„Az Erasmus segített a szakdolgozatom megírásában is” – hallgatói beszámoló Litvániáról

Andi harmadéves szabadbölcsész hallgató, művészettörténet specializációval. A 2017/18-as tanév őszi félévét kint töltötte Litvániában az LCC International University hallgatójaként az Erasmus-program keretein belül. Szaktársaként lehetőségem volt kikérdezni őt erről az útról egy könnyed beszélgetés keretében.

Honnan jött az ötlet, hogy szeretnél Erasmusra menni?

Mikor egyetemre jöttem, már akkor tudtam, hogy valamelyik félévemben Erasmusra akarok menni. Mondjuk, emellett azt is eldöntöttem, hogy halasztani fogok egy félévet. Az Erasmus segít abban, hogy a kint elvégzett tárgyakat itthon elfogadják, szóval ez nem szükségszerű, egyszerrűen csak én így döntöttem. Az én számomra így kedvezőbb, mondhatni kényelmesebb, de másnak nem kell amiatt aggódnia, hogy később fog lediplomázni vagy ilyesmi, ez ne legyen akadályozó dolog!

Szerinted mi az, ami visszatarthatja az embereket a programra való jelentkezéstől?

Gondolom, az előbbi, amit említettem: lehetnek olyanok, akik nem akarnak később végezni az egyetemen emiatt, és azt hiszik, hogy a program ezt okozná. Talán az is, hogy az emberek nehezen lépnek ki a komfortzónájukból, elvégre egy idegen helyre mennek, távol a családtól és a barátoktól, és nem egy hétről van itt szó, és nem is pár kilométerről. Nekem sem volt eleinte könnyű, teljesen új élmény volt.

De gondolom, nem bántad meg, vagy igen?

Dehogy! Mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer utazzon ki így, és magát az Erasmus programot is nagyon ajánlom. A jelentkezés és a papírmunka nem bonyolult – gondolok itt ajánlólevélre, motivációs levélre, önéletrajzra – és ez egy tökéletes lehetőség új tapasztalatok szerzésére. A kinti szituációkban – bárhová is mégy a program segítségével – jobban megismered önmagad. Ahogy kint élsz, akár csak egy félévet is, gondoskodnod kell magadról, és minden helyzetben magadra vagy utalva. Eddig is céltudatos embernek gondoltam magam, de ahogy hazaértem, úgy érzem, magabiztosabb lettem, és adott hozzám valamit ez a kis „kiruccanás”.

A finanszírozási része hogyan működik? Támogatják, vagy esetleg te állsz belőle valamennyit?

Amikor kimegy az ember, akkor megkapja a programra szánt pénz 80%-át, és miután minden feltételt, minden tárgyat teljesített kint, megkapja a maradék 20%-ot is itthon. Szóval szerintem emiatt nem kell aggódni, nem hiszem, hogy az anyagiak szabnának gátat.

Igaz, hogy volt nyelvi előkészítőd, még mielőtt kiutaztál volna?

Igen, volt lehetőségem ilyenre is, és ezt is az Erasmus támogatta. Azt meg kell említenem, hogy talán ez nem minden cél-egyetem esetében lehetséges, illetve még nem hallottam róla, hogy lett volna lehetőség ilyen előkészítőre máshol, pedig nagyon hasznos. Nem kerül így az ember rögtön mélyvízbe – fogalmazhatnék úgy, hogy hozzászoksz, rákészülsz a kinti létre. És a litván nyelvvel való ismerkedés is nagyon tetszett természetesen. A nyári kurzus végén még oklevelet is kaptunk, és mellé egy litván népi viselet kiegészítőjét, amit fontosabb eseményekkor viselnek.

Az oklevél és a népi viselet

Mesélnél valamit nekem a mi egyetemünk és a litván egyetem kapcsolatáról?

Az LCC International University és a Károli közötti kapcsolat voltaképpen a Dékán Asszonynak köszönhető, ha jól informált vagyok. Ha minden igaz, egy konferencián találkozott a litván egyetem egy küldöttjével, és végül meg is köttetett a két egyetem közötti szerződés. Már volt is, azt hiszem, egy litván lány nálunk azóta.

Nemzetköziség

Miért pont Litvánia?

Kulturális szempontból hasonló Magyarországhoz, és ez nagyon szimpatikus volt. Fontosnak tartottam a választáskor – ha fogalmazhatok így – hogy nem számít drága országnak. Ha le kell, mondjuk, ugrani a boltba valami kis apróságért, akkor nem kell ezreket költeni. Persze nagyon szerettem volna tengerhez is menni, így csak ilyen helyek jöhettek számításba.

Jól tudom, hogy a szakdolgozatod témája is kapcsolódik Litvániához?

Igen, a magyar és litván filmplakátok az 1970-es években a témám. Végtére is mondhatjuk, hogy az Erasmus segített a szakdolgozatom témájának pontosításában. Ha valakinek nincs témaötlete, még ebben is segíthet, ötletet adhat.

Beszéljünk kicsit az ott töltött időről is! Hol volt a szállás?

Kollégiumban laktam, ami nagyon közel volt az egyetemhez, így nem kellett sokat utaznom. Egy jó kis séta, és már bent is voltam. Ez az egész helyre érvényes volt, egy kis sétával mindent elértem, amire szükségem volt, illetve nagyon kevés buszozással. Nem hatalmas város Klaipéda, a tenger például gyalog egy órára volt tőlem, busszal és egy kis sétával 10 perc alatt értem el. Mivel kikötővárosról van szó, talán nem meglepő, hogy volt hajófesztivál, arra is kinéztünk. Kaunasban is jártam, az a második legnagyobb városuk.

Klaipéda, tengerpart

Hajófesztivál

Selfie a közös programról

Kaunas

Azt mondod, kollégiumban laktál. Kik voltak, milyenek voltak a szobatársak?

A szobatársam egy texasi lány volt, az apartman-részen – a kollégiumon belül – pedig még két litván és egy lett származású lánnyal osztoztunk. A szobatársam is egy fél évre jött, mint én, a többiek hosszabb időre. Kényelmesen elfértünk, és jól kijöttünk egymással, mindig megbeszéltük még azt is, hogy ki a soros a takarításban, szóval nem volt még ilyen jellegű fennakadás sem.

Milyennek tapasztaltad az egyetemet és az órákat?

Mivel ez egy nemzetközi egyetem, nagyon sok helyről érkeznek hallgatók, távoli helyekről is. Mind a kollégiumban, mind az egyetemen változatos az is, hogy ki milyen hosszú időre érkezett. A program adta időt mindenki életre szóló élményként könyveli el, és ezért ide valahogy úgy érkeznek az emberek, hogy tudják: örök barátságok itt ugyan nem fognak köttetni, de levelezőtársak, jó ismerősök lesznek. Ergo a hangulatnak ez nem szab gátat – meg tegyük fel az, hogy valaki tényleg csak tanulna, és ne ismerkedne, nem alakulnának ki kapcsolatai, az elképzelhetetlen. Nagyon tetszett a tanítási rendszer is, a tanárok is segítőkészek voltak. Volt lehetőség egyetemi programokban való részvételre is, mint például a karácsonyi előadás, vagy amikor a litvániai történeti múzeumba is ellátogattunk Vilniusba, csak hogy megemlítsek egyet-kettőt. Az külön tetszett, hogy volt egy kártyánk, aminek a segítségével tudtunk közlekedni, úgy értem, még a szemetet sem tudtad kidobni nélküle, mert csak azzal jutottál be a tárolóba.

Vilnius, a múzeumban

A kártya

Ha jól tudom, mész MA képzésre. Tervezel még Erasmusszal kimenni valahova máshova, majd az MA évei alatt?

Nos, ezt még nem döntöttem el. Tényleg mindenkinek tanácsolom, hogy használja ki a program adta lehetőségeket, de még nem tudom, hogy én személy szerint másodjára is mennék-e a tanulmányi éveim alatt. Talán inkább csak kikapcsolódás gyanánt.

Riporter: Rigó Adrienn
Interjúalany: Szakony Andrea

Következő események


Összes esemény

Galéria

Galéria

Névjegy

Névjegy

Reformáció 500

Reformáció 500

Sport a Károlin

Sport a Károlin

Blog

Károli Gáspár Református Egyetem – Blog

Online tanácsadás

nyelvvizsgaközpont

Youtube