Doktori képzés

Az Állam- és Jogtudomány területén ötéves osztatlan képzés alapján szerezhető meg a diploma. A joghallgatók a képzés döntő részét kitevő kötelező tárgyak tekintetében valamennyi hazai jogi karon igen hasonló tananyaggal találkoznak. Széles körű társadalomtudományi ismeretre tesznek szert, a jogi egyetemi oktatásnak „értelmiségképző” funkciója is van. A joghallgatók számottevő jogtörténeti megalapozást követően döntően tételes jogi tárgyakat tanulnak, erőteljesen a hatályos jogszabályok tartalmára koncentráltan, csak kisebb mértékű bepillantást engedve a joggyakorlatba. A bírói gyakorlat ismertetése – tisztelet a kivételnek – inkább illusztráló funkciót tölt be, jobb esetben is csak a jogszabályok nem egyértelmű, vitatott részeinek értelmezése kapcsán kerül sor egyes jogesetek bemutatására. A hatályos jog területén kevés idő jut elméleti problémák kifejtésére. Ritkán kerül sor egy adott jogi kérdés olyan feldolgozására, amely bemutatná azt, hogy a különböző jogrendszerekben érvényesülő – egymástól eltérő – megoldások hogyan funkcionálnak, milyen előnyökkel és hátrányokkal rendelkeznek. A hiányosságok említése egyben jelzi, hogy – megítélésünk szerint – a doktori képzésnek mit kell biztosítani a doktoranduszok számára, részben „hiánypótlásként”, részben az előttük álló feladatokra történő jobb felkésztés érdekében.

A doktori iskola bármelyik magyarországi jogi karon diplomát szerzett jelentkezőt befogad, ha a feltételeknek eleget tesz. Az előző pontban bemutatott alapok nagyfokú azonossága nem igényel felzárkóztatást, vagy a diploma megszerzési helye szerint differenciált képzést. Alappal feltételezhető, hogy a PhD. hallgatók tudásszintje egymástól számottevően nem különbözik, és fő vonalakban azonos szemlélettel rendelkeznek egyetemi tanulmányaik alapján.
A jogi doktori iskolai képzés feladatát nem abban látjuk, hogy az egyszer már megtanított normákat újra elismételje, esetleg szélesítve a hallgatók által megismerendő normák körét. A jogi doktori iskoláknak azzal a feladattal kell megbirkózniuk, hogy az egyetemeken megszokott, a jogalkalmazói munkára felkészítő, norma centrikus képzés helyett probléma-orientált képzést folytassanak. A doktori képzésnek az öt éven keresztül sulykolt „norma-elfogadó” attitűd helyébe kérdés-feltevő, kritikus szemléletet kell plántálni azokba a PhD. hallgatókba, akiket kutatómunkára kell felkésztenie. A feladat egy érték-orientációs váltás elősegítése. A szabályok miértjét kereső, a jogalkotói célokat a valósággal együtt szemlélő, a jogalkotói munka hozadékát a szükségletek, igények és lehetőségek fényében értékelő kutatói mentalitás kialakítása látványosan más, nehezebb feladat, mint a graduális képzésé volt. Az „egy helyes megoldás létezik” jellegű szemléletbe vetett hitet le kell rombolni! A doktori iskolai képzés révén a leendő oktatókkal-kutatókkal azt kell megérteni, hogy a jogalkotás első feladata a sok lehetséges megoldás közül az adott időben fennálló adott körülményekhez leginkább illeszkedő megoldások kiválasztása. A második lépcső a „rostán fennmaradó” megoldások előnyeinek és hátrányainak összehasonlító elemzése. Az összehasonlításra, az objektív értékelésre fel kell készíteni a PhD. hallgatókat, mivel ezt készség szintjén nem sajátították el egyetemi tanulmányaik alatt. A személet és irányultság megváltoztatásán túl a megfelelő technikákat is a hallgatók kezébe kell adni, módszertanilag is fel kell készteni őket a rájuk váró feladatok elvégzésére, arra, hogy – ha kell – maguk is képesek legyenek tényfeltáró kutatást megszervezni és lefolytatni, és helyesen elemezni az összegyűjtött adatokat.  

A doktoranduszok előtt a jog egy szűkebb szeletét érintően kettős feladat áll: egyrészt sikeresen számot kell adniuk tudásukról a doktori szigorlaton, másrészt képesnek kell lenniük egy PhD értekezés elkészítésével és megvédésével bizonyítani kutatói alkalmasságukat. A doktori iskola közvetlen célja az, hogy a lehető legnagyobb mértékben segítse a doktoranduszokat e kettős feladat sikeres teljesítésében. A komplex vizsgára való felkészítés – megítélésünk szerint – nem igényli azt, hogy a doktori képzés megismételje, illetve a képzés időtartamára is tekintettel tömörítve ismételje mindazt, amit a diploma megszerzése érdekében tanítottak. Másfelől a komplex vizsga tárgyai igazodnak a doktorjelölt választott témájához, amely a jog egészéhez képest nagyon kicsi, sokszor valamilyen határterület. Mégoly alapos doktori képzés mellett is könnyen előfordulhat az, hogy egy - a jogági tagozódást mechanikusan követő - doktori képzésben nem is esik szó arról, ami a doktori szigorlat és a doktori értekezés központi kérdése lesz.

A doktori képzéssel kapcsolatban felmerülő igények és a képzés időtartamából fakadó objektív lehetőségek között feszülő ellentétet a KRE JDI specializált képzési programok indításával törekszik feloldani.

Az egyik képzési program egy olyan jogintézményt mutat be, amellyel nagy valószínűséggel minden doktorjelölt találkozni fog egyrészt kutatásai során, másrészt a doktori szigorlaton. A felelősség olyan téma, amely a graduális jogi képzés minden jogi tárgyában jelen van, így a felelősség vizsgálata – egy speciális kérdés tekintetében – a teljes jogi képzést „lefedi”. A felelősség a tételes jogi tárgyak körében valamilyen követelmény megszegése miatt fennálló jogkövetkezmény. Tételes jogi tárgy körébe tartozó PhD értekezés általában nem kerülheti meg a felelősség témakörét. Amikor a JDI egyik képzési programjának témájául a felelősséget választottuk, akkor abból indultunk ki, hogy az egyes jogágakban a felelősség nagyon eltérő feltételeinek és a még ennél is nagyobb változatosságot mutató jogági jogkövetkezményeknek az áttekintésével, a tendenciák felvázolásával valamennyi doktoranduszt az általa majdan kutatott adott jogág felelősségi szabályainál sokkal általánosabb tudással vértezzük fel. A felelősség a jog egyik központi kérdése. Annak megismerése és megértése, hogy az egyes jogágak hogyan gondolkodnak a felelősségről – álláspontunk szerint – segíti a doktoranduszt a kutatói munkájához szükséges sokrétű és analitikus gondolkodásmód elsajátításában. Tehát a felelőségi program kétféle haszonnal jár. Egyrészt a doktori szigorlathoz és a PhD értekezés megírásához jó eséllyel kapcsolódik a doktori képzésben érintett felelősségi kérdések néhány eleme – ez a program közvetlen haszna. Másrészt a felelősség sokszínűségének megismerése, a különbségek felismerése, az egyes jogági felelősségi megoldások közötti eltérések okainak, funkciójának a megértése hozzásegíti a képzésben résztvevőt a doktori értekezés megírásához és későbbi kutató munkájához szükséges széles látókör kialakításához és annak a készségnek a kifejlesztéséhez, hogy az általa vizsgált témát több szempontból és elfogulatlanul közelítse meg – ez a program közvetett, hosszú távú haszna.

Megítélésünk szerint ez a képzési program a hazánkban jelenleg működő doktori iskolák képzési kínálatához képest új és egyedi. A program beindítása elsősorban azoknak jelenthetne segítséget, akik olyan témát választottak doktori értekezésükhöz, amelyben a felelősség nagy súllyal szerepel, a korábban kifejtettek alapján a képzés szemléletformáló szerepe –- a választott témától függetlenül – bárki számára hasznos lehet.

A második képzési program a jogi oktatás értelmiség-képző vonulatára épít, azt igyekszik – egy speciális területen – bővíteni. Az etika program keretében a jog erkölcsi gyökereit próbáljuk feltárni történeti megközelítésben, valamint a jog és etika kapcsolatrendszerét elméleti síkon. Az általános érvényű kérdések tisztázását követően az egyes tételes jogi területeken az erkölcsi követelmények jogszabályi elvárássá való átalakulását vizsgáljuk, és igyekszünk feltárni a két terület dinamikusan változó határait. A képzés egyik vonala a tételes jogban – sokszor definiálatlanul – megjelenő erkölcsi követelmények (pl. tisztesség, jóhiszeműség, stb.) elemzése, a kapcsolódó joggyakorlat bemutatása. Egyházi fenntartású egyetemen érthető, hogy a képzés a vallás, az erkölcs, valamint a jog kapcsolódó pontjait is igyekszik feltárni.

Ez a képzési program másféleképpen pótol hiányt, mint a felelősségi program. A jogászképzésben nagyon szétszórtan oktatott tárgyakban, sokszor nem is központi problémaként fölvetett kérdéseket igyekszik szisztematikusan „körbejárni”. Azt gondoljuk, hogy az etikai programot döntően az egyházi fenntartású egyetemek jogi karain diplomát szerzettek fogják választani. Számukra ez a képzés tanulmányaik és kutatásaik új irányát alapozhatja meg.

A harmadik képzési program a piaci és technológiai szabályozás dinamikusan, sokszor a jog tradicionális vonulatait is megelőzve fejlődő területét fedi le, hazánkban hiánypótló jelleggel. Ezzel a programmal a doktori iskola reagálni kíván a világban aktuálisan zajló gazdasági, társadalmi folyamatokra, amely többek között a jogi szabályozást is – tudományos megalapozottságot nagyban igénylő – kihívások elé állítja. Élénk interdiszciplináris, a jogászokat és közgazdászokat egyaránt érdeklő vita tárgya lett a gazdasági válság nyomán, hogy a szabadpiaci folyamatok mennyiben hagyhatók magukra; a dereguláció híveit egyre inkább kritizálja a tudományos közvélemény, rámutatva, hogy nem várható a piaci szereplőktől a közérdeket szem előtt tartó önszabályozás. Az állam van abban a helyzetben, hogy a közérdeket a piacokkal szemben is érvényesítse, ennek végrehajtásához azonban tudományos alapokkal rendelkező jogászokra van szükség, akik értik a piacok működését és képesek a megfelelő szabályozás alakítása és alkalmazása révén a közérdeknek érvényt szerezni. A program indítását megalapozó másik körülmény, hogy korunk ipari forradalma – a technológiai változás – szinte már követhetetlenül zajlik a szemünk elől, miközben súlyos dogmatikai, alapjogi, etikai kérdések merülnek fel. Mindez egyúttal komoly konfliktus forrása is, hiszen egyszerre kellene biztosítani az ember javát szolgáló technológiai fejlődést és azt, hogy az új technológiák ne fenyegessék az alapvető emberi jogokat, dogmatikailag tiszta módon illeszkedjenek a jogrendbe. Ennek megoldása az előzőhöz hasonló széles látókörű, önálló kutatásra alkalmas jogászok létét indokolja, amelyek képzésére e doktori program keretet nyújt.

A program Magyarországon egyedülálló kezdeményezés, a képzés lefedi a piac- és technológiaszabályozás valamennyi aktuális jogi kérdését, miközben lehetőséget ad a két résztémával kapcsolatos általános megfontolások, alapvető szabályozás-elméleti kérdések megismerésére is. A doktori iskola másik két programjával interakcióban, ebben a programban is olyan közérdekű szempontok merülnek fel, amelyek a keresztyén gondolkodást is reflexióra késztetik, amire hazánkban ez a műhely a legalkalmasabb.


I.    A Doktori Iskola képzési programjai


A fentiekben megfogalmazott alapelveknek, céloknak és forrásadottságoknak, valamint a konkrét személyes kompetenciáknak, lehetőségeknek a figyelembevételével az Állam-és Jogtudományi Doktori Iskola három programból áll:

     1. Felelősség program
     2. Etikai program
     3. Piac- és technológia szabályozás program

Programjaink
A KRE JDI három képzési programot kíván indítani.

1.    Felelősség program

Ez a képzési program egy olyan jogintézményt mutat be, amellyel nagy valószínűséggel minden doktorjelölt találkozni fog egyrészt kutatásai során, másrészt a doktori szigorlaton. A felelősség olyan téma, amely a graduális jogi képzés minden jogi tárgyában jelen van, így a felelősség vizsgálata – egy speciális kérdés tekintetében – a teljes jogi képzést lefedi. A felelősség a tételes jogi tárgyak körében valamilyen követelmény megszegése miatt fennálló jogkövetkezmény. Tételes jogi tárgy körébe tartozó PhD értekezés nem kerülheti meg a felelősség témakörét. Amikor az ÁJDI egyik képzési programjának témájául a felelősséget választottuk, akkor abból indultunk ki, hogy az egyes jogágakban a felelősség nagyon eltérő feltételeinek és a még ennél is nagyobb változatosságot mutató jogági jogkövetkezményeknek az áttekintésével, a tendenciák felvázolásával valamennyi doktoranduszt az általa majdan kutatott egyetlen jogág felelősségi szabályainál sokkal általánosabb tudással vértezzük fel. A felelősség sokszínűségének megismerése, a különbségek felismerése, az egyes jogági felelősségi megoldások közötti eltérések okainak, funkciójának a megértése hozzásegíti a képzésben résztvevőt a doktori értekezés megírásához és későbbi kutató munkájához szükséges széles látókör kialakításához és annak a készségnek a kifejlesztéséhez, hogy az általa vizsgált témát több szempontból és elfogulatlanul közelítse meg.

2.    Etika program

A második képzési programunk a jogi oktatás értelmiség-képző vonulatára épít, azt igyekszik – egy speciális területen – bővíteni. Az etika program keretében a jog erkölcsi gyökereit próbáljuk feltárni történeti megközelítésben, valamint a jog és etika kapcsolatrendszerét elméleti síkon. Az általános érvényű kérdések tisztázását követően az egyes tételes jogi területeken az erkölcsi követelmények jogszabályi elvárássá való átalakulását vizsgáljuk és igyekszünk feltárni a két terület dinamikusan változó határait. A képzés egyik vonala a tételes jogban – sokszor definiálatlanul – megjelenő erkölcsi követelmények (pl. tisztesség, jóhiszeműség, stb.) elemzése, a kapcsolódó joggyakorlat bemutatása. Egyházi fenntartású egyetemünkön érthető, hogy a képzés a vallás, az erkölcs, valamint a jog kapcsolódó pontjait is igyekszik feltárni.

Ez a képzési program másféleképpen pótol hiányt, mint a felelősségi program. A jogászképzésben nagyon szétszórtan oktatott tárgyakban, sokszor nem is központi problémaként fölvetett kérdéseket igyekszik szisztematikusan körbejárni. Azt gondoljuk, hogy az etikai programot döntően az egyházi fenntartású egyetemek jogi karain diplomát szerzettek fogják választani. Számukra ez a képzés tanulmányaik és kutatásaik új irányát alapozhatja meg.

3. Piac-és technológia szabályozás program.

Ezzel a programmal a doktori iskola reagálni kíván a világban aktuálisan zajló gazdasági, társadalmi folyamatokra, amely többek között a jogi szabályozást is – tudományos megalapozottságot nagyban igénylő – kihívások elé állítja. Élénk interdiszciplináris, a jogászokat és közgazdászokat egyaránt érdeklő vita tárgya lett a gazdasági válság nyomán, hogy a szabadpiaci folyamatok mennyiben hagyhatók magukra; a dereguláció híveit egyre inkább kritizálja a tudományos közvélemény, rámutatva, hogy nem várható a piaci szereplőktől a közérdeket szem előtt tartó önszabályozás. Az állam van abban a helyzetben, hogy a közérdeket a piacokkal szemben is érvényesítse, ennek végrehajtásához azonban tudományos alapokkal rendelkező jogászokra van szükség, akik értik a piacok működését és képesek a megfelelő szabályozás alakítása és alkalmazása révén a közérdeknek érvényt szerezni. A program indítását megalapozó másik körülmény, hogy korunk ipari forradalma – a technológiai változás – szinte már követhetetlenül zajlik a szemünk előtt, miközben súlyos dogmatikai, alapjogi, etikai kérdések merülnek fel. Mindez egyúttal komoly konfliktus forrása is, hiszen egyszerre kellene biztosítani az ember javát szolgáló technológiai fejlődést és azt, hogy az új technológiák ne fenyegessék az alapvető emberi jogokat, dogmatikailag tiszta módon illeszkedjenek a jogrendbe. Ennek megoldása az előzőhöz hasonló széles látókörű, önálló kutatásra alkalmas jogászok létét indokolja, amelyek képzésére e doktori program keretet nyújt.

A program Magyarországon egyedülálló kezdeményezés, a képzés lefedi a piac- és technológiaszabályozás valamennyi aktuális jogi kérdését, miközben lehetőséget ad a két résztémával kapcsolatos általános megfontolások, alapvető szabályozás-elméleti kérdések megismerésére is. A doktori iskola másik két programjával interakcióban, ebben a programban is olyan közérdekű szempontok merülnek fel, amelyek a keresztyén gondolkodást is reflexióra késztetik, amire hazánkban ez a műhely a legalkalmasabb.

Képzési program

Következő események


Összes esemény

nyelvvizsgaközpont

Sport a Károlin

Sport a Károlin

 

Youtube