A Marslakók nem mások, mint élő legendák

A Református Művelődésért Kutatóműhely, vagyis a RefCOO a 2018/19-es tanév elején jött létre a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézetén belül. A Műhely célja, hogy közéleti, kulturális és tudományos-ismeretterjesztő rendezvények által hidat teremtsen olyan közösségek között, akik esetlegesen nem értik egymás nyelvét.  A „Marslakók” fantázianévvel védjegyzett programsorozatuk első évada már a múlté, márciusban a második évad startol a fizikus Grüner György közreműködésével. A projekt kapcsán Bársony Mártont, az Egyetem tudományos főmunkatársát és egyben a RefCOO vezetőjét faggattuk, aki szerint a világ fontos kérdései és témái megközelíthetők református szemszögből.


Mit csináltok pontosan a RefCOO keretein belül?
A RefCOO ötlete 2018 őszén fogant meg, majd tavaly előtt év végén el is indult a kutatóműhely működése az Egyház és Társadalom Kutatóintézeten belül. A kollégáink a téli hónapok alatt kezdtek nálunk dolgozni, az első teljes évünk viszont a 2019-es esztendő volt. Kutatástámogatással és rendezvényszervezéssel egyaránt foglalkozunk, de talán mi lógunk ki leginkább a kutatóműhelyek sorából, pedig van jó néhány. A műhelyünk javarészt ismeretterjesztő feladatot lát el, az egyetemet és a külvilágot igyekszik összekötni, mindemellett pedig az egyházzal és a református vallással is szorosan összefonódik. A missziónk nem más, mint rámutatni arra, hogy a református közösség nem egy elzárt világ, hanem szerves része vagyunk a társadalomnak, a XXI. századi létezés fontos kérdései, témái megközelíthetők református szemszögből. Létrehoztunk egy olyan közeget, ahol lehetőség van párbeszédre – ez azt gondolom, nem túl gyakori manapság. Inkább jellemző, hogy sokan elvonulnak a maguk párhuzamos világába, megalkotják a csoport saját nyelvét - amin szót értenek egymással -, aztán pedig teljesen kizárják a többieket. Talán egy kicsit elcsépelt így fogalmazni, de mégiscsak arról beszélünk, hogy megpróbálunk hidakat építeni a különböző világok között, átjárhatóvá varázsolni határokat olyan közösségek között, akik alapvetően nem feltétlenül értenék meg egymást. Ez a tudományos közösségre, a kutatási szektorra is igaz, hiszen jóformán semmit nem lát belőle a külvilág – akiknek ez idegen terep, nem értik, miért van szükség például arra, hogy a kutatások folyamatosan előrehaladjanak, sőt, gyakran meg is kérdőjelezik a kutatások eredményeit. Az egyházi, vallásos életre is igaz ez: úgy véljük, fontos volna megakadályozni, hogy szubkultúrává váljunk.
Olyan rendezvényeket igyekszünk szervezni, amelyeken keresztül láthatóvá válnak az egymástól különböző közösségek számára egymás vélekedései és megközelítései. Olykor provokatívnak, veszélyesnek tűnő helyzetektől, akár vitáktól sem riadunk vissza, mert azt tapasztaljuk, hogy az egymástól legtávolabb álló ellenvélemények képviselői is gyakran zöld ágra vergődnek, közös nevezőre jutnak intelligenciájuknak köszönhetően, ezek a helyzetek pedig elképesztően tanulságosak minden résztvevő számára. Szinte kivétel nélkül, mindig fény derül arra, hogy a tárgyat többféle szemszögből is lehet vizsgálni. A két féléven keresztül megrendezett, a Református Közéleti és Kulturális Alapítványtól megörökölt „KONFESZT” rendezvénysorozatunk is lényegében erről szólt.
A „Károli Históriás Vitaestek” egy másik projektünk. A résztvevői leginkább történészek, illetve kapcsolódó társterületek szakavatottjai, akik közérdeklődésre számot tartó vagy megosztó történelmi kérdésekről, azok körülményeiről, részleteiről, illetve arról vitatkoznak, hogy mégis mi alapján gondolhatjuk azt, hogy valakinek igaza van, a másiknak pedig nincs. Ez ráadásul egy olyan terület, ahol a saját szakértelmünk is maximálisan illeszkedik a tematikához: Kanyó Ferenc kollégánk történész-középkorász moderálja a beszélgetéseket, hiszen a témákat kívülről-belülről tudja és ismeri, az a szakterülete, hogy bizonyos történeti kérdéseket nem-történész közösségek miként vizsgálnak, illetve hogyan jelenik meg mindez a médiában. Ez a programsorozat szintén közönség előtt történik. Eddig kettőt szerveztünk, ebben a félévben pedig - ha minden a tervek szerint halad - négy alkalommal is megrendezésre kerül majd. Egészen biztos, hogy az elkövetkezendő két tréninghétnek is a része lesz az esemény, de további két alkalommal is számolunk: egy tavasszal, egy pedig ősszel lesz napirenden.
Művészeti pályázatokat is hirdetünk. Van egy „Isten a XXI. században” című fotópályázatunk tavalyról, amelynek keretein belül ismert zsűrivel dolgoztunk együtt. A felhívásra profik, amatőrök és hobbifotósok kattintásai egyaránt válaszoltak. Végeredményként egy 26 művet magában foglaló gyűjtemény állt össze, a nyertes fotográfiákból pedig színvonalas szabadtéri kiállítást tervezünk megvalósítani ősszel a Kálvin téren. Minden évben tervezzük egy művészeti pályázat lebonyolítását: idén ugyanezen cím alatt verspályázat fut majd, amiből jövőre - ha minden az elképzelés szerint halad -, verseskötet jelenik majd meg.
A „Marslakók” tudományos talkshow pedig műhelyünk leghamvasabb büszkesége, aminek keretein belül híres, külföldön tevékenykedő és sikereket elérő magyar kutatókat kérdezünk kalandos útjukról. Vajon kiből lesz nemzetközi karriert befutó szakember? Ki vagy mi segítette őket pályafutásuk során? Hogy változott meg a világról alkotott képük? Hogyan kamatozik külföldön a magyar szellemi tőke? – ilyen kérdéseket járunk körbe a Marslakók keretein belül.

Eddig egy évadot tudhattok magatok mögött Marslakók vonatkozásban. Hogyan értékeled az elmúlt időszakot? Így képzeltétek el, amikor megfogant bennetek az ötlet, amikor még csak gondolatkísérlet volt?
Teljesen így képzeltük! A Marslakókat egészen az elején, még 2018-ban, szinte a RefCOO gondolatával azonos időben találtam ki a zuhany alatt, ahol a jelentőségteljes ötleteim rendre megszületnek. Százszázalékosan ez volt az elképzelés, nagyon szerencsés vagyok, hogy az tudott testet ölteni a valóságban, ami akkor a fejemben motoszkált. A határozott elgondolás az volt, hogy nagyközönség előtt szólaltassunk meg nagyon fontos, híres és elismert karaktereket a tudományok provinciájából. A legjobbakat szeretnénk vendégül látni a színpadon: olyanokat, akik egész életükben a tudománynak éltek, akik a szakterületük csúcsai, élő legendák és mindemellett egyéniségük a pódiummal is összeegyeztethető. Rajtuk keresztül szeretnénk bemutatni az érdeklődőknek, mit is jelent globálisan a tudomány, a kutatói lét, milyen áldozatokat kell hozni, mit jelent kivándorolni a magyar valóságból és valahol máshol, a szülőhazát elhagyva teljesíteni erőn felül.  

Tripla „miért” következik: miért „Marslakók”, miért Vecsei H. Miklós és miért pont az Átrium?
A Marslakók legendájára, mítoszára utal az elnevezés. Az Egyesült Államokba emigrált magyar kutatók, egy magyar tudományos közösség történetéről beszélünk, akik hosszú ideig dolgoztak a tengerentúli kontinensen. Környezetük nem tudta hova tenni, hogy az isten háta mögötti Magyarországról özönlenek hozzájuk a géniuszok. Gyakran csak annyit láttak amerikai társaik, hogyha felmerül egy probléma, a magyar közösség összedugja a fejét, elképesztően furcsa nyelven karattyolnak, majd mikor befejezték, máris mondják a megoldást. Magyarázatként vicces elméleteket gyártottak: az egyik ilyen teória pedig az volt, hogy ezek az emberek valójában nem is Magyarországról, hanem a Marsról érkeztek. Ők a külföldön kamatozó magyar szellemi tőkénk legszebb példái és egyben példaképeink is. Azt gondoltam, erre a történetre és névre nagyon sikeres brandet lehet építeni, úgyhogy hamar ki is találtam, hogy a márkaépítésben a 80-as évek Galaktika Magazinjai inspirálnak majd bennünket. Mázlisták vagyunk, hiszen az ország egyik legjobb science fiction illusztrátorával dolgoztunk együtt a grafikai munkák vonatkozásában. Érdemes közelebbről és figyelmesen vizsgálni a kapcsolódó illusztrációt, hiszen a plakát nem csak egyszerűen egy remek sci-fi műalkotás, hanem el van rejtve benne egy seregnyi „húsvéti tojás”, meglepetés, apró részlet: popkulturális utalások, magyar találmányok, rejtett poénok. Tavaly indítottunk is egy versenyt: be kellett küldeni, ki hány rejtett utalást talál meg ezek között, jegyeket lehetett nyerni vele. Azért döntöttünk úgy, hogy idén is marad ez a grafika, mert még bőven van mit nézni rajta, folyamatosan szeretnénk újra ráébreszteni a projekt iránt érdeklődőket arra, hogy ez még mindig nem csak egy plakát, hanem többletjelentéseket hordozó rejtvény, ami túlmutat azon.
A kezdeti célok között szerepelt, hogy egy olyan közkedvelt házigazdát nyerjünk meg a produkcióhoz, aki már önmagában, egyéniségével is vonzza az általunk meghatározott célközönséget. Azt gondoltuk, hogy az összekötő kapocs a tudomány és a hétköznapok világa között egy olyan közvetítő lesz, aki ha tetszik, hétköznapi fiatalember, nagyon jó természetű, rendkívül barátságos és közvetlen figura – pont olyan, mint Vecsei H. Miklós, aki színészként különösen ismert és elismert, nagy népszerűségnek örvend. Ahogy sokan becézzük, „Hasi” olyan ember, aki bármit is csinál, bármihez is nyúl, képtelen kiégni, egy igazi drágakő. Nem tudós, sohasem foglalkozott tudományokkal, de van egy természetes intelligenciája, amiből fakadóan ösztönösen jól kérdez, ami miatt önkéntelenül érzi, hogy merre érdemes haladni. Nemcsak színész, hanem író, dramaturgiával is foglalkozik, ezért nagyon szépen irányítja és narrálja a beszélgetéseket, egyszóval ő a tökéletes választás.
Három-négy helyszín közül választottuk ki az Átriumot. Az épület a magyar Bauhaus építészet egyik legszebb mintapéldánya. Gyerekkoromban - amikor az épület még moziként funkcionált - nagyon sokszor jártam ott, megannyi kedves emléket őrzök róla, már akkor is lenyűgözött. Miközben az előtérben sétálunk a fekete-fehér kockás köveken, amikor beülünk a terembe és látjuk magunk felett a nagy fekete lyukat - ahogy eltűnik a mennyezet -, nagyon furcsa, kissé idegenszerű, rejtélyes élményben van részünk - mindemelett mégis kellemes atmoszférát teremtenek a részletek. Az objektum készakarva ráillik a koncepciónkra, arról nem is beszélve, hogy pont megfelelő a mérete is. 330 embert tudunk benne elhelyezni, különösen jó az elosztása is: nagyon szeretnivaló, hogy széles a nézőtér, tehát ha valaki a leghátsó sorban ül, akkor is közel érzi magát a színpadhoz. A legideálisabb helyszín, amit elképzelhettünk, nagyon meg vagyunk vele elégedve.
Az egyik legnagyobb sikerünkként tartjuk számon, hogy egytől-egyig minden partnerünknek szívügye lett a „Marslakók” projekt, amiért hálásak vagyunk, és ezúton is köszönjük minden érintett lelkesedését.

Milyen koncepció alapján választjátok ki a beszélgetőpartnereket? Hogyan esett a választás az első évad szereplőire, illetve a második évad első előadójára, Grüner Györgyre?
Amikor a neves külföldön élő magyar tudósok között válogatunk, az is fontos, hogy valamelyest színpadra termett karakterek legyenek, akik jól passzolnak Vecsei H. Miklós személyiségéhez. Az a tudós, aki mindig ugyanazokat a történeteket meséli el, akinek nem jó a kiállása, a habitusa, aki nem tud közérthető lenni, akinek nem erőssége a nyilvános szereplés, sajnos nem a mi emberünk. Ezen túl próbáljuk úgy összeállítani az évadok programját, hogy egymástól minél messzebb eső határterületek kutatói kövessék egymást a sorban. Legyen egy kis bölcsészettudomány, természettudomány, társadalomtudomány, alkalmazott tudomány, és ezeken belül is szerteágazó legyen a beszélgetőpartnerek listája - igyekszünk minél szélesebb spektrumot lefedni. Odafigyelünk a felkért személyek életkorára is: idősebb és fiatalabb kutatókat egyaránt szeretnénk felvonultatni a projektben. Nagyon szeretnénk a nemi megoszlásra is figyelmet fordítani, de ilyen szempontból az arányosságot tartani talán az egyik legnehezebb kihívás – sajnos nem egyszerű feladat híres magyar professzornőket találni. A vázolt preferenciák szerint esett a választásunk elsőként Barabási Albert-László hálózatkutatóra, majd később Márka Szabolcs asztrofizikusra, Bánffy Eszterre - aki az egyik legismertebb régész Németországban -, Csíkszentmihályi Mihály pszichológusra és Kiss László csillagászra is. Utóbbi a Csillagpont – református ifjúsági találkozón lépett a nagyérdemű elé, ahol Csorba Lóránt helyettesítette „Hasit” – ő a „Lóci játszik” formáció frontembere, és szintén nagyon jól működik moderátorként.

Csigázd fel a hallgatókat és érdeklődőket, kérlek! Ha a beszélgetéssorozat második évadának további főszereplőit nem is szívesen árulod el még a nagyérdeműnek, mégis milyen tematika mentén építitek fel a sorozat elkövetkezendő alkalmait?
A második évad összes előadóját nem szeretném még elárulni, de néhányat szívesen ismertetek. Az már mindenki számára publikus, hogy a legközelebbi vendégünk az Átriumban 2020. március 30-án Grüner György lesz, aki a Kaliforniai Egyetem - vagyis a UCLA - professzora, továbbá a világ egyik legtöbbet idézett fizikusa. Leírhatatlanul nagy híresség, szinte mérhetetlen nemzetközi elismertséggel. Azért is izgalmas személyiség, mert ha félretesszük a fizika területén végzett felbecsülhetetlenül értékes kutatásait, publikációit, akkor is ott marad egy kifejezetten elmélkedő Grüner György, aki nem rejti véka alá az észrevételeit és nagyon markáns véleménye van többek közt a magyar tudományos intézményrendszerről. Szeret tudománypolitikával foglalkozni, erre is aktívan áldozza energiáit. Folyamatosan inspirálja az, hogy mi lesz a tudománnyal, mi lesz az egyetemekkel, hogyan néz majd ki a kutatás intézményrendszere a jövőben, mit kell változtatni ahhoz, hogy az egyetemek túléljék a világban a tudás termelésének és nyilvánosságának globális átalakulását. A „Marslakókon” túl Grüner György a tavaszi tréninghét vendége is lesz: az Egyetem falai között innovációról, az egyetemekről, a globális tudományművelésről tart majd előadást március 30-án, hétfőn délelőtt 11 órakor, melyre minden hallgatót szeretettel hívunk, várunk.
Májusban Dr. Gloviczki Péter érsebészt láthatja és hallhatja majd a közönség, aki 1987 óta dolgozik az Egyesült Államok, de talán a világ egyik leghíresebb és legnevesebb kilinikáján: a Mayo Klinika érsebészeti intézetének igazgatója. Kevesen tudják róla, hogy ő volt kisfiúként az első magyar „Ki mit tud?” nyertese bűvészként. Nagyon ügyesek a kezei, a sebészeti konferenciákon a kollégáit gyakran azzal szórakoztatja, hogy észrevétlenül érméket csempészik söralátéttel lefedett pezsgőspoharukba. Talán a történet kiragadása után nem kell bizonyítanom, milyen különleges embert ismerhetnek meg azok, akik ellátogatnak majd a tavaszi rendezvényre.
Nagy öröm számunkra, hogy a „Marslakók” nyáron az EFOTT fesztiválra is ellátogathat: a nyári fesztiválos különkiadás vendége Feldmár András pszichológus lesz, aki a pozitív életpszichológia egyik ismert iskolateremtője és írója, szintén szenzációs egyéniség. Kanadából látogat hozzánk haza: direkt úgy időzítette és igazította a magyarországi programjait, hogy részt tudjon venni az eseményen.

Szívmelengető ezt hallani. Betekintést engednél a sorozat elmúlt eseményeinek kapcsán a látogatottsági adatokba?
Eddig minden epizód teltházas volt, Barabási Albert-László tavalyi „Marslakózására” például január közepén indítottuk a jegyelővételt, a hónap végére pedig el is fogytak a belépők. Természetesen nem mindig kapkodják el a jegyeket két hónappal az adott műsor előtt, de erre is volt már példa.

„Koccintottál már Marslakóval?” – a Színház oldalán ezzel a kérdéssel hívják fel a figyelmet arra, hogy az előadást követően - a jegy birtokában - a résztvevők jogosultak egy-egy italra a Pepita Kávézó jóvoltából. Mennyire szerves része ez az eseménynek? Lehetőség adódik ilyenkor az érintett tudóssal személyes diskurzusra is?
Miután véget ér a moderált beszélgetés, egy szűk negyedórás, maximum félórás időintervallum következik a színfalak mögött, amikor az előadó a sajtó képviselőinek rendelkezésére áll. Akinek van önuralma és kivárja ezt a rövid időtartamot, az egy üdítővel a kezében tud találkozni az est Marslakójával, továbbá Vecsei H. Miklóssal is. Egy kis türelem tehát ez esetben is rózsát terem: ha a közönség a helyszínen marad, közösségi élményben lehet részük - közös fotókkal, vendégmarasztaló koccintásokkal fűszerezve avanzsál az Átrium aulája közvetlen hangvételű, barátságos beszélgetések színterévé.

Melyek a programsorozat legkardinálisabb célkitűzései? Mik a hosszú és rövidtávú terveitek a projekt kapcsán?
Fontos mérföldkő lesz számunkra a rendezvény debütálása az EFOTT Fesztiválon. Mivel a Csillagpont csak kétévente kerül megrendezésre, ezért mertünk nagyot álmodni, és az EFOTT-ra is elvisszük a műsort. Bízunk benne, hogy így még szélesebb körben népszerűsíthetjük mind a „Marslakókat”, mind pedig a Károli Gáspár Református Egyetemet, illetve növelhetjük intézményünk presztízsét. A „Marslakók” a Károli Gáspár Református Egyetem nevével fémjelzett programsorozat, az egyetem hírnevét öregbíti, ezáltal is csatlakozunk azon neves felsőoktatási intézményekhez, melyek az egyetemi oktatáson kívüli tudományművelés népszerűsítését is szolgálják.
Nyilvánvalóan nem fog örökké tartani a „Marslakók”, hiszen véges a potenciális beszélgetőpartnerek listája, de amíg tudunk újat mutatni, amíg van lehetőségünk Egyetemi keretek között megszervezni az eseményeket, addig biztosan a RefCOO rendezvénypalettáján marad jelenlegi formájában a talkshow. Ha elfogynának a Marslakók tartalékai, talán „Ifjú marslakókkal” folytatjuk, de elképzelhető, hogy a tudományos tematikában lesz némi változás. Még képlékeny, ezekről a kérdésekről az Egyetemmel közösen döntünk majd, ha eljön az ideje, mindenesetre tömérdek alternatívát el tudok képzelni, hiszen sok-sok ötletet és energiát tartalékolunk még magunkban a projekt kapcsán.

Következő események




Galéria

Galéria

 

Tudomány, kutatás

Gyakornoki program

Gyakornoki program

Névjegy

Névjegy

Blog

Károli Gáspár Református Egyetem – Blog

Sport a Károlin

Sport a Károlin

Szakirányú továbbképzések

Youtube