Nem történt semmi – Egykori Károlis hallgató filmjét mutatták be a BTK-n

A Tréninghét 2018 őszén lehetőséget kínált arra, hogy bepillantást nyerjünk volt Károlis diákok életpályáiba. Láthattuk, milyen sokra vitték, mennyi értéket hoztak létre, öregbítve Egyetemünk hírnevét. A gyerekkori bántalmazás filmbeli megjelenítéséről György Imre kérdezte Csoma Sándor filmrendezőt, egykori Károlis hallgatót a Nem történt semmi című, 25 perces rövidfilm levetítése után. A rendezvényre folyamatosan érkeztek az érdeklődők, de a terem úgy megtelt, hogy sokan leülni sem tudtak. A moderátor kérdéseit követően mi is feltehettük kérdéseinket és szemtől szembe kritizálhattuk a rendező alkotását, amire kifejezetten buzdított bennünket, mert örömmel veszi a visszajelzéseket.

Nem történt semmi.  A cím önmagában is duplatagadás, ellentmondás a valóságnak, amely annyira iszonyú, hogy inkább hátat fordítunk neki. A gyermekkori bántalmazás, egyáltalán a bántalmazás még mindig nem olyan körbejárt téma, amelyről nyíltan szokás beszélni. Ha a társadalmi közeg még nem is érett meg ezek tárgyalására, a művészetek segíthetnek az egyéni traumák feldolgozásában és a figyelem felkeltésében a lehetséges veszélyekre, melyekkel számolni kell. Erre példa a Nem történt semmi, Csoma Sándor rövidfilmje, amely az alkotó személyes élményén alapul. Nem mindennapi lehetőséget kaptunk arra, hogy közvetlenül megkérdezzük az alkotót a műve hátteréről és céljáról. Meghökkentő őszinteséggel beszélt nekünk a vele megtörtént esetről, amelyet mozgóképen megelevenített és egyfajta terápiás filmnek nevezte alkotását. A rendező elmondta, hogy alkotási módszerként saját élményeit használja fel, mert azokról tud jobban mesélni hitelesen, mivel azokat valóban megtapasztalta. Átérezte, hogy milyen gyereknek lenni, de arra még várnunk kell, hogy idősekről készítsen filmet.

Ez a mű azáltal, hogy tematizálja a molesztálás jelenségét, figyelmeztet arra, hogy felelősséggel tartozunk egymásért. Fontos erről beszélni, mert a bántalmazás mindennapos jelenség. Nehéz kivédeni és megelőzni a megismétlődését, mert az áldozatot szégyenérzete meggátolja a felszólalásban, viszont ha a bántalmazó erőszakos oldala homályban marad, még több gyermek eshet áldozatául anélkül, hogy kilétére valaha fény derülne. A legtöbb bántalmazott szégyenében nem beszél traumájáról, de ez a film segíthet megdönteni a bántalmazás tabuját. A szülők figyelmét arra hívja fel, hogy tartsák szemmel gyermeküket, és ügyeljenek mindennapos viselkedésére. A film többé-kevésbé megoldást kínál a problémára, mivel egy szerető család közösen próbál megbirkózni az esettel. A gyermek szempontjából elégséges tud lenni a család törődése, ha előttük kibeszélheti a fájdalmát, önmagában való csalódottságát, amiért képtelen volt megvédeni magát sokkos, tehetetlen állapotában. Sajnos azonban nem minden gyermek részesül megfelelő szülői nevelésben, ahol bizalmi légkör segítené elő az őszinte kommunikációt. Ilyen esetben is meg kell szólalni! Talán ehhez is ad bátorítást a film amellett, hogy elénk tárja a szülők dilemmáját az anya szemszögéből, aki a fia érdekeit szem előtt tartva nem vonja be a rendőrséget, hogy ne tegye ki gyermekét a bírósági tárgyalás hosszú, nyilvános procedúrájának. Attól tarthatott, hogy a gyermekben ez még mélyebb sebeket okozott volna.

Minden kis részlet a valóságból építkezik, csak dramatizáltabb változatban láthattuk fiktív szereplőkkel, akik terheltebb életkörülmények között szembesültek a bajjal. A várandós édesanya a hősnő, 10 éves kisfia a tehetetlen áldozat, az apuka pedig a további bonyodalom lehetséges forrása. Az élet a legjobb forgatókönyv, melynek, ha egy kis színt ad a művész, a néző számára emészthetőbbé teszi a valóságot, és empátiára ösztönzi nehéz helyzetbe került embertársai iránt. Nekem nagyon tetszett a mondanivaló filmvásznon való tálalása és az alkotó hozzáállása. Az alkotás nem csupán önreflexió, mert mindannyian okulhatunk belőle, akik látjuk. Mindenki számára üzenetértéke van, és különösen segít fellélegezni azoknak, akik hasonló vagy még súlyosabb gyermekkori élmények emlékével élnek együtt. Sokakat felszabadított a film a stábban is arra, hogy elmondják, velük is történt ilyen.

A trauma filmes feldolgozásához szükség volt a kiváló szereplőválogatásra, melybe az író-rendező nem sajnált energiát fektetni. Szerinte a megértés szempontjából sokkal szerencsésebb új, még ismeretlen arcokkal dolgozni, akikhez nem tapadnak egyéb szerepek, amelyek befolyásolnák a befogadót pozitív vagy negatív irányban. A rossz színészválasztás tönkre teheti az egész filmet, ezért a rendező alaposan végig gondolta, kiket választ. Mindegyikőjükkel dolgozott együtt korábbi filmen, látta őket munka közben, és ezek az arcok tudtak bevésődni az emlékezetébe.

Csoma Sándor a Filmművészetin Enyedi Ildikó tanítványaként a rövidfilmet vizsgafilmnek készítette, amely az tanteremből kilépve megjárta fesztiválkörútját. A Friss Hús fesztiválon Láng Annamáriát a legjobb női alakítás díjával értékelték, de a másik két főszereplő alakítása sem marad el mögötte. Mindhárman hitelesen és természetesen játszottak, amiben a rendezésnek, valamint a jó karakterválasztásnak döntő szerepe volt. Balázs Béla írt az arcjátékról és a színész karakterének összefüggéséről A látható ember című filmelméleti kötetében, hogy milyen sok múlik a megfelelő színész, a karakter kiválasztásán. Az arcjáték az anya és az apa részéről nagyon tudatos, azonban a gyerekszínész mimikája minden jelenetben a rendező instrukcióin múlott. Ha nem találja meg a gyermekkel a közös hangot, aki nem tudta, hogy egy molesztálás után kétségbeesett, összezavarodott fiút játszik, akkor a gyerek tudatosságával elronthatta volna a természetes hatást. Elmesélt nekünk néhány kulisszatitkot, apró trükköket, hogyan irányította Varga Zétény színészi játékát. A kívánt hatás érdekében a gyerek színészeket indirekt módon érdemes instruálni. A történetet nem ismertette vele, hanem Zétény személyes tapasztalatára apellált, amikor arra kérte, gondoljon egy szituációra, amikor megalázták, de nem tudta megvédeni magát, mert megfélemlítette a másik fél. Csak ezt az érzést erősítse fel magában. Egy másik trükkje egy jelenethez, amelyben koncentrált arcra volt szükség, hogy a fiúnak verset kellett szavalnia magában és így sokkal inkább volt jelenléte, amikor csak némán az arcát mutatta a kamera, de a szülők a háttérben beszélgettek.

A meglepetés erejével hatott rám az, hogy az agresszív családapa megjelenített sztereotípiájának ellentmondott az apa későbbi reakciója. A szörnyűség rá is bénítóan hatott, mint fiára, aki ténylegesen átélte. Nem volt kiszámítható, hogy egy indulatos, hirtelenharagú férfi mégsem folyamodik erőszakhoz. Arra számítanánk, hogy konfrontálódni fog fia bántalmazójával, de mégis sikerült megfékeznie magát, vagyis inkább fiának sikerült hatni rá. Ez a csavar a film végén, az a néhány szó, amivel meg tudta fékezni édesapját.

A populáris, közkedvelt filmek általában nem a realitásból indulnak ki, nem az életünkre reflektálnak, vagy elgondolkodtatni próbálnak, hanem főként a szórakoztatás a céljuk. Balázs Béla javaslata a filmes közönségnek, hogy legyünk ínyencek! Fedezzük fel azt, ami értékes a számunkra. A látható emberben így fogalmaz: „Ha különválasztjátok a jót a rossztól, talán sok minden elvész majd számotokra. De ennek fejében elsajátítjátok a valódi értékek élvezetét. Az eredeti drágakövet könnyen megkülönböztetitek a hamistól. A filmgyártók is jól tudják ezt, éppen ezért reklámozzák látványos filmjeik milliós költségeit. Az érték a dolgoknak különös vonzerőt ad. A milliók azonban csupán az árát, nem az igazi értékét jelzik a filmnek; de hát a film nemcsak pénzbe, hanem sok-sok tehetségbe, szellembe, ízlésbe, szenvedélybe is kerül, ez az erőfeszítés csillog és izzik néha benne, mint a valódi ékszerek tüze, és ezt az értő többre becsüli, mint a befektetett milliókat.”

  

Nem történt semmi
Kata egy lakótelepen él férjével és 12 éves fiukkal. A kis Petivel az egyik nap szörnyű dolog történik. A szülőknek egy este áll rendelkezésükre, hogy eldöntsék, hogyan reagáljanak az esetre.
Írta és rendezte: Csoma Sándor
Szereplők: Láng Annamária, Molnár Levente, Varga Zétény, Kardos Róbert, Quintus Konrád

 

Gyakornoki program

Gyakornoki program

Galéria

Galéria

Névjegy

Névjegy

Blog

Károli Gáspár Református Egyetem – Blog

Online tanácsadás

Sport a Károlin

Sport a Károlin

nyelvvizsgaközpont

Youtube