A húsvét ünnepe nem egy könnyed ünnep, mert a halál és élet kérdéseit feszegeti. A kultúránk pedig menekül az ilyen fajsúlyos kérdések elől, mert a válasznélküliség mázsás teherként nehezedik a 21. század emberének lelkére. Húsvétkor éppen a nyuszik, csibék és a finom kötözött sonkák és tojások világába menekül a mai ember. Hiszen látni, tudni nem látunk, nem tudunk többet, mint a születés és a biztosan előttünk álló halál közötti idő valóságát. Azonban milyen keretben, milyen inerciarendszerben vagyok ott, ahol vagyok? Milyen nagyobb történetbe illeszkedik bele a személyes életem és a szeretteim élete? És hol keressem erre a választ?