csik

„Életem egyik legjobb döntése volt önkénteskedni”

judit

Aradi Judit tavaly végzett a Károlin anglisztika BA-n, majd egy évre elment önkéntesnek az EVS-hez. Arról kérdeztük, milyen tapasztalatokat szerzett és ezek hogyan befolyásolták az életét, terveit.

Zátonyi Imre Tamás: Miért döntöttél amellett, hogy a BA képzésed befejeztével egy évig önkéntes munkát vállalsz?

Aradi Judit: Azért választottam ezt az utat, mert az alapképzés után szerettem volna munkatapasztalatot szerezni, kipróbálni magam a végzettségemtől eltérő területen, mielőtt mesterképzésen folytatnám a tanulmányaimat. Amíg nincs saját családom, nem kell másokat eltartanom, még megtehetem, hogy nem a fizetés alapján választok munkát, hanem az alapján, mi az, amit valóban szívesen csinálnék. Az önkéntes munkáért nem jár magas fizetés, viszont rengeteg gyakorlati tudást lehet szerezni általa, és akár egy teljesen új irányba is terelhet, mint amit azelőtt tanult az ember.

Zátonyi Imre Tamás: Hogyan találtad ezt a lehetőséget?

Aradi Judit: Az egyetem alatt sokat hallottam az önkénteskedésről a legjobb barátnőmtől, mert ő még az egyetem előtt önkéntesként dolgozott Angliában egy évet. Egy idő után elkezdett engem is érdekelni, kedvet kaptam hozzá. Tavaly januárban elmentem az Educatiora, ahol nagyon sok egyetem standját végigjártam; kérdezősködtem, milyen lehetőségek vannak, mit lehet tanulni, milyen ösztöndíjak és gyakornoki munkák elérhetőek itthon és külföldön. Itt találkoztam először az EVS-szel (European Voluntary Service – Európai Önkéntes Szolgálat). A standnál nagyon sokat beszélgettem két lánnyal, akik korábban már jártak az EVS-szel  külföldön, és nagyon lelkesen meséltek a személyes tapasztalataikról. Miután hazamentem, utánanéztem az interneten, hogy pontosan mivel is foglalkoznak, aztán megkerestem az adatbázist, ahol az összes projekt elérhető, amire jelentkezni lehet. Az EVS-ben 17 és 30 év közötti fiatalok vehetnek részt.
Ha valakinek van egy elképzelése, hogy melyik országban élne szívesen, érdemes ott keresni önkéntes munkát. A kint töltött idő alatt ugyanis már megismerheted az országot, az ottani embereket, kultúrát, kialakíthatsz kapcsolatokat, ami megkönnyíti a későbbi munkakeresést is. Én először országot választottam, Hollandiába vagy Belgiumba akartam menni, mert tanultam az egyetemen hollandul, és arra gondoltam, jó lenne gyakorolni a nyelvet. Ezekben az országokban nem találtam olyan projektet, ami érdekelt volna, így elkezdtem keresgélni a skandináv országokban. Oda az életfelfogásuk, a mentalitásuk miatt mentem volna szívesen, és ott találtam is nagyon érdekes projekteket. Aztán elgondolkodtam, hogy bár izgalmasak az ott kinézett munkák, de mit csinálok azokkal a tapasztalatokkal, ha hazajövök. Ezért elkezdtem olyan projektet keresni, amit utána itthon is tudok kamatoztatni. Így találtam az utolsó pillanatban a Facebookon egy hirdetést, hogy önkéntest keresnek Komáromba. Épp nyaralni indultam, még gyorsan elküldtem egy emailt, hogy nem leszek most internet közelében, de mindenképpen szeretnék jelentkezni. Visszaírtak, hogy ne aggódjak, 1 hét múlva is jelentkezhetek. Egész nyaralás közben azon gondolkoztam, vajon milyen feladataim lesznek ennél a szervezetnél, mit tudok tanulni belőle.

Zátonyi Imre Tamás: Hogyan zajlott az interjú?

Aradi Judit: Egy előre egyeztetett időpontban személyesen találkoztunk, ahol megkérdezték, mit tudok az EVS-ről, miért szeretnék önkéntesként dolgozni, mi motivál, hogy egy jobban fizető állás helyett ezt válasszam, mit tudok a szervezetről, és mit csinálnék náluk szívesen. Ezután nekem is lehetőségem volt feltenni a saját kérdéseimet: elmondtam milyen feladatok iránt érdeklődöm, mikben vennék részt, miben szeretnék fejlődni, és megkérdeztem, erre van-e lehetőség. Körülbelül két héttel később kaptam egy e-mailt, hogy engem választottak, és pontosítani szeretnék a további részleteket.

Zátonyi Imre Tamás: Milyen tapasztalatokkal, élményekkel lettél gazdagabb az elmúlt időszakban?

Aradi Judit: Nagyon sok olyan dolgot volt lehetőségem kipróbálni, amit korábban nem. Amikor kiköltöztem, rögtön ki is ugrasztottak a komfortzónámból. Több száz kilométert utaztam Szlovákia középső részére, és 70 év feletti idősekkel kellett életútinterjúkat csinálnom, naponta többet is. Semmit nem tudtam az interjúzásról, de nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem ebben a projektben. Érdekes volt belépni idegen emberek házaiba tudva, illetve remélve, hogy sokat fognak mesélni. Sok szép, megrendítő történetet hallottam. A másfél órás interjú után úgy jöttem ki, mintha régi ismerősök lettünk volna. Beavattak életük legszebb, legmegrendítőbb, legfontosabb pillanataiba, sokan az unokájukként kezeltek. Azt hiszem, ez az egyik legszebb és legmeghatározóbb élményem az itt töltött hónapok tapasztalatai közül.
A Vajdaságban középiskolás diákoknak tartottunk tréninget vállalkozási kompetenciák fejlesztése témában. Ez volt az első alkalom, amikor a nem formális módszerekbe is betekintést nyerhettem, hogy milyen egy tréning, ahol interaktív foglalkozások keretein belül tudnak a diákok választ kapni a kérdéseikre, fejlődni, új dolgokat tanulni. Tartottunk pályaorientációs tréningeket is, ahol a délelőtti önismereti foglalkozások után délután különböző játékos feladatok és beszélgetések segítik a diákokat a pályaválasztásban. Segítettem megszervezni az egész tréninget, a helyszínen berendezni a termet, és én vezettem egy önismereti gyakorlatot. Utána szupervízión (esetmegbeszélőn) is részt vettem. Rendszeresen írok a fentieken kívül cikkeket a Vasárnap című hetilap havonta megjelenő Lélek rovatába különféle pszichológiai témákban, mint pl. a betegségek lelki háttere, a boldogság és jólét összefüggései, függőségek, emberi játszmák.  Élménybeszámolókat, programajánlókat készítek a DiNaMit portálra (http://www.dinamitportal.sk/), és mindezek mellett persze volt néhány irodai feladatom is. Nehéz mindent felsorolni, amivel az elmúlt évben foglalkoztam, most nem is jut eszembe hirtelen más. Jó, hogy sok olyan dolgot kipróbálhattam, ami nem olyan rég még nagyon távolinak vagy akár elérhetetlennek tűnt számomra. Nem utolsó sorban pedig új ismerősökkel lettem gazdagabb! Egy ötnapos nemzetközi, az önkénteseket összefogó tréning során megismertem tizenöt másik önkéntest, akik Európa különböző országaiból érkeztek Szlovákiába.

Zátonyi Imre Tamás: Milyen változásokat hozott ez az időszak az életedben?

Aradi Judit: A legnagyobb változás talán az, hogy elköltöztem otthonról. Sosem voltam kollégista, mindig otthon laktam. Nagyon vártam, hogy kipróbáljam, milyen egyedül lakni, és élvezem, hogy végre főzhetek is. Jó érzés, hogy a magam ura lehetek, hasznosan beoszthatom az időmet, és sosem unatkozom. Már nem félek annyira az új dolgoktól. Szabadságérzetet ad, hogy tudom magamról, bármilyen feladatot kapok, azt képes vagyok megoldani, vagy ha nem, tudok segítséget kérni. Rengeteget tanultam magamról, hogy mire hogyan reagálok, mik a határaim, milyen, ha egyedül vagyok, hogyan foglalom le magam. Sokkal tágabb a látóköröm, sok olyan korlátot átléptem, amit igazából fejben állítottam magamnak, ettől pedig magabiztosabb lettem. Ráadásul már eldöntöttem, hogy nem holland mesterképzésre fogok visszamenni, hanem mentálhigiénére, mert mindig is emberekkel szerettem foglalkozni. Ha az ember ki tudja magát kicsit próbálni, rájön, mit is szeretne igazán csinálni hosszú távon.

Zátonyi Imre Tamás: Meddig tart a munkaidő? Mit csinálsz a szabad idődben?

Aradi Judit: Meg van szabva, hogy heti 30-35 órát dolgozhatsz, és marad szabad időd, amit nagyon sok mindenre használhatsz. Nem az van, hogy az iskolában ülsz napi nyolc órát, hazamész leckét írni, vizsgára tanulni (nekem sok időm elment az utazással is, iskolaidőben nem nagyon volt időm másra), hanem dolgozol heti 30 órát, és a maradék idő tényleg szabad idő. Töltheted utazással, sportolással, bármivel. Nekem például nagyon sok időm van olvasni, az irodából is szoktam kölcsönkérni szakirodalmat. Igyekszem maximálisan kihasználni az önkénteskedéssel töltött időt. Nekem fontos, hogy úgy tudjak majd visszagondolni erre az időszakra, hogy megérte, jól kihasználtam az időt, a lehetőségeket.

Zátonyi Imre Tamás: Mit tanácsolsz azoknak, akik szintén szeretnék kipróbálni az önkénteskedést?

Aradi Judit: Mindenkinek azt ajánlom, nézzen utána az Európai Önkéntes Szolgálatnak, és próbálja ki. Ha én még az egyetem előtt kipróbáltam volna magam, valószínűleg nem anglisztikára iratkoztam volna be, hanem pszichológiára vagy valami hasonló szakra. Azt ajánlom továbbá, hogy ne (csak) az úti célt nézzétek, hanem a projektet. Szerintem olyat érdemes keresni, ami érdekel, és hosszú távon tudod kamatoztatni, mert sokat lehet tanulni belőle. De persze az EVS nagyon jó lehetőség arra is, hogy olyan országban élhess 2-12 hónapig, ahol amúgy saját pénzből lehet, hogy nem tudnál. Mindenki döntse el maga, hogy neki melyik szempont fontosabb.
Az EVS biztos háttért nyújt: fizetik a lakhatásod, étkezésed és zsebpénzt is kapsz, miközben a munka során hasznos tapasztalatokat szerzel. Mivel önkéntes vagy, és nincsen semmi szakmai előképzettséged, bármilyen projektben veszel is részt, sok segítséget fogsz kapni. Biztos vagyok benne, hogy több tapasztalatot ad, mint a tanulás-vizsgázás, tanulás-vizsgázás folyamata. Önkéntesként nincs rajtad túl nagy felelősség és nyomás. Persze komolyan kell venni a feladataidat, de nem csak elvárások vannak, hanem segítséget is kapsz a többiektől. Ezen kívül kijelölnek számodra egy mentort, aki a mindennapokban támogat, ha szükséged van rá.

Zátonyi Imre Tamás: Ki az a mentor, miben segít?

Aradi Judit: A szervezet, ahol dolgozol, kijelöl neked valakit, aki segít eligazodni a városban és bármiben, amiben támogatásra szorulsz, vagy beszélget veled az új élményeidről. Ez azonban csak ajánlás. Ha később megismersz valakit, aki szimpatikusabb, választhatod őt is mentorodnak. Nekem nem volt szükségem rá, mert a munkahelyemen mindenki magyar, és a városban is mindenhol tudnak magyarul, nincsenek akkora kulturális különbségek. Mi csak néha megittunk vele egy teát, vagy elmentünk este pizzázni. Szerintem a mentoroknak akkor van nagyobb szerepük, ha valaki külföldre megy, ahol nem az anyanyelvén beszél/dolgozik, más a kultúra. Ott adódhatnak beilleszkedési vagy munkával kapcsolatos nehézségek. Egyébként a munkahelyen is kapsz egy mentort, egy kollégát, aki a saját feladatain kívül rád is kicsit nagyobb figyelmet fordít; boldogulsz-e a rád osztott feladatokkal, ilyesmi…


Zátonyi Imre Tamás: Mik a további terveid?

Aradi Judit: Szeretném folytatni, amit itt elkezdtem: segíteni a fiatalokat a pályaválasztásban, önismeretük fejlesztésében, valamint szeretnék még többet tanulni a nem formális módszerekről, az élményközpontú oktatásról, nevelésről. Annyi mindent kipróbáltam, láttam, hallottam itt, hogy most azt hiszem, időre van szükségem, hogy rendszerezzem ezt a sok élményt, és utána nézzek, mihez milyen képzés szükséges. Életem egyik legjobb döntése volt önkénteskedni, és ezt a projektet választani, mert végre olyan területre kerültem, amivel igazán foglalkozni szeretnék!

(Az interjút Zátonyi Imre Tamás elsőéves anglisztika szakos hallgató készítette.)

ikon1

REGISZTRÁCIÓ

Regisztrálj online weboldalunkon, hogy igénybe vehesd kedvezményeinket, és hogy értesülj legfrissebb híreinkről!

ikon2

KEDVEZMÉNYEK

Egykori vagy az idén végzett hallgatóink a weboldalunkon történő regisztrációval kedvezményekben részesülnek

ikon3

ÁLLÁSAJÁNLATOK

Tekintsd meg partnereink aktuális állásajánlatait, regisztrálj Álláshírlevelünkre!