Nyelvtudomány az elméletek felett. Interjú Dr. Honti Lászlóval

Professor emeritus dr. Honti László egyetemi tanár, Széchenyi-díjas magyar nyelvész, finnugrista, az MTA rendes tagja. 1963-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait az ELTE BTK magyar–orosz szakán, majd 1965-ben felvette a finnugor szakot is. Az 1966/67-es tanévben ösztöndíjasként Finnországban, a Turkui és a Helsinki Egyetemen tanult. 1969-ben szerzett magyar–orosz szakos középiskolai tanári és finnugor előadói (kutatói) diplomát, 1970-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját.

1972-ben került a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetbe, 1976-ban lett főmunkatárs, majd 1980-ban az Uráli Nyelvek Osztályának vezetőjévé nevezték ki, az osztályt 1988-ig vezette. Ugyanebben az évben a hollandiai Groningeni Állami Egyetem finnugor tanszékének professzora és tanszékvezetője lett, majd 1997-ben az olaszországi Udinei Egyetem általános nyelvészeti és klasszika-filológiai tanszékének lett egyetemi tanára. 1980 és 2002 között a finnországi Finnugor Társaság külső tagja volt, majd 2003-ban tiszteleti taggá fogadták.

2008 óta oktatója egyetemünknek, a BTK Magyar Nyelvészeti Tanszék tanára. 2014-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki. Fő kutatási területe az uráli összehasonlító nyelvészet, ezen belül az etimológia, a hangtörténet és a morfoszintaktika kérdései foglalkoztatják. Részt vett az Uráli Etimológiai Szótár megírásában. Az általa kutatott főbb nyelvek a vogul és az osztják. Több évtizedes munkássága alatt közel négyszáz tudományos publikációt írt szerzőként vagy társszerzőként. A németországi Societas Uralo-Altaica elnöke, a Magyar Nyelvtudományi Társaság alelnöke, emellett több hazai és külföldi tudományos társaság tagja.

- Milyen tárgyakat tanít egyetemünkön?

Jelenleg emeritusként vagyok jelen, így egy-egy felkérésnek szoktam eleget tenni. Egykor magyar nyelvtörténetet, finnugor bevezetőt, különféle tudománytörténeti tárgyakat, finn kurzust tartottam. Ezen kívül publikációk megírásában és különféle kapcsolatok létesítésében segítettem.

- Professzor úr eredetileg magyar-orosz szakon tanult. Miért fordult a finnugor nyelvek irányába?

1961-ben érettségiztem Keszthelyen, és a finn nyelvvel a gimnáziumban ismerkedtem meg. Volt egy orosztanárunk, aki tisztességes, jó pedagógus volt, és egyszer elszólta magát: mikor egyetemista volt, a Lenin Intézetbe járt, ahol tanult egy kicsit finnül is. Az egyik órán az egész osztály kérlelte őt, hogy mondjon valamit finnül, és a Kalevala első két versszakát fejből elszavalta nekünk. Nem értettük, de nagyon élveztük.

Az akkori rendszer osztályidegennek tartott származásom miatt, így az összes felsőoktatási intézményből közvetlenül az érettségi előtt kizártak. Aztán mégis sikerült bejutnom az egyetemre – származásomtól függetlenül soha nem utáltam sem az orosz nyelvet és kultúrát, sem az orosz embereket, sőt, az utca emberével és a tudományos kollégákkal kitűnő kapcsolatom volt. Már úgy kerültem be az egyetemre, hogy érdekelt a finn nyelv és egyetemi tanulmányaim legelejétől bejártam a Finnugor Tanszék óráira. Aztán két év múlva felvettem a szakot, csodák csodájára sikerült kijutnom Finnországba, és a finn nyelv és kultúra szerelmese lettem.

- Mi a véleménye nyelvtudósként a finnugor elméletről?

Hadd kezdjem egy korrekcióval. Mit tekinthetünk elméletnek? Az elmélet valószínű feltevések rendszere. Elméletnek tekinthető, hogy más bolygón is létezhet élet. Az viszont már nem elmélet, hogy a Föld forog a Nap körül – és nem fordítva. Ez tény. Mint ahogy az is, hogy kétszer kettő négy. Az, hogy a magyar nyelvnek a finn, az észt, a lapp, a vogul, az osztják stb. a rokona, tudományosan igazolt tény. Itt tehát elméletről nem beszélhetünk. A hozzá nem értő utca embere számára persze az elmélet és a tény distinkciója kevésbé fontos.

Sajnos nagyon sok „futóbolond” van mind hazánkban, mind külföldön, akik a saját nyelvüket tartják a világ legszebb és legértékesebb nyelvének – sőt, a világ összes nyelvét a saját anyanyelvükből keletkezettként magyarázzák. A kommunizmus összeomlása óta a vadhajtások nagyon virágoznak nálunk is. Szakemberként nagyon jól szórakozom a különféle butaságokon, amiknek, úgy tűnik, nincs korlátjuk. Már egyetemista koromban megérintettek ezek a képtelenségek. Sokszor elhangzott már, hogy a nyelvünk török, sumer, maori, indián eredetű vagy rokonságú, de a felsorolást nagyon sokáig lehetne folytatni. Ezeknek persze nincs tudományos alapjuk.

Ami viszont nagyon fontos, hogy a nyelvtudománynak semmi köze sincs a humángenetikához, és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. A mai magyarság genetikailag legközelebbi rokonai a németek, a szlovákok, a horvátok, a románok, az olaszok – a nyelvünk viszont teljesen más. A finnek esetében is találunk orosz, skandináv és balti genetikai szálakat.

- Milyen tapasztalatai voltak a groningeni és udinei egyetemeken?

Az a benyomásom, hogy egész Európában egyre igénytelenebb az oktatás, egyre gyengébb a diákság alapképzettsége. Mikor megérkeztem Groningenbe, az egyik holland kolléga azt mondta, hogy a holland diákok nem Magyarországon végezték ám a középiskolát, hanem nagyon színvonalas holland líceumokban és gimnáziumokban. Azt láttam, hogy valóban igaz ez, a holland diákok tényleg nem olyanok, mint a magyar tanulók, hiszen – némi túlzással – olyan alapvető dolgokat kellett elmagyaráznom nekik, mint mi a különbség a pont és a mondat között. Olaszországban azt láttam, hogy az olasz diákok nem tudták, mi az a dativus, nominativus, accusativus. Sajnos Magyarországon is találunk hasonló eseteket.

A groningeni elődöm, aki kitűnően képzett ógermanista és nyelvész volt. Fiatal korában kapcsolatba került a finnel. Eleinte finnül vagy németül társalogtunk, olykor magyarul is, mert ezen a nyelven is megtanult. Az ő nyugdíjba vonulásakor kerültem az ottani finnugor tanszékre. Elődöm kezdett el foglalkozni annak az etimológiai szótárnak a megalkotásával, mely a finnségi nyelvek régi germán jövevény szavait vizsgálja. A szótár elkészült, és nagyon jó lett. Sajnos a finnugor intézetet bezárták, a svéd tanszéket megszüntették, az orosz tanszéket teljesen lefokozták. Az Udinei Egyetem jóval fiatalabb intézmény, ott a finnugor bevezető megtartására és a magyar nyelv oktatására kértek föl.

- Milyennek látta az Uráli Etimológiai Szótár fogadtatását? Mennyire számított hiánypótlónak ez a mű?

Abszolút hiánypótló műnek számított. Erre a szótárra hasonló igény már a XIX. században is megvolt. Az 1960-as években készült el a Nyelvtudományi Intézetben A magyar szókészlet finnugor elemei című etimológiai szótár, ezzel párhuzamosan A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Ezek után fogalmazódott meg akkori felettesemben, Rédei Károlyban, hogy az egész nyelvcsalád etimológiai szótárát is létre kellene hozni. Így indult el a folyamat, amelyben én is közreműködhettem; valójában ekkor tanultam meg, hogy mit is jelent a tudományos kutatás. Ez volt kutatói életemnek egyik legszebb időszaka. 1988-ban, 1989-ben és 1991-ben jelent meg végül a háromkötetes mű, fogadtatása a szakmai körökben nagyon pozitív volt. A megjelenése óta több mint 30 év telt el, így érdemes lenne az újabb kutatásokat összegezni és bővíteni a kötetet.

- Professzor úr igen terjedelmes publikációs listát mondhat magáénak. Melyik tudományos munkájára a legbüszkébb?

Inkább úgy fogalmaznék, melyek voltak azok, amelyek örömmel töltöttek el. Ami igazán öröm számomra, hogy a nyelvcsaládunk számneveit feldolgoztam. Erről sokat írtak régebben, de összefoglaló munka nem született, és számos téves elemet is találtam a régebbi kutatásokban. Meg kellett tudnom, hogy mi a számolás, ez miben rejlik.

Mi, európaiak a tízes rendszerben számolunk, aminek a két kézfejen lévő 10 ujj az alapja. Az ún. természeti népeknél a test más részeit is igénybe veszik, nagyon sok helyen a „húsz” az „ember” jelentésével azonos, hiszen egy embernek összesen 20 ujja van. A huszonegyet úgy mondják, hogy egy ember és egy ujj. Számukra ez épp oly természetes, mint amikor én azt mondom, „tizenegy”: már leszámoltam tízet és ráteszek még egyet. Ez a munka töltött el a legnagyobb örömmel.

A híres Halotti beszédben is sokáig találgatás volt, hogy az „isa” szó mit jelent. Nemrég jelent meg egy olyan vogul szótár, amelyben az egyik határozószói képződményt vizsgáltam és vetettem össze más nyelvekbeliekkel. Így sikerült megállapítanom, hogy az „isa” azt jelenti, amire sokan tippeltek is, hogy „bizony”. Nem ismerték régebben ennek az eredetét, sikerült kiderítenem az etimológiáját.

- A magyar nyelv a finnugor nyelvcsalád tagja. Mennyire népszerű hazánkban a finn nyelv?

Diákkoromban még elég nehezen találtak finn tolmácsot. Később ez megváltozott, és elég sokan tudtak már finnül, ma pedig vannak olyan középiskolák, ahol finnül is lehet tanulni. Azt lehet mondani, hogy a finn nyelvnek megvan a maga népszerűsége Magyarországon, de természetesen nem vetekedhet a német és angol nyelvekkel, s az utca embere csak azt fogadja el rokon nyelvként, amit maga is megért (a mi esetünkben persze nincsen ilyen közeli rokonságot képviselő nyelv). Bizonyos fokig természetes, hogy szükséges a finn nyelv ismerete és oktatása, de az nem lenne reális cél, hogy mindenki tanuljon finnül. A nyelvtudás elsősorban a kutatások, a kapcsolatépítés, a kereskedelem miatt fontos.

- Minden élő nyelv változik. Milyen hatások érték a finnugor nyelveket az elmúlt évtizedekben?

Az ún. kultúrnépek körében érezhető az angol nyelv előretörése, ahogy nálunk is. A finneknél és az észteknél ez egyértelműen érezhető, a lappoknál skandináv és finn közvetítéssel jelennek meg ezek az elemek. Az oroszországi uráli nyelvekben ennek az orosz az átadója. Ugyanakkor egy halászó-vadászó törzs életében nincs jelentősége annak a szónak, hogy „fájl”. A finnugor nyelvek is nagyon erősen változnak. Elég, ha a XIX. századi állapotot figyeljük meg, értjük miről szól a szöveg, mégis másként jelenik meg korunkban.  Károli bibliafordítása gyönyörű, élvezet olvasgatni, de más, mint a mai nyelv – nem csoda, hogy a különféle felekezetek modern bibliafordítást végeztek az elmúlt évtizedekben. Amikor finnül tanultam, nyilván az irodalmi nyelvet tanították, elég sok szépirodalmat is olvastam. Ugyanakkor ezt a nyelvet is lehet „utcanyelvi” formában beszélni, és a finn is rohamtempóban változik, de nem annyira gyorsan, hogy ez veszélyeztetné a generációk közötti megértést.

- Professzor úr számos tudományos társaság tagja. Melyikben tevékenykedik a legaktívabban?

Ha valaki tagja egy tudományos társaságnak, akkor nem feltétlenül arról van szó, hogy mindennap viszi annak az aktatáskáját magával. Minden társaságban megtalálhatók a különféle szakfelelősök, a lényeges ügyeket ők intézik. Szűkebb, komolyabb ügyekben a tisztségviselőkkel is tárgyalnak. A Magyar Nyelvtudományi Társaságban elnökhelyettes vagyok – ott a választmány tagjaival is szoktam értekezni a különféle ügyekről. A társaságok közül nem igazán tudnám kiemelni, hogy melyikben tevékenykedem a legaktívabban, hiszen sok az átfedés egymás között.

- Mi a célja a Societas Uralo-Altaica nevű tudományos szervezetnek? Milyen eredményeket ért el a szervezet?

A társaság alapvető célja, hogy az uráli és altaji nyelvek kutatásait támogassa. Komoly vitát jelent az, hogy az altaji nyelvek (török, mongol, mandzsu-tunguz stb.) tényleg egy nyelvcsaládba tartoznak-e (megjegyzendő persze, hogy az uráli és az altaji nyelvek genetikailag nem rokonai egymásnak). Az alapvető feladat továbbá a nyelvi anyaggyűjtés. A társaság Németországban székel és egy magyar nyelvész, Farkas Gyula alapította. A tényleges vezetés az ügyvezető hatáskörébe tartozik, valójában formális vezetője vagyok a szervezetnek. Eredménynek tekinthető, hogy nagyon komoly egyéni munkákat támogattak, vagy fizették a munkák fordítási költségeit, ösztöndíjakat, támogatásokat szereztek egy-egy munkához, projektumokat finanszíroztak.

Következő események


Gyakornoki program

Gyakornoki program

Galéria

Galéria

Névjegy

Névjegy

Blog

Károli Gáspár Református Egyetem – Blog

Online tanácsadás

Sport a Károlin

Sport a Károlin

nyelvvizsgaközpont

Youtube