6; 1-10)

Isten kegyelme: annak ellenére, hogy sokszor méltatlanok vagyunk teremtettt mivoltunkban Őhozzá, mégis gyermekeinek tekint minket. Öröm és hála tölthet el minket ezért. Azonban vannak helyzetek, életszakaszok, idők és személyek amikor és akik ezt a lehetőséget sem veszik komolyan. Ő adja, de mi nem "vesszük", kínálja, de nem kell. Azt gondoljuk, elég vagyunk önmagunkban és önmagunknak, hagyjon minket békén a kegyelmével. Ilyenkor számunkra hiábavaló a kegyelem. Nem Isten felől, hanem a mi oldalunkról. Jó lenne elkerülni az efféle állapotokat, s minél gyakrabban élni a kegyelem adta lehetőséggel; a Vele való szeretetközösséggel!

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 24.

"Mert Krisztus szeretete szorongat minket" (II Kor 5; 11-21)

Van az a mély szeretet, ami mellett nem lehet szótlanul elmenni. Van az a hatalmas szeretet, ami teljesen nyilvánvaló az embernek. Van az a szeretet, amikor az ember minden porcikájában érez. Van az a szeretet, ami bárhol járok, szinte szorongat, könnybe lábad a szemem, ha csak a másikra gondolok. Krisztus így szereti az övéit, így szeret bennünket - mire indít ez ma téged?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 23.

"Mert mindannyiunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt..." (II Kor 5; 1-10)

A középkori katedrálisok bejárata felett, gyakran a végidők ítélkező Krisztusát ábrázolják, hogy a belépők ne feledjék, élet és halál között kell választani. Örök élet vagy örök halál, Istenben való élet vagy nélküle való. A modern ember nem szívesen hallja, olvassa ezeket a gondolatokat, azonban kikerülhetetlenek. S csak akkor fenyegető, ha nem élünk Isten szeretetével, Krisztus kegyelmével, a Lélek erejével. Ugyan az előtt a Krisztus előtt kell majd megállnunk, aki maga is érettünk már közbenjárt az Atyánál. Mitől kellene hát tartanunk?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 22.

"Hittem, azért szóltam." (II Kor 4)

A hit készteti az embert a szólásra. Gyakran arra gondolunk ilyenkor, hogy a "megszólás" vagy a "felszólítás" jöhet hitből: "ezt ne csináld", "az nem helyes", vagy "így csináld". Milyen jó az, amikor a dicséret szól hitből: "jól tetted", "nagyszerű, amit teszel", "áldott vagy" - szóljunk hitből, ne csak feddést, ne csak jobbítást, ne csak iránymutatást - hanem dicséretet is!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 21.

"Az Úr pedig Lélek és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság." (II Kor 3; 4-18)

A szabadság ott jut teljességre, amikor még önön magammal szemben is gyakorolni tudom. S ez akkor lehetséges, ha Isten Lelke tölti be lényemet. Fontos az önazonosság, az identitás, annak megszerzése, megőrzése, s újra meg újra való megmérettetése. Amikor azonban Isten Lelke tölt el, akkor személyiségem központi részével, teremtettségemen keresztül ragad meg. Isten képére és hasonlatosságára lettem teremtve. S mikor önazonos vagyok ebbéliségemmel, akkor vagyok szabad.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 20.

" A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember." (II Kor 3;1-3)

Pál azt írja a korintusiaknak, hogy nincs szüksége ajánlólevélre, mert maga a gyülekezet az ajánlása. Milyen szép gondolat! Az apostol szolgálata a közösségek létrehozása és növekedésének, fejlődésének segítése - s úgy érzi, nincs szüksége külön levélre, mely taglalja képességeit, erősségeit, hiszen a gyülekezet mindent bizonyít. Van-e bármi az életünkben, ami rólunk ilyen "bizonyítványt" állít ki?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 19.

"Mert mi nem vagyunk olyanok, mint sokan, akik üzérkednek az Isten igéjével....." (II Kor 2;12-17)

Régóta és sokan próbálkoznak a spirituáis és szakrális "energiák" forintosításával. S akinek valamennyire sikerül az jó üzletet üthet nyélbe. Végtelen isteni erők és energiák.....rengeteg haszon. Csakhogy, egyrészt ez teljesen sohasem sikerülhet, mert az istenit nem lehet maradéktalanul az emberibe belekényszeríteni, másrészt a szeretet-erőt nem lehet mindenre használni. Pálék szívből hirdetik az evangéliumot vagyis amit átéltek, megtapasztaltak, ami életük részévé lett. Naponta megtapasztalhatjuk mi magunk is milyen, mikor ez az isteni erő tölt be minket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 18.

"Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságosan nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet." (II Kor 2; 5-11)

Ha valaki megszomorítja a többieket, az sokszor őt magát is megterheli. Pál apostol arra hív bennünket, hogy a megbocsátást gyakoroljuk akkor is, ha nagy csalódást okoz a másik és igyekezzünk szeretettel visszafogadni a gyülekezetbe, ha ő is nyitott erre. Nagy ereje van ennek és nagyon meg tudja erősíteni a megbocsátás a kapcsolatokat! Felszabadító mindkét oldalnak!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 17.

"Nemhogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek...." (II Kor 1;23-2;4)

A hit nem lehet az elnyomás és a kiskorúsítás eszköze még akkor sem, ha erre voltak, vannak példák ma is. Az Istennel való kapcsolat öröm, élet-öröm! Mert a Teremtőmmel vagyok harmóniában, akitől a létezést kaptam. S ezt az örömet nem nyomhatja el, ha az egyik már hitben régebb óta jár, mit a másik. Pál az örömben akar részesedni, nem az uralkodásban. Tudunk-e ilyen beállítottsággal viszonyulni egymáshoz az Egyetemen; oktatók, hallgatók, munkavállalók?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 16.

"Vagy amit tervezek, emberi módon tervezem...?" (II Kor 1; 12-22)

Nagyon nehéz tervezni. Világjárvány közepén élünk és emiatt annyi bizonytalanság alakult ki bennünk és körülöttünk, mint még a mi életünkben talán soha. Picit megtapasztaljuk, milyen lehet a háborús övezetekben, s milyen lehetett Pál apostolnak az ókorban. Tervezhetetlen lett az élet és mégis van, aki bizakodón, reménnyel tele tervez. Hogy lehet ez? Isten azt ígéri, hogy velünk van és megerősít minket. Így, ha vele együtt tervezünk és őt nem hagyjuk ki, akkor nem felesleges és nem esélytelen a tervezés. Bízzuk magunkat rá teljesen!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 15.

"Mert amint bőven kijutott nekünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által." (II Kor 1; 1-11)

A hit elsőrenden kapcsolatban létet jelent Krisztussal. Van benne tudatos döntés, érzelem, bizalom, reménység és tárgyi tudás is szükségeltetik hozzá, DE a legfontosabb, hogy minden körülmények között, s azok ellenére is kapcsolatban vagyok Vele. Pál oly szoros kapcsolatban volt Krisztussal, hogy a szenvedéseiben is részesedett. Azonban nem csak szenvedés megtapasztalása volt az övé, hanem a vígasztalásé is. Nem egyedül, nem értelmetlenül és céltalanul szenvedett. Jó lenne ez utóbbit a mostani covidos időkben nekünk is megélni, megtapasztalni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 14.

"Vigyázzatok, álljatok meg a hitben!" (I Kor 16; 13-24)

Vigyázzunk egymásra! Ezt annyiszor halljuk és mondjuk is az idei évben. De nem csak a vírusra igaz ez. Vigyázzunk magunkra és vigyázzunk egymásra a kapcsolatainkban. Vigyázzunk a lelkünkre, a szívünkre. Ne bántsuk egymást, s ne bántsuk magunkat. Vigyázzunk a bűnnel. Ha pedig valami bántás, sérülés jönne, emlékezzünk a megbocsátásra: egymásnak is, magunknak is - van bűnbocsánat. A hitben megállni azt jelenti, hogy a hit segít talpon maradni, van mibe kapaszkodni, van Kire számítani. Ha Rá tekintünk és egymásra vigyázunk, minden rendben lesz!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 13.

"....mindenitek rakja össze és tegye félre azt, amit módjában áll adni...." (I Kor 16; 1-12)

Adakozás, egymás segítése anyagiakkal is. Ez a keresztyén közösségvállalás egyik fontos jele. Vajon a tized gondolata, gyakorlata él-e még közöttünk? Az alapgondolat az, hogy bár megdolgozunk javainkért, Isten iránti hálából jó és nemes célokat, ügyeket vagy éppen rászoruló embertársainkat segíthetjük. Nehéz időkben, szűkös anyagiak közt is lehet, lehetne gyakorolni s vele a tapasztalás is a miénk lehetne; aki ad, annak több marad.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 12.

"Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban." (I Kor 15; 35-58)

Gyönyörű biztatás ez az ige. Most mégis csak az utolsó szavakat szeretném kiemelni: "fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban." 1. Fáradozás: a Biblia nem ígér könnyű életet. Nem ígér lustálkodást. Nem ígéri, hogy minden az ember ölébe hullik. Isten a Szentíráson keresztül világossá teszi: az embernek dolgoznia, munkálkodnia kell és ez fárasztó. 2. Nem hiábavaló: mindez viszont nem a semmiért történik, nem átok és nem világvége, hanem van értelme, van eredménye, van gyümölcse! 3. Ezt a pozitív eredményt áldásnak hívja a Biblia, amit akkor tapasztal meg igazán az ember, ha nem önmagában és nem önmagáért, hanem mindenkor az Úrra tekintve cselekszik.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 11.

"Ha csak erre az életre nézve reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabban vagyunk." (I Kor 15; 12-34)

Nem csak ez az élet (földi) és nem csak a túlvilági (mennyei) számít, hanem mindkettő, együtt és egyszerre. Az egyiket vonatkoztatva a másikra és viszont. S aki összeköti a jelenvalót az eljövendővel az maga Krisztus. Remény ebben a jelenvalóban, hogy szeretetével, erejével, hatalmával a hétköznapokban is itt van. Remény az elkövetkezőkre, hogy nem a semmibe hullunk, hanem - egy most még nem ismert és tapasztalt módon - az Ő szeretetébe lépünk át, egy új testben.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 10.

"De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok" (I Kor 15; 1-11)

Hogyan tekintesz saját magadra? Elcseszett, katasztrofális, semmirevaló, alkalmatlan? Sokan látják így saját magukat. De gondolj bele: ezzel a Teremtődet minősíted. Milyen isten az az Isten, aki ilyet volt csak képes alkotni? Hm... lehetséges lenne? A Szentírás arról beszél, hogy Isten gyönyörködik az Ő teremtményeiben. Ez azt jelenti, hogy Isten nélkül érezheted magad borzalmasan és borzalmasnak, de ha az Ő kegyelmét megismered és elfogadod, kiderül, hogy ez az érzés a bűn miatt van, ami teljesen eltorzítja az emberi életet, közösséget. De Istennel kibontakozik a benned elrejtett eredeti csoda! És kiderül, hogy nem elcseszett, hanem szép, nem katasztrofális, hanem bámulatos, nem semmirevaló és alkalmatlan, hanem tehetséges vagy! Ha tökéletes nem is, Istennel mégis tökéletesedő! Megéri így élni és megéri így ismerni a Teremtőt és önmagad!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 09.

"Minden ékesen és jó renddel történjék." (I Kor 14; 26-40)

Igen van olyan, hogy jó rend, ami nem értelmetlen, nem öncélú, nem romboló, hanem felülről és belülről fakad. Amikor az ember a helyére kerül, amikor nem istenkedik és nem állatkodik (elnézést az állatoktól, mert náluk rend van). Lelkileg-szellemileg önazonosan a helyünkön lenni örömteli és megnyugtató dolog, de attól még lehet konfliktusos, nehézségekkel, próbatételekkel tarkított. S a jó rend az esztétikus is általában, mint a természet, mint a virágok, a pillangók, tájak, emberek. A jó rend és ékesség ikertestvérek.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 08.

"Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal." (I Kor 14; 1-25)

A prófétálás szót nyugodtan kicserélhetjük itt erre a kifejezésre: Isten szavát hirdeti. Aki pedig Isten szavát hirdeti, emberekhez szól és ezzel épít, bátorít, vigasztal. Két kérdés merül fel ezzel kapcsolatban bennem: az egyházban mennyire igaz ez a mondat? Mennyire bátorítók, építők és vigasztalók a prédikációk? S itt a másik gondolat: az én szavaim, működésem mennyire ilyen? Rombolok, elbizonytalanítok, elszomorítok másokat? Vagy a jelenlétem pozitív, építő? Aki Krisztuskövető, tehát keresztény, leginkább ezekről a "gyümölcsökről" ismerhető fel.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 07.

"A szeretet soha el nem fogy..." (I Kor 13)

Micsoda mondat, micsoda kijelentés! Szembemegy sokféle emberi tapasztalattal, elgondolással, véleménnyel. Csakhogy nem emberi szeretetről szól a "Szeretet himnusz", hanem az isteniről. Arról, ahogy a Teremtő, Megváltó és Megszentelő Isten az embert szereti. S nem csak az általános embert, hanem téged, engem, őt, minket, s nem csak egyéneket, hanem közösségeket, népeket, nemzeteket. Ezt komolyan véve öröm és hála töltheti el szívünket-lelkünket.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 06.

"Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai." (I Kor 12:12-31)

Ha én vagyok Krisztus testének valamelyik tagja, tehát testrésze, akkor melyik testrész vagyok? Nyelv, ami beszél? Fej, ami gondolkodik és tervez? Szív, ami együttérez? Láb, ami odamegy? Kéz, ami cselekszik? Melyik a rám legjellemzőbb? Melyikhez vannak adottságaim, ajándékaim? Csinálom-e, ami rám van bízva? Kapcsolatban vagyok-e más testrészekkel?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 05.

"A kegyelmi ajándékokban különbség van, de ugyan az a Lélek." (I Kor 12;1-11)

A keresztyén közösség tagjain és tevékenységein keresztül a Szentlélek különféle módokon nyilvánul meg. Ezek mind olyan kegyelmi ajándékok (karizmák), melyek építik az egyházat. Vajon felismertük-e, miben, hogyan tudjuk munkálni Isten országát (jelenlétét, hatásos működését)? Ha nem, kérhetjük a Lelket segítsen meglátni, felismerni és megélni karizmánkat.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 04.

"Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön." (I Kor 11;17-34)

Az úrvacsora egy nagyon egyszerű és nagyon misztikus dolog egyszerre. Misztikus, mert hihetetlen, hogy valakinek a kétezer évvel ezelőtti halála hatással lehet rám a huszonegyedik században. Hihetetlen, hogy közösségben tudok lenni azzal az Úrral, aki meghalt értem és feltámadt. Hihetetlen és misztikus, hogy egy falat kenyér és egy korty bor nemcsak emlékezés, mint egy március 15-én felolvasott vers, hanem valamilyen rejtélyes kapcsolódás Krisztushoz és egymáshoz a Szentlélek működésén keresztül. És mindezek mellett annyira egyszerű: mindennap elérhető számunkra a kenyér és a bor. Semmi extra nem kell az Istennel való kapcsolathoz. És amilyen egyszerűen a kenyér és a bor az életünk részévé válik, ahogy megemésztjük és energia, élet lesz belőle, ugyanígy a Krisztus áldozata is életté válik bennem. Ezt hirdeti a keresztény egyház kétezer éve - ezt hirdetjük mi is. Gondoltál már erre?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 03.

"...sem asszony nincs férfi nélkül, sem férfi nincs asszony nélkül, az Úrban." (I Kor 11;2-16)

Az Úrban egy egységet alkot az asszony és a férfi. Bár más-más funkciót, szerepet lát Pál, egyiknek-másiknak, mégis a kettő egy. Magyar nyelvünk is szépen tükrözi ezt, fél(rj) és fele(ség), ketten alkotnak egy egységet. Keresni, várni és megtalálni a felünket jó dolog. Kár, hogy sokaknak nem sikerül, de egyrészt: aki előtte áll imádkozhat érte, aki benne van javíthat rajta. Ami az embereknek nem lehetséges, az Istennek igen.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Október 02.

"Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít." (I Kor 10;14-11;1)

A szabadság a mai világban az egyik legfontosabb jog. Nekem ne mondja meg senki, hogy mit csinálhatok, mit csináljak, mit gondoljak. Nehogy már korlátozzanak! A Biblia helyreteszi a kérdést: mindent szabad. A kérdés nem az, hogy mit szabad és mit nem. A kérdés az, hogy mi használ és mi épít. Mi használ nekem? Mi épít engem? Mit használ a másiknak? Mi építi a másikat? Önmagam felé is fontos ezt a szempontot tudatosítani, hiszen önmagam sem sanyargathatom, önmagam sem tehetem tönkre másokért, de ugyanez igaz fordítva is. A cél nem szentesíti az eszközt. Törekedjünk arra, ami épít!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Október 01.

"Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék." (I Kor 10; 1-13)

Jó dolog két lábbal a földön állni. Rossz dolog „magatartinak” lenni. Mert a megtartó a mennyei Atya. A „magatarti” ember azt gondolja, hogy nincs szüksége a mennyei jelenlétre, támogatásra, segítségre. Előbb vagy utóbb aztán elesik; lehet a saját, lehet egy másik lábában vagy valamilyen akadályban megbotolva. „Ne hagyj elesnem felséges Isten....” (Ref. Énekeskönyv 257. ének.) A Földön állva, de a Mennybe kapaszkodva lehet botlani, viszont nem kell elesni. S ha igen, abból is lehet tanulni.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 30.

"Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél" (I Kor 9; 24-27)

Látod magad előtt a célt? A céltalanság bénító, a céltudatosság motiváló. Igaz ez a tanulmányokban is. Látod, hogy mi értelme annak, amit most tanulsz? Ugyanez igaz a munkavégzésre is: van értelme a napi 4-6-8 órádnak? Ugyanez igaz az élet minden területére. Nem mindenkit zavar a céltalanság, sokan tengődnek napról napra, mert hozzászoktak. Pál apostol felhívja a figyelmünket: az életnek van célja, mégpedig Krisztusban. Te bizonytalan vagy biztos cél felé futsz?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 29.

"Mindezt pedig az evangéliumért teszem...." (I Kor 9;19-23)

Az evangélium örömhír, hogy Isten nem csak Atya felettünk, hanem Jézusban mellettünk, s a Lélek által bennünk is van. Ebből és ezért élhetünk. Pál ezt akarja minden emberhez eljuttatni úgy, hogy közben lelki-szellemi közösséget vállal velük, s ha ez viszonossá válik, akkor ők is részesülnek az istengyermekség ajándékában. Ezért Pál mindent felvállal. Vajon az a csekélység, amit nekünk kellene vállalni, hogy Isten felvállalt minket, miért oly nehéz? Vagy nem is az?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 28.

"prédikálásommal ingyenessé teszem Krisztus evangéliumát" (I Kor 9;1-18)

Sokat mondják: ami ingyen van, az értéktelen. Az emberek csak annak érzik meg az értékét, amiért fizetni kell. Van ebben igazság, de én azt mondom: ami igazán értékes, az ingyen van, mert annyira értékes, hogy egyszerűen nincs az a pénz, ami ki tudná fizetni. Igaz ez a szeretetre, barátságra, szerelemre, odafigyelésre. Nincs az a pénz, amivel ezeket fel lehetne vásárolni. Nem véletlen a jól ismert reklám: "Van, amit nem lehet pénzért megvenni, minden másra ott a MasterCard." Egyetlen ponton sántít mégis ez a gondolatmenet. Az evangélium ugyan nekünk ingyen van, mert még MasterCard-dal sem lehet kifizetni, viszont igazából nincs ingyen. Krisztus az életével fizetett ezért. Értünk. Tényleg igaz: nincs az a pénz, amivel ezt a szeretetet pótolni vagy kifizetni lehetne!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 27.

"De az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet az, ami épít" (I Kor 8)

Alsós füzeteinkre idézetek voltak nyomtatva: pl.: "A tudás fegyver az imperializmus elleni harcban." A tudás valóban lehet fegyver és hatalom, amivel lehet jól, s rosszul is élni. Ismeretek birtokában lehet a másikat lenézni, megvetni, elítélni, alsóbbrendűnek tartani. A hitbeli tudás is válhat ilyen eszközzé. A szeretet viszont épít, mert azt adja a másiknak, amire annak szüksége van. Életet, ahogy Isten is ezt adja nekünk a maga teljességében, gondoskodást, figyelmet, megerősítést vagy éppen figyelmeztetést, dorgálást, próbatételt. S az a csodálatos a szeretet gyakorlásában, hogy ha adjuk nem kevesebb lesz, hanem sokasodik.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 26.

"teljes szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz" (I Kor 7;25-40)

Mihez ragaszkodsz? Mi az, ami miatt mélységesen haragudnál, ha elveszítenéd? Mi az, ami miatt nem tudnál megbocsátani, ha elvennék? Mi az, amit ha elveszítesz, értelmetlenné válik az életed? Ez három fokozata a ragaszkodásnak. Ha Istentől elzárnának, elszakítanának, akkor ezek közül valamelyik teljesülne? Vagy önként feladod ezt a kapcsolatot és elhanyagolod? A mai ige abban segít, hogy tükörbe nézzünk: mennyire ragaszkodunk valójában Istenhez?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 25.

"Ki-ki milyen állapotban nyerte az elhívást atyámfiai, abban maradjon meg atyámfiai" (I Kor 7;17-24)

A mai ember számára akár megbotránkoztatók is lehetnek e szavak, mert Pál nem társadalmi változást akar, hanem belső változást. Nem akarja felszabadítani a rabszolgákat, hanem a lelkeket akarja megmenteni. Hosszú még az út, persze nem történelmi léptékkel mérve, amíg az emberek Isten előtti egyenlősége más formákban is megvalósul nagy általánosságban. Kivételek, sajnos, nem is kisszámban ma is vannak. Ami fontos, hogy mi és közösségeink Istenhez tartozónak valljuk-e magunkat, s eszerint élünk-e?

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 24.

"Mert mit tudod te, asszony, vajon megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te, férfi, vajon megmentheted-e a feleségedet?" (I Kor 7;1-16)

Pál apostol itt a hívő-nem hívő párokról beszél. Nehéz téma. Mit tegyek akkor, ha a párommal nem egyezünk hitbeli kérdésekben? Mi van, ha más felekezetűek vagyunk? De én tovább nyitnám a kérdést: mi van akkor, ha más világképünk van? Ha másként gondolkodunk a világról, életről, hitről, gyereknevelésről, pénzről? Sőt, mi van akkor, ha mást gondolunk társadalmi kérdésekről, netán politikáról? Abban biztos vagyok, hogy ideális esetben egy pár akkor tud jól együtt élni, ha közösek az alapok, s kifejezetten a hitbeli alapok. Azt azonban nem gondolnám, hogy minden közös lehet. Így nem kell félni attól, ha bizonyos kérdésekben nincs egyezés. Azt azonban jól meg kell gondolni, mik azok a létfontosságú témák egyik vagy másik fél számára, amiben a különbözőség kulcsfontosságú lehet? Vagy pozitívra fordítva: mik azok a területek, ahol fontos a teljes egység a pároddal? Érdemes ezt jól átgondolni, jól átbeszélni, mert nagyon megkeserítheti a jövőt. Milyen jó, ha a pár úgy tud együtt élni, hogy egységben vannak, közösek a terveik, vágyaik, gondolataik. Isten is örömmel tekint az ilyen családra!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 23.

"Minden szabad nekem, de ne váljék úrrá rajtam semmi." (I Kor 6;9-20)

A szabadság nem korlátok nélküli élet, s a korlátok azért vannak, hogy védelmezzenek az eleséstől, a leeséstől. A szabadság nem jelent függetlenséget, hanem sokkal inkább az Egytől való függés adja meg a többitől való szabadságot. Akik a korlátok nélküliséget és totális függetlenséget hirdetik, tudván tudják, hogy egy destruktív korlátozottságot és függést akarnak. Szabadság az Istentől való függésben valósulhat meg.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 22.

"Egyáltalán már az is nagy kudarc, hogy pereskedtek egymással." (I Kor 6;1-8)

Végtelenül szomorú, mikor a keresztény közösségben olyan konfliktusok keletkeznek, melyek ki is szűrődnek. Nem azt szeretném, hogy dugjuk el a konfliktusokat, mert ez a sokat említett hitelességünkkel ellentétes lenne, hanem azt, hogy ne létezzenek olyan méretű konfliktusok. Egyetnemértés mindenhol van, ahol emberek vannak. Egymás megbántása, megsértése is mindenhol van: nem vagyunk tökéletesek. De egy keresztényekből álló közösségen ezeket meg kell tudni oldani. Ha minden fél komolyan veszi az evangéliumot, akkor ezt meg kell tudni beszélni. Egy másik helyen így int bennünket a Szentírás: először négyszemközt beszéljük meg, utána vigyünk magunkkal egy harmadik, megbízható embert, azután a presbitérium előtt, majd az egész gyülekezet előtt rendezzük. Ez a fokozatosság segíthet abban, hogy békesség legyen. Gyakoroljuk ezt!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 21.

".. nem tudjátok-e, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti?" (I Kor 5)

Egy kis bún is tönkreteszi a gyülekezet Krisztussal való közösségét, s Korintusban nem kis gonoszságról van szó. Ahogy a keresztyén közösségben úgy az egyes ember életében is egy kis rész, terület, ami nem kapcsolódik Istenhez, az szembefordít Vele. Az istentelenül megélt, használt szexualitás, pénz, hatalomgyakorlás és kicsapongó életmód eltávolít minket a mennyei Atyától. S a Tőle való távolság, a halál. Új kovász kell az egyének és közösségek életébe, a krisztusi, mely más életminőségre formál.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 20.

"Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben." (I Kor 4;14-21)

Jajj, de sok a beszéd ebben a világban! "Bort iszik, vizet prédikál" - mondja a mondás. Milyen sokan szólalnak meg hiteltelenül: az iskolában, a családban, a politikában, a művészetben, az egyházban... A kérdés ez: látszik-e az életemen, hogy miben hiszek? Nem beszédben, nem fecsegésben, nem dumában áll az Isten országa, nem ott található meg, nem abból látszódik: hanem az eseményekből, a történésekből, a következményekből. A hiteles élet mutatja az Isten országát, az üres beszéd nem.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 19.

"Mid van amit nem kaptál?" (I Kor 4;1-13)

Minden és semmi....minden amit kaptam, életet, gondoskodást, szeretetet, elismerést és támogatást. S akkor semmi amit eddig letettem az asztalra? Amit teljesítettem, amiért megküzdötte és harcoltam? Emberileg nézve nem az, de ha az üdvösség, az élet teljessége felől nézem vajmi kevés. Milyen önazonosság következik ebbőll? Hasadtlelkűség, kisebbrendűség vagy fennhéjjázás? Éppen nem. A kettő között vagyok én, aki igens sokat tettem, azonban a végső elszámolásnál nem ez esik latba, hanem amit Isten kaptam s elfogadtam. Ha az egyiket vonatkoztatom a másikra, akkor középen ott lesz/van a teljes élet.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 18.

"Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést." (I Kor 3;6-23)

Az apostol szavai itt nem csak "álszerénység". Pontosan ismeri a saját értékeit, a saját képességeit, hogy mennyit dolgozott és milyen eredményeket ért el. Ilyen önismeret nélkül senki sem lehet szerény vagy alázatos. De jól ismeri Istent is, az Úr működését és áldásait, s az Isten tervében a saját helyét. Kálvin fogalmazta meg, hogy helyes Istenismeret nélkül nincs helyes önismeret. Ismerjük meg jobban az Urat, s ismerjük meg jobban önmagunkat. Akkor pontosan fogjuk tudni, mit tettünk mi s mit Ő. S a bennünk lévő becsvágy helyett egészséges önbizalom, egészséges alázat és hálatelt élet lesz a miénk.

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 17.

"Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel.." (I Kor 3;1-5)

A maga korában mindenkinek a megfelelő táplálékot kell adni. pál a lelki "táplálékról" ír. A korintusi keresztyének még nem értek meg a kemény szembesítésre. Még támogatásra, megerősítésre van szükségük, még nem lehet "rájuk rúgni az ajtót". Ezt a lelkiséget jó lenne gyakorolni felebarátainkkal szemben is. Oly módon szólni, támogatni, figyelmeztetni, hogy a másik még el tudja hordozni, fel tudja dolgozni, mert akkor használ a szó.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 16.

"Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek." (I Kor 2;6-16)

Az embernek vannak tervei, vannak céljai és vannak álmai. Ezek időnként egymáshoz közel eső dolgok, időnként nem. Istennel kapcsolatban meglepő tapasztalat, hogy olyan dolgokat tervez számunkra, ami sokkal jobb annál, mint amit mi gondolunk. Ábrahám egy gyermeket szeretett volna, Isten népek atyjává tette. József a testvérei között akart a legnagyobb lenni, egy országot kormányzott végül. Mózes igazságot akart tenni egy emberért, kivezette a zsidókat Egyiptomból. Isten ezekhez a példákhoz hasonlóan az emberiségnek is olyan dolgokat készített el, amit el sem tudunk képzelni, s nekünk személyesen is. Kész vagy arra, hogy felfedezd, számodra mit tartogat?

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 15.

"..a ti hitetek ne emberi bölcsességen, hanem Istennek erején alapuljon." (I Kor 2;1-5)

Hol van ma már a bölcsesség (Szofia), ma már csak logika van (leszűkítve Justitia). Pálnak még a bölcsesség is kevés, mer ő erőről tud, isteni erőről, amit a maga életében megtapasztalt. Ez az erő megfordította őt 180 fokkal s ami ellen addig harcolt, annak az élére ált. Megtapasztalni az isteni erőt különleges, néha félelmetes tapaasztalás. Pedig lehetne sokkal gyakoribb élmény is. Isteni erővel eltelve legyőzhetjük önmagunkat, mint a legnehezebb "ellenfelet" s betölthetjük hivatásunkat.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 14.

"...mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége." (I Kor 1;18-31)

A Biblia egyik legfontosabb kijelentése ez a mondat. A keresztény hit ambivalenciáját mutatja. Egyfelől a vallásos embernek nem fér bele az amit Krisztus csinál(t), akkor se és most se. Egyszerűen megütközést kelt, ha az ember bűnösökkel barátkozik, prostituáltakkal beszélget, kocsmákban beszél Istenről. Másfelől a tudósok egy részének bolondság az egész: bizonyítsd, mérd meg, miért nem csinálja így vagy úgy. Mindkettő vakon követi saját igazát, s nem nyitott Krisztusra. Aki viszont őszintén keresi az Isten közelségét, az rájön, hogy erő és bölcsesség származik Jézustól. Ne félj hát, ha a nagyon vallásosak szerint túl sok, amit csinálsz, s ne félj, ha a tudományban hívők (sic!) csak legyintenek. De vizsgálj meg minden kritikát, s mérd magad a Szentíráshoz! Akkor Igaz lesz rád is, hogy erőforrásod és bölcsességed lesz Krisztus!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 13.

"Isten korintusi gyülekezetének, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek..." (Róma 16;17-27)

Korintus gyülekezetében előfordult minden ismert erkölcsi kicsapongás, pártoskodás, anyagi- és hatalmi visszaélés. Mégis szentek ők, nem maguktól, magukban, hanem Krisztus Jézus érettük hozott áldozatáért és feltámadásáért. Evvel kezdi levelét Pál, mert ez az alapvetéss, a kiindulópont. Nem önmagukban tekinti őket, ahogy az manapság szokás, hanem isteni összefüggésben. Istenhez tartoznak Jézusért a Lélek által. Ez persze nem igazolja, pláne nem helyesli életmódjukat, vétkeiket, bűneiket, hanem helyreállítja, az alapösszefüggésbe állítja őket. Később majd előkerül minden, lesz figyelmeztetés, de a kiindulás: Istené vagyunk.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 12.

"Akinek pedig van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket az én evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló üzenet szerint" (Róma 16;1-16)

<pIstennek van hatalma. Ízlelgesd ezt a gondolatot. Milyen hatása van ennek rád? Legyintesz, hogy "na persze"? Félelemmel, aggodalommal tölt el? Előhoz valamilyen régi csalódást? Reménységgel, bizalommal vagy tele? Mit hoz elő belőled ez a mondat? Neki pedig "van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket" - nekem személy szerint elég sokszor van szükségem megerősítésre. A bizonytalan, bátortalan időszakokban egy biztatásra, buzdításra van szükségem. Jézus Krisztusról szóló üzenet és az apostolok által hirdetett evangélium (jó hír) ezt teszi. Ha bátortalan vagy, aggodalommal vagy tele az előttünk álló időszak miatt, tudd, az Úrhoz lehet fordulni megerősítésért! Neki nem csak szép szavai, hanem igazi hatalma is van ehhez!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 11.

"..fogadjátok őt az Úrban szentekhez illően..." (Róma 16;1-16)

<pIsten másként tekint, mást IS lát a másik emberben, mint mi. Az ember, természetes módon, kapcsolódni akar a másikhoz, hisz erre vagyunk teremtve. Azonban a kapcsolódás nem mindíg sikerül s gyakra nem oly módon, formában és időpontba, ahogy azt mi szeretnénk. Innen a kapcsolati feszültség, indulat, harag, gyűlölet. Ha megpróbáljuk, mint "szentet" vagyis Istehez tartózót látni, érteni, értelmezni a másik embert, akkor teljesebb képet ragadunk meg belőle. Ez segíthet át sok kapcsolati nehézségen, nyomorúságon át és segíthet a fájdalmak, csalódások elhordozásában is.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 10.

"egymást is tudjátok tanítani" (Róma 15;14-33)

Az apostol itt nem egyetemi oktatásról, nem tudományos ismeretátadásról beszél. A hit dolgairól van szó. Igen, a hitröl való beszéd, az Istenröl szóló tanítás nem csak a lelkészek dolga és kiváltsága, hanem minden Krisztuskövetövé. Akkor is, ha csak keveset tudsz erröl az egészröl. Aki hisz Istenben, aki megtapasztalta az Isten szeretetét, az nem tud nem beszélni róla. Olyan ez, mint a szerelem. Lehet, hogy még nem sokat tudsz a friss szerelmedröl, de állandóan róla beszélsz. Legyünk bátrak, és osszuk meg a körülöttünk lévökkel a hitünk tapasztalatait. Tanítsuk egymást!

Bedekovics Péter, egyetemi lelkész, Károli Egyetemi Lelkészség


Szeptember 09.

"...hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által." (Róma 15;1-13)

A reménység túllát a realitáson és az isteni valóságban bízik, ami mindig sokkal több és teljesebb, mint az előző. Nem látok ki sokszor a "gödörből", nehézségekből, próbatételekből, betegségekből, csalódásokból, gyászból. A Szentlélek adhat és ad is erőt, ha kérjük, várjuk s néha "csak úgy", hogy bár nincs más perspektívám, mint az adott helyzet, mégis, hiszem, bízom, remélem a mennyei Atya minden körülmények között és azok ellenére is a tenyerén hordoz és minden az üdvömet munkálja.

Szentpály-Juhász Imre, lelkész, szupervízor, KRE Lelkigondozói Szolgálat


Szeptember 08.

"…az Isten országa nem ev